Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)

1863-08-01 / 4039. szám

szetesen az ily eljárás ,czélszerűleg csak ott alkalmazható, hol a bérleti idő több évre köttetett; ez, pedig annyival is in­kább czélszerű, mert ily módon mind a birtokos biztosítva érezheti magát, hogy jövedelme idővel sem fog csökkenni, mint pedig a bérlő, hogy bekövetkezhető csa­pások után sem fogja elveszíteni eddigi szerzeményét, egész vagyonát, mert a­mit veszíthet, reménye van legalább rész­ben vissza is szerezhetni, anélkül, hogy a birtokot egy vagy két év alatt kényte­­leníttetnék kizsarolni. A feljebb elősorolt módon van ellátva minden I. osztályú bérlő gazdálkodása. Én,­­ és velem számosan ismernek, tudom, nem egy így rendezett bérlői gaz­­dászatot, melylyel a birtokos tökéletesen meglehet és mégis van elégedve; mert ez nyújt kezességet arra, hogy birtoka évek hosszú során át is, nem hogy az elsová­­nyodás és kiélés által értékéből veszítene, sőt inkább nyer, meglevén többszörözve az eredeti termőképesség folytonos és jó trágyázás által; értéke pedig emeltetik, még pedig a czélszerü faültetések által is, melyek a birtok segélyzete és rendes felosztására alkalmazvák. Itt az alföldön ilyen bérlő igen sok van. Minden vidéken látja a szemlélő mű­ködni az első rendű és legkitűnőbb eké­ket, boronákat, a legczélszerűbbeknek is­mert vetőgépeket, hengereket és annak idején a cséplő­gépeket, melyeknek egy része nyomtatás után malmokat hajt, megkímélvén az igavonó marhát az őrlés­től. Örömmel láthatjuk évről évre ter­jedni az ily rendszeres gazdálkodásokat, melyek a szegény nép jóllétét is nagy­ban segítik elő, a mennyiben a munkás kezek díját emelik s folytonos keresetről biztosítják. Főtényező itt, hogy a bérlő is bírjon vagyonnal — és ilyen sok van. — Nem a haszonbér, de a haszonbérelt birtokba befektetett tőke biztosítja inkább a bir­tokost , mert bekövetkezhető csapások csupán a bérlőt érik, míg a birtokos leg­feljebb jövedelme kis részét kénytelen nélkülözni , de azt is csak egy időre. Az ily bérlők tönkrejutása azonban idővel bizonyára a birtokost is nagyobb mérv­ben sújtja , mert bérlője pusztulásával ő is jövedelme nagyobb részét kényszerül koc­káztatni, és pedig úgy, hogy az köny­­nyen el is veszhet. Térjünk át a második osztályú bér­lőkre. Ezek egyes községekben mindig található oly földművelőkből állanak, kiknek néhány darab igavonó jószáguk és a földművelésnél elkerülhetlen szüksé­ges gazdasági eszközük van ; saját szer­zemény vagy öröklés útján egy kis ösz­­szeg birtokába jutottak, ezzel földet bér­lenek — gyakran a legmagasb árakon — és azt jó szerencsére bevetik, ha a termés jó, úgy továbbra is bérlők maradnak ; ellenkező esetben kénytelenek kicsiny vagyonkájukat kötelezettségeik teljesíté­sére áldozni és vállalatukkal fölhagyni. Ez osztályba sorozhatók még azon bér­lők, kiknek községi tanyaföldjeik van­nak, húsz, harminc, hold, több vagy ke­vesebb. Ezek többnyire földjeik jövedel­mét keveselvén, tehetségükhöz képest egy kevés földet bérlenek, és ha a takar­mánynál egyéb nem is marad fáradság­ és munkájuk jutalmául,­­ még sem ve­szítenek, sőt annyit nyernek, hogy lábas jószágukat szaporíthatják és saját földjü­ket ez által nagyobb mérvben trágyázhat­ják és javithaják. — Ez osztály a földet javítani csak ritka esetben szokta, a mennyiben különösen az utóbbiak a bér­leti birtokról minden termést eltakarit­­nak és a földnek uj táperőt nem nyújt­ván, azt elsoványítják, kiélik.­­ Bérleti idejük is csak egy pár évig tart, mely folytonos új bérlések miatt a föld szokott rendesen szenvedni, úgy, hogy idővel a tulajdonosnak lehet oka ily bérleti rend­szer alkalmazása miatt bánkódni. A III. osztályú bérlők, kik pénzüket nem mérik, vagy nem koc­káztathatják, felesek alkalmazásával kezelik a bérbe vett birtokot. Temészetesen a feles, a föld gyenge műveletéért, minden termésnek felét, mint munkadíjat elviszi. Az igy ke­zelt föld előbb-utóbb, ha még oly kövér is, el fog soványodni és a mily mérvben alább száll a termő erő, épen úgy csökken a jövedelem is. Több oly birtokot ismerek, melyek néhány év előtti termő erejüket több, mint fele részben elveszték , és itt fő ok a feles művelet és a csaknem éven­­kénti új bérbeadás, mikor a bérlő is több­nyire változni szokott, nem lévén remé­nye az általa kizsarolt földből a haszon­bért és kívánt nyereséget kicsikarhatni. A feles rendszer által kezelt föld trágyát soha sem lát , mert ma itt, holnap vagy egy év múlva épen ellenkező helyen mé­retik ki a felesnek is az általa művelendő terület. Az ily gazdálkodás a birtokosra nézve a lehető legkárosabb, mert ez által annyira kiéledik földje, hogy a melynek holdjáért most 6, 8, sőt vannak helyek hol 10 —15 forintot fizetnek — pár év múlva ezen összegnek alig fogja harma­dát kaphatni , és azon harmadrészért is még jobban kelletik erőltetni a földet. A IV-dik osztályú bérlő pedig mél­tán nevezhető a föld ostorának. Jaj an­nak a földnek , mely ily kezek közé kerül ! Nem marad semmi itt , mód megkisértetlenül, hogy a kibérlett föld minél magasabb áron adathassák át másoknak. Ez utóbbi időkben épen az e fajú bérlők vergődtek zöld ágra, mert a nép minden rétegéből számtalan óhaj­tott haszonbérlő lenni. Kinek néhány fo­rintja volt, kivett jó drágán pár hold föl­det, még számos kézműves is, elhagyva jól jövedelmező keresetét felcsapott bér­lőnek, azon reményben, hogy pár év múl­va nagy úr leend. Sajnos, hova viszi az embert az urasági vágy és a munkaraeg­­unás. A legtöbben azon hitben lettek bér­lőkké az ily kézművesek, hogy mint bérlő­nek majd áldott semmit nem tevésben foly­nak napjaik és készen repül a sült galamb, csak szájaikat kell felnyitni. Több ily kézművesből lett bérlő egész életén át szerzett v­agyonát belefekteté a drága bér­letbe, s pár év múlva csaknem mint koldus állt. Vagyonát pedig korántsem a birtokos tette el — ki őt hitből sem is­­meré — hanem a főbérlő, kitől alhaszon­­bérben bírta a földet. A legtöbbnyire az e­gV-ik osztályba sorozható bérlő által min­den zugból előkerített apró bérlők kínoz­­zák, úgy­szólván nyúzzák a földet, mi­vel bérletük ritkán terjedvén túl az egy éven, igyekeznek minden módot megkí­sérteni, hogy a földből kizsarolják a haszonbért és az álmodott uraságot.­­ És hogy az ily eljárás egy pár bő­terméssel sikerült, a bérleti árak még magasbra emelkedtek és még többeket csődített a kis bérlők tömegéhez. A ki­ábrándulás is elérkezett, haj de későn. A nagy rész egész eddigi keresményét vesz­té és a még itt-ott fennmaradt vagyont elviszi a főbérlő, ki nehéz terhekkel adta csak ki a földet. Szóval, az e negyedik osztályba sorozható bérlők tulajdonképen nem is bérlők, hanem bérleti üzérek, kik számtalanokat tehetnek szerencsétlenek­ké, míg maguk meggazdagodva élnek kényelemben, semmit nem téve, here­ként. Véleményem szerint így osztályozha­tók az alföldi földbérlők, hogy mennyire sikerült minden osztályt leirnom? azt ítéljék meg azok, kik jobban ismerik ná­lam őket. Most áttérek a bérlők jelenlegi hely­zetének leirására, igyekezvén azt minden oldaláról híven másolni. GYULAI JÓZSEF: Az országos kisdedóvás ügyében. IV. Értesítés. (Vége.) Tudva volt tehát eddig is, hogy a főtisztelendő papság a kisdedóvás fontosságát kiváltképen is­meri, s hogy ezért az óvodák létesítésében nem egy lelkész úr bizony igen nagy buzgósággal és sikerrel fáradozott, mert ezt s azok neveit az imigy alakult óvodák s átalában a magyar kis­dedóvás történetének lapjain híven feljegyezve találjuk ; azt is tudjuk, hogy több nemes lelkű földesúr a maga cselédeinek s részben jobbágyai­nak számára majorbeli óvodát nyitott a múltban, miként ezekről is.értesitésemben megemlékeztem de hogy egy 2405 lelket számláló község saját erejéből is csupán lelkészének buzdítására virág­zó óvodát állított, erre még csak most találunk követendő példát a várad-püspöki-i óvodánál, melynek ismertetését nt. Pap Károly ref. lelkész ur levelének saját szavai után e helyen — mint következik — közölni alkalomszerűnek látom : „T. igazgató úr! Az országos kisdedóvás ügyében közrebocsátott III­­b értesítésében is­mételt felszólításira kötelességemnek ismerem a „püspöki­­ kisdedóvodáról“ a következő rövid értesítést megküldeni, nem ugyan a 25 pont sze­rint, melyek noha emlékezem rájuk, de jelenleg kezeim közt nincsenek, hanem óvodákról min­dent, mit csak lehet. „Én a lelkész, úgy magán összejövetelek­ben, mint egyházi gyűléseinkben, több ízben pengetvén a kisdedóvás ügyét, községünkben, sikerült lassanként az ügynek megnyernem az elöljárók figyelmét, de a legfőbb akadály volt helyiség nem léte, hol az megny­itta­thatnék. Vég­re ezen akadály is el lön hárítva az által, hogy a lelkész saját, 401. sz. alatti házát, mely a köz­ség köz­pén czélszerü helyen fekszik, e czélra ingyen felajánlotta addig, mig az intézet saját házzal bírhatna. Ekként „1858-ki május 7-kén megnyílt kisded­óvó intézetünk, oly részvétével a lakosoknak, hogy tömegesen vitettek fel a gyermekek az óvodába, s már két hét alatt 72 volt az óvodások száma. Kitűnt ebből, hogy az valóságos szükséget pótol községünkben, a­mi valóban úgy is van. Ugyan­is Püspöki Nagy-Váradhoz egy kis órajárásra esvén , a nők gyakran járják a várost, foglal­kozván zöldség, gyümölcs, apró marha stb. el­adásával, miből ők szép pénzt szereznek. Ekként most bizvánt hagyhatják el kisebb gyermekeiket, miután azokat jó kezek gondviselése alá adhat­ják. Az intézet azóta, szerénységében bár, de folyvást virágzik, százon felül lévén évenkint a 2­ 5 évesig lévő fi és leánygyermekek száma, valláskülönbség nélkül. A jelenlegi létszám 50 fiú, 62 leány , összesen 112. „Egyházunk és községünk sok pénzerővel nem rendelkezhetvén, csak a szükségre látta magát szoríttatva. Tehát óvónőül egy özvegy ifjú nőt, volt jegyző Kolozsi Gábor özvegyét Fekete Amáliát, ki három kiskorú leánykával maradt özvegyen, nyerte meg, mert az valóság­gal nyereség volt. Ő nem képeztetett ugyan szaktanilag, hanem helybeli leánytanítónk Fe­kete Sámuel úr leánya lévén, már itt foglalko­zott a leánykákkal; azután pedig Debreczenben és Nagyváradon a virágzó óvodákban időzött. E mellett aztán lévén igen szelíd természetű és ügyes, a gyermekeket valódi anyai gonddal, ezt szép renddel, nevelői ügyességgel párosítva,gond­viseli , úgy hogy minden látogató teljes méltány­lását kiérdemelte. Fizetése, mely valóban szerény, következőleg van megállapít­va : 1) Készpénz 210 ft osztrák ért., mely 105-öt a község, 105 öt az egyház pénztára ad. 2) Tiz köböl kétszeres busa az egyháztól. 3) Kát öl fa, ugyan­csak az egyház­tól. 4) Négy holdföld ugyancsak az egyháztól. 5) A gyermekek egész évre, csekélységet, t. i. 50 krajczárt fizetnek. „A­mi az óvoda felszerelését illetti, ez igen szerény korlátok közt mozog, s itt még sok hi­ány volna pótlandó. A lelkész ajándékozott né­hány darab könyvet, segédkönyveküt óvónő részére , továbbá ugyan ő, néhány arca és állat­képeket. Az óvónő maga ápol virágokat és ma­darakat. Játékszerek közül nincs egyéb egy kis kocsinál, mely gyakran szünetel az elromlás miatt. Az óvodában van : egy ágy, asztal, egy állvány — mind festett — a ruhák, kosarak, élelmi­szerek letételére egy fogas is. Vannak czélszerű ülő padok. — Egy szerencse, hogy az udvaron kitűnő jó vizű kút lévén, a gyermekek mindig friss vízzel látta hatnak el. Az udvar fekvése oly helyzetű, hogy nyáron, úgy dél­előtt, mint délután árnyékot találhatnak a gyer­mekek. „A fentebbiek szerint csak ideiglenes lévén az óvoda szállása , mind az által annak jöven­dője többé nem kétséges. Ugyan­is, a mostani helyiségben biztos szállása van mindaddig, míg az egyház srját épületet állíthat e czélra, s lévén ennek saját telke, sőt azon egy rozzant háza is, mihelyt körülményei engedni fogják, fel fogja azon az óvodaépületet emelhetni. Szükségéről, sőt nélkülözhetlenségéről pedig már a meggyő­ződés általános. Kitűnő annak haszna a leendő iskolásokra nézve. Ugyan­is ezek már az óvo­dában elevecségek mellett hozzá lévén szokva a rendhez, hangjuk a dalok és rövidebb énekek tanulása által már modulált lévén, s a nagyobbak már a betű ismerését, s a kisebb számokkali számolást is elsajátítván , feltünőleg jobban ha­ladnak, mikor iskolába adatnak azoknál, kik óvodába nem jártak. „A püspökii példa egyszersmind azt is tanúsítja, hogy, a­mely köz­ségek nem rendelkezhetnek na­gyobb pénzerővel, kevés eszközze­l is fel lehet állítani az óvodát, hol akarat és ügybuzgóság nem hiány­zik. És itt nem lehet eltitkolnom azon óhajtá­somat, vajha nők is képeztetnének óvókat, kik­nek ellátása, mindenesetre kevesebbe kerül, mint a képzett férfiaké. Mert most nem ritkán aggódtat bennünket azon kérdés : mi lesz, ha jelen óvónőnket elvesztenénk , pedig mi 500— 600 ftot nem adhatunk *) ? „Végre tájékozásul :­­Püspöki községben a lelkek száma : református 2200, romai kath. 180, zsidók 25. Óvodánkban van 2—4 rom. kath. és 2 zsidó. Boldog Isten, mennyi óvodánk lehetne, mennyivel kevesebb családi baj, az is­kolákban mennyivel több siker s az életben mennyivel több jó ember volna felmutatható, ha minden nem mondom 2405, de csak minden 10,000 lélek számára egy óvoda léteznék már hazánkban. — Ház szám 512. — A lakosok fő­ként szőllőmiveléssel foglalkoznak, mi a nőket is — a gyümölcsszedés miatt — nyáron házuk­tól gyakran kívül foglalkoztatja. A nyelv egye­dül magyar. „Ha netalán a tek. ur a mi vitézünket is, mely exoticus talán a központi egyesületre nézve, mennyiben sem javadalmaival nem él, sem rész­vétével nem gyámolithatja , felebaráti szereteté­ből szíveskednék becses közleménye 4-ik pontja szerint, óvodánkat könyvküldeményben része­síteni, ezzel becses nevét fölótevőnk sorába igtatnók, s igen le volnánk kötelezve. A neta­­láni küldeményt nevemre kérném intézteim pos­tán vagy vasúton, a mint czélszerűbbnek és költ­­ségkimélőbbnek látszik, minden költségek meg­térítését szent­ül ígérvén. (A várt küldemény valahára elküldetett a többivel együtt. Isten áldása lebegjen a nt. ur buzgósága felett).“ A „Tanodai Lapok“ mai száma is igen kelle­mesen lepett meg bennünket oly alapítvány ok­mányainak közlésével, melyek egyikében a ber­­zenczei plébános nt. Kavulák János úr (Somogy megyéből) a veszprémi püspök­­ nagy­­méltóságának jelentést tesz, miként a berzenczei iskolakötelezett gyermekek 240-et haladó szá­mának részére a már létező iskolán kívül egy másikat, mely „télen párhuzamos elemi osztály, nyáron pedig óvoda leendő“ alapított, vásárol­ván 1526 fton egy házat s letevén a folyó költsé­gek fedezésére 2400 ftnyi tőkét. Megszerezvén végre gróf Festetics György e méltóságának is évenkinti segélyezését. — Az okmányok máso­­dika e nagy méltóságú megyés püspök ur főpász­tori helybenhagyását és az ajándékozó le­­v­é­l alakisága iránt bölcs rendeletét foglalja ma­gában. Nem kételkedhetni, hogy Berzencze­­város lakosai nemcsak hála teljesen fogadják, hanem oda emelkedni is segítik ezen alapítványt, hogy főleg a még nem iskolaköteles 6—7 éves kisde­dek számára egész és valódi óvodának állítása is rövid idő alatt ki fog belőle kerüli. A tanodai lapokkal együtt mi is mondjuk, kisérje áldás, hosszú élet és hiveinek szeretete az áldozatkész lelkipásztort. Ha a nép reá érne átlátni, mily hasznos, sőt szükséges gyermekeit az utczától és országaitól, hol a testi lelki veszély ezer nemének van ki­téve, eltartóztatni s minél korábban nevelésbe adni, ha fel tudná számitni, mennyivel kevesebbe kerül e neveltetés azon anyagi kárnak és mulasz­tásnak értékénél, melyet szüleinek otthon a kis­ded naponkint — mondhatni rendesen — okoz, s ha volna tiszta fogalma a társadalom érdekei­ről, melyekkel ellentétes irányt vesz fel az elha­nyagolt gyermek, ha végre a vallás tanait oly szentnek tartaná, melyeknek megértéséhez és szerintök való éléshez a kisdedet az Isten na­ponkint nyilvánuló hatalmának­­ megismert­etésé­­vel előkészíteni és az erkölcsös élet megszokta­­tásával alkalmassá tenni kell , úgy bizonyára nem volna szükséges másoknak gondoskodni a kisdedóvó intézetekről, önként állított volna a­ár és küldené bele kisdedeit régen a nép.­­• De ez nincs így; a nép akkor látja csak a veszélyt és minden roszat, ha már ez bekövetkezett. — Ezért a belátóbbak és a népnek élén állók ki­ *) Ama derék óvónő fizetése ECO ftnál nem sokkal ke­vesebb s a hiány jövőben már könyebben fedezhető, egyébiránt nők képeztettek ezelőtt is,fogtak ezután is képeztetni óvókut, annak rendje szerint. Szíves­kedi­k elolvasni a nt. ur „A köznevelés alapinté­zetei“ czimtt iratom 6-ik lapjának 1-ső hasábját. vatvák arra, hogy a nép gyermekei és főkép társadalom javáért, legfőkép pedig Isten kedvé­ért az ily intézetek létrehozását és haszonvételét sürgessék, minden esetben tekintettel a vallásfe­lekezetekre és vallási véleményekre ott, hol a különböző vallásfelekezetek és a község lélek­száma azt engedi.­­ Ám a község lélek­­számaának kicsisége mellett a társadalom maga­sabb érdeke és Isten parancsa mást kíván; és hála Istennek, nem is fordul elő nehézség e rész­ben, mivel vannak általános igazságok, melyek a 2­6 éves kisdedek részére minden ellenvetés né­kül mindenkitől fogadtatnak és követésök üdvös. 6-ör. Az óvodákról eddig beérkezett állapraj­zokat és történeti adatokat a „Népnevelők lapja“ fogja közölni, minélfogva ezt és a „Tanodai la­pokat“ (melyekben jövőre szinte gyakrabban cserélhetjük ki nézeteinket a kisdedóvási neve­lés felett, de különben is mind akettő igen gyak­ran hoz oly czikket, melyből a munkás méhek példájára mi is sok mézet gyűjthetünk) az óvo­dák számára megszerezni és a „nevelési k­ö­n­y­v­t­á­r“-ban bekötve megtakarítani, mele­gen ajánlom és megrendelésük végett az óvodák mélyen tisztelt elöljáróit ezennel tiszteletteljesen meg is kérem. 6-or. Tisztelt ügytársim jól tudják, mennyi oknál fogva alkalmasabbak óvodákban padok­nál a székecskék, azért, hol a helyiség és költ­ség engedi, főleg a lelki erők fejlesztésére szol­gáló társalgó teremben nem is padok, h­­em székecskék alkalmaztatnak.­­ Ám ezek közön­ségesen ügyetlen , hidazott szalm­aszékek szok­tak lenni, melyeken a kisded kezecskéje igen sok babrálni valót talál, szalmáját tépegeti, s ugyan­ekk­or figyelmét mindig szélnek ereszti, helytelenségeket követ, hidjára áll, s vele együtt eldül, s t­­eff. Ezen bajok elhárításául a Thonettféle széke­ket találtam tökéletesen alkalmasoknak, melyek hajlított fából, körüléssel támlával ellátva van­nak s a kisdedek 3 korosztályához alkalmazott nagyságok, szinezetüknél fogva czélszerüek azért is, mivel a kisdedek szegekre sorban aggatható székeiket magok feltalálják, vezényletre leszedik, a vezénylett vagy lerajzolt alakban elrakják, rajtuk hátukat megvetve függélyesen ülhetnek és róluk könnyen felkelhetnek, mi­vel lábaikat a­ padolatra tehetik a nélkül, hogy kezeidet a széknek bármely részébe akaszthatnák, a köz­figyelmet ez által zavarhatnak ; e székek rend­kívüli tartósságukat és csinosságukat tekintve, nem is drágák. B­­rt miután a központi példány óvodabeli pvonezok szüleinek­­dabolásából már nekem sikerül maholnap az igen elkopott és minduntalan foszlásnak indult szalmaszékek helyébe a Thonetféléket teljesen kielégítő kísér­let után beállítani, ezeket egyszersmind, főleg az ujóvodák számára a felszerelés alkalmával meg­szerezni, nevelési szempontból lelkismeretesen ajánlani sem mulaszthatom el. Kaphatók Pesten Dorottya utcza 3-ik sz. a. Swoboda urnái nagy­ság szerént 1 ft 25, 1 ft 50 és 1 ft 45 krrért da­rabszámra. D­er. Schrecker Ignácz fényképész, ked­ves gyermekeinek a példány óvodába járatásánál fogva, i. é. május 5 én : „ A kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület képezdéje és példányóvodája“ csim alatt központi intéze­tünket égé­t felszerelésével, személyzetével és kisdedeivel együtt, tekintve a kisdedsereg levé­telének nehézségét, igen jó sikerrel fényképezve. E fényképnek példányaiból még néhány kap­ható alálí­ottnál 3 forintért, melynek felét a fényképész úr a 6-ik pont alatti Thonetiola szé­kek beszerzésére szánta. Ezt azon rem­ényben teszem közzé, miszerint kedvezőbb anyag­i helyzetben élő ügytársim, kik ezen intézet­ben töltött multjok emlékét kegyeletel meg­őrizni szeretik, annyival örömestebb sze­rzendik meg magoknak e képet, mennyiben a hála leg­mélyebb érzetével tisztelt s felejthetetlen Ney Ferenczünknek, kit az Isten sokáig éltessen, legkiesbb — 11/* éves — kedves gyermeke „Feri“ is, dajkája által tartatva, a nevezett ké­pen igen szembetűnik. Pesten, 1863-ki julius 20-án. Rapos József s. k., a fenn tiszt. egyesület intézetének igazgatója. Az ínségre vonatkozó adatok és javaslatok. *) „Ne légy keményszívű, s ne vond el kezedet szegényebb sorsú testvéredtől hamm tartsd azt inkább nyitva : testvéred, sze­­gényeid és országodban levő szükőlködők gyámolitására.“ Nekünk, b.-n.-szt.-miklósiaknak igen kevés volt az aratni valónk, ez is némely helyen oly ritka, hogy kézzel kelle kicsupálni, néhol sarló­val levágni, s igen ritka helyeken kerülhetett a gabna kasza alá — de mindenütt sűrűbb gereb­lye, szükebb villa lett szükséges. S mire a sze­gény ember földjét a jövő évre bevetette, s adó­ját a folyóra lefizette, s még nagy szerencse, ha földje ez évi terményeiből ennyit is kikap — — aligha utoló búza szemét már odaadni nem kényszerült, miből éljen ezentúl, mivel tartsa el számos családját egy hosszú ínséges éven át, m­­ivel etesse lábas jószágát, mely élete fenntartá­sának oly szükséges eszköze, midőn a gazdának sincs semmije ? A szegény részes, ki ezelőtti évek­ben 14—16 p. m. tiszta buzát, egyes darab lá­basjószága számára majdnem elegendő szalmát, polyvát kapott, most felével, mely még mindig roppant soknak mondható a gazda búzájához mérve — és szalma helyet fával, vagy ha ke­reszt számra dolgozik 15—16-ik kereszttel kell beérnie, s volna csak e­s­vány kereset is, de ez is hiányzik; a szegény napszámos osztály 20 kr. napi fizetés — eleség nélkül — sok pedig csak eleségért kinálkozék kukoricza kapálására, holott ezelőtt 50 krt f eleséget is kapott de fog­lalkozást nem találván, hon éhezik és aggodalom­mal néz a szomorú jelekkel közelgő jövőbe. — Soha ily borzasztó közelben aratás és éhhalál talán még nem állott. De nem elég e helyi bajunk, növelik ezt még más községbeli lakosok is, midőn hozzánk, kiknek bizonyára nem sok az adni valójuk, már­is ke­nyeret jönnek koldulni, hogy talán csak ideig­lenesen mentek legyenek az éhhaláltól, mely­nek Valkányon hír szerint már többen estek ál­dozatul. Ha a teremtő azonban jókor esőt adna, még legalább kukoricza-, bab-, köles- és krumpli­termésre leendne jó ki­látás­uk, de eddig a lát­határon mindennap tornyosuló felhőket, mi­dőn már majdnem enyhítő esőt halasztnak a szomjas, repedezett alig száraz­földre, a rögtön emelkedő szél annyira elkorbácsolja, hogy csak még remény és félelem közt tengődünk, ezen­kívül a lég oly fojtó s­­ikkasztó, hogy ember és állat egy arány­lag levert. A hévmérő reggel 18, és délkor 35 fokon áll, a­nélkül, hogy este csak kevés változás történnék vele. Ezek­b. n. szt. miklósi, s mondhatom egész bánságnak 13 ál­lapota. Da elég a panasz, nézzünk a bajnak nyilt, józan szem- és észszel jóra fogékony szívvel elébe, hogy mikép lehetne valamit legjobban s legczélszerűbben a később hamarább bekövet­kezhető súlyos ínség elhárítására nézetem sze­­rint tennünk. 1­ör. Előlegezzen az állami pénztár Magyar­honnak a végre pénzt, hogy tekintve az országun­kat fenyítő ínséget, lehetségessé válnék gabnát, a­hol épen elég jó termés van, vehetni s az állam részéről elengedve a behozatali vámezetést, a körülményekhez mért lehető legolcsóbb áron juthatni külföldről, melynek mi már oly sokat adtunk. Ha az állami pénztárban azonban a ki­vánt pénzösszeg nem találtatnék, vegyen az állam uj kölcsönt fel, mely ebbeli adósság leendő tör­lesztését ugyan Magyarhonnak mindegyik,e gab­­nasegedelemben részesült lakója évi részletek­ben az állam pénztárába, illetőleg magtárába — d­a ez bár utóbbinak értékbeni megcsonkításá­val történnék is — természetben az állam részé­ről kiállítandó nyugta mellett lefizetni kötele­zettségéül ismerendne; vagy 2 szót. Váljék minden község vagy város egy testületté, mely a jelenlegi termés és szokott évi fogyasztás megtudása tekintetéből magának ki­mutatásokat szerezve, a szüksé­glendő gaboa­­mennyiség beszerzése végett ház­i s külföldi ke­reskedőkhöz nyilvános árlejtési hirdetményeket intézne, melyeknek folytán a legkevesebbet ki­­vánó vállalkozó a gabnaszükségletet kiszabott áron s súly szerinti minőségben hitelbe, szokott országos kamatok mellett, pontosan szállitni kö­teles leendne, míg más oldalról szállító a kitett összeg s kamatai után, községi vagy városi tes­tület, mint egyetemleges adósok ingatlanaira tör­ténő betáblázással a leendő fizetésig biztosítandó volna, így mindenki a károsodástól ment lenne, jó minőségü s kellő mennyiségű gabnanemekkel elláttatnék. 3 szór. Ily formán behozott s előteremtett, a köz­köznépne­k jutó gabnasegély csak a nő és férjnek egy­etem­legesen és apró részletekben adassék át, nehogy a köznép szokása sze­rint búzáját a férj korcsmába vihesse, úgy hogy legjobb támogatás daczára hon a csa­lád mégis éhezik, mig a ravasz családapa gyer­mekeinek, nejének éltét — búzáért nyert — pá­linka alakjában garatra önti. És, sajnos, nem a rég j­öl fogott fixa idaea : e rögzött hiba szomorú valóság. Da nincs szabály kivétel nélkül és ezért annál is inkább tisztelet és becsület a de­rék kivételeknek. 4- er. A molnárok is a közszükséggel szen­vedjenek, a mennyiben tudniillik ,ra szokott vámnak csak felét, tehát 20 át különbeni bünte­tés terhe mellett vehessenek, mely ugyan drága­ság idején majd annyi értékű, mintha olcsóbb időben 10-et vesznek, ezen kívü­l pedig a kö­zönségnek egy 20 ad rész is igen jó esik, és bár csak némileg, de mégis valamit kevesbít a szük­ségen. 5- öt. Sütök, csak bíróság által megállapított és erélyesen ellenőrzött különböző árakon, ezekhez mért annyiféle súlyú és fehérségű kenyeret adhas­sanak el a közönségnek, és hogy ev akkor meg ne csalatlansék, az ekdi kenyérre papirszeletke különbeni jegy terhe alatt legyen ragasztva, melyen a súly, ár, lisztosztály, úgy a sütő neve kinyomatva legyen, hogy netaláni áthágásoknál az illető sütő, ki ilyformán áthágását nem tagad­­hatandja, felelősségre vonathassák, avagy 6- szor. Őröltessék a kenyérfogyasztásra szánt búzának legnagyobb része város vagy község választmányi tagok felügyelete alatt meg, és ké­szíttessék lisztjéből kétszersült (Zwieback), mi­ként ez várak hosszabb idővel élelmezésénél tör­ténni szokott, hogy mihelyest a köznépnek ke­nyérre leend szüksége, ahhoz minden további pénzkiadás nélkül juthasson; az eljárás még ne­talán­ külföldre történő gabnakivitelt is feltételez, melyet egy rendelvény által szilárdan meg iltani kellene. — Azonkívül minden gabnatulajdonos bizonyos ár mellett biróilag kényszerittessék bősége eladására. (Vége következik.) *) Közös lévén a baj, mely hazánkat a mostoha idő­járás miatt fenyegeti, közösnek kell lenni a segély­nek is, mely azt megelőzheti, vagy enyhítheti. És e tekintetből ismételve jelentjük ki, hogy legszíve­sebb készséggel nyitunk tért mindazon vélemények­nek, melyek e közös csapás elhárítása, vagy kön­nyítésére c­élzó módokat és eszközöket javasolvi hivatvák, alkalmat szolgáltatva ekként a jobbnak, a czélszerűbbnek kiderítése, s felhasználására, de hozzá teszszük, hogy lapunk e vélekedéseknél csak a kötelesség te­tt előadónak és nem egyszer­smind az indítványozó vagy szavazó­nak szerepét végzi. Szerk. Magyar Tudományos Akadémia. Július 27 én, mint érintők, a msthem­ és ter­mészettudományi osztályoknak volt ülése, egy­szersmind azonban összes ülés volt. Az érdekes előadásokon kívü­l több közérdekű tárgy fordult elő, melyekről érdemes dolognak tartjuk bőveb­ben értesíteni a közönséget. Először is J­e­d­­­i­k Ányos rendes tag­, mint akadémiai kiküldött, a Nagy Károly féle bicskei csillagda gyűjteményéből az akadémiát illető műszerek átvételéről és ideiglenes elhelyezésé­ről tevén jelentést, előadó, hogy az érintett mű­szerek Somossy Lajos helytartótanácsi titkár úr felügyelete alatt Starke Gusztáv, a bécsi­­mű­egyetem gépészeti osztályának segéde által leg­nagyobb részint ládákba, kellően bepakolva, július 13 án és 15-én Pestre szállíttatván, jelen­tést tevő rendes tagnak átadattak, s az akadémia alelnökének előleges beleegyezésével addigi megőrzés végett, míg az akadémia épülő palotá­jába áttétethetnének, az egyetemi épület egyik teremében rakattak le bepakolt állapotban. Je­lentése mellett bemutatja Jedlik az érintett tu­dományos eszközök jegyzékét. Az akadémia köszönetet mondott a nm. helytartótanácsnak, hogy e tudományos eszközökből részesíttetett; köszönetet mondott egyszersmind Somossy La­jos helytartótanácsi titkárnak a többször említett eszközök kijelölése és átadása körüli fárado­zásáért. Következett Szabó József lev. tag közérde­kű előadása, mely a pesti hengermalom és két kőmalom lisztjének 1860-ban általa végrehajtott összehasonlító vegyvizsgálatát mutatá be. Az eredmény számokban kifejezve, a következő. Az őrlemény 100 részében találtatik :

Next