Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)

1862-10-08 / 3797. szám

főzelékek 710, elkelt 240; krumpli 560, elkelt 410; aszú szilva 710, elkelt 405; káposzta be­hozatott 16 szekérrel és szára 16—18 ft. Az árak következők : tiszta búza 6 ft, kétsze­res 5 ft, rozs 4 ft, árpa 3 ft 40 kr, zab 2 ft 40 kr, tengeri 5 ft 20 kr, kása 12 ft 40 kr, főzelé­kek 9 ft 50 kr, krumpli 2 ft 20 kr, aszú szilva 9 ft 2 kr, Vegyes tudósítások. — K­olozsmegye bizottmánya tagjai­nak névsora. a) A legtöbb adót fizető 10 nagy földbirtokos : 1. b. Bánffy Albert, 2. Kolozsmonostori uradalom részéről : Biró Lajos íkszéki titkár, 3. b. Józsika Lajos, 4. gr. Bánffy Miklós, 5. gr. Csáky György, 6. a k.fiscus részéről : Egyedi János, 7. gr. Béldi Ferencz, 8. gr. Eszterházi család képviselője gr. Eszterházi Kálmán, 9. gr. Bethlen Domokos, 10. Bakó Károly. b) A nagyobb földbirtok választott 24 képvi­selője, még­pedig az alsó kerületben : 1. b. In­­czédi Zsigmond, 2. Hosszú József, 3. gr. Bethlen János, 4. Zeyk Károly, 5. Biró Pál, 6. Deén Sándor, 7. Móga Jakab, 8. K. Kemény János, 9. Hiencz György, 10. gr. Kornis Albert, 11. Tóth S­mu, 12. Csipkés Sándor rendes tagok: 1. Gr. Bánffy Béla, 2. Kornis Lajos, 3. Gál Péter, 4. Mózsa Samu, 5. Bocskor László, 6. Ká­­szoni Ignácz póttagok. A felső kerületben : 1. Macskáéi Pál, 2. Berde Áron, 3. Macskáéi Antal, 4. Pásztohi Albert, 5. Gyarmatin Miklós, 6. Máriaffi Lajos, 7. Kelemen Benjámin, 8. Keresztes Sándor, 9. Kabos Sándor, 10. Kilin Ferencz, 11. Halmágyi Márton, 12. Simai Lukács rendes tagok. 1. gr. Mikes Károly, 2. Zsombori Elek, 3. Bányai Mózes, 4. Balázs Samu, 5. Lészai Lajos, 6. Gyarmathi József póttagok. c) A mezővárosok választott képviselői. Teke részéről : Riemer Mihály r. t. jegyző, Renner János r. t. tanácsos, Graef Márton p. t. orátor. B. Hunyad részéről : Varjú Imre r. t. birto­kos, Bálint Márton r. t. birtokos, Csöregi János p. t. város biró. Gyalu részéről : Dénes Elek r. t. községi elöljáró, Péchy Elek r. t. köz­­jegyző, Soós Fe­rencz p. t. birtokos. d) Két-ma­ ipar és kereskedés választott kép­viselői : Korbuly Bogdán r. t. kereskedő, Zsig­mond Elek r. t. szesztulajdonos, Kagerbauer Antal p. t. építész. e) A többi községek választott 24 képviselői : az alsó kerületben : a kolozsi járásban : Mózsa Samu, Tóth Samu r. tagok: Ferenczi László p. t. A palatkai járásban : Pap László g. e. a. zsuki lelkész, Kozrea Miklós g. e. f. zsuki lelkész r. t., Moldován Miklós p. t. g. n. e. kálmáni lelkész. A mocsi járásban : Nemes Péter r. t. törvény­széki ülnök, Móga Demeter r. t. fkszéki titkár, German János p. t. g. e. szombattelki lelkész. Az örményesi járásban : Elekes Gergely r. t. g. e. lelkész, Halabori Sándor r. t. szolgabiró, Dombrovan Tivadar p. t. földbirtokos. A nyulasi járásban : Hosszú János r. t nagy­­nyulasi lelkész, Marosán Jván r. t. földbirtokos. A tekei járásban : Varró Lajos r. t. birtokos, Bettfeld István r. t. bátosi biró, Krausz János p. t. dedrádi polg. mest. A felső kerületben : a fejérdi járásban : Koz­ma Demeter r. t. g. e. fejérdi lelkész, Pap István r. t. g. e. m. Bárdi lelk. Újvári Lajos p. t. bir­tokos. A bácsi járásban : Alviri János, Seres László r. t., Szabó Fer­ence p. t. Az almási járásban: Bágy János r. t. g. e. t. rajtolczi lelkész, Bányai Mózes r. t. birtokos, Porucz László p. t. g. e. n.-almási lelkész. A bikali járásban: Pap Ananias r. t. g. e. es­perest, Pap Leontin r. t. törvényszéki ülnök, Bologa Jakab p. t. fksz. tan. A b.-hunyadi járásban: Todorucz Juon r. t. g. e. böskényi lelkész, Moldován Juon r. t. n.-ka­­lotai jegyző Condoru Juon p. t. g. n. e. m.-gy.­­monostori lelkész. A gyalui járásban: Fekete János r. t. balázs­­falvi kanonok, Pap Ananiás r. t. g. e. esperest Marotlakán, Pap Miklós p. t. g. e. lelkész Kolozs- Monostoron. Különfélék. Pest, October 7. —­Az első magyar dunagőzha­­jó társaság részvény aláirás­ai VI. közlemény. A pécsi takarók- Tárcza. Magyar Tudományos Akadémia. October 6 -án első ülés a szünnapok után. Mindenekelőtt Ipolyi Arnold r. tag érte- *­kezett. Azon kisebb művészetekre forditá az akadémia figyelmét, melyek az egyházi építé­szettel karöltve, mintegy annak szolgálatában fejlődtek ki, s melyeknek alkotásai minden ré­­szökön magukon hordják a korszakok közös bélyegét, melyből bizton indulhat ki a régiség­tan és műtörténet az egyes tárgyak korának meghatározásában. Ezúttal különösen az ereklye­tartókat, s ezek közt főleg azokat emelé ki ér­tekező, melyek az ereklye­csontoknak (kéznek, fejnek stb.) megfelelő alakban, ezüstből, arany­ból, zománczozva és drága kövekkel ékesítve, legnagyobb gonddal és legdúsabb kiállítással készíttettek. Nevezetesek voltak legkivált a fej vagy koponya-tartók, az úgynevezett craniumok vagy hermák. Előre bocsátván értekező ez erek­lyetárak egyetemes egyházi, régiségtani és mű­­­történeti ismertetését, a hazánkban található ereklyetartókra, s mindenekelőtt szent László hermájára tért által. Értekező szerint már a XIII. században divatoznak Magyarországon ereklyetartók, s valamint másutt, úgy valószí­nűleg nálunk is, nemcsak az egyház fő kincseit képezék azok, főleg a­melyekben a nemzeti hős és védszentek ereklyéi őriztettek, hanem hasz­náltattak a törvénykezésben, azokra esküvén a tanuk és felek,s frigykötés, koronázás és háború alkalmával elöl hordoztattak. Igen érdekes volt, a mit értekező e részben a Szent László hermájá­ról előadott, számos legenda közbeszövésével vázolván az ereklyetartó történetét, 1273-tól kezdve, midőn először találjuk okiratban említ­ve, egészen az újabb időkig. Ez érdekes törté­nelmi bevezetés után volt értekező áttérendő a Szent László hermája műtörténeti ismertetésére ; azonban a bevezetés felolvasása közben eltelvén az egy előadásra kimért i­gy éra, az értekezés folytatása más alkalomra halasztatott. Ipolyit a jegyző váltotta fel a szószéken, Bot­ka Tivadar lev. tagnak két rendbeli érteke­zését olvasván föl. „Helvetia — úgymond Botka — a X-ik szá­zad ős magyar történelmi emlékek élő múze­uma.“ E fölfedezésre a Schweizban található hun fők­­ (die Hunnen Köpfe) adtak értekezőnek al­kalmat. E hunfők ábráit, az aargaui történelmi társulat évkönyveivel és a zürichi archaeologiai egylet figyelmeztetésével régebben beküldte Bot­ka­ur. Aargau kantonban az Aar mindkét partját a Brugg városba be és kivezető régi kőhíd köti össze. Itt kell megállani, a ki látni akarja az u. n. fekete bástya-tornyot jobb felöl, hol az egyik hun fő néhány ölnyi magasságban be volt falaz­­ve, arczczal a túlsó partra. Szemközt ezzel, a bal parton, a második és harmadik számú hun fa­j a Hídfő alsó részében egymás mellett volt beilleszt­­ve. A hídnak kora iránt biztos adatok hiányza­nak. Két éve, hogy e hun fejek előbbi helyeik­ből kivétetvén, a königsfeldeni,zárda azon czel­­láiban, melyeket a népmonda Ágnes magyar ki­rályné nevén nevez, egy kis kezdődő gyűjte­ményben le vannak téve. Anyaga mindhárom­nak kemény homokkő, a­mint a város közelében fejtetik. Legkevésbé sem hasonlít egyik is azon u. n. Attila alakjához, melyet Schödel Márton hazánkfia ezelőtt 233 évvel Strassburg városa egyik kapuja fölött még látott és ismeretes mun­kájában közlött. Rocholtz tanárt különösen a két egyenlő alakú tej fedeléke, mit ő magyar kal­­pagnak nevez, hozta azon véleményre, hogy e képfaragványok magyarokat ábrázolnak. Sze­rinte a két iker alakú hun fej valószínűleg azon magyarokéi, kik a X. században Brugg városa és vidékét pusztítván, légy űzettek és képeiket az el­lenséges magyar csapatok további elrettentésére közhelyen közszemlére tették ki, mint egykor a görögök és rómaiak szokták. Rocholtz nyilatko­zata óta a hun fők szám­a megint egygyel szapo­rodott. Vilmergen faluban, szintén Aargau­ban- i Ionban, a helység temploma falában volt ez,­ a nép által szintén Hunnenkopfnak nevezve. Ér­tekező e hun­­ok magyar voltát bebizonyítandó, megjegyzi, hogy a hunnok Helvetia azon tájain vagy épen nem fordultak meg, vagy ha a törté­nelem tudtán kivül igen, akkor őis csak kevés nyomot hagyván maguk után, mint a rohanó zá­por , míg tudva van, hogy a beköltöző magyaro­kat Nyugat-Európa szintén hunnoknak nevezte. Ezt megjegy­ezve, elősorolja értekező azon tár­gyakat, melyekre a X. századi magyarok a hun bélyeget eltörölhetlenül reányomták. Ilyenek : a hegyek, völgyek, barlangok, erdők, falak, épü­letek, családok, népraj és népmaradvány; regék mondák, hagyományok, végre kömyvekben örö­kített emlékek. Alig van oly tárgy, melyben a népek múltja szokott visszatükrözni, hol a hun nép létével a schweiczi földön ne találkoz­nánk. A hun maradék léte Helvetiában már az 1834-diki Tudománytárban megpendítte­­tett. Azóta Wallis canton egyik völgyét, az anni­­viersit Horvát Mihály személyesen fölkereste. E völgyben mostanig divatosak magyar hangú és értelmű helynevek, a Hunnengrottehoz és Hunnensteinhoz kötött mondák, és sajátságos (hun-magyar) szokások, mint a halotti tor. Wal­lis történelmének Liviusa e hun maradékra néz­ve úgy rectifikálta a néphagyományt, hogy az Attila hunjaira, kik ott soha sem jártak, nem vonatkozhatik, hanem azon magyarokra, kiket a X. században Rudolf és békés Konrád burgun­di királyok idejében e földön hadakoztatnak a krónikások. Esen hun maradék hagyományait Wallis újabb történetírói is magukévá tevék, s Rivaz okleveles gyűjteménye a magyar nyelv tudása nélkül biztos eredménynyel nem is kutat­ható. Hazánkfiai ez okból mind­ez érintett code­­xekben, mind a savoyi, sioni és Barogne-családi levéltárakban nagy kilátással búvárkodhatnak. „Szép alkalom kínálkozik — úgymond érte­kező — ezen új dús forrásnál, és a­me­lyeket fentebb idézett, a homogén adatokat tovább fűzni, kiegészíteni, tisztázni. S ha min­den anyag össze lesz hordva, majd jó, a­ki megalkotja őstörténelmünk hiányzó épü­letét, melyben a hódítási szakasznak és a­mit ed­dig a kalandos hadjáratok korának neveztünk, a mostaninál teljesebb, vonzóbb, dicsőbb neák fog adatni.“ E tekintetben más népek szerencséseb­ben tudták a világnak bemutatni kis­korúságuk korszakát. „A normannok irtó települését, a ke­resztes háborúk bűnökkel áradozó vállalatát a toll és­irály hatalmával oly tetszetős színekkel tudták illustrálni; csak a magyarok kalandos hadjáratainak hiányzik még történelmi zománcz varázsa. Mily messze járnak a valóságtól, a kel­lő színek alkalmazásától a történetírók, midőn a megrémült zárdák elfogult krónikásai után, csak a fegyver és tűz pusztításait registálják, holott maguk a Helvetia földén fennmaradt hun­tlyo­­mok, emlékek, hagyományok és mást mutatnak, többet sejtetnek. Végül megemlíti és adatokkal igazolja értekező, hogy mielőtt Helvétia élő mú­zeumként a hun magyar név és népegység pró­báját föltárta, voltak már érveink, azt tanusíták, hogy azon európai háromszögben, melynek Ró­ma, Páris és Rajna teszik határait, az őseinkkel jó és bal érintkezésbe jutott nemzetek mit sem gondolva a görög turkos vagy az éjszaki duna­­táji ungarus nevekkel, a magyarokat legjobb belátásuk szerint hunnoknak nevezték. Ezek után azon schweizi monumentális m­űvek ismertetésére tért által értekező, melyek Ágnes magyar királynéra és mostoha leánya Erzsébet herczegnére vonatkoznak. Ez előadásról köze­lebb: pénztár 334 számú ivén : Jäger János 2, Piátsek József 1 , a pécsi takarékpénztár 10, Plichta Ferencz 2, Gründler András 2, Festi Kaj­már 1, Zách Károly 2, Blauhom Mihály 2, Pucher Vilmos 1, Csima Pál 1 mind Pécsett. Brandt­n­e­r N. ur 22 számú ivén : Brandtner testvérek Győr 2, Mayer Károly Győr 2, Dorner Béla Hé­dervár 1, Vermes Dénes Hédervár 1, Nets János 1, Hofbauer Károly 1, Rittmiller Ferencz 1, Mayer Nándor 2, Nets Mátyás 2, Punigan R. 1, Fügi Ágoston 1, Lerner Márton 1, Schleichler Károly 2 mind Győrött. Főtiszt: Fürdő­s Lajos ur 262 számú ivén : Fehér Péter 1, Fördös Lajos ref. lelkész 1, Kecskeméten. Hajdúk Ambrus ur 572 számú ivén : Ferenczi Lajos 1, Jeger Károly 1, Láng Gábor 1, Némethi Gábor 1, Kántor Vilmos 1, Hajdúk Ambrus 2 mind Tokajban. Ghyczy Kálmán ur 201 számú ivén: Milkovics Antal Bana 2 , Milkovits Zsigmond Szent Mihály 2, Ghyczy Kálmán Kis Igmond 2,­­ Mike Ferencz ur 421. sz. ivén: Kossa László 1, Kossa Mária 1, Mike Ferencz 1, Baksa Mihály 1, Horváth László 1, dr. Berger Ferencz 1, He­gedüs János 1, mind H.-M. Vásárhelyen. — Ka­r­á­c­s­o­n­y­i László ur 241. sz. ivén : Beodrai Karácsonyi László Beodra 1. — Kunszt Jó­zsef ur kalocsai érsek 510. sz. ivén : Kunszt Jó­zsef 10, Lichtensteiger Ferencz 1, Kovács József 1, mind Kalocsán. — Id. Pilasanovits József ur 215. sz. ivén: Piukovits Ágoston 2, Pi­­lasánovits Horváth Anna 1, Latinovits Gizella 1, Michailovits György és Popits István 1, Vujevich Zabár és Alföldy József 1, Küirthy István és Szé­chenyi testvérek 1, zombori magyar olvasó­kör 1, Asz Nándor 1, Sztrilich András 1, mind Zombor­­ban. — Baja városa 81. sz. ivén : szab. Baja városa 5, Radácsy Frigyes 1, Nemes Károly 1, Ferenchich György 1, Mikosevich Alajos 1, mind Baján. — Latinovich Illés ur 254. számú ivén: Latinovits Illés Baja 15, Pollák Simon Ma­darász 1, Hományi Sándor plébános Katymár 1, Lang Márton Bács Madaras 1, Stein Lázár Katy­már 1, Marianovits Antal Katymár 1, Habelényi György Borsod 1. — W­e­i­s­z Bernát Férr­ur 573. számu ivén: Érkövy Adolf 2, Steiner Armin 2, Weisz Bernát Ferencz 5 mind Pesten. R­u­d­n­a­y Jusztin Szelőcze 3, Lósy Tivadar Tardoskedd 1, Büttner Géza Kis Tapolcsány 1, Simonyi Adeodát Nyitra 1, Stein Márk Nyitra 1, Tausig Dávid Nyitra 1, Balogh Vidtor Nyitra 1, Balogh Zsig­mond Nyitra 1, Beznák István Nyitra 1, Csóka Károly Nyitra 1, Fremer Simon Szelőcze 1, Stei­­ner Móricz Szelőcze 1, Steiner Jakab Galantha 1, Mayercsák Márton Pozson 1, Dr. Adler Mór E. Új­vár 1, Dr. Ehrenfeld Zsigmond E. Újvár 1, K­linyi János E. Újvár 1. M­a­n­n­ó István ur 574 számú ivén : Mannó István 5, Dahne Döme 3, Mutovszky Tódor 2 mind Pesten. A győri közlöny 1. szerkesztőségének 158 sz. ivén : Turcsányi Ilka 1, Schrikker László 1 Győrött: Borgbere Károly ur 24 száműzvén : Borghere Károly 1, Freyring István 1, Kesztler Ede 1 Ko­máromban, Id. Micsky Lajos 1, Kiss Dénes 1, Ifj. Micski Lajos 1 , Koch Frigyes 1 , Csajághy Sándor 1, özvegy Konkoly Gedeonná 2, Mol­nár Albertné 1 , Csapó Pál 1 , Mály Dienes 1, Kempf Is­ván 1, mind Csepen, Békeffy Károly Puszta Makk 2, Nagy Albert Csep 2, Bucz Lajos 1, Buzian András 1, Koczor Ferencz 1, Moll Jó­zsef 1, Schudritz Nándor 1, Stármek Mátyás 1, Mike Károly 1, Luka Lajos 2, mind Komáromban, Nyireos Dánielné Csep 3, Bogár Zsigmond Csep 5, Mihályi Ferencz Komárom 1, Mészáros Ferencz Komárom 1, Lastinyi Mátyás Komárom 1. — F­ö­k­ö­r­y Antal ur 298­ sz. ivén: Bölcskevy Károly 2, Kürthy Antalné 1, K­uruly Islua 1, Zatykó József prépost 2, Koczánovich József 1, Beusz Ödön 2, Mintzér János 1, Hám János 1, mind Gyöngyösön, Nagy fejes Mihály Eger 1. — A n­a­g­y-k­ö­r­ö­s­i t. nagy kaszinó 257. sz. ivén : Jalsovitzky Károly 1, Farkas László 1, Farkas Balázs 1, Sigray Márton 1, mind N. Kőrösön. V­ai­gl György úr 575 számú ivén: Vaigl György 1, Veigl Károly 1, Dr. Knop Ferencz 1, Galgóczy Ferencz plebánus 1, Gremsperger Ferencz 1, mind Perkátán, Farkas János Rácz Almás 1, Lehótzky Mihály Rácz Almás 1. E­d­l Tivadar ur 3 számú ivén : Burián Pál 2, Edl Tivadar 2, Weisz Tiva­dar 2, Tallián Ede 2, Tallián Istvánné 2, Scherz Rudolf 1, Nagy Elek 2, Gervay Nándor 1, Pász­­tory Bódog 2, Walko Gusztáv 1, Czeller Sámuel 2, Nosztinszky János 1, Jiringer József 2, Jure­­nák Antal 1, Báró Schmertzing Antal 2, Csenkey Adolf 2, Krascsenics Mária mind Pozsonyban. (Folytatása következik.) * Koszorús Jókaink „Politikai di­­v­a­t­o­k“ czimű legijabb regényének első fü­zete megjelent. Pest 1862, szerző saját kia­dása ; nyomatott Emich Gusztávnál; 16-od rét, 96 lap. Az egész álland 12, két hetenkint meg­jelenő füzetből ; előfizetési ára helyben 5 ft 50 kr. s postaküldéssel bérmentve 6 ft. Előfizethetni Emich Gusztáv könyvkiadóhivatalában : bará­­­tok tere 7-ik sz. 1 só emelet. Ajánlására nem­­ szükség semmit mondanunk : Jókai Mór nevében , benn foglaltatik az. A regény meséje a forrada­­­­lom előtti években, s a szerző kedves szülőváro­sában Komáromban veszi kezdetét. Az 1847-iki nádor fogadási ünnepély, s az ezen alkalommal történt dunai szerencsétlenség különösen művészi­leg van ecsetelve. * Kolozsvárit nagy ünnepélyességgel tartatott meg a napokban gr. Tholdy-Horváth Lajos ur egybekelése gr. B e t h r e n I r m a ur hölgygyel. * A maros­vásárhelyi zenebonáról a „Korunk“ levelezője* * sept. 30 káról folytatólag igyir:„A tegnapelőtt zsidó kergetésről tett tudósításomat folytatólag megírhatom, hogy tegnap délelőtt, mi­helyt a synagóga előtt fölállított katonaság visz­szahúzódott, az ott ácsorgó és átkozódó, nagyob­­bára szolgálókból, kocsisokból és utczagyerkő­­czökből álló csoport azonnal az imaházba rontott, a frigyládát feltörte, a tízparancsolatokat össze­tépte, a padokat, lámpásokat és oltárt porrá törte, szóval összerontott mindent, a­mi az éjjeli ostrom­ból épségben maradott. Fele az itt lakó izraeli­táknak a városból elfutott; ha a városban mara­dottak valamelyike nő vagy férfi az utczán meg­jelent, részint pofot kapott, vagy kővel dobálták, és legkedvezőbb esetben szóval insultálták. A sy­nagoga ajtó és ablaksarkait, mint hallom, még az­nap a lakatosoknak akarták árulgatni. Délután a tanács falragaszokban értesül adá a lakosságnak, hogy a megveretett szücsmester orvosi bizonyít­vány szerintileg veszélyen kívül van, hogy a meg­­veretésében bűnös izraeliták be vannak börtönöz­ve, és hogy a személy és vagyonbátorság érdeké­ben katonai intézkedések történtek. Az éjjel a m­egkettőztetett katonai őrjáratok daczára az iz­raeliták által lakott ma­jdnem minden ház kövek­kel bombáztatott, a főpiaczon egy ház kapuja fel­törése megkisértetett, ugyanezzel szemben a rom. kath. ft. esperest gabonája fölveretett. A Szt.­­György-utczában a városról elfutott egyik izraelita lakása és szeszraktára feltöretett, összerombolta­tott, ... az itt állomásozó zászlóalj irodája és a cs. k. hadfogadó parancsnokság ablakai is beve­zettek. E körülmény következtében a katonai tér­parancsnokság egy átiratban arról értesíti a ta­nácsot, miszerint az őrjáratok lőfegyvereiket is fogják használni a zavar­ok ellentállása esetében. Ez intézkedést a tanács a lakossággal tudatta. — Az itteni zsidókergetés következései falukon is — a­hová az itteni esetekről szóló hírek rendsze­rint nagyítva és elferdítve eljutnak — kezdenek mutatkozni; épen most hallom, hogy Ákosfalván, Vaján és Bonyhán is voltak zsidó kra vallók.“ * Alsó-Idecsen Erdélyben tűz ütött ki, és 19 lakházat s gazdasági épületet hamvasztott el. * A Strobenz testvérek itteni nagykereskedőháztól a következő értesítés köz­lésére kérettünk fel: A­b­b­é Richard úr rokonsá­ga körében előfordult súlyos betegségi eset miatt táviratilag hazájába hivatván , igen sajnálja, hogy Magyarországot ezen év folytán többé meg nem látogathatja ; kéri azonban mindazon t.­ez. ura­kat, a­kik tudományát igénybe venni óhajtják, várakozzanak a jövő tavaszig, a­melynek meg­nyíltakor a híres forráskutató hozzánk visszaté­­rend, s minden kívánatnak eleget iparkodik tenni. * A magyar gazdasszonyok egylete ez évi ki AIHÍAbát a LGzn­alek helyiségeiWa £+ hrt lp­én nyi­tandja meg. Belépti díj 10 kr. A közönség kényel­me végett a kiállítás tartama alatt társas kocsik járandnak oda a város különböző pontjairól. A ki­állítás után az értékkel biró kiállított tárgyak (az egylet javára ?) ki fognak sorsoltatni. • * Kecskemét, mint tudjuk, 1857 ben szabad ki­rályi várossá emeltetett; azonban a múlt évben úgy, valamint a jelenlegi tanács igazgatása ala­t is kijelenté a város, hogy az országgyűlés szente­sítése nélkül nem akar szabad kir. város lenni. Közelebb azonban a „M. D.“ értesülése szerint a magy. kir. helytartótanács rendeletet küldött Kecs­kemétre, a­melynek meghagyásához képest Kecs­kemétnek ezután is szabad kir. városnak kell maradnia. * A Széchenyi hegyen gyógyszertárt akarnak állítani, bárcsak nekünk pestieknek idelenn olyan jó gyógyszerünk volna, mint a Széchenyi hegy la­kóinak : t. i. a tiszta friss hegyi leve­gő, — bizony szívesen oda adnók érette kölcsön fejében gyógyszertáraink felét. * Sümegről írj az a „nyori nev, nagy­on a még julius hóban műkedvelői körré alakult ifjúság az írói segélyegylet javára dal- és szavalati es­télyt rendezett. Az előadás az ottani szolgabiró­­ság tudtával és jelenlétében csendesen, de ered­­ménydúsan megtörtént. — Azonban valami rósz­akarónak eszébe jutott az előadást, mint tüntetést felsőbb helyre jelenteni, honnét sept. végén vizs­gálat rendeltetett, a műkedvelői ifjúság, különösen B. Alajos ellen, szavalatai végett. A Nagy Szombatban Mayer elhunyt ottani polgár 10,000 ftot hagyományozott egy ott alakí­tandó árvaházra, a­mely meg is nyittatott. Keresz­tyén gyermekek kitfelekezeti különbség nélkül ápoltatnak benne. * Az első magyar biztosító társaság S­v­á­b­y Mihály volt életbiztosítási ügynöktől a meghatal­mazást visszavonta. * A hordárokat a közönség annyira igénybe kezdi venni, hogy a személyzetet már­is szaporí­tani kellett; most már 200 an vannak. Életrevaló intézmény. * H a­j­d­u N á n á s­o­n egy 17 éves legényt verekedés miatt fogságra ítéltek el, itt azonban ez felakasztó magát. Másnap egy para­zt szintén fel­akasztó magát, de idejekorán észrevétetvén, levet­ték. Egy házban pedig egy fiatal legény 16 éves leánynyal volt együtt, s ez alkalmat felhasználva, a leányt agyonlövő. Tettének indoka nem tudatik, de a legény már fogva van. * Ismeretes dolog, hogy a pozsonyi derék né­met polgárok gyermekeiket Komárom és Gyerme­gyékbe magyarul tanulás végett cserébe szokták adni magyar gyermekekért, a­kik viszont Pozsonyban németül tanulnak meg. Most ismét ezen eredeti practicus módhoz hasonló olcsó és gyakorlati új módot fedeztek föl név szerint bán­sági német ajkú polgártársaink. Ők ugyanis Szegedre szokták küldeni csemetéiket a magyar nyelv elsajátítása végett; több szülők tehát ösz­­szeállván Szegeden kibéreltek egy házat, megrak­ták gyermekeikkel, küldöttek nekik hazulról egy gazdasszonyt, a­ki gondot visel rájuk, s főz nekik a szintén hazulról beküldözött naturalékból. Mond­ja aztán valaki, hogy nem laknak hazánkban practicus emberek. * Tegnap egy szorgalmas 77 éves agg szoba­festő hulláját vonták ki a Dunából, a boldogtalan öreg nem kapván munkát mostanában , nem birá­sz­-mihályi napi szállásbérét kifizetni , e miatt ugrott bujában a Dunába. * Zang, a „Presse“ bécsi lap tulajdonosa, be­csületsértési perben 14 napi börtönre ítéltetett , a legfelsőbb törvényszék azonban 300 ftnyi pénz­bírsággá változtatta ez ítéletet. * Tegnap egy állás nélküli szent­endrei szüle­tésű egyént fogtak el a városi darabontok ; az a passiója volt a boldogtalannak , hogy a váczi nterán végig menvén a legelegánsabb boltkiraka­tok 30—40ft értékű üvegtábláit bedobálja, amely gonosz czélra zsebei tele voltak rakva kövekkel. Többek között Movaszterly és Kuzmik divatkeres­kedésének nagy értékű kirakatát is összerombolá. Tette indokául nyomorú állapotát és éhségét említé. Csak nem akart üvegdarabokkal jól lakni? Különben azt állítják, hogy koronkint őrültségi rohamai vannak ; ez még leginkább megfejtheti csodálato­s tettét. * A nemzeti színház tagjai Doppler Ká­rolyt bucsuestélye alkalmával díszes karnagyi pálczával lepték meg. * Özvegy G­y­u­l­a­y Gyuláné, kit mint jó táncztanitánct ismer a vidék, legközelebb „Bok­réta“ czimü társas tánczot szerzett, mely mint hall­juk, a magyar és lengyel táncznak keveréke. Szer­zeményét csütörtökön át nemzeti színpadon fogja bemutatni a közönségnek. (M. S.) * Az orosz érdemrend kiosztások , melyekkel Novgorodon az ezeréves jubilaeum alkalmával az ausztriai szlávok kitüntettek, szélesebb alapon tör­téntek, mint egyelőre mi is érintettük. Egy részle­tes közlés szerint rendjeleket kaptak a csehek kö­zöl Palacky (a közép keresz­tét), Purkyna, Erben, Sembera, Wratko, Rozac és Susil; a ruthenek kö­zül Dobransky, Kuziemski, Golovacky és Diedic­­ky; horvátok : Kukuljevic és Mazuranic; szlové­nek : Miklosich és Bleiveisz ; a szerbek Nikolaje­­vic és Stankovic, a tótok közöl Kozmány, Hattal­a és Francisci. Jezbera tanár Prágában egy értéke­s gyűrűt kapott. — Nehéz ez érdemrend adásban, melyben a nagy éjszaki szláv birodalom alapítá­sának ünnepélye alkalmából az orosz területen kivüli szláv nemzetek vezetői is részesültek, pánszláv irányzatokat nem találni. Épen azon kö­rülmény, hogy nem csupán kitűnő, tudományos és irodalmi érdemek vétettek tekintetbe, mint ez péld. Purkyné, Miklosich és Mazuranicnál az eset, (az na vari aanczelar ur, amit iuujuk, a norvajok leg­kitűnőbb epikai költője), hanem, hogy alárendel­­tebb irodalmi jelentőségű férfiak, mint a lembergi Slowo és laibachi Novice szerkesztői is azon cory­­phaeusokkal egy vonalba helyeztettek, megerősíti a panszlavisztikus utógondolat gyanúját. A len­gyeleknek e sorozatbeli kizáratását előbb lehet bizonyságnak, mint ez állítás c­áfolatának tekin­teni , mert a lengyelek épen a legnagyobb követ­kezetességgel állnak sorompóba nemzeti egyénisé­güknek egy orosz és­­szláv államteetületbei beol­vasztása ellen. A „Presse“ azon hírt, hogy az érdemjellel ékesített ausztriaiak sorozatát nem Gor­schakoff herczeg, hanem a bécsi tan­hatóság állította volna össze, kétkedve hiszi , nem tehető fel, úgymond, hogy az államminisztérium alatt álló osztály annyi önmegtagadással bírjon, oly férfia­kat, mint Kukuljevic és Bleiweisz kitüntetésre ajánlani. (S.ny.) * A „Pesti Unió“ czim alatt néhány hónappal ezelőtt alakult dalárda alapszabályai felsőbb helyen jóváhagyása után a helybeli lövöl­dében nagy megnyitási ünnepélyt szándékozik tar­tani. Az igazgatóság e dalárda t. ez. tagjait ezen­nel felszólítja, hogy a holnapi (oct. 8.) gyakor­latra a tartandó ünnepély érdekében, minél na­gyobb számban megjelenni szíveskedjenek. * A mai bécsi hivatalos lap jelentése szerint ő Felsége Felde István kötését falusbírót egy rablóbanda elleni bátor magaviseletéért, továbbá Lő­r­i­n­c­z István járási orvost azon önérdek nélküli önfeláldozó ápolásért, melyet több, a rab­lók által megsebesített kötéses lakás irányában, tanúsított , ezüst érdemkereszttel feldiszitni mél­­tóztatott. — A budapesti kir. orvosegyie választmánya nevében alólirott figyelmezteti ama t. tagtársakat, kik a Budapesten letelepedett or­vostudorok közül új tagokat szándékoznak az egy­letbe fogadásra ajánlani, szíveskedjenek ajánlot­­taik nevét és ajánlkozási kéziratát szokás szerint az egylet ülési teremében minél előbb kifüggeszteni. A tisztújító és tagválasztó nagy­gyűlés f. évi oct. 14-kén és folytatólag 25 dikén tartatik meg. — Pesten, 1862. October 2. P­o­o r. egyleti titkár. * H­ü­g­e­l Otto N.­Váradon könyv és müke­­reskedést nyitott. Minden ily vállalkozás a műve­lődés terjedésének tanúbizonysága, e szerint öröm­mel üdvözöljük. — A barsmegyei gazd. egyesület f. év october hó 19-én d. u. 3 órakor, a nevezett megye területén lakó mezei gazdák része­ Kimutatása a cs. k. szab. tiszavidéki vasút üzlet­ bevételeinek. ............... ea« ■ 1 =«■----­­sasssaassaesastsssa.. ==============«= .. i ,======3== iQhn Utasok Málha gyors- _________________B 0 V é t 6 1__________________ szállítmány és Málha és Közlekedési vonal 78’/. mérfld. száma teher személyekért gyors-szállit- Teherért Összesen mányért mázsa font frt kr. frt kr. frt kr. frt t kr. ---------- ----­­---------- ----- ---------- ----- ---------- ----- ---------- ----­September hó . . . 35996 577438 03 94741 03 6737 37 169483 37 268961 77 Január 1-töl augustus 31-ig 312259 3739962 12 769548 54 41770 28 1099615 85 1910934 17 Összesen . 348255 4317400 15 864289 57 47507 65 1268098 72 2179895 I 94 1861. óv. I Forgalmi terület 78’­, mérfld. September hó ... . 40 30 8­.8550 02 106231 99 6692 01 227596 41 339520 41 Január 1-töl augustus 31-ig 333783 45 9130 27 801312 27 57693 38 1336452 55 2195458 20 összesen : 373813 5437680 ‘ SíT 907544 26 63385 “SÍT 1564048 96 2534978 "sí” A cs. kir. szabad, tiszavidéki vasút igazgatósága. A „Donau Zeitung“ a magyar nép­zenéről és operáról. A nevezett lap e hó 2-iki számában, megbírál­va Doppler Ferencz „Vandá“-ját, egyszersmind alkalomszerűleg elmondja véleményét a magyar népzenéről, vagy kifejezése szerint, czigány ze­néről, és a magyar dalműtől. — Elismeri ugyan, hogy népzenénknek oly kiváló sajátsága van, mint a kerek földön sehol; de épen e sajátság­ból következteti , hogy a művészeti követelések­nek nem felelhet meg; egyenesen kimondja , hogy a magyarok zenei fantáziája szegény, s egy nagyobb mű teremtésére nem ad elég anyagot. — Ezen rémvár bevehetlenségére öt kis erődit­­vényt épit, s ezeknek né­melyikéből a törésen át humorral és gunynyal fegyverzett hősöket is mu­togat. Lássuk rendre az erőditvényeket, melye­ket ha bevettünk, a rémvár magától összeomlik. 1) A magyar zenének csak két különböző han­gulata van : az Adagio, vagy, mint ő mondja , egy terjedelmes, tartalom, tárgy nélküli ábránd,mely hasonlít egy középpont nélküli légbe rajzolt arabeszk csoporthoz; és az Allegro, vagy, szerinte , egy fantasti­­cus szédelgés, tántorgás, mely két negyed méretében mintkét sarkantyúé csizmában dühöng és tombul. — 2 or. Nagy félszegségnek tartja a páratlan (3/1) ütenynem hiányát, mely a német Walzerét már a zene legalsó fokán oly kellemessé teszi. — 3­ or. Elismeri ugyan, hogy bővített negyedünkben sok merészség van, de a gyakori használat által a hatás helyett zavart okoz. — 4-er. Fárasztónak találja záradékunkat, mely a sarkán rendszerint még egy­szer megfordul. — 5-ör. A különben hatásos összevonttak (syncope) a gyakori ismét­lés miatt érdektelenek lesznek. — Ezeknek kö­zéppontjából, a rémvárból e szavakkal zárja l­e szemléjét: félünk, hogy a m­a­g­y­a­r nemzeti opera örök időkig egy szép álom lesz. Ez a veleje a „D. Z.“ zenénk feletti elmélke­désének, •nyiletti" feltehetem, hogy, miután — az adoma szerint — a magyar ember csak azért is meg­­fújta a fagylaltot, mert a német pinczér biztosí­totta, hogy nem meleg; most, midőn a PD. Z.“­ennyire devalválja zenénket, honfiaink még in­kább meggyőződnek annak páratlan szépségé­ről, hajlékonyságáról, szóval, amaz állítások el­lenkezőjéről, s ebből folyólag, nem fognak visz­­szariadni a classicus zene bölcsőjében — Bécs­­ben — kimondott véleménytől; de ezeknek da­czára, ha netalán lennének honunkban is ki­csiny hitüek, s más­felől, miután a „D. Z.“ okok­kal támogatja véleményét . Kötelességünknek tartom szintén okokat tenni elébe, nem azért, hogy tévedéseit felvilágítva, megnyerjük zene­ügyeinknek — mert hisz rész véleménye szint­úgy nem árthat, mint jó akarata nem használhat — hanem egyedül az igazság, s a lehető gyen­­ge hitűek érdekében. Hogy valaki egy nép zenéjéről, s különösen a magyarról helyes fogalmat szerezzen, szükséges, hogy magát a népet, ennek nyelvét, dalait, szo­kásait ne csak könyvekből, hanem a népéletből tanulmányozza. Mert amazok lehetnek hiányos

Next