Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)

1863-02-01 / 3891. szám

mányból, „kimasszégelolta“ a minoritás embe­reit. (Nevetés). J­anisczevszki lengyel képviselő párttö­redéke nevében szól föl: Én — úgymond — csak barátaim, a lengyelek szavazatát akarom in­dokolni. Önök az alkotmányért, mint sza­badságuk palládiumáért küzdenek. — Ennek megingatása hosszú és fáradságos munkát tesz semmivé és nemzeti óhajaik teljesedését messze távolba helyezi. Az alkotmány a mi nemzetisé­günknek kevés alapot enged, a jelenre keveset, a jövő épen semmit sem nyújt. Soká tűnődtünk, míg reá megesküdtünk, de miután megtörtént, ki is akarunk a fenálló mellett tartani, míg jobbat nem kapunk. A magyarázat mesterségét, melyet önök most csodálnak, rajtunk évekig gyakorol­ták, és önök közül sokan helyeselték e magya­rázatokat. Schwerin­er. is élt ilyenekkel irá­nyunkban , most a fegyver ellene fordul. Len­gyelország fölosztása óta mindig a hatalom győ­zött a jogon. A­hol a jog harczáról van szó ez erőhatalom ellen, a szabadságnak az absolutis­­mussal, ott egy pillanatig sem habozunk. Az elv, a jog, a jó kedvéért, mit az alkotmány teremtett, önök mellett állunk. Mi minden föliratnak ellene voltunk, de minthogy valamelyikre el kell ma­gunkat határoznunk, több kifogásunk daczára csak a bizottmányéra szavazhatunk. Azután szó­nok a külföldre vonatkozó pont ellen tiltakozik. A német nemzetet nem lehet a porosztól elvá­lasztani, úgymond. Mi porosz állambeliek va­gyunk, de lengyelek. Nincs jogunk e merő né­met dologban fölszólalni. Rokonszenvünk lehet az önök törekvései iránt, de bele nem avatkoz­hatunk. Minden Németország iránt táplált tisz­teletünk mellett leigázott anyánkért el nem cse­rélhetjük. Az önök mozgalma ellenmondásban szenved : a­mit maguk számára el akarnak nyerni, nálunk meg akarják semmisíteni. A gond­viselés méltányos rendelése, hogy előbb nyugtot nem lelhetnek, míg minket jogainkhoz nem be­segítettek. Reichensperger szerette volna, ha a majoritás változtat a válaszfelirat azon pontjain, melyek a minoritás által módosíttatni indítvá­­nyoztattak, mert ekkor annál impozánsabb lett volna a többség, mely az alkotmánysértés tár­gyában egyetért. — Sajnálja a hivatalnokok meg­fékezése tárgyában emelt panaszt, mert szerinte minden párt tartozik fegyelmezni hivatalnokait. Indokolatlan szerinte a válaszfelirat azon passu­­sa, melyben a külföld ítéletére hivatkozik a me­rőben porosz belügyi kérdésben. Szóló szerint Poroszország alkotmányosság dolgában előbb áll nemcsak Oroszországnál, Ausztriánál, Fran­­cziaországnál, de magánál Angliánál is. (Ezt már csakis német doctor mondhatta.) Ellene van a válaszfeliratnak. Schulze berlini képviselő azon két fő ki­fogásra szorítkozik, melyeket a felirat ellen fel­hoztak. Az egyik ellenvetés ugyanis az volt, hogy oly válaszfelirat, mely az ország helyze­tének megfelelne, lehetetlen a királylyal szem­ben ; a második ellenvetés, hogy oly válaszfel­irat pedig, a­milyent szerkeszteni lehetne, nem felel meg az ország helyzetének.­­ Azt hiszi szóló, hogy a képviselőház méltósága s a nem­zet maga kívánják,hogy az országgyűlés, mielőtt törvényhozási tisztjéhez látna, nyilatkozzék a főkérdés iránt, mely abban áll, hogy a kor­mány teljesen ignorálva az alkotmányosan lé­tező népképviseletet, úgy kormányoz, mintha az nem léteznék, vagy bizonyos eshetőségekre semminemű határozatot sem hozott volna. — Szükségesnek hiszi szóló , hogy a nemzet a miniszterek mellőzésével egyenesen a koronához intézze szavait, mert ha a jelen conflictus terje­­delemben övőni talál, akkor az erő lesz eldöntővé s a nép ép annyira veszélynek van kitéve, mint maga a trón. Szóló szerint kötelességet teljesit tehát a ház, s ezen kötelesség előtt hátra kell vonulni minden illemi vagy udvariassági mellék­szempontnak. Az igazi hódolat magában foglalja a nyíltságot (Éljen). Azt hiszi, hogy épen akkor sértetnék meg a király iránti köteles hódolat, ha a ház nem lenne nyílt (Éljen). A legnagyobb sér­tésnek tartja a király személye ellen, ha az igaz­ságot ferde előadásokkal elpalástolgatni igyekez­nek. Ez volt az eset a hódolati feliratoknál. A­mi a válaszfelirati javaslatban fogalmazott alkotmány­­sértést illeti, ez iránt constatk­ozva van az ország közegyetértése egy apró kis töredék kivételével. A Wincke féle javaslat oly kevéssé érinti az alkot­mánysérelmet, hogy az indokok teljesen hiány­zanak. Tiltakozik azon rágalmak s sértegeté­sek ellen, melyekkel a kormánypártiak a képvi­­selőházat érintik. Ezen eljárás ugyan megtisz­teltetés a képviselők személyeire nézve válasz­tóik előtt (Éljen). De itt nemcsak a népképvise­let, hanem maga a nép van szóban. Azon kis párttöredék manoeuverjeit, mely mindig identifi­kálni szereti magát a monarchiával, s koronával, igen megfoghatónak találja szóló — de annak daczára is hiszi, hogy a nemzet szava végre is meghallgatásra találand a fejedelemnél. Szóló szerint a belügyi viszályok paralizálják a po­rosz nemzet működését kifelé. Lehetetlen oly politika, mely belől conservativ, künn pedig rohanó haladási párthoz tartozó. A jelenlegi porosz minisztérium creditje szóló szerint any­­nyira elveszett, hogyha egy német parlamentet hívna is össze, senki sem jelennék meg. (He­lyeslés.) Szóló az alkotmányos királyság esz­méjének teljes kiforgatását látja azon körül­ményben, hogy a miniszterek mindjárt a ki­rály személyével állanak elő. (Helyes) Az alkot­mányos életnek két főoszlopa: a koronás fő sért­­hetetlenségi s örökösödési joga, s a miniszterek felelőssége. A miniszter takaródzhatik felelőssé­gével a fejedelemmel szemben, de egy sem hasz­nálhatja takaróul a fejedelem személyét a nép­pel szemben. A miniszterelnök kapja magát, s fejére állítja ezen axiómát (Éljen). Azután még a király maga sem sok támogatást várhat az oly államférfiaktól, kik akkor is, midőn nincs ve­szély, belehozzák a király személyét a viták zajába. (Úgy van.) A nép a képviselőház mellett van; mutatja ezt nemcsak a feliratok halmaza, hanem a nemzeti tőke gyarapítására történő ada­kozások (Úgy van). Ezáltal akarja kimutatni a porosz nemzet, hogy képviselőinek függetlensé­gét fenntartani szándékozik. Kérdi szóló, ha engedhet-e a képviselőház csak tapodtatnyit is, midőn a nemzet maga ingathatlanul opponál ? Ha a korona tanácsosai le akarnak alkudni az alkotmányból — forduljanak a néphez, attól függ az engedés. (Úgy van). A képviselőház appellál a királyhoz a minisztérium mellőzésé­vel, appelláljon a kormány is a képviselők mel­lőzésével a népre.“ (Helyes.) A viták terjedel­­mességénél fogva egy­részt,másrészt, mert a már közlött beszédekben elősorolt érvek körül forgott a válaszfelirati vita, mellőzzük itt a többi szó­nokok beszédeinek közlését — csupán annyit említünk meg, hogy a miniszterek mindannyian szólottak a f. hó 28-iki s 29-ei ülésekben, eről­ködvén bebizonyítani , hogy alkotmánysértést nem követtek el. Különösen tetszett Gneist, a híres jogtudor beszéde. — Az eredmény, mint már táviratilag tudjuk — a válaszfelirat elfog­adá­sa volt óriási többséggel — említésre alig érdemes minoritás ellen. Lengyelországi események. A lengyel fölkelésre nézve a sz.-pétervári hi­vatalos és a varsói nemhivatalos tudósítások közt lényeges különbséget látunk. Az elsők enyésző­ben levőnek, az utóbbiak nöttön növőnek állít­ják a fölkelést. Azonban az orosz részről adott közlemények is, midőn a lázadás apadásának bizonyítékául hozzák fel a fölkelők erdőbe szé­­ledését, nem bizonyítnak semmit apadása mel­lett : épen az erdőkből folytatandó ge­rilla-harcz lehet alkalmatlanná az orosz rendes katonaságra nézve, ott, hol kevés a csinált út s ott, hol az időjárás mostohasága a fölkelők előnyére válik. És nincs hadsereg Európában, mely ellen a guerilla - harcz sikeresebb lehetne , mint az orosz sorkatonaság ellen. — A kik az orosz katonaságot látták, ismert tény elöttök, hogy mind a gyalogsága, mind lovassága csupán nagyon tömeges operatiókban van begyako­rolva és csak abban használható. A katona egyéni bátorságára és ügyességére nézve alkal­masint leghátrább áll Európa minden katonasá­ga közt. A hadjáratokban eddig ele mindig óva­kodott attól, hogy tömegeit megoszsza, s láttuk, hogy legkisebb csapatjai 15—20 ezer emberből adottak. Kisebb hadcsapataival sokkal kevesebb számú, oroszabbul fegyverzett és gyakorlatla­nabb ellenfél is nagyon könnyen elbánhatik. A lengyelek tehát a siker valószínűségével folytathatják az orosz ellen a guerilla -har­­czot, és sokáig tarthatja magát a kisebb csatázás. Valóban úgy vélekednek a varsói orosz kor­mánykörökben, mint ama városból írják, hogy a legkedvezőbb esetben is a harcz eltarthat leg­alább is három hónapig. Az orosz kormány jelenleg, úgy látszik, nem képes nagyobb mennyiségű haderőt összeponto­­sítani. Talán Varsóban sem volt annyi haderő, a­mennyit híreszteltek, s mint már írtuk, Con­stantin ngyag segítségkérése tagadó választ nyert. A sz­pétervári hadügyi iroda azt felelte, hír szerint, hogy jelenleg nem rendelkezhetik annyi haderő felett, hogy 50.000 fölösleg kato­naságot küldhessen Lengyelországba. Minde­mellett se a lengyelek, se mások nem ringathatják magukat illuzióban a harcz végleges kimenetelére nézve. Az orosz kormány, ha ki­vált a nagy távolságok miatt későn is, tetemes haderőt, százezreket bir kiállítni, és nem egy könnyen csügged még nagy vereségek után sem. 1831-ben a lengyel nemzetnek katonasága, ágyúi, hadi szerei, várai, gyakorlott vezérei voltak, a­kik fényes győzedelmeket nyertek az orosz had­­tömegeken. És midőn Párisban egy orosz diplo­mata előtt e győzelmeket említék, mindig mo­solygott rá s azt felelte, rendén van, mindezt előre látta az orosz kormány, s előre látja azt is, hogy végre győzni fog, mert ha még egyszer annyi hadtestét semmisítik is meg, az új meg új tömegek végre kimerítik és leverik a lengyelek kis hadseregét. Azonban a lengyelek közül sokan, úgy lát­szik, azzal kecsegtetik magukat, hogy a mozga­lom nem fog kizárólag a congressusi Lengyelor­szág határai közt maradni. Annyi bizonyosnak látszik több oldalú tudósításokból s nevezetesen magukból SLx. Utupn litvaialno jch­uk­ovic.i/01, vvgy a mozgalom más lengyel tartományokban és Lithvániában is mutatkozni kezd, s a vérmesebb reményűek arra számítanak, hogy e felkelés csak előhírnöke egy democrata-socialis mozgalomnak, mely a roppant orosz birodalom egész területén kitörő félben van. Ez azonban oly merész con­­jectura, hogy csak az orosz kormány veheti be politikai számításiba, a­mennyiben elővigyázatra inti; de a lengyelek tervében aligha egyéb volna oly túlzott reménynél, mely inkább ártalmas lehet ügyekre nézve, mint minden oly factora egy egy számításnak, mely nagyobb hihetőséggel illusiv, mintsem valóság. A varsói legutolsó rendes tudósítások csak január 27-kéig terjedtek. Boroszlóból jan. 29-én ezt írják : „A varsói vasúti vonat ma nem csatlakozott a felső-sziléziai gyorsvonathoz. Mint halljuk, a lengyel vasútvonalat a fölkelők ismét járhatlanná tették. Hír szerint 5 vers­nyire (csaknem egy mértföldnyire) fölszedték a síneket.“ Boroszlóba ugyanaz­nap Kattoviczból (lengyel-sziléziai ha­tár) e távirati sürgöny érkezett: „A vasút Petri­­­kaun túl ismét elvontatott. A lengyelországi gyorsvonatot ma várni sem kell. — Biztos, részletes­ hírek még nem érkeztek. Egy bécsi kőnyomatú lap írja : „Biztos forrásból kapjuk a közleményt, hogy jan. 29-dikén Miszlovicz és Varsó közt a te­­legráfi összeköttetés újból megszakadt, mi miatt a sürgönyök postán szállitattak odább. Ugyancsak a „General Corresp.“ a bécsi te­­legráf hivataltól vett közvetlen értesülés nyo­mán keletkezettnek állítja azon korábbi jelenté­sét, hogy Bécs és Varsó közt a telegráfi összeköttetés nem elzáratott, hanem a sodronyok elszakgattattak és az orosz hatóságok­tól semminemű közlés nem érkezett Bécsbe, mintha a közlekedést el szándékoznának zárni. — A legújabb hírt, a lengyel határról, a „Ge­neral Corresp.“ közli. E szerint f. hó 29-ikén egy 7 emberből álló orosz határszéli czirkáló csapat Maydannál át­lépte az ausztriai határvonalat. — Továbbá be­bizonyul azon hir, hogy Tarogrodban (orosz Lengyelország) a fölkelők elfoglalták a kor­mány­ pénztárakat. A Tarogrod környékén levő helységeket a fölkelők tartják­ megszállva." — A „D. Z.“-nak a lengyel határról ezt írják 27-ikén a lengyel lázadás vezetése tárgyában . Mint tudva van, Varsóban két forradalmi bi­zottság működött. Egyik a Mieroszlavszki-féle, másik az úgynevezett központi. Mindeniknek czélja a fölkelés előidézése volt. Ezek utóbbi időben meghasonlottak. A központi bizottság utóbbi időkben ellenezte a lázadás kitörését, mi­vel az a hozzá való eszközöket és erőket keves­­lette, mig a Mieroszlavszki-féle a megkezdés mellett buzgólkodott. E miatt a központi bizott­ság tagjainak egy része kilépett belőle s a Mieroszlavszki-félével egy uj központi bizottsá­got alakított. Ez, a pillanatot elérkezettnek tartván, mindjárt kiáltványt bocsátott ki az áta­­lános fölkelésre, mely 22-ikéről 23ikára éjjelre volt kitűzve. Ezután mindjárt feloszlott, hogy a vezetést egy ideiglenes kormánynak engedje át, mely most a fölkelés vezetőjeként működik. A „Morgen Post“-nak írják továbbá a lengyel határszélről, hogy a fölkelők katonai vezérei a föloszlatott genuai lengyel iskola növendékei. (Ismeretes, hogy a lengyel emigránsoknak Olaszországban egy évvel ezelőtt katonai iskolájuk volt, melyet az olasz kormány annak fejében oszlatott fel, hogy az orosz elis­merte az olasz királyságot). Említettük továbbá, hogy a lengyel fölkelők ágyukat is vettek el, hír szerint, az oroszoktól. "­­ Feltűnő, hogy a franczia sajtó még nem szólott tüzetesen a lengyel fölkelés ügyéhez, holott, mint tudva van, csaknem pártkülönbség nélkül nagy rokonszenvet mutatott a lengyelek szenvedései iránt. Most megelégszenek egy két részvékeny szóval, s köztök az antiliberális „France“ is s úgy véli, hogy szabadelmű orosz kormányzás nem fér össze Lengyelország elnyo­másával. Az „Opinion Nationale“ a lázadást nagy részben a varsói ujonczozásnál elkövetett brutalitásnak tulajdonítja, de figyelemre méltó, hogy egy lengyel emigráns Mickiewicz László, ki eddigelé minden kisebb lengyelországi ese­ményre írt egy egy czikket a nevezett franczia lapban, a lázadás kitörése óta elnémult — s ál­talán még czikkezést sem látunk ez ügyben a párisi lapokban, — holott mint egy porosz lap párisi levelezője írja, az ottani közfigyelmet nagy mértékben magára vonta a lengyel mozgalom. Az ottani lengyel menekültek, mint minden emigratió, nem képes magának tiszta fogal­mat alkotni a sok tekintetben változott viszo­nyokról. Azonban Párisban általánosan elterjedt vélemény, hogy a lengyel fölkelés nehezen fog sikerülni, s inkább ártani fog a nemzeti ügynek. Úgy vélik, az orosz hadsereg gyorsan elfojthatja a mozgalmat. Az angol sajtó nem nagy politikai horderőt tulajdonít a lengyel mozgalomnak, s inkább em­beriségi szempontból szól hozzá. A „Times“ úgy hiszi, a lázadás le fog vezetni, s ismét hódított városokon fogja helyreállítni a rendet az orosz kormány. A katonai uralkodás némasága fog az országban uralkodni. A világ nem fog egyebet megtudni, mint hogy kivégzések történtek, s egész sereg szerencsétlent vittek Szibériába. — Nem lehet kétség benne, hogy némely összees­küvők központi társulata idézte elő a mozgal­mat. Erre mutat a terv egysége és a lázadás egy azon napon történt kezdete. — Kószálja aztán a fölkelők alattomos eljárását, hogy szállásukon alva lepték meg a katonákat. Azonban, teszi hozzá, keveset ér ilyenkor a megrovás vagy di­cséret. A zsarnoki elnyomás ellen történő láza­dások mindig sok kegyetlenség elkövetésével járnak mindkét részről. — A „Morning Herald“ gyalázatnak tartja, hogy a lengyelek orozva tá­madták meg az orosz katonaságot. A „Tele­graph“ és „Advertiser" nagy reménynyel van­nak Lengyelország jövőjéhez. A „Daily News“ az orosz kormányt egész hévvel támadja meg az ujonczozásnál elkövetett embertelenség miatt, s ennek tulajdonitja a lázadást. Ideje, úgymond, hogy Sándor czár eltérjen hadügyminisztériumá­nak ily traditióitól. Gyöngyös, jan. 28. 1803. Nyilatkozat a gr. Károlyi Ede ur által a „Pesti Napló“ 16. és 17. számában közlött czikkekre. Méltóságos gróf ur! A „Pesti Napló“ 16. és 17. számában öröm­mel olvastam a kereskedelmi és ipar­egyesület létesítése végett tett indítványt, melyben mél­tóságod említi a vásárok után, hogy a boltok és raktárak, hol a kereskedők, mint tulajdonosok m­indig ou­lt,vv.in­sa.jon­ra, ne­on nyereségükre is, voltak a közvetítők a termesztő és fogyasztó kö­zött. Épen ez az, mi számtalan iparost visszata­szít a bolt nyitástól. Közéjök tartozom én is. — Mert az uj iparrend életbe lépte óta szándékom volt Pesten egy raktárt nyitni, de attól vissza­döbbentem, midőn számításba vettem a bolt áren­­dát és egy ügyvivő fizetését, mely csak azon esetben fizetné ki magát, ha az eladásnak rögtön sikere volna, ahhoz pedig még egy kezdőnek, vagy még nem eléggé ismertnek sok idő kell, és igy a gyöngyösi kevés bizonyost a több bizony­talanért feláldozni nem akarhatom, s igy vagyunk ezzel számtalan iparosok. De ha egy kereskedelmi- és ipar­egyesületi csarnok épülne, melyben a termesztmények és iparművek állandó kiállításra a bizottmányi rak­tárban adatnának által, ekkor, úgy hiszem, bár­ki is szívesen megfizetné a raktári illetményt, vagy az eladási jutalékot, mert ez­által az ipa­ros saját készítményét, minden idő vesztegetés és boltbér fizetés nélkül, csekély provisio dij mel­lett a lehető legfllőbb áron adhatná, és munká­jáért a felelősség a készítőt terhelné, s így a ver­seny a legmagasabb fokra emeltethetnék. Az iparos osztálynak pedig tér nyílna, hol tudomá­nyát és szorgalmát kitüntethetné, nem mint ed­dig, midőn csak a vagyonosabb és éh­esebb ipa­rosok voltak felkarolva, és számtalan iparos el­halt, a­nélkül, hogy csak egyszer is alkalma let volna, tehetségét a nyilvánosság előtt bemu­tatni. Hogy mennyire meg van barátkozva a gyön­gyösi iparos osztály nagy része az ily üdvös esz­mével, bizonyítja azon tény is, hogy 1861. évben folyamodtunk egy állandó műtár megnyitásáért, mit az akkori megyei hatóság meg is engedett, és többen előkészületet tettek a műtárba raj­zok, minták és közmunkák beadására. E műtár­­lat mintegy tükörül szolgált volna Gyöngyös városának, hol a megrendelő vagy vevő feltalálta volna iparosaink jobbjait, de sajnos, hogy köz­bejött körülmények miatt az meg nem nyittatott. Méltóságod már eddig is sok jót és hasznost terjesztett minden felé, és szívünkből óhajtjuk, hogy munkálkodásait a kívánt siker koronáz­za, és a kereskedelmi és iparegyesület a jámbor óhajtások sorából mielőbb kiemelkedve, a keres­kedelmi és iparosztály óhajtása szerint, s hazánk jólétének előmozdítására életbe léptethessék. Fogadja méltóságod őszinte tiszteletem kinyi­­latkoztatását. Streitman József, kötélgyártó mester. 1­60—2 ft párja, feappan 750 db 1 ft 40—1 ft 80 kr párja, pulyka 1350 db 3—5 ft párja, lúd 200 db 2 ft 20—3 ft, tömött 6—7 ft párja, tojás 374000 db, 20—24 db 40 krért, nyúl 520 db 1—1 40 kr. Halászhetivásár dec. 30-án. Tiszáról kocsin hozott állott hal. Ponty 8 mázsa, mázsája 16 ft —20 ft 40 kr; harcsa 12 mázsa, mázsája 30 ft 35 kr—20 ft 40 kr; eleven hal 9 mázsa, mázsája 2 ft 26 kr—25 ft 40 kr. Szeged, jan. 27. Gabnapiaczunk az utóbbi napokban a rosz utak miatt igen gyéren volt látogatva ; a behozatal nagyobbrészt búza- és kukoriczára szorítkozott; az utóbbi czikk ára cse­kély kelendőség miatt 20—30 krral esett, mig a tisztabúza s a többi szemes termények a legutóbb jegyzett árakon maradtak. Az agro-emelkedés következtében a kiviteli ügy egy kis lendületet nyert a múlt szombati bécsi gabnabörzén, s az üzlet, mintha egy kissé emelkedő irányt akarna venni, miután ott a tisztabúza 10 krral javult, s mintegy 30—35000 mérő kelt el. Győr, jan. 28-án. — Gabnaüzletünkben va­lamivel több élénkség mutatkozik, minek bizony­ságául szolgál, hogy a külföldiek részéről a búza jobban kerestetik, elannyira, hogy a bácskai b. 4 fton könnyen elkel, azonban ezen árt még meg nem haladja. A zabnak ára a gyenge kelet miatt még mindig a régi, s miután Csehországból és Felső-Ausztriából még igen sok szállittatik a bécsi piaczra, ezen czikk árának javulása most még nem reménylhető. A rozs és kukoricza szinte változatlan, egyéb gabnanemek pedig épen nem kerestetnek. Az időjárás folyvást nagyon enyhe, az éjjelek azonban kezdenek hűvösebbek lenni.­­ — Az árak következőkép jelölhe­­tők : Bánáti búza 86—89 fon. 4 ft 40 kr—5 ft, bácskai b. 83—85 fontos 3 ft 75 kr—4 ft, ma­gyar b. 84—87 fon. 3 ft 90 kr—4 ft 0 kr, rozs 75—80 fon. 2 ft 60—80 kr, serfőző-árpa 66— 70 fon. 1 ft 80—2 ft — kr, takarmány-árpa 62 —64 fon. 1 ft. 60—80 kr, kukoricza 80—83 fon. 2 ft 20—30 kr, zab­ó 47 — 50 fon. 1 ft 50 — 58 kr, zab ut 43—47 fon. 1 ft 38—47 kr. Nagyvárad, jan.27.Mai hetivásárunk a rosz utak miatt nem a látogatottabbak közé tartozott középszerűnek sem nevezhető a forgalom. Rozs, bár az adók száma a vevőknél nagyobb, ára tartós, s igy tudomásunk szerint egy nagyobb, körülbe­lül 1200 mérőnyi ősziét piaczi áron 10 krral fe­lébb 2 ft 20 krral adatott el, piaczi ár kisebb összegekben 2 ft 10—15 kr. Tengeriben semmi forgalom, nagyobb összegekben m. 2 ft 40 kr. Kétszeres búza minden kérdés nélkül. Zab élénken keresve mérője 2 ft 40—50 kr. Árpa serfözésre alkalmatos hiányában, másban sem­mi forgalom. Tiszta búzával a szükség jelenleg fedve, vevők a pénzhiánya, adók a csekély ár miatt tartózkodva, szinte csekély forgalom, ára első rendűnek 3 ft 70—80 kr mérönkint. — Szeszben, felső megbizások, a helybeni csekély szükség hiányában a szónak szoros értelmében semmi forgalom, ára 30 fokú szerének 16 kr, ve­vő ritka, adó számos. A piaczi árak általán véve következők voltak: Tiszta búza 1-sö osztályú 4 50 kr, 2-ad oszt. 4 ft, 3-ad oszt. 3 ft 25 kr, rozs 1-sö rendű 2 ft 40 kr, 2-ik rendű 2 ft 30 kr, ten­geri 1-ső rendű 2 ft 50 kr, 2-ik rendű 2 ft 30 kr, 1 cseber uj bor 7 ft, 1 cseber ó bor 9—10 ft, 1 kis cseber gabnapálinka 5 ft 60 kr, 1 kis cseber szilvorium 10 ft 50 kr, 1 kis cseber tiszta tör­köly pálinka 9 ft, 1 itere 30 fokú szesz 16 Vs krajczár. Margita, jan. 23-án tartott ,hetivásárunkon a m­avnitii ciiv xvV7 rx/vncnvu v und­li • A Uo£ IT, Tü­­rO. Tiszta búza 3 ft 20 kr. Kétszeres 3 ft. Rozs 2 ft 40 kr. Árpa 1 ft 80 kr. Zab 1 ft 20 kr. Szemes tengeri 2 ft 20 kr. Krumpli 1 ft 20 kr. Lencse 3 ft 20 kr. Köveskása 4 ft 80 kr. Paszuly 3 ft 20 kr. Öreg cseber uj bor 6 ft. 0 bor 8 ft. Stere zsir 40 kr. Sör 10 kr. Pálinka 20 kr. Font ser­tés­hús 16 kr. Marhahús 11 kr. Szalonna 22 kr. Szappan 30 kr. Faggyú gyertya 40 kr. Dl. Ke­ményfa 7 ft. Agfa 5 ft. 10 ftos részlet Széna 20 kr. Szalma 6 kr. Darab közép testű ökör 80 ft. Közép testű tehén 40 ft. Gazdasági s keresked. tudósítások. Pest, jan. 31-kén. Szép, verőfényes idő. A víz növekvőben. Gabnavásárunkról semmi jelentékenyet nem írhatunk. A hangulat ingadozó, határozatlan ; az árak a bejegyzés szerint, inkább névlegesek. A Pesten jan. 29-én tartatott­ heti marha­vásár alkalmakor volt 366 ökör 90—275 ft párja, 148 tehén 65—148 ft párja, 75 borjastehén 80— 155 ft párja, 302 borjú 20—38 ft párja, mázsája a marhahúsnak 22 ft 50 kr — 24 ftig, 1800 ser­tés 18—22 kr fontja, szalonna 24—32 ft 50 kr mázsája, zsir 26—33 ft mázsája. Baromfi és tojáshetivásár 1863 febr. 27 és 30-án. Csirke 6390 db 80 kr—1 ft, párja, tyuk 870 db 1—1 ft 20 kr párja, kacsa 330 db 1 ft Vegyes tudósitások. — A szent László társulat folyó hó 15-dikén tartotta ez évi első választmányi gyű­lését, társulati alelnök D­a­n­i­e­l­i­k János czimz. püspök ö mlga elnöklete alatt, melyben : a) A múlt gyűlési jegyzőkönyv hitelesítése kapcsán, annak 13-ik pontjára vonatkozólag, el­nöklő püspök­i maga által előterjesztettén, hogy a Szent­ László­ Társulat által átvállalt, kántor­­tanítói pályára készülő bukovinai ifjú, Molnár Jánosnak zongorában külön mester általi ala­­pos l képeztetésének szüksége állott be, és hogy e mester havi dija felének fizetését a Szent- István-Társulat elvállalta , a választmány a zon­­goratanítási dij másik felének fizetését felaján­lotta. b) Püspök elnök­i maga abbeli előadására, hogy a Szent-István-Társulattal eddig közösen kiadott „Társulati értesítő“ az imént nevezett társulat közgyűlési határozatánál fogva nyolczad­­réti füzetekben megjelenendő „Évkönyvévé fog átváltoztatni, határozatba ment, hogy ezen évkönyvet a Szent-László-Társulat is — épen úgy, mint ez az Értesítőre nézve fennállott — sajátjának fogadván, és a kiállítási költségek­hez felerészben járulandván, ugyanaz czimén mind a két társulat nevét viselje ; az abban ki­adandó társulati közlemények összeállításával Garay Alajos m. titkár azon utasítás mellett bízatott meg, hogy a társulat keletkezését vegye e részbeni működése kiindulási pontjául, és azt annak mai napig közbejött minden nevezetes­ mozzanataira kiterjeszsze. c) Olvastattak s tudomásul vétettek a múlt évi October 14-iki választmányi gyűlés által meg­ajánlott segély­pénzek vételét tudato s megkö­szönő többrendü, különösen a bécsi apostoli nun­­cius­­ exoja, Pest város tanácsa, a bukaresti an­gol­ kisasszonyok intézete, és a gaziri növelde igazgatója, de Damas atya által beküldött le­velek. d) Felvétetett Bernardoni Ágoston bukaresti püspöki helynöknek levele, melylyel köszönetét szavazván a keresztyén iskolai testvérek ottani tanodájánál alkalmazott magyar tanító havon­­kénti 10 aranyból álló díjának megajánlásáért, jelenti, hogy a múlt­ évi oktober-dec­emberi évnegyedi részletet már kézhez vette, és a ta­nuló ifjúság számára ezentúl is kér tankönyve­ket küldetni, minek folytán határoztatott, hogy az érintett magyar tanítónak folyó évi január­­mártiusi első évnegyedi illetménye 30 db arány­ban átküldessék, egyszersmind pedig a püspöki helynök úr felkeressék, miszerint a kérdéses magyar tanító nevét, egyéb minőségeit s különö­sen azt, váljon bir­e tanképességi bizonyitvány­­nyal, valamint azt is megírni szíveskedjék, hogy minő könyvekre van az ottani tanuló ifjúságnak szüksége ? e) A herczegovinai missio küldötte, B­a­k­s­­­a Péter, az iránti kérelmére, hogy az ő növendékei tartására fölajánlott segélypénz ezentúl a sz.­­földi missiók bécsi biztosához, Matzek József atyához küldessék, e kérelem teljesíttetni és egyszersmind Matzek József atya felkéretni ha­tároztatott, miszerint a herczegovinai missió fő­nöke székhelyéül szolgáló zárda nevét megírni szíveskedjék. f) A bosna-argentinai ferencziek a két növen­dékük tartására megajánlott évenkint 200 ft első félévi részletét azon okból visszaküldvén, mivel egy növendékük sem fogadtatott be a magyar­országi zárdákba : az érintett évenkinti 200 ft ezentúl a szintén bosna-argentinai ferencziek alatt való konstantinápolyi sz. György-intézetre fordittatni határoztatott. g) Az oláhországi plojesti katholikus tanoda szükségei fedezésére a múlt évi mart. 27-ki vá­lasztmányi gyűlésben megajánlott 23 db cs. arany a helybeli lelkész, Pongrácz Bódog kérel­me folytán 24 aranyra kiegészítve, rendeltetése helyére küldetni rendeltetett. h) A bukaresti angol kisasszonyoknak és a keresztyén iskola­ testvéreknek ottani intézetéről, valamint de Damas atyának is a libanonhegyi missióról beküldött jelentéseik érdekes s tanul­ságos voltuknál fogva a társulati lapokban ki­nyomtatni határoztattak.­­) H­o­m­o­ky Imre kegyesrendü áldozár s bé­csi theresianumi tanár, beküldi a Sz.­Lászlókép fényképi példányát, és mind ennek nyomtatására, mind az üdvérmek vezetésére nézve utasítást kér: ez ügy elintézése végett Danielik János püspök alelnök ö mlga, kihez az a választmány ezelőtti határozatánál fogva különben is tartozik, felké­retett. k) A társulati imakönyv kézirata bemutattat­­ván, és ft. Roder Alajos ez. kanonok indítványa folytán annak kiegészítéséül a társulat czéljai rö­vid vázlatának megirása Garay Alajos titkárra bízatván, az ekként kiegészített kézirat főpász­tori jóváhagyás kinyerése végett ft. Roder Alajos s Hopf János ez. kanonokok, mint választmányi­­lag felkért bírálók bizonyítványa mellett bibor­­nok hgprimás­­ eminentiájához felterjesztetni rendeltetett.­­) A társulati pénztárnok kimutatása szerint 3020 ftnyi állam- s földtehermentesítési kötvé­nyeken és a takarék-pénztárban kamatozó 4500 ftnyi tőkén kívül 3648 ft 14'/a kr készpénz áll­­ván a társulat rendelkezésére, ebből pápa­i szentsége segély­zésére 1000, a pest-lipótvárosi templom épitésére szintén 1000, a bukaresti an­gol­ kisasszonyok intézetére 500, a pesti kath. legényegylet segélyzésére 100 és a Tisza árjai által elpusztított magyar szent-m­ártoni egyház épitésére 100 o. é. st ajánltatott fel. (Ország.) Különfélék. Pest, jan. 31. — A magyar földhitel-intézet múlt évi november 20-án, Pesten, a köztelken tartott, és az akkor bevégezetlenül maradott ügyek el­intézése végett későbbre halasztatott közgyű­lés­e folytatását f.­é. február 16-ik napjára, délelőtti 10 órára tűztem ki, mit az intézet tisz­telt alapítóinak ezennel jelenteni, és őket arra meghívni szerencsém van. Kelt Pesten jan. 31-én Ár$?tuM&6öYef'Tffv- Emil a magyar föld­— Bécsi politicai körökben, Írják Bécsből a „LI.“nak jan. 30., a napi beszélgetés tárgyát a jan. 28-iki udvari tánczvigalom képezi. Azon, kivált magyar főurak és notabilitások, szokatlan nagy számmal jelentek meg. Számuk­nál nem kevesebb sensatiót­ okozott a nemzeti viselet pompája. Magának a felségének is fel­tűnt az érdeklő tünemény, s nagyon kedvezően nyilatkozott róla. A magyar vendégek közé tar­toztak Forgách, Apponyi, Széchen, Barkóczy, Eszterházy, Festetics, Waldstein, Majláth, Szent­­iványi stb. Mindössze 30—35 magyar volt jelen. Ő felsége kegyeskedett legtöbbjével beszédbe állani. * A magyar földhitelintézet alaptőkéjére Ő Felsége által az országos alapból engedménye­zett 500,000 ftból az első részlet, 200,060 ft, a „F.“ értesülése szerint már utalványoztatott, sőt ezen lap szerint remélhető, hogy a hátralék kiadásában is újabb kedvezményeket nyerene a keletkező nemzeti intézet. * Császár Ő Felsége Hoffmann Pál tudott a római és egy­ház­jog rendkívüli tanárát a kas­sai jogakadémiánál, ugyanott rendes tanárrá ki­nevezni méltóztatott. * Az „Alföld“ czimű aradi politikai lap további megjelenése a kir. helytartó rendelete által betiltatott. A szerkesztő és kiadó azonban azonnal lépéseket tettek, melyek folytán a lap újra megjelenhetését kieszközölhetni remélik. Addig is türelemre kérik lapjuk olvasóit, s az elmaradandó számokért kárpótlást ígérnek. * A barsi gazdasági egyesület s a hozzá csatlakozott több tekintélyes hazánkfiai engedélyt nyertek az Esztergom-Nánától, az esz­­tergom-nánai völgyön s a bányavárosokon át Oderbergig vezető vasútvonal előmunkálataira. Az engedély azon megjegyzéssel adatott meg, hogy kívánatos volna, ha e vasúthálózat Komá­romot is magába foglalná. * Budán a magyar­ nyelv a római kath. templomokból folyvást ki van zárva. Ennek oka pedig, a „Religio“ szerint, nem az egyházi elöl­járóság mulasztásában, hanem inkább a város magyar kath. lakosságának azon balhiedelmé­ben rejlik, mintha nem lett volna szabad és le­hetséges már eddig is az ország bibornok-primá­­sához azon kérelemmel folyamodni, hogy fő­­pásztori hatalmánál fogva, legalább a népesebb plébániákban, a német mellett a magyar isteni­tisztelet tartását is rendelje el. Most már fognak folyamodni. * Dr. R­ó­m­e­r Flóris, a pesti kir. főgymnasium igazgatója s magy. akad. könyvtárnok, a magyar kir. tudományos egyetemnél a régészetet és érem­tant, mint magántanár előadandja. Hetenkint két­szer fog előadást tartani, — reméljük, nagyszámú hallgatóság előtt. * Az összes magyarországi hatóságoknak meg­hagyatott, hogy a bélyegilletékek minden sum­­más eljárásnál beszedessenek. * A kulumbáczi legyek ellen új irtóháború van készülőben T­ru­bier József úr vezetése alatt, a­ki e pusztító rovatok természetét már évek óta tanulmányozza. * A szegedi takarék­pénztár elnökévé az ed­digi elnök, J. W­é­b­e­r György, jelentékeny sza­vazattöbbséggel újra megválasztatott. * Mint a „Fan“ hitelesen értesül, a hadkö-

Next