Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)
1867-05-01 / 5108. szám
fenyőágakkal sűrűn díszített hírtel és nemzeti zászlókkal ékesített utcákon keresztül a megyeközig, meg nem szűnő érjnzések hirdetvén az Örömet, melyet a viszontlátásnak csaknem minden arczon szemlélhető könnyei szenteltek meg. A nagytháznál ismét más és nagy zámu külditeég várakozott ő excjára, hol Zámory Kálmán országgyűlési képviselő lelkes szónoklata által üdvözöltetett. Úgy értesültünk, hogy itt az üdvözlő szónok Ghiczy Kálmán úr leendett, ha abban véletlen betegsége által nem gátoltatik, lrtve az egész város önkénytesen kivilágoltatott, s nagy fáklyás zene rendeztetett, mely alkalommal ismét szívélyes szónoklatal jön a szeretett főispán üdvözölve, mit hasonló lelkes válasz, s a hullámzó sokaság fel-felriadó éljenzései kovátak. Másnap 50 terítékű fényes asztalhoz hivá meg főispán ur vendégeit, melynek baláságos jeleget és kedélyességét a lelkesedés fokozatáig emelek a pohárküszöbések, melyek közt mind velős tartalmára, mind pedg az előadás szónoki szépségeie nézve különösen ki van vele a Ghiczy Kálmánra mondott felköszönte*» "»dljet ifjabb gr. Nádasdy Ferenci a Beöthy Zsigmond által rá köszönött áldomásra a szó teljes értelmében válaszképen rögtönzött. Ebéd után főispán ur elnöklete alatt a kijelölés iránti érttekezlet tartatott meg, mely nagy száma, s az egyes nevek zajos éljenzései miatt csaknem tisuválasztáshoz hasonlított. Ezen értekezletekben Madarassy Mór 1861-ks alispán és országgyűlési képviselő az öt, mint egyik legtapasztaltabb és legszeretettebb megyei régi tisztviselőt kijelöltetni kívánó nagyközönség előtt a kijelölést megköszönte, s határozottan kijelenté, hogy ő országgyűlési képviselőségét elhagyni nem kívánván, a bizodalmát, mely szerint a megyei alispánságra kijelöltessék, el nem fogadható. Másuap, azaz 25-én,a sz.lélek segélyül hívása után megkezdődött a tiszt választás, melyet főispán ur ő nagyméltóságának következő megnyitó, illetőleg beköszöntő beszéde előzött meg : : „Igen tisztelt bizottsági közgyűlés ! Életem alkonjának legszebb napjaihoz értem most, midiin e díszes főispáni széket, melybe harmincz év előtt igtattattam be (miután megelőzőleg már három éven át kormányoztam e megyét, mint boldogult atyám helyettese), ezennel újból elfoglalni szerencsés vagyok. Akkor, az igaz, munkabíró korom delén, még a férfi erő teljében léptem e helyre, ámde most a köz és magán-viszontagságok által nem ugyan megtörve, és kétségtelenül már kifárasztva veszem át ismét e dicső megye kormányát. Ép épen e körülménynek fontolgatása ébresztő bennem a godtot: vájjon nem volna-e reám nézve helyesebb, illőbb — a magánélet homályába széténjet vitravonulni, — semmint hanyatló koromban, már meghagyott erővel lépni ki újból a körpályám? — De győzött bennem a tudat, hogy usor, midőn nemzetünk legfontosabb érdekei, közjogi életünk, alkotmányunknak és törvényeinknek hihe él**g hosszú időszakra való megalapitása forog f n ', hogy, mondom, most a legparányibbeknek sem szabad vesztegelni, sőt inkább hastmni kötelesség: kitartani azon álláson, melyen a haza szolgálatában működni szerencsések valánk eddig, s minden még netalán megfogyó erünket is áldozatul hozni a hazának, a közügynek. A választás tehát reám nézve nem lehetett kétséges, de ösztönözött a lépésre még azon Szeretetteljes hazafias támogatás is, melyet Komáromy megye részéről 33 éven át folytánt oly nagy mértékben voltam szerencsés tapasztalni, — amelyet épen úgy a jelen és jövőre nézve buzgón kérek is, reményiek is a nagyon tisztelt közgyűléstől. Tudva levő dolog önök előtt — igen tisztelt hazafiak — mily életkérdésnek tartottam mindig, és tartom most is, a megyei intézményt hazánk alkotmányos szabadságára nézve ; volt alkalmam ezt tettel is bebizonyítani, midőn a megyei autonómia paralyiálását czélzó admministrátori rendszer hazánkba behozatott. — Ne akkor, miként önök tudják, hétszemélynöki hivatalaitól egy peretnyi habozás nélkül váltani meg,s csakhogy a közellenszennel fogadott administrátori rendszernek Komárom m megyében tért ne engedjek; ezt azért tettem, mert nemzetünk alkotmányos szabadságának a megyei intézményben láttam egyik i.e.külözhetlen biztosítékát. Hasonló érzület vezette lépéseimet akkor is, midőn a későbben felmerült provisoriumoktól magamat folyvást távol tartottam. És kérdem, tisztelt közgyűlés, vájjon nem az autonóm megyékben fejlődött-a ki és erősödött meg azon magyar közszelem, melyet még ellenfeleink is magasztalva említenek és tőlnk — nem ritkán — irigyelnek, mely közszelemhszközll. főleg, hogy: TÁRCZA. A párisi világtárlat. (Turgan után.) 1. Az ünnepélyes megnyitás óta a rendezkedés végi munkálatai gyorsan haladtak elde két vagy három idegen osztály kivételével, a felállítást, különösen a palota belsejében, már bevégzettnek lehet nevezni; ennélfogva már lehetséges megkezdeni a részletes tanulmányozást. A legelsőbben elkészült és legkönnyebben megközelültető iparosztály, a szekér vagóis kocsigyártóké, a palota nagy csarnokának jó részét , még mellékhelyiségeket is elfoglal. A kocsigyártás újabb időben nagy előhaladást tett, különösen hazánkban — írja a franczia tudósító. A franczia kocsi saját piacán kívül is kezd becsültetnni. Jelenleg évenként több mint 4 millió frank áru kocsi vitetik ki. 1829 ben kivitele csak ISG.911 frankot, s 1841-ben is csak 497,457 frankot tett. Idegen kocsik behozása, a kereskedelmi szerződések által nyújtott előnyök daczára, még eddig nem fordult elő. Az utbbi években a gépészet előhaladása és a munkatulajdonosok és a munkások által egyaránt oly sokáig ellenzett munkafelosztás elve alul nevezetes javítások hozattak be és terjedtek el mind van árra, mind a minőségre nézve, ha nem az egészben, legalább a részletekben. Mind a dologra gépeket alkalmazni, gyakran káros. A gyártásban gyakran sem nem képes a munkái ügyességét és ízlését pótolni, ha az erő alkalmazása és a pontosság mindig nyer, ha a munka gépek által hajtatik végre, mert ezek B'm nem szórakozottak, sem el nem fáradnak soha, — ekként látjuk, hogy a legjobb házak is széltében alkalmazzák a gépek által készített tengelyeket, csavarokat és kerekeket, meg lévén győződve, hogy azokat a maguk külön gyáraikban jobban és gyorsabban elkészítik, a így gazdaságosabbak, mint ha ezt is ők készíttetnék munkásaikkal. A tárlat bő alkalmat nyújt, hogy az előhaladásokat tanulmányozzuk. Mind honi, mind külföldi,különösen angol gépészek, a kocsinak mindenféle részleteit kisebb és nagyobb alakban állították ki. A közelben vannak a faeszközök részint elkészítve, részint még alig megfaragva, csal is kinagyolva, rudak, fentök, kerekagyak, lőcsök ; legkeményebb fa kell a keréktalphoz, s ide mind kőrisfa alkalmaztatok, fent élnek ak&cH*. Ugyan itt látható az ezer meg ezerféle rajz a kocss és jármű mindenféle nemeiből — a gyakorlat és képzelődés minden szeszélyeit képviselve. A szekerészet tanulmányozói sok adatra tehetnek szert, s maguk a kiállítók szívesen adnak értesítéseket. Fő dolog a kocsigyártóra, hogy a fa-, vas- és az aczélra nézve, amit felhasznál, teljesen nyugodt legyen, hogy mindenik a lehető legbiztosabb és legszilárdabb, ettől függ az egész szerkezet, s ez adta meg némely háznak és némely névnek azt a rendi hellén jogot, hogy a név említése egyenlő a biztonság és szváidsággal; s ez szerezte az ő kocsijaiknak azon mesés nagy árakat. A vas, amit a mi gyárosaink felhasználnak, többnyire Berryből és Svédországból hozatik ide. A gyertyánfa, az ákácz, kőris és tölgyfa pedig a lehető legközelebbi vidékről, miután a fára nézve sohasem kedvező a légköri változtatás. Coa sur, a courberoi gyár tulajdonosa,hogy az idő hatását a fára kimutassa, mindenféle hazai és külföldi fából egy-egy tömör köbdarabot vágatott, s ezeket több éveken át tartogatván, pontosan jegyezte a mit térben és teherben vesztettek. Colasur most ezen darabokat kiállítja, s a különböző módosulások mutatják az iparosoknak, hogy a fára minő hatással vannak az évszakok és hoszszasabb idő. Az idegen fák közül az amaranid fát alkalmazzák a kerekekre. A finom kocák hajója franczia diófából készül ; az angolokat utánozva, nálunk is megkísérték az a o a j o u fát, de mind lemondtak róla, mert a festék nem szép rajta, különösen a hondurászi teljesleg alkalmatlan. A kocsik festése is tökélyesült, valamint a fényesítés is, úgy a minőség, mint a feldolgozásra nézve; a kocsi oldalára tizennégy, tizenhat réteg megy egymásután ; az első nyolcz vagy tíz a közönséges viaszkos vegyítek, azután a szürke festén, aztán egy más, majmm fekete, aztán a valódi 8zin (zöld, sárga, kék, liila, piros stb.), aztán két réteg franczia fénymáz, nem azért,hogy olcsóbb, hanem azért, hogy jobban szárad és jobban simul, s végre egy réteg angol máz. Ezen különböző rétegek alkalmazása közt meghatározott idő szükséges aszikitásra,az alakok és czirádák bemetszésére, s a fénymás alkalmazhatására és egy kocsihajó festőjének bevégzésére legalább is két hónap idő kell. A kocsifestészet, úgy látszik, minden országban egyaránt jó; a színek választása a pillanat ülésétől, azaz a divatból függ, s lehet róla vitatkozni is , hogy melyik szebb, jobb stb., de a végrehajtás és kivitel egyaránt kielégítő mindenütt. Francziaországban általánosan elhagyták a kéket, s a havanna és olajzöld szín legdivatosabb, s úgy látszik, ezt kedvellik az angolok is. Magának a kocsinak elkészítése (gyártása) is oly egyenlően tökélyes, hogy sem nemzetet, sem egyént az általános színvonalon fölül nem emel- s eünk. Ha az összes kiállítást tekintjük,az angol kocsik nem jobbak, mint a mieink, s a belga, osztrák és hollandiak ép oly jelesek, sőt egy Casatini nevű római kocsigyártó oly szép példányokat állított ki, mintha azok a mi legjobb mestereinktől kerültek volna ki. Cockshoot (angol) és Laurie (franczia) kaleschei a legcsinosabbak,elegánsok és könnyük,ezekhez jön mindjárt a Bindor czég; a Nooper, Peters és Belvalette-féle kaleschok már kissé tömörebbek, anélkül, hogy nehezebb járásúak lennének. A könnyű kalesdi kocsik után legdivatosabbnak mutatkozik az úgynevezett Andansz; igen szép, csinos és sok javítást mutató példányokat állítottak ki Henning, Erhier és Belvaletto urak. Ez utóbbi egy postakocsit is állított ki, melylyel az angol Slooper és Peters által kiállított penta kocsik versenyeznek. Pompás gála-hintókat állítottak ki Binder és Erher, némelyiken a bronz, másikon az aluminium, sőt másokon az arany és ezüst díszítések raeszsze szét ragyognak, e hintók nagy része a keleti tartományok számára van megrendelve, ott divatos e czifrázott ékesítés. De nem kerülhetjük el azon megjegyzést, hogy míg a fényűzési kocsik roppant nagy mennyiségben vannak kiállítva,addig a közönséges használatok nagi’on *4 kevéssé vannak képviselve. Küönösen feltünő, hogy a franczia osztályból a kétkerekű kocsik egészen eltűntek. Társas l agyors szekerek, omnibuszok, frakker kocsik és más ilyen közhasználatú szekerekből egyetlen példányt sem láttunk. Pedig bizony e részben igen sok a kívánni való mind a vidéken, mind fényes fővárosunkban.gyan sokat fejlődött és haladott előre, részint a régi formák alkalmazása, részint újak feltalálása és alkalmazása által. Midőn kőedényekről szólunk, természetes, mindig első helyen a sévres-i császári porczellán gyárat kell említenünk. Sokszor megtámadták az itt készült edények alakját, színét, ékítéseit, de az egész műnek hagyományos tökéletessége mindannyiszor győzelmesen állotta ki a bírálatot. E császári gyár nincs elfoglalva a közönséges üzletekre oly nagy befolyást gyakorló két fötényező tekintetben tartásával : értem az időt és a pénzt (a hasznot), mert tőle egyiket sem vonják meg. Midőn egy közönséges iparvállalt főnöke meghal vagy visszavonul, örökösei nem öröklik mindig geniéjét is, s a gyár érezvén a főnök eltávozását, lassanként hanyatlani kezd, fontosságát elveszti, s jelesebb munkásai szétoszolnak, ki merre lát. Sevresben egészen másként áll a dolog: császári tulajdon lévén, mindig együtt tarthatja a jelesebb őröket, ez mindig alkalmas iskolája az ifjú tanonczoknak, s ha a főnök elmegy vagy meghal, mindjárt helyettesíthető ép oly jeles vagy gyakran még jelesebb emberrel is. Nagyon jeles főnökök után jenleg Regnault úr vezeti a üzletet, kinek nagymérvű természet- és vegytani ismeretei eszközölték a közelebbi jelentékeny változásokat, melyek által a sevres-i gyár az ez idei kiállításon annyira kitűnő. Legfelüetébb darab egy tengerzöld színű dísz virágtartó, arany levelekkel és füzérekkel, s ezek mindenféle színekkel árnyékolva, különösen kék, sárga és rózsaszínnel. Láthatók rajta az állatkor jegyei, fénytelen aranyzománczozással. Két nagy pohár ugyanezen módon ékítve; most már anynyira mentek, hogy magát a tésztát a legszebb színekre festik, s mikor aztán a felszínen az ecset is hozzájárul, az egész oly áttetsző, finom, mintha valami gyöngéd karmolból faragták volna. Az elefántfővel és a két aluorral díszített edények valóban bámulatos szépek. Igen szépek, még egy Phidias féle alak utánzása, az auzsztriai nők színes ruháikkal, s aztán a fehér talajú edények gyönyörű képekkel, melyek egyikén a császár és császárné jól talált arczképe van. Kissé tovább megint egészen más modorú edényeket látunk a leggyüngédebb színekkel festve, s némelyik oly finomnak látszik, hogy az ember hajlandó velenczei zöld üvegnek tartani. De nemcsak a különféle számtalan alakú edények és közhasználati tárgyak, mint tálak, tányérok, csészék, findzsák stb. kötik le egymás után a figyelmet, hanem egyszersmind feltűnők a csakis díszítésre szolgáló czikkek, szobrok, szobrocskák, állványok, képek és egész képletek stb., darab idő óta ilyenek készítésére is nagy gondot fordítana a sevresi gyárban. És midőn maga a gyár sem pénzt, sem időt, sem fáradságot és türelmet nem kimél, s kísérletekre, nevezetes művészek megnyerésére, s újabb és újabb találmányok alkalmazására s állandósítására mindent megtesz, s másfelől a többi gyárakkal is szívesen közli tapasztalásait, s igy nagy hatást gyakorol az általános ízlés és tökély esbülés előmozdítására. Minden egyes munkásnak meg van engedve az önálló gondolkozás, és így a jelen kiállításon is vannak egyes darabok még egészen ifjú gyakornokoktól, s köztök néhány oly feltűnő, hogy a legelső művészekével versenyezhet. A porczellán- és kőedénygyártásban okvetlenül Francziaországé az elsőség, a sevres-i gyár mellett állnak az Ardaut, Alluaud, Gibus és Haviland uraké, és különösen Sarreguemines gyára, ki már a tésztának 1376 diki elegyitési módját kisérte meg, e gyárnak van a legszebb tornánczozása, s miután naponként 1700 munkást foglalkoztat, egyszersmind legnagyobb terjedelmű. Még Angolországban is igen nagy kivitel® van, pedig az angolok legerősebb criticusai a franczia porczellánnak. Gyönyörűen utánozza a chinai és japáni porczellánt, s mind a mellett, hogy minden legutolsó darabkája művészi tökélylyel bír, portékája bámulatos olcsó. Ezután jönnek a különféle vidéki és külföldi porczellánok és kőedények, ez utóbbit illetőleg Franciaországgal versenyre szállhat Portugál, melynek gyártmányai e tárlaton nagy figyelmet keltenek, s az alakok naiv, kellemteljes módosulásai mindenkire jótékony hatást gyakorolnak. Különösen meglepő az úgynevezett „azulejos,“ melylyel a lissaboni házak oldalai vannak bevonva, egy 20—30 centimé szélességű és 10—40 centimé magasságú négyszögű porczellán-lapok, a legizlésteljesebb festményekkel. Hollandia pipáit állíta ki, Belgium, Poroszország többféle edényt, Szászország igen szép meisseni porczellánt. A keleti tartományok pedig kifestő porczellán-lapokkal vonták be szalonjaik oldalát. Az angol osztály is, amennyire csak telt, kitett magáért, minden faj képviselve van, s néhány darab nagyszerűsége által lep meg. Oroszország ez osztályban szilárd mozaik műveket mutatott be padlatnak, s meg kell vallani, hogy igen szép. Mielőtt bevégeznék ez osztály rövid szemléjét, megemlítjük, hogy Babterosse sor roppant nagyszámú különféle gombot és gyöngyöt állított ki, s ugyancsak műértő legyen, ki a jaspis és korall után másokat fel akarja ismerni Közli: Deák Farkas. „Annyi hat szerencse közt, Oly sok viszály után : Ittigfogyv* bír, de té,ve nem — Él ucuiökt e hazát!.* E tbz'.elet-parancsoló közszellemnek pedig legsikeresebb ápolója,az ifjabb nemzedéknek hgtanúLágon&Lb politikai iskolája, a haza és szabadságszeretet megszentelt oltára mindenha a njagye volt! Valóban, én nem ismerek semmit, mi a magyar faj politikai képességét oly fényesen tanúsítaná, mint épen a megyei intézmény. Igen, tisztelt közgyűlés, ezt újabb történetünk minden lapja bizonyítja ! Ugyanis, ha a megyerendszer első kezdetében némileg nyugati intézmény volt is, ha ős időkben a megye eredetileg egészen a királyi hatalomnak eszközül szolgált is, a mennyihe t. i. pusztán katona tartási és administratív intézmény volt — nem pedig politikai; a magyar nemzet ez intézményt nem szolgailag vette át, hanem azt saját geniusához átidomította, felvirágoztatta, s belőle az alkotmánynak védbástyáját készítette, — épen a királyi hatalom túlkapásai ellen, midőn az eredeti hazájában, nyugati Európában elsatnyult, elesenevészett; ezért mondotta nemzetünk nagy nevű fia a 48 diki törvények alkotásakor, hogy a mely perezben az országnak municipalis szabadsága nem lesz — , megszűnik annak polgára lenni, mert önként száműzi magát belőle. Ezért nevezi az 1848 diki XVI. törvényczikk a megyéket alkotmányosságunk védbástyáinak , s ezt épen akkor, midőn nálunk a parlamenti kormány behozatik. És valóban, a parlamenti kormány egymaga még nem elég biztosítéka a valódi szabadságnak ; már teljes szabadság csak ott létezik, hol a miniszteri kormánynyal járó központosítást a helyhatósági intézmények, a megyei és községi autonómia kellőleg korlátozzák, miként azt a szabad Anglia példája kétségtelenné teszi, hol a parlamenti kormány és a municipális szerkezet a legszebb harmóniában együtt található. Eszeltá a megyét még mód is alkotmányosságunk védbástyájának, szabadságunk és függetlenségünk egyik életfeltételének tartom. Hogy azonban feleős parlamenti kormánynyal szímben más a megyének állást, mint amilyti 1848 ig a nem felelős kormány irányában volt, azt úgy hiszem, szükségtelen fejtegetnem, azt mindogájan szívesen elismerjük. Szálljuk meg tehát alkotmányosságunk védbástyáját, nagyon tisztelt közgyűlés, akkor elérjük felvirágzásának és nagyságának óhajtott czélját. Nemzetünknek ugyan most is vannak ellenségei, kik bukását óhajtva várják, és alkalmasint még ma is elmondhatjuk megyénk egyik jelesével .Négy vége van a világnak : Négy ellene e hazának. E miatt azonban perezre se csüggedjünk, higyjünk rendületlenül nemzetünk jövőjében, gyarapítsuk szakadatlanul anyagi és értelmi súlyát. Itt szólítunk fel minden helyes eszközt ügyünk előmozdítására, falunk emelésére, a akkor büszkén lobogtathatjuk a zászlót, mely a gyász napjában e megye központján lengett legovább az egész hazában ! Bízzunk a magyarok Istenében ! Ő ezután is megaégiendi évszázadok óta sokat szenvedő nemzetet, hogy hivatását betölthesse a jövőben is. — Pest, Pilis és Solt megye tisztújító gyűlése ma ment véghez. A főispánt helytartó, Károlyi István gr. nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszédében üdvözölte a bizottságot, s őszinte örömét nyilvánította a felett, hogy e megye kormányzatát ismét kezébe veheti, melyet 1801 ben készebb volt elhagyni, mint törvénytelen közegekkel folytatni. Nyáry Pál m meghatottan tolmácsolta a bizottság érzelmeit a föispáni helytartó irányában, s a megye nevében kezet szorított vele. Mire föispáni helytartó úr letette esküjét. Ezután Bohory Károly egyhangú helyesléssel fogadott indítványára elhatároztatott, hogy a főispánt helytartó érdemeinek elismeréséül, életnagyságú arczképe a megye dísztermében fölfüggesztessék. Nyáry Pál az lel ki tisztikar nevében úgy ennek, mint saját lemondásit jelentvén ki,előbb maga a főispán helytartó, utána Rákóczy János adtak kifejezést azon tiszteletnek és szeretetnek, melylyel irányában e megye viseltetett, s mondottak köszönetet e megye vezérletében negyedszázadon át teljesített működéséért és érdemeiért. Ezután következett a tisztújítás, mely, igen csekély kivétellel, közfelkiáltás útján ment véghez. Az eredmény következő: 1-ső alispán: Beöthy Lajos. Másod-alispánok: Szilossy István, Földváry Gábor. Főjegyzők: Rákóczy János, gr. Ráday László. Aljegyzők : Dalmady Győző, Iikey Sándor, Hindy Kalmárt, Iványos Pál, Koczán Ferencz, Theodorovits István, Gulner Gyula, Halász Bálint. Főügyészek: Horváth Döme, Muraközy László. Árva-törvényszéki ügyész: Szabó Albert. Alügyészek: Mátyási József, Móczár Ferencz, Ihász Márton, Tóth Móricz, Pototzky Elek, Csernyus István, Kun László. Központi főbíró : Kis Miklós. Esküdt: Bilágh Imre. Házi főpénztárnok: Sántha Péter. Letéti pénztárnok: Sziklay Ferencz. Főlevéltárnok: Sebő Antal. Allevéltárnok: R.Kita György. Főszámvevő: Nyáry Lajos. Alszántvevők: Tassy Becz Lászó, Dankó Endre. Főorvos: Kajdácsi István dr., Hirkó László dr., Főseborvos- és börtönorv. Misei Endre. Főmérnök : Iaász Moritz, Poroszkly Ignátz. Almérnök : Valkay Imre. Várnagy : Mészöly Rudolf. Polgári pesti törvényszék: Madas Károly, Zurányi Alajos, Vári Szabó Antal, Somogyi Ferencz, Ludaica Miksa. Pesti fenyitó törvényszék : Karlovszky Gusztáv, Csiky Lajos, Pajor Ferencz, Vásárhelyi László, Gánóczy Flórián. Telekkönyvi törvényszék : Kovács Ágoston, Delahámi Ágoston, Miltényi Jakab, Zimmer Károly. Árva törvényszék : Rutkay Sándor, Miskey Rudolf, Szabó Kálmán, Pap József, Grófi Sándor. Kecskeméti törvényszék : Bogi László Muraközy József, Madarassi László, Marinkics Mihály, Zlinszky Imre. Kalocsai törvényszék: Zlinszky György, Salamon Pál, Siráry Gusztáv, Sarlay József, Fsörs Antal Kecskemét járás. Főbíró: Batta Andor. Alszolgabiró : Török Dienes, Varga Elek, Bicskey Kálmán, Matolcsy Károly. Esküdtek : Matolcsy Károly, Teszáry László, Dubraviczky Elek, Dorfucz Antal, Sárközy Pál, Biba Molnár József. Árvagyám: Márton Ferenc*. Számvevők : Viczián András, Tornyos István. Csendbiztosok : Monaszterly Döme, Zlinszky Károly, Keszely József. Orvosok: Geszner Mihály, Mali Pál. Pesti járás. Főbíró: Szilassy János. Alszolgabiró: Kovács Gábor, Konkoly József, dabasi, Kegl István. Esküdtek : Halász Gábor, Kerek János, Kladok Károly, Popper Ferencz. Árvagyám : Mészöly Miklós. Számvevők: Gere Zsgmond, Szalay Pál. Csendbiztosok : Kis Mihály, Balla Kálmán. Orvosok: Földesy József, Gál István. Pilisi járás. Főbíró: Jordán István. Alszolgabírák: Király László, Szilágyi Lajos, Nikolics Sándor, Vásárhelyi Géza. Esküdtek: Fejes Károly, Kondor Lajos, Kármán Sándor, Konkolyi József, Csobánkai, Riz Rezső. Ezeket előre bocsátva, a legnagyobb hazafias örömmel nyitom meg e bizottsági közgyűlést, és mind magamat, mind pedig kedves fiamat, családom eddig végsarját, az összes tisztelt megyei közönség jóindulatába, hazafias rokonszenvébe, igaz magyar barátságába —■ lelkem mélyéből buzgón ajánlom! Elhagyva a kocsigyártók csarnokot, mindjárt a kőedényekhez érünk, s ez is egy igen nevezetes osztály, s ez alkalommal nagyszerűen van képviselve, és nemcsak egy helyen, hanem a palota különböző részein is találkozunk vele. A cserépedény készítés az emberiség egyik legrégibb ipara, s ma is egyike a legelőkelőbb iparágaknak. Néhány év óta a kőedény ékítése narvagyára: Végh János. Számvevők: Szász Márton, Nagy János. Csendbiztosok: Bódis Ferencz, Rinyai Simon. Orvosok : Klementin József, Kerndorfer Ármin. —Solti járás. Főbiró: Földváry Mihály. Alszolgabirók : Apáthy Gyula, Jankovics Miklós, Szalay Antal. Esküdtek: Bereczky Endre, Benedikty Andor, Szabó Aladár, Valkay Bertalan. Árvagyám : Hajós Menyhért. Számvevők: Madarassy Károly, Tessényi József. Csendbiztosok: Zlinszky Elek, Csernyus György, Oroszi János. Orvosok: dr. Magyar Sándor, dr. Olicser Károly. Váczi járás. Főbíró : B. Podmaniczky Ármin. Szolgabirók : gr. Ráday Pál, Plachy Bertalan, Koch Gusztáv. Feküdtek : Jánosi Pál, Bertalanfy Ignácz, Lipovniczky István, Dapsy Béla. Árvagyám: Körmendi István. Csendbiztosok: Jancsics Antal, Cseh László. Számvevők : Paulovics Ignácz, Kovács N. Orvosok: Emrich Gotfrid, Glück Ármin, Turócz Szent-Márton. A tisztujitási mozzanatok, melyek a szokottnál élénkebb hangulatot keltenek a széles országban, e megyében f. hó 26-kán fejeztettek be a közügyek és megyéje javát szivén hordó s előmozdítani törekvő főispánunk, mélt. báró Révay Simon urnák bölcs vezérlete mellett, kinek tapintatos eljárása, kedélyeket meggyőző érvei s a szíveket megnyerő szavai által mint több ízben, úgy most is sikerült a különböző pártok és elemek közt felmerült eltéréseket kiegyeztetni. A hazában általánosan elfogadott nézet, miként a megyei választásoknál jellem és képesség tekintetbe vétessenek, leginkább szem előtt tartatva : első alispánul a buzgó Justh György, másodatispánul a széles ismeretü Tomcsányi Mór, sz.-r Mártonjárási főbitónak a szép reményekre jogosító ifj. Justh József választattak stb. A választást diszebéd követte, melyen, régi jó szokás szerint, éltetve lőnek mindazok, kiknek hazánk alkotmánya kiküzdésében s visszaszerzésében halhatatlan érdemeiket a részrehajlatlan történelem fogja örökíteni. Br. Választási mozgalmak. — B.-Gyarmat, april 27. Nógrádmegye uj főispánja Forgách József gróf arany-kulcsos, főispáni székét e hó 24 dikén, minden bevonulási ünnepélyesség önkéntes mellőzésével elfoglalván, miután felsőbbleg tett kineveztetését a miniszteri rendelet flolvastatása által a nagy számmal egybegyült bizottság előtt igazolá, s az elöszabott esküt letette, jeles beköszöntő beszédében vezérelvesül vallá, pártokon felül állva, s minden bárminő iránybani elfogultságtól menten, mindig s kizárólag a közügyét és ennek javát tekinteni czélul; törvény adta főispáni jogait erélyesen fenntartani egyrészt, másrészt teljes tiszteletben tartani a megye autonómiáját, azon megyéét, melynek ő nemcsak főispánja, de egyszersmind gyermeke és tagja; a megtartandó tisztválasztásnál a többség akaratát emelni érvényre azon óhajtásának elvleges kifejezése mellett, vajha minden egyes hivatalra egyedül ezt kellőleg betölthető, a a haza és közjó iránti felelősség tekintetében erkölcsi és képességi biztosítékot nyújtható egyének választatnának; végre hogy a megválasztandóktól hivatalbeli erélyt és lelkiismeretes eljárást fog követelni. Az általános hatású beszéd a közönség részéről lelkes éljenzéssel fogadtaték, s a lelkesedés úgy a főispáni székfoglalás, mint az ezt (25. és 2tidikán) követett tisztújítás és a 27 -én tartott bizottsági ülés napjaiban nemcsak nem csökkent, sőt fokozódott annyira, hogy a tisztválasztás befejeztével megyénk szigorú Catója, a független és némelyek szerint túlellenzékies modorú Repeczky Ferencz, indítva érze magát a főispánnak, egy a megyei élet bármely veterán bajnokához méltó gyakorlatias, tapintatos vezérlete és részrehajlatlan eljárásáért a közönség nevében köszönetet nyilvánítani. A tisztujitás eredménye: Révay Gusztáv még a főispáni székfoglalás alkalmával egyhangúlag főjegyzőnek kiáltatván ki, s eskettetvén fel, alispánokul választattak: Frideczky Lajos és Ottlik Ákos; törvényszéki s tekintve telekkönyvi birákul: Jeriszenszky Samu, Somoskeőy János, Malatinszky József, Básthy Miklós, Kacskovics Lajos, Dessewffy Gyula, Komjáthy Anzelm, Tóth István, Szilassy Miklós, Jausz Albert; főügyészül egyhangúlag : Bodnár István; főbirákul: a kékkői járásban Prónay György; a szécsényiben Nagy Andor; a felekiben Kétszery István; a losoncziban: Szakál Elek; hadi főpénztárnokul (díj nélkül) Kuhinka Ferencz; házi főpénztárnokul (Jakabfalvy Károly utólagos lemondása folytán) Sztranyovszky Péter; főszámvevőül: Wattay Alajos; főlevéltárnokul: Nagy Imre; várnagyul: Kemény Károly ; pertárnokul: Chikány Gábor. Az orvosi kar, Veres Pál indokolt indítványa folytán, újra megválasztottnak jelentetett ki. A tisztikar többi tagjait más alkalommal közlöm, s csak azt említem még meg, hogy a 27-dikén tartott gyűlésben egyéb számos tiszteletbeliek között tiszteletbeli főjegyzőküt Gyürky Ábrahám gróf és Tihanyi Berencz is kineveztetének; az ujonczállitás haladéktalan foganatba vétele elhatároztaték; a hivatalos iratok átvételére járásonkint küldöttségek választattak; a közelebbi bizottmánygyűlés május 23-ik napjára tüzeték ki Csalomjai. — Buda, april 28. Budán a vízivárosi választók ápril 27-én délutáni 5 órakor a „Fáczán“ vendéglő egyik teremében szép számmal gyűltek össze a tisztújítást kijelölő választmányi tagok aránylagos megválasztására. Ezen, a törvényhozás által formulázni és szilárdul biztosítani feledett roppant feladat teljesítésére felkiáltássá meg választottak Andorffy Ribáry, Mandl, Steden és Kramplin urak. Andorffy, Károly úr érezvén a felelősség súlyát, mely a kijelölő választmánytagok vállára nehezül, kívánta volna magát tájékozni a közvélemény igényes írást, azonban az Amerikából már megindult budai születésű derék Házmán, mint, főpolgármester, s a szintén budai születésű Áldásy Antal, mint főbíró éltetése után Darányi Ignácz úr indítványára a választók egy szívvel, lélekkel kijelentették, hogy a kijelölő bizottságot teljes bizodalommal tisztelvén meg, ebből eredő joguknál fogva annak minden tagját együt és egymásért felelőssé teszik, hogy minden rokonsági, pajkássági és egyéb személyes érdekek mellőzésével oly feddhetetlen jellemű, szakképzett, ügyes és szorgalmas férfiakat jelöljenek a városi hivatalokra, kik ezen mélyen alásülyedt főváros felüdítése, talpraállítása és lassankénti felvirágoztatása körül nélkülözhetően mindazon kellékekkel bírnak, melyeknél fogva egyfelől a város irányában elvállalandó feladatuknak megfelelhetnek, másfelől pedig a hazai kormányt súlyos munkája teljesítésében alkotmányos hűséggel támogathatják. — Somogymegye bizottsága a tisszújítást következő eredménynyel ejtette meg: Első alispán lett Csépán Antal, 2 dik Somssich Lőrincz; főjegyző Sárközy Titusz, tiszt, főjegyző Roboz István; aljegyzők Szalay György, Gáspár Pál, Strinovics Leo, Németh Ignácz; főbirák Ladányi György, Baán Gáspár, Igmándy Benedek, Vécsey Sándor, Svastics József, Majthényi István; szolgabirák Bagyay Gyula, Kacskovics Boldizsár, Gosztonyi Lajos, Herteleidy Miklós, Mérey Lőrincz, Péry Sándor, Hermán Manó, Fodor Géza, Maár Gyula, Léhner Sándor. — Bács-Bodrog megye bizottsági tagjai, magyarok és szerbek, e hó 25-kén tartották Zomborban testvéries tanácskozásukat, melynek eredménye ama megállapodás jön, hogy vallási s nemzetiségi tekintet nélkül csak olyanokat kell megyei tisztekké választani, kiknek feddzetlen erkölcse s szeplőtelen hazugsága kétségbe nem hozható, s kik azonkívül mind elméletileg mind gyakorlatilag képesitvek az elvállalandó hivatal ellátására. Törvényszéki ülnökökké, szolgabírákká csak okleveles egyének fognak megválasztatni. A kijelölés előkészítésére járásonként öt öt tagú bizottságok választatnak, hogy a tisztségekre való egyéneket kiszemeljék. Mikor lesz a tisztújítás, még nincs elhatározva. — A pestvárosi tisztújitási középponti bizottság részéről ápril 23 án tartott értekezlet