Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)
1859-09-01 / 2865. szám
tett ben lassanként Közép-India minden piactéról kiszorítja a dunait, s mint a Schlagintweit testvérek megjegyzik , csak az angoloktól függ, hogy Közép-Ázsia Angliéból vagy Oroszországból kapja e áruczikkeit. Az angol vas- és gyapotárukat mindig jobb szerették ; az angol posztot Tibetben most is becsülik, habár egyéb czikkeket Chinából szállítnak a tibeti piaczokra. Az európai gyarmatosítást előmozdítaná : ha a kormány szabad birtokokat adna el a települőknek, mint Javában ; ha a gyarmatosok és bennszülöttek fölvétetnének a törvényhozó tanácsba , mint Ceylonban; ha a mindinkább erősödő központi kormányzás helyébe helyhatóságokat állítanának; minden kényszerített munkát, mely még India több részein fennáll, megszüntetnének ; a forgalom könnyítése végett beváltható papírpénz hozatnék be; jó rendőrség szerveztetnék és olcsó törvénykezés, a lakosok szokásainak és erkölcseinek tekintetbevételével. Ha e feltételek teljesedésbe mennek, szép jövőt jósol a bizottság az európai gyarmatosoknak Indiában. Kalkuttából jul. 18-dikáig s Hongkongból július 5-dikéig terjedő tudósítások fekszenek előttünk. Anglia követe, Fred Bruce jún. 15-kén hagyta oda Sanghait, s indult a Peihora. Azóta semmi hír felőle. Cochinchinai hírek szerint az anamiták békét kértek. Chinában a császáriak a felkelőktől elvették Lockteseang városát. A miniszterváltozást, Stanley lord népszerűsége daczára, kedvezőleg fogadták Indiában. Az andhi királyt szabadon bocsáták, a nélkül, hogy ezutáni magaviseletét illetőleg kezességet kívántak volna tőle. Fogságában versgyártással és arczképfestéssel töltötte az időt. FRANCZIAORSZÁG. Augustus 27-én azt beszélték Párisban, hogy Oroszország teljesen és tökéletesen megtagadta volna Leuchtenberg herczegnek a toscanai trónra leendő kijelöltetését. A sz.-pétervári kabinet ide vonatkozó jegyzéke állítólag nagyon élénk és határozott hangon volna írva. A jó párisiak egybiránt az igy megbukott combinatio helyébe már gondoskodtak másikról, mely azonban valószinüség dolgában nem épen tűnik ki. Összeházasítják I. I. Ferdinánd nagyleget a pármai herczegnővel, noha ez utóbbi 16 évvel idősebb mint a neki szánt férj ; az örökösödési rendet pedig úgy szabályozzák, hogy a korona a fiiatal Róbert herczegre szálljon. Ezen elmés combinátióról az európai diplomatia aligha tud valamint. Arról is beszéltek a franczia fővárosban, hogy a toscanai kormány emlékiratot készíttetett volna, amely a nép jogait és követeléseit a franczia kormány által nyíltan hirdetett, visszahelyezési politika ellenében megállapítsa. Mi több, azt állíták, hogy ezen emlékirat meglehetős ingerült nyilatkozatokon végződik , s a többi közt az mondatnék benne, hogy a toscansiak fennartandják függetlenségöket minden beavatkozás vagy beleelegyedés ellen, lőjön az bármely oldalról, — a következményekért való felelősséget azokra hárítván, akik a nemzetiségek jogát, és a népek függetlenségét, megtagadnák. — Aug. 27-ről írják a kölni lapnak Páriából: „A Zürichből érkezett tudósítások a conferentiáknak óhajtott, s ezelőtt több nappal jelentett befejezésére nem nyújtana közel kilátást. Azt állítják, hogy kivált osztrák részről félreismerhetetlen az elégületlenség. A határ és az adósság kérdésén kívül most még más összeütközés is küszöbön áll a vaskorona miatt, melyet Victor Emánuel, mint Lombardia királya követel. — Viktor Emánuel király 8000 érdemjelt adott a franczia kormány rendelkezése alá az olaszországi hadsereg közt leendő kiosztás végett. — Azon négy osztrák zászlót, melyeket a francziák Olaszországban elvettek, megőrzés végett a rokkantak palotájában helyezték el — Bazancourt bárótól, aki a krimniai hadjáratot is leírta, most az olaszországi hadjárat története jelent meg. — Úgy hírlik, hogy a császárnak Biarritzban mutatása alatt a belga király látogatására volna kilátás. Legalább ilyesmi hallatszik a külügyminisztériumból, mely e pillanatban igen nagyon iparkodik a belgák fejéből minden oly ellenrendszabályoktól való aggodalmat kiverni, melyek az antwerpi megszavazott erősítésekre vonatkoznának. — Közelebb említek, hogy a „Patrie“ a berlini kabinetet támadja meg. A háború kérdésében „kétszínű határozatlan politikát“ hány szemére, s megjegyzi : „Avvagy lehetséges e, hogy Németország vezetését e pillanatban oly kormány vegye át, mely oly nagy gyengeséget, következetlenséget és önzést mutatott? Lehet-e Németországnak eszében a maga sorsát ily politika szerzőire bízni. Németország egységének fő ellensége, ismételjük, a bécsi kabinet. A hatalomnak, mely ezen egységet meg akarná alapítani, élethalál harczára kellene elkészülni Ausztriával. Az 1850 dik évben Poroszország a döntő pillanatban oda hagyta szövetségeseit, s ma ugyanaz fogna történni. A porosz politika gyengesége és határozatlansága ma mint tíz évvel ezelőtt hiábavalóvá s meddővé tenné a másodrangú államok által függetlenség dolgában tett áldozatot, s az egység után rajongók terveivel még egyszer szenvedtetne hajótörést.“ Ezen három hasábos czikk czíme: „A gothai párt külpolitikája“, szerzője pedig Gulland. A Marseillei levelek panaszokkal vannak tele „az európai kereskedelmi világ“ nevében az ango kormány eljárása ellen, mely bőven felhaszná mindenféle csábítási eszközöket, hogy kivált a svéd, dán, holland, különösen pedig az amerikai tengerészetből minél több legényt maga részére toborzhasson. A brit ügynökök a matrózokat fejenkint 200 franc foglalóval, s 110 franc havi zsolddal kínálgatják. Ugyanazon levelek hozzá teszik, miszerint a fent említett nemzetiségű hajókon a desertio majdnem általáns úgy hogy több nem is volt képes vitorlázáshoz felkészülni. A szökevényeket a „Coquette“ ango ágyunaszádra szállítják, amely Marseille és Málta között jár s ez utóbbi kikötőből küldik aztán a nemzeti zászlóiktól elvont tengerészeket a különféle tengeri pontokra, ahol a szükség kívánja. A „Coquette“ az olaszországi hadjárat alatt nem igen mozdult el Marseilletől. Az „Indépendance“ egyik párisi levelezője a brit hatóságok ezen eljárását azon nehézségből magyarázza ki, melylyel a brit hatóságoknak küzdeni kell a hajós legénységnek angol alattvalók közül való toborzásánál; de viszont a brit eljárásból magyarázza ki azt, hogy a franczia hadi kikötőkben a lefegyverzés bizonyos pontnál megállapodott s a hajók csupán bizományi állapotba helyeztettek, a helyett, hogy teljesen tartaléki állapotba helyeztetnének. A „Journal des Débats“ Morny grófnak Puyde-Dome megyében tartott beszédére a következő megjegyzést teszi: „Beszédének egyik helyén Morny gróf mellékesen kikel az angol lapok ellen, melyek azt állítják, hogy a franczia sajtó nem szabad. — Daczára Morny gróf szavainak, mi nem akarunk oly czélzatokat tulajdonítani neki, melyek nála minden bizonynyal nem voltak. Morny grófnak kétségkívül nem volt szándékában komoly öszszehasonlitást tenni azon szabadság közt, melyet az angol lapok élveznek, és a közt, melyet a franczia lapoknak azon rendszer, melynek jelenleg alávetvék, enged.“ A „Presse“ a Mornyféle beszédnek ezen helyét a franczia megintési rendszer elleni tiltakozásra használja fel: „Hogyan őrizkedjék az ember a sajtóvétségtől, azt a törvény megtanítja, de hogy a megintéseket hogyan kerülje ki, azt nem tudja senki. A megintési rendszer — teszi hozzá a „Presse — a lapokat e miatt örökös bizonytalan aggodalomban tartja, s épen oly keveset ér a kormánynak, melyet felelőssé tesz mindenért amit kinyomtatnak, akár adott megintést akár nem.“ A „Constitutionnel“ aug. 27-dikén kiereszkedik azon reformokra, melyekre ezelőtt néhány hóval kiátást nyújtott. E reformok czélja szerinte az, hogy felébresszék a helybeli (községi) szellemet, mely napról napra inkább elenyészik. A „Constitutionnel“ bevallja, hogy az apróbb helységekben egy lélek sem gondol a közügyekkel, s minél inkább levette a központi hatalom a helyhatóságok válláól a községi ügyekről való gondoskodást, annál hajlandóbbakká lettek ezek evetkezni a tekintély legvégső maradványát is. Most hát az a feladat: a lakosságot a mennyire csak lehet részesíteni a községi érdekek fenntartásában, és az azok feletti őrködésen. A „Constit.“ azt mondja, hogy ehhez egész forradalom kell, melyet azonban lassanként veszély nélkül keresztül lehet vinni, különben is az általános szavazatjog pompásan elkészíti hozzá a földet. A félhivataos lap szerint a választott községtanácsok elég terjedelmes jogokkal bírnának, szabad volna nekik sürgős ügyeket rendbehozni, a község szükségletei felett tanácskozni s óhajtásokat fejezni ki, azonban épen nem élnek jogaikkal, s kivált kisebb helységeken egészen a polgármestertől és annak segédeitől engedik magukat vezetni. A községi tanácsosoknak lelát és választóiknak eszükbe kellene juttatni terjedelmes jogaikat, sőt az utóbbiakat tágítani is lehetne, ha az illetők ildomosan látnának hozzá. Az is tanácsos volna tán, ha a polgármestert a községi tanács kebvéből neveznék ki. — A községtanácsi ülések nyilvánosságát a „Constitutionnel“ sehogy sem tanácsolja , hanem a mellett áll, hogy a legtöbb adót fizetőket kelen© községi tanácsosokká tenni. Ezek bizottmányokká alakulnának , s a községek feletti őrködést megosztanák maguk közt. Az „Ere Impériale“ vidéki lap egy czikkben, meyet a „Moniteur“ is átvesz, azon lelkesült fogadtatást rajzolja, melyben a császár Tarbestól St. Sanveurig vezető útjában részesült Aptus municipalítását. Sanveur-be küldöttséget indított, mely ő felségeiket látogatásra hívja meg. A polgármester beszédére a császár azt válaszolta, hogy fájdalom, a császárné egészségi állapota, melyet a kitolt hosszas és fájdalmas kedély-felindulások megingattak, különös kíméletet igényel, s ő felsége nem tudja megengedne e-e annak oly hosszas utazást szárazon. Minden óhajtása daczára nem ígérhet semmit. — A „Moniteur“ folyvást hozza a megyei tanácsok köszönő és örvendő feliratait. OLASZORSZÁG. Zürichből f. hó 26-ról jelentik, hogy a meghatalmazottak az eddigi megegyezések tartalmát futárok által elküldötték, és hogy az ülések egyelőre felfüggesztettek. Hogy a megegyezések csupán a lombardiai határok és adósságok szabályozására vonatkoznak, már jelentve volt Az egyezmények módozatáról még semmi bizonyost sem hallani. — Turin, aug. 24. A „Gazetta Piemonese“ következő jegyzéket bocsát közre : „Egyezmény folytán, a rendes útlevelekkel ellátott osztrák alattvalóknak megengedtetik a királyi állambani átmenet, úgy szinte a szárd alattvalóknak szabad leend a császári határt átlépni, szóval a két állam közt a szabad közlekedés újra helyre leend állitva.“ — Miként Páriából írják, della Marmora tlk a toscánai parlamentnek értésére adta, hogy Toscanának Szardiniáhozi végleges csatoltatása az idő és a diplomatiai tárgyalások dolga leend, mindazonáltal Toscana addig minden külmegtámadás ellenében a szárd haderőnek védelmére bizton számíthat — Párisban aug. 25 -én este azon hír terjedt el, hogy Victor Emánuel késznek nyilatkozott volna, Toscanának és Modenának csatlakozását elfogadni. — A turini „Opinione“ szerint Garibaldi Modenában beszédet tartott a néphez, melyben a többi közt kimondá : „hogy a nép kevesebbet lármázzon és többet tegyen, és hogy akaratának védelmére és Olaszország lehető függetlenségének kivívására fegyelmezett hadtestekbe alakuljon.“ — Az aug. 24-iki „Monitore Toscano“ f. hó 22-ről egy köriratot közöl, melyet a kormány az egyházi, polgári, politikai és katonai hatóságokhoz intézett, és melyben kinyilatkoztatja, miszerint jövőben az osztrák kényuralom örökös kizárása, és az olasz alkotmányos felsőség kikiáltása fogják képezni az államjog két talpkövét. Az új dynastia trónra léptéig a kormányhatalom maradjon a jelenlegi kormány tagjainál. A főhatalomról, mint szinte a közbiztosságról, egyenlőn kell gondoskodni. A toscánai kormány szinte egy diplomatiai emlékiratot intézett Európa külömbféle kabinetjeihez, melyben az a herczegek visszahívásának lehetetlenségét mutogatja, továbbá a nemzeti gyűlés szavazatát igazolja, és végre kinyilatkoztatja, hogy az egész ország tömegestől fölkelne, ha megtámadnák. — A területi birtok a nemzeti gyűlésben a képviselők kétharmadrésze által van képviselve. Sok történeti névre lehet akadni a képviselők közt, így a többi közt: 1 herczeg, 1 báró, 13 marquis, 17 gróf, 37 ügyvéd, s 155 egyén doctor czímmel.A papságnak három képviselője van, a hadseregnek 7, tanító szám szerint 9 van, a tanácsnak 3, Feuzi és Adorno a pénzügy főképviselői. — A legatiókban a nemzeti gyűléshezi választások — állítólag — f. b. 28-ra határoztatak. Bolognába a nemzeti gyűlészept. 1-én fog összeülni. — Rómából jelentik, hogy a pápai kormány rövid idő alatt 2 millió tallért (10 millió frank) papírpénzben fog kibocsátani. Az olasz mozgalmakról írja a „N. P. Z.“ „Mindaz, amit eddig Toscanának és Modenának Piemont általi birtokba vételéről beszéltek és írtak, egyszerűleg arra szállítható le, hogy az itteni kormány kinyilatkoztatta, miszerint ezen országokat elvileg elfogadja, és azon esetben, ha beavatkozási kísérlet történnék, azokat védelmezendő. Ami azon országoknak piemonti seregekkel való elfoglalását és egy kormányzó kineveztetését illeti, ezt kerülni fogják, először, mivel Ausztriának beavatkozási kísérlete esetében, az összeütközés nem Toscanában, hanem ott, hol jelenleg a seregek állanak, a Pó mellett fog történni; másodszor, mivel a toscanai ideiglenes kormány újonnani megerősítése, mind szinte Farini-nak dictátorrá emeltetése által egy kormányzó kineveztetése szükségtelenné vált. Egyébiránt az itteniek minden törekvése egy congressus létrehozására van irányozva, melytől valódi orvoslást remélnek. Az udvarnál folyvást tekintetben levő gróf Cavour tanácsa is congressust javasol, ki egyúttal a fegyverkezésnek nagy mértékbeni folytatását tanácsolja. — Pármában a szavazás szintén előre halad. Aug. 22-ig Pármában 6718, Piaczenzában pedig 5566 szavazatot adtak a Piemonthozi csatlakozásra. — Párma e napon nagy örömben volt. Gróf L i n a ti syndicus egy kiáltvány által adta tudtára a pármaiaknak azon szavakat, melyekkel Párisba Napoleon császár őt magától elbocsátotta.*) Garibaldi ugyanez időben érkezett Pármába. Fogadtatása valóságos fanatismusba ment át. Nemzetőrök és volt önkénytesek kifogták a lovakat kocsijából és maguk vonták a tábornokot lakásáig, a „Postához“ czímű vendéglőig. Garibaldinak többször meg kelle magát mutatni a kiáltozó népnek, és felhasználta az alkalmat, az izgágáknak megmondani az igazat, egész nyíltan érzésekre adta ugyanis, hogy lármával és „eviva!“ felkiáltások által még soha sem vívtak ki valamit, és hogy ő inkább örvendett volna, ha itt olasz katonákra talál, mint virágfüzérekre és koszorúkra, amiket azonban köszönettel fogad. Hogy a zaj tökéletes legyen, este még az ismert népszónok Broffero is megérkezett Turinból. — Ma egy milánói városi küldöttség időzik itt, mely a turini helyhatósági küldöttség látogatását viszonozza. — Turin városának községtanácsa Victor Emánuel királynak álló szobrát szándékozik felállítani, hogy az időknek és a jövő nemzedéknek emléket hagyjon hátra „azon hősiesség, egyetértés és politikai belátás bizonyítékairól, miket az olaszok ezen harczias és politikai bonyodalmak dicsteljes korszakában tanúsítanak.“ A város e czélra a terület átengedése mellett még 100 000 frankot ajánl, mely öszszeg azonban a királyság többi városai által, mint reményük, nem csekély lyó fog szaporittatni. A florenczi ideiglenes kormány egy küldöttséget nevezett ki, mely Victor Emánuel királynak át fogja adni a toskanai nemzeti gyűlésnek Piemonthoz való csatlakozási szavazatát. A küldöttség a nherczegség nagyvárosainak követeiből van összeállítva, nevezetesen Fiorenczből: 81 ro z■ zi herczeg, Pisából: Francesch, lovag, Sienából: gróf Bichi-Borghese, Luccából: Marquis Mansi, Lcomoból pedig Adam i A. P. a nemzetiback dictátora. I . Prim spanyol tábornok Genuában táborkarával együtt hajóra ült, hogy visszamenjen hazájába. — A florenczi „Risorgimento“ egy folyóiratot bocsát közre, mely a mantuai püspök, polgármester és városi képviselők megegyezésével a Zürichben levő szárd conferentiai meghatalmazotthoz küldetett, hogy ez arra nézve közbenjáró legyen, miszerint Mantua el ne választassák Lombardiától, hanem azzal együtt Vicítor Emánuel kormánya alá helyeztessék. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Páris, aug. 29. Turinból f. hó 28-ról érkezett tudósítások szerint a választások Romagnában már végbementek. — Azon küldöttség, mely a kifejezett óhajtást Toscána csatlakozási ügyében meghozza, f. hó 28-kán indult el Florenczből. Turinban parancs adatott ki, hogy e küldöttséget a piemonti területen ünnepélyesen fogadják. — Modenából f. hó 29-ről jelentik . A forradalmi nemzeti gyűlésnek ma egy küldöttsége indult el Parisba, különös megbízással, a küldöttség tagjai Msilmusi commandeur, marquis Fontane 11 és gróf Ancini. «min Ti mm* ■ i ipmi'i»»»«iw»i mm ■— «■ —«—ini —■ (nn—i • in« lin» m m»ia) 15?** Ti POttT.V Pest, aug. 31. Augustus 28-ról mind a „Nord“-nak, mind az „Indépendance belge“-nek azt írják Párisból, hogy azon jelentések, melyeket mint tudjuk, egy berni sürgöny hozott a zürichi conferentiáról, valótlanok, vagy legalább időelőttiek voltak. Különösen az „Indépendance“ nak azt írják, hogy még mindig nagyon élénk és makacs házalkodások forognak fenn a három hatalmasság képviselői közt, s Bourqueney báró minden öröködése daczára, jó ha el van intézve egyetlen kérdés, t. i. az adósság felosztásának kérdése. Ha ezen tudósítások állanak, amit a berni rendes tudósítások hiánya jóformán valószínűvé tesz , akkor hamarjában nem igen lehetne megoldásra kilátás. Az „Opinione“ ugyanily értelemben is. „Nem áll — úgymond — mintha Lombardia kérdése el volna intézve, és mintha az illetők már csak az illető fejedelmek ratificatióit várnák. A conferentia eddig semmi határozatban nem állapodott meg, ha szinte az alkudozások egy kissé előre haladtak is. „Nem igaz, mintha elhatároztatott volna, hogy a herczegségek kérdése közvetlenül Páris és Bécs közt tárgyaltassék. Okunk van hinni, hogy e kérdés csupán az európai congressusban fog megoldatni, melynek egybehívása kevesebb nehézségekbe ütközik mint előbb, és amelyre nézve hír szerint a nagyhatalmak többségének beleegyezése már meg van.“ Az európai congressus egybehivását, mely úgy látszik Angliában is tért nyer, senki sem pártolja szívesebben mint az orosz „Invalide“, mely igen melegen fogja fel Közép-Olaszország ügyét is , kiemelvén minő *) Lásd a „P. N.“ tegnapi számát, higgadtságot és bölcsességet tanúsítottak az olasz népségek a legközelebbi körülmények közt. Az olaszok teljesen és tökéletesen átalakultak. „Egészen más emberek azok most — mond az orosz lap — s nem azok a kik félreértéseikkel, forradalmi törekvéseikről a 1848-ban és 1849-ben kezdett hadjáratnak kimenetelét compromittálták. Április óta se kormány, se uralkodó, se hadsereg, se gendarme nincs náok, és ők tökéletes nyugalommal, egyetértéssel, öszhangzással s teljes renddel foglalkoznak hazájuk benső szervezésével.“ Az orosz lap ezek után Közép-Olaszország helyzetét előadván, s azzal egybefüggésben levő kényes kérdéseket előszámlálván, azon következést hozza ki, hogy ezen kérdéseket csupán európai congressus oldhatja meg, melynek szerinte feladata lesz nem pusztán helybenhagyni a villafrancai előzetes pontokat, hanem felülvizsgálni azokat. A „Börsenhalle“ bécsi tudósítója legújabban azt írja, hogy Francziaország azon biztatással iparkodik Ausztriát a congressus eszméjével megbiátkoztatni, hogy a herczegek visszahelyezése ez után könnyebben lesz eszközölhető. A „Börsenhalle“ ezúttal azt is kijelenti, hogy a franczia kormány legutóbbi nyilatkozata után az olasz herczegeknek franczia szuronyok általi visszahelyezésére számítani nem lehet. A „Patrie“ aug. 28 dikán az osztrák reformtervekkel foglalkozik. Úgy látszik, a „W. Zig“-ban közzé tett programm nem igen elégítette ki. Kötöttük a Times Buzdításait az olaszokhoz, hogy, ha kell, fegyverrel is védjék meg azon jogokat, melyeknek élvezésébe juttatá őket, a jó szerencse. Halljuk most a whig Observert, mit ír az olasz ügyről: „A három hadfolytató hatalom zürichi értekezletétől semmit nem vártuk, hogy az olasz kérdés teljes elintézésébe bocsátkozzék. A zürichi tudósítások egyaránt mutatják, hogy azon hatalmak magukban nem hozhatnak létre mindenre kiterjedő és kielégítő szerződményt. Naponként világosabbá válik, hogy a villafrancai egyezmény többre vállalkozott, mint amennyit eszközölni képes. Mind inkább megerősödünk azon gyantásunkban, hogy még általános értekezletet sem határozhat a különböző olasz államok leendő kormányzása ügyében. Oly egyetemes congressus, mely csupán a zürichi értekezlet munkálatai fölvételére és szentesítésére, s a villafrancai végzemények registrálására vállalkoznék, mindinkább kevesbbé várható. Amint látszik Ausztria, Francziaország és Szardínia biztosai beérik azzal, ha a békefeltételeket rendezhetik, s az uralmaik alatt maradt területek határait megszabják. A középolaszországi államok állása magukra az illető államokra hagyatik, ami kétségkívül egészen renden van. Örvendetes jelenet, hogy ez államok lakosai ügyeik rendezésében oly igen kielégítő, mérsékelt módon, annyira egyetértőleg járnak el. Az olasz liga naponként erősből a száműzött vagy leköszönt herczegek ellenében A nép minden eljárása megfelel barátjai várakozásainak , meghazudtolja rágalmazóit. Ha azelőtt Olaszországról szóltak, elfeledék, hogy csak a rosz kormányzás alatt nyögő Olaszországról volt szó. Most nincs többé a nép keze megkötve, s a legnemesebbül használja szabadságát. Ha általában congressus talál lenni, ha az összes Európának nyilatkoznia kell Közép Olaszország jelen állapotáról : ez csak oly czélból történhetik, hogy az olaszoknak szabad kéz engedtessék kormányuk megválasztására, amire teljesen képeseknek mutatták magukat. Nagybritanniának, Orosz- és Poroszországnak érdeke nem hozza magával, hogy a rosz kormányzás továbbra is fennmaradjon Olaszországban a civilisatio botrányára s a közbéke folytonos veszélyezésére. Az olaszok képesek ügyeiket rendezni, s csak az ez alapon tett rendezés nyújt kilátást tartósságra. Vége a papi és idegen uralomnak, s kilátás van egy jobb rendszer megkisértésére. Nem csak Olaszország függetlensége, hanem Európa biztossága kívánja, hogy azt megkísértsék. S részünkről teljesen hiszszük, hogy a legjobb eredmény koronázza a kísérletet.“ A whig „Economist“ és a sajátkép egy párthoz sem tartozó „Saturday Rewiew“ is dicsérik az olasz magaviseletét s óhajtásukat fejezik ki, hogy Közép- Olaszország Piemonthoz csatoltassák A „< ourt Journal“ Írja: „ Sokan azon tévedésben vannak,hogy a franczia amnestia az Orleans családra is kiterjesztetett. Azonban az Orleans házat, valamint Chambord grófot törvény száműzte, melyet császári határozat meg nem változtathat. A császár, ha akarná, sem engedhetné meg a száműzött Bourbonok visszatérését Francziaországba. “ — A „K. Z.“-nak Rómából aug. 23-ról írják : Azon körülmény, hogy a pápa alattvalóiból több mint egy millió azon törekedik, hogy ő szentsége uralmától megváljék, igen mélyen bánthatja a sz. atya szívét, kinek még fris emlékében vannak azon szakadatlan ovatiók, melyek két év előtt Romagnában tétettek irányában. A sz. atya az utolsó időben szokásán kívül többször panaszkodott az általa kitüntetett egyesek, mint a tömeg hálátlansága ellen. Ily kedélyizgatottságok folytán a szentsége két nap óta gyengélkedő állapotban van. Lábai oly mérvben dagadoznak, hogy ez idő óta vagy ülni vagy feküdni kénytelen. — Ma egy nevezetes fegyverszállítás indult el innen egy csapat karabinierrel Pesaro felé, a honnan a pápai seregek ellenségeskedése Bologna ellen meg fogva kezdődnl. E fegyverek közt 1400 muskéta is van a pápai fegyvertárból. A turini „Independente“ némely új részleteket hisz közölhetni, Piemont és Lombardia egyesült királyságoknak új igazgatási szervezete felett; a dolog ugyanis a tartományok számának megkisebbítése, az előbbi tartományok határainak kiterjesztése, és a tartományi autonómiának visszaállítása körül forog. A lapok szerint Oroszország Bécsbe és Berlinbe jegyzékeket küldött volna, melyeknek elsejében a congressus összejövetelét sürgeti, a másodikban abbeli óhajtását fejezi ki, hogy Poroszország az olasz kérdés tárgyába az orosz-angol nézethez csatlakozzék. Gróf Rechberg, kivel az említett, sürgöny f. hó 21-kén közöltetett — állítólag- oda nyilatkozott volna, hogy Gortschakoff herczeg jegyzékére a zürichi conferentiák bevégzése után fog válaszolni. E conferentiáknak tehát mindenesetre rövid idő alatt kell bevégződniök, miután a herczegségek kérdése és Olaszország szervezése ez után meg nem fejthetők. Felelős szerkesztő: UlfitáléWíl*Alb.