Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)

1863-04-01 / 3939. szám

• ü­zletkö­z­vetítő intézete“ megalakult, s f. évi ápril 1-én működését megkezdendő* Az intézet főfeladása : közvetítőül lépni fel a megyei terményekre nézve az eladó és vevő közt, ez­által az adás-vevést könnyíteni, s a kereske­dést emelni, szilárdítani. Az intézet a megye te­rületén minden alkuszt nélkülözhetővé tesz, mert csupán az eladó által, és csupán az eladó ter­mény után fizetendő igen mérsékelt díjért az el­adót mindenkor egyenes összeköttetésbe hozza a legszilárdabb vevővel, és viszont a vevőt az el­adóval és termelővel. Ezen tudakozó­ intézetnek székhelye B.­C­s­a­b­a; az intézet ügykezelésével, a gazda­sági egyesület választmányának felügyelete mel­lett, helyben lakó üzletférfiak :Löwinger L. és L­a­­­z­k­ó A. urak bízattak meg. A nevezett ügykezelőknek kötelességében ál­­land­ó akár írás, akár szóbeli, ez ügybe vágó tudako­zásra mindenkinek gyors és pontos felvilágosí­tással szolgálni; szaklapok és magánüzleti tudósítások nyomán az időszerinti üzletforgalomról biz és tájékozást nyújthatni; és a megyebeli nyers terményekről s a megyei üzletről a beküldött jelentések és terménymus­trák nyomán az üzletvilágnak biztos kimutatás­sal szolgálni. A békés megyei gazdasági egyesület igazgató választmánya azon meggyőződéssel értesíti a t. ez. közönséget ezen intézet megalakulásáról, hogy azzal úgy a gazdaközönségnek, a terme­lőknek, mint az üzlet embereinek is, kedves szol­gálatot teend, s ugyanazért biztos reményét fe­jezi ki, hogy tudakozó és üzletközve­­titő intézete április 1-től fogva a legszámo­sabb igénybevételeknek fog örvendhetni. Csabán, 1863. márt. 28. Megbízásból Kemény Mihály, gazd. egyleti titkár. — A békésmegyei gazdasági egyesület f. hó 9-kén tartott választmányi gyűlésében ez évi má­jus 3. és 4-ik napján Csabán álla­tkiállítás és ló­verseny tartását rendelvén el, ezennel értesitte­­tik a t. ez. közönség, hogy a még itt ott felmu­tatkozó marhavész miatt a szarvasmarha kizárá­sával csupán ló-, sertés- és juhkiállítás fog rendeztetni.­­ Ez alkalommal május 3-ikán délelőtt egyesületi közgyűlés fog tartatni a csabai kaszinóban, délután pedig a lóverseny szokott helyen, a csabai gyepen ; másnap, május 4-kén, lesz az állatok bírálata és a díjosztás. Az egyesületi tagoknak e részben részletes programm fog megküldetni. Csabán, mart. 28. 1863. Kemény Mihály, gazd. egyl. titkár. Erdélyi ügyek. — Az ideiglenes megyebizottmá­nyok. Kolozsmegye. Az ideiglenes bizott­mány, melynek folyó hó 23-ikán történt meg­nyíltáról­­. olvasóinkat múltkori számunkban értesítettük, ugyancsak f. hó 24-én folytató ülé­sét, melyet a főispáni helytartó úr d. e. 11 óra­kor nyitott meg. Az ideiglenes főjegyző, Farkas Imre, felolvasó a múlt ülésről szerkesztett jegy­zőkönyvet, melyben lényeges módosítások létet­tek. Különösen az egyik ponthoz történt hozzá­szólások nevezetes határozatot eredményeztek. A múlt ülésben, mint írtuk, Hoss­zu József, a Belső-Szolnok feliratára adott válasz azon vád­jával szemben, hogy az 1861-iki alkotmányos megyei hatáskörben a nemzetiségi igények nem elégíttettek kellőleg ki, azt jegyezte meg, hogy az 1861-iki alkotmányos megye a mostani ae­­trogált szervezet felett kézzelfogható előnyökben részesíti a románokat, a román bizottmányi ta­gok száma összehasonlíthatlanul több volt, míg most mindössze 19; akkor az alkotmányos me­gye határozata folytán román jegyzőkönyv is vi­tetett, míg az utasítás folytán most csak magya­rul vitetik. E beszéd román nyel­v­en mondatván, talán e nyelv ismeretének hiánya miatt a főjegy­ző e tárgyat szintén megérintő ugyan, de nem elég szabatosan, minélfogva Hosszú J. a szöveg kiigazítását kérte a tények szerint. A gyűlés ál­talában helyeslé, főjegyző azonban megfoghat­­lan zavarban látszott lenni egy igen egyszerű tételnek a helyszínén újból formulázása közben, mi egy percz alatt megtörténhetett volna. Ekkor felállott M­ó­g­a Demeter, főkormányszéki titkár és községi képviselő, s a kérdés tovább fejlesz­téséhez újabb hozzászólásával járult. Beszédét azon kezdé, hogy „Egész Erdélyen át hangzik a románok panaszos felkiáltása, hogy nyelvök és nemzetiségök el van nyomva, és pedig a magya­rok (???) általi“ stb. Főispáni helytartó ur félbeszakítja, erélyesen hivatkozván utasítására, melynélfogva meg nem engedheti senkinek, hogy a ne­mzetiségek egyetértését kifakadások által megzavarja. Báró Jósika Lajos visszautasítja Móga ur vádját, mely valóban soha igazságta­­lanabbul nem hangozhatott volna, mint ma, a midőn a provisorium közepette a magyar legke­vésbé vonható felelősségre. De talán Móga úr is másként akarta kikerekíteni beszédét? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy beszéde félbe­szakadt, s méltatlanságot követett el, melyet sa­ját felei sem pártoltak, mert Erdélyben ma, őszinte felfogással, nem lehet oly nemzetiségi be­folyásról beszélni, melynélfogva egy vagy más nemzetiségre elnyomást lehetne gyakorolni, ha­­néha a fundus regiusról van szó, s akkor mél­­tóztassék nem a magyar ellen tenni oly harsány kifakadást. Ezen sajnálatos fellépéssel szemben a Móga úr által vádolt magyarok ez alkalommal is minő magatartást tanúsítottak ? Beszél a hatá­rozat, mely szerint egyhangúlag kimondatott, hogy az 1861-iki alkotmányos megye azon hatá­rozata, miszerin­t a jegyzőkönyv román nyelven is vitessék, kétséges esetekben a magyar szöveg lévén döntő erejű, megnyittatik, azon kinyilat­koztatással (b. Jósika Lajos), hogy ezt min­denki méltányosnak és igazságosnak, sőt elke­­rülhetlenül szükségesnek tartja, miután a me­gyében egy nagy tömeg van, a melynek nyelve román stb. Erre „Szetrenszke!“ s általános he­lyeslés. Nesztor, iktató, azonnal kineveztetett, a román jegyzőkönyv vitelével bízatván meg. Ez­után b. Bánffy Albert a múlt ülésben elvileg el­fogadott, és pedig e gyangulag meghatározott felirat szerkezetének megállapitására kinevezett fiók-bizottmány eljárásának eredményéről téve jelentést, felolvasó a felirati javaslatot, a mely a gyűlés tetszésnyilatkozatai által jóváhagyatott. Azonban Papiu László községi képviselő, a fel­irat azon palsusa ellen, a hol az 1791-i törvény­­czikkre történik hivatkozás, román nyelven ki­fogást tesz, miután ama t. ez. javadalmainak él­vezete a románokra s­em volt kiterjesztve, s igy reájok nézve az nem jogalap stb. Mindjárt utána Pap Anániász, marótlaki esperes, szintén román nyelven,s igen szép stylben,de,igazán megvallva, nagyon hosszadalmas beszéddel fárasztotta a kö­zönség türelmét; a papíron olvasva, talán hama­rább is véget érjük vala; de mindamellett nem mondhatja, hogy mind az administrator úr, mind a bizottmány, mind pedig a közönség, a legildo­mosabban végig ne hallgatta volna ; az egész­nek corolla-iuma, hogy a felirat igen szép styl­ben, s jól van szerkesztve, de, véleménye szerint, túlszárnyalja az October 20-iki diplomát, a­melyet egyedül tekint kiindulási pontnak, s a románok érdekében szeretné, ha részükről is felvétetnék egy, ő­felsége elibe terjesztendő legalázatosabb kérvény, a melyet nehányan készítettek s aláír­tak. Romanu szolgabiró magyar nyelven tartott rövid beszéd után benyújtja az általuk aláirt folyamodványt, kérvén föispáni helytartó ő migát, hogy azt juttassa ő Felsége szentséges színe ekibe. Föispáni helytartó ur, a román nyel­ven irt kérvény tartalmával megismerkedendő, egy negyedórára felfüggesztő a gyűlést, visszavo­nult. Rövid idő múlva visszatért, s előadá, hogy a Romanu ur által benyújtott kérvényben el van ugyan fogadva az utasítás, melynek alapján e bizottmány szerveztetett, de némely pontok meg­változtatását kérik, miután azok a románokra nézve sérelmesek, nem felelvén meg a nép szám­aránya, hanem az érdek szerint képviseltetés elvének; a beadók azt kérik, hogy a kérvényt ő maga elnökileg juttassa fel. Kilenc­en írták alá, románok. Báró Jósika Lajos pártolja, hogy a kisebbség nézete is nyilvánuljon ő Felsége előtt; örvend, hogy főispáni hely­tartó úr meg­ígérte az elnöki utón leendő felterjesztést; örven­d, hogy ez a nyilvánosság útján, a gyűlés tudtával történik, de nem találhatja ildomos eljárásnak a kérvényező uraktól, hogy a felirat tárgyában a múlt ülés alkalmával folyt elvi vitában még egy szóval se vettek részt, s csak most nyilvánítják külön óhajtásaikat; azonban hadd legyen ez al­kalommal kérvényük egyéni jelleműnek tekin­tetve, terjesztessék fel, de a felirat az egész bi­zottmány által elfogadottnak tekintendő, s annak nevében önállólag felterjesztendő. Móga De­meter jegyzőkönyve vetetni kéri, hogy ő a Ro­manu által beadott kérvényt nem írta alá, azon okból, mivel az végre mégis az utasítás módosítása iránti óhajtás, nem pedig a föltétlen elfogadás kinyilatkoztatása. Maga úr még azt is jegyző­könyvre vétetni kivánja, hogy miután ő Felsége kinyilatkoztatta, hogy a mostani provisorium csu­pán a szükségesség indokából ootrogált ideigle­nes intézmény, melyet maga ő Felsége is törvény­­hozás útján megszüntetni s törvényszerű állan­dóbb viszonyok által fölcserélni óhajt és ígér, nézete szerint bevárandó lenne, hogy ő Felsége legmagasb ígéretét beváltsa, tehát semmi felirat ne terjesztessék fel; azonban a bizottmány erre a nézetre nem hajlanék, az egész feliratot kizá­rólag az országgyűlés egybehívásának érdeké­ben kizerkesztendőnek véleményezi. E­n­y­e­d­i László, prov. főbíró, egész ihletettséggel, maga részéről szintén jegyzőkönyre vétetni kéri Móga úr véleményét teljesen osztó nézetét. H­o­s­s­z­u József közvetítő indítványt tesz a felirat és a kérvény összecsatolása érdekében, azon nézet­ben lévén, hogy a kettő közt elv- és eszmerokon­ság van. Fölsp. helytartó úr megjegyzi, hogy maguk a román nyelven írt kérvény beadói ha­tározottan azt kérték, hogy ő maga intézkedjék a felterjesztés felöl, míg a felirat a bizottmány többségének nyilvánulása szerint ülésből terjesz­tetik fel; különben is a kettő közt elvi különbség van, sőt szerkezeti is, a­mennyiben kérvényezők nem annyira általánosságban, mint egy pár rész­letes módosítás érdekében kívánnak folyamodni ő Felségéhez ; ezzel enuullátja is, hogy a bizott­mány felirata elfogadtatott, s a kilenc­ képvise­lő által aláírt kérvényt külön fel fogja juttatni, a­mi általános megnyugvással fogadtatott. Fölsp. helytartó­­­olga azon kérdést intézi a bizott­mányhoz, hogy ez alkalommal ez az utolsó ülés lévén, melynek jegyzőkönyve szabály szerint a bezárás előtt megírandó s hitelesítendő, kíván­­ják-e megvárni annak azonnali megírását, avagy délutánra halasztassék az ülés folytatása? A bizott­mány — noha d. u. egy óra elmúlt volt — késznek nyilatkozott megvárni. Azonban főjegyző valóban elég szerény volt bevallani,hogy öbb időt igényel, a rögtöni szerkesztésre nem örömest ajánlkozik,ne­hogy sokáig várakoztasson. Főispáni helytartó úr, méltányolva ez indokot, esti hat órára kíváná halasztani a gyűlés folytatását, illetőleg bere­kesztését, mire a gyűlés eloszlott. Esti hat óra­kor pontban a bizottmányi tagok és hallgatóság ismét összegyűlt, de az ülés csak fél óra múlva nyittatott meg. Semmi új vitatárgy, csupán jegy­zőkönyv olvasás és korrigálás foglalta el az időt, s nyújtott érdeket, mégis a dolog tovább ártott egy óránál, és nem sokan hagyták oda a megye­ház termét a szemben levő színházért, a­hol az előadás már megkezdődött volt. Az egész jegy­zőkönyv a délelőtti ülésben folyt eszmecsere­s megállapodásoknak oly halvány és szabatosság nélküli visszaadása volt, hogy a bizottmány nem nyugodhatott meg benne, s a főjegyzői tollat a reszkető kézből kénytelen volt átvenni maga a főispáni helytartó úr, kinek türelmét és feltalálá­sát lehetetlen ki n­e emelnünk, mert különben tán órákig kellett volna várni az ülés bezárását, így is a jegyzőkönyv nem mondható elég szaba­tosnak, miután azt hamarjában sok vesződéssel kellet­toldozni-foldozni, s néhol a gyengébb szer­kezet hiányaira is szemet hunyni, csakhogy vége legyen már. De valóban, mindig sajnálni lehet, hogy ily nevezetes, ily történelmi érdekű irat, melyet nem a levéltári feledékenység szelleme vesz át, végre nem is állíttathatott ki tökélete­sebben. Megyeházunk termében alig tartatott valaha különösebb érdekű, kiválóbb jelentőségű gyűlés, mint ez, a­melynek egész genesise s egész folyama összefüggésben áll azon belüllam­­életi fejleményekkel, a­melyek tizenhárom év óta még mindig folyamatban vannak, s egy el­döntő megállapodás pontja felé gravitálnak. A román jegyzőkönyv nem lévén készen, nem ol­vastathatott fel, de hitelesítésére bizottság nevez­tetett ki főispáni helytartó úr elnöklete alatt,báró Jósika Lajos, gróf Bánffy Béla, Móga Demeter s Pap Leontin személyében. Egyszersmind meg­­határoztatott, hogy jövőre a román jegyzőkönyv is felolvasandó az ülésben. Főispáni helytartó úr zárszavaiban megköszöné a bizottmány türelmét, s kifejezé óhajtását, vajha az eredmény megfe­lelne ő Felsége érdekeinek és a haza jóllétének. Éljen! Szetrenszke! ez volt az utolsó hang, s el­oszlottunk, számban lépett ismét a tevékenység terére. Oly meggyőzőleg láttszott e nyilatkozatban az őszin­te jóakarat, mégsem hagyható — természetesen — a minoritás tisztelt vezetője B. B. D. úr e nyi­latkozatot azon hazafias önérzetből kifolyó meg­jegyzés nélkül, miszerint e tekintélyes minoritás visszavonulásával tanúsított elvei hit megőrzésé­vel foglalja el viszont,férfias küzdelem és készség­gel, a nehéz viszonyok között szűkre szabott ha­táskörét, s czélja: azt,míg elismert elvei engedik, meg is tartani. A gyűlés megnyittatván, a bizottmányi névsor felolvastatása vette kezdetét. Ennek folyama alatt a magyar tagok részéről a vezérszónok alka­­lomszerűleg két indítványt emelt a szőnyeg tár­gyára vonatkozólag: j­öl, hogy mivel több nagy és közép­birtokot képviselő tag azért nem je­lent meg e megyei bizottmányban, mert más me­gyében is épen e napra hivatott meg hasonló minőségben, s így ottan maradásával itt kény­­telenített érdekképviseletének­­rövidséget okoz­nia, hogy ez jövőre ne történhessen,felírás ajánl­­tatott a felséges k. főkormányhoz, a helyhatósá­gok belszervezetét szabályozó id. rendeletben is irányadónak elismertetett 1861-iki 12 ik­­.czikk értelmében intézkedni jövőre a bizottmányok összehívása tekintetében, azaz­­,hogy a szomszéd­megyék egyszerre ne hivassanak meg többé, s ennélfogva mindenki illetékes helyén megjelen­hessen jövőre. S-or, indiványozta a bizottmányi tagok verifi­­cáltatását. A román részről a szóvivők elmagyarázásai folytán, melyek közül igen sajátságos azon fel­fogás, miszerint, miután már e bizottmány veri­­ficálatlan szerkezetében, bárha minoritás ré­szérőli óvástételek nehézségei között, a múlt septemberben gyülésezett, most már csak a személyek ugyanazonossága tekintetéből jöhet verifikálás alá, mely a névsor olvasással telje­sen eszközölhető, a magos főispáni helyettes úr mindkét indítványt helyén találta önálló, nem a szőnyegtárgyhoz tartozó indítványnak monda­ni ki, s mint ilyeneket, írásbeli előleges beadásra utasítani. A magyarok részéről ez indítványok, az irá­­nyukbani elnöki eljárás elleni óvástétel mellett, másnap beadattak az elnökséghez felfolyamo­­dási alakban és tartalommal. Névsorolvasás nyomán a bizottmányi létszám 46-ra üté ki magát, a románok jelentéktelen többségével. Ha törvényes gyakorlat értelmében a verificationak hely adatik vala, és betöltetlen nem hagyattak vala bizonyos nagyobb birtokos­sági tagságok, a kisebbség többséggé nőtte vol­na ki magát, igen­is indokolható azért a f. k. főkormányszékhez felfolyamodás, s ez ügyállás figyelembe vétetésének kérelmezése, a román majoritás netalán kisebbségi óvásokkal találko­zandó határozataira nézve. Következtek a legfelsőbb császári királyi ke­gyelmes leiratok a múlt septemberi bizottmányi gyűlés nevében történt alázatos feliratokra. Ezek egyikében ö cs. k. ap. Felsége nevében legma­­gasbb elismerés nyilvánittatik a jelenlegi provi­­soriummal megelégedést kifejező hála- és a köz­ségi képviselőnek a vér és adó arányábani kiter­jesztését esedező kérő feliratra egyszersmind elrendeltetik ebben egy kimutatás felterjesztése azon arányról, mi a megyében közértelembeni kitétellel, az allodialis és colonicalis természetű birtok közt van, s oly nagyobbszerü községek­­kijelölése, melyeknek birtok, egyéni, számnagy­ság, ipar és kereskedési tekintetben külön kép­viseleti ive adathatnék. Egy másik kegyelmes kir. leirat, erdélyi országgyűlést kérelmező fel­iratra ad megnyugtatást. A harmadik kegyelmes királyi leirat, a felséges kir. főkormány által megyénknek is megküldött, az ismeretes b. szol­­nokmegyei petitiora leérkezett válasz. — A fel­írásokat tett többség uj hálafeliratokkal fog fe­lelni a kegyelmes kir. leiratokra. A magyar minoritás a cs. kir. apostoli Felsé­géhez juttatás végett legalázatosabb kérést nyúj­tott be az elnökséghez, egy, Magyarországgal kö­zös, felfogása szerint egyedül törvényes ország­gyűlés összehívása érdekében. — E felirás fel­terjesztés végett elfogadtatott. A mártius 24-diki ülés a megyében divatozó két nyelven tarkán és furcsán összeszerkesztett napló szerkezetű, úgy keresztelt jegyzőkönyv olvasással, s más meddő vitatkozásokkal telt el. Egyetlen eredménye az elnökség azon ígérete, hogy tárgyalást engedene a jegyzőkönyvszerkezet körül egy főkormányi leirattal összeköttetésben, mely hasonlag a jegy­zőkönyvek szerkezetére ad irányadó utasításo­kat. Kívánatos e tekintetben a czélszerű reform, mert ily szerkezetben, minőben már 2-ot vezet­tetett csak e megyében, az özönvíz előtti és utáni korszakokban legelöbbször, e nagy világon lehe­tetlen jegyzőkönyv verificatio. Dobokamegye. (előleges közlés a mart. 25- és 26 diki ülésről.) A román vezérszónok, B. tanácsos, beadván hálafeliratát a leküldött ud­vari rendeletekre, felolvastatik. A magyarok ré­széről is kivántatott a beadványok felolvasása. A román többség megtagadta, a mi ellen a ma­gyarok óvást tettek. A jegyzőkönyv készítése kérdésében kiküldött bizottmány indítványozta, hogy a jegyzőkönyv ne vegyes magyar-román, hanem a két nyelven külön szerkesztessék A ro­mán többség elnapolást kivánt, daczára annak, hogy előbbi nap e kérdés a szavazás stádiumáig ment. A magyarok e rendetlen tárgyalás ellen is óvást jelentettek. Végül a főkormányi leirat ol­­vastatik, mely az utóbbi, illetéktelen tisztválasz­tást megsemmisítve, újat rendel; fiók bizottmány­hoz tétetvén át, tárgyalásuk elmaradt. —­ A dobokamegyei id. bizottmányi gyűlést f. hó 23-ikán a főispáni helyettes ar el­ismerő beszéddel nyitá meg, mennyiben kieme­­lőleg köszönetet nyilvánított a múlt septemberi gyűlés minoritása irányában, mely múltkori el­vei szempontjából­ visszavonulásából oly szép Gazdasági s keresked. tudósítások. Pest, mart. 31. Derült, de szélvészes idő, az éjjel kemény hideg. A vízállás változatlan, 5' 1'­0 felett. Gabnavásárunkról jelentékeny forgalmat nem jelenthetünk, mindazáltal néhány búzavétel tör­tént , s a legkitűnőbb 88 ftos búza a bejegyzett teljes árakon adatott el. A többi gabnanemek­ben semmi üzlet nem volt. A tegnapi b­é­c­s­i marhavásárra a „P. Lt.“ magántávsürgönye szerint 2430 db vágó volt felhajtva, s áraik mázsánként 23—27 ft közt váltakoztak. A l­o­n­d­o­n­i gabnavásár­l­a táv­irat a búzá ál 1, az árpánál 1—2, a zabnál pe­­dig 12 shillin­gnyi árcsökkenést jelent. — Szeged, mart. 27. Időjárásunk e héten szintén kedvező befolyással volt az őszi veté­sekre, s jelesen a búza és rozs igen szépek; a repere is igen szép reményű eredménynyel ke­csegtetne, ha a többször említettük fekete féreg oly igen nem pusztítaná. A szőlő ki van nyitva, s a kora gyümölcsöző fák már virágzásban van­nak, átalában a növényzet igen örvendetesen fej­lődik. Áttérve forgalmunkra, ez most is az előbbi élettelenségben si­kik, a kereskedőt végkép le­veri, miután mai napság minden üzérkedésre vá­sárolt terményezikk veszteséggel fizet; e mellett még a pénzszükség, minőt a mostani nemzedék még aligha ért. A folytonos rész üzletmenet, melyben a gyapjú bel- és külföldön szenved, e czikkben is akadályozza a további vállalatokat, ugyanez állapot uralkodik a tollnemüeknél.­­ Nyersbőrökben még az alacsony árak mellett sem volt valami élénk forgalom, a zsiradékokban pedig ismét valódi szélcsend állott be. Itteni bo­rok — első rendűek — igen olcsón ajánltatnak, a­nélkül, hogy vevő akadna. A gabnabehozatal e héten igen gyenge volt, alig tett ki néhány száz mérőt, a múlt heti ára­kat nem érték el. — Jegyzeteink : Tiszta búza, nehéz fajú 3 ft 95 kr—4 ft 10 kr, középszerű 3 ft 75—80 kr, rozs 2 ft 25—30 kr, árpa 2—2 ft 5 kr, takarmányárpa 1 ft 80 kr, zab tetejezve 1 ft 75—80 kr, kukoricza 1 ft 90 kr—2 ft. Szik­kadt szalonna 25—26 ft, füstölt házi sonka 36 ft, helybeli faggyú 22—23 ft, szegedi töpörte­­szappan, tiszta, száraz 22­/2—23 ft mázsánkint. Éger, mart. 27. Időjárásunk bor­ongós, vál­tozó. A melegség 12 fokig ment, s 6 fokra száll alá reggeli időben, piaczi áraink : búza 6 ft 60 kr, kétszeres 5 ft 60—80 kr, rozs 4 ft 40 kr, árpa 3 ft 50 kr, zab 2 ft 70 kr, tengeri 3 ft 50 krajczár. Gyöngyös, mart. 25. Legutóbbi piaczi áraink ezek : 1-ső r. 3 ft 50 kr, 2-od r. 2 ft 90, kétszeres 1-sö r. 2 ft 90 kr, 2-od r. 2 ft 50, rozs —2 ft 10 kr, árpa 1 ft 20—25 kr, zab 1 ft 20 —10 kr, tengeri 1 ft 70 kr. M i­s­k­o­­­c­z, martius 24. Tiszta búza 5 ft 20 kr—6 ft 40 kr, kétszeres 4 ft 50 kr, rozs 4 ft 10 kr, árpa 3 ft, zab 2 ft 30 kr, kukoricza 3 ft 10—30 kr, kása 8 ft, bab 4 ft 80 kr. Vegyes tudósítások. Országbírói körlevél az összes váltótörvényszékek elnökeihez. A nmlgy m. kir. kúria a váltótörvénykezésre vonatkozólag többrendü ülésében a következő, fennálló hazai törvényeinkben gyökeredző elve­ket állapította meg , melyeket a megvizsgá­lása alá terjesztendő ügyekben követni fog,je­lesen : 1. A magyar váltótörvénykönyv I. R. 99. §-a szerint, a váltó, ha el nem fogadtatik, vagy csak részben fogadtatik el, „a­mennyiben elfogadva nincsen,“ az óvástétellel azonnal lejárván, a 154. §. szerint pedig ily esetben a váltótulajdonosnak egyenesen készfizetési vészkeresethez lévén jo­ga , ezen szakaszoknak az I. R. 102. §-ának­ ösz­­szetartásából, mely utóbbi szerint, ha az adós csőd alá esett, a váltót a bukott értéke gondvi­selőjének kell fizetés végett bemutatni, követke­zik, hogy az elfogadónak csőd alá jutása eseté­ben a váltó az elfogadó irányában lejártnak te­kintendő , az előzők tehát egymás irányában azonnal viszkerettel élhetnek. 2. Tekintve a váltótörvénykönyv H. R. 214. §-át, mely szerint, ha az idézendőnek tartózko­dása nem tudatik, az idézés a váltótörvényszék kapuira szegezendő, meg nem jelenése esetében pedig számára gondnok rendelendő és összevet­ve ezen szakaszt a váltótörvénykönyv II. R. 47. s az ideigl. törvények, szabályok I. R. 166. §-á­­val, a váltóhitelező elhalt váltóadósának előtte ismeretlen örökösei megidéztetése végett a fel­hitt 214. §. alkalmazását az illető váltótörvény­széknél szorgalmazhatja. 3. A váltó­perekben hozott marasztaló határo­zatok és végrehajtási végzések a váltótörvény­nél későbbi telekkönyvi rendelet 84, 92 stb .§-i értelmében a beperelt adós telekkönyvezett in­gatlan vagyonára, a váltójog veszélyeztetése nél­kül bekebleztethetnek , illetőleg előjegyeztet­­hetnek. 4. A váltóhitelező kérelmére a végrehajtási foglalás, a váltótörvénykönyv H. R. 150. §-a szó szerinti szövegével s szellemével egyezőleg, az elmarasztalt váltóadósnak mind ingó, mind ingatlan vagyonára ugyanazon váltótörvényszéki végzésben elrendeltethetik és ez esetben az il­lető alispáni hivatal vagy városi tanács az el­rendelt végrehajtásnak akkér leendő eszközlése végett megkeresendő, hogy a végrehajtást az in­gatlanokra csak akkor sikeresítse, ha az ingók nem elégségesek vagy épen hiányoznak. 5. Tekintetbe vévén, miszerint hazai törvé­nyeink, különösen a H. T. K. N­. R. 68. s III.R. 28. czimei, Mátyás VI. decret. 29., Ulászló I. decret. 89. 90. és 91. czikkei és az 1840. IX. t. sz. 41. §-a szerint az adóssági fogság alkalmaz­ható ; az arra nézve az adós állapotához képest fennállott különbség pedig az ideigl. törv. sza­bályokban kimondott jogegyenlőség folytán meg­szűnt, sőt a bűnvádi eljárást illetőleg ezen sza­bályok III. R. 2. § ában a nemesek elleni eljá­rásnak nem-nemesekre leendő kiterjesztése vilá­gosan kimondatott; tekintetbe vévén továbbá, miszerint a váltó­kötelezettségnek a vtk. I. R. 1. §-ában megálla­pított fogalmából követk­zik, hogy a váltóhi­telező késedelmes adósa irányában kevésbé szi­gorú kényszer­eszközökkel, csekélyebb biztosí­tékokkal ne bírjon, mint a köztörvényi hitelező; tekintve végre, hogy a vtk. II. B. 191. §-a ér­telmében az ingatlanokra vezetendő végrehajtás elrendelése, habár a polgári törvények átalános rendelete szerint, az illető birtokbíróság által eszközlendő, mégis a váltótörvényszékre bízatott, a váltóhitelezőnek jogában áll, a vagyoni vég­rehajtás sikertelensége esetében, vagyis kielégí­tési alap hiányában, adósa személyének saját, azaz a hitelező költségén leendő bírói letar­tóztatása végett az eljáró váltótörvényszékhez folyamodni, mely azt elrendelvén, az illető alis­pánt vagy városi bírói hatóságot annak olykér leendő eszközlése végett tartozik megkeresni, hogy ha a hatósági tisztességes fogságban letar­tóztatott adós 15 nap alatt hitelezőjével ki nem egyezkednék, aláírásával is ellátandó jegyző­könyvbe felveendő esküt tegyen le arra, mikép hitelezője elöl semmi vagyont el nem titkolván, még személyes keresményének egy harmadát is hitelezője kielégítésére fordítandja; ha pedig ezen esküt letenni vonakodnék, a hitelezőnek joga fennmarad, adósa személyének további le­tartóztatását az illető bírónál szorgalmazni ; nem különben, ha adósa a letett eskü megszegésével keresményének illető részét hitelezője kielégí­tésére nem fordítaná, vagy bármikor kitűnnék, miszerint hitelezője kijátszása végett vagyonát eltitkolá, az utóbbinak jogában marad szorgal­mazni azt is, hogy az ilyen részhiszemű adós „mindazon bűntársaival együtt, kik a vagyon eltitkolásánál vagy más káros cselekvényeknél tudva és szándékosan közremunkálnak“, mint csalók, az 1807. XII. t. ez. s egyéb hazai törvé­nyeink alapján bűnvádi eljárás alá vétessenek. Nehogy ezen elvek nem ismerése miatt a ............váltótörvényszék eltérőleg eljárván, az illető feleknek esetleg tetemes hátrányt s hasz­talan felebbezési költségeket okozzon, azokról ..........kellő tudomás s további intézkedés vé­gett értesíteni kívántam. Pesten, 1863. évi böjtmáshó 26-ik napján. — B­é­c­s, mart. 29. (A földtehermentesitési ügy rendezése az erdélyi részekben). (kn) Nehány hét előtt alkalmunk volt megis­mertetni a folyó évi január 15-én kelt azon leg­felsőbb határozat tartalmát, mely által a Magyar­­országhoz tettleg visszakapcsolt erdélyi részek­ben az ősiségi és úrbéri ügyek elintézésénél kö­vetendő eljárás szabályoztatott. Ennek alapján fölemlítettük, hogy az ősiségi ügyeket illetőleg, az e tárgyban Erdélyre nézve 1853. május 29-én kelt legf. nyiltparancsban foglalt határozatok, az úrbéri ügyekre vonatko­zólag pedig szintén az Erdélyre nézve 1854. jan. 21-én kibocsátott patens rendeletei fognak alkalmaztatni; alaki tekintetben az illető eljá­rásnál a hazánkban fennálló ideigl. törv. szabá­lyok lévén megtartandók. Továbbá azt is felem­lítettük, hogy a földeknek allodiális vagy úrbéri természetük kimutatása, valamint a közlegelő­­beli foglalások visszacsatlása tekintetében a volt földesuraságok és volt jobbágyok kölcsönös ke­reseteinek beadhatása végett kiszabott 3 évi ha­táridő még egy évre meghosszabbíttatott. Szintén volt már a lapokban talán olvasható, miszerint Erdély nagyfejedelemségre nézve az ottani úrbéri és tizedkárpótlási bejelentések va­lósításának eszközlésére egy — ha jól emlék­szünk m. é. sept. 6-kán kelt — legf. határozat folytán, a szükséges utasítások már kiadattak. Ezen utasításo­k szerint, a­mennyire tudjuk, a földtehermentesítési becslések ellenőrzése végett egy pénzügyi biztos neveztetett ki, kinek hatá­rozata ellen a kormányszékhez s ettől az udv. kanczelláriához a felfolyamodás nyitva áll. A vég­leges kárpótlási kiegyenlítésre nézve mind a térmérések, mind a mivelési ágak bejelentései újra felveendők, s a kiigazítás a catastralis mun­kálatokkal együtt fog eszközöltetni. Azon köz­ségek, melyek egy önálló egész birtokot kitesz­nek, azonnal véglegesen kárpótoltatnak ; ellen­ben oly birtok­tulajdonokra nézve, melyek több rendbeli községekből állanak, csak akkor adatik ki majd a kárpótlás tőkéje, ha egyszer mindezen községek viszonyai tisztába hozatnak, a kama­tok pedig akkor tétetnek folyóvá, ha az egész úrbéri kárpótlási munkálat be lesz fejezve. A sorshúzási tervnek elkészítéséhez a korábbi te­rületi kapcsolatnál fogva állítólag a Magyaror­szágba kebelezett részek földtehermentesítési vi­szonyainak ismerete is megkívántatván, később­re halasztatott. Midőn tehát ezen utasítások szerint Erdélyben a földtehermentesítési ügynek végleges kifejlesz­tése immár munkába vétetett, addig a Magyar­­országnak kiegészítő részét képező s már ma­gyarországi törvényes hatóságok által is igazga­tott Középszolnok, Zaránd, Kraszna megyében és Kővárvidékén az úrbéri kármentesítési ügy­nek rendezése és végleges eredményre juttatása iránt, az időközben megváltozott viszonyokra való tekintettel, eddigelé még szabályozó intéz­kedés nem létezett. Hogy azonban a földtehermentesités keresz­tülvitele e kapcsolt részekben is egészen hátra ne maradjon, hanem az minden erélylyel, lehető gyorsasággal, de a mellett alaposan foganatosít­tassák, mint értesülünk, közelebb egy kegy. k. udv. rendelvény által felhivatott a magyar kir. helytartóianács, un­ozerint középszolnokmegyei főispáni helytartó Visky György e­mlzsga elnök­lete alatt bizottságot nevezzen ki — melybeni részvételre, mint halljuk, egyebek közt b. Bánffy Albert ö­mlzsga is felszólittatik — hogy e bi­zottság az eddigi adatokat, valamint az Erdély­­ből nyert felvilágosító körülményeket, nem kü­lönben azon panaszokat is, melyek ezen ügy iránt több odavaló nagyobb birtokosok részéről már hallhatók valának, fontolóra véve, ezen, nemzetgazdászati szempontból nem csekély fon­tosságú ügyben kimerítő véleményt adjon a ma­gyar kir. helytartótanács elé, melyet aztán ezen nm. kormányszék tüzetes és minden oldalá­ról alapos megvitatás után, nézeteinek kísére­tében, legfelsőbb helyre majd mielőbb fel fog terjeszteni. Különfélék. Pest, mart. 31. * Múlt szombaton a pesti Ferencz-rendiek templomában a volt erdélyi főkanczellár báró Jósika Sámuel halála évnapja megünnepléséül gyászmise tartatott, melyen az elhunyt tisztelői s barátai nagy számmal, úgyszintén a kir. tábla tagjai is megjelentek. *­* Engel József Rómában élő kitűnő tehet­ségű szobrász hazánkfiánál a minden szépnek és jónak, s különösen a szépművészeteknek lel­kes pártfogónője gr. Nádasdy-Forray Ju­lia e excja, pesti családi palotások számára egy Ámor- képszobrot rendelt meg cararrai márványból. — A gr. Nádasdy-palota már eddig is valódi műcsarnok, b inne még mindig érdekes­­bithetik a szebbnél szebb, még­pedig hazai kéz által készített díszmüvekkel. * A bécsi udvari lovardában tartott lovagjá­tékok, mint a „P. Ll.“-ot értesítik, összesen 32,OCO ftot jövedelmeztek a már egyszer em­lített jótékony czélra. * A zágrábi községtanács legutóbbi ülésében elhatároztatott, hogy ő Felségéhez fel­iratot intéznek, melyben dr. Tkalac megk­egyel­meztetését kérvényezik. A községtanácsot — jegyzi meg ez alkalommal a „Pozor“, „fontos okok bírták e határozatra“, mert dr. Tkalac Bécsben oly alkotmányos eszmék mellett kardos­kodott, „melyeket Zágrábban nyilván a magun­kéinak vallunk, és akadálytalanul kimondjuk.“ Dr. Tkalac különben zágrábi polgár is, s mint a zágrábi kereskedelmi kamra titkára, a hazai ipar és kereskedelem érdekében sok érdemet gyűjtött. * A magyar gazdasszonyok egylete — mint értesülünk — a jövő 1864-ik évre naptárt fog kiadni,melynek közhasznú részét a gazdasszony­­ság minden ágát illető közlemények képezendik. E tekintetben már szétküldettek a czikkek be­küldése végett a felhívások mind a két haza gazdasszonyaihoz. * Aranyosszékről írják a „K. K.“nek, hogy az emberek között ott nagy halandóság uralko­dik. A rét­iektől „csumá“-nak nevezett torokbaj grassál, s 24 óra alatt véget vet az embernek. F. hó 21-én három egymáshoz közel eső faluban 20-nál több halott volt. Ugyanaz napon oly eset is volt, hogy egy udvarból egyszerre három ko­porsót vittek ki. * A „Korunk“ írja : Maager úr Bécsbeni fá­radozásának eredményéről, s az erdélyi vasút-

Next