Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-01 / 4063. szám

Lemén­yi Brán beszéde, ki meglehe­tős nyomatékkal állttá, miként a romá­nok egykoron egyedül uralkodtak a hazában. Ámde ama három pontú programm keresztülvitele csakis a mohácsi gyász­nap után fejlődött, és a lipóti szerződés által az egyetemes magyar alkotmányba visszakebelezett erdély részi ősi alkotmány alapján lehetséges, e nélkül, miután tartományi gyűlés ezen alkotmányt s annak magna chartáját többé nem léte­zőnek elismerte, a beczikkelyezés ily alakban fövényre épített, alap nél­küli ház marad. Avagy talán azt mondják románaink, hogy az erdélyi ősi alkotmánynak csu­pán külalakját tekintik eltörölt­nek ; de hisz a negyedik nemzet esz­méje ma már valóban csak forma­ság, mert az egyéni kiváltságok eltör­lése után fenntartani akarni az azok­kal egy eredetű nemzeti és testületi ki­váltságokat, nem fér meg az átalánosan kimondott jogegyenlőség nagy elvével, s oly visszaesés volna, mely szükségkép a többi apróbb népfajok elnyomását von­ná maga után. De sajátságos ethnographiai viszo­nyainknál fogva, miután a román nép a többi nemzetek közt elszórva lakik, ki sem vihető, tudjuk ugyanis, hogy az er­délyi három egyesült nemzet tulajdonkép nem annyiban nyelvi különbséget, mint három politikai területet képvisel, melyek mindenike saját jogtörténelemmel, s eb­ből fejlődött, s az egyetemes magyar alkotmány alaptörvényein nyugvó más más magánjoggal és különböző poli­tikai közigazgatással bir. A román nem­zet, mely különvált s önálló tömör töme­get sehol sem képez, külön jogtörténe­lemmel, külön köz-vagy magánjoggal nem bir és nem birt. Ugyanis a magyar megyékben s vidé­kekben —­s a székely föld némely cse­kélyke pontjain lakó románokra nézve a magyar és székely magánjog volt kö­telező. Ha nemesek voltak, a nemesi ki­váltságok és minden egyéni és politikai előjogokban ép úgy, részesültek, mint a székely és magyar nemesek, ha pedig az úrbéresek osztályába tartoztak, csak úgy szolgálták földes­urukat, mint akár a székely akár a szász jobbágy. A „király földön“ a román és oly szabad polgár volt 1848-ig is, mint bármely szász, legalább lennie kellett volna; magánjogi tekintetben a szász ,,s­­ a t u­t­a­­k szerint örökölt és osz­tozott , szóval, minden tekintetben a ,, király föld"4 polgára volt s annak ha­tóságai és törvényszékei alatt állott. Ezt Bohatielu is elismerte, fej­tegetvén, hogy a román nemzetnek nem elégséges az egyéni jog, miután ezzel már 1848 előtt is bírt. Kár, hogy bőveb­ben nem fejtette ki e tételt, mit ha tesz, önként rájött volna, hogy ez csak egyéni kiváltság volt, az egyéni jogot a jogegyenlőség folytán csak az 1848-as törvények adták meg a románoknak, úgy mint másoknak is. Mi értelme van tehát már ma a negye­dik nemzetnek egy népvándorlás, s a civilisatio évezredes vívmányainak meg­semmisítése, valamint a más kisebb nem­zetiségek elnyomása, szóval, a haza oszt­­hatlan integritásának fölbontása nélkül. De mi gyakorlati haszna van akkor, midőn minden törekvésnek oda ke­lene irá­nyulni, hogy egy jog és törvény legyen irányadó az egész hazában. Az erdélyi terület tökéletes és elvitázhatlan tagja a magyar koronának, már­pedig Magyarban más részeiben nincsenek kü­lön beczikkelyezett nemzetiségek; sőt ha a románokkal együtt az öszbirodalmi alkotmány álláspontjára helyezkednénk, ezt is kérde­zhetnék : hol vannak a laj­­thántúli tartományokban ilyetén külön beczikkelyezett nemzetek? Vagy ha az eszme birodalomszerte alkalma­zásba hozatnék — már pedig „quod um­ justum, alteri aequum“, hány ily nemzeti­séget kellene külön külön törvénybe ig­­tatni ? Formulázzák tehát román véreink úgy ez inarticulatiót­, hogy senki jogát ne csorbítsa. Siulutiu érseknek a három nem­zet ,,unio“-jára vonatkozó kívánságára holnap visszatérünk, ma még csak azt jegyezzük meg, hogy erdélyi alkanczellár b. Reichenstein Ferencz úr is meg­érkezett, résztveendő az itteni tartományi gyűlés tanácskozásaiban. A mai ülésben azonban gyöngélkedés miatt jelen nem lehetett. Mondják, hogy magával hozta volna a birodalmi tanácsot illető 4 ik kir. előterjesztést. — B­a­r­i­t­z visszaérkezett brassai utjából. Gr. B­é­­­d­i György hol­nap estre Töplitzbe utazik. A­l erdélyi tartományi gyűlés XVII. ülése, N.-S­z­eb­e 13. aug. 28 án. Kezdete d. e. 10­4 órakor. A váltva olvastatni szokott jegyzőkönyvi szö­vegek közül ma a román szövegen volt a sor az első felolvasásban, utánna a múlt ülés magyar ,a német szövege olvastatott, mi csaknem fél óráig tartott. Schuller L­i­b­­­o­r majd teljes interpallatióját, majd interpoláló társainak neveit kívánja jegyzőkönyvbe igtatni. B­a­l­o­m i­r­­ a jegyzőkönyv egyéb részéhez akart szólni, elnök azonban a szőnyegen levő fontosabb s előrelát­hatólag hosszabb tanácskozást igénylő tárgy te­kintetéből elejét veszi a meddő vitának, s a jegy­zőkönyv módosu­lan elfogadtatik. A napirenden álló első királyi előterjesztés fölötti általános vitában következő szónokok vettek részt: B­é­­­d­i György gr. (kir. hiv.) Mindamellett, hogy a román nemzet tettleg élvezi már mind­azon jogokat, melyeket eddigelé csak a kiváltsá­gos három nemzet mondhatott magáénak, ő mégis örömest pártolja a bizottmány javaslatát, miként, miután a román nemzet akkora súlyt fek­tet ez inarticulatióra, megnyugtatva legyen politikai és vallási egyenjogúságának törvény czikkeinkbe igtatása által. (Éljenzés.) Szónok úgy véli, hogy ez által a románok is ér­dekelve lesznek azon ősi alkotmány fönntartá­sában, melyet az ország ö­felsége kegyelméből, a kor által igényelt változtatásokkal visszanyert, s reméli, hogy a román nemzet testvérjobbot nyújtván a többi nemzeteknek — együtt köny­nyebben megvédendjük autonómiánkat. (He­lyeslés.) Siulutiu érsek, jobbadán ismételvén azt, mit eddigi beszédeiben már elmondott, fejtegeti, miként a román nemzet, mely négy század óta van kirekesztve a más 3 nemzet és 4 vallás szö­vetségéből, a gondviselés és Ő Felsége jóvoltá­ból csak most vehet részt a közös törvényhozás­ban. Annak bebizonyítására, hogy a román nem­zet a többi nemzetekkel közösen bírt jogait nem feltségsértés, vagy a törvényes fejedelem elleni lázadás, hanem csupán az akkor Európa­­szerte folyamatban volt fanatismus folytán vesztette el, szemlét tart szónok azon egyes események felett, melyek által a román nemzet állitólag lassan kinti hanyatlása előidézte­tek, s az a hazai érdekektől mindinkább elide­­genittetett. Végül formulázza a román nemzet kívánalmát, mi se több, se kevesebb, minthogy a magyar, székely és szász nemzet mellé negye­diknek felvétessék az erdélyi ős alkotmány ér­telmében, d e végett a­z erdélyi „politico-natio­­nalis“ államrendszerbe, az erdélyi karok és Rendek közé, s a három nemzet szövetségébe (unio trium nationum) fekebeleztessék. Pártolja tehát a kormányi előterjesztést úgy, a­hogy azt a bizot­mány módosította. S a g­u­n a püspök : E terem igen c­atik, na­gyobb tér kell a mai ünnep megülésére, s a mai tanácskozás tárgya felett, a tróntól le az utolsó gunyhóig, örülni kell minden erdélyinek, mert fontos és nagy horderejű ügy van szőnyegen : a román nemzet és vallásainak egyenjogosítása. Sőt azt gondolom, hogy azok is osztoznak ez örömben, a­kik eltérő politikai nézeteiknél fogva távol vannak. Megemlíti továbbá szónok, hogy a fejedelem rég óhajtja ezen egyenjogosítást, de csak most vihette azt keresztül. Kiemeli ezután, hogy a románok e kívánságukat az ősi erdélyi alkotmányra alapítják, minthogy ez alkotmány­nak több igen becses és mindenként fenntar­tandó momentumai vannak, ilyen az, mely a szabad vallásgyakorlatot biztosította akkor, mi­dőn a többi Európában örökös harczban éltek a népek a vallási különbségek miatt, de Erdély al­kotmánya oly erős és szabadelvű volt, hogy en­nek védelme alatt a testvér nemzetek és vallá­sok békésen megfértek e­gmás mellett. Végre kijelenti, miként pártolja a kormányi előterjesz­tést a bizottmányi módosítványnyal, mindazon­által egy törvényc­ikk helyett kettőt óhajt; egy­iket a nemzeti, másikat a v­a­l­­­á­s­i egyenjogúsítás felett. Schuller Mihály örömmel üdvözli a javas­­atot, a szükséges módosításokat meghozza a részletes vita. Felhívja ez alkalommal a becsik­­helyezendő testvéreket, hogy ne rójják fel em­­bereknek azt, mi a kor hibája volt. Dicsőíti a régi erdélyi vallási törvényeket, melyek az ab­solutisms, sőt a concordatum által is érintetle­nül maradtak, s örül az azok szellemével meg­egyező törvényjavaslatnak. Lázár Sándor a kir. előterjesztést tekinti alapnak, és figyelmezteti Erdély többi nemzeteit, mikép a román nemzetnek keblükbe leendő föl­vétele által épen nem követnek el sérelmet az előbbi alkotmány ellen, valamint attól sem tart­hatnak, miszerint az Erdélyben lakó többi nem­zet a románok beczikkelyezése álta­l arra fog ösz­önöztetni, hogy szintén kérje az egyenjogú­sítást, miután az örményeknek már ezelőtt is megvoltak a vsnf,ak jogeik, melyeket két váro­sukban gyakoroltak, és ezután is gyakorolhat­nak, a zsidók és czigányok ssána pedig cseké­­yebb, sem hogy politikai nemzetet képezhet­nének. Bohatiely Sándor kiemmeli, hogy a román nemzet egyenjogúsítását a régiebb erdélyi alkot­mány értelmében kívánja, hogy ezt alap­tör­vénynek tekinti, s hogy a román nemzet ezen alkotmányt minden időben f­nntartani kíván­ta még akkor is, midőn annak javadalmai­ban nem oszto­zott vérét, ontván érette; tanúsít­ják ezt azon számos román családok, melyek meg nem­ fizettek , és így most is fenntartani óhajtja az octoberi diploma és februári pátenssel egyetemben. Fölemli­­ továbbá, hogy a román nemzet az egyéni szabadsággal nincs kielégitve, miután azzal 1848 előtt hirt, a megyékben ép azon jogokat élvezte a román, melyeket a ma­gyar nemes, a királyföldön és azon polgári ki­váltságokat, melyeket a szász polgárok, s a ma­gyar városokban pedig a magyar polgár és igy tovább. A román nemzet tehát nemzeti egyenjo­gúságot követel. Végre gr. Béldy Györgynek fe­lelvén, biztosítja a többi nemzetiségeket a román nemzet testvéri érzelmeiről, valamint a trón iránti hűségről is, mely iránt mindig hű és engedelmes volt, annak fenntartásáért küzdelmeiről bő ta­nulságot nyújtván a két román határőrezred hős magatartása. P­u­s­c­a­r­­­u­ úgy véli, hogy a román nemzet beczikkelyezésének már csak azért is meg kell történn­i, nehogy valaki azt gondolja, hogy e nemzet az égből cseppent le minden jog és tör­ténelmi múlt nélkül. Nemzete elnyomását é is ez Európában az időben atalán uralkodott val­lási türelmetlenségből származtatja, mely mind­eddig tartalomig nem a Felséges Habsburg ház­zal a román nemzet napja is föl nem tűnött. I. Leopold segitni akart e nemzeten, midőn meg­engedte, hogy ősi vallását elhagyva a gör. catho­­lika vallásra áttérjen, ám de ez nem sokat se­gített, mert g. e. püspök Klein panaszolt az or­­szággy­ülésen, hogy a Lipót hitlevele nem tart­a­tik meg. — Éz igy léptek fel a román püspökök minden eredmény nélkül az 17101, 1836 és 1842 iki országgyűléseken; mindaddig, m­ig császár ő Felsége helyre nem állította a román nemzet régi szabadságát. A román nemzetnek az egyéni jogon kívül még nemzeti beczikkelye­zése elkerülhetlen szükségesség, mert nem tud­hatni, nem fog-e alkotmányunk ismét elvétetni, vagy nem fogunk-e mi azon ide hátrább változ­tatni akarni, mond szónok, nekünk minden jö­vendő eshetőség ellen biztosítnunk kell magun­kat, annál is inkább, mivel ezen beczikkelyezés által épen az erdélyi alkotmány jogfolytonossá­gát tartjuk fen. Pártolja a bizottmány javaslatát. M­í­g a Döme pártolja bizottmány munkála­tát, fentartván magának a jogot e tárgy felett a részletes vita alkalmával többet mondani. Gull nehéznek tartja ezen inarticulationális törvényjavaslat fölötti tanácskozást, mivel oly elveket kellene megállapítni, melyeknek részle­tes kivitele előreláthatta. A vallás szabad gya­korlása s egyenlő politikai jogok átalában véve a nemzeti universitás s az 1848-iki rendek által rég kimondatott s az cet diploma által még na­gyobb mérvben kiterjesztetett. A román nemzet tehát csakis ezen említett jogkörön kívül még azon előjogokat akarhatja a hozandó törvény ál­tal élvezni, melyekben azelőtt a 3 kiváltságot nemzet és 4 bevett vallás részesült. E kívánság­nak alaki akadályok nem állnak útjában. Mert alaki tekintetben helyre van állitva az erdélyi alkotmány, sőt Kemény b. abban gyökerező uj intéz­ményeket léptetett életbe. Távol van Ke­mény b. intézkedéseit dicsőitni, mivel oly párt elhamarkodott lépései voltak, mely se nem felej­tett, se nem okult, de ha gáncsolja is az eljá­rást, mit, mivel a minisztereket illeti, szabad, elégséges oka van azt egészben jogosult ténynek elismerni. A Kemény K. féle kormány nem állí­totta teljesen helyre a régi alkotmányt, de ha egyrészt tagadhatlan, hogy az intézkedések, me­lyek folytán Erdély jövőbeli állandó rendjét itt előkészítni hivatva vagyunk, változni fognak , úgy másrészt törvényhozási tevékenységünk alapja mégis mindig az erdélyi alkotmány ma­rad. De anyagi tekintetben nehézséggel jár az inarticulationak említett értelembeni keresztül­vitele. Mert eltekintve attól, hogy az előbb jogo­sultak jogkörükben ez­által megszoríttatnának, fő kérdés az, mikép egyeztethető meg ezen elő­jogokra való visszatérés az elfogadott októberi diploma nagyszerű egyenjogositási elvével s vannak kétségbe vonhatlan hazafiusági állam­férfiak, kik a szabadelvüség csábitó zászlója al­tt a régi erdélyi rendszer odahagyásával egy általános erdélyiséget (Siebenbürgerikum) ki­­küzdeni készek, a mely esetben az inarticulatio és pedig sem az emberiség, sem Erdély haszna nélkül, könnyen elmaradhatna. De ezen politikai egyformaság nem csökken­tené a nemzetek és vallások súrlódását, hanem ellenkezőleg csak előmozdítná, úgy hogy végül vagy n­épkeverék vagy egyetlen uralgó nemzet és talán egyetl­n egyház állna elő. Szóló azon­ban minden nemzet és vallásnak szabad mozog­­hatást kíván, s attól tart, hogy ama küzdelemben az alkotmányosság is koc­káztatva lenne. Több­ször kinyilatkoztatott meggyőződéséhez ragasz­kodik, hogy regüdvösb Erdélyre nézve a régi alkotmánynak az új államtörvények szerinti ki­fejlesztése , de a­mint e végből áldozatokat hozni mindig kész volt, és úgy kész most is a románok inarticulatiója által szaporodó nehézsé­gek legyőzésére közreműködni, a­mennyiben az inarticulatio nehézségeket, de nem legyőzhetet­len akadályokat okoz. Pártolja tehát a kormány előterjesztvényét, a bizottmány módosításaival, de nem ellenezné Saguna b. kívánságát, hogy a törvényjavaslat két részre osztassák, s így neta­­án újból a bizottmányhoz utasíttassék. Föntartja magának a részletes vitánál módosítványok téte­lének jogát. Bran de Lemény fölemlíti, mikép Erdély­ben 105-től 1459-ig a román nemzet volt egye­dül­i uralkodó. Ez utóbbi évben nyilatkozta to­­­ti jogainak elvesztése és hozattak az 1848-ig uralkodó barbár törvények, melyeket azonban azon kornak rév fel. Elősorolja továbbá a káro­kat, melyek a három nemzet uniója folytán, a nyomasztó igát lerázni akaró parasztháborúk által okoztattak, míg végre kiemeli a jólétet, melynek a román nemzet a Habsburg ház alatt örvend, és a bizottmány javaslatát, miután csak ez képes a román nemzetet kielégíteni, pártolja. Gr­etanu szintén a bizottmány javaslata mellett szól azon hozzáadással, hogy mint Saguna püspök, ő is két külön törvényt óhajt e tárgyban. P­e­p­e­a nem akarja a házat ismétlésekkel fá­rasztani, s csak röviden pártolja a bizottmány szerkezetét. B­aló mir­­ a javaslat ellen fog szólni. Ülés vége 13/4 órakor. Az átalános vita holnap folytattatni fog. 1. 1. Vidéki tudósítások. Istvánfalván aug. 28. Már a múlt évben összeállónak volt a Berzava mentében levő uradalmak és községek képviselői egy társula­tot alakítandók, mely a berzavai töltések jó kar­ba helyeztetését ellenőrizte és további fentartá­­sukról gondoskodott volna,­­ miáltal Toron­­tál megye délkeleti részét fenyegető további vízáradások elháríttatnának. Alakulása feltéte­léül pedig az szabatott, miszerint a mostanság közlekedési utakul használt hiányos töltések közmunkaerő által kijavítva adassanak át a tár­sulatnak további fentartás végett. Bár a um. helytartótanács e kívánsághoz nem járult, az érdekeltek más Damaszkin János úr elnöklete alatt tegnap Módoson tartott gyűlé­sükben a „Berzava szabályzási társulat“ meg­alakultát újból is kimondták,és a védmunkáknak még ez idén foganatba vételét elhatározták. E határozat hozatalára indíttatva érezhette magát a társulat vidékünk általános nyomora ál­tal, melyen csakis nagyobbszerű munkálatok ál­tal lehet hathatósan segítni, míg másrészt a rend­kívüli sekély vízállás a védművek elkészítésére nagyon is előnyös. Ámde a társulatnak semmi­féle pénzalap rendelkezésére nem áll, a költsé­gek kivetése pedig ínség-sújtotta vidékünkön ez évre merőben lehetetlen. Kérelem intéztetett te­hát a nm. m. kir. helytartótanácshoz legalább is 10,000 ftnyi segedelemért — milyenben a te­­mesi társulat is részesült, és 100,000 ftnyi köl­csönért, melynek egy része már a következő év­ben megtéríthető volna. Végre a vállalat egyik legfontosabb kérdésé­nek tisztába hozatalára küldetett ki egy választ­mány. Ugyanis a Berzarva csatornája jelenleg Margiticza alatt a Terézia csatornával egyesül. Az alibunári rétekben történő lecsapolások kö­vetkeztében pedig félő lévén, miszerint a Terézia csatornába majdan nagyobb tömegben tedülő vizek a Berzava vízállására kedvezőtlen hatást gyakorolnának, a két csatornának elválasztása, és a Berzavának a bókai fiatáron át a Temesbe vezetése szükségeséé lett. — H­o n t b­ó 1, aug. 30. 1863. Tegnap tarta­tott meg megyénkben az Ínség ügybeni ta­­nácskozmány, a melyre megyénk ez időbeni fő­ispánja Andreanszky Sándor ö­mltsága összes megyénk kitűnőbb egyéniségeit már előbb­ről körlevelek által Ipolyságra meghívta volt. A tanácskor­mány fi­lm­i jellegezése tekintetéből levelezői tisztünkhöz képest megemlítendőnek véljük, hogy a nép köréből senki sem volt jelen, úgy a helybenlakó ügyvédek , polgárok közül sem, de a jelen volt összes tisztviselőségen kivül megjelentek mégis néhány oly egyházi és világi egyének, kik a magasabb politika elvi kérdését ez­úttal félre téve a tanácskozmányban résztven­­ni emberbaráti s részben haza fiúi kötelességük­nek tárták. A tanácskozmány tíz órakor vette kezdetét, s még délelőtt véget ért, elnök­i volga szíves üdvözlete mellett előterjesztő a­dultságú helytartótanács azon országos körlevelet, melyet a hazánkat fenyegető országos ínség ügyében a megyék elnökeihez küldött mindenütt alakítandó központi és fiók bizottmányok végeit, s eszme­cserére hivta fel a tanácskozmány jelenlevő tagjait. S­z­i­l­a­s 8­y e. alispán a helytartósági körlevél pontjait egész kiterjedésökben elfogadtatni s a központi bizottmányt kineveztetni óhajtja. — M­ez­e­y plébános e bizottmányok körét s teen­dőit kívánja meghatározni, különösen azt kíván­va, hogy a központinak működése nyilvános legyen. Ugyancsak a bizottmány általi teendők­ről szóltak még Klemm (Luczenbacher testvé­rük meghatalmazottja) Reiter prépost, s B­a­­l­á­z­s plébános, ki az adakozási íveket azonnal m­enyittatni s köröztetni véleményező. Azonban P­ongrácz L. (az „Eszi­ Újság“ szerkesztője) indítványba hozza, hogy keressék fel e megyei tanácskozmány részéről a. r. m. helyt, tanács, miszerint az a magas kormánynál a szükséghez mért országos segélyt kieszközleni méltóztassék Ivánka Zs. nem szándéka meddő vitatkozá­sokat elvkérdések felett előidézni, jól tudva, hogy ezeknek sem helyök, sem idejök nincs ez­úttal.­­ Azért is ha az összehitt tanácskoz­mány csakugyan bebocsátkozik a tárgy­ba, akkor a központi bizottmánynak kétféle f­őteendőjére hívja fel e gyülekezet figyel­mét, mert az ínség is kétféle, egyik, mely az embert, másik, mely a marhát sújtja. Továbbá több sikert remél, ha saját erőnket nem forgá­csoljuk el, s mint mi megyénk nagy részét szin­tén sújtja a takarmány­szükség, úgy mindenek­előtt saját megyénket kívánja felsegíteni, s csak aztán tovább menni a segélylyel, mely különben is meszsze s nagyban elégtelen volna. Azért is osztja előtte szóló elvbarátja véleményét az O­s­­zágos kölcsön s nyújtandó munka iánt. 2-szor. Miután az ország marhatenyésztését végpusztulás fenyegeti, s minden egyéni örökö­­désünk daczára szalmán kivül minden egye­bet megtagadott tőlünk az ég, de miután a szal­ma is csak úgy nyújt tápot, ha maggal vagy só­val vegyittetik, a magas kormányt kérnék meg egy­úttal, hogy a népnek ez ínségben marha­­sót productionális áron juttatni kegyeskedjék, izajos helyeslés.) 3 szer. A községek a nyerendő sószálli­­t­á­s­r­a eleve korán szólittassanak fel bizonyos határozott áron, stb. 4-szer. A jelen rendkívüli ínség tekinteté­ből tó­­ ha­l­asztást óhajt kérni a fizetendő adóra nézve. (Éljenzés.) Főispán ő maga közbe szólva : Ez iránt már a minapi tiszti székből történt felirat a hely­­tartótanácshoz. Ivánka Zs. : Köszönettel veszszük, hogy a tisztviselőség teljesítette kötelességét, különben újra lehet felírni. Czibulya főpénztárnok azt vélné jónak, hogy a folyó évi adó egészen befizettetnék (!) s csak az 1864-kire kéretnék halasztás. Azonban az összes tanácskozmány egyhangúlag a fentebbi két szóló nézeteit tévé magáévá, a a fölirász fő­ispán , maga Ivánka Zs. előadása értelmében a tanácskozmány által elfogadottnak kijelentés­e­ után pedig a központi bizottmányt is legott kinevező, tagjaiul néhányat a nép köréből is több jelen nem levőket, s a két indítványozó egyént is, kik közül azonban P. L. nem állandó megyei lakos létére megköszönő a megtisztelte­tést. Miután még a központi bizottmányok ren­des ülései havonként kétszer megtartatni hatá­­roztattak, főispán ő maga a jelenlevőknek köszö­netet mondva megjelenésükért, a tanácskoz­­mányt eloszlatta. —.. Csi­zdasági­a kerested, tudósitások. — Pest/aug. 31. A hőség ismét rekkenő, s a szárazság nagy-A külföldi gabnavásárokról a múlt heti tudósí­tások nem hangzanak ugyan jobban, de legalább még sem jelentenek annyira lanyha üzletet, mint az azelőtti héten. Londonban a búza ára 1,2 schillinget csökkent a sok külföldi szállítmány miatt. A franczia piac­okon nem csökkentek tovább az árak. Úgy Észak-Németországban is, Berlinben a rozs ára kissé még emelkedett. Helybeli gabnavásárunkon igen gyenge volt az üzlet, s a búza ára­ Pesten 5—10 krnyit, a fel­vidéki piaczokon 15—20 krnyit csökkent mérő­számra. Az összes búzakelendőség Pesten nem volt több 20.000 m.-nél, ez is legtöbbnyire fo­gyasztók által vetetett meg; az üzérek pihentek. A rozs megtartá árait, de gyenge forgalom volt abból is. Az árpa 3—3 ft 10 krjával kelt, a­mi kelt. Zab eladatott egy hajóval 48 ftos 2 ft 30 krjával; éj 44—45 ftos is adatott el helyi szük­ségre 2 ft 15 krjával. A kukoricza a hét elején 5—10 kinyit csökkent, de a hét végén ismét va­lamit emelkedett, ebből is kevés kelt el. — A Pesten augustus 23 és 24-én tartott or­szágos vásár, és 27-én pedig heti marhavásár alkalmakor volt 897 ökör 30—250 ftig párja, 681 tehén 20—130 ftig párja, 70 borjas tehén 25—110 ftig párja, 104 borjú 22—36 ftig párja, 1927 birka 5— 50 kr—11 ftig párja. Mázsája a marhahúsnak 17—19 ft 50 krig. 1800 sertés 24—26 krig fontja, szalonna 36—38 ft mázsája, zsir 36—38 ftig mázsája, szerbiai zsir 28—30 ftig mázsája. Baromfi és tojás hetivásár súg. 25 és 28­ kán. 16540 csirke 30—60 krig párja, 920 tyuk 80—1 írt krig párja, 1780 kácsa 80— 1 írtig párja, 1890 puska 1—2 ftig párja, 2110 lúd 1 ft 60—2 ftig párja, tömött 7 ft, 370000 to­jás 26 és 28 darab 40 kr, 38 mázsa sajt, 20 és 24 kr mázsája. Halász hetivásár f. é. aug. 28 án Tiszáról kocsin hozott állott hal 10 mázsa 14— 25 ft mázsája, 15—30 kr fontja, 20 mázsa har­csa, 20—26 ft mázsája, 20—30 kr fontja, 2 mázsa csuka, 25—30 ft mázsája, 1 mázsa ke­­csege, 30—40 ft mázsája, 30—50 kr fontja, 1 mázsa süllő, 20—40 ft mázsája, 20—50 kr font­ja, 2 mázsa kárász, 10—12 ft mázsája, Eleven hal 30 — 60 krig fontja. — B­é­c­s, aug. 29. Búza, perjámosi, Győrött 87%/a fontos, 5 ft 50 kr; győri, ugyanott 88 font­­os, 5 ft 15 kr ; marosi, ugyanott, 89 fontos, 5 ft 75 kr; bánsági, ugyanott, 88 fontos, 5 ft 60 kr; fehérvári, ugyanott, 90 fontos, 5 ft 60 kr; sopro­­nyi, Sopronban, 88—89 fontos, 5 ft 30 kr; po­zsonyi Bécsben, 86 fontos 5 ft 10 kr; rozs, felső­vidéki, 82 fontos, 3 ft 70 kr; árpa, 73 fontos, 3 f — 8 ft 15 kr; zab, magyar, átvitelileg,46— 47 fontos, 2 ft 36 kr; felsőausztriai, 42 fontos, 2 ft 27 kr. Buzaforgalom 20,000 mérő.­jj Esztergom, aug. 29én. Búza 4 ft 60—80 kr, kétszeres 3 ft 50—80 kr, rozs 3 ft 10—20 kr, árpa 2 ft 80 kr, zab 2 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 80 kr. V­á­c­z , aug. 29. Búza 4 ft 60 kr, rozs 3 ft 10 kr, árpa 2 ft 50—60 kr, zab 2 ft 12—20 kr, ku­koricza 3 ft 40—70 kr. L­é­v­á­n f. hó 36-án tartott hetivásáron a gab­­naárak bécsi mérönkint következők voltak : Búza 4 ft—4 ft 30 kr, kétszeres 3 ft 40—60 kr, rozs 3 ft —3 ft 10 kr, árpa 2 ft 60—70 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft 60 kr. Érsekujvárott 1863. aug. 28. tartott he­tivásár alkalmával. A tiszta búza pmérője oszt. ért. 4 ft—4 ft 30 kr, rozs 3 ft—3 ft 10 kr, árpa 2 ft 50 kr, zab 2 ft 50 kr. Ipolyságon aug. 25. tartott hetivásár al­kalmával a gabnaárak voltak: búza 4 ft, rozs 3 ft, árpa 2 ft 40 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft oszt. ért.­­ A „Pesti Napló“ 194. számában az orszá­gos gazdasági egyesület igazgató-választmányi üléséről szóló tudósításban a többek közt ez áll: „felolvastatott azon fölterjesztés, illető­en ja­vaslat, mely az élelmi­szereknek hazánkba vámmentes behozhatása iránt a kormányhoz be­­nyujtatott, s m­e­l­y ellen az egész monarchia területén csak két hang­­ emelkedett, egyik egy trieszti gabnakereskedő* ajkairól, másik pedig „A Hon“ hasábjain, stb.“ Erre „A Hon“ tegnapi száma következő ész­revételt tesz : „Az, a­ki a fentebbieket állítja, nem olvasta figyelemmel a mit irtunk, vagy nem érti azt, a­mit olvas.“ Igaz, hogy nagy baj, mikor valaki nem érti a mit olvas — de még nagyobb baj, ha azt sem érti, a mit ír. S „A Hon“ ezúttal e nyavalyában látszik sínyleni. Azt mondja ugyanis : „Ha az illető nem restelli, vegye elő lapunk 183. 184. 185. számait, ott azt fogja olvasni, hogy mi az oláhországi búzára szabott vám meg­szüntetésétől ugyan nem remélünk oly sokat, mint mások, de stb.“ Ha nem restelli „A Hon“, s előveszi saját pro­vocált czikkeit, ott egészen mást fog látni, mert egészen más van írva, mint a­mit most mond. Nem az van ugyanis, hogy a vám meg­szüntetésétől nem remél „oly sokat“, mint kiások, hanem egyenesen és világosan az van, hogy semmit sem remél. 183-dik számának első czikkét jelesen azzal végzi „A Hon“, hogy bebizonyítja, mikép a gabnabehozatali vám fel­oldása „jelen helyzetünkön mit sem változtat, és gazdáinkon mit sem s­egít.“ A 184-dik számban pedig szó szerint ez éli: „nem osztjuk azok nézetét, kik a szabad behozatal által orszá­gunk jelenlegi szükségét enyhíteni vélik.“ Kérdünk már most minden elfogulatlan olva­sót, nem annyit jelent-e ez, hogy „A Hon“ a gazdasági egyesület javaslata ellen van? Vagy „A Hon“ értelme szerint az is mellette van a javaslatnak, a­ki annak semmitévő voltát mu­togatja ? Mert hiába üti véti a dolgot a collega, ezt tette, és pedig annak előrebocsátása mellett, hogy a­kik ezt javasolják (tehát egy Lónyay, Csengery, Korizmica, Trefort stb.), azt sem tud­ják, mi különbség van a szükséges drága­ság közt. E tekintetből tehát a Berzava új torkolatának meghatározása végett az érintettük választmány a temesi társulat egy kiküldendő választmányá­val értekezni fog. Az ebbeli megállapodás és a helytartótanácstól bizton várt segedelem elér­kezte után a tervezett védmunkák azonnal foga­natba fognak vétetni. r. 1. Sza­r­vas, aug. 27. Végre hosszas készülő­dés után f. hó 21-kén este felé megnyíltak az égnek csatornái s negyven óráig tartó áldásos eső frissité fel a már tápot alig nyújtó legelőket s a mi legfőbb, lehetségessé téve a repere vethe­­tését, mely ezikk e vidéken most szokatlan meny­­nyiségben vettetett s­­­ettetik még jelenleg is, ter­mészetesen sok gazda csak azért is többet vet jelenleg, mint rendes időben vetne, mert ez által búzát kimél meg, mert mig egy holdba 1­1 szeze­repete elegendő, buzából ugyan ily térre, 1 % pozs,­mérő mag k­llenék. Adná az ég, mi­szerint fáradságunknak sikere leendene, s némi­leg fedezné ez évi kiszámithatlan vesztesé­geinket. De tett ám ezen eső károkat is, mert a még nyomtat­atlan s­asztagl­a­mb­ott gabonákat any­nyira átáztatá, hogy azoka­t fenékig szét kelle hányni s szárogatni; képzelhető, miszerint ez sem csekély áldozattal jár e keserves év után Ép igy jártunk takarmányr­észleteinkkel is, melyekben szinte nagy káro­kat okozott a széllel érkezett eső. A gabona ára emelkedőben van , kezd a szük­ség mutatkozni. A szép idei búzának perp. mé­rője 4 ft 60—80 kr, kukoricza 3 ft 50 kr, 4 ft. Árpa, zab, rem jön forgalomba, mert az épen semmi sincs. Épen ma láttam elkelni egyik itteni uradalom részéről több százra menő hit ott ük­i s anya birkát, az előbbiek 5 ft 50 kr, az utóbbiak 4 ft 50 kr páronkint. A nyírségből Kis uj Szálláson át sok rozs, burgonya, és kétszeres szállittatik ide. r. 1. Különfélék. Pest, aug. 31. * J­ó­z­s­e­f ffhherczeg, Magyarország feledhe­tetlen emlékű nádorának második fia egy, bécsi

Next