Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)

1860-04-08 / 3048. szám

83-3048. 11-ik évf­folyam Szerkesztési irodA : Lipót-utcza 5-ik szám 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden köz- Kiadó­ IiiVAtal * Remény a szerkesztőséghez intézendő. . . Ferencziek terén 7-dik szám földszint. térmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Ápril 6-ikán nagy-pénteken a bécsi börze zárva volt. 1860. Vasárnap, apr. 8. Előfizetési VIDÉKRE, postán félévre ... 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. föltételek : PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. Ilipilatmánin L­ilita. 6 hasábos petit­ sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij H­rueiinouiCK Ulja S 30 ujkr Magánvita 4 hasábos petit sor 25 ujkr. PÁRIS, apr. 6. (Zárlat.) 3 percentes rente 69.95 (emelk. 5 cent.); 41/3 perc. rente 96 (emelk 40 cent.) crédit mobilier 790 (nem változott); osztrák állam vas­pálya 531 (emelk. 4 frank); lombardiai vasút 542 (nem változott). Előfizetési felhívás PISTI NAPLÓ második évnegyedi ápri­l— júniusi folyamára. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve: 5 frt 25 kr ausztr. ért. Buda-Pesten házhoz hordva: ugyanannyi. Az előfizetések elfogadtatnak a kiadó hiva­talban, barátok­ terén 7. sz. a. és minden cs. k. postahivatalnál. A „Pesti Napló“ kiadó­ hivatala. A MAGYARORSZÁGI LÓTENYÉSZTÉS ÉRDEKÉBEN a következő hivatalos intézkedés jelent meg. Rendelet a cs. k. megyehatóságokhoz, cs. k. szolgabiró­­s köz­ségi hivatalokhoz a pest-budai közigazgatási területen. A magas főkormánynak f. évi martius 2- án 1909. sz. alatt kelt kibocsátványa szerint, a cs. k. Apostoli Felsége f. évi mártius 2-án kelt legfelsőbb határozvá­­nyával elvben legkegyelmesebben jóváhagyni méltóz­­tatott, miszerint a Magyarországban bejött h­a­z­a­f­i­u­­ ajándékokból eredő, más különös czélra nem szánt, s igy rendelkezhető összegek, Magyarországon a lótenyésztés emelésére fordittassanak, s **, hogy ezen öszsegek ime d­ék­ai legczélszerűbb fordí­tásának kérdése egy 200 és 100 db aranynyal egybe­kapcsolt pálya­föladatnak tárgyává tétethessék, egy­szersmind pedig legkegyteljesebben megengedte, hogy a pesti lófuttatási egylet választmánya, melyhez a cs. k. hadsereg s a magyar gazdasági társulat kép­viselői csatolandók, a beérkezendő munkák jutalomra méltó volta fölött végérvényesen határozzon. Ezen legmagasb határozvány alapján Magyaror­szág cs. k. főkormánya pálya­feladatai következő kér­dés megfejtését találta kitű­zendőnek: „Miképen lehet­ne Magyarországban a lótenyésztést, tekintettel a ren­delkezésre álló fennebb emlitett pénzsegélyekre, me­lyek értékpapírokban mintegy 250,000 ujfrt névszerinti öszvegre s évenkint körülbelül 12,000 nyírt kamat-jö­vedelemre rúgnak, legtartósabban s legczélszerűbb módon előmozdítani és emelni ?“ A pályairatok 1. évi junius végéig a pesti lóverseny­egylet elnökéhez, lovag Heinrich századoshoz, Pesten Trattner Károlyi ház, 4. sz., pecsét alatt s jeligével ellátva küldendők be. Mely legfelsőbb határozvány ezennel köztudomásra adatik. Buda, april 2-án 1860. Cs. k. helytartósági osztály. GAZDASÁGI ÉS KERESKEDELMI SZEMLE. PEST, apr. 7. A héten a gabnavásár s terményüz­let csekély volt, azonban az árak többnyire változat­lanok. Elkelt mindössze körülbelől 15,000 mérő kü­lönbféle gabona. Az árak ezek: Bánsági búza 83 ka — 85 fontos 4 frt 70 kr—5 frt 12 kr ; fehérmegyei 82— 84 fontos 4 frt 65 kr—5 frt 12 kr; tiszai, pesti 82 — 85 ,/a fontos 4 frt 25 kr — 5 frt 12 kr. Bácskai búza 82—83 fontos 4 frt 40 kr—4 rrt 65 kr. Uj rozs 77 — 79 fontos 2 frt 70 kr- 2 frt 83 kr (Az ó 10 — 12 krral olcsóbb). Serfőzésre alkalmas árpa 70—73 fontos 2 frt 45 kr—2 frt 66 kr; takarmány­ árpa 65—69 fon­tos 1 frt 70—1 frt 90 kr. Új tengeri 2 frt 50 kr—2 frt 65 kr (az ó 3 frt); zab 46 — 48 fontos 1 frt 50 kr—1 frt 55 kr. (Májusi kötésre egy szállítmány Győrből 1 frt 70 kr—1 frt 75 krjával kelt el.) Köles 2 frt 30 kr —2 frt 60 kr. A lisztvásár folyvást gyenge, de az árak változatlanok. A repczéről nincs mit jelentenünk. BÉCS, ápril 7. (Telegráfi tudósitás a bé­csi gabonabörzéről.) Elkelt 15,000 mérő bud­a, 38­0 mérő bánsági loco Győr 85 fontos 5 forint. Elkelt 650 mérő magyar felvidéki rozs 1. Bécs, 80 fontos 3 frt 45 kr ausztriai bécsben, ausztr. mérőnként. TOKAJ, apr. 5-én. A Tisza vízállása néhány nap óta hallatlan gyorsasággal emelkedik. Ma már 25' 40­0 felül, s igy az 1855-diki szomorú emlékű árvíz állásához, alig hiányzik 1' 10"-nyi áradás. Legmeglepőbb ez alkalommal azon példátlan gyors emelkedés, mely az egész Tisza és Bodrog melléki árterek, és még szabályozatlan terjedelmes alant fekvő vidékek, teljes elbontása mellett, a folyam med­rében ijjesztőleg mutatkozik. Míg 1855-ben a szokatlanabb magas vízállás meg­közelítése után, 24 óra alatt a vízméretén alig 1%" emelkedés történt, jelenleg ugyanannyi idő alatt 5, 8 sőt 10"-nyi áradás is szemlélhető. Ily viszonyok között valóban igen szorongó jövőre készülhetnénk, ha az alsó szabolcsi — éjszak-bihari, — tiszaszabályozási társulat utóbbi években nem oly dicséretes buzgalommal, oly szilárd elhatározás­sal, s sok mellékes akadály küzdésével fejezi be fel­­adatául kitűzött szabályozási véd-m­unkálatait. Még ma is nagy a veszély, de 1855-ben ily vízál­lásnál, már minden oldalról hallatszott a segítség után esdeklők jajveszékelése, az ár által fenyegettet­­tek rémszava, s végre is minden törekvés daczára, bekövetkezett a remegett katastropha. A védgátak akkori gyengébb szerkezete, s néhol még hiányos ki­építése, legkevésbbé sem nyujták azon biztosítást, mit jelenleg az alsó-szabolcsi vízszerkezet, s hihetőleg más szintén azóta megvédett vidékek lakosai, is némi meg­nyugvással élveznek. Azonban bár a védeszközök ma sokkal kedvezőb­bek, a veszély még sincs végkép elhárítva, s bár a védgátak szabályszerű­leg felépítvék, még nincsenek általában annyira megszilárdulva, hogy a romboló elem hosszabb­­ulásának tartósan ellenállhassanak. A­mennyire tudjuk, az itteni vízszerkezet részéről a szükséges intézkedések minden eshetőségre megté­­tetvék, a védgátak egész hosszában a legnagyobb éberség uralg, fájdalommal értesülünk azonban,hogy Bájnál már tetemes gázsérü­lés történt volna. Gyorsan és szakismerettel alkalmazott segély hi­hetőleg itt is elejét veendi minden nagyobb veszély­nek. Azonban tanácsos az egész Tisza vidékének ébren lenni, s a védgátak gyengébb pontjain oly in­tézkedéseket alkalmazni, mik a még mindig növekvő ár ellenében lakásaik és vagyonuk védelmét elegen­dően biztosítsa. I. 1. A parlamentben Thouvenelnek Persigny grófhoz intézett következő sürgönye terjesztetett elő: Pária, márt. 26. 1860. Grófur! Van szerencsém ezennel lord John Russell sürgönyének egy másolatát küldeni meg önnek, melynek velem való hivatalos közlésével Cowley lord bízatott meg, s mely ő brit igének válaszát foglalja magában a császári kormánynak a Savoya és nizzai kerület bekeb­lezését illető előterjesztésére. Csak igen nagy sajnálattal tölthet el, hogy nem sike­rült, mint óhajtottam, módosít­ni a véleményt, melyet is­mertem már az angol követ előbbi közleményeiből. De az, e tárgy fölötti bármely vitatásnak nem lett volna gya­korlati következése, a inkább csak azon állítást mondom ki, hogy lord John Russell sürgönye nem bír az óvás jellemével. Csak újabb kölcsönös fejte­getéseket idézhet elő, melyek egyaránt fájdalmasak mind a két országra nézve. Egy­szóval: a brit ige kijelenti, hogy n­e osztja a császári kormány nézetét. De e véle­ménykülönbségben nem rejlik semmi olyan oppositio, mely a párisi és londoni kabinet viszonyát illethetné. Ennek, gróf úr, őszintén örvendek ■ a lord John Russell okoskodásában csak két pont van, melyet röviden vizs­gálni akarok, hogy e brit ige első államtitkárának lelké­ben se félreértés, se kétség fönn ne maradhasson szándé­kainkr­a nézve. Azt hiszem kifejteni, hogy a császárnak, midőn a nagy államtestülethez intézett beszédében a „re­­vendication“ szót használta, nem jutott eszébe, a múlt idők­be tartozó bármely diplomatiai cselekedetre vagy körül­ményre czélozni. Az általam e részben a német udvaroknál levő ő fisge képviselőihez intézett közlemények mindel­ütt a telhető méltatással fogadtattak, s felkértem önt, juttassa lord John Russell kezébe az azok által magukba foglalt sürgöny másolatát. Ezen nyilatkozatot azon biztomban ismétlem ma, hogy a brit fisge kormánya szorosabb vizs­gálat után nem fogja kevésbbé kedvezően fogadni, mint azon hatalmak, melyekhez különösen intéztettek. A­mi Svájcz semlegességét illeti, mely államot lord John Russell Savoyának a császári birodalomba keble­­zése miatt fenyegetettnek tart, beérem, grófur, azon megjegyzéssel, hogy Francziaország a legnagyobb mér­tékben érdekében állónak érzi, hogy azt minden károso­dástól megkímélje. A császári kormány ennélfogva nem habozott gondolkodása őszinteségét e részben bebizonyí­tandó , az épen most Turinban megkötött szerződésbe a következő czikkelyt venni be: „Megáll­api­­tatott, hogy szárd király ő fisge Savoyának sem­legesített részeit csak oly feltétellel engedheti át, a minőkkel maga bírja, s franczia császár ő fisge dolga lesz , e felől vala­mint a bécsi congressuson képviselve volt hatalmakkal, szint­úgy a svájczi szövet­éggel kiegyezni s nekik azon kezessége­ket adni, melyeket az e czikkben érintett stipulatiók köve­telnek.“ Azt hiszem, az ezen önkénytesen elfogadott kötelezés után minden aggodalomnak szét kell oszlania, s hogy ő brit flye kormányának — miután biztosítva van arról, hogy lesz alkalma azon kezességek tár­gyalására, melyek európai közmegegyezés nyomán a legalkalmasabbaknak f­ognak találtatni a Svájcz ál­landó semlegességét illető vonatkozásokban a Savoya egy részének amazé mellett fennálló semlegességére czél­­zó szipulatiók rendeltetését valósággá tenni — nem lesz oka attól tartani, hogy ez érdek, melynek fontosságát így elismertük, nem fog kielégítő módon megoldatni. Ön fel van hatalmazva, hogy a sürgönyt lord J. Rus­­sellnek felolvassa, s nála egy másolatát hagyja: Thouvenel. AZ ÚJABB ANGOL KÉK­ KÖNYV A SA­VO­YAI KÉRDÉSRŐL. Lord John Russell, m­int tudjuk, a savoyai kérdést illetőleg, ápril 2-dikán újabb okiratokat terjesztett a parliament elé. Legfontosabb ezek közt lord J. St­u­fi­sé 11 válasza Thouvenel sürgönyére. Itt közöljük egész terjedelmében : Lord J. Russell gróf Cowleyhoz. Külügyi hivatal, mart. 22. 1860. Mylord 1 Itt küldöm excádnak Thouvenel ur­nak gróf Per­i­gnyhez intézett sürgönye másolatát, mely nekem mart. 15 ü jön kézbesítve. A frateziák császára Ő felségének a törvényhozó kamrákhoz intézett beszédében megigéré, hogy Savoya és Nizzának Francziaországba leendő bekeblezése kérdését Európa bölcs és méltányos ítélete elé terjesztendi s a mellékelt sürgöny — melyhez hasonló iratok bizonyosan a többi hatalmakhoz is kül­döttek — olyformán szól, mintha azzal elég lenne téve amaz ígéretnek.Thouvenes úr sürgönye taglalja azon ind­okokat, melyeknél fogva a császári kormány Savoya és Nizza átengedését igényli, s előadja azon elveket, me­lyek folytán a franczia kormány azon igényt képezni jo­gosítva véli magát. Nagyon sajnálja ő fe­sége kormánya, hogy azon kény­szerűségben van, mely szerint ki kell nyilatkoztatnia, hogy azon okokat érvényeseknek nem ismerheti el s nem engedheti meg, hogy azon elvek igazságosak. Thouvenel úr az utóbbi 12 hó eseményeire figyelmeztet, okoskodá­sai támogatása végett. Ő felsége kormánya bátorkodik szintén röviden ugyanezen eseményekre hivatkozni. A m­ult év tavaszán éjszaki Olaszországban kitört há­ború közvetlen oka volt az osztrák seregnek berohanása a piemonti területre. A francziák császára nagy haderő­vel sietett segítségére és támogatására szövetségesének, Szardinia királyának. Az ő császári felsége által több­ször ismételt nyilatkozatok az ő c­élzatait és a háború czélját illetőleg azon hiedelemre jogosíták az európai ha­talmakat, hogy a háború oly czélból kezdődött, melytől távol volt a legkisebb szándék is Francziaország részére tért foglalni s egyedüli feladata, Olaszországot vissza­adni önmagának s Olaszország érdekében megoldani azon kérdést, mely, mint állítják, Ausztria magaviselete által oly pontra jutott, a melyben el kell döntenie, azon kérdést t. i., hogy Ausztria maradjon-e uralkodó az Al­pok aljáig, vagy Olaszország szabad legyen a Földközi tengertől az Adriáig. Thouvenel úr mondja, hogy ünnepélyes iratok, melyek szabadon köttettek a franczia fegyverekre nézve diadal­mas hadjárat után, ellenmondhatlanul bizonyítják, hogy a franczia kormánynak nem volt czélja területét növelni, midőn az események hatalma úgy hozá magával, hogy az olasz ügyekbe beavatkozzék. Hozzáteszi mindazáltal, hogy habár a kormány figyelmét nem kerülhette el oly események beköv­ekezhetése, melyek között az önzetlen­ségnek az eszélyesség előtt háttérbe kell vonulnia, a vil­­lafrankai és zürichi szerződmények kizárták e lehetősé­get. Ezen nyilatkozat látszik igazolni azon biztosítást, melyet gróf Walewaki 1859. júliusban tőn excládnak. Midőn akkor a gróf kérdeztetett, mi igaz azon hírekben, hogy a császár nyilatkozatai és kiáltványa daczára al­kudozások folynak Savoya átengedése iránt Francziaor­szág részére, biztosíts­a, hogy ha volt is vaaha ily terv, teljesen felhagytak azzal, ő felsége kormánya azt kö­vetkezteti Thouvenel úr sürgönyéből, hogy azon föltéte­­les eset, melyre czéloz, Velencze meghódítása Franczia­­ország részéről s Piemontra átruházása volt, s hogy ezen esetben gondoltak arra, hogy Savoyát Francziaországnak követeljék; azonban, miután a villafrankai és zürichi béke Ausztriát meghagyó Velencze birtokában, felhagy­tak a gondolattal, hogy Savoyát átengedjék Francziaor­­szágnak, a­mint Walewski mondá. Thouvenel úr azonban azt mondja továbbá, hogy Közép­l­aszországban oly combinatiók, melyek különbözők azoktól, a­miket a fran­czia kormány hasztalanul törekvik előidézni, kényszerí­tők a franczia kor­ányt fontolóra venni azon körülményt, hogy az új rendezés Olaszországban Francziaország ér­dekeire hátrányos lehet, s ennek folytán igyekszik ki­mutatni, hogy, midőn Szardínia területi terjeszkedés út­ján népességét 4 millió lélekről három annyira emeli, Savoya átengedése Francziaország biztosságára nézve szükségessé lön, hogy Fr­ancziaország az Alpok éjszaki lejtőit bírja. Azon új veszély, melynek Francziaor­szág Thouvenel úr állítása szerint ily módon ki lenne téve, invasto volna vagy maga Szárdinia, mint Szárdinia, mint ellenséges hatalmas szövetséges társa részéről. Azonban ő felsége kormánya bátor megjegyezni, hogy képzelni is erkölcsi lehetetlenség, hogy Szárdinia 12 mil­liónyi népességével arra csak gondoljon, hogy a 36 mil­liónyi népesség lakta Francziaországot megtámadja. Az a kép megnagyobbodott Szardinia tekintélyes állammá lesz, mely nagy benső jólétre emelkedhetik s eléggé erős, minden más olasz hatalom ellen megvédeni magát, de a dolgok természetével ellenkező, hogy a franczia császári birodalom, a száraz első katonai hatalmassága, roppant nagy zárt területével, annyi természeti segédforrással , oly kiválólag harczias néppel. Ezeken kívül politikai te­kintetek is forognak fenn, melyek azt mutatják, hogy Szardíniának mindig arra kell törekednie, hogy barátsá­gos viszonyait Francziaországhoz fenntartsa. Ez okból minden bővebb indokolás nélkül mellőzhetjük azon állí­tást, mintha Francziaországnak bármely más biztosságra, mint a melyet saját erejében bir, szüksége volna, ha Szardinia maga támadná meg. De Thouvenel úr azon esetet teszi föl, hogy Szardínia egy Francziaország ellen föllépő szövetség tagja lehet s — miután az Alpok mind­két lejtőjét bírja, más hatalmaknak utat nyithat a fran­czia területre berontani. Erre azt feleli ő felsége kormá­nya, hogy Francziaország ellen sohasem alakítható szö­vetség, hacsak a Francziaország részéről jövő megtáma­dás elleni közös védelem végett nem, s így mindig Fran­cziaország hatalmában áll, megakadályozni ily szövetség alakítását. Nincs hatalom Európában, mely Francziaor­­szággal a baráti viszonyokat fenn ne akarná tartani, va­lamint oly hatalom bídés, mely azt remélhetné, hogy ön­­kénytes és er­őszakos szakításból egy oly hatalmas szom­széd irányában hasznot vonhasson. De még kevesebb va­lószínűség foroghat fenn, hogy Szardinia ily szövetség eszközévé lehet, az utóbbi évek eseményei s az éjszaki és középolaszországi újabb rendezések után. Tizenöt év előtt Szárdinia Ausztriának befolyása alatt állott s föltehető volt, hogy háború esetében minden osz­trák haderőnek szabad átmenetet engedtetik Savoyán, ha ez után Francziaországra akar törni. De az utóbbi években Szárdinia megszakító összeköttetését Ausztriá­val, s Francziaországnál keresett barátságot és támoga­tást és nem sikertelen. Kevésbbé valószínű és akból, hogy egy idegen hatalomnak, mely Francziaországba akarna benyomulni, megengedje az átmeneteit, s ezentúl Szárdi­nia, miután erőben növekedett, mig az osztrák határok a Mincioig visszanyomattak, nyilván még kevesbbé engedi meg az osztrák seregeknek a kényszeritett átmeneteit, a­­ mit önként sem engedett volna akkor se, midőn sokkal erősebb volt s a Tichr­o képezé az osztrák határokat. Alaptalannak kell tel­­­ tartanunk azon aggodalmat, hogy Sz­ardinia, ha Savoya birtokában marad, valamely ellenséges szövetségesét azon tartományon Francziaor­szágba átereszsze. úgy tetszik ez okból, hogy a Savoyá­nak Francziaországba bekeblezése mellett felhozott okos­ PÉNZÜGYI SZEMLE. (Távirati tudósitás a bécsi börzéről, april 7-kén.) April 5. April 7. Em­elked. Csökk. Nemzeti köles. 78.80 79.50 — ft 70 kr — ft — kr 5% metalliques 68 60 68.70 — „ 10 „ — „ — „ Bankrészvény 872.— 871.— — „ — „ 1 „ — „ Hitelintézet 190.20 189.— — „ — „ 1 „ 20 „ Angsb. váltó 113.25 113.— — „ — „ — „ 25 ., London, váltó 132.10 131.— — „ — „ m­10„ Arany 6.27 6.26 — „ — „ — „ 1 „ A szent ünnepek miatt lapunk közelebbi száma szerdán jelenik meg. KÖZLEKEDÉS. — Ápril­i­sején nyittatott meg a kanizsa-prágerhofi vasút. (Bp. H.) — Az Uj-Szőny és Sz.-Fehérvár közti vasúton a bi­­zottmányi próbautazás márcz. 31-kén ment végbe. E vo­nal megnyitását ápril 15-kére vagy 24-kére várják. (P.Lt.) — A tiszavidéki vasút­társaság ápril 6-dikán kezdve a következő menetrendet léptette életbe : I. Miskolcira és Nagyváradra. Indulás : Bécs 7 óra este. Pest 5 óra reggel. Czegléd 9 óra 5 perez reggel. Szol­nok 10 óra 3 perez regg. Püspök-Ladány 12 óra 53 p. dél­után. Debreczen 3 óra 31 p. d. u. Tokaj 6 óra este. É­r­­kezés : Miskolcz 8 óra 5 p. este. Indulás : P.­L­adány 1 óra 30 p. d. u. Berettyó Újfalu 2 óra 56 p. d. u. É­r­k­e­­z­é­s : Nagyvárad 4 óra 29 p. d. u. II. Különvonat Debreczen­ felé . Indulás : Bécs 6 óra 30 p. regg. Pest 4 óra 15 p. h. u. Czegléd 8 óra 20 p. este. Szolnok 9 óra 48 p. este. Kis-Ujszállás 12 óra 11 p. éjjel. P.­Ladány 2 óra 5 p. éjjel. Érkezés : Debreczen 4 óra 37 p. reggel. III. Aradra. Indulás : Bécs 7 óra este. Pest 5 óra reg­gel. Czegléd 9 óra 15 p. délelőtt. Szolnok 10 óra 89 p. d. e. Mező­-Tur 12 óra 14 p. délben. Csaba 2 óra 46 p. d. u. É­r­­k­e­z­é­s : Arad 5 óra 3 p. d. u. IV. Miskolczról Nagyváradra, Pestre és Bécsbe. In­dulás: Miskolcz 5 óra 12 perc, regg. Tokaj 7 óra 55 p. regg. Debreczen 11 óra 35 p. ,délb­e.­Ladány 1 óra 14 p. d. u. Szolnok 3 óra 57 p. d. u. É­r­k­e­z­é­s : Czegléd 4 óra 52 perez d. u. Pest 8 óra 28 p. este. Bécs 6 óra 1 p. regg. Indulás: Nagyvárad 9 óra 30 perez d. e. B.­Ujfalu 10 óra 59 p. d. e. Érkezés: P.­Ladány 12 óra 15 p. d. u. Czegléd 4 óra 62 p. d. u. V. Különvonat Debreczenből Pest és Bécs felé. Indu­lás: Debreczen 8 óra 20 p. este. P.­Ladány 10 óra 35 p. éjjel. Kis-Ujszállás 12 óra 20 p. éjjel. Szolnok 2 óra 50 perc. éjjel. Érkezés: Czegléd 4 óra 15 p. regg. Pest 8 óra 10 p. regg. Bécs 5 óra 56 p. este. VI. Aradról Pestre és Bécsbe. Indulás: Arad 9 óra 15 p. d. e. Csaba 11 óra 32 p. d. e. Mező-Tur 1 óra 48 p. d. u. Szolnok 3 óra 35 p. d. u. Érkezés: Czegléd 4 óra 30 percz d. u. Pest 8 óra 28 p. d. u. Bécs 6 óra 1 percz reggel. A közbeneső állomásokróli indulási idő a minden pálya­udvarban kifüggesztett menetrendben van kimutatva. Dunavízállás: Pesten, ápril 7. 13' 8" 0'" 0 felül.

Next