Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)

1863-04-08 / 3944. szám

79-3944 14-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán . Helyben, házhoz hordva­­ félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Szerda, apr. 8.1863. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egys­zer h­rdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. £jlő£Lzetíietni „PESTI NAPLÓ« april—júniusi folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi % évre 5 ft 25 kr, april—septemb. · évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, apr. 1.1863. A bécsi lapok még mindig panasz­kodnak. Nem értjük, mi okozhatott nekik oly rész kedvet. Tán az esik nehezükre, hogy a kan­­czellárral, kinek halogató politikáját kár­hoztatták, most már egy nézetben kell lenniük a hangulatra nézve. A „Presse“, a mint tudja, lerajzolja ál­lapotainkat, s aztán ekként szólt : „íme, Magyarország helyzete ! Sok idő ve­szett el, míg arra ráismertünk, de reméljük, már ezentúl nem fogjuk magunkat az iránt el­­ár­síta­ni, hogy minden kísérlet, mely a februári alkotmányt M­agyarországban egyszerűen ke­resztülvinni akarná, meg fogna bukni. Nem lát­juk Magyarországon csak árnyát is oly párt­nak , mely a februári alkotmány mellett szót emelni kész volna , pedig ez lenne első jele annak, miszerint van az országban egy, bármely csekély minoritás, mely készséget mutat a kor­mány pártolására. De ily eset elő sem fordul. Mi történjék tehát? Működtessük csak a Lajthán túl az alkotmányt öt vagy tíz évig — így szólnak többen — s tapasztalandjuk, hogy a Lajthán in­nen lakók rendre elvesztik türelmüket, és be­látva, mikép nélkülök is fenntartja magát febr. 26-ra, lassan kint csatlakozandnak a közös mű­höz. Nem vitatjuk , vájjon nem kell-e tíz évnél többnek, nem ítéli e egy egész nemzedék életé­nek lefolyni, míg Magyarországon legalább egy pártnak szenvedőleges ellenállása valódilag megtörem­ék , miután az alkotmány­­­kérdés nem politikai, de nemzeti kérdés , azon­ban Rechberg gróf megmondhatja tiszt­társának , az államminiszternek : vájjon ta­nácsos-e Ausztria erejét éveken át zsibbadásban tartani? Ha tehát Magyarország kibékítésére va­laminek történni kell, az csak a létező alkotmány által körülírt formák szerint történhetnek. Van­nak, kik azon jogi sictiók becsét, melyek által most a reichsrath teljes jogérvényességét nye­­rendné meg, igen problematikus értékűnek tart­ják. Mi sem akarjuk ezt túlbecsülni, de mos­tani f­orongató helyzetünkben nem csekély jelentőségű, hogy ily kibúvó létez a csupasz petrogrozás kikerülésére. Fontos te­hát az erdélyi országgyűlés összehívása még akkor is, ha ez a reichsrathba-küldést megta­gadná; fontos, ismételjük, azért, mert a reichs­­ratbot formailag helyezi azon állapotba, hogy valahára már az alkotmány kérdéseinek eldön­tésére illetékessé váljon. Ha ez megtörténik, akkor mindenek­előtt a magyar alkotmány ügyét kell napirendre venni, akár a bírád, tanács indítványozása, akár a mi­nisztérium kezdeményezése által. Föltehető, hogy a kormány erre magában ösztönt érez.S ha c­élja valóban is ez, úgy a mostani válság jelentőséggel bír.Különben pedig közönyös előttünk, hogy ki az országbíró,hogy megjelen-e a reichsrathban For­­gách gróf, hogy most vagy később hivatik e egy­be az erdélyi országgyűlés ? s hogy minek azon többi kérdések, melyek a miniszteri válság elő­idézésére befolytak ? Őszintén szólván, nem hisz­­szük, mikép a jelenlegi krízis a helyzetek tisztá­zására vezetne. — Megegyeztek a dolgok ha­logatására nézve, de nem egyesültek a dolgok iránt. — Azt kellene hinni , az állammi­niszter úr állása elég szilárd arra, hogy saját veszélye nélkül élesen kitűzhesse a kabinet­kér­dést. Ha az általa képviselt nézet — t. i. a febr.-i alkotmány legszigorúabb keresztülvitele — győ­­zedelmeskedők vola, akkor makacsul ragasz­kodhatott volna egy teljesleg egyértelmű minis­­térium alkotásáb­a , ha ellenben az egyezkedés szükséges volta kerekedett volna felül, úgy en­nek végrehajtását más kezeknek kellett vala átengednie, becsülettel visszavonulván oly cse­lekményektől, melyekhez elveinél fogva nem já­rulhat. Bár Schmerling úr most ezen alternatívát ki is kerülte, máskor, ha akarná sem tudná azt tenni. Most Európa*) azt mondja, hogy Euró­pára nézve nincs oly férfiú, kinek élete és egészsége több politikai fontossággal bírna, mint III dili Napóleoné és Schmerlingé.“ A „Presse“ ezen megjegyzéssel, mely­ből következtetést venni nem akar, be­­végzi czikkét. Mi az elhallgatott következtetést el­ménkben forgatván, abban állapodtunk meg, hogy ha Schmerling úr, akár tettei­re, akár czéljaira nézve, valamelyik jour­nal dicsérgetésére szorulna — mitő­l ő tá­vol van — s ha az izetlen és botor hizele­gésnek barátja volna — mivel ellenségei sem vádolják — akkor sem kellene épen nekik, s épen az „Europe“ czimű lap ma­­gasztalásai után indulni. íg­yan az Europenál különb lap Bécs­­ben is, sőt épen annyi, a­hány ott megje­lenik. — De, hogy a valódi érdemmel biró journalistáknak sem sikerül mindig bölcs projectumokkal állani elő, azt a „Presse“ vezérczikkírója eléggé bebizo­nyította saját leaderjével. Előbb panaszkodik, hogy Magyaror­szágon árnyát sem látja oly pártnak, mely a februári alkotmány mellett szót emelne. Aztán jósolja, hogy meg fogna az buk­ni, ki Magyarországon a reichsrathba menetelt egyszerűen keresztül akarná vinni. Nem is hiszi, hogy a lajthántúli alkot­mányosság működése a Lajthán innen la­kókat öt vagy tíz év alatt a reichsrathba csábítgassa , sőt szerinte egész nemzedék életének le kellene folynia, míg a passiv ellentál­­lás megtörethetik , addig pedig — szerinte — Rechberg gróf nem hiszi tanácsosnak Ausztria ere­jét zsibbadásban tartani. Ezek a vezérczikk előzményei. S a rájuk épített terv a következő: A reichsrath az erdélyi országgyűlés bármi sikerű megtartása által helyezze magát azon állapotba, hogy az alkotmány kérdéseinek eldöntésére illetékessé váljon. S kerülje ki az octrogrozást, maga octrogrozván . . . nekünk. De erre nézve az a baj, hogy a februári alkotmány szerint a szavazatok kéthar­mada szükséges az alkotmány valamelyik pontja megváltoztatására; tehát, az osz­trák pártok helyzeténél fogva, alig kép­zelhető ily eset. Az a baj továbbá, hogy a reichsrath általi oetrogrozást nálunk csak annak tekintenék, a­mi. Következőleg a mi országgyűlésünk hozzájárulása nélkül szintoly nehéz vol­na a teljes reichsrathnak rendezni a közös ügyek iránti viszonyainkat, mint a kes­kenynek. Tehát az egész kérdés a Presse javas­lata után is oda esik vissza, a­honnan ő azt javaslata által kiemelni vélte. Valóban csak az eszméknek erkölcsi hódításairól lehet szó, nem pedig a for­mák minőségében föltalálni remélt va­rázserőkről. Talismán az érdekek összetalálkozása és a rokonszenv; ezen kívül nincs mysti­­cus jegy, melyet a józan politikus ne röstelne talismánként ajánlani és árulni. Eloszlatni az aggodalmakat, megnyerni a kedélyeket, tekintetbe venni a jogos követeléseket, tisztízni az eszméket az eszmék által, hódítani az igazság és mél­­tány fegyvereivel: ez oly szabály, mely minden körülmények közt használhat; míg ellenben azon javaslatok, melyek más szempontból indulnak ki, többnyire a czélt csak kerülgetik, a­nélkül, hogy elérjék, és néha még egy kevéssé hasonlí­tanak Mohamed kivánságához is, ki a hegyet felszólította, hogy jöjjön hozzá. KEMÉNY ZSIGMOND: *) s nem a földre«, hanem a frankfurti lap, mely sok hibás táviratokra szolgáltat nekünk és más akna anyagot. Bécsi dolgok. A centralista lapok nagy megelégedés­sel tekintenek vissza a landtagok műkö­désére. Nem igen széles kör az, melyet a reichs­rath a landtagoknak hagy, így a községi rendezésnél megszabta a rámát, mely­nek betöltésére a landtagok hivatvák. — Fog-e az ekkér kijelölt korlátok közt sza­bad községi élet — menten a bureaucra­­tia járszalagától — kifejteni : a jövendő fogja megmutatni. Legfőbb elvi kérdés volt e tárgy elintézésénél, mint a „Presse“ megjegyzi : a nagy birtok elkülönítése. Tizennégy landtag tizenöt közül az elkü­­lönítés ellen nyilatkozott; csak a bukovi­nai landtagon fogadtatott el az elkülön­­zés. Néhány landtag a községi képvise­letben személyes szavazattal ruházták föl a nagy birtokot; mások, mint az alsó­ausztriai és stájer, a személyes szavazatot előleg elutasiták; a morva landtag azokra, kik 200 holdnyi szántófölddel birnak, bi­zonyos rendőri szabályok kezelését bízta, esetenként befolyást engedvén nekik a községi vagyon kezelésére. Kerüle­ti kép­viseletek behozatalát 15 landtag közöl csak négy (a morva, sziléziai, tiroli és dalmátiai) határozá el; kilencz, u. m. a f. ausztriai, bukovinai, salzburgi, koroni, krajnai, voralbergi, görczi és istriai ezen, a községek s országos bizottságok közti középtagok behozását végleg elutasította, míg a stájer landtag e kérdést a jövő ülésszakon veszi újra tárgyalás alá. A „Presse“ ez eljárást helyesli. A kerületi képviselet csak nagyobb területi kiterje­dés mellett kívánatos. Azonban e tárgy mindenütt rendkívül felületesen vitatta­tok meg, s ez eldöntésre befolyással volt az az ijesztgetés,a­melyet az általuk úgy­nevezett „Comitatswirtschaft“-ról a cen­tralista lapok értetlenül össze-vissza be­széltek a közelebbi években. Hiában, ők csak homoeopathicus diluziókban szeretik az önkormányzást. A községek fölött megmarad egész súlyával, a régi bureau­­craticus apparatus. Az iskola ügy körül a landtagok, mint kezdeményezők léptek föl, s oktatá­si czélokra szép eszteteket ajánlottak. Az alsó ausztriai landtag, egy gymnasium, három fő és két alreál-iskola felállítását határoza el, s a groszaui gazdasági isko­lát, valamint a klosterneuburgi gyümölcs­­faiskolát országos intézeteknek nyilatkoz­tatta , végre 20,000 ftőt hagyott jóvá szükséget szenvedő népiskolák segélye­zésére. Ugyan­e czélra Felső Ausztria és Szilézia landtagjai szintén szép eszteteket utalványoztak, míg a krajnai landtag el­határozó , hogy Laibachban országos költségen állíttassék főreáliskola. A stájer és tiroli landtagok e fölött a gratzi és insbrucki egyetemeken az orvosi kar föl­állítását rendelték el. Több helyütt a tech­nikus tanulók katonamentességét sürget­ték ; csak a morva landtag nyilatkozott másként. A cseh landtag a prágai tech­nikai intézet újjáalakításár­ól tanácsko­zott. „Mindezek mellett — mondja a „Presse“ — az oktatásügy reformja iránt csak szerény lépéseket tettek ; a landta­gok csak akkor fejthetnek ki e téren tevé­kenységet, ha a reichsrath minden e rész­ben fennálló, s a concordatum által növelt akadályokat elhárít.“ A földtehermentesítési pénz­alapok állását illetőleg több landtag ki­fejti az államnál levő hátralékok mielőb­bi teljes behajtása szükségét , de — jegy­zi meg a „Presse“ — minden gyakorlati kísérletnek hajótörést kellett volna szen­vednie az állam szorult pénzügyi hely­zetén, minélfogva merőben lehetetlen a majdnem 50 milliónyi hátralékot előte­remteni. Az államminiszter , mint tudjuk, a reichsrabhban kilátásba helyezi, hogy a landtagok véleményét meg fogja kérdeni az esküdtszékek behozatala iránt.­­ A megkérdezés elmaradt, mindamellett nyolcz landtag (az alsó- és felső ausztriai, morva, stájer, sziléziai, koroni, krajnai és bukovinai) az esküdtszéki intézményt az általuk képviselt tartományokra nézve mélhatlanul szükségesnek nyilvánító; a cseh landtag még nem szavazott ez ügy­ben ; s ha a többi landtag mellőzte e fon­tos kérdést, oka, mond a Presse, abban keresendő, mivel nem akartak kellemet­lenséget okozni az itt-ott uralkodó kor­­mányi befolyásnak. A landtagok feladata — mondá gú­nyosan egy bécsi centralista lap — a bakterfizetés s a mellékutak kérdése. Az utóbbi tárgy, az útfenntartás kérdése is, foglalkoztatá a legtöbb landtagot. — „Egyébiránt — jegyzi meg a Presse — beható tevékenységre a közlekedési esz­közök és az ország-kultúra terén nem volt a landtagoknak elég idő hagyva.“ A köz­­gazdasági téren mind az által szintén len­dítettek valamit, s legalább tanácskoztak egy és más fölött, így a cseh landtag egy országos jelzálogbank alapvonásait dolgozta ki; az alsó-ausztriai landtag a Táta és Lajtha szabályozásával foglalko­zott; a morva landtag kamatbiztosítást sürgetett a morva központi vasútnak; a f. ausztriai landtag egy országos jelzálog­­bank felállítása iránti óhajtását fejezte ki. A felső ausztriai és stájer landtag új telek­könyvi rendtartás tervével is szeretett volna foglalkozni, de nem maradt idejük. Szerencsésebbek voltak az alsó austriai, morva, sziléziai, koroni és krajnai landta­gok. Ezek fölterjeszték kegyes óhajtá­saikat. A katona-szállásolás rendszerének hiányai, s a hadsereg kiegészítését illető törvény népgazdasági hiányai szintén szóba jöttek több landtagon. Az alsó ausztriai, tiroli, stájer és koráni landtagok a szállásolás terhének egyenlőbb felosz­tása iránt törvényjavaslatokat is terjesz­tettek föl. A felső ausztriai s­krajnai landtag a katonai szolgálati idő leszállí­tása iránt is szót emeltek. Míg a vorarlbergi landtag — mond a Presse — a feldkirchi jezsuita kollégium elleni határozattal zárta be az ülésszakot a tiroli landtag a vallásegység ügyében hozott határozatai s az iparszabadság el­leni végzései által téve magát neveze­tessé. Nagyon különböző volt — mond végül a Presse — azon fogadtatás, melyre az iskola-pártfogóságot s egyház­­fenntartást illető kormányi előter­jesztések találtak. De halljuk a Pressét : „Csak kevesen találtak azokban mindent jó­nak. A felső-ausztriai s styriai országgyűlések mindkét előterjesztést visszautasíták, az egyház­fenntartási törvényre vonatkozólag azon nézet­ből indulván ki, hogy abban a lak­osok befolyása az egyházi vagyon kezelésébe nincs eléggé biz­­tosítva, más szóval , hogy ily törvény megszava­zása czéltalan, míg a concordatum erőben áll; az alsó - ausztriai országgyűlés ezen törvényt szintén elintézetten hagyta; a cseh országgyűlés ekkorig se az egyiket, se a másikat nem vette tekintetbe,s a tiroli és vorarlbergi sem foglalkoz­tak azokkal. Ellenben a morva-sziléziai, salz­burgi, karantáni, krajnai és dalmátiai országgyű­lések mindkét törvényjavaslatot elintézték. Az iskola pártfogóság eltörlésével ismét elesett az egykori patrimoniális gazdálkodás egy marad­ványa, s az iskolák visszanyerik természetes pártfogóikat, t. i. a közsó­gket; azon rendszabá­lyok azonban, melyek az egyházfenntartási tör­vény következtében az egyes országokban élet­be fogn­ak lépni, a „Pr.“ nézete szerint csak fél­rendszabályok lesznek, míg a concordatum egész lesz.“ Egy kis röpirat jelent meg nem rég ily c­ím alatt : „Zur Krisis in Ungarn.“ Szerzője, mint mondja, egy bécsi polgár. Egészen a februári alkotmány álláspont­ján áll, de tárgyalási módja, egész modo­ra eltér a bécsi centralista lapokétól. Ez az oka, hogy a Vaterland is méltónak tartja ismertetni e röpiratot. Mottója a röpiratnak Byronból : „Mi way is to begin with the begin­ning.“ ,,Ory jelige, mond a Vaterland, melyet mi is magunkénak vallunk,de alkotmány­­politikusaink (Verfassungspolitiker) nem akarnak elismerni. Elegen vannak Ausz­triában, a­kik a házépítést a tetőn akar­ják kezdeni.“ . . . „Szerző — mond to­vábbá a Vaterland — a februári alkot­mány híve, a magyar alkotmányt (me­lyet nem ismer) elavultnak mondja lé­nyeges részeiben, tehát nem eshetik azon gyanúba, hogy foederalista. S a centra­lista lapok mégis hallani sem akarnak e kis röpiratról.“ Nem követjük a Waterlandot e röpirat megismertetésében nyomról nyomra. Le­gyen elég kiemelnünk, minden lehető megjegyzés vagy észrevétel nélkül, alap­elvét. „A mint — mond a centralista röpirat írója — a mint lehetetlen Magyarországnak tüstént visszatérni a teljes törvényességre, szintoly le­hetetlen reánk nézve azon intézmények (Ge­­sammt Reichsrath) élvezetébe lépni közvetlenül, a­melyeket szükségeseknek tartunk.“ Javasolja tehát szerző: „Magyarországon csak a törvényhozás terén lehet a törvényszerűség elvét szorosan keresz­tülvinni. Csak az uralkodó akaratától függ, ma­gyar törvényhozást hozni létre, melynek teljes törvényszerűsége ellen és jogosultsága ellen csak annyiban lehetne kételyt emelni, a­mennyiben oly tényezők, a­melyeknek abban részt kellene venniök, ki volnának abból zárva. Mihelyt ez akadály elhárittatik, s a magyar országgyűlés, Horvát- és Erdélyország képviselőinek meghí­vása által, oly helyzetbe tétetik, melyben törvé­nyek hozására illetékesnek kell magát nyilat­koztatnia, senki sem kétkedhetik, hogy törvé­nyein változásokat tehet.— A 48-ki ország­gyűlési törvények maguk a követke­ző országgyűlésnek hagyták fenn az általuk felállított elvek kifejtését, s ily törvényhozás még nem volt lehetséges. Oly egyesség, mely Ausztria népeit erősekké teheti, csak oly ma­gyar törvényhozás útján hozathatik létre, mely­nek törvényhozói illetékességét Magyarországon általában szintúgy elismerik , mint nálunk a reichsrath hasonló illetékességét.“ először mondta ki, hogy „az egész keret, mely­ben a lengyel kérdés eddig mozgott, tágabbá lett.“ Minél inkább félt Anglia attól, hogy Fran­cziaország azon kérdést coalitio által akarja meg­oldani, annál inkább iparkodott az 1815-ö­i tör­vényes orgánum egybehivásán. Francziaország azonban könnyen megfogható okokból nem egyezhetett bele azon államcsoport egybehivá­­sába, mely 1815-ben neki a békét diktalta. — Végre, úgy látszik, abban állapodtak meg, hogy Francziaország felhagyott azon messzebb hordó eszmékkel, melyeket első, tisztán diplomatiai ja­vaslata óta kifejtett, s tartalomban az angol ja­vaslatokhoz közeledett, míg forma tekintetében az ő eszméje, azaz a nyolczas alliance helyett, a hármas alliance ment keresztül.“ — A „Rh. Zig“-nak írják Bécsből, hogy Ausz­tria és Francziaország közt folyvást tartanak a tárgyalások, melyek f­ele czélja lenne egy osz­­trák-franczia politikát léptetni fel a lengyel kér­désben. E különös megállapodásnak feltételei lennének egyrészről: Moldva és Oláhország, úgyszintén Silézia csatlakozása, illetőleg inkorpo­­ratiója Ausztriába, s más részről a rajnai határ­vidék bekebeleztetése a franczia államtestbe. — Ezen tárgyalások, habár még semmi eredményre sem vezettek, mindeddig folyvást tartanak.­­ A „Morgen Post“ hallja, hogy a diploma­­tiában új terv került szőnyegre, mely képes a lengyel kérdéssel kapcsolatban levő minden ne­hézséget megoldani. A congressus eszméjével fölhagytak, mivel attól lehetett tartani, hogy ott majd másnemű kérdések is fölhozatnak a len­gyelen kívül. Hasonlókép meghiúsult az Anglia, Francziország és Ausztria részéről való közös fellépés terve is Ausztria ellenvetései miatt. Most azon tervvel foglalkoznak, hogy ápril második felében a hatalmak képviselői üljenek össze, hogy szabad, és annál kevésbé ünnepélyes alakban, mint egy congressuson lehetséges, tanácskozá­sok nyittassanak meg a lengyel kérdésben. E bécsi conferentiák hír szerint ápril 20-án nyit­tatnak meg. Szemle. A kölni lap, mely a lengyel ügyben hozni szokott párisi felleplezéseiről ismeretes, azt mondja, hogy Francziaország, Anglia és Ausz­tria csakugyan egyesültek volna a lengyel ügy­­beni diplomatiai cselekvésre. Ausztria tanácsos­nak tartotta Francziaországhoz és Angliához csatlakozni, azon feltétel alatt, ha ketten össze­egyeznek. A kölni lap így folytatja: „Oroszországtól nevezetes engedményt kíván­nak, s számítnak Olaszország, Spanyolország, Svédországnak, sőt Ausztria csatlakozásánál fogva Németország egy részének támogatására is. Francziaország határozottan tagadja, hogy neki harczias czéljai volnának; mind­e mellett, ha Oroszország a nyomásnak nem enged, nem kerülhetné el, hogy meg ne kezdje a magas di­­plomatiai társaságot, melyben van, várjon Euró­pa kivánhat-e valamit egy hatalomtól, a­nélkül, hogy ha a kívánt dolgot megtagadják, tovább ne menjen. A három hatalom első lépésében tehát a béke­­ második lépésében, ha ar­ra kerül a sor, csaknem a háború záloga rejlik. Miután azonban előre senki sincs eltökéllve a háborúra, tehát a diplomatiai coalitiónak e pillanatban legkedvesebb dolog volna, ha Poroszor­szág teljesen elpártolna Oroszországtól, mert ekkor az utóbbinak felté­teleket lehetne diktálni, melyek közül a legki­sebb az lenne, hogy az újonnan alakított Len­gyelország mellett éljen meg stb. Ugyancsak a kölni lap írja : „Párisban, úgy látszik, két áramlat van : a legfelsőbb körökben harcziasabb, a miniszteriek­ben békésebb. Innen azon jelenetek, melyek egy részben ellent mondanak egymásnak, egy rész­ben pedig kiegészítik egymást. Midőn a kölni lap a hármas diplomatiai interventióra czélzó franczia javaslat elvetését s Palmerston lord el­lenjavaslatát jelentő, minden orgánumok közt A dán kormány engedményeket oktrojál Holstein számára. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a holsteini országgyűlés, miután a dán királyhoz intézett feliratát a királyi biztos egyszerűen visszautasí­totta, a német szövetséggyűléshez fordult, felszó­lítván azt szerződ­ésileg elvállalt kötelességének teljesítésére a herczegségek érdekében. Ezen felebbezésnek okait bőségesen fel lehet találni a január 24-től mártius 21-éig együttülő holsteini országgyűlés foly­amában s a dán kormány ma­gatartásában. A holsteini gyűlés, mialatt az or­szágos belügyek iránt hozott törvényei által Holstein anyagi s szellemi erején lendített, min­den alkalmat megragadott, hogy az úgynevezett közös ügyek felett is határozottan nyilatkozzék s visszakövetelje Holstein számára azon auto­­nomikus jogokat, melyeket a dán király többszö­rös ígéretei, szerződések, s legközelebb az 1860 márt. 8-ai szövetséggyülési határozat számára biz­tosítottak. A dán kormány azonban megmaradt a beolvasztási politika ösvényen s habár Heill­er emlegette is azon 1860-ki szövetséggyülési határozatot, mégis midőn a közös ügyek tárgya­lásánál Holstein országgyűlése feliratilag köve­telte vissza jogait, az országgyűlési kir. biztos­nak meghagyatott, hogy hagyja oda a termet és utasítsa vissza a feliratot. A holsteini országgyűlés feloszlattatván, álta­lánosan azt hitték, hogy a feszültség egyrészt a dán kormány, s a holsteini rendek, másrészt a dán kormány, s a német szövetséggyűlés közt csak bonyolódottabbá teendi a viszonyokat, s előbb utóbb mégis a dán kormány fog engedni. A legújabb események oda mutatnak, hogy a dán kormány új politikát fog kezdeni. Egyrész­ről lépéseket tesz, melyek Holstein elkülöníté­sére vezetnek, mi­alatt más oldalról és ez által akarja mielőbb elérni Schleswig végleges beol­vasztását. Vagyis, enged az egyiknek, hogy a nyugtalanabb elem csendesítése által szabad ke­zet nyerjen más oldalról a beolvasztási manipu­­latióhoz. Holsteinban engedményeket octrogál, hogy Schleswigben még a jog látszatát is el­nyomhassa. — A dualistikus beolvasztási irány közel elejti az egyiket, hogy a másikat egyesí­tett erővel folytathassa. Ezen politikának félreismerhetlen jelei a mart. 30-ról kelt dán királyi k­ibocsátványok. Az első királyi kézirat Holstein alkotmány­kérdésével foglalkozik. Előrebocsátja a dán király, hogy midőn 1852. jan. 28-án a közös birodalmi organikus törvényt kibocsátotta, melynek értelmében a dán biroda­lomnak egy kikerekített egészet kellett volna képeznie, azon meggyőződésben remélt­­ül­ért ezen intézkedéstől, hogy a dán királyi souverai­­nitás a német herczegségekben csak az ő általa elfogadott szövetségi törvények által fog korlá­­toltatni, s hogy a nevezett herczegségek lakos­sága őszintén csatlakozand az új államrendhez. Ezen reményei nem teljesültek, mert nemcsak hogy a holsteini rendek határozottan vonakod­tak a közös ügyek elintézésébe beleegyezni, ha­nem uttóvégül még a német szövetséggyűlés is szót emelt, beleavatkozott ezen ügybe, mely nem egyéb volt, mint az öszbirodalmi alkotmány kér­désének eldöntése Dánia s a hozzá tartozó né­met herczegségek közt. Uralkodói tisztének hiszi azért a dán király, hogy ezen tiz év óta tartó sajnos állapotnak vége vezessék s e czélból oly határozatok életbe­léptetését rendeli el, melyek a német szövetség­gyűlés kivonatainak is inkább megfelelhetnek. Az engedmények pedig a következők : 1- er. A holsteini s luxenburgi herczegségek­ben a rendes újonczilletményből egy külön her­­czegségi hadsereg fog képeztetni a dán hadügy­minisztérium vezetése mellett. Ezen hadsereg el­láttatván minden szükségesekkel, a német szö­vetségi haditörvények szerint a dán hadsereg kontingenséül tekintendő. A hadsereg felszerelé­sére, ellátására s tartására megkivántató költ­ségek a herczegségek financziáiból fedezendők. 2­­or. A birodalmi közös ügyek költségeinek fedezéséhez tartoznak a herczegségek hozzájárul­ni a kibocsátványban meghatározott összegek

Next