Pesti Napló, 1859. június (10. évfolyam, 2792-2813. szám)

1859-06-01 / 2792. szám

év második felében kifejtett működésünk eredményé­ből származik ; míg továbbá a bevétel központi iro­dánk s a vezérü­gynökségek irodáinak felszerelésére és a birodalomszerte szervezett ügynökségekre tett kiadások által nagyon is igénybe vétetett , a károk a díjbevételhez képest aránytalanul mutatkoztak. Az első év e részben kedvezőtlen volt s 300 ezer frtnyi ősz véget vett igénybe, melynek nem kis része bizo­nyosan a biztosítottak egynémelyikének majd gondat­lansága, majd épen vétkes kapzsisága által rovatott reánk. Az ily biztosítók legveszélyesebb ellenségei az olcsó biztosításnak, s ezért az igazgatóság is kéntele­­littetett némely egyes vidékekre nézve, hol a tű­zve­­szélyesség szembeötlő volt, s elharapódzó­ visszaé­lések gyanúja merült fel, a dijakat azon arányban felemelni, mely a nagyobb koc­kázatnak megfeleljen, s ez­által némi, bár nem egészen kielégítő kiegyenlí­tésről gondoskodni. Ha az egyes biztosítási ágazatok külön jövedelme­­zését tekintjük, a jégosztály 20,000, a szállítmány­biztosítási osztály 45000 pftnyi hasznot hajtott; a tűz­biztosítás ellenben 1858-ik évi időszakban, csak a többi ágazatok nyeresége által kiegészíthető veszte­séget eredményezett, de ezen ágazat is teljesen ép alapon szerveztetett s az 526,000 pft 15 krttévé neve­zetes öszvegű díjtartalék által a közelebbi időre elég kedvezőleg van ellátva Ezeknek előterjesztése mellett van szerencsénk az 1858-iki üzletévnek a vizsgálóbizottmány által alap­szabályilag megvizsgált zárszámláját e felett hozandó határozat végett bemutatni, azon megjegyzéssel, hogy e zárszámla az igazgatóság által az igazgató választ­mánynak bemutattatván, annak alapelvei választ­mányi ülésben tárgyaltattak, s az ide mellékelt alak­ban megállapittattak Hajós József s. k. Mannós. k. Koppélys. k. al­elnök. Ullmanns. k. Az első magyar általános biztositó társaság első évi zárszámlája 1858 diki martius 13 kától dec. 31 kig. A) Bevétel 1.153,848,951 port 34 kr biztosított érték utáni tűz-, szállítmány-és jégkárdíjak 1,252,125 frt 9 kr. 2. Alakítási költsé­gekre befizetett járulékok 15,027 frt 30 kr. 3. A jég­verés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesülettől átvétetett 3881 frt 11 kr. 4 Kamatok és vegyesek 36,330 frt 34 kr. Összesen 1,307,364 frt 24 kr. B) Kiadás: 1. Tűz-, szállítmány- és jég­károkért 282,232 frt 32 kr. 2. December 31-dikén még függő károkért 14,290 frt 27 kr. 3. Viszonbiztositások, tör­lések, jutalékok, üzleti- és ügynöki költségek, tiszti fizetések, nyomtatványok, úti költségek, iroda fel­­szerelési tárgyak stb. 407,542 frt 15 kr. C) Visz­­szatartatik: 1. jövedelmi adófizetésre 7709 frt 24 kr; 2. az 1859 dik évre átvitt díjtartalék 526,205 ft 15 kr, összesen 1,237,979 ft 53 kr; maradék 69,384 frt 31 kr. D) F e l o s z t á s: 1. igazgatósági járulékul 9° , 6244 frt 36 kr; 2 tisztviselési jutalékul 4%­2,775 ft 24 kr; 3. osztalék 3000 részvény után 12 frtjával 36,000 fr.; 4. tartaléktöke 17,426 frt 4 kr; 5 jégbiztosítási segédtöke 6938 ft 27 kr, összesen 69,384 ft 31 kr. Egyleti vagyon: Alaptőke 3000 ?e 177­ év után 3,000,000 frt, összes tartalék alap 550,569 frt 46 kr . Összeg­ekben 3,550,569 frt 46 kr, osztrák értékben 3,728,098 ft 25 kr. A bécsi hivatalos újság távsürgönyei Gratz, Laibach, Trieszt és Palmanuova városokból jelentik a cs. k. Ap. Felségének az emlí­tett helyeken történt keresztülutazását. — Velenczéből, máj. 30-káról szóló sür­göny szerint ő Felsége d. u 2­2 órakor Mestiibe érkezett s onnan Verona felé foly­tatta útját. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 20-ról kelt leg­felsőbb határozatával sóskúti Szabó Antalt, a temesvári országos főtörvényszék tanácsosát, dij-elen­­gedés mellett, udvari-tanácsosi czimmel s ranggal leg­kegyelmesebben fölruházni méltóztatott. (B. H.) t) cs. k. Apostoli Felsége f. évi május. 18-tól kelt legfelsőbb határozatával J­a­r­o­s­s Vincze, az eszter­gomi székes-káptalan kanonoka IS. Aegidide Si­m­i­g­h­i­­ czimzetes apátnak, az ezen káptalannál megürült székes-főesperesi állomásra előlépését leg­­kegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott. (B. H.) A cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 15-töl kelt legfelsőbb határozatával D 0r­­­n­a­y Pál lelkészt járási­ esperest, Nagy Mihályon a kassai egyházme­gyében, a népiskolaügy emelése körüli sikerteljes működésének elismeréséül koronás arany érdemke­reszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott.­­ (B. H.) a cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 16-ról kelt legfelsőbb határozatával Winkler Engelbert tudott, a zirczi cistercita-szerzet alperjelét, a nyilvános taní­tói hivatalbani sokévi hasznos működésének elisme­réséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelme­sebben földisziini méltóztatott. (B. H.) A magas cs. k. pénzügyminisztérium Hoffmann Venczel ideiglenes föhivatali ellenőrt a bécsi cs. k fővámhivatalnál, a pesti cs. k. vám- és jövedéki főhi­vatalhoz főpénztárnokká kinevezte. (B. H.) A magyarországi cs. k. főkormány Pék Anta utolsó fizetéses osztálybeli föhivatali tisztet a pesti cs. k. fővámhivatalnál, ugyanazon hivatalhoz főhiva­taltisztté kinevezte. (B. H.) A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Ledwinka János helyettesített pénzügyőrségi főbiztost Szolnokon, a pesti cs. k. fővámhivatalhoz fő­hivatali tisztté kinevezte. (B. H.) A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály S­y s­s­e­­ Ferencz napdijnokot III. osztályú adó­hivatali segéddé kinevezte­. (B. H.) A „hazafias adományok“ utólagos közlését a hivatalos lap után ezennel folytatjuk: Pest-Zsolt megye hatóságánál az önkénytesek föl­szerelésére következő adományok gyűltek be: 1) Czegléd községétől egy darab nemzeti kölcsönkö­­telezvény 1000 pft névértékben; ezenfelül e község a czeglédi önkényteseknek egész ellátását és Czeg­­lédről Jászberénybe szállítása költségeit magára vál­lalja; 2) B­e­r­c­z­e 1 községtől 100 ft; 3) R­é­k­a­s köz­ségtől 200 ft; 4) Ó-Kécske községtől 20 ft. (B. H.) A cs. k. pesti egyetemnél levő hittani faculties 144 ] auszt. ért. ftot s 4 aranyat ajánlott föl hadi czélokra, egy részéröl a hazafias gyűjtés eredményeü­l. (B. H.) B­­­um Bernát s Brachfeld Armin itteni lószál­­litók 10, továbbá Brachfeld Adolf s Arnold test­vérek szintén 10 darab pótlovat ajánlottak föl ingyen, hazafias adományul, az ezen országbeli önkénytes hu­szárosztályok számára. (B. H.) Sz. Márton s Thurdosin községek Árva-Tu­­róczmegyében, és pedig az első nyolcz, az utóbbi négy darab jó vonólovat ágyufogatokul; továbbá Ver­seghy Antal karancskeszű­ bérlő, hazafiai adomá­nyul egy lovat ajándékoztak. (B. H.) Szokolócz nyitramegyei falu lakossága, mely alig pár száz lakost számlál és alkalmasint a legsze­gényebb az egész birodalomban, lelkésze meleg fölszó­­litására s tettleges hozzájárulásával 15 forintot­, ezen­kívül nagyobb mennyiségű vásznat és fehérneműt ajándékozott a haza oltárára. (B. H.) Ft. Haynald Lajos erdélyi püspök úr a rend­kívüli államszükségekre 10.000 ftot ajándékozott. A legfelsőbb katonai hatóságnak egy ismeretlenül ma­radni akaró 6000 ftot adott át egy általa különösen kijelölt nemes czélra. A cs. k. alsó-ausztriai helytar­tóság elnökségéhez újólag befolyt 6000 ft. A prágai cs k. helytartóság elnöségéhez több más hazafi ado­mányokon kívül kötelezvényekben bejött, rendkívüli állami czélokra Ferdinánd Császár Ő Felsége főud­varmestere b. Alfoldi alth. ur ő excjától 1000 ft p. p., általános hadiszükségekre a souverain Johannita­­rend föperjelétől gr. Khe­venhüller-Metseh t. sz. n. ő excjától 5000 ft; állami szükségekre Hanse Gottlieb és fiaitól 4000 ft p. p., állami czélokra Poli­­can javadalom birtokosától B­­­r­n­i­t­z Edvárd lovag­tól 1000 pft. (B­H.) — Tolnamegyéből Írják nekünk, hogy a földvári járásban Kömlőd kis község részéröl 5 önkénytes ujoncz jelentkezett, kiknek a nevezett község lakossága az ál­lami fölpénzen fölül még 15 frtot ajándékozott. (B. H.) — Breinssteini C­u­r­t­e­r József főpénzügyi tanácsos ur 109 a é. frtot szentelt a kassai önkénytes zászlóalj fölszerelésére, és ez ősztél már rendeltetése helyére elkül­detett. (B. H.) A pozsonyi megyehatóságnál s az ottani szólgabirói hivatalnál, hadi czélokra következő hazafias adományok történtek: Záborszky megyefőnök egy 200 ftos föld­­tehermentesítési kötelezvényt; K­r­­­ic­z­k­a, jadeni lovag, első megyei biztos egy 120 frtos hasonló kötelezvényt­ ;Toth Móricz s Neumann Móricz 200—200 frtot 1 peres államkötelezvényekben;vaszojei Scherz Jó­zsef szolgabiró egy 100 ftos földtehermentesítési kötelez­vényt; végre Schwarz Henrik szolgabiróhivatali segéd 10 ausztriai értékű forintot. (B. H.) W­e­r­t­h­e­r gyárbirtokos két 4 pretes államadós­sági kötelezvényt, 2000 pártnyi névértékben, ajándéko­zott az ezen országbeli önkénytes­ csapatok fölszere­lésére. (B. H.) Fötisztelendő báró Fekete Mihály székesfehér­vári püspök s székeskáptalani kanonok azon költsé­gek földözésére, melyeket a kórházakban a sebesült harczosokróli godoskodás szükséges, egy 1000 pftos földtehermentesítési kötelezvényt ajánlott föl haza­ias adományul. (B. H.) Nyíregyháza községe a debreczeni önkénytes huszárok fölszerelése végett egy 5000 ft névértékű nemzeti kölcsön-kötelezvényt ajándékozott. (B. H.) Kammerer Keresztély borkereskedő s földbirto­kos a pesti polgárság közé fölvétetése alkalmából a szokásos polgári díjak mellett még 105 ftnyi észletet tett le azon rendeltetéssel, hogy ebből 63 ft az ezen városbeli jótékonysági intézetek számára, 21 ft az A­l­­brecht Főherczeg­ Főkormányzó Ur Ő császári Fensége által, szűkölködő iparosok segélyzése végett alapított pénzalap javára, s 21 ft a pesti önkénytes csapatok fölszerelésére fordíttassék. Szintén ez utóbbi czélra, egy magát megnevezni nem akaró egyén 5 frtnyi öszletet tett le a tiszthatóságnál. Mind­ezen őszletek már rendeltetési helyükre juttattak. (B­H.) véreitek megeskü­dtek hogy veletek győznél vagy halnak. A mi kötelességünk megboszulni 20 nemze­dék szenvedett sérelmeit, meggyaláztatásait és ra­b­­szolgaságát. A mi kötelességünk utódainknak az ide­gen soldateska szennyétől megtisztított örökséget át­adnunk. Viktor Emánuel, kit a nemzet akarata leg­főbb vezérünkül választott meg, engem küld hozzá­tok, hogy közületek hazafias zászlóaljakat alakítsak. Fontos küldetésemtől áthatva vagyok, büszke lévén egyszersmind arra, hogy vezéretek lehetek. Fegyver­re tehát! A rabszolgaságnak meg kell szűnni. A­ki fegyvert ragadhat és nem teszi, az áruló. Olaszország az idegen uralom alól menekült szövetséges gyerme­keivel azon állást fogja elfoglalni, melyet a gondvi­selés számára kijelölt.“ (Wanderer.) Az „Indep. Beige“ jelenti Turinból, május 23 ról. Azon őrszemlét, mely tegnap, 22. Sesiánál annyi siker­rel teljesittetett, maga a király vezényelte. A Du­ran­do altábornok parancsnoksága alatt levő 3-ik osztály fényes részt vett abban.­­ Ugyanazon leve­lező jelenti a franczia dzsidásoknak Turinba érkezé­­söket. Miután e városon több nap óta semmi franczia sereg sem vonult át, a lakosság élénk részvéttel és örömnyilvánítással fogadta az érkezetteket. Minden katona egyegy virágcsokrot kapott dzsidájára.­­ A chard következőleg ir a Journal des Debats-­­nak, a franczia seregek mozdulatainak gyorsaságá­ról : „Tegnap este 6 órakor Astiban, a Turinból Ge­­nuába vezető vaspályán, a 15 ik tüzér­ezredből egy üteget találtam, mely 1 órakor hagyta el Susát. Az említett üteg sietve ment Alessandriába. Azelőtt való nap hídszerek érkeztek, melyek Straszburgból a Ce­nis hegyen át szállítattak Turinba. 500 ló vontatta a hídhajókat, úgy szinte a többi szükséges szereket is, melyeket aztán 37 kocsiból öszeállított vonat és két mozdony hozott a főhadiszállás helyére. A lovas ez­­redek, a­mint megérkeznek, rögtön különbféle had­testekhez osztatnak be. Achard egy egész soroza­tot közöl azon hősi nyilatkozatokból, melyeket a pi­­emonti sebesültek, vagy ezek szülei tesznek sat., hogy bebizonyítsa, miként a piemontiak korántsem oly el­­puhultak, vagy harcoiatlanok, mint azt felölök gyak­ran állították.“­­ (Wanderer.) Achard ismét számos, osztrák katonákhoz inté­zett levelekről tesz említést, melyek Turinba „poste restante“ vannak czímezve. A „Gazetta Piemontese“ az ily levelekre vonatkozólag jelenti: „Az utolsó na­pokban a postán néhány osztrák tiszthez intézett levél érkezett Turinba. A kormány e leveleket gróf Br­as­sier de St. Simon porosz követnek adta át azon kérelemmel, hogy azokat illető tulajdonosaikhoz jut­tassa.“ (Wanderer.) A „Patrie“ jelentése szerint, e perezben jelentékeny számú sereget küldenek Toskanába. Napoleon herczeg, megérkezése után, végleg fogja azokat szer­vezni, és néhány nap alatt megkezdendi katonai mű­­ködéseit Közép Olaszországban. A „Patrie“ hozzá­teszi még, miként nem lehet bizonyosan tudni, hova fog legelőször is indulni Napóleon herczeg had­teste. (Wanderer.) Alessandriából írják május 22-ről, misze­rint az alessandriai lakosok a hadi­foglyokat nagyon illedelmesen fogadták. A császár minden fogoly köz­katonának 10, a tisztnek pedig 100 frankot rendelt kifizettetni. (Wanderer.) Pannából május 21-kén érkezett tudósítások sze­rint, a francziák, Bebbio és Piacenza közt, a Trebbia bal partján, Traviba mintegy 5 mértföldnyire Piacen­zától­ bevonultak. (Wanderer.) Hadi mozgalmak. A bécsi újság máj, 30 diki esti lapjában következő kiáltványt közöl : „Az ellenség — úgy látszik — arra törekszik, hogy parancsom alatt levő hadseregem háta mögött forra­dalmat idézzen elő, hogy engem ekként kényszerítsen oly állás felhagyására, melyet — mint látszik nyílt téren megtámadni nem mer. „Ez azonban nem fog neki sikerülni. „Rövid idő alatt magas monarchám többi örökös tartományaiból új tekintélyes haderők fognak érkez­ni, melyek elegendők lesznek arra nézve, hogy a ne­talán készülőben levő forradalmat a legnagyobb erélylyel elnyomják. „Szavamat adom, hogy azon községek, melyek a forradalommal egyetértenek, melyek seregem segéd­hadának átvonulását gátolják, melyek a közlekedé­seket, hidakat sat, szétrombolják, tűzzel és vassal fognak megbüntettetni. Ezen értelemben­­ kellő uta­sítást intézek az alparancsnokokhoz. „Remény­em, hogy nem leszek kényszerülve vég­ső intézkedésekhez nyúlni, és hogy a háborúnak kü­lönben is vészteljes következményeit a belháboru ször­nyüségeivel nem fogják tetézni. „Kelt garlascoi főhadiszállásomon, 1859-diki máj. 25. G­y­u­l­a­­, s. k. Ő cs. k. Apóst. Felsége táborszernagya, a II-dik hadsereg parancsnoka, és a lom­bard-velenczei királyság főparancsnoka.“ Máj. 25-én esti 11 óra felé Velencéében a lidoi erődből heves ágyudörgés hallatszott. Azon ellenséges hajórajt illette az, mely az erődhöz nagyon közel jött. — Egy osztrák trabakel kapitányának — kit a fran­cziák elfogtak volt — sikerült a saját őrizetére bízott két matrózt (az admiral-hajóról) lerészegíteni, mire a kapitány biztos kikötőbe evezett és őreit, mint fog­lyokat átadta. (Oesterr. Ztg.) Azon ütközet felől, mely Garibaldi és az osz­trákok közt Varesenél történt, Párisban bővebb tudó­sítások nincsenek. — Garibaldi, midőn Lombar­diába belépett, következő kiáltványt bocsátott közre: „Lombardiak! Ti uj életre vagytok felhiva, és kö­telességtek e felhívásnak engedelmeskedni, miként atyáitok Ponfidánál és Legnanonál tettek. Az ellen­ség még mindig ugyanaz : embertelen, szívtelen és rablásra törekvő gyilkos. Minden tartománybeli test' k­ JT K­ Ú N­Y É­K­ B­t.­ ­ Az első magyar általános biztosító­á­r­s­u­l­a­t alapszabályai szerint minden évben 4 vá­lasztmányig pót- s egy igazgatósági tag kilép. A kisor­soltak azonban újra választhatók. A tegnapelőtti köz­gyűlésen alkalmuk nyilt a részvényeseknek megelé­gedésüket vagy rászólásukat kifejezni az igazgatás s az ellenőrködő választmány irányában. Az egyiket vagy a másikat megvártuk azoktól, kik anyagilag is érdekelték s annyival inkább kellett, ha szükség van rá a roszalásnak nyilatkoznia, mert az ügy iránt még nem is részvényes és idegen társulat tisztviselője is élénk érdeket tanúsít. A részvényesek nyilatkoztak. A kisorsolt tagokat egytől egyig mind megválaszták ismét, igy is bizalmat szavazva az igazgatóságnak s választmánynak. Most az a kér­dés döntendő el, ki viseli hát inkább szívén a magyar társulat érdekét, az egy, öt, tiz, húsz, ötven és több részvénnyel biró részvényes­e, vagy az „Anker“ hiva­talnoka? A választás­ eredménye: 291 szavazat volt képvi­selve. Ebből Ü­r­m­é­n­y­i József választmányi tagra esett 289 (saját 2 szavazata nem őt érvén.) Som­sich Pálra v. t. 287. (saját szavazata 4.) W­o­d­i­a­­­n­er Albert v. t 271. F­uchs Rudolf v. t. 278. Kar­lov­s­z­k­y Zsigmond póttagra 286 Deutsch József p.t. 268. Ullmann Károly igazgatóra 276. S­a­c­e­l-­l­á­r­y György vizsgáló bizottmányi tagra 253. Z­s­i­g­mondy Pál v.b. t. 246. Goldberger Zsig. v. b.t. 174. V­e­c­s­e­y Sándor v. b. t 204. Kern Jakab v. b. t. 267. — Békésben máj. 25-én délután Gyula és Csaba határán, 26-án pedig a békési szőlők és vetésekben oly pusztítást tett a jég, hogy a merre csak elhúzódott, egé­szen legázolt füvet és fát. * A M. Sajtó ujdonságirója a Telivérről szólván, tilta­kozik „a pályabirák azon jogtalan eljárása ellen, hogy a díjat névtelen szerzőnek ítélték oda. A tiltakozó e szerint azt tartja, hogy pályadíjat csak ismert nevű szerzőnek szabad odaítélni. E csudálatos nem­ tu­dása azon világszerte ismeretes ténynek, hogy a pályadí­jakat mindenütt az egész föld kerekségén csak­is névtelen (azaz nem ismert) szerzőknek ítélik oda, a fölszólalónak legnaivabb ártatlanságáról tanúskodnék, ha másfelől e tiltakozásra következő tétel nem arról győzne meg, hogy a tiltakozó nagyon túl van már az ártatlanság állapotján, mivel egy tudományos testület által kineveztetni szokott választmány tagjait oly aljasságra tartja képeseknek, melyet — meg kell vallani — igen nyomorék erkölcsi érzés mellett is nehéz csak általában is lehetőnek tar­tani. A nemesérzésű tiltakozó ugyanis tiltakozását az­zal indokolja, hogy megtörténhetnek, hogy a szerző maguk a pályabírák közt volna és saját munkájára sza­vazna­k *) A nemes férfiú eszejárása tehát ez: pályadíj 8» O 81 I T I K­ A I B S fii .11 B X Y KR. ANGOLORSZÁG. A „Times“ hatályos intést in­téz Palmerston és John Russell lordok­hoz, melyben javalja ezeknek, béküljenek ki, és képezzenek egyesített minisztériumot. Az említett lap a két lord hosszas ellenségeskedésének tör­ténetét mondja el, s ebben R­u­s­s e 111, mint a­ki kevesebb természeti adományai mellett önteltebb, mutatja föl hibásabbnak, nevezetesen szerencsétlen bécsi küldetésénél, midőn Russell „idejét, hitét és végre kabineti helyét elvesztette.“ A „Times“ ezeket elmondván, folytatja : „Szerencsére mindkét egyén államférfiu és politikus. Ha ők, szomszédok, squirek, papok, vagy egyik közü­lök pap, a má­sik pedig squire lenne, úgy a múlt bántalmak fele elég volna arra nézve, hogy a k­ibékülés köztük lehetetlenné vált legyen. Nincs emberi hatalom, mely őket egybehozná, ha csak nem arra, hogy koszosan nézzenek egymásra, vagy hogy a gyű­lölség szavaival illessék egymást.“ A politikusok elfeled­hetnek némely dolgot. — A „Times“ azon m­ellék­­útra c­éloz , hogy Russell és Palmerston régi féltékenységüket leginkább az által kerülték ki, hogy egyik sem követeli azon elsőséget, mely egy harma­dik ártalmatlannak is átengedtelhetik. — Egy máj. 21-én kelt londoni levélben Tanita T­o­p­i kivégeztetéséről olvassuk. „Hijába vártuk valamely londoni lap­roszóló, hogy ne mondjuk elirtózó fölkiáltását Tantia Topi ha­szontalan és könnyelműleg kegyetlen kivégeztetése miatt. A „Times“ be nem éri azzal, hogy diadalt zeng­jen az egyetlen tehetséges ellen bukása fölött, kire Angolország indiai harczában akadt, még Tantia emlékét is beszennyezi, az igazság csúfolásával állít­ván, hogy ő maga is elismerte elitéltetése jogosságát. Állítja még, hogy Tantia annál inkább megérdemel­te a kötelet, mert­­ önkényt tett, semmikép sem ki­csikart nyilatkozata daczára u­tán mégis részt ve­hetett a kanpuri vérengzésekben. Az emberség nevé­ben szégyeljük e borzasztóságokat leírni. S még ez nem minden. Az áldozat még a bitófán hánykódott, a holttest még meg sem halt, s ime, angol tisztek, gent­lemanek, a­kik ő iige egyenruháját viselik, oda ronta­­nak a vesztőpadra, hogy egy fürtöt vagy más emléket­­ kaparithassanak, gazdagítandók tán a bakerstreeti hírhedt Tus­sand asszony ritkasági és lomtárát vagy valamely ereklye­gyűjtő hysterikus nagybritanniai miss hasonló szekrényét. A nagy szabad ország gya­lázatára mondjuk : az ő szabad sajtója hallgat, vagy dicséri s magának szerencsét kívánva említi a tényt, melynek párját csak a történelem legsötétebb év­könyvei mutathatják föl. Szörnyűködésünket iga­zolják a kivonatok a Tantta ellen indított úgyne­vezett nyomozásból, melyet maguk az angol hatóságok tettek közzé. Nyoma sincs egyéb vádnak azon egyen kivü­l, hogy Tanita Topi nyilt, becsületes harcz­­ban, minden barbárság vagy gonosztett elkövetése nélkül, hazája szabadságát az idegen hóditó ellené­ben védelmezte. A jog és erkölcs érzete csak egyet­lenegy képviselőt talált: a communista Jones sze­mélyében. Ez a Star- hez intézett levelében e tör­vényszéki gyilkosságot Jeanne d’A­r­c gyalázatos kivégeztetéséhez hasonlítja. Csak aljas árulás által kézrekerített, legyőzött ellenséget látunk a levert sza­­badságharcz végén. Proud Albion.“ FRANCZIAORSZÁG. Az Olaszországban levő fran­czia hadsereg főhadszertármestere , a i 11 a­n­­­tábor­nagy az öt hadtest parancsnokaihoz következő jelen­tést intézett: „Fetlik úr! A hadjáratot egy szép had­test nyitá meg. A császár megparancsolta nekem, hogy ennek részleteit önnek tudomására juttassam. 15,000 osztrákból álló hadsereg megtámadta május 20 dikán délben az első hadtest előőrseit. Forey hadosztálya visszaverte azt, mely osztály bámulandó módra visel­te magát s Montebello falut 5 órai makacs küzdés után bevette. A Sonnaz­­lok által vezérlett piemonti lovasság ritka bátorsággal vágott közbe. Az ellenség elhagyta a holtakkal borított harcztért. 200 foglyot tettünk­, s ezek közt egy ezredest s több tisztet s több hadszerkocsit zsákmányoltunk. Részünkről 500 egész 600-ig váltak harczképtelenekké. Beuret­tlik, de Bellefondi ezredes, és több főtiszt öletett meg. OLASZORSZÁG. A tunisi bey — mint már említve volt — két ezredből álló segédsereget ajánlott fel a piemonti kormánynak. A turini „Opinione“ ezen tárgyra vonatkozólag, következő közelebbi tudósítást bocsát közre : „Gróf R­a­f­f­a kitűnő piemonti katona­tiszt, rövid ideje a tunisi bey minisztere lett. Az emlí­tett miniszter, alig hogy értesült azon kilátásokról, melyek hazájának és összes Olaszországnak feltűn­tek , hivatva érze magát a küzdelemhez hozzájá­rulni Könnyen sikerült uralkodójával megértetnie, hogy Francziaország kedvesen veendi, ha ő egy tu­rini hadtestet küldene Olaszországba, miután Franczia­­ország a királyság hatalmas védője a stambuli díván ' *) Hasonlóképen nyilatkozik a tegnapi „Hölgyfutár“ ib. Magna iugenia conveniunt, nem műnek, de bizonyos személynek ítélendő; azért a pályabirák legelső kötelessége az illető művek szerzőit kitudni s úgy aztán ítélni, — különben eljárásuk „jogta­lan.“ Meglehet, hogy ez észjárásban naivság van, de az bizonyosan nem az ártatlanság naivsága. — És mit mondjunk azon neheztelésre, mely az ismeretlen szerző azon eljárása folytán keletkezett, hogy a kíváncsiság fel ne leplezhesse az író nevét? E neheztelés is jellemző. Pe­dig sokkal méltánylandóbb, sokkal helyesebb azon eljá­rás, mely czélul azt tűzi ki, hogy a szerző neve a difosz­­tás előtt ne tudassák, mint azon eljárás, mely nem birta megőrizni titokban a pályázó drámaírók nevét. A „Teli­vér“ legalább azon jótékonyan ható tapasztalásra nyúj­tott alkalmat, hogy van köztünk is szó, ki már előre el nem árulja magát s a pályabirák már azért is méltány­lásai lehetnek az ily szerző iránt, hogy férfias titoktar­tása könnyité állásukat s a független ítéletet lehetsé­gessé tette. — Nemzeti színház. Május 30. Másodszor: „A há­rom török“, vig opera 3 felv. Zenéjét irta Pedrotti. A rosz idő ellenére is nem csekély számmal jelent meg a közönség, s mind több kedves részét ismeré fel a munka­tartó operának. A közönség, mely a reminiscentiákban okot bosszankodásra nem talál, csak mulatni fog e kön­nyű zenéjű operában , mely , nem tekintve zenei értékét, sok szép részszel bír. Az előadás jó volt. Benza úr hangja nagyon hanyatlik.

Next