Pesti Napló, 1860. október (11. évfolyam, 3192-3218. szám)

1860-10-02 / 3192. szám

5. Ennélfogva a tiszt, lelkészi hivatalnokok Tessék Sámuel szemezi lelkész úrtól ezentúl semmi currenseket és rendeleteket el ne fogadjanak, hanem csak a harma­dik pontban elősorolt urakat tekintsék közvetlen elöljá­róknak. Általában a tisztelendő lelkészi hivatal igyekez­zék a hozzátartozó híveket a dolog igazi helyzetéről a legnyomatékosabban fölvilágosítani és értesíteni s e rész­ben azon biztosítást nyújtom neki, hogy a tiszt, lelkészi hi­vatalnak ezen hivatalos kötelessége végrehajtása körül a netán egyes személyek vagy az egész gyülekezet részéről bekövetkező kobzódások és illetlen magaviselet érzetében a törvényes karhatalom kiszolgáltatni fog. 6. Mindazon egyb : hivatalnokok, fölügyelők , gondnokok, diakonok stb. ol­yülekezetekben, kik az ír koordináltatásoktól el­szakad­t, nem menthetők föl, — mint ez gazságosan ter­­jesztete­t­t az 1860. máj. 15-i legmagasabb kézirat ál­tal a leí­rt fogadalmak és eskük alól. 7. Végre kérem, hogy nekem minden, a gyülekezetben előforduló bármi néven nevezendő agitátiók, hivatalos tudomásomra jut­tassanak, hogy én azokat törvényszerű hivatalos eljárás alá vonhassam. A cs. k. szolgabirói hivatalról Miaván 1860. szept. 1-én cs. k. szolgabiró Pi énért.“ 1- E levélhez, melyet a Wanderer is közöl, e lapnak tudósítója következő megjegyzést csatol: „A vallásügyi miniszter ur az egész birodalmi tanács előtt kinyilatkoz­tatja (szept. 18-án), hogy a legfelső nyilatkozat értelmé­ben ez ügyben egyik oldal felé sem szabad semmi kény­­tetésnek történni; Bienert szolgabiró úr pedig az auto­nóm egyházaknak esperest és alesperest octrogál és a legfelső kéziratot úgy magyarázza, hogy patensileg ren­dezkedett egyházak többé nem térhetnek vissza anyaegy­házakhoz, sőt szükség esetén egész egyházakat hivatalos eljárása alá akar fogni. Ha már most a vallásügyi mi­niszter nyilatkozatáról tudó protestánsok úgy vannak meggyőződve, hogy ezen szolgabíró úr nem a legfelső kézirat szerint járt el, lehet-e a parasztoktól, kik a biro­dalmi tanács vitatkozásairól nem tudnak, rész néven venni, ha gyanúsításokat engednek maguknak s oly ter­veket tesznek föl a kormányról, melyeket ez nem táplál.“ — Liptóban magyar színészek működnek, s a „Vasár­­­n­napi Újság“ úgy értesül, hogy a társaság darab ideje már szíves fogadtatásban részesül a megye fővárosában, Liptó-Sz.-Miklóson. A tótajkú, de magyar érzésű polgárok oly melegen fogadták a magyar vándorüd­vészeket, hogy egy-egy alföldi magyar városnak is becsületére válhatnék. — Temesvárról írják nekünk, hogy azokon kívül, kik lapunk legutóbbi számában fölsorolvák, még Banovics József és Holly Ernő urak is elfogattak és Csehországba bellebbeztettek. — Ugyancsak Temesvárról tudósítnak bennünket, hogy a „Delejty“ legközelebbi száma aligha fog megjelenni, miután mind szerkesztőjét,­mind nyomdá­szát (Pesty Frigyest és Hazay Vilmost) elvitték; a kö­vetkezendő számok rendes megjelenéséről azonban gon­doskodtak. — A temesvári elfogásokról és elfogottakról a bé­csi „Presse“ után még következő részleteket közöl­hetünk. Néhányukat Paulovich ügyvéd temetéséről való visszatértekkor fogták el, a többit szállásukon. Az elfogottak a vidék legismertebb egyéniségei lé­vén, a dolog nagy megdöbbenést okozott Temesvár lakosaiban. Az ősz Murányi Ignácz egykor alispán volt; a forradalom után 10 évi várfogságra ítélték, Kufsteinből visszatérvén, Arad és Temesvár közti jószá­gán telepedett le. Kirch Pál tagositási mérnök. Hazay Vilmos honvéd volt, Kmettyvel török földre ment s a török hadseregbe állott. Omer hasa alatt mint őrnagy részt vett a krimiai hadjáratban, s bocsánatot nyerve harmadéve számos katonai rendjellel díszítve visszatért Temesvárra, hol atyjával, a ki nyomdatulajdonos, társa­ságba állott. A „Széchenyi emlény“­ezim alatt 10 eredeti magyar dalt zongorakisérettel tartalmazó, csinosan kiállított ze­nefüzet jelent meg, melynek ára 1 frt 40 kr s melyből a tiszta jövedelem fele a Széchenyi-szoborra van szentelve. A zenét Kohányi S. szerezte. — A Rhein Ede szerkesztette Széchenyi naptárra, melynek egész tiszta jövedelme a Széchenyi-szoborra volt szentelve, annyi előfizető érkezett, hogy a szerkesztő most annak második kiadására nyit előfizetést. E máso­dik kiadás egész tiszta jövedelme szintén a Széchenyi­­szoborra van szentelve.­­ A hivatalos Budapesti Hírla­p írja: „Mostan­tól kezdve vasárnap és csütörtökön 11 és 2 óra közötti idő jelöltetik ki azok részére, kik Benedek táborszernagy ur ő excjának személyesen óhajtanak folyamodást át­­nyujtani, vagy más egyéb előterjeszteni való ügyök van.“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Okt. 2-dikára van kitűzve : Gizella“ ballet 2 fölv. Ezt megelőzi: „R­e­n­d­k­­­i­­vü­l­i előadás“ ev. iigj. 1 fölv. Degré Alajostól. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Szept. 27-ről azt írják Pá­riából, hogy a sokszor emlegetett pápai „ultimátumra“ melyet minden tudósító emleget, de a­melyet majd mindenik másképen formuláz, még nem volna el­döntve a tagadó válasz. Először, azt mondják az u. n. ul­imatum­ nem is kívánja kereken, hogy a fran­cziák a piemontiakat az egyházi államokból verjék ki, hanem a piemonti támadásért csupán általános szavakban kér elégtételt, ellenkező esetben Róma el­hagyásával fenyegetődzik. Másodszor a franczia kor­mány az ügyes tollú T r o p­­­o n g urat bízta meg egy jegyzék készítésével, majd kimenti ez — úgy hiszik — Francziaországot a Piemont magaviselete iránti minden felelősség alól, s a sz. atya ingerültségét le­csillapítván, a kívánt közeledést eszközölni fogja. Másfelől már szept. 27-dikén híre volt Párisban (a­mit azóta egy sürgöny megerősített), hogy a fran­czia kormány Rómában levő hadainak számát csak­nem megkettőzteti, 20,000 emberre emelvén azt. Hozzá­tevék, hogy a császári kormány ez utóbbi el­határozásáról szept. 27-dikén értesítette az osztrák nagykövetséget. Ezen csapatok elszállítására czél­­zott állítólag azon marseille-i sürgöny, mely közelebb jelenti, hogy Toulonba csapatszállításra alkalmas nagy szállító hajóknak készen tartása iránt parancs ment. A császári kormány ezen elhatározása felől egyéb­iránt nem igen vannak tisztában Párisban, miután úgy tudják, hogy a római helyőrség szaporítása da­czára G a y­o­n trnok megbízása most is csak annyira terjed, hogy a pápa bizton létét védje, s miután más oldalról meg azt hallják, hogy a katholikus hatalmak, nevezetesen Francziaország és Ausztria sürgető le­beszélése daczára a pápa nem akar Rómában ma­radni. Egy másik versió szerint, melyet a „Nat. Ztg.“ „igen jól értesült forrásból“ vesz, Gramm­ont­hy szept. 24 dikén férke­zett sürgönyében ú­gy tette a je­lentést, hogy Antonelli bíbornok a „császári kormány bizonyos ígéreteiről“ beszélt, melyek, ha egy hét alatt nem teljesíttetnek, a pápa elhagyja az örök várost. Annyi áll, hogy a pápai kormány bizonyos franczia ígéretek iránt folyvást némi csalódásban élt. A római hivatalos lap a piemonti beütés előtt hirdette, hogy Napolen császár erőhatalommal ellene fog szegülni a piemonti csapatok beütésének. Közelebb Antonelli bibornok szept. 18 diki tiltakozásában is azt mondja, „hogy a francziák császára Piemontnak kijelentette, miszerint ő ellenségesen fog eléje állani a legújabb invasiónak, s megszakít mindenféle viszonyt e kor­mánynyal, ha az ő felségét nem biztosítja, hogy a szent­szék kormányához intézett fölhívásnak semmi következménye nem lesz, és hogy a szárd sereg a pá­pai hadakat megtám­ani nem fogja.­­ Ekközben a­ápai állam megszállásának kérdése Ancona elestével közel megoldásnak néz eléje (ha egy köze­lebbi sürgöny szerint már meg nem történt). A „Pa­trie“ maga is így látja a dolgot, az ide vonatkozó tu­dósításokat szept. 27-dikén így állítván össze: „Épen most értesülünk, hogy Anconának előre fek­vő külvárosát a piemontiak rettentő harcz után bevet­ték. A porta Piát, melyen ezen elővárosba a bejárás van, ötször vették be és vették vissza. A piemonti kato­nák és a pápai katonák a legnagyobb rettenthetlen­­séget tanulsták a támadásban és a védelemben. „A legutóbbi sürgönyök szerint azonban nem hi­szik, hogy Ancona igen sokáig ellent állhasson da­czára a véd­ő bátorságának. A vár mintegy 35.000 emberből álló hadseregtől van körülvév­e, őrsége pe­dig csak 7500 ember, ide értve azon kis hadoszlopot, melynek élén Lamorid­ére tábornok a 18-diki ütközetben az ellenség sorain keresztül a várba be­ment. A hadi működések egyébiránt úgy látszik az ostromló sereg részér­ől sok erélylyel és nagy segélyesz­­közö­kel folytak.“ A „Patrie“ hozzáteszi, hogy a tudósítások keltekor Fanti hadteste Viterbo felől annyira előnyomult, hogy előhada már Braccianoban volt­, néhány kilométerre Rómától. „E csapatok — úgymond magának az egyházi államok fővárosának falai alatt szándékoztak táborozni.“ A­mi Garibaldit illeti, őt mind feketébb színek­kel kezdi rajzolni a „Patrie“. Már nem csak M­a­z­z­i­ni és Ledru Rollin van Nápolyban; ott van Simon Bernard is; a nyargaló párt az ügyek igazgatására triumvirátus kinevezését kívánja. Garibaldi iveit lepik azoknak aláírásai, a­kik Róma ellen menni ajánlkoznak stb. stb. Ha így megy — jegyzi megy a „Nat. Ztg.“ — még megéri Viktor Emánuel, hogy a „nyugalom és rend barátai“köszönő föliratokat fognak hozzá intézni egész Európából John Lemoinne a „Journal des Débats“-ban ebettől fogva úgy tekintette Piemontnak az egyházi államba bemenetelét, mint ellenforradalmi lépést. Hi­szi, hogy Garibaldi letesz azon őrült gondolatról, hogy Rómában a francziákat megtámadja. Ha azonban Jupi­ter mégis annyira elvette volna a diktátor eszét, hogy ilyesmit merészeljen, akkor az Olaszország iránt min­dig kitűnő ragaszkodással viseltetett publicista nem kétkedik azt tanácsolni Viktor Emánuelnek, hogy áll­ja útját a veszélynek, „mert az összecsapás két olasz hadsereg közt szerencsétlenség lenne ugyan, de még­is kisebb szerencsétlenség mint a Franczi­országgal való szakítás.“­­ Elvileg egyébiránt a czikkíró a franczia megszállást Rómában olyba tekint, mint az osztrák occupatiot, s azzal vigasztalja magát, hogy maholnap a francziáknak talán nem is lesz kit őriz­niök Rómában. — A „Moniteur“ szept. 27-dikén jelenti, hogy Nigra lovag, a kormány által visszahívott szárd képviselő miniszter a császárné 26-dikán búcsúláto­­gatást tett, és hogy a követő távolléte alatt az ügyeket G r­o p­e 11 o gróf első titkár v­endi. — A kölni lap szerint közelebb egy röpiratot vár­nak a pápa elutazásáról és Olaszország jelen helyze­téről átaljában. A röpirat állítólag nagyobb tekin­télyre tarthat igényt, mint a­melyek e tárgyban eddig megjelentek.— Gr­an­i­er de Cassagnac­ur is a „Pays“-ben a mellett szólal föl, hogy a pápának Rómában kell maradnia. Falloux urat idézetek után: — A „Correspondant“ lapot és aligha sajtóper nem fenyegeti azon melyeket a „Patria“ tesz egy czikkből, a hol Falloux ur kikel a királyok ellen, kik egymás ellen torzsal­kodnak, s egymást úgy fosztogatják, mint az uton­ál­­lók;— továbbá kikel a püspöki kar ellen, mely Üd­­vözölgetéseivel egész a végső állomásig kisérte azon politikát, melynek csalhatatlanul a szent­szék meg­rontásával kellett végződnie.“ — Emlékeznek e lap olvasói azon távirati sür­gönyre, melyet a Reuter féle londoni ügynökség a varsói találkozásra vonatkozólag Páriából szept 28-ról kapott, és a­mely szerint B­o­u­d­e­ur a sz.­pé­­tervári franczia követség titkára Francziaország ré­szére fölötte kedvezőtlen nyilatkozatokat hozott volna Gorcsakoff herczegtől. A „Nord,“ mint szept. 26-diki szemléjéből látszik, ily nagy dolgokról nem tud semmit; a találkozást fontos eseménynek tartja ugyan, de mégsem látja oly horderőv­el bírónak, a­mi­nőt annak némelyek óhajtásai, mások félelmei tulaj­donítanak. „Ezen entrevue — úgymond — valószínű­leg egy oly találkozás fölötte szerény mérveire fog leolvadni, melyet a három szomszéd uralkodó kö­zötti udvariasság és személyes előzékenységek su­galltak. Más oly fejedelmeknek, a­kiket semmi csa­ládi vagy politikai ok nem hívhatott Varsóba, ottani megjelenését már hivatalosan megc­áfolták.“ A „Nat. Ztg“ egyik párisi levelezője erősíthetni véle, hogy Sándor császár Ferencz József császár­nak a Varsóba való meghívást csak akkor küldte el, midőn Angliának szavát bírta arra, hogy e meghívás őt nem érinti kellemetlenül. — A „Moniteur szept. 28-ról jelenti, hogy gróf S­u­v­a­­­o­f­f Péter a sz.­pétervári rendőrség igazga­tója s öcscse Suvaloff Pál az orosz császár had­segédei St. Cloudban III. Napóleontól fogadtattak, s annak a czár ajándékából átadtak négy lovat a híres Orloff fajból a chrenowskoy ménesből. .A császár nem győzte eléggé bámulni a lovak szépségét, s kijelenté a fönnt nevezetteknek, mennyire érzi a becsét oly fi­gyelemnek, a­mely a két uralkodó közötti baráti vi­szonyokat annyira kitünteti. OLASZORSZÁG: Garibaldi szept. 18-kán érkezett vissza Palermoból Nápolyba, 19-én Casertába indult, mely a capuai vonal ellen megnyitandó hadműködé­­seinek alappontjául szolgáland. A két fél közt szept. 18-án heves csatározás történt, melyben a felkelők részéről 5000 ember vett részt, s közülök 15- en let­tek csataképtelenekké, s 21-kig tizenheten sebeikben elhaltak. Ezen adatokat hivatalosan közlik. Az „Ind. b.“ nápolyi levelezője e nap eredményéül jelenti, hogy a cajazzoi állás, melynek a fölkelők birtokáb­a jutottak, a Volturno jobb partján, hathatós segélyekre van. A st. Angelo hegyen fölállított ágyu­­telepek Capua városát nagy előnynyel lövöldözhetik. A Volturnon át a fölkelő csapatok egy hidat vertek, mely az átkelést igen könny­ű­, s az összeköttetést folytonoss­á teszi. Szept. 23-dikára ál­alános támadás volt határozva. Ugyanezen fegyvertényről, s a vele kapcsolatos működésekről Türr tábornok következőleg tudósítja a nápolyi hadüg­y­minisztert : „Tegnap egy hadoszlopot küldöttem el, hogy ma reg­gel Calazzot Capuától jobbra a Volturno másik partján megtámadja. Ma reggelre Santa Maria és San Prisco­­ból erőtetett csataszemlészetet rendeltem Capua ellen, s a S­a­c­c­h­i dandárral és két ágyúval kivonultam, hogy Scafo és Scafo di Cajazzo ellen erős demonstratiót tegyek. A királyi csapatok, melyek a Volturno folyón innen áll­tak, a túlpartra űzettek. E pillanatban veszem Cattabene parancsnok jelentését, ki tudatja, hogy Cajazzot elfog­lalta. Garibaldi tábornok Scafo di Formicoloban meglá­togatott, honnét azon hadoszlopokhoz ment, melyek Santa Maria és Capua közt állnak. „Caserta sept. 19. d. u. 3 óra 20 percz 1860. Türr.“ Továbbá Nápolyban ugyancsak sept. 19-én követ­kező jelentés tétetett közzé : A mieinknek két erős csataszemlészete ütközetbe ke­veredett 10,000 nyi királyi haddal. Valamivel fölőbb a mieinkből két hadoszlop a Volturnon átment, elfoglalta Calazzot és magasait, melyeket ezelőtt a királyiak tar­tottak megszállva. 1500 emberből álló királyi hadtest — habár sikeretlenül — megkísérte e helyek visszafoglalását. Ezen sok előnynyel bíró pont a mieinknek hathatós ál­lást biztosít. A királyiak sok lőszert fogyasztottak el, ki­váltképen ágyúlőport, azonban a mieinknek kevés kárt okoztak.“­­ A párisi esti lapok újabb hírei szerint Garibaldi Teracina mellett szándékozik egy kiszállást megkí­sérteni, hogy a nápolyiaknak Rómával való összeköt­tetését elvágja, azonban e terve kivitelére hiányzanak a matrózok. A Volturno melletti hadműveletek na­gyobb terjedelmet kezdenek venni. A nápolyiaknak Capuától Gaetáig húzódó vonala megerősítetett. Ses­­sában áll a főerő, Casertában a tartalék. (Fennebb láttuk, hogy e hely már Türr­ilok kezében van.) Gari­baldi egy támadást kísérlett Baia ellen, hogy az ott összehalmozott készleteket elfoglalja, azonban a kí­sérlet az első rohammal nem sikerült, éjjel pedig­» megtámadottak minden készlettel elvonultak, s igy Garibaldi más­nap csak az üres helynek juthatott bir­tokába. Az önkénytesek behatására megnyitott jegy­zékeken számos aláírás gyűl. — Egy párisi lap szerint a piemontiak utasitják, sz. Péter patrimoniumát megszállni, de úgy, hogy e hadműtétnél a francziákkal minden összeütközést vagy súrlódást kikerüljenek ; ezen utóbbiak csupán Róma és Civitavecchia megszállására szorítkoznak. Ancona bevételével Fanti a nápolyi határoknál fogja haderejének egy részét öszpontosítani, s a nápolyi ki­rályságba azzal be is nyomuln , mihelyt e végett a lakosság által föl fog szólíttatni Azon körülményt, hogy a „Loreley“ porosz hajó Messina kapitulatióját megakadályozta, most már több oldalról vett tudósítások is igazolják, így ,,Perseveranza“ írja, miszerint Kuhn úr, a „Loreley“ porosz hadihajó parancsnoka Gaetából Messina elé érkezvén, itt a messinai fellegvár parancsnokával értekezett, mely alkalommal Feigola tábornoknak a király egy sajátkezüleg irt nyujtá nyújtja át melyben a tábornok hősies kitartásra szólittatik fe. Ez alkalommal Kuhn ur a többi közt úgy nyilatko­zott, hogy mindaddig, míg egy porosz él, Ferencz ki­rály a két Sziczilia királya lesz (itt a rajnai lap egy­­ jelet tesz), s nem sokára ismét visszafoglalandja trónját.­­ Ugyanezt erősíti a „Volks-Zeit­“ egy­­­­déli Olaszországban tartózkodó porosz levelezője is. Franczia lapok tudósítói szerint Fanti­­lonok seregének előhadai egész Comarcáig, 35 kilométer­nyi távolságra Rómától, a Bracciano tó mellett nyo­multak előre, sőt e csapatok feladata volna egész Róma falaiig előrenyomulni. Az örökváros zűrzava­rát határtalannak írják; a pápa Róma elhagyásával fenyegetődzik, ha a francziák a szárdok ellen nem indulnak, s így az egész Olaszországgal háborúba nem keverednek, ezzel szemben Goyon tánok utasí­tására hivatkozott, mely a pápa személyének védel­­mezését tartalmazza. Kén délután egy lap jelent meg, mely többek közt ezt irta: „Ma azon napot ünnepeljük, melyen 17 évvel ezelőtt a bajorokat elkergettük,é s hátrább „délutáni 2 óráig minden csendes volt.“ Délután 5-kor „Az óra“ czimü új lap jelent meg, melyben többek közt azt ir­ták : „álljatok boszut a királyon.“ Azonnal lefoglalta­tott, de mégis elég soká ért, hogy sokan olvassák. Este 7 órakor a nép, különösen a fiatalság és nők nagy számmal gyűltek a piaczra, a­hol katonai zene szokott tartatni, de hiában vártak a zenére. A gyülekezet nyug­talankodni kezd. Valaki messze csengő hangon elkiált­ja : „Éljen Garibaldi! éljen Viktor Emánuel!“ — A nép vészhangoztatta az éljeneket. Más oldalról e kiáltás hangzott : „Le a németekkel le az angolokkal!“ Le velek ismétlő a tömeg. Ekkor a rendőrség, lovas zsandárok és lándzsások kíséretében megjelent s széljel kergette a népet. Két hirlapszerkesztőt s több diákot elfogtak. Mondják, hogy e mozgalom egyik pártfogója Kanaris tanácsos volt, ki, ugyan­azon téren fekvő lakában a demonstratio alatt er­kélyére állott ki. Kanaris vitéz tengerész volt a török elleni harczban. A mostani kormány őt admi­­rálta, aztán tengerészügy-miniszterré és szenátorrá tette. Az öreg Kanaris nagyravágyó, hiú ember, miniszterelnökségre vágyik, s a királyi hatalom meg­szorítása mellett buzog. Különben járatlan az európa viszonyokban. A 15 diki demonstratio némi összeköttetésben áll az olaszországi eseményekkel. Nemcsak morális a ha­tás, hanem vannak tettleges kapcsok is. Egy M­i 1- b­i­­­z nevű lengyel tiszt az összekötő kapocs, ki több évig Athénében élvén, onnan kiutasittatott és most Garibaldi mellett szolgál. Eddig is folytonos összeköt­tetése volt Athénével. (Trieszt, Ztg.) TÖRÖKORSZÁG. Az olasz mozgalom, írják Peru­­ból, aggodalmat keltett a török kormányban, mely attól kezd tartani, hogy e mozgalom kiterjed mahol­nap Szerbiára, Boszniára és a birodalom más európai tartományaira is. Ennélfogva remélik, hogy az ausz­triai cs. kir. internuntius b. Prokeschosten kö­zelebbi megérkeztével Ausztria és Törökország közt szoros­­egyesség fog köttetni. A török pénzügyek állapot­a folyvást szomorú. A kormány két új rendszabályt léptet életbe pénztárát gyarapítandó. Egyik a nagyobb követségek számá­nak apasztása mi­által 2­0/s milliót gazdálkodik meg évenként.­­ A másik rendszabály a dohány mo n­o p o l­i­u m bevitele az egész birodalomba, mi álta az állam 150 millió piasztert nyer. Ennyit ígért éven­ként egy részint bel-, részint külföldiekből egybe­­állott társaság haszonbérül. Ez utóbbi rendszabály sokat segíthet ugyan az állam pénztárán, mely közelebbről is 100 millió pi­asztert vett föl egy galatai bankártól, alkalmasint nagy uzsorával, de politikai tekintetben, meglehet nem bölcs rendszabály. A különben is elégedetlen nép hangulata, melyet ez intézkedés okoz, ki van felejtve a számításból. GÖRÖGORSZÁG, Athéné, szept. 22. Szept. 15-di- Távirati jelentések. Páris, szept. 30. A „Moniteur“ írja : A császár el­határozta a római megszálló hadtestet egy hadosztály gyalogsággal, két század lovassággal s egy üteggel növel­ni. A szardiniai kormány értesíttetett, hogy Goyon föl van hatalmazva akkora téren venni hadállást, mekkorát katonai tekintetekből elfoglalni szü­ségesnek tart. Egyedül a nagyhatalmak congressusát illeti az olasz­­országi események által fölmerült kérdésekről egykoron véleményt mondani, addig a császár kormánya folytatni fogja önkényt vállalt küldetéséhez képest a kötelességek teljesítését, melyek a sz. atya iránti rokonszenvünkből s hadainknak a katholikus világ fővárosában jelenlétéből származnak. Turin, szept. 29. A király Romagnába utazott. Egy nápolyi küldöttség meghivandja Viktor Emánuelt Ná­polyba, hogy ott a békét, szabadságot,­rendet és előhala­­dást helyreállítsa. Milano, sept. 30. A „Perseveranza“ jelenti Messiná­­ból sept. 2- től . A fellegvár nápolyi helyőrsége gyak­ran ágyúzza a várost; a szicziliai és nápolyi előőrsök foly­tonosan verekednek együtt; mintegy 13 tiszt és sok tü­zér érkezett franczia gőzösökön a helyőrséget szaporítani és bátorítani; a helyőrség 5000 emberből állhat. Gari­baldi a helyőrségnek tíz napi gondolkozási időt engedett, hogy ez alatt seregével csatlakozzék, vagy úgy bánand­­nak vele mint Olaszország ellenével. A Perseveranzanak írják Nápolyból sept. 25 völ . Itt nagy zavar és meglepetés uralkodik. Garibaldi nem em­bere e nehéz körülményeknek. Ezer meg ezer aláírással kérik a­­szárd királyt, hogy foglalja el az országot. A piemontiak három órányira vannak a nápolyi határoktól. Cialdini tudatta Garibaldival, hogy ő át megy a határon, melyre azt nyerte feleletül, hogy Garibaldi fogja várni. Páris, sept. 28. A Constitutionnel élesen kel ki Garibaldi ellen, s attól tart, hogy az általa kezdett vál­lalat üres komédiakép fog végződni. A nápolyi franczia követ (?) tiltakozik a nápolyi kirá­lyi tengerészet Garibaldi általi elfoglalása ellen. Franczia- és Angolország nem helyeslik Ancona ostromzár alá vételét. Genua, sept. 28. A segélybizottmány küldöttsége Nápolyból visszatért. Garibaldi máj. 5-ki kiáltványára hivatkozott, mely mellett állhatatosan megmaradt, miért is hogy czélját elérhesse, ezután is támogassák segítsé­­gekkel. A sorrentoi püspököt Concordia börtönbe zárták, diktátor egy rendelettel lefoglalja a püspökök birto­kait. A papi rendek feloszlattatnak. A püspökök állami nyugdíjt húznak. Perugia, szept. 27.Pepoli főbiztos az inquisitió tör­vényszékét eltörölte, valamint a kolostorokat is, birto­kaikat az állam foglalandja el és kezelendi. A Garibaldi számára való gyűjtések és toborzások meg vannak tiltva. E 8 ♦ i posta. Pest, okt. 1. — A római franczia megszálló hadsereg szaporí­tása folytán, melyet, mint a táviró után tudva van, a „Moniteur“ előtt már a „Constitutionnel“ is jelentett volt, azon hir terjedt el szept. 28 -án Párisban, hogy Róma és Páris közt némi közeledés jött létre; a szent atya, a franczia kormány új magatartásával szemközt elhatározván a franczia szuronyok fedezete alatt Ró­mában maradni. Az „Indépend­ beige“ keveset hisz ezen közeledés őszinteségében, miután Róma nem enged semmit, s politikájában nem változtat semmit, a belga lap pe­dig lehetetlenségnek tartja, hogy a franczia kormány őszintén támogathasson oly politikát, a­melyet rászállt és kárhoztatott. A megszálló hadtest szaporításának szerinte csak az lesz eredménye, hogy a forradalmi szenvedélyeket rendesebb mederbe szorítja, s a nem­zeti mozgalom diadalát meglehet lassúbbá, de annál biztosabbá teszi. Különben is egy marseillei sürgöny, mely szept. 28-dikán kelt, azt jelenti, hogy a bíbor­­nokok többsége a sz. atya elutazása mellett nyilat­kozott, s ez utóbbi csupán Cadore­ig visszaérkeztéig halasztatott el. A kölni lap szerint a pápa jogai mellett a mala­­kofa herczeg szólalt föl nagyon melegen. A belga lap szerint Ausztria és Anglia, noha egé­szen különböző szempontból, nem jó szemmel nézik az Olaszországban levő franczia haderő szaporítását. A „Patrie“ fölszólítja Viktor Emánuel királyt, ne hagyja compromittálni az olasz függetlenség nemes ügyét a szélső pártok által. A „Constitutionnel“-ben Grandguillot úr alig hagy valamit Garibaldin a nagy buzgóságnak miatta. Az „Opin.Nat.“ szerint a diktá­

Next