Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)

1860-08-28 / 3163. szám

nem fog a kelepcze mellett török dobbal mu­zsikálni, hanem mindenek előtt mély csend helyreállásáról gondoskodni. Garibaldi egypár esztelen barátja elég ügyetlen volt, a diktátor végső szándékait nagy dobra verni és köröskörül az egész vi­lág fölriadt a lármára. A párisi és turini dip­lomaták most a csendet helyreállítani törek­szenek, hogy ezalatt egész óvatossággal vet­hessék ki hálóikat. Arra kell tehát készülnünk, hogy most egy ideig a velenczei kérdés, legalább látszólag el fog tűnni, de csak úgy, mint a sivatag forrá­sai, melyek bizonyos távolságban ismét előtör­nek a homályból. Ha Garibaldi déli és Közép-Olaszországban győzelmeskedett, emlékeztetni fogjuk olvasó­inkat az Opinione czikkére és akkor majd meglátjuk, nem fog-e Cavour lapja a mostani­tól nagyon különböző húrt fölhúzni. Szent István király ünnepe a vidéken. V­á­r­k­o­n­y , aug. 24. Valamint Széchenyink fölött elsők énekeltünk Requiemet, úgy a Szent-István-Társu­­latnak sz. István ünnepére vonatkozólag tett előleges föl­hívása aligha talált valahol melegebb fogadtatásra, mint Várkonyban, hol a nagy nemzeti ünnepen több mint 20 község volt képviselve, még pedig nem egy két, hanem ezerekre menő érkezettek által, kiket nem csupán vallá­sos bugóság, hanem azzal szorosan összeforrt nemzeties érzület gyűjtött össze a kun­palócz föld­­mez első rangú helységén. Már az ünnep vigélyén hatalmas taraczkdur­­rogások s az öreg harang komoly szózata hirdette a hol­napi nagy napot. Templomunk, bár a vidéken legna­gyobb, kevés volt csak harmadát is befogadhatni az ösz­­szegyült népnek, melyből leginkább föltűnt az anyaegy­házunkhoz tartozó ózdi vas­gyár munkásainak zászlóalja, gyönyörű tricolor alatt, mintegy 400 mesterember és bá­nyász egyenruhában, vezetve a szép magyarruhás tisz­tikar által. *) Mise alatt megható volt, midőn fiatalsá­gunk énekelte a szép és komoly , „Ah, hol vagy magya­rok“ stb kezdetű régi éneket Istvánról. Ugyancsak az ifjúság, mise végeztével, a templomtéren hatalmasan zengette el a Szózatot, este gyertyák világa mellett, sa­ját zászlója alatt ugyanazt ismételte, több más nemzeti dallal. Istvánunk képe rögtönözve bár, de mégis csino­san volt ez alkalomra fölállítva kis oltárunkon, s maga a nép vette indítványba, egy szép sz. István kép megren­delését, melynek fele költségét a gyári tiszturak és mun­kások szintén önkényt ajánlották meg; egyszersmind nyilatkoztak, vajha ők ez ünnepet a jövő években is ily magasztosan s méltólag tarthatnák meg. Soha ily nagy­szerű s élénk népünnepet falusi helyen nem láttunk. S midőn a nemzeti öntudatot a nép tömegében is ennyire látjuk ébredni, elmondhatjuk a minapi német lapszer­kesztővel, hogy csakugyan „nemzetiségünk és országunk nem termedt meg; hogy nemzeti hagyományaink élnek; hogy nemzeti öntudatunk kiirthatlan erővel lüktet s hogy valami elméleti szivacscsal mindezt koránsem lehet el­mosni.“ Egyébiránt legyen szabad megjegyeznem, hogy völgyünk imer életrevalóságát aligha tulajdoníthatjuk, aligha köszönhetjük egyébnek, mint annak, hogy népne­velésünk élén e tájon mindig jelesek állottak, mint há­rom évtized előtt Lonovics (akkor várkonyi lelkész és esperes), most Masskovics, ki lelkesen és sikeresen ápol­­gatja mindazt, mit derék elődei a nevelés terén elplán­­tálgattak. SZABADKA, aug. 24. S­z. I­s­t­v­á­n király ünnepét mi is illően törekedtünk megülni. Ha e részben nem min­den történt meg, a­mit óhajtottunk , ez nem nekünk, ha­nem az elháríthatlan akadályoknak tulaj­donítandó. Az egyházi ünnepély a belvárosi templomban, melyre a városi hatóság s községtanács és a két kaszinó testüle­tileg jelent meg, a nap vallási és nemzeti nagyságához méltóan tartatott meg. A ki a helybeli tágas főtemplomot ismeri, elképzelheti a résztvevők sokaságát, ha azt mond­juk, hogy többen valának kénytelenek ájtatosságukat Isten szabad ege alatt végezni, mint kik az egyház bel­sejét zsúfolásig terték meg. Az isteni tisztelet alatt P. J. plébános a szószékről jeles alkalmi beszédet mondott; énekeltetett sz. István éneke, az „Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat“ s Kölcsey Hymnusza, és a nép ez­rei kényes szemekkel fohászkodának az ég és föld urá­hoz, hogy hallgassa meg a nemzet imáját és áldja meg az édes magyar hazát. Kedves kötelességünknek ismer­jük, ez érdemben különös elismerésünket nyilvánitni. A. B. és P. J. lelkes urhölgyeink iránt, kik szives közre­­medésükkel az éneklő kar jelességét nagy mértékben emelték. Az egyházi ünnepély bevégezte után, a templom előtti téren levett föveggel elénekeltük a Szózatot s miután en­nek és a Hymnusznak a két kaszinó által ez alkalomra nyomatott ezer példánya a népnek kiosztatott, éljen a h­a­z­a fölkiáltásokkal legnagyobb rendben szétosz­lottunk. Este a keletkezőben levő dalárda ismét a mondott hazafias két költeményt énekelte a főtéren s más közhe­lyeken. Ekkor, a sz. Rókus kápolna előtt történt, hogy a városi rendőrfőnök úr az összegyülteket, különbeni „kö­vetkezések“ fenyegetése mellett, azonnali szétoszlásra szántotta föl. —x. * NYÍREGYHÁZÁN, aug. 25. Tegnap reggeli 10 órakor érkeztek meg itteni evangyélmi egyházunk lá­togatására tiszai egyházkerületünk felügyelője Zse­­dényi és superintendense Máday urak, kik a vaspálya­udvarban az egyetemes presbyterium által Üdvözöl­­tetvén, egy számos bandérium kiséretében, és a ha­rangok megszólalásával a templomba vonultak,mely­nek ajtaja előtt a két lelkész által fogadtatván, a nagy számú közönség köréből egy leány által ma­gyarul, a másik által tótul virágkoszorúk átnyuj­­tása mellett megszólittattak. A templomban, az is­ *) Főutczánk végén koszorúkból font pompás d­szkapu fe­ladta a „Hol vagy István király “t? zenge­dező vendége­­et, mely szép kapu fölállitása községünk derék s lel­kes hölgyének, teli. özvegy Gotthardné asszonynak volt köszönhető, valamint az ifjúság zászlójának elkészí­tése is. A tenitisztelet bevégzése után először superintendens Máday ur az oltár előtt elmondott ima után beszé­det intézett a községhez , ezután felügyelő Zsedényi ur az itteni megjelenése ezélját t. i. a nyíregyházi egyházban támadt meghasonlásnak barátságos uttáni kiegyenlítését, előadta. — E tekintetből mindjárt dél­után 4 órakor az egész egyház gyűlésében a két párt szónokai kihallgattattak, ma pedig az egyezés esz­közlése oly módon sikerült, hogy mind a két lelkész, Elefánt ,­ki iránt a közbirodalom ugyan még nem csökkent, de ki az egyházi béke visszaállítása tekin­tetéből személyes állását föláldozni kész volt — és Jeszenszky urak hivatalaikról lemondottak , az egy­ház pedig addig, mig a számukra lekötött pénzbeli összeg a közös jövedelmekből be nem került, csak egy lelkészt és egy segédlelkészt választván , a második lelkésznek megválasztását további időre halasztja. — E szerencsés eredmény után, mely egyházunk két év óta fölzavart nyugalmát helyreállította, fölügyelőnk eltávozott, főtisztelendő superintendens ur pedig egy­házunk hivatalos látogatásához fogott, mely még több napig fog tartani. Az ág. hitv. dunántúli egyházkerület gyűlése Győrött aug. 22-dikén. Főtisztelendő Haubner Máté ur, az ág. hitv. dunán­túli egyházkerület superintendense, az előtt győri lel­kész volt, s midőn most a fönn említett gyűlésre Győrbe ment, Győr és Győrrel együtt az egész du­nántúli vidék örömünnepet ült. „Megszűnt ez ünnepen“ — írja a Győri Közlöny — „a vallás- és osztály­különbség, s a dunántúli kerület közönsége nem ismert távolságot s seregesen gyűlt össze távol vidékekről városunkban, részint azért, hogy tiszte­lettel hajoljon meg az ősz főpásztor előtt, részint pedig, hogy tanúja legyen a fényes egyházi ünnepélynek. „Már 21-én reggel sűrűen robogtak be a diszfogatok városunkba, úgy, hogy délre már idegenektől hemzseg­tek az utczák. E napon a vasútvonatok is szokatlanul nagyobb számú utasokat hoztak, s délután 3 órakor az evang. egyház előtti nagy térséget, honnan az egyház­községi küldöttség a ft. superintendens ur elé volt indu­landó a busz főnyi lovas bandérium, a fényes diszfoga­tok s sűrü néptömeg foglalá el, mig a város lelkes ifjai közöl 50 en magyar díszruhába öltözötten az egyház épületének főbejárása előtt sorfalat képezének, mely a tisztelgésen kívül a szabad közlekedés­i rend fönntartása tekintetéből is igen czélszerű gondolat volt. 4 órakor indult meg a küldöttség , m­e­s K­á 11 István egyháztanács-tag vezetése mellett kísérve a lovas bandérium , gr. Bat­thyány Géza — kinek oldala mellett a kis E­­­e­mér grófot, Üdvözült gr. Batthyány Lajos egyetlen fiutódját is tisztelhettük — gr. V­­­e­z­a­y Héder, gr. Zichy Ottó s több főurak s tekintélyesb földbirtokosok mintegy 200-ra menő diszfogataitól. Kiérve a város határszéléig, a küldöttség vezetőjétől az ez alkalomra lelkes nők által készitett két selyem nemzeti lobogót két banderista vévé által, s mind a bandérium, mind a küldöttség, mind pe­dig a tisztelgő közönség — köztük számos előkelő hölgy — csoportokra oszolva s helyesen rendezve örömérzel­mek közt veték vágyó pillantásaikat Enese felé, honnan a kedves vendég volt érkezendő. Nem sokáig kelle vá­rakozni , öt óra táján sűrü porfelleg lepi el a­ laviatort, egy négyes fogat mint szélvihar vágtat elől, utána a ki­sérő fogatok nagy serege. Már ki lehet venni, az első négyes fogaton G­y­a­p­a­y Győző bezi kath. földbirtokos hozza az evang. egyházfőt, az ünnep hősét, ft. H­a­u­b­n­e­r Máté superintendent az enesei evang. egyházközség elöl­járója, Enessey Sándor úrral oldalán; nehány percz s az urkocsis egy kézrántására megáll a tüzvérü négy ló ; a le­vegőt háromszoros hatalmas éljen reszketteti meg, miköz­ben a küldöttség vezére Z m­e­s­k­á 11 István ur a kül­döttség tagjaitól s úgy a főúri mint a többi tisztelgőktől környezve, a hintó felé közeledik s ott megállapodván a következő lelkes szavakban üdvözlé az ősz főpapot : „Főtisztelendő superintendens ur! szeretett föpászto­­runk ! —­ Megrendült kebellel fogadják kegyedet általunk a n. győri ev. gyülekezet tagjai; mert a fájdalom, az öröm és remény egyszerre fogja el sziveinket. Fájdalom a keserű múltból, öröm a javult jelenben , s remény a jobb jövőért! — Harmincz évvel ezelőtt választotta gyü­­lekezetünk fötisztelendőségedet lelkipásztorává, — tizen­­nyolcz évi boldog együttlét tette ezen választást kedves­sé, felejtketlenné; — tizenkét éve már , hogy sajog ke­belünk a mostoha körülmények okozta elválás miatt. — Tizenkét éve már, hogy a dunántúli egyházkerület s vele gyülekezetünk is árvaságra jutott.—Eljöttek ezalatt a meg­próbáltatás napjai. Ekkor éreztük leginkább oly főpász­tor hiányát, a ki kész lenne életét adni az ő nyájáért. — Az egyházkerület mint testület — daczára annak, hogy superintendesi helyettese más útra tért — megtalálta az igaz ösvényt. — A győri gyülekezet, látván, hogy egyik lelkésze hallgat, a másik pedig megtagadta, elárulta nyá­ját : az isteni gondviselést hivta segélyül, s a nyáj épsége, becsülete mentve jön. — Főtisztelendő ur! midőn mi ke­gyedet Győr város határánál, úgy, mint a dunántúli egy­házkerület törvényes főpapját üdvözöljük, azon nemcsak gyülekezetünk tagjai, hanem Győr városnak — vallás­különbség nélkül — minden értelmes és jó érzésű lakosa által is táplált óhajtásunkat nyilvánítjuk , hogy mielőbb mint gyülekezetünk lelkészét is üdvözölhessük. Éljen.“ „E férfiasan lelkes üdvözletre a superintendens ur rö­vid érzékeny szavakban válaszolt, melyre szűnni alig akaró éljenek közt a főurak bemutatása, szívélyes kéz­­szoritások s testvéri ölelkezések következtek. Az enesei egyházközség elöljárója átadván a kedves vendéget a győri küldöttség vezérének, s ez utóbbi a főpap balján he­lyet foglalván, közbevéve a lovas bandériumtól a fogat, ismét megindult, miközben egy lovas ifjú előre szágul­dott, birül viendő a városi közönségnek, hogy az előle­­ges ünnepélyes elfogadás megtörtént. Az újvárosi főut­­czán roppant mozgalom keletkezik. Mindenki igyekszik alkalmas helyre jutni. A házak ablakait magyar öltözékü hölgyek foglalják el s a házak előtt állványok heve­­nyésztetnek, hogy alkalmas helyül szolgáljanak, rajtuk a tömegen keresztülnézhetni. 6 óra: a lovas bandérium száguld, a nép éljent­rivaly; a házak ablakaiból virág­­koszorúk hullanak s fehér kendők lobognak az érkező felé, s az ősz főpap szemében meleg forró könyek csillognak, a viszontlátás örömének őszinte drága kö­­nyei. Az egyház épülete elé érve, a bandérium tisz­teletállást vett; a fogat megáll s leszállva kocsijáról az egyház ősz bajnoka azon 50 ifjú által képzett sorfal közt, mely fegyver nélkül is képes volt a legszebb rendet fönn­tartani, méltóságteljes léptekkel, dobogó szívvel s a múlt édes-bús emlékei közt ért az épületbe, azon szent épület­be, melynek ajtai 12 évig nem tárulhattak föl előtte, s hol most Perlaky Dániel községi felügyelő úrral élén, is­mét egy más küldöttség fogadja, mely alkalommal hely­beli lelkész t. Horváth úr által szintén érzékeny szavak­kal üdvözöltetett. Nem volt szem , mely ne könnyezett volna , midőn a maga iránt első pillanatra is tiszteletet gerjesztő főpásztor az üdvözletre folyton omló könyek közt válaszolta, hogy az elfogadás okozta hallgatás sok­szor hivebb tolmácsa az érzelmeknek, min­t a legékesebb szónoklat. . . ő szólni nem tud. Ez igazán szívből jött őszinte nyilatkozatra ismét harsogó éljenek törtek ki, miközben a föpásztor átöltözködés végett a számára ké­szen tartott szobájába vonult. „Ezalatt megnyúltak a szentegyház ajtai s néhány percz alatt megtelt a templom minden zege-zugában, s a kik be nem férének, a templomot állták körül. Rövid idő alatt megérkezett Isten fölszentelt szolgája, hogy azon oltárnál elmélkedjék múltjáról s adjon számot hiveinek távolléte alatti életéről, melynél ezelőtt 30 évvel lépett frigyre a győri ágost. evang. egyházközséggel, ugyanott adván bálát a Mindenhatónak, hogy az uralkodó Felség­nek szivét oda hajlította, hogy a protestáns egyházakat autonom jogaikba visszahelyezé s ez által megszünteté a hivek aggodalmait s megengedd, hogy 12 évi távollét után ismét imádkozhatik azon helyen, melyhez öt oly szent emlékek kötik. A szent beszédet megelőzőleg — mely hit s meg-megrázkódtató történetét foglalá magában az ünnepelt szónoknak — az itteni dalárda által az „Erős várunk a mi Istenünk“ ismeretes ének meghatóan s művészi tökélylyel énekeltetett; az ima után pedig ugyancsak a dalárda Beethoven egyik jelesebb templom­énekét zengé el, mely után a közönség szétoszlott s a su­perintendens ur szobájába vonulva, az isteni tiszteleten is jelen volt főurak tisztelgéseit, úgy­szintén a dunántúli re­form. egyházkerület superintendensét, sőt, Nagy Mihály urat, az esperességeket s a két protestáns vallás-feleke­­zet küldöttségeit fogadá. Estve a dalárda tisztelgett s az udvaron nagyszámú közönség jelenlétében szebbnél szebb dallamokkal mulattatá a már pihenni tért főpapot. „22-kén egyházkerületi közgyűlés , melyről csak annyit jegyzek meg, hogy a kerületi fölügyelőre, beérkezett szavazatok e gyűlésen bontatván fel, általános szótöbb­séggel fölügyelőül­tek. R­h­a­d­ó Lajos ur választatott meg. (Vergő köv.) Különfélék — Nagyváradi levelezőnk írja aug. 25-én: „Az ország minden részéből hirdetik sz. István ünnep fényes meg­tartását ; nekünk csak sajnálattal kell említenünk, hogy ünnepélyünk egyedül a székesegyházban számo­san látogatott isteni tiszteletből állott, hol a megyés püspök ő méltósága nagy misét olvasott s szertartója főtisztelendő Pap ur egy, az ünnepélyhez illő s a köz­szellemhez alkalmazott lelkes beszédet tartott, minden más ünnepi menet vagy népünnep , közbejött akadályok miatt elmaradni kénytelenittetett, s városunk, úgyszintén környékünk értelmisége sietett a fővárosi ünnepélyben részt venni, hová tömegesen is rándultak. Tegnap esteli vonattal érkezett városunkba gróf Károlyi Ede ur kisé­retében baronet sir Crawford. Már ma a tisztelt v­endégek utjokat Arad felé folytatták. — Ma kezdte Kövér-Kom­­ lÓQojr Ida clqozjOJJJ a uouiouli úziIjíLÁo Lcvg-j cv j.Modcá^-rcvl vendégjátékát; ezt követik : az „Orleansi szűz“, „Stuart Mária“ s más nagyobb tragoediák. Iparunk kifejlődése évenkint ujabb eredménynyel dicsekszik; így említést érdemel Dunkl Ferencz urnak most épített nagy gőzmal­ma, mely az itteni számos nagyszerűbb telepzetekhez méltón csatlakozhatik. Az idő egy hét óta igen szép s szőlőnk, mely az idén tetemes károkat szenvedett a nagy jégesők következtében, ha az idő így kedvez, annyira fölszedi magát, hogy középszerű szüretet várhatunk.“ — Szarvasi levelezőnk írja : „Egy szép tényt akarok ezúttal a közönség tudomására juttatni. A múlt napok­ban, midőn köztiszteletü városbiránk az országos ünne­pélyre Pestre készült volna, pár helybeli zenész járult hozzá s 12 újírtot azon kérelemmel tett le nála, hogy azt Pesten valamelyik szerkesztőségnek azon kérelem mellett adja át, hogy lapjában előfizetést nyisson s foly­tassa a gyűjtést addig, mig oly töke nem áll elő, mely elegendő leend egy diszes emlék állítására a nemrég el­hunyt jeles zenész, Boka Károlynak. A pénzt fájdalom vissza kellett hozni, mert gyűjtést nyitni engedély nélkül szabad nem lévén, azt fölvállalni a Y. U. szerkesztősége képesítve nem volt. — A békésmegyei gazd.­egylet által tervezett gép, lábas jószág- és terményk­­iállítást a megye­főnök betiltá, a betiltást azzal indokolván, hogy az alap­szabályok még megerősítve nincsenek, de mint értesü­lünk, K. Eötvös József és báró W­enkheim Béla ő magaik a kormányzó ur ő exéjánál személyesen jelentek meg, ki is kegyeskedett az alapszabályok megerősítését a m.­helytartóságnál azonnal elrendelni.“­­A Kalocsán, az ifjúság nevelésében 95 éven át buzgón fáradozott kegyesrendieket a legközelebbi tanévben csak­ugyan a jezsuiták váltják föl. A kegyesrendi tanárok már költözködnek el Kalocsáról. — A zágrábi nemes ifjak számára alapított növeldét szintén a jezsuiták vették át. — A harmincznégy besorozott magyar közül, kik egy­másnak 1850-ben megfogadták, hogy i. é. aug. 25 dikén déli 12 órakor a hevesi templom ajtaja előtt találkoznak, a mondott napon és órában 9 jelent meg; 14-nek kima­radását kielégítő okok mentették; 1 meghalt (mit az el­hunytnak barátja jelentett); 10-ről nem tudni. A talál­kozók egyike hevesi lévén, ezzel együtt — tanukul — há­rom helybeli előkelő is megjelent, s az igy összeállott ér­dekes társaság a délutánt, estét és éjét —kivilágos kivir­­radtig — Völgyi Lajos vendégszerető házában vigan mu­latozva töltötte. — Nagy Jakab tilinkós hazánkfia Pestre érkezett s e napokban föl fog lépni. Mikor és hol, majd sietünk közleni. NEMZETI SZÍNHÁZ. Az aug. 25-ére előre kitűzve volt Hunyadi László helyett a Zsidónét ad­ták elő. — Aug. 28-ra ki van tűzve : „Hunyadi László“ opera 4 fölv. Erkel F.-től. A Sárospataki Füzetek kiadói: Erdélyi Já­nos, Hegedűs László, és szerkesztői: Antall­ János, Ár­vai József, az olvasó közönségnek tisztelettel jelentik, hogy ezen protestáns tudományos folyóirat negyedik év­folyamából (1860. jan. — dec.) teljes számú példányok­kal még folyvást szolgálhatnak. Különösen emlékeztetik az alakult vagy alakulandó egyházmegyei könyvtárakat, s kérik az egyházi testületek, iskolák, más tudomá­nyos intézetek mozgatóságait és olvasó egylete­ket, hogy megrendeléseikkel fedezvén az ő ki­adásaikat, biztosítsák az egyház és tudomány részé­re az általuk folytonosan előszedhető s közölhető adato­kat, kútfőket, ismereteket. A Sárospataki Füze­tek ez évi folyamára postán hat, helyből elvitetve öt új forintjával, félévre ez összegek felével, előfi­zethetni: Sárospatakon a szerkesztőség­nél. Kapható, egy évi folyam hat új forintért, P­e­s­­ten : Ráth Mór, Osterlamm Károly, Debreczenben: Telegdi Lajos, Pápán: Szkolnik, Kolozsvárt: Demjén László könyvkereskedésében. A magyar írókhoz, Csokonai éremszobrának föl­­állíthatása tekintetéből „Csokonai-Albumot“ szándékoz­ván szerkeszteni: honfiúi tisztelettel kérem föl a testvér­hon magyar íróit, miszerint a közérdekű ügyet tekintve, dij nélküli dolgozataikkal közreműködni, s azokat i. é. October hó 1-ső napjáig hozzám küldeni szíveskedjenek. Debreczen, aug. 22. 1860. Kulini N­agy Benő, a Csokonai-Album szerkesztője *). Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 23. A cityben ma nagy demonstratió készül, mint jelentek már, Ga­ribaldi mellett. Falragaszok hívják meg a népet a London Tavernbe. Ross, a londoni községtanács tagja, lesz az elnök. Továbbá a Garibaldi-alapot kezelő bi­zottság adakozásokra szólítja föl a lapokban a kö­zönséget. S Styles kapitány, kit többször említünk, bureaut nyitott, hogy — jelentése szerint, — „mind­azoknak, a­kik déli Olaszországot meg akarják láto­gatni, a végeit, hogy Garibaldi és Olaszország ügyét befolyásukkal elősegítsék, fölvilágosítást és utasítást adjon, hogyan utazhatnak oda legjobb módon.“ Lát­juk, hogy e toborzási felhívás úgy van formulázva, hogy törvényesen nem lehet belekötni. Garibaldinak, mint tudjuk, jó tanácsokat adott a Times. A Daily Newsnak nem tetszenek e ta­nácsok. Garibaldi nyári barátjait, — úgymond a D. N., — a­kik diadalait magán páholyukból megtapsolták volt, most nyugtalanítja a darab további menete. Boszankodnak, hogy a szerző nem vígjátékot, hanem nézőjátékot irt, s hogy oly komolyan látnak szerepökhöz a színészek. Ezen barát­ai Garibaldinak azon lap hasábjain, melyet barometrumi irányairól s meteorologikus hírnevéről isme­rünk , mentegetik magukat, hogy nem „rabló főnök­nek“ nevezik őt, hanem kevesebb bókkal „enthusiastá“­­nak czimezik. Nem tagadhatni, hogy Garibaldi tervei, az összes polgári erények nagy központjain, Európa börzéin nyugtalanságot okoznak. Híjában­­ a szabadság fája nem oly zajtalanul szokott föltenyészni, mint más növény. Olaszország végett szenved egész Európa, s Európa meg­érdemli e szenvedést, míg az ő igazságtalanságának em­léke gyanánt áll Olaszország. A pápai államból egyre jőnek vissza az ír önkény­­tesek a zöld szigetre, panaszkodván azon rosz bánás­módért, melyben részesültek és sok szenvedésükért. A Francziaország iránti lelkesedés is nagyon alább hagy. A „Cork Examiner ”, mely csak nem rég min­den zyárban egy egy szabadítót látott, most már oly modorban szól Napóleonról, mint a német keresztes lap. „Alföld törvényeit sem cserélné föl Francziaor­szág intézményeivel.“ Meghiszszü­k. FRANCZIAORSZÁG. A párisi tudósítások aug.23-ig terjednek. E napon utazott el a császár a császárné­val Lyonba, miután 22-dikén még egy miniszteri ta­nácsban elnökölt. A „Pays“ szerint a császár úti rend­je, a­kit fogatai, lovai összes házi személyzete és a százak gárdája kisér, következőképen van kiszabva : Aug. 23 dikán indulás St. Cloudból Montbardon keresztül Dij­on-ba ; 24-dikén Maconon és Villefrim­­cke-on át Lyonba; 27-dikén Chambéry-be; 29-dikén Aix és Albers városokon át Annecy be; 31-dikén Piad­aroche, Bonn, Bous városokon át T­h­o­­nouba; sept. 1. Bous, Bonn, Bonneville és Cluses helyeken keresztül S a­ll a n c­h e s-ba ; 2-dikán C­ha­rn­ounixba; 3 dikán Sallanches, Cluses helyeken át Bonnevill­e-be ; 4 dikén La­ Rochel, Plot, Anne­cy, Albers, és Aix város­­on át Chambéry-be; 5 dikén Chapareillon, Lumbin helyeken át Grenob-­­­e-be ; 7-dikén Valence és Orange helyeken át A­v­i­g­­n­o­n-ba; 8-kán Tarascon és Arles helyeken át Mar­­seille-be; 11-dikén Toulon­ba; 12-dikén és 13- dikán N­i­z­z­á­­ba. Algírr­ól itt sincs szó. A császárt kísérő tengerészeti bizottság élén D­u­­pony tengernagy áll. Az ő­felsége kíséretében levő hajóraj áll az „Aigle“ díszhajóból, a „Reine Hortense“ gőzkorvettből, az „Eylau“ sorhajóból, a vasvértezetű „Gloire“ fregátból, a „Vauban“ és „Foudre“ gőzfre­­gátokból és két szállítóhajóból.­­ A „Nord“ nak a teplitzi összejövetel ered­ményéről közzétett leleplezéseire a c­áfolat a párisi félhivatalos lapokban , mint a kölni újság hallja, az ottani porosz követségtől eredt. A porosz „Nat. Zig“ úgy vélekedik, hogy eféle ált­lános c­áfolgatá­­sok helyett jobban épülne a közönség abból, ha a kor­mány nyilatkoznék aziránt, mit állapítottak hát tu­lajdonképen meg Tepliszben. A „Patrie“ hangjából csaknem azt vehetni ki, hogy a félhivatalos lap a „Preusz. org“ meghazudtolása daczára meg sem tart­ja a „Nord“ leleplezéseit légből kapott koholmá­nyoknak.­­ Említik már, hogy f. hó 18-dikán a klishatal­­mak követei a külügyminisztériumban a szíriai expe­­ditiót illető végleges egyezmény aláírása végett össze­gyűltek. Ha a belga „Indépendance“ által közlött hír­nek hinni lehet, ez alkalommal csupán négy hatalom írta volna alá a kérdéses okmányt, a. m. Ausztria, Francziaország, Orosz- és Poroszország; ellenben a török nagykövet oda nyilatkozott volna, hogy utasítá­sait még nem kapta meg a szultán kormányától, ha­nem várja azokat. — C­o­w­­­e­y­lord viszont azt je­le­tette volna ki, hogy ő Nagybritannia nevében csu­pán a porta után fogja aláírni. E versio megerősítését még be kell várni. — Hivatalos franczia körökben bizonyos rendkivü­­ l) kéretnek a lapok e czikk közlésére.

Next