Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-19 / 4677. szám

266 4678 Vasárnap, november 19. 1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencnek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. PESTI MPLO Előfizetési feltételek: vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, nov. 18.1865. (Fk) Hetek óta rebesgették, miszerint nove­mber közepe táján , közvetlen­ül a nyugati országgyűlések megnyittatása előtt,a minisztériumnak programra-féle nyi­latkozata fogna megjelenni, a kormány c­élzatait eddigelé borító homály szétosz­­latására. Alapos kételyünk volt e hit va­lósága iránt, mert épen az országgyűlések egybelépése alkalmat ad a kormánynak, ha szükségesnek találja, egyenesen az or­szággyűlések elé hozandó előterjesztvé­­nyek által tudatni a maga szándékait. — Hanem igaz, hogy tű­z nélkül nincsen füst, és a tűzzel, mely az említett füstöt szülte, most a hivatalos bécsi újság esti lapjának legújabb czikke alakjában megismerked­tünk. Nem mondhatnék, hogy e czikk akár tartalmára, akár formájára nézve nagyon sikerült. A forma meglehetősen feszes, széles és unalmas, a tartalom ellen, a szi­gorú alkotmányosság szempontjából, nem egy kifogást lehetne tenni, de oly kétség­­beesett felfogás, a­milyennel a bécsi cen­tralista lapokban találkozunk, a szóban álló félhivatalos nyilatkozat által vélemé­nyünk nincs indokolva. Tökéletesen megengedhetjük, hogy a februári pátens felfüggesztése a Lajthán túli alkotmányos jog szempontjából­­ hibának tekinthető, de mindenesetre csak secundarius hibának, azaz olyannak, mely nem egyéb, mint elkerülhetlen következ­ménye egy megelőző hibának, mely ellen a centralisták, tudtunkra, semmi kifogást nem tettek, sőt a­melyre egyenesen hi­vatkoznak a későbbi hiba elleni megtá­madásukban. Ámaz első hiba abban állott, hogy a februári pátens az egész birodalomra néz­ve érvényesnek hirdettetett ki, a­mi a magyar alkotmányjog szempontjából nem volt szabad. De miután ez megtör­tént, s a centralisták által helyeselve jön, ezen párt a septemberi felfüggesztés irá­nyában furcsa dilemma közé szorult. T. i. vagy el kell ismerniök azon tant, hogy a kormánynak szabad valamely fennálló al­kotmányjogot egyoldalúan megszüntetni, és akkor ők érvényesnek mondhatják ugyan a febr. páte­­­st, de aztán érvényesnek és jogosultnak kell mondaniok az ama pátens által szült alkotmányjog felfüg­gesztését is. Vagy pedig azt kell valla­­niok, hogy a fennálló alkotmányjog egy­oldalú megszüntetésére a kormánynak nincs joga; akkor pedig arra sem volt joga, hogy a magyar alkotmányjogot a februári pátens által megszüntesse; akkor e pátens nem szülhetett új alkotmányjogot az egész birodalomra nézve, és akkor e pá­tens felfüggesztésében nem lehet egy ér­vényben állott jognak megszüntetését látni. A kormánynak tehát nem volt más vá­lasztása, mint visszatérni azon álláspontra, melyet az elsőő hiba elkövettetése előtt elfoglalt vala, azaz kijelenteni, hogy a februári pátens nem feltétlenül érvényes, hanem csak annyiban, a­mennyiben az a fennálló magyar alkotmányjoggal nincs ellenkezésben. Fennmaradhatnak tehát azon képviseletek, melyek a Lajthán túli részeket illetik, de a­mennyiben az összes birodalomra kiterjeszkedendő képviselet­ről van szó, be kell várni, hogy a magyar alkotmányjog öszhangzásba hozassák a birodalom érdekeinek kivántmányaival. C­s­a­k is ez utóbbi tekintetben jön tehát a februári pátens felfüggesztve, míg az or­szággyűlések— ut figura docet — hatály­ban maradtak A „birodalmi képviselet “-re vonatkozó határozmányok felfüggeszteté­­sének aztán észszerűen addig kell tartani, mig ezen felfüggesztés oka tart, azaz ad­dig, mig a magyar alkotmányjog a biroda­lom érdekeinek kivántmányaival nincs ösz­­hangzásba hozva,­­ miután nem lehet előre meghatározni azt a napot, a­midőn ez eredmény el lesz érve, világos, hogy a felfüggesztés határnapját sem lehet előre megállapítani. Véleményünk szerint ez az, a­mit a hivatalos lap mondani akart. Igaz, nem mondta meg oly világosan, hogy szavai értelméhez semmi kétség nem férhet , de azért oly homályosan sem fejezte ki magát, hogy részakarat nélkül a felfüggesztésnek in infinitum kiterjesz­tését lehetne belőle kiolvasni, miként egy­némely bécsi lap teszi. Teljesen elhibázottnak tartjuk neveze­tesen az „Ostdeutsche Post“ okoskodását. E lap azt mondja: a hivatalos magyarázat csak akkor állana, ha a februári pátens az összes népek beleegyezésé­nek feltétele mellett adatott volna, mert csak ekkor lehetne mondani, hogy e pátens érvénytelenné vált volna, mi­helyt a népek egy része nem fogadja el. . . Nem szólunk arról, hogy épen a centralisták éltek valamikor azon érvvel, miszerint tőlük a februári alkotmányt nem szabad elvenni, mert ők elfogadták; oly ajándék pedig, mely szabad akaratból adatott, s az adományozott által elfogad­tatott, vissza nem vonható. Mellőzzük, a­mint mondjuk, azon ellenmondást, mely a centralisták ezen régibb és a mostani fel­fogás közt létezik, hanem Kurandaur leg­újabb argumentátiójára ezt jegyezzük meg : a februári pátens vagy kétoldalú szer­ződés, melynek érvényére a népek bele­egyezése is szükséges, vagy a korona egyoldalú adománya volt. Ha kétoldalú szerződés, akkor termé­szetes, hogy nem bírhat érvénynyel azok­ra nézve, a­kik nem fogadták el, hogy te­hát — miként most történt — mindazon részek hatálytalanok, melyek az érdekel­tek által visszautasíttatnak. Ha pedig a korona adománya az , ak­kor nemo dat quod non habet. A korona többet nem adhatott, mint a­mennyire ő jogosítva volt, de a magyar alkotmány egyoldalú módosítására ő nincs jogosítva, tehát nem adhatott olyasmit, a­mi a ma­gyar alkotmányjogot módosítja vagy meg­szünteti. Legyen szabad igen egyszerű példázat­tal élnünk. Valaki, másnak sövényé­n ke­resztülrontva, tilos földre lép, ott egy pár lépést tesz, hanem egyszerre csak észreve­szi magát, hogy neki nincs joga itt jár­kálni. Már most, ha hibájának elismerése daczára, nem akar mindörökké ott marad­ni azon a tiltott téren, nem marad más választása, mint visszamenni, és a sövé­nyen kimászni. Hanem ekkor neki ronta­nak azok, a­kik szó nélkül hagyták besé­tálni, és azt kiáltják rá : hát nem tudod, hogy nem szabad e sövényen keresztül rontani ? . . . Erre mi egyebet mondhatna amaz, mint : igenis, tudom, hogy szoro­san véve, hibát teszek, midőn e sövényt áttöröm, de még nagyobb hiba volna, ha oly téren maradnék, a­hol mulatnom nem szarjad, s igy két hiba közt a kisebbiket választom! Az alkalmazás közel fekvő. Még csak egyre akarnék figyelmez­tetni azon Lajthán túli kollégáinkat, kik most jeremiási hangon hirdetik, hogy az új minisztérium alatt csak a szerepek változtak, hogy most nálunk van alkot­mányos állapot, oda­át pedig proviso­­rium. Az állítás első része való­tlan, nálunk jó akarat nyilvánul, előkészületek létez­nek, reményünk is van alkotmányos álla­pot helyreállítására, hanem eddigelé ez állapot még nincs helyreállítva. A Lajthán túl pedig nincs ugyan teljesen alkotmá­nyos állapot, de mégis olyan, mely lénye­gesen különbözik attól, melylyel nekünk „provisorium“ neve alatt megismerkedni szerencsénk volt. Amott ugyanis e pilla­natban másfél tuc­at szószék állíttatik fel, a­honnan a közvélemény immunitási tör­vény által oltalmazott követek által sza­badon nyilvánulhat, amott van sajtó, mely soha azelőtt oly szabadságnak nem ör­vendhetett, mint a­milyenben most része­sül. Tehát sem a mi boldogságunk, sema a Lajthán túliak boldogtalansága nem oly nagy, a­milyennek a centralisták ezt is, amazt is hirdetik. Rájuk férne még jó adag alkotmányos szabadság, hanem higy­­jék meg — mi ránk is! — lehetséges, a magyar országgyűlés min­tájára alakulna. Hogy ez minden tekintet­ben nem lehetséges, azt a birodalom két felének különböző viszonyai okozzák. A magyar korona országai államjogi egységet képeznek, mely fel­­bonthatlan. Idézi erre nézve a pragmatica san­­ctió 1-se czikkének 4-ik §-át, melyben ki van vi­lágosan kötve, hogy az örökösödési rend szerint elismerendő és megkoronázandó uralkodók min­­denike „kétségbevonhatlan királyai Magyaror­szágnak s a vele kapcsolatban levő tartományok­nak, melyek hasonlókép elvál­­hatlanoknak tekintetne­k.“ így, miután ezen tartományok közti unió szabad egyezkedés utján meg lesz határozva, a ma­gyar korona birodalma csak mint egység vehet részt bármely államjogi tényben, s a közös ügyek tárgyalására is mint egység küldhet delegátu­sokat. Másként áll a birodalom nyugati tartományai­ban a dolog. Még a Németországgal való kap­csolat is csak kivül és nem belülről teszi egységgé ezen tartományokat. He e külső egység belül is állana, nem lenne specificus magyar államjog, mert kívülről az összes birodalom képez egy államjogi egységet. Hogy azonban ezen külső egység mellett is létezik külön magyar államjog, nem szorult bizonyításra. Különben is a német szövetség irányában való egység nem foglalja magában egyszersmind Gallicziát is. Ebből foly hogy a nyugati tartományok magukban nem ké­peznek államjogi egységet, s így az államjogi tekintély a birodalom nyugati felének egyes tartományainál van, — így a birodalom nyugati felének minden egyes országában két mandá­tum szükséges : egyik az egyesült tartomá­­nyi gyűlésre, másik a közös ügyekre kineve­zendő központi orgánumhoz. Bécsi dolgok.­ ­ Majd mindenik bécsi l­­p szól a „Wiener Abendpost“ tegnapi czikkéről, melyben a kor­mány tulajdonkép azt mondatja el, hogy a reichs­­rath többé abban az alakban egybe nem fog hi­vatni, melyben eddig elő létezett. Kiváncsiak voltunk, mit fognak erre mondani a bécsi lapok. — De, meglepetésünkre, bár min­denik beszél, nagyon keveset tud mondani róla. Felhozzák, hogy unalmas és hosszú czikk — ebben tökéletes igazuk van , de nem kevésbé unalmas, mert üres az, a­mit ők maguk bírála­tul irnák rá. — Az „Ost­deutsche Post“ leg­nevezetesebb argumentumai ellene, hogy a kor­mány ama czikket a Landtagok capacitálására íratta, — sőt ugyan­­, ki eddig azért korhalta a kormánylapokat, hogy oly keveset beszélnek, most gúnynyal jegyzi meg, hogy a kormány szükségesnek látja igazolni eljárását. A „Debatte“ bevégzi a szűkebb reichsrathról szóló czikkeit, melyeket ideiglenesen „egyesült tartományi gyűléseknek“ nevez el. Legjobban sze­retné, ha ezen Lajthán túli parlament, a­mennyire . Az új „Presse“ közli az angol-osztrák ke­­resk­edelmi szerződés tárgyában angol részről tett javaslatot. A javaslat szerint a bevételi vá­mok nem mehetnek többre az áruérték 15 per­centjénél. (Az alkudozások oda módosíták ezt, hogy emez 1867-en kezdve 25, 1870-en kezdve 20 percent legyen). Ausztria részesül mindazon kedvezményekben , melyeket Anglia bármely más államnak engedett. Ausztria a kivitelben leg­feljebb 5 percentjét fizeti az értéknek vámul, stb. A magyar bor arany jövője Angliában. Ki szemügyre veszi Anglia eddigi me­rev ragaszkodását bevett szokásaihoz , és áthatja a varázs erejét, mely a politikai rajongásban gyökerezik, miszerint az or­szág hatalmának kifejtése, sikerrel koro­názott ősi intézményei változhatatlan fenntartásának tulajdonítandó, e csökö­­nösség a „God save o­­­d England“-ban (isten tartsd meg Ó-Angliát) találja val­lásos kifejezését : — lehetetlen eltitkolnia maga előtt, hogy valami ellenállhatlan mozgalom viszi magával a kevély brittet, melyet mintegy delejes álomban követ, s általa szokásainak előidézett változásai közepett már­is kényelmesebben és sza­badabban érzi magát , sőt alig bírja meg­fogni, hogy valaha még más forma is volt. Minden magas egyházi és pap­uralmi borzalom mellett, a különböző nyilvános parkokban végre megrendül vasárnapo­kon a zene, mely a leghízelgőbb módon tudja a gondterhelt kedélyeket megköny­­nyíteni, a fris munkának újból való fel­vételére megerősíteni, úgy hogy alig fel­fogható, mint ismerhették és ismerhetik annyira félre istennek küldöttei földi hi­vatásukat, hogy a hat napi hosszú dőzsö­lésben kifáradt, életunt gazdagok álmát tovább horkolni engedik, s a minden­kiért gondoskodó munkás erköl­csi felépülését, saját érdeke el­lenére, megsérteni nem átallották ! Hogy magánkörökben, ily nyugnapo­­kon ének és vidám hangszerek a „sacred pieces“ (a zsoltárokat) kiszorították, azt mutatja épen, hogy a megvetésre méltó képmutatás eddig gyakorlott cultusát res­tellik, melyet csupán a végett találtak fel, hogy az éjt sötéten tartsák. A farizeus bérenczek, kik ünnepnapo­kon a k­e­d­v és szórakozás után kapkodó népet siránkozások és betanult szemfor­gatások által émelyitek el, piszkos vadonba űzvék, hol félelem­keltő, kialkudott éhen­­czek (Hungerleiderbande) veszik körül, kiknek utjából minden véletlenül arra vetődött tisztességes öltözetű ember kitér. A falonokban is kezd az élet lassan­­lassan kellemessé lenni ; a korábbi feszes úri etiquette a continentalis hangnak en­ged helyet , s az eddigi női kegyesség (prüderie) helyébe kellemes lendület lé­pett, mi az angol nőt b­e­n­s­ő­l­e­g is a föld legszebbjei közé sorozza. A gazdagok és magát jól biró közép­rend asztalai, melyek különben a fertály­ökör darabja alatt meghajoltak, melynek primitiv elkészítése, a forrón főtt káposzta és egyéb halszagu zsiros ételek párolgása mellett, étvágy-ölő illattal jár: most a leg­­izesebb gyümölcsökkel vannak megrakva és jószagu virág-edényekkel diszitve; a húsdarabokat egy mellékasztalon, boncz­­tani törvények szerint metéllik fel, s ízle­tesen egymás mellé rakják ; és ha kevés­sel ezelőtt valamely gyöngédebb idegen nő, ily véres és nyers hulla-darabok szem­lélésénél közel volt ahhoz a veszélyhez, hogy elájuljon: ma már az Angliát elő­ször meglátogató urak és delnőknek egész figyelmöket kell arra fordítani, hogy azt az elegantiát elérjék, melylyel a csinosan vagdalt falatokat az angolok szájukhoz viszik. Miután ez örvendetes változást a mai Anglián észrevettük, mi­által némi köl­tészet lopódzik az anyagi foglalatosságok közé, s az élet kényelmének feltétlenül emelkednie kell: áttérünk a jelen elmél­kedésnek „Magyarország borgazdagságát“ reményteljesen megvilágító pontjára, s az olvasó maga vonjon belőle következtetést, várjon a czi­vet illetőleg : „A magyar bor arany jövője Angliában“, nagyon vérme­sek voltunk-e? E sorokra alkalmat szolgáltatott nekünk dr. R­o b­e r­t D r­u­i­tt, ünnepelt angol or­vos, és a „Report on cheap wines“ (olcsó borok jegyzéke) röpirat szellem t és szer­zője, ki néhány hét előtt Magyarországot beutazó, hogy borainkat itt helyben tanulja ismerni. Dr. Druitt utolsó művében sze­szes italokhoz szokott földjeinek számtani csalhatlansággal kimutatta évek óta szapo­rodó számítási tévedéseit; statistikai kimu­tatásából itt csak egy kis kivonatot adunk. „1863. Portugálba, Azores és Madei­rába 1,445,354 gallon britt szesz szállítta­tott , holott Anglia ugyanazon évben e tar­tományokból 3,634,345 gall. bort 20% szeszszel vegyítve kapott vissza. Portu­gália e szerint roppant áron 726,869 gall. szeszt csempészett be Angliába bor nevezete alatt, miután egy gallon szesz ára Angliában 2 shilling. „Hogy a számító angolnak nagyon ne­hezen eshetik, ha valaki ily óriásilag fel­ülteti , könnyen megfoghatja mindenki; de az orvosi tudomány magas álláspont­járól is, melynek dr. Druitt meggyőző apostola, mint a testi erősbödés fill­ére, élesen fejtegeti ő az angoloknak, hogy a Port és Sherry-bor, a brandy (pálinka) aránytalan vegyítése által megszűnik a borok osztályába tartozni, s mint szeszes ital, csupán külön betegs­égi esetekben használható; az egészséges ember szer­vezetét azonban apránként lehangolja, míg a természeti, és ki­­ált a magyar bor, eredeti állapotában, vértáplá­ló tulajdonságánál fogva, az emberiség eszméi és tetteire kiható befolyást gyakorol. Dr. Druitt tüzetesen és világosan szól a magyar borok különböző fajainak jeles tulajdonairól , s kivált a következőket emeli ki: ruszti, szamorodni, diószegi ba­kator, soproni, kőbányai, Villányai, nesz­­mélyi, somlai, badacsonyi, budai, szek­szárdi, ménesi, egri, karlóczai stb. borok. A fentebb említett és dr. Druitt által szerkesztett emlékirat egész Brittanniában el van terjedve, és sokat tett arra nézve, hogy boraink ott ily kelendőségre jutot­tak; de mindenekelőtt az érdem Gr­ege­r Miksa honfitársunkat illeti, ki a bécsi ke­reskedelmi kamara alelnöke, W­e­r­t­h­e­i­m Ferencz lovag által bátorítva, 1861 óta kizárólag azt a feladat­ot tűzte ki maga elé, hogy a magyar borokat, mint ilyeneket, Anglia minden részében megismertesse és megszerettesse. Mint jól értesült forrásból tudjuk, Gre­­g­e­r úrnak roppant nehézségeket kelle­ne küzdenie ; majd az ottani borkereskedők szegültek ellene egyesült erővel az új be­tolakodónak; majd ismét magának a nép­nek a nem jól kezelt és kelle­metlen fanyar magyar bor ellen mélyen gyökerező előítéletet kellett kiir­tani , de fáradhatatlan tevékenység, páro­sulva a nagy feladat észszerű felfogásá­val , végre G­r­e­g­e­r urat a helyzet urává tették, s a magyar bort ott látjuk a jobb angol társaságok asztalán, mint minden­napi és szükséges italt. Nagyon óhajtandó volna, hogy bort­er­­melőink Greger urat, az ő fáradozá­saiért, legalább azzal jutalmaznák meg, hogy számára jó kezelésű borokat tar­tanának készen, miután, a­mint halljuk, szándékozik nemsokára közénkbe jönni, hogy londoni raktára számára tetemes bor­bevásárlásokat tegyen. * * * Eddig az érdekes közlés, melyet tegnap este vettem egy Londonban letelepedett hazánkfia szívességéből. Kérem a tisztelt szerkesztőséget, szíveskedjék ezen soroknak becses lapjában he­lyet adni. Pest, nov. 18. 1865. KORIZMICS. KAvotválasztási mozgalmak. Baranya megyei levelezőnk távsürgönye szerint a megye választókerületeiben a választás f. hó 16-kán ment végbe követ­kező eredménynyel: Pécsett Siskovics József, Pécsváradon Kardos Kálmán, Bükösdön Dellimanics István; a dár­daiban : gr. Ráday László, Siklóson Jókay Mór, Mohácson dr. Siklósy Ká­roly, Magócson Majthényi József. Orosházáról vett értesülés szerint ott országgyűlési képviselőül Székács Jó­zsef superintendens választatott meg 4751 szavazattal; az ellenjelölt Juszt Ferencz volt, kinek pártjánál — fájda­lom, vér is folyt. Lapunk tegnapi száma érsekujvári köz­leményének bevezetésében e névszó előtt Vodiáner Albert, kimaradt e szó: báró, mit is félreértések kikerülése te­­kintetéből ezennel kiigazítunk. Urházy G­yörgy politikai nyilatko­zata Közép-Szolnok megye zsibói kerüle­tének választó polgáraihoz . Midőn Közép-Szolnok megye zsibói kerületé­nek tisztelt választó polgárai másodszor intézik hozzám a megtisztelő és kitüntető felszólítást, képviselném őket újólag a közelebbről össze­ülendő országyűlésen, mindamellett hogy az 1861-ki országgyűlés ünnepélyes nyilatkozatai felmentenének politikai hitvallás előterjesztésé­től, nem tehetem mégis, hogy a jelen válságos helyzetben és nehéz körülmények között — midőn hazánk sorsa felett hosszú időre történ­hetik intézkedés — el ne mondjam némely egyé­ni nézeteimet és óhajtásaimat a feladatra nézve, melynek a jövő országgyűlés által leendő meg­oldását Magyarország és a társországok mind alkotmányos, mind szellemi és anyagi érdekei egyaránt igénylik. A feladatnak, mely az országgyűlés elé tűze­tik, törvényhozói szempontból két egymástól el­­különzött, s a megoldásban is elkülönítendő ré­sze van. Az első tisztán belkérdés, melynek elinté­zésére egyedül a megkoronázandó király Ő Fel­sége és a nemzet törvényes országgyűlése jo­gosult. A feladat ezen első része: a magyar al­kotmány helyreállítása, Magyarország alaptörvényeinek értelmében. Ezen alaptörvé­nyek szerint az ország alkotmányrendszerének nélkülözhetlen feltételei: a végrehajtó hatalom­nak megkoronázott király és felelős kormány, s a törvényhozó hatalomnak megkoronázott király és törvényes országgyűlés által gyakorlása. Az összeülendő országgyűlésnek tehát első legfőbb teendője: azt eszkölni, hogy az országban mi­előbb helyreállíttassék az alkotmány értelmében­ törvényes végrehajtó és törvényhozó hatalom — a valóságos alkotmányos állapot. Felelős ma­gyar kormány kinevezése , az országgyűlés kiegészítése s a fejedelem megkoronázása : há­rom alkotmányos kellék , melyek teljesítése nélkül Magyarország országgyűlése —­ alkotmá­nyunk alaptörvényei szerint — jogosítva nincs törvényhozásra. Ez okból, mint az ország alkotmányának vé­dője és a törvényes rendnek barátja, óhajtanom kell, hogy ő felsége, a megkoronázandó király, felelős magyar minisztériumot nevezzen ki az 1848. III. t. czikk ér­elmében, hogy mind a me­gyék, „alkotmányunk védbástyái,“ helyeztesse­nek vissza 1848-ban gyakorlott törvényes hatás­körükbe, felelős miniszter ellenjegyzése mellett kinevezett főispánokkal , szabadon választott tisztviselőkkel és bizottmányokkal, mind a vá­rosok és községek ruháztassatak fel ismét azon jogokkal, melyek alkotmányunk értelmében őket megilletik , hogy az összeülendő országgyűlés mielőbb kiegészíttessék, a sz. István birodalmá­hoz tartozó társországok törvényes képviselői­nek meghívása által alapjogaik teljes biztosítá­sa és tiszteletben tartása, valamint a nemzetiségi jogigények fenntartott kielégítése mellett, hogy ő felsége felelős magyar minisztériuma által ter­jesztesse a törvényes alkatú országgyűlés elé mindazon javaslatokat, melyek az 1848-iki tör­vények módosítását czélozzák, hogy ezen módo­sítások a fejedelem és törvényes országgyűlés közti kölcsönös alkudozások útján intéztessenek el, ö felsége felelős magyar kormányának köz­benjárásával , s miután az egyezség ez iránt lét­rejött, óhajtanom kell végre, hogy ö felsége az ország területi épségét, önállóságát, önkormány­zati és törvényhozási függetlenségét biztosító alaptörvényeinknek királyi hitlevél által leendő megerősítése után ünnepélyesen megkoronáz­­­­tassék. Ez az összeülendő országgyűlés feladatának első része, a­mely — mint fentebb előadtuk — belkérdés , melynek megoldására egyedül Magyarország megkoronázandó királya és tör­vényes országgyűlése van jogosítva. Az or­szág ezen jogát biztosították alkotmányának alaptörvényei, s a­z soha sem adta fel a leg­utóbbi időkig, semmi viszontagságos körül­mények között. Az országgyűlés feladatának első része meg lévén oldva, még­pedig — mint a cyn­st­a, Ma­gyarország ss a birodalom nyugalmának, békéjé­nek, szellemi és anyagi érdekeinek tekintetéből óhajtandó kedvező eredménynyel , egyszerű­sítve, megkönnyítve, úgyszólván elő van készítve a feladat másik részének megoldása, tudniillik az úgynevezett „közös ügyek“ kérdésének elin­­tézése, mi nemzetközi kérdés Magyar­­ország és az örökös tartományok között.

Next