Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)
1861-04-28 / 3364. szám
illetőleg hozatott, a közgyűlés szóról szóra magáévá téve; a második alapján Pestváros is kifejezi azon óhajtását, hogy halhatatlan nagy hazánkfia Széchenyi Istvánnak országos érdemei az ezen országgyűlésen hozandó törvényekbe beczikkelyeztessék. A többi testvérhatóságok körlevelei szintén fölolvastatván, szíves tudomásul vétettek. horvát országgyűlés. Az országgyűlés f. hó 23-iki ülése sok tekintetben érdekes volt. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása után indítványozá Zlatorodics, hogy a jegyzőkönyvben említett határozat az országgyűlési követek sérthetlenségét s nem felelős voltát illetőleg, mint törvény, király Ő Felsége elé terjesztessék szentesítés végett, minthogy könnyen megtörténhetnék, hogy előforduló esetben egyik vagy másik hatóság nem fogná magát az országgyűlés határozataihoz tartani, mi nem történhetnék meg, ha az törvénynyé emeltetnék. Suhaj azt hiszi, hogy erre nézve az egész nemzet erkölcsi erejében, a corpus jurában elégséges biztosítékot bírunk. — Megmarad a jegyzőkönyv szerkesztése. Azután felolvastatott az ügyrend, utána pedig Zsivkovits szerémi követ üdvözlé higgadt beszédben a magas gyűlést; a szerémi követek késő jóvolsát kimenti, s óvást tesz a Separatismus vagy a haza iránti szeretet hiányának minden gyanúja ellen; az egykori Szlavónia romjain épülve, a Szerénységnek tekintettel kelle lennie a Magyarországhoz, a három egy királysághoz, a szerb néphez való viszonyára. A Szerénységnek előbb be kell a szerb nemzeti congressus eredményét várnia, csak annak befejezte után nyilatkozhatott, várjon ide jöjjön-e, vagy sem. Az országgyűlés vegye föl a szerémi követeket körébe, kik eljöttek, hogy mindenekelőtt a három egy királysághoz s a magyar koronához való viszonyt megállapítva tenni tudják. Ilorvát ezen indítványt csupán a szerémi követeknek igazoltatása után kívánja tárgyalás alá vétetni. Brigovics támogatja Zsivkovicsot, a legfő diploma értelmében Ő Felsége óhajtása szerint mindenekelőtt a Magyarországhoz való vizonynak kell tanácskozás alá vétetnie. Bány exeja megjegyzi, hogy kb. előterjesztések forognak tön, ezeknek kell mindenekelőtt feloldatniok. B. K n sa n folytatja az ügyrend felolvasását. A 3 ik czikk 4 ik pontjánál (mely kívánja, hogy a mágnások az országban lakjanak s földbirtokkal bírjanak) azt kívánja kv átérni k házssátétetni, hogy azon mágnások, kik a három-egy királyság fiai, de az országban nem laknak, az országgyűlésenni megjelenhetés jogától kizára itassanak. Vannak személyek, kik az országból hasznot húznak, de annak távollétük által hasznot nem hoznak; egy európai állam sem tűr ily anomáliát; szónok e részben Posenre utal, melynek elnemzetietlenedése a germánismus által például szolgálhat. Miután Mrazovics, Bedekovics és Paca az ellen felszólalnak, a többség a czikk szerkesztése mellett nyilatkozik. Az ügyrend azon pontja, hol mondatik , hogy a hírlapok tudósítóinak elégséges hely lesz adva, hogy azon esetben, ha tudósításaikat szándékosan elferdítik, egyszer megintetvén, ismétlés esetében az ülésteremből kizárattatnak, — igen élénk vitát idézett elő. ’ Egy tag a végtétel elhagyatását kívánja. B o go v ics ellenkező véleményen van. Ő bizonyosan barátja a nyilvánosságnak, s ezt másnap a báni értekezletek alkalmával megmutatta ; azonban föl kell egy itteni lap (Agr. Ztg.) szerkesztése ellen lépnie, mely az országgyűlésen tartott beszédeket helytelenül, sőt elferdítve közli. Szónok látható izgultságban saját személyét hozza föl bizonyságul. Az Agr. Ztg. 188. sz. mondva van, hogy szónok, midőn a bán eskü formájába több általa idézett törvényczikket fölvétetni kíván, az első alispán Oolt által ,,találóan megczáfoltatott.“ Ez azonban rém áll, az idézett törvényczikkek fönállnak s igy az Agr. Ztg. jelentése hamis. Ő tehát azon módositványt terjeszti elő, hogy az egyszer megintett tudósító ismételt helytelenség esetében a „közvetlen jelenlehetéstől“ megfosztassék. Kvaternik és Suhaj támogatják. L o v r ic s ez ügyet részrehajlatlan álláspontból tekinti; a szerkesztőség legjobb akarattal *nem képes az itt tartott beszédeket egész pontossággal adni, hogy helytelenségeket kikerüljenek, a szerkesztőségeknek tartózkodjak kellene minden közléstől; egy bizottmány az országgyűlésből vegye át a jelentések szerkesztését s ő maga tegye azokat közzé. B. Ku san védi az illető czikk szerkesztését. Véber a hírlapok szabad véleménynyilatkozása mellett van, csak ha tények ferdíttetnek el szándékosan, jöhetne e czikk alkalmazásba. Vrbancsics meleg szavakkal védi a sajtó szabadságát; az itt tartott beszédek felfogása nem korlátoztathatik, annál kevésbbé büntettethetik. Mily különböző gyakran az országgyűlésen ezen felfogás, mutatja péld. Kvaternik ismeretes indítványa, melyről a követek egy része azt hiszi, hogy határozattá emeltetett, míg a másik rész az ellenkezőt állitá. Ő ismeri a szerkesztőségek titkait, gyakran eljő utólagosan egyik vagy másik szónok s a beszéde felőli jelentésben egyet s mást változtatni, hozzátétetni vagy szépittetni kér. Ellene szavaz az ügyrend e czikkének. Perkovac ugyanez értelemben nyilatkozik , a ez. elfogadása által valóságos censura huzattatnék be. Zuze I, Lovrics és Vrbancsis urak mellett van. Vajjon miként lehet a tudósító roszakaratúságát fölfedezni? azon tag, ki a hírlapi jelentés által sértve érzi magát, kérhet helyreigazítást a szerkesztőségtől. Csak ha ezt tenni nem akara, árul el részakaratot. Vukotinovics ugyanezen nézetben van; a czikk végtétele nem egyez meg a nyilvánosság és szabadság szellemével, az tehát maradjon ki az ügyrendből. ‘A szavazásnál ezen indítvány túlnyomó többséggel elfogadtatott. Ezután következett gr. Jankovicsnak első alelnökké kineveztetése. Itt fejeztetik ki a fölött, hogy a határőrvidék a congressman nem volt képviselve s azon kérelmet tartalmazza, hogy e tekintetben a jövő congressuson azokra is legyen tekintet. Azon indítvány, hogy a határőrvidék korszerű politikai intézményeket nyerjen, hogy úgy a katonai községek, mint a tulajdonképi határterület öszszes lakóival, kivéve a zászló alatt álló katonai legénységet, polgári igazgatást és igazságszolgáltatást, szerb hivatalos nyelvvel kapjon, hogy a Vajdaság szerveztetése után az ahhoz tartozó határterület az országhatóságnak illetékessége alá vettessék, s a csajkás zászlóalj feloszlattassék, általános helyeslésre talált; de mintán a k. biztos az ellen óvást tett, az általános nemzeti congressusra elnapoltatok. •A föliratot a közönség zajos zsiókkal fogadá. Egy 12 tagú küldöttség, Kangelac püspökkel élén, azt — a javalatokkal együtt, azonban Ő Felsége előleges helybenhagyásával, mely a kir. biztos által távirati uton fog kikéretni — személyesen terjesztendi föl Ő Felségéhez, hogy a patriarchának megengedtessék, a mostani tagokból álló congressust egybehívni, ha ez a javaslatok iránti netalánt tárgyalások végett szükséges fogna lenni. Csernovics követ azt óhajta, hogy a congressus a Szerb óhajtások teljes elintézéséig állandónak nyilváníttassék. E fölött élénk vita keletkezett. A kir. biztos az ellen vétót mondott ki, saját utasítására hivatkozván. Végre elhatároztatott, hogy a szerb javaslatokra vonatkozólag egy emlékirat fog a magyar országgyűléssel közöltetni. A congressus összes határozatai ki fognak nyomatni, hogy így a nép közt szétosztassanak. (Sürgöny) Szerb nemzeti congressus. A szerb nemzeti congressus f. hó 20-án bezáratott. Az utolsó két nap még Javaslatok tárgyalt .tának s 19 én a javaslatok formulázásai olvasgattak fel. Az Ő Felségéhez intézendő föliratban, mely a zárülésben felolvastatott, sajná Hegyei élet. — Jegyzőkönyvi óvása Hontmegyének a Benedek táborszernagy által kiadott katonai napi parancs ügyében. Megilletődve értesült e megye közönsége a közhirlapokból, Benedek táborszernagy urnak 1. évi mártius hó végén, az olaszországi hadsereghez kibocsátott azon vezéri napiparancsáról, melyben a magyar nemzetnek politikai viszonyait oly alaptalanul, mint sértőleg fejtegeti. De e megilletődés nemzeti közindignatióvá képezi magát azon fontos körülmények által, miszerint a tisztelt táborszernagy úr napi parancsa a hivatalos katonai lapban jelent meg, miszerint az, a részben választási képességgel bíró katonákhoz egy magyar születésű hadvezértől intéztetik, miszerint abban nyíltan az egész világ előtt, úgyszólván az egész nemzetre reásüttetik a szegénység és gyávaság bélyege, végre miszerint annak anyagi és szellemi megfékízése czéloztatik. Ezek ellenében Hont megye közönsége azon véleményben van. Miszerint Benedek táborszernagy úr napi parancsának egy katonai hivatalos többszörös czenzúra alatt áló lapbani, ehez nem háborús vagy forradalmi időbeni megjelenése, elég horderővel bír arra nézve, miszerint az országot meggyőzze arról, hogy a fejedelem személyén s egyenes községein kívül, létezik a birodalomban egy párt, mely titkon az ő legfelsőbb akaratának, s hirdetett alkotmányos terveinek ellenszegült, s az összes birodalom jóléttét aláássa. Azon véleményben van, miszerint Benedek táborszernagy urnak a részint még szellemi képességgel nem bíró, részint ellenvélemény kifejezésére nem jogosított katonasághoz intézett kérdéses felhívása akaratlanul bár, de könnyen fellázíthatja azt, vagy legalább elhitetni törekszik azzal, mintha a katonaság anyagi és szellemi nélkülözései, nem a fennáló kormány, hanem az egyes nemzetek kifolyásai volnának. Azon véleményben van, miszerint Benedek táborszernagy urnak, mint a magyar haza egyik fiának, még inkább ismernie kellene a hazai törvényeket és viszonyokat, melyek a nemzetet feljogosítják, nézeteinek törvényes térenni nyilvánítására, más részről minden hit fiától s igy tőle is méltán elvárta volna a haza — mely az ő vitézségét és lovagiasságát csak nemrég egész Európának fennhangon hirdeté — hogy ha már dicsőítve a világnak be nem mutathatta e szegény, sokat szenvedett hazát, azt legalább meggyalázva ne mutassa be. De mind e mellett Hont megye közönsége azon véleményben van, miszerint a mivelt világ közvéleménye nem osztja Benedek táborszernagy urnak saját nemzete elleni sértéseit, melynek úgy politikai érettségét, mint jellemének bátorságát a Magyarországgal ellen-szenves ausztriai nevezetesebb írók és hadvezérek, köztük a híres sabaudiai Eugenig, minden időben nyíltan elismerték. Azon véleményben van, miszerint jól tudja a világ, de mit a táborszernagy úrnak még jobban kellene tudnia, miszerint azon nemzetnek fiai gyáváknak nem mondhatók, kiknek ősei az osztrák dynasztiáért száz és száz csatában annyiszor onták vérüket, ha csak az ezentúli történelem máskép nem ítél fölöttök, vitézség helyett gyávaságnak nem fogja bélyegezni az ősök azon tettét, midőn Mária Teréziát a „vitám et sangvinem“ jelszó mellett egész Európa ellenében megmenték, vagy midőn atyáink első Napoleon schönbrunni fölhívására Rákos mezeje helyett Auszternicz és Vágrám sirkantjai alá tették magukat, vagy végre testvéreink azon tettét, midőn csak nemrég az osztrák házi királyok által esküvel szentesített alkotmány megsemmisítése után is, a vitéz tábornok szeme láttára Olaszhon vérmezőin arattak babérokat. Azon véleményben van , továbbá még Hontmegye közönsége, miszerint a szegénység, vagy e hon eladósodásának vádja is még akkor sem terhelhetné e hazát, ha ilyesmi egy katonai napi parancs eddig példátlan tárgyául szolgálhatna, mert ismét jól tudja az egész világ, de mit Benedek táborszernagy urnak, mint Magyarország volt, bár alkotmányellenes kormányzójának, még inkább kellene tudnia, miszerint az ország szegénységének kezdete, önálló függetlenségének elvesztésétől ered, hogy az már előbbről elszegényedett, mert nem tekintetett soha egyébbnek, mint osztrák tartománynak, anélkül mégis, hogy az örökös tartományok gazdászati vagy kereskedelmi előnyeiben részesittetett volna. Elszegényedett nép és nemesség egyaránt, miután az utolsó évtizedben reájuk kivetett különféle roppant adókat végnélkül volt kénytelen fizetni, melyeknek mégis egy tetemes részét, köztudomás szerint, idegen pénzkezelők elsikkasztották. Elszegényedett még, mert a véres verejtékkel létrehozott terményeiért kapott pénzét az egész Belső Szolnok megye. Does april. 23. April 18. volt első, bizottmányi közgyűlésünk, megnyílt a 11 év óta megyei köztanácskozások előtt bezárt ajtó, édes bús érzéssel foglaltuk el régi helyeinket, kik megmaradtak a régiekből, s foglaltak új helyet az ifjabb nemesek. Nagy számmal voltak képviselve a megyei oláhság s a szónoklatok fele román nyelven tartatott; új emberekkel láttak magunkat körülvéve, de legalább nem idegenekkel, hanem honfiakkal, testvéreinkkel, kiktől maguktól függ jó indulatunkat biztositani, a bizalmat bizalommal viszonozván. Főispán ő maga egy gyönyörűen kidolgozott beszéddel nyitá meg a gyűlést, mely köz lelkesedéssel s szűnni nem akaró éljenkiáltásokkal fogadtatott, e beszédet töredékesen adni vétek lenne, melyre mintegy 6 szónok tartott üdvözlő beszédet, fele román nyelven. Ezután a formaság megadása és a törvényes rend fönntartása tekintetéből a jelen gyűlés idejére főispán ur által alispánnak Pataky Dániel, tiszti ügyésznek Nagy Farkas, jegyzőnek Rácz István jön kinevezve. Fölolvastatott az erdélyi főkormányszéknek a főispáni kinevezésről szóló, e hó okáról kelt rendelete, mi örömmel fogadtatott s kijelentetett, hogy mivel főispán e mlsga nem most foglalja el először főispáni székét, hanem már 1848- ban, mint a magyar minisztérium által már kinevezett főispán régebben föl volt esketve, a negye újabb esküt nem kiván, mire a főispán ur szentül fogadá, hogy akkori esküjéhez hiven, egész múltjában vallott és ismert politikai nézeteinek, következetesen csakis alkotmányos jogaink s törvényeink tiszteletben tartásával s szentül őrzésével fogja folytatni(a főispáni tisztét. Előmutatá a főispán öilsga Ő Felségétől kapott főispáni utasítását s fölolvasás végett átnyújtotta, de a gyűlés azon nyilvánítással, hogy mivel a főispán teendőiről törvényeink vannak, ily utasításnak sem törvényességét, sem jogosságát, el nem ismerhetjük, azokon fölolvasatlanul félretétetni határoztatott. Az 1848-diki 16 diki tervezikk értelmében, azon év Sz.-Jakab hava 5-ikén tartott megyei közgyűlésben választott s 1849 ben működése teréről leszorítottképviselő választmány névsora fölolvastatván, mivel 12 év óta abból sokan kihaltak, fölszólítja elnöke maga a bizottmányt, maga megát kiegészíteni. Némelyek abban a véleményben voltak, hogy ősgyűlést kellene tartani, ahol a képviselő bizottmány újból alakítandó lenne, mások népképviselet alapján viszont egészen új választmány alakítását óhajtották , azonban a többség határozat kimondotta, hogy mivel a 48 diki Szent Jakab havi közgyűlés a képviselő választmányt mindazon jogokkal felruházta, melyet maga bírt, azért hogy 12 év lefolyása alatt a törvénykezés teréről leszorittatott, nem szűnt meg létezni s bár jelenben 143-ról 93 ra olvadt le száma, nem szűnt meg létezni, azért ezen bizottmánynak csak kiegészítése, s a nemzeti igények tekintetbevételének megszaporitása határoztatott, minek folytán az ápril 19-ki gyűlésben a tagok száma 250-en megállapittatott, s ámbár a 283-ra ment a megválasztottak száma, de újabb kinevezések nem történtek, mig ezen szám 250 en alól nem olvad. Deák Ferencz, gróf Teleky László és Dósa Dani tiszteletbeli választmányi tagokká neveztettek ki. Szamosújvár városa fölkéretett két tagot választani bizottmányunkba időnként, szabad tetszése szerint. A hivatalok betöltésére combinatiót készíteni, s azt e hó 23-kára beadni, egy bizottmányra bízatott. A hivatali személyzet s azok elnevezésében az 1848. előtti rendszer jön elfogadva, s az 1848-ki erdélyi törvényczikk értelmében Erdély közigazgatása és törvénykezése egy közös hongyülésig az eddigi állapotban hagyatni határoztatván. Szolgabiró Tatrasi Sándor, segédszbiró Szántó Márton. A bethleni járásban : szbiró Keczeli Ferencz, segédszbiró Csernátoni Samu. B. váraljai járásban: szbiró Rácz Miklós, segédszbiró Brear Tódor. Decsi járásban: szbiró Dadai Elek, segédszbiró Pap Albert. Alparéti járásba: szbiró Vajda János, segédszbiró Barthos József. Vádi járásba: szbiró Pécsi Ádám, segédszbiró Válya Ferencz. Szurdoki járásba: szbiró Berzenczei Miklós, segédszbiró Frink András. Levéltárnok: Mihályi Ferencz, iktató: Barabás Kálmán, főorvos: Szűcs Samu, alorvos: Feuregger Károly. Alorvosok a láposi kerületbe Beregszászi Sándor, a decsibe Jókai Pál, rettegibe Simon Lajos, bethlenibe Csíki Mihál. Mérnök Lányi Károly. Főutbiztos Vajda Ferencz. Alutbiztosok: Rácz László, Vajda Pál, Balogh Károly, Fetti Gábor. Tömlötzőr Dálnoki Dani. Ugyanezen napi gyűlésen elhatároztatott megyei költségekre önkénytes ajánlatkép, a földadót minden hozzáadások nélkül fizetni, a nem földbirtokosok a személy-kereset-adót fizetik, s minden más nemű adók felszedésében a megye segédkezeket nem nyújt. Továbbá a törvényiégn vámok szedésében se. A bizottmányi jegyzőkönyvbe érdemleges határozat legelső pontjaként azon egyetemes akaratnyilvánítás fejeztetett ki, miként a megye magát mindenbe és mindig az 1843-ki királyilag szentesített törvényczikkekhez akarja tartani , magát minden nem alkotmányosan kelt rendeletek mellőztével azon törvények szentesített ápolása alá helyezi. B.-Szolnok megyei bizottmány által felirat intézteim határoztatott ő Felségéhez, melyben óhajaink felfejtetvén , alázatosan megkérjük, méltóztassék múlt évi october 16. kiadott rendelvényétől eltérni s Erdélynek Magyarországgali unióját, mint törvényszerüleg hozott s királyilag szentesitett bevégzett tényt megtartani, Erdélyt az anyahonhoz tartozónak ismerni el, s törvényszabta azon választott képviselőit a közös országgyűlésre meghivni. A többi királyhágón túli és innenis megyékhez, illetőleg székekhez intéztessenek okiratok, melyben őket fölkérjük, hogy hasonértelmű felirataik által igyekezzenek az uniót illető helyen szorgalmazni. Habár megyénk sem a magyar haza, még kevésbé az erdélyi korlátnokságot, mint alkotmányunkkal s az 1847— ki törvényekkel ellenkező hivatalokat el nem ismerheti, abból a szempontból azonban, hogy az erdélyi korlátnak az egyedüli hézag ö Felsége s a nemzet közt, hogy a nemzet s kétség kívül ő maga forró óhajtásának eredményt szerzendő, méltóztassék, állása nyújtotta befolyása által az unió ügyét előmozdítani. Ny i r-Bé 11 e k . április 15-kén, 1861. Tisztelt szerkesztő úr ! A „Pesti Napló“ április 10 diki számában tett szert az említett lap szabolcsmegyei rendes levelezőjének a szabolcsmegyei képviselő választásokat leírva, a Nyír-Bátorit illetőleg azt állítani, „hogy a három jelölt közül a Patay András és Támár Imre pártja, melyen a kerület egyetemes értelmisége volt, a fölmerült körülményeknél fogva, erélyes óvását megtevő, szavazás nélkül viszszavonult; mint hallatszik, úgymond, daczára annak, hogy a szavazás megszüntetése és új választási határidő köretett, az ifjú gróf úr képviselőnek kikiáltatott.“ Nem vagyok bírálja a polémiának, azonban nékem jutván a szerencse a nyirbátori kerületbe a választás vezérletével megbízva lenni, s e szerint a föntebbi czikk leginkább eljárásomat gyanúsítván, kötelességemnek tartom, a tisztelt olvasó közönséget — a tények egyszerű, de igaz eladásával — a dolog valódi állásáról fölvilágosítani. A gyűlés megnyitása után Werzár Mihály plébános által gróf Dgenfeld Gusztáv, Hunyady József által Patay András, s végre Szabó Ferencz ref. leikénz által Támár Imre plébános ajánltatván országgyűlési képviselőket, és a két utóbbi jelölt részéről szavazás kivántatván, ez megrendeltetet ; s miután mindhárom választók, kik országgyűési képviselőket ajánlottak, a szavazatszedő küldöttséghez pártjuk részéről két-két egyént neveztek, a szavazás féltizenkettőre megkezdetett, s folyt legkissebb félbeszakasztás nélkül,a legjobb renddel, s legnagyobb szigorral, délután négy óráig, ekkor azonban, a midiin már gr. Degenfeld Gusztávnak hétszáz , egynéhány, Tamár Imrének huszonöt és Patay Andrásnak öt szavazata volt, adatott be a két utóbbiak pártja részéről, a bátori választó kerület értelmisége nevében, mintegy 38 aláírással egy óvás, melybe, miután állítólag gróf Degenfeld Gusztáv a pártjabeli szavazókat maga vezette be a választás helyére, s a választás előtt itatással éorteskedett, a szavazást félbe hagyatni, s óvásukat, a képviselőket igazoló választmány eleibe juttatni kívánják! Mellőzve azt, hogy az említett pártbelieknek az óvásban előadott körülményeket a gyűlés, s illetőleg a szavazás megkezdése előtz épen úgy kellett tudnio is, mint délután négy órakor, akkor t. i. midőn már gróf Degenfeldnek magának annyi szavazata volt, mint melynek felét a más két párt összevéve alig tudta volna kiállítani ; a gyűlés megnyitása után óvásukat -melynek még ekkor talán lehetett volna értelme — nemcsak hogy be nem adták, sőt inkább pártjuk részéről képviselőket ajánlva, s később a szavazatszedő küldöttséghez a törvény kívánta egyéneket kinevezve, a választásbae 111 en befolytak, nyervén Patay András öt, Támár Imre 25 szavazatot, mellőzve továbbá az erélyes óvásbeli azon kézzelfogható ellenmondást, hogy míg egyfelől a szavazást félbehagyatni, másfelől óvásukat az igazoló választmány eleibe juttatni kívánják ; mellőzve mondom mindezeket, tehetett-e a szavazatszedő választmány az 1848-diki V. t ez. 47. §-a ellenére egyebet , mint a legszebb rendben megkezdett szavazást — a törvény értelmében — mindaddig folytatni, mig egy szavazó sem jelentkezett, s ekkor a 849, mond nyolczszáz negyven kilenc* szavazatot nyert gróf Dégenfeld Gusztávot, a nagy többség által elválasztott képviselőnek nyilvánítani?— ítéljen felötte a közvélemény !! Ennyit a dolog érdemére ! Szabadjon azonban a t. levelező úr azon szerény kifejezésére, miként a Patay és Támár párton volt „a kerület egyetemes értelmisége“ — miután én, vagy harmincz magam fonni váasztókkal történetesen gróf Degenfeldre találván szavazni, —e díszes koszom virágai közé nem tartozhatom, úgy magam, mint a velem szavazók nevében kinyilatkoztatni. Miként én úgy e kifejezés nyilvánítását, mint a választásróli ily nemű tudósítást — inkább másnak hagytam volna osztályrészül, mint épen a Pesti Napló levelezőjének, hagytam volna pedig annyival inkább, mert f.hób án, ha a P. Napló levelezőjének személyében nem tévedek, az ő nevében járt egy pár az értelmiséghez tartozó választó a bátori kerület néhány helységébe, azon korszerű és legális indokkal korteskedni, „hogy a számos római és görögkatholikus lakta Szabolcsból mind kálvinista képviselőket akarnak küldeni, tehát T. plébánosra kell szavazni! Mennyibe fér össze a capacitatio ezen neme a par excellence értelmiség eszméjével ? — ítéljen fölötte a magyarországi értelmiség ! Hazafias üdvözlettel Móricz Antal: Pestváros közönsége, külföldi világ rendesen csak fele értékben fogadja el; végre bizton, de keseredett szívvel állíthatni véljük, hogy van a hon meggyalázott nemességének olynemű adóssága is , melyet azért tett, hogy a magyar névhez külsőleg is méltólag jelenhessen meg Magenta és Solferinónál, vérét az ausztriai házért kioltani ! Mindezek után azon véleményben lévén e megye közönsége, miszerint valamely kormány, vagy annak egyes képviselői, egy nemzetet akár egy időre, akár örökre, erőhatalommal megfékezhetnek, leigázhatnak, de erkölcsileg, igazságtalanul soha le nem alázhatnak, — azon véleményben lévén, miszerint egy ily önmagát lealázó nemzet, nem volna érdemes a többi életre való nemzetek családjában, sem azok történetében helyet foglalni, tehát: Isten és az összes miveit világ előtt ezennel visszautasítja Hontmegye közönsége Benedek táborszernagynak fennérintett katonai parancsában foglalt vádjait, azok ellenében ezennel ünnepélyes óvását nyilvánítja, s ezt, a késő, maradék számára is fenntartandót, egyhangú határozata folytán jegyzőkönyvébe iktatja. Kelt az 1861. évi április 22 én s következő napjain Ipolyságon tartott Hontmegye igazgatóbizottmányi üléséből. Jegyzette :Pongrácz Lajos, főjegyző. Nyolcadk jegyzéke a Kisfaludytársaság pártolóinak. Pap Gábor, Litér. Ács Zsigmond, Foktő. Erdővidéki széktély társalgó-egylet. Micskey Imre, Enying. Tordai nőegylet. Pesti növendék-papság magyar egyházirodalmi iskolája. Menzéna Lajos és Kálmán, Esztergom. Turcsek Antal, Klupka Lajos, Stragger Károly, Huzágh Dániel, Zólyom. Erdélyi Jánosné urhölgy, főiskolai könyvtár, Soltész Ferencz, Antalfi János, Ifjúsági könyvtár, Zsindely István, Finkei József, Dráskóczy Gábor, Szilágyi Károly , Kérészi István , mind Sáros Patak, Pécsi Klára, Kászoni Sindorné urhölgy, Galgó, Enyedi Katalin, Perelle Ottóné urh., Dézsi Iréné k. a., Pap Regina, Krémer Sámáné, Bányai Zsuzsána Ferenczi Károlyné, Nyegrua Matild Mirkovics Istvánné úrnők, (Gyarmathy János, Kőrös. Szöcs Sámuel, Deézsen. Gr. Bethlen Károly, Bethlen. Gróf Bethlen Kamil, Pataki Dániel, Tompa Károly, Kolozsvárt. Velics Alajos, Lászlófalva. Hidegréthy Antalné urh., Bogdanovcze. Fökövi János, Beszédes Ferencz, dr. Broken József, Blaskovics Kálmán, Simontornya, Weiterschutz János, Hoványi Lajos, Orbán Károly, Stauffer Lajos, Tar Imre, báró Gerliczy Félix , Barlanghy Vincze, Thurzó Ignácz, Tokody Ágoston, Csányi István, Klobusiczky István, Lányi István, Parola Ferencz, Farkas Lajos mind Nagy-Váradon. Kelemen Albert, Szerep. Kiss Mihály, Esztergom. Kóti József, Pest. Pávai Vajna Elek, Dózsa Elekné urh., Dózsa Lajos, dr. Antal László, Szarvadi Lajos, ref. tanodai ifjúság, Nyárádi István, Szabó Sámuel, Maros-Vásárhely. Nagy Tamás, V. Szent-Iván. Fülöp Eliza úrnő, Vaja. Szentpáli Ignácz, Ar.-Polyán. Darányi János, Arad. Weiss János, Nagy Kőrös. Nagy- Kőrös város tanácsa. Telegdi Lajosné urh., Debreczen. Oláh Károly, özv. Donáth Györgyné assz., Telegdi Lászlóné Szontagh Aurélia urhölgy Debreczen. Darvas Albert, P.Bagos, Bozóky Györgyné nb., Erdélyi Ferencz, Szabó Albert, Gallia Fülö, Markovics György, Kun Kálmán, Dékány Mihály, Király Károly, dr. Mühoffer István, Thuróczy György, a kaszinó, Horváth Döme, mind Kecskeméten. Dióssy Ilona urh., Szent-Mihályné, Dermter Sándor, Árkos. Demeter Domokos, Gyergyó Szent- Miklós. Krausz Károly, Pest. Fekete János, Végh Károly, Heller István, Molnár Imre, Szűcs Sándor, Székes Fehérvár. Nyakas Imre, Moór. Horváth Mihály, Lepsény. Huszár Pongrácz, Sz.Bilbás. Schiebing Károly, Majos. Szakál Lajos, Terényi Lajos, Tormássy Károly, Reök István, Karassiay István, Kalmár Mihály, Bázel József, Bodoky Lajos, Szőke István, Erkel Nép. János, Erkel Rudolf, Hoffein Mihály, Tatay János, Beliczay István, mind Gyulán. Farkas Béla, Doboz, Beliczey Rudolf, Láber József, B.Csaba. Rácz Lipót, Csorvis. Thaisz Gyula, Gerendás. Foltinyi Ignácz, Orosháza. Justh István, Sz. Tornya. Pap István, K.Tarcsa. Kiss Károly, Békés. Plavecz György, Szarvas. Szucsy Péter, Kétegyháza. Wieland Lajos, Kígyós. Schiefner Ede, Endrőd. Szabó Jmos , Gyoma. Ifj. Farkas Gábor, Tessedik Károly, K.-Ladány. Laczkó Elek, Kolozsvár. Nagy Endre (12 frt) Győr. Lengyel Károly (1 arany) Z. Egerszeg. Szoboszlói helv. hitv. tanitó-egylet. Mokry Sámuel, B.Csaba (5 frt.) Horn Ede (12 frt) Pária. Pest, april 25-én 1861, Arany János, igazgató. Figyelmeztetés: Pest fővárosunkban f. hó 2- án késő estre a közrend és csend ellen bűnös merény követtetett el, a személy és vagyonbiztonság durva sértést szenvedett. Magyar-utczai egyik ház előtt némely, emberi kötelességeik s polgári hivatásukról megfeledkezett rendbontók összecsoportosulván, a kázbecülelésben álló háztulajdonos nevét és semélyét bártalmazó szavakkal, személye és családja biztonságát fenyegető kifakadásokkal illeték, a ház ablakai és ajtai ellen dürhes és erőszakos rombolást vittek végbe; a ház egyéb lakóit szintén a legsértőbb és legilletlenebb módon nyugtalanítván. A közgyűlés teljesen meglévén aziránt győződve, hogy az oly melegen óhajtott alkotmányos életünk átalakulási korszakában ily bűnös tettekre csak azok vetemedhetnek, kik hazánk és alkotmányosságunk szent érdekeivel keveset vagy épen semmit sem gondolva — vak keszültségükben, — vagy épen alkotmányos szabadságunk, helyhatósági életünk ellenségei — a reactio — által fölbujtogatva, tán kibérelve, a törvényes átalakulást tettleges bűnmerényletekkel gátolni, zavart és vérengzést előidézve, azt megnehezíteni elég vakmerők ; saját hazájuk törvényes rendje ellen annak ellenségei kezében fegyverül használtatni föl, elég hazafiatlanok. Nehogy tehát a törvényes rendnek, hazai közös szent ügyünknek ily ellenei büntetlenül maradjanak, s a közbátorság rovására, helyhatósági hitelünk és tekintélyünk csorbájára tovább is megfenyítetlenül garázdálkodhassanak, hatósági bizalommal szólíttatik föl minden lelkes polgára városunknak, tartsák polgári kötelességeknek, minden ily vétkes merényletet már csírájában elfojtani, közönségünk békebiztosait (Constabler) elvállalt rendfenntartási tisztek teljesítésében erélylyel segíteni; minden ide czélzó és fölfedezendő gonosz szándékot a városkapitányságnál bejelenteni s a szabadságot sértő ily botrányoknak elejét venni. Ha pedig minden elővigyázat mellett ily gonosz ezészati összecsoportosulásokat vennének észre, minthogy minden polgár, egyszersmind hivatott őre és védelmezője a közrend és közbátorságnak, azonnal seregeljenek össze s addig is, míg a hatóság tisztviselői által vezetett fegyveres erő, a merénylet helyszínére s a rendetlenkedők megfékezésére érkezhetnek — az élet és vagyon ezen ellenségeit övezzék körül s nyújtsanak alkalmat, hogy minden ilyen, a törvénynyel és törvényes hatósággal daczoló bűnös azonnal jogos birája kezébe szolgáltathassék. Csak igy szerezhetünk diadalt a közös szent ügynek — csak igy nem marad írott betű alkotmányos szabadságunk, helyhatósági törvényes függetlenségünk. Éljen az alkotmányos rendi Éljenek polgárvédői! Romlás ellenségeire! Kelt Pesten, 1861-ik április 25-én tartott közgyűlésünkből. Különfélék. Pest, ápr. 27. — Molnár György szinigazgató jelenti, hogy a budai színkörben f. hó 27-én általa előadatni szándékolt „II. Rákóczi Ferencz fogsága“ czimü dráma színre hozatalát a m. kir. helytartótanács egy időre letiltotta. — A Virág Lajos által szerkesztett „Bohócz“ czimü humoristikus lapnak ma megjelegendettek számát a rendőrhatóság lefoglalta, mint halljuk, egy Benedekre gúnyoló őzikéért. — Az orosz czár diplomatikai futára, Alexius Constantin, Orsovánál, a mint az osztrák birodalom határát átlépte volna — elfogatott. — A városi tanácsülés elhatározta, hogy az ujtéri német szinház-bódét le fogja romboltatni. Üdvös határozat, bár rég megtörténhetett volna. — Mint a „Páriám. Corresp.“ irja, Bécsben ismét miniszterválság van. Rechberg, Schmerling, Plener és Wickenburg urak visszalépése kürülbelől már tény is volna. Okául a magyar kérdést emlegetik, melynek a dualizmus értelmében eldöntése iránt a magyar kormányférfiak sikeresnek látszó lépéseket tettek. Vay és Apponyi a Lapokban egy