Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)

1865-07-01 / 4560. szám

ügyi törvény el nem készült, az Erdélyben s­ül. óta történteket ignorálni kell. Mivel a miniszteri felelősségre nézve a kor­mány törvényt óhajt hozatni, elhatároztatott, h­ogy jövőre főherczegek ne neveztessenek ki min­iszterelnök­öknek. Ugyanazon lap levelezője szerint K. Lich­te­n f­e­l­s­t nyugdíjazzák. B. S­e­n­n­y­e­i tár­nokká, és gr. Apponyi ismét országbíróvá neveztetik ki hir szerint.­­ A „Fremdenblatt“ szerint mind határozot­tabban beszélik, hogy József föherczeg (Ist­ván föherczeg öcscse) van kinézve Magyarország nádorának. József félig, mint mondják, Kissin­­genben találkozni fog ő Felségével, midőn ez vissza fog utazni, megszavazott 13 millió fi hitellel; az 1866 diki­­­rést szenvedtek a bécsi kormány azon no­­budgethez nem kell fogni, mig 1865-re a pénz- s­zetén, mely szerint a birodalom tengeri kereskedésének Trieszten kell összponto­sulva lennie. E téves nézetből eredeti aka­dály megszűnvén, helyt engedett egy má­siknak, a déli vasúti társaság monopóliu­mának. Az Alföldnek és Slavoniának vas­úti összeköttetése Fiuméval nem lehet, mert a déli vasúti társaság érdeke nem engedi. Ezen helyzetben azonban örven­detes, hogy a hivatalos tárgyalások ez ügyben, habár lassan, de még­is folynak. Június 26-án a Dunaáthidalás kérdésében működött Eszéken egy commissio a kor­mány részéről.­­ De az érdekeltek se pi­hennek. Június 20 án, a­mint e lapok is jelentették,az alföldi birtokosok és városok Orosházán tanácskoztak, s küldöttség ál­tal terje­sztendik Ő Felsége elébe kérvé­nyüket a fiumei vasút ügyében. Ajánlot­ták egyszersmind ez ügyet az országos gazdasági egyesület figyelmébe és erkölcsi pártfogásába. Nem kétlem, hogy a ma­gyar törvényhozás, valamint a horvátor­szági országgyűlés is emelendi szavát ez ügyben. Addig pedig, míg magunk nem fogunk rendelkezni közgazdasági ügye­inkre nézve, köszönettel kell vennünk, hogy Tornán birodalmi tanácsos, 86 tag aláírása mellett, a kereskedelmi miniszté­riumot a fiumei vasút ügyében interpel­lálta. Feszültséggel várják az érdekeltek a választ, addig is pedig jó jel gyanánt jegyzékbe vehetjük, hogy vonalaink stra­­tegicus fontossága mellett a hadi tekinté­lyek is felszóllalnak, a­mint a „Militarr Zeitung“ e hónapban ez ügyről nagy tárgyismerettel írott czikkei mutatják, TREFORT ÁGOSTON. — M­a­j­­­á­t­h György főkanczellárnak 28-kán délelőtt 10 órakor mutatá be Korizmics Antal püspök és udvari tanácsos a cancellária személyzetét. — Utóbbinak üdvözlő beszédére a főcancellár következőleg válaszolt: ** „Őszinte, melegen érzett köszönettel fogadom Méltóságodnak a Nagymn. kir. Cancellária nevé­ben mondott üdvözletét. Midőn ő cs. ap. kir. Felsége, legkegyelmesebb Urunk határozott parancsa nyomán ezen, a tisz­telt elődöm lemondása által megürült díszes, de a jelen körülmények között kettőztetett súlyú állást elfogadtam: tettem azt, szerény tehetsé­gem érzetében, egyedül annak tudatában, miként a czélnak, melyet ő Felsége legközelebb, ünne­pélyes alkalommal kijelölni méltóztatott, való­sítása, melytől hazánk, s közvetve a birodalom maradandó jóléte feltételeztetik, szükségképen egyedül akként sikerülhet, ha minden honpol­gár azon körben, melyben hatnia adatott, ön­odaadással, ha szükség, önfeláldozással, minden esetre pedig töretlen erélylyel működ­endik közre. A czél irányában­ törekvéseimet, úgy hiszem és remény­em, a nolga cancellária ta­gai támo­gatni fogják, kettőzött szorgalommal, ritka is­mereteik és tapasztalataik tárházával, támogatni nem egyedül a kötelesség rideg érzetével, ha­nem azon odaadással, melyet a pillanat komoly­sága és a czél magasztos volta igényel.“ Csabacsüd, Június 27. A birodalom kereskedelmi fontosságra második, természeti minőségre nézve el­ső kikötőjének, Fiume városának népessége, kereset hiánya miatt Egyp­­tomba vándorol. Slavonia, a természet ál­tal dúsan megáldott terület, közgazdasági tekintetben oly állapotban van, mint va­lamely Ázsia belsejében fekvő tartomány. A magyar Alföld, termékeny talaja és szor­galmas népe daczára kereskedés és üzlet nélkül, a nagy közterhek súlya alatt pusz­tulásnak indult. Egyik hatályos eszköz, mely e bajokon segíthetne, az Alföld és Slavonia egyenes vasúti összeköttetése Fiuméval. Régen el van ez ismerve, de minden törekvések e tekintetben hajóz.­ 1. TARCZA. „A nemzetiségi kérdés Irta . Eötvös József. Pest, 1865. Kiadja R­á­t­h Mór. (Vége.) Vonjuk össze az érveket, melyekkel­ a nemes báró a hazai területeknek nemzetiségek sze­rinti felosztását gyakorlatilag kivihetlennek, kö­vetkezéseiben pedig valamint az egész hazára, úgy az egyes nemzetiségekre, sőt az osztrák bi­rodalomra nézve is káros és veszélyesnek bi­zonyítja be. A hazai területnek nemzetiségek szerinti fel­osztása sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy törvény által mondassák ki, miszerint minden község-járás-, kerület-vagy megyében hivatalos nyelvű láz szolgáljon, mely a lakos­ság átalános többségének nyelve; hogy a me­­gyék, járások, kerületek akként rendeztesse­­nek, hogy az ugyanazon nem­ze­tségű községek lehetőleg egyesültessenek, hogy a képviselő tes­tü­ltek a területen lakó nemzetiségek szám­ará­­nya szerint alakíttassanak, s ezen számarány szolgákton zsinórmértékül a kormánynak is a kinevezésétől függő hivatalok betöltésénél. Egy ily törvénynek első rendben az volna a következése, hogy az ország nagy részét újból felosztani, a különböző nemzetiségeket pedig eégenként számba venni kellene; már­pedig első pillanatra világos, hogy már maga e műté­t is olyan természetű, miszerint távol attól, hogy egyess­égre, békére vezessen, inkább temérdek sur­ladásokra, vádakra, nyugtalanságra adna al­kalmat, minden egyes megyét, járást, várost, községet, sőt tűzhelyet megosztván, és küzdel­mek, gy­űjlősét , visszavonás szinterévé tevén. Bízassák bárkire a törvény végrehajtása, le­gyen, hogy az országgyűlés, tegyen, hogy a kormány nevezze ki a felosztást és számbavé­telt végrehajtó bizottmányokat,­­ már ezen első lépésnél fog előtűnni a viszálkod­ás, a tilta­kozások­, követelések­ és panaszoknak hosszú­­vége nem lesz. És ha e bizottmányok mégis csak létesülnének, mily ismertető jel­vet fognának használni az egyesek nemzetiségének meghatá­rozásában. Az anyanyelvet? A névhangzást? Az elődöket ? De hát ha az illető egyes ezen jelzőkkel nem törődve, egy más nemzetiséghez óhajt számíttatni, akarata ellenére fogják e­zt akár szlávnak, akár románnak törvényesen de­­cretálni? Hát ha vannak községek, melyeknek gyermekei egyszerre több nyelvben növeked­nek k­i, és vannak családok, melyeknek tagjai különféle nemzetiségekből álltak össze, a­mit te­endőnk ezekkel, hová sorozzuk be őket ? Mily el­láthatlan tere a miden társadalmi békét feldúló vi­szályok és ellenkezéseknek ! Pedig világos, hogy ha a számbavételt alkotmányos úton kívánjuk keresztülvinni, más eljárást nem követhetünk; ha pedig absolut hatalommal, helyesebben ha­talmi szóval kívánnók a kérdést eldönteni, az egyedek akaratának tekintetbe vétele nélkül, még el is tekintve attól, hogy mennyire nevetséges következéshez vezetne,ha valaki nemzetiségének meghatározása nem ö red magára bizatik, ha­nem mindenki akarata ellen bizonyos szabá­lyok szerint törvényesen magyarnak, szlávnak, románnak marasztaltatnék el, — ez eljárás er­kölcsi alap nélkül szűkölködnék, vagyis meg­nyugtató, tehát valódi megoldásra nem vezetne, mint ezt a fennállott szerb­ vajdaság példája is világossá teszi. És másrészről mégis bizonyos az is, hogy miután a hazai területnek nemzeti­ségek szerinti felosztása, ezen nemzetiségeket egyszersmind politikai testületekké avatná fel, a törvényhozás azt sem engedhetné meg, hogy az e feletti határozás egészen az egyesek önké­nyére legyen bízva. De tegyük fel, hogy mind e nehézségeken úgy a­hogy, valahára mégis keresztül estünk, mi fog bekövetkezni: az uralkodó majoritás el­nyomja a területén lakó kisebbségeket, mit ezek ott, hol az absolut többség az övék, bőven viszo­nozni fognak, mig a kölcsönös elnyomás ha­zánkban tetőfokát érte el, s nemzetiségi ellenté­teink nyilt ellenségeskedéssé fajultak, s az in­tézmény, mely csak azért állíttatott fel, hogy az ország minden nemzetiségeinek egyenjogú­­ságát biztosítsa, csak oda vezetett, hogy közü­lök egy sem maradna, mely magát mindenütt, hol többségben nincs, határtalanul elnyomva nem érezné. Meglehet ugyan, hogy a kormány a dolgok ezen fejlődését nem fogná tűrni, s mint a kisebbségek természetes védője, a többségnek törekvéseit a méltányosság határai közé szorí­taná.­­ Azonban oly rendszer, mely a kor­mányt arra kényszerítené, hogy minden egyes törvényhatóságban a többséggel szüntelen küzd­jön, annak erősítéséhez nem vezethet, főleg ha az által hálára senkit sem kötelez, mint ezen esetben, midőn minden nemzetiség ott, hol több­séget képez, általa akadályozva érezné magát. Nem is nyernének a nemzetiségek semmit, ha annak vannak kitéve, hogy ügyeikbe minden alkalommal a központi hatóság beavatkozzék A hivataloknak a nemzetiségek közt sz­ám aránylagos felosztása ellenkezik a választási szabadsággal, midőn ezen hivatalok választás útján töltetnek be , a felelősség alkalmazását lehetetlenné teszi, ha a kormány kinevezésétől függnek. „Ha egy körben a legkitűnőbb férfiak csak azért nem alkalmazhatók, mert egy bizo­nyos nemzetiségnek tagjai, a másikban olyan­ nők, k­ik kötelességeiknek nem felelnek meg, azért nem mozdíttathatnak el, mert helyettük más, ugyanazon nemzetiséghez tartozó alkalmas egyén nem találkozik : várjon ily elvek szerint rendezett közigazgatás megfelelhet e a legmér­sékeltebb igényeknek is ?“ Pedig „századunk népeit nem elégíti ki semmi, mi azok materiális érdekeikkel ellentétben áll.“ „Valamint a közhivatalok nemzetiségek sze­rinti betöltése odavezetne, hogy a közhivatalno­kok nagyobb része nem az ország, hanem k­ü­lön nemzetiségük szolgáinak te­kintené magát, úgy az ország területének ezen elv szerinti felosztása csak azt vonná maga után, hogy minden egyes magát nem a haza, hanem saját nemzeti kerülete pol­gárának érezné, mi ha mindenütt veszé­lyes, hazánkban bizonyosan kétszeresen az.“ Minthogy pedig az osztrák birodalom, mi nemzetiségi viszonyait illeti, egészen hasonló helyzetben van, mert tartományait szintúgy ve­gyest különféle m­emzetiségek lakják : a nehéz­ségek és veszélyek ott is ugyanazok, mint Ma­gyarországon. „Ha az elv, hogy a nemzetisé­geknek igényei csak a területnek nemzetiségek szerinti felosztása által elégíttethetnek ki, Ma­gyarországban keresztül vitetett, nem állapod­hatunk meg, míg ezen elv a birodalom egész körében, sőt ezen túl is, keresztül nem vitetett, azaz: mig az országok oly felosztá­sa nem sikerült, mely mellett min­den egyes népfaj és nemzetiség kü­lön határokat nem nyer; s ezen elv szép és nagyszerű lehet, sőt talán kivihető is lehet (gondolatban ?), de olyan, mely ha valaha életbelép , csak az osztrák birodalom romjain ütheti diadalát.“ Minthogy végre ezen elvnek alkalmazása a du­nai tájakon egy nagy, erős és szilárd államnak fennállását leletlenné tenné, ellenkezik az nem­csak a mivelt világ érdekeivel, melyek ezen tája­kon egy nagy hatalomnak fennállását követelik, hanem maguknak az illető nemzetiségeknek ér­dekeivel is, mint a melyek ziláltságukban ön­­megvédésökre képtelenekké vállván, az első hatalmas hódoltató könnyv martalékául es­nének. Ekként az érveket, melyekkel a nemes báró a területi felosztást hazánkra, a birodalomra, Európára, és magukra az illető nemzetiségekre nézve veszélyesnek, s kicsönben is gyakorlatilag kivihetlennek bizonyítja be, rövid kivonatban előadván, lássuk most a megoldás általa felál­lított azon elvét és módját, mely által a nemze­tiségeket kielégíteni és megnyugtatni hiszi. Ezen elvet és módot ő az egyéni szabad­ságnak a 48-ki törvények értelmébeni alkal­mazása­ és keresztülvitelében találja fel A val­lási mozgalom akkor szűnt meg, midőn a vallás­szabadság elve elfogadtatott: szerinte a nemze­­­tiségi mozgalom is akkor fog megszűnni, ha a szabadság ezen elve a nemzetiségekre is alkal­­maztatik. A 48-ki törvények nyelv és nemzetiség tekintetében polgár és polgár közt különbséget nem tettek, a választási censust pedig oly cse­kélyre szabták, hogy a mellett a haza majd minden lakosa a választásokban részt vehet. S m­nthogy a municipális szerkezetet szintén fenn­tartották,­ a nemzetiségeknek szabad tere nyí­lik befolyásukat érvényesíteni, hogy a válasz­tásoknál jelöltjeiket keresztülvigyék, s a me­gyék-, kerületek- és községekben hivatalos nyelvül, ha többségben vannak, a ma­gukét választhassák „A törvény — úgymond — az ország polgárai közt valamint vallásukra úgy nemzetiségükre nézve különbséget nem is­mer, s egy nemzetiségnek tagja sem igényelhet oly jogokat magának, melyek a többiektől meg­tagadtattak . Ennélfogva nincsen kör, melyben az egyest saját nyelvének használatában bárki is akadályoztatná, s a hivatalos nyelvnek meghatározása minden körben egyedül a többség akaratától f­ügg. . . Az egyetlen kedvezés, melyben e vi­szonyok alatt egy nemzetiség részesülhet, abban áll, hogy czélszerű­bb közigazgatás érdekében egy nyelv jelöltetik ki a törvényhozás és központi kormány hivatalos nyel­vé­n­e­k, és szerző meg van győződve, hogy az a haza minden nemzetiségének megegyezésével a magyar lesz; ez azonban az ország többi nemzetiségeit szabad kifejlődésekben annál ke­vésbé akadályoztatja, miután ez­által sem az, hogy valaki a törvényhozás tanácskozásaiban saját nyelvét használhassa, sem az nem záratik ki, hogy a központi kormány minden , bár­mely nyelven hozzá intézett beadványokat elfo­gadjon, s azok iránt intézkedjék.“ E szerint a megoldás abban állana , hogy a törvényhozás és központi kormány hivatalos nyelve ugyan magyar lenne, de szabadságában állna a törvényhozás tanácskozásaiban minden­kinek saját nemzetiségi nyelvén felszóllalni, a kormány pedig kötelezve lenne minden, bár­mely más nyelven hozzáintézett beadványokat elfogadni; másrészt pedig a községek­, kerüle­tek­ és megyékben a hivatalos nyelvnek meg­határozása épen úgy, mint a hivatalok betöltése, a résztvevő polgárok többségétől függne. És kétségkívül a megoldás ezen neme oly vívmá­nyokat, illetőleg engedményeket tartalmaz, hogy azok mellett és által minden életre való nemze­tiség sorsát biztosítva érezheti, a fejlődés leg­szebb jövőjének nézhet elébe, következőleg azt tárt karokkal elfogadhatja; azonban gyakorlati keresztülvitelében ez sem ment számos oly ne­hézségektől, melyek a hatalom és törvényhozás bölcseségét és óvatosságát a legnagyobb mér­tékben hívják fel Mert valamint egyrészről a vallási szabadság nem csupán az egyéni, hanem a testületi szabadságot is foglalja magában, hogy t. i. az egyes vallásfelekezetek külön egy­házakat képezhessenek, azokat elveikhez képest szervezhessék, saját hatóságuk által igazgassák, törvényes gyülekezeteket tarthassanak, magu­kat saját czéljaikra megadóztassák stb. v­agy más részről a többségek nyelv dolgábani su­­prematiája a községek­, kerületek és me­gyékben szükségképen mindazon tusákat és vi­szályokat fogná felidézni, melyek a terület nem­zetiségek szerinti felosztásával járnának. Ha te­hát a nemzetiségi kérdés ezen elv szerint és mó­don volna megoldandó, nézetünk szerint mind a bajok elhárításáról szintén kellene gondoskodni , gondoskodva lenne pedig az által, ha a kisebb­ségek joga az uralkodó többség ellenében tör­vény által­ biztosíttatnék. E végre tüzetes ja­vaslattal fellépni még most ugyan időelőttinek tartjuk , azt azonban, hogy akár a szabad vá­lasztás alá eső, akár a kormány kinevezése alá tartozó hivatalok betöltésében a nemzetiségi tekinteteket nem fog lehetni mellőzni, már ez alkalommal is megjegyzendőnek találjuk. Mindezekből világos, hogy a nemzetiségv­ő­dés megoldása nem oly könnyű s nem­­ egyszerű, mint netalán első pillanatra lát Mindamellett nem kell tartani tőle, hogy a ből származható súrlódások már is oda­­­kedtek volna, hogy a társadalmat nálunk molyan fenyegethessék. A nemzetiségek an és erkölcsi ereje még mindig sokkal kis semhogy amannak milliárdnyi szálú, még dig ép kötelékeit nem mondom, széttéphet de csak meg is lazíthassák. Ellenben az­ság és testvériesség érzete a felek közt se őszintébb és hatalmasabb, semhogy ez elit testet végletekre engedje fejlődni. Az már végzett tényként áll a hon minden lakóinai­zületében, hogy minden nemzetiségnek­­ nyelve növelésére, nemzetiségének kifejtő joga és szabadságában álljon mindazon es­zéket felhasználni, melyek az állam biztosá­val megférnek, a­mig politikai tekinte mindannyian egyenlők , azaz ugyanazon haza egyenjogú polgárai vagyunk. Zárjuk be jelen rövid ismertetésünket a­­ szerzőnek következő, a­mily gyönyörű, ép igaz szavaival: „A nemzetiségi kérdés hátta szolitá, de nem semmisíthette meg azon ér­veket, melyekkel hazánk különböző ajkú is a közös hazához századok óta ragaszkodta hogy a nagy többség bármennyi lelkesedő nyilatkozik saját nemzetisége mellett, ezt a meggyőződéssel teszi, hogy e követelések te­lítése által az ország jövője nem veszélye­zik. A nemzetiségi kérdés legbuzgóbb párti érzik és bevallják az összeköttetést, mely Magyarország állása saját követeléseik telí­tésével áll, s midőn arra törekszenek, hogy hely, melyet saját nemzetiségük a hazában foglal , minél kitünőbb legyen, nem is vonhatnak egyebet, minthogy ország maga minél,a­lkataia­sabbá váljé­k” . T ü Ü I 0 U I é I é k. Pest, janina 30. — Örömmel közöljük az „Ungarische Nachrichten“ következendő tudósítását: „Épen most halljuk azon örvendetes hírt, hogy ő Felsége méltóztatott megbol­dogult nagy történetírónk Szalay László özvegyének életfogytig évenkénti ezer forint, és árván maradt két gyermeke nevelési költségeinek pótlására két -két­száz forint nyugdíjt rendelni legkegyel­­ütesebben.“­­Az új főkanczellár Ma­j­­­át­h György­­ nagyméltóságától ma érkezett le a pestvárosi főpolgármesterhez az első leirat, melyben érte­síti, hogy a kanczellária vezetését f. évi június 28-kán átvette . Zágrábi sürgönyök jelentik, hogy Károly­­városban, Kapronczán, Samoborban és a Jaskai kerületben a kormányjelöltek megbuktak, s ál­talában szabadelvűek választottak. Satimbor­­ban : Sulyok és Juricics, a Jaskai kerü­letben Sorici cs. Jaska városában: Kusl­­­a­n báró. A „Neue fr. Presse“ zágrábi sürgö­nye szerint a zágrábi főispán letette Jaska vá­ros tanácsát, mert Kuslan báró ellenzéki jelölt megválasztását elősegítette, s ez alkalommal túlkapásokat követett el.­­ Gróf Szapáry Antal, mint a pesti vízveze­téki ideiglenes bizottmány elnöke, a vízvezeték és az arra vállalkozni kívánó röve­vénytársulat engedélyezését kérő folyamo­dást a napokban adta be a városi tanács­hoz, mely reménylhetőleg rövid idő múlva pár­­tolólag fog a nm. m. k. helytartó tanácshoz fel­terjesztetni.­­ A városi tanács a beszterczei evang. ref. templom felépitéséséhez a városi pénztárból 25 ftot utalványozott. — A pest városi Dunacsatorna terve R­e­­ 1t e­r Ferencz orsz. főmérnök tervezete szerint minden részletbe beható tüzetességgel elkészült, és most sajtó alatt van. Annak idejében bővebben fog­juk ismertetni e valóban nagyszerű tervet. — Egy leérkezett udvari rendelvényben a hatóságok tudomására hozatik, miként Maschie­­revics Sámuel g. k. patriarcha beleegyezését nyilvánitván abba, hogy a „patriarcha czim mellől a „szerb“ mellékszó kihagyassék, hi­vatalos érintkezés esetében az időközi patriar­­cha „görög keleti patriarchának, szerb metropo­­litának és karloviczi érseknek“ czimezendő. — A „Wiener Zeitung“ Írja: Mint halljuk, K. Philippovics tábornok Bécsbe hivatott, hogy a szerb nemzeti congressus határozatai felett végső tanácskozásokban részt vegyen. — Az újonnan kinevezett koronaőr N­y­á­r­y Antal b. 28-án tette le az esküt Pálffy Mór kir helytartó ő excja kezeibe — Zsedényinek Schaumburgba utazására vonatkozólag a „Debatte“ következő­ helyreiga­zítást közöl : Zsedényi Kölnben járt a kiállítá­son, és visszatértében udvarolt István förignél, azonban már 10 napja, hogy visszatért, és kö­zelebbről haza utazik a Szepességre. — Mint a „K. K.“-nek írják Bécsből, a ko­lozsvári sebészeti akadémiát a jövő évben meg­szüntetik, s még ezzel együtt a pesti, lembergi, insbrucki, olmüczi és gráczi akadémiákat is, miután a sebészek terjedését apasztani kívánják. — Bekülde ett a „Pozsonyi lapok“ tudo­mány, szépirodalmi és nemzetgazdasági köz­löny első száma. A lap hetenként egyszer je­lenik meg nagy negyedrétben. Ára egész évre 7 forint, félévre 4 forint, negyedévre 2 forint. Szerkesztője és tulajdonosa Szarvas Gábor. Reméljük, hogy a közönség felkarolja e mint látszik jól indult lap ügyét, melynek fon­tos feladatai egyike a magyar nyelv terjesztése a németesedő Pozsonyban, s mely a helyi érde­keket kétségkívül iiven képviselni fogja. — Albert porosz királyi herczeg Berlin­ből Bécsen át Pestre érkezett és az „Europa“ vendéglőbe szállt. © Pesten Rése Ensel Sá­dor ideiglenes el­nöklete alatt egy, a Gabelsberger rendszerét követő gyorsírói egylet van alakulóban, mely­nek engedélyezése végett a szükséges lépések az illetők által a hatóságnál már megtétettek.­­ A pestbudai dalárda múlt héten karna­gyát, Zimayt és Balogh Zoltánt éji zenével tisz­telte meg. Az elsőt névnapján, ez utolsót a da­lárdának szolgáltatott több rendbeli költemé­nyéért . A „Pesti unió“ dalárda olvashatlan aláírá­sa értesítésében jelenti, hogy a dalárda 28-ról elhalasztott estélyét m­a üli meg. De hogy mikor van az a ma, nem tudtuk kibetűzni, mert a nevezett olvashatlan aláírású értesítések­ről a keret rendesen hiányzik. — Bucsánszky Alajos f. évi martiusban, mint tudva van, 5 db aranyat tűzött ki egy fér­fi négyes dalszerzeményre. A pályázatra begy­ű­lt 8 mű közül azonban, mint Ábrányi Kornél, En­­geszer Mátyás, Mosonyi Mihály, Thill Nándor és Zimay László pályabírák a Zenészed Lapok­ban jelentik, egy sem érdemes a pályadíjra.­­ A késmárki takarékpénztári részvénytár­sulat folyamodására az udvari kanc­ellária megengedte, hogy az alapszabályokban megál­lapított 30,000 fton felül 40,000 ftra emelhesse alaptőkéjét s e czélból 100 darab 100 ftos rész­vényt bocsásson ki. A G­r­a­n v i 11 e lord unokahúyát, Rivers lord szép leányát, Arbuthnot nőjét Svájczban a villám megütötte. A közelebbi napokban össze­kelt pár Interlakenben a Schelthorn tetejére ké­szült fel, midőn a hegy közepe táján nagy vihar lepte meg. A férj, ki pár lépésre előre sietett fáradságát kipihenő nőjétől, a vezetővel együtt visszafordult, s az ifjú nőt halva találták, egy villámcsapás véget vetett az ifjú életnek.­­ A „Korunkéban olvassuk, Z­i­­­a­h­y Imre és Sándor, magyar aestheticát szándékoznak kiadni, külföldi írók után. Magyar aestheticára égető szükségünk van, többé nem nélkülözhető, és hiszszük, hogy stylusa népszerű, s az eszme gazdagság mellett könnyen érthető lesz, nem fogja a nagy­közönség figyelmét kikerülni. A Vajda Hunyadról kapott tudósítás szerint. — Írja a „Korunk“ — Hunyad romba dőlt várát Arányi úr megszemlélvén , területét felmérte, hogy a közelebb kilátásba helyzett felépítés költségeit meghatározhassa; mint mondják, e czélra fél millió forint szükségeltetik. De fájda­lom­­ e drága szent emlék is idegen kezekbe kerül. A vár jelenleg oly állapotban van, hogy a minduntalan lehulló kövek miatt a bemenetel nem biztos. A várba vezető híd fel van szedve, a pompás karrácsozat, bizonyos hivatalnok túl­buzgósága miatt, az ottani vashámorba szállítva, hogy egyéb czélokra legyen használva.­­ A kis­kun­halasi hely. hitvallású hat osz­tályú gymnásiumban a jelen iskolai évet bezáró nyilvános vizsgák július 26-án tartatnak, 27-én pedig az újonnan szervezett gazdászati iskola növendékei mutatják fel elméleti és gyakorlati téren szerzett előmeneteleket , mikre az érde­kelt szülőket, átalában a nevelésügy barátait, ti­ztelettel meghívja a tanügy.bizottmány nevé­ben — Csontó Lajos e. i. igazgató tanár­— Özvegy báró Apor Gergelyné — Karcsai Barcsai Claudia és leánya b. Apor Borbála, fáj-­­­dalomtól levert bánatos szívvel jelenti, az őszin­tén tisztelt s örökre felejthetlen jó ip és nagy­apa altorjai báró Apor Pálnak élete 74-dik évé­ben, folyó évi junius 10-kén d. u. 1 órakor a halotti szentség felvétele után, öregségi elgyen­­gyülésből történt szomorú halálát. Az üdvözült előbb nejét, azután később egyetlen fiát a hon oltalmában elvesztvén, az e csapások alatt meg nem tört nemes kebel, ártatlan unokája szere­tetében, neveltetésében és javainak rendbehozá­sában kereste némi kárpótlását. Halálával a leg­idősebb megyei táblabirák egyike dőlt ki az al­kotmányos életből. Földi részei folyó hó 13-án d. u. 1 órakor fognak az itteni családi sírboltba korán elhalt neje és fia porai mellé örök nyuga­lomra elhelyeztetni. Lelkéért pedig az engesz­telő áldozat a sz.-csebi r. kath. templomban f. hó 20-ik napján fog az egek urához bej­uttatni Béke poraira ! Gardánfalva, jun. 11. 1865. — Az idei lembergi lóverseny végeztével, mint magán tudósítónk írja — Pálffy Zsigmond gróf, Zalay Tamás és Benkő József 14. huszár ezredbeli tisztek e versenyt még egy kitar­tó hosszas lovagolással koronázták, azaz 21­ % német mértföldet 18 óra alatt futtattak meg.­­ Az ungmegyei gazdasági egylet által ren­dezett lóverseny f. hó 19 én az ungvári határban szerencsésen végbement. A lóversenyt eke­verseny előzte meg, mely iránt, úgy látszik a mezei gazdák évről évre nagyobb részvéttel vi­seltetnek ; a tavasi szám most csaknem kettőzve volt, lévén 37 versenyző, kik közül többen sze­rény bár, de a dicsőség által eléggé emelt dij­ban részesültek. Az első nyertes dija egy vas­eke vagy három arany, a többié kisebb nagyobb összegű bankó pénz egész 5 ftig.­­ A lóver­senyre is többen jelentkeztek a mezei közti, wfot tavaly, úgy hogy a tervtől eltérve két fuás is kikerült az igás lovakból. Ezen kí­vül vol egy lovász­verseny és két úri futás. Az­ ügető elvandt, nem kis sajnálkozására a közel és messze vi­dékről egybesereglett közönségnek. -- Ritke csalási esetről ír a „Szegedi Hír­adó.“ Egy Bizók Pál nevű, reform­ vallású, szén-e­tesi lakos ement a halottvizsgáló orvoshoz, hogy feleségének fitestvérét, ki állítása szerint meghalálozott, szemle alá vevén, róla a halotti bizonyítványt adja ki. Búzás P. megnevezte az utczát és házszámot, hova az orvos csakugyan el is látogatott, azonban a halottat­­meg nem találta. Másnap ismét beköszöntöt­t Búzás P. az orvoshoz, ki a közben megbetegedett, és sürget­te az orvosi bizonyítványt, állitván, hogy az orvos r '--'-e ste a halottat, s elmondta a halál ' ""okott jeleket, melyet *»«­jának evvel elemi mint állitá, a 270 frtnyi pénzéből temetési­g fel. A pap kiadván az Írást, a kétbinenyuván­nyal B. P. az árvatárba ment, s onnan kivett 30 frtot, e­zzel azonban meg nem elégedvén csakhamar ismét megjelent; ezúttal azonban rajta vesztett. Egy asszony ugyanis meghallot­ta, hogy minő alapon kéri B. P. a pénzt, s el­mondta a tisztviselőknek, hogy az, a­kit e fur­fangos ember halottnak nyilván­it el, és pedig fris egészségben, a szomszéd tanyán szolgál. A hatóság rögtön nyomozást tétetvén, az asszony állítása csakugyan valónak bizonyult, s kitűnt, hogy B. P. ilymódon akart rövid utca az árva pénzéhez jutni. A törvényszék két év kk-*»­~~ uuiuseszeti ŐSZ' taiye; zu-án d. e. az l-ső bölcsészeti, d. u. a 6-ik gym­. osztályé; 21-én d. e. az 5-ik, d. u. a 4-ik gym osztályé; 22-én d. e. a 3-ik, d. u. a 2-ik gym. osztályé; 23-án vasárnap lévén vizs­gák nem tartatnak; 24.én d. e. az 1 -ső gym osztályé, d. u. a képezdéé, — e mellett egész napon át írásbeli érettségi vizsga; 25-én egész napon a képezde vizsgája; s írásbeli érettségi vizsga; 26-án és 27-én szóbeli érettségi vizsga; 28-­án az osztályzatok megállapítása; 29 én az osztályzatok felolvasása s a tanulók elbocsá­tása. Ezeket meg­"'­*’«"- « magántanulók vizs­gái július 10-dik 18-áig tartanak. 1865. A lyceumi­­ — Tanügyi ért» f­ő t­a­n­o­d a gymi folyamaiban a folyo lancvui ____ tó, magán-és nyilvános vizsgálatok következő rendben tartatnak : Július 20—23-ig d. u. 4 órakor kezdve naponként javító- és ma­gánvizsgálatok, jul. 22. és 23-án Írásbeli érettsé­gi vizsgálat, jul. 24-én d. e. és d. u. az elsőéves jogi osztály és az l-ső éves bölcsészethallgatók közvizsgálatai, jul. 25. d. e. és d. u. agymn. V. és VI oszt., jul. 26. d­­e. és d. u. a III. és IV. gymn. oszt., jul. 27. d. e. és d. u. a gymn. I. és II. oszt., jul. 28. és 29. napjain a szóbeli érettsé­gi vizsgálat, jul. 30. d. e. a jogi tanfolyam II-ik­­ osztályáé, d. u. az iskolai zárü­nnepély.“ A köz­vizsgálatok két külön­bizottság előt­t folynak mind­végig. Kecskeméten, jun. 25.1865­. Fehér István főiskolai igazgató. T * A Roboz István által Kaposvárott rendezett népünnep jótékony czélra fényesen sikerült és jó eredményt szolgáltatott. Több mint két ezer ember volt a fizetett helyeken, s ha a körben álló ingyen közönséget is számítjuk, bátran há

Next