Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)
1860-08-28 / 3163. szám
nem fog a kelepcze mellett török dobbal muzsikálni, hanem mindenek előtt mély csend helyreállásáról gondoskodni. Garibaldi egypár esztelen barátja elég ügyetlen volt, a diktátor végső szándékait nagy dobra verni és köröskörül az egész világ fölriadt a lármára. A párisi és turini diplomaták most a csendet helyreállítani törekszenek, hogy ezalatt egész óvatossággal vethessék ki hálóikat. Arra kell tehát készülnünk, hogy most egy ideig a velenczei kérdés, legalább látszólag el fog tűnni, de csak úgy, mint a sivatag forrásai, melyek bizonyos távolságban ismét előtörnek a homályból. Ha Garibaldi déli és Közép-Olaszországban győzelmeskedett, emlékeztetni fogjuk olvasóinkat az Opinione czikkére és akkor majd meglátjuk, nem fog-e Cavour lapja a mostanitól nagyon különböző húrt fölhúzni. Szent István király ünnepe a vidéken. Várkony , aug. 24. Valamint Széchenyink fölött elsők énekeltünk Requiemet, úgy a Szent-István-Társulatnak sz. István ünnepére vonatkozólag tett előleges fölhívása aligha talált valahol melegebb fogadtatásra, mint Várkonyban, hol a nagy nemzeti ünnepen több mint 20 község volt képviselve, még pedig nem egy két, hanem ezerekre menő érkezettek által, kiket nem csupán vallásos bugóság, hanem azzal szorosan összeforrt nemzeties érzület gyűjtött össze a kunpalócz földmez első rangú helységén. Már az ünnep vigélyén hatalmas taraczkdurrogások s az öreg harang komoly szózata hirdette a holnapi nagy napot. Templomunk, bár a vidéken legnagyobb, kevés volt csak harmadát is befogadhatni az öszszegyült népnek, melyből leginkább föltűnt az anyaegyházunkhoz tartozó ózdi vasgyár munkásainak zászlóalja, gyönyörű tricolor alatt, mintegy 400 mesterember és bányász egyenruhában, vezetve a szép magyarruhás tisztikar által. *) Mise alatt megható volt, midőn fiatalságunk énekelte a szép és komoly , „Ah, hol vagy magyarok“ stb kezdetű régi éneket Istvánról. Ugyancsak az ifjúság, mise végeztével, a templomtéren hatalmasan zengette el a Szózatot, este gyertyák világa mellett, saját zászlója alatt ugyanazt ismételte, több más nemzeti dallal. Istvánunk képe rögtönözve bár, de mégis csinosan volt ez alkalomra fölállítva kis oltárunkon, s maga a nép vette indítványba, egy szép sz. István kép megrendelését, melynek fele költségét a gyári tiszturak és munkások szintén önkényt ajánlották meg; egyszersmind nyilatkoztak, vajha ők ez ünnepet a jövő években is ily magasztosan s méltólag tarthatnák meg. Soha ily nagyszerű s élénk népünnepet falusi helyen nem láttunk. S midőn a nemzeti öntudatot a nép tömegében is ennyire látjuk ébredni, elmondhatjuk a minapi német lapszerkesztővel, hogy csakugyan „nemzetiségünk és országunk nem termedt meg; hogy nemzeti hagyományaink élnek; hogy nemzeti öntudatunk kiirthatlan erővel lüktet s hogy valami elméleti szivacscsal mindezt koránsem lehet elmosni.“ Egyébiránt legyen szabad megjegyeznem, hogy völgyünk imer életrevalóságát aligha tulajdoníthatjuk, aligha köszönhetjük egyébnek, mint annak, hogy népnevelésünk élén e tájon mindig jelesek állottak, mint három évtized előtt Lonovics (akkor várkonyi lelkész és esperes), most Masskovics, ki lelkesen és sikeresen ápolgatja mindazt, mit derék elődei a nevelés terén elplántálgattak. SZABADKA, aug. 24. Sz. István király ünnepét mi is illően törekedtünk megülni. Ha e részben nem minden történt meg, amit óhajtottunk , ez nem nekünk, hanem az elháríthatlan akadályoknak tulajdonítandó. Az egyházi ünnepély a belvárosi templomban, melyre a városi hatóság s községtanács és a két kaszinó testületileg jelent meg, a nap vallási és nemzeti nagyságához méltóan tartatott meg. A ki a helybeli tágas főtemplomot ismeri, elképzelheti a résztvevők sokaságát, ha azt mondjuk, hogy többen valának kénytelenek ájtatosságukat Isten szabad ege alatt végezni, mint kik az egyház belsejét zsúfolásig terték meg. Az isteni tisztelet alatt P. J. plébános a szószékről jeles alkalmi beszédet mondott; énekeltetett sz. István éneke, az „Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat“ s Kölcsey Hymnusza, és a nép ezrei kényes szemekkel fohászkodának az ég és föld urához, hogy hallgassa meg a nemzet imáját és áldja meg az édes magyar hazát. Kedves kötelességünknek ismerjük, ez érdemben különös elismerésünket nyilvánitni. A. B. és P. J. lelkes urhölgyeink iránt, kik szives közremedésükkel az éneklő kar jelességét nagy mértékben emelték. Az egyházi ünnepély bevégezte után, a templom előtti téren levett föveggel elénekeltük a Szózatot s miután ennek és a Hymnusznak a két kaszinó által ez alkalomra nyomatott ezer példánya a népnek kiosztatott, éljen a haza fölkiáltásokkal legnagyobb rendben szétoszlottunk. Este a keletkezőben levő dalárda ismét a mondott hazafias két költeményt énekelte a főtéren s más közhelyeken. Ekkor, a sz. Rókus kápolna előtt történt, hogy a városi rendőrfőnök úr az összegyülteket, különbeni „következések“ fenyegetése mellett, azonnali szétoszlásra szántotta föl. —x. * NYÍREGYHÁZÁN, aug. 25. Tegnap reggeli 10 órakor érkeztek meg itteni evangyélmi egyházunk látogatására tiszai egyházkerületünk felügyelője Zsedényi és superintendense Máday urak, kik a vaspályaudvarban az egyetemes presbyterium által Üdvözöltetvén, egy számos bandérium kiséretében, és a harangok megszólalásával a templomba vonultak,melynek ajtaja előtt a két lelkész által fogadtatván, a nagy számú közönség köréből egy leány által magyarul, a másik által tótul virágkoszorúk átnyujtása mellett megszólittattak. A templomban, az is *) Főutczánk végén koszorúkból font pompás dszkapu feladta a „Hol vagy István király “t? zengedező vendégeet, mely szép kapu fölállitása községünk derék s lelkes hölgyének, teli. özvegy Gotthardné asszonynak volt köszönhető, valamint az ifjúság zászlójának elkészítése is. A tenitisztelet bevégzése után először superintendens Máday ur az oltár előtt elmondott ima után beszédet intézett a községhez , ezután felügyelő Zsedényi ur az itteni megjelenése ezélját t. i. a nyíregyházi egyházban támadt meghasonlásnak barátságos uttáni kiegyenlítését, előadta. — E tekintetből mindjárt délután 4 órakor az egész egyház gyűlésében a két párt szónokai kihallgattattak, ma pedig az egyezés eszközlése oly módon sikerült, hogy mind a két lelkész, Elefánt ,ki iránt a közbirodalom ugyan még nem csökkent, de ki az egyházi béke visszaállítása tekintetéből személyes állását föláldozni kész volt — és Jeszenszky urak hivatalaikról lemondottak , az egyház pedig addig, mig a számukra lekötött pénzbeli összeg a közös jövedelmekből be nem került, csak egy lelkészt és egy segédlelkészt választván , a második lelkésznek megválasztását további időre halasztja. — E szerencsés eredmény után, mely egyházunk két év óta fölzavart nyugalmát helyreállította, fölügyelőnk eltávozott, főtisztelendő superintendens ur pedig egyházunk hivatalos látogatásához fogott, mely még több napig fog tartani. Az ág. hitv. dunántúli egyházkerület gyűlése Győrött aug. 22-dikén. Főtisztelendő Haubner Máté ur, az ág. hitv. dunántúli egyházkerület superintendense, az előtt győri lelkész volt, s midőn most a fönn említett gyűlésre Győrbe ment, Győr és Győrrel együtt az egész dunántúli vidék örömünnepet ült. „Megszűnt ez ünnepen“ — írja a Győri Közlöny — „a vallás- és osztálykülönbség, s a dunántúli kerület közönsége nem ismert távolságot s seregesen gyűlt össze távol vidékekről városunkban, részint azért, hogy tisztelettel hajoljon meg az ősz főpásztor előtt, részint pedig, hogy tanúja legyen a fényes egyházi ünnepélynek. „Már 21-én reggel sűrűen robogtak be a diszfogatok városunkba, úgy, hogy délre már idegenektől hemzsegtek az utczák. E napon a vasútvonatok is szokatlanul nagyobb számú utasokat hoztak, s délután 3 órakor az evang. egyház előtti nagy térséget, honnan az egyházközségi küldöttség a ft. superintendens ur elé volt indulandó a busz főnyi lovas bandérium, a fényes diszfogatok s sűrü néptömeg foglalá el, mig a város lelkes ifjai közöl 50 en magyar díszruhába öltözötten az egyház épületének főbejárása előtt sorfalat képezének, mely a tisztelgésen kívül a szabad közlekedési rend fönntartása tekintetéből is igen czélszerű gondolat volt. 4 órakor indult meg a küldöttség , mes Ká 11 István egyháztanács-tag vezetése mellett kísérve a lovas bandérium , gr. Batthyány Géza — kinek oldala mellett a kis Eemér grófot, Üdvözült gr. Batthyány Lajos egyetlen fiutódját is tisztelhettük — gr. Vezay Héder, gr. Zichy Ottó s több főurak s tekintélyesb földbirtokosok mintegy 200-ra menő diszfogataitól. Kiérve a város határszéléig, a küldöttség vezetőjétől az ez alkalomra lelkes nők által készitett két selyem nemzeti lobogót két banderista vévé által, s mind a bandérium, mind a küldöttség, mind pedig a tisztelgő közönség — köztük számos előkelő hölgy — csoportokra oszolva s helyesen rendezve örömérzelmek közt veték vágyó pillantásaikat Enese felé, honnan a kedves vendég volt érkezendő. Nem sokáig kelle várakozni , öt óra táján sűrü porfelleg lepi el a laviatort, egy négyes fogat mint szélvihar vágtat elől, utána a kisérő fogatok nagy serege. Már ki lehet venni, az első négyes fogaton Gyapay Győző bezi kath. földbirtokos hozza az evang. egyházfőt, az ünnep hősét, ft. Haubner Máté superintendent az enesei evang. egyházközség elöljárója, Enessey Sándor úrral oldalán; nehány percz s az urkocsis egy kézrántására megáll a tüzvérü négy ló ; a levegőt háromszoros hatalmas éljen reszketteti meg, miközben a küldöttség vezére Z meská 11 István ur a küldöttség tagjaitól s úgy a főúri mint a többi tisztelgőktől környezve, a hintó felé közeledik s ott megállapodván a következő lelkes szavakban üdvözlé az ősz főpapot : „Főtisztelendő superintendens ur! szeretett föpásztorunk ! — Megrendült kebellel fogadják kegyedet általunk a n. győri ev. gyülekezet tagjai; mert a fájdalom, az öröm és remény egyszerre fogja el sziveinket. Fájdalom a keserű múltból, öröm a javult jelenben , s remény a jobb jövőért! — Harmincz évvel ezelőtt választotta gyülekezetünk fötisztelendőségedet lelkipásztorává, — tizennyolcz évi boldog együttlét tette ezen választást kedvessé, felejtketlenné; — tizenkét éve már , hogy sajog kebelünk a mostoha körülmények okozta elválás miatt. — Tizenkét éve már, hogy a dunántúli egyházkerület s vele gyülekezetünk is árvaságra jutott.—Eljöttek ezalatt a megpróbáltatás napjai. Ekkor éreztük leginkább oly főpásztor hiányát, a ki kész lenne életét adni az ő nyájáért. — Az egyházkerület mint testület — daczára annak, hogy superintendesi helyettese más útra tért — megtalálta az igaz ösvényt. — A győri gyülekezet, látván, hogy egyik lelkésze hallgat, a másik pedig megtagadta, elárulta nyáját : az isteni gondviselést hivta segélyül, s a nyáj épsége, becsülete mentve jön. — Főtisztelendő ur! midőn mi kegyedet Győr város határánál, úgy, mint a dunántúli egyházkerület törvényes főpapját üdvözöljük, azon nemcsak gyülekezetünk tagjai, hanem Győr városnak — valláskülönbség nélkül — minden értelmes és jó érzésű lakosa által is táplált óhajtásunkat nyilvánítjuk , hogy mielőbb mint gyülekezetünk lelkészét is üdvözölhessük. Éljen.“ „E férfiasan lelkes üdvözletre a superintendens ur rövid érzékeny szavakban válaszolt, melyre szűnni alig akaró éljenek közt a főurak bemutatása, szívélyes kézszoritások s testvéri ölelkezések következtek. Az enesei egyházközség elöljárója átadván a kedves vendéget a győri küldöttség vezérének, s ez utóbbi a főpap balján helyet foglalván, közbevéve a lovas bandériumtól a fogat, ismét megindult, miközben egy lovas ifjú előre száguldott, birül viendő a városi közönségnek, hogy az előleges ünnepélyes elfogadás megtörtént. Az újvárosi főutczán roppant mozgalom keletkezik. Mindenki igyekszik alkalmas helyre jutni. A házak ablakait magyar öltözékü hölgyek foglalják el s a házak előtt állványok hevenyésztetnek, hogy alkalmas helyül szolgáljanak, rajtuk a tömegen keresztülnézhetni. 6 óra: a lovas bandérium száguld, a nép éljentrivaly; a házak ablakaiból virágkoszorúk hullanak s fehér kendők lobognak az érkező felé, s az ősz főpap szemében meleg forró könyek csillognak, a viszontlátás örömének őszinte drága könyei. Az egyház épülete elé érve, a bandérium tiszteletállást vett; a fogat megáll s leszállva kocsijáról az egyház ősz bajnoka azon 50 ifjú által képzett sorfal közt, mely fegyver nélkül is képes volt a legszebb rendet fönntartani, méltóságteljes léptekkel, dobogó szívvel s a múlt édes-bús emlékei közt ért az épületbe, azon szent épületbe, melynek ajtai 12 évig nem tárulhattak föl előtte, s hol most Perlaky Dániel községi felügyelő úrral élén, ismét egy más küldöttség fogadja, mely alkalommal helybeli lelkész t. Horváth úr által szintén érzékeny szavakkal üdvözöltetett. Nem volt szem , mely ne könnyezett volna , midőn a maga iránt első pillanatra is tiszteletet gerjesztő főpásztor az üdvözletre folyton omló könyek közt válaszolta, hogy az elfogadás okozta hallgatás sokszor hivebb tolmácsa az érzelmeknek, mint a legékesebb szónoklat. . . ő szólni nem tud. Ez igazán szívből jött őszinte nyilatkozatra ismét harsogó éljenek törtek ki, miközben a föpásztor átöltözködés végett a számára készen tartott szobájába vonult. „Ezalatt megnyúltak a szentegyház ajtai s néhány percz alatt megtelt a templom minden zege-zugában, s a kik be nem férének, a templomot állták körül. Rövid idő alatt megérkezett Isten fölszentelt szolgája, hogy azon oltárnál elmélkedjék múltjáról s adjon számot hiveinek távolléte alatti életéről, melynél ezelőtt 30 évvel lépett frigyre a győri ágost. evang. egyházközséggel, ugyanott adván bálát a Mindenhatónak, hogy az uralkodó Felségnek szivét oda hajlította, hogy a protestáns egyházakat autonom jogaikba visszahelyezé s ez által megszünteté a hivek aggodalmait s megengedd, hogy 12 évi távollét után ismét imádkozhatik azon helyen, melyhez öt oly szent emlékek kötik. A szent beszédet megelőzőleg — mely hit s meg-megrázkódtató történetét foglalá magában az ünnepelt szónoknak — az itteni dalárda által az „Erős várunk a mi Istenünk“ ismeretes ének meghatóan s művészi tökélylyel énekeltetett; az ima után pedig ugyancsak a dalárda Beethoven egyik jelesebb temploménekét zengé el, mely után a közönség szétoszlott s a superintendens ur szobájába vonulva, az isteni tiszteleten is jelen volt főurak tisztelgéseit, úgyszintén a dunántúli reform. egyházkerület superintendensét, sőt, Nagy Mihály urat, az esperességeket s a két protestáns vallás-felekezet küldöttségeit fogadá. Estve a dalárda tisztelgett s az udvaron nagyszámú közönség jelenlétében szebbnél szebb dallamokkal mulattatá a már pihenni tért főpapot. „22-kén egyházkerületi közgyűlés , melyről csak annyit jegyzek meg, hogy a kerületi fölügyelőre, beérkezett szavazatok e gyűlésen bontatván fel, általános szótöbbséggel fölügyelőültek. Rhadó Lajos ur választatott meg. (Vergő köv.) Különfélék — Nagyváradi levelezőnk írja aug. 25-én: „Az ország minden részéből hirdetik sz. István ünnep fényes megtartását ; nekünk csak sajnálattal kell említenünk, hogy ünnepélyünk egyedül a székesegyházban számosan látogatott isteni tiszteletből állott, hol a megyés püspök ő méltósága nagy misét olvasott s szertartója főtisztelendő Pap ur egy, az ünnepélyhez illő s a közszellemhez alkalmazott lelkes beszédet tartott, minden más ünnepi menet vagy népünnep , közbejött akadályok miatt elmaradni kénytelenittetett, s városunk, úgyszintén környékünk értelmisége sietett a fővárosi ünnepélyben részt venni, hová tömegesen is rándultak. Tegnap esteli vonattal érkezett városunkba gróf Károlyi Ede ur kiséretében baronet sir Crawford. Már ma a tisztelt vendégek utjokat Arad felé folytatták. — Ma kezdte Kövér-Kom lÓQojr Ida clqozjOJJJ a uouiouli úziIjíLÁo Lcvg-j cv j.Modcá^-rcvl vendégjátékát; ezt követik : az „Orleansi szűz“, „Stuart Mária“ s más nagyobb tragoediák. Iparunk kifejlődése évenkint ujabb eredménynyel dicsekszik; így említést érdemel Dunkl Ferencz urnak most épített nagy gőzmalma, mely az itteni számos nagyszerűbb telepzetekhez méltón csatlakozhatik. Az idő egy hét óta igen szép s szőlőnk, mely az idén tetemes károkat szenvedett a nagy jégesők következtében, ha az idő így kedvez, annyira fölszedi magát, hogy középszerű szüretet várhatunk.“ — Szarvasi levelezőnk írja : „Egy szép tényt akarok ezúttal a közönség tudomására juttatni. A múlt napokban, midőn köztiszteletü városbiránk az országos ünnepélyre Pestre készült volna, pár helybeli zenész járult hozzá s 12 újírtot azon kérelemmel tett le nála, hogy azt Pesten valamelyik szerkesztőségnek azon kérelem mellett adja át, hogy lapjában előfizetést nyisson s folytassa a gyűjtést addig, mig oly töke nem áll elő, mely elegendő leend egy diszes emlék állítására a nemrég elhunyt jeles zenész, Boka Károlynak. A pénzt fájdalom vissza kellett hozni, mert gyűjtést nyitni engedély nélkül szabad nem lévén, azt fölvállalni a Y. U. szerkesztősége képesítve nem volt. — A békésmegyei gazd.egylet által tervezett gép, lábas jószág- és terménykiállítást a megyefőnök betiltá, a betiltást azzal indokolván, hogy az alapszabályok még megerősítve nincsenek, de mint értesülünk, K. Eötvös József és báró Wenkheim Béla ő magaik a kormányzó ur ő exéjánál személyesen jelentek meg, ki is kegyeskedett az alapszabályok megerősítését a m.helytartóságnál azonnal elrendelni.“A Kalocsán, az ifjúság nevelésében 95 éven át buzgón fáradozott kegyesrendieket a legközelebbi tanévben csakugyan a jezsuiták váltják föl. A kegyesrendi tanárok már költözködnek el Kalocsáról. — A zágrábi nemes ifjak számára alapított növeldét szintén a jezsuiták vették át. — A harmincznégy besorozott magyar közül, kik egymásnak 1850-ben megfogadták, hogy i. é. aug. 25 dikén déli 12 órakor a hevesi templom ajtaja előtt találkoznak, a mondott napon és órában 9 jelent meg; 14-nek kimaradását kielégítő okok mentették; 1 meghalt (mit az elhunytnak barátja jelentett); 10-ről nem tudni. A találkozók egyike hevesi lévén, ezzel együtt — tanukul — három helybeli előkelő is megjelent, s az igy összeállott érdekes társaság a délutánt, estét és éjét —kivilágos kivirradtig — Völgyi Lajos vendégszerető házában vigan mulatozva töltötte. — Nagy Jakab tilinkós hazánkfia Pestre érkezett s e napokban föl fog lépni. Mikor és hol, majd sietünk közleni. NEMZETI SZÍNHÁZ. Az aug. 25-ére előre kitűzve volt Hunyadi László helyett a Zsidónét adták elő. — Aug. 28-ra ki van tűzve : „Hunyadi László“ opera 4 fölv. Erkel F.-től. A Sárospataki Füzetek kiadói: Erdélyi János, Hegedűs László, és szerkesztői: Antall János, Árvai József, az olvasó közönségnek tisztelettel jelentik, hogy ezen protestáns tudományos folyóirat negyedik évfolyamából (1860. jan. — dec.) teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatnak. Különösen emlékeztetik az alakult vagy alakulandó egyházmegyei könyvtárakat, s kérik az egyházi testületek, iskolák, más tudományos intézetek mozgatóságait és olvasó egyleteket, hogy megrendeléseikkel fedezvén az ő kiadásaikat, biztosítsák az egyház és tudomány részére az általuk folytonosan előszedhető s közölhető adatokat, kútfőket, ismereteket. A Sárospataki Füzetek ez évi folyamára postán hat, helyből elvitetve öt új forintjával, félévre ez összegek felével, előfizethetni: Sárospatakon a szerkesztőségnél. Kapható, egy évi folyam hat új forintért, Pesten : Ráth Mór, Osterlamm Károly, Debreczenben: Telegdi Lajos, Pápán: Szkolnik, Kolozsvárt: Demjén László könyvkereskedésében. A magyar írókhoz, Csokonai éremszobrának fölállíthatása tekintetéből „Csokonai-Albumot“ szándékozván szerkeszteni: honfiúi tisztelettel kérem föl a testvérhon magyar íróit, miszerint a közérdekű ügyet tekintve, dij nélküli dolgozataikkal közreműködni, s azokat i. é. October hó 1-ső napjáig hozzám küldeni szíveskedjenek. Debreczen, aug. 22. 1860. Kulini Nagy Benő, a Csokonai-Album szerkesztője *). Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 23. A cityben ma nagy demonstratió készül, mint jelentek már, Garibaldi mellett. Falragaszok hívják meg a népet a London Tavernbe. Ross, a londoni községtanács tagja, lesz az elnök. Továbbá a Garibaldi-alapot kezelő bizottság adakozásokra szólítja föl a lapokban a közönséget. S Styles kapitány, kit többször említünk, bureaut nyitott, hogy — jelentése szerint, — „mindazoknak, akik déli Olaszországot meg akarják látogatni, a végeit, hogy Garibaldi és Olaszország ügyét befolyásukkal elősegítsék, fölvilágosítást és utasítást adjon, hogyan utazhatnak oda legjobb módon.“ Látjuk, hogy e toborzási felhívás úgy van formulázva, hogy törvényesen nem lehet belekötni. Garibaldinak, mint tudjuk, jó tanácsokat adott a Times. A Daily Newsnak nem tetszenek e tanácsok. Garibaldi nyári barátjait, — úgymond a D. N., — akik diadalait magán páholyukból megtapsolták volt, most nyugtalanítja a darab további menete. Boszankodnak, hogy a szerző nem vígjátékot, hanem nézőjátékot irt, s hogy oly komolyan látnak szerepökhöz a színészek. Ezen barátai Garibaldinak azon lap hasábjain, melyet barometrumi irányairól s meteorologikus hírnevéről ismerünk , mentegetik magukat, hogy nem „rabló főnöknek“ nevezik őt, hanem kevesebb bókkal „enthusiastá“nak czimezik. Nem tagadhatni, hogy Garibaldi tervei, az összes polgári erények nagy központjain, Európa börzéin nyugtalanságot okoznak. Híjában a szabadság fája nem oly zajtalanul szokott föltenyészni, mint más növény. Olaszország végett szenved egész Európa, s Európa megérdemli e szenvedést, míg az ő igazságtalanságának emléke gyanánt áll Olaszország. A pápai államból egyre jőnek vissza az ír önkénytesek a zöld szigetre, panaszkodván azon rosz bánásmódért, melyben részesültek és sok szenvedésükért. A Francziaország iránti lelkesedés is nagyon alább hagy. A „Cork Examiner ”, mely csak nem rég minden zyárban egy egy szabadítót látott, most már oly modorban szól Napóleonról, mint a német keresztes lap. „Alföld törvényeit sem cserélné föl Francziaország intézményeivel.“ Meghiszszük. FRANCZIAORSZÁG. A párisi tudósítások aug.23-ig terjednek. E napon utazott el a császár a császárnéval Lyonba, miután 22-dikén még egy miniszteri tanácsban elnökölt. A „Pays“ szerint a császár úti rendje, akit fogatai, lovai összes házi személyzete és a százak gárdája kisér, következőképen van kiszabva : Aug. 23 dikán indulás St. Cloudból Montbardon keresztül Dijon-ba ; 24-dikén Maconon és Villefrimcke-on át Lyonba; 27-dikén Chambéry-be; 29-dikén Aix és Albers városokon át Annecy be; 31-dikén Piadaroche, Bonn, Bous városokon át Thonouba; sept. 1. Bous, Bonn, Bonneville és Cluses helyeken keresztül S all a n ch e s-ba ; 2-dikán Charnounixba; 3 dikán Sallanches, Cluses helyeken át Bonneville-be ; 4 dikén La Rochel, Plot, Annecy, Albers, és Aix városon át Chambéry-be; 5 dikén Chapareillon, Lumbin helyeken át Grenob-e-be ; 7-dikén Valence és Orange helyeken át Avignon-ba; 8-kán Tarascon és Arles helyeken át Marseille-be; 11-dikén Toulonba; 12-dikén és 13- dikán Nizzába. Algírról itt sincs szó. A császárt kísérő tengerészeti bizottság élén Dupony tengernagy áll. Az őfelsége kíséretében levő hajóraj áll az „Aigle“ díszhajóból, a „Reine Hortense“ gőzkorvettből, az „Eylau“ sorhajóból, a vasvértezetű „Gloire“ fregátból, a „Vauban“ és „Foudre“ gőzfregátokból és két szállítóhajóból. A „Nord“ nak a teplitzi összejövetel eredményéről közzétett leleplezéseire a cáfolat a párisi félhivatalos lapokban , mint a kölni újság hallja, az ottani porosz követségtől eredt. A porosz „Nat. Zig“ úgy vélekedik, hogy eféle áltlános cáfolgatások helyett jobban épülne a közönség abból, ha a kormány nyilatkoznék aziránt, mit állapítottak hát tulajdonképen meg Tepliszben. A „Patrie“ hangjából csaknem azt vehetni ki, hogy a félhivatalos lap a „Preusz. org“ meghazudtolása daczára meg sem tartja a „Nord“ leleplezéseit légből kapott koholmányoknak. Említik már, hogy f. hó 18-dikán a klishatalmak követei a külügyminisztériumban a szíriai expeditiót illető végleges egyezmény aláírása végett összegyűltek. Ha a belga „Indépendance“ által közlött hírnek hinni lehet, ez alkalommal csupán négy hatalom írta volna alá a kérdéses okmányt, a. m. Ausztria, Francziaország, Orosz- és Poroszország; ellenben a török nagykövet oda nyilatkozott volna, hogy utasításait még nem kapta meg a szultán kormányától, hanem várja azokat. — Coweylord viszont azt jeletette volna ki, hogy ő Nagybritannia nevében csupán a porta után fogja aláírni. E versio megerősítését még be kell várni. — Hivatalos franczia körökben bizonyos rendkivü l) kéretnek a lapok e czikk közlésére.