Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)

1866-08-01 / 4885. szám

zött ismét pusztító erővel fejlődhetik ki: e vé­szes baj megelőzéséért az iskolai épületeknek rendeltetési czéljukra használhatásul visszaada­­tása után verettessék le egészen és pótoltassák ujjal a vakolat, s ily kitisztás után is álljanak a tan­épület lakosztályai és tan­teremei még néhány hóna­pig szellőztetve, üresen, s csak ez után bocsáttassák be azokba a tanuló ifjúság, mert ez óvó rendsza­bály mellőzése esetén kifejlődik a tanulók kö­zött, és sok áldozatot ragadhat el a typhus no­socomialis. Az indítvány mindkét részét határozattá emel­te az egyh. megyei kormányszék, s hogy áldó eredménye legyen, elnökségét és képviselőit megbízta e határozatnak az egyh. kerületi gyű­lés elé terjesztésére, s egyh. kerületi határozattá leendő emelésében közreműködésre, — utasít­ván a jegyzői hivatalt is, hogy a határozatot jegyzőkönyvi kivonatban küldje meg ft. és nagys. superintendens urnak és az egyh. kerületbeli test­vér egyh. megyéknek, felkérvén azokat az ügy szentsége nevében e határozatnak az egyh. kerü­leti gyűlésen leendő pártolására. *) A takarodást sőt nagy részben a nyomtatást is elvégeztük. — Tudtuk a fagy után, hogy si­lány termésünk leend, de még is az a remény kecsegtetett, hogy átalában véve megmaradt a leendett termésnek 73-da. Csalódtunk. Egy ke­re­szt középszerű termésben is meg szokott adni 1—ll/2 mérőt, és most 3—4 kereszt adott 1­­—% mérőt, és oly helyeken, hol látszó­lag kevés kárt tett a fagy. Látszólag , mert valósággal ott is sok a kár. S mily sok termesz­tő van, ki elvetett magjának csak negyedét, s van olyan is, ki semmit sem kapott visz­sza. Szomorú idők! S mit használ ily körül­mények közt oly segélyezés, mely csak pótmag­­nyerhetést helyez kiirtásba, s a hivatalos ala­kiságok megtartása mellett oly későnre, hogy akkorra már túl leszünk a pótvetemények vet­­hetése időszakán ? — Hát a szegény munkás osztálylyal,­ mely — földje nem lévén — hajdi­nát sem vethet, s aratásával és cséplésével nem kereshette be téli élelmét — mi történik ? 1. 1. Különfélék. Pest, jul. 31. V A „Hungária“ szerint császárné ő Felsége hihetőleg csütörtökön vagy pénteken fog vissza­térni és pedig magas vendégek kíséretében. V Szerkesztőségünkhöz a következő gyász­­jelentés küldetett be : A nemzeti színház igaz­gatósága és összes személyzete mélyen szomo­rodva jelenti a nemzeti színház egyik legkitű­nőbb színművészének , s legrégibb tagjának, Egres­sy Gábornak július 30-án, „Brankovics György“ előadásakor, melyben a czímszerep legremekebb műalkotásai közé tartozott, a szín­padon történt rögtöni gyászos halálát. A veszte­ség, mely a nemzeti színházat és magyar szín­művészetet érte, kipótolhatlan; vele szállnak sírba művészileg alkotott szerepei, melyeknek ő adott életet. A boldogultban a lángész a leg­nagyobb szorgalommal egyesült; a magy­ar szín­padnak negyvenegy éven át büszkesége, s az országos nemzeti színháznak kinyitása óta első­rendű művésze volt. Hasonló veszteség érte a nemzeti színház színi képezdéjét, melynek taná­ra volt; a színművészetről irt munkái kijelölik azon magas irányt, melyen azon intézet növen­dékeit vezetve, a magyar színművészetnek újabb lendületet akart adni. Midőn a nemzeti színház igazgatósága és tagjai a feledhetlen művész és tagtárs halálát kesergik, felhívják a közönséget, melynek a boldogult annyi műélvet nyújtott, hogy a legszomorubb napon, az utolsó tisztelet megadásában részt venni szíveskedjék. A boldo­gult hűlt tetemei szerdán, augustus 1-én, délutá­ni 4-edfél órakor fognak szállásáról (Kerepesi út 14. sz. alatt) a helvét hitvallás szertartásai szerint, az örök nyugalom helyére eltemettetni. Béke és áldás legyen porain! V A különféle minisztériumok hivatalaiból Budára érkezett személyek és irományok, való­színűleg e napokban Béc­sbe térnek vissza, mint­hogy a porosz invasio már többé nem ijeszt. A budaiak tehát nem sokáig örvendhettek a mi­nisztériumnak. V A „M. V.“ bécsi sürgönye szerint tegnap 30 bécsi bankár volt értekezleten az állammi­niszternél, a­ki a pénzvilág hatalmasságait fel­kérte, hogy a poroszoknak fizetendő hadiköltsé­gek fedezésére adjanak 30 milliónyi kölcsönt. Az értekező bankárok elég hazafias szellemet tanúsítottak az által, hogy az államminiszter óhajtását teljesíteni késznek nyilatkoztak. Ezen fontos hir megnyugtatólag hathat mindazokra, kik pénzbeli viszonyainkat ijesztő színben látják.­­ Nádasdi gróf Nádasdy Lipót, Fogarasdföld örökös ura, Komárommegye örökös főispánja, cs. k. kamarás és valóságos belső titkos taná­csos — és fia ifjabb gróf Nádasdy Ferencz szomorodott szívvel jelentik szeretett anyósá­nak, illetőleg nagyanyjának. Nagyméltóságu so­­borsini gr. Forray Andrásné, Korompay Brun­swik Julia grófnőnek, csillagkeresztes- és pa­lota hölgynek, életének 81-dik évében, hosszabb betegeskedés következtében, a haldoklók szent­ségének ájtatos felvétele után, Budán 1866iki julius 27-én végleges elgyengülésben történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. évi julius 19-én 12 órakor délelőtt Budán Krisztina­város városmajor-utcza 347. szám alatt szen­teltettek be s onnan Soborsinba szállíttatván, a családi sírboltban fognak eltakarittatni. Az en­gesztelő sz. mise-áldozatok pedig Budán a Krisz­tinavárosi templomban augustus 9-én, délelőtt 10 órakor fognak megtartatni, úgymint a jószá­gokon is. * A prágai küldöttségről, mely az állammi­niszternél járt, a „Wanderer“ a következőket írja: Dr. Brunner és Bäcker képviselők jul. 2- án az államminiszter által fogadtattak, miután a fegyverszünet időközileg történt meg­kötése folytán küldetések lényeges módosítást szenvedett. Az államminiszter biztosítá őket 1. a hitel, és pénzintézetek igazgatóságának hely­reállításáról. 2. Az élelmezési költségek megál­lapításáról és más terhek megszüntetéséről. 3. Arról, hogy minden praestatiók az állam által fognak átvétetni. Egyszersmind a küldöttségnek az ő­felsége által leendő fogadtatása is kilá­tásba helyeztetett. V A M. V. értesülése szerint Feleki Munkácsi Flóra közkedvességű művésznőnk az emsi für­dőben súlyosan megbetegedett. Óhajtjuk, hogy e hit minél előbb megc­áfoltassék. V Rudolf koronaherczeg vasárnap a nemzeti múzeumot meglátogatván, a jelen voltak részé­ről szívélyes kitüntetésekben részesült. A kis főherczeg nagy érdekeltséget és tudni vágyat ta­núsított, különösen a képtárban. Mielőtt elment, nevét az emlékkönyvbe irta.­­ A múlt szerdai császárfü­rdői bál alkal­mából , félreértett intézkedések miatt , az éjjeli hajó elmaradván, netáni félremagyarázás végett sietünk kijelenteni, hogy a következő bálokon úgy esti 9 órakor, mint éjfél után 2 órakor fog hajó közlekedni, s ez utóbbi zeneszó *) A Prot.[egyh. és isk. lapnak szerkesztőségét hazafiul tisztelettel kérem az egyh megyei gyűlést vázlatoló cz­kk átvételére. 1. 1 TÁRCZA. ■*-.-♦Wfcb-.**» -EGRESSY GÁBOR HALÁLÁRA. Dicsőségedről sokan énekeltek ; Én megéneklem sötét gyászodat : Tündöklő fénye voltál nemzetednek ; Élted mi volt ? Egy hosszú áldozat ! Mienk a nagy gyász ! Lelkünk fájdalmának Zord éjjelében neved felragyog : Mert a sötét és bús felhőin áthat Örökké égő hited, csillagod! Az imént láttuk a szilaj fájdalmak Hősét te benned, az ősz L­e a­­ királyt! Busan intenek felénk a hős árnyak; Halljuk Hamletet, a­mint fölkiált: „Lenni nem lenni!“ s lelkünk tépelődik Megfejthetetlen, nagy titkok felett: S­im, a felhőkön újra átverődik Teljes fényében nagy művészeted. Brankovics jajgat, gyermekit siratva Ősz szakáséra könyek pergenek, . . . Brankovics meghalt, mostan ő miatta Zokogjanak az árva gyermekek ! A büszke G­r­i 11­­ szava elhalóban: — A fényes bárdnak éle törve már ; Ki fekszik itt: B­á­n­k b­á­n-e ez valóban ? Kihalt szeméből a fénylő sugár! Óh ölts gyászt Róma! Elpártolt fiadnak Koporsójánál ragyog a babér: Bánatkönyvi szivéből fakadtak, Némán esd hozzád most bocsánatért. Coriolánnak nagy volt büntetése: Hajh! gyilkoló a benső küzdelem! A tévedt lépés szivére volt vésve, De a „jobb részé“ volt a győzelem. Össze van törve már a fénylő tükör, Mely a hősöknek képét mutatá ; El van törölve a csodás, a bűvkör, Utólszor hullt most a függöny alá. E gyáva kornak nincs már, ki mutassa A nagy időknek hős történetét ! Könyeit Shakespeare ő érte hullatja, S busán kiáltja elhaló nevét! Óh nem­­ nevednek élni kell örökre, S te élni fogsz mig történet leszen: Babérral volt már bölcsőd is befödve, Sirod fölött is örökzöld terem. S midőn az éjfél titkos szent homálya Hamvaid fölé némán leborul: — Bár véget ért a nagy, a dicső pálya! — Neved zeng még a Hírnek ajkirul. Komócsy József: Hadászati bírálat. Az éjszaki harcztéren fejlődött és oly lesújtó vereséggel befejezett l­ső hadjáratnak megbi­­rálását különböző lapokban olvasván, meggyő­ződtem arról, hogy a közönségnek nagy része nem ítél a hadi tudományok szemponjából, s hajlandó ennélfogva a szenvedett nagy vesz­teséget, az új szerkezetű porosz fegyverek hord­­erejének, valamint annak is tulajdonítani, hogy a porosz katona könnyebben kezelhetvén fegy­­v­erét, gyorsabban is lőhet. Hogy az eszmék tisztuljanak, s egyúttal a né­pek, valamint a hadsereg is az önbizodalmat, mely minden látszat szerint a vereség által megin­­gattatott — visszanyerjék, s hozzá a hibák is, melyek a csapatok vezetésénél úgy a vezérek, mint a kisebb csapat­parancsnokok által elkö­vettettek, a jövő hadjáratnál kikerültethessenek, késztetve érzem magamat arra , hogy mint a magyar hadseregnek egyik vezetője és veteránja, igénytelen véleményemet azon oknál fogva is a lapokban közöljem, mivel nemzetünk fiai nagy számmal vesznek a jelen háborúban részt, kiket a harcztannak egyik fő alapelvére figyelmeztetni kívánok, mivel az új fegyverek elleni csatá­rozás módját­­ az alapelv szelleme tisztán ki­jelöli. Mindenekelőtt legyen azonban szabad a poli­tikai, valamint hadászati viszonyok felett is, megmondani igénytelen nézetemet. A porosz kormánynak évek óta tanúsított nagyravágyó törekvése okozta a jelen háború kitörését.­­ Kormányunk ismervén a porosz politikának czélját, előre tudhatta azt, hogy a háború kikerülhetlen, s miután nem minden időpont egyaránt alkalmatos a hadakozásra, szükséges volt, hogy még a háború kitörése előtt, a háborúhoz való kedvező időpont annyival is inkább a gondos vizsgálat tárgya legyen, mivel a határozott és erőteljes politika nem táplálha­tott alaptalanul oly reményeket, hogy alkudozá­sok által még képes leend elintézni oly egye­netlenséget, mely csak a fegyver által dönt­hető el. Ily viszonyok közt a legjobb s legczélszerűbb intézkedés az lett volna, ha a háború katonai mód szerint előkészíttetvén, az összpontosult éj­szaki hadsereg azon pereiben, midőn a porosz kormány a német birodalmi királyságok és feje­delemségek elfoglalására tekintélyes haderőket, szétágazó vonalakon kiküldött,­­ a porosz harczmunkálati alap központja felé tör, s így a háború színterét a porosz területre teszi át, mi­ből az anyagi viszonyokon kívül még hadá­szati előnyök is keletkeztek volna. Igen termé­szetes, hogy ezen támadólagos harczmunkálat fedezve lett v­olna egy tekintélyes figyelő had­test által, mely a josephstadti és königgrätzi vá­rak,valamint a felfegyverzett és czélszerűen szer­vezett népfelkelés által — kellőleg támogatva, a Siléziában álló porosz koronaherczeg mozdu­lataira figyelvén, a netalán általa megkisérlett támadást feltartóztatni és visszautasítani hivatva lett volna. A példabeszéd: „A­ki mer, az nyer,“ nagyob­­bára teljesedésbe szokott menni, mit a közelebb lefolyt hadjáratnak kimenetele is igazolt, s mi a dolog természetében fekszik, miután a kezdemé­nyező mindig hadászati függetlenséggel és önál­lósággal bír; tehát azon rész, mely az initiatívát vagy önkényt feladta, valamint az éjszaki had­sereg fővezére cselekedett, vagy a harczesemé­­nyek következtében elvesztette, mindig az ellen­féltől függésben marad, valamint a hadtörténe­lem számtalan példái ezen tétel helyes voltát bizonyítják. — A hadászati tudománynak egyik fő alaptétele is azt mondja : „Hogy a kezdemé­nyezés folytonos megtartása — mi­nden hadá­szatnak kritériuma.“ Ha a térképre tekintünk, meggyőződünk azon­nal, hogy a kinyújtott porosz harczmunkálati alap központja felé irányzott támadó harczmun­­kálatunk azon előnyt ígérte nyújtani, hogy túl­nyomó erővel támadván meg a porosz közpon­tot annak legyőzetése és megsemmisítése, még mielőtt a többi elszórt porosz haderők segít­ségre jöhettek volna, minden valószínűség­gel bír. A porosz központ áttörése és megsemmisítése után következett volna — nem Silézia elzárása, hanem előbb az előre tolt és kinyújtott porosz jobb szárny ellen a harczmunkálat; — és pedig azon fontos oknál fogva , mivel az által Szász­ország kiürítése elérve, s a szövetkezett német kormányoknak harczkészen közeledő hadaival az egyesülés hamarább végrehajtva, sőt a han­­nover­i kis sereg is mentve lett volna. Hozzá jön még az is, hogy a szerencsésen működő vezér, épen szerencséje és erőteljes fel­lépése által barátokat nyer, s ingadozó hatá­rozatlan szövetségeseit a cselekvésre felbáto­rítja ; míg ellenben az erőtlen politikát követő fél barátokat nem szerez magának, sőt mi több, az ingadozó barátokat — vagy talán még szö­vetségeseit is — az első csapás vagy vereség után elveszti. Nem lehet c­élom elősorolni még azt is, hogy miképen kellett volna a győzelmes há­ború folytatásával, a győzelemnek gyümölcsét felhasználni; a porosz fővezér tanúsítja, hogy „l’appétit vientenmangeant,é­s a hadászati tudo­mány ad kellő oktatást annak, ki azt érteni s tanulmányozni akarja. De tegyük még fel azon lehetőséget is, miu­tán a vezérnek minden eshetőségre elkészülve kell lennie, hogy a porosz harczmunkálati alap központja ellen irányzott támadásunk vissza­utasíttatnék. Még akkor sem volna a veszteség oly nagyszerű, miután tulajdon hadsergünk a háta mögött levő erős hadállásba vissza­vonul­ván, a már megingatott és meggyengített el­lenség támadásait könnyebben visszautasíthatta volna, feltéve, hogy a szellemi erők és anya­­­i eszközök egyaránt alkalmatosak a kitűzött czél kivívásának előmozdítására. Az elősorolt támadólagos harczmunkálat mel­­lőztetett, fel kell tehát tennünk azt, hogy bizo­nyos politikai és egyéb fontos okok, melyek a közönség előtt tudva nem lehetnek, bírták a fővezért arra , hogy egyelőre a védőlegességre szorítkozzék. Az éjszaki hadseregnek Olmütz felé való visz­­szavonulása, s a fővezérségnek más személyre való átruházása által, mintegy befejezettnek le­het ezen szerencsétlen első hadjáratot tekinteni, melyre egy más, talán szerencsésebb hadjárat következni fog, ha a kormány és népek közt a kölcsönös bizalom tettleg helyre áll. Ezen rövid első hadjáratnak két fő hadá­szati mozzanata volt, melyeket kiemelni , s egyúttal röviden megbírálni — jelen soraim czélja. A csatározások, ütközetek és csaták folyamá­ról, valamint azok eredményeiről bírunk — ha­bár nem tökéletes, de mégis némi adatokat, me­lyek nyomán kiindulva, meg akarom kísérteni a hadászati és harcztani szabályok, valamint a hadtörtén­elemnek forrásai segélyével, a fővezér által megállapított, de mély titokban tartott harczmunkálati tervet összeállítani. Részint combinatio­n részint az ellenség ere­je, mozdulatai és felállása felől nyert biztos tu­dósítások után, lehetett az ellenség támadólagos harczmunkálati tervét némi bizonyossággal ki­találni. Az osztrák fővezér e szerint már előre tudta, sőt tudhatta is, hogy a poroszok két harczmun­kálati fővonalon fognak Csehországba betörni, s hogy ezen két ellenséges hadoszlop az egye­sülést Csehország területén kierőszakolni és vég­rehajtani törekedni fog,­­ miután a porosz ve­zér csak egyesülve remélhette a tömegesített osztrák hadserget legyőzhetni. Ezen kettős — vagy központi támadás hátrá­nyait a támadóra, valamint előnyös helyzetét a védőleg működő hadseregre nézve, a hadtörté­netből merített példák, valamint a hadászat sza­bályai által is ismervén, s a külön vált ellensé­ges hadtesteket előnyomulásuk alkalmával tö­megesített erővel egyenként megtámadni, s igy könnyebben, sőt biztosabban megsemmisíthetni vélvén; szorítkozott a fővezér a védőlegességre, az Iser mögött s a glatzi grófság felé erős had­állást foglalván el. E szerint itt az volt a hadászati és harcztani főfeladat, hogy a külön vált támadó hadoszlo­pok egyesülése nemcsak minden áron gátoltas­­sék meg, hanem hogy azok egyenként és túlnyo­mó erővel megtámadtatván — megsemmisíttes­­senek, valamint 1797-ben I-s. Napóleonnak si­került Alvinczyt és Proverát Olaszországban le­győzni. Az osztrák seregnek védállása jó és erős volt, legalább annak erősnek kellett lennie, ha a harczszintér, még a háború kitörése előtt, kellő­leg előkészíttetett, a csapatok áldozatkészsége és vitézsége, valamint a fővezérben fektetett bi­zalom— ígérte a fényes győzelmet; a terv el­len sem lehet különös kifogás, miután a hadtör­ténelem is több példát mutat fel, hogy hasonló támadólagos czélzattal alkalmazott védőlegesség — sikerrel koronáztatott, így tehát csak a terv végrehajtásában történt a hiba, miután Gablenz altábornagy hadteste kénytelen volt június 27-kén és 28-kán túlnyomó ellenséges erők ellen Trautenau körül, és pedig sikertelenül küzdeni, minek a nagy erőfeszítés és áldozat daczára, természet szerint csak az lett a vége, hogy Gablenz nem támogattatván más csapatok által, Königinhofig hátrálni kényszerült. — Gablenz és Ramming altábornagyok hadtes­tei június 29 én és 30-án, és pedig: Gablenz Königinhof, Ramming Skalitz körül újra kü­z­döttek 3 porosz hadtest — tehát túlnyomó er­v ellen, a nélkül, hogy segélyt nyertek volna miután a 8-dik osztrák hadtest már későn érke­zett meg. Most már lehet joggal kérdezni, hogy hol volt az osztrák seregnek támadólagos ereje? Hol volt a tartalék had, melylyel a fővezérnek terve szerint a porosz koronaherczeg megsemmisítése, s igy a porosz harczmunkálati tervnek meghiú­sítása végrehajtandó lett volna? Mert csak­­ugyan gondolni sem lehetett azt, hogy a­z osztrák hadtest, mely 4 napi kemény küzdés által nem­csak megingatva, hanem úgy­szólván megtize­delve is lett, hivatva lett volna, egyedül — min­den segély és támasz nélkül, a fővezér tervének végrehajtására. A bekövetkezett szomorú események okát először is itt találjuk fel, s így kénytelenek va­gyunk hinni azt, hogy a fővezér, az egész véd­vonal hosszában kifejlett harcz köveztében, szeme elől téveszté a harcz munkálati terv szerint kitűzött főcsapásnak intézését, melyet már 28-dikán, midőn Gablenz még Traute­nau előtt állott, s a koronaherczeg hadereje még ki nem zárulhatott, ezen ellenséges erő ellen, minden kitelhető erővel és erélylyel in­tézni kellett volna. — Oly védőlegesség, mely a hathatós viszonttámadási munkásságot nélkü­lözi, eltéveszti czélját, s így lehet mondani, hogy az osztrák hadsereg jobb szárnyának sorsát, előre tudva, hogy nem fog támogattatni, előre is meg lehetett volna jósolni, valamint azt is, hogy ily esetben az ellenség hadoszlopainak egyesü­lése végrehajtatni fog. (Folytatása következik.) mellett szállitandja haza a közönséget A leg­­utóbbi bálok iránt tanúsított­­élénk pártolás a még hátralévő s­f. augustus hó 1., 8. és 15 én tartandó három utolsó bál legszebb sikerére en­ged következtetnünk. — Pest, julius 31. 1866. A rendezői é­g. — a. A „budai dalárda­ életrevalóságának és nemes irányának újabb jelét adta vasárnap, midőn a déli és éjszaki csatatéren megsebesült harczosok javára tombolával és tánczmulatság­­gal egybekötött dalestélyt rendezett. A hűvös és esőre hajló idő daczára szép számú s igen válogatott közönség gyűlt egybe a polg. lövölde helyiségeiben, (melyeket a lövésztársulat a czél iránti tekintetből díjtalanul engedett át) s az érdekes műsort mind­végig feszült figye­lemmel és megérdemelt tetszés-nyilatkozatokkal kísérte. A „budai dalára“ jeles előadásai országszerte sokkal elismertebbek, semhogy azokat e helyen bővebben kiemelnünk kellene , azért röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy az említett da­lárda ez alkalommal is fényesen igazolta azt, hogy a hazai dalegyletek közt a kitűnő hely­et méltán megilleti. Az előadott kardalok közül leginkább tetszett Beschnitt „Ossian“-ja, Feste­­tich gróf „Árvaleányhaj“ a és Storch „Élet és dal“ czímű kardala, de Volkmann „Erdei dal“-a és Knahl karigazgató által négyes hangra alkal­mazott népdalok is kellő elismerésben része­sültek. A magán részek közt első helyen kell említe­nünk Carina k. az énekét, ki egy havi távolléte után nem választhatott volna szebb alkalmat, magát a fővárosi közönségnek bemutatni. Tudta is ezt a közönség méltányolni, s a kedves mű­vésznőt kiléptekor szűnni nem akaró viharos tapssal Üdvözlé, mely hasonló erővel megújult, a­mint az ének­­dallam Mozart „Figaro lakodal­­maá“ ból) elhangzott. Nagy élvezetet nyújtott Knahl Adél asszony is, ki szép csengésű althangjával és sok érzés­sel énekelte Gumpert „Kolduló gyermek“­ét. Stocker úr szokott bravourral játszotta Hum­mel E­dur rondáját és műsoron kívül egy átira­tot Mayerbeer „Hugenottái“ felett. Végre még meg kell említenünk Schmidt F. urat, ki csinos, üde bariton hangjával Schubert „Aufenthalt“-ját adta elő, valamint Denkenberger és Michelis urakat, kik egy kettőst énekeltek Bellini „Puri­tánjaidból. A tombola sorsjegyeit szép hölgyek árulták. Minő siker koronázta fáradozásaikat, nem tud­juk, de a­mennyire hozzá vethetünk, bevettek 80—100 ftot. Befejezésül következett a dalestélyektől el­­maradhatlan táncz, mely jó kedvvel folyt egész reggeli 2 óráig. A Nemzeti színház ma zárva van. A „P. Napló“ tá Zsurgfrigei Berlin, jul. 31. A kamarák augustus 5-ére egybehivattak. Florencz, jul. 31. Persano ellen eré­lyesen foly a vizsgálat. A hajóhad pa­rancsnokságát ideiglenesen Vacca ellen­­admiral vette át München, jul. 31. A poroszok a fegy­verszünet daczára előre nyomulnak s hal­lomás szerint már Nürnbergben volnának. Manheim, jul. 31. A badeni hadosz­tály hazafelé igyekszik.­­ Politikai és hadi események. Laguerronniére válasza Girardin Emilnek. Európa jövője II. Tisztelt barátom! Ön engem a múltba, a történelembe vet vissza, magát pedig a jövőbe , a haladásba he­lyezi. Lehet, hogy ön a jövő embere, de az el nem érkezett s még nem is közeledő jövőnek, míg én azon múlthoz tartozom, mily még most is tart, háta mögött minden kor igazsága és valameny­­nyi kormány hagyománya van. Kettőnk iskolája közt az a különbség, hogy az enyém a már örök időtől fogva létezőt,az öné a leendőt, de ha szabad oda tennem soha,sem leen­dőt képviseli. Én ön szerint meg vagyok hal­va, ön szerintem még nem is született. I . A világ úgy, mint ön képzeli, eszmény. Ön mel­lőzi a fajok ellenkezését, az érdekek ellentétét, melyek a területeket és embereket megosztják, s a becsvágyakat, melyek küzdelemre viszik egyi­ket a másik ellen. Ön a lehetetlenbe szállt át. Társadalmat akar kormány nélkül, kormányt tekintély nélkül, sza­badságot szabályzat, — államot határok, — nemzeteket hadsereg — és Európát egyensúly nélkül. Lefegyverkezést állít az egyen­súly ellenébe. Úgy de ki kezdje a lefegyverkezést? — Oroszorország ? mely Ázsia helyébe tör, Len­gyelországot legázolta, s a feketetenger felé nyomulva, szüntelen a középtengeren tartja sze­mét. — Poroszország? mely győzelmét meg­­szilárditni s tán folytatni akarná? — Ausz­tria? mely megaláztatok, s vagy vesznie vagy lábra állania kell. — Anglia? mely gyarma­tait tengeri erővel tartja fenn. — Olasz­ország ? mely nem mondott le Rómáról. — A belviszálylyal közdött Amerika tán, vagy a for­­­­radalom dúlta Spanyolország, vagy tán Kelet,­­ melyet szokások és vallás, s megannyi félelmes kérdés izgat ?­­ A világ melyik szegletén támad az általános béke és lefegyverkezés, a testvériség, az egyet­értés és tiszta igazság angyalai ? Szép álom az egész. De ébredjen fel ön e szép álomból, s ne olyan­nak nézze a világot a milyennek képzeli, hanem a milyen valóban. Ön nem akar tudni a háborúról, s ime, a sado­­vai ágyú még alig hallgatott el. Ön csak a hitel és üzlet küzdelmeit kívánja, és ime, Frankfurtot, ennek székét, a polgároso­dás várát, erőszak ostromolja. A világ átalakulásában nem mellőzheti a ter­mészet törvényeit, ki van téve, mint az ember, az érdekek és szenvedélyek árjának. Jelenleg új válság küszöbén állunk. Minő feltételek körében kell Európának szer­vezkednie ? Minő állást kell vennie Francziaországnak most a német szövetség újjá­szervezése és Olasz­ország végleges megalakulásával szemben ? Ez a kérdés, ide kell vinnünk a vitatkozást, e gyakorlati pontokról kell szólnunk, ha azt akarjuk, hogy érdeke legyen azok előtt, kik min­ket azzal tisztelnek meg, hogy sorainkat ol­vassák. Ausztriának, mint német tartománynak léte­zése a kérdés köztünk, s mindketten ugyanegyet védtünk. Hogy Ausztriát Németországon megerősítse, azért akarta ön Olaszországból kihozni. Azonban e szándék, fájdalom, meghiúsult. Ausztria ellenállott midőn engednie — és enge­dett, midőn ellentállnia kell vala Nem adta át Velenczét, hanem ott hagyta, s igy az olasz had­sereget, melynek csak egyszer volt alkalma küz­deni, és akkor megveretett, azon becsvágyra ve­­zeté, hogy Bécs ellen induljon, s foglalja el Ti­rolt, mig magát a béke elfogadására kárhoztatá. E béke, mely Németországból kirekeszti, reá nézve nem szerencsétlenség, hanem bukás. Euró­pának egyensúlyát lényegesen módosítja, s Fran­­cziaország politikáját másfelé tereli. Ausztria Európában nevezetes szerepet ját­szott, megosztotta a különböző fajokat, szlávok, magyarok, lengyelek, olaszok és németek ké­pezvén alkotó elemeit, gátolá a nemzetiségek egyesülését, mindeniktől elvévén valamit tör­ténelmi életrevalóságukból. Most Olaszországtól és Németországtól elkü­­lönöztetvén, meggyengül benne, melyet képezett, a nagy szövetségnek kapcsa, s a­mije még meg­maradt, az a válság után inkább szétmenni, mint tömülni igyekszik. Attól lehet tartani valóban, hogy Németor­szágtól elszigeteltetvén, melyben Poroszország ellensúlya vala, a nélküle alakított német testülettel szemben önmagától ledől, mint egy roppant nagy szikladarab, melynek támasz­pontja nincs. Ne titkoljuk, hogy ez Európára nézve nagy baj és nagy zavar kútfeje lenne. Ezért aggódom én — noha Francziaországgal együtt örülök az 1815-ki szerződések buktán — hogy egyik né­met állam azon gazdagodjék, mit a másiktól elvesz. Németország uralmát szerezte meg Sadovánál Poroszorsz­ág, s noha lassan halad, előbb kis államokat keblez be, mégis megalakul előbb utóbb. Ez nemcsak területi módosítás; politikai forradalom az Németországon, s megváltoztatása a nemzetközi erőknek Európában. Németországon a német test úgy volt szervez­ve, hogy teljesen nyűgözi e nagy faj becsvágyát, mely oly erősen ült Európa közepén. Csupán védelemre lévén szervezve, nem birt azon erélyes mozgékonysággal, mely támadásra szükséges, s melyet az egység ad. Mivelt, tudományos, felvi­lágosult nép, és több fejedelemségre lévén oszol­va, nagyságát egyébben, nem hódításban ke­reste. Mint katona-nemzet, nyugtalaníthaták vala Európát, de mint tudományos, csendes, gazdál­kodó nép, az értelmiség úttörőivé vannak kár­hoztatva. Mindez másképen van ma. A­mi csak egyen­súlyi erő volt, támadóvá lehet, Poroszország példája megmutatta, mily nagy a különbség ka­tonai szempontból véve szövetkezett nép és egyesült központosított nép közt, melyet csak egy mozgósító erő vezet. Azt mondja ön, hogy végre is nincs ok több nyugtalanságra egy nagy Poroszország­ban, mint egy nagy Ausztriában, s hogy 37 milliónyi osztrák ellensúlyozza Németországot, legyen bármikép egyesülve II. Frigyes örö. • Gabonaárak Pesten Jul. 31-én. Búza.................................... 4.40—5.05. Rozs..................................... 3.50—3.85. Árpa....................................2.----------2.35. Zab.........................................1.90—2.—. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről julius 31-ről: 5% metallique. ......................... 60.50. Nemzeti kölcsön......................... 64.25. Bankrészvény......................... 727.1. Hitelintézet....................................142.60 Londoni váltók..............................130... Ezüst...........................................128.. 50 Arany..................................... 6.18.

Next