Pesti Napló, 1867. július (18. évfolyam, 5158–5183. szám)
1867-07-02 / 5158. szám
Jámbor Pál szól a vasútakról, mint felette fontos kérdésről, mely a nemzet életével rokonságban áll. A vasút nemcsak nyers terményeket szállít, hanem viszi az eszmét; a vasutak által érintkeznek a népek, s a szabadság csak e két factor által fog létrejöni, a nevelés s a népek érintkezése által. De a vasút nem elég, s szükséges még a tenger. Három korszak volt hazánkban, III. Béláé, Mátyásé és Nagy Lajosé, midőn tengerünk volt, s mindig nagy volt Magyarország. Különben, ha ma nem az, nem a nemzet, de a kormány az oka, mely a tengerre ment, hogy policziát gyakoroljon a kor eszméifelett; épít vasutakat — de csak ott, hol jó stratégiai pontot lát, vagy tiszteletdíjat reményt, különben ezek felhordásával szónok csak mostani kormányunkat akarja inteni. Szívesen megadja a kormánynak a felhatalmazást, de csak oly feltétel mellett, hogy idegen társulattal oly szerződést ne kössön, mely a fiumei vasúttal versenyre keljen. Összekötni a fiumei vasutat az ország legtermékenyebb részével kell: Bács és a Bánsággal. Ajánlja a kormány figyelmébe a szabadkai vonalt. Végre arra, hogy kinek adják a vasutat kézbe, az állam tartsa-e meg, vagy hazai társulatoknak adassék-e? azt mondja szónok: ,,Jaj annak az országnak, hol a mozdonygépeit idegen társulat tartja, a gép csak akkor forog sebesen, ha jól kenik, csak akkor ér a világpiaczára, midőn már nincs vevő.“ "lista Kálmán. T. ház! Nem akarok a vasutak fontosságáról hosszabban szólani, azt hiszem, azt értjük mindnyájan, hanem csak egyszerűen kívánom nyilvánítani, hogy én a minisztérium határozati javaslatát általánosságban elfogadom, elfogadom az abban kitűzött előleges vonalakra nézve is. — Elfogadom pedig azért, mert azon vonalak mindenikét hasznosnak és ha megépíttetik, az országra nézve jótékonynak tartom. Nem tagadhatom azonban, miként megütközést szült bennem az, hogy ezen határozati javaslatban nem jelöltetett ki azon vonal is, melynek elsősorbani felvétele iránt már 1866-ban ígéretet is tett a képviselőház. — Ezen vonal jelesen a debreczen-nagy-károly-szatmár-szigeti vonal. Tekintve azonban a helyzetet, nem tartanám czélszerűnek, hogy a miatt, mert e vonal hiányzik e javaslatból, ne szóljak javaslólag a többi iránt, nem tartanám czélhoz vezetőnek megakadályozni vagy akadályul szolgálni, a többire nézve oly törekvéssel, hogy ezen vasútvonal bármennyire jogosult lett volna is ezen törekvés most azonnal a határozatba iktattassék. De igenis szükségesnek tartom, hogy a t. ház újabban is emlékezzék meg arról, mit már egyszer elhatározott és többekkel együtt, kik velem e tárgyban egy nézeten vannak, bátor vagyok egy határozati javaslatot tenni le a t. ház asztalára, mely a debreczen-nagy károly szatmár-szigeti vasútvonalra vonatkozik, kérvén, hogy ezt kinyomatni, oly módon napirendre tűzni méltóztassék, hogy legközelebbi összejövetelünk alkalmával, midőn a vasutak kérdése a ház előtt fel fog merülni, ,ezen határozati javaslat is tárgyaltathassék. (Általános helyeslés.) Addig is hivatkozva a képviselőháznak már előbb is említett megállapodására, mind magam, mind azok nevében, kik ezen határozati javaslatot aláírták, s remélem, hogy többek nézetével is fogok találkozni, tiltakoznom kell az ellen, hogy bármely oly intézkedés tétessék Marmaros-Szigetnek a vasúti hálózatba bevonására, mely által a debreczen-szathmár-szigeti vasút, melyet pedig a ház határozata már előlegesert kitűzött, veszélyeztetnek. (Élénk helyeslés.) Határozati javaslat. A debreczen-szathmár-szigeti vaspálya kiépítése tárgyban. » A képv. háznak még a múlt 1866. évi márcz. 22-én tartott 45-ik ülésében el lévén már határozva, hogy „mihelyt törvények alkotására képesítve leend az országgyűlés, kiváló gondot fordítand a ház a debreczen-szatmár-szigeti vasútvonal ügyére, s ennek és ezzel együtt a hazának közös érdekeit netalán sértő vállalatok engedélyezésébe bocsátkozni nem fog.“ Miután a fennebb jelzett idő elkövetkezett, s a debreczen-szatmár-szigeti vasút mielőbbi kiépítése, úgy az állam érdekei által, mint nemzetgazdászati szempontból igényeltetik. Utasíttatik a minisztérium, hogy a debreczenszatmár-szigeti vonal kiépítése iránt az ezen vonalra vonatkozó irományok, kész előmunkálatok, részletes tervek, és költségvetések figyelembe vételével a legközelebb törvényjavaslatot terjeszszen a képv. ház elébe. Pest, junius 26. 1867. Beadják : Domahidy Ferencz s. k„ Válly János s. k., Széky Péter s. k., Herczeg Odescalchy Gyula s. k., Szuksics Bódog 8. k. Farkas Elek s. k. Véghsy Gellért s. k. Varga Antal s. k. Lukács György s. k. Tisza László s. k. Szakál Lajos s. k. Boros Pál s. k. Ujfalussy Lajos s. k. Tisza Kálmán s. k. Várady Gábor s. k. Szaplonczay József s. k. Kiss Lajos s. k. Eszterházy István gr. s. k. Károlyi Ede gr. s. k. Maróthy János s. k. Stoll Károly s. k. Damaskin János s. k. Simonyi Lajos s. k. Podmaniczky Frigyes s. k. Ruttkay István s. k. Madarassy Mór s. k. Varró Soma s. k. Beliczey István s. k. Zsitvay József s. k. Nyáry Pál s. k. Salamon Lajos s. k. Vecsei Oláh Károly s. k. Mihályi Péter s. k. Prugberger József s. k. Kovács László s. k. Berde Mózes s. k. Radics Ákos s. k. Mocsonyi Sándor s. k. Hodossin József s. k. Románia Sándor s. k. Varga Flórián s. k. Babes Vincze s. k. Thury Gergely s. k. Oláh Miklós s. k. Pap Simon s. k. Lator Gábor s. k. Patay István s. k. Rozer Miklós s. k. Nagy , Ignácz s. k. Böszörményi László s. k. Keglevich Béla gr. s. k. Ráday László gr. s. k. Mocsári, Csiky, Ivánka elállnak. Vass Sámuel gr. óhajtja, hogy a minisztérium javaslatába vegye fel , hogy országos költségen fognak a vasutak építtetni; neki felette fontos okai vannak, hogy ezt kijvánja. * Ivánka nem szólott volna, ha Jámbor Pál felhozza a kérdést; szó sincs róla, hogy más költségre menjen a dolog, mint országosra: pártolja a mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból helyes miniszteri előterjesztést. It a dik saját javaslatát, minthogy a minisztériuméban úgy is bennfoglaltatik, s amúgy is a meghatalmazás csakis előleges költségekre szorítkozik, visszavonja. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház a határozati javaslatot általánosságban, részletes vita alapjául? (Elfogadjuk!) Miután ellene úgy sem szólt senki, azt hiszem, a részletes tárgyalásba lehet bocsátkozni. Ráday gr. jegyző olvassa a javaslat első pontját, melyre nézve Kegevich Béla gróf a 2-ik pontnál az iránt interpellálja a minisztériumot, várjon e pontot úgy értelmezi-e, hogy a kiépítés záridejére nézve és az árszabályok időnkénti változtatásának joga fenntartatik-e a kormánynak, illetőleg az országnak ? Mik 6. A kormány a vasutak engedményezésének kérdését úgy érzi, hogy mindig a felelős minisztérium köti meg a szerződéseket az illető féllel, de mindig azon záradékkal, hogy fenntartja az országgyűlés megerősítését. Egyébiránt meg lehet győződve a ház, hogy a kormány mindig csak oly szerződést kíván kötni, mely az ország javára van. A 3-ik pontra Csiky módosítványt indítványoz, mit azonban a ház nem fogad el, mibe Csiky is belenyugszik, azon nyilatkozattal, hogy hiszen volnának okai módosítványának igazolására, de elhallgatja, látván a ház türelmetlenségét. Radics : A szeged-fiumei vasút alatt egyszersmind a.várad-sziszek-károlyvárosfiumei vonalak is értetnek, ennélfogva én szabatosabban kívánnám kifejezni. (Marad a szerkezet.) Borcsányi János nagy zaj közt szólt, oly csendes hangon, hogy lehetlen volt egy hangnak is birtokába jutni. Elnök: Kivánja-e a t. ház a szerkezzetet elfogadni? (elfogadjuk.) Olvastatik harmadszor is a határozati javaslat s az , elnök feltett kérdésére véglegesen elfogadtatik, mit elnök ki is jelent. Jelenti továbbá, hogy a főrendek holnap ülést fognak tartani s Radich Ákos viendi át a ház határozatát. ! Elnök. A t. ház megengedi, hogy ■ ! még némely tárgyat a t. ház elé terjeszszek. Tudva van a t. ház előtt, hogy Kundi Papp Márton, Fogaras vidéki képviselőnek választását a t. ház megsemmisítette. Ebben a tekintetben az elnökség a központi választmányt felszólította egy uj . választásra nézve. Azonban a központi új választmány a. ház elnökségét megkérte, hogy a legjobb akarat mellett is az új választást nem eszközölheti mindaddig, mig a felszóllítás az erdélyi gubernium útján meg nem küldetik, és mig a megsem ’ misítés indoka a központi választmánynyal közölve nem lesz. Méltóztassék a t. ház intézkedni arra nézve, hogy kívánja-e a kimondott határozatot megtartani, vagy , hogy újabban szólííttassék-e fel a közp. bizottmány az elnökség által a kötelessé- I gek teljesítésére, vagy pedig a minisztérium keressék-e fel, hogy a törvényeknek eszközlést szerezzen. Felkiáltások: Újra szóllittassék fel! Elnök: Méltóztatnak ebben megegyezni ? Ennélfogva a központi választmány elnökileg újra fel fog szóllittatni. Kiss Bálint, művész kérvényére vonatkozólag azon kérést intézi elnök a házhoz, hogy a házszabály megkerülésével az ne tétessék ki 3 napig a ház asztalára, hanem vétessék rögtön tárgyalás alá, vagy legfeljebb holnap. Életkérdésről lévén szó, akar-e a ház a házszabályok szi- s goru értelmén tágítani. Károlyi Ede gróf kötelességének tartaná, hogy a kormányt ez ügy felkarolására felkérjék, ha nem lesz holnap illés, mert csakugyan életkérdés, kéri a házat, ne halaszszák bizonytalan időm, t. i. az elnapolás utánra. (Helyeslés.) Jámbor Pál a minisztériumnak eziránt adandó meghatalmazást indítványoz. Az ügy holnapra tűzetik napirendre. Elnök a ház akaratát véli eltalálni, ha azt ajánlja, hogy az országgyűlés f. hó 3-tól fogva szüneteljen mindaddig, míg az elnökség által az ülésszak határnapja ismét tudtul nem adatik. Azon idő alatt pedig a bizottságok működő tagjai fizetéseiket hazaadják. Bó n is S. T. ház 1 Arra nézve vagyok bátor felszólítani a t. házat, hogy épen a bizottságokra nézve intézkednék, hogy miután most mindjárt a bizottságok a munkához nem fognak,, és meglehet, hogy azoknak tagjai szintén szétmennek, kívánatos , hogy az illeti előmunkálatokat megkapják, és intézkedni kell arról, hogy ki által fognak értesíttetni a felől, hogy mikor jöjjenek össze. Az elnökségnek kell intézkednie arról, hogy például az igazságügyminiszter úr által előterjesztett törvényjavaslatok azon bizottsággal tüstént közöltessenek, mert a tagoknak előre kell készülniük a tárgyalásokra, melyek különben nem történhetnéének meg. Zsedényi Ede ajánlja, keressék fel az elnök, hogy a körülményekhez képest rendelkezzék. Tóth Vilmos azon megjegyzést teszi, hogy ne mondja ki a ház előre, mikortól fogva szünetelend, várja be a főrendek erre vonatkozó határozatát. A főrendeknek nem lehet e tekintetben praejudikálni, és nem mondhatja ki az alsóház, hogy a felsőház július 3-tól kezdve szünetelni akar. Lónyay M. Ha ezt nem mondhatjuk is ki, az nem akadályozhatja azt, hogy t. elnökünk által tett megjegyzés a jegyzőkönyvbe be ne jöjjön, hogy t. i. azon küldöttségek, melyek a szünetelés alatt munkálkodni fognak, napidijakat kapnak (Helyes!). Az ülés a jegyzőkönyv szerkesztése végett felfüggesztetett. Ismét megnyílván, a jegyzőkönyv olvastatik s hitelesíttetik. Elnök még végül ezen indítványt tett szi, hogy a Szünidő alatt azon bizottság, mely az országgyűlési terem akusztikája iránt már ki van küldve, az e tekintetben még mindig szükséges javításokat megtegye. Kér egyszersmind meghatalmazást, hogy az erre szükséges költségeket a pénztárból utalványozhassa. Legközelebbi ülés július 2-án 12 órakor délben, kormányjavaslatok a birodalmi tanácsban. III. (R. J.) Az eddig tárgyaltakon kívül még két javaslat fekszik előttünk, a ha az eddigiek csak közvetve másodrendben érdekeltek bennünket, úgy a jelen kettő közvetlen érdekkel bir reánk nézve is. Szól pedig az egyik az 1861-ki februári alkotmány megváltoztatásáról, a másik a delegátiókról. A februári alkotmánynak kiindulási pontja volt a jogeljátszás elmélete, s így már alapjában jött összeütközésbe a magyar alkotmánynyal, melyre ama fonák tán alkalmaztatott. E kettő összeférhetlen, dilemmatikus viszonyban volt egymással, egyik tétele kizárta a másik lehetőségét, s ennek kiegyeztetését czélozzák az eszközölt módosítások. Az eszközölt módosításoknak pedig három főmomentumát különböztethetni meg : I. Azon országok complexumából, melyekre nézve a februári alkotmány törvény erejével bir, Magyarország és társországai kiszakittattak. 2. A szűkebb birodalmi tanács eszméje elejtetett. 3. Az alkotmány szövegébe a delegátió általában felvétetett. • Változtatást szenvedtek ehhez képest a következő §-ok: az 1., 3., 4., 5., 6., 10., II. , 14. és 19 dik §., mint melyek a birodalmi tanács alakításáról, hatásköréről, illetékességéről és eljárásáról szólanak. A fentebb elősorolt három főmomentumhoz képest nevezetesen minden pontban ezen szó, „birodalom” oda módosíttatott, hogy „a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok“ ; úgyszintén a 6-dik pontban a képviselő tagok száma az egyes országok szerint számláltatván el, a magyar korona országai kihagyatnak, s ehhez képest a 343. tagszám leszállittatik 203-ra, s végre még bevezetésül felszámláltatnak az egyes országok és királyságok is név szerint, melyeket a birodalmi tanács képvisel. Ez a változtatás lényeges része, a többi csak, mint ennek következménye tűnik fel, ugyanis a 11. és 12. §, a birodalmi tanács hatásköréről szólván, az eredeti első szöveg három megkülömböztetést tesz: 1. Vannak először oly ügyek, melyek az egész birodalmat (a febr. alkotmány értelmében) közösen illetnek, s ezek a tágabb birodalmi tanács hatásköréhez tartoznak. 2. Oly ügyek, melyek csak az örökös tartományokat illetik közösen, s ezekre nézve kompetens a szűkebb birodalmi tanácsszéknek megfelelő közös ügyei a magyar korona országainak is vannak, s ezek a magyar országgyűlés hatásköréhez tartoznak ; végre 3. oly ügyek, melyek az egyes tartományokat külön illetik, s ezekre nézve a tartománygyűlések illetékesek. A Beust-féle módosítás szerint a szűkebb és tágabb birodalmi tanács közti megkülömböztetés nem létezik, hanem vagy egyszerűen birodalmi tanács a Lajthán túli örökös tartományok számára, melynek competentiáit egy részről az egyes tartománygyűlések számára fenntartott, más részt a delegátiók elé utasított ügyek szorítják meg, s így a delegátiókról szóló törvényjavaslatot mintegy az alkotmány kiegészítéséül kell tekintetünk. Ezen javaslat egészen a magyar országgyűlésnek ugyan e tárgyban alkotott törvényére van alapítva, mi már az ez ügyben alkalmazott paritási elvnek szoros következménye, azért ennek ismertetése feleslegesnek látszik. Ha már most átgondoljuk mindazt, amit mondtunk, s ítéletet akarunk magára Nemzeti színházi nyugdíjintézeti közgyűlés. Választmányi éves jelentés az 1807. junius 23-án tartott nyugdijintézeti közgyűléshez. Tisztelt közgyűlés ! Mielőtt a kormányzó választmány a múlt évi September 1 én tartott közgyűlés óta történt működéséről , az alaptőke mikénti állásáról, annak befolyt, és be nem folyt kamatairól, az évi jövedelem és kiadásról hivatalos kötelsége szerint jelentést tenne, örömét fejezi ki a felett, hogy a nyugdíjintézet ügye iránti érdekeltség ily szép számmal gyűjti egybe a nemzeti színház nyugdíjképes tagjait. Ez érdekeltség, mintegy újramutatása annak, mennyire szivén hordja minden egyes tag az intézet érdekeit — s ebben a választmány jövőre hasznos eredmények csiráját látja rejteni. A fent emlitett múlt évi közgyűlés óta — egyetlen rendes nyugdíjazás történt — ugyanis : Gobbiné Mária asszony, működésre képtelenné vált kardalnoknő, a nemzeti színház intendánsának, méltóságos Radnótfáy Sámuel urnak ajánlatára, 30 évi szorgalmas szolgálata után életfogytiglani nyugdíjba helyeztetett ........................................ 403 ft 20 kr. Segélyeztelek es év alatt : Turek Károly elhalt zenekari tag özvegye, és ezúttal utóljára Hanisch Ferencz szintén volt zenekari tag özvegye, ezúttal utoljára....................................... 60 Janauseh József szintén volt zenekari tag özvegye és árvái egyszer mindenkorra .... Gönczy Sámuel volt színházi súgó özvegye és 4 kiskorú árvája ez évre . 100 ft. És igy rendes nyugdíj és segélyezésekre kiadott a választmány ez évben.................................. 693 ft 20 kr Esetleges jövedelme volt ez tív alatt : 1-ször. Néhai Cseh Ferencz, Szathmármegye első alispánja végrendeletileg hagyományozott 2 szór. A pestmegyei első takarékpénztár folyó év április 3 -án tartott közgyűlése alkalmával adományozott....................... . 200 ft. 3 szór. Néhai Macskovics József, szabadkai törvényszéki ülnök, végrendeletileg .... 52 ft 50 kr. 500 ft. Összesen tehát 752 ft 50 ft. Minthogy azonban az ily esetleges összegek az alapszabályok értelmében tőkésítendők, s nyugdíjazás, vagy segélyezésekre ezeknek csakis kamatai fordíthatók, a fentebbi 693 ft és 20 kr terheül marad az intézetnek. A választmány pénztárnokét, tek. Rudnyánszky Béla urat, az intézet fennállása óta begyűlt alapítványok — évekhez kötött ajánlatok, egyszer mindenkorral adományok, végrendeleti hagyatékok, szóval minden, az alapítás óta az intézet részére befolyt összegek, és azoknak különböző kamatjövedelmei kimutatására szólítván fel — kiviláglott, hogy az intézet alaptőkéje 1862. április 17-én, midőn azt választmányi tag Somssich Pál és Feleki Miklós jelenlétében Vezerle János pénztárnok úrtól átvette, mint azt az aláirt hiteles resignatorium mutatja, voltban fekszik, s így nemhogy az intézet tőkéje fo- ■ gyott volna, sőt inkább itt ■ is 683 ft 29 kv. többlet van. fl Az igaz, hogy e kamatok jelenben mit sem jövedel- l meznek, hogy hátrányára vannak az intézetiek, de a választmány gondoskodik azoknak mentes hamarábbi behajtás írói és jövedelmezővé tételéről. Az intézetnek évi öszszes jövedelme, ide értve a színházi 2 százték, utalvány és kívitetes pénzeket. ............................... 9,584 ft 97 kr. Évi összes kiadása pedig ....................................12,183 ft 52 kr. és itt kedvezőtlen különbségül mutatkozik. . . . 2,598 ft 55 kr. A választmány fájdalmas tudomásul vette, hogy az utolsó évek mostoha viszonyai a mi szegény intézetünket is ily érzékenyen sújtották, és a kamathátralékok miatt tőkésíteni kellendelt összeg — ha kevés időre is — ily csorbát szenvedett; nem is akar vigaszt keresni abban, hogy a közelebbi mostoha viszonyok egyeseket épen úgy sújtottak, mint általában minden, nemcsak a miénkhez hason természetű közintézeteket, de még a biztosító és takaréktársulatokat is , hanem erélyesen utasította pénztárokát, ki egy személyben jogképviselője is, hogy a kedvezőbbre fordult viszonyok alkalmát felhasználva, haladéktalanul szorgalmazza a hátralékok behajtását, lelkükre kötvén az illetőknek mindenekfelett az intézet kedvezőtlen állását, s hol ez nem használna, ott a törvény szigorával lépjen fel. Azon hiányzó összeg pótlására pedig, amely a rendes évi jövedelem, és a fennálló évi kiadás közt mutatkozik, elhatározta: 1 er. Minthogy az alaptőke jövedelme, vak,mint ma, úgy később még inkább nem felelend meg azon mértékű nyugdíjaztatásoknak, melyek ily nagy személyzetű nemzeti intézet tagjai közt időről időre előfordulhatnak : elhatározta egy folyamodványban az illető minisztériumot tisztletteljesen felkérni hogy 1.egyes pártolása ált.. a megyék főispánjainál odahasson, hogy ez alaptőke gyarapítására szétküldetni határozott gyűjtéstek kedvező eredményt idézhessenek elő. 2-or. Az érintett indoknál fogva ugyancsak megkérni a minisztériumot, hogy a volt helytartótanács által függőben tartott, de ítéletileg el nem döntött Szentgyörgyi és Verebélyi ingatlan hagyatékot— a hagyományozók kifejtett akarata szerint,— intézetünk javára kegyeskedjék eldönteni. És végre : 3 év. Amíg ezen bizton remélt tőkék jövedelmezővé tétethetnének, tiszteletteljesen felkérni a minisztériumot, hogy az évi hiánylatot közvetlen fedezni kegyeskedjék. A választmány ily eljárás által nemcsak az évi szükségletet reményt fedezhetni, hanem egyszersmind oly mérvű alapot vél az intézet részére összeszerezni, mely lehetővé tegye az évről évre teljes bizonyossággal várható számos nyugdíjaztatásokat is, mert a míg egyrészről rendes kamatok be nem hajthatása miatt a mindnyájunkra nehézkedett szomorú viszonyokban találhattunk mentséget — úgy másrészről sokkal biztosabbnak tekinthetjük mind politikai, mind gazdászati szempontból a jelen korszakot, hogy sem teljes reménynyel ne tekinthetnénk tervünk valósulhatása, s így intézetünk jobb jövője elé. De míg egyrészről intézetünk szorult állapota az ínséges éveknek is tulajdonítható ugyan, — mely a kamatok behajtását lehetetlenitő — másrészről szolgáljon felvilágosításul azon tudat, hogy folytak volna be bármily pontosan a kamatok — ez állapot mégis bekövetkezett volna — miután az alaptőke jövedelme nincs arányban az alapszabályig elrendelni kelletendett nyugdíjaztatás követelményeivel. És ha itt netán azon ellenvetés eshetősége merülne fel, hogy a választmány tán a rendes nyugdíjakon felül, segélyezésekkel terhelte volna a pénztárt — szükségesnek véli felvilágosítani közgyűlést anól, hogy 1862. április 1-jétől ú jellen 1867. jun. 23 -áig a minden gyámol és kenyérkereső férj nékül maradt özvegyek és árvák szenvedései enyhítésére — fájdalom, nem úgy, mint saját érzülete kívánta volna, hanem, nagyon is rideg, és valóban filléres adományokkal járulhatott, mert 11 özvegynek és 22 árvá- nek 5 év lefolyása alatt összesen 1114 ftot utalványozott, és így 33 egyénnek alig jutott fejen- s ként 33 ft. Sőt az összes segélyezés is az intézet fennállása óta, és így 15 év alatt — beleszámítva Fáncay Lajos özvegyének 1855. jan. 1 járóll szóló évi 210 ft segélyezését, mely egy magaz ideig 2415 ftot tesz — összesen 3415 ft, mig ellenben a színházi rendes kézszáztélit, büntetés és utalványok összegét, a tőke rendes kamatjaival együtt, 87,353 írt és 82 krig, a rendes nyugdíj vette igénybe. Tapasztalván továbbá a választmány, hogy azon kegyes végrendeletek, kik jótékony nemzeti intézetek ápolása által emléküket az utókor előtt is megörökitni kívánják — kegyes végrendelkezésükben a nemzeti színház alaptőkéjét gyakran a nyugdíjintézet alapjával azonosítják — elhatározta a választmány, anélkül, hogy a nemzeti színház érdekeinek ártani kívánna a hírlapok útján a két intézet közti különbséget körvonalazni és a nagy közönséget értesíteni arról, hogy a két intézet, habár testvér is, de mind czéljaiban, mind kormányzásában egészen különálló és független egymástól. És épen itt, midőn a két intézet külön érdekeinek körvonalazásáról van szó, lehetetlen hallgatással mellőzni a mostani intendáns, méltóságos Babnótsay Sámuel úrnak ez intézet irányában tanusított több rendbeli jóakaratát és érdekeltségét — lehetetlen hallgatással mellőzni azon kegyes adományát, melyet a közelebbről elhalt Gönczy Sámuel özvegye és négy kiskorú árvája irányában tanúsított. Ugyanis ő maga az említett özvegynek mindaddig, mig a Gönczy nevet joggal viseli, évenként 80 frtot, négy árvájának pedig 20 éves korukig egyenként 30—30 frtot — s így összesen 200 frtot adományozott az általa alapított színházi segélyalap kamatjaiból, s ennek kezelésére a nyugdíjintézet választmányát kérte föl. A választmány e kérelem, — illetőleg megbízatás teljesítésére kész szívvel vállalkozott, s már az első évre megküldött 200 frt egy részét az illető özvegy és árvák részére ki is szolgáltatta — nem mulasztván el ő magának mind jegyzőkönyvileg, mind magén levélben hálaköszönetet nyilvánitani. 50 ft. 80 ft. ft. Ezen összeghez járul míg Kövesdiné Béer Jozese asszony végrendeleti hagyatéka (mely a Pest városi letéthivatalban van.) ................... és Bónis Pogány Karolina végrendeleti hagyatéka, mely per utján ítéltetett el, s jelenleg behajtás alatt áll......................... Összes érték tehát jelenleg , igy kedvező különbségtől áll.........................21,587 1862-től 1867-ig, és igy 5 év alatt a szabályok értelmében tőkésíteni kellett volna.............................. ez azonban a kamathátralékul felmutatott . . . 1,050 ft kr. 1,050 ft — kr. 109,868 ft 40’/« kr. ft 89 kr. 9,269 ft 299,942 ft 38 kr. kr . 1 Készpénzben . . . 1,913 ft 41*/«kr. Alapítványban . . . 21,320 ft 10 ft Állampapírban . . . 1,228 T 50 Y) Adóslevelekben . . . 63,818 n50n Összesen : 88,280 ft 51%kr. Jelenleg pedig 1867. junius 23 án van. Készpénzben .... 4,962ft2 kr. .Alapítványban . . . 19,908n—3? Állampapírban . . . 1,333n50n Adóslevelekben . . . 71,622v50» Kamathátralékban . . 9,942V38%. Összesen . 107,768ft40%kr. a dologra, s a dolog kezdeményezőire mondani, akkor nem tagadhatjuk meg utóbbiaktól teljes méltánylásunkat és elismerésünket. Az osztrák kormány az osztrák parlamenttel szemben addig ment, ameddig mehetett első megindulásakor, anélkül, hogy túlságos és idő előtti rohamossággal czélhozjutását ne kockáztassa. Nem mint addig, hogy a képviselőtestületnek ne lenne utána dolga; de nem is maradt azon határon belül, melyen , mint elődei megbizonyiták, a legfáradhatlanabb munka és kitartsa is szerecsenmosás. S ezzel körülbelöl a dologra magára is kimondok ítéletünket, mely annyiból áll, hogy semmi esetre sem állítjuk, miszerint a kormányjavaslatok akár szabadelvűség, forma vagy praecisió tekintetéből nem hagynak semmi kiválnivalót, de annyi bizonyos, hogy bő alkalmat és anyagot nyújtanak mindazok megszerzésére és megteremtésére, miért sokáig hiába küzdöttek Lajthán túli testvéreink, st ha most meddő marad az alkalom, akkor bizonyára nem a kormányon múlik, s Beusz nyugodtabb lélekkel vonulhat el a kormányrúdtól, mint Cislaibánia képviselői a birodalmi tanácsból.