Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-01 / 4537. szám

ól határozottan kiderült, hogy azon kísérletek, melyeket St. Claire-Deville párisi tanár közzé tett, az érintett törvény általános érvényét nem dönthetik meg, és pedig azért nem, mivel De­­ville ún főkísérleténél a leglényegesb feltételek egyike nem volt betöltve,­­ a­mely feltételnek Than kísérletei megfelelvén, ellenkező ered­ményt adtak. A Deville­ur kísérleteiből vont kö­vetkeztetés jogosultságát Wanklyn és Robinson már Than vizsgálatainak közzététele előtt két­ségbe vonták. Miután Than vizsgálatai a Lie­­big-féle évkönyvek, s majd az Annales de Chi­­mie et de Physique folyóiratok útján Deville ur­nak tudomására jutottak, utóbbi főkisérletét is­mételte, a­ hiányzó feltétel kielégítése mellett, mely elsőskisérletétől ugyan lényegesen eltérő, de azzal nem egészen ellenkező eredményt nyúj­tott. Than eltérő szerkezetű készülékével nem ugyanezen eredményre jött, minek okát Deville ur a készülék némely hiányában véli rejteni. Még mielőtt a párisi akadémia értesítőjében megjelent értekezés Than kezéhez jutott, Wank­lyn a Philosophical Magazin­ban már válaszolt Deville úr értekezésére, melyben határozottan kimutatta, hogy Deville második kísérleténél is csak részben, nem egészen tett eleget a kérdé­ses feltételnek , mely alkalommal egyszersmind azon ellenvetéseket is, melyeket Deville úr Thanunk kísérletére vonatkozólag tett, oly he­lyesen megc­áfolta, hogy Than nem tartja szük­ségesnek azon ellenvetésekre részéről külön is válaszolni, kivált miután Deville utóbbi érteke­zésében a kérdéses térfogati törvény érvényét legalább hallgatva maga is elismerni látszik. A rajzokkal kísért, nagy érdekű előadás után, melyet Than világos előadása után nem szak­ember is könnyen felfoghatott, némely közülési tárgyak kerültek szőnyegre. A lapokban híre lévén, hogy az elnökség az idei akadémiai nagygyűlést augustusban kívánja tartani, To­­­dy Ferencz r. tag indítványozó, keressék fel az elnökség, hogy ez igen alkal­matlan időszakról, midőn a tanárok és más ta­gok nagy része szünidejét óhajtja használni, mi­dőn a művelt közönség nagy része távol van a fővárosból, mint e lapokban indítványozva volt, november 3-kára, az akadémia alapítása negy­venedik évnapjára tegye által a nagygyűlést, s azzal együtt egyszersmind az akadémiai pa­lota megnyitásának ünnepélyét. Közhelyesléssel fogadtatott ez indítvány, 8 elnök úr levélben lesz értesítendő az akadémia ezen közkívána­táról. Ugyancsak Toldy Ferencz r. tag indítvá­nyára fel fog kéretni az igazgató tanács, mely június 12-kére van egybehiva, hogy az akadé­mia palotájának megújítása, s az akadémia alapítása negyvenéves ünnepélyére emlék­érmet veressen, egyik oldalán felirattal, a másikon az akadémia palotájának képével. Ismét csatornázás és dunai védgát. (Vége.) Első pillanatra látható, hogy ezen — az ér­deklett községek képviselőinek értekezletén megállapított, s megbízásukból általam a tiszti­széken előadott — kérelem az 1860. évi töl­­t­ésp­r­og­r­am­m­o­t m­ár min­t b­e­v­é­g­z­e­tt tényt tekintette, s lényegesen csak a Sol­ti lapos eltöltésével kívánván azon programmot bővíteni, a kiviteli módozatokba oly pontokat foglalt, melyek — bármily igazságosak és he­lyesek legyenek különben — igen alkalmasak a gyors kivitel elé akadályokat idézni fel. Ilyen például a közmunkaerő felhasználása, mely ha szokásos rendeltetésén kívülre terveztetik, min­dig hosszas tárgyalásokat szokott előidézni, — ilyennek tartom a végrehajtó választmányt, mely — legalább létező viszonyaink között— még ak­kor sem létezhetnék a hatóságok rendelkezésén kívül, ha közmunkáról szó sem volna stb. Ezen okoknak tulajdonítom tehát azt, hogy az 1863. évi fellépésnek ismét nem jön más eredménye, mint az, hogy egyes — megrongált — töltések kijavíttattak, az ordasi töltés elkészült, s a me­gyei hatóság és helytartótanács kutatni kezdet­te, hogy az első — úgynevezett nagy — társu­latnak értékes munkálatai és ad­ói, melyek a fido kalocsai főkáptalan levéltárába teendők lettek volna, de oda soha le nem tétettek, tulajdonké­pen hova lettek? Mely érdekes kutatás azonban máig sem vezetvén czélhoz, az érdektettek nem csekély kárára és közbotrányul eme munkála­toknak hollétük határozottan még most sincs tudva. Ezenközben a sárközi községek és birtokosok ismét folytatták különzetes töltéseléseiket, né­mely község belsőségeit egészen körülsánczolta, a mivel például Kalocsa városa ha egyéb hasznot nem tett volna is, 1863-ra évi ínségeseinek nyúj­tott egy időre keresetet; mások ismét kereszt- és hosszutöltéseket készítettek, természetesen egészen máskép, mint a nagy társulat által, és e nyomon 1860-ban is tervezve volt; —az Izsá­ki közbirtokosság Kolontójának, Kalocsa közön­sége Örsegének lecsapolásához látott, mi nélkül határának szabályozását lehetlennek ismerte fel, szóval: főleg a védtöltési munkálatokra, mint Sza­­bély úr is fentidézett czikkében fájdalmasan érin­ti, annyi erő és fáradság jön elpazarolva, minek körülbelül egy harmadával, vagy legfeljebb felé­vel, az egész 1860-ban tervezett védtöltést el­készíteni, s a solti lapos eltöltésének feltétele mellett a Sárköz vidékét már eddig is több­­rendű árvizektől megmenteni lehetett volna. S mindezen elforgácsolt erővel tett részletes mun­kálatoknak eredményük az jön, hogy például a folyó évi Dunavízállás mellett is — mely pedig a 18 lábon még jóval alul volt — az egész Sár­köz el­len boritva, s csak egyetlenegy­­község is százezer forint körüli kárt szenvedett. A folyó évi tavaszi vizár által legtöbb kárt szenvedett néhány község tehát ismét fellépett, s kérelmük folytán a solti járás rendszerinti fő­bírája, Király József úr, legközelebb erélyes fel­­terjesztést intézett a megyei hatósághoz, mely­ben az 1860. évben tervezett sárközi vadtöltésnek haladéktalan elké­szíttetését már csak­ azért is s­­t i­­­ö­sse­n e­l­­r­e­ndelni kéri, mert egy könnyen bekövet­kezhető nyári vizát, mi épen nem tartozik a le­hetetlenségek közé, de még a ritkaságok sorába sem, kiszámíthatlan károkat hozhatna eme, kü­lönben is gyakran látogatott vidékre. Epedve várják a községek eme felterjesztés eredményét, s némelyek — miután a Duna május 15-dikétől kezdve ismét kissé áradni kezd — félelmükben már megint határonkénti külön­ töltés létesítésé­ről gondolkoznak, sőt ilyennek létesítéséhez — mire jelen sorok világot látnak — tán hozzá is fognak. Hatósági és magánúton tehát ezek történtek eddig az őrségi csatorna és Duna-balparti véd­gát tárgyában, s ezek mutatják, hogy nagyon úgy vagyunk töltésünkkel, mint a szegény em­ber, ki — mivel egyszerre nincs annyi pénze, mennyin új kocsit vehetne, rozzant kocsijának tatarozására néhány év alatt többet kiad, mint egy új kocsinak ára volna. Igaz ugyan, hogy ezen kiadásokat apródonként tette, de nincs is új kocsija. Lássuk most már, vájjon miként vannak ezen munkálatok Poroszkay úr tervével kapcs­o­­latban ? E kérdésre nagyon egyszerű a felelet. Ugyan­is : Poroszkay úr tervében a soltmegyei mocsá­rok lecsapolása bennfoglaltatik, ezekben pedig az izsáki Kolontó és sárközi Őrség igen tekinté­lyes szerepet játszanak ; lényeges különbség itt az, hogy mi, ha csatornázunk, csak saját vidé­künkről gondoskodva, csekélyebb mérvűű nem hajózható csatornát tervezgetünk, — irányunk azonban ugyanaz, mert mi s Hajós, Nádudvar, Sükösd, Csanád községek határain keresztül óhajtjuk vezettetni a csatornát, csakhogy ez az­tán Szent Istvánnál — Baja felett — a Dunába szakadna, míg Poroszkay úr terve szerint a Sugoviczával, s alább a baracskai Dunaággal összekötve lenne Bezdánig folytatandó. Kapcso­latos a mi védtöltésünk is Poroszkay úr tervé­vel, de már itt az irányban is lényeges eltérés van, a­mennyiben t. i. a Sárköz vidéke lehető legközelebbre óhajtaná védtöltését a Dunához vinni, hogy minél nagyobb árteret mentesítsen, míg Poroszkay urnak terve szerint — legna­­nagyobb részben — a csatornameder földjéből lenne a töltés alkotandó, s így a Dunától — legalább Sárköz nagy részében jó távol esnék. Nézetünk szerint Poroszkay úr nagyszerű tervének létesítésében a mi sárközi védtöltésünk gátul vagy hátányul annyival kevésbé szolgál­hat, mert ama nagy tervet nem tudjuk máskép létesíthetnek képzelni, mint országos erővel, míg mi oda jutottunk, hogy sárközi védtölté­­seinket önerőnkből kell létesítenünk, s ahhoz még csak közmunkaerőt sem kérhetünk, mert­­ öt, vidékünknek rendelkezhető közmunkaereje már néhány évre a munkába vett szegszárd­­gemenczi köutnak elkészítésére rendeltetett fordittatni, mely útvonalnak tagadhatlan forgal­mi hasznai lesznek ugyan, de ráok sárköziekre nézve csak akkor, ha a Dunán inneni részen is folytattatni fog a köut, s igy nem csoda, ha e vidéknek zokon esik, hogy közmunka erejét nem jelen és közvetlen, hanem csak jövőbeli és felté­teles előnyére kénytelen fordítani; —­k-or, mert jól tudjuk, hogy a közmunkaerőnek rendkívüli munkálatokra fordítása igen hosszas úton esz­­közö­lető csak, ránk nézve pedig a védtöltés haladéktalan elkészítése életkérdés, melytől, az 1860. évi programmot tekintve, mintegy 80,000 holdnak ármentesitése, s e­zen nagy területben mintegy 20,000 hold szántóföldnek évi termése van feltételezve. De különben is Poroszkay ur tervének súlya inkább a csatorna felé irányul, s úgy hiszszük, hogy ezen terv és annak majdani kivitele épen nem szenved csorbát az­által, ha a duna balparti védgát mielőbb elkészül. Hogy pedig ezen véd­gát nemcsak vidéki érdekű, de nemzetgazdászati szempontból is sürgősen kívánat­os, felesleges egyébre utalnunk, mint ama számokra, melye­ket Szabély ur e lapok i. e. 115. számában elő­sorol, s melyek bár hozzávetőlegesek ugyan, de mégis sokkal nagyobb összegeket mutatnak, és tapasztalásból merittetvén, sokkal inkább meg­közelítik a valót, semhogy a felett pillanatig is kétkedni lehetne, hogy a Duna balparti védgát elmaradása már eddig is tekintélyes összege­ket vont meg a közvagyonosodástól , — s ez­által a mezőgazdasági ipar fejlődését is arány­lag csökkentette, az igyekezetét lankasztotta stb. — Midőn tehát Poroszkay úr tervének léte­sítése tekintetéből az előkészületeket — a neki e czélra kormányilag egy évi idő közben — megteendi, úgy hiszszük, hogy érintetlenül ha­­gyandja égető szükséget képező védtöltésü­nket, melyre nézve a sárközi embernek most már ke­serű tapasztalása nyomán az a mindennapi imá­ja, hogy „adj uram Isten, de mindjárt,é­s mely, hogy még ez évben teljesen elkészüljön, most már nem az­ érdeklett felek vonakodásától vagy készségétől, hanem egyenesen attól függ: várjon a hatóságts)az 1860. évi töl­téstervet, mely már az akkor illetékes hatóságok által hely­benhagyva volt, de,végzett tény gy­a­n­ánt vee­n di­e ? s várjon egy meszsze terjedő vidéket további kétségnek és haszta­lan erőpazarlásnak kitenni akar­aud-e csak azért, hogy némely formaságokat megtartson ott, hol minden halogatás százezerekre menő károkat hozhat, s hol sokkal gyorsabb cselekvés kell, semhogy a „forma dat esse­rei“ szigorúan meg­tartathatnék-Igen messze vezetne, s egy hírlapi czikk szűk keretén szülesnék, ha részletesen akarnám elemez­ni azon hátrányokat, melyek eddigelé a Sárköz termővidékét oltalmazó védgát hiányából ezen vidékre háramlottak, ha ki akarnám részletesen mutatni csak az utóbbi tíz év alatt, tehát a nagy társulat keletkezése óta is mennyi munkaerőt tett a vizár semmivé a megművelt és terméketlen­né lett szántóföldeken ? — Mennyit a részletes és czéltalan töltésekben? — Mennyi gabona ve­szett el a vetésben, mennyi a termésben, s mit vesztett ez által a közforgalom? Mily lankasztó hatással voltak az árvizek a mezőgazdasági ipar fejlődésére, midőn az illetők fokozott szor­galmuknak gyümölcsözését is a véletlentől voltak kénytelenek feltételezni? stb. E helyett inkább — azon reményben, hogy a rég elhajtott sárközi védtöltés minél előbb létrejövend — rö­viden érintjük még a csatornázást. Miután az izsáki közbirtokosság a Kolontó lecsapolását tettleg megkezdette, sőt — habár papíron tiltakozás történt ellene — be is fejezte, miután a kalocsai — mintegy ötezer holdas — Örjég lecsapolására nézve az előmunkálatok megtétettek, s a magas kormányszéknek ezen csatornára vonatkozó engedélye naponként vá­­ratik, nincs kétség benne, hogy minden erőkö­­dés daczára, melyet némelyek a statusquo fenn­tartására tespedőleg kifejtenek, egy darabja a soltmegyei mocsárakat levezető csatornának is még ez évben elkészü­lend. Mivel pedig ezen részletes csatornák is a létező természetes fo­lyamágyak lehető­­felhasználásával készülnek, s úgy látszik, a Ferencz-csatornának Pestig való meghosszabbítási terve, valamint a baracs­kai Dunát, úgy a, Sugoviczát, Vajast, Kígyóst stb mint természetileg is már lejtéssel biró med­reket, szintén fel kivágja használni, s ezért is kerül kevesebbe: a csatornát illetőleg nagyon óhajtanék, ha Poroszkay úr csatornatervi előké­születeit — melyekkel amúgy is egy rövid év tar­tamába lévén szorítva, sietni kell — vidékünkön tenné meg mielőbb, s ez által lehetőséget nyúj­tana arra, hogy Kalocsa városa a magát 54,000 holdas határán átvonuló örségi csatornát már most oly irányban és dimensióban létesítené, mely később a nagy csatorna létesítésére elő­nyös legyen, vagy legalább ennek hátrányá­ra ne szolgáljon. Igaz ugyan, hogy nekünk a csatorna — akár Poroszkay úr terve sze­rint az országos , akár saját tervezgetéseink nyomán a helyi érdekeknek feleljen meg — nem nyújthat oly előnyöket, mint a védgát, de vala­mint tökéletlen munkának hiszszük a védtöltést Dunavecsétől, vagy ha tetszik Dab, vagy akár Soroksártól a Sárközre nézve a solti lapos eltöl­­tetése nélkül, úgy szinte, bár kisebb mérvben, de mégis tökéletlen munkának tartjuk a tölté­selést is csatorna nélkül. Röviden összefoglalva a mondottakat,miután közérdekű dolog a Duna balparti védgát, s az országos gazdasági egyesület által is felkarolt Poroszkay féle tervnek útjában nem áll, a Sár­közre nézve pedig életkérdés, óhajtjuk, hogy a hatóságok annak létesítését mielőbb megrendel­jék ;­­ miután pedig másrészről forró kívona­tunk az, hogy vidékünk érdeke a közérdekek­kel lehetőleg kapcsolatba hozattassék, óhajt­juk, hogy Poroszkay úr csatornatem­­ előkészü­­leteit akként tegye, miszerint a kalocsai őrjegek lecsapolására még ez évben megkezdendő csator­na, az ö csatornatervével öszhangzásba tétessék, s míg egyrészről Dunavédgáti tervünk az ő ter­veinek kivitelére nézve akadályul nem tekint­hető, másrészről az ö csatornaterve a mi csator­názási munkálatainkra ne akadályozóig, hanem legfeljebb az általános, az országos­ érdek tekin­tetében, de mindenesetre hova elébb irányadó­ig hasson. A b­r­a­h­á­m­ff­y János, Pest, május 31. — Császár ő Fige Pestre érkezését illetőleg írja a „Sürgöny“ : „Ő Felsége az országos gaz­dasági egylet küldöttségét, mely, mint tudjuk, ö Felségének az egylet által rendezett kiállítás megtekintésére leendő hódolat teljes meghívása előterjesztésével meg van bízva, junius 4-én méltóztatand elfogadni. — Junius 6 án délelőtti 10 és 11 óra közt fog — mint halljuk - külön udvari vonato­n a pesti pályaudvarban megér­kezni,— fogadtatásánál hivatalos ünnepé­lyességek ö­felsége egyenes parancsára mel­­lőztetvén , s a legmagasabb ittusulatás valószí­nűleg junius 9-kéig tartana.“ A magyar országgyűlést’november elejére hív­ják össze az 1861-ki országgyűlésre alkalmazott választási törvény alapján. A horvát országgyű­lés összehívását a közelebbi napokban kihir­­detik.­­ Bécsi hírek szerint a magyar országgyű­lést összehívó leirat, ha a császár csakugyan lejön a pesti lóversenyekre, azonnal ki fog adatni, s azon nap, melyen a császár Bécsbe érkezik vissza, ki is fog hmlettetni. Ezen hít indokolására a már többször említett körül­ményt hozzák fel, hogy ha az országgyűlést összehívó leirat csak a reichstath ülései után adatnék ki, akkor bele­számítva a megnyí­lásig szükséges 8 hetet, már ismét elközel­­getne az új reichstath ideje, mialatt a magyar­­országgyűlés még az igazolásokkal foglal­koznék.­­ A horvát országgyűlést illetőleg sürgöny­­zik a „N. Frdblatt“-nak, hogy császár c­élge rendeletet adott ki, mely szerint a július 17-ére összehívandó horvát országgyűlésre a horvát­­szlavén határőrség képviselői is meghivassanak. Ennélfogva rögtön képviselők választásához fognak a katonai határőrségi területen. — Régóta készülünk felszólalni azon, való­ban czélszerűtlen eljárás ellen, melyet Deák arczképével követ az árvaházi bizottmány. Mint tudva van, Deák arczképei árultatása jogával csak a nevezett jótékony intézetet ruházta fel. Ezen intézet fény­képeltette és köré is rajzoltatta Deák arczképét. Azonban ha valaki a nagyobb fényképekből venni akart, azon választ nyerte, hogy míg a kőrajz el nem kél, addig a nagyobb fényképből nem adnak. Ebből aztán az követ­kezik, hogy miután nem mindenkinek van ked­ve a kőrajzot megszerezni, vásárlását elhagyja, s igy sem a kőrajz nem kél, sem a fénykép, s az árvaháznak jövedelme belőle nincs. Minél több és jobb képét teszik közzé jeles hazánkfiának, annál több haszna van belőle az árvaháznak, mert kiki azt veszi, a­melyik neki elszik, de arra senkit sem lehet kényszerítni, hogy kedve ellen vásároljon. Nem tudjuk, most így van-e, azonban miután Deákot több fényképész levette, s engedélyt nyert tőle arra, hogy e képeket az árvaház javára adandó százalék mellett árul­hassák, reméljük, hogy az intézet érdekében ezt nem is fogják gátolni. — A Terézváros számára, hol 1500 gyermek várja az iskola felállítását, mint a Lloyd irja — újabb időben tartott tanácsi határozat szerint, iskolát alapitnak s a kiküldött bizottmány alku­dozásba bocsátkozott a két szív és aradi utcza szegletén fekvő 2500 k ölnyi telek iránt, mely e czélra alkalmas. A szükséges pénzt aláírás utján akarják összeszerezni. Ez kissé a messze távol ködében borongó valósulás. — Buda városa hálafeliratot intézett császár­i­elgéhez azért, hogy az 1848—49-iki hadjárat által károsult lakosoknak engedélyezett 250,000, ft 2uy0 államkölcsön részletes visszafizetésére a a határidőt 17 évre meghosszabitotta. — Buda város községe is küldöttséget indít császár ö Felsége meghívására, írják a hivata­los lapok. — Dante csontjait felfedezték Raven­­nában, e nagy költő sírja mögötti kápolna javí­tása alkalmával. A koporsón latin felirat, kö­vetkező tartalmú: Dantis ossa a me­dia Antonio Santi hic posita anno 1677, die 18 octobris, és az oldalon : Dantis ossa dem­per revisa 3 Janii 1677. Május 27 én történt a felfedezés, az öröm nagy a városban. — Lembergben egy sütőnél már eltávozóban volt a fegyvert kutató hivatalnok, midőn egy nagyobbacska terjedelmű súlyos kenyeret vélet­lenül kezébe vévén, abban két csövű pisztolyt talált, szorgosabb kutatás után még több ily kenyérre akadtak, melyek adandó alkalommal „elsültek“ volna. — Párisban egy pesti ifjú lőtte magát agyon — írja a „Wiener Zig“ — ki egyik köztisztelet­ben, álló pesti család tagja volt. Temetése má­jus 23-án ment véghez. — Florencz városa megkülldé (Pietro) Serego Alighieri grófnak Veronába, mint Dante egyet­len utódának azon oklevelet, mely őt, mint ilyet florenczi patrícius jogával ruházza fel , egy­­szersmind az új patrícius neve az aranykönyv­be beíratott. * Bécsben múlt szombaton az egyetemi úgy­nevezett „Burschenschaft-ok tagjai közül töb­beknél éjjeli házmotozást tar­tottak, s az egyes egyletek vitatkozásainak jegyzőkönyveit a rend­őrségre vitték. Bécsi lapok szerint valószínű, hogy ezen egyleteket feloszlatják. Az egyete­men nagy az izgatottság. — L­i­sztet párisi tudósítás szerint a Ca­­pella Sixtina karnagyi méltóságára már kinevezte a pápa. Eddigelé gyors ugrásokkal haladt felfelé. — Metternich­­g emlékiratait fia, a pá­risi osztrák követ, kiadni szándékszik. Ezen em­lékiratok a „Mem. Dipl “ szerint 60 ládát fog­lalnak el. — Nemzeti színházi műsorozat. 1865. május hó 30-tól junius hó 4 ig. Csat. 1. Lalla Roukh. Pont. 2. Fény árnyai. Szomb. 3. Sevillai borbély. Artót Désirée k. a. 1-szer. Vasárn. 4. Szünnap. Jövő heti előkészületre kijelöltetnek : Hétfő 5. Faust. Artót Désirée k. a. 2 szór Kedd 6. Szent­­iván-éji álom. Szerda 7. Mátyás király lesz v. Tündérujjak. Csüt. 8. Traviata. Artőt Désirée k. a. 3-szor. Pént. 9. Penarván család, 1-ször. Szomb. 10. Faust v. Traviata Artet Désirée k. a. utolszor.­­ Az államvasuttársaság közgyűlésén május 29-én Bécsbe ismét megválasztattak öt évre az igazgató tanács tagjaiul W­o­d­i­a­n­e­r báró, Klein Károly, B­a­r­i­n­g Ferencz és E­i­s­c­h­t­a­l Adolf. A párisi comitebe a meghalt M­o­r­n­y hg. helyébe Laguerronniere vicomte válasz­tatott meg. Az 1864-ik évre nem adatik oszta­lék a részvényeseknek a részvények után járó 25 franc kamaton kívül és a 28,665 ft 53 kr felesleget 1865 ik év első bevételéül írják be. — Schrecker ma m­egnyitó kiállítását, melyen az akadémiai album arczképei, szám szerint 250, vannak kiállítva, s általában jól sikerült kisebb és nagyobb másolatokban. Mint­hogy a városi hatósá­g a kiállítást, melynek jö­vedelme a lipótvárosi bazilika építési pénzalapja és az árvaház részére volt szánva, ily feltét alatt nem, csak ingyen bemenet mellett engedé­lyező, ennélfogva a kiállítást mindenki ingyen megszemlélheti. Ajánljuk a közönség figyelmébe e csinos kiállítást. — A pengő pénzre szóló és a veres 10 ftos bankjegyekből még mindig nagy mennyiség van forgalomban, noha 1858 óta többször kihir­dettetett azok beszedése. Minthogy a pengő­­pénzre szóló bankjegyek érvényessége 1867-ben, az 1858 ban kibocsátott veres nyomatú 10 fo­rintosok érvényessége pedig 1871-ben elenyé­szik, a netaláni károsodás elkerülése végett a kanczellária megrendelte, hogy a nép minden osztályának értésére adassék, az illető bankje­gyek mielőbbi becserélésének szükségessége. (L.) — A magy. kir. tud. egyetemi joghallgatókat segélyző egylet a jövő junius havára következő segélyeket nyújtott. Készpénzben kiosztott 94 ft, melyből egy joghallgatónak 12 ft, egynek 8 ft, négynek 6 ft, ötnek 5 ft, négynek 4 ft, há­romnak 3 ft adatott. Ebéddel az egész hónapon át nyolcz, félhavon át egy joghallgató láttatik el. Pest m­áj 31-én, 1866.)Székács Ferencz e. i. titkár.­­• A zabald­megyei takarékpénztárra magu­kat aláirt részvényesek folyó 1865 ik év junius hó 17-ik napján d. e. 9 órakor a kaszinó helyi­ségeiben tartandó közgyűlésen személyesen vagy meghatalmazott általi részvételre tisztelet­tel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai lesznek : 1) A leérkezett alapszabályok felolvasása. 2) A Tisztviselők fizetéseinek meghatározása.­­ 3) Könyvelő és pénztárnok megválasztása. 4) Rész­vény-befizetések határidejének kiírása. 5) Az Intézet életbeléptetése iránti intézkedések. 6) Az intézet érdekében eddig tett kiadások fedezése. 7) Egyéb, az intézet érdekében teendő indítvá­nyok tárgyalása A megjelenőknek, az alapsza­bályok értelmében számítandó többsége, az egy­let minden részvényesül aláirt tagjára kötelező határozatot hozand. N. Kalló 1865-ik év május­hó 24-én Somossy Ignácz, elnök. — Szentesről írják, hogy az ottani határ na­gyobb részében egész tavasz folytán eső nem volt. A vetések sokat szenvedtek, s a lá­bas jószágot csak a tavalyi szalma maradványa tartja fenn. E szerint a május 17-diki eső csak egy részét érinté a határnak. — A középdunai gőzhajó-társa­ságnál már 2000 nél több részvényt írtak alá, azonban, kik még aláirni akarnak, módjukban áll, mert az alapszabályok megengedik a társu­lat terjeszkedését, s minél több az alap, annál jobb. — Károlyi Alajos gróf és Langousko her­­czegnő összekötése, mint értesültek,megtörtént, s az új pár közelebbi napokban hazánk fővárosá­ba érkezik. — A pesti szegény gyermek egyi. javára 50,000­ db. 50 kros sorsjegyből álló tárgysors­játék engedélyeztetett. (Attrg.) — A hivatalos lapok tagadják a román egy­let közgyűlésen felmerült azon állítást, hogy a hatóságokra hivatalosan rá­parancsolták vol­na a „Sürgöny“ és „Ungarische Nachrichten“ járatását. — Gutzkov állapota, mint drezdai lapok ír­ják, javulóban van. St. Gilgenbergből, hol Gutz­kov gyógyintézetben van, jelentik, hogy étvá­gya több, álma nyugodtabb és kedélyének vi­­dorsága lassan lassan visszatér.­­ A „Román népmivelődési egyletet, hó 22-ik és 23-kán tartott idei közgyűlésén Aradon első igazgatóvá ismét M­o­c­s­o­n­y­i Antalt választot­ták meg, igazgatósági tagokká választottak Román Miron, Popitu Jusztin akad. tanár Nagy­­váradról, Vulturu lelkész Szilágyságból, Fize­­sanu lelkész Torontálból. Az egylet tagjai szá­ma közel 1400, a rendes bevétel 6000; szegény tanulók gyámolítására 1200 ftot szavaztak meg ez alkalommal. * A „Somogyi képes naptár“ úgy a kis „Ka­posvári népnaptár“ (melyek a múlt évben 5000 példányban keltek el) ez év folytán is megje­lennek Roboz István szerkesztése alatt, változa­tos tartalommal, képekkel, néhány jobb nevű írónk közreműködésével. A csillagászati naptárt derék egri csillagász, dr. Montedegói Albert Ferencz készítvén. Felhívjuk rájuk előre is So­mogy s a szomszéd megyék t. olvasó-közönségét. MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A Magyar Tud Akadémia által 1865 re kitű­zött Nádasdy Tamás dijra folyó hó 28-dikáig bezárólag, mint határidőig, hat pálya­munka érkezett, úgymint: I. Falusi Mátkák. Költői elbeszélés a népéletből. Három rész. Jelige: „Sicut it, ire sinas.“ , . ., T., II. F­ir­t­o­s. J­e­l­i­g­e: „Vándor daruid V be­tűje szállt.“ III. Kupa. Epos XII énekben. Jelige : „Cupan .... defuncto Geysa, Stephani matreus in connubium allicere conabatur, ut eam nactus uxorem .... rerum potiretur.“ Bonfiu. II. , IV. Z­r­i­n­y­i: Költői elbeszélés. Jelige: Vérét a hőt, ha halni kell, nem retteg ontani.“ Garay. V. Lósárdi Zsuzsánna. Elbeszélés.Epi­­sod a Rákóczi-korból. J­e­l­i­g­e: „Egy régi levé­len ezt írva találtam.“ Arany. VI. K­u­p­a z­e­n­d­ü­l­é­se. Történeti elbe­szélés, hat énekben. Jelige: „Szenteld oh magyar, hazádnak kebled szebb érzelmeit. A jeligés levelek rendben találtatván, elnöki­­leg az Akadémia és Kubinyi Ágoston tiszt. tag pecsétjeivel borítékba zárattak; magok a pálya­művek pedig, bírálók nevezése végett, áttérettek a nyelv és széptudományi osztályhoz. Az ered­mény az 1866 ik évi nagy gyűlésen fog kihir­­dettetni. Kelt az Akadémia 1865. május 29-én tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. — Figyelmeztetés az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület t. sz. tagjaihoz. Az orsz. Magyar Gaz­dasági Egyesület f. é. tavaszi rendes közgyűlé­sét junius 9-én délelőtti 10 órakor fogja tartani a „Köztelken“ (Üllói ut 12. sz.) Tárgyak : 1) Uj tagok felvétele. 2) Jelentés a kiállítás eredményéről. 3) Érkövy Adolf egye­sületi tag felolvasása az Egyesület 30 évi mű­ködéséről. 4) Köztelki részvények kisorsolása. Pesten, május 31. 1865. Elnöki s­egbizásból M­o­r­ó­c­z István, egyesületi titkár. Nemzeti szin­ház. Junius 1-ére van kitűzve: ,,L­­LLA-ROUKH.“ Regényes opera 2 felv.­z­é­r­ő­l — Távirati tudósitás­a május 31-ről. 5% metalliques . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst Arany 15. 75. 71. 75 799.­­ . 183. 60. 108. 70. 106. 50. 6. 17. Angolország. Jefferson Davis elfogatása majdnem az egész angol sajtót lázba hozta. Hogy a déli confede­­rátio elnöke, kiből az önkény, az osztályuralom és a durva erőszak emberei Washington György­­gyel egy vonalon álló történelmi hőst akartak csinálni, most egy borzasztó orgyilkosság vád­jával terhelve, közönséges gonosztevőként ka­tonai fedezet alatt hurczoltassék Washingtonba, ez oly gondolat, melyet I. és II. Károly cava­­lierjeinek utói nem képesek eltűrni. „Jefferson Davis elfogatásának hite — mond a „Times“ — Európa minden országaiban nyug­talanságot fog kelteni. Épen oly ildomos mint nagylelkű politika leendő a déli vezéreket me­nekülni hagyni. Egy nemes érzelmű és politikai jellemű győzőre nézve nincs nagyobb zavar, mint legyőzőit ellenét fogságban tudni. Európa e tanulságot hosszú tapasztalásból merítette. Orániai Vilmos örömest elnézte II. Jakab szö­kését, s X. Károlyt és Lajos Fülöpöt futásuk­ban senki sem háborgatta. Megvalljuk, mi a volt déli elnök valószínű sorsa miatt a legnagyobb nyugtalanságban vagyunk. . .Ám, senki se ma­gyarázzon félre minket. E sziget lakosainak kevés okuk van Jefferson Davissel rokonszen­vezni. Őt úgy ismerjük, mint Anglia egyik leg­­megátalkodottabb rágalmazóját, kinek politiká­ja volt honfitársai valamennyi osztályainak ke­délyét ellenünk lázasztani. Ő a mi emlékeze­tünkben is úgy él, mint a Mississippi államban koholt adósságlerázási terv szerzője. Az ö pérte­etési tervének az az eszme szolgált alapul, hogy mi elviselhetlennek tartván a gyapot hiányát, a szükségnek engedve, Délt a britt birodalom összes erejével kénytelenek leszünk támogatni. Mi kevéssé becsülhetjük azt az embert, a­ki ily számításokat építhet embertársai szenvedéseire , s ha élete meghagyása mellett szólunk, ezt sem indokainak becsüléséből, sem jelleme iránti ro­­konszenvből nem teszszük. Mi csupán az ameri­kai nemzet ügye és joga iránti tekintetből sür­getjük, fontolják meg az amerikai államférfiak, mi politikaellenes eljárás volna oly férfin vérét ontani, ki csak némi siker mellett egy bűnvád­­dal terhelt honárulóból bizonyos tekintetben győztes monarchává emelkedhetett volna. . . . Nekünk 1848 bán felkelésünk volt Izlandban, de mi vonakodtunk kezeinket az árulók vérébe mártani, s megkegyelmeztünk Smit O’Brien­­nek, Mitchellnek, Meaghernek.... I. Károly kivégzése tagadhatlanul nagy hiba volt, s XVI. Lajosé­ppen oly politika-ellenes volt. Ha Wa­shington a forradalmi háború elején elfogatik, talán jogosítva éreztük volna magunkat, őt, mint katonai szökevényt, kivégeztetni. De mi már jóval a háború vége előtt ismerni és tisztelni tanultuk őt, s ha akkor kezeinkbe esik, elismer­tük volna jogát azon udvariassághoz, melyet egy nemes ellenség bizton igényelhet. Mindezt természetesen azon feltevéssel írjuk, miszerint lehetetlen lesz Davis urat a Lincoln úr meggyil­kolására szőtt undok összeesküvéssel összefüg­gésbe hozni. Ha bebizonyítható, hogy volt tu­domása az összeesküvésről, úgy egy szavunk sincs mellette ... Mi azon szempontból indulunk ki, hogy ő csak úgynevezett politikai bűnösnek ejthető. A mostani Európa csak egy pél­dát (?) mutat ily esetben a halálos büntetés al­kalmazására, t. i. Oroszország eljárása Len­­gyelország iránt, és e példa nem olyan, mely méltó volna követésre. Ha egy nép bizonyos kö­­zös ezer végett felkel, egyesek bünhödésének kilátása miatt nem egy könnyen riad vissza, és ha a büntetés elveszti rettentő hatását, jogosult­sága is megszűnik.“

Next