Pesti Napló, 1863. június (14. évfolyam, 3989-4011. szám)
1863-06-02 / 3989. szám
mint én tehetném: azon értekezésében, t. k i, melyben Carey-nak, a jelenleg első tekintélyű amerikai nemzetgazdának, rendszeres munkáját oly érdekes vonatkozásokkal kisérve ismerteti. Azon Careynak, kinek az éjszakamerikai státusok agriculturális állapota körül tett lelkes felszólalásai (Letters to the President etc. By H. C. Carey, Philadelphia 1858) főtényezők voltak az éjszakamerikai congressusnak, ezen par excellence számító nemzet törvényhozó gyűlésének, ama nevezetes határozatára, melylyel 6 millió hold állambirtokot rendelt a gazdasági és ipartanodák legnagyobb mérvbeni létrehozásának alapjául. Íme, ezek — nézetem szerint — ama veszélyek , melyek mezőgazdaságunknak egészen abnormis irányba szorított utóbbi fejlődéséből számtani következetességgel fenyegetik hazánk legértékesb vagyonát, s vele létünk leglényegesb alapját. Megvallom nem örömest teszem e búskomoly reflexiókat. Életem sok keserű érzelmektől volna megkímélve, ha a kivételest a nagy egész általánosságának, és a látszatot valóságnak tarthatván, én is vidámabb reményekkel kecsegtethetném magamat hazánk anyagi érdekei iránt. De épen a hazának e szorongatott állapotja és fenyegetett jövendője kétszeresen követeli tőlünk, hogy, kivált anyagi érdekeink terén, minden önámítást kerülve, tisztázzuk helyzetünket, és mindenekelőtt felderítsük a rideg valóságot, hogy ezt mind forrásaiban, mind horderejében színről színre felismervén, tapintatosan választhassuk meg a követendő ösvényt, és megfelelő mértékben gondoskodjunk az eszközökről, melyek az ország érdekeinek biztosítására lehető kezességet nyújthatnának. Ezen szempontok vezéreltek e reflexióknak nyilvánítására, melyek a rideg valóság világánál a legelső sorban is mindjárt azon tanúságos meggyőződést erősíthetik meg bennünk, hogy alig lehet valami kárhozatosb egy országra, mint az, ha annak legfontosb alapérdekei elintézésében , nem az életből és viszonyainak gyökeres ismeretéből, hanem a téntatartóból merített állambölcseségi maximák, és minden, a legkülönbözőbb állapotokat is egy mértékre nivellírozó törekvések vergődnek érvényre. De midőn reflexióim tárgyául mezőgazdaságunk országos helyzetének taglalását, feladatául pedig az e viszonyok veszélyes fejlődési irányának és kárhozatos nemzetgazdászati horderejének kimutatását tűztem ki , végcélem csak az lehetett, hogy biztos kiindulási pontot és szilárd alapot nyújthassak a tájékozásnak azon eszközök és módok helyes megállapításában , melyek mezőgazdaságunkat egészségesebb fejlődésre vezetni, és bir TÁRCZA. Baudrillart kézi könyve a politikai gazdaságról. H. Keleti úr, ki B. „Manuel d‘ Economie politique“ czimü jeles művét irodalmunkba átültette, azt kérdi élőbeszédében: váljon szükséges e nálunk a nemzetgazdaság kézikönyve? s e kérdésre feleletül, idézvén magának szerzőnek azon nyilatkozatát, melylyel műve világ elébe bocsátását indokolja, s azon kitüntető bírálatot, melyet Kautz felőle mond, oda tér, hogy miután hazai literaturánk e nembeli termékei jobbára csak a nemzetgazdaság mezején felmerülő napi kérdésekkel foglalkoznak, az egész tudományt magában foglaló művek pedig, e tudomány újabb időkben tett nagy haladása mellett, elavultak , talán megállja helyét nálunk is. Meg lesz az, a Karvasyé és Kautzé mellett is, mert az elsőnek népszerű népgazdaságtana, mint maga a koszorúzott mű szerzője is mondja: „mindenekelőtt népszerű akart lenni; a „nemzetgazdaság- és pénzügytan" írója pedig önként „rideg és tömöttnek nevezett irályával a „megfeszített gondolkozáshoz szokott olvasókra“ számított, és így árpolitikai gazdaság kézikönyve a kettő mellett is bátran helyet foglalhat. Nem szárazon adja ez elő a tudományt, nem puszta szabályokból áll, a megállapított alapelveket nem csupán elősorolja, hanem kimutatja egyúttal azok természeti összefüggését, egymásból folyatja mintegy azokat, s magát a nemzetgazdaság tudományát okszerű következtetés útján származtatja le, mi által — ide véve az előadási modor könnyedségét és világosságát — érdekes olvasmányt nyújt annak is, ki e tudománynyal tüzetesebben nem foglalkozott, megismerteti a tárgygyal, s kedvet ébresít benne ez elemi művön túl magához a tudomány mestereihez folyamodni. Meg kell még említenünk azon jó szokását szerzőnek, hogy minden fontosabb állítását egyegy kitűnő nemzetgazda tekintélyével igyekszik támogatni. Ami már a magyar átdolgozást illeti, dicséretére kell mondanunk, hogy K. ur. egyfelől az előadásbeli világosság által törekedett az eredeti mögött nem maradni, másfelől még növelte is annak becsét az által, hogy a szerzőtől nem ismert forrásokra is hivatkozik; hogy a communismus és socialismusra vonatkozó cáfolatokat érezhetőbbekké tegye, egy e végre szánt külön szakaszban előadja e tanok főtételeit; hogy a tudomány általános részével foglalkozó egyes fejezeteket megváltoztatott, másokat bővített vagy czélszerűbben osztotta be tárgyait; és végre, hogy a magyar közönség előtt a könyvet annál jobban megkedveltesse, — ahol csak lehetet, magyar példákat használt. Hogy a munkában követett rendszerrel, s a tárgyak beosztásával minél inkább megismerkedjék az olvasó, jónak látjuk a könyv tartalmát közelebbről bemuttatni. Az egész könyv öt részre oszlik. Az első általános nézetekkel foglalkozik , a 2. a termelésről, 3. a javak forgalmáról, 4. azokröl és elosztásáról, az 5. végre a fogyasztásról szól. Az általános részben találkozunk: I. a gazdasági jelenségek s természetes rendjök átnéz.etével, H. a politikai gazdaság fogalmának meghatározásával és bölcsészeti elveivel, III. a politikai gazdaságnak a többi tudományhozi viszonyával, IV. fejezet tárgyalja a pol. gazdaság hasznosságát és fontosságát V. a pol. gazd. tör-énelmet, s itt adatik elő) a.) a tudomány fejlődése, b.) a pol. gazdaság előmenetele hazánkban, c.) a socialismus és communismus. VI. a pol. gazd. foglalkozása tárgyairól, VII. a tulajdonról, VI. a tudomány módszereiről és felosztásáról. „A második rész a termelésről értekezik és pedig az I. szakasz a tulajdonképi termelésről, a H. termelés tényezőiről, a munkáról és tőkéről, a III. a termelés különböző nemeiről vagy az ipar különféle ágairól, a földmivelő- és kézműiparról, a foglaló- és szállítási iparról s a közlekedési eszközökről, végre a kereskedelmi iparról, s mindezen iparágak kölcsönös összehatásáról. A harmadik rész, mely a javak forgalmát tárgyalja, szól: a cseréről, az értékről és árról, a pénzhitel — bankok — szabadkereskedelem — és védszámrendszerről. Negyedik tartalma : a javak felosztásáról tan, a jövedelem általában, a bér, a kamat és a tőke bére, a nyereség, a járadék és a népességről szóló fejezetek. Az ötödik tárgyalja a fogyasztást, szól különösen a magán és közfogyasztásról, a fényűzésről, az államadósságról, és az adóról, annak tárgyairól, az adóztatás főszabályáról, s az egyenes és közvetett adókról. íme, ezek képezik „a politikai gazdaság kézikönyvének“ tartalmát. Arról pedig, hogy mikép kezeli fölvett tárgyát a szerző, legjobb ismeretet fog szerezni az olvasó, ha magából a munkából szakítunk ki mutatványul egy darabot, mihelyt, hogy egyszersmind korszerű legyen, — úgy választottunk ki, hogy benne napiké időseink egyik fontosabbikáról halljuk meg Bauart’Jart véleményét A IL rész 11 -dik fejezetében az iparágak közti kölcsönösségről szólván, azt mondja sz. (173. lap.) Ez értekezés egyik alapeszméje, kimutatni a rendet és öszhangzatot, mely a munkavilágban létezik, azaz megmutatni az érdekek természetes öszhangját oly körökben, hol sok ember, csaló jelenségeket s véletlen tényeket szemlélve, mintegy örömmel mutat az ott uralkodó ellenmondásokra. Ezek czárulatául a termelés különféle nemeinek egymáshozi viszonyát imigy vázolja: „A földmivelés fontossága, melylyel minden munkás osztályra, s magára a társadalomra bir, székében el van ismerve, de valljuk be, csak kevéssé van bebizonyítva. Nem lehet tagadni, hogy a földmivelés szolgáltatja valamennyi termelőnek a szükséges élelmet, valamint a nyersanyagokat is, miket a többi iparágak átváltoztatnak, az élet szükségleteihez képest átalakítunk, s csere által a fogyasztóknak jutatnak. Mily mélyen ingatja meg például a rész aratás az egész társadalom gazdálkodását, mily tartósan zavarja meg a rendes gazdasági viszonyokat, tudva levő dolog. Sokkal inkább és gyakrabban vonatott kétségbe a műipar hasznos volta a földmivelés haladására, pedig itt is csak egy kis körültekintés és éber figyelem kívántatik, hogy e haszon tökéletesen el legyen ismerve. A mezőgazdasági termelést, csakúgy mint minden egyéb iparágat, csupán egy lelkesít és buzdít, s az eladhatás tág tere és biztossága. Minél biztosabban számolhat a földmivelő termékeinek elkelésére, s minél magasabb a remélt ár , annál inkább gyarapodik a termelés, annál hatalmasabban tökélyesedik a mivelés. De a vidék természetes vására, termékeinek biztos eladó helye — a városok, számos és könnyen szaporodó népesség, mely csupán oly országban találtatik, hol az ipar és kereskedés bizonyos fejlettséggel bir. Történelem által bizonyított tény, melynek a nemzetgazdaság könnyen okát tudja adni, hogy a csupán földmivelő államban, néhány, egyes dúsgazdag mellett, nyomorban tengődő nép lakik, roszul mivelt földön. „A műipar különféle módon foly be a mezőgazdaság élénkítésére. Egyrészt biztosít oly mivelési ágakat, melyek bátorítása nélkül vagy nem is űzetnének, vagy csak tökéletlenül kezeltetnek, milyenek pl. az olajnövények, a len, kém der stb. Másrészt, hogy az egész arra kínálkozó földterület mivelés alá kerüljön, arra oly tökék kivántatnak, melyek arra nem fordíttatnának, de nem is alakulhatnak másutt, csak oly országban, hol az ipar valamennyi ága miveltetik. A mezőgazdasági vállalatok nyereményei, a földmivelők bérének emelése, melyet a gazdag országokban tapasztalunk, azon tőkék bőségétől függnek, melyek csak úgy és nem másként képződhetnek, ha az iparos kereskedés előbb a földtől kölcsönző gazdagságát annak bő haszonnal visszafizeti. És e viszonosságnak sokat köszönhet a mezőgazdaság, mert nemcsak, hogy visszanyeri a műipartól egy részét a felhasznált trágyának, növény és állatti hulladékokban, de sokkal inkább nyer a fejlődő tudomány fölfedezései áltül, magáévá teszi a műipar haladását, a munkafelosztást, a tökélesített eszközöket, a gépeket, sőt magát a gőz használatát is. S ame Írország felfogja hivatását, az erőt vesz az alkalmatlan területi viszonyokon. S mezőgazdaságát is a müiparhoz idomítja. — De még más fölötte fontos körülmény is szól e viszonosság mellett, s mutatja, mily üdvös befolyású a müipar, s az általa nagy városokban öszpontositott tevékeny taladó népesség a földmivelőre nézve. Ha helyesen mondott, hogy a müiparos élelmezi és tartja fenn a mezőgazdát, mert termékeit megveszi, és oly helyesen hozzá tehetni, hogy a városi nép, a vidéken elszórt lakosság őrszeme, mely azt felvilágosítja, előre tolt hadtest, mely azt védi. Vagy tán azt hiszi valaki, hogy a vidék lakói mindig élvezték azon szabadságot, mely ma biztosítva van számukra ? hogy munkájuk mindig oly szabályos, létük oly biztos volt, mint jelenleg ? Csak be kell pillantanunk a történetbe, hogy az ellenkezőről meggyőződjünk. Nem maga jutott oda a földmivelő, ahol most van, az ipar és tudomány volt a kezdeményező, a mivelt és haladott, szóval a városi lakosságnak, mely annyi irányban volt úttörője s egyengetője a haladás utjának, köszönheti jelen állapotát. Ez észrevétel különben nem is új. Már Smith tévé, elismervén ennek igazságát Hume ban, midőn igy szól : a kereskedelem ts műipar fokonkint hozák be a rendes és jó kormányt, s ezzel együtt az egyéni szabadságot s biztosságot a vidék lakóinak, kik azelőtt majdnem szünet nélkül háborúban éltek szomszédaikkal s szolgai függésben feljebbvalóktól. A kereskedelem és műipar ezen befolyása valamennyi másnál fontosabb. Valóban elég arra, hogy elnémítsa azon bírálók észrevételeit, kiknek az ipar fejlődése szolgált okul, hogy sok társadalmi baj okát e fejlődésnek rójják fel. „A közlekedési utak üdvös befolyása a földmivelésre szintély kétségen kívüli. Világos, hogy a szállító ipar csak oly országban fejlődhetik, hol a földmivelés és műipar már a haladás bizonyos fokát elérték. Máskép ok nélkül emésztene meg oly tőkéket, miket földbe vagy más iparvállalatba fektetni sürgetősebb lett volna. Az észszerűség kívánja, hogy a közlekedési utak nagy hálója kövesse , ne megelőzze a többi haladást; az utaknak akkor fognak üdvös és termékenyítő visszahatást gyakorolni az ipar valamennyi ágára és nemére, ha akkor építjük, midőn már szükségét érezzük. Ha a termelést egészben tekintjük, ki mondhatja meg, mennyi része van ebben a szállító iparnak ? Nélküle miként oszlanának el a termékek úgy, hogy az akár hiányuk, akár tübbőségekből ered,ből eredő kettős baj kikerültessék ? A közlekedési utak a kereskedés eszközei. A javak elosztása nélkülök lehetetlenség volna, valamint megdöbbentő következményeket szülhetne egyes helyeken az éhség és néptelenség. A közlekedési utak összeköttetésbe hozzák a termékek é munka különféle nemeit, és nem kevésbé alkalmasak bőséges vagyon teremtésére ezen termékenyítő közelebb hozás által, mint alkalmas szolgálatot tesznek a javak szétosztásában. Ki lehet mutatni, hogy az utaknak és kereskedésnek köszönhető jó része azon növényeknek, melyek termesztésével a földmivelés jelenleg foglalkozik, nekik köszönhető azok ismertetése és meghonosítása, mert bár a búza és rozsról nem tudjuk, termett a vadon is Európában, de bizonyos, hogy Ázsiából nyertük a szőlőt, a rist, a luczernát, gyümölcsfáink nagy részét, Amerikából a dohányt, burgonyát, tengerit stb. „Már is szóltunk néhány szót azon fontosságról, melylyel a foglaló ipar, kivált a bányászat, a termelésre befoly, akár azon szükséges eszközök által, melyek anyagát ez nagy bőségben szolgáltatja, akár az általa nyert különféle terményekkel, melyeket a mozgatóipar szállít, a műipar feldolgoz, a kereskedelem cserél, akár újabb találmányokra ösztönöz, s ez által segíti elő az új javak termelését. El akarni sorolni a foglalóipar számtalan szolgálatát annyi volna, mint elmondani akarni azon ezerféle alkalmazást, mire a vas, kőszén és egyéb érczek használtatnak, mint magyarázni akarni napjaink legelső csodaműveit, de ez túlhaladná erőnket. A mondottakból kiviláglik, hogy a különféle iparágak közt összeköttetés létezik, hogy minden iparágak egy szerves egészet képeznek, mely tökéletlen maradvásy roszul működik, ha csak egy 1" hiányzik belőle, vagy a többivel lépést nem tart, és öszhangzatosan nem fejlődik. Tegyük hozzá, hogy a csere az, mi e szervezetnek életet s mozgást kölcsönöz, s mely a társadalomban ép oly nélkülözhetlen, mint az emberi testben a vérforgás.“ Szeretnénk még, ha a tér engedné, egy pár közönségesebb tárgyróli nézetét, például az uzsoráról és fényűzésről, megismertetni Baudril- pártnak , de izlehetőnek azt hiszszük elég volt ennyi is; a többire nézve pedig mindazt, ki a nemzetgazdaság alapeszméivel, elemeivel meg akar ismerkedni, utasítjuk magára a könyvre, mely, ismételjük „tökéletességénél, világosságánál, és rendszeres beosztásánál fogva a legjobb művek egyike.“ SZATHMARI KÁROLY: Libaigazitás. Az I. czikk 14-dik sorában egy értelemzavaró hiba van: „politikai reactio van szedve, „politikai vacatio* helyett., tokvagyonunkat az enyészettől megmenteni alkalmasak, és súlyos helyzetünkben is elérhetők volnának. Román lapok szemléje (Dunafejedelemségek.) A „Buciumul“ bukaresti lap értesítése szerint Bibeszku Brankován herczeg mindazokat, kik családja birtokán laknak, fölszólította, miszerint az államadót be ne űzessék. Nevezett lap, a görög kallagerek maguktartását illetőleg, újból érdekes jelenetekről szólván, s azok sorából különösen az alexandriai görög patriarchának bizonyos levelire utalván, e levélből - mond a nevezett lap — világosan kitetszik, miszerint Románia kormánya által , az állam szilárdítása tekintetében eszközlésbe vett intézkedések, egy pusztító éhenhalás előbirnöke gyanánt, mely a görög kallágereket fenyegetné, kürtöltetett ki még Egyptom és Palestina határain belől is, és Teli tábornoknak a pestissel azonosított nevét, a görög egyháziak által a gyehennatűz kínzásaira kárhoztatott bizonyos tagokra, több századokon át, fogják följegyezni, mert a görög kallagerek már annyira belemerültek volt Románia aranyának kiaknázásába, hgy e szó alatt: „túl a Dunán“, ugyanazt értették, mit a spanyolok Peru alatt. A görög egyház valamennyi nagyravágyói Romániába jutni törekdtek, és a négy patriarchátus közül e tekintetben egyik sem akart hátramaradni stb. A „Buciumul“ által közlött levélből kitűnik, hogy az alexandriai patriarcha is, szinte mint a jeruzsálemi és konstantináplyi, a dunafejedelemségi román verítékéből tartották fönn magukat; négy millió lejt húzott évenkint Jeruzsálem patriarchája csak magából Romániából, Moldvaország kivételével. Ugyancsak a „Buciumul“ jelenti, hogy bizonyos görög zárdafőnök összeszedvén az oláhországi „inchinate kolostoroktól“ 150 ezer darab aranyat, ez év tavaszán egy másik kalláger társaságában Konstantinápolyba ment ezen kolostorok ügyében, megnyerendő számukra az arany és ezüst-imádó szellemeket. (y) Lengyelországi események, Varsó, május 28. Az orosz kormány hivatalos lapja ismét néhány győzelemről ad jelentést. — Feltűnő némi változás közelebbről e jelentésekben. Az eddigi kozák helyett az elesettek száma orosz részen már 14 re, a sebesülteké 44-re is fülrúgott. Hozzávéve azt, hogy még most is elhallgatják a veszteség egy részét, úgy kell lenni, hogy a mostani harczok nagyobbak az eddigieknél. Egészen hiteles tudósítás ritkán érkezik ide Varsóba e csatákról. Még a szemtanuk is többnyire csak az ütközetek kimenetelét tudják, de fejleményeikről kevés részletet bírnak közölni. Elég azon tény, hogy a harcz folytonosan tart, s a felkelés nincs apadóban, mint némely lapok állítják. Hogy a lengyel fölkelés utóljára elnyomatik, ha külföldről nem lesz segítsége, alig lehet benne kétség, a lengyelek minden hősi önfeláldozása mellett is. De szintoly kétségtelen, hogy a fölkelés elnyomásával koránt sem lesz befejezve a forradalom. A fegyveres után elkezdődik a passiv ellenállás, mely itt Lengyelországban elég tevékeny, s nagyon sok bajt okoz az orosz kormánynak, ha ugyan a lengyelek közt egyenetlenség nem támad. Ugyancsak Varsóból írja a „National Zeitng“ levelezője az orosz czárhoz intézett feliratok tárgyában azon jellemző vonást, hogy e feliratok mellek az orosz kormány megrendelése szerint készülnek, különösen egész Európa, és nem a lengyelek ellen vannak intézve. A feliratokban, mint az orosz czár diplomatiai válaszában, Európa vádoltatik a lengyel felkelés miatt, s ezt úgy tekintik, mint Európa beavatkozását a czári birodalom belügyeibe. Világos tehát, hogy a czár kormánya egy európai háborúra készíti elő az orosz népet, mert előre lát egy európai beavatkozást a lengyelek érdekében. Az orosz kormány ügyeibe avatott egyének hasonlókép úgy beszélnek e beavatkozásról, mint biztosan várható dologról. Mint már írtuk, a vasúti összeköttetés újra megszakadt a bécs-varsói vonalon. Erre nézve ezt írja Petrikauból máj. 28-ról egy szemtanú : Ma éjjel a fölkelők egy katonai vonatról vettek értesülést, s mindjárt hozzáfogtak feltartóztatásához. Grabovszki vezérlete alatt 120 lovas ment ki e czélra, de mikorra a kijelölt pontra, Rokiczinba érkezett, a vonat már Petrikauban volt. Mindemellett a felkelők szükségesnek látták a vasút megrongálását, nehogy nagyobb tömeg orosz csapat legyen öszpontosítható Lodz és Pabisnicze körül. Miután Grabovszki a rokiczini telegráf állomás gépezetét megsemmisítő, két hordó kátrányt vittek két hid fölégetésére, melyek egyike Rokiczin és Rogov, a másik Rokiczin és Babi közt volt. E két hid fölégetésével a vasút mintegy két mértföldnyire járhatlanná lett. Ugyancsak Petrikauból írják a közelebbi hadi eseményekről, hogy Lupszki fölkelővezér Podembicze mellett 24-ikén négy század oroszt teljesen semmivé tett. Ellenben Konieczpolnál a lengyelek vesztettek, csakhogy se veszteségek nem tetemes, se a harcz következménye nem jelentékeny. L o d z nál nagy összecsapást lehet várni minden órán , mert ott minden felöl mintegy 5000 fölkelő csoportosult egybe, kiknek parancsnoka a már fölgyógyult Mieten ez ki. Czachovszki csapata is egyesült alatta. Ezek ellenében mintegy 3000 orosz áll Radin tábornok vezérlete aatt. A „Posener Zeitung“ szerint a felkelőknek most már komoly szándékuk megtámadni Varsót, s e vállalatban, természetes, számítnak maga a városi lakosság hathatós közreműködésére, sőt egy terv az oroszok kezébe is került, mely szerint a külső támadás napján egyszersmind a városban is lázadásnak kell kitörnie. Az oroszok igyekeznek úgy üldözni a városon kívüli felkelőket, hogy a varsói helyőrség ezáltal ne gyöngíttessék. Különben a város helyőrsége külön van választva a fellegvárétól . A lublini kormányzóság déli részében is folynak a hadi működések. Az orosz csapatok Lelevelt és Viszniovczkit üldözik, de nem bírják utól érni. A „Lemberger Zeitung“ ugyanott egy új felkelőcsapat előállását jelenti, mely 500 emberből állott. A krakkói kerületben Proszovicze körül összecsapást vártak. — Kis Oroszországból, melybe „Rus“ név alatt befoglalják Volhyniát, Podoliát és Ukrajnát, folyvást ellenmondó hírek érkeznek az ottani fölkelésre nézve. Orosz jelentés szerint Volhyniában Szlavutánál a fölkelők megverettek, s vezérök, Czehovszki, néhány pappal együtt elfogatott. Az oroszok fegyvereket, egy ágyút (?) s a hadi pénztárt, melyben 1 millió rubel volt (?) elfoglalták. Lengyel források mit sem tudnak e csatáról. Kijev vidékén a parasztok, hivatalnokok vezérlete alatt, fellázadván, gyilkoltak és raboltak a nemesi birtokokon. A parasztoknak megígérte az orosz kormány (?) hogy a nemesek birtokait ki fogja köztök osztani, ha a czárhoz hivek maradván, leöldösik a lengyeleket. Eddig három kerületben sikerült elámítani a parasztokat: a zitomiri, kijevi és vaszilkovi kerületben. Csak Zitomirba 300 nemest vittek be megkötözve a parasztok, s fejenkint mindenikért 25 rubelt kaptak. A nép görög pópák vezérlete alatt két katholikus templomot is kirabolt. Egyik épen egy orosz érzelmű nemes birtokán történt. Különben is eddigelé leginkább az orosz kormány híveinek birtokán követtettek el a rablások , mert ezek a kormány pártfogásában bízva, legjobban zsarolták jobbágyaikat. Egy lengyel lap szerint a zitomiri parasztlázadás lecsendesült. Maga a kormány látta jónak szétoszlatni. Meglehet azonban, hogy a felkelők csendesítették le, kikből egy 1000 emberből álló csapat jelent meg azon kerületben. Volhyniából 17. és 20-án történt csatákról emlékeznek a lengyel lapok. E csaták Miropol körrül történtek, s a lengyelek győztek. Erdélyi figyeli, Udvarhely szék, május 23. Anyaszékünk ideiglenes administrátora által az ideiglenes bizottmány tagjai e mai napra a következő elnöki felszólítással hivattak össze : „T. ur! Az országgyűlési követválasztás keresztülvitele érdemében az ideiglenes országgyűlési alapszabály 35. és 36. §§. értelmében alakítandó központi választmánynak megválasztása végett f. hó 23 -án délelőtti 9 órakor Sz. Udvarhelyit nemes szék gyültelmében bizottmányi gyűlés fog tartatni, minek folytán a t. urat, mint rendes képviselő bizottmányi tagot, az itt napon és helyen leendő megjelenésre hivatalos tisztelettel felhívom.“ Mely elnöki felhívás következtében a bizottmány tagjai e mai napon valósággal is összegyűltek a szokott tanácskozási teremben, s miután a főkirálybirói helyettes ur a gyűlésben megjelent, s elnöki megnyit beszédét a tagok számbavétele után felolvasta, a kir. főkormányszéknek azon rendelete olvastatott fel, melyben a legfelsőbb helyen történt elhatározás folytán a július 1-je napján N.-Szebenben kinyitandó külön erdélyi országgyűlésre e törvényhatóság kebeléből is megjelenni kellett 3 képviselőnek, a rendelet mellett leküldött, s hasonlóan felolvasott ideiglenes alapszabály értelmébeni megválaszthatására szükséges előintézkedések sietős megtétele, legelőbb is pedig egy középponti bizottmánynak a megválasztása rendeltetett el. E kormányszéki rendeletre általános megjegyzéssel a következő nyilatkozat határoztatott jegyzőkönyvbe íratni : „Az ideiglenes alapon alkotmányos törvényeink egyenes mellőzésével összealkotott, s csakis kényszerűségből összeült ez ideiglenes bizottmányi gyűlés fájdalommal értesült a kir. kormányszéki rendeletből egy külön erdélyi országgyűlésnek e folyó év július 1-je napjára II.Szebenbe történt összehívásáról, s fájdalma anynyival nagyobb, mivel a leküldött és felolvasott alapszabály és ügyrendtarás szerint azon országgyűlés összehívásánál fennálló törvényeink rendelkezései nem vetettek tekintbe, sőt a székelységnek egy tetemes része eddigi választói jogától megfosztatott, miért is ezen ideiglenesen öszszeült bizottmányi gyűlés a felolvasott rendeletet és utasítást, mint a melyek alkotmányos utón hozott, s még mindig törvényes erővel biró törvényeinkkel ellenkeznek, ezennel jegyzőkönyvileg fennálló törvényeinkkel nem megegyezőknek nyilatkoztatja, s egyúttal e tárgyban ő cs. kir. s apostoli kir. Felségéhez egy alázatos felterjesztést határoz; azonban azon nyilatkozat tétele mellett, nehogy az alapszabály 39-dik §-ye szerint a követ választás önkényüleg vitessék véghez, ezennel a választásban résztvételre azon határozott kijelentése mellett ajánlkozik segédkezni, hogy ezen eljárásából jövőre semmi névvel nevezhető törvényszerű vonatkozás ne történhessék.“ Ezen jegyzőkönyi tétel következtében a felirat elkészítése végett Ugrón Lázár, gróf Bethlen János, Gálfi Sándor, Berzeviczi József és Henter János személyeikben egy fiók-bizottmány neveztetett ki a határozott feliratnak még e gyűlés folyama alatti elkészítésére, mi is elkészülvén, a bizottmányi gyűlés azt egyhangúlag elfogadta, s ő cs. s apostoli kir. Felségéhez felterjesztendőnek határozta. Ezek után a központi bizottmány a követzőleg alakíttatott össze elnök: Lukács Gusz főkirálybiró helyettes ur; tagok Ugrón Zimond, Török Ferencz, Szabó Márton, Ferer Miklós, Dimény Zsigmond, Farczádi Sánc Henter János, Jakabházi Zsigmond, Szenthilyi Ferencz, Ferenczi József, Szabó Ere Máté Lajos, Ugrón János, Tibád Antal, Fox Károly , a 11 viv . Henter Antal. Olvastatott még a kir. főkormányszéknek az rendelete, melyben a birodalmi tanács által írott s mellékelt személyes szabados és házi jog védelméről szóló törvér czikkel vagy nem fogadásáról véleményt rene felküldeni, mely kormányszéki rendeletre az idiglenes bizottmány jegyzőkönyvileg következőeg nyilatkozott: „A bizottmány már töbször kimondott elveihez újból is ragaszkodv nem tartja magát jogosítva a felolvasott rendlet tárgyalására, annyival kevésbé, mert e felovasott rendelet országgyűlés körébe tartozó tagyat tartalmaz, utasítás adhatási jogot pedig bizottmány nem gyakoroltat. Végre a jegyzőkönyv felolvastatott, hitelesitetett és gyűlés a fökirálybirói helyettes ur álta bezáratott. Követeink lesznek: A parajdi kerü letben: gr. Bethlen János, a homorod kerületben: Dániel Gábor, a keresztül kerületben: K. Horváth János, Sz. U d v a r h e l y r ö r: Boér János. (Kolozs: Közlöny.) Kolozsvár, május 27. Mai napon tartatott meg Kolozsvártt Kolosd megye bizottmányi gyűlése. E gyűlésben migot Boér Ferencz ur elnökölt, mint újonnan kinevezett törepáni helytartó s a gyűlést valóban igen elkötelezte előde mlgos Gross Gusztáv ur, a ki egy levélben tudtul adta a megyének hogy főkormányszéki tanácsossá lett kineveztetése után mélt. Boér F. ur lett utódja, elkötelezve mondjuk, mert hitelesen még csak innen tudtuk meg a változást. Azonban tartsunk rendet! Magos Boér Ferencz ur egyszerű beköszöntése után megemlíté, hogy minő fontos tárgyban kell a bizottmánynak tanácskoznia s felkérte a jelenlevők támogatását. Erre felolvastatott a bizottmányi tagok névsora. E műtétnek, miután senki nem vette számba a hiányzó vagy jelen levő tagokat — semmi gyakorlati haszna nem lett volna, ha gr. Bethlen János fel nem használja alkalmul Berde Mózsa mellett szót emelni, a ki 1848-ki politikai maga viseletéért — bár mg volt választva — ki volt zárva a bizottmányból, de a kit most rehabilitálni indítványozott a közelebbi amnestia következtében. Indítványa határozattá lett. A főkormányszék azon rendeletére, melyben meghagyja a megyének, hogy némely olyan tárgyakban melyekre a múlt gyűlésen elmulasztotta a bizottmány határozatot hozni , ez alkalommal hozzon határozatot, kimondatott, hogy a megye ragaszkodik akkori határozatához. Ez után a központi választmány megválasztása tűzetvén ki tanácskozás tárgyául, Zeyk Károly kimondatni indítványozá, hogy törvényeink értelmében nem lehetvén több erdélyi országgyűlés, e közelebbi gyűlést, mint országgyűlést törvényellenesnek nyilvánítja. És ha e gyűlésre a megye mégis képviselőket váalszt, ezt csak azért teszi, hogy ezáltal tért nyisson független hazafiaknak ott elmondani alkotmányos és törvényes nézetüket. Az indítványt a bizottmányi gyűlés egyhangúlag határozattá emelte, s ellene csupán egy román ajkú bizottmányi tag nyilatkozott, mint mondá azért, mert restelné következetlennek lenni, mikor az előbbi gyűlésből egy minoritás, melynek ő is tagja volt, országgyűlésért kérvényezett. Ellenvéleménye jegyzőkönyvbe igtattatott. Erre a főispáni helytartó nő egy névsort vett