Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)
1863-04-08 / 3944. szám
79-3944 14-ik évffolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán . Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Szerda, apr. 8.1863. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszer hrdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. £jlő£Lzetíietni „PESTI NAPLÓ« april—júniusi folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi % évre 5 ft 25 kr, april—septemb. · évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, apr. 1.1863. A bécsi lapok még mindig panaszkodnak. Nem értjük, mi okozhatott nekik oly rész kedvet. Tán az esik nehezükre, hogy a kanczellárral, kinek halogató politikáját kárhoztatták, most már egy nézetben kell lenniük a hangulatra nézve. A „Presse“, a mint tudja, lerajzolja állapotainkat, s aztán ekként szólt : „íme, Magyarország helyzete ! Sok idő veszett el, míg arra ráismertünk, de reméljük, már ezentúl nem fogjuk magunkat az iránt elársítani, hogy minden kísérlet, mely a februári alkotmányt Magyarországban egyszerűen keresztülvinni akarná, meg fogna bukni. Nem látjuk Magyarországon csak árnyát is oly pártnak , mely a februári alkotmány mellett szót emelni kész volna , pedig ez lenne első jele annak, miszerint van az országban egy, bármely csekély minoritás, mely készséget mutat a kormány pártolására. De ily eset elő sem fordul. Mi történjék tehát? Működtessük csak a Lajthán túl az alkotmányt öt vagy tíz évig — így szólnak többen — s tapasztalandjuk, hogy a Lajthán innen lakók rendre elvesztik türelmüket, és belátva, mikép nélkülök is fenntartja magát febr. 26-ra, lassan kint csatlakozandnak a közös műhöz. Nem vitatjuk , vájjon nem kell-e tíz évnél többnek, nem ítéli e egy egész nemzedék életének lefolyni, míg Magyarországon legalább egy pártnak szenvedőleges ellenállása valódilag megtöremék , miután az alkotmánykérdés nem politikai, de nemzeti kérdés , azonban Rechberg gróf megmondhatja tiszttársának , az államminiszternek : vájjon tanácsos-e Ausztria erejét éveken át zsibbadásban tartani? Ha tehát Magyarország kibékítésére valaminek történni kell, az csak a létező alkotmány által körülírt formák szerint történhetnek. Vannak, kik azon jogi sictiók becsét, melyek által most a reichsrath teljes jogérvényességét nyerendné meg, igen problematikus értékűnek tartják. Mi sem akarjuk ezt túlbecsülni, de mostani forongató helyzetünkben nem csekély jelentőségű, hogy ily kibúvó létez a csupasz petrogrozás kikerülésére. Fontos tehát az erdélyi országgyűlés összehívása még akkor is, ha ez a reichsrathba-küldést megtagadná; fontos, ismételjük, azért, mert a reichsratbot formailag helyezi azon állapotba, hogy valahára már az alkotmány kérdéseinek eldöntésére illetékessé váljon. Ha ez megtörténik, akkor mindenekelőtt a magyar alkotmány ügyét kell napirendre venni, akár a bírád, tanács indítványozása, akár a minisztérium kezdeményezése által. Föltehető, hogy a kormány erre magában ösztönt érez.S ha célja valóban is ez, úgy a mostani válság jelentőséggel bír.Különben pedig közönyös előttünk, hogy ki az országbíró,hogy megjelen-e a reichsrathban Forgách gróf, hogy most vagy később hivatik e egybe az erdélyi országgyűlés ? s hogy minek azon többi kérdések, melyek a miniszteri válság előidézésére befolytak ? Őszintén szólván, nem hiszszük, mikép a jelenlegi krízis a helyzetek tisztázására vezetne. — Megegyeztek a dolgok halogatására nézve, de nem egyesültek a dolgok iránt. — Azt kellene hinni , az államminiszter úr állása elég szilárd arra, hogy saját veszélye nélkül élesen kitűzhesse a kabinetkérdést. Ha az általa képviselt nézet — t. i. a febr.-i alkotmány legszigorúabb keresztülvitele — győzedelmeskedők vola, akkor makacsul ragaszkodhatott volna egy teljesleg egyértelmű ministérium alkotásába , ha ellenben az egyezkedés szükséges volta kerekedett volna felül, úgy ennek végrehajtását más kezeknek kellett vala átengednie, becsülettel visszavonulván oly cselekményektől, melyekhez elveinél fogva nem járulhat. Bár Schmerling úr most ezen alternatívát ki is kerülte, máskor, ha akarná sem tudná azt tenni. Most Európa*) azt mondja, hogy Európára nézve nincs oly férfiú, kinek élete és egészsége több politikai fontossággal bírna, mint III dili Napóleoné és Schmerlingé.“ A „Presse“ ezen megjegyzéssel, melyből következtetést venni nem akar, bevégzi czikkét. Mi az elhallgatott következtetést elménkben forgatván, abban állapodtunk meg, hogy ha Schmerling úr, akár tetteire, akár czéljaira nézve, valamelyik journal dicsérgetésére szorulna — mitől ő távol van — s ha az izetlen és botor hizelegésnek barátja volna — mivel ellenségei sem vádolják — akkor sem kellene épen nekik, s épen az „Europe“ czimű lap magasztalásai után indulni. ígyan az Europenál különb lap Bécsben is, sőt épen annyi, ahány ott megjelenik. — De, hogy a valódi érdemmel biró journalistáknak sem sikerül mindig bölcs projectumokkal állani elő, azt a „Presse“ vezérczikkírója eléggé bebizonyította saját leaderjével. Előbb panaszkodik, hogy Magyarországon árnyát sem látja oly pártnak, mely a februári alkotmány mellett szót emelne. Aztán jósolja, hogy meg fogna az bukni, ki Magyarországon a reichsrathba menetelt egyszerűen keresztül akarná vinni. Nem is hiszi, hogy a lajthántúli alkotmányosság működése a Lajthán innen lakókat öt vagy tíz év alatt a reichsrathba csábítgassa , sőt szerinte egész nemzedék életének le kellene folynia, míg a passiv ellentállás megtörethetik , addig pedig — szerinte — Rechberg gróf nem hiszi tanácsosnak Ausztria erejét zsibbadásban tartani. Ezek a vezérczikk előzményei. S a rájuk épített terv a következő: A reichsrath az erdélyi országgyűlés bármi sikerű megtartása által helyezze magát azon állapotba, hogy az alkotmány kérdéseinek eldöntésére illetékessé váljon. S kerülje ki az octrogrozást, maga octrogrozván . . . nekünk. De erre nézve az a baj, hogy a februári alkotmány szerint a szavazatok kétharmada szükséges az alkotmány valamelyik pontja megváltoztatására; tehát, az osztrák pártok helyzeténél fogva, alig képzelhető ily eset. Az a baj továbbá, hogy a reichsrath általi oetrogrozást nálunk csak annak tekintenék, ami. Következőleg a mi országgyűlésünk hozzájárulása nélkül szintoly nehéz volna a teljes reichsrathnak rendezni a közös ügyek iránti viszonyainkat, mint a keskenynek. Tehát az egész kérdés a Presse javaslata után is oda esik vissza, ahonnan ő azt javaslata által kiemelni vélte. Valóban csak az eszméknek erkölcsi hódításairól lehet szó, nem pedig a formák minőségében föltalálni remélt varázserőkről. Talismán az érdekek összetalálkozása és a rokonszenv; ezen kívül nincs mysticus jegy, melyet a józan politikus ne röstelne talismánként ajánlani és árulni. Eloszlatni az aggodalmakat, megnyerni a kedélyeket, tekintetbe venni a jogos követeléseket, tisztízni az eszméket az eszmék által, hódítani az igazság és méltány fegyvereivel: ez oly szabály, mely minden körülmények közt használhat; míg ellenben azon javaslatok, melyek más szempontból indulnak ki, többnyire a czélt csak kerülgetik, anélkül, hogy elérjék, és néha még egy kevéssé hasonlítanak Mohamed kivánságához is, ki a hegyet felszólította, hogy jöjjön hozzá. KEMÉNY ZSIGMOND: *) s nem a földre«, hanem a frankfurti lap, mely sok hibás táviratokra szolgáltat nekünk és más akna anyagot. Bécsi dolgok. A centralista lapok nagy megelégedéssel tekintenek vissza a landtagok működésére. Nem igen széles kör az, melyet a reichsrath a landtagoknak hagy, így a községi rendezésnél megszabta a rámát, melynek betöltésére a landtagok hivatvák. — Fog-e az ekkér kijelölt korlátok közt szabad községi élet — menten a bureaucratia járszalagától — kifejteni : a jövendő fogja megmutatni. Legfőbb elvi kérdés volt e tárgy elintézésénél, mint a „Presse“ megjegyzi : a nagy birtok elkülönítése. Tizennégy landtag tizenöt közül az elkülönítés ellen nyilatkozott; csak a bukovinai landtagon fogadtatott el az elkülönzés. Néhány landtag a községi képviseletben személyes szavazattal ruházták föl a nagy birtokot; mások, mint az alsóausztriai és stájer, a személyes szavazatot előleg elutasiták; a morva landtag azokra, kik 200 holdnyi szántófölddel birnak, bizonyos rendőri szabályok kezelését bízta, esetenként befolyást engedvén nekik a községi vagyon kezelésére. Kerületi képviseletek behozatalát 15 landtag közöl csak négy (a morva, sziléziai, tiroli és dalmátiai) határozá el; kilencz, u. m. a f. ausztriai, bukovinai, salzburgi, koroni, krajnai, voralbergi, görczi és istriai ezen, a községek s országos bizottságok közti középtagok behozását végleg elutasította, míg a stájer landtag e kérdést a jövő ülésszakon veszi újra tárgyalás alá. A „Presse“ ez eljárást helyesli. A kerületi képviselet csak nagyobb területi kiterjedés mellett kívánatos. Azonban e tárgy mindenütt rendkívül felületesen vitattatok meg, s ez eldöntésre befolyással volt az az ijesztgetés,amelyet az általuk úgynevezett „Comitatswirtschaft“-ról a centralista lapok értetlenül össze-vissza beszéltek a közelebbi években. Hiában, ők csak homoeopathicus diluziókban szeretik az önkormányzást. A községek fölött megmarad egész súlyával, a régi bureaucraticus apparatus. Az iskola ügy körül a landtagok, mint kezdeményezők léptek föl, s oktatási czélokra szép eszteteket ajánlottak. Az alsó ausztriai landtag, egy gymnasium, három fő és két alreál-iskola felállítását határoza el, s a groszaui gazdasági iskolát, valamint a klosterneuburgi gyümölcsfaiskolát országos intézeteknek nyilatkoztatta , végre 20,000 ftőt hagyott jóvá szükséget szenvedő népiskolák segélyezésére. Ugyane czélra Felső Ausztria és Szilézia landtagjai szintén szép eszteteket utalványoztak, míg a krajnai landtag elhatározó , hogy Laibachban országos költségen állíttassék főreáliskola. A stájer és tiroli landtagok e fölött a gratzi és insbrucki egyetemeken az orvosi kar fölállítását rendelték el. Több helyütt a technikus tanulók katonamentességét sürgették ; csak a morva landtag nyilatkozott másként. A cseh landtag a prágai technikai intézet újjáalakításáról tanácskozott. „Mindezek mellett — mondja a „Presse“ — az oktatásügy reformja iránt csak szerény lépéseket tettek ; a landtagok csak akkor fejthetnek ki e téren tevékenységet, ha a reichsrath minden e részben fennálló, s a concordatum által növelt akadályokat elhárít.“ A földtehermentesítési pénzalapok állását illetőleg több landtag kifejti az államnál levő hátralékok mielőbbi teljes behajtása szükségét , de — jegyzi meg a „Presse“ — minden gyakorlati kísérletnek hajótörést kellett volna szenvednie az állam szorult pénzügyi helyzetén, minélfogva merőben lehetetlen a majdnem 50 milliónyi hátralékot előteremteni. Az államminiszter , mint tudjuk, a reichsrabhban kilátásba helyezi, hogy a landtagok véleményét meg fogja kérdeni az esküdtszékek behozatala iránt. A megkérdezés elmaradt, mindamellett nyolcz landtag (az alsó- és felső ausztriai, morva, stájer, sziléziai, koroni, krajnai és bukovinai) az esküdtszéki intézményt az általuk képviselt tartományokra nézve mélhatlanul szükségesnek nyilvánító; a cseh landtag még nem szavazott ez ügyben ; s ha a többi landtag mellőzte e fontos kérdést, oka, mond a Presse, abban keresendő, mivel nem akartak kellemetlenséget okozni az itt-ott uralkodó kormányi befolyásnak. A landtagok feladata — mondá gúnyosan egy bécsi centralista lap — a bakterfizetés s a mellékutak kérdése. Az utóbbi tárgy, az útfenntartás kérdése is, foglalkoztatá a legtöbb landtagot. — „Egyébiránt — jegyzi meg a Presse — beható tevékenységre a közlekedési eszközök és az ország-kultúra terén nem volt a landtagoknak elég idő hagyva.“ A közgazdasági téren mind az által szintén lendítettek valamit, s legalább tanácskoztak egy és más fölött, így a cseh landtag egy országos jelzálogbank alapvonásait dolgozta ki; az alsó-ausztriai landtag a Táta és Lajtha szabályozásával foglalkozott; a morva landtag kamatbiztosítást sürgetett a morva központi vasútnak; a f. ausztriai landtag egy országos jelzálogbank felállítása iránti óhajtását fejezte ki. A felső ausztriai és stájer landtag új telekkönyvi rendtartás tervével is szeretett volna foglalkozni, de nem maradt idejük. Szerencsésebbek voltak az alsó austriai, morva, sziléziai, koroni és krajnai landtagok. Ezek fölterjeszték kegyes óhajtásaikat. A katona-szállásolás rendszerének hiányai, s a hadsereg kiegészítését illető törvény népgazdasági hiányai szintén szóba jöttek több landtagon. Az alsó ausztriai, tiroli, stájer és koráni landtagok a szállásolás terhének egyenlőbb felosztása iránt törvényjavaslatokat is terjesztettek föl. A felső ausztriai skrajnai landtag a katonai szolgálati idő leszállítása iránt is szót emeltek. Míg a vorarlbergi landtag — mond a Presse — a feldkirchi jezsuita kollégium elleni határozattal zárta be az ülésszakot a tiroli landtag a vallásegység ügyében hozott határozatai s az iparszabadság elleni végzései által téve magát nevezetessé. Nagyon különböző volt — mond végül a Presse — azon fogadtatás, melyre az iskola-pártfogóságot s egyházfenntartást illető kormányi előterjesztések találtak. De halljuk a Pressét : „Csak kevesen találtak azokban mindent jónak. A felső-ausztriai s styriai országgyűlések mindkét előterjesztést visszautasíták, az egyházfenntartási törvényre vonatkozólag azon nézetből indulván ki, hogy abban a lakosok befolyása az egyházi vagyon kezelésébe nincs eléggé biztosítva, más szóval , hogy ily törvény megszavazása czéltalan, míg a concordatum erőben áll; az alsó - ausztriai országgyűlés ezen törvényt szintén elintézetten hagyta; a cseh országgyűlés ekkorig se az egyiket, se a másikat nem vette tekintetbe,s a tiroli és vorarlbergi sem foglalkoztak azokkal. Ellenben a morva-sziléziai, salzburgi, karantáni, krajnai és dalmátiai országgyűlések mindkét törvényjavaslatot elintézték. Az iskola pártfogóság eltörlésével ismét elesett az egykori patrimoniális gazdálkodás egy maradványa, s az iskolák visszanyerik természetes pártfogóikat, t. i. a közsógket; azon rendszabályok azonban, melyek az egyházfenntartási törvény következtében az egyes országokban életbe fognak lépni, a „Pr.“ nézete szerint csak félrendszabályok lesznek, míg a concordatum egész lesz.“ Egy kis röpirat jelent meg nem rég ily cím alatt : „Zur Krisis in Ungarn.“ Szerzője, mint mondja, egy bécsi polgár. Egészen a februári alkotmány álláspontján áll, de tárgyalási módja, egész modora eltér a bécsi centralista lapokétól. Ez az oka, hogy a Vaterland is méltónak tartja ismertetni e röpiratot. Mottója a röpiratnak Byronból : „Mi way is to begin with the beginning.“ ,,Ory jelige, mond a Vaterland, melyet mi is magunkénak vallunk,de alkotmánypolitikusaink (Verfassungspolitiker) nem akarnak elismerni. Elegen vannak Ausztriában, akik a házépítést a tetőn akarják kezdeni.“ . . . „Szerző — mond továbbá a Vaterland — a februári alkotmány híve, a magyar alkotmányt (melyet nem ismer) elavultnak mondja lényeges részeiben, tehát nem eshetik azon gyanúba, hogy foederalista. S a centralista lapok mégis hallani sem akarnak e kis röpiratról.“ Nem követjük a Waterlandot e röpirat megismertetésében nyomról nyomra. Legyen elég kiemelnünk, minden lehető megjegyzés vagy észrevétel nélkül, alapelvét. „A mint — mond a centralista röpirat írója — a mint lehetetlen Magyarországnak tüstént visszatérni a teljes törvényességre, szintoly lehetetlen reánk nézve azon intézmények (Gesammt Reichsrath) élvezetébe lépni közvetlenül, amelyeket szükségeseknek tartunk.“ Javasolja tehát szerző: „Magyarországon csak a törvényhozás terén lehet a törvényszerűség elvét szorosan keresztülvinni. Csak az uralkodó akaratától függ, magyar törvényhozást hozni létre, melynek teljes törvényszerűsége ellen és jogosultsága ellen csak annyiban lehetne kételyt emelni, amennyiben oly tényezők, amelyeknek abban részt kellene venniök, ki volnának abból zárva. Mihelyt ez akadály elhárittatik, s a magyar országgyűlés, Horvát- és Erdélyország képviselőinek meghívása által, oly helyzetbe tétetik, melyben törvények hozására illetékesnek kell magát nyilatkoztatnia, senki sem kétkedhetik, hogy törvényein változásokat tehet.— A 48-ki országgyűlési törvények maguk a következő országgyűlésnek hagyták fenn az általuk felállított elvek kifejtését, s ily törvényhozás még nem volt lehetséges. Oly egyesség, mely Ausztria népeit erősekké teheti, csak oly magyar törvényhozás útján hozathatik létre, melynek törvényhozói illetékességét Magyarországon általában szintúgy elismerik , mint nálunk a reichsrath hasonló illetékességét.“ először mondta ki, hogy „az egész keret, melyben a lengyel kérdés eddig mozgott, tágabbá lett.“ Minél inkább félt Anglia attól, hogy Francziaország azon kérdést coalitio által akarja megoldani, annál inkább iparkodott az 1815-öi törvényes orgánum egybehivásán. Francziaország azonban könnyen megfogható okokból nem egyezhetett bele azon államcsoport egybehivásába, mely 1815-ben neki a békét diktalta. — Végre, úgy látszik, abban állapodtak meg, hogy Francziaország felhagyott azon messzebb hordó eszmékkel, melyeket első, tisztán diplomatiai javaslata óta kifejtett, s tartalomban az angol javaslatokhoz közeledett, míg forma tekintetében az ő eszméje, azaz a nyolczas alliance helyett, a hármas alliance ment keresztül.“ — A „Rh. Zig“-nak írják Bécsből, hogy Ausztria és Francziaország közt folyvást tartanak a tárgyalások, melyek fele czélja lenne egy osztrák-franczia politikát léptetni fel a lengyel kérdésben. E különös megállapodásnak feltételei lennének egyrészről: Moldva és Oláhország, úgyszintén Silézia csatlakozása, illetőleg inkorporatiója Ausztriába, s más részről a rajnai határvidék bekebeleztetése a franczia államtestbe. — Ezen tárgyalások, habár még semmi eredményre sem vezettek, mindeddig folyvást tartanak. A „Morgen Post“ hallja, hogy a diplomatiában új terv került szőnyegre, mely képes a lengyel kérdéssel kapcsolatban levő minden nehézséget megoldani. A congressus eszméjével fölhagytak, mivel attól lehetett tartani, hogy ott majd másnemű kérdések is fölhozatnak a lengyelen kívül. Hasonlókép meghiúsult az Anglia, Francziország és Ausztria részéről való közös fellépés terve is Ausztria ellenvetései miatt. Most azon tervvel foglalkoznak, hogy ápril második felében a hatalmak képviselői üljenek össze, hogy szabad, és annál kevésbé ünnepélyes alakban, mint egy congressuson lehetséges, tanácskozások nyittassanak meg a lengyel kérdésben. E bécsi conferentiák hír szerint ápril 20-án nyittatnak meg. Szemle. A kölni lap, mely a lengyel ügyben hozni szokott párisi felleplezéseiről ismeretes, azt mondja, hogy Francziaország, Anglia és Ausztria csakugyan egyesültek volna a lengyel ügybeni diplomatiai cselekvésre. Ausztria tanácsosnak tartotta Francziaországhoz és Angliához csatlakozni, azon feltétel alatt, ha ketten összeegyeznek. A kölni lap így folytatja: „Oroszországtól nevezetes engedményt kívánnak, s számítnak Olaszország, Spanyolország, Svédországnak, sőt Ausztria csatlakozásánál fogva Németország egy részének támogatására is. Francziaország határozottan tagadja, hogy neki harczias czéljai volnának; minde mellett, ha Oroszország a nyomásnak nem enged, nem kerülhetné el, hogy meg ne kezdje a magas diplomatiai társaságot, melyben van, várjon Európa kivánhat-e valamit egy hatalomtól, anélkül, hogy ha a kívánt dolgot megtagadják, tovább ne menjen. A három hatalom első lépésében tehát a béke második lépésében, ha arra kerül a sor, csaknem a háború záloga rejlik. Miután azonban előre senki sincs eltökéllve a háborúra, tehát a diplomatiai coalitiónak e pillanatban legkedvesebb dolog volna, ha Poroszország teljesen elpártolna Oroszországtól, mert ekkor az utóbbinak feltételeket lehetne diktálni, melyek közül a legkisebb az lenne, hogy az újonnan alakított Lengyelország mellett éljen meg stb. Ugyancsak a kölni lap írja : „Párisban, úgy látszik, két áramlat van : a legfelsőbb körökben harcziasabb, a miniszteriekben békésebb. Innen azon jelenetek, melyek egy részben ellent mondanak egymásnak, egy részben pedig kiegészítik egymást. Midőn a kölni lap a hármas diplomatiai interventióra czélzó franczia javaslat elvetését s Palmerston lord ellenjavaslatát jelentő, minden orgánumok közt A dán kormány engedményeket oktrojál Holstein számára. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a holsteini országgyűlés, miután a dán királyhoz intézett feliratát a királyi biztos egyszerűen visszautasította, a német szövetséggyűléshez fordult, felszólítván azt szerződésileg elvállalt kötelességének teljesítésére a herczegségek érdekében. Ezen felebbezésnek okait bőségesen fel lehet találni a január 24-től mártius 21-éig együttülő holsteini országgyűlés folyamában s a dán kormány magatartásában. A holsteini gyűlés, mialatt az országos belügyek iránt hozott törvényei által Holstein anyagi s szellemi erején lendített, minden alkalmat megragadott, hogy az úgynevezett közös ügyek felett is határozottan nyilatkozzék s visszakövetelje Holstein számára azon autonomikus jogokat, melyeket a dán király többszörös ígéretei, szerződések, s legközelebb az 1860 márt. 8-ai szövetséggyülési határozat számára biztosítottak. A dán kormány azonban megmaradt a beolvasztási politika ösvényen s habár Heiller emlegette is azon 1860-ki szövetséggyülési határozatot, mégis midőn a közös ügyek tárgyalásánál Holstein országgyűlése feliratilag követelte vissza jogait, az országgyűlési kir. biztosnak meghagyatott, hogy hagyja oda a termet és utasítsa vissza a feliratot. A holsteini országgyűlés feloszlattatván, általánosan azt hitték, hogy a feszültség egyrészt a dán kormány, s a holsteini rendek, másrészt a dán kormány, s a német szövetséggyűlés közt csak bonyolódottabbá teendi a viszonyokat, s előbb utóbb mégis a dán kormány fog engedni. A legújabb események oda mutatnak, hogy a dán kormány új politikát fog kezdeni. Egyrészről lépéseket tesz, melyek Holstein elkülönítésére vezetnek, mialatt más oldalról és ez által akarja mielőbb elérni Schleswig végleges beolvasztását. Vagyis, enged az egyiknek, hogy a nyugtalanabb elem csendesítése által szabad kezet nyerjen más oldalról a beolvasztási manipulatióhoz. Holsteinban engedményeket octrogál, hogy Schleswigben még a jog látszatát is elnyomhassa. — A dualistikus beolvasztási irány közel elejti az egyiket, hogy a másikat egyesített erővel folytathassa. Ezen politikának félreismerhetlen jelei a mart. 30-ról kelt dán királyi kibocsátványok. Az első királyi kézirat Holstein alkotmánykérdésével foglalkozik. Előrebocsátja a dán király, hogy midőn 1852. jan. 28-án a közös birodalmi organikus törvényt kibocsátotta, melynek értelmében a dán birodalomnak egy kikerekített egészet kellett volna képeznie, azon meggyőződésben reméltülért ezen intézkedéstől, hogy a dán királyi souverainitás a német herczegségekben csak az ő általa elfogadott szövetségi törvények által fog korlátoltatni, s hogy a nevezett herczegségek lakossága őszintén csatlakozand az új államrendhez. Ezen reményei nem teljesültek, mert nemcsak hogy a holsteini rendek határozottan vonakodtak a közös ügyek elintézésébe beleegyezni, hanem uttóvégül még a német szövetséggyűlés is szót emelt, beleavatkozott ezen ügybe, mely nem egyéb volt, mint az öszbirodalmi alkotmány kérdésének eldöntése Dánia s a hozzá tartozó német herczegségek közt. Uralkodói tisztének hiszi azért a dán király, hogy ezen tiz év óta tartó sajnos állapotnak vége vezessék s e czélból oly határozatok életbeléptetését rendeli el, melyek a német szövetséggyűlés kivonatainak is inkább megfelelhetnek. Az engedmények pedig a következők : 1- er. A holsteini s luxenburgi herczegségekben a rendes újonczilletményből egy külön herczegségi hadsereg fog képeztetni a dán hadügyminisztérium vezetése mellett. Ezen hadsereg elláttatván minden szükségesekkel, a német szövetségi haditörvények szerint a dán hadsereg kontingenséül tekintendő. A hadsereg felszerelésére, ellátására s tartására megkivántató költségek a herczegségek financziáiból fedezendők. 2or. A birodalmi közös ügyek költségeinek fedezéséhez tartoznak a herczegségek hozzájárulni a kibocsátványban meghatározott összegek