Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)

1867-06-01 / 5134. szám

Az 1861 -ki országgyülés aj* ország jogainak jövendő i­sz­to-itása Cifrfiából ama formahiányok utóla gospótlását, és » Magyarországhoz külön in­t«­sei de lemondási okiratok kieszközlését kérte ő Felségétől, ho­gy azokat országgyülésileg tárgyal­hassa, törvénybe igtathassa s­okképen az ország á­tlagos hozzájárulását is kifejedhe­tte , tiltakoz­ván egyete­rsmit­h a lemondások általánosságá­ból Magyarország alkotmá­nya öt állása csorbí­tására vonható minden következtetés ellen. Az országgy­űlésnek ismételt felirataiban fel­­ter­vesz­ett kivonatára még eddig megnyugtató vá­­lasz­o­a érkezvén, az országos választmány fel- s világosl­ást kért a minisztériumtól, hogy történt e sikeres lépés az ország mosdott kivonatának kié­p­itésére, vagy fog-e legközelebb történni? Miniszterelnök írr e felzólitás folytán szóval is nyiltk­ozo­t. Írásban is beadta nyilatkozatát, melyet */ alatt tisztelettel ide mellékel az országos választmány azon kérését, hogy miután nem érzi magát feljogosítva az ország említett kivá­ltai felett, melyek *­ lemondásra vonatkoztak, s az 1861-diki országgyűlésről ismételve felter­­j­esztetté­k, határozni — • mert csak az országgyű­­lés m­ondhatja ki megnyugvását azokra nézve, mit a ra­­niszterelnöki nyilatkozatban foglaltat­nak — méltóztassék az országgyűlés e tárgyat végzési!a­g eldől­tem*, hogy a koronázási hitlevélbe a trónról lemondást a szerint lehessen beigtatni. I­sten, május 31. 1867. Br. Senny­ey Pál, e. k. az országos válas­ztmány elnöke. Joannovics György, s. k. az orsz. vál. jeg­yzője. A miniszterelnök írásbeli nyilatkozatá­­nak foglalta ez: ']. alatti melléklet. A minisztérium a történt lemondásokban lé­tező formahiányokat maga részéről is felismeri. Minthogy azonban az 1861-ki országgyűlés sem vonta kétségbe azt, mint valóságos és meg nem változtatható tényt, hogy ő Felsége V. Fer­dinand 1848. évi december 2-án a magyar íroi­­ról is lemondott, de az ország jogainak épségben­­ tartása és jövendő biztosítása tekintetéből azt kí­vánta, hogy minden innen vonható következteté­sek elleni óvása, úgyszintén az országnak ezen le­mondáshoz való utólagos hozzájárulása magában a törvényben kifejeztessék. A minisztérium azon nézetben van, hogy ezen formahiányok az oly hosszúra haladott idő után legczélirányosabban akkor volnának pótolhatók, és az 1861-ki országgyűlési határozat czélja leg­biztosabban az által lesz elérve, ha a törvény­hoz­ás egy ez alkalommal alkotandó törv. czikkben ő Felsége V. Ferdinand és Ferencz Károly főher­­czeg lemondásait beigtatván, az ezen lemondá­suk formahiányából netán vonható következteté­sek ellen óvását kijelenti, jövőre pedig az iránti jo­g­t fönntartja, miszerint a trónlemondás ténye m­­­nenkor Magyarország külön értesítése mel­lett és hozzájárulásával történjék. Pest. május 30. 1867. C­r. Andrássy Gyula, s. k. Deák Ferenc*. T. képviselőház ! Az én véle­ményem az volna, hogy ezen jelentés azonnal kinyomassék, ha lehet, még ma szétosztassék, és ha a t. ház b leegyi­zik, holnap tárgyaltassék, ne hogy munkálkodásunk folyamában meg legyünk gátolva. (Helyes­és). Én nem látok akadályt, hogy ez meg ne történhessék, mert hiszen ez nem törvényjavaslat. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház ! A ház többségé­nek bölcsesége mindenkor határoz, és érvényre eím­zi végzését,,és az előtt a kisebbség meghajol­ni köteles ; azonban azt hiszem, hogy midőn ar­ról van szó, vajjon magában az ezen jelentések­ben! kitételek — mert még erről is­­e­z szó — vájjon a Gl­iki feliratokban tisztán csak alaki, vagy lén­yegi külöönbség foglaltatik-e,— mert részemről nyilván kora, hogy abban nemcsak­­alaki, de lényegi különbséget is látok, i­dőn Magyarország jövő királyának koronázásáról van szó­­, midőn ezen koronázást megelőző hitle­vél ntegfont­ola­tról van szó , méltóztassanak me­gen­gedit az. ház minden egyes tagjai, és ma­ga P­st belváros érdemes képviselője is, hogy az alta­l elt­te­rjesztett módot, mely szerint a je­lentés ma kinyom issék, és azt még holnap ve­gye át, ház tárgyalás alá, nem tekinthetném részemről egyébnek, mint a dolog oly siettetésé­nek, mely nekem legalább a módot és eszközö­ket elv­enné, hazánk ily nevezetes és alkotmá­nyos fontosságú kérdéséhez a tárgy méltós­ága és az alkotmány követelte il­lő óvatossággal járul hatni. Nem kívánom oly időre halasztani a tár­gyalást, mely a megfontolási időn túl fölösleges időt vesz igénybe, de kérném a t. házat arra, ho­gy kinyom­a­ni, és még ma szétvezeetni, egy n­api gondolko­dási időt engedni, s hétfőre a tár­gy­aikat kitűzni mé­tóztassék. (Felkiáltások a középen : holnap!) Elnök. Tehát a kérdést fogom feltenni: Mél­­tózássolnak azok, kik holnap kívánják tárgyalni, felál­lni. Di­ák Ferencz: Én azért kívántam a felolva­sott jelentést holn­ap tárgyaltatni, mert azt hittem, hogy a tárgy előttünk nem új, mert csak arról lesz a szó, mit kívánt a Gl-ki országgyűlés; — akármi van azon jelentésben, az a feliratokban meg lesz — azután arról lesz szó, mit nyilatkoz­tatott ki a minisztérium, és ennek folytán arról, hogy azon miniszteri nyilatkozatban megnyug­szik-.­ a t. hír. Ezek nem új dolgok. Ezeket né­hány óra alatt könnyű megfontolni, és bizonyos vagyok benne, hogy épen Madarász képviselő úr két órát sem fog tölteni ezen tárgy meg­fontolásával. Én részemről bizonyos vagyok abban, és nem is kételkedem a felett, azonban ha azt hiszi valaki, hogy a siettetés­tt vala­mi jogával való élésben gátolja, részemről arra is ráállok, hogy egy nap közbevetésével, azaz vasárnap délután tárgyaljuk e jelentést. (Helyes­lés. Felkiáltások: holnap!) Keglevich Béla gr. Az elnök már felszóllí­­tott bennü­nket a szavazásra, s most, úgy látom, hogy most utólag megint bele­megyünk a tár­gyalásba. Deák Ferenc*. Az elnök úr csak a kérdést tette fel, és én a szavazás előtt szóllottam. Ha még azt is ki akarják zárni az urak, hogy ily­­forma kérdésekhez mondhasson valaki valamit, m­­elött a szavazás megtörtént, akkor tanácsko­zásainknak valóban nem lesz olyan folyama, mi­lyet az ország érdeke megkíván. Felszólalásom abból állott, hogy én a felolvasott jelentésnek holnapi felvételét kívántam. Meglehet, hogy a többség ezen indítványt elfogadta volna. Egy képviselő azonban felszólalt, előadván, hogy neki aggodalma van; meglehet, hogy több képviselő­nek is van, s hogy időt kívánnak a megfontolás­ra. Ilt én már most a magam részéről azt nyil­vánítom, hogy én abba szívesen megegyezem, mert én minden ember tanácskozási szabadságát respectálom, akkor valóban nem méltányos, ha valaki azt hozza fel, hogy már el is kezdetett a sza­vazás, s igy nem lehet többé szólani, és ez épen azért nem méltányos, mert a méltányosságit m­á­sok nézetei­ront igy visszautasítani, nem­ tartom helyesnek. (Élénk helyeslés.) Az ezután történt fel és közbeszólásokat nem jegyezzük ide; nem szólalhattak azok épülésére, kik talán a kölcsönös tü­relem iskoláját vélték falaink keit filta­­lálh­atni; végre az E nők. Ennélfogva méltóztassassak előbb azok felad­ani, kik az ülést holnap kívánják megtar­tani. (Megtörténik .) úgy látom, hogy a többség a ho­lnapi nap mellett van. (Ellenmondás a bal­oldalon.) Tehát méltóztassanak most azok fel­kelni, kik az ülést vasárnap délutánra kívánják halasztani. (Megtörténik.) A többséget így is a holnapi nap mellett látom. Egyébiránt kihirdetés végett ezen bizottsági javaslat Joannovics György jegyző úr által a­álságos főrendekhez is át fog vitetni, s intézkedtem, hogy ezen javaslat legott kinyomatt­atván, a t. képviselőház tagjai közt még ma kiosztassék. Madarász József. Azon kérdésem volna e tekintetben a t. elnök úrhoz, várjon biztosíthat e bennünket az iránt, hogy a nyomtatványokat még ma délután 4 óráig kezeinkhez kapjuk. Elnök: Én az érát meg­­nem állapíthatom, de mindenesetre még ma szét fognak a nyomtatvá­nyok osztatni. Bónis Samu: Nekem a t. elnökségnek csak azon kijelentéséhez van észrevételem, hogy t. i. ezen jelentés még ma fog a magos főrendekhez átvitetni, mert erre nézve az initiatíva e házat illeti meg. Véleményem szerint ezen jelentésnek a házban kell előbb tárgyaltatni, és csak ha a ház ezt végzésileg kimondotta, tétethetik az át a mags főrendekhez a jegyzőkönyi kivonattal együtt Ezt a tanácskozás rendje is megkívánja, mert különbem megtörténhetik, hogy a főren­deknél előbb történ­hetnék meg a tárgyalás, mint nálunk , s a két határozat között könnyen ösz­­szeüűtközés t­öörténhetnék. Elnök: Én e tekintetben a bizottság elnök­sége részéről ,kérettem fel, ha azonban a t. ház többsége ezt ellenzi, akkor igen természetesen, a tárgyalás után fog az átküldés eszközöltetni. (úgy van, ez a rendje.) Deáky Lajos. T. ház ! Az elnöki kérdés és enuntiatióhoz neke­m is van szóm. Deák Ferencz képviselő úr azt indítványozta, hogy ezen tárgy a holnapi ülésben tárgyaltassék, mire Madarász képviselő úr indítványától elállt. (Közbeszóllá­sok : Ezen már túl vagyunk.) Elnök: Bocsánatot kérek, én igen világosan tettem fel a kérdést, hogy holnap vagy vasárnap délutáni-e é­s a t. ház többsége holnap kívánja az ülést tartani. Egy­éb tárgy nem lévén, az ülés egy óra felé eloszlott. A „P. Napló“ távsürgönyei. Bécs, május 31. A mai „Neue Frem­­denbl.“ közli az alsóház felirati tervét. A tervezet bírálja a­ siszk­ozás időszakát, re­ményit, hogy a magyar koronaországok­­ irányában a viszonyok rendezésére szeren­csés megoldás jövend létre; hangsúlyozza a ház azon kötelességét, hogy az alkal­mat a viszonyok rendezésére készséggé kell felhasználnia; a kir. tanács alkot­mányszerű jogaira nézve hasonló kezes­séget­­kíván ahhoz, mint a minőt a ma­gyar alkotmány élvez. Sajnálja a felirati terv, hogy a hadkiegészítési törvény­­ népképviselet beleegyezése nélkül bocsát­tatott ki, s örömmel üdvözli a miniszter­­felelősségi törvény előterjesztése iránt tett ígéretet. Az egyesületi jog és a sajtótörvény — úgymond a terv — alkotmányos szellemű szabályozást kivánnak. A concordatum­nak alkotmányszerű revisiója elutasíthat­­lan szükségesség. Az akóház a pénzügyi előterjesztésekre a leglelkiismeretesebb figyelmet fordítandja. Ausztriának benn, mint kifelé egyaránt békére van szük­sége. A császári kormány által az európai béke fenntartására tett sikeres lépések ér­tékét fokozza a császárnak azon nyilat­kozata, hogy a visszatarlás minden gon­dolata távol van tőle. Ausztria jelenleg oly forduló­ponton van, mely annak egész jövőjére és léterére elhatározó. Az alsó­­ház azon lesz, hogy nagy feladatait foly­vánt tanúsított loj­alitásával és odaadásá­val oldja meg. Vajda Ausztria összes né­pei azon meggyőződéstől lennének át­hatva, hogy csupán egyesített erővel le­hetséges leküzdeni azon balviszonyokat, melyek már a közel­jövőben sújthatnak bennünket . A felirati viták megkez­dése mind az alsó-, mind a felső­házban hétfőre van kitűzve. Bécs, május 31. A mai „Wiener Abp.“ a Washingtonban levő ausztriai követnek e hó 30-ka éjjelén kelt táviratát közli, mely jelenti, miszerint ott csak annyit tudnak, hogy Campbell értesítései szerint Escobedo május 11­-kén bevette Quereta­­rót,és hogy a mexikói császár fel­tétlenül megadta magát. A legújabb orvosi bulletin szerint Ma­­thild Főherczegnő helyzete megnyug­tatóbb. Berlin, május 31. A követek háza a mai ülésben az éjszak német szövetség al­kotmányát második felolvasás után név­szerinti szavazás mellett 227 szóval 93 ellen elfogadta. Konstantinápoly, május 31. A mai „Levant Hérald“ szerint Fuad pasa a ha­talmak képviselőihez újólag egy körjegy­zéket küldött, melyben a posta összes Hatósági élet. B. G­y­a r­m­a­t, május 26. Megyei közgyűlé­sünk e hó 23 ik..a kerdődvén, 25 óig bezárólag tartott, s ér­deként) tárgyai követke­zők . Azon küldöttség, mely a vál­ozott viszonyok folytán úgy a törvénykezés, mint a közigazgatás körébe tartozó teendőknek lehetőleg czélszerűen miként leendő beosztása és kezelése iránt vala hivatva véleményt adta, kimeríte és a közügyek minden ágára kiterjedő munkálatát bemutatván, ez csak­nem módosítás nélkül elfogad­taték. Lényegesebb pontjai: a törvénykezési szakügyeknek a tör­vényszéki bírák közti beosztása, utasítása a bí­ráskodó tisztviselőknek, hogy az eléjök hozott peres ügyeket mindenekelőtt barátságosan ipar­kodjanak elintézni, s elv legyen: a feleket a fö­lös költs­égektől, mi az eddigi rendszer mel­lett olyannyira divott, úgy a tárgyalások mint a végrehajtás alkalmával, felelet terhe alatt, megkímélni, az árvák vagyonát járá­sonként újból leltározni és biztosítani ; mi végből a szolgabirákhoz, szintén járásonként kisegítő bizottsági tagok neveztetőnek; a köz­ségekben előforduló kisebb panaszok és peres tárgyak a 36 kj törvény értelmében a helybeli elöljáróság által intéztessenek: a községi költ­ségvetés az érdeklett lakosok választmányának hozzájárultával készíttessék stb., miknek köztu­­domásra hozása a néphez magyar és illetőleg tót nyelven intézendő filhivások utján történendik. A járási tisztviselők kötelesek egy közgyűléstől a másikig az általuk végzettekről, vagy az okok­ról, melyeknél fogva a végrendettek foganata el­maradt, jelentést tenni. Első- és másod­ alispán je­lenték az újonczállítás folytatását és befejezését; a szám azonban az összeirtakból, sok hadköteles­nek elő nem tett állíthatása miatt teljesen betölt­ve nem lévén, a hiányoltak nyomozandók, vagy ha ez czélra nem vezetne, a hézag az illető köz­­ségekbeli már egyszer sorozás alá került hadkö­teleseknek újból sorozás alá vétele által inditvá­­nyoztatok pótoltatni; mi azonban, némelyek sze­rint rész­vért fogna a népben csinálni; e végből a minisztérium e részbeli utasítása veendő igénybe.­­ Azon kérdés: házasodhatnak-e a hadkötelesek tetszésök szerint, vagy nem, némi vitára adott alkalmat. Voltak, kik álliták, hogy ez egyéni jog lévén, a hadkötelezetteknek is föl­tétlenül megadandó, míg mások helyesen utalá­­­ak arra, hogy itt az államnak joga van korlá­tokat szabni. Egyébiránt úgy tartom ezen kér­désnek elhatározása nem az egyes hatóságok, ha­nem kizárólag a minisztérium körébe tartozó dolog, már csak annálfogva is, mert különben a honvédelem szervezése tekintetében ily igen lé­nyeges pontra nézve lehetetlen volna az annyira szükséges egyformaságot elérni, itt tehát ismét egyszerűen a honvédelmi miniszter utasítása volna kikérendő. A gyűlés első napján Veres Pál azon indok­ból, mert találkoztak megyék, melyek a parla­­mentáris kormányzat elvével össze nem férő ha­tározatokat hoztak (ilyen Szatmár is), és melyek a nagynehezen újból kivívott felelős miniszté­rium eljárása iránt előleg kellő bizalom hiányát tanúsítván, annak teljességgel nem kívánatos zsibbasztására vezethetnének, indítványt­­on nyilatkoztassa ki Nógrád megye, hogy semmiféle ily felszólítást figyelembe nem vesz, hanem a mi­nisztériumban teljes bizalmat helyezvén, e bizal­mával mindaddig támogatandja, míg ellenkezője okot nem lát. Indítványa általános pártolásban részesült; mivel azonban több oldalról felhoza­­ték, hogy ezen indítvány (melyre a szatmári ha­tározat látszott indokul szolgálni) idő előtti azért, mert azon határozat némely lapokban talán ol­vasható volt ugyan, de e megyéhez még nem ér­kezett, s igy til­akovásunk ellett­e egészen fölös­leges gyanánt tűnhetnék fel, az indítványt tevő ebbeli indítványát a mondott okból visszavevő. A gyűlés 2-dik napján bemutattatának azon kü­döttségek jelentései is, melyek a hivatalos iratoknak átvételével lőnek megbízva. Földet Nógrád a királydombhoz a nógrádi vár teréből küldő, diszlovas, saját költségén, három megy, ezenfelül a koronázás ünnepélyére számos tagnél álló küldötts­ég, jelölteték ki. Egy 1663-ból való megyei zászló is be lesz e megye részéről ez alkalommal mutatva. Végre megemlítem, hogy már előbbről felhozat­ván, hogy a törvényszéki bírák száma 11 tag he­ly­ett, tízzel,hiányosan jön a tisztválasztás alkalmá­val betöltve, mely hiány annál érezhetőbb, mert az ügydarabok sokasága miatt a jövőre még 12-dik tag megválasztása is szükséges lesz; a tizenegye­dik bírói állomásnak mielőbb leendő betöltetése határozatba ment, mely végből a jelentkezett há­rom egyént, mint jelölteket, főispán ur ő magá­­nak, ezek közül egynek leendő kinevezése vé­gett, haladéktalanul felterjeszti. Katonáink, kik nehány hét óta — mintegy 400 főnyi — itt,tanyáznak, oláh legénység; s mindamellett, hogy szépen és csendesen, s a tisz­tek és altisztek is illemesen viselik magukat, kicsiny, s ez idő szerint ínséges városunkra néz­ve mégis oly teher, melytől menekedhetni álta­lános közóhajtás itt Csalomjai, főiskolai tanár tolmácsolá, mire , amlga számos éjjentől kisért ékesszóló beszédben felelt, meg­­­­köszönvén a nyílt, őszinte, férfias fogadtatást, és egyszersmind biztosítván a polgárságot, hogy­­ „az alkotmány nélkül élni nem tudó székely“­­ mielőbb megnyeri, mit oly régen óhajt. Tegnap a tisztelgők hosszú sorát fogadta ö­nmaga: az egyházak, hivatalok, iskolák, testüle­tek, birtokosság stb. küldöttségeit, mindnyá­jan üdvözletére remény­kedtető választ adva. Majd a hivatali helyiségeket, kórházakat nyilvá­nos épületeket stb. látogatá meg, s különösen a városházán és a székhivatalnál hosszas ideig mu­latott, úgy halljuk, ez utóbbinál többek közt, így nyilatkozott: „Elvárom a tisztikartól, hogy kötelességeit a leghívebben teljesíti minden te­kintetben, s az ügyeket oly rendben tartja, hogy bármely pere­ben következik az új hivatalnokok helyökbelépése, az átadás minden fennakadás nélkül fog megtörténni.“ Hozza Isten mihama­rább ez időt ! A tegnap végzett ünnepélyt holnap egy ur fogja követni, akkor tartja ugyanis a helybeli ref. egyház második papja, I. P­é­t­e­r­f­i Ká­roly ur kibucsútását, 52 évi hit­szolgálat után a méltán megérdemlett nyugalomba lépvén. Az­ egy­­ház tisztelete és szeretete kiséri a szószékről alá­­szálltában is azt, kit oly hosszú időn keresztül szerettetve, tiszteltetve látott fellépni. Ma veszszük azon örvendetes hirt is, hogy az alkotmány teljes helyreállításának első lépése immár nálunk is elkövetkezett, M­i­k­ó Mihály, országgyűlési képviselő neveztetvén székünk főtisztjéül .Hozza Istent mielőbb körünkbe,­ hivzá ő is magával a törvényesség rég óhajtott uj kor­szakát ! 1-1* panaszait recspitulálja, és Görögorszá­got a súlyos következményekért felelőssé teszi. — Versecz városa tiszt­újítása kö­vetkező eredménynyel ment véghez : polgármes­ter let Dániel László; városi főbíró Novakovics Emil; városi főkapitány Czvetkovics Sándor; főjegyző Lucich István; főügyész Paszt Vilmos. Marosvásárhely, máj. 25. Tegnap és tegnapelőtt örvendetes két napja telt el váro­sunknak. E hó 23-kán, lovasbanderium nyomában a kocsik hosszú sora robogott fel városunk pia­czára. Az első kocsiban az erdélyi kir. biztos, gr. P­é­c­h­y Manó­s nagyméltósága ült. Midőn a Szék határát átlépte, Maros­szék főtisztje fogad­ta; idébb a maros­széki birtokosság, gr. T­ol­dal­a­g­i Mihály szólván nevében, a város ha­tárán felállított diadalkapuval pedig főbiránk, F­e­k­e­t­e József üdvözlé. Erdély egy részét­átogatja meg ő amaga, s ez útjában érinté­ váro­sunkat is. De örömmel is fogadtuk, mert benne látjuk azt, kiben reménykedhetünk, hogy teljes alkotmányosságunk mielőbbi helyreállítása végre valahára meg fog valósulni. Nemzeti szín zászló engett minden házon, fényesen világlott minden ablak, s a katonai zenekar lámpásos négyszöge és a polgárság szép fáklyásmenete, roppant so­rságtól körülvéve, állott meg este ő­nmaga szól­­ása előtt. A polgárság érzelmeit —­ az utczára lejött kir. biztos ur előtt — Szász Béla, ref. Zarándmegye, Ácsova, máj.24-én. Zarándmegyének uj főispánja Jonesko Demeter május 20 án tartotta székfoglalását, 21-én pedig a tisztujitást. A magyarság, a vele egyesült ro­mán párttöredékkel, bizalommal nézett a tiszt­­újítás elé; bízott abban, kit a­ minisztérium kül­dött ide vérző sebeket gyógyítani, testvériességet helyreállítani s e szerencsétlen, elnyomott me­gyének nyugalmat adni; bízott szavaiban, hogy minden párt felett fog állani, hogy jogot s igaz­ságot fog szolgáltatni. A főispán a párt felett való állást azzal kez­dette meg, hogy egészen a Hodosiu féle párt kar­jaiba vetette magát s az előleges értekezletre csak 2­3 magyart hivott meg, a független ro­mán értelmiségből szintén annyit. Ezen méltány­talan eljárás miatt mind a magyar mind a román független intelligentia felszólalt. A főispán avval mentegette magát, hogy „ő nem tudta, hogy e megyében még más magyarok és románok is vannak; ő csak azokat hívta meg, kiket neki Irodoriu úr javasolt. Ő méltósága elfeledkezett arról, hogy megérkezte után a független magyar értelmiségből 30 —40-en tisztelegtek testületi­leg nála. Fentebbi nyilatkozatával a főispán elkezdette Pipos János szerepét játszani s azt ed­­dig ele következetesen folytatja is. Az újabb ér­tekezletre nagyobb számmal meghívott magya­rok igen szerény kívánalmait a főispán immel ámmal fogadta. A magyarok kívánalma az volt, hogy Jánó Sándor egyik alispán és Kristyory János egyik főszolgabíró legyen. Úgy hiszem, ezt szerény­­elen kívánságnak nem lehet tartani itt e megyében, hol mind intelligentia, mind bir­tok tekintetében a magyarság túlnyomó. A főis­pán Kristyory Jánost magához hivatta az instal­­latiót megelőző estén, s tudtára adta, hogy Jánó Sándort a románok (t. i. a Hodosiu-párt) teljesség­gel nem akarják alispánnak, azonban Kristyoryt hajlandók megválasztani, de akkor egyetlen egy magyart sem tesznek be a tisztikarba. Ő méltó­sága jól tudta, hogy Kristyory János becsületes és jó magyar hazafi, ki nem fogja elvállalni ezen hallatlan ajánlatot. Akkor más combinatióval ál­lott elő, mondta: vállalja el Jánó az első tört­­­ényszéki ülnökséget és legyen Kristyoly főszol­gabíró. A magyar párt ezen ajánlatot elfo­gadta és elfogadták azt az érdeklettek is, tisztán csak a magyarság iránti szeretetből. Május 20-án tehát úgy állottunk, hotty lesz legalább két ma­gyar sarkalatosabb hivatalban, azonban ember tervez, Hodosiu végez. Mielőtt a tisztújításra áttérnék, nem mellőzhe­tem a székfoglalást. A szép számmal egybegy­űlt me­gyei bizottsági tagok a megjelenő Hodosiut kalap­­felemelgetések által előidézett „sze­­reászká“val fogadták. Hodosiu indítványozza és,kinevezi a küldöttséget a főispán meghívására, ő méltósága kardosan, magyar ruhában megjelenik s román nyelven mondja : „Üdvözlöm e megye bizottsá­gát a törvényesség terén;“ azután magyarul és románul megnyitó beszédét és esküjét elmondja. Beszédéből kiemelendő, hogy­­ minden párt fe­lett áll, hogy a többség akaratának hódol (külö­nös logika!) hogy szigorúan ragaszkodik a tör­vényekhez, hogy lelkén hordja e megye anyagi és szellemi haladását, végül élteti a császárt, a hazát és megyét. Beszédét sokszor félbeszakasz­­tották az „éljen“ek és aszetreaszká­k. A főis­pánt legelőször üdvözlé Hodosiu (románul), azu­tán Zakariás brádi ev. ref. lelkész (magyarul), utána Sterca Siulitiu Sándor szól románul, s mindkét részről helyesléssel fogadott beszédében a testvériség szükségét lelkes szavakkal em­elé ki. Maga ügyvéd oláhul különösen figyelmezteti beszédében a főispánt a sebek behegesztésére és alkalmas tisztviselők jelölésére, végül Batter­­nay Attila felhívja a románokat tényleges egye­sülésre. Ezek után a főispán kijelenti, hogy a bizottság működését megkezdheti. Több lényegtelen és szükséges dolog után ki­­emelendőnek tartom, hogy a bizottság elhatá­rozta Batternay Attila indítványára ő Felségének köszönő és a minisztériumnak bizalmi feliratot készítni. Sterca Stulutiu Sándor pedig Hodosiu és Borleának az országgyűlésen követett el­veikért és eljárásukért bizalmat indítványoz sza­vazni. Ez vitára adott alkalmat és a magyarság kijelenti, hogy ezen indítványt nem nemzetiségi­vagy személyi ellenszenvből, hanem elvnél fogva nem pártolhatja. Indítványozta­k Hodosiu által, hogy a minisztérium keressék fel rendeleteinek román nyelven megküldésére is; ez oda módosítta­­tik, hogy e kérelem pártolására az ország minden megyéje szólíttatnék fel. A gyűlés délutáni 2 órakor befejeztetik. A bizottságnak román tagjai egy román hazafi nagylelkűsége folytán a váro­­son kívül levő korcsmában ingyen láttattak el borral, pálinkával egész reggelig. Május 21 én reggeli 10 órakor e méltósága a gyűlést megnyitja románul. A tegnapi jegyző­­könyv román nyelven felolvastatik s azon kité­­e­évé, hogy : „a magyar pártnak egy jelenték­telen része kivételével Hodosiu és Borbeának bizalom szavaz­tatik.“ Jánó Sándor szót kér s kijelenti, hogy nem a magyar pártnak egy jel­­tr­téktelen része, hanem az egész magyarság kive­szi magát a szavazat alól. E nézetet vallja Csi­szár Károly is, mire Hodosiu úr feláll s kér írás­beli felhatalmazást Csiszártól, hogyan mer­t az egész magyarság nevében beszélni, midőn még ő (!) t. i. Hodosin maga sem szokott az ország­gyűlésen pártja nevében szólani. Csiszár ezen In­­terpellatióra kijelenti, hogy­­ a magyarságnak előre megállapított elvei következtében volt bátor nyilatkozni, különben, ha van magyar, ki bizal­mat kiván szavazni említett követuraknak, álljon fel és nyilatkozzék. E beszédet a magyar párt­nak minden egyes tagja helyesléssel fogadta. Ezen Vitás tétel a magyarok kívánsága szerint módosittatik s a jegyzőkönyv hitelesíttetik. A főispán a tisztujitáshoz fog, majd minden candi­­datióba egy románt és két magyart tett. A román bizottsági tagokkal egy éj alatt oly csodálatos és megfoghatlan változás történt, mit mi nem csak nemzeti lelkesültségnek, hanem a pálinkának is tulajdonítunk. Szemtanúi voltunk, hogy a román bizottsági tagok négy ember intésére mint válasz­tották meg azon provisoriumbeli tisztviselőket kézifelkiáltással, kiket a főispán Hodosiu úr aján­latára candidált, s kiket a bizottság legnagyobb része még névleg sem ismert; szemtanúi voltunk és elszomorodtunk, látva a magyarok higgadtsá­ga­ és nyugodtságával szemben a románoknak­­ ingerültségét és fanatismusát a magyarok ellen. A románok kénytelenek bevallani, hogy a ma­gyarság sokkal higgadtabban s férfiasabban vi­selte magát most, mint 1861-ben; de az igazság kívánja bevallanunk, hogy a románoknál e rész­ben igen nagy hátraesés történt s a jelen válasz­tásnál sokkal indulatosabban viselték magokat, mint 1861-ben. A tisztikar névsora ez : I. alispán Hodosiu Jó­zsef (paduai jogtudor, provis. hivatalnok, orsz. képviselő és idegen.) Il­od alispán : Francu Amosu (prov. és idegen). Törvényszéki ülnökök: Giorgiu Secula (prov. és idegen), Veress Antal prov. Motiu Joane (prov. és idegen), Joane Co­­seriu (prov. és idegen). Árva tvszéki ülnökök : Vaszilia Paguba (prov. és idegen), Körösy Sán­dor (prov. főjegyző), Borb­á Zsigmond (orsz. képviselő, prov. és idegen). Aljegyzők : Borrha Sabbas és Candrea prov. és idegenek. Főügyész: Francu János (prov. és idegen ) Alügyész : Cri­­sianu Nicolae (prov. és idegen.) Főszolgabirák : Sterca Siulutio Sándor (prov.), Pap Togyer egé­szen idegen, Bihar megyéből kicseppent prov. esküdt, különben híre szerint a főispán rokona s csakis az ő buzgó ajánlatára választotta meg a bizottság.) Főszolgabirák : Papu László, Moldo­­ván Giorgiu , Pappu Dániel, Gaboru Dániel, mind prov. esküdtek: Papu Gratián, Tallosiu Constantin (idegen), Pietsch József, Cuteanu Da­­nila (mind prov.) és Hollaki Árpád. Pénztárnok: Pietsch Antal (prov.) Számvevő: Söpkéz Hen­ -­­rik (prov.) így áll a tisztikar. Pipos alatt volt egy ma­gyar szolgabiró, most egy sincs. Ma­gyar tisztviselő összesen három, s ezek között egy nem provisoriumbeli. Jánó és Kristyory megköszönve a méltóságának a bizalmát, mely­­lyel őket candidálta, lemondottak minden hiva­­talvállalásról, miután az első ülnökséget és fő­­szolgabiróságot nem nyerhették el (noha meg volt igérve), mert nem akarták magukat az utol­só esküdtségig candidáltatni. Egy szintén ta­pintatlannak találja több magyar a főispán úr azon eljárását, hogy noha ők többszörösen kije­lentették, hogy hivatalt vállalni teljességgel nem akarnak, őket mégis elég gyengédtelenül min­den poletia candidálta. (­ méltósága a magya­rok és románok egy részének azon kérelmét, hogy egy, e megyebeli fotrányt, családos apát, hivatalképes egyént candidatióba tegyen, vissza­utasította, kijelentvén, hogy csak azt candidálja, a kit akar. Ő méltósága, mint Deák-párti főis­pán oly párttal­ egyesül­, mely az 1848-ki törvé­nyek ellen él,a szebeni 1863/4. törvények mel­lett harczol. O méltósága a testvériség igéivel ott a megyébe és azon három magyart, kit meg­válaszoltak,­Sterca Stulutiu Sándor, és Pappy László szolgabiró urak közbenjárásának köszön­hetjük. O méltóságának el kell ismernie, hogy e két szolgabiróban több a testvériség, mint önma­gában. 0 .­­ 1-­­ Hodosiu és Borlea urak elhatározták, hogy megyei tisztviselői és képviselői fizetésüket is fogják hozni. Hat éve, hogy e megye tökélete­sen a románok kezén van, s ők legkisebb mél­tánylásai sem voltak a magyarok iránt; ezt jó lesz a nemzetiségi kérdés megoldásánál figye­lembe venni. Hogy e megyének fele, ha nem több, a magyarok birtoka, hogy intelligenciánk számosabb és erősebb: ez nem a mi hibás­*, s kérjük román testvéreinket, hogy ebből ne csi­náljanak nemzetiségi kérdést. Különben éljen a testvériség ! Hollaki Imre: Szombathely városa tisztújításának eredménye : Városbiró Jenik Imre , főjegyző Gyük Sándor, aljegyző ifj. Kránitz József, fő­ügyész Kronecker József, alügyész Eredics Fe­­rencz, pénztárnok Schaffer József, ellenőr Hut­ter Ferencz. Győr, máj. 29. A városi tisztválasztás to­vábbi folyamában tegnapelőtt, tegnap és ma, szó­többséggel megválasztanak. Főjegyzővé dr. Kautz Gusztáv, volt id. megyei főjegyző, jelen­leg a „Győri Köscsöny“ szerkesztője, aljegyzővé Halma Ferencz eddig is az, törvényszéki jegy­zővé szintén az, főügyészszé Probszt Ferencz 61-ki, levéltárnokká Visky József eddigi, felek­­biróvá Egerváry József eddigi, számvevővé Stef­­fanics Dénes eddigi (felkiáltással), számtartóvá Frischmann Ignácz eddigi, főorvossá dr. Lum­­nitzer Károly eddigi (felkiáltással), sebészszé Ofner József, mérnökké (felkiáltással) Tóth Ká­roly eddigi, főhadnagygyá Feldinger Gusztáv, nádorvárosi hadnagy, újvárosi hadnagygyá Fisch­­­bach Károly, szabadhegyi hadnagygyá Szauter József. Ekképen a tisztválasztás hat napi erős küzdés után befejeztetett. Az eredmény a magát szabadelvű pártnak elnevezett ellenzékiek javára ütött ki, mert csak azok választottak meg, a­ki­ket ezen párt tűzött ki, vagy legalább részben gyámolított. Különben a tisztikar nagyobb része nem politikus egyéniségekből,hanem inkább csak hivatalnokokból áll, a városi hatóságnak erősebb ellenzéki színezetét jó­formán a 100 tagú kép­viselő-testület máj, 31 év bekövetkező választá­sának eredménye fogja megadni, melybe a mi­niszteri pártból csak kegyelem útján fognak né­melyek bejuthatni, ha ezek is jobbnak nem ta­lálandják ily körülmények közt a törpe­­fji­noritás sikertelen szerepléséről lemondani. A bukást főként a sok habí­tás, fegyelmetlenség, személyeskedés és azon, elvileg dicsérendő, de

Next