Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)
1862-06-11 / 3699. szám
133-3699 13-ik évi folyam. Szerda, jan. 11.1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-sk emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferenciek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : I Hirdetmények díja : Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. I Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. I petit-sor 25 ujkr. PEST, strains 10. 1862. Crispi, midőn a szerencsétlen tiroli expeditió miatt bünrészességi gyanúba vette Ratazzi minisztériumát, alkalmat adott a parliament oly bizalmi nyilatkozatára, mely nagy fontossággal bír annál fogva, mert eloszlatá azok illuzióját, kik Napoleon bglátogatását és Lavalette gr. győzedelmét Goyon fölött, a római ügy gyors megoldásával hozták kapcsolatba. Ratazzi elmondá, hogy a kormány a függőben levő kérdések iránt idő előtti reményekkel senkit kecsegtetni nem akar. A megoldás kulcsát a miniszterelnök a hosszas negotiátiókban keresi. Szükséges Európát meggyőzni az olasz nemzet jogáról Olaszországhoz, és csak erkölcsi eszközöket kell használni annak kitüntetésére, hogy az olasz nemzet el van tökélve, fővárosa birtokába jutni. Ez Ratazzi nézete, melyet a bizalmi szavazat által 189 követ fogadott el, 33 ellenében. Úgy látszik, Victor Emanuel kormánya most egyebet nem akar, mint II. Ferenczet eltávolítni Rómából, s a cselekvés emberei megfékezésével és a rend fenntartása által rávenni a pétervári s berlini udvart, hogy az olasz királyságot elismerjék. A római kérdés IX. Pius haláláig új válság alá aligha jön, s Victor Emánuel örvendeni fog, ha az osztrák seregreductiók őt is képessé tehetik a lefegyverzésre, s néhány millió líra megtakarítására. A cselekvés pártja a tiroli botrány miatt tekintélyében csökkenvén , azon ponthoz ért, hogy a hozandó egyleti törvények által befolyását is veszélyeztetve lássa. Míg Ratazzi az olaszokat mérsékletre és lemondásokra szoktatja, addig Párisban — ha igaz — értekezletek folynak a tuilleriák és a bécsi kabinet közt az olasz, sőt általán minden európai függő kérdés fölött. Hir szerint Velencze sorsa is szóba hozatik. III. Napóleon most már nem Mexicóval akarja Ausztriát kártéríteni, hanem az Al-Dunánál, óhajtana trónt emelni Miksa félg számára. Ezen terv is rövid idő múlva Bécsben meg fog tagadtatni. Annak is híte jár , hogy Lavalette egyedüli missiója : a szentszéknek kijelenteni, miként Francziaország el van tökélve: a jövő tavaszszal sergeit Rómából kivonni, és nem szándékoziktöbbé megoldási ajánlatokat tenni, a pápára bízván, hogy ő indítványozzon, midőn szükségesnek látandja, kiegyenlítési terveket, melyeket aztán a franczia kormány Victor Emanuelnek kézbesíteni fog. A szentszék pedig ily kiegyenlítésekre épen semmi hajlamot sem mutat, sőt a helyett a japáni vértanuk canonizálására egybegyűlt magas papság egy memorandumot intéz az egész keresztény világhoz, melyben kinyilatkoztatja, hogy a pápa világi hatalma szellemi hatalmának erősbítésére okvetlenül szükséges, s noha nem dogma, ahhoz hasonlítani látszik. Ezen emlékirat a nagy pörben alkalmasint a befejező okmány fog lenni. S midőn hatását teljességgel kicsinyteni nem lehet, egyszersmind nemcsak IX-dikátus kormányát a legcsekélyebb engedékenységtől is visszatartóztatja, de ő szentsége leendő utódját is erkölcsileg fogja kötelezni a világi hatalomhoz szilárd ragaszkodásra s azon tiltakozásra, hogy az olasz nemzetnek nincs joga Rómát fővárosaként tekinteni, mert az kizárólag a keresztény katholikus világ székvárosa. Sokan csodálkoznak , miért lepte meg III-dik Napóleont és Victor Emanuelt az a szertelen mérséklettség, s miért van bukófélben Cavour izgató politikája. Valóban, mi sem tartjuk az olasz királyság elismertetésének reménye miatt eléggé indokoltnak e frugalitást a vágyakban, s e rögtöni józanságot, mely csaknem a megveretés színét hordja magán. Lehet, hogy Párisban és Turinban már megszokták az olasz kérdést a keletivel szoros kapcsolatban tekinteni, s nem tartják az európai viszonyok egész szerkezeténél fogva tanácsosnak, a keleti keresztények mostani nyugtalanságát egy nagy conflagratióra kizsákmányolni. Lehet, hogy Németország fejleményeire is nagy súlyt fektetnek, s nem akarják kezöket bizonyos irány által megkötni addig, míg Poroszország bel- és külpolitikája határozottabb körvonalakat nem nyer. Hihető, mikép Francziaország barátságos viszonya Angliával már megtágult, de a pétervári udvarhoz közelítés czélhoz még nem vezetett. Aztán a financziai viszonyok is általában kedvezőtlennek. Végre, kiváló figyelmet érdemel az is, hogy a londoni diplomatiai körökben azon meggyőződés kapott lábra, mikép a mexicói expeditió miatt a párisi és washingtoni kabinet közt rövid idő múlva törésre kerül a dolog, és Francziaország kész, a szövetséges államoknak a franczia bélévé gyűlés miatti első ellenséges nyilatkozatára, a déli államok függetlenségét elismerni, és Észak-Amerikával háborút folytatni. E szerint tehát a mexicói zavarban volna az európai béke kulcsa, s a római kérdést a keletivel együtt Mexicó nyomta volna háttérbe. Pest, Strains 10. 1862. Az állhatatos, hogy ne mondjuk, kissé absolut jellemű Lavalettet, aki a múlt pénteken ült hajóra Marseilleben, és akinek Pünkösd első napján kellett megérkezni Rómába , ha franczia kútfőkből származott tudósításoknak lehet hinni, nevezetes meglepetések várnak az örök városban. Nem a huszonhat japáni vértanú canonizálását értjük, melynél a franczia nagykövetnek kisebb gondja is nagyobb, nem is azon 25 vagy 30 millióra becsült adományokat, melyeket a világ minden részéből Rómába gyülekezett negyvennégy bíbornok, kétszázhetvennyolc püspök , és négyezer szerzett főnök és alsóbb rendű papság, mint mondják, a sz.szék zsámolyánál ez alkalommal le fog tenni, hanem értjük mindenekelőtt azon, egy idő óta emlegetett feliratot, melyben a püspöki gyülekezet a pápa világi hatalma iránt hűségét és hódolatát fejezi ki, és amelyet, mint mondják, az ékesen szóló orleansi püspök, meg az ilföldi Wiseman bíbornok együtt készítettek. Szükségtelen mondani, hogy egy ily felirat megköti maga a pápa kezét is, és hogy a kibékítés politikája Olaszország és a szentszék érdekei közt, ha eddig némi valószínűséget mutatott volna is, egy ily lépés által sikerre való kilátásokban sokat veszít. Értjük továbbá azon hírt, melyről mindig erősebben beszélnek, és amely szerint a Rómában lévő püspöki gyülekezet, ha nem léphet is fel egy concilium tekintélyével, két vagy három consistoriumban oly nevezetes kérdésekben szándékoznék határozni, amelyek azonkívül, hogy roppant politikai horderejűek, a concilium hatáskörét igen közelről érdekli!" . A határozathozatal végett kitűzött kérdések ugyanis, mint egy párisi lapban olvassuk, a következők volnának : 1- szer. Az egyház érdekeit lehet-e olyanoknak tekinteni, amelyeknek az olaszországi eseményekkel semmi közük? 2- szor. Az állás, melyet ezen események irányában a római udvar elfoglalt, törvényese, és méltó-e a dicséretre ? 3- szor. Megmaradjon-e a szentszék azon ösvényen, amelyen eddig járt, s jogait, szükség esetében, támogassa-e minden hatalmában lévő eszközzel, mint például az excommunicatio majorral? 4- szer. Szükség-e új encyclicát bocsátani ki a katholikus világhoz azon esetre, ha a szentszék kénytelen lenne a legvégső eszközökhöz nyúlni ? Ha ezen kérdések csakugyan feltéteznek, alig lehet kétség, hogy a Rómában lévő főpapok valamennyire igennel fognak felelni. Azonban azt hiszszük, a szentszék meg fogja gondolni a dolgot, mielőtt a 3-dik és 4-dik pontot az olaszországi király ellen alkalmazná, noha Olaszországból érkező tudósítások erősen állítják, hogy a Rómában egybe sereglett főpapok mindent elkövetnek, hogy a pápát az excommunicatio major kimondására birják Victor Emanuel és hívei ellen. Tudva van, hogy ez a Vatican legélesebb fegyvere : az alattvalók feloldoztatnak a hűségi eskü alól, az egyházak bezáratnak, s minden vallásos functio megszűnik. De ezen legélesebb fegyver egyszersmind a legutolsó is, melyhez nagyon közel állhat a vallásos szakadás, a schisma, a kétszeresen megfontolandó tekintet oly országban, mint Olaszország, melynek kivált alsóbb rendű papságánál a tudósítások nevezetes nemzeti érzületre mutatnak. Végre nem a legkisebb meglepetés lesz Lavalette marquisra nézve, ha be talál teljesedni azon hír, hogy a Rómában lévő tábornokok már most meg akarnak egyezni egymás közt IX. Pius utódjának választására nézve, hogy a választást annak idejében menten tartsák minden politikai befolyástól. E pont elsősorban a császári Francziaország ellen látszik irányzottnak, s ki áll jól érte, nem Pest, június 10. Közöltük a M. Gazdasági Egyesület programmját a vasutak ügyében. Oly programm, mely — tekintve azon férfiakat, akik az előleges tanácskozásokban részt vettek, s az emlékirat felolvasását tetszés nyilatkozatával fogadták — a magyar államférfiak közös programmjának mondható. Ott voltak a tanácskozásokban, hozzájárultak a főbb elvek megállapításához Deák Ferencz, gróf Károlyi György, báró Eötvös József, Majláth György, gróf Zichy Ferencz, báró Sennyey Pál, Ürményi József, Lónyay Menyhért, Gorove István, gróf Dessewffy Emil, gróf Széchenyi Ödön, gróf Zichy Nándor és Jenő, Trefort Ágoston, Ürményi József, Korizmics László s többen, a kiket szintén nyomatékos szavazat illet meg a nemzet tanácsában. S bizton állíthatjuk, hogy a fehérvár-eszéki vonalt kivéve, nem volt véleménykülönbség a tanácskozók közt, s e különbség is nagyobbára elenyészett Csengery Antal azon végleges formulázása által, melybe mindenik fél belenyugodott. Azt hiszszük, hogy a vasúti emlékirat, mely államférfiaink ily tekintélyes nevei által, tekintet nélkül a régi politikai pártszinezetre, lett elfogadva, s mely annyi melegséggel öleli föl hazánk minden egyes részének érdekeit, a nélkül, hogy azon nagy érdekekről, melyek minden nemzet vasúti törvényhozását szükségkép vezérlik, csak egy perczre is megfeledkeznék, de vasúti emlékirat mondjuk, jól esik hinnünk, programmal leszen elfogadva az összes magyar lapok által is, s akik politikai nagy kérdéseink közül eltérnek egymástól véleményben, közös zászló alatt fognak egyesülni, midőn anyagi nagy érdekeink megóvásáról van szó. Részünkről egy perczig sem habozunk programmal fogadni el e vasúti emlékiratot. S a szerint, amint az ott kijelölt főbb vonalak egyikéről vagy másikáról lesz szó, avagy azokkal ellenkező tervek ajánltatnak , mindig visszatérünk ez emlékirathoz, mint oly egyesület méltó nyilatkozatához , mely — mint az emlékirat szerkesztője mondja — szerencsés az ország legkitűnőbb államférfiait és nemzetgazdasági tehetségeit tagjai közé sorozni, s amely egyesület mindenkor oly hű tolmácsa volt a magyar gazdaközönség, s mondhatni, az országos közvélemény kívánatainak, valahányszor újabb alakulása óta szükségét látta, a nemzet anyagi érdekében szót emelni. Valóban ideje, hogy journalistáink — tisztelet a kivételeknek — gondolkodni kezdjenek anyagi nagy érdekeinkről is, s oly rendkívüli fontosságú ügyet, mint a nagyvárad-erdély-galaczi vonal, ne tekintsenek többé nyílt kérdésnek, amelyről, mellette és ellene, bízvást vehetnek föl czikkeket. Nem két társaság érdeke forog itt szobán! A magyar szent korona oly nagy, de minden tekintetben nevezetes területűek, mint Erdély, s ez által az összes Magyarország, sőt — a mint az emlékmit oly kiáltólag megbizonyítja — egyszersmind a közbirodalom és Nyugateurópa világkereskedésének érdeke áll ezenben két vasúti társulat magán érdekével Magyar publicista itt egy perczig sem habozhat a választásban, ha azt nem hiszi, hogy a közvélemény irányadó közlönyeinek minden körülmények közt, minden kérdésben, az a feladata, hogy „sepantum votum“-ot adjanak államférfiaink elenében. Államférfiaink közt oig volt tárgy, melyben oly nagy, oly határozott s minden utógondolattól mert lett volna az egyetértés, mint épen az érintett erdélyi vasútra nézve. A Magyar Gazdasági Egyesület e tárgyban az emlékiraton is túl ment. Küldöttséggel írül ez ügyben ő Felségéhez. Tudjuk, hogy gróf Károlyi György, gróf Zichy Frencz, a déli államvaspálya-társulat elnöke, és b. Sennyey Pál ő excellentiáik vannak megbizva az egyesület föliratának rövitelével.Oly lépés, melyhez csak oly fonto kérdésben folyamodott a magyar országos Gazdasági Egyesület, mint a hitelintézet, melytől annyi család várja anyagi érdekeink rendbehozását, s a melytől várja az összes magyar földművelés a beruházási s forgalmi tőkéket. S azon országosan tisztelt férfiak, kik azt látták, hogy nagy ideje az erdélyi vasút ügyét fölkarolni, s még itt sem állapodtak meg. Gróf Károlyi György, ki mindenütt előljár, a hol országos érdekeinkről van szó, magánértekezletre meghívott ez ügyben minden érdekeltet. Ez értekezlet pünköst első napján tartatott meg a nemes gróf termeiben. Ez alkalommal is tekintélyes férfiak voltak jelen. Egy bizottság választása jön az eredmény, — amely bizottság az erdélyi vasúti választmánynyal érintkezésbe tevén magát, s valószínűleg azzal — talán, ez magán nézetünk, újból rendezve az egészet— egyesül, hogy közös erővel mindent elkövessenek, amit lehet az erdélyi vasút létesítésére. E vasúti bizottság tagjaiul választottak el : Gr. Károlyi György. Gr. Zichy Ferencz. Báró Sennyey Pál. Ürményi József. Gorove István. Gr. Szapáry Antal. Hollán Ernő. Gr. Zichy Edmund. Lónyay Menyhért. Adja Isten, hogy e nagy ügyben mindezen lépéseket biztos siker kövesse, s mielőbb létesüljön ama nagy keleti vonalunk, melyhez nem ok nélkül köt az emlékirat oly szép reményeket! fogja-e Francziaország a jus canonicummal ellenkezőnek nyilvánítani ezen előleges egyezkedést ? Ha a fentebb előszámlált hírek közül csak egy teljesedik is, nem lehet tagadni, hogy Lavalette arra elég nevezetes meglepetés vár az örök városban. Most má csak az a kérdés, hát ő visz-e magával valamely „viszon meglepetést“ ? A Londonba utazók érdekében. Az alálírt ügynökség minden társulati tagot felkér és figyelmeztet következőkre : 1 er. Hogy ha Párisba érkeznek, össze ne zavarják a „Hotel d’Espagne et deHongrieu szállodát, a „Hotel Espagnole“ szállodával, mert már több eset történt, hogy a bérkocsisok az utóbbi szállodába szállították a vasútról a társulat tagjait, s csak napok múlva tudták meg, hogy nem jó helyen járnak. 2- er. Felkéretik minden társulati tag, hogy Londonba érkezte előtt 2 nappal legalább írjon az alálírt ügynökséghez, tudatván megérkezte napját és azt, hogy minő szállásra van szüksége. Mert a vonatok késő éjjel és kora reggel szoktak a continensről megérkezni, s ha előre rendelés a szállástulajdonosnál téve nincsen, hogy a szállást kellőleg elkészítse és készen tartsa, bizony a fáradt utasnak 1 óra hostant is várni kell, míg kényelméhez juthat; ezt egy sor írás által elkerülheti. A szállások árai napról napra emelkednek , az ügynökség által kinézett magán szállások idegenek által nagyobb árakon lefoglaltatnak, ha pár napig üresen hagyjuk, és uj olcsó és tiszta szállásokra Londonban szert tenni nem oly könnyű feladat. London, junius 4. 1862. A m. o. utazó gazdák társulatának ügynöksége Londonban. Erkövy Adolf. Pest jan. 10. A Pesti Hírnök panaszolja, hogy a Pesti Napló jelentésében, mely a közelebb tartott gazdasági egyesületi közgyűlésről szólott, Majláth György exéjának indítványáról, mely az emlékirat szerkezetét, a fehérvár-eszéki vonalt illetőleg, egy pontban változtatni kívánta, nem von tudomást. Hasonló panaszszal állhatnánk elő részünkről a P. Hírnök tudósítása ellen, mely viszont arról nem vett tudomást, hogy az érintett pontra nézve egyfelől Majláth György exc., s másrészről Gorove István s Ivánka Imre urak közt keletkezett eszmecsere, mely jobbára félreértésből származott, épen Csengery Antal felszólalására ért véget, melyben azután mindkét fél megnyugodott. A szerkezet módosítására nézve a Csengery Antal által javaslott módosítvány lett elfogadva. S azon közlése a tisztelt szerkesztőségnek, mintha a Pesti Naplóban közlött szöveg nem e módosítvány beigtatásával jelent volna meg , merőben alaptalan. E végett utasítjuk a tisztelt szerkesztőséget a gazdasági egyesület titoknoki hivatalánál őrzött hiteles példányra, melyben az igazítás, Csengery által sajátkezűleg, épen Majláth György e exclja előtt s épen az ő megnyugvása mellett igtattatott be. Egyúttal megemlítjük, hogy a vasúti emlékiratnak az erdélyi vonalról szóló részében leírási hibából a következő hely: a Barre-csatornából, hibásan áll e helyett „a homokzátony felett (Barre) a szulinai csatornában; s alább ismét: a Barrén, e helyett: „a szulinai csatornán átkelt hajók“ stb. Ezt kérjük azért kiigazittatni. Reviczky Szever: Gazdasági e keresked tudósítás. Pest, junius 7. Ámbár csak nyár elején vagyunk, az idő mindazáltal tavaszunkkal teljes összhangzásban, máris oly forró, milyent csak ez évszak közepén várhattunk volna. A 250-éig való melegségben lassan kint megjelennek piaczunkon a valóságos nyári gyümölcsök, mint : későn kifejlett burgonya, érett körte, ropogós cseresnye, málna stb. A szőlő körülbelül 14 nappal előbb,mint rendes körülmények között szokott, szerencsésen elvirágzott, s a fürtök szokatlanul gazdagok. A vetések környékünkön jók, s így teljes kilátás volna az idei jó esztendőre, ha az ország tulajdonképeni tájházaiból, Bánátból és a Tisza vidékéről fájdalmas panaszokat nem hallanánk az állandó kitartó szárazság miatt, mely minden reményeket megsemmisít. Különben mennyire alaposak e panaszok, a következés meg fogja mutatni; annyi tény, hogy az itteni piaci gabnaüzlete ezen kedvezőtlen tudósítások folytán jelenben élénkebb lendületet vett. A búza ára e hét elején, a bécsi gabnacsarnok mozdulatai miatt, igen emelkedett, de később azonban, a külföldi kivitel hiánya miatt, ismét alább szállt. A heti kelet mintegy 20,000 mérő, vevők többnyire helybeliek. Rozsnak gyenge, árpának jobb kelete volt, a zabot épen nem keresték, mi csekély elkelt is, igen gyenge áron, a legszebbnek mérője 1 ft 63 kr. Harmadik versenynap: F. hó 9-kén, Pünkösdhétfőn volt a harmadik lóverseny a pesti gyepen. A folytonos érdekkel kisért futások eredménye e napon következő volt: I. Batthyány-Hunyady díj , 200 arany, minden lóra. Távolság 1 angol mföld. Tét 20 arany. „Fuss vagy fizess.“ 5 nevezett ló közül futott négy : Lühe ur 6 ó. p. m. „Gladiolus“ (lov. Bearpark, 120 fonttal). . . . 1. Gr. Huny a dy József 3 é. p. k. „Naid of Kars“ (lov. Parkins, 92 fonttal). . . 2. Hochwächter ur 5 é. sga m. „Dangu“ 3. Gr. Wenkheim Rudolf minap győztes 3 é. op. m. „Alföld“..................................................0. Alföld vezetett. A második ló a tétösszből 40 aranyat kapott. Az esőtől sikos talaj nem csekély befolyást gyakorlott e futásra. II. Vándorló ivadék-verseny, 1859 elletett lovakra. Távolság 1 mfd. Tét 150 forint, bánat 50 ft. 18 aláírás. 15 nevezett ló közöl csak kettő lépett síkra. Gr. K i n s k y Octav. sp. m. „W h i t e n o s e“ (lov. Jordan) az idei futások alatt már egyszer győztes.............................................................1. Hg. Kinsky Ferdinánd p. m. Antler (lovas Harris)...................................................% „Whitenose“ vezetett, a distancz oszlopnál beérezett Antler által, azonban a végperezben Whitenose lovasa, használván amazénak elandalodását, ismét előre kapott és első lett. A második ló tételét mentette. III. Asszonyságok dija: 50 arany értékű tiszteletdíj és 250 arany. Tét 10 arany, „fuss vagy fizess.“ A tét a bánatösszeggel 50 aranyat leszámítva, mely a második lóé, szintén a nyersit illette. Őrlovasok: 6 nevezett ló közöl futott négy: Gr. Hunyady József 4. é. p. k. „Confidante“ lovag gr. Hunyady J. . . 1 Id. gr. Batthyány István 7 é. p. k. „Peeress“, lovag id. gr. Batthyány István . . 2 Gr. Kinsky Oct. 4 é. sp. k. „Lancelin“ lovag hg Rohan..................................................3 Gr. Fürstenberg és Hocbwächter ur 5 é. sga m. „Dangu“, lovag gr. Hoyos . . 0 „Peeress“ inditott. „Dangu“ a homokdombon túl kitört. IV. Mezei gazdák dija. Az első lóé 100, a másodiké 75, a harmadiké 25 forint, mezei gazdák saját lovainak. Egyszer körül. A nagy közönség által e különös érdekkel várt versenyben 11 ló futott. A lovasok szokás szerint mind szőrén. Az indulás elég renddel történt, azonban két ló csakhamar kitört, az egyik ledobván lovasát, ki azonban ismét lóra kapott és társai után iramodott. Hét ló az utolsó fordulóig eléggé együtt tartott s legtöbb chance-al látszott birni egy somogymegyei gazda szürkéje, mely azonban közel a nyeroszlop előtt egy ritka saltomortalera vetette fejét; s a legsebesebb iram közben oldalvást lovasával együtt átugrotta a négy lábnál magasabb korlátját; a lovas a nagy zökkenésre lebukott ugyan, azonban a kantárszárat csakhamar kézbe kaparitva, újra lóra pattant. A verseny folytatásáról részére természetesen szó sem lehetett, miután a korlátokon belül volt. Az első díjat nyerte pestmegyei apai lakos Szabó Imre, a másodikat egy czeglédi, a harmadikat egy vásárhelyi mezei gazda. V. Eladó verseny. Egyleti dij 500 frt. Futhat minden ló, 20 öllel a nyerőpont elöl kezdve egyszer körül. Tét 20 arany, fele bánat. A nyertes ló megvehető. Gr. Hunyady József 3é. p. k. „Maid of Kars“ (lovas, Parkins) . . . . 1. Bauer ur 9é. f. k. „Gathercole“ (lov. Jordan) ....... 2. Egy f. hó 7-én bejelentett ló (lovas. Bensem) 3. Kotze ur id. sp. h. „Jack Leeming“ . 0. VI. Nákódij 100 arany, magyarhoni minden lovakra, melyek ez évben a pesti gyepen nem nyertek. Tét 5 arany, „fuss vagy fizess.“ Egyszer körül. Urlovasok : 8 nevezett hó közül futott öt. Id. gr. Batthyány István, „Claudius“ (a lovas maga a tulajdonos)..................................................1. Gr. Hunyady József lova (lov. Rohan hg) 2 Gr. Batthyány István, ki erősen hajtó versenytársa fölött kitűnő szép nyugodt lovaglással nyerte a díjat, az asszonyságok dijjánál szenvedett vereségéért be éljenekkel fogalkoztatott. VII. Sándor-dij (ugrató verseny) ICO arany értékű tiszteletdij. 2 mrd, 4 akadályon át. Futhat minden ló. Tét 20 arany. „Fuss vagy fizess.“ Futott négy ló: Gr. Kinsky Oct. 6 é. sgam. „Deutscher Miebel“ (lovag. Jordan) vezetett és . 1 Gr. Stockau id. p. k. „Sürgöny“ (lovag. O’Connor)............................................................2 Gr. Wenckheim Rudolf 6 é. p. k. „Csalfa“ (lovag. Felling) .... 0 Gr. Hoyos 7 é. p. k. „Attack“ (lovag. Littl) elmaradt. Deutscher Michel vagy kétszer szépen keresztül ugrott az akadályon, de a többiek csakhamar rést nyitottak, eldöntvén a rőzse akadályokat, melyeket a verseny előtt egypár gyalogos műkedvelő igen ügyesen ugrott keresztül. „Attack“ egyáltalában nem akarta a sövényt attakkrozni, hanem a kényelmesebb görbe utat választva meg meg kerülgette. Különfélék. Pest, junius 10. o. Az erdélyi múzeumegylet f. hó 4-én tartott ülésében Szabó Károly urnak költséget szavazott.