Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)
1865-07-01 / 4560. szám
ügyi törvény el nem készült, az Erdélyben sül. óta történteket ignorálni kell. Mivel a miniszteri felelősségre nézve a kormány törvényt óhajt hozatni, elhatároztatott, hogy jövőre főherczegek ne neveztessenek ki miniszterelnököknek. Ugyanazon lap levelezője szerint K. Lichten felst nyugdíjazzák. B. Sennyei tárnokká, és gr. Apponyi ismét országbíróvá neveztetik ki hir szerint. A „Fremdenblatt“ szerint mind határozottabban beszélik, hogy József föherczeg (István föherczeg öcscse) van kinézve Magyarország nádorának. József félig, mint mondják, Kissingenben találkozni fog ő Felségével, midőn ez vissza fog utazni, megszavazott 13 millió fi hitellel; az 1866 dikirést szenvedtek a bécsi kormány azon nobudgethez nem kell fogni, mig 1865-re a pénz- szetén, mely szerint a birodalom tengeri kereskedésének Trieszten kell összpontosulva lennie. E téves nézetből eredeti akadály megszűnvén, helyt engedett egy másiknak, a déli vasúti társaság monopóliumának. Az Alföldnek és Slavoniának vasúti összeköttetése Fiuméval nem lehet, mert a déli vasúti társaság érdeke nem engedi. Ezen helyzetben azonban örvendetes, hogy a hivatalos tárgyalások ez ügyben, habár lassan, de mégis folynak. Június 26-án a Dunaáthidalás kérdésében működött Eszéken egy commissio a kormány részéről. De az érdekeltek se pihennek. Június 20 án, amint e lapok is jelentették,az alföldi birtokosok és városok Orosházán tanácskoztak, s küldöttség által terjesztendik Ő Felsége elébe kérvényüket a fiumei vasút ügyében. Ajánlották egyszersmind ez ügyet az országos gazdasági egyesület figyelmébe és erkölcsi pártfogásába. Nem kétlem, hogy a magyar törvényhozás, valamint a horvátországi országgyűlés is emelendi szavát ez ügyben. Addig pedig, míg magunk nem fogunk rendelkezni közgazdasági ügyeinkre nézve, köszönettel kell vennünk, hogy Tornán birodalmi tanácsos, 86 tag aláírása mellett, a kereskedelmi minisztériumot a fiumei vasút ügyében interpellálta. Feszültséggel várják az érdekeltek a választ, addig is pedig jó jel gyanánt jegyzékbe vehetjük, hogy vonalaink strategicus fontossága mellett a hadi tekintélyek is felszóllalnak, amint a „Militarr Zeitung“ e hónapban ez ügyről nagy tárgyismerettel írott czikkei mutatják, TREFORT ÁGOSTON. — Majáth György főkanczellárnak 28-kán délelőtt 10 órakor mutatá be Korizmics Antal püspök és udvari tanácsos a cancellária személyzetét. — Utóbbinak üdvözlő beszédére a főcancellár következőleg válaszolt: ** „Őszinte, melegen érzett köszönettel fogadom Méltóságodnak a Nagymn. kir. Cancellária nevében mondott üdvözletét. Midőn ő cs. ap. kir. Felsége, legkegyelmesebb Urunk határozott parancsa nyomán ezen, a tisztelt elődöm lemondása által megürült díszes, de a jelen körülmények között kettőztetett súlyú állást elfogadtam: tettem azt, szerény tehetségem érzetében, egyedül annak tudatában, miként a czélnak, melyet ő Felsége legközelebb, ünnepélyes alkalommal kijelölni méltóztatott, valósítása, melytől hazánk, s közvetve a birodalom maradandó jóléte feltételeztetik, szükségképen egyedül akként sikerülhet, ha minden honpolgár azon körben, melyben hatnia adatott, önodaadással, ha szükség, önfeláldozással, minden esetre pedig töretlen erélylyel működendik közre. A czél irányában törekvéseimet, úgy hiszem és reményem, a nolga cancellária tagai támogatni fogják, kettőzött szorgalommal, ritka ismereteik és tapasztalataik tárházával, támogatni nem egyedül a kötelesség rideg érzetével, hanem azon odaadással, melyet a pillanat komolysága és a czél magasztos volta igényel.“ Csabacsüd, Június 27. A birodalom kereskedelmi fontosságra második, természeti minőségre nézve első kikötőjének, Fiume városának népessége, kereset hiánya miatt Egyptomba vándorol. Slavonia, a természet által dúsan megáldott terület, közgazdasági tekintetben oly állapotban van, mint valamely Ázsia belsejében fekvő tartomány. A magyar Alföld, termékeny talaja és szorgalmas népe daczára kereskedés és üzlet nélkül, a nagy közterhek súlya alatt pusztulásnak indult. Egyik hatályos eszköz, mely e bajokon segíthetne, az Alföld és Slavonia egyenes vasúti összeköttetése Fiuméval. Régen el van ez ismerve, de minden törekvések e tekintetben hajóz. 1. TARCZA. „A nemzetiségi kérdés Irta . Eötvös József. Pest, 1865. Kiadja Ráth Mór. (Vége.) Vonjuk össze az érveket, melyekkel a nemes báró a hazai területeknek nemzetiségek szerinti felosztását gyakorlatilag kivihetlennek, következéseiben pedig valamint az egész hazára, úgy az egyes nemzetiségekre, sőt az osztrák birodalomra nézve is káros és veszélyesnek bizonyítja be. A hazai területnek nemzetiségek szerinti felosztása sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy törvény által mondassák ki, miszerint minden község-járás-, kerület-vagy megyében hivatalos nyelvű láz szolgáljon, mely a lakosság átalános többségének nyelve; hogy a megyék, járások, kerületek akként rendeztessenek, hogy az ugyanazon nemzetségű községek lehetőleg egyesültessenek, hogy a képviselő testültek a területen lakó nemzetiségek számaránya szerint alakíttassanak, s ezen számarány szolgákton zsinórmértékül a kormánynak is a kinevezésétől függő hivatalok betöltésénél. Egy ily törvénynek első rendben az volna a következése, hogy az ország nagy részét újból felosztani, a különböző nemzetiségeket pedig eégenként számba venni kellene; márpedig első pillanatra világos, hogy már maga e műtét is olyan természetű, miszerint távol attól, hogy egyességre, békére vezessen, inkább temérdek surladásokra, vádakra, nyugtalanságra adna alkalmat, minden egyes megyét, járást, várost, községet, sőt tűzhelyet megosztván, és küzdelmek, gyűjlősét , visszavonás szinterévé tevén. Bízassák bárkire a törvény végrehajtása, legyen, hogy az országgyűlés, tegyen, hogy a kormány nevezze ki a felosztást és számbavételt végrehajtó bizottmányokat, már ezen első lépésnél fog előtűnni a viszálkodás, a tiltakozások, követelések és panaszoknak hosszúvége nem lesz. És ha e bizottmányok mégis csak létesülnének, mily ismertető jelvet fognának használni az egyesek nemzetiségének meghatározásában. Az anyanyelvet? A névhangzást? Az elődöket ? De hát ha az illető egyes ezen jelzőkkel nem törődve, egy más nemzetiséghez óhajt számíttatni, akarata ellenére fogják ezt akár szlávnak, akár románnak törvényesen decretálni? Hát ha vannak községek, melyeknek gyermekei egyszerre több nyelvben növekednek ki, és vannak családok, melyeknek tagjai különféle nemzetiségekből álltak össze, amit teendőnk ezekkel, hová sorozzuk be őket ? Mily elláthatlan tere a miden társadalmi békét feldúló viszályok és ellenkezéseknek ! Pedig világos, hogy ha a számbavételt alkotmányos úton kívánjuk keresztülvinni, más eljárást nem követhetünk; ha pedig absolut hatalommal, helyesebben hatalmi szóval kívánnók a kérdést eldönteni, az egyedek akaratának tekintetbe vétele nélkül, még el is tekintve attól, hogy mennyire nevetséges következéshez vezetne,ha valaki nemzetiségének meghatározása nem ö red magára bizatik, hanem mindenki akarata ellen bizonyos szabályok szerint törvényesen magyarnak, szlávnak, románnak marasztaltatnék el, — ez eljárás erkölcsi alap nélkül szűkölködnék, vagyis megnyugtató, tehát valódi megoldásra nem vezetne, mint ezt a fennállott szerb vajdaság példája is világossá teszi. És másrészről mégis bizonyos az is, hogy miután a hazai területnek nemzetiségek szerinti felosztása, ezen nemzetiségeket egyszersmind politikai testületekké avatná fel, a törvényhozás azt sem engedhetné meg, hogy az e feletti határozás egészen az egyesek önkényére legyen bízva. De tegyük fel, hogy mind e nehézségeken úgy ahogy, valahára mégis keresztül estünk, mi fog bekövetkezni: az uralkodó majoritás elnyomja a területén lakó kisebbségeket, mit ezek ott, hol az absolut többség az övék, bőven viszonozni fognak, mig a kölcsönös elnyomás hazánkban tetőfokát érte el, s nemzetiségi ellentéteink nyilt ellenségeskedéssé fajultak, s az intézmény, mely csak azért állíttatott fel, hogy az ország minden nemzetiségeinek egyenjogúságát biztosítsa, csak oda vezetett, hogy közülök egy sem maradna, mely magát mindenütt, hol többségben nincs, határtalanul elnyomva nem érezné. Meglehet ugyan, hogy a kormány a dolgok ezen fejlődését nem fogná tűrni, s mint a kisebbségek természetes védője, a többségnek törekvéseit a méltányosság határai közé szorítaná. Azonban oly rendszer, mely a kormányt arra kényszerítené, hogy minden egyes törvényhatóságban a többséggel szüntelen küzdjön, annak erősítéséhez nem vezethet, főleg ha az által hálára senkit sem kötelez, mint ezen esetben, midőn minden nemzetiség ott, hol többséget képez, általa akadályozva érezné magát. Nem is nyernének a nemzetiségek semmit, ha annak vannak kitéve, hogy ügyeikbe minden alkalommal a központi hatóság beavatkozzék A hivataloknak a nemzetiségek közt szám aránylagos felosztása ellenkezik a választási szabadsággal, midőn ezen hivatalok választás útján töltetnek be , a felelősség alkalmazását lehetetlenné teszi, ha a kormány kinevezésétől függnek. „Ha egy körben a legkitűnőbb férfiak csak azért nem alkalmazhatók, mert egy bizonyos nemzetiségnek tagjai, a másikban olyan nők, kik kötelességeiknek nem felelnek meg, azért nem mozdíttathatnak el, mert helyettük más, ugyanazon nemzetiséghez tartozó alkalmas egyén nem találkozik : várjon ily elvek szerint rendezett közigazgatás megfelelhet e a legmérsékeltebb igényeknek is ?“ Pedig „századunk népeit nem elégíti ki semmi, mi azok materiális érdekeikkel ellentétben áll.“ „Valamint a közhivatalok nemzetiségek szerinti betöltése odavezetne, hogy a közhivatalnokok nagyobb része nem az ország, hanem külön nemzetiségük szolgáinak tekintené magát, úgy az ország területének ezen elv szerinti felosztása csak azt vonná maga után, hogy minden egyes magát nem a haza, hanem saját nemzeti kerülete polgárának érezné, mi ha mindenütt veszélyes, hazánkban bizonyosan kétszeresen az.“ Minthogy pedig az osztrák birodalom, mi nemzetiségi viszonyait illeti, egészen hasonló helyzetben van, mert tartományait szintúgy vegyest különféle memzetiségek lakják : a nehézségek és veszélyek ott is ugyanazok, mint Magyarországon. „Ha az elv, hogy a nemzetiségeknek igényei csak a területnek nemzetiségek szerinti felosztása által elégíttethetnek ki, Magyarországban keresztül vitetett, nem állapodhatunk meg, míg ezen elv a birodalom egész körében, sőt ezen túl is, keresztül nem vitetett, azaz: mig az országok oly felosztása nem sikerült, mely mellett minden egyes népfaj és nemzetiség külön határokat nem nyer; s ezen elv szép és nagyszerű lehet, sőt talán kivihető is lehet (gondolatban ?), de olyan, mely ha valaha életbelép , csak az osztrák birodalom romjain ütheti diadalát.“ Minthogy végre ezen elvnek alkalmazása a dunai tájakon egy nagy, erős és szilárd államnak fennállását leletlenné tenné, ellenkezik az nemcsak a mivelt világ érdekeivel, melyek ezen tájakon egy nagy hatalomnak fennállását követelik, hanem maguknak az illető nemzetiségeknek érdekeivel is, mint a melyek ziláltságukban önmegvédésökre képtelenekké vállván, az első hatalmas hódoltató könnyv martalékául esnének. Ekként az érveket, melyekkel a nemes báró a területi felosztást hazánkra, a birodalomra, Európára, és magukra az illető nemzetiségekre nézve veszélyesnek, s kicsönben is gyakorlatilag kivihetlennek bizonyítja be, rövid kivonatban előadván, lássuk most a megoldás általa felállított azon elvét és módját, mely által a nemzetiségeket kielégíteni és megnyugtatni hiszi. Ezen elvet és módot ő az egyéni szabadságnak a 48-ki törvények értelmébeni alkalmazása és keresztülvitelében találja fel A vallási mozgalom akkor szűnt meg, midőn a vallásszabadság elve elfogadtatott: szerinte a nemzetiségi mozgalom is akkor fog megszűnni, ha a szabadság ezen elve a nemzetiségekre is alkalmaztatik. A 48-ki törvények nyelv és nemzetiség tekintetében polgár és polgár közt különbséget nem tettek, a választási censust pedig oly csekélyre szabták, hogy a mellett a haza majd minden lakosa a választásokban részt vehet. S mnthogy a municipális szerkezetet szintén fenntartották, a nemzetiségeknek szabad tere nyílik befolyásukat érvényesíteni, hogy a választásoknál jelöltjeiket keresztülvigyék, s a megyék-, kerületek- és községekben hivatalos nyelvül, ha többségben vannak, a magukét választhassák „A törvény — úgymond — az ország polgárai közt valamint vallásukra úgy nemzetiségükre nézve különbséget nem ismer, s egy nemzetiségnek tagja sem igényelhet oly jogokat magának, melyek a többiektől megtagadtattak . Ennélfogva nincsen kör, melyben az egyest saját nyelvének használatában bárki is akadályoztatná, s a hivatalos nyelvnek meghatározása minden körben egyedül a többség akaratától függ. . . Az egyetlen kedvezés, melyben e viszonyok alatt egy nemzetiség részesülhet, abban áll, hogy czélszerűbb közigazgatás érdekében egy nyelv jelöltetik ki a törvényhozás és központi kormány hivatalos nyelvének, és szerző meg van győződve, hogy az a haza minden nemzetiségének megegyezésével a magyar lesz; ez azonban az ország többi nemzetiségeit szabad kifejlődésekben annál kevésbé akadályoztatja, miután ezáltal sem az, hogy valaki a törvényhozás tanácskozásaiban saját nyelvét használhassa, sem az nem záratik ki, hogy a központi kormány minden , bármely nyelven hozzá intézett beadványokat elfogadjon, s azok iránt intézkedjék.“ E szerint a megoldás abban állana , hogy a törvényhozás és központi kormány hivatalos nyelve ugyan magyar lenne, de szabadságában állna a törvényhozás tanácskozásaiban mindenkinek saját nemzetiségi nyelvén felszóllalni, a kormány pedig kötelezve lenne minden, bármely más nyelven hozzáintézett beadványokat elfogadni; másrészt pedig a községek, kerületek és megyékben a hivatalos nyelvnek meghatározása épen úgy, mint a hivatalok betöltése, a résztvevő polgárok többségétől függne. És kétségkívül a megoldás ezen neme oly vívmányokat, illetőleg engedményeket tartalmaz, hogy azok mellett és által minden életre való nemzetiség sorsát biztosítva érezheti, a fejlődés legszebb jövőjének nézhet elébe, következőleg azt tárt karokkal elfogadhatja; azonban gyakorlati keresztülvitelében ez sem ment számos oly nehézségektől, melyek a hatalom és törvényhozás bölcseségét és óvatosságát a legnagyobb mértékben hívják fel Mert valamint egyrészről a vallási szabadság nem csupán az egyéni, hanem a testületi szabadságot is foglalja magában, hogy t. i. az egyes vallásfelekezetek külön egyházakat képezhessenek, azokat elveikhez képest szervezhessék, saját hatóságuk által igazgassák, törvényes gyülekezeteket tarthassanak, magukat saját czéljaikra megadóztassák stb. vagy más részről a többségek nyelv dolgábani suprematiája a községek, kerületek és megyékben szükségképen mindazon tusákat és viszályokat fogná felidézni, melyek a terület nemzetiségek szerinti felosztásával járnának. Ha tehát a nemzetiségi kérdés ezen elv szerint és módon volna megoldandó, nézetünk szerint mind a bajok elhárításáról szintén kellene gondoskodni , gondoskodva lenne pedig az által, ha a kisebbségek joga az uralkodó többség ellenében törvény által biztosíttatnék. E végre tüzetes javaslattal fellépni még most ugyan időelőttinek tartjuk , azt azonban, hogy akár a szabad választás alá eső, akár a kormány kinevezése alá tartozó hivatalok betöltésében a nemzetiségi tekinteteket nem fog lehetni mellőzni, már ez alkalommal is megjegyzendőnek találjuk. Mindezekből világos, hogy a nemzetiségvődés megoldása nem oly könnyű s nem egyszerű, mint netalán első pillanatra lát Mindamellett nem kell tartani tőle, hogy a ből származható súrlódások már is odakedtek volna, hogy a társadalmat nálunk molyan fenyegethessék. A nemzetiségek an és erkölcsi ereje még mindig sokkal kis semhogy amannak milliárdnyi szálú, még dig ép kötelékeit nem mondom, széttéphet de csak meg is lazíthassák. Ellenben azság és testvériesség érzete a felek közt se őszintébb és hatalmasabb, semhogy ez elit testet végletekre engedje fejlődni. Az már végzett tényként áll a hon minden lakóinaizületében, hogy minden nemzetiségnek nyelve növelésére, nemzetiségének kifejtő joga és szabadságában álljon mindazon eszéket felhasználni, melyek az állam biztosával megférnek, amig politikai tekinte mindannyian egyenlők , azaz ugyanazon haza egyenjogú polgárai vagyunk. Zárjuk be jelen rövid ismertetésünket a szerzőnek következő, amily gyönyörű, ép igaz szavaival: „A nemzetiségi kérdés hátta szolitá, de nem semmisíthette meg azon érveket, melyekkel hazánk különböző ajkú is a közös hazához századok óta ragaszkodta hogy a nagy többség bármennyi lelkesedő nyilatkozik saját nemzetisége mellett, ezt a meggyőződéssel teszi, hogy e követelések telítése által az ország jövője nem veszélyezik. A nemzetiségi kérdés legbuzgóbb párti érzik és bevallják az összeköttetést, mely Magyarország állása saját követeléseik telítésével áll, s midőn arra törekszenek, hogy hely, melyet saját nemzetiségük a hazában foglal , minél kitünőbb legyen, nem is vonhatnak egyebet, minthogy ország maga minél,alkataiasabbá váljék” . T ü Ü I 0 U I é I é k. Pest, janina 30. — Örömmel közöljük az „Ungarische Nachrichten“ következendő tudósítását: „Épen most halljuk azon örvendetes hírt, hogy ő Felsége méltóztatott megboldogult nagy történetírónk Szalay László özvegyének életfogytig évenkénti ezer forint, és árván maradt két gyermeke nevelési költségeinek pótlására két -kétszáz forint nyugdíjt rendelni legkegyelütesebben.“Az új főkanczellár Majáth György nagyméltóságától ma érkezett le a pestvárosi főpolgármesterhez az első leirat, melyben értesíti, hogy a kanczellária vezetését f. évi június 28-kán átvette . Zágrábi sürgönyök jelentik, hogy Károlyvárosban, Kapronczán, Samoborban és a Jaskai kerületben a kormányjelöltek megbuktak, s általában szabadelvűek választottak. Satimborban : Sulyok és Juricics, a Jaskai kerületben Sorici cs. Jaska városában: Kuslan báró. A „Neue fr. Presse“ zágrábi sürgönye szerint a zágrábi főispán letette Jaska város tanácsát, mert Kuslan báró ellenzéki jelölt megválasztását elősegítette, s ez alkalommal túlkapásokat követett el. Gróf Szapáry Antal, mint a pesti vízvezetéki ideiglenes bizottmány elnöke, a vízvezeték és az arra vállalkozni kívánó rövevénytársulat engedélyezését kérő folyamodást a napokban adta be a városi tanácshoz, mely reménylhetőleg rövid idő múlva pártolólag fog a nm. m. k. helytartó tanácshoz felterjesztetni. A városi tanács a beszterczei evang. ref. templom felépitéséséhez a városi pénztárból 25 ftot utalványozott. — A pest városi Dunacsatorna terve Re 1t er Ferencz orsz. főmérnök tervezete szerint minden részletbe beható tüzetességgel elkészült, és most sajtó alatt van. Annak idejében bővebben fogjuk ismertetni e valóban nagyszerű tervet. — Egy leérkezett udvari rendelvényben a hatóságok tudomására hozatik, miként Maschierevics Sámuel g. k. patriarcha beleegyezését nyilvánitván abba, hogy a „patriarcha czim mellől a „szerb“ mellékszó kihagyassék, hivatalos érintkezés esetében az időközi patriarcha „görög keleti patriarchának, szerb metropolitának és karloviczi érseknek“ czimezendő. — A „Wiener Zeitung“ Írja: Mint halljuk, K. Philippovics tábornok Bécsbe hivatott, hogy a szerb nemzeti congressus határozatai felett végső tanácskozásokban részt vegyen. — Az újonnan kinevezett koronaőr Nyáry Antal b. 28-án tette le az esküt Pálffy Mór kir helytartó ő excja kezeibe — Zsedényinek Schaumburgba utazására vonatkozólag a „Debatte“ következő helyreigazítást közöl : Zsedényi Kölnben járt a kiállításon, és visszatértében udvarolt István förignél, azonban már 10 napja, hogy visszatért, és közelebbről haza utazik a Szepességre. — Mint a „K. K.“-nek írják Bécsből, a kolozsvári sebészeti akadémiát a jövő évben megszüntetik, s még ezzel együtt a pesti, lembergi, insbrucki, olmüczi és gráczi akadémiákat is, miután a sebészek terjedését apasztani kívánják. — Bekülde ett a „Pozsonyi lapok“ tudomány, szépirodalmi és nemzetgazdasági közlöny első száma. A lap hetenként egyszer jelenik meg nagy negyedrétben. Ára egész évre 7 forint, félévre 4 forint, negyedévre 2 forint. Szerkesztője és tulajdonosa Szarvas Gábor. Reméljük, hogy a közönség felkarolja e mint látszik jól indult lap ügyét, melynek fontos feladatai egyike a magyar nyelv terjesztése a németesedő Pozsonyban, s mely a helyi érdekeket kétségkívül iiven képviselni fogja. — Albert porosz királyi herczeg Berlinből Bécsen át Pestre érkezett és az „Europa“ vendéglőbe szállt. © Pesten Rése Ensel Sádor ideiglenes elnöklete alatt egy, a Gabelsberger rendszerét követő gyorsírói egylet van alakulóban, melynek engedélyezése végett a szükséges lépések az illetők által a hatóságnál már megtétettek. A pestbudai dalárda múlt héten karnagyát, Zimayt és Balogh Zoltánt éji zenével tisztelte meg. Az elsőt névnapján, ez utolsót a dalárdának szolgáltatott több rendbeli költeményéért . A „Pesti unió“ dalárda olvashatlan aláírása értesítésében jelenti, hogy a dalárda 28-ról elhalasztott estélyét ma üli meg. De hogy mikor van az a ma, nem tudtuk kibetűzni, mert a nevezett olvashatlan aláírású értesítésekről a keret rendesen hiányzik. — Bucsánszky Alajos f. évi martiusban, mint tudva van, 5 db aranyat tűzött ki egy férfi négyes dalszerzeményre. A pályázatra begyűlt 8 mű közül azonban, mint Ábrányi Kornél, Engeszer Mátyás, Mosonyi Mihály, Thill Nándor és Zimay László pályabírák a Zenészed Lapokban jelentik, egy sem érdemes a pályadíjra. A késmárki takarékpénztári részvénytársulat folyamodására az udvari kancellária megengedte, hogy az alapszabályokban megállapított 30,000 fton felül 40,000 ftra emelhesse alaptőkéjét s e czélból 100 darab 100 ftos részvényt bocsásson ki. A Gran v i 11 e lord unokahúyát, Rivers lord szép leányát, Arbuthnot nőjét Svájczban a villám megütötte. A közelebbi napokban összekelt pár Interlakenben a Schelthorn tetejére készült fel, midőn a hegy közepe táján nagy vihar lepte meg. A férj, ki pár lépésre előre sietett fáradságát kipihenő nőjétől, a vezetővel együtt visszafordult, s az ifjú nőt halva találták, egy villámcsapás véget vetett az ifjú életnek. A „Korunkéban olvassuk, Ziahy Imre és Sándor, magyar aestheticát szándékoznak kiadni, külföldi írók után. Magyar aestheticára égető szükségünk van, többé nem nélkülözhető, és hiszszük, hogy stylusa népszerű, s az eszme gazdagság mellett könnyen érthető lesz, nem fogja a nagyközönség figyelmét kikerülni. A Vajda Hunyadról kapott tudósítás szerint. — Írja a „Korunk“ — Hunyad romba dőlt várát Arányi úr megszemlélvén , területét felmérte, hogy a közelebb kilátásba helyzett felépítés költségeit meghatározhassa; mint mondják, e czélra fél millió forint szükségeltetik. De fájdalom e drága szent emlék is idegen kezekbe kerül. A vár jelenleg oly állapotban van, hogy a minduntalan lehulló kövek miatt a bemenetel nem biztos. A várba vezető híd fel van szedve, a pompás karrácsozat, bizonyos hivatalnok túlbuzgósága miatt, az ottani vashámorba szállítva, hogy egyéb czélokra legyen használva. A kiskunhalasi hely. hitvallású hat osztályú gymnásiumban a jelen iskolai évet bezáró nyilvános vizsgák július 26-án tartatnak, 27-én pedig az újonnan szervezett gazdászati iskola növendékei mutatják fel elméleti és gyakorlati téren szerzett előmeneteleket , mikre az érdekelt szülőket, átalában a nevelésügy barátait, tiztelettel meghívja a tanügy.bizottmány nevében — Csontó Lajos e. i. igazgató tanár— Özvegy báró Apor Gergelyné — Karcsai Barcsai Claudia és leánya b. Apor Borbála, fáj-dalomtól levert bánatos szívvel jelenti, az őszintén tisztelt s örökre felejthetlen jó ip és nagyapa altorjai báró Apor Pálnak élete 74-dik évében, folyó évi junius 10-kén d. u. 1 órakor a halotti szentség felvétele után, öregségi elgyengyülésből történt szomorú halálát. Az üdvözült előbb nejét, azután később egyetlen fiát a hon oltalmában elvesztvén, az e csapások alatt meg nem tört nemes kebel, ártatlan unokája szeretetében, neveltetésében és javainak rendbehozásában kereste némi kárpótlását. Halálával a legidősebb megyei táblabirák egyike dőlt ki az alkotmányos életből. Földi részei folyó hó 13-án d. u. 1 órakor fognak az itteni családi sírboltba korán elhalt neje és fia porai mellé örök nyugalomra elhelyeztetni. Lelkéért pedig az engesztelő áldozat a sz.-csebi r. kath. templomban f. hó 20-ik napján fog az egek urához bejuttatni Béke poraira ! Gardánfalva, jun. 11. 1865. — Az idei lembergi lóverseny végeztével, mint magán tudósítónk írja — Pálffy Zsigmond gróf, Zalay Tamás és Benkő József 14. huszár ezredbeli tisztek e versenyt még egy kitartó hosszas lovagolással koronázták, azaz 21 % német mértföldet 18 óra alatt futtattak meg. Az ungmegyei gazdasági egylet által rendezett lóverseny f. hó 19 én az ungvári határban szerencsésen végbement. A lóversenyt ekeverseny előzte meg, mely iránt, úgy látszik a mezei gazdák évről évre nagyobb részvéttel viseltetnek ; a tavasi szám most csaknem kettőzve volt, lévén 37 versenyző, kik közül többen szerény bár, de a dicsőség által eléggé emelt dijban részesültek. Az első nyertes dija egy vaseke vagy három arany, a többié kisebb nagyobb összegű bankó pénz egész 5 ftig. A lóversenyre is többen jelentkeztek a mezei közti, wfot tavaly, úgy hogy a tervtől eltérve két fuás is kikerült az igás lovakból. Ezen kívül vol egy lovászverseny és két úri futás. Az ügető elvandt, nem kis sajnálkozására a közel és messze vidékről egybesereglett közönségnek. -- Ritke csalási esetről ír a „Szegedi Híradó.“ Egy Bizók Pál nevű, reform vallású, szén-etesi lakos ement a halottvizsgáló orvoshoz, hogy feleségének fitestvérét, ki állítása szerint meghalálozott, szemle alá vevén, róla a halotti bizonyítványt adja ki. Búzás P. megnevezte az utczát és házszámot, hova az orvos csakugyan el is látogatott, azonban a halottatmeg nem találta. Másnap ismét beköszöntött Búzás P. az orvoshoz, ki a közben megbetegedett, és sürgette az orvosi bizonyítványt, állitván, hogy az orvos r '--'-e ste a halottat, s elmondta a halál ' ""okott jeleket, melyet *»«jának evvel elemi mint állitá, a 270 frtnyi pénzéből temetésig fel. A pap kiadván az Írást, a kétbinenyuvánnyal B. P. az árvatárba ment, s onnan kivett 30 frtot, ezzel azonban meg nem elégedvén csakhamar ismét megjelent; ezúttal azonban rajta vesztett. Egy asszony ugyanis meghallotta, hogy minő alapon kéri B. P. a pénzt, s elmondta a tisztviselőknek, hogy az, akit e furfangos ember halottnak nyilvánit el, és pedig fris egészségben, a szomszéd tanyán szolgál. A hatóság rögtön nyomozást tétetvén, az asszony állítása csakugyan valónak bizonyult, s kitűnt, hogy B. P. ilymódon akart rövid utca az árva pénzéhez jutni. A törvényszék két év kk-*»~~ uuiuseszeti ŐSZ' taiye; zu-án d. e. az l-ső bölcsészeti, d. u. a 6-ik gym. osztályé; 21-én d. e. az 5-ik, d. u. a 4-ik gym osztályé; 22-én d. e. a 3-ik, d. u. a 2-ik gym. osztályé; 23-án vasárnap lévén vizsgák nem tartatnak; 24.én d. e. az 1 -ső gym osztályé, d. u. a képezdéé, — e mellett egész napon át írásbeli érettségi vizsga; 25-én egész napon a képezde vizsgája; s írásbeli érettségi vizsga; 26-án és 27-én szóbeli érettségi vizsga; 28-án az osztályzatok megállapítása; 29 én az osztályzatok felolvasása s a tanulók elbocsátása. Ezeket meg"'*’«"- « magántanulók vizsgái július 10-dik 18-áig tartanak. 1865. A lyceumi — Tanügyi ért» fő tanod a gymi folyamaiban a folyo lancvui ____ tó, magán-és nyilvános vizsgálatok következő rendben tartatnak : Július 20—23-ig d. u. 4 órakor kezdve naponként javító- és magánvizsgálatok, jul. 22. és 23-án Írásbeli érettségi vizsgálat, jul. 24-én d. e. és d. u. az elsőéves jogi osztály és az l-ső éves bölcsészethallgatók közvizsgálatai, jul. 25. d. e. és d. u. agymn. V. és VI oszt., jul. 26. de. és d. u. a III. és IV. gymn. oszt., jul. 27. d. e. és d. u. a gymn. I. és II. oszt., jul. 28. és 29. napjain a szóbeli érettségi vizsgálat, jul. 30. d. e. a jogi tanfolyam II-ik osztályáé, d. u. az iskolai zárünnepély.“ A közvizsgálatok két különbizottság előtt folynak mindvégig. Kecskeméten, jun. 25.1865. Fehér István főiskolai igazgató. T * A Roboz István által Kaposvárott rendezett népünnep jótékony czélra fényesen sikerült és jó eredményt szolgáltatott. Több mint két ezer ember volt a fizetett helyeken, s ha a körben álló ingyen közönséget is számítjuk, bátran há