Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)

1866-02-01 / 4735. szám

ottani három magyar, különösen a II. Rákóczi-fé­­le emigratio még felfedezh­etett emlékeit illetőleg. Többnyire siriratok, síremlékek, halálozások fel­jegyzései és a II. Rákóczi Ferencz seralf név alatt ismeretes palotájának leírása stb. Óhajtandó, hogy e rövid úti napló, a mellékelt 26 ábrával illustrálva, önálló füzetben adatnék ki szerző által. ..­. o. Budai kereskedelmi és iparbank. (Folytatás és vége.) Folyó számlára. 167. §. Időről időre az igazgatóság határozand­­ja meg azon feltételeket, melyek mellett a bank pénzeket folyó számlára és meghatározott időre vagy felmondásra, kamat nélkül vagy kamatoz­tatásra átvesz. E pénz­átvétel c­élja nemcsak az, hogy a kereskedelem és ipar­ kívánalmainak na­gyobb mértékben elég­tétessék, hanem az is, hogy nyújtassék időközileg nem használt pénzét gyü­­mölcsözőleg befektethetni, és ez által az üzlet­forgalomnak engedni át. 168. §. Folyó­számla nyitása a félnek írásbeli megkeresésére történik, melyben az első betétre megkínált összeg a kívánt felmondási határidő­vel együtt megjelölendő. Legkisebb összeg, melyre a társaságnál számla nyitása kérethetik 50 ftra van szabva osztrák értékben. 169. §. Az igazgatóság minden ily kérvényt a legrövidebb idő alatt végzéssel közölvén a visszafizetési határidőhöz képest megszabott ka­­matlábat és egyéb feltételeket is, azonban jogá­ban áll, a körülmények szerint, valamely betét elfogadását meg is tagadni, a­nélkül, hogy hatá­rozott okának előadására köteleztethetnék. 170. §. Mindenik betevő fél számlájába szint­úgy beíratnak a pénzbetételek­ és az e részekre történt visszafizetések, mint az általuk felvett pénzek és utalványozott visszafizetések is. Hason­­lólag minden félnek kivonatára számlát kivona­tok is adatnak. 171. §. Ha valamely fél részére folyó számla van a társaságnál nyitva, akkor a pénzek átvé­tele történhetik : a) készpénz-befizetés által vagy magának a számlatulajdonosnak, vagy annak számára har­madik fél részéről, vagy b) A társaságnál lévő valamely nyílt követelés utalványozása és hozzáirása által. 172. §. Ha a befizetés készpénzben történik, akkor a fél a pénztárnál egy letéti jegyet ad be, melyre neki az elnök vagy ennek helyettese, aztán egy igazgató és a pénztárnok által aláírt vetelvényi bizonyítvány adatik ki, melynek a beadott összeget, betűvel és számmal kiírva, a lejárati vagy felmondási időt és a kamatlábat kell tartalmazni. Ha valamely számlabirtokos részére egy har­madik fél tesz le pénzt, akkor a beadási jegy­ben egyszersmind az is pontosan kiteendő, hogy kinek számlájára fizettetik be az összeg. Valamely követelésnek átutalványozása eseté­ben a számlabirtokos csak egyszerű avisóval ér­tesíti a társaságot. 173. §. Minden számlabirtokos, tekintettel a szorosan meghatározott felmondási időre, egy­szerű írásbeli utalvány által tetszése szerinti idő­ben egészben, vagy részben felmondhatja a tár­saságnál lévő javadalmát, hasonlag történhetik valamely javadalomról intézkedés is utalvány által tetszés szerinti sommákban, csakhogy az 20 oszt. értékű forintnál kisebb summákban ne történjék. 174. §. A felmondott vagy különben lejárt összegektől a lejárati nappal minden további ka­matozás megszűnik. Ezen összegek azonban a további bennhagyás feltételei iránt történt egyes­­ség után újra kamatozás alá jöhetnek. Minden kamatszámításnál a hónap 30, az év 360 nappal számíttatik. 175. §. A társaságnál valamely javadalomról intézkedés oly módon is történhetik, hogy az a tulajdonos, vagy annak meghatalmazottja által készpénzben követeltetik vissza, vagy a számla­­birtokos által egy harmadiknak engedtetik fel­vétel végett, vagy végre örökösödés vagy végre­hajtás útján az illetékes hatóság által ruháztatik által egy harmadikra. 176. §. A társaságnál valamely folyó­számlá­ra lejárt készpénzösszeg szintén egészen vagy részletben , valamely betevő számlájáról, egy vagy több számlabirtokosok rovására, átruház­talak. Ez esetben különös írásbeli jelentés szüksé­ges, melynek az átruházandó összegnek és a számlabirtokosnak megjelentését kell tartal­maznia, kinek részére az összeg engedményez­­tetik. 177 §. Valamely számlabirtokos csőd alá ju­tása esetében a javadalom csonkítlatlanul a csőd­tömeg rovására tartatik, s csak az illetékes csőd­bíróság felszólítására szolgálatik ki az illető tömeggondnoknak, a számlakivonat visszaadása mellett, a társaság alapszabályszerű illetékes előjogát sértetlenül fenntartván. 178 §. Saját számláján kívül más számlájával egy számlabirtokos sem nyerhet utasítást vagy kimutatást. Azon hivatalnokok, kik a számlabirtokosok számláit vezetik, e felől a legszigorúbb hallgatás tétetik kötelességükké, nekik az igazgatóságon kívül senkinek másnak a folyó­számlákról fel­világosítást adniok vagy közleményt tenniök nem szabad ; minden egyébb nyilatkozat elen­­gedhetlenül,hivatalvesztéssel büntettetik. 179. §. A számlabirtokosok folyó­számlái minden féléves zárlat alkalmával a tőkére nézve szinte azonkép, mint az eső kamatok és provi­­siokra nézve félévenként máj. 31-kén és nov. 30-kán befejeztetnek, minden számlabirtokosnak számlát kivonata a legrövidebb idő alatt meg­küldetik, mely aztán, ha reá a kézbesítéstől szá­mított 15 nap alatt kifogás nem következik, helybenhagyottnak tekintendő. 180. §. Az igazgatóság fogja meghatározni, hogy a számlabirtokosok által javadalmaikról tett intézkedéshez képest, és főkép a pénzeknek folyó számlára átvétele alkalmából a számla­birtokos által micsoda provisio részen fize­tendő. 181. §. A folyó számlára átvett összegeknek az időnként befizetve levő részvény tőkeösszegei­nek ötszörzetét soha sem­ szabad meghalad­­niok. E. Letéteményátvétele. 182. §. A letétemények átvételéért a folyamo­dás az igazgatósághoz intézendő, s a tárgyaknak darab számátminőségét, értékét, súlyát stb. magában foglaló pontos jegyzéke melléklendő. A letételi díjakat ugyan az igazgatóság fogja meghatározni, ezek azonban a letétemény benső értékének 10 százlakiját egész évre számítva, túl nem haladhatják. 183. §. Ha a felvétel megengedtetik­, akkor a letétemény az intézet és a fél pecsétjével óvato­san ellátottvá­, róla az összeirással egyező átvé­teli bizonyítvány adatik ki. 184. §. Az intézet a letevőnek a szabályszerű gondviselet elmulasztásából eredő káráért ugyan jót áll, de nem egyszersmind a véletlenségek­­ért is. A pesti országgyűlésre küldendő Királyhá­gón túli követek választása iránti főkormány­­széki rendelet. Utasítás. (Vége.) 25. Szavazáskor a szavazó neve a választási bizottság által feljegyzendő; a szavazás éjjel nem folytattathatván, ha a választás a szózatolás nap­ján le nem járhatna, az azt követendő napokon mind­addig, míg bevégződhetik, tovább folyta­tandó ; a választás minden félbehagyásakor szo­ros gondoskodás tétezvén, hogy a szózatok ép­ségben és sértetlenül megőriztessenek. 26. A szavazási bizottság eljárása, valamint a szavazatok összeszámítása, nyilván történik. 27. Ha a szavazás bevégeztével a szavazóknak általános többsége egy egyén mellett nyilatko­zik , az megválasztott országgyűlési követnek azonnal kijelentetik. 28. Ha a szavazóknak általános többségét azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyer­né el, azon két egyén között, kik aránylag leg­több szavazatot nyertek, újabb szavazás tör­ténik. 29. Ezen másodszori szavazás, a­mennyiben a szavazók sokasága miatt az első szavazással egy napon nem végeztethetnék be, ha a körül­mények egy új választási idő kitűzését nem igé­nyelnék, a következő napon fog a kellő közhír­­rététel mellett megkezdetni, s a 25. pont szerint befejeztetni. ... , 30. A kitűzött két egyén közül az, ki a má­sodszori szavazásnak alkalmával az abban részt­vevő választók szavazatának többségét megnye­ri, megválasztott országgyűlési követnek azonnal kijelentetik. 31. A választók összeírása egyik hiteles pél­dányának a választás alkalmával a szavazatsze­dő küldöttség kezeinél kell lenni. 32. Kiki csak személyesen szavazhat. 33. A választóknak az összeírásnál vagy vá­lasztásnál semminemű fegyverrel vagy bottal megjelenni nem szabad. 34. Az összeíró és szavazatszedő küldöttség­nek tagjai a törvény oltalma alatt állanak; a rajtuk elkövetett bármely sérelmek, bűnvádi eljárás mellett, a vétséghez aránylag lesznek megfenyítendők. 35. Mind a választók összeírásánál, mind a választásnál a jó rend fenntartásának joga és kö­telessége a kiküldött elnököt illeti, ki szükség esetében e czélra fegyveres erővel előlegesen is rendelkezhetik. 36. A szavazatszedő küldöttség a választás folyamáról rendes jegyzőkönyvet vezettetvén, azt a választás befejezésével az elnök és jegyző, s a szavazatszedő küldöttségnek legalább két tagja 3 példányban aláírják, s egy példányt a megválasztott követnek azonnal kezéhez juttat­ván, a másik kettőt a levéltárbani fenntartás és illetőleg a királyi főkormányszékhez leendő át­küldés végett, a központi választmánynak be­adják. 37. A megválasztott skövetnek a kezéhez jut­tatott választási jegyzőkönyv megbizó­levél gya­nánt szolgál. 38. A választás vezérletére kiküldött elnök azon hatóságban , illetőleg választó­kerületben, melyben a választásnál elnököl, követté nem vá­­lasztathatik. 39. A jelen törvény rendeleteinek az illetők általi teljesítésére a királyi főkormányszék fel­ügyel, s az e végett megkivántató utasításokat és rendeleteket az illető középponti választmányok­hoz intézi. 40. Azon választások iránt, melyeknek törvé­nyessége bármely tekintetből kérdésbe vétetnék, a magyar országgyűlési képviselő­tábla intézke­dendő. 41. A választások véghezvitelére vonatkozó minden intézkedések és eljárások a lehető legna­gyobb gyorsasággal eszközlendők s a törvény­­hatósági főnökök a középponti választmányok­kal együtt kötelesek a választási teljes alkotmá­nyos szabadság, úgy a csend és rend fenntartá­sára, felelet terhe alatt szigorúan őrködni, a kö­zépponti választmányok arról is czélszerűen gondoskodván, hogy az összeírt választók s a választásra megjelenők ugyanazonossága czél­szerüen ellenőriztessék. Kelt az erdélyi királyi főkormányszéknek bol­dogasszony hó 10-ik napján 1866-ik évben Ko­lozsvárt tartott üléséből. Vidéki tudósítások. Fülek, jan. 27. A „Pesti Napló“ folyó évi jan. 12-ki számában Pálfalváról egy közlemény jelent meg G. A. alá­írással, mely általános tartalma miatt hallgatással nem mellőzhető. Ezen közlemény szerint ugyan­is Pálfalva és Kis-Terem­e vidéke hasonlít a hajdani bakony-erdei haramia-világhoz, mert közlő azt állítja, hogy ott egy magánosan csak a közeli városba­n t. i. Pásztora Hevesben — menni is valódi feladattá vált. Nagyon képzelődő vagy legalább is félénk embernek kell G. A. ur­nak lenni, mert az általa felemlített dolgok igen nagyítottak, és alig egyebek, mint gyermekek elleni mumus-féle ijesztgetések. Hogy éjjeli apróbb lopások, sőt titkos zártörések is történtek mostanában azon vidéken, az igaz; sőt az is való, hogy Pálfalva és Kis-Terem­e közt a Mark­háza puszta mellett valami csavargó egy bányász­tól 3 itcze pálinkát és 8 font húst szép módjával elvett, de ezek oly tények, melyek bármely vi­déken is, kivált téli időben, megtörténnek, a­nél­kül, hogy valakinek eszébe jutna, ilyen eseteket a rémségesek közé sorozni. Lássa, édes G. A. úr, ilyen históriák Pest, sőt Bécs, Páris és London utczáin is megtörténnek, s még­sem találko­zik senki, ki a világgal azt akarná elhitetni, hogy ama városokban nem tanácsos egyedül járni. Abban is igaza van,hogy Kis-Terem­én a Gyürky­­családnak (nem Györky) sirboltja múlt évi dec. 24—25-ke körül valami jó madarak által, kik abba a mintegy 1­­/2 lábnyi tág szelelő lyukon bújtak le, megbolygattatott, de az arczkoporsó­­kat felnyitni nem tudván, holmi kilógó rojtok,és néhány rézlakat letiprása és leverése után tovább állottak. Az elvitt érték mintegy 25 ftnyi, de a koporsókban vagdalások által ejtett kár közel 300 ftra rúg. A tett említett hó 25-én fedeztetett fel, de lehet, hogy pár nappal előbb követtetett el. A tettesek még nem tudatnak, de van már gyam­­ok nyomokba juthatni, s a vizsgálat illető helyen­­már folyamatban van. Eddig csak megjárja G. A. úr rémc­ikke, mert csak általánosságban beszél, de a­miket azontúl felhord, az már arról tesz bizonyságot, hogy nem nagy barátja az igazságnak. Ő ugyan­is az általa panaszolt szomorú állapotot az eré­lyes kutatások hiányának tulajdonítja, s különö­sen azzal vádolja a kerületi szolgabíróságot, hogy az a nála bejelentett lopási és egyéb hasonló ese­tek felett, a vádlottat alperesnek czímezve, tárgyalási jegyzőkönyvet nyit, és vádló -felpe­rest megkívántató tanuk hiányában keresetétől nem egyszer elmozdítja. Azt is állítja, hogy ke­rületünkben (a fülekiben), valamint a megyének egyéb kerületeiben nincs csendbiztos. Ezek részint rosz akaratú ráfogások, részint pedig nyilvános valótlanságok. — A pálfalvai kerületi szolgabiróság Bohus Abel úr szemé­lyében oly kezekben van, hogy azt jobbakra bíz­ni alig lehetne ; ezen állításomat, merem hinni, alaposan megc­áfolni senki nem fogja. Említett szolgabiró úr, mint régi censuratus ember, alig fog G. A. úr tanácsára szorulni kötelességeinek tel­jesítésében, és ismervén erélyességét, szorgalmát és szakavatottságát, nyíltan ki merem mondani, hogy G. A.-nak őt nevetségessé tenni akaró állí­tásai nem egyebek koholmánynál és éretlen él­­eteskedésnél. Említett szolgabiró úr kihágási, vagy bűnügyekben járván el, tárgyalási jegyző­könyvet soha nem nyit, hanem igenis külön kü­lön jegyzőkönyvileg kihallgatja a vádlót, vád­lottat és tanukat, s az eredmény szerint vagy maga ítél — t. i. a kihágásokban — vagy pedig az összes vizsgálati iratokat, szükség esetén az illető vádlottakkal együtt, a megyei fenyitótör­­vényszékhez beküldi, vagy pedig próbák hiányá­ban az ügyet egyelőre megszünteti. Al- és felpe­resi elnevezésekről hasonló ügyekben nála szó sincs , ám bizonyítsa be G. A. úr az ellenkezőt, ha az ezennel reá ruházott ráfogást terjesztő czí­­met magától elhárítni akarja, vagy tudja.­­ A nyomozásokat említett szolgabiró úr lehetőleg teljesíti, hogy nem mindig sikerrel, az igaz, de annak talán csak nem ő az oka, mert hiszen szé­les a világon sok bűntény követtetik el, mi soha nem jó napfényre, s okos embernek nem jut eszé­be azért kizárólag a hatóságot okozni. Hogy oly vádak és panaszok, melyek mivel sem igazoltat­nak, s vádlott által tagadtatnak, említett szki­ó úr által egyelőre megszüntetnek, az igen termé­szetes, s minden józan ember által akkor vol­na kárhoztatandó, ha ellenkezőleg cseleked­nék. — Bizony higgye meg G. A. úr, hogy józan értelmű embert — magán kívül — nem talál megyénkben, ki oly szervezést óhajtana, mely az ő codexe szerint fogna eljárni. Végül azon vakmerő állítására G. A. urnak, hogy megyénkben egy csendbiztos sincs, csak azt felelem, hogy tolla úgy neki iramodott kérdéses czikke írásakor, m­iszerint ő maga sem tudta, mi kerül ki belőle. Édes G. A. ur! hiszen azt me­gyénkben a gyermek is tudja, hogy a többi 3 járás 1862. évtől fogva mai napig csak egy perezre sem volt csendbiztos nélkül, s csupán a fülek­­járás az, melyben a csendbiztosi állomás már 1­0­. év óta egy lovaspandur-őrmester által helyettesíttetik. G. A. úrtól még nem volt szerencsénk vala­mely hírlapi czikket olvashatni, de ha első fellé­pésével is csak ennyire tiszteli az igazságot és az olvasó közönséget, akkor bizony jobb lesz más mesterséget kezdenie, s a tollat egyéb vala­mire használni. Hasonló esetben jövőre is áll elébe, és pedig nyílt sisakkal, hogy megkérdhesse: ki legyen G. A.? K. A. Derecske, jan. 26. Örömmel üdvözöltem a képviselőtestület nagy többségének hazánk nagy fiánál, Deák Ferencz­­nél tartott értekezlete alkalmával hozott bölcs végzéseit, s a hon lakóinak millióival egyetem­ben teljes reménynyel nézek azon szép jövőnek elébe, midőn a nemzetre ólomsulylyal nehezedő nemlegesség és semlegesség üdvös tényezésnek adván helyet, a honatyák által alkotandó bölcs törvények biztosítandják a szabadságot és törvé­nyes rendet, megszüntetendik a vallás és szüle­tésből származó előjogokat, s érvényre emelendik a törvény előtti tökéletes egyenlőséget; azonban sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy az említett értekezlet által tárgyalásra kitűzött nagyfontos­­ságú hazai ügyek között a közegészség­­ügy nincs megemlítve; aggodalommal töltené el keblemet e fontos ügynek mellőzése, ha nem élnék azon erős meggyőződésben, miszerint az a képviselőtestületnek magas figyelmét el nem ke­­rülendő, s ha nem említtetett is meg különösen a tárgyalandók sorozatában, mint azt nagy hord­­ereje következtében megérdemlő vala, az osztá­lyok egyikében fog tárgyaltatni. Nem akarom ismételni azokat, melyeket már a közegészségügy fontosságáról és eddigi elhanyagolásáról a magyar orvosok és termé­szetvizsgálók marosvásárhelyi és pozsonyi nagy­gyűléseiben és a „Politikai Hetilap“ múlt évi lapjaiban elmondtam, röviden csak annyit jegye­zek meg, miszerint hazánk lakóinak physical jó­léte, szaporodása és ereje, melyek nélkül szelle­mi fejlődés sem lehetséges, a közegészség­­ügy rendezésével szoros kapcsolatban áll; egy elsatnyult nemzedék nem élvezheti az üdvös törvényeknek jótékony hatását, egy elsatnyult nemzedék képtelen úgy saját nemzetiségének fenntartására, mint a haza megmentésére. Nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, ho­nunk elismert orvosi tekintélyei kö­zül bár egyet is a képviselőház tagjai között szemlélhetni, mindazáltal bízva honatyáink böl­­cseségében, egy perc­ig sem kételkedünk, hogy a közegészségügy az egyetemes orvosi rendnek többször nyilvánított kivonata szerint törvényhozás útján fog elintéztetni , s azon méltánylatra találand, melyet nagy fontossá­gánál fogva megérdemel. Grósz Lajos, Bihar megye főorvosa: Tót-Komlós (Békésm.), jan. 24. Az eddig hosszasan tartott száraz, hideg idő­járás jóra fordulván, minden gazda szeme a jövő éven függ, mint a melytől kárpótlást vár az 1863, 1864 és 1865-dik évekért. És valóban, örömmel mondhatjuk el, hogy még eddig meg lehetünk nyugodva vetéseink tekintetében. Bár a számos kártékony állatok, u. m. egér, hörcsög stb. sáskaként özönölvén el földjeinket, annyi kárt tettek, hogy mármár csalatva hittük magun­kat reményünkben, mindamellett is a két-három­­szor lelegelt búza a hó és eső után oly szépen kezd újra nőni, hogy akaratlanul is a régi dús évek jutnak eszünkbe. Hála Istennek, a kárté­kony állatok annyira elpusztultak, hogy e felől aggódnunk többé már nem lehet. Vádolom magamat, hogy a most szándékom­ban levő felfedezéssel, melylyel —­ habár nem is új már ez — hasznára lehetek a tisztelt gazda­közönségnek, előbb fel nem léptem. Én ugyanis több évi tapasztalat után mondhatom, hogy az ilyen kártékony állatok ellen sikeresen küz­döttem. Csehországban nagy divatban van az egerek és más effélék ellen a vetést védeni. És ez nem nehéz és nem költséges dolog, mind e két előnyökkel bir fökép azon egy mód, melyet itt szándékom előterjeszteni. Legczélszerűbb tarhonyát arsenicummal mér­gezve a vetésen nem nagyon sűrűn széthinteni, s e szerint azzal mintegy bevetni a földet. Kü­lönben a mérgezést nem épen szüks­éges arsen­i­cummal tenni, lehet e helyett bármely olcsóbb, de hasonló erejű mérget használni. Természete­sen ilyenkor minden házi állatot zárva kell tarta­ni, különben is estve hintetvén be a föld a tarho­nyával. És ez czélhoz fog vezetni. Saját tapasz­talatom után mondhatom, hogy ez által annyi egér, hörcsög stb. elpusztul, hogy a föld terít­ve van velök. — És ezt mindannyiszor kell ismételni, valahányszor ezen élelmes állatok sza­porodni kezdenek. Előre is tudom, erre sokan azt fogják mon­dani, hogy késő eső után köpönyeg, de eddig akadályok gátoltak tapasztalatomnak a tisztelt gazdaközönség elébe terjesztésénél. Nyitramegye, jan. 20. A „Pesti Napló“ I. évi 10-ik számában Nyit­­ra megyéből közlött hosszú czikkre legyen sza­bad nekünk is igénytelen honpolgároknak rövi­den válaszolni. Mindenekelőtt megvalljuk, hogy válaszunk, ha tán nem is oly kedélyes hasonlatokkal fűszere­zett, de kimerítőbb lenne, ha szerencsések le­hettünk volna magunknak némi tájékozást sze­rezni az iránt, hogy hajlandók-e a „Többen“ czím alatt nyilatkozók magukon kívül Nyitra me­­gyében lakó más ember fiát is a közönség­hez számítani. Alkalmunk lévén a múlt év oct. 10 és 29-én tartott megyei gyűlésekben — meg­valljuk örömérzettel — meggyőződni arról, hogy a közvélemény némi komolyabb önállóságra ver­gődött fel, és a fellengző szónoklatokat, az ex­­pediensek mesterkélt r­etorikáját háttérbe szorí­totta ; némileg — tán túlságos öntudatból eredt — idő előtti lépésnek tekintjük azt, ha „Töb­ben“ is a közönség nevében felszólam­­lanak. Véleményünk szerint a differentiák lényege nagy részint abban rejlik, hogy főispán urunk­nak egy igen kitűnő és nagyrabecsülendő, a mostani körülmények közt ritkább hibája van, és ez, hogy nemcsak anyagilag, de szellemileg is független, ki eddigelé leg­alább a pártok eszközéül nem engedte fel­használni sem személyét, sem magas állá­sát. A főispány urat, mint komoly gondolko­zású, szilárd jellemű, igazságszerető” férfiút is­merjük, ki előtt a közjó és annak előmozdítása nem phrasis, de valóság, kinél e feladat becsület dolga és hazafias kötelesség; erről világosan ta­núskodik minden eddigi működése, és mi erősen hiszszük, hogy ez a nyitramegyei közönség­nél már­is elismerésre talált és találni fog mindinkább.­­ A „Többen“ által hőén óhajtott municipális élet visszatértét mi is óhajtjuk, de legczélszerűbbnek tartjuk ez iránt honatyáink bölcs határozatát nyugodtan bevárni, és ha csak a választott tisztikar lehet a „bizalom kifolyása“ akkor nem fogható fel előttünk, miért kívánnánk oly mohón új kinevezéseket? Ha választani fo­gunk, majd elválik, kik lesznek a „közbizalom kifolyásai“! Többen. K­ül­önfélék. Pest, jan. 31.­­ Tegnap este fél hatkor 0 Felségeiknél udvari diszebéd volt, melyben mintegy „negyve­nen vettek részt. Császár és császárné 0 Felsé­geiken kívül jelen voltak: p­r­i­m­á­s ő eminen­­tiája, gróf M­a­j­l­á­t­h Antal főaj­tónálló, gr. C­z­i­­r­á­k­y János fökamarás, gróf Károlyi György koronaőr, b. Sennyey Pál tárnok, Mar­­­áth György főkanczellár, M­e­­­c­z­e­r István személy­­nök, gr. Török Bálint országbírói helyettes, gr. Eszterházy Mór tárczanélküli miniszter, gr. Al­m­ásy György, gr. Wenkheim szol­gálattevő kamarás, továbbá három udvari hölgy, úgy szintén Lichtenstein herczeg katonai főparancsnok, gr. P­á­l­fy Mór, C­s­e­h, S­t. Q­u­e­n­­t­i­n stb. tábornokok, valamint a nagy számú, Ő Felsége kíséretében levő hadsegédi kar stb. Császárné Ő Felsége franczia szabású fehér öl­tönyt viselt, brüsseli fekete csipkékkel, dús haj­zata habzólag hullott alá vállaira, nyakát remek gyémánt nyakék diszité. Mondják, hogy oly szép, oly bájoló még soha sem volt, mint ez ala­kálommal. Az ebéd alatt a legnyájasabban be­szélgetett szomszédaival. Ő Felsége huszár ezre­­desi ruhát viselt. Császárné 0 Felsége császár 0 Felségétől balfelöl ült, mellette prímás­­ emi­­nentiája foglalt helyet; császár 0 Felsége szom­szédságában Königsegg grófnő, császárné Ő Felségének főudvarmesternője ült; a prímás után pedig T­h­u­r­n-T­axis herczegné, azután gróf Majláth Antal következett a sorban. Az ebéd Va^'ig tartott. Asztal után cercle volt, mely mintegy 1/4 óráig tartott. — ’^8-kor a Felséges pár a rájok várakozó két fogatú udvari hintóba szállt, mely a testvér főváros kivilágított utczáin végig, a hullámzó néptömeg által lelkes éljenek­kel üdvözölve, robogott a nemzeti szinházba, m. v. Ő Felségeik pozsonyi fogadtatásá­ról egy pesti német lapnak ezt írják: „A mint a felségek vagyonja látható lön, ezerszeres „éljen“ dördült meg ismétlődve, s kalaprázás és zászló lobogtatással kísérve, mig a czigányok harsogó zenéjökkel emelték a jelenés szépségét. Midőn a vonat megérkezett, ő Felségeik kiszál­­tak, s az ott váró küldöttségtől tiszteletteljesen üdvözöltettek. Alig lépett ki a császárnő a vag­­yon előtt kiterített szőnyegre, három fehérruhás leány hatásos beszéd kiséretében egy gyönyörű virágcsokrot kézbesített a fejedelmi hölgynek. A csokor széles fehér selyemszalaggal volt átköt­ve, melynek lecsüggő végein aranybetűkkel e szavak ragyogtak. „A pozsonyi hölgyek, legmé­lyebb hódolatul.“ Az egyik lányka, Samarjay Anna k. a., e szavakkal nyujtá át az illatárasztó csokrot: „Engedje meg Felséged, hogy e virágo­kat a pozsonyi hölgyek legmélyebb hódolata je­léül átnyújthassuk,a mire ő Felsége csengő han­gon és hibátlan kiejtéssel magyarul néhány köszö­nő szóval méltóztatott felelni. A Presle. Ztg. mint a magas hölgy szivjóságának megindító tanúsá­gát említi, hogy ő Felsége a­ csokor átvétele után nyájas leereszkedéssel szólt a lánykákhoz: „Önök meg fogják hűteni magukat“, mire Sa­marjay k. a. azt felejé: „Oh nem Felséged, mi nem halünk meg.“ Midőn a vonat elrobogott, a Felség, kezében tartva a virágcsokrot, nyájasan integetett a sokáig és viharosan éljenző nép felé. © Császár Ő Felsége a magyar képzőművé­sz­eti társulatnak mai napon 1000 forintot mél­­tóztatott ajándékozni. V Ő Felsége a császárné és királyné hódoló tiszteletére Ujváry Mihály „Erzsébet“ czímű szózatot irt, s a díszesen kiállított dicséreket hoz­zánk is beküldte. „ V Arad városa Ő Felségeik megérkezése nap­ján fényesen ki volt világítva. V A budai Elisabethmum alapköve a jövő héten Ő Felsége a királyné által ünnepélyesen fog letétetni. V Sina báró veszélyesen megbetegedett. V Herzberg Simon pesti kereskedő Ő Felsé­geik megérkezése emlékére 100 ftot adott az iz­raelita, nyugdij-intézeti alapra. — O excja Königsegg grófné, Ő Felsége a császárnénak főudvarmesternője kedden, csü­törtökön és szombaton d. u. 1 —3 óráig udvar­képes urakat és hölgyeket a királyi palotában levő termeiben elfogadand.­­ Az illető helyre leendő átszolgáltatás vé­gett beküldetett szerkesztőségünkhez amaz ezüst serleg, melyet Lendvay-Latkóczyné ünnepelt színművésznőnk a bukaresti templom felépíté­sére ajándékozott. Az adomány annál becsesebb, minthogy a tisztelt művésznő 1843 ban ország­gyűlési emlékül kapta Pozsonyban, s igy való­ban áldozatnak mondható, a mennyiben egy szép élet maradványát képezte, a mely talán többször enyhité a nehéz pálya okozta kellemetlen percze­­ket. Az építendő imaház nevében fogadja a tisz­telt adományozó őszinte köszönetünket. — A bukaresti ref. magyar templom bevégzésére tiszt. Koós Ferencz lelkész kezeibe tett kegyes adományok kimutatása. V-ik közlés: Patay József 2 ft, b. Baldacsy képviselő 10 ft, Várady Antal 1 ft, Arday Károly 3 ft, Székely-Sánta Teréz két magyar arany, a Pesti Napló 1. szerkesztőségétől átvettem 32 ftot, Babo­s Gábor 2 ft, Molnár Jó­zsef 2 ft, Valaki 2 ft, Özv. Elek Menyhértné 5 ft, Vincze Miklósné 3 ft, Búzás Károly 2 ft, Szathmári Lajos 5 ft, dr. Bókay János 5 ft, Eg­­ressy Sámuel 5 ft, Dr. N. 1 ft, összesen 85 ft és két­magyar arany. Mai napon betettem a pesti ta­karékpénztárba 100 ftot, és ezzel együtt a bu­dapesti takarékpénztárakba le van téve 800 ft. Pest, január 31-én. Koós Ferencz.­­ Zsoldos Ignácz úr a bukaresti templom javára 5 ftot küldött be szerkesztőségünkhöz. —m.— A nemzeti színházban tegnap tartott díszelőadás alkalmából szóljunk egy pár szót a nemzeti színházi igazgatósághoz, vagy kezelési közegekhez. Hogy történhetett az, hogy tegnap­előtt délután azokat, kik zártszékjegyeket akar­tak venni, ha nem is mindenikét, de legalább nagy részét — tiszteletreméltó nevekkel szolgálunk ha kell — azzal utasították el, hogy nem lehet je­gyet kapni, mert nagy számú jegyet az udvar számára tartottak fenn; az előadás estéjén pedig hordárok 5—6—8 forintért árulták a zártszék­jegyeket. Hol hallotta továbbá a titkár azt, hogy álló jegyeket az előadás előtt a nap foly­tán áruba bocsátottak volna ? Tudtunkra ez se­hol nincs szokásban, e sorok írója pedig Európa nagyobb színházaiban megfordult, még­pedig ünnepélyes alkalmakkor. Álló jegyet már csak azért sem adnak el a nap folytán sehol, mert ki akarják zárni azt, hogy ezzel is üzérkedést kö­vessenek el, mint az ülőjegyekkel teszik. Nálunk azonban már ezt is megértük, mert egy földszinti álló jegyet 1 ft 50 krért árultak este fél 6-kor a színház előtt, sőt még a karzati jegyeket is ket­tős áron tartották. Az nem mentség, hogy a to­longást akarták elkerülni, mert tolongás máshol is van, s tudnak segítni a bajon, miért nem tud­nak itt ? — Arról nem is szólunk, hogy lapunk számára a zártszék-j­egyet csak 3 óráig tartották meg, melyet, minthogy estig nem hozathatunk el, rögtön odább adtak rajta, természetesen attól tartva, hogy ha 6 óráig ki nem veszszük, még a nyakukon vész, akkor, midőn kívül 8-szorossára csigázták a zártszékek árát. — A „Családi Kör“ ez évi második műlapja, mely az országgyűlés megnyitását ábrázolja, va­lóban megérdemli, hogy arról ígéretünkhöz ké­pest tüzetesebben szóljunk. Nem szeretünk nagy szavakat használni, de akár más ilynemű képek­kel hasonlítsuk össze az előttünk fekvőt, akár annak compositióját tekintsük, be kell valla­nunk, hogy e műlap kitűnően sikerült, különö­sen ki kell emelnünk az azon előforduló negy­vennél több arczkép legnagyobb részének hüsé­gét, ott látjuk Deákot, Eötvöst, b. Kemény Zsig­­mondot, Gorove Istvánt, Somsich Pált, b. Seny­­nyei és Majláth­­ excellentiásokat, gr. Apponyit, Jókait, Tisza Kálmánt, Ghiczyt, Nyárit, Tóth Kálmánt, Királyi Pált stb. — A­mint érte­sülve vagyunk, a „Családi Kör“ a jövő fél­évre szintén érdekes műlappal fogja meglepni előfizetőit, s a havonként külön mellékletképen kiadandó képeit albummá állítja össze, mely ki­vált irodalmi jeleseink arczképeit fogja tartal­mazni, így legközelebbről Arany, Tóth Kálmán, Tompa stb. képeit fogja hozni. Örömmel jegyez­zük meg azt is, hogy a szerkesztőség a lap tar­talmára is mind több-több gondot fordít, s heti szemléit két kitűnő tárczaírónk írja. Ily előretö­­rekvést látva e lapnál, nem tehetjük, hogy azt a közönség figyelmébe ne ajánljuk. — A „Pesti jótékony nőegyleti négyes“ elő­fizetési iveinek szives beküldését f. évi feb. 25- ig kéri a szerző. — Több részrőli felszólítás következtében tisztelettel köztudomásra juttatja a Tüköry-féle teremben f. é. feb. 1-én tartandó zártkörű tiszti tánczvigalom rendező bizottmánya, miszerint azon t. ez. családok, kiknek kényelmükre es­vén a helyszínén leendő jegyek váltása, vagy érkezésök azok korábbi beváltását nem enged­né, az e végre felállított bizottmányi tagnál be­lépti jegyeiket meghívásuk előmutatása mellett a táncrestélyen beválthatják. Sz Az orvostanhallgatók febr. 5-ki fényes táncfvigalmán az előadandó több uj­­ zenedara­bok között leginkább gr. Széchenyi Ödön „Se­bes polkáját,“­s dr. Demjánovich Iván uj „Me.

Next