Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)
1858-07-01 / 2515. szám
említést tesz, mennyiben azt a vörösborszüret felől híres pestmegyei városok egyikeül emlité fel. Azonban az idő óta a vaspálya Temesvárig, mint szinte Debreczen s Nagyváradig megnyittatván, s a tiszai vonat a temesvárival városunk alatt találkozván , Czegléd nagyobb nevezetességre emelkedett, és a tiszai vasút-társulat terve létrejövendésével még jelentékenyebb jövőnek néz eléje. Ily körülmények között talán nem épen felesleges munka a közügyre nézve e 20,000 lelket számláló tözsgyökeres magyar város közélete felől korszakonként nemi tudósításokkal jelenni meg a hírlapok hasábjain. Szellemi életünk gylilpontja a kasinói egylet. Valóban azon férfiú, ki e kasinónak alakítója s éltetője, a derék igazgató sokszoros köszönetet érdemel. Ez egyedül azon hely, hol a napi munka fáradalmait a kölcsönös eszmecsere, vidám társalkodás, politikai s szépirodalmi hírlapok olvasása útján felejthetjük, s ez utóbbi eszközök felhasználása által ismereteink látkörét szélesíthetjük. Mi egyébiránt a kasinó szellemét s irányát illeti, az egészen nemzeti. A magyar hírlapok, szintúgy a politikaiak mint a szépirodalmiak mindnyájan járatvák. Német hírlapok közül is van egynéhány megrendelve. Az anyagi erő hiánya miatt ugyan még az egylet könyvtára nem nagy, de a könyvek mind a magyar irodalom köréből vannak véve. A kasinó rendes tagjainak száma mindöszze 77. A népnevelés ugye nálunk szépen halad. A népnevelés kellő rendbehozására nézve egyik múlhatlan kellék az illető tanítók anyagi jólétének biztosítása. Nálunk e kelléknek is elég van téve. Czegléd egyik alkatrésze lévén az alapítványi uradalomnak, a magas pénzügyminisztérium, mint illető földesur, mindegyik vallásfelekezet tanítóinak szép terjedelmű földbirtokot rendelt kiadatni s illetőleg fizetésükhöz kapcsoltatni. A vasárnapi iskolák nálunk legközelebb elrendeltettek s ezek vezetését az oktatók önkényt által vették, fölosztván magok közt az oktatási szakrendszer szerint. Városunk csinosítása körül szintúgy az építkezésre, mint az utczák egyenes vonalba hozatalára és utak kiigazítására nézve is igen czélszerű intézkedések létettek, és az utakra vonatkozólag már nagyrészben foganatosíttattak. E tekintetben az érdem a köztiszteletben álló megyei főnök ő nagyságáé. A kötelesség teljesítése mindenkor nyugalmat árasztó érzettel tölti be az embert, és az ily egyén jutalmát mindenkor önmagában s önérzetében találja. Azonban az érdemnek mások általi elismerése mégis némi szintéz az élet keservei ellen, és vigasztaló sugárul tűnik fel, ha láthatárunk elsötétedik. E szempontból indulva ki, lehetetlen dicsérőleg nem szólni a szolgabirói hivatal jeles személyzetéről, mely hivatalos működésében oly rendkívüli erélyt és tevékenységet fejt ki. Még a törvénykezési ügyek is, melyeknek befejezése pedig a dolog természete szerint hoszszabb időt igényel, villámgyorsasággal hajtatnak végre. És az érdem itt a derék Beleznay Ignácz úré. Ezen férfiúnak alapos törvénytudományi képzettsége, gyors felfogása, melynél fogva bármely előjöhető törvényes, esetnél képes magát rögtön tájékozni, erélye, ügyességi szorgalma, az alárendelt hivatalnokok irányában tanúsított emberséges modora és viselete, melynél fogva azokban a munkáhozi kedvet és hivatalnoki buzgóságot, s szorgalmat folytonosan élteti és fenntartja — eszközük azt, hogy a törvénykezési ügyek is oly gyorsan mennek. MIKEI—BUDAI. T. tized, junius 27-dikén. Annyi tűzvész után, a mennyi ez évben szerencsétlen hazánk különböző vidékein ezrek s tán milliók vagyonát égette hamuvá, nekem is van szerencsétlenségem a t. közönséget egy ilyenről értesitni! Múlt pénteken, f. hó 25 én délben jobbadán az „asztali áldást“ imádkoztuk, midőn városunknak úgyszólván a közepén egy rongyos viskóban egész hatalommal kiütött a tűz, és a félrevert harangok kétségbeejtő kongása kanalat, kést, villát kiejtett kezeinkből. Szaladtunk, mint az őrültek oda, hol a füstöt és lángot magasan láttuk az ég felé lobogni , de hasztalan volt minden; egypár percz alatt, mint valami tűzkigyó, sikamlott tíz, vagy húsz épületen végig az emésztő láng; s hogy tovább nem hatalmazhatott: oka egyrészt egy urasági épület tűzfala, s a tűzfal megett, a háztetőn egész lelkesedéssel működő M. S. és N. A polgártársaink páratlan munkássága, másrészt pedig oka volt ama nagy térség, mely a meggyűlt házaktól az északi szél egyenes menetében a többi házakat szerencsére elválasztja. De elég erről ennyi. A szomorúból kevés is sok, az örömből? ... azt mi már nem ismerjük többé! A mondottakhoz csupán csak annyit csatolok még, hogy a megégett épületekből egyetlenegy épület sem volt biztosítva; továbbá, hogy a kigyúlt háznak egy tapasztott, de rosz és korhadt fából csinált kéményén legelt ki a tűz; s hogy végre azon házak és épületek, melyek a tűzvész áldozataivá lettek, úgy össze voltak szórva, mint ama ponyvasátorok, melyek itt ott a vásáron láthatók. Ezek után kinek kebeléből ne törnének fel a következő kérdések : Mikor ismerik el már a mi embereink a biztosításnak szükséges voltát ? Meddig fógunk még mi egypár forint megzsugorításáért álmainkban is rettegni? Továbbá: lesz-e már valahára egy kérlelhetetlen rendőri törvény, mely a fakéményeket minden irgalom nélkül a pokolba szóratja? Gazdasági ügyeinkről sem írhatok sok jót. Még csak június végén vagyunk, s már biztosan, minden kár nélkül lekaszálhatjuk vetéseink nagyobb részét. Megverte, megütötte azt, nem a jégeső, nem is a menykő, hanem a ... hő ! Még a szára többnyire zöld a vetésnek, s már a feje úgy fehérült, mint azon ifjú embernek, ki 25 éves korában megőszült. Ennek azonban nem mindig oly üres a feje, mint a mi kalászainknak. Esőnk teljességgel nincsen. Ha 3-ik vagy 4-ik hétben esik is valami olyan fajta, a mi harmatnak bátran beillenek, mindjárt megindul utána az ordító éjszaki szél, s kitújja a földnek minden nedvességét, ki még azt is, melyet a szegény, az éhhaláltól rettegő nép hanyatlásnak indult vetéseire hullasztott. 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, jun. 26. A felsőház tegnapi ülésében az oxfordi püspök ismét a rabszolgakereskedési dolgot hozta szóba s panaszkodott, hogy amit ő a kuli-üzletről mondott, azt egy bizonyos lap, mely a lélekvásár mellett nyilatkozik (a Times), egészen elferdítette. Azt hirdelték, hogy ő általában megtámadott minden szerződést a kulikra nézve, holott ő — amit újra ismétel — elég érthetőleg azt mondá, hogy bűnnek tartja a bulikat akár csellel, akár erőszakkal valami hajóra vinni s eladásul Kubába szállton. Efféle üzleteknek véget vetni pedig a kormánynak kötelességében is, jogában is áll. Brougham pártolja a püspök nyilatkozatát s a Times elcsavarásait „szinte hihetlenek“nek nyilvánítja. — Ezután Albemale 1. indítványozza, keressék meg az alsóház, közlené a felsőházzal választmányának az indiai gyarmatosításról s megtelepítésről szóló jelentését, mivel ő e jelentést megvitattatni kivánja. Indítványát elfogadják. Az alsóházban Fitzgerald külügyi alállamtitkár, tett kérdés folytán, kijelenti, hogy a kormány kimerítő tudósítást kapott a belgrádi brit konzul bántalmaztatásáról. Fonblanque ura város sánczain sétált s elfáradván, a védfalon leült. Egy török katona őt elparancsolt. Fonblanque ekkor sipkájára mutatott, hogy a katona lássa rangját. Ez azonban kardjával vagdalni kezd é s oly sebeket ejte rajta, hogy a konzulnak több ideig feküdnie s utóbb szabadságra kérezkednie kellett. A török kormány igen sajnálja az esetet s meg fogja döntettetni a garázdaságot, úgy látszik, hogy nagyobb kisebb mértékben az egész török őrség bele van ártva a dologba; erre mutat az is, hogy a konzulsági épület előttizászlórudat szintén megtámadták. Ugyanaz nap mind a felső, mind az alsóházban a Themze mérges bűze jött szóba. A tenger árja minden rothadékot visszahajt a folyóba, innen a mérges kigőzölgés, mely, mint mondják, cholerás bajokat idéz elő. Néhány nappal ezelőtt temették a legelső áldozatot, s a jury azt ítélte, hogy a betegség ázsiai cholera volt a Themze légmérgező kigőzölgései következtében. A félelem egész Londonban nagy, s minthogy a parliament is a folyó közvetlen közelében székel, képzelhetni, hogy itt e tárgyban nem csekély ingerültséggel folytak a vitatkozások. Disraeli ígéretet is tett, hogy a kormány mindent el fog követni az ülésszak minél gyorsabb befejezésére, hogy a tagok Londonból távozhassanak. Ha a kormánynak újabb meghatalmazásokra lenne szüksége, azokért még mindenesetre az elnapolás előtt fog folyamodni. A themzei bűz után az alsóházban az india-bill egyes pontjait kezdték tárgyalni. Az első hat czikkelyt, melyekben a korona egyedüli kormányzása, a társaság mellőzése, külön miniszterség s tanácskozó alhatóság felállítása van kimondva, minden vita nélkül jóváhagyták. Palmerston két módosítványát, hogy a tanácstagok száma 15 ről 12re szállíttassák s ők maguk egyenesen a korona által neveztessenek ki, száz szótöbbséggel elvetették. A függetlenek annyival inkább a minisztériummal szavaznak, mert a mellett, hogy a két módosítvány úgyis csak jelentéktelen változtatásokat tartalmaz, meg akarják mutatni Palmerstonnak, hogy őhozzá személyesen többé nem ragaszkodnak. — A felsőház módositványai mellett maradt az eskübill (zsidóbill) ügyében. Indokai következők : 1. Habár azon szókat: „igaz keresztyén hitemre“ azért vették föl eredetileg az esküformába, mivel bizonyos katholikusokat akartak kötelezni: nem tehetni fel észszerűen, hogy a parliament, mely e szókat ily alakban iktatta az eskübe, midőn azt rendelte, hogy e nyilatkozat a mindkét ház által leteendő eskü egy részét tegye, azon véleményben nem lett volna, hogy a keresztyén hitvallomás szükséges föltétel a parlamentbe lépésre. 2. Azon körülmény is mutatja a törvényhozás folytonos czélját, hogy sem azon szó beiktatásakor, se azóta nem engedtetett ülés a zsidóknak a parliamentben. 8. A parliamenti ülésből és államhivatalokból vallásos vélemény alapján vagy más állami érdekből történt kirekesztés a trónöröködési törvényben s más esetekben is kimondott elv. A jelen bik némely pontjaiban is szentesité maga az alsóház a minap. Azon imádságokban, melyekkel mindkét ház naponként megkezdi ülését, Krisztus nevében esedeznek a tagok, hogy Isten, kinek méltatlan szolgái, támogassa őket munkáikban. Ezen vallásos eljárás merő formasággá lenne, ha azok közt, kikről mondatik, hogy az ő nevében gyülekeztek egybe, oly emberek lennének, akik általában tagadják azt, akinek érdeme által kedvez egyedül minden imádság a legfőbb való előtt. 5. Ha az alsóház oly ügyben, mely a törvényhozás mindkét ágát egyaránt érdekli, késznek nyilatkozik engedményre a zsidók irányában , a lordok szintén hasonló szilárdsággal ragaszkodnak az alsóház nézetei ellenében azon elvhez, hogy fentartsák kiváltságaikat, amelyekről azt hiszik, hogy a parliamenttel, mint kizárólag keresztyén gyülekezettel válhatlanul egybekötvék. 6. A lordok által módosított alakban elfogadandó bill a zsidók eddigi jogait semmiben sem korlátozza. — Derby egészsége javulófélben van. Remélik, hogy nemsokára megjelen a felsőházban. — Sir Edw. Bulwer Lytton, gyarmatügyi miniszter, a tárczájához tartozó okleveleket, Malmesbury példájára, szintén két részre osztá: történetiekre és politikaiakra. Az előbbiek megnyitvák minden engedelem nélkül a történetirónak. Az évszám,mint a külügyi oklevelekre nézve, szintén 1688. — A királynő a népnevelés ügyében bizottságot nevezett ki. — Ugyancsak a királynő a portugál királyt, V. Pedrot a térdszalag rendével tisztelte meg. — Tseh or z e w s k i nyilatkozatot tesz közzé a lapokban, hogy ő koránsem ígérte a Pyatféle röpirat elnyomását s nyugton várta az esküdtek ítéletét. Bár őszinte hálával viseltetik buzgó védőjei Leverson és James urak iránt, kénytelen mégis — ha roszul esik is neki — sajnálatát kifejezni, hogy ez urak, őt meg sem kérdezve, a kormány kedvéért a tudvalevő peralkura ráállottak. E szerint tehát a napoleonellenes röpiratokért bevádlott könyvárusok közöl csupáncsak egy, t. i. Trueroye fogadta el a peralkut. E nyilatkozat újólag mutatja, mennyire szívén feküdt a kormánynak ez ügynek minél enyhébb eligazítása. — James ügyvéd az államügyészszel értekezést tartott az Allsopp Tamás elleni parabbanhagyása iránt. Az ügyvéd érvei, mint a „D. Alig. Ztg“ levelezője hallja, oly nyomósak valának, hogy a pert csakugyan alkalmasint a feledék tengerébe süllyesztik. — Indiákról a trieszti újság máj. 19-kéig, egy londoni távsürgöny pedig jún. 5-dikéig terjedő híreket közöl. A trieszti újság hírei közül ezek a nevezetesebbek. Nena Szahib küldönczei mindenütt nagyon tevékenyek. A nagporei országokban többi közt egy főnök már kitűzé a függetlenség zászlaját, mely körül csakhamar valami tízezer ember csoportosult. Félő, hogy ha gyorsan nem intézkednek, a ragadós példát Közép India követni fogja. Delhiben is újra kezdik fölemelni fejüket a benszülöttek. — Fenhangon beszélgettek, hogy Barreillyt sohasem lehet bevenni, s remélik, hogy nem sokára megint Delhi falai alatt látandják a seppykat. Kalkuttában szintén nagy volt az izgultság, a mohamedán lakosok fölkelésétől tartottak.. Több felé dobszó mellett bizonyos jóslatot hirdettek, mely szerint három hó meg tizenhárom nap alatt „valami fehér“ végképen el fog múlni Ezt úgy magyarázták, hogy jul. 23-dikán, mint mohammedán főünnepen,a mohammedánok föllázadni készülnek. Mások csak a Sziámban székelő szent fehér elefántra magyarázzák a jóslatot, minthogy a szent állat halálos beteg. A Londonból jun. 28-dikán kelt távsürgöny, Bombayból hivatalos útón érkezett következő tudósításokat tartalmaz. Roze máj. 23-dikán ellenszegülés nélkül foglalta el Calpit. A lázadók otthagyták minden ágyusukat, elefántjaikat, lőszerüket. A felkelők kirabolták Gwaliort.— Campbell május 26-dikán megszállta Alahabadot. Déli Mabrat-országban a lefegyverzés nagy nehézségekkel járt. Oudóban még fordultak elő zavargások. A lázadók Lucinot fenyegették, mely egyébiránt védelmére teljesen elégséges helyőrséggel van ellátva. — Hongkongból máj. 5 kéig terjednek a tudósítások. Ezek szerint Kantonban nemhogy tisztulnának, de még inkább bonyolódnak az ügyek. Pih k vei, San (a hoppo) és Czai (a biró) fogságban, katonai felügyelet alatt vannak, mert titkon félre akartak volna állani. Sok fegyveres csoport is gyülekezik Kanton körül s megkisérlették a tatárok és a kábák (meghonosult tatárok) föllázítását is, akik együtt valami 20,000 fegyverest állíthatnának ki. Úgy látszik, Elgin 1. éjszakra utazása indítá a chinai kormányt, hogy új kísérletet kockáztasson az idegenek ellen vagy legalább Kantont tartsa oly ingerült s bizalmatlan állapotban, hogy onnan se katonát, se ágyúnaszádokat ne lehessen az éjszakra küldött hajóraj erősítése végett eltávoztatni. Franzinország: A franczia félhivaalos lapok némelyike új nyelven kezd beszélni. A „Patrie“ június 26-ról egy hosszú czikkben oly vallomásokat tesz, melyek egy félhivatalos lap szájában mindenesetre fontosak. A „Patrie“ azt iparkodik mutogatni, hogy a császár, aki az országnak egyedül felelős, meg tud hajolni a közvélemény előtt, ha ez utóbbi a kormányzati rendszabályok ellen erélylyel nyilatkozik. A „Patrie“ szerint most is ez történt. A jan. 14 diki utálatos merénylet eltérté a kormányt azon normális iránytól, mely azt azon szabályzott szabadság felé vezeté, amelynek a december 2 diki épületet megkoronáznia kell. Azonban a közvélemény — a félhivatalos lap szerint — a kormány új magatartásával nem volt egy értelemben, és a császár, gyorsan belátván, mit vár az ő bölcseségétől az ország, annak aggodalmait eloszlatta, reményeit valósította. — A „Patrie“ úgy vélekedik, hogy Francziaországban többé alkotmányos ellenzék nem lehet, miután az alkotmány nem engedi; ez utóbbi azonban nem nyomja el a közvéleményt, és ugyanazért a hatalom, melylyel a sajtó bír, igen nagy, s talán nagyobb mint ezelőtt. Ezen okokból most a „Patrie“ is egész befolyását arra akarja fordítani,hogy magát a „szabadelvű conservationak“ szentelje. Hogy ezalatt mit ért, azt később fogja megmagyarázni. — Egyúttal a felett is kijelenti megelégedését a félhivatalos lap, hogy az új belügyminiszter az utczáni árultazhatást kivétel nélkül minden lapnak megadta, és a belga „Indépendance“-nak a Francziaországba való bemenetelt újra megengedte. — Napóleon herczegnek Algír és a gyarmatok miniszterévé neveztetése felől a közönségben csak kedvező ítéleteket lehet hallani, miután átalánosan úgy érzik, hogy e kinevezés szabadelvű jelentéssel bír. — Valamennyi lap helyesléssel fogadja ez intézkedést, leglangyosabban a „Constitutionel“, mely csupán annak közigazgatási jelentőségét emeli ki, anélkül, hogy a politikaira súlyt fektetne. A nevezett félhivatalos lap mindenekelőtt a tengerészeti minisztériumnak adózik elismeréssel, azért, amit a gyarmatokért eddig tett. Elismeri azután, hogy ami még teendő, ahoz nagyon is szükség a tekintély. „A mi távolabb fekvő, azonban nem kevésbbé érdekes gyarmataink — úgymond — szinte némi válságos állapotban vannak, melyet idegen előítéletek támasztanak. — A „Const.“ szerint a herczegranfja és jelleme mindenki előtt magas biztosítéka leend annak, „hogy semmi oly lépés, melyet maga a legszőrszálhasogatóbb emberiség is helyben nem hagyna, eltürettetni nem fogna, még azon czélból sem, hogy az a gyarmati jóllétet öregbítse.“ -7- A „Presse“ idevonatkozó azon czikkéről, melyet legközelebb ismertettünk, azt írják a „N. Zing“nak, hogy az legfelsőbb helyen nagy kedvetlenséget okozott volna. Hír szerint, maga Napóleon hg is azon véleményben volna, hogy a „Presse“ szerkesztőjének az ő tulajdonainak és szabadságszeretetének szentelt czikke az Hiedelem határait túllépte, s politikátlan, kivált azért, mivel a herczeg ütegeit előre feltárja. Akármint legyen a dolog — jegyzi meg a levelező — az tény, hogy a nevezett lap fellépése hivatalos körökben valódi sensatiót gerjesztett, és több magas állású egyéniséget kellemetlenül érintett. Hogy a „Presse“ reményei mennyire fognak valósulni, azt majd csak a jövő mutatja meg. A herczeg eddig némi fitogtatással tartóztatá magát vissza a közigazgatásban, minden részvéttől. Még keleti hadjárata sem folyt le bizonyos ellenzékies jelenségek nélkül, melyek környezetéből azután napvilágra jutottak. Azután a párisi kiállítás bizottmányában vállalta el az elnökséget, s vezette a földsarki tájakra küldött expeditiót, azonban a tulajdonképi államügyekben való minden közreműködést állhatatosan kikerült. És ha most beengedi magát vonatni a kormányba, ez, a „NI. Zig“ egyik levelezőjének véleménye szerint arról tanúskodik, hogy Francziaország Algírban, s átaljában tengerentúli befolyása kifejtésében nagyobb tér-ijeszkedésre iparkodik. Másfelől azonban az ő miniszterré tételének azon értelme is lehetne: belőle- t csillapítani némileg az elégedetlenséget, hogy net a dláni háborús események alkalmával az országban szilárdabb támpont legyen. A herczeg — folytatja a levelező — úgy ismeretes, mint az „elnyomott nemzetiségek“ barátja, kikhez skandináviai utazása óta különösen a dánok is tartoznak. Barátja Charles Edmond, azóta nem egy lándsát tört mellettük a „Presse“ ben. Egyébiránt a herczeg eddig kevés fegyelmet mutatott a császár akarata ellenében, és miután ennek tanácsában Valevskik és Mornyk fognak vele szemben állani, tehát nagyon kétes, váljon lehető-e azon egész viszony, melylyel kísérletet tenek. A lig legközelebb Limoges ba utazik, hol úgy hiszik, beszédet tartand s programmját kifejtendi. Ha a herczeg — jegyzi meg a porosz lap levelezője — abban nagyobb diseretiát nem tanúsít, mint itteni közlönye a „Presse,“ akkor a kormányban oly dualismus lepleztetnék fel, mely sokáig nem tarthatná magát. — A „N. Pr. Ztg“ párisi egyik levelezője tudni akarja, hogy a császári helytartóságból azért nem lett semmi, mivel a herczeg csupán oly feltételek alatt akart Algírba átköltözni, melyek elfogadhatatlanok valának; a császár azonban öcscsének közigazgatási tehetségét nem akarta használatlanul hagyni. A most idézett tudósítás a császár személyes indokaitól elvonatkozva, ezen intézkedésben némi demonstrátiót is lát Anglia irányában, mint amelylyel meg akarják értetni, hogy a „Patrie“ szavaival élve, „a császárnak szilárd akarata van protectióját a tengereken túl, távolabbi országokban lakó francziák, hatalmunk és civilizatiónk ezen előretolt állomásai fölé kiterjeszteni.“ — Míg a franczia belpolitikában a fentebbiek szerint némi bekanyarodás mindenesetre mutatkozik: addig a külfölddel való viszonyok, legalább amennyire a sajtóban visszatükröződnek, még mindig a régi kerékvágásban mozognak. A „N. Pr. Zig“ után legfeljebb annyit említhetünk meg, hogy Yalewski gróf nem elégedett meg azzal, az állítólagos franczia hadi készületekről terjesztett tudósítások ellen csupán közlönyei által tiltakozni, hanem ez értelemben a külföldön lévő franczia ügynökökhöz körlevelet is küldött. Mindemellett — teszi hozzá a tudósítás — és daczára azon kedélyességnek, melylyel a malakoffing az „entente cordiale“ örökké tartóságára iszik, úgy látszik, túl a csatornán aggodalmakba merülnek, Párisban pedig azt hiszik, rejlik a megött valami, hogy Anglia hajóinak egy részét Chinából visszaparancsolja Ez ingerült hangulatnak egészen megfelel a „Constitutionnel“-nek egy jan. 26-kan kelt czikke, mely még mindig azon felsőházi ülés viszhangja, a melyben a „Regina Coeli“ esete forgott szőnyegen. Ezúttal a „Constit.“ nem Franczia , hanem Spanyolország védőjéül lép fel, s megtámadja Malmesbury lordot, aki, miután Anglia neheztelésének adta át Spanyolország alávaló hálátlanságát, ezen országot azzal fenyegette, hogy visszavonja a brit hajórajt, mely szerinte egyedül képezi az Antillákon lévő Spanyol birtokok biztonlétét. A félhivatalos lap furcsának találja a párhuzamot ezen fenhéjázó gőgös nyilatkozat és azon udvarias hajlongó formulák közt, melyeket az angol kormány az amerikai Unióra pazarolt, holott épen amerikai hajók az eladók, a kubai ültetvényesek csak vevők. Felelőssé lehet-e a spanyol kormányt tenni azért, hogy a gibraltári szoroson temérdek angol áru csempésztetik be és adatik el Spanyolországban; s hogy a spanyolok veszik azon könyveket és röpiratokat, melyeket a bibliai társulatok a hald, vallás és a papság ellen terjesztenek.“ A „Const.“ végül szájukba adja a spanyol lapoknak, mit feleljenek a hálátlansági vádra Gibraltár elfoglalása óta Lopeznek Kubába tett expeditiójáig, s azon reményét fejezi ki, hogy akármit beszélt Malmesbury 1., Anglia nem fogja odaengedni Kubát, a mexicói öböl kulcsát, tengeri hatalma vetélytársainak, s különösen a déli államoknak, melyek kapnának rajta, hogy befolyásukat egy rabszolgatartó területtel öregbítsék. — Mint a „N. Zig“nak írják, Prolet hajóskapitány, a nyugatafrikai osztály parancsnoka személyesen ment Monroviába, Liberia fővárosába. Ezen at egybefüggésben van a „Regina Coeli esetével. — A tuileriák kabinetje még mindig kancsal szemmel nézi Antwerp megerősítését, úgy látszik, hogy a franczia diplomatia ellenmondási okait a négyes szövetségből meríti. Szerinte ennek határozványai által Belgium a hatalmak védelme alá helyeztetett, s védelmi erejének maximuma megállapittatott volna, melyet áthágnia nem szabad Hir szerint Barrot A. ur előterjesztése ily okoskodáson alapul. Olaszország, Turin, jun. 28. A követkamra tegnapi, gyanítthatólag ez évi utolsó ülésében az 1859-ki kiadási költségvetés és helyi érdekre vonatkozó két törvényjavaslat terjesztetett elő. Itteni lapok szerint Barbar, angol consul, ki a „Cagliarit“ Genuába kisérte, Turinba megérkezett. Törökország. Raguzai magántudósítások szerint Kanpasa f. hó 26-kán Trebinjéből Mostarba és Serajevóba utazott. Az angol és franczia consul Trebinjébe érkezett. Herczegovinában a dolgok állása semmit sem változott. — L e s s e p s ur f. hó 26-ka estéjére váratott Triesztbe, ki a Lloyd gőzössel 27-én vala Egyptomba elutazandó. — „Tem. Z.“nak Mostarból jun. 20-ról írják : Kiani pasa, és Kernel effendi a magas Portától vett utasitás folytán f. hó 16-án Stolaczba utaztak, hogy ott a nem rég oda érkezett Ferik Halim pasával találkozzanak s vele a jelen körülményekhez mért rendszabályokról értekezzenek. Ugyanazon napon ment oda az élelmezési biztosság is a hadi pénztárral, ezek tegnap érkeztek Trebinjébe, hol Az is pasa, és Kernel effendi is tartózkodnak. E szerint Trebinje lenne a hadműködések vagy békealkudozások középpontjául kiszemelve. Habár az illetők titokban tartják szándékukat, de azért semmit se kétkednek a fölött, hogy Grahovo visszafoglalására újabb kísérlet fog tétetni.• Utóbbi napokban Kiani pasa magához rendelé a Bécsből visszaérkezett bosniai keresztény küldöttséget, s utasítá azt: agátok, földesuraik, és közhivatalnokaik elleni panaszokat kérelem-levélbe foglalni. E folyamodás azon nap nyujtatott be, midőn Krani pasa Sztolaczba utazott, de a küldötteknek meghagyó, őt visszajöveteleig Mostarban megvárni. A küldöttek kérték Sarajevoban el-