Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-01 / 25. szám
25. szám. Hétfő, február 1-jén 1809. 20. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................2 frt. 5 hónapra ................................ 6 „ 6 hónapra ..................................12 „ Jás esti kiadás külünküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ub-uteza 6. sz. II. ev. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, február 1.1869. A terézvárosi választók azon nagyobb része, mely a jövő országgyűlésre képviselőjelöltül Gorove István, keresk. miniszter urat tűzte ki, tegnap d. e. 10 órakor a lövöldében értekezletet tartott. Az ülést Strohmayer, a terézvárosi Gorove-párt elnöke nyitotta meg azon indítványnyal,hogy az értekezlet kebeléből egy küldöttséget válaszszon, melya minisztert választói körében való megjelenésre fölkérje. Az elnökökből és azon kívül 10 tagból álló küldöttség közfelkiáltással megválasztatott s mialatt megbízatásában eljárt , az értekezlet hangos tetszésnyilvánításai közt dr. Mank Mór, Friedmann, a pesti zsidó község fökántora és dr. Schermann szónokoltak. Friedmann kiemelte, hogy nekik nem csak győzniök, de fényesen kell győzniük. És elősorolta azon eszközöket, melyek részükre - véleménye szerint — a becsületes és fényes győzelmet biztosítják , és ezek : 1) az aláírásoknak kellő óvatossággal való gyűjtése; 2) a választóknak meggyőzése a közjogi ellenzék törekvéseinek káros voltáról, s végre 3) negyedives rövid röpiratkák kiadása, melyben a Gorove ellen alaptalanul fölhozott vádak megczáfoltassanak ; és ez utóbbira annyival nagyobb súlyt fektet, miután hoszszabb röpiratokat az alsóbb néposztály nem szívesen olvas. Beszédét Radocza indítványára ki fogják nyomatni. Gorove István keresk. minisztert, ki Vackor lépett a terembe, nagy számú választói riadó éljenzéssel fogadták, és ezek nevében Radocza J. emelkedett szavakban üdvözölte. Kiemelte, hogy a „meddő ellenzés korszaka lejárt, s nem hangzatos szavakat, de tetteket vár, eredményt sürget a sokat szenvedett haza. Ez elvből kiindulva, oly nevet tűztünk zászlónkra, mely nekünk tetteket mutathat föl. Önnek, t. képviselőjelölt, ismert hazafisága, szilárd jelleme a tűzpróbát sokszorosan kiállotta; (éljenzés) öntől, csakis öntől várjuk sikeres képviseltetésünket a jövő országgyűlésen, és azért arra törekszünk, hogy egy szívvel , egy lélekkel kiálthassuk: „Éljen Gorove!“ (Hosszas éljenzés.) A miniszter úr, kit választóinak ez önzetlen ragaszkodása mélyen meghatott, hoszszabb beszédet tartott, mely azért, hogy a rögtönzés félreismerhetlen jellegét hordta magán, nem kevésbbé volt meggyőző és egyszerűségében megható. A választók elragadtatással hallgatták és sokszoros helyesléssel és éljenzésekkel szakították meg beszédét, melyet gyors följegyzés után lapunk legközelebb egész terjedelmében közölni fog. A miniszter úr egyúttal megígérte választóinak, hogy azon kérdések iránt, melyekről nézeteit eddig nem ismernék, nem sokára nyilatkozni fog. Végül az alelnök indítványozta, hogy jelöltjüket tömegesen kisérjék lakására, és daczára Gorove minden kérésének, a jelen voltak egy része kocsikon, zászlók alatt kisérte a minisztert lakására. Fogarasban — írja levelezőnk — elhatároztatott a képviselő-választás, s így a román agitátorok egyik reménye Erdélyben meghiúsult. E tény, a főkapitány, Tamás, tapintatos és szilárd föllépésén kívül a lakosság józan belátásának tulajdonítandó, mely nem akar hiú csal álmokat kergetni, midőn viszonyainak rendezése sürgősen várja az orvoslást. A Wagner lovag helytartó két hét előtt a következő kör rendeletét intézte az összes dalmát politikai hatóságokhoz : „Minthogy rövid időn egy rendeletet várok a cs. k. kormánytól, mely szerint ezen ország szláv népességével jövőben írásban és szóval minden előforduló ügyben a szláv nyelv fog alkalmaztatni, ajánlom a hivatalnok uraknak, hogy e nyelvet a végleges tudtuladásig elsajátítsák; e rendelet életbeléptetése körül én a legnagyobb szigorral fogok eljárni s mindazoknak eltávolítását indítványozni, kik e tekintetben közönyöseknek mutatkoznak. Ajánlom továbbá, hogy gyakrabban használják a német nyelvet; különösen a kerületi főnököknek e nyelven kell a fontosabb jelentéseket fogalmazni és hozzám beküldeni. Rövid ittlétem alatt megütközéssel kellett tapasztalnom, hogy az ügyek nem folynak úgy, amint azt a közérdek megkívánná. Emlékeztetni s integetni nem szeretek,mert eredménytelennek tartom azt ott, hol minden hivatási buzgalom hiányzik, de meg lehetnek győződve a hivatnok urak, hogy mindent éber figyelemmel kísérek, és hogy tett észleleteim szerint fogok intézkedni. Továbbá a hivatalos titok megőrzését kell még ajánlanom mindazon hivatalnok uraknak, kik bizalmamat megnyerni óhajtják.“ Hazai lapok. Aki az ellenzéki lapokat figyelemmel kisérte, az kétségkívül észrevette, hogy szabadalmazott hazánkfiainak meglehetősen elfogyott a harczi készlete. Mi kötelességszerűen böngészünk mindennap az u. n. pártlapok hálátlan hasábjain, de meg kell vallanunk, hogy rég elfeledtük azt az időt, midőn új argumentumra bukkantunk; azért megfoghatónak találjuk azt a mohóságot, melylyel e lapok egy, a napokban megjelent „izén“ kapnak. „Egy uj röpirat!“ írja a „Hazánk.“ „Egy uj röpirat!“ írja a „Hód.“ „Nem értünk ugyan a röpiratal mindenben egyet — igy szól a „Hazánk“ —s mindenekfölött kifogásunk van annak hangja és modora ellen.“ „Da3 rechte Wort zur rechten Zeit“ — kiált fel a „Hon.“ — Reméljük, hogy a világos, tiszta, meggyőző irályú röpirat be fog jutni a nemzet minden rétegébe, és sokaknak fogja fölnyitni a szemét, kik eddig nem láttak, vagy látni nem akartak. “ Így ítél egy és ugyanazon párt pártorgánuma, egy és ugyanazon pártbeli eseményről. Mi is — szomorú kötelességünkhöz képest — elolvastuk e röpiratot, mely a scorpió tollából került ki. Nekünk az jutott eszünkbe, hogy váljon miféle ábrázattal lép egy párt a nemzet elé, mondván, hogy nem is existentiájáért, hanem a többségért küzd, s e küzdelemben hosszú bajain át nem akad más védője, mint a scorpió és Tóvölgyi Titus (a „Válasz a válaszra“ czímű röpirat.) Két zavartfejű, s a legszelídebben mondva : teljesen készületlen fiatal ember az, aki tollat ragad a baloldal politikájának védelmére, s a nagy pártorgánumok annyira jutottak, hogy ezt „hozsannák!“ val kell fogadniok. Mindaz, amivel a scorpió mulattatta annak idején a „Hon“ olvasóit, lehetőleg összeszorítva 25— 30 lapra, a legkisebb törekvés nélkül arra, hogy valami újat is mondjon, tele szándékos és önkéntelen tudatlansággal. Tartozunk olvasóinknak azzal, hogy megkíméljük e gyermekes erőlködésektől, melyeket piros borítékban, „röpirat“ név alatt közrebocsátott a szomorú hírű acorpió. Ha valaki kétségeskednék abban, hogy a nevezett füzetke csakugyan tele van szándékos és nem szándékos tévedésekkel, annak, s rajta kívül minden ingadozó pár illírünknek ajánljuk-e röpiratot , ettől újra megerősödik netán megingott meggyőződése. Egyébiránt, ha terünk engedni fogja, meg lehet, hogy röviden visszatérünk még e tárgyra; addig is gratulálunk az ellenzék két röpiratozó portentumának, kik egyike Csernátonyt, másika Csiky Sándort választotta magának mintaképül. — sb. Nagy-Kőrös, január 27-én. Folyó hó 24-én ment végbe nálunk a követválasztási központi bizottmány megalakítása, és pedig — a kevés kivétellel baloldali magistrátus és közgyűlés pártállásához képest— tisztán baloldali közgyűlési tagokból. A néhány jobboldali tag, tekintettel a városháza falain kívül nagy mérvekben erősödő jobboldali pártra, sürgette ugyan, hogy a bizottmány ne a közgyűlés tagjaiból kizárólag, hanem az azon kívül álló községi, tehát jobboldali tagokból is választassák ; követelte, hogy ezen eltérés az alkotmányos jogok élvezésébe újabban fölvett zsidó polgártársaink képviseltetése tekintetéből is fogadtassák el, de a saját gyengeségét érző és a jobboldali párt ellen nem ok nélkül féltékeny közgyűlés bedugta füleit a méltányos és jogos kívánalmak előtt, és pedig azon ürügy alatt, hogy a törvény mellőzi, a gyakorlat pedig a mellett szól, hogy a központi bizottmány ezelőtt is magából a közgyűlésből alkottatott meg. Holott jól tudják a baloldali urak, hogy az előző követválasztásoknál a közgyűlésben a községi tagok pártszínezetet képviselve nem lévén, az egymás irányában méltányos pártok soha sem vonakodtak a szerepelő tagok beválasztásának akadályt tenni, így a létező pártok a követválasztási bizottmányokban úgy a 48., mint a 61. és 65-iki választásoknál mindig befolytak a központi bizottmány működésébe , míg most a jobboldal ennél a baloldal részére vitatott szabadelvűség gúnyjára a legjogtalanabb alapon, a zsidóság pedig — ez osztálynak és a törvénynek nyílt megsértésével — kirekesztettek. Azonban itt még nem állt meg a mi baloldali közgyűlésünk. Mert bár kimondá, hogy kizáróan a közgyűlésből alakítja meg a központi bizottmányt, mégsem átallott abba saját körén kívül egy oly egyént is beválasztani, kiről azt lehetne gondolni, hogy ily következetlenség árán annak valami kitűnőségnek kell lenni. Pedig egyedüli érdeme az, hogy baloldali. Ily szellem és kormányzati bölcseség lengi át a mi közgyűlésünket minden intézkedéseiben, melyek nemcsak a különben is nagy többségben levő jobboldali községtagok érzületét mélyen sértik, hanem a kezdetben baloldali hajlamú egyének gondolkozó részében is kárhoztatást gerjesztenek. Mi tartunk tőle, hogy a közgyűlésnek imént vázolt, de egyéb tetteiben is balul intézett eljárása még nem utolsó zárköve azon sérelmeknek, melyeket az ily pártszenvedély által vezérelt testület működése körében elkövet, de mint a bősz vihar dulásainak sokszor nem is remélt áldásai következnek be, úgy nálunk is napról-napra növekedik a megtértek tömeges száma , kik a Deák párt soraiban Tanárky mellé állva, alig várják az időt, melyben ezen jeles hazánkfiát követté választhassák. Községünk tagjainak ily irányban nyilvánuló lelkesülése egyrészről, másrészről pedig a városházi működéseknek olynemű elfajulásai, mely szerint a polgármester és városi hivatalokba berakott öcscsei, sógorai, egyéb hívei