Pesti Napló, 1868. április (19. évfolyam, 5381–5404. szám)

1868-04-08 / 5386. szám

82-6886 Szerda, április 8 1868. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak­ ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­­mények) a kiadó­ hivatalhoz in­­tézendők.PESTI f NAPLÓ JBIöfizetési feltételek: Vidékre, postán , vág­­ helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 19. évi­folyam. Hirdetmények dyft« 7 hasábos petitsor egyszeri hinta, tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér: 6 hasábos petit m- 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 16 april—júniusi évnegyed©» folyamára. £jlöfiz­etési ékr : April—júniusi V. évre........................................................ 5 frt 25 kr. April— septemberi­­/2 évre...................................................10 frt 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. IVsz. april 7. 1868. Immár szépségese kimutatta magát a baloldali uj programra köpenye alól a lóláb. Bizony nehéz feladat is lehet az : ösz­­szegyűlni egy pártnak, tanácskozni sa­ját összetartó alapelveik felett, midőn min­­denik tanácskozó tag tudja ugyan, hogy a másik mily czélra törekszik, vagy leg­alább mily czélhoz fog jutni, azonban egyik sem akarja saját czélját bevallani, sem azt nyilvánosan elismerni, hogy a mindnyájuk által választott út , az ő egyéni vézé­se szerin­t hova vezet. És még nehezebb fe­ladat az ily szap­­pan-buborék-megállapodásokat a közélet­ben értelmezni , gyakorlatilag magya­rázni. Minő pr­ogramm az a baloldalé, magá­ban véve is ! Négy tételből áll. Az első kettő puszta negatív : nem kell delegál­­ó, nem kell kö­zös minisztérium. De mi kell tehát ? Erre a kérdésre másfél év óta hiába várjuk ere­­dőleg a választ; erre a kérdésre sem me­­gyegyűlésen, sem országházban, sem lap­jaikban nincs felelet. Ez a két tétel nem ad a basközéppártnak állást, mert ezt a két tételt a szélső bal is épen ily erélye­sen kikiáltja. A különbség csak az, hogy a szélső balnál biztosan sejthetjük , hogy szívek mélyén mit akarnak, de a balkö­zép férfiairól ugyanezen őszinte akaratot tenni fel, merőben ellenkeznék minden­nemű nyilatkozataikkal. A másik két tétel még kevésbé vonalozza körül azon elv­ etődöt, melyet a balközép el akarna foglalni. Eme két tétel követ­kező : létesittessék magyar hadsereg, lé­­tesittessék pénz- és kereskedelmi ügyünk függetlensége s hazánk törvényes függet­lenségének diplomatikai elismertetése. — Van-e a Magyarországon oly párt (párt nevet érdemlő), mely ezek elérésére ne törekednék? — a mennyiben t. i. eddig is már elérve nincsenek. Hanem hogy mily után, mennyi idő alatt, mily módozattal törekedünk ezeket elérni, s különösen, hogy mit értünk ama, magában véve na­gyon tág, s eddig nem definiált fogalom alatt, „magyar hadsereg,“ erre néz­ve lehet nézet­eltérés a különböző pártok között, s erre nézve a baloldali programm nem nyilatkozik, hanem oly általános ál­lásponton marad, melyen miden párt ké­nyelmesen megférhet egymás mellett. Azonban hagyján. Nem akarjuk ma­gát a programmot hosszasan bírálni. A­ki szereti a nagy szavakba öltöztetett üres hazafiaskodást, annak nagyon kényelmes e programmot magáévá tenni, s hirdetni mindenfelé. De lássuk most már, hogy értelmezi ezt a „Hon“ ? Tudjuk, hogy mi adott e programm megállapítására alkalmat. A kibékülés a két szétszakadt párt­részlet között. Ebben megnyugodott a „Hazánk“ pártja is, a „Hon“ pártja is, és megegyeztek, hogy : „elmenvén különféle népekhez, hirdessék ezen igéket mindenfelé, migten eljövend ama nagy nap“ — a képviselő-választá­sok napja. A „Hon“ tehát hirdetni kezdi követ­kezőleg : „Nem kell delegatio; „Nem kell közös miniszter. „Ez a mi jelszavunk a választásra, s a­ki ellenkezőt mond, az nincs velünk. „A jelzett két pontot ajánljuk a válasz­tók figyelmébe előlegesen is, mikép tegyék fel azokat ismertető kérdések gyanánt mindazoknak , a­kik képviselőségre áhí­toznak.“ Most már képzelje el a szíves olvasó a jövő választásokat. Valamelyik választó­kerületben fellép egy baloldali és egy szélső­baloldali kép­viselő-jelölt. Azt nem gondolnék, hogy a baloldalra nézve mind­­egy, ha szélső baloldalit választanak is valahol; legalább nem gondolnék, hogy a balközép elérttnek érezné czélját azon, egyébiránt képtelen esetben, ha az ország­­gyűlési majoritás a szélső balból telnék ki. Igyekezni fogna tehát ama kerület meggyőződni az iránt: melyik jelölt bal­közép és melyik szélső bal. Elővenné a „Hon“ utasítását. ,,Kell-e delegativ és kö­zös miniszter?“ ,,Nem kell“ felel rá mind a két jelölt. — Mi történik most. A „Hon“ párthíveinek utasításai elfogytak, s ők nem tudnak eligazodni. Szerencse azon­ban, hogy a szélső bal még tovább is folytatja e ,,Kell-e vagy nem kell?“ kérdéseket. „Kell-e quita ?“ „Kell-e ál­lamadósság ?“ ,,Kell-e adót fizetni ?“ „Kell-e katonáskodni?“ Aztán „Kell e tagosítás?“ „Kell-e papbér?“ A helyi vi­szonyok szerint e kérdés mind előlép, s csak az lesz igaz hazafi, a­ki mindezekre „nem“-mel felel. Vigyázzatok, uraim, a negatív ösvényén. Nem oda vezet az, a­hova ti igyekeztek. A józan népnél — a minő általában a magyar nép — nincs conservativabb elem; de ha egyszer megzavarjátok az eszét, s elhitetitek vele, hogy minden a­mi van, az rész, akkor nem tudjátok meg­állapítani azon a ponton, a­hol nektek czólotok megállapodni. íme, a baloldal kimon­dja program­já­ban: „A párt határozottan fog a kitűzött irányban haladni, de higgadtan­­ja megválasztani működéseire az időt és az alkotmányos eszközök­et, kerülve mind­azt a mi ingadozásra lenne magyarázható, de kerülvén oly izgalmak előidézését is, melyek az alkotmányos küzdelmet lehe­tetlenítik, s hazánkra nézve veszélyesekké válhatnának. “ És a „Hon“ programm­ magyarázata „higgadtan megválasztott eszköz-e?“ Nem oly izgalmak előidézésére törekszik-e, „melyek a hazára nézve veszélyesekké válhatnának ?“ Valóban, végre is el kell hinnünk, hogy a legőszintébb szó a baloldal részéről az volt, melyet Mocsáry kimo­ndott: „a bal­oldalnak különböző árnyalatai csak mo­dorba­n különböznek egymástól.“ Modor a szélső párt részéről, hogy ki­kiáltja, a­mennyire a törvények megtar­tása mellett kikiálthatja czélj­át. Modor a „Hon“ részéről, hogy hol ku­­rucz, hol labancz elveket hirdet, vagy in­kább talán affectál. Modor a balközép zömétől, hogy ildo­mosan elhallgatja szándékát, nem választ magának utat, s csak tagadja azt, a­mi tényleg előtte van. De a czél, melyet, ha nézetek diadalra emelkednek, el fognak érni: úgy látszik, egy és ugyanaz. A. L. szabad elmulasztaniuk egy oly védel­mi erő teremtését, mely a támadó erőknek teljes összegét szabaddá teszi. Tudnivalókép a védelem, mely az osz­trák-magyar birodalomban közös és köl­csönök, közvetlen és közvetett védelemre oszlik. A szükséges erőt e czélra a honvé­delem nyújtja, melynek folytán az ál­lam összes fegyveres ereje természetsze­rűleg : az álló hadseregre, vagyis támadó, b) honvédelemre, vagyis védelmi erőre oszlik. A tartalék, mint kiegészítés, mindenik­­nél külön van meg,­­ a hiányok pótlása épen az egész kiegészítési rendszer által biztosíttatik. Ez, habár — mint jogállam­ban általában minden — szükségkép tör­vények által határoztatik meg, e törvé­nyeknek mégis ugyanazon elveken kell alapulniok. S habár a törvény különböző törvényhozások műve lesz is, az uralkodó szentesítése, s az alapelvek egysége által mégis az egész egy közös törvényt fog alkotni, a­nélkül, hogy e törvény Ma­gyarországra nézve az országos törvények tulajdonságaiból bármit veszítene. Magyarország a közös védelem érdeké­ben választotta meg trónjára a habsburgi dynastiát. A honvédelem azonban támadó és védelmi fellépést és erőkifejtést vesz igénybe Amannak eszköze az álló had­sereg, ezé kiválólag a honvédelmi szerve­zet. A közös védelemnek a háború termé­szeténél fogva minden tekintetben egysé­ges vezérlet és vezénylet alatt kell álla­nia , ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tulajdonképeni közvetlen honvédelem esz­közei, bár békében és háborúban közös főparancsnokság alatt állanak, békében mégis legközelebb tulajdon országos ha­tóságok alá ne helyeztessenek a­z egyenlő elvek alapján, melyek a főparancsnoktól erednek, harczképesekké ne tétessenek. A hadseregek élete abban áll, hogy tu­lajdonai és működései egymást kölcsönö­sen áthatják és feltételezik. E tulajd­on3­okfkt már említettük. E működés pedig a táma­dásban és védelemben áll. Ha már most támadó erőnek egy had­sereget állítunk fel, s a törvény azt vezér­letre, vezényletre és szervezetre nézve az uralkodónak rendeli alá, bekövetkezhet­nek mégis oly körülmények, melyekben a sereg még a támadásban is taktikai­lag védelmi életmomentumokba juthat. Elvesztett ütközet után a csataveszté­s kö­vetkezményeit kedvező defensív strategi- CU8 helyzet által kell elhárítani, míg a sereg ismét stratégiailag és taktikailag tá­madóképen léphet fel. A védelmi stratégia az összeköttetése­ket biztosítja, s a védelmi taktika által állását igyekszik megtartani; mindkét esetben egy más védelmi erő létezése is roppant fontossággal bír. Ez ugyan szint­­oly tulajdonokkal bír, mint a támadó erő — azaz az álló sereg, de működése csak a megtartás, és ritkán, vagy csak vé­letlenül a megsemmisítés is. A védelmi erő , ámbár úgy a szükségletek biztosítá­­sára, mint harczképesítésére nézve az egy­séges vezérlet alá tartozik, ez mégis külö­nösen akkor szükséges midőn működés­ben van. E sajátságos természetből, melylyel a honvédelmi szervezetnek bírnia kell — s mást nem is birhat — következik: a) hogy szervezete megfeleljen azon ország viszonyainak, melynek területén működnie kell; b) hogy, miután ez így van, a honvé­delemnek nemzeti alapon kell szerveztet­­nie; hogy c) mert nemz­éti alapon van szervezve, közvetlenül a közös hadvezér alatt kell állnia, ha fi) a király által behivatik, és e) be­hivatása az országgyűlés által tör­vényesen meg­zavartatik. Vé­gre: csak azon védelmi erő jó, mely , táraadó elemeket is fog­al magában, s ha ez áll, akkor­­) a honvédelmi seregnek nemcsak csu­pa iskolázott hadastyánokból, hanem, bár kisebb részben, fiatalabb erőkből is kell állania. E tételek mindannyian a tudomány ál­tal igazolvák, mondhatnék, megc­áfol­­hatlanok. Vannak azonban olyanok , kik a mo­narchia régibb történelmét nem tanulmá­nyozták , kik a magyar nemzetnek még harczias hitét is csorbítani akarják, kik tagadják, hogy Mária Theresia táborno­kai nagyobbrészt magyar hadakkal űzték a francziákat a Rajnáig, hódították meg villámgyorsasággal egész Bajorországot, és szabadították meg az örökös tartomá­nyokat az ellenségtől, azon iskola hivei, mely, hál’ Istennek, de a monarchia, szem­pontjából „fájdalom,“ mindig kudarczot vallott, s mint a bureaucratia hű szövet­ségese, ellensége volt mindig a népnek, mely még ma sem fogja fel a kielégített népekben rejlő erőt, mely előtt egy, sza­bad intézmények által megerősült nép nemzeti felvirágzása még mindig oly do­log, melyet csak „lemondással“ lehet fo­gadni, s mely egész szellemi működésé­ben csak a bizalmatlanságot ismeri irány­adónak. Miként léphetnének életbe ily körülmények közt nagy intézmények, hacsak az uralkodónak egyedül jogosult akarata nem lép közbe, miként jöhetne létre oly hadsereg, mely nem nemzetiségi i­parányokra szaggatva, hanem nemzeti elemek által erősítve, teljesen képes le­gyen megfelelni azon feladatoknak, me­lyek az osztrák-magyar monarchia jövő­jében osztályrészéül jutandanak ? A monarchiában ezelőtt uralkodott kö­rülmények közt még gondolni sem lehe­tett a nép védelmi erejének szervezésére, annál kevésbé, mert a nép annyira nem volt megelégedve sorsával, hogy nem lett volna fegyverfogásra bírható, de a­hol, mint Tyrolban, még ekkor is fegyverre lehetett azt hívni, ott a honvédelmi intéz­mény teljesen igazolta a hozzá kötött várakozásokat. Ekkor vitatott a szerencsétlen könig­­grätzi ütközet, a seregek Bécs kapujáig hátráltak, az ellenség Magyarországba nyomult, és sem a magyar, sem az osz­trák nép ereje nem használt semmit, csak Tyrol volt képes ellentállni, épen mert ott a helyi védelemnek eszközei megvalának. Némi naivitással mondják erre a régi iskola emberei : „Mennyire megy Ma­gyarországnak Ausztria iránt táplált gyű­lölete, már abból is kitűnik, hogy 1866- ban Magyarországból semmi önkénytes sereg nem került ki.“ De vájjon nem épen a viszonyokban rejlett-e a baj oka ? Nem pazaroltattak-e el ezrek és ezrek a rosz­védelmi szervezet által? „Bármily kicsiny és gyönge legyen is , valamely állam ellenségéhez képest —­­ mond Clausewitz a nép felfegyverzésről­­ szóltában — nem szabad a végerő-megfe­­­­szítéstől visszariadnia, különben azt kell róla mondanunk, hogy nincs benne „lélek.“ „Oly kormány tehát, mely egy döntő ütközet elvesztése után csak arra gondol, hogy népe mielőbb a béke ágyára terül­hessen, s a meghiúsult remény tudatától elnyomottan, nem érez kedvet minden erejének megfeszítésére , gyöngeségből minden esetben nagy következetlenség bűnébe esik, s csak azt bizonyítja, hogy nem méltó a győzelemre, s épen azért nem is volt képes azt ki­c­s­­t vívni. „Bármily elhatározó legyen is azon veszteség, mely egy álllamot ér, mégis, midőn a sereg az ország belsejébe visszavonul, kell hogy a várak hatása s a nép felfegyverzése lépjenek fel mentő tényezőkül.“ Várjon, csak tekintettel Ausztriára ir­­­­ta-e Clausewitz e megc­áfolhatlan állitá­­­­sokat, s nem látunk-e bennük inkább ál­­­­talános érvényű igazságokat ? ! Az állam fegyveres erejének a honvéd­­­­ség által kel teljessé tétetnie; s miután­­ ennek feladata ép­p az ország közvetlen­­ védelme, szükségkép nemzeti alapon kell szerveztetnie. S miután Magyarország és társországai Ausztriával szerződést kötöt­tek a közös védelemre,­­ az álló hadse­reg a magyar ezredeknek összegét kiegé­szítő rész gyanánt magában foglalhatja ugyan, de a honvédelem csak a fegyveres erőnek képzi kiegészítő részét;­­ legyen ez bár támadó vagy védelmi működésre kényszerítve, közös egységes vezetés alatt áll. Ezzel azonban teljesen megegyeztet­­hető az, hogy azon eszközök, melyekkel a védelem czélja elérendő, tisztán nemze­tiek legyenek és maradjanak,hacsak aztán az egys­ges főparancsnokság a seregek szükségleteinek fedezését biztosítja, harcz­­képességöket­ fenntartja és annak irányt ad. síttetvén, elnök a beérkezett irományokat terjeszti elő következő sorozatban: Felső Fehérmegyében levő belterületi válasz­­­tó kerület részéről képviselőnek megválasztott Domonkos László választásáról szólló jegyző­könyv. Bereg megye a felelős parlamenti kormány és a köztörvény hatóságok közti viszonyt még ezen ülésszak alatt megoldatni kéri. Ugyanazon megye közönsége a honvédelmi kérdést Pest és Arad városok felterjesztése ér­telmében elintéztetni kéri. Tornamegye közönsége szintén Pest és Arad városoknak a honvédelmi kérdés elintézése irán­ti felterjesztését pártoltatni kéri. Tornamegye közönsége a nemzetiségi kérdést mielőbb törvényhozásilag elintéztetni kéri. Ugyanazon megye közönsége a budai nép­színház évi 18.000 ft segélyeztetését Buda városa felterjesztése alapján kimondatni kéri. Arad sz. k. város közönsége a kassai magyar színház állandóitását és évi segélyben részesíté­sét eszközöltetni kéri. Debreczen város közönsége számos képvise­lőknek az országos ülésekből kimaradását meg­gátoltatni kéri. A házszabályok átdolgozására kiküldött bi­zottmánynak kiadandó. Ugyanazon város közönsége a királyi táblá­nak kerületenkénti beosztása esetére II.-Várad helyett Debreczen városát székhelyül kitüzetni kéri. Jeney István kolozsvári lakos a magyar kor­mány részére 1848-ban kölcsönzött 4000 ft tő­kéjét visszatérittetni kéri. Lapu Sándor, Szente Dániel, Oláh János, Roskó Sámuel és Rácz Lajos Békésmegyebeli Öcsöd közönségi szücsmesterek, a tőlök 1852 évben elkobzott 487 db katona-borju-tarisz­­nyák ára fejében 3664 ft 671 kr követelésü­ket kárpótoltatni kérik. Könczey Sándor, alsó torjai lakos a szász­­z­­aknaiak által 1848. oct. 20-án atyjától elrab­lott ingóságainak 2394 ftra becsült értékét Szász-Zalakna községe lakói által megtéríttetni kéri. Megyeri Kálmán és Natália édes atyjok, néhai Megyery Károly magyar színész érdemeinél fogva évi segélyezésért elszegényedett állapot­ban esedeznek. Nagy Miklós községi ügyvéd a múlt 1867 évi november első napjaiban több hivatali vissza­élések megfenyítését tárgyazó folyamodásait el­intéztetni kéri. Bors János, nagy-kun-madarasi lakos az 1848 események miatt ref. lelkész­ hivatalától meg­­fosztatott s elszegényedett állapotában a több év alatt 109 ft 67 krra felszaporodott adóhátralé­kának s 1863 évi ínség alkalmával 465 ft 99 krt tevő kormány kölcsönbel tartozásának elenge­dését és bizonyos évi segélyben leendő részesít­tetését eszközöltetni kéri. Rand­eher Jakab: Van szerencsém, de egy­szersmind kötelességem is, három komolyabb tartalmú kérvényt beadni, s azért, ha a tisztelt ház megengedi, bátorkodom, a tényállásra rövid előadásban némi világot vetni. (Halljuk.) Én és szász elvtársaim e teremben eddigelé hallgattunk, nem annyira a nyelv nehézségei miatt, melyekkel ugyanis még küzdenünk kell, mint inkább azon fontosabb okból, mivel az ál­lamjogi kiegyezkedési tárgyalások menetébe beleegyeztünk és őszinte hazafias örömmel üd­vözöltük azoknak eredményét, mely a koroná­zás ünnepélyes cselekvényére vezető. Mi a király, legkegyelmesebb Urunk esküjével megerősített törvények alapján állunk és szilárd hűséggel ragaszkodunk azokhoz, mert meg va­gyunk győződve, mennyire tételezi fel az alkot­mányos szabadság szilárdítása mindenekelőtt azt, hogy az ország népei, bárminő pártokra oszoljanak is, egy akarattal elfogadják, tiszteljék és szeressék az alkotmányt magát, mint saját tételek közös alapját. (Helyeslés.) Halgattunk egyébiránt azért is, mivel hogy a felelős kormány nagyon tisztelt férfiai a szabadság alapjára helyezvén és a kiengesztelés ösvényén haladni eltökélvén magukat,mindjárt kezdetben a­mi Erdélyt és a szász nemzet belviszonyait illeti, még akkor is, midőn a kormánynak ezen országra nézve a szabad kéz, minden felelősség mellett mégis mindig igen ruganyos meghatal­mazású adalék, előttünk aggodalom oka még nem létezett, különösen, miután a nagyon tisz­telt igazságügyi miniszter úr nyilvános ülésben megnyugtatóig ilyképen nyilatkozott róla . A kormány tudja, hogy a jelenleg Erdélyben fennálló közigazgatási és törvénykezési rendszert halomra dönteni, a közrend megzavarása nélkül nem lehetne, ezért a kormánynak eredeti szán­­déka az volt: e kérdést elhalasztani mindaddig, míg a kormány időt vehet magának, az erdélyi viszonyokat részletesen tanulmányozni, s ekkor volt a kormánynak szándéka Erdélyre nézve külön határozati javaslatot a ház elé terjeszteni, a kormánynak nem állott szándékában e caélra a háztól külön felhatalmazást kérni, de elfogadta a szerkezetben a módosítványt azért, hogy épen magát Erdélyt megnyugtassa. Miután azonban ezen újabb módosítvány némely oldalon nyug­talanságot volna képes gerjeszteni, a kormány nevében nyíltan kijelentem, hogy e felhatalma­zást a kormány semmi esetre nem veszi oly ér­telemben, és nem fogja úgy gyakorolni, hogy az akár a kedélyeket felingerelje, akár a közérde­keket, a közrendet ott felzavar­ja. E megnyugtató kijelentés, és a kormány ta­pintatteljes eljárása általában sok aggodalmat oszlatott szét az országban,és sokaknak kedélyeit, kik a viszonyom át alakulását bár nem­ bizal­matlansággal, mégis közönnyel nézték, az újra visszaszerzett alkotmánynak,mint előfeltételének egy jobb, az állam és társadalmi élet őszinte barátaivá tette. Annál érzékenyebben kell sajnálnom, hogy a­­ ház elé való első fellépésem panaszokkal és sérelmekkel van összekötve, panaszokkal, me­lyek a szász nemzet egyetemének, II.-Szeben városának képviselőtestülete és Segesvár igen Politikai-katonai levelek. m. Midőn 1866-ban a königgrätzi ütkö­zet után az osztrák magyar monarchia majdnem a végromlás szélén állt, minden értelmes katona fájdalommal érte a köz­vetlen honvédelem teljes hiányát. Az államnak nem szabad sorsát, sőt mondhatnék, lételét egy, bármily nagy és döntő ütközettől függővé tennie. „Ha az állam vereséget szenvedett — úgymond Clausewitz — új erők megfe­szítése, s azon természetes gyengülés,mely minden tám­adá­san beá­l, ha az hossz­abb ideig tart, más fordulatot adhatnak a harcz menetének, vagy legalább lehet­ővé teszik a külsegélyt. A halálra mindig van el­ő idő, s ha természeti ösztönénél fogva a ful­dokló még a kínálkozó szalmaszálat is megragadja, úgy az erkölcsi világban a dolgok természetes rendjében fekszik, hogy valamely nép a maga megmentésé­re a végeszközöket is megkísértse midőn az enyészet örvényének szélére látja ma­gát helyezve.“ Azért a honvédelmi rendszer szervezői­nek sohsem volt, s mai nap legkevésbé országgyűlési tudósítások. A képviselőház ápril 7-én tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegy­ző: Rudich Ák­os. A közelebbi ülés jegyzőkönyve hitele­

Next