Pesti Napló, 1869. augusztus (20. évfolyam, 175–199. szám)

1869-08-14 / 186. szám

golnitseanot ismerik, áll Románia ügyeinek élén, ki Magyarország és Románia között a jó szom­szédságot fenntartani épen úgy óhajtja, mint azt, s erről meg lehet a román nemzet győződve — zavartalanul fenntartani a magyar nemzet is kí­vánja. Ily államférfi alatt e föllépés csakis va­lamely praefectus túlbuzgalmának vagy tapin­tatlanságának tulajdonítható. A román csapatok azonban eddig már vissza­vonultak, a megzavart rend helyre van állítva, s hiszszük — nem is fog többé megzavartatni. Erzsébetváros aug. 7. (Ered. tud.) (M­e­­gye bizottmányi gyülés.) Az any­­nyira zaklatott Felső-fehér megye nyugalmának helyre­állítására kiküldött kormány­biztos hazánk köztis keletű polgára M­i­k­ó Mihály jelen­les augusztus 6-ikán nyitotta meg a megye bizottmányi gyűlését, s érdekes vola látni mennyire siettek megyénk nagyai és kicsinyei e fontos gyűlésben részt venni mely a már hirlapilag politikai Zsodomává és Go­­morrháva sülyeztetni ezélzott megye állás­pont­ját fényre derítendő lehete. Az elnöki megnyitó beszédét a nagy számú bizottmányi tagok és roppant hallgatóság viharos éljenzéssel fogad­ván a bizottmány, tekintve a megye rendkívüli helyzetét megnyugvással, f­gadta a belügymi­niszter rendeletét a királyi biztos kiküldetése tekintetében, s örömmel fogadta különösen azt, hogy a királyi biztosi teendőkkel Marosszék főkirálybirája bízatott meg, s ezen érzelmeket a bizottmány egy feliratában fogja tolmácsolni. Gyűlésünk első és második napja néhány felsőbb rendelet olvasásán kívül,­­melyek közt a cultus minisztérium által kiadott iskola­tanácsi rendelet is tárgyaltatván, a megye intelligenciájának több tekintélyes tagja válasz­tatott a megyei iskola tanács tagjává,­ több me­gyebeli tisztviselő elleni folyamatban álló fegyel­mi keresetek tárgyalásával telt el. Maurer Vic­tor, Apáthy, Könczei Hoffman és Kohn alorvos a fegyelmi kereset alól ítélet útján feloldoztat­tak, helyeikre visszatérettek, a­mi Maurer Vic­tor alispánra nézve lemondásának el nem fogadá­­sa iránti határozat mellett történt. Szenkovits ülnök fegyelmi keresete megszüntettetett, miu­tán lemondását beadta, lemondásában hangsú­lyozván, hogy mint a miniszteriális rendszernek a bírói függetlenség irányábani tisztelője me­gyei választás útján concurrálni sem óhajt. A kitűzött választások közül csak az alispáni, egy szolgabirói és esküdti állomások töltettek be választás által. A törvényszéki elnökségre nézt kimondatott, hogy miután a törvény, mely a felállítandó alsó törvényszékek tagjait kinevezés által rendeli beállíttatni, már szentesítve van, és miután a me­gye és bizottmánya feltétlen bizalommal visel­tetik kormány­biztos Mikó Mihály úrhoz, ezút­tal választani nem kíván, hanem megkéri és megbízza kormány­biztos urat, hogy mind az elnöki, mind az ülnöki és jegyzői üresedésben lévő állomásokra helyettesítsen belátása szerint figyelembe ajánltatván az elnökre nézve, hogy az eddigi törvény szellemében a lehetőségig az idősebb ülnököt helyettesítse. Érdekes jelenet volt, midőn egyik bizottmá­nyi tag ezen kérdés tárgyalása alatt indítvá­nyozta, hogy a megye bizottmánya örökitse meg jegyzőkönyvileg azon bizalma és köszönete kifejezését, melyet a kormány­biztos e gyűlés ve­zetésével oly fényesen kiérdemelt s egyúttal fejeztessék ki az is, hogy e megye villongásai­nak s gyűlései rendetlenségének ki az oka. Alig szónok ez utóbbit előadandó vala kormány­biz­tos ur ünnepélyesen félbe szakasztottá s határo­zottan kijelentette, miként semmi olyan tárgy vitatásába a gyűlést bele menni nem engedheti mely azonkívül, hogy a szőnyegen lévő tárgygyal összekötve, nincs , általa véghezvitetni kellető vizsgálatok tárgyába vág, s a vizsgálat előtt ha­tározat­hozatalra nyomásul használtathatnék. Horvát Boldizsár miniszternek a kép­­viselőházban történt megtámadtatása miatt a gyűlés riadó éljenzései között bizalom és rész­vét irat szavaztatott. S midőn végre a gyűlés harmad napján ez befejeztetett, a bizottmány tekintélyes része a viharos éljenzések között távozó elnököt egye­temlegesen szállására kisérte, Szilvási Sándor tag és birtokos ékes szavakban tolmácsolta me­gyénk bizalomteljes ragaszkodását, s köszönetét a tapintatos elnökletvezetéséért, melyre a kir. biztos meghatólag válaszolt. 7-én teljes tiszti gyűlésre gyűjté a kir. biztos a tiszviselőséget, hol hivatásuk lelkes és lelkiismeretes teljesítését mindnyáj­ának lelkére kötötte. Végre megem­líthetem még, hogy asztalt is terített a bizottmá­­nyi gyűlés után, mely a munkában és tanácsko­zásban kifáradt kedélyeket újra felvil­anyozta s a köszöntő egy­mást érte. A főbb toasztok a ki­rályra, a minisztériumra egészben, különváltam még­­Horvát Boldizsárra, a kormánybiztosra és nejére, a honvédekre stb. mondattak. Bécs, aug. 12. (A hadmérnöki csapa­tok uj szervezete. II. József császár emlékünnepe.) Az uj hadi szervezés sze­rint a hadmérnöki csapat két ezredre szakad, mely ismét 5 zászlóalj és 4 századra osztatik fel. Háború alkalmával minden dandárnak egy­­egy hadmérnöki százada lesz, a tartalékhoz egy hadmérnöki osztály csatlakozik, továbbá minden vasúti szakaszhoz egy aknász csapat, s minden tábori sütöde-osztály mellé egy építőszakasz fog rendeltetni. Egy hadmérnöki ezred béke létszáma békelábon 110 tisztből és 2576 közle­gényből, hadi­lábon 174 tisztből és 7055 közle­gényből fog állani. A hadmérnökkarban van 5 tábornok, 11 ezredes, ugyanannyi alezredes és őrnagy, továbbá 53 kapitány, kik a hadmérnöki igazgatóságok vezetésére vannak rendelve. Egy hadmérnöki parancsnok fog minden fő- és hadi parancsnokságnál alkalmaztatni. — Azon ünne­pély, mely II. József császárnak Morvaország­ban épen 100 év előtti szántása emlékére ren­­deztetik, nagyszerű ígérkezik lenni, a rendező bi­zottság nagy készületeket tesz , a dolognak némi politikai szinezete is lesz. A morva-sziléziai vasút egy része e hó 26-ka előtt nem állhatván nyitva a forgalomnak, a bi­ottság az ünnep napját aug 29. határozta, az ünnepi szónoklatot K. Wild­­mann elnök fogja tartani. Tegnap b. Herring elnöklete alatt, nagy számú küldöttség érkezett Bécsbe hogy ő Felségét, a főherczegeket és a minisztereket meghívja az ünnepélyre. Ő Felsé­ge ma délelőtt 10 órakor fogadja a küldöttséget. A miniszterek közül alkalmasint Giskra­s Potocz­­ky fognak megjelenni. A cseh-morva ellenzékiek mint előre látható, tartózkodni fognak a részvé­teltől, bohóságot talál ilyenkor egyben-másban, de végre is ez az ízlés dolga, és azon szokatlansága, hogy ilyféle mulatságok újak lévén hazánkban, sokan még nem tudtak velük megbarátkozni. Idővel tehát, ha többet fogunk róluk gon­dolkozni, s ha némi nemzeti sajátság és nemzeti szellem fogja őket átlengeni, hiszem, hogy meg­szeretjük a kedélyes összejöveteleket is. Addig, míg ez így lesz, a szigorú kritikusok lelkek és testek felvillanyozása érdekében nyu­godjanak meg abban, a­hogy van, és ily alkal­makkor mindnyájunk jelszava ez legyen : Heute lache, wer bis heute Nie des Lachens sich gefreut! Wer sich stets des Lachens freute, Lach­ aus vollem Halse heut. S ezt jól vésse be emléjébe avval, a mit már egyszer mondtam, t. i. a kedélynek vi­dámsága jobban megóv bennün­ket a betegségektől, és előbb gyógyitja meg azokat, mint minden gyógyszer, mert a testre való hatása felette kedvező. Im­­ ezek volnának — szerintem —­ a torná­szainak azon igen fontos eredményei, a­melyek a férfi jellemének mindenkor becses ékköveit képezik. És így a befejezésemben nincs egyéb elmon­dani valóm, mint újólag a tornacsarnok felé irányozni azok figyelmét, a­kiknél az említett tulajdonságok hiányzanak. Ugyanis a férfi szi­lárd jellemének egyik lényeges részét teszik : a bátorság, lélekjelenlét, ön­bizalom és undorság oly tulajdonok, a­melyek nélkül a világon nagyszerű még nem jött létre soha. A­kik tehát e férfias tulajdonokat birni óhajt­játok, sorakozzatok! — Vigyázz! — Jobbra húzódj!! A tornacsarnok felé! Arcz­al lábbal indulj ! — ezeket nem rábeszélés, hanem a meggyőződés hangján mondhatom! Szetvizer Lajos, pestvárosi tanító. '■'T­ I Különfélék. Pest, aug. 13. Személyi hírek. A k­i­r­á­l­y­n­é e na­pokban már visszatér Geratshausenből, s egye­lőre Ischlben fog mulatni, hova paripái már el is szállíttattak. Geratshauseni mutatásáról írják, hogy itt ő Felsége körében még a nápolyi ki­rályné, Trani grófné és Thurn-Taxis Hana her­­czegné tartózkodtak; a sternbergi tó nyugoti részén, Possenhofenben lakik Miksa herczeg, s királynénk előtt kivált a gyermekkori emlékek teszik kedvessé e különben is gyönyörű vidéket. A gerat­shauseni kastély egyszerű épület, a tó partján fekszik, s a királyné fivérének Lajos herczegnek tulajdona; körülte mély csend és nyugalom uralkodik, s egyetlen szál csendőr ül regényeket olvasgatva a kapu előtt, megakadá­lyozni idegenek belépését. A királyné sokszor egyszerű halászcsornakon hajókáz a tavon, s a czélból egy halász mindig rendelkezésére tartja sajkáját. — B­e­u­s­­ grófot utolsó napokban több ízben utaztatták különféle fürdőkbe, de úgy lát­szik, ő nem utazik, s erre nézve következő bon­­mot szállong róla: „Tehát nem utazik fürdőbe ?“ kérdé tőle valaki. “Ah ! hát nem tudja ön, hogy én és Bismarck gr. kény­szermunkára vagyunk ítélve mindaddig, míg egyik közülünk meg­ nem hal?“ — B­e c­k, hirneves baritonista Pestre ér­kezett. — Mikó Mihály, felső-fehérmegyei kir. biztos a közgyűlés bezárása után körútra indult a nyugalmát visszanyerni kezdő me­gyében. — Vajda János írótársunkra került a sor az omnibus-balesetek sorában. Egy omni­­busra szállás közben ugyanis, a kocsis vigyá­zatlansága folytán, az ostorral oly súlyosan meg­csapta, hogy most betegen fekszik belé. Fővárosi hírek. A város által épí­tendő hazai tervének megvizsgálására kiküldött bizottság még nem határozott, hanem előbb azt vizsgálja meg, vájjon a tervkészítők a város által felállított szabályokhoz tartották-e magukat.­­ Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy szőnyegre kerülvén azon eszme is, misze­rint e téren ne bérház, hanem az új városház építtessék, „egy barátja“ a főváros emelkedésé­nek levélben általunk arra óhajt figyelmeztetni, hogy a városház számára legalkalmasabb tér lenne a mostani szerviták klastroma, melynek eltávolítása úgy is tervben van. — Sz.­­ István napja alkalmá­ból Pest és Bécs közt két vonat fog rendez­­tetni, leszállított menetárakkal. Az indulás Bécs­­ből 19 én délután 5 órakor történik, a vissza­menőt Pestről Bécsbe minden rendes vonaton aug. 26-ig. — A közös hadügyminiszté­rium nagy árverést rendez e hó 24-én. A linzi erőművek megszüntetése következtében 248 db 18 fontos vaságyu és más felszerelési eszközök fognak eladatni. A „Guttenberg“ czím alatt Pesten újabb könyvnyomda-rész­vénytársulat alakult, melynek alapszabályait a minisztérium r megerő­­sítette. Most 300 darab 100 frtos részvény alá­írásra bocsáttatik, és pedig oly módon, hogy aláíráskor befizetendő 10 frt, aztán hetenként 50 kr, s így szerényebb sorsúak is részvénye­sek lehetnek. — Sajtóperek. September 22-én fog tárgyaltatni a közvádló által a „Slovenske no­­viny“ pánszláv lap ellen indított sajtóper, a köz­lekedési minisztérium, valamint Hollán állam­titkár által egy pesti ellenzéki lap ellen indított perek pedig oktober első napjaiban. — A főváros egészsé­g­ü­gye érdekében a tiszti főorvos javaslatára megen­gedtetett egy bőrbetegek gyógyítására szolgá­landó kórház felállítása, továbbá Kőbányán fiók­­gyógyszertár nyitása. — A pesti zsinagóga kirablása után a budai vízivárosi templomot látogatták meg lelketlen tolvajok, feltörték a perselyt, s a benne volt pénzt elvitték, hasonlókép a budai kapuczinus templomban és a budai zsinagógá­ban; eddig még egyik úgy mint másik rablás tetteseit sem sikerült felfedezni.­­ A „Hon“ és „Magyar Újság“ említenek fel egy esetet, mely szerint a szabadkai gymna­­sium tanárainak egyike a vizsgák alkalmával, midőn egy tanuló fejtegetve Luther és követői­nek álláspontját a katholikusok iránt, ezt mond­ja : „gyülölségében mindkét fél túlment az illem határán,“ — „nem igaz — kiáltott közbe a tanár — Luther és követői rákentek a katholikusokra minden rágalmat, mint a balpártiak rákennek minden ocsmányságot a jobboldaliakra.“ Hely­telen dolog, az igaz, ily politizálás az iskolában, hanem szerencsére a jobboldali politizáló tanár megmarad a szónál, s ettől messze esik az ellen­­véleményű tanuló kicsapatása az iskolából, mint ezt a tudós és szabadelvű baloldali pápai főisko­lában tették, mely esetről az ellenzéki lapok bölcsen hallgatni jónak találják . A pesti ujonczállításnál közel 4000 ifjú ifjú íratott össze. A „P. L.“ azon különös tényt említi fel, hogy ezek közt egyetlen mágnás csa­lád tagja sem található.­­ Egy népgyűlés összehívása ér­dekében Tassy Árpád Pest-Buda, Ó-Buda, Új- Pest és Kőbánya munkásait vasárnap délután tartandó értekezletre hívja egybe a volt Löb­­féle vendéglőbe. (Terézváros, István tér.) — Morzsányi Sándor 1848-diki honvédfőhadnagy 1870-re „Országos honvéd­­naptárat ad ki, s ez, most már negyedik évfo­lyam, az eddigieknél még bővebb tartalmú le­gend. A naptár 8000 példányban September első napjaiban már szétküldetik ; előfizetési ára 1 ft. A szerző értesítése szerint van egy valóban páratlan előfizetőgyűjtője, Beke Pál honvédhad­nagy, ki­r.­németi táján eddig már 110 előfize­tőt gyűjtött. Vidéki hírek.­­ Az Esztergomban­­ folyó évi február havában történt választási kihágás megvizsgálására annak idején kir. biz­tos küldetett ki, ki is az elővizsgálatokat meg­indítván, Waydinger Antal alkapitány és Hor­váth Mihály gazdasági tisztviselő mint fővétke­sek hivatalaiktól felfüggesztettek. A fenyitó vizsgálat további folytatása a budavárosi tör­vényszékre bízatott, mely ítéletét meghozta, s öt egyént a nyilvános erőszakoskodás bűnében elmarasztalván, az enyhítő körülmények tekin­tetbe vételével egyenként két heti fogságra ítél­te, mig Waydinger, Horváth és Kapa tényálla­­dék, többen pedig bizonyítékok hiányában fel­mentettek. — A Csokonai emlék­szobra költségeire még hiányzó összeg nagyon igénybe veszi Debreczenben az illetők munkásságát; vásár vasárnapján és hétfőjén a színházban hangversenyt rendeznek az em­lékkerttársulat választmánya által megbízottak; s remélni le­het, hogy a vásárra belőni szokott vidéki kö­zönség — a szini előadások hiányában e két hangversenyt tömegesen fogja meglátogani. —A közbátorság nem igen fényes álla­potban lehet a kolozsvár-b.-hunyadi után, mint az erdélyi lapok által közölt következő rabló­történet is bizonyítja : E napokban egy kis-ka­­pusi földmives legény jött haza a bánffy-hunya­­di vásárról, két idős román nő társaságában. Fényes nappal lévén az idő, mitől sem tartva ereszkedtek le a Gyerő-Vásárhely mellett levő lejtőn, midőn egy Ind mellől előugrik egy úri ruhába öltözött ember, s a két nőt egy pillanat alatt a sánczba taszítja, (a kik aztán eszeveszet­ten futni kezdettek) s a legényt, mielőtt első bá­mulatából felocsúdnék, torkon ragadja. Ekkor még elősiet három erős társa, a legényt a leve­gőbe felkap­ják s elvitték az erdőbe egy árokba, ott mindenéből kifosztották. Elvettek tőle 64 o. é. forintot s minden ruháját. De a legény az al­kony daczára követé őket, s egész éjen át nyo­mukban volt, folyton követelvén pénzét és hol­miját. A rablók látván, hogy a legénytől nem menekülnek, kalapját másnap reggel visszaad­ták s ráparancsoltak, hogy azonnal takarodjék, különben megverik. De a legény nem ijedt meg és m­ent utánuk, követelte pénzét. Ekkor a rab­lók iszonyatosan elverték. A legényben azonban akkora volt tulajdonának szeretete és a bátor­ság, hogy nem futott meg, hanem követelte pénzét, s ment a rablók után; ezek látván, hogy a legénytől nem s­z­ab­aduln­ak, visszadobták csizmáját azon kijelentéssel, hogy többet nem adnak, s ha mégis megy utánuk, megölik. Erre a legény megiszonyodott, s mivel alkonyat volt, s már 24 órája, hogy semmit sem evett, vissza­tért, többre becsülvén életét pénzénél. A tette­sek ismeretlenek. — Nagy jégeső verte el közelebbről a kardosfalvai határ egy részét. A hulló jégdara­bok ellen egy kardosfalvi leány menedéket egy hid alatt keresett, azonban a kiáradt viz által elsodortatván, a hullámok között sirját lelte. — A 48/9-ki tüzéri főparancsnok­ság pecsétje közelebb a győri gymnasium gyűj­teményébe került és pedig sajátságos módon. A pecsét egy nő birtokában volt, kit mindany­­nyiszor kilelt a hideg, valahányszor a pecsétre nézett, míg végre orvosa úgy vélte a kórost meggyógyíthatni, ha a pecsétet eltávolítja. A pecsét közepén Magyarország czimere van, a hármas halmon azonban korona helyett koszorú, mi nyilván 1849-re mutat; köriratából, „tüzéri főparaasnokság“ a c betű kimaradt. — Ipolyságról közlött utolsó levelünk kiegészítéséül tudósítónk még értesít, hogy a megye közönsége bizton reményű, miszerint az új szervezésnél Ipolyságban törvényszék fog felállíttatni, melynek elnökéül a közvélemény már előre a közszeretetű alispánt, ki mint ember és tisztviselő általános becsülésben részesül, je­lölte ki.­­ A közgyűlésről szólt tudósítás egy pontjának helyreigazításául pedig megjegyzi, hogy amaz általános indignatiót keltett, a főis­pánra vonatkozó sorok nem Horváth Mihály „függetlenségi harcz“ művének, hanem csak az illető ellenzéki lapnak szavai. — Idyll­ közrendőrségi állapo­­t­o­k.Nagy­váradon egyik sőt talán egyetlen mu­latóhely a Püspökfürdő, hanem, írja az ottani lap, aki a fürdőbe kíván utazni, a fürdő melletti hídon szálljon le a kocsiról, ha kedves élete, mert a híd lerogyáshoz közel áll é­s pedig a megyei székhely közvetlen közelében van; hát még távolabb minő állapotok lehetnek ? Ugyan­ott egy pincze kijavítása egy pallérra bízatott, ki oly remekül megfelelt feladatának, hogy mi­dőn a háziasszony 18 éves mennyasszony leánya pár nap múlva két munkással lement a pinczé­­be, ez beomlott s a mennyasszonyt egyik mun­kással eltemette; a temetés közrészvét mellett ment véghez. Egyház és iskola. — Zichy Antal bu­­d­a­p­e­s­t­i tanfelügyelő a budapesti iskolatanács­nak e hó 14-én d. u. 5 órakor a városház ter­mében tartandó alakuló gyűlésére meghívja mind a tagokat, mind a közönséget. — Kolta komárommegyei község­be­n e hó 8-án az iskola újabb szervezete végett közös tanácskozmány tartatván, az összes birto­kosság a legnagyobb lelkesedéssel elhatározta a közös iskola felállítását, és az iskola­felügyelőket a helyben levő minden vallásfelekezetiek közül választotta meg.­­ Masim­evics szerb patriarchának az „ Agr. Ztg“ szerint tegnapelőtt a zágrábi görög keleti egyházközség bizalmatlanságot szavazott a congressus ügyben. — A karczagi néptanodai vizsgák ered­ménye, — mint írják nekünk — igen fényes volt. Különösen a tanári kar lelkes buzgalmát dicsérik, melylyel kötelmében eljárt. Karczag városnak a népnevelés iránti érdekeltségére szép világot vet a legközelebbi határozata, mely szerint népnevelészeti czélokra 800 hold­­nyi telket ajánlott fel. Ugyanazon tudósítás sze­rint Karczagon egy elemi s felsőbb leánynövelde felállítása innét túl csak idő kérdése lehet.­­ A pápai helv. hitv. főtanoda ér­tesítője a múlt tanévről megjelent. Ez intézet­ben működött összesen 17 tanár, és pedig 9 a theologiai, jogi és bölcsészeti szakban, 8 a gym­­nasiumban. Hallgató volt az akadémiában 253, és pedig pap 43, jogász 69, bölcsész 132, ne­veléstan hallgató 9; vallás szerint helv. 175, ágost. 36, r. kath. 25, gör. kel. 2, zsidó 5; nem­zetiségre magyar 250, szerb 2, cseh 1. A gym­­nasiumban volt 360 hallgató, és pedig helv. útv. 246, ágost. 32, r. kath. 22, zsidó 54, gör kel. 1; nemzetiségre nézve magyar 359, szerb 1. — Újvidékről kelt sürgöny szerint Becskerekről 1700 aláírással ellá­tott bizalmi felirat intéztetett a szerb patriarchá­­hoz. Obrovacznál nagy népgyűlés tartatott, mely előtt a patriarcha memoranduma nagy tetszés, mozsár durrogatások közt felolvastatott. A „Vi­­dovdan“ és „Svetovici“ szerbiai lapok szintén he­lyeslésüket fejezik ki. — Fogarassy Mihály, erdélyi püspök, a római egyetemes zsinat alkalmából f. hó 22-re az erdélyi egyházmegyében Gyula- Fehérvárra megyesynodust hirdet. — Kovics Zsigmond, praeconisált pécsi püspök vasárnap fog Esztergomban a prí­más által felszenteltetni. Színház és művészet. A budai szí­nészet ügyében újra mozognak. A népszín­háznak vevője akadt, s a város hajlandó 180,000 frtért eladni az épületet s a telket. A népszínház bizottmánya 16,000 ft kárpótlást kér, melyből saját követelései, s a gázsi-restan­­tiák is (5000 ft) kikerülnének. A várszínház és az aréna végleg és kizárólag a magyar színé­szetnek adatnának át, és­­­ valószínűleg a nép­színház vételárából évenkint subventionáltatná­­nak. Ez talán kedvező megoldása volna a kér­désnek. Budát lent nem lehet concentrálni, a gőzsiklóval a vár közelebb esik azon helyhez, melyen eddig a népszínház állt, s mely szép emelkedésnek indult. — A jelenleg kezdődő idényt azonban még a népszínházban töltené a színészet. — „Drahomira“ szerzőjétől Weil-tól újabb színdarab kerül Bécsben elő­­­adásra, „Rosamunda“ czimmel, mely a régi századokban, a népvándorlások idejében játszik. — Benza Ida­hir szerint Florencbe szerződött a téli idényre, Bulyovszkyné pedig Amerikába készülne, ha igaz. — A nemzeti színháznál P. Szath­­máry Károly „Lucanus“ cziműtragoediáját elő­adásra elfogadták. Kiosztottak a szerepek „Se­raphin“ és „Békerontó“ fordított művekből. A Szigligeti „Szökött katona“ népszínműve közelebb fogja 100-ik előadását érni a nemzeti színpadon, mi színészetünkben egyik ritka jelen­séget képezenk. Ez alkalomból a csikós szere­pében egy szép hangú vidéki színész (Tamási ?) fog fellépni, a női szerepet pedig Helvey Ilka éneklendi. — F­ehérváry Antal kolozsvári szín­­igazgató felhívja a vidéki színészet, opera, drá­ma, ballet és énekkar mindkét nembeli tagjait, kik társulatához szerződni kívánnak, hogy le­veleikkel keressék meg aug. 26 ig Pesten, a szerződés ideje oct. 16-tól kezdődik. Arad, aug. 10. [Ered. tud.] Molnár ven­dégjátéka: „S u 1 1 i v a n“, „Az utol­só próféta“, „Sami 1“.) Midőn hirét vettük, hogy Molnárt circumspectus igaz­gatónk vendégszereplésre megnyerte, nem vár­hattunk mást,mint ahogy­.Prielle Cornelia és Szer­dahelyi csendesebb művészete után egy kis lát­ványban, harczi riadásban kíván bennünket ré­szesíteni, s szinte csodálkoztunk, midőn pesti lapok drámákat és tragoediákat ígértek. Nem is akartuk hinni, mig nem láttuk, de most már láttuk, s engedje meg ön, hogy a színészet nagy fontosságát s általános érdekét tekintve, a szo­kottnál kissé bővebben tudósítsam önt vendé­günk szerepléséről. Molnár Sullivan-on kezdte, s a vélt har­czi látványok helyett szürke, szűk bondok­ tá­rult fel előttünk, midőn a függöny felgördült. Molnár kitűnően játszotta a színész ne­héz szerepét, s különösen a részegséget tettető nagy jelenetben művészi ihlettséggel áthatott, s mintegy nemesített erőt mutatott. A közönség fáradhatlan volt tapsaiban, s szinte elhanya­golta kedvenczeit, kik közül a vendéget szépen támogatta E­i­c­h­n­e­r Anna, a konservató­­rium növendéke, ki már a pesti nemzeti színpa­don is játszott, úgyszintén Vörös, nemkülönben a nemzeti színháznak vándorbotra került komi­kusa Tóth Soma. Molnár második vendégjátéka „Az utolsó próféta“ volt. E darabot híre meg előzte, a pesti lapok s ezek után az itteniek is beszéltek róla, a közönség kiváncsi volt, de sajnos hogy a fedetlen arénában a közönség nem lévén bizto­sítva az eső és vihar ellen,minthogy délután ég­­dörgéssel viharos idő tornyosult Arad fölött — csak félházra való közönség gyűlt össze, ez is csupán az utolsó pillanatban, mikor már kezde­ni kellett volna az előadást; végre azonban egy éjszaki szél szét­hordta a fekete felhőket, az eső elállóit, s az előadást az igazgató megtartotta, kevesebb haszonnal, de még­is haszonnal. Az utolsó próféta nagyobb szabású trag­e­­dia, melyhez nagy erők, más színpad, és okve­­tetlenül födött nézőtér szükségeltetik. Az itteni társulat és közönség jó tragikai elő­­dáshoz nincsen szoktatva, nem is fordul meg színpadunkon már évek óta; pár évvel ezelőtt nagyra törekvő fiatal színészek gyakorta tettek kísérleteket még Sh­akespearevel is, de kísérlet maradt az csupán, s a körülményeknél fogva nem verhetett állandó gyökeret, az igazgató lát­ván hogy a trag­edia nem fizeti ki magát, nem szervezhetett drámai erőket külön, és a többi vállalta szintén külön erőket, úgy pedig nem ment a dolog, hogy az opera, és operetté szerep­lői a tragoediát is elbírják plántálni, meg aztán Dawison Dessoir-ok sem voltak, a­kik egyma­­gukban az egész környezetet — ennek közre­működését el tudták volna feledtetni nagyszerű alkotásaikkal, mint ahogy a pesti német­ színház gyarló drámai személyzeténél s előadásainál ta­pasztalható, mikor egy-egy vendég óriás a tra­­gikai nagy alakokban lép föl, s a közreműködők gyöngesége mellett is­­ nagyközönséget, nagy bevételeket csinál. Az utolsó próféta nálunk csak az első 3 fel­­vonásban hatott, s a zárjelenetben , de ez mélyen hatott, úgy a mű­ mint összevágó játék, ez kele­tiesen zamatos­ és még­is erőteljes nyel­vezete által. A hatásnak legnagyobb bizonyítéka az, hog­y — a midőn a rabbi Simson­t borral kínálva ne­jétől szótlanul elűzi — s maga előtt a méltóság, öntudat, fensőbbség érzetével s tekintetével az ellenkező termekbe hajtja, s aztán összeroskad, oly viharos tapsban tört ki a közönség, minőnek régóta nem emlékezünk, s elragadtatásában még a szerzőt is hívta. Molnár a rabbi szerepében egész nehézségét és erejét szedte össze s igazán a földult kedélyű tragikus alak állt előttünk — a ki mint vihar elsöpör mindent s aztán maga magát rombolja össze. Mándoki h­iven, határozott jellemzéssel adta Simson­t, s e nehéz, majdnem érthetlen embert, értelmes játékkal világította meg, bár hálátlan szerep — s a mi nálunk fontos dolog — több­ször kihívta , megtapsolta a közönség. Lukácsiné jó Judith volt, bir daemoni tekin­tettel, s tud bőszü­lten föllázadni —■ midőn a szenvedély vakitásáig túlragadt szerelmében beteg nő vad indulatra támad — látván hogy rajongó szerelme tárgyát más is szereti, ez vi­szont, s hogy ő elveszti azt, a kiért bűnözött. Lukácsiné feltűnő tehetség a drámai hősnő szerepekben. Molnár 3-ik vendégjátéka , a­m­i­­ volt,­­ a magyar közönség mintegy rokonfajbéli nép eseményét, küzdelmét látja e darabban, s már a színlap nyomán is érdekkel viseltetik az elő­adás iránt, „a cserkesznép szabadság­harcza“ csaknem egy­értelmű a magyar sza­­badságharczczal, s így rokon érzelem és a két sikerült hatásos vendégelőadás mély benyomása alatt roppant nagy közönség gyűlt az arénába . Samil jól scenirozott hatásos franczia dráma, s a közönség elejétől végig érdekkel, feszült figye­lemmel nézte, úgy hogy még az előadás folya­ma alatt elhatároztatott, hogy másnap ismételni fogják. Ez alkalommal a kis színpadhoz mérten Molnárt mint rendezőt is láttuk, s két csata je­lenete — a cserkeszek és oroszok összeütközése, és Tiflis megrohanása, égése, — meglepő hatást gyakorolt, s újra meg újra ismételtetett. Mint a hirdetések jelzik, Molnár még csak kétszer lépend föl „Giboyer fia“ franczia színműben, mely hír szerint szellemdús darab, jutalomjátéknak jó választás, az aradi finomabb ízlésű közönség számára. Utolsó vendégjátékául az itt rég nem adatott s Molnártól látni kívánt „II. Rákóczy“t adja elő a társulat, még 1861- ben a budai aréna előadásai után ment a lapok által a hir, hogy Molnár a legjobb magyar „Rá­­kóczy,“ itt is az a hir, bizonyára mint Samilban. Ez alkalommal is zsúfolva lesz a színkör. — Jókai Mór mint regényíró. A „Bu­dapesti Szemle“ legújabban kiadott füzeté­ben Gyulai Pál Jókai újabban megjelent 8 kötetnyi munkásságát veszi bírálat alá, s pe­­netráns elmével mintegy rohanva hordja ha­lomra mindazon alapos kifogásokat, melyek Jó­kai valódi sikerének útjában állanak. A 4 kötet „novella és genre kép“ (Virradóra) indokolt ítélettel suttatik s a „Szerelem bolond­jai“ czimtáblájára hosszú bünlajstromot akaszt jeles ítészünk. A ki olvasta Jókai ez újabb mű­veit, az csodálkozással fogja felismerni Gyulai megjegyzéseinek igazságát, s a ki Jókai összes irodalmi pályáját megfigyelte, be fogja vallani, hogy hisebb rajzot nem egy hamar olvasott még, mint minőt Gyulai, jelen bírálatába, Jókairól átalában, belefont. A bírálat e ré­sze igy szól : Jókainak kitűnő elbeszélő tehetsége van s e tekintetben egyetlen regényírónk sem verse­nyezhet vele. Egyszerű, folyamatos, s egy pár találó vonással hol plasztikailag, hol festőileg emeli ki tárgyait. Valami kedves ellenséggel, lankadni nem tudó mozgékonysággal ragadja magával olvasóit, a­nélkül hogy fárasztaná. Át­menetei, fordulatai minden erőltetés nélküliek, mintegy ösztönszerűek. Könnyedén lebeg az el­beszélés folyamának kanyarulatain, melyeket nem tartóztat föl a reflexiók tömege s hol roha­mosan, hol csendesen hömpölyögve halad tovább s nyit meg egy-egy újabb völgyet, de ritkán árad ki vagy sülyed posványba. És e ritka ado­mányhoz járul styljének ereje, hangzatossága, jellemzetessége és magyarossága. E tekintetben is fe­­lmúlja regényíró társait. Ment Jósika ide­genszerűségétől vagy affectált magyarságától, nem találhatni benne Eötvös áradozó nehézkes­ségét, sem kemény szófüzési gondatlanságát s egyenetlenségeit.Egyetlen elbeszélő írónk sem ol­vasztotta össze oly szerencsésen a népies és mi­­velt magyar nyelv bájait, mint Jókai. Valódi magyar hangsúly vezérli szófüzéseit s a kifeje­zések árnyalatainak egész kincstára áll rendel­­kezésére. E két ritka adománynyal oly mérték­­ben áldotta isten, hogy bár húsz év alatt sok mindent elkövetett megrontásukra, még­­sem tudta megrontani. Az úgynevezett miveit ma­gyar nyelv tévedéseiből átvett egyet mást de aránylag keveset, próbált rósz uj szókat fa’to­n, de nem sokat. Nem mindig szabatos , a gon­dolatlanság nyomai is meglátszanak itt-ott «*”* gyorsaságú dolgod ,red olykor gyermekes, vagy épen léha humora természetéből foly, mely az vés, szeretetre méltó, de k­iSSS*? ^ sekély­es .Elbeszélése néraelykor , és néha üres szónokiasságba esik, de ez i,“0, 0rozágba' s éretlen eszméi következősén hatásvadászata hogy plasztikaisága szertelen'!Jegeik ra­jta föl, festőisége szinponmális alanyokat vesz b. a. .lAS'“'"“"­lau,, okM!

Next