Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)
1858-06-10 / 2498. szám
112—2498. 9-dik évffolyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-sS emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét Heta minden közlemény- a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen leveleik, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1858.Csütörtök, jun. 10. Előfizetési feltételek: Vidékre, postáit Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . ■ V- 6 frt pp . Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre.......................11 frt pp. Félévre . ... 9 frt 30 kr. pp. HirdofmAnTroliits • 6 hasábu petit sor l-szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij •1 UCbilICUICa Uistt . külön 15 pkr. Magán vita 4 hasábos petit sor 15 pkr. Előfizetési felhívás a 'JÄT üÓ »-ÄS.JEál :É>eJ^vjl f V* *E y A naponiiiini megjelenő lapra az előfizetési feltételek a következők: i'oetán naponkint küldve julius-decemberi fél évre . . lift gielybin házhordással julius-decemberi fél évre .... 9 ft 30 kr „ „ ■ „ julius-septemberi három hónapra . . 6 ft „ „ julius-septemberi három hónapra . 5 ft A lapnak fenállása az előfizetők számától függvén, bizodalmasan fordulunk a t. közönséghez, hazafins magától remélve, hogy ez egyetlen független politikai nagy magyar napilapot fentartani fogja. A szellemi érdekek lehető legterjedelmesebb képviselete mellett a szerkesztő úr gondoskodását oda is kiterjesztend, hogy az eziránt érdeklett közönség a kereskedelmi üzletre, iparra, gazdászatra stb. vonatkozó tudósításokkal, amennyiben ez csak lehetséges, naponként és kielégítő terjedelemben találkozzék , miszerint a magyar kereskedő, iparos és gazdag szükséges értesítéseket ezen hazai lap hasábjaiból is meríthesse. Az előfizetések jókori megtételéért esdünk,mert a hírlapbélyeg miatt szerfeletti példányok nem nyomathatván, a későn érkezőknek teljes számú példányokkal alig szolgálhatnánk. Pest, junius, 1858. IMN I GUSZTÁV, a „Pesti Napló“ kiadótulajdonosa. PEST, jun. 10. A vasúti földbeváltások és kisajátításokról. I. Századunk a jólét fejlesztésének az úgynevezett gyakorlati után úgy nekiindult, mintha e tér minden teendőit egyszerre akarná kimeríteni; vasutak, gőzhajók, malmok, gépek, szabályozások e kornak divatos jelszavai fa kereskedés tartatik azon szernek, mely orvosolhatja egy másféle törekvés küzd homokján nyert sebeinket, s a magyar ember, ki ezelőtt nyilvános helyeken, mondhatni fórumokon képeztetett, jelenleg az eszműtanodák oltárain áldoz. Ha e törekvésekből következtetni lehet, semmi sem világosabb, minthogy az e téren nyert eddigi eredmény csak kísérlet azon irány felé, melynek a jelen nemzedék törni fog — s ezen kilátás oly bizonyossággal tárul elénk, hogy bátran jósolhatjuk, hogy bár jelenleg egyelőre pangás állana is be, de a kereskedés lendültével a megkezdett irány annál tüzesebben fog követtezni, minél több egyén kerül elő, kik az eszmetan alapján élni s haladni akarva, kísérleteikkel a gyakorlati téren mozogni s izgatni fognak. " Nemmarad tehát e tekintetben egyéb hátra nekünk, kik a múltnak vagyunk neveltjei, mint észlelni azon viszonyokat, melyek az uj irány feltűnése által a régiből most is fenálló helyzettel érintkezésbe jönek, s felvilágosítani, ha lehet hatni az új szereplőkre, kik saját körükben képezve, vagy egyáltalában nem, vagy csak elméletileg ismerik azon kérdéseket, melyek által mégis a magyar közönség legnagyobb része érdekeltetik, és ha e tekintetben alkalmunk nyílik a közvetítésre, azt megkísérteni alighanem emberbaráti kötelesség. Mindenek fölött érdekeltetek pedig csaknem kizárólag földmiveléssel foglalkozó nemzetünk azon vál,lalatok által, melyek a földterületeket veszik igénybe, mint például a vasutak és szabályozások, hol a földkisajátítások és beváltások mélhatlanul előfordulnak. Sokan azt hiszik, hogy ezen beváltási és kisajátítási eljárások a vasutak építése körül csekély s alig figyelemre méltó tényezők , s ha ezen állítást azéri szempontból veszik s a kétszerkettő alapján kiszámítják, hogy a tíz millióba kerülő útvonal építésénél a földbeváltás alig néhány százezerre rúg, igazuk van; de más szempontból,ha felszámítjuk érdekét azon egypár ezer földtulajdonosnak, kik a kisajátítás által földet vesztenek, alighanem az egész vasút, építés körül legkomolyabb tárgynak tekintendjük e kérdést— különösen nálunk, bár a földtulajdonhoz úgyis kis birtoka, hazánkfiai annyira ragaszkodnak, hogy attól megválni, bármi reménynyel kecsegtessen a jövő, a jelenben nagyon terhesen esik. „Megfizetjük,“ mondják a társaságok, „méltányosan megfizetjük“ — és ez igaz! Az elfoglalt földterületekért legnagyobbrészt a folyó árakon felül kárpótoltatnak a tulajdonosok. „De“ — mondják ők — „ki fizeti meg kéjárát és elmaradt hasznát a gyümölcsösnek, melyet évek óta szorgalommal neveltem ? Ki, fizeti meg a fáradságosan eltetett szőlőtőkéket, melyekben annyi örömöm s hasznom volt? Földjeimet, épületeimet az előhaladó gazdálkodás szerint rendeztem, s most szétdaraboltatnak ; csekély kiterjedésű földjeimből egy vagy más oldalt, vagy mindkét oldalt alig marad annyi, hogy mivelésre alkalmas legyen ; ősi örökségem szétdaraboltatik, megcsonkul“ stb. S ez is mind igaz! Nem vehető tehát ez oldalról rész néven a panasz; de másrészt ezen okokért a közönség jóllétének előmozdítása sem mellőzhető s az egyesnek áldozni kell ott, hol a közjó azt úgy kívánja. Mindamellett, ha e panaszokat anélkül, hogy a közérdek háttérbe szoríttatnék, el lehet hallgattatni, ismét a másik résznek sem kellene némi áldozatoktól visszaijedni, s komoly megfontolás után egy társulat sem utasíthatja vissza az e tekintetben kínálkozó kiegyenlítési eszközöket. TERÉNYI LAJOS: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyarország, története. Az olvasóközönség számára irta Pálkövi Antal. III-dik kötet: Bethlen kora 1607 —1630. Sárospatak. 18,57. : V. *). Bethlen jellemével szerző sehogy sincs tisztában. Bizonyos habozás ömlik el sorain, midőn e nagy emberről szól. Néha nem tagadja meg érdemeit s bizonyos rokonszenvet árul el irányában. Máskor oly czimekkel illeti, milyet kimondania sem volna szabad. Midőn jellemzésére az első vonást letette, nem gondolta végig az eseményeket, melyek ennek nyilatkozványai. Mindig a perezbefolyása alatt ír, mindig oly Bethlent állít elénk, milyet neki az épen legközelebb leirt esemény sugall. Innen néha a félszegség ítéleteiben, innen a határozatlanság. Nem kutatta fel Bethlen jellemének alapvonásait s nem igyekezett tetteit abból kimagyarázni. Pedig a történetírásnak ez egyik leglényegesb feladata. Különben hova lenne az öszhangzás az emberek tetteiben. Mert, a jellemek alapvonásai sohasem változnak át, legföljebb módosulhatnak vagy módosíttathatnak idő-és körülmények által. Octavianus rosz ember volt mint triumvir, mint Augustus még roszabbá lett, midőn a becsületességet és szelidséget színlelte. Bethlen eszélyessége sohasem volt gazsággal határos s ,csalásig sohasem süllyedt. Hogyan egyeztethetők a dicséretekkel, melyekkel szerző Bethlent a 129-ik lapon elhalmozza, követke-ző szavai : (129 s 130 1) „A német protestánsokkal egyetértve, de soha közre nem munkálva, többnyire sikertelenül kötött békét, miből azonban az is kitűnik, miképp nem akarta őszintén Magyarország s a ma*) Lásd a P.Napló idei 51-ik számát a gyár nemzet végpusztulását,és újólag (1311.): „Ferdinánd ,nem is hitt a szavát annyiszor megszegett Bethlennek.“ De hát Bethlen volt-e az, ki a nikolsburgi béke feltételeit nem tartotta meg? Az ellenkezőt szerző is bevallja. De hát mire akar felelet lenni, hogy Bethlen nem akarta őszintén a magyar nemzet pusztulását? Titokban akarta.? A nevek leírása sok helyt tesz : a 130. lapon „Lamormaini“t, a 121-diken „Tillit“ s néhány sorral alább „Tilyt“ ir stb. A 122. lapon a passaui egyezkedés évét 1522-re teszi 1552 helyett. (A 176-dik lapon jól van közölve.) Ezek, valamint az itt-ott előforduló ismétlések (pl. a Cecilia kezének megtagadása, Kurz követsége 131 s 135. stb.) incorrect dolgok. De annak határán túl megy, mit a 129. lapon mond : „A katolikusokat mindenütt pártolni kezdé, Gyulafehérvárra és Monostorra a jezsuitákat behivá, Karánsebesen számokra kolostort építtetett, a katholikus templomokat saját költségén javíttatta, a gyulafehérvári templomban szószéket és orgonát csináltatott stb.“ A jezsuiták visszafogadása nem ez időben, t. i. 1624-ben, hanem 1615-ben történt. A műt szerző a fehérvári templomról ir, azzal valóban zavarba hotott. Sehogy sem tudom, honnan vette az adatokat. Reményi János az öreg templom és torony renovatióját említi (Szalay kiadása, 36.1.), Szalárdi is csak ennyiről emlékszik, Katonában (31. k. 1861.) semmi nyoma; pedig ez itt beszél a jezsuiták behozásáról. Fa., sching s Szeredai más dolgokat mondanak. Nem tujdom, nem tévedett-e Pálkövi ur. Ez a templom (1. Fancsali Meproria stb. 100., Szeredai Not., C. AI. p. 223.) 1556-ban az unitáriusoké lett, 1597-ben visszaadatott a katolikusoknak, de már 16 mlután a reformáltak kezébe esett s maradt egész 1716-ig. A templom 1603-ban teljesen, leégett (!. Bethlen 7. V. 238.) , s csak 1608-ban építtetett fel országgyűlési végzés következtében. Igaz, hogy Bethlen szépittette, de mint prot. templomot. Általán az 1622—26-diki események leírásán bizonyos bágyadtság ömlik el. Még Wallenstein beütése is dicsőségtelen hadjárata sincs kiemelve. Bethlen al- Ikudozásai párvonalban vannak ugyan elmondva a külföldi eseményekkel, de azért annak azokkal összefüggése nincs eléggé indokolva. Mindannyiszor azt a benyomást teszi szerzé, mintha az erdélyi fejedelem azokkal bűnei sorát növelte volna, mi bizonynyal a méltánytalanság, mert Bethlen épen azok által volt kényszerítve a békék megkötésére. A spanyol öröködési háború azon jelenete, hogy coalitio egyetértőleg működött, a legritkább jelenség, s épen ezt nem tudta Bethlen soha elérni; s épen ezért kénytelen volt mindig kevesebbel beérni, mint mennyit hadjárata kezdetekor tervezett. De a protestantismus megmentését Ferdinánd s Pázmán ellenében mégis mindannyiszor ki tudta vívni, ez a „szavátszegő fejedelem” nek,“ mint a 153-ik lápon van nevezve, mindig czél- fjai közé tartozott. S Toldy Ferencz az Eszterházy Miklós életrajzában kiigazított olyan egyes tévedéseket, miket szerző elkövet : pl. az 1625-ki országgyűlésen a sérelmek száma nem 27, hanem 17-re szállíttatott. Ugyanott a nádorválasztáskor Eszterházy nem 160, hanem 125 szavazatot nyert, s ellene nem 60, hanem 27 nyilatkozott. E gyűlés kezdetéről kár volt Ferdinándnak a nádori méltóság megszüntetésére czélzó törekvéseit hallgatással mellőzni. A 149. lapon írja: „Az 1626-ki pozsonyi béke egészen a niklasburgin alapult. Újat nem nyert, nem vesztett, ez is eredménytelenül végződék mint a többi, s e hadjárat is csak mutogatás és fenyegetés volt.“ Pálkövi úr nem tudom minő eredményeket kívánna. A bécsi béke megsemmisítésére ezélzó törekvések meghiúsítása Bethlen oly időkbeni harczai által, mi-dőn a külpolitika ama vasakaratu férfinak tért engedett volna arra/ azt hiszem elegendő vívmány volt!s arra nézve, hogy hadjáratát ne nevezzük puszta „mutogatás és fitogtatás“nak. A 156-ik lapon írja : ,/E helyett azonban nov. 12- ikén 1627. Ferdinánd rögeszméjéhez hiven, hogy a protestánsokat egycsapással megsemmisítse, kiadá a visszaadatási oklevelet edictum restitutionis. Ez a protestánsokat mindentől megfosztá, mit 1627-től I nyertek, ez lényegében semmisítette meg őket.“ — 1627-ben Ignácz napján egy rendelet adatott ki, mely szerint Csehországban egy lovag sem türetik meg, ki nem katholikus; az edictum restitutions 1629. martius 6-káig adatott ki s ez a protestánsokétól nem az 1627, hanem a passaui 1552-i egyezkedés óta szerzettekét veszi vissza. Bethlen halálának elmondása után idézi Hammer epés és részrehajló s egy pár német történetírónak a bárgyuságig menő jellemzését s azokat nemcsak saát, hanem Kemény szavaival is czáfolja. S. ezt helyesen téve. Mintegy tisztítani akarta a mocskot, melylyel a nagy embert illették akár rosz akaratból, akár a magyar történetekben való járatlanságból. De viszont maga semmit sem ír Bethlen erdélyi dolgairól: mintha hadjáratai tették volna egész életét. Mert egy- két adatnak felületes megemlítése annyi mint semmi. Pedig ha a legtalálóbban irta volna is le a hadfoly tatót s dplomáját, még akkor is hiányos volna a kép, melyet róla nyújt, ha szeretett Erdélye belügyeinek s vezetését nem ecseteli. Kormányzásáról csak áldott emlék maradt fen s nagysága ott is teljes fényben s tündökölt. I SZILÁGYI S. Magyar könyve a ket. 213. Magyarország csalódni czimerekkel és leszármazási táblákkal. Irta Nagy Iván. Kiadta Friebeisz István. Pest, 1858. Pfeiffer Ford. bizománya. Nyomatott Beimel és Kozma Vazulnál. 8-rét. Második kötet. IVik füzet. 241—282 lap és 1—32 Tanya 3. kötethez tartozó). E füzet ára 48 nkr. A bányai ág. ev. egyházkerületnek rendkívüli gyűlése Pesten jun. 9-dikén. Az egyh.elnök ft. K o m á ro m y J. cs.k. administrator szives üdvözlettel megnyitván a gyűlést, mely Kartner cs. k. helytartósági titkár, mint ez alkalomra kinevezett országfejedelmi biztos jelenlétében tartatott, s utána a világi elnök Zsembery, mint legidősb esperes felügyelő, a főtárgyakat kijelölte. A kitűzött tárgysorozat szerint legelőször is, b. Prónay Gr. a múlt évi októberben tartott kerületi gyűlés kebeléből, Tihanyi elnöklete alatt, cs. k. Apóst. Felségéhez — az 1848-dik év előtti egyházi állapot visszahelyzése és a zsinatnak sürgetésével megbízott küldöttség nevében — eljárásuk eredményéről számolt. Jelenté, hogy Ő Felsége a válaszmányt igen kegyesen fogadta s az ev. egyházi szervezet közeli kilátásához reményt nyújtott. Ezután az annyi érdekkel biró Selmecz és Besztercze, mint egyházkerületi főgymnasiumi elismerésért versenyző vetélytársak -t.,,Ugye hozatott sző- I nyegre, mint a jelen gyűlés főtárgya. Selmecz ? vagy Besztercze ? ez volt a kérdések kérdése. Mivel pedig ezen közérdekű tárgy már a múltkori kerületi gyű- slésnek is fő figyelme tárgya volt, s annak mint lényeges életkérdésnek ide vagy oda eldöntése az illetőesperességekre bízatott, s ezek által, és még ezenkivül egy 1). Prónay Gábor elnöklete alatt mind a két helyszínén megjelent s itt is ott is az anyagi cselekvő erőket s a készletek és hiányokat mérlegelő vegyes választmány által tüzetesen és kimeritőleg megvitattatok azért is, kivált időnyerés tekintetéből, csak a pro és contra nyilatkozó esperességi szavazatok kérettek számon az illető esperes vagy küldött uraktól. Szavaztak pedig Besztercze mellett: Bács-Szerém, Bánság, Pest és Zólyom, összesen 4; — Selmecz mellett: Bars, Békés, Hont, Nógrád és Budapest, összesen 5. És így (habár tagadni nem lehet, hogy Beszterczének a nyeréshez több és biztosb kilátása volt mint Selmecznek), győzött mégis Selmecz. Lehet azonban, hogy e győzelem csak is ephemer győzelem, mert Besztercze, bár legyőzött félnek látszik, de döntő csatát még eddig nem vesztett. Nem pedig azért, mert Békés és Budapest, csak morális szavazatát adta Selmecznek, de gyámolító segédkezet nem ígért , Bars pedig csak egy tökéletlen szavazatot hozott neki. Azonban az elnökség kénytelen volt mégis a szavazattöbbséget Selmecz részére kimondani. De nem vívott teljes győzelmet Selmecz még azért is,, mert Beszterczei önerejében S életrevalóságában bízva, s a különben veszendőbe menő tetemes alapítványokat a szent czélnak megmenteni óhajtva, igaz ügyéről és föltett szándékáról lemondani semmi áron sem akar, s ügyszeretetétől annyira át van ihletve és lelkesülje, hogy a tűzpróbát Selmecz mellett kiállani most is van reménye. És épen csak ezen reménye fejében kérte ki az egyházkerület szíves pártfogását továbbra is. A reményt pedig, ha áldozatkészségében jövőre is magát Selmecz által felülmúlni nem engedi, az egyházkerülettől bírja, s annálfogva kerületileg elismerendő főgymnasiumi czímre most is igényt és számot tarthat. Vagyis a dolog most mint látjuk így áll: Selmecz győzött ma, jövő évre győzhet Besztercze, Selmecznek van jelenje, Beszterczének nyitva áll a jövő. A jelen közgyűlés pedig sok szép parlamentáris beszédek után e nagyérdekű tárgyban mintegy annyit határozott, hogy a jövő alkalommal fog majd határozni. Ez volt a hosszú vita jelen eredménye. Ezen tárgy-nak ilyes befejezése után, Radvánszky inditványára, választmány neveztetett ki, a részben, hogy a prot. és rkath. egyház közt felfelmerülő s a vegyes házasságokat, az átmeneteit, a harangozást stb. tár-gyazó nehézségekre s illetőleg ezek körüli eljárásra nézve irányadó tervezetet még ezen gyűlésnek nyújtson be. E választmány elnöke Radvánszky, a többi tagok,: Binhofer Gy., Szeberényi J., Székács J., Gerduly B., Haviar D. lelkészek ; a világiak részéről pedig Dessewffy, Ivánka, Boczkó K., Szontagi és Fábry. Végül a jelen gyűlés érdemére megemlítve álljon, hogy annak tanácskozását nemes buzgalom , meleg részvét és igaz magyar, valamint igaz protestáns szellem is lengte át. Pesti lóversenyek. 1858. Negyedik nap. Csütörtök, jun. 10. Kezdete délutáni 4 órakor, félóránként uj futás. I. Eladó verseny (Selling Stakes) 500 portos díj, kapcsolatban egy tétversenynyel, melyre tétel 20 arany, fele bánat. Futhat minden ló 20 öllel a nyerőpont elött kezdve, egyszer körül. Teher : 3é, 895 font; 4é, 110 font; 5é, 1löft;6és id. 118 font. Ménze 3 fonttal több. A nyertes ló 1200 frtért megvásárolható; ha 800 pfrtért 6 font; ha 600 pfrtért 12 fonttal kevesebb teher. Az elővétel joga sorshúzás útján fog a részvényesek közt megállapittatni. 1. Hg. Liechtenstein Fer. 5é. p. k. Tiff, ap. Gameboy, any. Y. Tyffany 600 pfrt 104 font. Vil. kék test és ujj, fekete sap. 2. Atzél Péter ur 4é. sza k. Wee Bit, ap. Bolingbroke, any. Wee Bit 600 pfrt 110 font. Kék test, fej. ujj, fejér. r. kék csík. sap. 3. Hg. Kinsky Ford. id. ap. pr. Erb Pr. ap. Coronation, ang. Game Fowl 800 pfrt 112 ft. Fejér test, ver. sapka. II. Handicap 100 arany. Kitűzte báró Sina, minden korú ló számára egy mfld. Tét: 100 pfrt, fele bánat, de csak 25 p.ft, ha a bejelentés a terhek közzététele előtt történik, mely közzététel napja május 1 - je volt. A közzététel utáni győztesre 5 fonttal, két vagy több izbeni győztesre 10 fonttal, az 1000 az. államdíj bécsi vagy pesti nyerőjére, vagy a Károlyi tétverseny győztesére, külön s halmazólag 5 fonttal több. A teher nem több 133 fontnál. Alapul a másod osztályú államdij kulcsa szolgál. A második ló tételét menti. 1. Hg Liechtenstein Alajos 4 é. p. k. ap. Con- Isaltation, ang. Lady Lawn. 98 f. Veres test, vil. kék sapka. 2. Ugyanaz, 4 é. v. p. k. ap. Wolfdog, any. Poliok. 98 f. Színek ugyanazok 3. Gr. Kinsky Octavián, 4 é. vp. k Mitzy, ap. Scamander, ang. Marie. I 98 f. Veressel fejér csikós test , veres sapka. 4. Hg. Rohan Lajos 3 é. p. m. Ambassador, ap. Collingwood, ang. Ambassadress. 88 font. Veres test, és sapka, fejér ujj. 5. Gr. Wenkheim Rudolf 4 é. p. k.Cyrene, ap. Collingwood, ang. Fleece 108 font. Fejér test, kék ujj és sapka. 6. Gróf Hunyady József 5 é. p. in. Preston, ap. Baraton, any. Imheritor k. 116 ft. Fekete test és sapka, rózsaszín ujjas. 7. Gr. Keglevich Béla id. p. m. Pan, ap. Alarm, any. Dromedary k. 112 ft. Vil. kék test, veres ujj és b. s. 8. Gr. Károlyi Sándor, 3 é. p. i. Rigoletto, ap. Alert, any. Freeman k. 88 ft. Fejérrel kék esik. test és ujj, ver. s. 9. Gr. Pálffy Pál 5 é. p. m. Blemish, ap. The Cure, any. Muley Molochk. 115 ft. Vil. kékkel sárga esik. test, sárg. s. 10. Ugyanaz 3 é. p. m. Confederate, ap. Touchstone, any Apple Blossom 88 ft. Színek ugyanazok. 11. Hg Liechtenstein Ferencz 40, sárga pr. Trymedtop, ap. Vlasko, ang. Voluptuary 92 ft.Vil. kék test és ujj, fék. s. 12. Ifj. Batthyány István id. p.