Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-01 / 3244. szám

fogja a Kisfaludy társaság legközelebbi illésében (de­­czember 27-kén) ismertetni. Folyvást szaporodik a könyvtár is. A legutóbbi ülésben következő könyvek lőnek bemutatva: Garay Alajos úrtól: „Dalhangok a kath. egyház őstörténete­­s szent szokásaiból, irta Garay Alajos“, „Falusi élet (népies elbeszélések), irta Garay Alajos“, két kötet, „Temetési gyászénekek, szerkesztők és kiadók En­­geszer Mátyás közreműködése mellett Garay Alajos és Soklya Antal“, „Betúlia hölgye, hősköltemény hat énekben , irta Garay Alajos“; Horváth Döme úrtól „Lengyelhon bukása, történetrajz, Raumer után for­­ditá Horváth Döme.“ „Emléklap a kecskeméti ke­gyesrendi főitanodának megnyitási ünnepélyéről, ki adta Horváth Döme“; Hutter Antal úrtól „Tudósit­­vány a lévai kegyes tanitórendi kis-gymnásiumról, melyet 1859/60-ban közrebocsátott Hutter Antal.“ Kö­szönet a lelkes íróknak. Shakespeare fordítására számos vállalkozó jelent­kezik; két színmű, „Othelló“ és a „Téli rege“ fordí­tása Szász Károly és be is adatott s bírálat alá bo­csáttatott. Az uj tagok közöl Greguss Ágost köszöntött be. Toldy Ferencz volt bevezetője. Greguss Ágost bekö­szöntő munkája egy hetven és néhány darabból álló külföldi népdalgyüjtemény. A beköszöntő egy pár észrevételt bocsátott előre a népköltészet viszonyáról a műköltészethez s aztán egy két mutatványt olvasott föl a gyűjteményből. . ynivUiu «iJani* m©tc Szigligeti Edvárd a pénztárnokságról lemondván, a pénztárnoki tiszttel ideiglen Tóth Lőrincz bízatott meg. Kelt Pesten, nov. 30-án 1860. Greguss Ágost, titoknok. Megyei élet. — Inkey Ádám ur válasza gr. Batthyány Imre fő­ispán urnak lapunk múlt vasárnapi számában közlött levelére következő : Ő excellentiájának, Németujvári gróf Batthyány Imre cs. kir. kamarásnak, val. bel. titk. tanácsos­nak, és Zalamegye főispánjának hódoló tisztelettel Bécsben. Biliczán, nov. 9 én 1860. Mélyen tisztelt excellentiád ! Nem érhette volna nagyobb öröm Zalamegye kö­­zönségét annak értésénél, mint midőn excládnak, me­gyénk oly sok éven át általánosan szeretve tisztelt főispánjának régi törvényes méltóságábani, megyénk élére visszahelyeztetése tudattatott velünk. Excellentiádnak bölcs kormánya alatt nyugodtan nézünk megyénk uj átalakításának nagy munkája elé! üdvözöljük excládat uj méltósága küszöbén ! Engedje exellád, hogy jelen soraimban Zalamegye 6-ik járásának, muraköznek érdekében s nevében, mint ottani lakos, számos birtokosai és lakosai ne­vében is, mintegy köz­hajtásból fölszólaltak. Muraköz 1848 őszén, Jelasits fegyveres betörése­kor honunkba, — ezen vezér által minden helyes ok nélkül, csupán önkényből, a lakosok előleges meg­kérdezése és beleegyezése nélkül, sőt azoknak ké­sőbb több ízben tanúsított világos és nyílt ellenke­zése s ellenszegülése daczára — Horvátországhoz csatoltatott! Fájdalmasan esett nekünk muraközi la­kosoknak akaratunk ellenére Horvátoknak tartatni, és századokon át velünk egy megyét képezett, Zalá­tól elszakadni, — ezen kényszer még nehezebben vi­seltethető velünk a súlyos tizenkét évet! Az okt. 20-a óta hazánkat kecsegtető derű, s ked­ves főispánunknak bölcs kormánya majd lassankint hegedni engedi sajgó sebeinket ! Az okt. 20 iki kiadványokban nyíltan kimondva lévén a régi megyei határoknak visszaállítása, — erre építve esedezünk excellentiád előtt, kegyesked­nék bennünk Muraközieket is méltó figyelmébe venni, é s helyiségeinket ellepett, s rajtunk nadályokként nehezedő karantén, stájer, cseh, morv és majd minden nemzetiségből való népzagyvalék hivatalno­koktól, ezek tarka seregétől, a bennünk zsarolóktól s dúlóktól mielőbb megszabadítani, ez legfőbb vá­gyunk, óhajtásunk, és könyörgésünk ! Melyek után midőn vidékemet, s magamat excel­lentiád magas kegyeibe, s hathatós pártfogásába aján­lanám, vagyok s elhalok mint excellentiádnak leg­őszintébb tisztelője, s kész szolgája Inkey Ádám, muraközi földbirtokos. — Szatmármegyéből, nov. 23. A minapi levelemben említett közlekedési akadályok s rész idő­járás daczára több felöl sürgetett óhajtásra a megyé­nek minden járásából e hó 21-kén Szatmáron össze­gyűltünk egy előleges értekezletet tartani, mely ta­nácskozásul azon átalános tájékozást tűzte ki magá­nak, a­honnan az önkormányzás visszanyert terét el­foglalnunk, s amazt az október 20-ai diploma folytán életbe léptetnünk kellessék. A város által fölajánlott tanácsteremben az érte­kezletet közkívánatra az 1848-dik évben volt utolsó alispán és kormánybiztos, Eötvös Mihály úr nyitá meg, s ebben tényleg — mielőtt valaki fejtegetné, a köz­véleményben átalánosan érvényes nézet nyilvánult, miszerint az 1847/1-ki törvények alapján kell a me­gye tanácsát megalakítani. E vezérelvből indulva ki­­mondá az értekezlet, hogy az első közgyűlésileg egy­behívott s kiegészített megyei bizottmány intézkedé­sének hagyandó fönn a visszaállított municipális rend­szer életbe léptetése ; egyelőre azonban mellőzendő­nek találta akár tisztújítási combinatiókat szóba hoz­ni, akár csak a választás körüli irányelveket meg­pendíteni , hanem ildomosnak vélte kerülni óvatosan mindent, a­mi pártszellemet szítna az egyértelmű keblekben. Végre az óhajtva várt főispán üdvözletére egy szá­mos tagból álló küldöttséget nevezett ki vegyesen a volt karok s rendek osztályával egy nemzettesté ol­vadt polgári elemből is. Látni való ezekből, mily szellemben kívánja me­gyénk természetes összefüggésbe hozni jelen helyze­tét alkotmányos múltjával, és ezen egyszerűséggel könnyebben s gyorsabban oldhatja meg azon nehéz­ségeket, miket talán félakarattal nyújtott engedmé­nyek hajszálain függő felsőbb utasítások maguk elé gördítenek , mi­közben a válságos órák fövenye foly­ton foly, s a fábiuszi töprengés csomóját váratlan események s tények logikája vághatja ketté. Azon közhír, hogy a püspök Nagy-Károlyban a tün­tetés azon nemében részesíttetett, melyben az előtt a két főnök személyében egyszersmind alrendszer iránti ellenszenv nyilvánult, kedvetlen benyomást szült azoknál, kik az újra kitűzött alkotmányos nap mele­gétől áthatva, tágabb látkörű jövendőnk felé féltékeny szemmel néznek minden oly jelenségre, mely vallási eszméktől el nem vonható személyekre hárulván a­z átmeneti korszak úgy is lazább érzületén könnyen túlcsapongásra vezethet; másfelől zavarják az együtt ünneplő egyházi óvatiók, mint az összetartás diada­lának magasztos emlékét. De e szelid érzelmek mellé — hogy enyhüljenek— oda kell állítanunk azon mérsékeltséget, mely az ál­­mos botjairól egykor elhirhedt nép tizenkét év alatt tanúsított, midőn súlyos emlékei daczára, békén hagy­ta föl s alá lengetni legnépesebb utczáin a London­ban megtépett nagy bajuszt. Élvezzük békével szabadságunkat! 1 1. — Jász-Kis-ér, nov. 27. Tegnap tartatott meg községünkben a majdnem tizenkét év óta leszorított, de a néptől annál inkább óhajtott községi tisztúyitás. Az október 20-ai legmagasbb diplomába kifejezett akarat, csendes árként szivárogva szét a nép rétegei közé, megtermelte gyümölcsét s az hangos zörej közt volt hulló félbe a nép ajkáról, az oly huzamos időn át elfojtott — de el nem felejtett — törvényes jog gyakorolhatásáért, midőn a község értelmisége a fejetlenség s kitörhető méltatlankodás útját állva, higgadt vezetőül csatlakozott. Nyolcz nappal előbb el­határoztatott az 1848 diki választási törvények alap­ján, egy tíz tagból összeállított választmány által a választó lakosok összeírása, úgy a községünk lakói számához arányosított 52 számból álló képviselők, mint a kijelölendő községi tisztviselők megválasz­tása végett. Majd titkos szavazattal választatott egy tizenegy tagból álló választmány a tisztviselők kije­lölését s a tisztujitást kellő renddel végrehajtandó). — Ezen választmányok pótolták a 1848. XXV. törvény­­czikk kivonata nyomán ez idő szerint lehetlenné vált tiszti küldöttséget; községünkre, m­nt egy század óta rendezett tanárral s első illetőségű bírósággal felru­házott községre, a XXIV. törvényczikk első szaka­sza is kiterjesztethetv­e. — Mind a községi képvise­lők — kiknek törvényes működésük majdnem pótol­­hatlan veszteséget idézett elő községünkben,­­ mind a tisztviselők a tanács tagjaival együtt titkos szava­zattal a legpéldásabb renddel választatván meg. Öröm­mel s az illető jelenleg is működő főbb hivatalnokok becsületére jegyezhetem ide , hogy míg e derék be­csületes magyar nép ingerültségében is mérsékelt, jo­gaihoz féltékenyen ragaszkodó, törvényeihez hű és azokkal élni vagy enyészni elhatározott volt, a rend szigorú fönntartására tett figyelmeztetésen kivül, jo­gai gyakorlatába hivatalosan nem gátoltatok.. . A végrehajtott tiszt­újítás eredménye, tudomás végett — a járási cs. kir. s egyszersmind a kerületi főkapitány. Sághoz is fölterjesztetni elhatároztatott. M. — Pozsony, nov. 29. Nem szándékom ön lapjait kis körünkből kifolyó egynémely ármánykodások el­lenében polémiánkba keverni; de egynémely bécsi la­poknak tegnapi számaiban pesti vendégeink érkez­­tére vonatkozó olynemű czélzásai­t, hogy csak Schil­ler városi titkár úrnak köszönheti a város közönsége a rend megtartását és szerencsétlenségek ki­kerültét, oly koholmány, miszerint illő és kötelesség lapjaiban kinyilatkoztatnom, hogy ebben minden igaz­­ságszerető, józan, és így a legnagyobb számú közön­ség városunkban megütközött. 26 és 27-kén számos vidéki látogatói voltak városunknak , de mind olya­nok, kiknek eszek ágában sem volt egyéb, mint épen azon czél, mely miatt bejöttek, és pedig a gazdasági egylet és a m­egyei szerkezet körüli eszmélkedések és tanácskozások. Mennyire igaz ezen állításom, kitet­szik azon intermezzoból, mely 27 -én este épen azon azon agyrémes lejekből kikerülhetett, melyek azon fönnebbi irányú czikkeket írhatták. A Pálffy-teremben szavaslati akadémiára szép és válogatott közönség gyűlt össze. Végén a zene csárdásra fordult, és a je­len volt hölgyek távozva kéretvén, szívesen engedő­nek a kedélyes jó kedvbe beleelegyedni. Egyszerre tudtukra adatik, hogy a megyeházában félszázad ka­tonaság fölállíttatott, és a város ezen részében hly­­nemű őrcsapatok járnak, minek az ostromállapotból ismeretesek maradtak. A jó kedv azonnal megzavar­tatott, s mindenki csendesen haza távozott. A városi közönség csak másnap volt értesítve a nagy készület­ről, még máig sem tudja senki sem okát, sem kútfejét. Ha tehát a bécsi lapok ilynemű eszélyes rendszabá­lyokban vélik a szerencsétlenségek távolítását, ne­­künk okunk és al­kunk van hinni, hogy mi ezek el­lenében eszélyes vendégeinkben és közönségünkben találjuk nyugalmunk és biztosságunk biztosítékát. r. 1. M.-Sziget, novemb. 24. Máramarosban is föltűnt a rég nélkülözött, megbecsülhetlen municipális élet újabb hajnala. Az e pillanatban egymásra tóduló gon­dolatoknak, érzeményeknek nem bir ez örömtől re­sz­­kető kéz szavakat adni. — miért is ? hisz széles Ma­gyarországon nincs lélek, mely bennünket meg ne ér­tene, nincs szív, mely ne úgy dobogna, mint a miénk. Mán József szeretett főispánunknál­ tisztelgés nap­ja ez. Már délben megkezdődött a nagyszerű búcsú­járás, a városi és vidéki lakosság minden osztályából egygyé olvadt néptömeg Szaplonczay József vezetése alatt a város­házától kiindulván, hogy a nemzeti lo­bogó, melyet lelkes ifjúink egyike, Darvay Gábor ma­gasan emelt ég felé, a megye házhoz vitessék. Meg­­rendült a Rákóczy-induló s a megyeháza előtt — miután Pataky János barátunk a megyei autonómiát és az 1848 ki alkotmányt meleg szavakkal ültette volna, — a nemzeti zászló a megyeház homlokzatára, honnan azt 11 év alatt a gyászlobogó leszorította, — an­ő örömrivalgásai között töltözetett. Könybe bo­rult szemekkel énekeltük el a„Szózat“ot s levett fö­­vegekkel imádkoztunk Isten szabad ege alatt ez öröm­­könyek bőségéért, tartósságáért. Délután 3 órakor régi tisztviselők, lelkészek, hona­­ratiorok, polgárok a megye minden részéből nagy számmal gyűltek össze a megyeház teremében, négy­ezerét haladó gyász és vészteljes nap után most elő­ször, hol Szaplonczay József volt képviselő, ezen egyik legtiszteltebb veteránunk s vezetőnk fölkérte nevünk­ben fötisztelendő Anderkó Péter g.kath. püspöki he­lyettes urat, hogy lenne a tisztelgő testületnek szó­noka. „Vezess, úgymond, bennünket hőn tisztelt főispá­nunkhoz, mond neki, hogy foglalja el mielőbb e me­gye kormányzói székét, alkossa meg a tisztviselői kart, független, szilárd jellemű férfiakból, tartsa fönn köztünk az egyetértést, melyet e haza ellenségei meg­zavarni törekszenek !, stb. Ezen terjedelmes s me­gyénk állapotát hot rajzoló beszédet a kitörő éljenek mondatról mondatra kísérték. Megindultunk Szarvaszóra, főispánunknak innen egy mértföldnyire fekvő birtokára. A kocsik és sze­kerek ily beláb­atlan hossza sorát Máramarosban soha nem láttuk. Pogány Ödön, néhai feled­etlen alispánunk lelkes fia négy lovas fogaton vágtatva vivén a nagy menet előtt egy óriási trikolort. A tágas termet, szobákat, folyosó­it egy perc alatt betöltötte a tengernyi nép, egy nagy rész — mint medréből kiszorult ár — kénytelenittetvén az udv­bon helyt foglalni. Mihály Gábor e megye volt főispánja, mostani főispánunk sógora, és Szaplonczay Zsigmond volt másod alispán s a teljhatalmú választmánynak végső perczig hű elnöke, á­lottak a tisztelgő testület élén. Az aggastyán vicarius, — ki most már a 6-ik főispánt látja e megye kormányzói polezán állatai. — Üdvözlé a főispánt, s ismétlé előtte a fennebbi fölhívásban foglaltakat, mire főispánunk látható elérzékenyüléssel , kénytelt szemekkel válaszolt, elmondván : mennyire meglepte őt e kinevezte­­tése, mely által oly sok más érdensésbek mellőz­­tettek ; azonban az erők hiányát erős akarat és törek­vés fogja pótolni Fölbátorítottak, lelkesedésre ragad­tak bennünket csengő szavai, midőn a népfajok közötti békés egyetértés fönntartására, a rend megőrzésére, az alkotmányos átalakulás békés megoldására nem­csak buzdított bennünket, de ünnepélyes ígéretet is tett, hogy mindig ezek lesznek kormányzásának ve­zérfonalai. Háromszoros éljen reszkehteté meg a léget, mely sohasem hangzott vissza tisztább szivekből emelke­dett és őszintébb kiáltásoktól! Mert hisz a hajnalnak sugárai a l­apot bizonyosann elhozandják nekünk, és mert oly vezér után — minő főispánunk — édes és könnyű reend a küzdelem ! Estre szívélyes lakoma volt, hol a főispánért, lel­kes nejéért s a volt főispán, Mihály Gáborért, kinek a forradalom napjaiban oly szerencsésen sikerült a ren­det, egyetértést e megyében mindvégig fönntartani — emelt pohárköszöntések után azon meggyőződés­sel távoztunk haza, hogy : „Él magyar, áll Buda még!!“ Várady Gábor. — Sz­egszárd, nov 27. Számos­an egybegyült közönség törte meg a hazánk háromszín lobogójával diszeskedő megyeház termét, azon őzéiből, hogy ott az alakulóban lesz gazdasági eg-csilleg­ ügyei fölött, Dőry Frigyes ideiglenes elnök úr fölhívása következ­tében, tanácskozmány tartassék. A tisztelt elnök úr megnyitottnak nyilvánítván a gyűlést, B­irtai György szeretett férfia e megyének emelt szót. S lelkes beszédében előadá, hogy most midőn hazánk az átalakulás küszöbén áll, mellőzve az alakulandó egylet érdekeit, kövessük keblünk su­gallatát,­­ engedjünk tért azon eszmék megvitatásá­nak, melyeken az utolsó időben nem csak megyénk­nek, de az egész nemzetnek szemei kérdőleg függnek. Az átalános éljen-vihar, melyben az egybe­gyült közönség kitört, eléggé tolmácsoló, meny­nyire eltalálta a jeles szónok és hazafi a je­­lenvoltak érzeményeit. S midőn a helyeslő felkiál­­tások, melyek beszédét félbeszakiták, csillapultak, igy folytatá: „véleményem szerint szent köteles­ségünk férfia­s őszinteséggel nyilatkozni, és a kor­mánynak ké­tkedéseit eloszlatni az­által, hogy ünne­pélyesen kijelentjük, miszerint mi az országgyűlési képviseltetés alapját, szintúgy mint a helyhatósági kormányzatnak életbeléptetését illetőleg, más törvé­nyes hasist, mint az ide vágó 1848-ik V., XVI, XVII. törvényczikkeket érvényesnek el nem ismerhetünk.“ Továbbá kinyilatkoztatá, hogy mind a megyei, mind pedig az országgyűlési tért esik a haza alkotmányos és igy az 1847 -i­ki törvények szerint óhajtja elfoglal­ni, mert „minden egyéb alap csak újabb provisorium volna, melynek átkát nép és trón már eléggé érezték.“ Végül indítványt tett, hogy nézeteinek elfogadása esetében egy minél számosabb bizottmány fogadja a kinevezendő és megérkezendő főispánt, mely bi­zottra így egyszersmind a főispán ur előtt a megye köz­­érzületének hű tolmácsolója legyen. Az alkotmányos honszeretettől áthatott keblű szónok lelkes indítvá­nyaira, az egyetértés és lelkesülés kitörései közt han­­goztaták a jelen voltak határozott helyeslésüket. A bizottmány elnökévé Dőry Frigyes ur, szónokává pedig Bartal György úr egyhangúlag megválasztat­ván, fölkéretett elnök úr, m minden községet fölhívni, hogy azok, a nép saját kebléből választott a kisebb községekben kettőt a nagyobbakban pedig számra , őt meg nem haladó képviselőket; csatoljanak a fő­ispán úr elfogadására kiküldött bizottmányhoz, mely­nek a megye lakosai közül bárki tagja lehet. Hogy azonban legyenek egyének, kik az elnök úr föl­­hívására megjelenni kötelességöknek tartsák, a gyű­lés tagjai közül 80-nál többen jelöltettek ki név szerint, s a bizottmányba részt venni kerettek. A tisztelt elnök úr, miután a közönség azon kérel­mének, hogy az alakulandó egylet ügyeit előmozdí­tani szíveskedjék , eleget tenni ígért, e gyűlést befe­jezettnek nyilatkoztató. Gazd. egyl. ideiglene jegyző. —á— Pest, nov. 27. A pestvárosi fő-és elemi isko­­lák igazgatósága I. évi szeptember 2- ról kelt körlevél­ben a felügyel­te alatt álló tanodák tanári testületének meghagyta, hogy minden hivatalos jelentések, beadvá­nyok, protokollumok sat. kizárólag csak magyar nyelven szerkesztendők.­­­­Továbbá november 1- ről utasitja a tanítókat, hogy társalgási nyelvül a tanodákban a magyar nyelvet hasz­nálják és ez utóbbinak gyakorlatára szánt órákat a nyelvnek szakmájának szentelt óraszámból hetenkint 2 —3 órával szaporítsák. Ekkor a magyar nyelv mivelésére fordított időnek aránya a némethez olyan mint 2 : 1. Végtére kötelesek a főtanítók az eddigi használt tan­rendet és egy a fennebbi rendelethez szabott a többi ta­nítókkal kidolgozott tanrendnek vázolatát az elemi iskola igazgatóságának minél hamarabb benyújtani, hogy ez a közelebb tartandó általános­ tanítói tanácskozmánynál megvitathassák. Egyúttal meghagyatott, hogy az olvasó­könyvek kezelésénél azon olvasmányok, mik Magyaror­szág történetéről szólnak, különös figyelemmel tárgya­landók, és édes hazánk történetével Magyarország földle­írásának tüzetesebb tanulása egybekötendő. Bizton reméljük, hogy tekintve Pest külvárosainak ve­gyes ajkú lakosságát, ezen eljárás a magyar nyelvnek a külvárosokb­­an is oktatási nyelvül való elfogadását legkö­zelebb lehetővé fogja tenni. B. Vay Miklós magyar kir. udv. kan­cellár válasza Székesfehérvár sz­űk­ város tanácsának és községi választ­mányának üdvözlő iratára. Szeretett honunknak egy ezredév viszontagságaival szerencsésen megküldött alkotmánya, néhány fájdalmas emlékű év után előbbi érvényességébe visszahelyeztetvén, s ősi törvényes intézményeinek ismétt életbeléptetésével csekély személyem lévén megbizva, e terhes hivatás kezdetén mi sem hathatott volna reám inkább buzditólag, mint ezen nemes város képviselőinek folyó évi november 10 kéről hozzám intézett nagybecsű üdvözlő irata. Midőn uj hivataloskodá­smban oly rendithetlen hon­­szeretettel s egyszersmind oly szíves bizalommal és köz­­rehatási készséggel van szerencsém találkozni, mint a­mely ezen nemes város igen tisztelt tanácsának és köz­ségi választmányának üdvözlő iratában nyilvánul, nem lehet keblemben azon kecsegtető reménynek nem ébred­nie , hogy bármely félreismerhetlenek is az akadályok, azokat imádott hazánk alkotmányos szent jogainak bizto­sítására irányzott fáradhatlan törekvésem, polgártársaim tevékeny közremunkálása által gyámolítva, legyőzni, s a kitűzött ez­élt megközelíteni képes leend. Egyedüli óhajtásom az, hogy hivatalos működésem minden részletei által igazolva legyen azon bizalom, mely ezen nemes város részéről személyem iránt tanú­síttatott, s melyért ezennel legőszintébb hazafiui köszö­­netemet nyilvánítom Bécsben, 1860 ik évi szentandráshó 26-án. B. Vay Miklós m. k. Különfélék. — Az esztergomi értekezlet tagjainak névjegyzéke ő Felségétől elfogadtatva, november 28-án Esztergomba megérkezett. — Hozzánk érkezett több rendbeli adakozásokról kell számot adnunk, melyekről eddig a felnádott tilalom mi­att nem szólhattunk. Kassáról többen a­z Akadémia számára 40 rjítot küldtek hozzánk, mint „a hazai nyelv raívelését idegen szavak kiküszöbölése és pénzbeli megbüntetése által elő­segítő sorsulatnak ezen büntetésekből mostanáig kraj­­czáronkint befolyt összegét.“ Ugyancsak a M. Akadé­miára Sikorszky Endre úr, kassai lyczeumi tanár 10 új­ítót küldött. A nemzeti Múzeum termei földíszitésére Enes­­sey Frayler Lujza asszonyság Éneséről 5 darab aranyat küldött. A Széchenyi - emlékre érkeztek hozzánk : Pulay Júlia asszonyság gyűjtéséből Danczon 95 ft; több mohácsitól 58 ft; Török-Becséről egy barátságos házi ünnepély alkalmával történt adakozásból (Mihalich György gőzhajózási tiszt által) 50 ft; a szarvasi kaszi­nótól 40 ft; a nagykőrösi szlávajku ág. hitv. egyház által ez idén először megtartott Sz.­István-napi nemzeti ünnep alkalmával történt adakozásokból (Raichar János ur tanító által) 26 ft 50 kr. az endrédi közbirtokosságtól (N. B. által) 18 ft. A forradalmi iratokért 15 évre elitélt Táncsics Mihály felesége és árvái számára Nagy- Váradon Győrffy Gyula ur 41 ftot gyűjtött, Kleh István pesti ügyvéd pedig 5 ftot adott. Rákecz özvegye számára B. L úr 10 ftot adott; Kovács Imre úr asztalos pedig Szombathelyt 6 ftot gyűjtött. Az egyes adakozók névsorát, bármint szeretnők is, tárgyhalmaz miatt teljes lehetetlenség közölnünk. De hi­szen a­kik oly nemes czélokra adakoztak, épen mert ily czélokra adakoznak, bizonyosan nem törődnek azzal, tudják-e mások is vagy nem. Mi nem is a hiúságnak akarunk kedvezni, midőn az adakozók névsorát közöljük, hanem részint számadás végett, részint buzdító például a többinek. A beküldött összegeket az illető helyeken átszolgál­tattuk. — A pesti jótékony nőegylet folyó évi de­­czember 2-dik­át­ól 29 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 195 szegény számára — kik kö­zöl 30 új és 165 már elébb is részeltetett —­ 534 ft 65 krt. o. utalványozott, és pedig he­ten­­kin­ti részesülésben álló szegényeknek 397 ft 15 krt, Begyszer mindenkorra segélyzett 29 szegénynek 137 ft 50 krt. — Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyaló 29 vizsgálatról tet­tek jelentést. — Az egylet kötőintézetében jelen­leg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalko­zást és keresetet. — Az esztergomi tanácskozmányra hivandó tagok névsora Esztergomba érkezett. Mikorra hivatnak meg, még nem bizonyos.­­ A vojvodinai szerbeknek és általában a magyar korona alatt lakóknak államjogi viszonyai fe­­lülis jogtörténeti értekezés jelent meg Temesvárt német nyelven Stojacskovics Sándortól. Ára 50 ujkr. — A budai cs. k. kát. térparancsnokság a hét elteltével átiratot intézett Buda város tanácsához a tárnokmester tiszteletére kitűzött nemzeti lobo­gó bevé­tele iránt. Egyszersmind kikötötte, hogy jövőre minden ily alkalmat a cs. k. katonai térparancsnok tudomására hozni el H, mulaszszák, általa a császári zászlónak, a törvények értelmében leendő kölcsönös kitüzhetése végett­. „A megyehatóság, mint erről közelebb személyesen meggyőződtünk, olvassuk a „Győri Közlöny“ben, a vá­rossal még legnagyobbrészt németül levelez s rendeleteit is e nyelven a­dja ki. Nem tudjuk mi okból történik ez, de azt mindenki tudhatja, hogy az okt. 20-ki C3. diplo­mával merőben ellenkezik, s annyival feltűnőbb, mert a

Next