Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-01 / 4537. szám
ól határozottan kiderült, hogy azon kísérletek, melyeket St. Claire-Deville párisi tanár közzé tett, az érintett törvény általános érvényét nem dönthetik meg, és pedig azért nem, mivel Deville ún főkísérleténél a leglényegesb feltételek egyike nem volt betöltve, amely feltételnek Than kísérletei megfelelvén, ellenkező eredményt adtak. A Devilleur kísérleteiből vont következtetés jogosultságát Wanklyn és Robinson már Than vizsgálatainak közzététele előtt kétségbe vonták. Miután Than vizsgálatai a Liebig-féle évkönyvek, s majd az Annales de Chimie et de Physique folyóiratok útján Deville urnak tudomására jutottak, utóbbi főkisérletét ismételte, a hiányzó feltétel kielégítése mellett, mely elsőskisérletétől ugyan lényegesen eltérő, de azzal nem egészen ellenkező eredményt nyújtott. Than eltérő szerkezetű készülékével nem ugyanezen eredményre jött, minek okát Deville ur a készülék némely hiányában véli rejteni. Még mielőtt a párisi akadémia értesítőjében megjelent értekezés Than kezéhez jutott, Wanklyn a Philosophical Magazinban már válaszolt Deville úr értekezésére, melyben határozottan kimutatta, hogy Deville második kísérleténél is csak részben, nem egészen tett eleget a kérdéses feltételnek , mely alkalommal egyszersmind azon ellenvetéseket is, melyeket Deville úr Thanunk kísérletére vonatkozólag tett, oly helyesen megcáfolta, hogy Than nem tartja szükségesnek azon ellenvetésekre részéről külön is válaszolni, kivált miután Deville utóbbi értekezésében a kérdéses térfogati törvény érvényét legalább hallgatva maga is elismerni látszik. A rajzokkal kísért, nagy érdekű előadás után, melyet Than világos előadása után nem szakember is könnyen felfoghatott, némely közülési tárgyak kerültek szőnyegre. A lapokban híre lévén, hogy az elnökség az idei akadémiai nagygyűlést augustusban kívánja tartani, Tody Ferencz r. tag indítványozó, keressék fel az elnökség, hogy ez igen alkalmatlan időszakról, midőn a tanárok és más tagok nagy része szünidejét óhajtja használni, midőn a művelt közönség nagy része távol van a fővárosból, mint e lapokban indítványozva volt, november 3-kára, az akadémia alapítása negyvenedik évnapjára tegye által a nagygyűlést, s azzal együtt egyszersmind az akadémiai palota megnyitásának ünnepélyét. Közhelyesléssel fogadtatott ez indítvány, 8 elnök úr levélben lesz értesítendő az akadémia ezen közkívánatáról. Ugyancsak Toldy Ferencz r. tag indítványára fel fog kéretni az igazgató tanács, mely június 12-kére van egybehiva, hogy az akadémia palotájának megújítása, s az akadémia alapítása negyvenéves ünnepélyére emlékérmet veressen, egyik oldalán felirattal, a másikon az akadémia palotájának képével. Ismét csatornázás és dunai védgát. (Vége.) Első pillanatra látható, hogy ezen — az érdeklett községek képviselőinek értekezletén megállapított, s megbízásukból általam a tisztiszéken előadott — kérelem az 1860. évi töltésprogrammot már mint bevégzett tényt tekintette, s lényegesen csak a Solti lapos eltöltésével kívánván azon programmot bővíteni, a kiviteli módozatokba oly pontokat foglalt, melyek — bármily igazságosak és helyesek legyenek különben — igen alkalmasak a gyors kivitel elé akadályokat idézni fel. Ilyen például a közmunkaerő felhasználása, mely ha szokásos rendeltetésén kívülre terveztetik, mindig hosszas tárgyalásokat szokott előidézni, — ilyennek tartom a végrehajtó választmányt, mely — legalább létező viszonyaink között— még akkor sem létezhetnék a hatóságok rendelkezésén kívül, ha közmunkáról szó sem volna stb. Ezen okoknak tulajdonítom tehát azt, hogy az 1863. évi fellépésnek ismét nem jön más eredménye, mint az, hogy egyes — megrongált — töltések kijavíttattak, az ordasi töltés elkészült, s a megyei hatóság és helytartótanács kutatni kezdette, hogy az első — úgynevezett nagy — társulatnak értékes munkálatai és adói, melyek a fido kalocsai főkáptalan levéltárába teendők lettek volna, de oda soha le nem tétettek, tulajdonképen hova lettek? Mely érdekes kutatás azonban máig sem vezetvén czélhoz, az érdektettek nem csekély kárára és közbotrányul eme munkálatoknak hollétük határozottan még most sincs tudva. Ezenközben a sárközi községek és birtokosok ismét folytatták különzetes töltéseléseiket, némely község belsőségeit egészen körülsánczolta, a mivel például Kalocsa városa ha egyéb hasznot nem tett volna is, 1863-ra évi ínségeseinek nyújtott egy időre keresetet; mások ismét kereszt- és hosszutöltéseket készítettek, természetesen egészen máskép, mint a nagy társulat által, és e nyomon 1860-ban is tervezve volt; —az Izsáki közbirtokosság Kolontójának, Kalocsa közönsége Örsegének lecsapolásához látott, mi nélkül határának szabályozását lehetlennek ismerte fel, szóval: főleg a védtöltési munkálatokra, mint Szabély úr is fentidézett czikkében fájdalmasan érinti, annyi erő és fáradság jön elpazarolva, minek körülbelül egy harmadával, vagy legfeljebb felével, az egész 1860-ban tervezett védtöltést elkészíteni, s a solti lapos eltöltésének feltétele mellett a Sárköz vidékét már eddig is többrendű árvizektől megmenteni lehetett volna. S mindezen elforgácsolt erővel tett részletes munkálatoknak eredményük az jön, hogy például a folyó évi Dunavízállás mellett is — mely pedig a 18 lábon még jóval alul volt — az egész Sárköz ellen boritva, s csak egyetlenegyközség is százezer forint körüli kárt szenvedett. A folyó évi tavaszi vizár által legtöbb kárt szenvedett néhány község tehát ismét fellépett, s kérelmük folytán a solti járás rendszerinti főbírája, Király József úr, legközelebb erélyes felterjesztést intézett a megyei hatósághoz, melyben az 1860. évben tervezett sárközi vadtöltésnek haladéktalan elkészíttetését már csak azért is st iössen elrendelni kéri, mert egy könnyen bekövetkezhető nyári vizát, mi épen nem tartozik a lehetetlenségek közé, de még a ritkaságok sorába sem, kiszámíthatlan károkat hozhatna eme, különben is gyakran látogatott vidékre. Epedve várják a községek eme felterjesztés eredményét, s némelyek — miután a Duna május 15-dikétől kezdve ismét kissé áradni kezd — félelmükben már megint határonkénti külön töltés létesítéséről gondolkoznak, sőt ilyennek létesítéséhez — mire jelen sorok világot látnak — tán hozzá is fognak. Hatósági és magánúton tehát ezek történtek eddig az őrségi csatorna és Duna-balparti védgát tárgyában, s ezek mutatják, hogy nagyon úgy vagyunk töltésünkkel, mint a szegény ember, ki — mivel egyszerre nincs annyi pénze, mennyin új kocsit vehetne, rozzant kocsijának tatarozására néhány év alatt többet kiad, mint egy új kocsinak ára volna. Igaz ugyan, hogy ezen kiadásokat apródonként tette, de nincs is új kocsija. Lássuk most már, vájjon miként vannak ezen munkálatok Poroszkay úr tervével kapcsolatban ? E kérdésre nagyon egyszerű a felelet. Ugyanis : Poroszkay úr tervében a soltmegyei mocsárok lecsapolása bennfoglaltatik, ezekben pedig az izsáki Kolontó és sárközi Őrség igen tekintélyes szerepet játszanak ; lényeges különbség itt az, hogy mi, ha csatornázunk, csak saját vidékünkről gondoskodva, csekélyebb mérvűű nem hajózható csatornát tervezgetünk, — irányunk azonban ugyanaz, mert mi s Hajós, Nádudvar, Sükösd, Csanád községek határain keresztül óhajtjuk vezettetni a csatornát, csakhogy ez aztán Szent Istvánnál — Baja felett — a Dunába szakadna, míg Poroszkay úr terve szerint a Sugoviczával, s alább a baracskai Dunaággal összekötve lenne Bezdánig folytatandó. Kapcsolatos a mi védtöltésünk is Poroszkay úr tervével, de már itt az irányban is lényeges eltérés van, amennyiben t. i. a Sárköz vidéke lehető legközelebbre óhajtaná védtöltését a Dunához vinni, hogy minél nagyobb árteret mentesítsen, míg Poroszkay urnak terve szerint — legnanagyobb részben — a csatornameder földjéből lenne a töltés alkotandó, s így a Dunától — legalább Sárköz nagy részében jó távol esnék. Nézetünk szerint Poroszkay úr nagyszerű tervének létesítésében a mi sárközi védtöltésünk gátul vagy hátányul annyival kevésbé szolgálhat, mert ama nagy tervet nem tudjuk máskép létesíthetnek képzelni, mint országos erővel, míg mi oda jutottunk, hogy sárközi védtöltéseinket önerőnkből kell létesítenünk, s ahhoz még csak közmunkaerőt sem kérhetünk, mert öt, vidékünknek rendelkezhető közmunkaereje már néhány évre a munkába vett szegszárdgemenczi köutnak elkészítésére rendeltetett fordittatni, mely útvonalnak tagadhatlan forgalmi hasznai lesznek ugyan, de ráok sárköziekre nézve csak akkor, ha a Dunán inneni részen is folytattatni fog a köut, s igy nem csoda, ha e vidéknek zokon esik, hogy közmunka erejét nem jelen és közvetlen, hanem csak jövőbeli és feltételes előnyére kénytelen fordítani; —k-or, mert jól tudjuk, hogy a közmunkaerőnek rendkívüli munkálatokra fordítása igen hosszas úton eszközölető csak, ránk nézve pedig a védtöltés haladéktalan elkészítése életkérdés, melytől, az 1860. évi programmot tekintve, mintegy 80,000 holdnak ármentesitése, s ezen nagy területben mintegy 20,000 hold szántóföldnek évi termése van feltételezve. De különben is Poroszkay ur tervének súlya inkább a csatorna felé irányul, s úgy hiszszük, hogy ezen terv és annak majdani kivitele épen nem szenved csorbát azáltal, ha a duna balparti védgát mielőbb elkészül. Hogy pedig ezen védgát nemcsak vidéki érdekű, de nemzetgazdászati szempontból is sürgősen kívánatos, felesleges egyébre utalnunk, mint ama számokra, melyeket Szabély ur e lapok i. e. 115. számában elősorol, s melyek bár hozzávetőlegesek ugyan, de mégis sokkal nagyobb összegeket mutatnak, és tapasztalásból merittetvén, sokkal inkább megközelítik a valót, semhogy a felett pillanatig is kétkedni lehetne, hogy a Duna balparti védgát elmaradása már eddig is tekintélyes összegeket vont meg a közvagyonosodástól , — s ezáltal a mezőgazdasági ipar fejlődését is aránylag csökkentette, az igyekezetét lankasztotta stb. — Midőn tehát Poroszkay úr tervének létesítése tekintetéből az előkészületeket — a neki e czélra kormányilag egy évi idő közben — megteendi, úgy hiszszük, hogy érintetlenül hagyandja égető szükséget képező védtöltésünket, melyre nézve a sárközi embernek most már keserű tapasztalása nyomán az a mindennapi imája, hogy „adj uram Isten, de mindjárt,és mely, hogy még ez évben teljesen elkészüljön, most már nem az érdeklett felek vonakodásától vagy készségétől, hanem egyenesen attól függ: várjon a hatóságts)az 1860. évi töltéstervet, mely már az akkor illetékes hatóságok által helybenhagyva volt, de,végzett tény gyanánt veen die ? s várjon egy meszsze terjedő vidéket további kétségnek és hasztalan erőpazarlásnak kitenni akaraud-e csak azért, hogy némely formaságokat megtartson ott, hol minden halogatás százezerekre menő károkat hozhat, s hol sokkal gyorsabb cselekvés kell, semhogy a „forma dat esserei“ szigorúan megtartathatnék-Igen messze vezetne, s egy hírlapi czikk szűk keretén szülesnék, ha részletesen akarnám elemezni azon hátrányokat, melyek eddigelé a Sárköz termővidékét oltalmazó védgát hiányából ezen vidékre háramlottak, ha ki akarnám részletesen mutatni csak az utóbbi tíz év alatt, tehát a nagy társulat keletkezése óta is mennyi munkaerőt tett a vizár semmivé a megművelt és terméketlenné lett szántóföldeken ? — Mennyit a részletes és czéltalan töltésekben? — Mennyi gabona veszett el a vetésben, mennyi a termésben, s mit vesztett ez által a közforgalom? Mily lankasztó hatással voltak az árvizek a mezőgazdasági ipar fejlődésére, midőn az illetők fokozott szorgalmuknak gyümölcsözését is a véletlentől voltak kénytelenek feltételezni? stb. E helyett inkább — azon reményben, hogy a rég elhajtott sárközi védtöltés minél előbb létrejövend — röviden érintjük még a csatornázást. Miután az izsáki közbirtokosság a Kolontó lecsapolását tettleg megkezdette, sőt — habár papíron tiltakozás történt ellene — be is fejezte, miután a kalocsai — mintegy ötezer holdas — Örjég lecsapolására nézve az előmunkálatok megtétettek, s a magas kormányszéknek ezen csatornára vonatkozó engedélye naponként váratik, nincs kétség benne, hogy minden erőködés daczára, melyet némelyek a statusquo fenntartására tespedőleg kifejtenek, egy darabja a soltmegyei mocsárakat levezető csatornának is még ez évben elkészülend. Mivel pedig ezen részletes csatornák is a létező természetes folyamágyak lehetőfelhasználásával készülnek, s úgy látszik, a Ferencz-csatornának Pestig való meghosszabbítási terve, valamint a baracskai Dunát, úgy a, Sugoviczát, Vajast, Kígyóst stb mint természetileg is már lejtéssel biró medreket, szintén fel kivágja használni, s ezért is kerül kevesebbe: a csatornát illetőleg nagyon óhajtanék, ha Poroszkay úr csatornatervi előkészületeit — melyekkel amúgy is egy rövid év tartamába lévén szorítva, sietni kell — vidékünkön tenné meg mielőbb, s ez által lehetőséget nyújtana arra, hogy Kalocsa városa a magát 54,000 holdas határán átvonuló örségi csatornát már most oly irányban és dimensióban létesítené, mely később a nagy csatorna létesítésére előnyös legyen, vagy legalább ennek hátrányára ne szolgáljon. Igaz ugyan, hogy nekünk a csatorna — akár Poroszkay úr terve szerint az országos , akár saját tervezgetéseink nyomán a helyi érdekeknek feleljen meg — nem nyújthat oly előnyöket, mint a védgát, de valamint tökéletlen munkának hiszszük a védtöltést Dunavecsétől, vagy ha tetszik Dab, vagy akár Soroksártól a Sárközre nézve a solti lapos eltöltetése nélkül, úgy szinte, bár kisebb mérvben, de mégis tökéletlen munkának tartjuk a töltéselést is csatorna nélkül. Röviden összefoglalva a mondottakat,miután közérdekű dolog a Duna balparti védgát, s az országos gazdasági egyesület által is felkarolt Poroszkay féle tervnek útjában nem áll, a Sárközre nézve pedig életkérdés, óhajtjuk, hogy a hatóságok annak létesítését mielőbb megrendeljék ; miután pedig másrészről forró kívonatunk az, hogy vidékünk érdeke a közérdekekkel lehetőleg kapcsolatba hozattassék, óhajtjuk, hogy Poroszkay úr csatornatem előkészületeit akként tegye, miszerint a kalocsai őrjegek lecsapolására még ez évben megkezdendő csatorna, az ö csatornatervével öszhangzásba tétessék, s míg egyrészről Dunavédgáti tervünk az ő terveinek kivitelére nézve akadályul nem tekinthető, másrészről az ö csatornaterve a mi csatornázási munkálatainkra ne akadályozóig, hanem legfeljebb az általános, az országos érdek tekintetében, de mindenesetre hova elébb irányadóig hasson. A brahámffy János, Pest, május 31. — Császár ő Fige Pestre érkezését illetőleg írja a „Sürgöny“ : „Ő Felsége az országos gazdasági egylet küldöttségét, mely, mint tudjuk, ö Felségének az egylet által rendezett kiállítás megtekintésére leendő hódolat teljes meghívása előterjesztésével meg van bízva, junius 4-én méltóztatand elfogadni. — Junius 6 án délelőtti 10 és 11 óra közt fog — mint halljuk - külön udvari vonaton a pesti pályaudvarban megérkezni,— fogadtatásánál hivatalos ünnepélyességek öfelsége egyenes parancsára mellőztetvén , s a legmagasabb ittusulatás valószínűleg junius 9-kéig tartana.“ A magyar országgyűlést’november elejére hívják össze az 1861-ki országgyűlésre alkalmazott választási törvény alapján. A horvát országgyűlés összehívását a közelebbi napokban kihirdetik. Bécsi hírek szerint a magyar országgyűlést összehívó leirat, ha a császár csakugyan lejön a pesti lóversenyekre, azonnal ki fog adatni, s azon nap, melyen a császár Bécsbe érkezik vissza, ki is fog hmlettetni. Ezen hít indokolására a már többször említett körülményt hozzák fel, hogy ha az országgyűlést összehívó leirat csak a reichstath ülései után adatnék ki, akkor beleszámítva a megnyílásig szükséges 8 hetet, már ismét elközelgetne az új reichstath ideje, mialatt a magyarországgyűlés még az igazolásokkal foglalkoznék. A horvát országgyűlést illetőleg sürgönyzik a „N. Frdblatt“-nak, hogy császár célge rendeletet adott ki, mely szerint a július 17-ére összehívandó horvát országgyűlésre a horvátszlavén határőrség képviselői is meghivassanak. Ennélfogva rögtön képviselők választásához fognak a katonai határőrségi területen. — Régóta készülünk felszólalni azon, valóban czélszerűtlen eljárás ellen, melyet Deák arczképével követ az árvaházi bizottmány. Mint tudva van, Deák arczképei árultatása jogával csak a nevezett jótékony intézetet ruházta fel. Ezen intézet fényképeltette és köré is rajzoltatta Deák arczképét. Azonban ha valaki a nagyobb fényképekből venni akart, azon választ nyerte, hogy míg a kőrajz el nem kél, addig a nagyobb fényképből nem adnak. Ebből aztán az következik, hogy miután nem mindenkinek van kedve a kőrajzot megszerezni, vásárlását elhagyja, s igy sem a kőrajz nem kél, sem a fénykép, s az árvaháznak jövedelme belőle nincs. Minél több és jobb képét teszik közzé jeles hazánkfiának, annál több haszna van belőle az árvaháznak, mert kiki azt veszi, amelyik neki elszik, de arra senkit sem lehet kényszerítni, hogy kedve ellen vásároljon. Nem tudjuk, most így van-e, azonban miután Deákot több fényképész levette, s engedélyt nyert tőle arra, hogy e képeket az árvaház javára adandó százalék mellett árulhassák, reméljük, hogy az intézet érdekében ezt nem is fogják gátolni. — A Terézváros számára, hol 1500 gyermek várja az iskola felállítását, mint a Lloyd irja — újabb időben tartott tanácsi határozat szerint, iskolát alapitnak s a kiküldött bizottmány alkudozásba bocsátkozott a két szív és aradi utcza szegletén fekvő 2500 k ölnyi telek iránt, mely e czélra alkalmas. A szükséges pénzt aláírás utján akarják összeszerezni. Ez kissé a messze távol ködében borongó valósulás. — Buda városa hálafeliratot intézett császárielgéhez azért, hogy az 1848—49-iki hadjárat által károsult lakosoknak engedélyezett 250,000, ft 2uy0 államkölcsön részletes visszafizetésére a a határidőt 17 évre meghosszabitotta. — Buda város községe is küldöttséget indít császár ö Felsége meghívására, írják a hivatalos lapok. — Dante csontjait felfedezték Ravennában, e nagy költő sírja mögötti kápolna javítása alkalmával. A koporsón latin felirat, következő tartalmú: Dantis ossa a media Antonio Santi hic posita anno 1677, die 18 octobris, és az oldalon : Dantis ossa demper revisa 3 Janii 1677. Május 27 én történt a felfedezés, az öröm nagy a városban. — Lembergben egy sütőnél már eltávozóban volt a fegyvert kutató hivatalnok, midőn egy nagyobbacska terjedelmű súlyos kenyeret véletlenül kezébe vévén, abban két csövű pisztolyt talált, szorgosabb kutatás után még több ily kenyérre akadtak, melyek adandó alkalommal „elsültek“ volna. — Párisban egy pesti ifjú lőtte magát agyon — írja a „Wiener Zig“ — ki egyik köztiszteletben, álló pesti család tagja volt. Temetése május 23-án ment véghez. — Florencz városa megkülldé (Pietro) Serego Alighieri grófnak Veronába, mint Dante egyetlen utódának azon oklevelet, mely őt, mint ilyet florenczi patrícius jogával ruházza fel , egyszersmind az új patrícius neve az aranykönyvbe beíratott. * Bécsben múlt szombaton az egyetemi úgynevezett „Burschenschaft-ok tagjai közül többeknél éjjeli házmotozást tartottak, s az egyes egyletek vitatkozásainak jegyzőkönyveit a rendőrségre vitték. Bécsi lapok szerint valószínű, hogy ezen egyleteket feloszlatják. Az egyetemen nagy az izgatottság. — Lisztet párisi tudósítás szerint a Capella Sixtina karnagyi méltóságára már kinevezte a pápa. Eddigelé gyors ugrásokkal haladt felfelé. — Metternichg emlékiratait fia, a párisi osztrák követ, kiadni szándékszik. Ezen emlékiratok a „Mem. Dipl “ szerint 60 ládát foglalnak el. — Nemzeti színházi műsorozat. 1865. május hó 30-tól junius hó 4 ig. Csat. 1. Lalla Roukh. Pont. 2. Fény árnyai. Szomb. 3. Sevillai borbély. Artót Désirée k. a. 1-szer. Vasárn. 4. Szünnap. Jövő heti előkészületre kijelöltetnek : Hétfő 5. Faust. Artót Désirée k. a. 2 szór Kedd 6. Szentiván-éji álom. Szerda 7. Mátyás király lesz v. Tündérujjak. Csüt. 8. Traviata. Artőt Désirée k. a. 3-szor. Pént. 9. Penarván család, 1-ször. Szomb. 10. Faust v. Traviata Artet Désirée k. a. utolszor. Az államvasuttársaság közgyűlésén május 29-én Bécsbe ismét megválasztattak öt évre az igazgató tanács tagjaiul Wodianer báró, Klein Károly, Baring Ferencz és Eischtal Adolf. A párisi comitebe a meghalt Morny hg. helyébe Laguerronniere vicomte választatott meg. Az 1864-ik évre nem adatik osztalék a részvényeseknek a részvények után járó 25 franc kamaton kívül és a 28,665 ft 53 kr felesleget 1865 ik év első bevételéül írják be. — Schrecker ma megnyitó kiállítását, melyen az akadémiai album arczképei, szám szerint 250, vannak kiállítva, s általában jól sikerült kisebb és nagyobb másolatokban. Minthogy a városi hatóság a kiállítást, melynek jövedelme a lipótvárosi bazilika építési pénzalapja és az árvaház részére volt szánva, ily feltét alatt nem, csak ingyen bemenet mellett engedélyező, ennélfogva a kiállítást mindenki ingyen megszemlélheti. Ajánljuk a közönség figyelmébe e csinos kiállítást. — A pengő pénzre szóló és a veres 10 ftos bankjegyekből még mindig nagy mennyiség van forgalomban, noha 1858 óta többször kihirdettetett azok beszedése. Minthogy a pengőpénzre szóló bankjegyek érvényessége 1867-ben, az 1858 ban kibocsátott veres nyomatú 10 forintosok érvényessége pedig 1871-ben elenyészik, a netaláni károsodás elkerülése végett a kanczellária megrendelte, hogy a nép minden osztályának értésére adassék, az illető bankjegyek mielőbbi becserélésének szükségessége. (L.) — A magy. kir. tud. egyetemi joghallgatókat segélyző egylet a jövő junius havára következő segélyeket nyújtott. Készpénzben kiosztott 94 ft, melyből egy joghallgatónak 12 ft, egynek 8 ft, négynek 6 ft, ötnek 5 ft, négynek 4 ft, háromnak 3 ft adatott. Ebéddel az egész hónapon át nyolcz, félhavon át egy joghallgató láttatik el. Pest máj 31-én, 1866.)Székács Ferencz e. i. titkár.• A zabaldmegyei takarékpénztárra magukat aláirt részvényesek folyó 1865 ik év junius hó 17-ik napján d. e. 9 órakor a kaszinó helyiségeiben tartandó közgyűlésen személyesen vagy meghatalmazott általi részvételre tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai lesznek : 1) A leérkezett alapszabályok felolvasása. 2) A Tisztviselők fizetéseinek meghatározása. 3) Könyvelő és pénztárnok megválasztása. 4) Részvény-befizetések határidejének kiírása. 5) Az Intézet életbeléptetése iránti intézkedések. 6) Az intézet érdekében eddig tett kiadások fedezése. 7) Egyéb, az intézet érdekében teendő indítványok tárgyalása A megjelenőknek, az alapszabályok értelmében számítandó többsége, az egylet minden részvényesül aláirt tagjára kötelező határozatot hozand. N. Kalló 1865-ik év májushó 24-én Somossy Ignácz, elnök. — Szentesről írják, hogy az ottani határ nagyobb részében egész tavasz folytán eső nem volt. A vetések sokat szenvedtek, s a lábas jószágot csak a tavalyi szalma maradványa tartja fenn. E szerint a május 17-diki eső csak egy részét érinté a határnak. — A középdunai gőzhajó-társaságnál már 2000 nél több részvényt írtak alá, azonban, kik még aláirni akarnak, módjukban áll, mert az alapszabályok megengedik a társulat terjeszkedését, s minél több az alap, annál jobb. — Károlyi Alajos gróf és Langousko herczegnő összekötése, mint értesültek,megtörtént, s az új pár közelebbi napokban hazánk fővárosába érkezik. — A pesti szegény gyermek egyi. javára 50,000 db. 50 kros sorsjegyből álló tárgysorsjáték engedélyeztetett. (Attrg.) — A hivatalos lapok tagadják a román egylet közgyűlésen felmerült azon állítást, hogy a hatóságokra hivatalosan ráparancsolták volna a „Sürgöny“ és „Ungarische Nachrichten“ járatását. — Gutzkov állapota, mint drezdai lapok írják, javulóban van. St. Gilgenbergből, hol Gutzkov gyógyintézetben van, jelentik, hogy étvágya több, álma nyugodtabb és kedélyének vidorsága lassan lassan visszatér. A „Román népmivelődési egyletet, hó 22-ik és 23-kán tartott idei közgyűlésén Aradon első igazgatóvá ismét Mocsonyi Antalt választották meg, igazgatósági tagokká választottak Román Miron, Popitu Jusztin akad. tanár Nagyváradról, Vulturu lelkész Szilágyságból, Fizesanu lelkész Torontálból. Az egylet tagjai száma közel 1400, a rendes bevétel 6000; szegény tanulók gyámolítására 1200 ftot szavaztak meg ez alkalommal. * A „Somogyi képes naptár“ úgy a kis „Kaposvári népnaptár“ (melyek a múlt évben 5000 példányban keltek el) ez év folytán is megjelennek Roboz István szerkesztése alatt, változatos tartalommal, képekkel, néhány jobb nevű írónk közreműködésével. A csillagászati naptárt derék egri csillagász, dr. Montedegói Albert Ferencz készítvén. Felhívjuk rájuk előre is Somogy s a szomszéd megyék t. olvasó-közönségét. MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A Magyar Tud Akadémia által 1865 re kitűzött Nádasdy Tamás dijra folyó hó 28-dikáig bezárólag, mint határidőig, hat pályamunka érkezett, úgymint: I. Falusi Mátkák. Költői elbeszélés a népéletből. Három rész. Jelige: „Sicut it, ire sinas.“ , . ., T., II. Firtos. Jelige: „Vándor daruid V betűje szállt.“ III. Kupa. Epos XII énekben. Jelige : „Cupan .... defuncto Geysa, Stephani matreus in connubium allicere conabatur, ut eam nactus uxorem .... rerum potiretur.“ Bonfiu. II. , IV. Zrinyi: Költői elbeszélés. Jelige: Vérét a hőt, ha halni kell, nem retteg ontani.“ Garay. V. Lósárdi Zsuzsánna. Elbeszélés.Episod a Rákóczi-korból. Jelige: „Egy régi levélen ezt írva találtam.“ Arany. VI. Kupa zendülése. Történeti elbeszélés, hat énekben. Jelige: „Szenteld oh magyar, hazádnak kebled szebb érzelmeit. A jeligés levelek rendben találtatván, elnökileg az Akadémia és Kubinyi Ágoston tiszt. tag pecsétjeivel borítékba zárattak; magok a pályaművek pedig, bírálók nevezése végett, áttérettek a nyelv és széptudományi osztályhoz. Az eredmény az 1866 ik évi nagy gyűlésen fog kihirdettetni. Kelt az Akadémia 1865. május 29-én tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. — Figyelmeztetés az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület t. sz. tagjaihoz. Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület f. é. tavaszi rendes közgyűlését junius 9-én délelőtti 10 órakor fogja tartani a „Köztelken“ (Üllói ut 12. sz.) Tárgyak : 1) Uj tagok felvétele. 2) Jelentés a kiállítás eredményéről. 3) Érkövy Adolf egyesületi tag felolvasása az Egyesület 30 évi működéséről. 4) Köztelki részvények kisorsolása. Pesten, május 31. 1865. Elnöki segbizásból Morócz István, egyesületi titkár. Nemzeti szinház. Junius 1-ére van kitűzve: ,,LLLA-ROUKH.“ Regényes opera 2 felv.zéről — Távirati tudósitása május 31-ről. 5% metalliques . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst Arany 15. 75. 71. 75 799. . 183. 60. 108. 70. 106. 50. 6. 17. Angolország. Jefferson Davis elfogatása majdnem az egész angol sajtót lázba hozta. Hogy a déli confederátio elnöke, kiből az önkény, az osztályuralom és a durva erőszak emberei Washington Györgygyel egy vonalon álló történelmi hőst akartak csinálni, most egy borzasztó orgyilkosság vádjával terhelve, közönséges gonosztevőként katonai fedezet alatt hurczoltassék Washingtonba, ez oly gondolat, melyet I. és II. Károly cavalierjeinek utói nem képesek eltűrni. „Jefferson Davis elfogatásának hite — mond a „Times“ — Európa minden országaiban nyugtalanságot fog kelteni. Épen oly ildomos mint nagylelkű politika leendő a déli vezéreket menekülni hagyni. Egy nemes érzelmű és politikai jellemű győzőre nézve nincs nagyobb zavar, mint legyőzőit ellenét fogságban tudni. Európa e tanulságot hosszú tapasztalásból merítette. Orániai Vilmos örömest elnézte II. Jakab szökését, s X. Károlyt és Lajos Fülöpöt futásukban senki sem háborgatta. Megvalljuk, mi a volt déli elnök valószínű sorsa miatt a legnagyobb nyugtalanságban vagyunk. . .Ám, senki se magyarázzon félre minket. E sziget lakosainak kevés okuk van Jefferson Davissel rokonszenvezni. Őt úgy ismerjük, mint Anglia egyik legmegátalkodottabb rágalmazóját, kinek politikája volt honfitársai valamennyi osztályainak kedélyét ellenünk lázasztani. Ő a mi emlékezetünkben is úgy él, mint a Mississippi államban koholt adósságlerázási terv szerzője. Az ö pérteetési tervének az az eszme szolgált alapul, hogy mi elviselhetlennek tartván a gyapot hiányát, a szükségnek engedve, Délt a britt birodalom összes erejével kénytelenek leszünk támogatni. Mi kevéssé becsülhetjük azt az embert, aki ily számításokat építhet embertársai szenvedéseire , s ha élete meghagyása mellett szólunk, ezt sem indokainak becsüléséből, sem jelleme iránti rokonszenvből nem teszszük. Mi csupán az amerikai nemzet ügye és joga iránti tekintetből sürgetjük, fontolják meg az amerikai államférfiak, mi politikaellenes eljárás volna oly férfin vérét ontani, ki csak némi siker mellett egy bűnváddal terhelt honárulóból bizonyos tekintetben győztes monarchává emelkedhetett volna. . . . Nekünk 1848 bán felkelésünk volt Izlandban, de mi vonakodtunk kezeinket az árulók vérébe mártani, s megkegyelmeztünk Smit O’Briennek, Mitchellnek, Meaghernek.... I. Károly kivégzése tagadhatlanul nagy hiba volt, s XVI. Lajoséppen oly politika-ellenes volt. Ha Washington a forradalmi háború elején elfogatik, talán jogosítva éreztük volna magunkat, őt, mint katonai szökevényt, kivégeztetni. De mi már jóval a háború vége előtt ismerni és tisztelni tanultuk őt, s ha akkor kezeinkbe esik, elismertük volna jogát azon udvariassághoz, melyet egy nemes ellenség bizton igényelhet. Mindezt természetesen azon feltevéssel írjuk, miszerint lehetetlen lesz Davis urat a Lincoln úr meggyilkolására szőtt undok összeesküvéssel összefüggésbe hozni. Ha bebizonyítható, hogy volt tudomása az összeesküvésről, úgy egy szavunk sincs mellette ... Mi azon szempontból indulunk ki, hogy ő csak úgynevezett politikai bűnösnek ejthető. A mostani Európa csak egy példát (?) mutat ily esetben a halálos büntetés alkalmazására, t. i. Oroszország eljárása Lengyelország iránt, és e példa nem olyan, mely méltó volna követésre. Ha egy nép bizonyos közös ezer végett felkel, egyesek bünhödésének kilátása miatt nem egy könnyen riad vissza, és ha a büntetés elveszti rettentő hatását, jogosultsága is megszűnik.“