Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-01 / 5331. szám
arrogát magának, eszébe hozzuk egy nappal a jelen czikk előtt kiadott számában foglalt, a csehek ellen intézett philippikája ezen szavait : „A dualismus mellett a háromszázados történelem szól.“ Lássa t. bécsi collegánk, mi ezt már oly régen, még akkor ismételve és százszor ismételve mondtuk, midőn a „Presse“ még Lustkandbra esküdött, s szintén csalhatatlannak hitte magát. És nekünk lett igazunk. Most a „Presse“ a hadi budget tárgyalására kiküldött delegationális bizottságot támogatja azon szándékában, hogy a delegatiók hatáskörét ..lehetőleg tágítsa, vonja bele, amit közel ér, az országos képviselőtestületek hatáskörének világos csonkítása mellett is. . Nem recidiva ez ? És hogyan fér össze a korábbi verdictekkel, melyeket a delegátiók „nicht lebensfähig,“ „siket-néma“ stb. intézményére dörögtek oly harmonikus kórusban. Minek tehát ez intézményt terhelni ? Nem mutatkozik-e kívánatosabbnak, hogy első gondja a bécsi delegátusoknak is az országos képviselőtestület legyen, s a delegátiót ne bővítsék a birodalmi tanács rovására. A régi „Presse“ okoskodása szerint a hadügy egészen elvonatnék az országos képviselettől, pedig az 1867. XII. t. czikkben a védelmi rendszernek szabályozása vagy átalakítása egyenesen a magyar törvényhozásnak van Magyarországra nézve fenntartva, e mellett az egész administratió a magyar törvényhozást illeti , közösnek csak az egységes vezérlet, a vezénylet és a belszervezet lévén fenntartva. A törvény eléggé világos, arra pedig nincs szükségünk, hogy csak egy jotát is magyarázzunk bele, ami nincsen benne, vagy származtassunk belőle, ami nem következik. A delegationális intézmény fejlődési képessége nem ez irányban kívánatos, jelesen nem azért van, hogy egy ez alapon gondolt eszményi államgépezethez idomítsuk a magyar-osztrák szövetséget, hanem oda fejlesztendő, hogy a törvényben körülírt viszonyra alkalmazható államgépezet legyen. Nem a viszonyon kell tehát változtatni, nem a törvényt formájából kinyomni, hanem a formát a törvényre szricte applicálni. A bécsi külvárosi újságolvasó közönség tegnap nagy csalódásnak esett áldozatául; volt is nagy mozgalom a finérek, kofák, targonczások, hordárok stb. között. Ugyanis a „Morgenpost," az elsoroltak „Leibjournálja,“ élére e czimet szedette „Az álarcz lehull.“ A jámbor közönség legalább is azt hitte, hogy Ebergényi Julia chanoinesse tett kimerítő vallomást, vagy Troll Péter, Petersilka kedvese tért jobbra, s bevallotta, hogy ő a gyilkos. Nem ez volt Az álarcz a magyar delegátusok arczáról hull le. A veszett fejszének nyelét fenyegeti veszély. A jó bécsi újságok, kiknek csodálatos metamorphosisán (a centralismusból a dualismusba) nyugalmas óráinkban most is gyakran rázzuk fejünket, szerencsésebb időkre legalább is a „Reichs“-minisztereket akarták eltenni, a veszett fejszének nyelét. S most ezek a furfangos magyarok ebből is kiszorítják őket. Interpellálnak, elvetik az álarcot, nem kell nekik reichsminiszter, reichskanzler, mivel nincs a 65-ös elaborátumban. Bizony erre nincsen más válaszunk, mint hogy igaz egy betűig! Hanem az álarczot nem mi vetjük el. Mi követeljük azt, amit a törvény rendel, hogy későbbi félremagyarázásoknak elejét vegyük, az álcrát azok vetik el, akik e jogos és méltányos követelésünkön oly mód nélkül felháborodva kimutatják azt, ami igazán eszünk ágában sem volt, hogy t. i. a „reichs“-minisztériummal csakugyan volt titkos szándékuk és utógondolatuk. A jászsági Deák-párt nyilatkozata. Jelentékeny volt már a legújabb alkotmányos alakulások folyama alatt a Jászságban azon párt, mely a választási mozgalmaktól nagyrészt visszavonult; e párt jelentőségét a birtok és A „ Pesti Napló“ tárczája. Február 1-jén, 1868. Mutatványok a „Diplomatia szövevényei“ czimü munkából (Vége). V. Hogy ezek szerint a porosz udvart a coalitiónak megnyerhessék, Winczinger odenczár által Berlinbe küldetett, hogy ott erre vonatkozólag közléseket, de csak nagyon tartózkodva tegyen, minthogy Poroszország kétszínűségétől tartottak, hogy a titkot Napóleonnak el fogja árulni. Winczingerode utasításához képest csak lassan avatta be a porosz királyt a coalitió titkába, s minden követ megmozdított, hogy őt a fejedelmek ezen közügyének megnyerje. Midőn a fiatal Frígyes Vilmos észrevette, hogy az orosz követ miben sántikál, hévvel szólt Sándor czár iránt, barátságos érzelmeiről, de egyszersmind azon méltó aggályát is kiemelé, miszerint Napóleon csapásainak legközelebbről ő van kitéve, s nem érzi magát elég erősnek oly hatalmas ellenségnek ellenállhatni; s ugyancsak ezzel mentette magát mindig Napóleon előtt is a franczia-porosz szövetségre vonatkozólag az Oroszország csapásainak legközelebbről van kitéve, s nem érzi magát elég erősnek oly hatalmas ellenségnek ellentállhatni.A mindkét részről ajánlott segítségre nézve pedig mondani szokta, hogy a segítség későn érkezhetik, s mielőtt megérkezik, az ellenség által legyőzve, megsemmisülve, országát vesztheti. Nem sikerülvén Angliának és Oroszországnak ezúttal Poroszországot a coalitiónak megnyerni, miután tapasztalták, hogy Poroszország a coalitió eszméjétől retteg, — az áltatás cselszövényéhez folyamodtak, Poroszországot az által remélvén a coalitiónak megnyerhetni, ha épen az ellenkezőt hitetik el vele, hogy t. i. itt nincs szó semminemű coalitióról. Hogy ebben czélt érhessenek, Anglia a legsajátságosabb, hozzá ugyan méltatlan, de czéljának legjobban megfelelő cselszövényhez folyamodott, midőn arra beleegyezését adta, hogy ez ügyben egészen mellőztessék, hogy t.„ a Poroszországgali alkudozások alkalmával szóba se jöjjön, hogy Oroszország színlelje, mintha Angliával nem volna szövetkezve, s Poroszországot mindössze is csak oly közbenjárásra szólítja fel, hogy az Európára oly régóta nehézkedő állapotnak valahára már véget vethessenek, egyúttal Oroszország Napóleonnak is felajánlaná közbenjárását azon biztosítással, hogy számára a legméltányosabb feltételeket kieszközlendi az európai hatalmaknál, ha ő is hajlandó lesz azokat elfogadni. Ez volt azon kettős eszköz, melyet kigondoltak, hogy Poroszországot el ne rettentsék, és Napóleon büszkeségét ne ingereljék. Anglia mindenre ráállt, csak hogy Oroszország e közbenjárása által compromittálva, végre is háborúba keveredjék Francziaországgal, ami meg is történt. S ekkép sikerült P i 11 n ek Poroszországot először a közbenjárási szövetségnek, s e csalétek által később a coali- i trónak megnyerni. d) Midőn 1830-ban Belgiumban a forradalom kiütött, s a belgák hosszas habozás után Szász- Koburg Lipót herczeget királyul választották , Angliának érdekében állt Belgium függetlenségét, semlegességét és határának sértetlenségét biztosítani, mit az 1830-iki londoni conferentia biztosított is. Érdekében állt, mert ez által két ország áll őrt Francziaország terjeszkedése ellen; mindenek felett Belgiumnak, az öt hatalom által, és így Francziaország által is biztosított semlegessége; de érdekében állhatott ez azért is, mert a két ország egyesülése, Anglia iparára, kereskedésére, valószínűleg kártékonyan hatott, s talán már érezték I. Napoleon azon nyilatkozatának és jóslatának valóságát: „Anglia, Belgium és Hollandia egyesítése által pótolhatatlan kárt tett kereskedésének. Mert habár lényeges pont is rá nézve, hogy Belgium Francziaországtól elkülönözve maradjon, az mégis igen nagy veszteség, hogy Hollandiával köttetett össze. Hollandia nem birműiparral, következőleg lakhelye leendett az angol iparczikkeknek,melyek onnan roppant mennyiségben áraszthatnák el a szárazföldet. Most azonban Hollandia, minthogy Belgium hozzátartozik, természetesen inkább veszi saját alattvalóitól az iparczikkeket, mint külföldről, pedig Belgium, úgyszólva, egyetlen gyárvárost képez. E felett ha jövőben háború támadna Francziaországgal, Hollandia kénytelen lenne ehhez csatlakozni, különben attól félhet, hogy Belgiumot elveszti. Sokkal czélszerűbb lett volna ennélfogva Belgiumot vagy Ausztriának adni, vagy független állammá tenni, s trónjára egy angol herczeget ültetni.“ Francziaországnak könnyen lehetett volna az ott kitört forradalom kezdetén Belgiumot magával egyesíteni. Azonban a forradalom elhaladása Lajos Fülöp kormányát rettegéssel töltötte el, s e mellett Angliát sem merte megsérteni. S ez az oka, hogy midőn a belgák Lajos Fülöp fiát, Nemours herczeget királyul választották, ez azt el nem fogadta. Vilmos, hollandi király, a conferentia határozatai ellen hatályosan tiltakozott, s tettlegesen is ellenszegült az által, hogy Antwerpen fellegvárát seregével megszállva tartotta. Anglia, Talleyrand titkos sugallatai által rávette Lajos Fülöpöt, hogy fegyveres hatalommal interveniáljon. Miután azonban a Belgium függetlenségét és semlegességét biztosító szerződés leginkább Francziaország ellen volt intézve . Francziaországnak egyáltalában nem állhatott érdekében az ellene létrejött szerződést, saját pénzével és fegyverével érvényesíteni. Mit tett tehát a franczia kormány ? Elámította a népet, az interventiónak fényes kimenetelű vállalat nevet adván. Miután a 24 czikkből álló szerződés Francziaországban, a kormány főbb hivatalnokait kivéve, senki előtt tudva nem volt, a minisztérium helyesen remélhette, hogy a belgiumi expeditió a franczia nemzet harezvágyának hitzelegni fog; hogy ezen vállalatban a forradalmi elvek védelmezését, s a franczia kormány erélyességét fogják látni. S ezen kiszámítás egérxikít*“8-4®* 'ifim lapra a Más részről el kell ismerni, hogy Francziaor Srszágra nézve nem csekély érdekű volt a világnak megmutatni, hogy hősiessége nincs enerválva, s bármely pillanatban képes hősi emlékeit visszaidézni. Ámbár tehát a szándékolt expeditió, diplomatiai szempontból véve, szégyenítő és esztelen volt, de katonai szempontból nem csekély előnyű volt. *; (a9a831i17;4U&SBlv S ezen előny oly fontosnak látszott a franczia kormány előtt, miszerint pillanatig kétkedett Anglia beleegyezésében. Anglia húzta, halasztotta a dolgot, tettetvén, mintha, nem örömest látná a franczia fegyverek diadalát. Pedig ez esetben igen nagy oka volt örülni, miután Francziaország Anglia érdekében fegyverkezett. Amint hogy némi tettetett húzás-halasztás után, Anglia beleegyezése meg is érkezett. E mellett figyelemre méltó volt az angol diplomatia azon kivonata, miszerint a francziák a belgák közreműködése nélkül harczoljanak. Ennek oka volt, mert Anglia nem akarta, hogy a francziák ésbelgák együtt, testvéreiükt zászlók alatt harczoljanak, s ezáltal köztök oly rokonszenv támadjon, mely egy nemzetté öszszeolvadásukat kívánatossá tegye. Anglia jól tudta, hogy a belgák Francziaországot fogják azon gyaláztatásuk okául tartani, ha Antwerpen ostrománál csak nézői szerepre lesznek kényszerítve. Ekkér talált alkalmat a st. jamesi cabinet a francziák gyűlöletessé tételére, és ellenségeket támasztott nekik azokban, kiknek segítségükre voltak. Lajos Fülöp és miniszterei a fslfogást észrevenni vagy nem tudták, vagy nem akarták ; a st. jamesi cabinet czélját elérte. Kármán Pál: ifflvi g .ttítt. értelmiség kiválóbb osztálya kölcsönzé. Téves lenne azonban oly feltevés, mintha ezen osztály, mely már 1848-ban közügyeink rendezésében tevékeny részt ven, most közömbösségből az alkotmányos alakulás iránt, vonult volna vissza. Máshol található e visszavonulás oka, ugyanis az 1848 iki XXV. törv. cz. kerületeink népét a legszélesb alapú választási jogokkal ruházta fel; pártunk törekvése volt e nyert szép jogokat teljes méltányossággal érvényesíteni, mely higgadtabb irány annál inkább szükségesnek mutatkozott, mert a Jászság ily kiterjedésű választási jogokkal tényleg sohasem bírt, s a nép az alkotmányos gyakorlatoktól a 18 évi szünetelés alatt 1rszágszerte elszokott. Ámde az ellenpárt beválthatlan ígéretek és megrótt szövetségek által a helyzetet fokozatosan elmérgesítő, mi annál inkább sikerült, minthogy az említett kiterjedt választási jog kerületünk népének, nemcsak mint a vármegyéknél egyelőre csupán az országgyűlési képviselők választására, hanem az összes kerületi és községi viszonyok újbóli alakítására adatván, ezen kerületi és községi viszonyaink új alakítása a személyes érdekeknek , a tolakodó vállalkozásnak tágas tért nyitott. Előrelátható volt tehát— a miként történt is — hogy a választási mozgalmak zaklatottak és izgalmasak lettek, s oly irányzatok fejlesztettek, melyeket, ha csak demagóg irányzatoknak nevezünk, az ellenpárt iránt nagyon is kíméletesek vagyunk. vá aéjsi (Ilui I Ily előzmények után pártunk a megfigyelés és várakozás állását foglalta el, nehogy erélyesebb fellépése a már hatalomra vergődött egyének elleni személyeskedésnek tekintessék. Azonban figyelésünk legkevésbé szolgáltatott megnyugtató adatokat, és várakozásunk merőben csalódott. A Jászság ugyanis termelő nép hazája lévén, hivatásszerűleg kell kívánnia az államjogi viszonyok rendezését, mert nem is tekintve népünk földadó általi túlterheltetését, s egykor dús és virágzó községeink eladósodását, maga helyzet ujjmutatása int, miszerint termékeink értékesítésében és biztonságában fekszik jövőnk és haladásunk, mi egyedül méltányosan rendezett államjogi viszonyok közt képzelhető. Méltán elvártuk tehát országgyűlési képviselőinktől, hogy jól felfogván érdekeinket, a nemzet összes zöme által melegen óhajtott államjogi méltányos kiegyezésnél tehetségük szerint ők is közreműködjenek, de annál nagyobb jön megütközésünk, midőn képviseltetésünk az országgyűlési baloldal szélsőbb árnyalataihoz szegődött. Sőt saját kerületünkben és községeinkben is az államjogi kiegyezés nagy műve nyíltan gyanusíttatik, s az országgyűlési többség kíméletlenül vádoltatik. Közhasznú megállapodások forgattatnak fel pártérdekből, s hogy a nép minden rétegében terjedjen az izgatottság, a szélsőpárt férfiai rendszeres tüntetésekkel helyenként és időnként dicsőíttetnek. Nem maradhatunk tovább tétlenek ! Bármily kis kör a magyar államban a Jászság, mégis számon kéri a közhaza mulasztásunkat. Értekezve tehát pártunk helybeli és vidéki befolyásosabb tagjaival, elhatároztuk e baljóslatú törekvéseknek üdvösebb irányt adni. E végből f. hó 12-én értelmesbjeink közül számosan gyűltek központi értekezletünkre, melyben a „Jász kerületi Deák-párt“ megalakulása ünnepélyesen kimondatott. Nem választhattunk volna dicsőbb nevet, mert e név korszakot alkot hzánk történelmében, csak e névvel képes jelölni a történész hazánk emancipitiós korszakát, s különben is e névhez negyvenöt éves közpályáján a legtisztább democratiai törekvések, bámulandó bölcseség és szilárdság, s a leglángolóbb honszeretet emlékei fűződtek. Rendszeres programmot közölni egyelőre nem szándékunk, mert az országgyűlési nagy többség elvei, melyekhez híven ragaszkodunk, eléggé kifejtve, ismeretesek. Ki kell mégis jelentenünk, miszerint mi az államjogi kiegyezésben, nevezetesen az 1867-ki XII. törvényczikkben jogok feladását, melyeket nemzetünk törvényesen és tényleg gyakorolt volna, nem fedezhetünk fel, sőt jogok szerzeményét melyeket országgyűlésünk ezelőtt nem gyakorolt, igenis jelentőseket találunk. Kijelentjük továbbá, miszerint az 1867-ki törvények által nemcsak nem látjuk nemzetünk létét veszélyeztetve — mint a baloldal vallja — sőt e törvényeket az adott európai viszonyok között a legüdvösebb intézményeknek tekintjük, melyek által kimerült nemzetünk a politikai ,hullámzatoktól megóvatik és megerősbödik. És e törvényekben oly fejlesztési képességet látunk, mely által hazánk mind államiságban, mind felvirágzásban és jólétben biztos gyarapodást nyerene. Kijelentjük végre,miszerint az 1848. és 1867 ki törvények alapján és szellemében működő felelős kormányunkat mind a nyilvánosság terén, mind társadalmi körben támogatni és pártolni hazafias kötelességünknek tartjuk. Istenbe vetett bizalommal hiszszük, de hathatósan közre is működünk, hogy igaz ügyünk érzete a jász nép minden rétegében elterjedjen, és erős gyökeret verjen ; mert meg vagyunk győződve, hogy a számos üdült bajok, melyek kerületünket s egyes községeinket zaklatják, csak pártunk tulnyomósága által lesznek enyhítve és megszüntetve. Kelt Jászberényben, 1868. félhó 28-án. A jászkerületi Deák-párt által. Hatósági élet Pest jan. 27. Pest megye két főjegyzője Rákóczy János és gr. Ráday László urak szövetkezve lépnek fel a „Hon“ múlt pénteki számában, azon nyilatkozatom ellen, melyet a pestmegyei viszonyokra vonatkozólag a „Pesti Napló“ I. évi 13-dik számában közrebocsátottam. Szövetkezők azon okoskodása, melylyel mindjárt czikkek elején hosszas fejtegetés után önmagammal kívánnak ellenkezésbe hozni, azon okoskodás, mondom, sajtóhibán alapszik, a midőn a „Pesti Napló”ban a nekem tulajdonított kifejezés így áll : „Egészen átengedtetik a tér azoknak, kik állításaik valódiságának érvényt tudnak szerezni; hozzá teszszük azon merész állítást is, hogy nyilatkozatuk a megye szellemével azonos“, holott az általam írott czikkben nem teszszük, hanem teszik állott. Valóban megfoghatlan, miszerint czáfolóim, csakhogy önmagammali ellenkezést foghassanak reám, azon szócskába annyira belecsipaszkednek, jóllehet, az egész czikk értelme kétségtelenné teszi, miszerint oly értelemzavaró hibát ellenfeleim örömére el nem követhettem. Czáfolóim továbbá azon famosus kifejezésnek, miszerint a hazának nincs mit veszteni, a megelőző kitételek felhozása által sietnek segítségért. Mennyire valótlan és bombasticus azon ismeretes kifejezés hasonnemű társaival együtt, azt bővebben fejtegetni nem akarom, előbbi czikkemben nyilatkoztam már ez iránt, barátom Hunfalvy Pál pedig már bővebben kifejtette, mi legyen annak valódi értéke, mennyire enyhítsék, mennyire nem az ép oly valótlan, mint perfekt állítást az előre bocsátott hasonló gyártatú kifejezések. Hátra volna még, miszerint a cáfolat modoráról is szóljak valamit, mert hiszen úgy látszik, ezt szánták czáfolóim méltó összefoglalóul ritka észgyöngyeiknek! Úgy hiszem azonban,megbocsát a t. olvasó, ha ellenfeleimet azon térre, hol minden higgadt és tárgyilagos vitatás megszűnik, nem követem. Czáfolóim politikai meggyőződése, melynek a fennforgó czikk egyik legvilágosabb bizonyítékául szolgálhat, a következő : A megye a felelős központi hazai kormánynyal koordinált hatóság, szabad, de sőt helyes is, hogy a megyék a központi kormánynak az engedelmességet felmondják, állítson bár valamely megye olyat, mi az országgyűlés, valamint a megyék többségével szembetűnőleg ellenkezik, az ily megyének szabad, sőt szükséges, hogy elvei és állításai támogatására a legmerészebb, a valót és a mérsékletet egyaránt megtagadó modort kövesse; ellenben ha az ily megyének kisebbsége a többség ellen fel mer szólalni, ra már nem szabad, nem helyos, nem illedelmes. Azon egyéni pedig, ki a megye többsége ellen valamely hírlapban nyilatkozni mer, le kell dorongolni, nem ugyan fadoronggal, hanem oly cáfolati modorral, mely alig helyeselhetőbb amainál. Ennyit először és utoljára feleletül többször említett cáfolóimnak a fennforgó ügyben. Jrj Dr. Teleki Sándor, nemzeti kormány élén több derék fia ül, ami mindenesetre szép öröm és fényes busz es. De ne politizáljunk ! Szándékom e levéllel nem az, hogy megyénk politikáját s hazafias érzelmeit fejtegessem. Csak pár esetet akarok vázolni megyénk és városunk életéből, melrt egyike kiválóan élénk tárgyát képezi nemcsak a kávé-, hane a zöldasztalnál ülő egyéniségek napi társalgásának is. . Ez, mint hallatszik, egy „ellenzéki kör alakulása megyénkben. E még burokban levő körnek programmját nem ismervén, róla a puszta bejelentésnél többet ezúttal nem irhatok. _ Örömmel teszem közzé továbbá a s. a.-ujhelyi gör. kath. hitközség kebelében folyó hó 19-én végbement iskolaszentelés ünnepélyes tényét, mi a népnevelés terén mindenesetre szép jelenség. Még ma éve csak üres telek volt a hely, melyen most a csinos emeletes iskolaépület áll, hirdetve az illető hitközség áldozatkészségét és előretörekvő szándékát, mindenekfelett pedig a buzgó erélyes és művelt lelkű lelkész főt, Tesztery Tamás esperes úrnak minden vallásfelekezet nélkül elismerésre érdemesült ernyedetlen fáradalmát, mit ez iskolaépület létesülése körül tanúsított. Nem nagyítom a dolgot, ha állítom, hogy ez iskolai épületet a nevezett lelkész és esperes úr a semmiből állítá elő. Találja föl a nagytiszteletü férfiú e szép tettének jutalmát saát öntudata boldogító nyugalmában. Elismerést érdemel ez alkalomból, a szentelési művelet emelésére nagy mérvben befolyt gör. kath. tanító Fenczik József ur, ki a polgár ifjak s leányok, és iskolásgyermekekből alakított összhangzatos énekkar által több alkalmi és sikerült éneket mutatott be a szép számú közönségnek. Lelkes ,pohárköszöntések sem hiányzottak. Végre nem hallgathatom el azon feszültséget és izgalmas mozgalmat, mely most az újhelyi izraeliták közt az úgynevezett krupka vagyis a husvágási és metszési adók fölött foly, mely adót, vagy dist minden husvevő és baromfimetsző községi tag tartozik fizetni a közönség pénztárába, melyből aztán a hitközség hivatalnokai, szolgái fizettetni s átaljában a község szükségletei fedeztetni szoktak. Egy töredék párt minden követ megmozgat, hogy e díjfizetés töröltessék el, ami ha megtörténnék: a szegényebb sorsú zsidóság a legkellemetlenebb és nyomasztóbb sorsra jutna.Most ugyanis, aki metszet, nagy húst vesz, legyen az gazdag vagy szegény, esetenkint néhány krajczárt fizet, s a községi szükséglet nagy mérvben fedezve van. Töröltessék el ma a krupka: holnap a gazdagabb adókulcsával lép föl; s azonfölül, hogy a szegénység csak ritkán és későn jutna húshoz, az is megtörténhetik, mint a szomszéd Szabolcs és Ung megyében megtörtént már, hogy a gazdagabb szükségletéhez aránytalanul több húst erőszakolván ki, a szegénységet mintegy arra kényszerítené, hogy a szükséges húst a gazdagabbaktól ráfizetéssel is megszerezze. Valóban csodálatos, hogy ily kézzel foghatóan igazságos és áldásos intézmény fölforgatása eszébe juthat valakinek, s nem irtózik az ellen törni. Reméljük, hogy a megyei bizottmány, melyhez az ügy benyujtatott, és az illető minisztérium, hová az fölterjesztetni fog, a többség, a szegénység és jogosság kívánalmaihoz képest oldandja meg a Mózesvallású atyafiakra nézve a nemzetgazdasági szempontból is fontos ügyet! Isten velünk a szerencsés viszontlátásig! Hamiskár, Szeged, jan. 27. A kereskedelmi miniszter úr, a városi követek ajánlata szerint, az ország különböző részeiből számos iparost hívott össze, egy febr. 3-kán Pesten tartandó iparos értekezletre, melynek főtárgya: egy korszerű szabad ipar törvényjavaslat készítésére vonatkozó véleményadás lesz. Szeged városából Pozsgay Mihály asztalos, és Mozgay Károly szabómesterek hivattak meg , akik is belátván, hogy iparos polgártársaik nevében csak akkor szólhatnak, ha előbb azokra utasítást vesznek, így ők jónak hitték, a szegedi iparosok állandó bizottmányát megkérdezni, mely bizottmány f. hó 26-án tartott ülésében, Vadász Manó, országgyűlési képviselő, és Osztrovszky József elnök elöl ülése mellett, elhatározta , hogy a javítandó iparos ügyekben, az 1866. évben szerkesztett, „Szegedi iparosok emlékiratát“ adja utasításul és miheztartásul a fél hivott két polgárnak; azon vezérelv kijelentése mellett, hogy Szeged város iparos polgársága a szabad ipart pártolja; igen természetes, hogy a józan törvények által védve. Szintén elhatároztatott a kereskedelmi minisztériumnak megkeresése, hogy a felhívott értekezleti tagok, mivel országos közérdekben utaznak, országos közköltségen utazzanak. Az emlékiratnak az országos lapokhoz való beküldése határoztatván, ezen teendővel a bizottmány jegyzője bízatott meg. Közli: Bakay Násidor, kötélgyáros, mint biz. jegyző. Vidéki tudósitások S.-A.-Ujhely, (Zemplén megye), jan. 26-án. Ritkán és oly kevés érdekest olvashatni megyénkről és válásunkról a lapokban. Mindez azonban korántsem azért van így, mintha épen semmi sem történnék e megye és város területén, vagy egyes köreiben olyan, ami a közszellem mozgalmát, a haladást és művelődést jelezné; nem ! Időnként merülnek fel itt is egy-egy élénkebb, s az életnek némi jelét feltüntető mozzanatok , de ezek csakhamar, és néha — fájdalom — nyom nélkül tűnnek el, mert nincs valódi közérdekeltség. Ezt igazolja a megyénkben 3 év óta fenállott s tavaly részvéthiány miatt megszűnt „Zempléni Híradó“ czímű hetilap sorsa is. E tény fekete pontként sötétedik az egykor előharczos Zemplénmegye történetének lapján. Zemplén megye e tény által provincziájává lett a szomszéd Borsod-, Ung-, Szabolcs- és Biharnak, mely megyékben ma összesen 10 lap jelenik meg. Egy öröme és büszkesége azonban mégis van, megyénknek, s ez az, hogy a jelenlegi Hivatalos. Személyem körüli magyar minsterium el terjesztése folytán Kugler József ácstesténelemi tanitónak, a tanpályán 51 éven 6 -168 •• ^ kitűnő szolgálatai elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozom s e részben egyúttal Ferencz József-rendem cancellárját is eleg utasitom. n&Uá** q«i 3 Kelt Bécsben, 1868. január 22-kén. Ferencz József, s. k. ^ Gr. Festetics György,s. A magyar királyi pénzügyminisztérium által Csörgeő Ödön n-od osztályú pénzügyi fogalmazóvá az unghvári magy. kir. pénzügyi felügyelőséghez kineveztetett. Vitái József a m. k. pénzügyminiszter által Illik osztályú pénzügyi biztossá neveztetett ki. A keleti marhavész f. é.jan. első felében beérkezett hivatalos jelentések szerint, biharmegyei Madarász és Rojt, pozsonymegyei Kápolna és Galanta, esztergommegyei Esztergom, Bátorkesz és Nyerges Újfalu, komárommegyei Ó-Gyalla községekben, valamint biharmegyei tamási, győr, megyei eörkenyi s hevesmegyei hidvéghi pusztákon megszűnt; ellenben pozsonmegyei Barakony s nyitramegyei Farkasd helységekben, valamint komárommegyei bábolnai, hevesmegyei hatházi s fehérmegyei nagy gyóni pusztákon kiütött...... ... ............ A vész tehát f. é. január hó első felében Magyarországon Pest városában, pestmegyei Rákos- Keresztur, biharmegyei Csobánhid és Szalonta, Pozsonmegyei Bakony, Barakony, Toós, Nyárasd s Modor, veszprémmegyei Vaszar, Aka és Csernye, hontmegyei Lelkés, trencsén megyei Gbelán, fehérmegyei Csákberény és nyitramegyei Farkasd helységekben , valamint komárommegyei bábolnai, fehérmegyei, nagy,-gyóni és hevesmegyei hatházi pusztákon uralgott. — tizenöt községben és három pusztán (pozsonmegyei Barakonya és Modor, s veszprém megyei Aka és Cserne községekből a marhalétszám be nem jelentetett,) a járvány kiütésétől kezdve 8671 marhalétszámból 76 udvarbanösszesen 746 darab betegedett meg, ezekből 116 darab meggyógyult, 325 db elhullott, 212 db lebunkoztatott s 53 darab f. évi január 15 én nyolcz községben s két pusztán mint beteg, ápolás alatt aöffadtruQ-üitigol ,211!UrTnjil Az évrendszabályok pontos és szigorú foganatosítása a vész által meglepett helyeken elrendeltetett, s e végből helyenként katonai erő is vétetett igénybe. Pesten, 1868 diki január 21 én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumtól. 1 Kst I a n i fe l é k. Pest, jan. 31. — A „Hon“ tegnapi számában egy sajátságos vezérczikk jelent meg. Szerzője a franczia lapokból összeszed egy pár erős kifakadást a franczia kormány ellen, s úgy közvetve a magyar kormány ellen fordítja, melyre sehogy sem illik. Például: „Vigyázzon a kormány, mert vége van azon időszaknak, melyben tekintélye könnyen uralkodott, s akaratát senki sem ellenző. Most már egy nemzedékhez jutott, mely kevésbé engedelmes, sokkal inkább okoskodó 63 hasonlíthatlanul elevenebb, mint volt az eddigi, az utóbbi 15 esztendő alatt.“ Ez ülhetik a franczia viszonyokra, a miénkre is illett 1859- ben, de 1868-ban valóságos anachronismus, valamint Girardinnek ez szintén idézett mondata is: „A kényuraság annál tovább tart, minél összébb húzza magát, s annál rövidebb életű, minél szemtelenebb.“ A „Hondily czikkei bármily nevetségesek legyenek is, megvan egy kellemes oldaluk. Eszébe juttatják az embernek boldog gyermekkorát, midőn tanítója oratiót hagyott fel valamely képzelt eseményről vagy tárgyról, s az ember összelopogatta az auctorokat, hatalmasan szónokolt a képzelt dolgok ellen, s egész Demosthenesnek hitte magát. — A bécsi „egyetemi magyar club“ küldöttségileg tisztelgett Somssich Pál urnál, mint a magyar delegatió elnökénél. A küldöttség tagjai, Stauber Béla orvosnövendék és Markovitz Sándor joghallgató urak, azon kérést intézték a delegatió elnökéhez, hogy az említett club tagjai számára a nyílt ülésekben való megjelenhetés végett állandó jegyeket kieszközölni szíveskedjék. Somssich Pál úr a küldöttséget igen barátságosan fogadta, s a magyar club törekvései iránt elismerését fejezvén ki, különösen kiemelte azt, hogy a nemzet jelenlegi politikai vezérei már mind megőszülének, s hogy a haza jogosan megvárja az ifjú nemzedéktől, miszerint az a majdan nyugalomba lépendő vezéreket tudományos és politikai képzettségével pótolni