Pesti Napló, 1860. október (11. évfolyam, 3192-3218. szám)
1860-10-02 / 3192. szám
5. Ennélfogva a tiszt, lelkészi hivatalnokok Tessék Sámuel szemezi lelkész úrtól ezentúl semmi currenseket és rendeleteket el ne fogadjanak, hanem csak a harmadik pontban elősorolt urakat tekintsék közvetlen elöljáróknak. Általában a tisztelendő lelkészi hivatal igyekezzék a hozzátartozó híveket a dolog igazi helyzetéről a legnyomatékosabban fölvilágosítani és értesíteni s e részben azon biztosítást nyújtom neki, hogy a tiszt, lelkészi hivatalnak ezen hivatalos kötelessége végrehajtása körül a netán egyes személyek vagy az egész gyülekezet részéről bekövetkező kobzódások és illetlen magaviselet érzetében a törvényes karhatalom kiszolgáltatni fog. 6. Mindazon egyb : hivatalnokok, fölügyelők , gondnokok, diakonok stb. olyülekezetekben, kik az ír koordináltatásoktól elszakadt, nem menthetők föl, — mint ez gazságosan terjesztetett az 1860. máj. 15-i legmagasabb kézirat által a leírt fogadalmak és eskük alól. 7. Végre kérem, hogy nekem minden, a gyülekezetben előforduló bármi néven nevezendő agitátiók, hivatalos tudomásomra juttassanak, hogy én azokat törvényszerű hivatalos eljárás alá vonhassam. A cs. k. szolgabirói hivatalról Miaván 1860. szept. 1-én cs. k. szolgabiró Pi énért.“ 1- E levélhez, melyet a Wanderer is közöl, e lapnak tudósítója következő megjegyzést csatol: „A vallásügyi miniszter ur az egész birodalmi tanács előtt kinyilatkoztatja (szept. 18-án), hogy a legfelső nyilatkozat értelmében ez ügyben egyik oldal felé sem szabad semmi kénytetésnek történni; Bienert szolgabiró úr pedig az autonóm egyházaknak esperest és alesperest octrogál és a legfelső kéziratot úgy magyarázza, hogy patensileg rendezkedett egyházak többé nem térhetnek vissza anyaegyházakhoz, sőt szükség esetén egész egyházakat hivatalos eljárása alá akar fogni. Ha már most a vallásügyi miniszter nyilatkozatáról tudó protestánsok úgy vannak meggyőződve, hogy ezen szolgabíró úr nem a legfelső kézirat szerint járt el, lehet-e a parasztoktól, kik a birodalmi tanács vitatkozásairól nem tudnak, rész néven venni, ha gyanúsításokat engednek maguknak s oly terveket tesznek föl a kormányról, melyeket ez nem táplál.“ — Liptóban magyar színészek működnek, s a „Vasárnnapi Újság“ úgy értesül, hogy a társaság darab ideje már szíves fogadtatásban részesül a megye fővárosában, Liptó-Sz.-Miklóson. A tótajkú, de magyar érzésű polgárok oly melegen fogadták a magyar vándorüdvészeket, hogy egy-egy alföldi magyar városnak is becsületére válhatnék. — Temesvárról írják nekünk, hogy azokon kívül, kik lapunk legutóbbi számában fölsorolvák, még Banovics József és Holly Ernő urak is elfogattak és Csehországba bellebbeztettek. — Ugyancsak Temesvárról tudósítnak bennünket, hogy a „Delejty“ legközelebbi száma aligha fog megjelenni, miután mind szerkesztőjét,mind nyomdászát (Pesty Frigyest és Hazay Vilmost) elvitték; a következendő számok rendes megjelenéséről azonban gondoskodtak. — A temesvári elfogásokról és elfogottakról a bécsi „Presse“ után még következő részleteket közölhetünk. Néhányukat Paulovich ügyvéd temetéséről való visszatértekkor fogták el, a többit szállásukon. Az elfogottak a vidék legismertebb egyéniségei lévén, a dolog nagy megdöbbenést okozott Temesvár lakosaiban. Az ősz Murányi Ignácz egykor alispán volt; a forradalom után 10 évi várfogságra ítélték, Kufsteinből visszatérvén, Arad és Temesvár közti jószágán telepedett le. Kirch Pál tagositási mérnök. Hazay Vilmos honvéd volt, Kmettyvel török földre ment s a török hadseregbe állott. Omer hasa alatt mint őrnagy részt vett a krimiai hadjáratban, s bocsánatot nyerve harmadéve számos katonai rendjellel díszítve visszatért Temesvárra, hol atyjával, a ki nyomdatulajdonos, társaságba állott. A „Széchenyi emlény“ezim alatt 10 eredeti magyar dalt zongorakisérettel tartalmazó, csinosan kiállított zenefüzet jelent meg, melynek ára 1 frt 40 kr s melyből a tiszta jövedelem fele a Széchenyi-szoborra van szentelve. A zenét Kohányi S. szerezte. — A Rhein Ede szerkesztette Széchenyi naptárra, melynek egész tiszta jövedelme a Széchenyi-szoborra volt szentelve, annyi előfizető érkezett, hogy a szerkesztő most annak második kiadására nyit előfizetést. E második kiadás egész tiszta jövedelme szintén a Széchenyiszoborra van szentelve. A hivatalos Budapesti Hírlap írja: „Mostantól kezdve vasárnap és csütörtökön 11 és 2 óra közötti idő jelöltetik ki azok részére, kik Benedek táborszernagy ur ő excjának személyesen óhajtanak folyamodást átnyujtani, vagy más egyéb előterjeszteni való ügyök van.“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Okt. 2-dikára van kitűzve : Gizella“ ballet 2 fölv. Ezt megelőzi: „Rendkivüli előadás“ ev. iigj. 1 fölv. Degré Alajostól. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Szept. 27-ről azt írják Páriából, hogy a sokszor emlegetett pápai „ultimátumra“ melyet minden tudósító emleget, de amelyet majd mindenik másképen formuláz, még nem volna eldöntve a tagadó válasz. Először, azt mondják az u. n. ulimatum nem is kívánja kereken, hogy a francziák a piemontiakat az egyházi államokból verjék ki, hanem a piemonti támadásért csupán általános szavakban kér elégtételt, ellenkező esetben Róma elhagyásával fenyegetődzik. Másodszor a franczia kormány az ügyes tollú T r o po n g urat bízta meg egy jegyzék készítésével, majd kimenti ez — úgy hiszik — Francziaországot a Piemont magaviselete iránti minden felelősség alól, s a sz. atya ingerültségét lecsillapítván, a kívánt közeledést eszközölni fogja. Másfelől már szept. 27-dikén híre volt Párisban (amit azóta egy sürgöny megerősített), hogy a franczia kormány Rómában levő hadainak számát csaknem megkettőzteti, 20,000 emberre emelvén azt. Hozzátevék, hogy a császári kormány ez utóbbi elhatározásáról szept. 27-dikén értesítette az osztrák nagykövetséget. Ezen csapatok elszállítására czélzott állítólag azon marseille-i sürgöny, mely közelebb jelenti, hogy Toulonba csapatszállításra alkalmas nagy szállító hajóknak készen tartása iránt parancs ment. A császári kormány ezen elhatározása felől egyébiránt nem igen vannak tisztában Párisban, miután úgy tudják, hogy a római helyőrség szaporítása daczára G a yon trnok megbízása most is csak annyira terjed, hogy a pápa bizton létét védje, s miután más oldalról meg azt hallják, hogy a katholikus hatalmak, nevezetesen Francziaország és Ausztria sürgető lebeszélése daczára a pápa nem akar Rómában maradni. Egy másik versió szerint, melyet a „Nat. Ztg.“ „igen jól értesült forrásból“ vesz, Grammonthy szept. 24 dikén férkezett sürgönyében úgy tette a jelentést, hogy Antonelli bíbornok a „császári kormány bizonyos ígéreteiről“ beszélt, melyek, ha egy hét alatt nem teljesíttetnek, a pápa elhagyja az örök várost. Annyi áll, hogy a pápai kormány bizonyos franczia ígéretek iránt folyvást némi csalódásban élt. A római hivatalos lap a piemonti beütés előtt hirdette, hogy Napolen császár erőhatalommal ellene fog szegülni a piemonti csapatok beütésének. Közelebb Antonelli bibornok szept. 18 diki tiltakozásában is azt mondja, „hogy a francziák császára Piemontnak kijelentette, miszerint ő ellenségesen fog eléje állani a legújabb invasiónak, s megszakít mindenféle viszonyt e kormánynyal, ha az ő felségét nem biztosítja, hogy a szentszék kormányához intézett fölhívásnak semmi következménye nem lesz, és hogy a szárd sereg a pápai hadakat megtámani nem fogja. Ekközben aápai állam megszállásának kérdése Ancona elestével közel megoldásnak néz eléje (ha egy közelebbi sürgöny szerint már meg nem történt). A „Patrie“ maga is így látja a dolgot, az ide vonatkozó tudósításokat szept. 27-dikén így állítván össze: „Épen most értesülünk, hogy Anconának előre fekvő külvárosát a piemontiak rettentő harcz után bevették. A porta Piát, melyen ezen elővárosba a bejárás van, ötször vették be és vették vissza. A piemonti katonák és a pápai katonák a legnagyobb rettenthetlenséget tanulsták a támadásban és a védelemben. „A legutóbbi sürgönyök szerint azonban nem hiszik, hogy Ancona igen sokáig ellent állhasson daczára a védő bátorságának. A vár mintegy 35.000 emberből álló hadseregtől van körülvéve, őrsége pedig csak 7500 ember, ide értve azon kis hadoszlopot, melynek élén Lamoridére tábornok a 18-diki ütközetben az ellenség sorain keresztül a várba bement. A hadi működések egyébiránt úgy látszik az ostromló sereg részéről sok erélylyel és nagy segélyeszközökel folytak.“ A „Patrie“ hozzáteszi, hogy a tudósítások keltekor Fanti hadteste Viterbo felől annyira előnyomult, hogy előhada már Braccianoban volt, néhány kilométerre Rómától. „E csapatok — úgymond magának az egyházi államok fővárosának falai alatt szándékoztak táborozni.“ Ami Garibaldit illeti, őt mind feketébb színekkel kezdi rajzolni a „Patrie“. Már nem csak Mazzini és Ledru Rollin van Nápolyban; ott van Simon Bernard is; a nyargaló párt az ügyek igazgatására triumvirátus kinevezését kívánja. Garibaldi iveit lepik azoknak aláírásai, akik Róma ellen menni ajánlkoznak stb. stb. Ha így megy — jegyzi megy a „Nat. Ztg.“ — még megéri Viktor Emánuel, hogy a „nyugalom és rend barátai“köszönő föliratokat fognak hozzá intézni egész Európából John Lemoinne a „Journal des Débats“-ban ebettől fogva úgy tekintette Piemontnak az egyházi államba bemenetelét, mint ellenforradalmi lépést. Hiszi, hogy Garibaldi letesz azon őrült gondolatról, hogy Rómában a francziákat megtámadja. Ha azonban Jupiter mégis annyira elvette volna a diktátor eszét, hogy ilyesmit merészeljen, akkor az Olaszország iránt mindig kitűnő ragaszkodással viseltetett publicista nem kétkedik azt tanácsolni Viktor Emánuelnek, hogy állja útját a veszélynek, „mert az összecsapás két olasz hadsereg közt szerencsétlenség lenne ugyan, de mégis kisebb szerencsétlenség mint a Francziországgal való szakítás.“ Elvileg egyébiránt a czikkíró a franczia megszállást Rómában olyba tekint, mint az osztrák occupatiot, s azzal vigasztalja magát, hogy maholnap a francziáknak talán nem is lesz kit őrizniök Rómában. — A „Moniteur“ szept. 27-dikén jelenti, hogy Nigra lovag, a kormány által visszahívott szárd képviselő miniszter a császárné 26-dikán búcsúlátogatást tett, és hogy a követő távolléte alatt az ügyeket G ro pe 11 o gróf első titkár vendi. — A kölni lap szerint közelebb egy röpiratot várnak a pápa elutazásáról és Olaszország jelen helyzetéről átaljában. A röpirat állítólag nagyobb tekintélyre tarthat igényt, mint amelyek e tárgyban eddig megjelentek.— Granier de Cassagnacur is a „Pays“-ben a mellett szólal föl, hogy a pápának Rómában kell maradnia. Falloux urat idézetek után: — A „Correspondant“ lapot és aligha sajtóper nem fenyegeti azon melyeket a „Patria“ tesz egy czikkből, a hol Falloux ur kikel a királyok ellen, kik egymás ellen torzsalkodnak, s egymást úgy fosztogatják, mint az utonállók;— továbbá kikel a püspöki kar ellen, mely Üdvözölgetéseivel egész a végső állomásig kisérte azon politikát, melynek csalhatatlanul a szentszék megrontásával kellett végződnie.“ — Emlékeznek e lap olvasói azon távirati sürgönyre, melyet a Reuter féle londoni ügynökség a varsói találkozásra vonatkozólag Páriából szept 28-ról kapott, és amely szerint Boudeur a sz.pétervári franczia követség titkára Francziaország részére fölötte kedvezőtlen nyilatkozatokat hozott volna Gorcsakoff herczegtől. A „Nord,“ mint szept. 26-diki szemléjéből látszik, ily nagy dolgokról nem tud semmit; a találkozást fontos eseménynek tartja ugyan, de mégsem látja oly horderővel bírónak, aminőt annak némelyek óhajtásai, mások félelmei tulajdonítanak. „Ezen entrevue — úgymond — valószínűleg egy oly találkozás fölötte szerény mérveire fog leolvadni, melyet a három szomszéd uralkodó közötti udvariasság és személyes előzékenységek sugalltak. Más oly fejedelmeknek, akiket semmi családi vagy politikai ok nem hívhatott Varsóba, ottani megjelenését már hivatalosan megcáfolták.“ A „Nat. Ztg“ egyik párisi levelezője erősíthetni véle, hogy Sándor császár Ferencz József császárnak a Varsóba való meghívást csak akkor küldte el, midőn Angliának szavát bírta arra, hogy e meghívás őt nem érinti kellemetlenül. — A „Moniteur szept. 28-ról jelenti, hogy gróf Suvaoff Péter a sz.pétervári rendőrség igazgatója s öcscse Suvaloff Pál az orosz császár hadsegédei St. Cloudban III. Napóleontól fogadtattak, s annak a czár ajándékából átadtak négy lovat a híres Orloff fajból a chrenowskoy ménesből. .A császár nem győzte eléggé bámulni a lovak szépségét, s kijelenté a fönnt nevezetteknek, mennyire érzi a becsét oly figyelemnek, amely a két uralkodó közötti baráti viszonyokat annyira kitünteti. OLASZORSZÁG: Garibaldi szept. 18-kán érkezett vissza Palermoból Nápolyba, 19-én Casertába indult, mely a capuai vonal ellen megnyitandó hadműködéseinek alappontjául szolgáland. A két fél közt szept. 18-án heves csatározás történt, melyben a felkelők részéről 5000 ember vett részt, s közülök 15- en lettek csataképtelenekké, s 21-kig tizenheten sebeikben elhaltak. Ezen adatokat hivatalosan közlik. Az „Ind. b.“ nápolyi levelezője e nap eredményéül jelenti, hogy a cajazzoi állás, melynek a fölkelők birtokába jutottak, a Volturno jobb partján, hathatós segélyekre van. A st. Angelo hegyen fölállított ágyutelepek Capua városát nagy előnynyel lövöldözhetik. A Volturnon át a fölkelő csapatok egy hidat vertek, mely az átkelést igen könnyű, s az összeköttetést folytonossá teszi. Szept. 23-dikára álalános támadás volt határozva. Ugyanezen fegyvertényről, s a vele kapcsolatos működésekről Türr tábornok következőleg tudósítja a nápolyi hadügyminisztert : „Tegnap egy hadoszlopot küldöttem el, hogy ma reggel Calazzot Capuától jobbra a Volturno másik partján megtámadja. Ma reggelre Santa Maria és San Priscoból erőtetett csataszemlészetet rendeltem Capua ellen, s a Sacchi dandárral és két ágyúval kivonultam, hogy Scafo és Scafo di Cajazzo ellen erős demonstratiót tegyek. A királyi csapatok, melyek a Volturno folyón innen álltak, a túlpartra űzettek. E pillanatban veszem Cattabene parancsnok jelentését, ki tudatja, hogy Cajazzot elfoglalta. Garibaldi tábornok Scafo di Formicoloban meglátogatott, honnét azon hadoszlopokhoz ment, melyek Santa Maria és Capua közt állnak. „Caserta sept. 19. d. u. 3 óra 20 percz 1860. Türr.“ Továbbá Nápolyban ugyancsak sept. 19-én következő jelentés tétetett közzé : A mieinknek két erős csataszemlészete ütközetbe keveredett 10,000 nyi királyi haddal. Valamivel fölőbb a mieinkből két hadoszlop a Volturnon átment, elfoglalta Calazzot és magasait, melyeket ezelőtt a királyiak tartottak megszállva. 1500 emberből álló királyi hadtest — habár sikeretlenül — megkísérte e helyek visszafoglalását. Ezen sok előnynyel bíró pont a mieinknek hathatós állást biztosít. A királyiak sok lőszert fogyasztottak el, kiváltképen ágyúlőport, azonban a mieinknek kevés kárt okoztak.“ A párisi esti lapok újabb hírei szerint Garibaldi Teracina mellett szándékozik egy kiszállást megkísérteni, hogy a nápolyiaknak Rómával való összeköttetését elvágja, azonban e terve kivitelére hiányzanak a matrózok. A Volturno melletti hadműveletek nagyobb terjedelmet kezdenek venni. A nápolyiaknak Capuától Gaetáig húzódó vonala megerősítetett. Sessában áll a főerő, Casertában a tartalék. (Fennebb láttuk, hogy e hely már Türrilok kezében van.) Garibaldi egy támadást kísérlett Baia ellen, hogy az ott összehalmozott készleteket elfoglalja, azonban a kísérlet az első rohammal nem sikerült, éjjel pedig» megtámadottak minden készlettel elvonultak, s igy Garibaldi másnap csak az üres helynek juthatott birtokába. Az önkénytesek behatására megnyitott jegyzékeken számos aláírás gyűl. — Egy párisi lap szerint a piemontiak utasitják, sz. Péter patrimoniumát megszállni, de úgy, hogy e hadműtétnél a francziákkal minden összeütközést vagy súrlódást kikerüljenek ; ezen utóbbiak csupán Róma és Civitavecchia megszállására szorítkoznak. Ancona bevételével Fanti a nápolyi határoknál fogja haderejének egy részét öszpontosítani, s a nápolyi királyságba azzal be is nyomuln , mihelyt e végett a lakosság által föl fog szólíttatni Azon körülményt, hogy a „Loreley“ porosz hajó Messina kapitulatióját megakadályozta, most már több oldalról vett tudósítások is igazolják, így ,,Perseveranza“ írja, miszerint Kuhn úr, a „Loreley“ porosz hadihajó parancsnoka Gaetából Messina elé érkezvén, itt a messinai fellegvár parancsnokával értekezett, mely alkalommal Feigola tábornoknak a király egy sajátkezüleg irt nyujtá nyújtja át melyben a tábornok hősies kitartásra szólittatik fe. Ez alkalommal Kuhn ur a többi közt úgy nyilatkozott, hogy mindaddig, míg egy porosz él, Ferencz király a két Sziczilia királya lesz (itt a rajnai lap egy jelet tesz), s nem sokára ismét visszafoglalandja trónját. Ugyanezt erősíti a „Volks-Zeit“ egydéli Olaszországban tartózkodó porosz levelezője is. Franczia lapok tudósítói szerint Fantilonok seregének előhadai egész Comarcáig, 35 kilométernyi távolságra Rómától, a Bracciano tó mellett nyomultak előre, sőt e csapatok feladata volna egész Róma falaiig előrenyomulni. Az örökváros zűrzavarát határtalannak írják; a pápa Róma elhagyásával fenyegetődzik, ha a francziák a szárdok ellen nem indulnak, s így az egész Olaszországgal háborúba nem keverednek, ezzel szemben Goyon tánok utasítására hivatkozott, mely a pápa személyének védelmezését tartalmazza. Kén délután egy lap jelent meg, mely többek közt ezt irta: „Ma azon napot ünnepeljük, melyen 17 évvel ezelőtt a bajorokat elkergettük,é s hátrább „délutáni 2 óráig minden csendes volt.“ Délután 5-kor „Az óra“ czimü új lap jelent meg, melyben többek közt azt irták : „álljatok boszut a királyon.“ Azonnal lefoglaltatott, de mégis elég soká ért, hogy sokan olvassák. Este 7 órakor a nép, különösen a fiatalság és nők nagy számmal gyűltek a piaczra, ahol katonai zene szokott tartatni, de hiában vártak a zenére. A gyülekezet nyugtalankodni kezd. Valaki messze csengő hangon elkiáltja : „Éljen Garibaldi! éljen Viktor Emánuel!“ — A nép vészhangoztatta az éljeneket. Más oldalról e kiáltás hangzott : „Le a németekkel le az angolokkal!“ Le velek ismétlő a tömeg. Ekkor a rendőrség, lovas zsandárok és lándzsások kíséretében megjelent s széljel kergette a népet. Két hirlapszerkesztőt s több diákot elfogtak. Mondják, hogy e mozgalom egyik pártfogója Kanaris tanácsos volt, ki, ugyanazon téren fekvő lakában a demonstratio alatt erkélyére állott ki. Kanaris vitéz tengerész volt a török elleni harczban. A mostani kormány őt admirálta, aztán tengerészügy-miniszterré és szenátorrá tette. Az öreg Kanaris nagyravágyó, hiú ember, miniszterelnökségre vágyik, s a királyi hatalom megszorítása mellett buzog. Különben járatlan az európa viszonyokban. A 15 diki demonstratio némi összeköttetésben áll az olaszországi eseményekkel. Nemcsak morális a hatás, hanem vannak tettleges kapcsok is. Egy Mi 1- biz nevű lengyel tiszt az összekötő kapocs, ki több évig Athénében élvén, onnan kiutasittatott és most Garibaldi mellett szolgál. Eddig is folytonos összeköttetése volt Athénével. (Trieszt, Ztg.) TÖRÖKORSZÁG. Az olasz mozgalom, írják Peruból, aggodalmat keltett a török kormányban, mely attól kezd tartani, hogy e mozgalom kiterjed maholnap Szerbiára, Boszniára és a birodalom más európai tartományaira is. Ennélfogva remélik, hogy az ausztriai cs. kir. internuntius b. Prokeschosten közelebbi megérkeztével Ausztria és Törökország közt szorosegyesség fog köttetni. A török pénzügyek állapota folyvást szomorú. A kormány két új rendszabályt léptet életbe pénztárát gyarapítandó. Egyik a nagyobb követségek számának apasztása miáltal 20/s milliót gazdálkodik meg évenként. A másik rendszabály a dohány mo no p o liu m bevitele az egész birodalomba, mi álta az állam 150 millió piasztert nyer. Ennyit ígért évenként egy részint bel-, részint külföldiekből egybeállott társaság haszonbérül. Ez utóbbi rendszabály sokat segíthet ugyan az állam pénztárán, mely közelebbről is 100 millió piasztert vett föl egy galatai bankártól, alkalmasint nagy uzsorával, de politikai tekintetben, meglehet nem bölcs rendszabály. A különben is elégedetlen nép hangulata, melyet ez intézkedés okoz, ki van felejtve a számításból. GÖRÖGORSZÁG, Athéné, szept. 22. Szept. 15-di- Távirati jelentések. Páris, szept. 30. A „Moniteur“ írja : A császár elhatározta a római megszálló hadtestet egy hadosztály gyalogsággal, két század lovassággal s egy üteggel növelni. A szardiniai kormány értesíttetett, hogy Goyon föl van hatalmazva akkora téren venni hadállást, mekkorát katonai tekintetekből elfoglalni szüségesnek tart. Egyedül a nagyhatalmak congressusát illeti az olaszországi események által fölmerült kérdésekről egykoron véleményt mondani, addig a császár kormánya folytatni fogja önkényt vállalt küldetéséhez képest a kötelességek teljesítését, melyek a sz. atya iránti rokonszenvünkből s hadainknak a katholikus világ fővárosában jelenlétéből származnak. Turin, szept. 29. A király Romagnába utazott. Egy nápolyi küldöttség meghivandja Viktor Emánuelt Nápolyba, hogy ott a békét, szabadságot,rendet és előhaladást helyreállítsa. Milano, sept. 30. A „Perseveranza“ jelenti Messinából sept. 2- től . A fellegvár nápolyi helyőrsége gyakran ágyúzza a várost; a szicziliai és nápolyi előőrsök folytonosan verekednek együtt; mintegy 13 tiszt és sok tüzér érkezett franczia gőzösökön a helyőrséget szaporítani és bátorítani; a helyőrség 5000 emberből állhat. Garibaldi a helyőrségnek tíz napi gondolkozási időt engedett, hogy ez alatt seregével csatlakozzék, vagy úgy bánandnak vele mint Olaszország ellenével. A Perseveranzanak írják Nápolyból sept. 25 völ . Itt nagy zavar és meglepetés uralkodik. Garibaldi nem embere e nehéz körülményeknek. Ezer meg ezer aláírással kérik aszárd királyt, hogy foglalja el az országot. A piemontiak három órányira vannak a nápolyi határoktól. Cialdini tudatta Garibaldival, hogy ő át megy a határon, melyre azt nyerte feleletül, hogy Garibaldi fogja várni. Páris, sept. 28. A Constitutionnel élesen kel ki Garibaldi ellen, s attól tart, hogy az általa kezdett vállalat üres komédiakép fog végződni. A nápolyi franczia követ (?) tiltakozik a nápolyi királyi tengerészet Garibaldi általi elfoglalása ellen. Franczia- és Angolország nem helyeslik Ancona ostromzár alá vételét. Genua, sept. 28. A segélybizottmány küldöttsége Nápolyból visszatért. Garibaldi máj. 5-ki kiáltványára hivatkozott, mely mellett állhatatosan megmaradt, miért is hogy czélját elérhesse, ezután is támogassák segítségekkel. A sorrentoi püspököt Concordia börtönbe zárták, diktátor egy rendelettel lefoglalja a püspökök birtokait. A papi rendek feloszlattatnak. A püspökök állami nyugdíjt húznak. Perugia, szept. 27.Pepoli főbiztos az inquisitió törvényszékét eltörölte, valamint a kolostorokat is, birtokaikat az állam foglalandja el és kezelendi. A Garibaldi számára való gyűjtések és toborzások meg vannak tiltva. E 8 ♦ i posta. Pest, okt. 1. — A római franczia megszálló hadsereg szaporítása folytán, melyet, mint a táviró után tudva van, a „Moniteur“ előtt már a „Constitutionnel“ is jelentett volt, azon hir terjedt el szept. 28 -án Párisban, hogy Róma és Páris közt némi közeledés jött létre; a szent atya, a franczia kormány új magatartásával szemközt elhatározván a franczia szuronyok fedezete alatt Rómában maradni. Az „Indépend beige“ keveset hisz ezen közeledés őszinteségében, miután Róma nem enged semmit, s politikájában nem változtat semmit, a belga lap pedig lehetetlenségnek tartja, hogy a franczia kormány őszintén támogathasson oly politikát, amelyet rászállt és kárhoztatott. A megszálló hadtest szaporításának szerinte csak az lesz eredménye, hogy a forradalmi szenvedélyeket rendesebb mederbe szorítja, s a nemzeti mozgalom diadalát meglehet lassúbbá, de annál biztosabbá teszi. Különben is egy marseillei sürgöny, mely szept. 28-dikán kelt, azt jelenti, hogy a bíbornokok többsége a sz. atya elutazása mellett nyilatkozott, s ez utóbbi csupán Cadoreig visszaérkeztéig halasztatott el. A kölni lap szerint a pápa jogai mellett a malakofa herczeg szólalt föl nagyon melegen. A belga lap szerint Ausztria és Anglia, noha egészen különböző szempontból, nem jó szemmel nézik az Olaszországban levő franczia haderő szaporítását. A „Patrie“ fölszólítja Viktor Emánuel királyt, ne hagyja compromittálni az olasz függetlenség nemes ügyét a szélső pártok által. A „Constitutionnel“-ben Grandguillot úr alig hagy valamit Garibaldin a nagy buzgóságnak miatta. Az „Opin.Nat.“ szerint a diktá