Pesti Napló, esti kiadás, 1869. április (20. évfolyam, 73-97. szám)

1869-04-01 / 73. szám

* :1. szám. Csütörtök, április 1-jén 1800. SO. évi folyam. Hiado-hivan­t: FerenczisMere­t. a földszint. Előfizetési dij: poétán küldve, vagy Budapesten háchoz f­ordva reggeli év­­síi kiadás együtt: 1 hónapra...............................2 frt. 3 hónapra ................................... 6 „ 8 hónapra ......................................12 „ fii esti kiadás kiaunkttrdésíirt felfilfizetii havonkint...........................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkeszti iroda: Uri-ultra S. n. il. san­ái előhzetési- és hirdetmény-díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztő­séghez Intézendő. Bérmentetlen levelek asak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, április 1.1869.­ ­ A hivatal, lap mai számában következő igazságügyminiszteri rendelet olvas­ható apáig, perrendtartás életb­elé­p­­tetését s az erre szükséges átmeneti intézke­déseket illetőleg: „Az 1868. LIV. törvényczikk folytán , ugyanezen törvényczikk életbelépte­tése s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában nyert felhatalmazás erejénél fogva rendelem, a mint következik: „A polgári törvénykezési rendtartást tárgya­ló 1868. LIV. törvényczikk 1869-dik évi j­un. elsejével lép életbe, s minden, azzal ellenke­ző törvény vagy szabályrendelet ezen naptól fogva hatályon kivül helyezteti . A miniszteri rendelet további pontjainak értelmében e határ­idő mindazon perekre kötelező, melyek a tör­vényczikk hatálybalépte napjától létetnek fo­lyamatba, valamint azon keresetekre is, melyek idéző végzéssel még el nem intéztettek vagy az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 46. §-a szerint csak az eljárás módjának kérdésében vannak tárgyalás alatt. A rendelet további pontjai ezután részletes szabványokat tesznek közzé a folyamatban levő pereknél megtartandó szabályokat, a felebbvitelt, szóbeliséget, a ke­rületi és ítélő­táblákat, valamint az egyházi törvényszékeknél folyamatban levő pereket ille­tőleg.­­ Meghívás.A„biharmegyei Deák­­p­á­r­t“ minden helybeli és vidéki tagját az ápril hó 6-án a „Zöldfal” vendéglő nagy­termében délután 5 órakor tartandó köz­gyűlésre tisztelettel meghívni van szeren­csénk. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1) Elnöki előterjesztések. 2) A pártközlöny fenntar­tása iránti intézkedések. 3) A választmány ki­egészítése. Kelt Nagy-Váradon, 1869. márczius 30-án tartott választmányi ülésünkből. L­ó­­nyay Tivadar, elnök. Dr. Pollák Lász­­ló, jegyző. Hazai lapok­. A „Hazánk“ s a „Hon“ ma Ghyczy Kálmánnak választóihoz intézett beszédét közlik. E beszéd úgyszólván egy rész­letezett programm, alért közlünk belőle annyit, a­mennyit tőlünk fölvennünk enged. Ghyczy ezeket mondá: „A múlt országgyűlés fő feladata volt: a legkö­zelebb lefolyt idők súlyos viszontagságai által az élők sorából kitörölt, világszerte holtnak vál­tig hirdetett nemzetet tetszhalettából feltámaszt­va, új, eleven életre ébreszteni. „H­ogy a nagy szél, nem csupán azon né­hány egyénnek, kik együtt ültek az országház szűk termeiben, hanem az összes nemzetnek lel­kesült közreműködésével rész­be­n elére tett, tagadni nem lehet.“ A mostani országgyűlésre Ghyczy Kálmán szerint nagy sorozata vár a reformkérdéseknek, melyek „a közjogi kérdések felmerülése mellett is, épen úgy tárgyalandók és tárgyalhatók lesznek, mint nem egy reformkérdés tárgyaltatott a köz­jogi kérdések vitatása mellett a múlt országgyű­lésen is.“­­Tárgyalni lehet, de üdvös lesz e a közjogi kérdések pressiója alatt alkotni törvényeket ? Úgy fognak-e a szükséges törvények az ország házából kikerülni, mintha a heterogén pártalaku­­lástól függetlenül alkottatnának ?) Áttérvén a fölveendő tárgyak részletezésére, mindenekfelett a bíróságok rendezéséről szól Ghyczy K. A bírói tisztet annál fontosabbnak tartja, mert hatalomkörét nem csupán magánjogi ügyekre terjeszti ki, hanem közjogi és közigazgatási ügyekre is. A végre, hogy a bíró teljesen részrehajlatlan, minden személyes érdeken felül álló, s a kor­mánytól is teljesen független, úgy, mint a nép és pártok szenvedélyeitől, szükségesnek tartja a kellő díjazáson kívül, hogy a biró, állásából,, akarata ellen, önkényesen életfogytiglan el ne mozdittathassék. Szükségesnek tartja e végből másrészt, (hogy a biró ne csak lehessen, de legyen is részrehaj­­latlan és független le- és föl­felé): „1-szer, hogy a felelősség nagy elve, mely nélkül alkotmányosan semmi jog és hatalom, nem gyakorolható, vétkes visszaélések esetében, reá is alkalmaztathassák. „K­or, hogy kineveztetése önállásának teljes­­biztosításával történjék; se végre, a bírói hi­vatalok betöltésénél a nemzet befolyását, az első folyamodású bíróságoknál a régi törvényes gyakorlat elve szerint, föntartandónak, sőt a magasabb állású bíróságoknál is, a­mennyiben azok közjogi s közigazgatási kérdésekben is ítélethozásra lennének hivatva, más alkotmá­nyos országok példájára, bizonyos mértékig bővítendőnek tartja, nehogy megtörténhessék, hogy épen azon intézmény, mely a jog és tör­vény eréül s állandó biztositékául bizalomtel­jesen állíttatnék fel, azoknak elnyomására szol­gálhasson legerősebb fegyverül.“ „Nincs tárgy — igy folytatja Komárom vá­­rosa képviselője — mely inkább közérdekű lenne, mint a közhatóságok: a megyéknek, városok­nak, községeknek rendezése. „Hogy ezeket ép erőben fen kell tartani, azt Magyarországon bizonyítani fölösleges, hogy ezeket rendezni kell, mindnyájan érezzük. „Ez intézményeket a democratia alapján kell rendezni, a rendezéskor biztosítani kell a köz­hatósági kormányzatban a szakképzett­­ségnek s a munkaképességnek kellő befolyást; biztosítani kell az érdekek nyilvánul­­hatását;s a mi nélkül a közhatóságokban önállás s talán a bureaucratia újabb fölmerülésének elke­rülése sem lehetséges ; biztosítani kell, ha nem is a közügyek rendes kezelésére, legalább ve­zérletére azoknak befolyását, kik a közügyek intézésének fáradalmait állásuknál fogva képe­sek, s egyszersmind hajlandók is csupán ügy­szeretetből (?) s a közjó iránti érdekeltségből fölvállalni. „A közhatóságok illetőségéhez három fő jog­­gyakorlat tartozik : saját közügyeik kezelése, végrehajtása a törvényeknek s kormányrende­leteknek, és nyilatkozhatás az ország közügyei fölött. „E három joggyakorlat mindegyikére nézve a közhatóságoknak bírniük kell törvény által szabatosan meghatározott jog-, s ennek megfe­lelő kötelességi körrel, a szükséges szellemi és saját rendelkezésük alá tartozó anyagi erővel.“ E három joggyakorlat illetékes körének tör­vény általi tüzetes körvonalzása megszünteti Ghyczy K. szerint azon ellentétet, mely a köz­hatósági autonómia és a parl­ament kormány, miniszteri felelősség közt „állító­lag“ létezik, „de — teszi hozzá — csak akkor szünteti meg, ha a felelősség elve, melyet az ország legfőbb kormánya irányában föntartani akarunk, egy­szersmind az alsóbbrendű önálló vagy végre­hajtó közegekre is alkalmaztatik.“ (E szerint ais az ellentét még­sem egészen állítólagos.) Azután így folytatja Ghyczy K.: „A közhatóságok saját­­közügyeinek körében az államkormányt­ csak felügyeleti jog illeti, hogy a­ helyi intézkedés a közérdeknek ártal­mára ne válhassék. A törvények, s a kormány által ezeknek körében az általa kezelendő állam­ügyekben kiadott rendeletek pontosan teljesíten­­dők. A közügyek feletti egyszerű vélemény­nyilvánítás pedig az alkotmányosság alapelvénél fogva, mely szerint a törvényeknek a nemzet­­ akarata kifolyásának kell lenniök, oly jog, mely sem egyes honpolgártól, sem a polgárok gyüle­kezetétől meg nem tagadtathatik. „Ha azután mindemellett a közhatóság s a kormány között valamely intézkedés törvénysze­rűsége iránt mégis kérdés támadna, miért ne követelhetnék erre nézve is azon eljárás, me­lyet az egyes honpolgárok s a kormány között felmerülő hasonló kérdésekre vonatkozva, a fön­tebb mondottakban épen ez okból bővebben fej­tettem ki ?“ •­ És e bíróságra például idézi Ghyczy Kálmán a bécsi reichsrath és a Landtagok közt álló „Reichsgericht“-et. (Azonban szabad le­gyen itt azon két viszony nagy különbségére emlékeztetnünk, mely egyrészt a magyar tör­vényhozás és a törvényhatóságok, másrészt az osztrák birodalmi és a tartományi törvényhozás közt létezik.­ Ajánlja ezután Komárom város képviselője, más tárgyakra térvén át, egy országos számve­vőszék fölállítását, mely az országos számadáso­kat felülvizsgálná és ellenőrizné. Ígéri továbbá, hogy az 1849-es évben a ma­gyar bankjegyek kényszerű beszolgáltatásával szenvedett súlyos károk pótlását szorgalmazni fogja, s a következő reformtárgyakat sorolja elő: „A polgári és büntető-törvénykönyv, a szó­­beliségre s nyilvánosságra alapított polgári, az esküdtszéki eljárásra fektetett bűnvádi perrend­tartás, és a hazánkban, fájdalom! oly igen na­gyon elhanyagolt árvás ügynek rendezése. „Az állami kiadásokbani szigorú gazdálkodás mellett, az adók terhének könnyítésére való törekvés, s adórendszerünknek azon alapon, hogy kiki a közterhekkel valóságos jövedelmé­nek aránya szerint rovattassék meg, gyökeres javítása. „Az elemi oktatásnak a meghozott törvény szellemében életbeléptetése mellett, a felsőbb tanügynek minden illetéktelen befolyástól­ fel­szabadításával eszközlendő czélszerű rendezése. „A vallás szabadságának s a vallásfelekezetek teljes jogegyenlőségének törvényesítése. „A magát már túlélt felsőház reformja. „A képviselő-választási törvény épen ez idő­­szerint szemmel látható hiányainak orvoslása. „A határőrség polgárosításával eszközlendő ki­egészítése hazánk még mindig csonka területé­nek, s társországaink hasonló jogos kívánalmai­nak teljesítése. „Az üzleti kötések jóhiszemű, gyors teljesítését biztosító kereskedelmi törvény, s külkereskedé­­sünknek a létező ipar­ágaknak ideiglenes kímé­lése mellett is mielőbb kivívandó szabadsága. „Hiányos, helyesebben: nem létező ipartörvé­nyeinknek rendszeres javítása, újból megalko­tása , s e végre czélszerű törvények általi elő­mozdítása a társulati, egyleti szellemnek, egy egészséges bankrendszer megállapítása által eszközlendő szaporítása a forgó tőkének, s a hi­telintézetek hálózatának kiterjesztése az egész országra. „A hűbéri viszonyok maradványainak minden

Next