Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-19 / 4677. szám
266 4678 Vasárnap, november 19. 1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencnek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. PESTI MPLO Előfizetési feltételek: vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Pest, nov. 18.1865. (Fk) Hetek óta rebesgették, miszerint november közepe táján , közvetlenül a nyugati országgyűlések megnyittatása előtt,a minisztériumnak programra-féle nyilatkozata fogna megjelenni, a kormány célzatait eddigelé borító homály szétoszlatására. Alapos kételyünk volt e hit valósága iránt, mert épen az országgyűlések egybelépése alkalmat ad a kormánynak, ha szükségesnek találja, egyenesen az országgyűlések elé hozandó előterjesztvények által tudatni a maga szándékait. — Hanem igaz, hogy tűz nélkül nincsen füst, és a tűzzel, mely az említett füstöt szülte, most a hivatalos bécsi újság esti lapjának legújabb czikke alakjában megismerkedtünk. Nem mondhatnék, hogy e czikk akár tartalmára, akár formájára nézve nagyon sikerült. A forma meglehetősen feszes, széles és unalmas, a tartalom ellen, a szigorú alkotmányosság szempontjából, nem egy kifogást lehetne tenni, de oly kétségbeesett felfogás, amilyennel a bécsi centralista lapokban találkozunk, a szóban álló félhivatalos nyilatkozat által véleményünk nincs indokolva. Tökéletesen megengedhetjük, hogy a februári pátens felfüggesztése a Lajthán túli alkotmányos jog szempontjából hibának tekinthető, de mindenesetre csak secundarius hibának, azaz olyannak, mely nem egyéb, mint elkerülhetlen következménye egy megelőző hibának, mely ellen a centralisták, tudtunkra, semmi kifogást nem tettek, sőt amelyre egyenesen hivatkoznak a későbbi hiba elleni megtámadásukban. Ámaz első hiba abban állott, hogy a februári pátens az egész birodalomra nézve érvényesnek hirdettetett ki, ami a magyar alkotmányjog szempontjából nem volt szabad. De miután ez megtörtént, s a centralisták által helyeselve jön, ezen párt a septemberi felfüggesztés irányában furcsa dilemma közé szorult. T. i. vagy el kell ismerniök azon tant, hogy a kormánynak szabad valamely fennálló alkotmányjogot egyoldalúan megszüntetni, és akkor ők érvényesnek mondhatják ugyan a febr. pátest, de aztán érvényesnek és jogosultnak kell mondaniok az ama pátens által szült alkotmányjog felfüggesztését is. Vagy pedig azt kell vallaniok, hogy a fennálló alkotmányjog egyoldalú megszüntetésére a kormánynak nincs joga; akkor pedig arra sem volt joga, hogy a magyar alkotmányjogot a februári pátens által megszüntesse; akkor e pátens nem szülhetett új alkotmányjogot az egész birodalomra nézve, és akkor e pátens felfüggesztésében nem lehet egy érvényben állott jognak megszüntetését látni. A kormánynak tehát nem volt más választása, mint visszatérni azon álláspontra, melyet az elsőő hiba elkövettetése előtt elfoglalt vala, azaz kijelenteni, hogy a februári pátens nem feltétlenül érvényes, hanem csak annyiban, amennyiben az a fennálló magyar alkotmányjoggal nincs ellenkezésben. Fennmaradhatnak tehát azon képviseletek, melyek a Lajthán túli részeket illetik, de amennyiben az összes birodalomra kiterjeszkedendő képviseletről van szó, be kell várni, hogy a magyar alkotmányjog öszhangzásba hozassák a birodalom érdekeinek kivántmányaival. Csak is ez utóbbi tekintetben jön tehát a februári pátens felfüggesztve, míg az országgyűlések— ut figura docet — hatályban maradtak A „birodalmi képviselet “-re vonatkozó határozmányok felfüggesztetésének aztán észszerűen addig kell tartani, mig ezen felfüggesztés oka tart, azaz addig, mig a magyar alkotmányjog a birodalom érdekeinek kivántmányaival nincs öszhangzásba hozva, miután nem lehet előre meghatározni azt a napot, amidőn ez eredmény el lesz érve, világos, hogy a felfüggesztés határnapját sem lehet előre megállapítani. Véleményünk szerint ez az, amit a hivatalos lap mondani akart. Igaz, nem mondta meg oly világosan, hogy szavai értelméhez semmi kétség nem férhet , de azért oly homályosan sem fejezte ki magát, hogy részakarat nélkül a felfüggesztésnek in infinitum kiterjesztését lehetne belőle kiolvasni, miként egynémely bécsi lap teszi. Teljesen elhibázottnak tartjuk nevezetesen az „Ostdeutsche Post“ okoskodását. E lap azt mondja: a hivatalos magyarázat csak akkor állana, ha a februári pátens az összes népek beleegyezésének feltétele mellett adatott volna, mert csak ekkor lehetne mondani, hogy e pátens érvénytelenné vált volna, mihelyt a népek egy része nem fogadja el. . . Nem szólunk arról, hogy épen a centralisták éltek valamikor azon érvvel, miszerint tőlük a februári alkotmányt nem szabad elvenni, mert ők elfogadták; oly ajándék pedig, mely szabad akaratból adatott, s az adományozott által elfogadtatott, vissza nem vonható. Mellőzzük, amint mondjuk, azon ellenmondást, mely a centralisták ezen régibb és a mostani felfogás közt létezik, hanem Kurandaur legújabb argumentátiójára ezt jegyezzük meg : a februári pátens vagy kétoldalú szerződés, melynek érvényére a népek beleegyezése is szükséges, vagy a korona egyoldalú adománya volt. Ha kétoldalú szerződés, akkor természetes, hogy nem bírhat érvénynyel azokra nézve, akik nem fogadták el, hogy tehát — miként most történt — mindazon részek hatálytalanok, melyek az érdekeltek által visszautasíttatnak. Ha pedig a korona adománya az , akkor nemo dat quod non habet. A korona többet nem adhatott, mint amennyire ő jogosítva volt, de a magyar alkotmány egyoldalú módosítására ő nincs jogosítva, tehát nem adhatott olyasmit, ami a magyar alkotmányjogot módosítja vagy megszünteti. Legyen szabad igen egyszerű példázattal élnünk. Valaki, másnak sövényén keresztülrontva, tilos földre lép, ott egy pár lépést tesz, hanem egyszerre csak észreveszi magát, hogy neki nincs joga itt járkálni. Már most, ha hibájának elismerése daczára, nem akar mindörökké ott maradni azon a tiltott téren, nem marad más választása, mint visszamenni, és a sövényen kimászni. Hanem ekkor neki rontanak azok, akik szó nélkül hagyták besétálni, és azt kiáltják rá : hát nem tudod, hogy nem szabad e sövényen keresztül rontani ? . . . Erre mi egyebet mondhatna amaz, mint : igenis, tudom, hogy szorosan véve, hibát teszek, midőn e sövényt áttöröm, de még nagyobb hiba volna, ha oly téren maradnék, ahol mulatnom nem szarjad, s igy két hiba közt a kisebbiket választom! Az alkalmazás közel fekvő. Még csak egyre akarnék figyelmeztetni azon Lajthán túli kollégáinkat, kik most jeremiási hangon hirdetik, hogy az új minisztérium alatt csak a szerepek változtak, hogy most nálunk van alkotmányos állapot, odaát pedig provisorium. Az állítás első része valótlan, nálunk jó akarat nyilvánul, előkészületek léteznek, reményünk is van alkotmányos állapot helyreállítására, hanem eddigelé ez állapot még nincs helyreállítva. A Lajthán túl pedig nincs ugyan teljesen alkotmányos állapot, de mégis olyan, mely lényegesen különbözik attól, melylyel nekünk „provisorium“ neve alatt megismerkedni szerencsénk volt. Amott ugyanis e pillanatban másfél tucat szószék állíttatik fel, ahonnan a közvélemény immunitási törvény által oltalmazott követek által szabadon nyilvánulhat, amott van sajtó, mely soha azelőtt oly szabadságnak nem örvendhetett, mint amilyenben most részesül. Tehát sem a mi boldogságunk, sema a Lajthán túliak boldogtalansága nem oly nagy, amilyennek a centralisták ezt is, amazt is hirdetik. Rájuk férne még jó adag alkotmányos szabadság, hanem higyjék meg — mi ránk is! — lehetséges, a magyar országgyűlés mintájára alakulna. Hogy ez minden tekintetben nem lehetséges, azt a birodalom két felének különböző viszonyai okozzák. A magyar korona országai államjogi egységet képeznek, mely felbonthatlan. Idézi erre nézve a pragmatica sanctió 1-se czikkének 4-ik §-át, melyben ki van világosan kötve, hogy az örökösödési rend szerint elismerendő és megkoronázandó uralkodók mindenike „kétségbevonhatlan királyai Magyarországnak s a vele kapcsolatban levő tartományoknak, melyek hasonlókép elválhatlanoknak tekintetnek.“ így, miután ezen tartományok közti unió szabad egyezkedés utján meg lesz határozva, a magyar korona birodalma csak mint egység vehet részt bármely államjogi tényben, s a közös ügyek tárgyalására is mint egység küldhet delegátusokat. Másként áll a birodalom nyugati tartományaiban a dolog. Még a Németországgal való kapcsolat is csak kivül és nem belülről teszi egységgé ezen tartományokat. He e külső egység belül is állana, nem lenne specificus magyar államjog, mert kívülről az összes birodalom képez egy államjogi egységet. Hogy azonban ezen külső egység mellett is létezik külön magyar államjog, nem szorult bizonyításra. Különben is a német szövetség irányában való egység nem foglalja magában egyszersmind Gallicziát is. Ebből foly hogy a nyugati tartományok magukban nem képeznek államjogi egységet, s így az államjogi tekintély a birodalom nyugati felének egyes tartományainál van, — így a birodalom nyugati felének minden egyes országában két mandátum szükséges : egyik az egyesült tartományi gyűlésre, másik a közös ügyekre kinevezendő központi orgánumhoz. Bécsi dolgok. Majd mindenik bécsi lp szól a „Wiener Abendpost“ tegnapi czikkéről, melyben a kormány tulajdonkép azt mondatja el, hogy a reichsrath többé abban az alakban egybe nem fog hivatni, melyben eddig elő létezett. Kiváncsiak voltunk, mit fognak erre mondani a bécsi lapok. — De, meglepetésünkre, bár mindenik beszél, nagyon keveset tud mondani róla. Felhozzák, hogy unalmas és hosszú czikk — ebben tökéletes igazuk van , de nem kevésbé unalmas, mert üres az, amit ők maguk bírálatul irnák rá. — Az „Ostdeutsche Post“ legnevezetesebb argumentumai ellene, hogy a kormány ama czikket a Landtagok capacitálására íratta, — sőt ugyan, ki eddig azért korhalta a kormánylapokat, hogy oly keveset beszélnek, most gúnynyal jegyzi meg, hogy a kormány szükségesnek látja igazolni eljárását. A „Debatte“ bevégzi a szűkebb reichsrathról szóló czikkeit, melyeket ideiglenesen „egyesült tartományi gyűléseknek“ nevez el. Legjobban szeretné, ha ezen Lajthán túli parlament, amennyire . Az új „Presse“ közli az angol-osztrák kereskedelmi szerződés tárgyában angol részről tett javaslatot. A javaslat szerint a bevételi vámok nem mehetnek többre az áruérték 15 percentjénél. (Az alkudozások oda módosíták ezt, hogy emez 1867-en kezdve 25, 1870-en kezdve 20 percent legyen). Ausztria részesül mindazon kedvezményekben , melyeket Anglia bármely más államnak engedett. Ausztria a kivitelben legfeljebb 5 percentjét fizeti az értéknek vámul, stb. A magyar bor arany jövője Angliában. Ki szemügyre veszi Anglia eddigi merev ragaszkodását bevett szokásaihoz , és áthatja a varázs erejét, mely a politikai rajongásban gyökerezik, miszerint az ország hatalmának kifejtése, sikerrel koronázott ősi intézményei változhatatlan fenntartásának tulajdonítandó, e csökönösség a „God save od England“-ban (isten tartsd meg Ó-Angliát) találja vallásos kifejezését : — lehetetlen eltitkolnia maga előtt, hogy valami ellenállhatlan mozgalom viszi magával a kevély brittet, melyet mintegy delejes álomban követ, s általa szokásainak előidézett változásai közepett máris kényelmesebben és szabadabban érzi magát , sőt alig bírja megfogni, hogy valaha még más forma is volt. Minden magas egyházi és papuralmi borzalom mellett, a különböző nyilvános parkokban végre megrendül vasárnapokon a zene, mely a leghízelgőbb módon tudja a gondterhelt kedélyeket megkönynyíteni, a fris munkának újból való felvételére megerősíteni, úgy hogy alig felfogható, mint ismerhették és ismerhetik annyira félre istennek küldöttei földi hivatásukat, hogy a hat napi hosszú dőzsölésben kifáradt, életunt gazdagok álmát tovább horkolni engedik, s a mindenkiért gondoskodó munkás erkölcsi felépülését, saját érdeke ellenére, megsérteni nem átallották ! Hogy magánkörökben, ily nyugnapokon ének és vidám hangszerek a „sacred pieces“ (a zsoltárokat) kiszorították, azt mutatja épen, hogy a megvetésre méltó képmutatás eddig gyakorlott cultusát restellik, melyet csupán a végett találtak fel, hogy az éjt sötéten tartsák. A farizeus bérenczek, kik ünnepnapokon a kedv és szórakozás után kapkodó népet siránkozások és betanult szemforgatások által émelyitek el, piszkos vadonba űzvék, hol félelemkeltő, kialkudott éhenczek (Hungerleiderbande) veszik körül, kiknek utjából minden véletlenül arra vetődött tisztességes öltözetű ember kitér. A falonokban is kezd az élet lassanlassan kellemessé lenni ; a korábbi feszes úri etiquette a continentalis hangnak enged helyet , s az eddigi női kegyesség (prüderie) helyébe kellemes lendület lépett, mi az angol nőt bensőleg is a föld legszebbjei közé sorozza. A gazdagok és magát jól biró középrend asztalai, melyek különben a fertályökör darabja alatt meghajoltak, melynek primitiv elkészítése, a forrón főtt káposzta és egyéb halszagu zsiros ételek párolgása mellett, étvágy-ölő illattal jár: most a legizesebb gyümölcsökkel vannak megrakva és jószagu virág-edényekkel diszitve; a húsdarabokat egy mellékasztalon, boncztani törvények szerint metéllik fel, s ízletesen egymás mellé rakják ; és ha kevéssel ezelőtt valamely gyöngédebb idegen nő, ily véres és nyers hulla-darabok szemlélésénél közel volt ahhoz a veszélyhez, hogy elájuljon: ma már az Angliát először meglátogató urak és delnőknek egész figyelmöket kell arra fordítani, hogy azt az elegantiát elérjék, melylyel a csinosan vagdalt falatokat az angolok szájukhoz viszik. Miután ez örvendetes változást a mai Anglián észrevettük, miáltal némi költészet lopódzik az anyagi foglalatosságok közé, s az élet kényelmének feltétlenül emelkednie kell: áttérünk a jelen elmélkedésnek „Magyarország borgazdagságát“ reményteljesen megvilágító pontjára, s az olvasó maga vonjon belőle következtetést, várjon a czivet illetőleg : „A magyar bor arany jövője Angliában“, nagyon vérmesek voltunk-e? E sorokra alkalmat szolgáltatott nekünk dr. Ro be rt D ruitt, ünnepelt angol orvos, és a „Report on cheap wines“ (olcsó borok jegyzéke) röpirat szellem t és szerzője, ki néhány hét előtt Magyarországot beutazó, hogy borainkat itt helyben tanulja ismerni. Dr. Druitt utolsó művében szeszes italokhoz szokott földjeinek számtani csalhatlansággal kimutatta évek óta szaporodó számítási tévedéseit; statistikai kimutatásából itt csak egy kis kivonatot adunk. „1863. Portugálba, Azores és Madeirába 1,445,354 gallon britt szesz szállíttatott , holott Anglia ugyanazon évben e tartományokból 3,634,345 gall. bort 20% szeszszel vegyítve kapott vissza. Portugália e szerint roppant áron 726,869 gall. szeszt csempészett be Angliába bor nevezete alatt, miután egy gallon szesz ára Angliában 2 shilling. „Hogy a számító angolnak nagyon nehezen eshetik, ha valaki ily óriásilag felülteti , könnyen megfoghatja mindenki; de az orvosi tudomány magas álláspontjáról is, melynek dr. Druitt meggyőző apostola, mint a testi erősbödés fillére, élesen fejtegeti ő az angoloknak, hogy a Port és Sherry-bor, a brandy (pálinka) aránytalan vegyítése által megszűnik a borok osztályába tartozni, s mint szeszes ital, csupán külön betegségi esetekben használható; az egészséges ember szervezetét azonban apránként lehangolja, míg a természeti, és kiált a magyar bor, eredeti állapotában, vértápláló tulajdonságánál fogva, az emberiség eszméi és tetteire kiható befolyást gyakorol. Dr. Druitt tüzetesen és világosan szól a magyar borok különböző fajainak jeles tulajdonairól , s kivált a következőket emeli ki: ruszti, szamorodni, diószegi bakator, soproni, kőbányai, Villányai, neszmélyi, somlai, badacsonyi, budai, szekszárdi, ménesi, egri, karlóczai stb. borok. A fentebb említett és dr. Druitt által szerkesztett emlékirat egész Brittanniában el van terjedve, és sokat tett arra nézve, hogy boraink ott ily kelendőségre jutottak; de mindenekelőtt az érdem Greger Miksa honfitársunkat illeti, ki a bécsi kereskedelmi kamara alelnöke, Wertheim Ferencz lovag által bátorítva, 1861 óta kizárólag azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a magyar borokat, mint ilyeneket, Anglia minden részében megismertesse és megszerettesse. Mint jól értesült forrásból tudjuk, Greger úrnak roppant nehézségeket kellene küzdenie ; majd az ottani borkereskedők szegültek ellene egyesült erővel az új betolakodónak; majd ismét magának a népnek a nem jól kezelt és kellemetlen fanyar magyar bor ellen mélyen gyökerező előítéletet kellett kiirtani , de fáradhatatlan tevékenység, párosulva a nagy feladat észszerű felfogásával , végre Greger urat a helyzet urává tették, s a magyar bort ott látjuk a jobb angol társaságok asztalán, mint mindennapi és szükséges italt. Nagyon óhajtandó volna, hogy bortermelőink Greger urat, az ő fáradozásaiért, legalább azzal jutalmaznák meg, hogy számára jó kezelésű borokat tartanának készen, miután, amint halljuk, szándékozik nemsokára közénkbe jönni, hogy londoni raktára számára tetemes borbevásárlásokat tegyen. * * * Eddig az érdekes közlés, melyet tegnap este vettem egy Londonban letelepedett hazánkfia szívességéből. Kérem a tisztelt szerkesztőséget, szíveskedjék ezen soroknak becses lapjában helyet adni. Pest, nov. 18. 1865. KORIZMICS. KAvotválasztási mozgalmak. Baranya megyei levelezőnk távsürgönye szerint a megye választókerületeiben a választás f. hó 16-kán ment végbe következő eredménynyel: Pécsett Siskovics József, Pécsváradon Kardos Kálmán, Bükösdön Dellimanics István; a dárdaiban : gr. Ráday László, Siklóson Jókay Mór, Mohácson dr. Siklósy Károly, Magócson Majthényi József. Orosházáról vett értesülés szerint ott országgyűlési képviselőül Székács József superintendens választatott meg 4751 szavazattal; az ellenjelölt Juszt Ferencz volt, kinek pártjánál — fájdalom, vér is folyt. Lapunk tegnapi száma érsekujvári közleményének bevezetésében e névszó előtt Vodiáner Albert, kimaradt e szó: báró, mit is félreértések kikerülése tekintetéből ezennel kiigazítunk. Urházy György politikai nyilatkozata Közép-Szolnok megye zsibói kerületének választó polgáraihoz . Midőn Közép-Szolnok megye zsibói kerületének tisztelt választó polgárai másodszor intézik hozzám a megtisztelő és kitüntető felszólítást, képviselném őket újólag a közelebbről összeülendő országyűlésen, mindamellett hogy az 1861-ki országgyűlés ünnepélyes nyilatkozatai felmentenének politikai hitvallás előterjesztésétől, nem tehetem mégis, hogy a jelen válságos helyzetben és nehéz körülmények között — midőn hazánk sorsa felett hosszú időre történhetik intézkedés — el ne mondjam némely egyéni nézeteimet és óhajtásaimat a feladatra nézve, melynek a jövő országgyűlés által leendő megoldását Magyarország és a társországok mind alkotmányos, mind szellemi és anyagi érdekei egyaránt igénylik. A feladatnak, mely az országgyűlés elé tűzetik, törvényhozói szempontból két egymástól elkülönzött, s a megoldásban is elkülönítendő része van. Az első tisztán belkérdés, melynek elintézésére egyedül a megkoronázandó király Ő Felsége és a nemzet törvényes országgyűlése jogosult. A feladat ezen első része: a magyar alkotmány helyreállítása, Magyarország alaptörvényeinek értelmében. Ezen alaptörvények szerint az ország alkotmányrendszerének nélkülözhetlen feltételei: a végrehajtó hatalomnak megkoronázott király és felelős kormány, s a törvényhozó hatalomnak megkoronázott király és törvényes országgyűlés által gyakorlása. Az összeülendő országgyűlésnek tehát első legfőbb teendője: azt eszkölni, hogy az országban mielőbb helyreállíttassék az alkotmány értelmében törvényes végrehajtó és törvényhozó hatalom — a valóságos alkotmányos állapot. Felelős magyar kormány kinevezése , az országgyűlés kiegészítése s a fejedelem megkoronázása : három alkotmányos kellék , melyek teljesítése nélkül Magyarország országgyűlése — alkotmányunk alaptörvényei szerint — jogosítva nincs törvényhozásra. Ez okból, mint az ország alkotmányának védője és a törvényes rendnek barátja, óhajtanom kell, hogy ő felsége, a megkoronázandó király, felelős magyar minisztériumot nevezzen ki az 1848. III. t. czikk érelmében, hogy mind a megyék, „alkotmányunk védbástyái,“ helyeztessenek vissza 1848-ban gyakorlott törvényes hatáskörükbe, felelős miniszter ellenjegyzése mellett kinevezett főispánokkal , szabadon választott tisztviselőkkel és bizottmányokkal, mind a városok és községek ruháztassatak fel ismét azon jogokkal, melyek alkotmányunk értelmében őket megilletik , hogy az összeülendő országgyűlés mielőbb kiegészíttessék, a sz. István birodalmához tartozó társországok törvényes képviselőinek meghívása által alapjogaik teljes biztosítása és tiszteletben tartása, valamint a nemzetiségi jogigények fenntartott kielégítése mellett, hogy ő felsége felelős magyar minisztériuma által terjesztesse a törvényes alkatú országgyűlés elé mindazon javaslatokat, melyek az 1848-iki törvények módosítását czélozzák, hogy ezen módosítások a fejedelem és törvényes országgyűlés közti kölcsönös alkudozások útján intéztessenek el, ö felsége felelős magyar kormányának közbenjárásával , s miután az egyezség ez iránt létrejött, óhajtanom kell végre, hogy ö felsége az ország területi épségét, önállóságát, önkormányzati és törvényhozási függetlenségét biztosító alaptörvényeinknek királyi hitlevél által leendő megerősítése után ünnepélyesen megkoronáztassék. Ez az összeülendő országgyűlés feladatának első része, amely — mint fentebb előadtuk — belkérdés , melynek megoldására egyedül Magyarország megkoronázandó királya és törvényes országgyűlése van jogosítva. Az ország ezen jogát biztosították alkotmányának alaptörvényei, s az soha sem adta fel a legutóbbi időkig, semmi viszontagságos körülmények között. Az országgyűlés feladatának első része meg lévén oldva, mégpedig — mint a cynsta, Magyarország ss a birodalom nyugalmának, békéjének, szellemi és anyagi érdekeinek tekintetéből óhajtandó kedvező eredménynyel , egyszerűsítve, megkönnyítve, úgyszólván elő van készítve a feladat másik részének megoldása, tudniillik az úgynevezett „közös ügyek“ kérdésének elintézése, mi nemzetközi kérdés Magyarország és az örökös tartományok között.