Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)

1862-04-08 / 3647. szám

81-3647 13-ik évi folyam. Kedd, april 8.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hi­vatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ápril-júniusi évnegyedes folyamára. Előfizetési díj april-júniusi V. évre 5 forint 25 krajczár. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, april 1. 1862. (Fk) Míg az európai kabinetek feszült figyelemmel kisérik a szent atya egész­ségi állapotára vonatkozó híreket, az ola­szok feliratokat intéznek mind Napoleon császárhoz, mind a britt parlamenthez, melyekben a francziáknak Rómábóli ki­vonulását sürgetik. A britt parlament, ezt egész bizonyossággal előre mondhatni, legfölebb egy interpellátióval fogja magát fárasztani, melyre Palmerston szépen fa­ragott, de lényegében semmit sem mondó feleletet adand, és ezzel a dolog ad acta fog tétetni. Azonban majdnem ugyan ily bizonyossággal előre mondhatni, hogy a feliratnak a tuileriákban sem lesz hatása. III. Napoleon — experto credit Ruperto — saját tapasztalásból tudja, miként ké­szülnek az ily tömeg­tüntetések, és az ő politikájának czéljai sokkal szilárdabban állnak, mintsem egy papírlap által meg­­ingattathatnának. Bármily rejtélyesek is e czélok, azon röpiratok, melyek többé kevésbbé nyíltan a császári politika tolmácsaiként jelentet­ték be magukat, mégis néhány főpontra némi világosságot árasztanak. E főpontok egyike az, hogy III. Napóleon a pápának nemcsak világi hatalmát akarja meg­szüntetni, hanem világ­­hatalmát is; ő nem a világ egyetem pápáját kívánja, ha­nem olasz pápát. Bár hányszor válto­zott legalább is külsőleg a napóleoni po­litika arc­a, ezen egy vonás mindenkor fel volt ismerhető. Midőn még­­ komolyan vagy nem, az mindegy — olasz foederatió­­ról volt szó, e foederatió élére ő felsége a szent atyát akarta állítani, őt akarta a szövetkezett olasz államok, azaz az összes olasz nemzet erkölcsi fejévé tenni. Midőn e terv meghiúsult és az egyházi biro­dalom tetemes része elszakasztatott, a a többinek biztosítására ajánlkozott a franczia császár azon feltétel alatt, hogy a szent atyának az olasz nemzettel és an­nak királyával ki kelljen békülnie. És igy­­e a legújabb ideig a tuileriák válto­zatlan törekvése az volt, a katholikus egy­ház fejét az universalitás jellemétől megfosztani, és őt határozott nemzetiség zászlóvivőjévé tenni. E törekvés indokát könnyen kitalál­hatni. III. Napóleonnál senki jobban nem ismeri a franczia clerus hatalmát, nálá­nál senki jobban nem tudja, hogy e ha­talom egyik főtámasza azon együvé tarto­zás, mely az egész világ katholikus clerusa közt létezik, és melynek központját, köte­lékét a pápaság képezi. Ha e közös köte­lék valamikor megszűnnék, ha a pápaság bizonyos nemzetiségi jellemet öltene, köz­te és a franczia clerus közt is meglazulna az összeköttetés, és akkor ezen clerűs, mely legalább főbb személyesítőiben nem tar­tozik a bonapartismus támaszaihoz, ön­­kénytelenül is a fennálló hatalom felé kö­zelednék és a napoleonidáknak ellensége lenni megszűnnék, sőt tán még barátjává is válhatnék. Helyes-e ezen számítás vagy sem? Ki tudná ezt előre mondani, de hogy ily szá­mítás létezik , azt alig lehet kétségbe vonni. Volt oly idő — épen 13 évvel ezelőtt — midőn a franczia császárnak talán még reménye volt ama czélját IX. Piussal is elérhetni; azon hires levél, melyet ő fel­sége Róma bevétele után Neyhez intézett, sőt maga a római expeditió is ilyesmit gya­­nittat. Ez expeditió főczélja az volt,Ausztri­át és a többi kath. hatalmakat távol tartani, hogy a szent­szék ne ezek befolyása alá ke­rüljön, minthogy épen ezen hatalmak az olasz nemzetiség megerősödésének esküdt ellenségei voltak. IX. Pius pápa trónra­­léptének első éve szintén reményt nyújt­hatott arra, hogy sikerülni fog ő­szentsé­gét lassankint olasz nemzeties pápává ala­kítani át. De a szent atya állhatatosabb­­nak bizonyult, mintsem Párisban hitték volna, és így­­ várni kellett. A türelem, kitartás, várni tudás úgyis a napóleoni politika legerősebb oldala. A franczia császárnak ily körülmények közt alig marad egyéb választása, mint Rómábani állását fenntartani, és egy ú­j pápától várni azt, a­mire a most uralko­dót nem lehetett rávenni. Ezen okokból nem hisszük, hogy az olaszok petitiója hatást fogna tenni a tuil­­leriákban, és miután (már régebben ki­mondott) erős meggyőződésünk az, hogy a római és velenczei kérdés nem egymás­után, hanem egy időben fog megol­datni, átalában nem számolunk arra, hogy a franczia császár olaszországi politikája egyelőre lényeges változásnak indulna, — természetesen a „non putarem“ eseteket kivéve, melyek a tuilleriák minden calcu­­lusait néhány óra alatt felforgathatnák. Ha nem következik be ily előre nem látható esemény, ha IX. Pius pápa egész­ségi állapota nem oly aggasztó, a­milyen­nek állítják, és ha Ratazzinak mindvégig sikerül a „cselekvés“ pártját féken tar­tani, akkor nem bírjuk felfedezni azon okot, mely Francziaország magatartását lényegesen módosíthatná, míg új pápa vá­lasztásáról nem leend szó. Képzelhető, hogy mindezt a franczia­­ellenes párt is igen jól tudja, és kétségte­len, hogy ő is megtette a maga intézkedé­seit azon esetre, ha a szentszék véletlenül megürülne ; kétségtelen az is, hogy akkor nyílt küzdelem álland be Francziaország barátai és ellenségei közt, de ez oly ha­tározatlan távolban álló esély, és a kime­netel annyira bizonytalan, hogy e perc­­­ben sem ok, sem alap nincsen, ily even­­tualitással foglalkozni, ámbár a franczia császár talán már most is tisztában van magával a teendők iránt — mind a győ­zelem, mind a vereség esetére. Bécsi dolgok. A miniszteri felelősség kérdése miként áll a bécsi úgynevezett parlamentben, előadtuk közelebb. Tudjuk , hogy azt mondják, a kanczellárok állása nehezíti e kérdés eldöntését. Eddig — úgymond a „Lloyd“ bécsi levelezője — e kérdésben a kanczellár nem nyilatkozott, de ha nyilatkozni fog, nyilatkozása oda fog kimenni, hogy fele­lősség elvállalásáról addig nem lehet szó, míg az osztrákmagyar alkotmányos ügy a magyar országgyűlésen el nem intéztetik. Ez a magyar udvari kanc­el­­lária álláspontja, a Lloyd tudósítója sze­rint. S ez álláspont minden átható rendezés vagy szervezés elutasítását követeli a m­a­­gyar országgyűlésen kívül, így a szerb és románkérdésben is! Schmerling úr ismeri e részben a magyar kanc­ellá­­ria nézeteit, s a felelősséget sürgető köve­teknek mindig azokkal áll elő. De hát azon kérdést, mondja az idéz­tük levelező, nem volna-e érdemes vizs­gálni, hogy a német miniszterek a s­z­ű­­ké­b­b Reichsrath előtt felelősekké tétes­senek ? Úgy látszik, a magyar ügy inkább ürügy, mint valódi ok e kérdésben. Vagy a centralista uraknak csakugyan inkább fekszik szívükön Magyarország beolvasztása , mint az alkotmányosság megszilárdítása túl a Lajthán. A központosítási politikával függ össze a „Lloyd“ egy másik bécsi tudósítása a magyar földbirtoki hitelinté­zetről. E tárgyban fontos akadály merült föl, melyen az egész hajótörést szenvedhet. A pénzügyi min­isztérium ugyanis — mint a Lloydnak írják — kijelenté, hogy az 572 százalékos kamatot nem ad­hatja meg. Annál kellemetlenebb megle­petés, mivel a nevezett minisztérium e pontra nézve régebben nem igen tett ne­hézségeket. S annyival inkább váratlan, mivel e pont szükségességéről a pénzügyi minisztérium maga meg volt győződve, midőn a zálogjegyek kamatját 6 százalékra emelte. Említsük-e e fölött, hogy Magyarországon a törvényes kamat is hat százalék. Hát nem elég a magyar záloglevelek kirekesztése a bécsi börzéről? Mivel igazolható e tilalom, még a bécsi bank és 4,5% papírok érdekében is, ha e fölött a magasabb kamatláb sem enged­tetik meg? A magyar gazdasági egylet, mint tud­juk, életkérdésnek mondá közelebb is a földbirtoki hitelintézet ügyét. S ha vala­mikor, bizonyára joggal várhatja ez en­gedmény megadatását a magyar birtokos­ság azon pillanatban, mikor épen nagyobb adók behozásáról van szó. Úgy tudjuk, hogy a magyar gazdasági egyesület küldöttei, gróf Dessewffy Emil, gróf Barkóczy és Lónyay Menyhért urak, ma, talán épen midőn e sorokat írjuk, vannak kihallgatáson Ő Felségénél. Tudatni fogjuk az eredményt. Ugyanazon bécsi tudósító, ki a hitel­intézet ügyének ez újabb, nem kedvező fordulatáról értesít, egy jellemző adomát beszél a ruthénekről, kik a reichs­rathban ülnek. Beszéli ugyanis, hogy egyik r­u­t­h­é­n közelebb a reichsrathban azt mondta volna : „Ha a császár még 50 milliót kíván is tőlünk, megadjuk, ha kol­dusbotra jutunk is, de nem adunk ezek­nek az uraknak!“ Nem tudni, mond tu­dósítóink, e szavak közben a miniszteri padok vagy a baloldal felé pillantott-e az érdemes követ. Annyi bizonyos, hogy még ők is, még a ruthén parasztok is, a miniszteri nézetek ellen kezdenek for­dulni ! Neszeznek, mint az öntudatra ébre­dező kisdedről mondják , neszeznek a po­litikában. Benne lévén az adoma - beszélésben — mivel a mai bécsi lapokban az esz­méknek és fontosabb híreknek szörnyű híja van,— nem állhatjuk meg, hogy el ne mondjuk, mint a centralista lap felfogá­sára nagyon jellemzőt, a­mit a Donau Zei­tung közelebbi pesti levelében ily czím alatt: „Sprachenterrorismus“ olvasunk. A dolog ennyiből áll. Egy cs. kir. hivatalnok özvegyének si­került idősb fia számára egy magyar gymnasiumban stipendiumot nyerni. Az anya távol lakván,egypár évig nem látható fiát. Az alatt a fiú szépen felserdült. Az anya végre fiát meglátogatja, kölcsönös ölelke­zés, öröm könnyek; az anya kérdez, a fiú felel, újabb kérdés és felelet, — de — iszonyú — az anya és gyermek nem ér­tik egymást! A gyermek elfeledte a né­met nyelvet, — mivel a gymnasiumban minden német szóra büntetés volt szabva. íme a nyelvterrorismus! S ha így volna is, mit mutatna ez eset ? Mit egyebet, mint visszahatást azon ger­­manizálási politika ellen, mely Bach és Thun rendszere alatt divatozott. Ha e rendszer folytán nem egy magyar anya, hanem az összes magyar szülők jutottak volna azon helyzetbe, hogy gyermekeik­kel, mikor a német gymnasiumból kike­rülnek vala, nem tudtak volna beszélni : e tény fölött minő diadalzajt ütött volna a Donau Zeitung, mint azon culturmissio örvendetes eredménye fölött, mely a né­met elemnek jutott a Duna völgyén! Azon­­ban a dolog­ nem van. Egy gyermek tanul meg magyarul a m­a­­g­y­a­r stipendiumon , magyar gym­nasiumban ! Ez iszonyú dolog ! Ez egy német ajkú gyermek kedvéért kell vala az összes gymnasium tannyelvét németre változtatni! Mint Bach és Thun ő excel­­lentiáik idejében! Mert a­mit a német szó büntetés alatt eltiltásáról ír a „Donau Zeitung“ , azt határozottan mesének, köl­teménynek kell mondanunk, melyet a Magyarország elleni gyűlölség, vagy ta­lán az anyanyelvét könnyedén elfelejtő német gyermek mentsége koholt. Annyira nem ment sehol a jogos visszahatás, a­mi pedig épen nem lenne csodálható az erőszakos germanisálás, e valódi nyelvter­rorismus után. Azonban mi sokkal in­kább bízunk tanáraink józanságában, hogysem a Donau Zeitung érintett adatát, a németül beszéllés tilalmára nézve, merő koholmánynál egyébnek tarthatnók, hogy sem akar megkezdődni, az előkészületek legalább arra mutatnak. Minthogy az erdélyi és felsőországi kereskedők még nincsenek itt, s tán nem is jönnek, a kézmű és iparczikkekre nem nagy kelendőség vár. Az incasso roszul megy, minthogy a nagykereskedők vallomásai­­után a vidéki kereskedők nem fizettek, s nem is ígérkeznek fizetni. A gabonaüzlet hasonló pangásban tengődik, mely az irányiadó felső kereskedés nyomásából származik , s ehhez járul a rendkívül gazdag ter­melésre való kilátás; a gabona­forgalom csupán a hetivásárra szorítkozik, hol a kereskedők és molnárok sokat összevásárolnak. Míg a múlt he­tekben a felsőbb kereskedők a Bánságban ma­gas áron vették össze a búzát, ma a termelők az ide való kereskedőknek olcsó áron ajánlják, s a 87 fontos legjobb minőségű búzát 4 ft 50—60 kron adják. Kedden az új­ aradi hetivásárra mintegy 3000 mérő vizetett, s 4 ft 50 - 60 krön adatott el; ma az itteni hetivásárra pedig körülbelül 2000 mé­rő, mely 4 ft 10 krön kelt. A rozs ára is lement, minthogy a kincstár be­vásárlásait megszüntetni szándékszik. E héten mintegy 4000 mérő 3 ft 5 krön adatott el. Kukoricza nagyobb mennyiségben szállíttatott s a múlt héten sok vizetett Horvátországba. Itt a héten mintegy 5000 mérő ment forgalomba, s 3 ft 5, krön vették a gyárak számára. Árpa roppant mennyiségben szállítva 2 ftoD kelt. Szesz, az erdélybe szállítás fölélénkülése által kelendőbb lett. A gyárak visszatartóbbak kezde­nek lenni. E héten mintegy 600 akó szállíttatott el 56, s közel 500 akó 57 kron fokjáért. (Alföld.) Gazdasági s keresk­ed, tudósítás. Pent, april 7. Folyton gyönyörű derült napok. A vetések mindenfelé pompásan zöldelnek, s a lóhere már több mint fél lábnyi magas. Jóltevő meleg esőre mindazáltal nagy szükség volna. A repere a télen át majd mindenütt tetemes fagyási károkat szenvedett, azért ebből gazdag termés nem várható. A gabnaüzlet még mindig pang, miután az angol és franczia piaczok folytonos lehangoltsága fővárosunk forgalmára is nyomasz­tólag hat. — Gyapjú a lefolyt héten 1000 m.-nál több adatott el 80—82 — egész 90 fttig, minő­séghez képest. Győr ápr. 5-kén tartott hetivásárunk a be­szállított gabnamennyiség tekintetéből a nagyob­bak közé sorozható ugyan, azonban a vásárlás­hoz igen kevés kedv mutatkozott, elannyira, hogy a termesztők áruikat nagyobb részt kama­rákba voltak kénytelenek berakni. S­oka ab­ban kereshető, hogy a bécsi árak nagyon nyo­mottak, kevés megrendelések történnek, s az őszi vetések pedig igen szépen állván, bő ter­més reménylhető. — Kukoricza, zab, árpa és kö­les leginkább kerestettek. — Egy auszt. mérő tiszta búza 4 ft, 70—90 kr, közönséges búza 4 ft 40—60 kr, kétszeres 3 ft 50—70 kr, rozs 3 ft 50 — 70 kr, árpa 2 ft 30—60 kr, zab 1 ft 60—70 kr, kukoricza 3 ft 40—60 kr, köles 3 ft 20—40 kr, bab 4 ft 50—70 kr, széna egy mázsa 1 ft 80—90 kr, bor egy akó 9—10 ft, burgonya zsákja 1 ft 20—60 kr. Szeged, apr. 4. Forgalmunkról csak leve­­rőleg szólhatunk; csaknem minden iparágban szünetelés az eladást illetőleg. — Pénz és hitel mindinkább kevesbedik. A téli vetések dúsak, a tavasziakra a legjobb idő jár. A piaczi szállít­mányok e héten nem csekélyek valának. Mag­­tári alkuk jelentéktelenek, a piaczi ár következő vala: búza 4 ft 15—30 kr, kétszeres 3 ft 20— 50 kr, rozs 3 ft 20—30 kr, árpa 2 ft 40—50 kr, zab 1 ft 40—50 kr, kukoricza 3 ft 5—15 kr, köles 3 ft 15 kr, bab 5—5 ft 10 kr. Arad, apr. 4. Az elövásárnak ma lett vége. A máskor annyira népes jelen idényi vásár se­ Vegyes tudósítások. — Múlt martius 27-kén tartatott amlgy Lo­­n­o­v­i­c­s József érsek elnöksége alatt szépszámú közönség jelenlétében a Szent-László-Társulat központi választmányának rendes havi gyűlése. Mindenekelőtt D­a­n­i­e­l­i­k János vál. püs­pök s társulati főelnök , maga előterjesztette a társulat előleges költségei fedezésére nála befolyt pénzekről tett számadását, melyre nézve hatá­roztatok, hogy az azon főpapjainkkal, kiknek ezen kegyes adományok köszönhetők, mély tisz­telettel közöltessék. Ezután olvastatott a társulat titkárának, H­o­p­f János tiszt, kanonoknak alább egész terjedelme szerint olvasható s a gyűlési határozathoz képest az illető egyházmegyei hi­vatalok utján valamennyi esperesi kerületeknek megküldendő jelentése a Szen­t-Lász­ló­ Társulat alakulási s működési ered­ményeiről. A pénztárnoki kimutatás szerint a pénztári maradvány állam- s földtehermentesítési kötvé­nyekben 2800 forintot, takarékpénztárban ka­matozó tőkékben 21100 forintot és készpénzben 1811 ft 13 V*­kr tevén, ez utóbbiból következő összegek határoztatak a társulat czéljaira for­­dittatni : Pápa­i szentsége részére..................... 400 ft A bukaresti angol kisasszonyok intézetére 400 ft. A pest-lipótvárosi templom épitésére . 400 ft. Az árviz­károsultak segélyzésére . . 100 ft. A pesti jogász-segélyző egyletnek . . 100 ft. A Londonban építendő Sz.­Péter-basilikára 8 at. Összesen: 1400 ft a. ért. és 8 db arany. Ezenkívül a választmány a ferencziek bosnya­­argentinai tartományának honunk szerzetes-há­zaiban képeztetni szokott növendékei közül ket­tőért az élelmezési díj fizetését magára vállalta; Pongrácz Bódog plojesti lelkész kérelmére pedig nemcsak megengedte, hogy az ottani egy­ház felszerelésére már azelőtt küldött 100 a. é. forintot azon 23 db csász. arany pótlására for­díthassa, melyet eddig a bukaresti püspök egy­házi és tanodai szükségletek fedezésére adott, de legújabban visszavont, hanem ugyanazon 23 db aranynak ezentuli évenkinti fizetését is megaján­lotta. A pest-lipótvárosi templom-építési bizottmány­nak levelére, melyben az a folyó évi febr. 3-ai választmányi gyűlésben felajánlott 1000 a. é.­ftért háláját nyilvánítja, válaszoltatni határozta­tok, hogy a társulat, mint ezúttali újabb ajánlata is tanúsítja, ezentúl is minden alkalommal teljes készséggel fogja az érintett templom építését, mennyiben csak tőle telik, előmozdítani. A társulati ajtatosság s az ezt tartalmazó köny­vecske tervezetének készítésére kiküldött bizott­mány munkálata tárgyalás alá vétetvén, az aj­ta­tosságot illetőleg egyebeken kívül elhatároztatott, hogy pápa­i Szentségétől a szent László és szent Erzsébet napjaira, mint a társulat ünnepeire, bú­csú keressék; a könyvecske szerkesztésével pe­dig Garay Alajos társulati másod-titkár bíza­tott meg; ezzel összefüggöleg egyszersmind egri érsek­i excjának levélben kijelentett kegyes ja­vaslatához képest elhatároztatván, hogy szent Lászlónak a hármas czél jelvényeivel s hátlapi imával ellátandó képe a tagok közti kiosztás vé­gett kinyomassék, az ennek, valamint az egyút­tal szóba hozott társulati pecsétnyomónak is mi­kénti kivitelére vonatkozó szükséges intézkedé­sek megtétettek. — Tokaj, april 5. A Tisza vízállása ná­lunk bár igen magas, de nem rendkívüli, s mivel 4—5 heti esőtlen időjárás mellett sem apad, igen valószínű, miszerint már a beregi és máramarosi hegyekben is olvad a hó, és a Tisza vízállását folyvást magasan tartja. Az alsó szabolcsi tiszasza­­bályzó társulat vizszerkezetében To­kajtól T. Füredig, az ár ugyan mindenütt a véd­­gátak tövében, de a kellő védintézkedések meg­lévén téve, veszély vagy baj sehol sem mutat­kozik. A gátak szilárdak, a füzesek nagy részben biz­tos oltalmat nyújtván, — de hol ezek hiányosak, ott rőzsék által pótolva lévén, — az egész szer­kezetben komolyabb veszélytől nem tarthatni. A társulatnak egyetlen öbölzete sincs különö­sen sem fenyegetve, sem veszélyezve, s ha az idei árvíz, bár mint várható, tartós, de rendkívüli nem leend, a meglevő erők és anyagok helyes alkal­mazása mellett, az illető községek és érdekeltek, nyugodtan lehetnek vagyonuk és tűzhelyük vé­delme miatt. Még egy ideig, legalább a már igen magas víz tartalmára azonban a legnagyobb éber­ség és felügyelet szükséges, s ez a víz netalánt növekvésénél, esős vagy szeles időjárásnál meg­kétszerezendő, hogy a már mentesített árterüle­tek megvédve, s a szabályozási gátak vég czélja is elérve legyen. 1. 1. — Szeben. A szebeni communitás mart. 31 -i ülésében feliratot határozott ő Felségéhez az országos főhatóságok Szebenbe helyezése s a városnak fővárossá emelése iránt. Itt közöljük szászvárosi senator s szász nem­zeti egyetemi követ Bálomb­i János különvé­leményét : „A nemzeti egyetemnek, mint olyannak, véle­ményem szerint két törvényes és alkotmányos tulajdona van. „Egyik tulajdona a II. folyamodványú bíróság. „Másik tulajdona a törvényhozási factor saját belügyeiben. „A jelen esetben ezen nemzeti egyetem nem az első, hanem az utóbbi tulajdonában látszik szerepelni és működni akarni. „A nemzeti egyetem, mindkét félebbi tulajdo­naira nézt, bizonyos hatáskörre van szorítva. E hatáskör a törvényileg úgynevezett fundus regius s nem az usurpative elnevezett szász föld, mert Erdélyben nincs Szászország „A nemzeti egyetem által mai nap elvileg el­fogadott bizottmányi munkálat, a nemzeti egyen­jogúságnak Erdélyben gyakorlati keresztülvitele elvét illetőleg, túlhaladja a nemzeti egyetem tör­vényes hatáskörét, a­melynek tárgya egész Er­­délyország s annak összes lakossága. A nemzeti egyetem törvényes állásánál fogva nem tárgyalhat az egész országra kiterjedő ügye­­ket jogosan ,s ha mégis országos ügyekbe bo­csátkozik , akkor elveszti egyetemi törvényes tulajdonságát s csak magánosok magán­gyüleke­zete fog lenni, határozatai nem leendőek senki­re nézve irányadók és kötelezők. Az átalános országos ügyek az országgyűlést illetik. Az országgyűlésen a nemzeti egyetem, mint egyetem, nem bsr valamely morális testület jelentőségével, hanem a fundus regius egyes székeinek követei mind maguk közt egymástól, mind pedig az összeségtől függetlenek és joguk van az egyetem határzataitól függetlenül saját véleményüket s választói­ akaratát kinyilatkoz­tatni. „Igaz ugyan, mikép minden egyes polgárnak szabadságában áll határzatait államjogi ügyek­ben is másoktól függetlenül megállapítni, s azok érvényesítését törvényes úton megkísérlem. Ha­nem a jelen ügyekben a nemzeti egyetem alkotmányos egyetemi minőségében meg sem határozhat, mivel a nemzeti egyetem minősége törvényesen meghatározott tárgyakra és korlá­tolt hatáskörre van szabva, a fennforgó ügyek nem tartoznak a nemzeti egyetem törvényes te­endőihez s a nemzeti egyetem korlátolt minő­ségét, a törvényes körvonalakon túl jogilag nem terjesztheti ki. Nézetem szerint a kérdéses országos ügyek­ben a nemzeti egyetem, csak mint magán­gyüle­kezet, tagjai egyes, egymástól független, semmi törvényes kötelékhez nem tartozó magán egyé­nek. „Valamint egyes vagy több polgár kizárólag csakis maga részére és nem másokra nézve is, egyetértésekben ha nem is hasznos, de nem is káros határozatokat hozhat államjogi kérdések­ben, s azok érvényesítését megkísértenie sza­bad , úgy ezen nem valódi nemzeti egyetemnek egyes tagjai is csak mint magánszemélyek, ha­­szintén egymás közt egyetértőleg, határozhatnak országos ügyek felől s kísérthetik meg határza­­taik érvényesítését, s akkor a bizottmányi mun­kálat I. 1. pontjaira nézve magam is beleegyező­­leg szavaznék. „Ha nem mint egyetemi tag sem magamnak, sem a többi egyéneknek, a­kik az egyetem sze­replőit képezik, nem ismerem el jogát a kérdéses ügyekben határozhatni. Azért a kérdéses ügyek­ben a majoritás akarata nem lehet a még oly csekély ellenzéki minoritás akaratának is irány­adója. „Egészen más volna ez egy erdélyorzsági or­szággyűlésen, a­melynek jogában áll e kérdések fölött határozni, mert akkor, a határozás ország­gyűlési illetékessége mellett, a majoritás akarata az ellenzéki minoritás akaratára nézve is irány­adó s kötelező lenne. „Miután a 1. nemzeti egyetem illetéktelenségét a fennforgó ügyek tárgyalására általam elegen­­dőleg kimutatva lenni hiszem, nem akarok a ho­zott határzat mellett szavazni, hanem indítvá­nyom mellett maradni: t. i. a t. nemzeti egye­tem illetéktelensége végett ne méltóztassék a fennforgó bizottmányi munkálat tárgyalásába bocsátkozni. Szeben, mart. 8. 1862. Balomiri János, senator s szászvárosi egyetemi követ.“ — Belső Szolnok megyéből Deés április 1-jén. Megyei köz- és nyilvános életünkből már ke­vés föl­jegy­ezni való, örvendetes épen semmi. A közigazgatási hivatalnokok végzik teendőjöket katonai pontossággal, az ujonczozási munkála­tok itt, mint az egész országban, bevégezvék , az ujonczok már illető ezredeiknél vagynak, a felül Az a napokban váratik egy főkormányszéki tisztviselő, ki a szolgabirákat a munkálatokba bevezeti; egy valaki azt indítványozza, hogy minden hosszas számitgatások s bizonyitgatá­­sok mellőzésével mondassák ki egyszerűen, hogy a kapott kárpótlási öszveg 710-e adatik dézma­váltság gyanánt, s ezen valakinek igaza van, mert gyorsabban lehetne eredményhez jut­hatni. A közrend, személy-és vagyon­bátorság jó lábon áll,a megyei börtönben kevés a fogoly, azok is a régibb időből maradtak; nagyobbszerű bűn­tény alig egy pár s alig néhány vétség fordult elő ez évben, mi a nép csendes, nyugodt természeté­nek s a rendhez szokásnak tulajdonítható. Erdő­­pusztítások, jogháboritások, birtok-eltulajdonitá­­si esetek nem igen fordulnak elő; mi a megyei administrator úr mindjárt kezdetben erélyes fel­lépésének tulaj­don­ítható, s nagyon hibáznak, kik a megyei alsóbb rendű lakosokat ilyesmivel vádolják, mint a „K. Közlöny“ rettégi levelezője. -----------— r.l.

Next