Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)

1863-03-01 / 3914. szám

49-3914 14-ik évi folyam. Vasárnap, mart. 1.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva , félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egvs-m­ hrdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Elöfizseth­etni „PESTI NAPLÓ“TM martius—májusi /­, évre 5 ft 25 kr, martius—júniusi 4 hóra 7 ft A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 28. 1863. ***B­écs, febr. 27. A gallicziai ország­gyűlés újólagos elnapoltatása rendkívüli sensatiót okozott. Az összes bécsi sajtó - a centralista rész leghangosabban — el­lene nyilatkozott már az elnapoltatásnak, midőn az először mondatott ki, és csak azzal vigasztalta magát, hogy az elhalasz­tás csak 3 hétre terjed, és hogy a lem­­bergi országgyűlés március 2-án ismét egybe fog lépni. Ezen remény nem tel­jesül, és az ismételt elnapolás oly várat­lanul jött, hogy a lapok ma még hozzá se mernek szólni, oly kevéssé tudják ma­gukat ez új intézkedés körül tájékozni. Nem hihető, hogy ily fontos határozat az államminiszter hozzájárulása nélkül ho­zatott volna, és miután ő excja már va­sárnap óta nincs Bécsben, föl kell tenni, miszerint az elnapolás még Schmerling úr elutazása előtt határoztatott. Ha jól vagyunk értesülve, e föltevés csakugyan alapos, és a szóban álló rendszabály már vasárnap meg volt állapítva. Indító okait mély homály fedi, és itteni politi­kusok hasztalanul törik rajta fejeket, miután Galliczia hangulatában és átalános helyzetében semmi változás nem történt, mely az országgyűlés tanácskozásainak még továbbrai felfüggesztését magyaráz­­hatóvá tenné. Nem akarjuk állítani, hogy az alább mondandók föltétlen hitelességet igényelhetnek, de ezen átalános „semmit nem tudás“ mellett talán mégis érdekkel bírhat egy-két adat, melyet különben biz­tosnak tapasztalt forrásból veszünk. E szerint az elnapoltatásnak, habár talán nem egyedüli, de legalább egyik okát azon értekezletben kell keresni, melyet Franczia- és Angolország itteni nagykö­vetei múlt szombaton Kechberg gróffal tartottak, és mely kizárólag a lengyel ügyekre vonatkozott. A két nyugati ha­talom ugyanis azon nézetből indult ki, miszerint a lengyel ügyre nézve teendő lépéseik csak akkor lehetnének közvet­len hatályúak, ha Ausztria is csatlakozik hozzájuk.­­ Fő feladatuk tehát Ausztria ebbeli szándékaival megismerkedni, és ez volt a múlt szombati conferentiának czélja. A dolog természeténél fogva mind­azt, a­mi az értekezlet kimenetelére néz­ve mondatik, óvatossággal kell fogadni; azon állítást azonban mégis koc­káztat­­hatni, hogy a két nyugati követ a confe­­rentia eredményével meg van eléged­­v­e, és teljesen megnyugtatva érzi magát arra nézve, hogy előforduló alkalommal Ausztria nem fogná ismét azon habozó politikát követni, mely által a keleti há­ború alatt Oroszország halálos gyűlöletét vonta magára, a­nélkül, hogy kárpótlásul a nyugati hatalmak őszinte barátságára tehetett volna szert. Főszomszédja lévén azonban Porosz- és Oroszországnak, Ausz­tria első volna, ki közvetlenül érdekeltet­­nék, ha a dolgok komoly fordulatot ta­lálnának venni, és ez megfoghatóvá teszi, hogy ő a legnagyobb óvatossággal jár el ez ügyben, nevezetesen pedig tisztába­­akar lőni, mennyiben őszinte, és mily terjedelmű a nyugati hatalmak tettvá­gya, be akarja várni, minő lépéseket teend Poroszország, miután a nyugati hatalmak a conventió ellen felszólaltak stb. Röviden:Ausztria a diploma­­tiai actio­b­a bel­ép­ni készül, és ez okból nem akarja magát a gallicziai or­­szággyűlés netaláni beavatkozása által megzavartatni. A gallicziai országgyűlés felszólalása ig­en becses politikai tőkét képezhet, ha kellő időben és irányban történik, de egyelőre sem ez időpontot, sem ez irányt határozottan megjelölni nem lehet. Remélik, hogy ez két hét múlva lehetséges teend, és hogy addig a helyzet határozottabb szint fo­gott ölteni. Ez volna tehát, a mi forrá­saink szerint, az elnapolási rendszabály fő oka. Különösen kiemelik, miszerint ő Fel­sége személyesen a legbensőbb érdekkel viseltetik a lengyel ügy iránt. — Nem tudom , észrevették e a lapok olva­sói a hivatalos bécsi újság azon köz­leményét, miszerint ő felsége magántár­­czájából 200 aranyat adományozott azon egyház restaurátiójára, a­hol Sobieski lengyel király tetemei nyugszanak, itt nagyon­ észrevették, és nemcsak általános politikai tekintetben tulajdonítottak e tény­nek nagy fontosságot, hanem különö­sen katholikus körökben is nagy öröm­mel üdvözölték. Még egy másik tényre is kell itt megemlékeznünk. Porosz lapok varsói levelezői nem régen azt jelentet­ték, hogy Ausztria is hozzá fog csatlakoz­ni a porosz-orosz conventióhoz, mert egy magas állású osztrák polgári hivatal­nok érkezett a lengyel fővárosba. Bécsi apák teljes joggal képtelenségnek bélye­gezték ezen hírt, mely szerint katonai conventió kötésére polgári hivatalnok küldetett volna ki, a küldetés czélja azon­ban más volt. A rendes utón érkezett hírek t. i. oly elégtelenek voltak, és oly kevéssé szabatos képét nyújtották Len­gyelország helyzetének, hogy szükséges­nek tartatott, egy lengyel származású magas­ hivatalnokot Varsóba küldeni, ki saját szemével győződnék meg a vi­szonyok mibenlétéről, és aztán körülmé­nyes jelentést tehetne ő felségének. Mi­ként halljuk, az illető már visszatért, és kimerítő tudósítást terjesztett ő felsége elé, hogy az osztrák kormány további lé­péseinél a tényleges viszonyok szabatos ismeretéből indulhasson ki. A mai börzén hire járt, hogy Porosz­­ország Rothschildnál tudakozódott, vár­jon hajlandó volna e­l nábobsága pour le cas que porosz kölcsön kivitelét elvállal­ni. A Croesus-báró tagadólag válaszolt, sőt még jó szójátékot is alkalmazott. Mi­dőn t. i. azt kérdezték, vájjon nem akarja­­e legalább a Poroszország által nyújtan­dó árt meghallani, azt mondá bosszúsan : „Hagyjanak békét , ich brauch kein Preusz“ Még csak egy szót egy helyies ese­ményről, mely egy hét óta foglalkoztatja Bécset. Azon szerencsétlen párviadalt ér­tem, mely a szeretetreméltó Bechtem gr. halálával végződött. Atyját tegnap lát­tam; az öreg urnak, ki valóban imponáló alak, fájdalma leírhatatlan. Azon hölgy, ki a párbaj közvetett okának tartatik, nem hagyta el Bécset, miként a lapok irták, hanem csak akarta elhagyni, de midőn házából kilépett, ho erv az ott váró tr.««..!-­­szálljon, hozzálépett egy ur, ki udvarias, de határozott hangon arra kérte ő nagy­ságát, térjen vissza lakásába, mert Bécs­­ből mindaddig nem szabad távoznia, mig a bírói vizsgálat, melynek folyamában az ő tanúskodására lehetne szükség, nincs befejezve. A vasutak olcsóbb építéséről. Minden évtizednek, vagy talán minden évnek van egy kedvencz ügye­s törekvé­se, melylyel kiválólag foglalatoskodni szeret, s melyre a legnagyobb súlyt fek­teti. Néhány év előtt a gazdasági érdekek s gazdasági egyesületek nagy­­mértékben igénybe vették a közönség figyelmét; mai nap a vasutak bírnak a legnagyobb ér­dekkel. Nincs oly elhagyott része az or­szágnak, hol vasútvonalak nem terveztet­nek, s nem track­oztatnak. Lesznek em­berek, kik a tevékenység e nemében csak utánzási vágyat, tervezési viszketeget, s más efféle hajlamokat fognakk látni. De ha minden egyes vasúti tervnél érdekelt vi­dék helyzetét fontolóra veszszük, azt fog­juk találni, hogy a vasutak építésének eszközlésére irányzott törekvések tisztán csak az anyagi érdekeink körüli harcznak és nyomasztó anyagi állapotunknak kifo­lyásai. Az agricol országok sze­génysége, s a magasabb ki­fejlő­dé­s a s vagyonos országok szük­ségei közötti ellentét képezi azon kórságot, mely rajtunk emészt, s nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is szá­munkra a legnagyobb veszélyeket helye­zi kilátásba. Azt hiszszü­k, hogy a vasutak e tekintetben segíteni fognak rajtunk, s bizonyos mértékben igazunk van, csak panacaeát ne keressünk bennök. A kérdés csak az, hogy mikép­p mikor fogjuk épít­hetni a tervezett vasutakat ?! A tervezett vonalak tagadhatlanul szük­ségesek, de építésükhöz hiányoznak a pénzforrások. A külföldi nem akar Magyarországon vasúti vállalatokba bocsátkozni kamat­­biztosítás nélkül. — A kamatbiztosít­ás nehézségeit ez ízben feszegetni felesle­ges volna. — De a külföldi tőkepén­zesek, vagy azok, kik őket képviselik, nem is elégednek meg a kamatbiztosítás­­sal.­­ Ők még azonkívül nagy nyeresé­get követelnek; mi módon, nem ismeretlen, előttünk. Azonfelül a vasút építésénél az egyes munkálatok vállalkozói, s minden, a vasút elkészítéséhez szükségelt czikkek szállítói is nagy perez­enteket vesznek igénybe. De ez sem elég. A vaspályák még sussal és pazarlással építtetnek. — Ily eljárás helyén lehet gazdag, s nagy for­galommal biró honokban, de a mi sze­génységünkhöz nemcsak nem illik, ha­nem uj vaspályák építését a jelen con­­juncturák közt lehetetlenné teszi. Nekünk a most tervezett és építendő vaspályáknál a legnagyobb egyszerűség, takarékosság s olcsóság után kell törekednünk. Az al­földön vályogházak s egyszerű deszka­raktárak pótolhatják a tiszai pálya kasté­lyait. Ha az üzlet javul, s a cultura növe­kedésével a személyszállítás oly nagy le­end, mint a külföldön, s az áruforgalom a mostanihoz mérve meg fog kettőztetni; ha sok tőkepénzeink lesznek s a kamat­láb olcsó leend­ő ám akkor, s csak akkor lesz idején állandó és szép épületeket ál­lítani. Megvallom azonban, hogy a luxus mel­lőzésével is nehezen leszünk képesek a tervezett vaspályákat kiépíteni, ha más hathatós eszközökhöz nem nyúlunk. Ne higgyék, hogy azon illuzióban élek, mi­szerint én találtam fel e hathatós eszkö­zök arcanumát, de a magyar-osztrák po­litika végzetszerű terméketlensége mellett nem tartom feleslegesnek ily tárgyakról elmélkedni, s talán jelen felszólalásom némi vitát, eszmecserét, s ez által a kér­dés felderítését s egy kis practicus ered­ményt fog előidézni. Nézetem szerint tehát olcsóbban s könnyebben lehetne nálunk vasutakat építeni a következő feltételek mellett , 1 ör. Ha az építendő új pályák — mi­után többnyire a már létező pályákkal összeköttetésben terveztetnek — kezdet­ben e pályák társaságainak üzletbe adat­nának. Mi annál könyebben volna esz­­közölhető, miután a létező pályáknak, nndus instructusukhoz képest, elegendő oglalatosságuk nincsen. A tiszai pálya például átvehetné a Csabáról Szegedig építendő pálya üzletét, valamint a délke­­rti állampályatársaság a Szegedről Sza­­ladkára s onnan a Dunáig folytatandó vonal üzletét-és a déli á fapálya társasá­gi Ggárról Kesztelyre vagy a pécsi,mi Kottoriig építendő vonalát. 2- or. Ha vaspályák épitéséhez szüksé­gelt napszámokat, fuvarokat, s részben az épületek a­nyagát, a pályán, s közel a pályához fekvő, közvetlenül érdekelt köz­ségek s birtokosok magokra válalnak, nem gratis, de azok fejében elfoga­dandó vasúti részvényekért , bizonyos modalitás mellett. 3- er. Ha a kisajátítandó földek birto­kosai a földet nem ajándék képen, de vasúti résznyekért engednék át a vá­­lalkozó társulatnak. 4- er. Ha a vasúti épületek a legkisebb mértékekre reducálva, igen egyszerűen s olcsón állíttatnának fel, s a társaságok minden munkákat nem drága vállalkozók által létesítenének , de saját régi­e­ben. Tekintsük most, miként volna egy, ily rendszer szerint épített pálya jövedelme elosztandó : a) az üzlet költsége az, mi mindenek előtt levonandó ; b) a pénzrészvények s netalán a pri­oritási kölcsön kamatai, a további téte­lekhez képest elsőségi részvényeknek te­kintendők ; valamint szintén c) a munka, fuvar s épületi anyag rész­vényeinek kamatai ; és végre d) a kisajátított földrészvények ka­matai. E módon nemcsak jóval olcsóbban le­hetne kiépíteni a tervezett vaspályákat , hanem a községeknek is lehetne szerezni tőkéket, melyek alapul szolgálhatnának iskolák vagy jótékony intézetek felállítá­sára, vagy a községi adók fizetésére. Óhajtanám, hogy e nézeteket — me­lyek egyébiránt hibásak s haszonvehet­­lenek is lehetnek — főleg azok olvasnák el, kik most vidékeiken vasutakat tervez­nek, s ellenvetéseiket elmondanák, s talán jobb és practicusabb nézetekkel állanának elő.Kivánatos volna mindenek előtt, hogy e nézetek a tervezett vasutaknál érdekelt községekkel közöltetnének , hogy azok javaslatom előnyeiről felvilágosíttatván, oda hangoltatnának, hogy a vállalkozó vasúti társulatoknak ilynemű ajánlatokat tegyenek. Meg kell még jegyeznem, hogy a rész­vények elhelyezésének könnyítésére, a vasutaknál közvetlenül érdekelt birtoko­soknak hypothecául szolgáló birtokaikra pénzt is lehetne szerezni, melylyel vasúti részvényeket vehetnének, s azokat körül­ményeik szerint vagy megtarthatnák, vagy eladatván, azok áraiból visszafizet­hetnék a kölcsönt. Ha jelen vasúti mozgalmaink komo­lyak, s ha szokott módon és járt utakon eredményekhez nem juthatunk, más, szo­katlan, uj módokhoz kell folyamodnunk , mert úgy is lehet a sikerhez jutni, csak erős legyen az akarat, ne vonuljunk visz­­sza a nehézségek előtt, s nagy előnyök kedvéért ne legyünk idegenek kis áldo­zatok hozatalától. Pesten, febr. 28-án 1863. TREFORT ÁGOSTON: Bécsi dolgok. A bécsi lapok telvek a bécsi „alkot­mány-ünnep“ leírásával. A szent István egyházban tartott isteni tiszteleten jelen voltak Ferencz Károly, Lajos Victor, Rajner, Albrecht, Vilmos és Zsigmond főherczegek, a miniszterek, gr. Forgách, Nádasdy és Mazuranich udvari kanczel­­lárok, számos tábornok, a tiszti kar, az udvari kanczelláriák hivatalnokai Bécs város polgármestere és községtanácsa, tu­dós és nem tudományos intézetek,pénz- és iparvállalatok igazgatóságai stb. stb. így ünnepelték meg Bécsben február 26-kát. Ugyan e napot osztrák Tirolban saját módon ü­ltették meg. Halljuk csak a „Morgen Postot“, mely még szelidebben nyilatkozik a többi lapoknál : „Az innsbrucki landtag teremében ülésező, s ott többséget képező kegyes urak,a februári al­kotmány évnapját saját modorukban és izlések szerint üllettek meg. A megelőző napon késő éj­szakáig üléseztek,hogy másnap reggel, 26-dik februárban, a világot azzal a hírrel lepjék meg, hogy Európa szívében s a XIX. század második felében még él egy nép, van egy ország,mely képviselői által a középkor legsötétebb barbár­ságába visszataszíttatik. Mintegy é0 s néhány szavazattöbbséggel, kevesebb mint 20 szavazat­nyi kevesebbség ellenében, a tiroli országgyűlés február 26-án, dr. Hanszkvanter által tüzeltetve, elfogad­áa a brixeni és trienti püspökök indítvá­nyait, melyek a nem-katholikusokat kitiltják hazai földükről. A protestánsok és nem-katholi­­kusoknak nem engedtetik vallásos községet al­­kotniok Tirol határai közt, nem szabad földet szerezniük, ha csak minden egyes esetben or­szágos törvény nem ad arra engedelmet. Ez egykorlati ,­­ ‘'fiesztyéni felebaráti sze­retet azon tanainak,melyeket az r­TM főnökök formuláztak, s a melyeket német Tirol, mert olasz Tirol nincs Innsbruckban képviselve képviselői elfogadtak.“ Így kezdődik a czikk, melyben a „Mor­gen Post“ a tiroli német képviselőknek kemény leczkét tart a türelem, humanitás, műveltség elvei és kivonatai fölött. S a többi lapok, kivált a „Presse“, szintén nem maradnak hátra. A tiroli többséget csak a „Vaterland“ veszi szárnyai alá. A szabadelvű lapok azzal vigasztalják ma­gukat, hogy — a német példabeszéd sze­rint — gondoskodva van arról, hogy a fák az égbe ne nőjjenek. Bízunk a kor­mányban, hogy tudja, mit kell tenni a ti­roli határozattal. Az „Öster. Ztg.“ rész néven veszi a „Független“-nek, hogy azt mondá, mint­ha a bécsi lapok is kivihetlennek tarta­nák a február 26-ki alkotmányt Magyar­­országon. Ellenkezőleg, mind az idézzük német lap, a bécsi sajtó túlnyomólag na­gyobb része a­miatt tesz szemrehányáso­kat a kormánynak, miért nem sietteti azon alkotmány keresztülvitelét. Bennünket nem vádolhat az Österrei­chische. Mi mindig azt vitattuk, hogy a bécsi centralista lapok ugyanazt mond­ják ma, a­mit a magyarországi ország­­gyűlés eloszlatásakor mondottak. Csak hanguk változott némelykor. Egy talpa­latnyi tért sem adtak föl, egy lépést sem közeledtek, s ha transactióra hívtak föl bennünket, azt tette fölhívásuk, hogy csak mi engedjünk, lassanként majd elér­kezünk azon pontra, melyen ők állanak, ismeri kötelezettségeit, melyeket a hazai törvények tisztelete reá ró, s nem fukar­kodik elismerésének kifejezésével k­ö­z­e­­g­e­i iránt, melyek nemhogy elválnának a nemzeti közös jogérzettől, de képviselt­jeik érdekeit csakis az országos törvény­­i jogtisztelet védpajzsa alatt hiszik nem­zeti érdekekké felavatni. A pesti kereskedelmi testületnek mai magatartása, az akarategység impozáns nyilatkozatával — eléggé nem ajánlható tanulság mindazoknak , kik elfogadva egyoldalú nézeteikben, dissidens vélemé­nyük teljes elszigeteltségét az utolsó órá­ban látják be. Ha nem forrott volna e testület a nemzet testéhez , elmondhat­nék, hogy érdemet szerze­t annak tör­vénytisztelete körül, de midőn eddigi vi­selete s magatartása csak arról győzött meg, hogy hivatásának öntudatával bir, ma nem mondhatunk egyebet, mint hogy kötelességét nemesen, a hazai kereskedel­mi osztály állásához méltólag teljesité, s midőn orgánuma, a „Lloyd“ iránt köz­­gyűlésileg bizalmát s köszönetét nyilvá­­nitá, csupán annak, a törvényesség elvé­hez való ragaszkodásáért s közjogi ma­gatartásáért fejezte ki köszönetét.. Ha nem tudnék, hogy a felmerült saj­nos előjelenségeket mindenki ismeri, szel­lőztetnék a tárgyat, de ezt tudva, elég a gyűlés idevonatkozó részéről jelentést tennünk. A „Lloyd“ társulat igazgató választ­mánya nevében Kern Jakab úr olvasta föl a múlt évről szólló jelentést. Általános feszültséggel várta a köz­gyűlés, hogyan fog nyilatkozni az igaz­gató választmány a „Pester Lloyd“, mint a társulat orgánumainak múlt évi maga­tartása s publicistikai iránya felett, mert voltak néhányan, kik mondogatták, hogy a „P. Lloyd“ nem fejezi ki teljesen, és nem képviseli a kereskedelmi érdekeket. Az igazg. választmány előrebocsátván, hogy a „Lloyd“ lap hogyan viselte magát az alkotmányos korszak tartama alatt, az újabb politikai provisoriumra áttérve, el­trmndá. hnerv várja azon meggyőződésére, mely szerint Magyarországon egy német lap hivatása nem lehet, hogy az az állam jogi kérdések elintézése körül különálló politikát űz­zön a magyar testvérfajjal szemben, mert az ily lapnak egyik legfőbb czélja a magyar s német nemzetiségi elem közt az egyetértés kötelékét szilár­dítani meg, és épen ezen okból, ha a hazafias kö­telesség hiányokat vesz is észre s megrój­ja azokat, más­részt gondosan kerülni akar minden olyast, mi a nemzet köz­érzületét sérthetné.“ Osztatlan helyeslés követte az igazgató által emelt hangon felolvasott eme nyi­latkozatot, s a közgyűlés nemcsak hangos éljenzéseivel jutalmazá az igazgató választ­mány eme meggyőződését, melynek a „Lloyd“ lap szüntelen éber kifejezője volt, hanem közgyűlésileg köszönetet szavazott meg igazgató választmányának, mely a magyar kereskedelmi érdekek mellett a társulat szentesítését kérte a nemzet köz­érzületével egyező meggyőződésére. A közgyűlésnek jegyzőkönyvileg örö­kített köszönete elismerés nemcsak a Lloyd-társulat igazgató választmányá­nak, de a „Pester Lloyd“ lelkes és értel­mes szerkesztőségének i­s a leghango­sabb tiltakozás minden olyatén gyanú­sítás ellen, mintha hazánk első kereske­delmi társulatának kebelében termő­föld­re találtak volna a némely lapokban hin­tegetett magvak. Midőn a múlt évi elnök háromszor kérdé a közgyűlést, hogy van-e hát vala­kinek az igazgató választmány évi jelen­tésére valami előterjeszteni valója, s mi­dőn az erre következett háromszoros csendet az igazgató választmány három -­szoros megéljeneztetése váltotta fel, min­denki mélyen meg volt az egyhangú nyi­latkozat által győződve, hogy az ország első kereskedelmi társulata érdekeit, me­lyeket a nemzet érdekeitől nem lehet el­választani, helyesen fogja fel. REVICZKY SZEVER: A Lloyd társulat évi közgyűlése. Pest, február 28. Ma délután tartotta a „Lloyd“ rendes évi közgyűlését a társulat helyiségeiben. E közgyűlés jelentőségét emelték némi jelenségek, melyek a sajtóban s nyilvá­nos kereskedelmi körökben felmerülve, aggodalommal töltötték el azokat, kik a fővárosi kereskedelmi testületnek maga­tartásában sajnos dissidentiát véltek rej­­teni. — Aggodalmukat fényesen csillapítá le a „Lloyd“ mai közgyűlése, igazolva egy­szersmind lapunk azon tegnapi tiltakozá­sát, mintha a fővárosi kiválólag intelli­gens osztály azért, mivel közvetlen anya­gi érdekeket képvisel, nem tudná megkü­lönböztetni a jogot, mely örök, a ténytől, mely múlandó. Hazánk fővárosának kereskedelmi osz­tálya a mai közgyűlésen ismét megmu­tatta, hogy a nemzet anyagi érdekeinek szolgálatában, tudja s egész mértékben Nézetek az alföldi vasút folytatása körül, Reviczky Szever úr czikkeire vonatkozólag. II. Az ország érdekei szempontjából fel­fogott okokon kívül, még a társulati érdekek szempontjából tekintve

Next