Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-01 / 3742. szám
A római emigratio azon a meggyőződést mondja ki egy kiáltványban, hogy a római kérdést csak a j[római nép fölkelése oldhatja meg czélszerűen; továbbá Garibaldi újabb marsalai beszédében kimondja a meggyőződést, hogy Róma nemsokára az olasz király hatalmában lesz, s úgy véljük, a kiszállásról való egész közelebbi híresztelés arra volt leginkább számítva, hogy Rómában a kedélyek fölizgattassanak. Végre mindazon számos, s csaknem mindennapos interpellációkat az olasz parlamentben, melyekben a római kérdés fő szerepet játszik, alighanem izgatási ezeiből teszi a baloldal, és Mordinia július 27-iki ülésben kimondá, hogy magának a parlamentnek is buzdítnia kellene a római nép fölkelését. Úgy látszik, mindezekben föltételeztetik, hogy a római franczia őrség nem fogna föllépni a nép ellen, s a nép sem fogja megtámadni a francziákat. A mondottak kimutatják a főirányt a dolgok állásában, amint ezt legújabb tudósításaink feltüntetik „Olaszország“ rovatunkban. Nemzetközi társulat a sociális tudományok előbbvitelére. I. Néhány hóval ezelőtt sí franczia hirlapirodalm tüzetesen foglalkozott egy nemzetközi tanintézet constituens főelveinek tisztázása s megállapításával azon czélból, hogy az európai sajtó terén a kifejlendő vita által az elvek formuláztatván, hova előbb létre jöjjön a nemzetközi tanintézet, mely a nemzetek kölcsönös viszonyait a diplomatiai s tudományos nevelés terén felavatandó , egyöntetű nevelésrendszer által minél szívélyesebbekké s szilárdabbakká tegye, — módot nyújtva egyszersmind az európai négy fővárosban végzendő tanfolyam által a tudományok összegét négy nyelven végezni, s igy eltávolítani lassankint azon akadályokat, melyek a tudományok közegeinek különfélesége által magára a merő tudományra netalán háramolhatnak. Az eszme még mindig a vitatás , ventilálás stallumábban áll, s valósulásához az európai nemzetek mostani hangulata mellett csekély a remény. Nem így a Belgiumban alakított „nemzetközi társulat a sociális tudományok előbbvitele érdekében.“ Az alakító bizottmány nevében annak elnöke Fontainus úr egy levelet intézett lapunk szerkesztőségéhez, az egyleti szabályok, tervrajz s a seps. hura kitűzött első ülésen fölveendő tárgyak programmjainak kapcsolatában, fölkérve lapunk szerkesztőjét, a Brüsselben alakított egylet fennállására vonatkozó okmányok közzétételére s ismertetésére, s azon reményt fejezve ki becses zársoraiban, hogy hazánk jelességei személyes közreműködésöket nem fogják megtagadni ezen egylettől, mely a humanitás tudományos érdekeinek kíván szolgálni. Fenntisztelt Fontainus elnök úr fölhívásának a nemzetközi egylet megalakítására vonatkozó program, s alapszabályzat ismertetését illetőleg, a legnagyobb készséggel sietünk eleget tenni, előre is kijelentvén , hogy a sociális tudományok érdekében tett eme nemzetközi törekvések iránti kellő elismeréseink mellett, annak az emberiség szempontjából ép úgy, mint a vegyes nemzetek, s a tudomány általános becsének szempontjaiból a lehető legtöbben szolgálni óhajtunk, s a közreműködésre irányzott fitszállitást szívélyes köszönettel fogadjuk. A sociális tudományok előmozditására alakult nemzetközi egylet alakító bizottmánya, Brüsseből, mint rendes*1’székhelyéről, máj. 15-ről f. évben az egész világra szétbocsátá az egyleti szabályok programmját, az alakítók névlajstromával, melyben a belga literatura s tudományosság híres bajnokaival, mind megannyi alapítóval találkozunk. Az egylet czélja a sociális tudományok kifejlődését, tökélyesülését előmozdítani; a leggyakorlatiabb eszközök ismeretére vezérleni a világ közvéleményét, hogy a büntető s polgári törvényhozás javítása eszközöltethessék; tökélesíteni s általánosítani a nevelést, kiterjeszteni a művészetek s tudományok formulázott hivatását az összes modern államokban ; gyarapítani a közvagyonokat s azoknak czélszerű elosztásáról gondoskodni , javítani a munkás osztályok erkölcsi s anyagi állapotán, — s végre elősegélleni azon elvek terjesztését, szétáradását, melyek a nemzetek méltóságát s erejét képezik. — íme ! századunk mozgató politikai s társadalmi erőinek cyclusa ! E czél elérésére, az egylet maga köré óhajtja csoportosítani mindazon társadalmakat s egyéneket, a melyeknek s a kiknek érdekükben áll e nagy kérdések megvitatása. Az egylet nem avatkozik be az egyes nemzetek bárminemű egyedi törekvéseibe; czéljához képest az igazságot akarja elválasztani a tévelytől, eloszlatni a kételyeket, közelségbe hozni a szétváló nézeteket, szóval mindennemű búvárlat, nyomozás számára egy semleges működési tért jelölni ki, melyen a véleménycserék által a jelen kor sociális problémáinak megoldásában legyen munkás az ösztudományosság s annak képviselete. E czél elérésére az egylet évenkint nemzetközi gyűléseket fog tartani Európa valamelyik nagy városában, melyek legfeljebb nyolcz napra fognak terjedni. Ezen ülések munkálatai közzéfognak tétetni, s az egylet jutalomdijak kitűzése által versenyre hivja föl az egyleti összegöket s az évi ülések munkásságát előmozdító s gyümölcsöztető művek megjutalmazásában gondos leend. íme — ez azon egylet czélja s e czélhoz vezető eszközök váza, mely a társadalmi tudományok kifejlesztésére öszpontositandó ösztudományossági erők által — a század legfontosabb politikai s társadalmi problémáinak megfejtését s gyakorlati alkalmazhatóságát akarja eszközlébe venni. A társulat alapitói előtt a britt már virágzásnak örvendő két tudományos egylet állott, melyeknek egyike az exact tudományok kifejlesztésén munkálkodik British association for the advancement of science, mialatt a másik a sociális tudományok előbbrevitelét tűzte ki feladatául, National Association for the promotion of social science. Az első intézetnek Angliában roppant sokat köszön az angol s közvetve az európai ipar ; a másik egylet munkásságának jóltevő befolyását hirdeti az angol legislatio. Az igy alakult társulatok közlései, megvitatva, helybenhagyva vagy módosítva, a kölcsönös tanítás tárgyaivá válnak, s új vívmányok forrásaivá lesznek az emberiség erkölcsi s materiális munkássága előtt megnyílt tereken. „Azon reményben, mondja a brüsseli alakító bizottmány, hogy hazánk kitűnő tudósai a britt, exact tudományokat előmozdító egylethez hasonló intézetet fognak létesíteni, mi kívánatosnak hittük a sociális tudományok érdekében a „National association for the promotion of social science“ mintájára, s azzal érintkezésben egy egyletet alapítani, melynek azon előnye leend a britt társulat felett, hogy mozgalma körébe fel fogja ölelni az európai continens összes népeit.Címe — az indokok, a czél s eszközök rövid vázlata. Az egylet osztályozásáról s működése közel jövőben leendő megkezdéséről holnap. WSHHHBHSSHfSÄHHHBSlBHSBHSSHHHBBS után m érkezik : a bejegyzett árakon készséges vevőkre talál. Külföldi vevők ez idő szerint nincsenek. A rozs ára szilárdan áll, 78—79 ftos uj rozs sept.—októberi átvétellel 3 ft 40—45 krjával vétetett. — Krajováról azt írják, hogy a búzaaratás Oláhországban szép terméssel kecsegteti a gazdákat; minőségre nézve ezúttal a dunamelléki sikföldi búza alább áll a dombosabb vidékeken termettnél. Eger. A f. jul. 25-iki heti vásár szokottnál népesebb s élénkebb volt; termények nagyobb mennyiséggel, s bár a tiszta és kétszerbuza árai emelkedtek, mégis minden készlet elkelt ; széna és fa kevés és drága. Az árak következők voltak : tisztab. 8 frt, kétsz. 6 frt 60 kr, rozs 5 frt 40 kr, árpa 3 frt 20 kr, zab 2 frt 40 kr, kukoricza 5 frt 60 kr, burgonya 1 frt 50 kr köbsönkint ; széna mázsája fuvarral 1 frt 40 kr ; a többi áruczikkek szokott árakon keltek. Miskolczon:t. búza 7 frt. 20 ; kétszer. 6 frt 20 ; rozs 4 frt 40 kr ; árpa 3 frt, 20 kr ; zab 2 frt 40 kr, kukoricza 5 frt 50 kr, köblönkint. Kassán búza 4 frt ; kétszer. 3 frt 20 kr; rozs 3 frt, árpa 1 frt 90 kr ; kukoricza 3 frt p. mérönkint. Brassó, jul. 25. Az első osztályú búzának köble 7 ft 44 kr, a másodiké 7 ft 5 kr, a harmadiké 6 ft 39 kr, kétszeres 5 ft 61 kr. Első osztályu rozs 4 ft 20 kr, második osztályú 4 ft 20 kr, a tiszta árpának köble 4 ft 38 kr, középszerűé 4 frt 2 kr, első osztályú zab 2 frt 22 kr, második 2 frt 13 kr, kukoriczának köble 4 frt 11 kr, köles 4 frt 41 kr. Borsó 4 frt 80 kr. Bab 5 frt. Lenmag 9 ft 51 kr. Egy font marhahús 16 kr, juhhús 12 kr, a nyers fagygyunak mázsája 24 ft. Pozsony, jul. 29. Gabnaárak. Búza 4 ft 20 kilós 5 ft 25 krig. Rozs 3 ft 40 kr—4 ftig. Árpa 2 ft 30—3 ft 30 kr. Zab 2 ft 14 krig. A hetivásári összes gabnakelendőség 9127 p. m., ebből 7293 m. árpa, 1352 m. búza, 350 m. zab. és 132 m. rozs. Tárcza: Milton. (Macaulay-tól). (Folytatás.) Legtöbb megjegyzésünk, melyet eddig Milton nyilvános jellemére tettünk, rá csak mint egy nagy test egyik tagjára alkalmazható. Folytatjuk, hogy elmondhassunk néhány oly sajátságot, mely megkülönbözteti kortársaitól. S e czélból szükséges egy rövid széttekintés a pártokon, mikre a politikai világ azon időben oszlott. Előre kell bocsátanunk, hogy megjegyzéseinket csak azokra szándékunk alkalmazni, kik őszinte választásból ragaszkodtak egyik vagy másik részhez. A közrázkódások napjaiban minden felekezetet, mint egy keleti hadsereget, követ egy tömeg tábor-kisérő, haszontalan s szívtelen csőcselék, kik körülrajongják útvonalukat, azon reményben, hogy védük alatt valamit elkaphassanak, de elhagyják a csata napján, s gyakran segítenek kiirtásán egy vereség után. Angliában azon korban, melyről szólunk, bőségben voltak önző és állhatatlan politikusok, kik átvitték minden emelkedő pártra támogatásukat, kik megcsókolták a király kezét 1640 ben, s arczul köpték 1649 ben , kik egyenlő hévvel ujjongtak Cromwell beavatásán a Westminster Hallban, s midőn felásták, hogy Tyburnban felakaszszák , a kik hornyafejet ettek vagy tölgyágakat tűztek fel, mint a körülmények változtak, minden legkisebb szégyen,vagy ellenszenv nélkül. Ezeket kihagyjuk eladásunkból. Mi pártokróli becslésünket azokról veszszük, kik igazán megérdemlik, hogy pártfeleknek neveztessenek. A puritánokról akarunk először szólani, kik talán a legkülönösebb testületet alkották, melyet a világ valaha szült. Jellemük gyűlöletes , nevetséges része a felszínen fekszik. Futtában is olvasható, figyelmes s malitiosus észlelők nem is hiányzottak, kik azt megjelöljék. Sok éven át a restauratio után mértéktelen gáncs és gúny tárgyai valónak. Ki voltak téve a sajtos színpad legnagyobb féktelenségének oly időben, midőn sajtó a színpad legféktelenebbek voltak. Nem voltak tudósok, mint testület népszerűtlenek voltak, nem védhetők magukat, s a közönség nem akarta őket pártfogásába venni. Átengedték őket tartalék nélkül, a satkas drámairó gyöngéd izgalmának. Öltözetök kétkedő egyszerűsége , savanyú arczuk, éles orrhanguk, feszes állásuk , hosszú asztali könyörgésük, héber nevük , a bibliai mondatok , melyeket minden alkalommal beszédjökbe szőttek, az emberi tudományok megvetése, utálatuk a művelt időtöltés iránt, valóban jeles prédái voltak a nevetőknek. De a történelem bölcsészetét nem egyedül a nevetőktől lehet megtanulni. S annak, ki e tárgyhoz közelit, gondosan kell őrizkednie azon hatalmas nevetséges befolyásától, mely már annyi kitűnő irót félre vezetett: „Ecco il fonté del riso, ed ecco il ric, Che mortali perigli in se contiene : Hor qui tenev a íren nostro desio, Ed esser cauti moltoa női conviene. *) Azok, kik ellenállásra serkenték a népet, kik intézkedéseit hosszú évek során át vezeték, kik a legreménytelenebb anyagból a legszebb hadsereget alkoták, melyet Európa valaha látott, kik letapodtak királyt, egyházat és aristocratiát, kik a hazai lázadás és zendülés rövid időközeiben az angol nevet félelmessé tették minden nemzet előtt a földszinen, nem voltak mindennapi rajongók. Esztelenségeik legnagyobb része csak külső jelvény valt, milyenek a szabad kőmivesek jele, vagy a barátok ruházata. Sajnáljuk, hogy e jelvények nem voltak vonzóbbak. Sajnáljuk, hogy a testület, a mely bátorsága s tehetségeinek az emberiség annyi megbecsülhetlen kötelezettséggel tartozik, nem birt azon magas elegantiával, mely I. Károly némely párthivét tünteté ki, vagy a könnyű műveltséggel, melyről II. Károly udvara hires volt. De ha választanunk kell, Bassanioként a darabban, elfordulunk a tetszős szekrénytől, mely csak a Halál 8 Bolond fejét tartalmazza, s megállapodunk az egyszerű ón ládánál, mely kincseket rejt. A puritánok oly emberek voltak, kiknek lelkületük sajátságos jellemet nyert a felsőbb lények s örök érdekek mindennapi szemléletétől. Nem elégedvén meg egy mindent kormányzó gondviselés általános elismerésével , rendesen minden eseményt a mindenható akaratának tulajdonitának , kinek hatalmára túl nagy, figyelmére túl kicsiny semmi nem volt. Ismerni őt, szolgálni, örvendeni neki: volt lélek nagy czélja. Megvetéssel dobták el a szertartásos tiszteletet, melylyel más secták a lélek tiszta imádását helyettesítették. A helyett, hogy alkalmilag villanjon szemükbe homályos fátyolon át az istenség, buzogtak merően türhetlen fényébe nézhetni s színről szinre közlekedni vele. Innen eredt náluk a földi méltóság megvetése. Az emberiség legnagyobb s legkisebbje közti különbség el látszék tűnni, hasonlítva a határtalan közzel, mely elválasztá az egész fajt tőle, kire szemeik állandóan függesztve voltak. Nem ismertek el más jogot felsőbbségre, csak kegyelmét, s bizva e kegyelemben, megveték a világ minden talentumát s méltóságát. Ha nem ösmerték a bölcsészek s költők műveit, nagy jártasságuk volt az isten oraculumaiban. Ha neveik nem voltak a czimeresek lajstromában találhatók , feljegyezvék az élet könyvében. Ha lépteiket nem kisérte szolgák fényes sora, szolgáló angyalok légiója őrködött felettük. Palotáik nem kézzel épített házak voltak, diademjeik soha nem hervadandó dicskoronák. A gazdag s ékesen szólóra, a nemesre és papra megvetéssel néztek le , mert gazdagnak tárták magukat drágább kincsekben, ékesen szólónak magasztos nyelvben, nemesnek egy korábbi teremtés jogainál s papnak egy hatalmasabb kéz áldásánál fogva. A legcsekélyebb köztük oly lény volt, kinek sorsában rejtelmes és borzasztó fontosság feküdt, kinek legkisebb tettére a világosság s sötétség szellemei aggó érdekkel néztek , kik rendeltetének mielőtt meny és föld teremtettek, oly üdv élvezésére, mely tartani fog, midőn meny és föld elenyészendtek. (Események, melyeket rövidlátó politicusok földi oknak tulajdonitának, ö érette rendeltetének. Országok ö érette emelkedtek, virágoztak s hanyatlottak. A mindenható ő érte nyilvánitá akaratát az evangélista tolla s a próféta lantja által. Nem közönséges szabaditó ragadta ki a nem közönséges ellen kezei közöl. Nem földi kín verejtéke, nem földi áldozat vére várta meg. Ő érte borult el a nap, repedtek meg a sziklák, támadtak fel a hatottak, borzadott el az egész természet haldokló istene kínjain, így a puritán két különböző emberből volt alkotva, egyik egész önalázás, vezeklés, hála, szenvedély ; a másik büszke, nyugodt, hajthatlan, ildomos. Porba alázta magát teremtőse előtt, de egy király nyakára hágott. Vallásos elvonultságban, vonaglás, sóhajtás, könyek közt imádkozott. Félőrültté vált dicső s rémületes látványoktól. Hallotta az angyalok hárfáját, vagy az ördög kisértő suttogását. Pillanatra üdvözítő látvány fénysugára lövellt reá, majd kiáltva ébredett egy örökké tartó tűz álmából. Vane-ként az ezer éves kormány pálczájával hitte magát megbízottnak. Freewood-ként fölkiáltott lelke keserűségében, hogy istene elrejte arczát előtte. De ha a tanácsban foglalt el székét , vagy hadra övezte kardját, a lélek e viharos rázkódásai nem hagytak észrevehető nyomot. Azok, kik csak esetlen arczát látták az áhitatosnak , s nem hallanak egyebet tőle , mint sóhajt, siránkozó hymnust, nevethetők. De azoknak kevés okuk volt nevetni, kik vele a tanácsteremben vagy csatatéren találkoztak. Ezen rajongók oly higgadt ítéletet s rendithetlen határozottságot vittek a polgári s katonai ügyekbe, hogy némely író összeférhetlennek tartotta vallásos buzgalmukkal, aminek pedig legtermészetesebb következményei valának. Érzelmük bensősége egy tárgyban nyugodttá tette őket minden másban. Egyetlen elnyomó érzés alá vetett magának szánalmat, gyűlölet, dicsvágy-félelmet. A halál megszűnt félelmes s az öröm bájos lenni. Mosolyogtak és sírtak, gyönyörködtek s aggódtak, de nem e világ dolgai felett. A rajongás szokásokká tette őket, megtisztázta lelkületüket minden aljas szenvedély s előítélettől, s a veszély és a megromlás befolyása fölé emelte. Vezethető néha oktalan czél követésére, de soha oktalan eszköz választására. Ők, mint Artegal vasembere, Talus cséplőjével jártak a földön, lezúzva s tapadva az elnyomókat, emberi lények közé vegyültek, de nem volt osztályrészük az emberi gyarlóságokban, érzéketlenek fáradság, öröm, fájdalom iránt, egy fegyverrel sem valának áthathatók, egy akadály sem legyőzhetlen előttük. Ilyennek hisszük a puritán jellemét. Látjuk szokásai botorságát. Nem tetszik házi életök komor borúja. Elismerjük, hogy eszek rugékonyságának ártott a megfeszítés oly dolgok felett, melyek túl magasak, hogy halandó által elérhetők lehessenek ; s tudjuk, hogy daczára a katholicismus elleni gyűlöletüknek, nagyon is gyakran estek a legroszabb vétkekbe, minők : türelmetlenség és túlzott szigor; tudjuk , hogy voltak remetéik, s keresztjárataik, Du n s ta n s De Montfort-jaik, Domokos Escobárjaik. De ha minden körülményt tekintetbe veszünk, nem habozunk őket egy bátor, bölcs, becsületes és hasznos testületnek nyilvánítani. A puritánok a polgári szabadság ügyét főleg azért tevék magukévá, mert az a vallás ügye vala. Volt egy más pár, épen nem számos, de kitűnve tudomány s ügyesség által, mely nagyon különböző elvekből munkált össze velük. Azokról szólunk, kiket Cromwell pogányoknak szokott nevezni, férfiak, kik az akkori idő szólásmódján, kétkedő Tamások vagy gondtalan Galliok valának a vallás tárgyait illetőleg, de a szabadság szenvedélyes imádói. Feltüzelve a régi irodalom tanulmányozása által, hazájokat bálványokut, s maguknak Plutarch hőseit álliták fel követésre. Úgy látszik, hasonlítottak némileg a franczia forradalom Brissotinjeihez. De nem igen könnyű köztük s ájtatos társaik közt — kiknek hangját s modorát néha szükségesnek találták negédelni, s néha, valószínüleg észrevétlenül, elsajátíták — megkülönböztető vonalat húzni. Most a royalistákhoz jövünk. Azon leszünk, hogy úgy szóljunk róluk, mint ellenfeleikről, egész nyiltsággal. Nem akarunk egy egész pártot a lovászok , játékosok és bravók vétkeivel s aljasságával terhelni , kiket a féktelenség s rablás reménye V hite f ri arsodáiból Károly zászlaja alá csöditett, s kik meggyalázták társaikat kihágásaikkal, melyeket a parlamenti hadsereg szigorúbb fegyelme soha nem tűrt. — Mi kedvezőbb példányt választunk. Bár azt hisszük , hogy a király ügye a babonai zsarnokság ügye volt, meg nem állhatjuk, hogy ne gyönyörködjünk az öreg becsületes lovagok jellemében. Nemzeti büszkeség érzetével hasonlítjuk őket azon eszközökhöz, melyeket más országok zsarnokai kényszeritvék használni, a némákhoz, kik előszobáikban tömegeznek, a janicsárokhoz, kik kapuiknál állnak őrt. A mi royalista földjeink nem voltak szivtelen, lögérező udvaron ezek, meghajolva minden lépten, s vigyorogva minden szóra. Nem csupán egyenruhába öltöztetett romboló gépek, kikbe bele verik az ügyességet, s kiket bátorságra mámorosítanak, kik védnek szeretet, pusztulnak gyűlölet nélkül. Szabadság vala hódolatukban, nemesség magában lealacsonyulásukban is. Mély volt bennük az egyéni függetlenség érzete. Félre valának ugyan vezetve, de nem aljas vagy önző indokoktól. Szánalom s regényes becsület, a gyermekkor előitéletei s a történelem tiszteletes nevei varázst vetettek rájok, oly hatalmast, mint a Dnesszé, s mint a veres keresztes lovag, azt hitték, hogy sértett szépért csatáznak, mig egy ravasz s utálatos boszorkányt védtek. Valóban ők alig tekintettek a politikai kérdés meritumaira. Nem a hitszegő király vagy türelmetlen egyházért harczolának, hanem a régi zászlóért, mely oly sok csatában lobogott atyáik fejei fölött, s az oltárért, mely előtt aráik kezét nyerék el. Bárha semmi nem lehet a hibásabb politikai véleményüknél, ők ellenfeleiknél sokkal nagyobb mértékben voltanak felruházva azon tulajdonokkal, melyek a magánélet bájait alkotják. A kerekasztal sok hibájával sok volt bennök erényeiből is: udvariasság, nagylelkűség, igazmondás, gyöngédség és tisztelet a nők iránt. Tudományuk mélyebb és miveltebb a puritánokénál. Modoruk megnyerőbb, kedélyük nyájasabb, Ízlésük finomabb s háztartásuk vidámabb vala. (Vége következik). *) íme a nevetség forrása, és itt a vétek, mely halálos veszélyt tartalmaz : itt féken kell tartani kívánalmainkat, s nagyon kell óvakodnunk. Csandasági • keresked. tudóért«* — Pest, jul. 31. Napfényes, de szeles, porfelleges idő. A viz apad. A gabnaüzletben nevezetes változás nem fordult elő. A búza tartja tegnapi árát, a szállítmányok rendkívül csekélyek. A mi kevés a vas hegyes tudósítások. — R oh ics, jul. 22-én. Nap nap után múlt, s részünkről mindig elhalasztók tudósításunkat; mert a szórakozások, zöldbei kirándulások, tánczok, séták s a fürdői élvezetek egyéb nemeiből soha sem fogytunk ki. Rohics valóban azon fürdők közé tartozik, mely a mellett, hogy a test bajait megorvosolja, a lélek ifjítását is előidézi. Legalább részünkről sehol nem láttunk annyi javbeli férfi, sőt emberkorba forduló par excellence fiatal öreg tánczosokat, mint itt, mit nem csupán a fiatal tánczosok hiányának, hanem annak is tulajdonítunk , hogy itt a mysantrop lelkek megtisztulván epés bántalmaiktól, az életnek mintegy újólag visszaadatván, a fiatalság örömedre fogékonynyá tétetnek. És azért is e fürdőt mindazoknak jó szívvel ajánlhatjuk , kik a fentebbi epés bántalmakban szenvednek, de azoknak is, kik egy időre félretévén minden gondot, testben és lélekben megújulni vágynak ! De ajánljuk főleg a magyar hölgyeknek, ha felvidulni vágynak, mert ők e helyütt valóban szépségük, tánczuk, öltözeteik, társalgási nemes modoruk miatt az idén legalább oly nagy előnyt vívtak egyéb itteni nemzetbeli nembelieik fölött, hogy nemcsak hogy ők adták az irányt mindenben, de csak is ők voltak a keresettek, s állatok vált lehetővé minden tánc és egyéb nyilvános mulatság. A horvátok, olaszok és németek ezúttal csak szenvedőleges szerepet vittek, s részben csatlakozván a magyarok szórakozásaihoz, ezek mulatságait segíték elő. A horvátok közt: Hellenbach bárót, Sermage Dienes és Keglevics Oskar grófokat, és Ghika Jenőt; s az olaszok közt : Scarpa Pált említjük, mint olyanokat, kik a magyarokkal, érintkezéseikben szellemi társalgásaik, részint pedig azok mulatságaibani tevékeny résztvétökkel kedves benyomást s jótékony hatást gyakoroltak. Jelesen Scarpát, a fiumei lelkes patriciust s különben porosz és szász consult, mint oly embert tanultak ismerni, ki a magyar ügynek vagyonos, tekintélyes s népszerű állásával eddig is nagy előmozdítására volt és van, és lesz a jövőben is; mert lelkes; mert tevékeny ; mert tehetséges ember; s mert Fiuménak jövőjét Magyarország jövőjétől el nem tudja választani. . . . És Hellenbach bárót, a lelkes horvát főurat, miként ne emelnék itt ki, ki azon lelkes és független minoritáshoz tartozik, mely a múlt horvát hongyűlésnek úgynevezett magyar töredékét képezé, s ki férfi korának legszebb felében annyi hivatottságot tanusit a két testvér nemzet érdekeinek összeegyeztetése, kibékítése munkájában, mennyit csak egy hajlottabb korú tapasztalt államférfitól várhatunk, s ki ép azért úgy a magyar, mint a horvát nemzet méltó tiszteletére érdemes. Valóban a horvát és olasz nép a két említett egyéniség által igen kedvesen kötötte magához az itteni magyarságot s a kölcsönös társalgás által, a három nép között csak mélyebbre köttetett meg a barátság, a testvériség, mely adja Isten, hogy aztán a Kárpátoktól Adriáig egy nagy és szebb jövő munkáját érlelje meg. Az olaszok után főleg a magyarság van itt legjobban képviselve ; legszámosabban : Zalából, Vasból, Veszprémből, Baranyából, de főleg Szabadkáról. A magyar férfiak közt csak gr. Széchenyi Kálmánt és báró Podmaniczky Frigyest emlitjük fel, mint a kik magyar hölgyeink összetartása, s azok kitüntetése körül jó példával mentek elő, s kik közül az utóbbi a férfi világban is, az olaszok, horvátok és magyarok között, nemes szellemével s közlékeny természetével fölötte jótékonyan hatott. A magyar hölgyek között megemlítjük Zalából : Bogyay Malvina, Nedeczky Szilárdka kisasszonyokat; Szabadkáról : Antonovits Biri és Ilona kisassz.; Baranyából : Jeszenszky Rita és Mariska kisasszony ; Somogyból : Bogyay Mattold kisasszony; Pestről : Treichingert Mari és Koffer Mattold kisassz; Vasból :Ebergényi Gizel, Júlia és Agatha kisasszonyokat; s végre : Jäger kisasszonyt Pestről. A nők között általában Hellenbach báróné Horvátországból; Scarpáné — Bruck miniszter bájos leánya — Fiuméból; Vermes Gizela Pestről és Lichtenberg báróné Bécsből tűntek fel, még pedig mindannyian nemcsak külkecseik, elegáns öltözékeik s modoruknál fogva; de a mi főleg kecsessé tévé e nőket s a fentebb említett urhölgyeket, az azon szellem volt, mely őket egy koszorúba fűzve összetartókká tévé, mi is okozá, hogy Rohics ez idényben szokott gyógyító hatása mellett, egyszersmind a vigabb fürdők nevezetére is érdemessé tévé magát. Rohicsnak, a vasút kiindulása óta Budáról, a magyarság a szomszéd magyar megyékből nevezetes vendégkontingenst szolgáltat, s ez okozza, hogy a különben csendesebb gyógyhely egyszersmind a magyar természettel járó elevenebb életrevalóság által mintegy megelevenül, s helyzetében azzá válik, mivé a természet által mintegy destinálva jön, hogy t. i. a három szomszéd nép : az olasz, magyar és horvát nép kedvencz találkozási s barátkozási helyévé nőtje ki magát, s e barátkozás által az uralkodni vágyó német elem kebelében és földön a német elemet a három nép életrevalóságai s tulajdonai beismerésére, méltánylására, sőt tiszteletben tartására indítsa. És azért mi Rocicsnak, a vasútnak Budáról lett megnyílása óta — ez eddiginél még szebb jövőt jósolunk, s eljöend az idő , hogy e fürdő testi és szellemi megújulásunk kutforrása gyanánt tiszteltetvén , mint olyan , a magyarság háladatosságát is kivivandja magának, melyet az aztán legméltóbban egy emlékkőben örökíthetne meg, összekötvén az emlékkövet „Zrinyi Miklós a költő“ nevével, ki hajdan e fürdőhely birtokosa s feltalálója lön, s kit annál fogva, a steyer rendek által emelt Artems-emlékszobor mellett egy emlékszobor szintén méltán megilletne. Még most is meg van a kút, melyet Zrínyi talált fel, de elzárva rostély alatt — s ugy látszik, nem használtatva. Mondják e kutforrásnál pihent több napokig, s itt lelte fel gyógyulását, — de körülbelül a Csáktornyai s e vidék erdőségei közt történhetett a vadkan általi szétszaggattatása is, melyről a krónika beszél, s mely még kellőleg nincsen földerítve ; mert ha valósa fenevaddali története, úgy e hely s vidékéről egyszerre fakadt ránk áldás és átok, miután e hely s vidéke veszítette el a legnagyobb magyar-horvátot, kinek ez idő szerint és most érezzük a legnagyobb hiányát. Rohics tehát mindenesetre igen érdekes reánk nézve, nemcsak mint oly gyálpont, mely az említett négy nemzetiség találkozási helyére alkalmas, hanem azért is, mert Zrínyi a költőnek emlékével van összekötve, s mert, úgy látszik, az ő szelleme leng még most is a fürdő vendégei fölött. Azért is a vidéki fürdők között ez egynek igényeljük honosink pártfogását, mert olcsósága mellett ez az egyetlen fürdő, mely társas politikai szempontból is keresett kell, hogy legyen, s mely annál fogva a szomszéd magyar, horvát megyék, s az olasz s német környékek kedvencz találkozási helye fog is maradni mindenkor. | Magyar fürdőinknek pedig kívánunk annyi kényelmet s olcsóságot, mint e helyütt van ; s a szép tájak s áldásos források ott is meglelik majd a fürdővendégek ezreit, melyeknek eddig valóban nem nagy bőségével dicsekedhetnek. A. .1. — I z 8 á k, jul. 25. 1862. Az a szomorú s gyászos kórjelenség, mely a közbiztonság, élet és vagyon szentsége elleni merényletet tűzte ki életfeladatául, hogy némi kényelemre s jólétre felküzdje magát, s mely csak a gyáva és munkátlan és aljas lelkek élet-elve és sajátsága lehet, még mindig mutogatja magát a köznép között, s még mindig meghozza vészes áldozatját. E f. hó 15-dikén viradóra ugyanis ismét vérfagylaló történet folyt le a hozzánk szomszéd Orgoványi, nagy terjedelmű pusztán. A mondott nap éjjelén ugyanis Kocsis József izsáki lakos 30 éves számadó juhásza T. M. urnak , a városi igen jó keresetű szélmalmot vevén meg; ennek még hátraléktartozását lefizetendő, 60—70 darab birkáját eladta 300 uj ftért. Ezt valamely gonosz, amint gyanítják saját bojtársa, egy 20 éves suhancz, Kis M. megsejditvén, a csendesen alvó számadóhoz lopódzik éjjel láb - hegyen , s egy hosszú nyelű s széles baltával úgy vág bal arczához a boldogtalannak, hogy ennek a bal szemtől lefelé alsó és felső álkapcsát s nyelvcsapját — egyszerre ketté hasította. Felugrott ugyan erre a szerencsétlen, az öldöklő vasat is kirántotta a vérző sebből, s úgy vágta a bősz gyilkos után, hogy az másnap is egész fokig földbe mélyedve találtatott, s annyi ereje még volt, hogy a tanyához vánszoroghatott, hűséges szamarán, de itt lerogyott, s elájult, majd felocsúdván, jelek által a véres eseményt elbeszélte — de 13 óra múlva, daczára a gondos orvosi ápolásnak, csakugyan meghalt, sőf. hó 16-án a róm. kath. temetőbe eltemettetett. Sajnos halála csak annyiban is, mert becsületes s iparkodó ember lévén, özvegyet s bár gyermektelen volt, 5 idegen árvát tartván házánál — hagyott hátra. Kézre a gyilkos még ekkorig nem került, de subáját ijedtében ott hagyván, a terhes gyanú őt sújtja. Sajnos és fájdalmas kórjelenség az itt, hogy a lopás nagy mérvben terjedt el, s különösen a szölfös kertekbe fényes nappal is garázdálkodik s lop a tolvaj i s a csőszök megakadályozni, bár fegyverrel vannak ellátva, az ily sűrü szomorú példákat teljességgel elégtelenek. Megesik az is , mint megesett Cs. István izsáki lakossal, hogy a kis-körösi országút mellé kikönyöklő gabnaföldjéről 5 csomó tiszta búzáját felrakta az istentelen orzó, és örökre elvitte. Több példát nem idézek, bár lehetne! Az orgoványi pusztán sajnos! hogy a héten kitört csakúgy a mn a marhavész,s