Pesti Napló, 1869. augusztus (20. évfolyam, 175–199. szám)

1869-08-01 / 175. szám

valódi műveltségről a tanuló ifjúság közt szó sem lehet. Ez állításomat, fájdalom! igazolja a mindennapi tapasztalás; néhány héttel ezelőtt egy pesti nagykereskedőház a le­­velezési szakmához egy egyént keresett gyönyörű feltételek alatt, ki a magyar­német nyelven kívül még franczia és angol nyelveken levelezni tud, és mi lett ennek következése, az, hogy egész Ma­gyarhonban ilyen egyént nem talált, ki erre vállalkozhatott volna. Köszönöm az ily oktatást, és ily tanu­lást is, mely után egy fillért sem keres­het­­ magamnak! Elég hiba az az összes felsőbb tanintézeteinkre nézve, hogy azok elöljárói oly keveset törődnek az ifjúság practicus neveltetésével. Nincs egyéb hátra, mint a gyakorlati térre kilépni, és két külön gymnasiumot felállítni. Egyikben tanítják önök oly szigorral, mint véleményükben kívánták a görög nyelvet, a többi schlendriánnal (de itt ajánlanám, ha görög nyelvtanárok­ról gondoskodnának, a­kik tudnak gö­rögül ; Magyarhonban ilyeneket hiában keresendenek, mert nincsenek; egy kis Anabasis fordítás, egy kis elemezés még nem tudomány!); nyelvtanaikhoz hasz­nálják áthatlan szent titka mély tudomá­nyossággal irt grammatikáikat, a­mely­ből nem ri ki a „rejtélyes paedagogicai avatatlanság,“ mint önök nyilatkoznak Ollendorf tanmódszerének behozatala el­len ; tanítják önök leendő jogászaiknak a mathesis fellengző tanait, és hadd állít­hatnék én fel egy minden vallás felett álló tiszta államgymnasiumot az alább elősorolandó tantárgyakkal, s meg va­gyok győződve, hogy Magyarhon összes tanuló növendékei e gymnasium­ba sereg­lenének. A kor szelleme, s a mindennapi tapasz­talás következő tantárgyakat tesz elke­­rülhetlenül szükségessé a gymnasiumban. A négy alsó osztályban: 1- ör a magyar, 2- or a német nyelvet; 3- or a franczia nyelvet (a deák he­ lyett); 4- er az angol nyelvet (a görög he­lyett) ; 5 ör az osztrák birodalom történetét; 6 or. Az osztrák öszbirodalom földira­tát, e két utóbbit különös tekintettel Ma­­gyarországra, és 7-ez a minden embernek elkerülhet­­lenül szükséges tudnivalókat a szám­tanból. Jé Hn'é­natee Ja Sommalí taltam, hogy a legcsekélyebb tehetségű tanítványaimmal Ollendorf tanmódszere után váratlan és meglepő rezultatumokat tudtam felmutatni, s nekünk inkább a gyengébb felfogású tanítványainkhoz kell alkalmazkodnunk, nehogy ellen­ esetben az osztálynak fele is hátramaradjon. A­ki nem egészen bízik Ollendorf tan­módszerébe, olvassa: Oppenheimi dr. Burger, Geller igazgató, Máhr Ferdinánd laibachi iskolai elnök, Hall Vazul tenge­­részkapitány, Versaint naneyi lyceumi tanár s több tekintélyek nyilatkozatait, e nyelvtan czélszerűségéről és életre­valóságáról eléggé meg fog győződni. A négy felső osztályban: Az alsóbb osztályokban előadott négy nyelvnek folytatása és befejezése, rövid irodalmi történetismerettel; továbbá egyetemes világ­történelem; egyetemes földrajz ; természettan; váltójog, s telekkönyvi eljárás. Ezek oly tantárgyak, melyek minden műveit embernek okvetlenül szükségesek,­­ ellenkezőleg, melyeknek tudása nélkül műveit európai embert alig képzelhetünk. Mielőtt e czikkemet befejezném, legyen szabad indokolnom azt, miért kívánom a franczia, és angol nyelvnek behozatalát a gymnasiumokban? A felelet erre röviden az, hogy a min­dennapi tapasztalás. — Köztudomású do­log, hogy minden szülő, ki szerény ke­­reen­énj élő. Csak néhány fillért félre tenni képes, azon franczia, vagy angol nyelvtanért fogad gyermeke mellé. Miért teszi ezt? Azért, mert e nyelvek­­ tudását a szülők szükségeseknek tartják. Történt-e az valaha, hogy valami szülő gyermeke mellé görög, vagy latin nyelv I tanitét fogadott volna? Tudtommal soha, I ha csak azért nem fogadott a szülő gyér- I mese mellé ily nyelvtanárt, hogy fia a­­ próbaté­ten meg ne bukjék! ! Továbbá nézzünk szét a világon : vaj- I jón műveletlen ember-e az mind, a­ki gö- I vögül nem tud? Ha ez állana, akkor ne- I hány némethoni görög nyelvtanáron ki- I­­­rül az egész világgal együtt mindnyájan i tarbárok volnának.­­ Ezt pedig semmi f­izm alatt meg nem engedjük, ez ellen­­ innepélyesen óvást tennénk. 1« Leginkább pedig azért kivánják a szü- *4 Sk a franczia, és angol nyelvek behoza­­tlát gymnasiumainkban M­ ért az elszi­lv­hnozv­a att tapasz­geteltség korszaka a nemzetek között le­járt. A mai világban mindnyájan a világ polgárai vagyunk; a vasutak által mi Franczia,és Angolhon szomszédai lettünk; e két nemzet az egész világon leginkább elterjedt nyelveket beszéli; nekünk e­me nemzettől még igen sokat kell tanul­nunk, tehát élet­szükség nyelvüket is tudnunk. . . A vallástanra nézve azon megjegyzé­sem van, hogy egy országban, melynek lakói annyi sokféle vallási felekezethez tartoznak, a vallástan nyilvános tantár­gyat nem képezhet; mert míg egy vallás­­felekezetüeknek a religio előadatik, ad­dig a más vallásbeliek henyélnek. Egyébbiránt úgy hiszem, ideje volna már egyszer, hogy a vallás kérdése fel­sőbb tanintézeteinkből s gymnasiumaink­­ból végkép kiküszöböltetnék ; mivel nem tudom felfogni, hogy Sárospatakon egy tudós zsidó miért nem taníthatná a phy­­sicát úgy, mint egy tudós református a világ­történelmét a pesti kegyesrendiek gymnasiumában ? Mind­addig, míg vallási különbségek kicsinyességeivel foglalkozni fogunk, az „igazi miveit“ nevet meg nem érde­meljük. Végül a betűtszámtan, s mértanra néz­ve megjegyezzük, hogy ki e tantárgya­kat különös szenvedélyből tanulni akar­­ja,menjen a reál­iskolákba,ott ezeket tüze­tesen adják elő, ott bővibe s hosszába tanulhatja mindenki e két tantárgyat. Most tehát nem volna egyéb hátra, mint ily állam gymnasiumot felállítni, azt országszerte közhírré tenni, s meggyő­ződhetnénk az első évben mindjárt, hogy a szülők, és tanulók e tanrendszert meny­nyire pártfogolják. D. FEKETE IZIDOR. Belföld, Pest, jul. 29­* A s Zőlődéssm&'Váltság ügyében, mint egy vidéki lap irja, az i­g­a­z­i járásban (Somogy megye) nem séki eredményt mutathat]], fel a jog­biztos az egyezségek megkötése tárgyában. A polgárság el van ámítva,­ hogy ingyért is meg­kapja; h­a hol ígérnek tb váltságösszeget, az oly csekély, hogy a tulajdonosok meg nem állhatják. Vannak helyek, hol a váltság kötelezettek vérig állítják, hogy a föld úgy is az övék, s most még egyszer megvegyék , haszonta­lan minden ca­pacitátió. Vannak ismét sokan, kik a jegyző­könyvet alá sem írják, bírót sem választanak, hanem a jogbiztosnak­ kell hivatalból] nevezni kenyértörésnél, hogy a földosztogatási vád nem egészen alaptalan. Addig könnyű ta­gadni és takargatni, míg a gyakorlati élet kér­dést nem állít az illetők elé,­­de bezzeg, mikor van alkalom ,reá s az érdek megszólal, akkor aztán kibúvik a szeg a zsákból. — Szabó Im­re Pápa városa képviselőjének kineveztetését szombathelyi püspökké a hivatalos lap mai száma közli.­­ Nagy munkás­kiállítás rendeztetik ez idén Londonban, s az angol kor­mány felhívta a magyar kormányt, hogy a ma­gyar munkások részvételét e kiállításon előmoz­dítsa. E kiállítás nagyfontosságú, mert míg az eddigi iparkiállításokon rendesen csak a gyártu­lajdonosok és vállalkozók nyertek kitüntetése­ket, s a tulajdonképi munkások szóba sem ho­zattak, a jelen kiállítás czélja az igazi mun­kásoknak megadni a kellő elismerést A kor­mány az ügyet véleményezés végett áttette az országos iparegyesülethez, ennek jelentése azon­ban, mint a „P. El.“ írja, nem igen kedvező, mert úgymond a jelentés, van ugyan nálunk elég oly munkás, ki bátran felléphetne a kiállításon, de hiányzik általában munkásainknál a szükséges pénz és idő is, mit erre fordítani kellene. — Kí­sérletet tenni mindenesetre jó lenne, s úgy a kormánynak "és az országos iparegyesületnek, mint különösen az üzlettulajdonosoknak érde­P®»t, jul. 31. [Ered. tud.] (I­p­a r­o­s - h­á­z­a­k.) Fővárosunk szerencsétlen lakás viszonyai kö­vetkeztében, iparosaink egy része egyesülésre lépett, hogy a város egyik alkalmas részén kö­zösen lakházakat építsenek. Tanulva a conti­­nens nagy városainak közegészségi és népese­dési viszonyaiból előtűnő eredményeken, a há­zak építésénél nem a franczia kaszárnya-rend­szert, melynek káros oldala oly szembetűnő, hanem az angol-amerikai épitési módot fogadták el. Ennek értelmében minden iparos külön saját házában, mely a szükséges kényelem minden nemével föl lesz ruházva, fog lakni. Előleg száz ily egyemeletes házat akarnak építeni. Minden házhoz 40 □ ölnyi telek igényeltetik, melynek fele be lesz épitve, másik fele csinos kertté ala­­kíttatik át, még pedig úgy, hogy két-két kert egymás mellé jő. Minden ház egy emeletes lesz, földszint két, az emeleten 3 szobából álland­óogy az iparosok e terveket megvalósítsák a­zon kérelemmel fordultak a városi képviselő­­tstülethez, miszerint ez nekik a Terézvárosban I s erdősor, három dob, és szegletutcza közt fek- 3 4603 □ ölnyi nagyságú, jelenleg homokkal­­ dett és használatlanul heverő telkeket az ügy I Szhaszna volta miatt a lehető legjobb feltéte-I k mellett engedje át Az iparosok a vételér 1­0 -ed részét azonnal, a többit pedig három év­e itt akarják befizetni Ezután egyetemleges I állás mellett 3—400,000 frtot akarnak az­­­­tkezésekre fölvenni. Egy ily házacska 3500 —4000 ftba kerülne. E­ terv megvalósulása,mely a fővárosnak egy egészen uj, s a többiektől tisz­taság, rend tekintetében lényegesen eltérő részét fogja alkotni, nagy mértékben a képviselőtestület határozatától függ, és tán alig lehetne föltenni, hogy a képviselőtestület teljes mértékben nem méltányol­andj­a azt, s minden tekintetben segéd­kezet nem nyújtana oly szerv realizálásához, mely a jövőben százszoros módon fogja kifi­zetni magát. Pest, jul. 31. (A sárospataki ref. k é p e z d e) ügyben Molnár Aladár osz­tálytanácsos úrtól a következő sorokat vettük : „A sárospataki ref. tanári képezde helyiségei­nek az ott felállítandó állami képezde számára történt megvételéről a „P. Napló“ 172. száma egy — némely pontjaiban téves rövid közle­ményt hozott. Azon természetes érdekeltségnél fogva, melylyel ez ügy iránt — főleg protestáns — közönségünk viseltetik, t. szerkesztő úr meg fogja engedni, hogy az említett közleményben foglalt pár téves adatot a tényállásnak becses lapjában való rövid előadásával helyreigazítsam. A tiszamelléki ref. egyházkerület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy s.-pataki tanító­­képezdéjének épületeit és telkét,egy állami ké­pezde számára 50 ezer forintért az államnak eladja, és ennek megtörténtével saját felekezeti képezdéjét megszünteti, e helyett évenkint 30 egyh. ker. tanitóval leendő ifjúnak az­­állami ké­­pezdében tanitását kötvén ki. (A többi feltételek kevésbé lényegesek.) Az egyezség megkötésé­vel b. Vay Miklós főgondnok és Kun püspök elnöklete alatt egy küldöttséget bízott meg. Az egyi. kerület felhívására a közoktatási miniszter e küldöttséggel teendő értekezésre, s ha lehet szerződés kötésére, Árvay József zem­pléni tanfelügyelőt, Molnár A. osztálytanácsost bízta meg, s egy állami­­főmérnököt küldött ki az épület becsértékének felszámítására. A két küldöttség S.-Patakon folyó hó 23. és 26-ik napjain tartott értekezlete és egyezkedése folytán kötötte meg a főbb­­pontjaiban alább közlött szerződést, mely egyfelől az egyi. kerü­leti közgyűlés és másfelől a közoktatási minisz­ter jóváhagyása után fog hatályba lépni. E szer­ződés felvilágosítására csak azon elveket adom elő röviden, melyek a közoktatási kormány kül­dötteit vezérelték, s melyeknek okvetlenül mó­­dosítaniok kellett az egyi. kerület által előlegez­ően megállapított pontokat. Ez elvek a követ­kezők . A közoktatási­ kormánynak óvakodnia kell még látszatától is annak, mintha bármely fele­kezeti tanintézetet csak azért akarnak megszün­­tettetni, vagy megszerezni,­ hogy annak helyén állami tanintézet legyen, annyival inkább a jelen esetben, mert a törvényben rendelt 20 tanító képezde úgy­sem képes a szükséges tanítói lét­számot előállítani, s igy a kormánynak kétsze­resen kell örülnie, ha a hitfelekezetek is ta­­r ... w.... ituu nod­ueu veneti­ at a­­­r­ány, ha ez úgy eszközölhető, hogy belőle a közoktatásra sokkal nagyobb haszon­ és előny származik, mint a­minő kárt okozna azon vesz­teség, hogy egy felekezeti képezdével kevesebb leend.­ Ez alapelvből indulva ki, a köve­tkező felté­telek alatt kötheti meg a kormány a vérszerző­­dést: 1­ör ha a megveendő telkek s épületek ele­gendők lesznek az állami képezde s hozzákap­csolt elemi gyakorló iskola helyiségeiül és kert­jeiül. (Ezért kellett hozzákérni a felajánlott bir­tokhoz még a szomszéd birtokot, s a 3 hold kert­földet.) 2 év. Ha a megveendő birtok becslés szerint legalább is annyit ér, mennyin a kormány meg­veszi, s igy még látszata is el legyen kerülve annak, hogy talán az érték túlmegfizetése által akart hatni a felekezeti tanintézet megszünte­tésére. 3-or. Ha a birtokért fizetendő összegnek és h. kerület képezdére alapított tőkéinek ezentúl is évenként tanítók képezésére fordittatik és biztosí­ttatik.“(Ezért kellett az évi 3000 ftot ösztöndijjakul lekötni.) E feltételek teljesítésén túl azonban bármi biztosításra és kedvezményre kész a kormány. És valóban e feltételek szerint létrejött szerző­désben sokkal több előny és biztosíték van adva az e. b. kerületnek, mint a­mennyit említett közgyűlési határozatában önmaga kívánt. Csup­án azt említem még meg, hogy a kor­mány kiküldöttei kikötötték, mikép a minta­iskoláért szükséges épület átalakításokhoz, még a szerződés jóváhagyása előtt a város lakosai is 40 ezer­ téglával, 10 ezer zsindelylyel és 50 öl kővel dij nélkül járuljanak.“ A megállapított szeződés főbb pontjai a kö­vetkezők : Az eddigi felekezeti tanítók­épezde, felekezet­­nélkülivé, s az 1868. XXXVIII. t­örvény­czikk kívánalmainak megfelelővé alakittatik át. — A vallás- és közoktatási minisztérium ugyancsak a szerződéspontjai értelmében, öröksáron átvesz 4 házat, azoknak belső telkeivel, s egy puszta belső telket, melyek összesen 6477 négy szeg­ölet tesznek ki. Mind a telkekért, ideértve az építendő tanítóképezde számára kerti használatot, tagosításkor átbocsátandó 3 hold földet is, a közoktatási minisztérium 46.000 ftot fizet o. é., s pedig olyképen, hogy a nevezett összeg rátán­ként 1872. év január 1-jén végleg lefizetendő lesz a sáros­pataki főiskola pénztárába, beleért­ve természetesen a közbeeső kamatokat is. Vi­szont köteleztetik a tiszamelléki helv. hitv. egy­ház­kerület az állami tanitó­képezdében járó növendékek közt, évenkint 3000 főnyi ösztön­díjat kiosztani, akként, hogy abban legalább 30—40 tanuló részesüljön.A államtanitóképezde, ugyancsak a szerződés végpontja értelmében, jövő őszszel már megkezdi működését. Pest, júl. 31.(Még egyszer a budapes­­ti térparancsnokság és a beteg hon­véd­e­k.) A hir. lap mai számában a következő­ket olvassuk: „Néhány lap nemrég azon hírt hozta, hogy a buda­pesti térparancsnokság né­hány beteg honvéd fölvételét a katonai kórház­ba határozottan megtagadta, s hogy utóbb — miután ezen betegek föl­vételét a bud­a­pesti vá­rosi hatóságnak mégis sikerült kieszközölni — ezen betegek a kórodának nem rendes, hanem csak azon fiókhelyiségében helyeztettek el, mely közönségesen fegyenczek fölvételére szokott használtatni. Hitelesen értesülünk, miszerint ezen egész közlemény nem áll, miután az e tárgyban meg­indított nyomozás folytán kiderült, hogy a pesti térparancsnokság beteg honvédek föl­vételét a katona-kórházakba soha meg nem ta­gadta, s továbbá, hogy egyetlen egy eset kivételével, midőn egy kórházbeli szökevény ittas álla­potban befogatván, az őt megillető fegyencz-osz­­tályba tétetett­­ beteg honvédek ezen­ emlitett helyiségbe teljességgel nem jutottak. Pest, jul. 31. (Ghyczy Kálmán és a deficit.) Ghyczy K. eszünkbe juttatja azt az adomát, midőn az egyszeri ember vízbe dobta zsémbes feleségét, ki, midőn már szájig elmerü­l, nem tudván többé beszélni, jelekkel mutogatta férjének a czimeket, melyeket el nem mondha­tott. A „Hon“-ban kilencz hasábos czikk árjá­ban igyekszik Ghyczy Kálmán megerőtleníteni Lónyay pénzügyminiszternek a pénzügyi hely­zetről mondott beszédét, a bőbeszédű bizonyítga­­tásainak a vége ismét csak az, hogy mégis van deficit Van pedig olyan formán, hogy kétféle deficitet különböztet meg : cassadeficitet és bud­­getdeficitet Azt elhiszi, hogy Lónyay fedezni tudj­a az állampénztár min­den kötelezettségeit s igy cassadeficit nincs, de az — szerinte — magából a budget­­törvényből kitűnik, hogy budgetdeficit van, mert ezalatt azt érti, ha egy év kiadásai nem ugyanazon évi folyó bevételek által fedeztetnek, ez évben pedig a folyó kiadásokra fedezetül szólhatott a múlt évekről való adóhátralék, úr­béri kötvények stb., tehát az állam actív vagyo­na. Mennyiben képeznek azonban adóhátralé­­kok is actív törzsvagyont, annak bizonyításával adós maradt. Azon állítást is fentartja, hogy a miniszter a bevételeket igen csekélyekre elő­irányozta, s azon ellenvetésre, hogy az előirány­zat a múlt évek átlagos számán nyugszik, azt feleli, hogy ez bölcs eljárás, de lehet az e­l­­irányzatot magasbra tenni, ha a viszonyok ked­vezők . Lónyay ezt azért nem tette, hogy ké­sőbb aztán oly beszéddel állhasson elő, mint a minőt ez ügyben csakugyan tartott stb. Summa summarum az jön ki a kilencz hasáb­ból, hogy deficit ugyan nincsen, hanem mégis van; a mennyiben pedig mindazonáltal nincsen, az nem Lónyay érdeme; világosan mondva elvben van, de tényleg nincsen deficit, s ez Lónyay bűne, melyért Ghyczy Kálmán 9 hasá­bos poenitentiával sújtja a jámbor olvasót, a­kik közül egyébiránt nem egy érdemli meg ezt, mivel nem rajta múlt és nem adófizető hanyag­ságán, hogy Ghyczy Kálmánnak kedve teljék, és deficit ne csak elvben, hanem tényleg is le­gyen. ríu-HU­TSK engedélye­zés­e.) A vasút építési vállalkozóknak, kik valamely engedélyt nyernek, újabban minta /u SfrTM4#»«* szokták mondani, hogy az általuk készítendő s benyújtandó tervek alap­ján a vállalat kivitele tekintetében mások is concurrálhatnak velük; köteles azonban az, a­ki a más által készített terv alapjára állván a végleges concessiót megnyeri, a terv készítőjé­­nek a tervre fordított költségeit megtéríteni.­­ Vasúti concessiót nyertek újabban: G­u­­­á­c­s­y Ferencz egy évre az Új­vidék és Zimony közti vasút előmunkálataira; a bécsi Bank­verein egy évre a Sziszek-Brodi fő és az Illava völgyi B­a­r­c­s­i­c­z­i­g menő szárny­­vona előmunkálataira; R­á­d­a­y Gedeon gr. az aszód-váczi vasutéira ; Szeghő Józsefe Szolnok-Szentesen át H. M. Vásárhely felé menő vasútéra az Alföldi vasutig; a bécsi bank­­v­e­r­e­i­n megnyerte továbbá az A­r­a­d­r­ó­l Sze­geden és Baján át a Dunáig, továbbá Mohács­tól Sregszárdon és Dunaföldváron át Budá­ra menő fő-, és Dunaföldvárról Székesfehér­várra menő szárnyvonal előmunkálataira az en­­gedélyt.­­ Az Arad városában összefutó követ­kező 4 vonalra szintén megadatott az engedély, á­m. a szeged-az öreg-aradi; n.-kikindai-aradi; a buttym-aradi s a nagyvárad-aradi vonalra, így minden ágnak reá vonatkozó kiadásai első tekintetre szembe ötlenek. " Az albizottság örvendetes tudomásul vette a kötelességének tartja jelezni, hogy míg egy­fe­löl az államháztartásban oly szükséges lehető megtakarítás szorosan szem előtt tartatott, addig más felől, mind a fizetések rendszeresebb meg­állapítása, mind a diplomatiai kar és a consulsá­­gi személyzet beosztásánál határozott haladási irány észlelhető, és hogy a bizottság múlt alkal­makkor kifejezett óhajtásainak nagy részben elég tétetett. A­mennyiben azonban ez még némi részletekre vonatkozólag nem történt volna meg, vagy a tárgyalások folytán újabb okada­­tolt kívánságok merültek volna fel, azok az egyes czímeknél elő fognak adatni. Áttérve az egyes tételekre, azokat az albizott­ság a következő összegekben véli megszavazás­­dóknak. I. czim. Központi vezetés. 1. rovat rMinisterium költségei. Tétel­szám 1—31-ig — a 3-ik tétel kivételé­vel — változatlan elfogadandók ; a 3 ik tételre vonatkozólag a külügyministerium a bizottság­hoz intézett s annak elnöke által az albizottság­hoz áttett átiratában (melyből kiderülvén, hogy időközben egy udvari s miniszeri tanácsos fokoza­tos előléptetés utj­án a 4200 írttal megállapított 2.­­ osztályból az 5250 írttal díjazott­ 1. osztályba­­ lépett által, s ennélfogva ma a 3. számú tétel czímen 5 első és 1 másod­osztályú tanácsos van alkalmazásban a végett keresi meg a b­zottsá­­got, hogy az így mutatkozó 105.­ írt szükségleti többletet állapítaná meg. Az albizottság indokolva látván e kívánságot, az említett többletet megszavazandónak véle­ményezi, minek folytán az 1—31 tétel­számok alatt megszavazott összeg 231,448 írtot teend. II. rovat. Elnöki osztály ki­adásai. 32—47-ik tételszámok az előirány­zat szerint megszav­azandók 68,981 írttal. IIL rovat. A jegyirási és fordí­tási munkálatok számára fenn­álló osztály költségei. 48—55-ik tételszámok szintén az előirányzat szerint meg­­szavazandók 22,550 írttal. IV. rovat. A házi udvari és ál­lam-levéltár költségei. 56—67. tételszámok változatlanul elfogadandók 25,814 írttal. V. rovat. A miniszteri fizető h­i­v­a­t­al költségei. 68—73. tételszá­mok elfogadandók 7497 frttal. VI. rovat: A keleti apa némir. költségei 74—77. tételszámok, miután a múlt évi javadalmazás felett kért 360 forintnyi többletet indokolja az élelmi­szerek magasabb ára, a kívánt összegben megszavazandó 19,002 frttal. ...­ VH. rovat. Titkos kiadások. ) 78. tételszám. Az 1869-re engedélyezett összeg­nél 50,000 frttal­ kevesebb állíttatott be e czi­mén, az albizottság csak örvendetes tudomásul veheti a minisztérium abbeli törekvését, hogy mentől kisebbre szorítsa e számadás alá nem vonható összeget, s a most kért összeget egész­ben megszavazandónak véleményezi 500.000 írtban, oly megkötéssel azonban, hogy az kizá­rólag külügyi czélokra fordítandó, s ez összeg az átruházási jog alól teljesen kivettnek tekin­tendő, s más forrásokból semmi szín alatt nem növeltethetik. ‘ °Q“ Megszavazandónak véleményez összesen r'lp frtet mely összeget, ha összevetünk az 1869-re engedélyezett 926,099 frttal, sőt az utó­lagosan a távírdai költségek fedezésére megsza­vazott 10,000 frtot is hozzá adván, 936,099 frttal e czimen 61,107 frt megtakarítás mutatkozik. “f*1®1 társulása alkalmával az 5b—67. tételeknél, melyek a levéltár javadal­mazását tárgyazzák, felemlittetett, hogy a velen­­czei áramlevéltárból Velenczén k Olaszország í fííí?* megelőzőleg Dudik Béda történész által felsőbb parancs következtében a 11.meghaladó számú szekrény tartalmát ké­­pező fontos okmányok szenteltettek ki s szállít­tattak Gratzba. uA.A évbe­n történt már az iráni felszólla­­lás, szállíttassanak ezek Bécsbe az állami level­ét V, í,eg' h‘?10,tt történész által nézettes­­senek által, miután közöttük több a hazai jog­viszonyok és történelemre vonatkozó fontos i... , foglaltatnak. Az albizottság helyén 118. blZ0tt8% ezen kívánságot jelen desszak alatt nyomatékosan hangsúlyozza J Ren^imv^)i§i0m,&tiai költsdgek. K e n d e 8 k 1 a d á 3 O k. Az albizottsá­g a kül­ügyminisztériumnak mellékelt emlékiratában a adatok Megszavazandónak, véleményez: — ‘■'Ws** Lakbérek czimén : (tétel 1—68 a­­t . wt) 47.875 frtot. K 8''g d lk wnai' Megjegyzendő, hogy ezen itt felsorolt három ti az füstben! fizetés végett^ vonandó 5 lu levonása már eszközöltetett6 Ugyanezen czim-előirányzat 13 Un­­­a* 1 ^Valamennyi követségeknek átalános szolgálat A wn'' * hoTM AXneA A tas säst albizottság, hogy ezek tisztes hivatalo­stu““ ru számadás mellett vezetett, kiadások m­i­re szolgálnak, s ennél fogva a tiS nem rokon természetűek ily t S és í• T1 a költségvetésbe. mutassanak be Megszavazandó továbbá: Különö­gálatbeli kiadások* 2 o . , (13. lap) összesen 15.540 frt. üti ’éá ifx i 82 ködési költségek: 5 fi V 18Kört­­ (13. lap) összesen 62^00 frt! Kft ] ö „ f J?®1 *7 des kiadások: 9. tételsora^en' Meg 971.050 frt Rendkivü­li180 ^ Csa' tétel 10—11 41.000 frt (kört z k 1 a,d & C­o­k­s vitás 20.000 fi t., rendelkLl APia °takii^ az e. kamata P®at.M­OL (A közös ügyek tárgya­lására kiküldött bizottság külü­gyi albizottságának jelentése a közös k u­l­u­g­yministerium 1870-re előirány­­•.0t*k®-‘t^gvetésérő­l) A magyar dele­gáczió külügyi albizottságának jelentése követ­kezőleg szól : „Az albizottság mielőtt bele­ereszkedett volna az elébe adott költségvetés tárgyalásába, köte­­t’97t0 ^f^hozni magát a felől, hogy az 1868-ik évre a fentnevezett czimen megsza­vazott költségvetés összegei mi módon kezeltet­te^, ^eszközöltettek-e megtakarítások és mennyi-A számadóhivatalban azonban azon meggyő­ződésre jutott az albizottság, hogy még az 1868- ik év számadásai végleg lezárva nincsenek, s így csak is a kézhez vett kezelési kimutatásból sze­rezhetett magának némi tájékozást a nélkül hogy a véglegesen megtakarított összegeket szá­­mokkal kifejezhetné, ,­apan, mindazonáltal már is kitűnt, hogy az ío­rrf. évi költségvetéssel szemben közel 48.000 frt. megtakarítás mutatkozik, s a szám­adás végleges lezárásakor remélhető, hogy a megtakarítandó­ összeg körülbelül 60.000 frtra fog­ rúgni. Ezt azonban számításba venni csak is majd akkor lehetene. Addig az átvett kimktatá­­sok, mint a jelen költségvetés egyes tételei meg­­ítélésére segítő adatok, voltak némileg a bizott­ság által felhasználva. Az előterjesztett költségvetés tárgyalását nem kevéssé ,egyszerűsítette a közös külügyministe­­rimnak úgy a költségvetését kisérő emlékira­ta, melyben felmutattatván az 1869 ik évre megszavazott költségvetéssel szemben a jelen előirányzatban változtatott tételek, e változtatá­ W:Uád°ía/10adatt,k'' mint­ovábbá a beadott azon helyes összeállítása, s­zi unt -AfA'*1­5MBS , forint, pótlékaival stb. - egy-egy rovatot­­képez, s I Megjegyzi aie­se ór­ára ö­t­­szám ren-

Next