Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-01 / 5108. szám

fenyőágakkal sűrűn díszített hír­­tel és nemzeti zászlókkal ékesített utcákon keresztül a megye­­közig, meg nem szűnő érj­nzések hirdetvén az Örömet, melyet a viszontlátásnak csaknem min­den arczon szemlélhető könnyei szenteltek meg. A nagytháznál ismét más és nagy zámu kül­­di­­teég várakozott ő excjára, hol Zámory Kál­­m­án országgyűlési képviselő lelkes szónoklata által üdvözöltetett. Úgy értesültünk, hogy itt az üdvözlő szónok Gh­iczy Kálmán úr leendett, ha abban véletlen betegsége által nem gátoltatik, lrtve az egész város önkénytesen kivilágolta­­tott, s nagy fáklyás zene r­endeztetett, mely alka­lom­m­al ismét szívélyes szónoklatal jön a szere­tett főispán üdvözölve, mit hasonló lelkes válasz, s a hullámzó sokaság fel-felriadó éljenzései ko­vát­ak. Másnap 50 terítékű fényes asztalhoz hivá meg főispán ur vendégeit, melynek bal­á­ságos je­leget és ke­délyességét a lelkesedés fokozatáig emelek a poh­árküszö­bések, melyek köz­t mind velős tartalmára, mind ped­g az előadás szónoki szép­ségeie nézve különösen ki van vele a Ghiczy Kálmánra mondott felköszönte*» "»dlj­et ifjabb gr. Nádasdy Ferenci a Beöthy Zsigmond által r­á köszön­ött áldomásra a szó teljes értelmében válaszképen rögtönzött. Ebéd után főispán ur elnöklete alatt a kijelölés iránti érttekezlet tarta­tott meg, mely nagy szám­a, s az egy­es nevek zajos éljenzései miatt csaknem tisuválasztáshoz hasonlított. Ezen értekezletekben Madarassy Mór 1861-ks alispán és országgyűlési képviselő az öt, m­int egyik legtapasztaltabb és legszeretettebb megyei régi tisztviselőt kijelöltetni kívánó nagy­közönség előtt a kijelölést megköszönte, s hatá­rozottan kijelenté, hogy ő országgyűlési képvi­­selőségét elhagyni nem kívánván, a bizodalmát, mely szerint a megyei alispánságra kijelöltessék, el nem fogadha­tó. Másuap, azaz 25-én,a sz.lélek segélyül hívása után megkezdődött a tiszt választás, melyet főis­pán ur ő nagyméltóságának következő megnyitó, illetőleg beköszöntő beszéde előzött me­g : : „Igen tisztelt bizottsági közgyűlés ! Életem alkonjának legszebb napjaihoz ér­tem most, midiin e díszes főispáni széket, mely­be harmincz év előtt igtattattam be (miután meg­előzőleg már három éven át kormányoztam e megyét, mint boldogult atyám helyettese), ezennel újból elfoglalni szerencsés vagyok. Akkor, az igaz, munkabíró korom delén, még a fér­fi erő teljében léptem e helyre, ámde most a köz és magán-viszontagságok által nem ugyan megtör­ve, és kétségtelenül már kifárasztva veszem át ismét e dicső megye kormányát. Ép épen e körülménynek fontolgatása ébresztő bennem a god­­­tot: vájjon nem volna-e reám­ nézve helyesebb, illőbb — a magán­élet homá­ly­ába széténjet vi­travonulni, — semmint ha­nyatló koromban, már meghagyott erővel lépni ki újból a körpályám? — De győzött bennem a tudat, hogy uso­r, midőn nemzetünk legf­onto­­sabb érdekei, közjogi életünk, alkotmányunknak és törvényeinknek hihe él**g hosszú időszakra va­ló m­egalapitása forog f n ', hogy, mondom, most a le­gparányibb­ek­nek sem szabad vesztegelni, sőt inkább has­­tmni kötelesség: kitartani azon álláson, melyen a haza szolgálatában működni szerencsések valánk eddig, s minden m­ég netalán megfogyó erünket is áldozatul hozni a hazának, a közügynek. A választás tehát re­ám nézve nem lehetett kétséges, de ösztönözött a lépésre még azon Szeretetteljes hazafias támogatás is, melyet Ko­­máromy megye részéről 33 éven át folytánt oly nagy mértékben voltam szerencsés tapasztalni, — a­melyet épen úgy a jelen és jövőre nézve buzgón kérek is, reményiek is a nagyon tisztelt közgyűléstől. Tudva levő dolog önök előtt — igen tisztelt hazafi­ak — mily életkérdésnek tartottam mindig, és tartom most is, a megyei intézményt hazánk alkotmányos szabadságára nézve ; volt alkalmam ezt tettel is bebizonyítani, midőn a megyei auto­nómia paralyiálását czélzó admministrátori rend­szer hazánkba behozatott. — N­e akkor, miként önök tudják, hétszemélynöki hivatalaitól egy peretnyi habozás nélkül váltani meg,­­s csak­hogy a közellenszennel fogadott administrátori ren­dszernek Komárom­ m megyében tért ne enged­jek; ezt azért tettem, mert nemzetünk alkotmá­nyos szabadságának a megyei intézményben láttam egyik i.e.külözhetlen biztosítékát. Hason­ló érzület vezette lépéseimet akkor is, midőn a későbben felmerült provisoriumoktól magamat folyvást távol tartottam. És kérdem, tisztelt közgyűlés, vájjon nem az autonóm megyékben fejlődött-a ki és erősödött meg azon magyar közszele­m, melyet még ellen­­feleink is magasztalva említenek és tő­lnk — nem ritkán — irigyelnek, mely közszelem­hsz­­közll.­ főleg, hogy: TÁRCZA. A párisi világtárlat. (Turgan után.) 1. Az ünnepélyes megnyitás óta a rendezkedés végi munkálatai gyorsan haladtak eld­e két vagy három idegen osztály kivételével, a felállítást, kü­lönösen a palota belsejében, már bevégzettnek lehet nevezni; ennélfogva már lehetséges meg­kezdeni a részletes tanulmányozást. A legelsőbben elkészült és legkönnyebben meg­­közelü­ltető iparosztály, a szekér­ vagóis kocsi­gyártóké, a palota nagy csarnokának jó ré­szét , még mellék­helyiségeket is elfoglal. A ko­csigyártás újabb időben nagy előhaladást tett, különösen hazánkban — írja a franczia tudósító. A franczia kocsi saját piac­án kívül is kezd be­csültetnni. Jelenleg évenként több mint 4 millió frank áru kocsi vitetik ki. 1829 ben kivitele csak ISG.911 frankot, s 1841-ben is csak 497,457 frankot tett. Idegen kocsik behozása, a kereske­delmi szerződések által nyújtott előnyök daczá­ra, még eddig nem fordult elő. Az u­tbbi években a gépészet előhaladása é­s a munka­tulajdonosok és a munkások által egyaránt oly sokáig ellenzett munka­felosztás elve alul nevezetes javítások hozattak be és ter­jedtek el mind van árra, mind a minőségre nézve, ha nem az egészben, legalább a részle­tek­ben. Mind a dologra gépeket alkalmazni, gyakran káros. A gyártásban gyakran sem n­­­em képes a munkái ügyességét és ízlését pótolni, ha az erő alkalmazása és a pontosság mindig nyer, ha a munka gépek által hajtatik végre, mert ezek B'­m nem szórakozottak, sem el nem fáradnak soha, — ekként látjuk, hogy a legjobb házak is széltében alkalmazzák a gépek által készített ten­gelyeket, csavarokat és kerekeket, meg lévén győződve, h­ogy azokat a maguk külön gyáraik­ban jobban és gyorsabban elkészítik, a így gaz­­daságosabbak, mint ha ezt is ők készíttetnék munkásaikkal. A tárlat bő alkalmat nyújt, hogy az előhal­adásokat tanulmányozzuk. Mind honi, mind külföldi,különösen angol gépészek, a kocsi­nak mindenféle részleteit kisebb és nagyobb alakban állították ki. A közelben vannak a fa­­eszközök részint elkészítve, részint még alig megfaragva, csal­ is kinagyolva, rudak, fentök, kerekagyak, lőcsök ; legkeményebb fa kell a ke­­réktalph­oz, s ide mind kőrisfa alkalmaztatok, fent élnek ak&cH*. Ugyan itt látható az ezer meg ezerféle rajz a kocss és jármű mindenféle nemei­ből — a gyakorlat és képzelődés minden sze­szélyeit képviselve. A szekerészet tanulmányo­zói sok adatra tehetnek szert, s maguk a kiállí­tók szívesen adnak értesítéseket. Fő dolog a ko­csigyártóra, hogy a fa-, vas- és az aczélra nézve, amit felhasznál, teljesen nyugodt legyen, hogy mindenik a lehető legbiztosabb és legszilárdabb, e­ttől függ az egész szerkezet, s ez adta meg né­mely háznak és némely névnek azt a rendi­ hel­lén jogot, hogy a név említése egyenlő a bizton­ság és szvái­dsággal; s ez szerezte az ő kocsi­jaiknak azon mesés nagy árakat. A vas, a­mit a mi gyárosaink felhasználnak, többnyire Berryből és Svédországból hozatik ide. A gyertyánfa, az ákácz, kőris és tölgyfa pe­dig a lehető legközelebbi vidékről, miután a fára nézve sohasem kedvező a légköri változtatás. C­o­­­a s­ur, a courberoi gyár tulajdonosa,hogy az idő hatását a fára kimutassa, mindenféle hazai és külföldi fából egy-egy tömör köbdarabot vágatott, s ezeket több éveken át tartogatván, pontosan je­gyezte a mit térben és teherben vesztettek. Colas­ur most ezen darabokat kiállítja, s a különböző módosulások mutat­ják az iparosoknak, hogy a fára minő hatással vannak az évszakok és h­oszsza­­sabb idő. Az idegen fák közül az amaranid fát alkalmazzák a kerekekre. A finom kocák hajója franczia diófából készül ; az angolokat utánozva, nálunk is megkísérték az a o a j o u fát, de mind lemondtak róla, mert a festék nem szép rajta, különösen a hondurászi teljesleg alkal­matlan. A kocsik festése is tökélyes­ült, valamint a fé­­nyesítés is, úgy a minőség, mint a feldolgozásra nézve; a kocsi oldalára tizennégy, tizenhat ré­teg megy egymásután ; az első nyolcz vagy tíz a közönséges viaszkos vegyítek, azután a szürke festén, aztán egy más, m­aj­­mm fekete, aztán a valódi 8zin (zöld, sárga, kék, liila, piros stb.), aztán két réteg franczia fénymáz, nem azért,hogy olcsóbb, hanem azért, hogy jobban szárad és job­ban simul, s végre egy réteg angol máz. Ezen különböző rétegek alkalmazása közt meghatá­rozott idő szükséges aszikitásra,az alakok és czi­­rádák bemetszésére, s a fénymás alkalmazh­atá­­sára és egy kocsihajó festőjének bevégzésére legalább is két hónap idő kell. A kocsi­festészet, úgy látszik, minden ország­ban egyaránt jó; a színek választása a pillanat ülésétől, azaz a divatból függ, s lehet róla vitat­kozni is , hogy melyik szebb, jobb stb., de a végrehajtás és kivite­l egyaránt kielégítő minde­nütt. Francziaországban általánosan elhagyták a kéket, s a havanna és olajzöld szín legdivato­sabb, s úgy látszik, ezt kedvellik az ango­lok is. Magának a kocsinak elkészítése (gyártása) is oly egyenlően tökélyes, hogy sem nemzetet, sem egyént az általános színvonalon fölül nem emel- s e­ünk. Ha az összes kiállítást tekintjük,az angol kocsik nem jobbak, mint a mieink, s a belga, osztrák és hollandiak ép oly jelesek, sőt egy Ca­­satini nevű római kocsigyártó oly szép példányo­kat állított ki, mintha azok a mi legjobb meste­reinktől kerültek volna ki. Cockshoot (angol) és L­a­u­r­i­e (franczia) kalesc­hei a legcsin­osabbak,elegánsok és könny­ük,ezekhez jön mindjárt a B­i­n­d­o­r czég; a N­­o­o­p­e­r, Peters és Belvalett­e-féle kaleschok már kissé tömörebbek, a­nélkül, hogy nehezebb járásúak lennének. A könnyű kalesdi kocsik után legdivatosabb­nak mutatkozik az úgynevezett Andansz; igen szép, csinos és sok javítást mutató példá­nyokat állítottak ki Henning, Er­hier és Belvaletto urak. Ez utóbbi egy posta­­kocsit is állított ki, melylyel az angol Slooper és Peters által kiállított penta kocsik versenyeznek. Pompás gála-hintókat állítottak ki Binder és E­r­h­­­e­r, némelyiken a bronz, másikon az aluminium, sőt másokon az arany és ezüst dí­szítések raeszsze szét ragyognak, e hintók nagy része a keleti tartományok számára van megren­delve, ott divatos e czifrázott ékesítés. De nem kerülhetjük el azon megjegyzést, hogy míg a fényűzési kocsik roppant nagy mennyiség­ben vannak kiállítva,addig a közönséges használa­­­­tok nagi’on *4 kevéssé vannak képviselve. Kü­önösen feltünő, hogy a franczia osztályból a kétkerekű kocsik egészen eltűntek. Társas l­ a­­gyors szekerek, omnibuszok, frakker kocsik és más ilyen közhasználatú szekerekből egyetlen példányt sem láttunk. Pedig bizony e részben igen sok a kívánni való mind a vidéken, mind fény­es fővárosunkban.­gyan sokat fejlődött és haladott előre, részint a régi formák alkalmazása, részint újak feltalálása és alkalmazása által. Midőn kőedényekről szó­lunk, természetes, mindig első helyen a sévres-i császári porczellán gyárat kell említenünk. Sok­szor megtámadták az itt készült edények alak­ját, színét, ékítéseit, de az egész mű­nek hagyo­mányos tökéletessége mindannyiszor győzelme­sen állotta ki a bírálatot. E császári gyár nincs elfoglalva a közönséges üzletekre oly nagy be­folyást gyakorló két fötényező tekintetben tar­tásával : értem az időt és a pénzt (a hasznot), mert tőle egyiket sem vonják meg. Midőn egy közönséges iparvállalt főnöke meg­hal vagy visszavonul, örökösei nem öröklik min­dig geniéjét is, s a gyár érezvén a főnök eltávo­zását, lassanként hanyatlani kezd, fontosságát el­veszti, s jelesebb munkásai szétoszolnak, ki merre lát. Sevresben egészen másként áll a do­log: császári tulajdon lévén, mindig együtt tart­hatja a jelesebb őröket, ez mindig alkalmas is­kolája az ifjú tanonczoknak, s ha a főnök elmegy vagy meghal, mindjárt helyettesíthető ép oly je­les vagy gyakran még jelesebb emberrel is. Na­gyon jeles főnökök után j­­enleg Regnault úr vezeti a üzletet, kinek nagymérvű természet- és vegytani ismeretei eszközölték a közelebbi jelen­tékeny változásokat, melyek által a sevres-i gyár az ez idei kiállításon annyira kitűnő. Legfelüetébb darab egy tengerzöld színű dísz virágtartó, arany levelekkel és füzérekkel, s ezek mindenféle színekkel árnyékolva, különösen kék, sárga és rózsaszínnel. Láthatók rajta az állatkor jegyei, fénytelen aranyzománczozással. Két nagy pohár ugyanezen módon ékítve; most már any­­nyira mentek, hogy magát a tésztát a legszebb színekre festik, s mikor aztán a felszínen az ecset is hozzájárul, az egész oly áttetsző, finom, mint­ha valami gyöngéd karm­olból faragták volna. Az elefántfővel és a két aluorral díszített edények valóban bámulatos szépek. Igen szépek, még egy Phidias féle alak utánzása, az auzsztriai nők szí­nes ruháikkal, s aztán a fehér talajú edények gyönyörű képekkel, melyek egyikén a császár és császárné jól talált arczképe van. Kissé tovább megint egészen más modorú edé­nyeket látunk a leggyüngédebb színekkel festve, s némelyik oly finomnak látszik, hogy az ember hajlandó velenczei zöld üvegnek tartani. De nem­csak a különféle számtalan alakú edények és köz­­használati tárgyak, mint tálak, tányérok, csészék, findzsák stb. kötik le egymás után a figyelmet, hanem egyszersmind feltűnők a csakis díszítésre szolgáló czikkek, szobrok, szobrocskák, állvá­nyok, képek és egész képletek stb., darab idő óta ilyenek készítésére is nagy gondot fordítana a sevresi gyárban. És midőn maga a gyár sem pénzt, sem időt, sem fáradságot és türelmet nem kimél, s kísér­letekre, nevezetes művészek megnyer­ésére, s újabb és újabb találmányok alkalmazására s ál­landósítására mindent megtesz, s másfelől a többi gyárakkal is szívesen közli tapasztalásait, s igy nagy hatást gyakorol az általános ízlés és tökély esb­ül­és előmozdítására. Minden egyes mun­kásnak meg van engedve az önálló gondolkozás, és így a jelen kiállításon is vannak egyes dara­bok még egészen ifjú gyakornokoktól, s köztök néhány oly feltűnő, hogy a legelső művészekével versenyezhet. A porczellán- és kőedénygyártásban okvetlenül Francziaországé az elsőség, a sevres-i gyár mel­lett állnak az Ardaut, Alluaud, Gibus és Havi­­land uraké, és különösen Sarreguemines gyára, ki már a tésztának 1376 diki elegyitési módját kisérte meg, e gyárnak van a legszebb tornánczozása, s miután naponként 1700 munkást foglalkoztat, egyszersmind legnagyobb terjedel­mű. Még Angolországban is igen nagy kivitel® van, pedig az angolok legerősebb criticusai a franczia porczellánnak. Gyönyörűen utánozza a chinai és japáni porczellánt, s mind a mellett, hogy minden legutolsó darabkája művészi tö­­kélylyel bír, portékája bámulatos olcsó. Ezután jönnek a különféle vidéki és külföldi porczellá­­nok és kőedények, ez utóbbit illetőleg Francia­­országgal versenyre szállhat Portugál, mely­nek gyártmányai e tárlaton nagy figyelmet kel­tenek, s az alakok naiv, kellemteljes módosulásai mindenkire jótékony hatást gyakorolnak. Külö­nösen meglepő az úgynevezett „azulejos,“ melylyel a lissaboni házak oldalai vannak be­vonva, egy 20—30 centimé szélességű és 10—40 centimé magasságú négyszögű porczellán-lapok, a legizlésteljesebb festményekkel. Hollandia pipáit állíta ki, Belgium, Poroszor­szág többféle edényt, Szászország igen szép meis­seni porczellánt. A keleti tartományok pedig ki­festő­­ porczellán-lapokkal vonták be szalonjaik oldalát. Az angol osztály is, amennyire csak telt, kitett magáért, minden faj képviselve van, s né­hány darab nagyszerűsége által lep meg. Orosz­ország ez os­ztályban szilárd mozaik műveket mu­tatott be padlatnak, s meg kell vallani, hogy igen szép. Mielőtt bevégeznék ez osztály rö­vid szemléjét, megemlítjük, hogy Babteros­­s­e s­or roppant nagyszámú különféle gombot és gyöngyöt állított ki, s ugyancsak műértő legyen, ki a jaspis és korall után másokat fel akarja is­­merni Közli: Deák Farkas. „Annyi hat szerencse közt, Oly sok viszály után : Ittigfogyv* bír, de té,ve nem — Él ucuiökt e hazát!.­* E tbz'.elet-parancsoló közszellemnek pedig legsikeresebb ápol­ój­a,az ifj­abb nemzedéknek hg­­tan­úLágon&Lb politikai iskolája, a haza és sza­badságszeretet megszentelt oltára mindenha a njagye volt! Valóban, én nem ismerek semmit, mi a magyar faj politikai képességét oly fénye­sen tanúsítaná, mint épen a megyei intézmény. I­gen, tisztelt közgyűlés, ezt újabb történetünk minden lapja bizonyítja ! Ugyanis, ha a megye­rendszer első kezdetében némileg nyugati intéz­mény volt is, ha ős időkben a megye eredetileg egészen a királyi hatalomnak eszközül szolgált is, a menny­ihe t. i. pusztán katona tartási és ad­ministratív intézmény volt — nem pedig politi­kai; a magyar nemzet ez intézményt nem szol­­gailag vette át, hanem azt saját geniusához át­­idomította, felvirágoztatta, s belőle az alkot­mánynak védbástyáját készítette, — épen a ki­rályi hatalom túlkapásai ellen, midőn az eredeti hazájában, nyugati Európában elsatnyult, elese­­nevészett; ezért mondotta nemzetünk nagy nevű fia a 48 diki törvények alkotásakor, hogy a mely perezben az országnak municipalis szabadsága nem lesz — , megszűnik annak polgára lenni, mert önként száműzi magát belőle. Ezért nevezi az 1848 diki XVI. törvényczikk a megyéket al­­kotmányosságunk védbástyáinak , s ezt épen ak­kor, midőn nálunk a parl­amenti kormány be­­hozatik. És valóban, a parlamenti kormány egymaga még nem elég biztosítéka a valódi szabadságnak ; m­ár teljes szabadság csak ott létezik, hol a mi­niszteri kormánynyal járó központosítást a hely­hatósági intézmények, a megyei és községi auto­nómia kellőleg korlátozzák, miként azt a szabad Anglia példája kétségtelenné teszi, hol a parla­menti kormány és a municipális szerkezet a leg­szebb harmóniában együtt található. Eszeltá a megyét még mód is alkotmányos­ságunk védbástyájának, szabadságunk és füg­getlenségünk egyik életfeltételének tartom. Hogy azonban fele­ős parl­amenti kormánynyal sz­ím­ben más a megyének állást, mint a­mily­ti 1848 ig a nem felelős kormány irányában volt, azt úgy hiszem, szükségtelen fejtegetnem,­­ azt mindogájan szívesen elismerjük. Szálljuk meg tehát alkotmányosságunk véd­bástyáját, nagyon tisztelt közgyűlés, akkor el­érjük felvirágzásának és nagyságának óhajtott czélját. Nemzetünknek ugyan most is vannak ellensé­gei, kik bukását óhajtva várják, és alkalma­sint még ma is elmondhatjuk megyénk egyik je­lesével­­ .Négy vége van a világnak : Négy ellene e hazának.­ E miatt az­onban perezre­ se csüggedjünk, higy­­jü­nk rendületlenül nemzetünk jövőjében, gya­­rapítsuk szakadatlanul anyagi és értelmi súlyát. It­t szólítunk fel minden helyes eszközt ügyünk előmozdítására, falunk emelésére, a akkor büsz­kén lobogtathatjuk a zászlót, mely a gyász nap­­j­ában e megye központj­án lengett leg­ovább az egész hazában ! Bízzunk a magyarok Istenében ! Ő ezután is megaégi­endi é­­v­századok óta sokat szenvedő nemzetet, hogy hivatását betölthes­se a jövőben is. — Pest, Pilis­ és Solt megye tiszt­újító gyűlése ma ment véghez. A főispánt helytartó, Károlyi István gr. nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszédében üdvözölte a bizott­ságot, s őszinte örömét nyilvánította a felett, hogy e megye kormányzatát ismét kezébe veheti, melyet 1801 ben készebb volt elhagyni, mint törvény­­telen közegekkel folytatni. Nyáry Pál m meg­­hatottan tolmácsolta a bizottság érzelmeit a fö­­ispáni helytartó irányában, s a megye nevében kezet szorított vele. Mire föispáni helytartó úr le­tette esküjét. Ezután Bohory Károly egyhangú helyesléssel fogadott indítványára elhatároztatott, hogy a főispánt helytartó érdemeinek elismeréséül, életnagyságú arczképe a megye dísztermében föl­függesztessék. Nyáry Pál az l­el­ ki tisztikar nevében úgy ennek, mint saját lemondásit jelentvén ki,előbb maga a főispán helytartó, utána Rá­k­ó­c­z­y János adtak kifejezést azon tiszteletnek és szeretet­nek, melylyel irányában e megye viseltetett, s mondottak köszönetet e megye vezérletében ne­gyedszázadon át teljesített működéséért és érde­meiért. Ezután következett a tisztújítás, mely, igen csekély kivétellel, közfelkiáltás útján ment vég­hez. Az eredmény következő: 1-ső alispán: Beöthy Lajos. Másod-alispánok: Szilossy István, Földváry Gábor. Főjegyzők: Rákóczy János, gr. Ráday László. Aljegyzők : Dalmady Győző, Iikey Sándor, Hindy Kalmárt, Iványos Pál, Ko­­czán Ferencz, Theodorovits István, Gulner Gyula, Halász Bálint. Főügyészek: Horváth Döme, Mu­ra­közy László. Árva-törvényszéki ügyész: Szabó Albert. Alügyészek: Mátyási József, Móczár Fe­­rencz, Ihász Márton, Tóth Móricz, Pototzky Elek, Csernyus István, Kun László. Központi főbíró : Kis Miklós. Esküdt: Bilágh Imre. Házi főpénz­­tárnok: Sántha Péter. Letéti pénztárnok: Sziklay Ferencz. Főlevéltárnok: Sebő Antal. Allevéltár­­nok: R­.Kita György. Főszámvevő: Nyáry Lajos. Alszántvevők: Tassy Becz Lász­ó, Dankó Endre. Főorvos: Kajdácsi István dr., Hirkó László dr., Főseborvos- és börtönorv. Misei Endre. Főmér­nök : I­a­ász Moritz, Poroszkly Ignátz. Almér­­nök : Valkay Imre. Várnagy : Mészöly Rudolf. Polgári pesti törvényszék: Madas Károly, Zu­r­á­­nyi Alajos, Vári Szabó Antal, Somogyi Ferencz, Ludaica Miksa. Pesti fenyitó törvényszék : Kar­­lovszky Gusztáv, Csiky Lajos, Pajor Ferencz, Vásárhelyi László, Gánóczy Flórián. Telek­könyvi törvényszék : Kovács Ágoston, Delahámi Ágoston, Miltényi Jakab, Zimmer Károly. Árva törvényszék : Rutkay Sándor, Miskey Rudolf, Szabó Kálmán, Pap József, Grófi Sándor. Kecs­keméti törvényszék : Bogi László Muraközy Jó­zsef, M­adarassi László, Marin­kics Mihály, Zlinsz­­ky Imre. Kalocsai törvényszék: Zlinszky György, Salamon Pál, Siráry Gusztáv, Sarlay József, Fsörs Antal Kecskemé­t járás. Főbíró: Batta An­dor. Alszolgabiró : Török Dienes, Varga Elek, Bicskey Kálmán, Matolcsy Károly. Esküdtek : Matolcsy Károly, Teszáry László, Dubraviczky Elek, Dorfucz Antal, Sárközy Pál, B­iba Molnár József. Árvagyám: Márton Ferenc*. Számvevők : Viczián András, Tornyos István. Csendbiztosok : Monaszterly Döme, Zlinszky Károly, Keszely Jó­zsef. Orvosok: Geszner Mihály, Mali Pál. Pesti járás. Főbíró: Szil­assy János. Alszolgabiró: Ko­vács Gábor, Konkoly József, dabasi, Kegl István. Esküdtek : Halász Gábor, Kerek János, Kladok Károly, Popper Ferencz. Árvagyám : Mészöly Miklós. Számvevők: Gere Zsgmond, Szalay Pál. Csendbiztosok : Kis Mihály, Balla Kálmán. Or­vosok: Földesy József, Gál István. Pilisi járás. Fő­bíró: Jordán István. Alszolgabírák: Király László, Szilágyi Lajos, Nikolics Sándor, Vásárhelyi Géza. Esküdtek: Fejes Károly, Kondor Lajos, Kármán Sándor, Konkolyi József, Csobánkai, Riz Rezső. Ezeket előre bocsátva, a legnagyobb hazafias örömmel nyitom meg e bizottsági közgyűlést, és mind magamat, mind pedig kedves fiamat, családom eddig végsarját, az összes tisztelt me­gyei közönség jóindulatába, hazafias rokonszen­­vébe, igaz magyar barátságába —■ lelkem mé­lyéből buzgón ajánlom! Elhagyva a kocsigyártók csarnokot, mindjárt a kőedényekhez érünk, s ez is egy igen nevezetes osztály, s ez alkalommal nagyszerűen van képviselve, és nemcsak egy helyen, hanem a palota különböző részein is találkozunk vele. A cserépedény készítés az emberiség egyik legré­gibb ipara, s ma is egyike a legelőkelőbb ipar­ágaknak. Néhány év óta a kőedény ékítése na­­rvagyára: Végh János. Számvevők: Szász­­ Márton, Nagy János. Csendbiztosok: Bódis Fe­rencz, Rinyai Simon. Orvosok : Klementin József, Kerndorfer Ármin. —Solti járás. Főbiró: Földváry Mihály. Alszolgabirók : Apáthy Gyula, Jankovics Miklós, Szalay Antal. Esküdtek: Be­­reczky Endre, Benedikty Andor, Szabó Aladár, Valkay Bertalan. Árvagyám : Hajós Menyhért. Számvevők: Madarassy Károly, Tessényi József. Csendbiztosok: Zlinszky Elek, Csernyus György, Oroszi János. Orvosok: dr. Magyar Sándor, dr. Olicser Károly. Váczi járás. Főbíró : B. Podma­­niczky Ármin. Szolgabirók : gr. Ráday Pál, Plachy Bertalan, Koch Gusztáv. Feküdtek : Jánosi Pál, Bertalanfy Ignácz, Lipovniczky István, Dapsy Béla. Árvagyám: Körmendi István. Csendbizto­sok: Jancsics Antal, Cseh László. Számvevők : Paulovics Ignácz, Kovács N. Orvosok: Emrich­ Gotfrid, Glück Ármin, T­u­r­ó­c­z­ S­zen­t-M­á­r­t­o­n. A tisztujitási mozzanatok, melyek a szokottnál élénkebb hangulatot keltenek a széles országban, e megyében f. hó 26-kán fejeztettek be a köz­ügyek és megyéje javát szivén hordó s előmoz­dítani törekvő főispánunk, mélt. báró R­é­v­a­y Simon urnák bölcs vezérlete mellett, kinek tapintatos eljárása, kedélyeket meggyőző érvei s a szíveket megnyerő szavai által mint több ízben, úgy most is sikerült a különböző pártok és elemek közt felmerült eltéréseket kiegyeztetni. A hazában általánosan elfogadott nézet, miként a megyei választásoknál jellem és képesség te­kintetbe vétessenek, leginkább szem előtt tartat­va : első alispánul a buzgó Justh­ György, másodatispánul a széles ism­eretü Tomcsányi Mór, sz.-r Mártonjárási főbitónak a szép remé­nyekre jogosító ifj. Justh József választattak stb. A választást diszebéd követte, melyen, régi jó szokás szerint, éltetve lőnek mindazok, kiknek hazánk alkotmánya kiküzdésében s visszaszerzé­sében halhatatlan érdemeiket a részrehaj­latlan történelem fogja örökíteni. Br. Választási mozgalmak. — B.-Gyarmat, april 27. Nógrádmegye uj főispánja Forgách József gróf arany-kulcsos, főispáni székét e hó 24 dikén, minden bevonulási ünnepélyesség önkéntes mellőzésével elfoglal­ván, miután felsőbbleg tett kineveztetését a mi­niszteri rendelet f­­lolvastatása által a nagy szám­mal egybegyült bizottság előtt igazolá, s az elö­­szabott esküt letette, jeles beköszöntő beszédé­ben vezérelvesül vallá, pártokon felül állva, s minden bárminő iránybani elfogultságtól men­ten, mindig s kizárólag a közügyét és ennek javát tekinteni czélul; törvény adta főispáni jo­gait erélyesen fenntartani egyrészt, másrészt teljes tiszteletben tartani a megye autonómiáját, azon megyéét, melynek ő nemcsak főispánja, de egyszersmind gyermeke és tagja; a megtartandó tisztválasztásnál a többség akaratát emelni ér­vényre azon óhajtásának elvleges kifejezése mel­lett, vajha minden egyes hivatalra egyedül ezt kellőleg betölthető, a a haza és közjó iránti fe­lelősség tekintetében erkölcsi és képességi biz­tosítékot nyújtható egyének választatnának; végre hogy a megválasztandóktól hivatalbeli erélyt és lelkiismeretes eljárást fog követelni. Az általános hatású beszéd a közönség részéről lelkes éljenzéssel fog­adtaték, s a lelkesedés úgy a főispáni székfoglalás, mint az ezt (25. és 2ti­­dikán) követett tisztújítás és a 27 -én tartott bi­zottsági ülés napjaiban nemcsak nem csökkent, sőt fokozódott annyira, hogy a tisztválasztás be­fejeztével megyénk szigorú Catója, a független és némelyek szerint túlellenzékies modorú Re­­peczky Ferencz, indítva érze magát a főispán­nak, egy a megyei élet bármely veterán bajno­kához méltó gyakorlatias, tapintatos vezérlete és részrehajlatlan eljárásáért a közönség nevé­ben köszönetet nyilvánítani. A tisztujitás ered­ménye: Révay Gusztáv még a főispáni székfog­lalás alkalmával egyhangúlag főjegyzőnek kiál­tatván ki, s eskettetvén fel, alispánokul válasz­tattak: Frideczky Lajos és Ottlik Ákos; tör­vényszéki s tekintve telekkönyvi birákul: Jer­i­szenszky Samu, Somoskeőy János, Malatinszky József, Básthy Miklós, Kacskovics Lajos, Des­­sewffy Gyula, Komjáthy Anzelm, Tóth István, Szilassy Miklós, Jausz Albert; főügyészül egy­hangúlag : Bodnár István; főbirákul: a kékkői járásban Prónay György; a szécsényiben Nagy Andor; a felekiben Kétszery István; a losonczi­­ban: Szakál Elek; hadi főpénztárnokul (díj nél­kül) Kuhinka Ferencz; házi főpénztárnokul (Jakabfalvy Károly utólagos lemondása folytán) Sztranyovszky Péter; főszám­vevőül: Wattay Alajos; főlevéltárnokul: Nagy Imre; várnagyul: Kemény Károly ; pertárnokul: Chikány Gábor. Az orvosi kar, Veres Pál indokolt indítványa folytán, újra megválasztottnak jelentetett ki. A tisztikar többi tagjait más alkalommal közlöm, s csak azt említem még meg, hogy a 27-dikén tar­tott gyűlésben egyéb számos tiszteletbeliek kö­zött tiszteletbeli főjegyzőküt Gyürky Ábrahám gróf és Tihanyi B­erencz is kineveztetének; az ujonczállitás haladéktalan foganatba vétele elha­­tároztaték; a hivatalos iratok átvételére járáson­­kint küldöttségek választattak; a közelebbi bi­zottmány­­gyűlés május 23-ik napjára tüzeték ki Csalomjai. — Buda, april 28. Budán a vízivárosi vá­lasztók ápril 27-én délutáni 5 órakor a „Fáczán“ vendéglő egyik teremében szép számmal gyűltek­­ össze a tisztújítást kijelölő választmányi tagok aránylagos megválasztására. Ezen, a törvényho­zás által formulázni és szilárdul biztosítani fele­dett roppant feladat teljesítésére felkiáltássá meg választottak Andorffy Ribáry, Mandl, Steden és Kramplin urak. Andorffy, Károly úr érezvén a felelősség súlyát, mely a kijelölő választmány­tagok vállára nehezül, kívánta volna magát tájé­kozni a közvélemény igényes írást, azonban az Amerikából már megindult budai születésű derék Házmán, mint, főpolgármester, s a szintén budai születésű Áldásy Antal, mint főbíró éltetése után Darányi Ignácz úr indítványára a választók egy szívvel, lélekkel kijelentették, hogy a kijelölő bizottságot teljes bizodalommal tisztelvén meg, ebből eredő joguknál fogva an­nak minden tagját együ­t és egymásért felelőssé teszik, hogy minden rokonsági, pajkássági és egyéb személyes érdekek mellőzésével oly fedd­hetetlen jellemű, szakképzett, ügyes és szorgal­mas férfiakat jelöljenek a városi hivatalokra, kik ezen mélyen alásülyedt főváros felüdítése, talpraállítása és lassankénti felvirágoztatása kö­rül nélkülözhetően mindazon kellékekkel bírnak, melyeknél fogva egyfelől a város irányában el­vállalandó feladatuknak megfelelhetnek, másfelől pedig a hazai kormányt súlyos munkája teljesíté­­sében alkotmányos hűséggel támogathatják. — Somogym­egye bizottsága a tisszújí­­tást következő eredménynyel ejtette meg: Első alispán lett Csépán Antal, 2 dik Somssich Lő­­rincz; főjegyző Sárközy Titusz, tiszt, főjegyző Roboz István; aljegyzők Szalay György, Gáspár Pál, Strinovics Leo, Németh Ignácz; főbirák Ladányi György, Baán Gáspár, Igmándy Bene­dek, Vécsey Sándor, Svastics József, Majthényi István­­; szolgabirák Bagyay Gyula, Kacskovics Boldizsár, Gosztonyi Lajos, Hertelei­dy Miklós,­­ Mérey Lőrincz, Péry Sándor, Hermán Manó, Fodor Géza, Maár Gyula, Léhner Sándor. — Bács-Bodrog megye bizottsági tagjai, magyarok és szerbek, e hó 25-kén tartot­ták Zomborban testvéries tanácskozásukat, mely­nek eredménye ama megállapodás jön, hogy val­lási s nemzetiségi tekintet nélkül csak olyanokat kell megyei tisztekké választani, kiknek fedd­zetlen erkölcse s szeplőtelen hazugsága kétségbe nem hozható, s kik azonkívül mind elméletileg mind gyakorlatilag képesitvek az elvállalandó hivatal ellátására. Törvényszéki ülnökökké, szol­­gabírákká csak okleveles egyének fognak meg­választatni. A kijelölés előkészítésére járásonként öt öt tagú bizottságok választatnak, hogy a tiszt­ségekre való egyéneket kiszemeljék. Mikor lesz a tisztújítás, még nincs elhatározva. — A pestvárosi tisztújitási középponti bizottság részéről ápril 23 án tartott értekezlet

Next