Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-05 / 5408. szám

104 6408 Kedd., májuec 1868. M. évi folyam Sz-rkcs.-.'' -i iroda; VV.'i'r*nv'v:it,-k tej. ••«•.ám. \. tuv.,‘let. K íny H/.elleníi ívs/.ér. illető mimleu köjf.:U'j«lény a ...vi*lies#t (fáé£hey. intéletdö. itérilentetlett lövek4e t&ak ismeri fog’íiíttatnek el. Kiadó-hivatal: Kt*n*,nr:c!.•-}•: tciv. 1 4:ují A Ja.]» anyagi rés?,úl. illető közlemények (előli/,elé,a Un)'/., kiadás körüli purishok, ö;nk°traények)\ kiadó-Itivatalbo/, intézerulöU. Előfizetési feltételek: Vidékre, jioítin , vagy helyben, bárhol hordva : Félévre , , 10 frt 51) kr. u. é. Évnegyedre . 5 frl 25 kr. o. é. 15krfc!méri. tkja? 7 k a*&lkja pelttsor egyszeri hint*. témái 7 nj kr. Hélyegdíj külön 30 njkr. Piyikt-tér: 6 hasábos pelisor 25 nj kr. Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓta. ellj : Május Május -júniusi 2 hóra . septemberi 5 hóra ........................................ 3 frt 50 kr ................................. . 8 frt 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, május 4. 18.18. A ktszep-bal programmja. .. Olvasva az I. cikkben mondottakat, önkényt kell, hogy azon gondolatra jöjjünk: mire való a kérdéses programmnak ezen bántalmazása, ha tartalma közbevallás szerint tiszta, hazafias, s egyéb hibája sincs, mint hogy ez idő szerint kivihetetlen, következőleg semmi eredménye sem lesz. Mire való, ok nélkül kisebbíteni azon férfiakat, kik a kormánynak nehézségeket nemcsak nem csinálnak, sőt politikájában még támogatják is, mert tisztelik a törvényt, a társadalmi rend mellett s a pórias lázítások ellen minden alkalommal egész erélylyel fellépnek, a delegatióban részt vettek, s program ujjuk elővitelében is szorosan a törvény sorompóin belől kívánnak maradni? Ha a dolog úgy állna, hogy a kérdéses programm-kitűzésnek, legalább egyelőre, csakugyan semmi eredménye sem lesz, úgy magunk is készséggel vallanák be, hogy fölösleges, sőt káros dolgot cselekszünk, midőn e programmot pártszervpo útból bírálgatjuk. A dolog azonban nem úgy áll: a kérdéses lobogó kitűzésének eredménye lehet, s valószínűleg lesz is, mely hogy idő előtt be ne álljon, már tkom |----/1/ 1 ’ ség, tudniiillik megszilárdulásra váró közállapotaink iránti tekintetből, mindnyájunknak óhajtani kell. A programm czélokat tűz ki, melyek minden, de kivált önálló és gazdag történeti múlttal biró nemzetet egész a fanatismusig feltüzelni képesek. Tanultátok a történetet, ismeritek a fájdalmat és szomort, mely elborítja lelkünket, midőn a történeti elbeszélés azon szakaszáig értünk, melyben a sceptrum ketté tört, s apáink szertehullott vére sem eredményesett mást, mint hogy annak felét visszafoglalhattuk. A töröknek kiűzése kétségkívül nagy esemény volt. S honnan van az, hogy ezen nagy világtörténeti dráma lefolyása és kimenetele még sem bir azon vonzerővel, nem ragadja meg annyira rokonszenvünket, mint azon ismételt nemzeti kísérletek a sceptrum másik felének is visszaszerzésére? Világos tehát, hogy az áprilisi programaiban elsorolt czélok gyújtó hatással bírnak, s az ellenzéknek a következő választásoknál a mélyebben nem gondolkozók előtt előnyösebbnek látszó, mert népszerű agitatióra a leghatályosabb fegyverekkel ellátott állást biztosítanak a többséggel szemközt. Ez előny még inkább szembe szökik, ha tekintetbe veszszük azon hátrányokat, melyek a többség helyzetét a dolgok természeténél fogva nehezítik. A kormány, hogy a szükségeket fedezhesse, kénytelen az adók mindazon nemeit fenntartani, melyeket az osztrák behozott, melyek tehát nemcsak népszerűtlenek, hanem a szó teljes értelmében gyűlöletesek is. Az. embertelen hidegvérttség, melylyel a reactio és camanila a világosi catastropha után töltötte telhetetlen boszuját évek során át a legyőzött és hatalmába került hazafiakon, s a gőg, melylyel a bureaucrata uralkodott rajtunk, a századok múltával is, daczára minden következő kibéküléseknek, lázba fogja hozni az idegeket, forrongásba a vért, nemcsak a magyar, hanem minden más etoberber is, ki e történetet olvasni fogja, s az emberi érzetből még egészen nem vetkeződött ki. S vájjon hányan bíznak a nagy tömegekben a bölcsész, államférfiu és törvényhozó azon felülemelkedett lelkületével, mely a haza java, a nemzet jövője kedvéért túlteszi magát érzékenységein Vagy a mint nagy hazánkfia mondaná jobban szereti hazáját, semmint gyűlöl ellenségeit? Adjuk még ezekhez hozzá a mystificallé fiát alaptalan vádakat és ferdítéseket melyek a kiegyezkedés ellen lapokban és zöldasztalnál szakadatlanul szóratnak a tömegek eszét összezavarják, hazafia hitét megingatják, szivét pedig halálos szenvedélyekkel töltik meg Mocsári Lajos Szerint a parlament legfontosabb ére U UD lát’ a költségvetés meghatározási jogát, vette el a kiegyenlítés, s „ennek szörnyszülöttje, a delegatió.“ „Ez által a magyar állam szivén van találva, s az országgyűés tartományi gyűléssé alacsonyitva. És mindez miért ? Mert a költségvetésben szerepel a delegatiók által megállapitott közösügyi költség és államadóssági járulék. Mocsáry ur i. s elfeledte már, hogy a hányadot az országgyűlés határozta meg, a delegatio pedig egyebet sem tett, mint hogy az összeget ezen hányad arányához képest lelkiismeretesen kiszámította, oly functio, melyet, mint már S o m s s ic h jegyezte ■“*, t ,Tb“ “ mi“% w«o.wgot szoktak elvégezni. Mások a veszélyeket melyek előállandanak, ha az 1867 ben szentesített alapokat idő előtt feszegetni kezdjük mumusnak gúnyolják, mellyel a kormány rá szeretne ijeszteni a hazafiakra: mintha 1848 és 1849 ben a nemzet csak ismerő mumusok és szélma!- smok ellen harczolt volna! Azon arányban, melyben terjed a hit, hogy a kormány gyengül, az ellenzék pedig további k4£CB°1lat táffitási törekvéseivel erőrebbe ezen plantom, mely hamar időben annyi vérbe került. Azok közé tartoznak-e a nemzetnek ezen altatói, a kikről Cicero mondja, hogy „propter visitum quemdam animi furorem discordiis civium ac seditione pascuntur ?“ — Vagy odáig jutottunk már, hogy a higesztiség tolakodhatik fel mindenmentő patriotismusnak ? E kérdésnek eldöntését azokra kell bíznom, kik a mást biztató ezen vitézeket közelebb ismerik. Maga az áprilisi programm is, habár eredeti átalánosságait a „Hazánk“ 90. számában tetemesen szerényebb keretbe szorítja is össze Ivánka Imre úr, törvényekről beszél, mely függetlenségünkkel ellentétben állnak, s törvényes intézkedésekről, melyek biztosításunkra szükségesek, mintha csak veszélyben forognánk, ha mindenik fél lelkiismeretesen tartja meg a törvényt, vagy ha azt a másik fél nem találná megtartani, még más alkotányos biztosíték is léteznék a jognál, megajánlani vagy megtagadni az újonczot és adót ? A jog, igenis e jog az, melyben a hangsúlyozott „együttes,“ tehát nem elkülönített, hanem kölcsönös megállapodás szerint működő diplomatiai és vezérlet, vezénylet-s belszervezeti actio szükségessége és elkerülhetlensége már bennfoglaltatik, és csak idő kell hozzá, hogy a gyakorlat által külső kifejezést és alakot is nyerjen. A Lajthán inneni lapok boszantásai és ingerlő kihívó eljárásáról szólni sem akarok. Ily helyzet, előzmények és eljárás által nehezített állásában a kormány- és többségnek a nemzeti népszerűség leghatályosabb ingereivel ékeskedő ellenzéki programm, meglehet, a jövő választásik alkalmával az országban többséget fog nyerni. Még egy éve sem múlt, hogy a fejedelemmel és általa uralkodása alatt álló más népekkel is hosszú, higgadt, kimerítő tárgyalás után megkötött alapszerződésünk ünnepélyesen szentesítve jön. Ez esemény tehát, mely az ezen ünnepélyes szerződés már is ily lényeges megír változtatására irányuló törekvésnek követelő praegnans kifejezést nyerne, bizonyos, hogy az egész birodalomban nagy e mérvű és fokú forrongást, újabb s veszélyesebb alkotmány és nemzetközi crísist, ,, s azonfölül még egy más jelenséget is is idézne elő : tudniillik a forradalmi exaltatio ég szenvedélyek olyatén fellobbanássát, melynek Tisráék egy hétig sem maradhatnának mi mely őket az ő békés és alkotmányaszközeikkel csak úgy söprendené el, mint polyvát a vihar.. ............. ll i fi iwiirmTM*" Pest,május 4. —k— A „Pesti Lloydsnak érdemei a múltban kétségn kívüliek; ezen, legjobban szerkesztet nagy német napilapot Pestnek devék kereskedői azon időszakban alapiták midőn elleneink el akarták hitetni a világgal, hogy Magyarország csak geogófiai fogalom , hogy a magyar nemzet elrémült, mert a régi törvényes jogok mellett már felszólalni senki sem tartja érdemesnek. És ezt méltán gondolható mindenki mert ha magyar lapjaink, az előzetes vizsgálat súlya alatt helyzetüknél fogva csak igen óvatosan jelét adák is annak, hogy él még a magyar nemzetben a remény és megvan az akarat régi jogának visszaszerzésére hogy ámbár a politikai tér el van a nemzet előtt zárva, az anyagi haladás teréi mégis naponként történnek nevezetes előlépések, a nyelv, irodalom és tudomány művelésében szünet be nem állott: — maszna volt ezen, a magyar napi sajtóban különösen a „Pesti Naplóban“ észlelhető eleknek? Nyelvünk határainkon túl, ismeretlen lévén, ezen évek küzdelmeinek ésörekvéseinek jelenségeit agyon hallgatták A derék „P. Ll.,“ mely azon nyelvet szólalt meg, melyet határainkon túl nem csak egy nagy, negyvenöt millióból álló lemzet beszél, de mely, mert a tudomány s műveltség terjesztésében első sorban 11, értetik a földgömb minden részén, volt első, mely a művelt világnak a nagyaremzet mind szellemi, mind anyagú állattáról naponként Ilii képet adott, mely mindig őszinte, hű, becsületes és mérési ideje volt a magyar érdekeknek, hadin is tolmácsa hazánk elévülhetlen alkotmános jogainak. És a nemzet «kiismerte úgy a birodalomban megjelent minden fémet lap közt a „P- Lloyd“ nemcsak tghiitumus, uar német nyelven irt , igaz magyar szeremü lap, mely a nemzet érdékit soha sem sérti, hanem mindig őszintés édi;• sőt figyelve azon állására, melye magának, mint hazánk állapotairól a külöldet egyedül értesítő lap, kiküzdött, minig óvakodott olyat állítani, mi hazánk relékének és hitelének árthatott volna. A „P- Lloydnak“ ezen szerepe, melyet lefolyt évek hosszú során oly szép sikeret töltött be, most már a változott viszánoknál fogna megszűnni: a „P. Lt.“ nem az egyedüli orgánum többé, mely viszolyainkat a külfölddel megismertetheti. És a valódi szerencse azon irány mellett, melyet ezen lap az utóbbi időkben— például szolgálhatájus 2-diki szám — vszonyainkról haott közleményeiben vett. A „P. Ll“ kereskedők által alaapitott, kitünőleg a keresedési érdekeknek szolgáló lap, s azrt kétszeresen hibás és negrovanda léés volt, mit folyó lógikán hoz t ezikkébem hazánk értekei ellen csövstett. Lehet-e kereskedő előtt nagobb hiba, a kereskedői érsülettel Bértőlel ellentétben levő cselekvény, minthaalanely kereaskedő egyenesen hitelébe támadtatik meg? Az ilyen eljárásra, kivála megtámadás feltűnő módon alaptali adatok alapján történnék, mit monna a „P. Lloyd “-ot alapitó és fenolt aereskedőkinek legközömbösebb tai is, még azon esetben is, ha az, kinek hielyen valótlan adatok alapján támaatik meg, üzleti ellene volna is? Tilna-e mentséget abban, hogy az, ki az hitelt rontó adatokat terjeszti, midőn hány nap múlva meggyőzetik, hogy ami adatokat terjesztett tévedését beva? A fennforgó etken nem egyes kereskedőnek, hanegy egész államnak, Magyarországnak eze van megtámadva , vétkes mulaszt követnénk el tehát ha hzánk iránt, bán tennék meg a helyreigazítást akkaidőn a „P. Lt.“ idézett , számának vezikkében teljesen alaptalan adatok idővel igyekszik kimutatni, hogy hazaieficitje j a mult évek adatai alapján legy 15 milliót fog tenni, midőn tehát benyitottnak állítja, hogy hazánk is az áramok sorába tartozik, melyek nagy fittel kénytelenek küzrdeni, s melyeket hitelre érdemesek nem lehetnek. Nem kivánzon csikket rósz szándéknak tulajdni, hanem csak is tu-jdatlanságnak miután tudjuk, hogy a „P. Hoyd“-mak*vatott, jeles szer- sz akesztője van, ki, mint journalista, annyi kitűnő érdemekkel bír: nem lehet egyebet feltennünk mint hogy az idézett czikket előzetesen nem olvasta, mert ha ezt teszi vala, lehetetlen, hogy annak feltűnő hibáit első pillanatra észre ne vette volna. A czikkben levő számítás, és így az egész okoskodás alaptalansága első pillanatra kitűnik; czikkíró ugyanis egy rakás adatot idéz; idézete, úgy látszik, ki van véve a most nyáron a quota megállapítása végett kiküldött országos küldöttségek elé terjesztett adatokból; de elfeledő, vagy nem tudta, hogy ezen adatok csak azon jövedelmeket foglalták magukban, melyek állami adó fejében vettettek ki és hajtattak be; azt is feledé, pedig ha olvasta a pénzügyminiszteri előterjesztést, tudnia kellene, hogy az egyenes adók minden neménél az 1868-ik évre előszámításba vett bevételnél nemcsak a régi értelemben vett államadó, hanem az előbbi országos pótlék és a földtehermentesítési járulék is be van foglalva; mi pedig körülbelől felét teszi azon összegnek, mely az előbbi években államadó fejében kivetve volt, így p. o. az idézett számításban a földadónál a katastrális tiszta jövedelem utánl6°/# gyökadó és 4% pótlék van felvéve, ellenben az 1 %-nyi országos pótlék és 9,0-nyi fökltehermentesítési pótlék, s igy összesen 10% valóságos befizetésel van hagyva; tehát: czikkírónak az általa felvett 20% et még felével emelnie kellett volna, hogy hasonlítása egyenlő alapon történtnek legyen mondható. Hasonló az eset a többi egyenes adónemeknél. Kitűnik ebből, hogy czikkíró okoskodása teljesen alaptalan, minek egyébiránt csak örvendhetünk, mert azon állam, mely oly nevezetes deficittel kezdené meg gazdálkodását, mint, azt a „P. Lt.“ minden alap nélkül rólunk állító, hitelre csakugyan érdemes nem volna. Számítsa ki czikkire, mennyi volt 6 év aatt az országos és földtehermentesítési pótlék, s adja azt idézett összegeihez; idézett tívsorozat közt nemcsak két rendkívüli év volt, az 1861-iki, midőn az adó- behajtás sikeres nem. volt s az 1863-iki, midőn általános iaég uralkodott, de„ többi általa idézett évek alatt is középszerű termés mellett felette olcsó gabnaár.k léteztek, a kivitel pedig, az 1861 iki évet kivéve, csak igen csekély volt; kezdte végre azt is hinni, hogy életre való és így életre érdemes nemzet vagyunk, melynél már eddig is tett, de ezután is teend valamit az anyagi erők, s így közvetve az adóképesség emelésére azon körülmény is, hogy most már magunk gazdái vagyunk, s nagyrészt tőlünk függ anyagi jobblétünk előmozdítására megtenni mindent, amit lehet, hogy az adóknál bizonyára az is lesz befolyással, hogy azok törvényesen megszavaztatván, a befizetés kötelességgé vált, holott előbb az adózó csak a kényszerűségnek engedett , ha mindezt megtevő, alig lesz oka azon vésztjósló jövendölésekre; minek bizonyságául szolgálhat az is, hogy már a múlt 1867-ks évben is a valóságos bevételek az előszámitást túlhaladták. Czikkiró bizonyára bir journalistikai tehetséggel, s mi őszintén óhajtván, hogy a nemzetgazdászati irodalom terén, melyre oly kevesen adják magukat, idővel méltó helyet foglalhasson el , őszintén javasoljuk neki, hogy mielőtt valamit elítél, kivált ha ítélete által hazánk leglényegesebb érdekeinek árthatna, komolyan tanulmányozza az ügyet, s gondolja meg mit ir és mi eredményt ér el vele ésinált ha számok eredményeit akarja egymással összehasonlítani, egyenlő számokkal számoljon, máskép könnyen oly hibát követ el, mint az imént, mit a számok hamis grouppirozásának szoktak nevezni. Az Optimismus bizonyára nagy hiba, kivált a pénzügyeknél, de az oly pessilysmus, mely keresve keresi a rósz óment, be- hunyja szemét még a tényleges számok előtt is, s a mesterkélten kihozott alaptalan pessimismuát bizonyos ostentatióval előtérbe állítja : az ilyen pessimismus most, midőn okunk van remélni és bizar saját erőnkben,sőt erőfeszítésünkben,hogy megküzdhetünk az átmenet nehézségei- „ vel, hasznos tulajdonnak bizonyára nem nevezhető. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház május 4. tartott ülése. 8 Elnök: Szentiványi Károly. Jegy- pző: Horváth Lajos. A közelebbi ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, elnök a beérkezett irományokat terjeszti elő, melyeknek száma oly ijesztő mérvben szaporodik, hogy maholnap azok elsorolása minden ülésből egy-egy órát veend igénybe. Andrácsy Gyula gr. miniszterelnök: Van szerencsém a keresskedelmi és iparkamarákról szóló törvényczikkel, melyet ő felsége szentesíteni méltóztatott, a t. háznak azon kérelemmel benyújtani, hogy annak kihirdetését elrendelni méltóztassék. A ház asztalára letett szentesített törvényczikk egész terjedelmében felolvastatván, kihirdettetett, s Mihályi Péter jegyző megbizatott, hasonló intézkedés végett ezt a főrendi háznak átnyújtani. Deák Ferencz. T. ház! Van szerencsém benyújtani Pest városa közönségének egy kérvényét. A város közköltségen építi itt a vízvezetést, mely mind egészségi, mind a tó város tisztasága tekintetéből igen fontos. Ezen építés létesítésére, mely igen nagy költségbe kerül, kölcsönt vett fel, és kéri, méltóztatnék a ház kieszközölni, hogy a vas, melyet e végből külföldről hoznak be, díjmentesen vagy legalább tetemesen alább szállított áron hozathassák be. Méltóztassék a t. ház ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz áttenni, hogy az a pénzügy- és kereskedelmi miniszter uraknak kiadassék, és pedig, ha lehet, minél előbb. Tudom, hogy e dologban már a minisztérium részéről történtek lépések, de azt hiszem, hogy czélszerű lesz, ha a t. miniszter urak magát a várost vagy annak küldötteit is meg fogják hallgatni, velük értekeznek és a szerint intézkednek. Az átnyújtott kérvény a kérvényi bizottmányhoz létetett, át, melynek jelentése folytán a ház hsatározand. Wenckheim Béla báló belügyminiszter, Csiky Sándor, Eger városa képviselője, f. évi ápril 27 én Interpellatiót intézett hozzám, mint belügyminiszterhez, a pesti democrata kör betiltására és feloszlatására nézve, —mi azt a kérdést veti fel, hogy melyik hazai törvényben gyökerezd; a minibatérum azon joga és hatalma, mely szerint a többi között,az 1#46-oii illLt. ez. 32. §. által is biztosított egyéni és ezzöl válhatatlan kapcsolatban álló taraulati szabadságnak, fegyveres erő alkalmazásával is elnyomatását Pest városa hatósága által foganatba vétetni rindehenis és ezen erőhatalommal a feloszlatási rendelkezést az országban alakul, körök irányában is folytatom. Ezen interpellátióra, és illetőleg hozzám, intézetium nevében következő választ és felv£laguzsítást adni. (Halljuk !) Tudja a t. háznak minden tagja, hogy hzánkban az írott törvényeken kívül a törvényy szerű szokás és folytonos gyakorlata törvén erejével bírnak ; hiszen még a koronázási, hitleri lökben és fejedelmi eskükben is régibb iontktt, a legújabb korig világosan ki van mondva, hogy ő Felsége a király szentül és szigorúan megtartantja és királyi hatalmával mások által is megtartatandja Magyarország törvényeit és törvényszerű szokásait. Ily törvényszerű szokások nélkül Magyarországban a rendet és közbiztonságot lehetetlen volna fenntartani, mert nemcsak a rendőrségi, hanem még a büntető ügyekben is a törvényszerű szokás és gyakorlat pótoja az írott törvény hiányát, minthogy írott törvények ezek nagy részéről vagy ézén nem szólnak, vagy a régi korból fennmaradt rendeletek, részint elégtelenségük, részint túlszigorúságuk miatt ma már nem alkalmazhatók. Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, amit írott törvény világosan nem határoz meg, de mint az alkotmányból folyó jog, a folytonos gyakorlat és törvényszerű szokás által megerősítve, kétségtelenül fennáll és fenn is kell állania. Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem írott törvény állapított meg, de mely az alkotmányosság eszméjének és a törvény által is bizosított egyéni szabadságnak természetes következménye. Azonban a társulati szabadság korlátlanul odáig nem terjedhet, hogy az gyakorlatban magára az államra is veszélyt hozhasson, s ezt meggátolni joga a fejedelemnek, kötelessége a kormánynak , s e jog és kötelesség épen úgy az alkotmányból foly, mint épen társulati szabadság megvan a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat által erősítve. (Helyeslés a középen.) Nem akarok hivatkozni az 1716-ikévi XXXL törvényczikk 2-ik §-ra, mely azt mondja, hogy minden részletes nagyobbszámú gyülekezetek, bármi név- és ürügy alatt volnának is tartandók, ő Felsége tudta és megegyezése nélkül tartatni törvényes büntetés alatt tittainak; nem akarok idézni más, ehhez hasonló régibb törvényeket, mert felhozhatná valaki, hogy azok mostani helyzetünkre és a jelen esetre nem alkalmazhatók, minthogy akkor egyesületek és társulatok oly alakban és értelemben, minőben most léteznek, szokásban még nem voltak. Elégnek tartom a törvényszerű szokásra és folytonos gyakorlatra hivatkoznom, mint e részben kétségtelen jogalapra. Törvényszerű gyakorlat volt az hazánkban, hogy az egyesületek és társulatok alakulásánál azok czélja és alapszabályai a kormánynak felterjesztették, és pedig nemcsak tudomás, hanem megerősítés végett is. (Helyeslés a középen. Egy hang a szélső balon : soha !) Hiszen a puszta tudomás végettr felterjesztésnek, ha őfelsége és illetőleg annak kormánya még a fejedelmi legtöbb felügyelés alapján azon jogot sem gyakorolhatta volna, hogy a veszélyes czélú és alapszabály a társulatok alakulását meggátolhatná, sem czélja, sem értelme nem volna. (Élénk helyeslés a középen.) E törvényerejű gyakorlat fennállott már