Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-23 / 5423. szám

azért szólaltam fel, hogy egyrészt az ille­tők figyelmét felhívjam azon okokra, me­lyek az ügyet sürgetéssé teszik, másfelől megvizsgáljam azon nehézségeket, melyek a népnevelési törvénynek ez idő szerint előterjesztése ellen felhozhatók. Ez utób­biakról azonban legközelebb. d v. Bécsi dolgok. A reichsrath megszavazta szombati ülésében az idei országos budgetnek következő tételeit: A földművelési minisztérium ré­szére ........................... 616,000 ftot. Az igazságügyi minisztérium ré­szére ........................... 9,021,784 ftot. A főszámvevőségi hivatal költségeihez hozzá ■ero szóltak, ellenben az államadósság fejezeté­nél erélyesebb vita fejlődött ki. R­é­g­e­r indította meg a vitát következő in­dítványával: ,A tárgyalás és határozat az állam­­költség­vetés 33. fejezete felett az „államadóssá­gokról“ napoltassék el addig, míg a náz a kor­mány pénzügyi javaslatai felett végleg nem ha­tározott.“ E mellett Ryger azt hiszi, hogy a költség­­vetés többi fejezetei felett lehetne folytatni a ta­nácskozást. Dr. Rechbauer támogatja ezen indítványt, de ki akarja emelni e kérdés államjogi oldalát is. Valamint — úgymond — Magyarország nem volt jogilag kötelezve az államadósságok fizeté­sére, úgyszintén Cislajthania sincsen, mivel az adósságok a képviselet hozzájárulása nélkül ve­tettek fel. Az, hogy a reichsrath 1861-ben, s ké­sőbb az államadósság kamatait felvette költség­vetésébe, szerinte nem álapíthat meg jogc­í­­met; különben vannak újabb államadósságok, melyeket a végrehajtó hatalom contrahált akkor, mikor az alkotmány fel volt függesztve, név sze­­rint az 1865-ki ezüst kölcsön, valamint az 1866- diki kölcsön. Indítványozza, hogy mondja ki a ház határozatilag, miszerint ezen kölcsönök ka­matainak a költségbevetésbe való beigtatásából, az ily kölcsönök kérdéseinek elismerésére, s az erre vonatkozó indemnity mega­dása vagy kiter-j­­esztése iránt semmi következtetés ne vonat­­tassék. Winterstein, mint előadó, Ryger indítvá­nya ellen szól, ellenben Rechbauerét correctnek találja. A pénzügyminiszter megengedi, hogy theoretice helyes Ryger indítványa, de gyakor­latilag, a­mennyiben a költségvetést szörnyen elhalasztja, nem kívánatos, hogy elfogadtassék. Azonban az indítványt a ház 13 szavazat több­ségével elfogadja, mire Winterstein indítványa folytán elnök az ülést felfüggeszti, hogy a bud­­get-bizottság a további tárgyalás módjáról ta­nácskozzék. A bizottság azonnal össze is ült, s elhatározta, hogy a budget tárgyaltassék tovább,eszközöltes­sék t. i. másodszori olvasása, de a harmadszori olvasás halasztassék akkorra, mire a kormány pénzügyi javaslatai elintézve lesznek. A ház erre ráállt, akarta is azonnal folytatni a tárgyalást, de minthogy — minisztertanács lé­vén — a miniszterek közül senki sem volt az ülésben jelen, elhalasztotta a hétfői ülésre. Az ülés végén még egy kis episod történt. Bartels lovag alezredes Linczben publicistái­­foglalkozása folytán perbe fogatván, a reicha­­rab­hoz fordult, hogy a katonai hatóság alól el­­vonassák, s esküdtszék elé állíttassák. Azonban Bartels a napokban Linczből hirtelen eltűnt, s alaposan gyanítják, hogy elfogatott. W­ei­eh­s­c nem akarja ugyan ezen tényt a reichsrath pro­­vocatiójának tekinteni, de sürgősen indítványoz­za, hogy a kérvényezési bizottság utasíttassék, hogy Bartels petitiójáról a legközelebbi ülésben, minden formaság kizárása mellett, jelentést tegyen. A ház az indítványt, mint sürgőst a kellő 2­, szótöbbséggel elfogadja. Az alkotmány­bizottság letárgyalta az állam­adósság ellenőrzéséről szóló kormányjavaslatot, s az egyenes reichsrabh választásokra vonatkozó előterjesztvényt. Az elsőbbik helyett egészen újat készített a bizottság, melyhez azonban Breszl is hozzájárult. Az utóbbi, melynek csak Ziemialkovszky opponált, változatlanul fogad­tatott el a bizottság által. A porosz és angol kereskedelmi szerződések­ről (melyeken a magas országgyűlés működése kissé fennakadt), a Berlinben megjelenő „Volks- Zeitung“ is megemlékezik, s ezt jegyzi meg: „különben igazuk van a magyaroknak, legye­nek a nevek a dolgoknak megfelelők. A régi egységes Ausztria, az összbirodalom nem létezik többé; ne is kísértsen tehát e képtelenség többé reactionárius kísértet gyanánt diplomaticus ok­mányokban.“ Bizonyosak voltunk benne, hogy a bécsi „Zu­kunft“ a görög keleti egyháznak országgyűlé­sünkön tárgyalt ügyét, a heves oppositiót, mely­­lyel szembe állították magukat egymással a szerbek és románok, ellenünk fogja kiaknázni, csak azt nem mertük előre megjósolni, hogy a „Zukunft“ voltaképen a szerbek vagy a romá­nok mellett köti-e fel kardját. Egyet tartottunk bizonyosnak, azt, hogy a csapást mindenek fe­lett nekünk magyaroknak szánta. Sejtelmünk — kissé későn ugyan — de va­lósult. A „Zukunst“ a szerbek historicus jogainak kel védelmére, melyeket szerinte a magyar ország­gyűlés lábbal taposott akkor, midőn a keleti egyház viszonyait a két nemzetiség elválásakor törvényhozási­lag szabályozta. A magyar ország­gyűlésnek, mint a „Zukunst“ állítja, egyébb szán­déka sem volt, mint a két nemzetiséget egymásra uszítani, s „ha — így végzi fulmináns czikkét — a felsőház is elfogadja az illető törvényjavasla­tot, a­mi, fájdalom, várható, akkor nem maradna a szerb nemzetnek (?) egyébb hátra, mint egy testtel-lélekkel ezen eljárás ellen felkelni, s ke­zében az ily flagráns elnyomás ellené­ben ünnepélyes óvással, ahhoz folyamodni, kinek elődei a szerb nemzettel szent szerződés kötöt­tek.........Királyukhoz, kinek trónját Szerbia fiai testükkel támogatták, midőn a hűtlenség és áru­lás döntötte meg.“ Hogy ki hinti a konkolyt, ki támasztja a visz­­szavonást, azt olvasóinkra bízzuk megítélni, kü­­lömben is dicséretes mérsékletnek ismervén el a „Zukunst“részéről, hogy a szerbeket pártfogásért egyenesen a czárhoz nem utasítja. Mentségéül különben elismerjük azt is, hogy bizony fájhat neki látni azt, hogy az országgyűlés bölcs mér­séklettel szolgáltat igazságot minden oldalra, a­mi mindenféle gyümölcsöt­­teremhet, csak olyat­­ nem, milyent a „Zukunft“ szája ize kíván. Azért hiszszük, hogy mérges csikkeinek nem lesz sok hatása. __ A szathmármegyei Deák-párt pro­gramiig­­i Midőn hazánk közjoga nyíltan mn­tik, s midőn a szentesített törvények iránti en­gedetlenségre s a társadalmi rend felbontására nyílt felhívások és buzdítások történnek, min­den jó polgárnak s minden értelmes férfiúnak első kötelessége gátat rakni az árnak, mely mindent elnyeléssel fenyeget. Azért a szatmár­­megyei jobboldali párt eljöttnek látja az időt, hogy magát megalakítsa, határozottan szervezze s consolidálja. És midőn ezt teszi, büszkén veszi fel a „Deák­párt“ firmát, melynél tisztábbat, önzetlenebbet és hazafiasabbat nem választhatott volna. E nagy névhez méltóbb jelszót a szatmármegyei „Deák-párt“ nem választhatna, mint a­mit Du­­pin a franczia főtörvényszék első státusügyvéde, 1830-ban választott magának „Sub lege li­bertás.“ Ily átalakítási korszakban, hol a viták sza­bad folyama, kétes czélu politikai clubbok szer­vezése, az izgalmat rendkívüli, s azon fokra emelhetik, mely 1679-ben Angolországban még az iskolás gyermekeket is ingerült pártokra osztá, nincs veszedelmesebb mint a politikai kétes magatartás, s nincs valami szánandóbb mint a népszerűség hajhászása miatti ingadozás, azért a szatmármegyei „Deák-párt“ hazafias kötelességének tartja követendő elveit köztudo­másra juttatni. Magára a főalapra nézve, lelkünk mélyéből vagyunk meggyőződve, hogy az 1867-ki ki­egyezkedési alap, melyen a jelenlegi felelős kor­mány fennáll és működik, nem hogy a nemzet­nek törvények által biztosított önállóságit s al­kotmányos jogait feladta volna, sőt ezen alap képes csak biztosítani a fennforgó körülmények közt hazánk önállóságát s nemzetiségünk fenn­maradását, azért nyíltan kijelentjük, hogy a je­lenlegi felelős kormányt támogatni fogjuk mind­addig, valameddig működése alkotott törvénye­inkkel összhangzásban áll, támogatjuk, nem szolgai hódolattal ugyan, de azon hazafias érzü­lettel, mely a békés kibontakozás nehézségeit sem feledheti ki számításából. Ez azonban nem azt teszi, hogy alkotmá­nyunk elfogadott alapja a fejlődés és kívánal­mak netovábbját érte el, mert tudjuk és érez­zük, hogy a természet örökös törvénye a világot a perfectibilitás lehető legmagasb fokának el­érésére ösztönzi, azért mi is igyekezni fogunk, hogy azon törvények, melyek a gyakorlatban és életben az állam czéloknak talán meg nem felel­nének, a törvényhozás útján megváltoztassanak, és a kor követel­ményéhez mért czélszerűbb tör­vényekkel pótoltassanak; de mindaddig, mig az alkotmányos utón hozott, s a magyar koronás király esküje által szentesített törvények alkot­mányos utón meg nem változtattalak, azoktól a tiszteletet s engedelmességet egy szabad, al­kotmányos polgár sem vonhatja meg. Valamint vallás dolgában Constant szerint egyetlenegy józan szabálynak : a pulzusok teljes szabadságát, s a tökéletes vallásegyenlőséget fogadhatjuk el, úgy a polgári hitvallás alapjának elutasíthatlan követelményeit , a véleményalko­tás és véleménynyilvánítás szabadságát, szó- és sajtó útján fenntartani kívánjuk. Az egyéni jo­gokra nézve : a törvény előtti egyenlőséget, va­lamint a munka szabadságát valljuk elvünknek ; szóval a cselekvési szabadságot pártunk köve­tendő elvül tűzi ki egészen azon végső határig, míg általa egyéni, vagy államtörvény által biz­tosított jogok nem sértetnek. Mindazon feltételek, melyek a magyar önálló és független államiság fejlesztésére megkíván­tatnak, ezek közé sorozván a nemzeti honvédel­met — azon kiváló gondját képezik pártunknak, mely mindig oda hatni törekedik, hogy a kitű­zött czél eléressék, s a kölcsönös bizalom meg­­rendítésével ne koc­káztassék. Tiszta demokratikus alapra fektetett képvise­leti rendszerünkkel, s ebből kifolyólag a felelős parlamentáris kormánynyal, a még most is aris­­tocratikus alapon nyugvó helyhatósági intézmé­nyünknek öszhangba hozása azon első kötelesség, melynek beváltását a 48-ki törvények szelleme sürgetően követeli, azért a helyhatósági intéz­ménynek, mely sem a népet, sem a kor szelleme által teremtett számtalan érdekeket nem képvi­seli, az 1848: XVI. törvényczikk rendelete sze­rint a népképviselet alapján leendő rendezésére, azon szilárd akarattal akarunk hatni, melyet a 48-ki törvények által decrerált népfenség ma­gasztos eszméje követel. A testvérnemzetiségek igényeinek kielégíté­­­­sét az ország integritásának, s nemzeti önállósá­gának koc­káztatása nélkül, lelkünkből óhajtjuk és előmozdítjuk. Kivánjuk, hogy minden a föld tulajdonát nyűgtő, s az 1848-as törvények által érintetlen hagyott intézmények terhei, a tulajdon szentsé­gének megóvása, teljes kárpótlás mellett szün­­tettessenek meg. Midőn az elősorolt, s mély meggyőződésünk­ből folyó politikai hírünket a közönség tudomá­sára juttatjuk, nem késünk kinyilatkoztatni, hogy azon politikai küzdtéren, melyre lépnünk egyedül a haza iránti szeretet sürget, csak lejá­­lis, s nemes fegyverekkel küzdünk, mert nem lehet felednünk, hogy azon politikai párthoz tar­tozunk, mely hazánk nagy fiának nevét viseli, ez megtanított bennünket, hogy az igaz ügyért küzdeni csak nemes fegyverrel lehet, s hogy az igaz ügyérti küzdelem erőt ad, bármily nemte­len bántalmak elviselésére is. Kelt Nagy-Károlyban, 1868. évi május 6-án lépéseket a netalán szükséges költségszaporítás iránt megtehesse. Melegen fogadta és örömmel tette magáévá a tanács a szakosztály részéről beterjesztett javas­latot egy megindítandó statistikai tan­folyam iránt, de miután az előadandó tárgyak felosztása, s az ügy foganatosítása mélyen meg­gondolandó , külön tanári és kormánybeli szak­férfiakból alakítandó bizottsághoz utasítá, mely­nek tagjaiul legott megválasztottak: dr. K­a­u­t­z Gyula és dr. Konek Sándor egyetemi, Hun­­falvy János, polytechnicumi tanár urak, to­vábbá Weninger Vincze, miniszteri, Ri­­báry József és Suhaj­da János osztálytaná­­csosok, és Keleti Károly, mint a tanács elő­adója és javaslattevő. A szakosztály részéről elkészített javaslat egy magánjogi statistika szervezete ügyé­ben, valamint az általa bemutatott új minták és utasítás a közoktatási adatok gyűjtése iránt szin­tén bizottsághoz utasíttattak, mely utóbbira néz­ve a közoktatási miniszter úr fel fog kéretni, hogy a megválasztottakon és saját minisztériuma képviselőjén kívül még egy-két szakértő tan­férfiút nevezzen ki a tanácskozó bizottságba. Hosszabb vitát keltött L­eh­e­d­e­r Károly Tivadar tanácstag egy indítványa, melyben fel­szólítja a tanácsot, gondoskodjék módokról, hogy a közelgő hazai aratás iránt, a­mennyire lehet, hiteles ad­atok birtokába jussunk, valamint tegyen lépéseket, hogy a külföld hasonló ada­taira nézve a lapokból merített tudósításoknál hiteles­ adatokat és gyorsabban nyerjünk, tárgy fontosságának teljes elismerése mellett fel­hozott ellenérvek, melyek szerint a gazdasági statistika le­gnehezebb része az aratási statistika nem szerezhető meg a­nélkül, hogy a megelőzött vetési és művelési adatok iránt biztos tudomá­sunk legyen, arra indítá a tanácsot, hogy ezen kérdést is bizottság elé terjeszsze, melybe indít­ványozó S­c­h­e­d­e­r Károly uron kívül K­o­­rizmics László, Szénássy Károly és Hunfalvy János urak is — megválasztat­­ván, felkeressék még a közgazdasági miniszté­rium gazdasági osztályának vezetője H­ideg­há­t­h­y miniszteri tanácsos úr, azonkívül pedig talán a börzei bizottságból választandó két szak­értő kereskedelmi férfiú. Végül még a tanács előadója tesz jelentést a szakosztály által kiadandó, „H­i­v­a­t­a­l­o­statistikai közlemények “-re néz­ve, melyből 20 negyed-rét iv már ki lévén nyom­tatva, a körülbelül 24—25 ivre terjedő első füzet nyomatása mielőbb el fog készülni, szétküldése pedig azonnal meginditatni. Az orsz. magyar statistikai tanács ülése május 13-kán. (Folytatás.) A népszámlálás ügyében készült munkálat kiegészítése lévén szükséges, miután a statisti­­kai tanács főleg dr. K­o­n­e­k Sándor és R­i­b­á­­ry Sándor belügyminiszteri osztálytanácsos fejtegetései alapján nem hiszi lehetőnek, hogy a népszámlálás a magyar államköltségvetésben foglalt 30.000 ftból eszközölhető volna: arra hívja fel a népszámlálási bizottságot, hogy a munkálat, minta és utasításbeli oldalán kívül, a kivitelt és az egésznek pénzügyi oldalát is ve­gye tekintetbe, készítsen legalább megközelítő költségvetést, s azt mielőbb a stat.­tanácsnak be­mutatván, tegye oly helyzetbe, hogy az a köz­gazdasági m. kir. miniszter úr ő excjánál a kellő kereskedelmi és vámszerződés. (Folyt.) 16. Czikk. Vaspályákon, a szállítványok idejére, mód­jára és árára vonatkozólag, a másik fél alattva­lói és azoknak árui, kevésbé kedvező bánásmód alá nem vétethetnek, mint a saját alattvalók és azoknak árui. A másik álladalom területéből ki- vagy oda történő átszállításokért egyik álladalom által sem szedhetők magasabb vaspályás fuvarilleté­kek azoknál, melyek alá ugyanazon vaspályán a saját területen fel- és lerakott áruk aránylag esnek. 17. Czikk. A szerződő felek azon lesznek, hogy terüle­teikben a vasúti áruszállítás az egy helyen ösz­­szetalálkozó pályák közti közvetlen összekötte­tések előállítás­i által, s a szállító eszközöknek egyik pályáról a másikra átvitele által lehetőleg megkönnyíttessék. Továbbá ott, hol határszéleiken közvetlen sinösszeköttetések léteznek, s a szállító eszközök átmenete történik, azon árukat, melyek szabály­­szerüleg lezárható kocsikban vizetnek be, s ugyanazon kocsikon az ország belsejében oly helyre szállíttatnak, hol az elintézésre jogosított vám- vagy adóhivatal létezik, a határszélen való bevallástól, lerakástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózástól felmentendik, a­mennyi­ben azok a rakjegyzékek és teherlevelek át­adása által bevitelre bejelentetnek. Oly áruk, melyek szabályszerűleg lezárható vaspályakocsikban valamelyik szerződő fél te­rületén át a másiknak területéből ki, vagy oda be, átrakodás nélkül vizetnek, az árubevallástól, lerakodástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózástól úgy az ország belsejében mint a határszéleken, menten hagyandók, a­mennyiben azok a rakjegyzékek és teherlevelek átadása által átvitelre bejelentetnek. A fentebbi határozmányok foganatosítása azonban attól feltételeztetik, hogy az érdeklett vaspályaigazgatóságok a kocsiknak az ország belsejében lévő elintéző­ hivatalnál, vagy a ki­meneti hivatalnál sértetlen zárral és kellő időben megérkezése iránt kötelezettséget vállaltak. A­mennyiben a szerződő felek egyike a vám­kezelés tekintetében más államokkal az itt em­lítetteknél nagyobb könnyítéseket állapított volna meg, e könnyítések a másik féllel való forgalomnál is a kölcsönösség feltétele mellett alkalmazást találnak. 18. Czikk. A szerződő felek alattvalói kereskedés és ipar megkezdése és folytatása, valamint a fizetendő adóra nézve a benszülöttekkel egyforma bánás­módban részesülnek. A gyógyszertári üzletre és a vándor­iparra ezen határozmány nem alkal­mazható. Ha az egyik fél alattvalói vásárokat és soka­­dalmakat kereskedés folytatása és saját termeszt­­ményeik vagy gyártmányaik eladása végett lá­togatnak, ugyanazon bánásmód alá esnek, mint a saját alattvalók. Kereskedők, gyárosok és más ipar­űzök, kik ki tudják mutatni, hogy azon államban, melyben laknak, az általuk gyakorolt üzlet után a törvényes adót fizetik, ha akár személye­sen, akár szolgálatukban álló utazók által vásár­lásokat tesznek, vagy magukkal vitt mustrák mellett megrendeléseket keresnek, a másik fél területén ezért semminemű további illetékek fizetésére nem kötelezhetők. A szerződő felek egyikének alattvalói, kik különböző államok helyei közt fuvarozást, ten­geri vagy folyamhajózást űznek, ezen iparadó alá nem vethetők. 19. Czikk. Az áruk megjelölése és jegygyei ellátása (Et­­tiqueti­ung) vagy, azoknak csomagolása tekinte­tében a szerződő felek mindenikének alattvalói a másik területén ugyanazon védelmet élvezen­­dik mint a belföldiek. 20. Czikk. A szerződő felek kölcsönösen megengedik­­ egymásnak, hogy a .1* «1 ““ A ben és kereskedelmi p.acawn, a hol va­n más állam cosnulai létezhetnek, .lyeket 87.nt ”T.13« falak agyi«»* *,£ caönOBBég feltétele mellett a ®áBlk nyeket tében ugyanazon jogokat és ke .1 Jjk­. élvezendik, melyeket bármely más államé “ tagnak 21. Czikk. A szerződő felek mindegyike külföldi tánsu­láit kötelezni fogja, hogy a másik fél alattvaló­nak, a­mennyiben az az illető helyen által képviselve nincs, oltalmat és segedelmet ugyanazon módon és nem magasabb illetékeit mellett nyújtsanak, mint saját alattvalóinak. 22. Czikk. A szerződő felek egymásnak kölcsönösen át engedik, hogy vámhelyeikre tisztviselőket kü­dessenek ki, oly czélból, hogy a vámügyre és határszéli őrködésre vonatkozó ügykezelésről tudomást szerezzenek, mivégre ezen tisztvise­lőknek mindenkor készséggel alkalom nyúj­tandó. . .... A két vámterület számvitele és statistikája iránt a szerződő felek egymásnak minden kívánt felvilágosítást megadandnak. 23. Czikk. A szerződő felek azon egyes orszi , melyek vámterületeikből kizárvák, mindaddig, míg kizárásuk tart, a jelen szerződés czikkeiben foglalt megállapodások nem marandók. 24. Czikk. A jelen szerződés 1868. junius 1-vel lép élet­be, az 1865. évi ápril 11-én kötött kereskedelmi és vámszerződés helyébe. Hatálya 1877. december 31-ig terjedene.— Azon esetre, ha 12 hónappal ezen nap előtt a szerződő felek egyike sem nyilvánítaná e szer­ződés hatályának megszüntetése iránti szándé­kát, ismét egy évig hatályban marad azon nap­tól számítva, melyben a szerződő felek egyike vagy másika azt felmondotta. A szerződő felek fen tartják maguknak azon jogot, hogy kölcsönös értesítés után ezen szerző­désben, vagy az ahhoz csatolt tarifákban bár­mely változtatást metehessenek, mely annak szellemével s alapelveivel ellenkezésben nem áll, és melynek szükségét a tapasztalás netán kimutatta volna. 25. Czikk. Jelen szerződés jóváhagyandó és a jóváha­gyási okmányok nyolcz hét lefolyta alatt Ber­linben kicserélendők lesznek. Kelt Berlinben, 1868. mártius 9-én. Wimpfen. (P. H.) Preu­s. (P. H.) Bismarck. (P. H.) Delbrück. (P. H.) Philipsborn. (P. H.) Weber. (P. H.) Fggensberger. (P. H.) Thümmel. (P. H.) 1­9. Vidéki tudósítások 19. N­y­ir­e­g­y h­áz­a, máj. Tisztelt szerkesztőség! A különféle czímű napi és heti lapokba oly sok mentségét olvassa az ember arra nézve,hogy miért nem fogadta el Kossuth Lajos (a nagy ha­zafi) a képviselőséget, hogy már szinte beleunt az olvasó közönség, közelebb is a „Pesti Napló máj. 16. számában a felesleges glossák Kossuth legeslegújabb levelére: ezek mondatnak : „K. azt mondja, hogy „nem csak képviselői állást nem fogadhat el, hanem szeretett hazája viszontlátását is kénytelen magától megtagadni,é­s alább az mondatik, ő jöhet haza, a mikor tet­szik , ha mint képviselő jönni nem engedik elvei, jöhet mint magát ember, ki visszahúzódik a po­litikától, mert az adott alapon a küzdtérre kilépni nem akar. Reá nézve sincs más törvény, mint a­mely a haza minden más polgárára nézve köte­lező. Hanem — őszintén szólva — épen ez bánt­ja őt, ki magát húsz év óta kivételes állás kép­zelmébe álmod­ bele. Tisztelt szerkesztőség, nagyon idején lenne már egyszer igazán — őszintén szólva — ki­mondani a tökéletes valóságot, miért nem fogad­hat el képviselőséget, és miért nem jöhet haza K. , mert becsületes ember akar maradni, és következetes magával;— hiszen ő maga zárta ki magát hazájából örökre, vagy is az osztrák ház uralkodása alatti időre, azon mindenki előtt is­meretes 1849-ki debreczeni mondatával. „Is­ten velem mindent tehet, csak azt nem, hogy én többé osztrák alattvaló legyek“ — ez tartja őtet vissza, s kell, hogy vissza is tartsa, ha szavának ura akar lenni , csakhogy ha maga iránt követ­kezetes, hagyna békét nekünk is ide­haza, és ne bolygatná a békülni akaró kedélyeket, s ne ál­dozná fel hazáját semmi hasznot nem hozó hiú­ságának, szerintem ezt kellene neki megmon­dani. Egyébiránt ezen egyéni nézetemért bocsá­natot kérve, megkülönböztetett tisztelettel gyök. D. S. egyszerű polgár. H­ivatalos. A Somogyvármegyébe kebelezett Szigetvár városában a folyó évi junius 13-ik napjára eső országos vásár az idén ugyanazon hó 15-én fog megtartatni, mi ezennel közhírré tétetik. Pesten, 1868-ik évi május 13-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. minisztériumtól. ut. K is 1 d u f é l é k. Pest, május 22. Személyi hirek. Budáról az udvar körétől folyvást a legmegnyugtatóbb hirek érkeznek. Király­né ő Felsége igen jól érzi magát, és virulób­­. B, x\^z **, min|; valaha. A csecsemő föherczegne is Felséges anyjához hasonlólag, a legjobb egész­ségnek örvend. — Ő Felsége nagybányai Jósa , amnéi magyar omági földbirtokosnak a cs. kir. kamarási méltóságot adományozni méltóztatott. — Király ő Felsége dr. B a 1 a s s a tanár és kir. tanácsost 25 éves tanárkodása alkalmából, hir szerint, a Szent-István-rend lovagkeresztjével mé­ltóztatott feldisziteni. — Böszörményi egészsége megjavult, s tegnap már a fris levegőt barátaival a városerdőben élvezte. — Meghalt: 1 J­o z­s i 1 Antal, udv. tan., az egyetem volt rectora, élte 77-dik évében, f. hó 19-én. T­egnap őFelsége elnöklete alatt ta­nácskozás tartatott a honvédelmi törvény tárgyá­­ban Bécsben melyben az osztrák,« magyar»88 közös miniszterek részt vettek. Bécsi hirek szerint A VLnköU, A»gHiv»l ki v»n _ Bécsi távirat szerint a d­e 1­e g a 11 p a v­temberben uM, &p ?te«, melyhez nem kell die.« com­­“““a szombati d­e » e . t é­­­y, me­lyel az orvoshallgató ifjúság Balassa tanár tisz­teletére a polgári lövölde helyiségeiben rende- XLIA volt Miniszterek, tanárok, orvosok, képviselők o­vostanhallgatók, a pest képviselői egyesültek, hogy az estély valósággal l­e­n­yen. Balassa tanár egy magyar v hangjai és tisztelői hangos női között fogadtatott. Az e­k között kik a tanárnak üdvözletüket bemutták, Wenkheim és Horváth miniszterek, és Klapka tábornok volt­. Később a bájos Andrássy Gyula grófné és Eöt­vös József bárónő is megjelentek és hosszabb ideig nézték a fesztelenül mulató ifjúságot. A távozók kedves emléket vittek magukkal azon derék orvostanhallgatókról, kik midőn tanáruk iránti tiszteletüknek oly méltó módon tudtak kifejezést adni, egyúttal azt bizonyították, hogy így­ ők maguk is azon a téren keresik dicsőségüket, alkal- s melyen tanáruk babérja termett: a szorgalom, a­­ tanulmány, a férfias küzdelem terén. Éljenek a pesti orvostanhallgatók ! — Vetter Antal a „Hazánkéban figyel­mezteti a kormányt azokra, a­miket, tekintve a küszöbön álló honvédelmi reformokat, már most is foganatba lehetne venni. Szükséges szerinte magyar nyelvű szabályzat előleges elkészítése ; ez sok időt vevén igénybe, kívánatos, hogy már készen legyen akkorára, ha szükség lesz rá. Óhajait ezenkívül következőleg formulázza:Adas­­sék vissza a Ludoviceum eredeti rendeltetésé­nek, készítessék humánusabb hadi törvénybe­fektessék a beligazgatás a legegyszerűbb elvekre, végre legyen az öltözet és felszerelés csinos és tartós, nemzeti, de lehetőleg olcsó. — A „N­agyváradi Lapo­k“-ból látjuk, hogy nemes Bihar megye annyira ragasz­kodik azon szabályzathoz, miszerint megye­­gyűlésen csak a gyűlés tagjai és a tiszteletbeliek foglalhatnak helyet, hogy a helybeli lapok refe­renseinek sem teszi lehetségessé, ha közléseket hozni a történtekről, úgy tudjuk, a nemes me­gye közönsége bal-párti; a bal-párt szereti ma­­pát kenni-tenni a szabadelvűség mázával; de itt is látjuk, hogy valóban csakis mázával; minden szabadelvűség első alapfeltétele és minden sza­badság első garantiája a nyilvánosság; szabad országokban minden ilynemű tanácskozás nyil­vános nemcsak, hanem nyitva áll a lapok tudó­sítóinak is, kik a nyilvánosságot sokkal inkább képviselik, mint ama néhány ember, a ki a kar­zaton elfér De azért Bihar szabadelvű vármegye. — Jótékonyságok. J. F. az éhező al­­giriak számára 5 forintot, a lapunkban a minap említett szegény családapa két beteg gyermeke számára pedig 2 forintot és N. N. 3 forintot tett le szerkesztőségünknél, azon szintén lapunk egyik múltkori számában említett vidéki szegény család számára, melynek hármas fia született. — G a­u­d i­n chemicusnak, franczia lapok szerint, sikerült gyémánt, zafír, rubin és sma­ragd-utánzásokat állítni elő, melyek a természe­tes drágaköveknek nemcsak színével, tüzével s sugártörései tulajdonával bírnak, hanem rend­kívüli kemények is, köszörülhetők is, s az üve­get is vágják. Ha ez igaz , hatása az ékszer-ke­reskedésre nem marad el. — A gazdasági egyletek e n­­y­h­é­­­­­e junius hóban a kereskedelmi minisz­ter elnöklete alatt összeül, s az annak tanácsko­zása tárgyait képező munkálatokon már erősen dolgoznak a nevezett minisztériumban. — A békésmegyei takarék­pénztári egylet választmánya az országos honvédalap gyarapítására 400 forint összeget terjesztett fel.­­ A makói izraeliták pedig egyen­jogúsításuk emlékére, magukat az országos hon­védalap javára öt év folyamata alatt egyenlő részletekben fizetendő 500 forint összeg adomá­nyozására kötelezték, s ezen összegből a folyó évre eső 100 ft részletet beszolgáltatták. — Ismét egy érdekes külföldi votum fekszik előttünk új állapotainkról. Pascal Duprat, a ki­váló nemzetgazdász „egykori népképviselő,“ mint Francziaországban czimezik, magyarorszá­gi útjának tapasztalatait a „Journal des Econo­­mistes czímű folyóirat szerkesztőjéhez, Gartier Józsefhez Florenczből intézett levelében teszi közzé. Előszámlál többek közt minden neveze­tesebb hazai lapot, s néhány szóval jellemzi va­lamennyinek irányát és működési körét._ígé­ri, hogy közelebbről terjedelmesb munkát fog közrebocsátani magyarországi tapasztalatairól. Levelének végén így nyilatkozik hazánk új helyzetéről: „Addig is (míg t. i. amaz ígért munka megjelenhetnék) azon következtetést vé­lem vonhatni mindabból, mit önnek előszámlál­­tam, hogy a szabaddá lett Magyarország szorgo­san felhasználja szabadságát, és hogy a körül­mények szerencsés találkozása folytán, már­is alkalma van a közgazdászati átalakulás jótéte­ményeit élvezni. Az épen vázolt kép egyébiránt talán egy más következtetésre is feljogosít s ez az , h°­gy a politikai és vallási reactio minden erőlködései daczára is a régi Európa mindin­kább háttérbe szorul s letünőfélben van az ese­mények színteréről.­­Farkas Lajo­s, a­ki hosszas szám­űzetés után most érkezett haza Amerikából kéri Lux Jakab orvos urat, mint egykori sá­rospatala tanulótársát hogy lakhelyét tudassa vele Nagy-Mihályba, Zemplén megyébe *) ~ A‘d8u ál­talár­0B biztosító­­társaság L0ZgA6 h;1napVmáj’ 23á“ a társaság Jab­dón házában Erzsébetién 3. az.­ délutáni 4 óra­^4^10,&kjK54&1“H minden második szerdán É­si a. ká 6 fo8v* **^*AAi»* a legnagyobb gondot fogja fordítani 7 ?!“7 hogy e bizottmánynak csaknem iroL ^dekeB» »•»«.. .„„jí be»,... in,Arr a „Cydom alma“ szerzőjé 4 aklKár°ly „Gibbon“ jeles fordítója, Grea/LYo^ Pongrá­cz Emil. a vers- i k .100 é® b* földi nyzairól ismert M i 1 a s*?„'^ Vilm^“1. *) A többi hazai lanokkt w • ••!_ távol volt honfitársunk “ ha,itót ely soká *én,t átvenni °k 'tiní' ^«Üstből ektt.l. va­

Next