Pesti Napló, 1859. július (10. évfolyam, 2814-2840. szám)
1859-07-01 / 2814. szám
PHST, JUNIUS RO. Tiszaszabályozási ügy. III. A t. dobi társulat szervezésével gróf Széchenyi, de a közbizalom is gr. Andrásy Gyulát bizá meg. Ezen társulat működése körét ekként állapitá meg: ezéj a a társulatnak a Tisza vize áradásának az országos terv szerint gátat vetni, s a szabályozást eszközölni, értvén annak körét Tokajtól Füredig, balról a Hortobágy vidékét Békés megye szélsőjobbról a Jakta közét világosan megnevezve. Sajnos, hogy a borsodiak nem láták rájuk tartozni a Tiszaszabályozást, ha a jobb parti apróbb vizek nem szabályoztatók, s így a társulati szerződvényt a számosan jelenvoltak közül senki alá nem irta. Mig a társulatok alakítása és szervezése ekként folyt, az ásó kapu még mindig nem működő. Ekkor hivatott Debreczenbe augustus 2-kára azon emlékezetes nagy gyűlés össze, honnan gróf Széchenyi a tiszavölgyi viszonyok teljes elrendezése előtt nem akart távozni, s a szabályozás tettleges megkezdését biztosítani óhajta. Ekkor már gőzhajón érkeze a felső Tiszára, s igen szokatlan látvány által, szintén nem kevésbé felvillanyozá a felébredt nemzetet. Ezen fényes gyűlésben alakult a tiszagőzhajózás, itt jön némi szétágazó érdek kiegyenlítve, s a munka megkezdése és a szükséges pénzalap előállításáról gondoskodva. Az első rendelkezésre álló pénzt, a m. kormány által a só felemelt árából utalványozott évenkénti 100,000 frt segély képezi, mihez 400,000 frt kölcsön felvétele engedrényeztetett. Gróf Széchenyi mindenekelőtt a munka tényleges megkezdését sürgeté, s úgy látszik, nála s a műértő technicusoknál is el volt határozva, legelsőben is ottan segíteni, hol legnagyobb a baj, s hol a segítséget az összes Tisza érzi. A szabályozási elvek és rendszer, később Paleocapa nézetei és a helyszínen tett véleménye által is meg lévén állapítva, a töltésezési rendszer s néhány fontosabb átvágások megtétele fogadtaték el; s igy jön az illető érdekeltség ellenállhatlanul meggyőződve, miszerint a kivitel lehető és üdvös, hogy csak a munka helyes sorozatában van a siker titka, hogy sokat markolva keveset szoríthatna, hogy az első munka már igen sajgóvá vált pontokon történjék, a többi kisebb bajok részletes elhárítása a jövőnek hagyatván fel. IV. Gróf Széchenyi az első teendőket meghatározandó, a központi választmánynyal S.-A.-Ujhelyt, S.-Batakot és Dobot látogatá meg, egyszersmind a technikai, pénzügy és beligazgatási ügyvitel rendszere is kidolgoztatván. Azon időben a Tiszaszabályozási központi választmány alig rendelkező 550 ezer forintról, mi természetesen az elsőbb igények fedezésére is elégtelen volt, s így arról kell gondoskodnia, hogy a munka rendszeres folytatására a szükséges pénzt hitelre előteremthesse. E végre a fennálló törvények alapján előleges költségvetés létetett, kulcsul szolgálván a birtokarány és a felszabadult földek után egyesekre háramló haszon. Később öszhangzólag a központi választmány beligazgatási rendszerével, a vidéken is igazgatók, pénztárnokok választottak, s társulati választmányok rendeztettek. Az illető műértők nézete szerint, ezen társulatnál mindenekelőtt legszükségesebbnek találtatók a dobszederkényi átvágás és az a melletti gátak építése. Hogy mennyire fontos volt ezen pont legelső szabályozása, kézzelfoghatólag bebizonyult az által, hogy csak egy és félmértföldnyi töltéssel, habár ideiglenesen is, 423.000 hold ártért lehetett megmenteni. Az alsó-szabolcsi — jelenleg éjszakbihari — társulat 1846-dik év augusztus végétől szorgalmasan működött, s 1895 folyó öt töltést készittett, mi jelenleg gróf Széchenyi-töltés nevet visel. Az 1847. év mártius 21-kén Pesten tartott tiszavölgyi nagygyűlésben lőnek végre, a már megkezdett munka alatt szerzett tapasztalatok nyomán az ügyvitel, a vízszerkezet tertelme, köre, a költségvetés, beszedés, pénzügyi eljárás, s ártéri költségek megállapítva. Az akkori költségvetés szerint esett az alsó-szabolcsi társulatra holdankint 3 ft 26a/10 kr, de akkor a munkák oly kiterjedésben tervezve nem voltak, mint most felépítvék. Az ezen nagygyűlésben történtekről, a közönség elébe bocsátott Tiszavölgy könyve, a szabályozás ügyét illetőleg bővebb felvilágosítást nyújt. Ekkor küldeték meg minden vízszerkezetnek az ártéri kiszámítással a költségvetés, előlegesen holdankint 1 ft szabályozási költség befizetése rendeltetvén. A Tiszaszabályozás ezen első korszakában az éjszakbihari társulat Tokaj, Ladány és Taktaközi töltéseket kezdé meg építeni, azonban az 1848-diki események miatt csak lassan haladhatott a később egészen fenakadt békés munka. A Tiszaszebályozás második korszaka 1850. év július 17 dikétől számítható, midőn a szabályozás ügye a m. kormány gondjai alá vétetett, mi már azért is lényeges változásokat hoza az egész ügyvitelbe, mivel az átvágásokat és a folyam medrének kiigazítását a m. kormány vállalta magára. Legelső teendője volt ezen társulatnak az Árkus és Selypes folyók eltöltése, mi holdanként 3 párba kerülvén, mihamar felépitteték s már 1852-ben a Hortobágy-vidéki nagy érdekeltség 423,825 1200 □ öles hold ártérének részét felszabadná. Később a tokaj ladányi és ferenczéri töltések is a Taktaközt felépittetvén, ezen vidék is ármentesitteték Az 1853-ik évi szokatlan magas vízállás a rendes munkálatok folyamát gátolván, az ártér-fejlesztés nagy szorgalommal eszközölteték. Ez által lehetővé vált, hogy a társulat nagyszerű intézkedéseket tegyen, s munkálatait nagyobb mérvben és kettőztetett erélylyel végezze. A január 18-kán 1854-ben, Debreczenben tartott gyűlésen azon nagy horderejű indítvány tétetvén, hagyna fel a társulat az eddigi saját gazdálkodási melletti építkezéssel, s adná át az öszes munkát oly erélyes vállalkozónak, ki ezt bizonyos meghatározott idő alatt felépíteni köteleztetnék, határozatba ment ezen rendszer azonnal való életbe léptetése. A vállalkozási uton való építkezésnek azonban fő feltétele lévén a pontos és az építéssel aránylagos lépést tartó fizetés, a társulatnak pénzereje növeléséről kell gondoskodnia. Ide czéltt a társulat abbeli kérelme, hogy a felszabadult földek 15 évig adómentesek maradjanak, mi mégis engedtetett. Szintén elrendeltetett, hogy addig is, mig az árfejlesztés nyomán új költségvetés létetnék, holdankint 1 port szedessék be, mi azt eredményező, hogy a társulat 1854-ben már 61,707 frt 1/7 krt vett be. De legkedvezőbb befolyással volt a pénztár rendbeszedésére az árfejlesztés, mely társulati választmányi elnök mélt. gróf Dessewffy Emil úr vezetése alatt erélyesen és gyorsan eszközölteték. E szerint a társulat az eddig történtek és teendőiről számot vetvén magával, tisztán kitudó pénztára követelő és szenvedőleges állását, ezután állapittaték meg a fizetési kulcs, mihez most már biztos alap volt kéznél. így September 5—6-án 1854-ben az alsó-szabolcsi érdekeltségre 947,518 frt jön olyformán kivetve, hogy kinek kinek fizetési aránya megmentetett vagy mentendő ártéré menyisége és minőségéhez szabatott, következő kulcs állapíttatván fel: 1-ső osztályú szántóért 10 frt, — 2-dikért 8 frt, — l-sö osztályú kaszállóért 7 frt, — 2-ért 5 frt, legelőért 2 frt 30 kr, — l-sö posványért 2 frt 30 kr, — 2-ért 10 kr, ármentes szigetért 1 frt, minőségileg nem osztályozhatott földekért 1 frt 30 kr. — Az „O st d. Post“ következő levelet közöl Párisból, jun. 25-kéről, melynek adatait „hiteles kézből jövőknek, bár nem örvendetesekének nevezi. „ . . .Schramm nem megy az olaszországi hadsereghez, Malakoffhy nem megy fürdőre,a Lotharingiában levő lovasságból semmi sem jut az olaszországi hadsereghez, sőt inkább szaporítják ott, mert a német lovasság az egyetlen fegyverzet, amelyet feljebbvalónak hihetnek, kivált miután Ausztria (az Olaszországban úgysem használható) összes lovasságának kétharmadát a német szövetséges hadhoz küldi. A Németország elleni háború most már a középosztályban is kezd népszerű lenni. Aki csak egyenruhát visel, úgy beszél róla, mint többé el nem halasztható ünnepélyről; hát még most két tábornagy egy nap alatt — hogyne volna az csábító ! .. . . A német követségek helyzete napról napra kínosabb, oly hírek pedig, mint a mai, még kevésbbé mozdítják elő kellemességét. Szerencsére a külügyminisztériummal se nem igen sürgős, se nem igen keresett a közlekedés. Pourtalés gfot irigylik, hogy oly szépen távol van. „W aewski gr. magaviselete a német diplomatia irányában két hét óta észrevehetőleg megváltozott. Nyilván nem iparkodik többé, hogy, mint előbb tette, biztosításait a császárnak a német kormányok iránti jóakaratáról ismételgesse, s érezteti is, hogy ezeket nem ismételgeti többé. Sértődöttnek, ingerültnek mutatja magát, s a jelszó, úgy látszik, az, hogy a kedvetlenség terjedjen, növekedjék, sőt kihivassék. A magentai csata óta — mint sok rendbeli jelek mutatják — a császár olaszországi szállásáról új parancsszó érkezett, mely szerint a szép szóval a német kormányok irányában föl kell hagyni. Míg a hadjárat elején mindent elkövettek, hogy Poroszországot s a német szövetséget a háborútól távol tartsák, most az ellenkező történik, s úgy látszik, már megjöttnek vélik idejét, hogy a háborút a Rajnára tegyék át. „„Poroszország““ — igy szólt, minap Walewski gr. — „ már a krimiai háború alatt minduntalan akadályokat gördített politikánk elé, a német szövetség elutasította a szövetséget Francziaországgal A császár mégis nagylelkűséget gyakorolt s Poroszországot a párisi tanácskozmány végtárgyalásaihoz meghitt.». A helyett, hogy báával viseltetnék irántunk azért, hogy elvesztett nagyhatalmassági (V) állásába visszahelyezzük, a második háborúban, melyet Francziaország a legönzéstelenebbül visel, ismét utunkban találjuk, részakaratúlag, háborgatólag , mind Londonban, mind Sz.Pétervárott ellenünk ármánykodva. (!) Miként az Oroszország elleni háborúban, úgy most is alá akarja ásni törvényszerű V. Magyar tudományos Akadémia. (Június 27-én.) Ma előbb szakosztályi, majd összes ülés volt. A történelmi, jogtudományi és bölcselmi osztályok ülésében mindenekelőtt Wenzel Gusztáv foglalá el, mint rendes tag, azon széket, melyre többoldalú alapos dolgozatai, különösen ritka szorgalommal űzött történetnyomozása folytán oly régen érdemessé tette magát. Nemrég figyelmeztetett e jeles történetba várunk, hogy a szakíróknak megelőzőik munkálatait tekintetbe kell venniök, szaktársaik dolgozatait figyelemmel kell kísérniük, ha azt akarjuk, hogy a szakirodalom működése öszhangzó egészet képezzen. Az irodalomtörténeti tanulmányok e tekintetben nagyon elősegítik a tájékozást. Egyéb szempontokat mellőzve, csak ez egy okból is rendkívül hasznos munkának tartjuk az olynemű dolgozatot, minővel na Wenzel Gusztáv úr székét elfoglalta. Három hazai történetnyomozó jellemrajzát adta ugyanis elő: Kovacsics Márton György, Horváth István és Fejér György jellemzését. S e jellemrajzok hátteréül vázolta röviden történeti irodalmunk állapotát a VVIII-ik században. E háttér egyszersmind mértéket sújtott a jellemzett egyéniségek helyesebb megitémáhez. Sajnáljuk, hogy a több tekintetben érdekes szerv csak n®mi töredékeket emelhetünk ki, egybe az 1010^18 után ; csak egy-két vonást, melyek Kovásti egyéniségeket jellemző értekező, írását is e&Bnak (szül. 1743, megh. 1821.) életadalék irodalállitá Wenzel i.r. Annál becsesebb írói munkásság történetéhez, mert b első kísérlet, az szoros kapcson pedig megjegyző értekező, hogy tól képviselt irodala áll még a Pray és Katona állönbözik, hogy Kovacs. Annyiban mindazáltal büdöseket tárgyalt. Munkr,kább egyes részletes felrelőkésziték a magyar jot Bem kis érdeme, hogy férfiúi emelkedettséget azon.set megirását. Állammüvekben. Kovacsics ritkán asztalan keresünk e azon fokára emelkedni, mely a közeg az önállóság gátására szükséges. .kérdések vizs-S Horváth Istvánról nagyobb le, Wenzel ur. Érinté mindenekelőtt, hogy nelmi tanulmányaira nagy befolyást gyötörté. X Benedek, Trenka Márton és Lendy. kit Kovacsicscsal viszonyban is . . *i Horváth tudományos érdemeit illeti hisz.. Wenzel ur, hogy ezekről megjelent a kár ni., nem ítélhetünk. Megfeledkezvén a mondatról. a vita brevis ars longafolytonos nulás volt Horváth élete , s meghalt, mielőtt csak annyira is vitte volna munkáit, hogy mások megérthessék. Évről évre biztatá magát, hogy véget ér a nagy munkában, melyet tervezett, de folyvást is meg új nehézségek megoldásával kellett küzdenie. E körülményt, úgymond értekező, ne tévessszük szem elől Horváth megítélésében. A nemzeti múzeumban levő kéziratait tanulva, be kell látnunk, hogy oly nagyszerűen kezdte munkásságát, hogy soha befejezhető nem volt. Munkái csak töredékek, melyekből őt nem lehet megítélni. Sok nézetét, amelyért megróvják, maga megváltoztatta utóbb. Egyaránt tévednek ez okból föltétlen ócsárlói és azon tanítványai, kik mesterek minden állítására esküsznek. Horváth irataiból mind anyagi, mind alaki tekintetben tanulhatni. Eddig csak anyagi szempontból fogták föl, holott értekező szerint, inkább formaszerű modorát kell vizsgálnunk, s abból ítélnünk meg. Már első föllépése jeles kritikus főnek mutatta őt. Műveiben nagy olvasottság párosul a legtisztább hazafisággal, s a magyar nyelv kezelésében, minden különösséget daczára, mesternek kell vallanunk. Egyéb nyelvekben csekély jártassággal bírt. Munkáiban kétségkívül sok van, ami puszta tapogatózás, merő hypothesis ; egyes nézeteit mindazáltal őstörténeteinkről igazolják Rawlinson, Oppert és Bunsen. Jól ismeri értekező Horváth etymologiai vizsgálatainak gyöngeségét , de ne feledjük az őstörténelmi tanulmányok bolygó fényeit, melyek oly könnyen félrevezetnek; ne feledjük a nyelvtudomány akkori állását. S aztán az Árpád utáni históriára nézve is vannak érdemei Horváthnak, annál becsesebbek, mivel önálló felfogást tanúsítanak. Ha nem is ugyanezen szavakkal, de körülbelül ilyen ítéletet mondott Wenzel úr Horváth Istvánról. Méltányos és több tekintetben alapos ítélet, úgy tettetszik mindazáltal, mintha a derék értekezőt a kegyelet sokérdemű tanára iránt egy két pontban messze elragadta volna. Nem szólnék, ha fontos irodalmi szempontok nem forognának fen. Senki sem tiszteli inkább, mint e sorok írója, Horváth István hazafiságát, nagy olvasottságát, stylusa erejét, mely minden művében mutatkozik; elismerem nemcsak önálló, de helyes felfogását is egyes műveiben az Árpád utáni korszakból. Másként áll a dolog őstörténeti munkáit illetőleg. Az irodalomtörténetiró kénytelen az irót csupán megjelent műveiből ítélni meg, mindaddig, mig az érdekeltek az elhunyt iró hátrahagyott műveit is ki nem adják, főleg a midőn a tanítványok a mester hibás tanaira folyvást hivatkoznak. Különben örökké ki legünk téve azon módszer veszélyének, mely értekező :nt is, hiányos nyelvismereten, hibás etymologián részt legalább tapogatózáson és hiú hypothesiseken alapult. Mi van Horváth István ki nem adott jegyzetei közt: részünkről, akik hibásnak valljuk módszerét, nem törődünk vele. Mi nem hihetjük, hogy a hibás módszer egészben helyes eredményekre vezethetne. A tanítványoknak volna kötelességök napfényre hozni a mester véka alá rejtett irataiból a rectificált nézeteket, melyeket Wenzel az egész általánosságban említett. Miután többször változtatta nézeteit egyben és másban, anélkül, hogy közrebocsátá vala, nem tudhatjuk még azt sem, várjon e nézeteket is végső megállapodásaiul vehetnie. Értekező maga monda, hogy oly nagyszerűen kezdte munkásságát Horváth István, hogy befejezhető sem volt. Hol itt a megállapodás? S vájjon oly példa-e ez, melyet követésre mintául vehetünk és ajánlhatunk ifjainknak ? Nem egyértelmű-e: merőben terv nélkül indulni meg a tudományos kutatások mezején, vagy elérhető határok kitűzése nélkül kalandozni ? Kalandorság egyik és másik , mint egy jeles pétervári tudós atyai figyelmeztetésül há egyik hazánkfiának, kinek kutatási vágya kezdetben szintén nem ismert határt. Végre azon állításban sem osztozhatom, hogy Rawlinson, Oppert és Bunsen újabb vizsgálatai igazolják Horváth István őstörténeti nézeteit. Horváth a sémi nevekben (Kain stb.), sémi népekben(filisztim) kereste a magyart. Rawlinson, Oppert és Bunsen a sémi népek addig nem ismert hátterében tüntetik föl — a magyart? , nem, hanem csak a magyarral rokon turáni nyelvet és népeket. Azonban bocsánat e kitérésért. Térjünk vissza az érdekes előadásra. Legkevésbbé kedvezőleg bírálta Wenzel úr Fejér György irodalmi munkásságát. „Sokat írni, ez is egyike korunk nyavalyáinak“ , mondá Kölcsey, úgy látszik értekező előadásából, e betegségben szenvedett Fejér György is. Mondják, már ifjú korában fogadást tön, hogy minden évben egy munkát ad ki. Itt is, amint életírásából tudjuk, a theologiától a kenyérsütésig a szó teljes értelmében mindenről.Ide azonban csak történetírói munkássága tartozik. E részben, úgymond értekező, alig van része a magyar történettudománynak, melyet Fejér György felvilágosítani ne törekedett volna. Vannak e történelmi művek közt önálló vizsgálatok, polémiák, mások vizsgálatainak ismertetései stb. E munkákon már nagyon látszik az újabb idők s a külföldi, főleg a német irodalom befolyása. Legnagyszerűbb, mondhatni a magyar történetírásban nélkülözhetlen mtt . oklevélgyűjteménye, a „Codex diplomaticus“, mely azonban kevés gonddal, kritikátlanul van szerkesztve. Idézetei, másolatai többször hibásak, ugyanazon oklevél többször előfordul stb. A korszakot, melyben a jellemzett három férfiú, több másokkal együtt működött, átmeneti névvel illető Wenzel úr. E korszak jelleme áltagyobbszeri históriai felfogás, uj módsze anya, gyönge kritika; egyoldalúság még oly férfiúnál is, mint Horváth István dések (minő a nemzet életére, sőt külv vonatkozók) elhanyagolása stb. Se kors közt, a külföld történelmi irodalmának lemzése után, szembetűnőnek mondá ért haladását. Jelenleg a munkaerő czélsz felosztva, s hazánk történelme az eurayosság színvonalán miveltetik stb. Wenzel után Ney Ferenc?, levelező be. Szűz beszédének — ha szabad e pai szóval élnünk — tárgya volt: a diva súlya, úgy értesülünk, hogy egy nagy csupán töredéke ez értekezés. A munka ezime lesz . Elmélkedések az világ körében. Tartalma : Általános a divatról. A divat erkölcsi salános szempont. 2. A bölcsészet viszonyhoz. 3. A divat lényege. 4. A divat nemesi harcz a korcs divat hata 1. Egy-két futólgos pillantás a múltra, sainak jelen uralma különböző tárgyal divatot tápláló és ápoló mozzanatok. 4 korcs divat ellen. 5. Gyakorlati út és ivat ellen irányzott eszközök alkalmazá Végül Podhrádczky József rend szószékre. Nem kevesebbet kívánt md azt, hogy a dualismus, mely a par nősen jellemzi, szükségkép meg van ne vallásban. A mythologok mindnyájan tetben vannak. Értekező azonban kert hogy a mythologok — egy Grimm, B. Rawlinson és mások — még azt sem tuálisnms; ezt csak értekező tudja. Nem boldog hitében. Most összes üléssé alakultak az őszi tárgyairól közelebb. A magyarországi cs. k. Főkormány a cs k. országos főpénztár pénztárnokát Budán Siebenhuener Károlyt, és a volt alapítványi főfizetőhivatal ideiglenes tisztjét Budán, Való Józsefet számfejtő-segédekké a cs. k. országos főpénztárhoz Budán , továbbá a pesti gyűjtőpénztár pénztárnokát, Heichele Józsefet pénztárnokká az országos cs. k főpénztárhoz kinevezte. A kassai cs. k. orsz pénzügyigazgatósági osztály Fü 1 1 er Gábor másodmázsamestert fő mázsamesterré, B réget Manól-só mázsást másodmázsamesterré , és Bohlovits József másodmázsást súlyozóvá a sóóvári cs. k. sóhivatalnál kinevezte. (Bp. H ) befolyásunkat (!)a baráti német uj Ugrana-só politikát követi ellenénk , melyet Átvetett ellenünl két év óta, s mely miatti nehele császár újévke becsületes nyíltsággal fejezte ki.“ „ ... Ilyformán beszélt Wall*nek is, ki elől Bajorország és Hannover a felöltözott, az utóbbiról még haragosabban, mint a ki politikáról. . Hübnernek mondott újévi beszéde, kicsinyben... Semmi kétség, hogy ez alatt azonk lappang, hog diplomatiai markolatot szerezzenenetország elle háborúhoz azon esetre, ha Poros tovább talál, késni ultimátumával, mint a med visszatartózkodatnak. Mert abban valamennyi kiegyez, hol Ausztria elleni háborúban a szöveteiet határain tiszteletben tartása nevetséges és 1( Még Triesz Angolország csitítása végett kiméllle „„Tyrolt nem használni, hogy Ausztriána mögé kerülnek““, oly érzékenykedés volna, a franczia tona nem ért, még ha csak az öcse nem pedi nagybátya. M. tábornagy is, mill. a mozgási rendeletet megtudták, azt mondáém nous la d’enfoncer l’Autriche.““ Ha a Rajnai sereget állnak, ez koránsem fogja a császárt indulásra ostani, sőt inkább arra bírja, hogy nagyzzel vesse gát Ausztriára s kettőztetett erővel akrolonát; s másutt utat nyisson magának , hogy ez rajnai iget hátulról támadhassa meg. „„C’est que Nap áfait,et c'est ainsi que Napóleon fera.“A hogy az e beszédeket valamely német követségeb segéde hallgathatja szívesen, könnyen kitala ön, érzi magát még a többi úr. Legjobb, hogy az e Az ittlét napról napra kiállhatlanabb lindenné nézve.“ A hareztért A Mincio és Chiese folyamok közti tiét órát tett csata, Írják a bécsi lapok, egyik azon risebbek és legnagyobbak közül, melyek diaii mely azonban a rettentő áldozatok dac, sem döntő következményű az ellenségre nő, mint trák részről történt a támadás és igy a jelemlen horderejű lett volna a támadókra, a szesében nem hiúsíthatta meg a Minció melle erei felállítást, „melynek átmeneteleit — irjj „M. igen könnyű megvédeni, minthogy a nyílt ellenség a Peschiera és Goito közti szűkén, az átmenet lehetséges volna, csupán a lói és Salienze közt választhat, melyek azomagnnk központjával összeköttetésben álló ferszállás által könnyen védhetők.“ A bal park szabadon tartja átmeneteleit, mely hihetőlejjoninál és Borghettonál a 2-dik hadsereggel, azt Goitónál pedig az i-ső hadsereggel át is üt, hogy ott ellenségre találna. Az nap „hogyai netre vállalkoztunk, Napoleon Lajoss Emánuel Lonatónál szemlét tartottak aiol szárnya felett, és Desenzanonál kémszemléje, sőt egy osztály egészen Peschiera fala alá nyűhettek azon ütközetek és csatározások, míyt megelőzve, már reggel 4 órakor elkezdődtés egyáltalában nem akadályozhatták meg, hogy 7-ik és 8-ik hadtestek (a 2-ik hadsereg S 1 vezénylete alatt) Pozolengot, Solferiont és C 3-, 9- és 11-ik hadtestek pedig az 1. hadsereg táborszernagy alatt) Guidizzolot és Csoot megszállja. Az ellenség Montechiariból délre Stiviere-n át váratott, később azonban az a guidizzoloi utat Goito felé, hanem a a Solferino-, és Cavrianoba vezető ösvényen jében mi előnyben voltunk, miután egyik szí zolongoban, a másik pedig Castell Goffredoi ellenségnek egy tömeges megtámadása köz 31 agyar könyvész ■ 182. Üdvözletek , vagy: 136 eredet újév, születés- és névnap s tanodái immn- és folyóbeszédben. Irta Márki József, könyvtártiszt, volt képezdei tanár. Pest, Kán Józsefnél. K. 8-rét, 104 lap. 183. Különféle papi dolgozatoi keszti Szász Károly, kunszentmii magyar akadémia levelező tagja. K és Szász K. Bizományban Rátk . matott (?) I-so (júniusi) füzet. 8-rétert 75 kr. a. é.