Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-18 / 3806. szám
ból, sürgönyökből s okmányokból ellenkező argumentátiókat lehet kijegyezni. — Különben e politikának gyakorlati jelentkezéseiből az tűnik ki, hogy a franczia kormány barátja az isteni jognak, a fejedelmek korlátlan hatalmának, s a középkori intézményeknek. — így állván a dolgok — mondja Guéroult úr — ha ezen politika a végtelenig húzódik, alig lehetne kimagyarázni, ha a modern jognézeteknek oly hő pártolói, mint Fould, Thouvenel, Persigny, Billault, Delangle, Roucher, Rouand tovább is elősegéllenék azon politikát, mely az ő előzményeikkel épen nincs öszhangban, s amelyet sokkal inkább képviselhetne Laguerroniére, Bourqueney, Ségurd’ Aguesseau.“ Felfoghatónak találja azért az „Opin. Nat.“, hogy a császár, ki a maga politikájának embereit választja oldala mellé, most először is ultramontán modorban akarván a kérdést megoldani, ezen párt embereit választaná maga mellé. Ezen változás legalább világosságot s érthetőséget kölcsönözne a helyzetnek ; az ország maga is tudná, hogy hányadán áll a megoldásokkal, s ellen- vagy rokonszenvét nyilatkoztathatná ; amíg most szabadelvű miniszterek nevével lát egy oly politikát lepleztetni, mely nem az övé, s nem tudja magát mihez tartani. A nevek elvesztik jelentőségöket, s sajnálatra méltó zavar s kétértelműség fészkeli meg magát a szellemekben. Guéroult úr azt hiszi, hogy ha a korona jelen tanácsosának politikáját nem lehet érvényre emelni : lépjen fel Laguerroniére új politikája egész hivatalosan. — Az „Opin. Nat.“ írja, hogy a császár és császárné elutazása előtt Saint Cloudból csupán egy hivatalos elfogadás fog történni — Bismark úré,ki mint aj porosz kabinet új főnöke, f. hó 1- án fogja Berlint elhagyni, hogy visszahivatási levelét előmutassa a császárnál. A császári pár Compiegnébe utazik, hol vadászatok fognak ugyan tartatni, de minden nagy ünnepélyek nélkül. Az udvar dec. közepe, vagy legkésőbb vége felé jön vissza a Tuilleriak palotájába. Oroszország új francziaországi követe, Budberg, ekkor fogja kineveztetési okmányát a franczia császárnál bemutatni. — A „La France“, „Patrie“, „Opin. Nat.“ egyhangúlag írják f. hó 13-ról, hogy Lavalette csakugyan nem fog visszatérni Rómába követi állomására. Ezen diplomata, kifáradva a sok sükertelen felszólalásokban , más állomásra kérte magát áttétetni. A „La France“ azonban megjegyzi, hogy a belga lap azon állítása, mintha Lavalette már helyettesítve is lenne Rómában, — korai tudósítás. — A „La France“ úgy tudja, hogy a császári pár Compiegnéből nov. 15- utazik vissza Páriába s Budberg ekkor fog fogadtatni. OLASZORSZÁG: Turinból Írják oct. 11-ről : A kormány fölhagyott egyelőre a szándékkal, hogy Siciliában és Nápolyban megszüntesse az ostromállapotot, mivel Siciliában a helyzet szigorú eljárást követel, s reméli, hogy Nápolyban a rablósággal együtt a camorrát is végkép megsemmisítheti. Azonban sokan úgy vélekednek, hogy az ostromállapottal és oly kevéssé fogják elérni ama czélokat, mint a korábban alkamazott rendkívüli eszközökkel. A miniszterváltozásokról szóló hírek ismét előkerültek, s a miniszteri lapok maguk is megerősítik e híreket. Valamint a kormány maga municipális és radicális pártra oszlik, maga a miniszteri sajtó is e két pártot képviseli, s mindenik azon óhajtással van, hogy a minisztérium az ő nézete szerint fog átidomulni. Különösen a „Discussione“ buzgólkodik, mégpedig a municipális elv mellett. Lafarino úr közelebbről egy politikai röpiratot tett közzé, különösen a beligazgatásra vonatkozólag. Ebből támadt a hír, hogy ez államférfiú a belügyi tárcát fogja átvenni, ami nagyon valószínű is, kivált ha Durando kilépvén, Rattazzi foglalja el helyét. Sokat beszélnek Rattazzi Párisba utazásáról is, s a miniszteri lapok valószínűnek hirdetik, míg az ellenzéki „Opinione“ azt írja, hogy elmarad, s hihetőleg emennek lesz igaza. — A kamráknak nov. 15 re leendő egybehívását bizonyosnak tartják. A miniszteri lapok már fenyegetődznek, hogy a kormány föloszlatja a parlamentet, ha ez minden törvényjavaslatát meg nem szavazza. Valószínű, hogy ez esetben is a debatteok annyi időt fognak elfoglalni, hogy még jan. elsejéig sem lesz eldöntve a budget kérdése s a pénzügyi provisorium ekkor sem lesz megszüntethető. Az egy héttel ezelőtt amnestiát nyert garibaldisták lassanként már valóban szabadon bocsáttatnak , de mégis tetemes azok száma, kik a küönböző erődökben nem kapták meg a szabadonbocsátási rendeletet. Mint a „Schl. Zig“-nak írják Varignanó bó 1 10-ről, azon tisztek, kik azonosságuk bebizonyulta után Fenestelleből szabadon bocsáttattak, azonnal Garibaldihoz mentek, ki őket nagy megindulással fogadá. Az őrök mindjárt elküldettek, s Santa Rosa ezredes még 8-ikán átadta Garibaldinak és fiának fegyvereiket, s a legmelegebb kifejezésekkel vett búcsút Garibalditól. Ez megköszönte neki, hogy oly figyelemmel és emberileg bánt a foglyokkal. Rattazzi miniszterhez több óvás érkezett a fogva volt önkénytesektől. Egyiknek kiadásáért az „Unita Italia“ 12-ikén lefoglaltatott. Ezt Turillo Malato és Quersa báró, mindkettő Garibaldi segéde, írták alá. Az amnestia aláírása óta, úgymondanak, hat nap telt el, s ők még mindig fogva vannak egy genuai laktanyában. „Ilyen önkényt nemcsak hogy nem helyesel a törvény, hanem bűntettnek bélyegzi“ stb. — A „Kösd. Ztg.“ levelezője írja, hogy midőn Lavalette úr búcsút vett, a pápa így nyilatkozott: „Jó utat kívánok, teljes szívemből megáldom önt, mert tudom, hogy ha nem volt is velünk egy véleményen oly kérdésre nézve, melyet mélyebben tanulmányozni ideje hiányzott, mégis naponként több tiszteletet érzett a Jézus Krisztus helytartójának hivatala iránt. Ön valószínűleg nem tér többé vissza Rómába, és uralkodója valószínűleg más diplomatát küld ide , mi azonban nem félünk, hogy ez új férfiak is legyőzzenek bennünket. Ha ellenséges előítéletekkel jönek, nem sok idő múlva elvetik azokat maguktól, és jobb érzelmeket fognak táplálni.“ LENGYELORSZÁG. Varsóban az ott történt kivégzések óta látszólag nyugalom uralkodik. Mintha a titkosan működött izgató párt szervezetének fölfedezése és Zamoyszki gróf elvitele után megszűnt volna, de alkalmasint csak tevékenységi programmját változtatta. Az ostromállapott megszüntetése a lublini és augosztávi kerületekben semmi hatást nem tett, mivel egyfelől a kerületek fővárosaiban megmaradt, másfelől nem is teljes a megszüntetés, mivel a katonai tövényszékek ezután is működnek. A kerületi tanácsok hatásköre annyira meg van szorítva, hogy az intézményt csak szemszúrásnak tekintik. Közelebbről az alig összehitt siedleczi kerület tanácsát a kormány föloszlatta ismét, mivel tagjai közül nem akart összeíró sorozási bizottmányt nevezni ki. A „Dziennik“ jelenti, hogy a varsói és plokki kerületi tanácsok ülései november 10-én fognak megnyittatni. Egyszersmind valószínűen meg fog szüntettetni az ostromállapot is e kormányzóságokban. Valószínű azonban az is, hogy a kerületi tanácsok itt is föl fognak nem sokára oszlattatni „rendellenes“ határozatok miatt. A kormánynak az újoncz összeírásra vonatkozó rendelete is új elégedetlenségre adott okot. Minden földbirtokos és földmivelő teljesen föl van mentve a katonai kötelezettség alól, s csak a városi nép fogja kiállitni a kívánt hadjutalékot. Egyszersmind föl van hatalmazva a királyság igazgatási tanácsa, hogy az ujonczozás alóli felszabadításra nézve semminemű, eddig megengedett, kivételeket ne tegyen, hanem az alkalmas egyéneket kivétel nélkül besoroztassa. A sorshúzást illető rendelet is fel van függesztve, mi út alkalmat ad a hivatalnokok megvesztegetésére. OROSZORSZÁG. Sz.-Pétervárról Írják October 8-ról: Sokat beszéltek közelebbi időkben arról, hogy a kormány szünetet tart, sőt reactionárius utat kezd követni belügyeire nézve. Ezek mindenesetre megontolatlan és korai állítások. Hogy valami fontosabb intézkedés közelebbről nem történt, nem onnan van, mintha a kormány megváltoztatta volna rendszerét ; a haladási rendszer teljes erélyben van, a camarilla áskálódásai daczára, mely meg szeretné buktatni. A viszonyok s némely kishitűek hátráltathatták pillanatra a tevékenységet , de bizonyos az, hogy a császár határozottan szabadelmű maradt. Bármit írjanak és beszéljenek, aki ismeri Oroszországot, tudni fogja, hogy ott tehetetlen a forradalom, de másfelől tehetetlen, mostani viszonyok között, a reactio is. A kormány különben is soha sem volt oly erős, mint jelenleg. Maga a tömeg, a forradalmi propaganda daczára, a császár iránt nemcsak hagyományos hűséggel van eltelve, hanem benne a polgári szabadság megalapítóját üdvözli. Nagy haladás történt közelebbről is, melyet csak azok tudnak méltányolni egész valóságában, kik az eddigi viszonyokat ismerték, és ez abban áll, hogy a sajtónak megengedtetett, hogy politikai vitákat folytasson, s megmérkőzzék a száműzött Herzen „Kolokol“jával. Sz.Péterváron és Moszkvában már is több figyelemreméltó czikk jelent meg, melyek tetemesen csökkentették a londoni lap tekintélyét, vagy a tőle való rémülést. Ami a lengyeleket illeti, úgy látszik, hivatalos körökben nincsenek azon tekintettel rájuk, mint egy nemzet megérdemlené. A hivatalos lap közelebbről a Zamoyszki ügyét illető nevezetes közleményben e nemzet „állítólagos“ óhajtásairól beszél, s egy orosz magas hivatalbeli férfiú nemrégiben így nyilatkozott: „Azt kérdik, mi kell a lengyeleknek. Pedig inkább azt kellene kérdeni, mi nem kell, erre aztán könnyű a felelet — nem kell az orosz.“ Lithvániából és Volhyniából két ezred katonaság küldetik Varsóba, melyek előbb is voltak már ott helyőrségen. Más két ezred, melyek közül egyik „porosz király“, másik „ausztriai császár“ nevet visel, egy zászlóalj vadászszal, közelebbről ugyanazon városba indul. E csapatok a gárda harmadik hadosztályát képezik, s azért küldetnek Varsóba, hogy fölváltsák az eddigi helyőrséget, mely a lengyelekkel annyi súrlódásban volt. Azt hitték, hogy az ott annyira gyűlölt kozákok is föl fognak váltatni , de ez nem teljesül — csak újra szervezik a kozák csapatokat. Lovasság is fog küldetni Varsóba, de csak jövő áprilisban. Az utóbbi hónapokban a közoktatási szakban nevezetes reformok történtek Golovine úr, e felvilágosult férfiú vezérlete alatt. Az oktatási budget emeltetett, a tanintézetek száma szaporodott, a könyvcensura korlátoztatott, kész a terv arra, hogy az eddig divatozott előleges censura helyett az utólagos hozassék be. A hadügyben is nevezetes reformok történtek. A pénzügyminisztérium keveset tön. A belügyminiszter a paraszt községek alakításával és a földek kiváltásának vezetésével volt elfoglalva e nyáron. NÉMETORSZÁG. A porosz viszonyokat igen jellemzi a kölni lapnak egy czikke, valamint az is, hogy e czikket a „National Ztg,“ melynek a közelebb lefolyt napokra, hihetőleg azért, mert nem lehet, nincs semmi megjegyzése, átveszi. E czikk a porosz viszonyokról szól és így hangzik: „Nincs módunk benne, az új miniszterelnöknek, kihez az ország nem tud hozzá szokni, eljárása feletti nézetünket egyenesen kimondani. A mi sajtószabadságunk határai erre nem elég tágasak. Csak egyet kívánunk megjegyzeni. Ne ámítsa magát azzal, hogy a porosz nép alkotmánya védelmében nem eléggé komoly, össze-és kitartó. A porosz nép 1847 óta előre haladt a nyilvános életben. Akkoriban az egyesült országgyűlésen Bodelschwing miniszter még életnek tekinthette, midőn egy miniszteri felelősséget követelő szónok beszédére kezével nyaka körül olyan mozgást hajtott végre, melynek jelentése azt tette : „le a fővel“. Most már az alkotmány 61-dik czikke erejénél fogva felelős minisztereink vannak, és a legelső, mit a közelebbi képviselőgyűlés nem kérni, hanem követelni fog, az, hogy a 61 -dik czikk haladéktalanul érvényesíttessék. Mi kezdetén állunk egy viszálynak , melynek vége felett semmi kétség sem lehet. — A nép akarata ellen túlságos kiadásokat tenni, legbiztosabb módja a parlament hatalma megszilárdításának. Az egész porosz nép képviselői mellett áll. A fogadtatás, melyben képviselőink egy oly ülésszak után, mely a mivelt világ becsülését vívta ki számokra, szülötte földeiken részesülendnek, élő bizonyítványa teend a nép érzelmeinek.“ — München, oct. 13. A kereskedők gyűlése holnap nyílik meg. A napirend következőleg alapittatott meg : 1) Titoknoki jelentés az állandó választmány munkálódásáról. 2) Elnökválasztás. 3) Előadás a franczia keresk. szerződésről, az Ausztriával a vámszövetségről s a vámszövetség fenntartásáról. 4) Általános vita a most nevezett három tárgy felett. 5) Részletes tanácskozás a francéia, szerződés felett. 6) Külön tanácskozás az Ausztriávali vámszövetségről. 7) Külön tanácskozás a vámegylet szervezése és fenntartása felett. 8) Az állandó választmány választása. Az állandó választmány az Ausztriávali vámszövetséget illetőleg a következő javaslatot terjeszti elő : „Feltéve, hogy a vámszövetség fenntartása és a franczia kereskedelmi szerződés megkötése lehetségesek, az Ausztriávali viszonyt illetőleg a kereskedők gyűlése ekként határozott : Az 1853-dik február 19-diki szerződés szerinti közlekedés könnyítése a vámszövetség és Ausztria között lehetőleg annyira szélesíttessék, hogy az ipar és föld legtöbb terménye vámmentes legyen, míg másfelől a két vámterület eddigi önállósága továbbra is fenntartassék.“ Távirati jelentések. — Milano, oct. 16. A mai Perseveranza a következő , Foggiában f. hó 14-kén kelt hivatalos sürgönyöket tesz közzé : A brigantik, egy időben, minden oldalon megveretve, s éhség által elcsigázva, készek megadni magokat. Carusónak 120 főből álló bandája Castelnuovona megadta magát egy gyalog századnak. Remélik, hogy Cicclagna bandája hasonlót teend. Turinban hire jár, hogy a király az Aspromontenál elfogott hadi szökevények halálbüntetését élethossziglani fogságra változtatta. — London, oct. 16. A meetingek folynak. Angolország sok városa sympathiát fejezi ki Garibaldi iránt. Birkenheadben a garibaldipártiak és írek között összeütközés és komoly rendzavarás történt. — München, oct. 16. Kerstorf, Schaffte és Himle ma az osztrák clubban megjelentek. Egy déli-németekből s osztrákokból álló comite közös javaslatok tétele végett ül össze. — München, oct. 16. A kereskedelmi gyűlésben a választmányi javaslat ellen Kreuzberg, Kerstorff, Szabel és Angermüller, a kisebbségi votum mellett Braun, Behrend, Sybel, mig Bill posta. Párisból f. hó lö-röl írják : A börzén az állampapírok 72.05 ről 70.80-ra estek. A csökkenés átalános volt. Oka Thouvenel és Jersigny visszaléptének híre, kik a börzei úr szerint a ma reggel tartott miniszteri tanácsban meggyőződtek, hogy a császár személy szerint nem akar semmit tenni jelenleg Olaszországért, s elhatározta a status quo fenntartását, szóval, hogy a „France“ képviseli most IIL Napoleon politikáját. Fould ur lemondásáról is beszéltek. — Azonban a börzén elterjedt hírek nem voltak egészen pontosak. Aznap nem tartatott miniszteri tanács, hanem Thouvenel ur volt Lavaletteel együtt a császárnál kihallgatáson. A császárnak e két államférfi az intézett szavai, melyek egy magas állású férfiú indiscretioja nyomán elterjedtek, s Laguerronniére ur diadalmaskodó magatartása okozta a börzén a zavart. — Nigra ur még nem volt a kihallgatáson a császárnál. — Nápolyban új, papokból és szerzetesekből álló Bourbon-féle bizottmányt fedeztek fel, mely Vicaria városrésznek egy kis utczájában rendes gyűléseket tartott, zsiványokat bérlett, s reményeket híresztelt az előbbi kormány nem sokára történendő visszatértére nézve. Az egyesület tagjait épen egy összegyűlés alkalmával fedezték fel, s leveleik közt kutatván, kitűnt, hogy ugyan e bizottmány volt, mely H. Ferencz nevenapján kiáltványokat szórt el az utczán. — Az olasz hadügyminiszter egy tábornokokul álló fenystéki tanácsot nevezett ki, mely Hella tábornoknak Cataniánál Garibaldi élén történt hanyag eljárása fölött tart vizsgálatot* — A Garibaldi fölött orvosi vizsgálatot tartott tudorok lehetségesnek mondák ki, hogy Garibaldi sebében még mindig ott van a golyó. Némely más orvosok ezt határozottan állítják. — Nápolyból írják 11-kéről, hogy az ostromállapotot nem sokára megszüntetik a nápolyi tartományokban s hogy Lamarmora ták előbbi functióit folytatandja. — A 14-ki turini lapok valószínűnek mondják, hogy Victor Emanuel Nápolyban fogja tölteni a telet. — Turini jelentés szerint az ostromállapot Nápolyban november közepén fog megszüntetni. — Uj Orleansból jelentik, hogy többen letették a hűségünküt, hogy vagyonuk elkobzását elkerüljék. Uj Orleans környékét a déliekből alakult guerillák nyugtalanítják. A déliek congressusa újabb besorozási törvénye szerint 45 éves koráig mindenki besorozható. Az új-yorki „Herald“ szerint Thayer Florida katonai kormányzójává neveztetett ki, azzal a feladattal, hogy délen alapítson egy leyális munkás néposztályt. A kormány 10—20,000 embert fel fog e czélra szerelni 16 hónapig tartandó az államokban, melyekre hatni akarnak, s reméllik, hogy Angliából is fognak népesedni e telepek. Minden ily vállalkozó ingyen kap birtokot az állami földekből, s egész családja díj nélkül fog szállíttatni az illető állam fő kikötőjébe. Nagy seregmozgás van a Broad folyam partjain, azt hiszik,hogy Charleston ellen támadás szándékoltatik. A déliek fősebésze jelenti, hogy a richmondi kórházba szervezése óta 99,000 beteg és sebesült vétetett fel, kik közül 7000 meghalt. Új-York, oct. 2. Hire jár, hogy a déliek követeket indítottak Washingtonba békejavaslatokkal, azonban ez csak abból keletkezhetet mit Foote a congressusban mondott, hogy t. i. a Délt illeti békejavaslatokat tenni, s az el nem fogadásérti felelősség az éjszakiakat terhelné. — A frankfurti „Postzeitung‘ 92 név aláírása felszólítással nagynémet gyűlésre meghívja mindazokat, kik meg vannak arról győződve, hogy Németországot Ausztria nélkül semmi áron se szabad újra szervezni, a többségi votum mellett Hanselmann emeltek szót. ÖS Az első szó mindjárt áldás, mit költő nemzete fejére kér : „Isten áldd meg a magyart.“ Miért ? mert : Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. Mi megdöbbentő mélység van itt e szóban s jövendő. Nem azt látszik-e mondani költő, hogy bármi szép ragyogó idők jöjjenek a maj gyárra , mégis csak halvány képe lesz ama nagy , szerű jövőnek, mit szenvedései által megérdeme lett ? Tehát ő kizár minden további szenvedést, jutalmat követel, mint nemzeti érdemdijat. Az egész költeményt vallási érzelem lengi át, nem beszélvén csak Istenhez, ki őseinket erőidre vezérlé. Elmondja, hogy virágzott fel Árpád hős sarja a Tisza és Duna közt; hogy csepegett a nektár Tokaj szöllövesszejbről ; hogy lengett a kalász a Kunság mezején, és mindez Isten atyai tekintete alatt. Mig végre magyar támadt magyarral:] Haj, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsujtád villámidat. Hol van a hon ? melynek Árpád vére Győzelemben csorga szent földére ? Itt van a hon, ah nem mint a régi Pusztaságban nyúlnak el vidéki, Többé nem győzelmek honja már. A kérdésre nem megdöbbentő-e a felelet. Tovább folytatja kérdéseit: Hol van a bérez és a vár felette ? Itt van a bérez s omladék fölötte, Mely a hőst és hírét eltemette, Bús feledség hamván s néma hant ; Völgyben ül a gyáva kor s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. És hol a nép, mely pályát izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni ősz atyáknak nyomdokin tanult ? Vándor állj meg ! korcs volt anyja vére, Más faj állott a kihunyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen; A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen. Ha e költemény felett ítéletet akarunk mondani, szinte azt kell mondanunk, mit szónoki műveire mondánk, az alapeszme itt is az, mi amott t. i. a nemzet újjászületése. Különben a versalak választása is szerencsés, kezelése pedig művészi. Szép Lenka Uhlandra emlékeztet. Ismeretes tőle a Vágy, melyről több jót nem mondhatunk, mint hogy vágynak született, és mindenki nyelvén szól: Volnék csak kis madár ! Röpülnék szárnyakon, Úi szép hazám felé, Hű szivem merre van, stb. Vak vagy e te szent igazság ? Néked látni kellene ; Látni, mint hevül a gazság Jámborságnak ellene. Szépre, rútra hát egy gondot Nem tarthatnak szemeid, Szent igazság és e fontot Mégis hordják kezeid ? Tartom azt ujjam hegyéből, Elmeredve, mint csontváz, S a gonosz rablott kincséből Serpenyőmbe terhet ráz. A teher sújt bús erőben, S a lebillent serpenyőben Borzadjon bár föld és ég, Néki száll a nyereség. Endymion, minden homálya mellett, vonzó és saját bájjal bir mindazok előtt, kik szeretnek és tudnak ábrándozni. A megnyugvás új alakja által tűnik ki : Kis csolnak, ah, Csak életünk, A sors az óceán , Most szép partokra köthetünk, Majd hullám mérge hány. De kedvezőn lengő szelet, S dörgő részt a csolnak felett Tűr a bölcs egyformán. Minden órám alakja által a német iskolára emlékeztet , de ez a versszak : Isten hozzád eltűnt rózsapálya, Isten hozzád elsírt nyugalom ! Képed lelkem többé nem találja Dúló vészként zúg a fájdalom. S bár a kor borítva fátyolával, Rám világit lobbanó fáklyával S visszavonz a bús emlékezet. Oly folyékony és természetes, hogy az ember magasabb gyönyört érez olvasása alatt. Ily szellemű és ily modorú a Bús és velem czímű dal is. Vanitas vanitatum egészen elüt szerző költői jellemétől, mintha új tant hirdetne; mintha nem akarna többé küzdeni, amiért eddig küzdött, mintha annyi magasztos vallomás után egy ironikus hattyúdalt akarna irni a világnak, mely nem hisz a költészetben. Kölcsey az epigramm terén is kitűnt, mind gondolatok nagysága, mind érzelem melegsége által. Szép mindenekfelett az Áldozat: Áldozatom két istenség oltára felett áll: Köny neked, ó szerelem, és neked, ó haza, véri Szép az Emléklapra irt pár vers : Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe a fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: Ahaza minden előtt. Nem kevésbbé szép ez: Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény. E három versből kitetszik, hogy az epigrammokban is csak egy rögeszméje volt Kölcseynek: a haza — a haza minden előtt. Született Kölcsey 1790-ki aug. 8-án Sző Demeterben , Közép-Szolnokban. Tanult Debreczenben, Pécsi Imre felügyelete alatt, írói pályájára ketten folytak be különösen : Kazinczy és Szemere Pál, kikkel folytonos levelezésben és barátságban élt. Kedvencz olvasmányai valának: Homér, Montesquieu, Bayle, Plutarch stb. A remeteség, hol a múzsáknak áldozott, hol borongó dalait zengé, hol az irodadalom uj termékeit éles bonczkése alá véve: Csece volt. Innen röpültek szét a koszorúk, a kritikák, a válaszok a híres gondolatra, egyszóval Cseke volt a központ, honnan a hajnalfény szétsugárzott a két hazára. Művei nyolcz kötetben jelentek meg, következő tartalommal: Celestina; Vilma; A vadászlak; A kárpáti kincstár; Aferrói szent fa; Beszélyek. Széptani értekezések : A comicumról; Nemzeti hagyományok;Körner Zrínyijéről; Iliasi pör; Berzsenyi; Magyar Játékszín; stb. Levelek : Döbrentey Gáborhoz; Kállay Ferenczhez; Szemere Pálhoz; Toldy Ferenczhez; Helmeczy Mihályhoz; Bajzához; Bártfay Lászlóhoz; végre Kisfaludy Károlyhoz ; azért említjük mind e leveleket, mert ezek nem egyéb, mint az akkori élet és litteratura története. Ezek után jönnek vegyes értekezései Mohács; Parameth; Perényiek; s Homér Iliasa, két töredék ; továbbá : Országgyűlési napló; Wesselényi Miklós védelme; Gyermekgyilkos ügyében; Nyelvészeti munkák; stb. végre egy kötet költemény. Kölcsey arczképét egy hallgató a Pesti Hírlapban így rajzolja le : „A tiszai követek asztalánál egy férfi állott, kinek halk szózata szent perlas ihletéseként rezgett végig a csontvelőkön. Egy erős lélek, töredékeny lánczat között. Tar agyát észbevegyült kevés hajszálak lengték körül; színtelen arczán ezernyi virasztott éjnek tikkadtsága ült; egyetlen szemében a nemzet minden múlt s jövő bánata tükrözött. Szava tompa, mély és ércztelen, mint egy síri hang, melynek monoton egyformasága csak ritkán, csak az indulatok legfőbb hevében szállongott alá; és jön még tompább, még ércztelenebb, még sikasabb, mikor aztán ökölbe szorított jobbját emelve, a reá meresztett szemek előtt úgy állott, mint egy túlvilági lény, kinek szellemszavát nem úgy, mint másét, az érzékréteg segedelmével, hanem közvetlenül lelkünk lelkével véltünk hallani. És e síri hangra síri csendesség figyelmeztetett, melyet csak az érzelmek villanyos kitörése szakasztott félbe.“ De sokkal érdekesebb ama jellemrajz, mit ő maga magáról ad: Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak, Nyugoti ég forró kebelem nem tette hideggé. Szép s nagy az, a mi hevít szerelemmel tölti be be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség. Kölcsey nemzetség. Ete hit maradéka, kit egykor Don hullámi közül a hét magyar egyike, hősönd, Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vön. Jellemzi őt, mint független embert, ama válasza, melyet egy barátjának adott, minden ez öröksége csekélységére figyelmeztetvén az árvát, hivatalkérésre felszólítaná, hogy ekkép vagyonához kis toldást tegyen. Hozzátoldam — felelte— lelkem függetlenségét , igy elég lesz. Meghalt 1888-ki aug. 24-én, élte 48-ik évében. Köz volt a gyász halálán. Fájlalták azt nemcsak Szathmár rendei, kik benne főjegyzőt s országgyűlési követet vesztettek el, hanem az összes irodalom, melynek előharczosa s egyszersmind dicsősége volt. Wesselényi, midőn halála hírét véve, e jellemző szókra fakadt : ő nem volt közénk való,ami jobban jellemzi őt, mint minden biographia és apotheosis. Emlékbeszédet fölötte az akadémiában b. Eötvös József mondott. Szobrot egyesek emeltek neki, nem a nemzet; pedig ha valaki a magyaroktól szobrot érdemel, az Kölcsey, kinek minden gondolata, minden értelme,minden vágya a magyar haza nagysága volt, és talán nem csalatkozunk, ha azt mondjuk, hogy törékeny teste, mely nem bírta tovább óriási lelkét e nagyság építése alatt roskadt össze. Dicső porai fölé nem írhatunk szebb sírverseket, mintha Eötvös emlékbeszédéből a következőt ismételjük : „ha valaha ember pályáján átfutva, tisztán jut a czéljához, egy megbukás nyomát nem hordva ünnepi köntösén, az Kölcsey vala, érdemes, hogy a kor, melyért fáradott, homlokára fűzze a borostyánt, biztos, hogy a jövő kor, mely annyiszor megváltoztatja a jelen ítéletét, itt nem fog letörni egy levelet is az érdemlett koszorúból.“_________________ Felelős szerkesztő: [Báró Kemény Zsigmond. Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám ! kebledre ; S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre. Midőn véres ecsettel leirá a haza zivatarait, ismét Istenhez fordul s leborulva a nemzettel együtt igyy szól hozzá : Szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. ggjHa e költeményt elemezzük, igaz, hogy nem találunk benne valamely meglepő gondolatot, föllengést, de ellenben, mi hymnusokban többet ér, ott találjuk a vallási kenetet, a megadást, ömlengést és az egekig érő hitet, melynek annál több jelentése van, mert nemzeti hitet fejez ki. Meg kell említenünk a gazdag rimelést is, mint: sánczára vára; tép nép; bérez érevére; kebledre hamvvedre; Dunának virágozának; stb. Azonfelül Kölcsey előtt — kivéve Csokonai reményét — nem igen volt divatban az első sort a Wardikkal rímelni, mi e költeménynek egyik elejét teszi. Ily hazafias fájdalmat lehel Zrínyi dala is: Van e szebb felkiáltás a hazafias dalok közt, mint Rákos nyapkájában ez-" De neked élni kell, ah hon ! S örökre mint tavasz virulni. Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni, Hazám, hazám ! Az igazság bölcsészeti költemény, mely belenyúl az emberi élet bajai és titkaiba, anélkül, hogy vigaszt nyújtana az igazságért zaklatott kebelnek. Véleményünk szerint, az utolsó versszak hibázik még, hogy e költemény kerek legyen.