Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-14 / 236. szám

236 szám Csütörtök, october 14.18.­. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám,­­ emelet. E lap szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Binnen tetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint* Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI IA Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre..................11 frt Negyed évre Két hóra. . Egy hóra : 6 3 1 , 50 kr. 70 kr. 65 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Előfizetési felhívás* PESTI NAPLÓ 1869-ki­adt.—deczemberi folyamára Előfizetési feltételek: Pesten húshon hordva, vidékre postán küldve Fél évre................................................11 frt.­­ Negyedévre.................................... . 5 frt 50 kr. Egy hónapra.............................................1 frt 85 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalmi (­a nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó­ államban)-féle tant komolyan veszszük, vagyis, h­a az egyházat oly módon akar­juk az államtól elválasztani, hogy az ne­­csak a világi hatalommal szemben, hanem saját körén belül is szabaddá tétessék, akkor nincs más választá­sunk, mint­ az állam kinevezési jogát a nép választási jogává transformálni. Csak ez után akadályozható meg, hogy az államtól függetlenné tett egyház ne le­gyen ellenséges státus a státusban, csak ez­által szünhetik meg a kormánynak ezen anomál joga — az egyedül jogosult té­nyezőnek­­ — a n­é­p­nek javára. S én ezt oly fontosnak tartom, misze­rint meg vagyok győződve, hogy a sza­badság veszedelme nélkül a törvényhozás csak úgy mondhat le a magyar állam püspökkinevezési jogáról, ha e lemondás­nak feltételéül szabja a püspököknek a hivők általi választását. TOLDY ISTVÁN. Pest, oct. 13. 1869 A magyar állam püspökkineve­zési joga. Hogy a kölcsönös függés azon viszo­nyát, melyben eddig a magyar állam és egyház egymással állva, egymás ügyeibe beavatkoztak, világosan felfoghassuk, szükséges mindenekelőtt e viszony jogi nyilvánulásai iránt tisztába jönnünk.­­ Csak igy szólhatunk aztán hozzá az állam és egyház elválasztásának gyakorlati ke­resztülviteléhez. A magyar királynak, vagy miután alkotmányos országban a királynak az államéitól különböző személyes jogai a közjog terén nem lehetnek, helyesebben szólva: a magyar államnak legfőbb kegy­úri joga először az egyházjavadalmak ado­mányozásában nyilatkozik. Werbőczy Hármaskönyvébe­n (T. rész 11. czím) olvassuk, hogy „a pápa az egy­házi javadalmak adományozására nézve semmi hatóságot nem gyakorol a meg­­erősítési hatalmon kívül“, hanem e jogot és hatóságot a magyar király gyakorolja. Míg más európai fejedelmek csak „aján­lanak“, „előterjesztenek“ püspöküket, a magyar király az ország főpapjait egye­nesen „kinevezi“, a­mi annyit jelent, hogy az így kinevezett főpap már a kine­vezés által főpapi rangját, czimét s jószá­gait megkapja, melyekhez a pápa csak „megerősítésével“ s az úgynevezett „lelki“ hatóság adományozásával járul. E főpa­pok pedig, kik az állam által neveztetnek ki, az érsekek, püspökök, világi és szerze­tes apátok és prépostok, úgy a czimzete­­sek, mint a javadalmasok, valamint 1772. óta, midőn a kanonokkinevezés jogát Má­ria Terézia a püspököktől visszavette, a kanonokok.A kinevezéssel­ karöltve jár az egyes főpapok áthelyezési joga is más ja­vadalmakba. A főpapokat, vagyis az egyház legbe­folyásosabb, leggazdagabb tagjait, a pa­rancsoló egyház vezéreit kinevezni, — ez a legfontosabb jogok egyike, melylyel az állam az egyház felett bir. Természetes volt e jog keletkezése a középkorban, melynek hűbérrendszere minden jogot és vagyont a királyi adományozásból szár­maztatott , és szüksége is volt az államnak e jogra azon korban, midőn minden főur és főpap állásánál fogva természetes ellen­sége volt úgy a trónnak, mint a nép ösz­­szeségének. De mig a mohácsi vész előtt e rendelkezés nem teljesité a hozzákötött reményeket, mig minden kinevezés da­czára azt látjuk, hogy a hazánk sorsára nézve oly végzetessé vált 14. s 15. szá­zadbeli olygarchia soraiban a főpapok is mindig feltalálhatók valának, megválto­zik e viszony a 16. században. A kor irá­nya a fejedelmi absolutizmusnak kedve­zett, s e törekvése a trónnak csak eszköz­zel bírt a püspökkinevezés jogában. Az olygarchia napjai elmúltak, s a főpapok mind­ mélyebbre hajoltak a trón előtt. Tenniök kellett, mert ettől függött minden előmenetelük. Ekkor hajtott tehát hasznot a kormány püspökkinevezési joga, de nem a nemzetnek s a szabadság­nak , hanem a trón absolutismusának. Mert azon nem csodálkozhatunk, hogy a kormány, mely folytonosan harczban állt a nemzettel, a legújabb időkig a tőle függő egyházi javadalmakat csak oly egyéneknek adományozta, kiknek e harcz­ban hasznukat vehetni remélé. Igaz ugyan, hogy a jelenben ez állapot annyiban megváltozott, hogy nem idegen kormány rendelkezik többé az ország ügyei felett, de azért a kinevezési jog, ha nem is oly veszélyes ma a szabadságra nézve, mint volt eddig, mégis nagy ano­máliát foglal magában, és még veszélyessé válhatik. Anomália e jog, mert mindig anomália marad, hogy egy politikai hatalom, főkép olyan, mely valamely párt többségén alapul, nevezze ki az egyház fejeit; ve­szélyessé válhatik, mert az ellen se égen, se földön nincs biztosíték, hogy oly kor­mány ne következzék be, mely e jogot ismét a szabadság ellen fordítsa. Ellenkezik ezenkívül a vallás érdeké­vel, mert mindaddig, míg a világi hata­lom bírja e jogot, a javadalmak betöltésé­nél első­sorban mindig politikai indokok által fogja magát vezéreltetni. Ha tehát úgy a vallás, mint a szabad­ság érdekeit tartjuk szem előtt, ha az egy­házat az államtól el akarjuk választani, ezen egyházi hivatalok betöltésének joga kell, hogy kivéve az állam kezéből, ma­gára az egyházra ruháztassék. De ennek kimondásával még e kérdést befejezettnek nem tekinthetjük. Mert a püspökkinevezés jogát lehet oly módon is ruházni az egyházra, mely min­den hozzákötött reményeket meghiúsíta­na. Így például, ha az állam e jogáról egyszerűen a pápa javára lemondana, va­lódi árulást követne el önmaga ellen, mert mindezen hivatalokat a szabadság és nem­zeti önállóság ellenségének kezébe játsza­nál Ha a kanonokokra bízná a főpapok választását, csak a papi kaszt hatal­mát növelné a hívek jogainak rovására Ha egy országos egyháztanácsra bizná, csak azt érné el vele, hogy a már fungáló főpapok túlnyomó befolyásától tenné füg­gővé a megürült javadalmak betöltését. Mindezen módjai a kinevezésnek és választásnak nagyobb veszélylyel járná­nak a szabadságra nézve, mint járna al­kotmányos kormány alatt a kormányi ki­nevezés. Az egyetlen mód tehát, melyen a val­lás érdekei idegen érdekek beavatkozásá­tól megóvhatók volnának s melyen a sza­badság valamit nyerhetne, az, hogy a főpapi hivatalok a hívek választása által töltesse­nek be, oly módon , hogy minden egyház­megye a maga megyei zsinatán válaszsza meg saját főpapját. Nem ellenkezik e mód a k­eresztyénség traditióival, mert hiszen kezdetben a ke­­resztyénség minden püspökei a nép által választottak, melynek e jogát csak idők folyamában ragadták magukhoz az ural­kodók. Szilágyi Virgil ur a „Szabad egyház“által nagy örömmel fogadott röpiratában azon indítványny­al lép fel e tárgyra nézve,hogy a katholikus országos congressus válasz­sza — nem a püspököt, hanem a püspöki candidátust, kinek kinevezése ezentúl is a királytól függne. Azt hiszem, e javaslat hiányai magától szembeötlenek. Mert ha Szilágyi úr az egyházat el akarja választani az államtól, várjon, lehetőnek tartja-e ezt a király püs­pöknevezési jogának fentartása mellett? ha alkotmányos kormányzást akar, mikép adhat a királynak oly jogokat, melyeket az a felelős kormány közbejötte nélkül gya­­koroljon? E javaslat egy darab középkori hűbér­­rendszert akarna a 19. században modern utón reconstruálni. Ez beleülhetik a szélső baloldali politika keretébe, de felvilágosodott embernek ambitiója nem lehet. S azért, ha a „szabad egyház a szabad Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva. A telekadó rendszernek a hazai viz­o­rok­­hoz alkalmazott gyors és olcsó alkotm­­nyos átmagyarositása. V. 4- er. Midőn a járásoknak aránylagos kiindu­lási pontjai a főbb mivelési ágak osztályainak holdankénti tiszta jövedelmére nézve meghatá­roztalak, ezután a megye más megyével szom­szédos községei holdankénti tiszta jövedelemi tételének a megyék aránylagos kapcsolatba vé­tele végett, meghatározása következnék, a já­rási kiindulási ponthoz arányban, a községi és járási adóbizottmányok által a fentebbi pontban megjelölt módon.­­ A megye összes szomszé­dos községeinek ekként felvett tiszta jövedelmi tételei a szomszéd megyék járási adóbizottmá­nyai együttes ülésében lennének véglegesen megállapítandók. 5- öt. Az országos megyei kiindulási támpon­tok országos megállapítása az adóközségeknek járásonként jövedelmi fokozatokban lett megyei adóbizottmányi besorozására és az egyes járá­sok a megye kiindulási pontjához arányosított támpontjainak a megyei adó bizottmány általi meghatározása, s a megyék szomszédos közsé­geinek illető járási adó bizottmányaik közmeg­egyezésükkel arányba hozott holdankénti tiszta­övedelmi tételeinek felvétele után következnék a sor az egyes járások kebelében belöl eső adó­községek jövedelmi tételeinek felvételére. Ezen felvétel akkép eszközöltetnék, hogy a járási kiindulási ponttal szomszédos községekben kezd­ve, ekként szomszédról­ szomszédra menve, egyik községet a másikhoz viszonyítva egyszerű össze­hasonlítás útján, és a művelési ágak szerinti jö­vedelmi fokozatokbani sorozás irányadó tekin­tetbe vételével, szükség esetében pedig a község­ben létező évenként szóbeli szerződések és elő­­leges fizetésekkel szokásos, ezért általában köz­megállapodás szerint tudva levő középföldbérnek i­s méltánylatával,vagy a földadás vételi közbecs­lés szerinti tudva levő összegeinek 5% kamatai felszámításával kihozott eredményét a holdan­kénti tiszta jövedelem megközelítő összegéül tekintve — mindezen tényezők körülmények szerinti felhasználásáról nem fogna nehézségbe ütközhetni a községi adó bizottmánynak az adó és hitel telekkönyvnek önmaguk egyirányú köz­java követelte érdekében is tett közép valósá­gon alapuló jövedelmi bevallásainak aránylagos voltát a járási adó bizottmány részéről azonnal megbírálni és meggyőződése szerint ezeket, mint a szomszéd községekhez helyes arányban állókat elfogadni. G­or A járások minden egyes községeinek mi­velési ág és osztályonkénti tiszta jövedelmi téte­lei, a­mint a járásokban ily módon alkotmányos közegek hozzájárulásával felvehettek, a felvétel befejezésétől számított 30 napig a jövedelmi té­telek a járásbeli szolgabiró hivatalos helyiségén és a megye középpontján nyilvánosan kifüg­­gesztetvén minden községnek jogában álland­ó tán létezhető felszólamlását a járásbeli szolgabi­­rónak rövid indokolással írásban beadni. 7-er A községek jövedelmi tételeire létezhe­tett felszólamlások megítélésére nyitva volt fel­­szólamlási időszak lejártával a becslésre nézve többé semmi felszólamlás el nem fogadtatván, a megyei adó­bizottmány, egybegyülve az egész megye összes községeinek holdankénti tiszta jö­vedelmét mivelési ág és osztályonként a járások jövedelmi fokozatos főkimutatásában foglalva, melyben az egyenlő fokozatokbani összes me­gyei községek egymás mellé bejegyeztetnének, végleges tárgyalás alá veendő, és a beadott fel­szólamlásokat is ez alkalommal elintézvén, a tiszta jövedelmi tételeket végérvényüleg megál­lapítja.­­ Ezen megyei adó bizottmány végtár­gyalása után a megye f­ő alispánja, mint a me­gyei adó bizottmány elnöke az egész megye közönségének mivelési ág és osztályonkénti tiszta jövedelmi véglegesen megállapított tételeit az országos adó­bizottmányhoz megerősítés vé­gett felterjesztendi. Ily alkotmányos módon a hazai összes föld­­birtokosoknak közvetlen befolyása és közre­­munkálásával s ebből bizonyára kifolyólag köz­megnyugvásával is az adó telekkönyvi és becs­lési munkálatoknak a helyi viszonyok és tény­leges állapot szerinti felvételével , az adó­s hiteltelekkönyv egyesítésével óhajtanám én a német telekadórendszert gyorsan, olcsón, s a feleslegesnek mutatkozó becslési operátumok egyszerű­­félrevetésével átmagyarosítani, s ez által mind a hiteltelekkönyvet, mely jelenben nem telekkönyv csak adósságok név­jegyzéke mind a hazai földbirtokosok értelmisége mellő­zésével készült katastert tökélesíteni, és mind­kettőnek jövőrei együttes vezetését biztosítani, és ez által ezt a nép érdekében egyszerűsí­teni. Azon feltehető kérdésre, mennyi időt és mily pénz­erőt igényelne a föld­adó alapnak ily mó­dom országos átdolgozása ? Válaszképen megemlíteni bátorkodom, hogy bízva a hazai összes földbirtokosok a tárgy köz­érdekeltségű voltánál fogva önként felaján­landó közreműködések és tettleges befolyásuk­ban — a telekkönyvi munkálatok elkészítését, becslést, és a föld­adónak ezen új alapon leendő kivetését két év alatt reményiem —gyakorlati ismereteim alapján — befejezhetnek állítani. A megkivántató pénz­erő felszámítására ala­pul véve a magyar állam területének 49,850,643 katastrális holdját és 31,981,668 birtok részletét Keleti telekadó a kataster 66 és 52 lap és a pénzügyi törvények és szabályok 17 §-ban meghatározva lévő hold és birtok részletenkénti 3 kv munka­bért — ezen felszámítást követve 2,450,000 forint igényeltetnék. — De tekintve, hogy a már megtörtént tagosítások által a birtok részletek száma jelentékeny mérvben megfogyott s ez alapon idő közben újból elkészült, föld adó sorozati munkálatok könnyű és egyszerű revi­­sio és kiigazítás útján át idomítható lenne — ezen körülményt beszámítva,mintegy 2 millióra volna tehető — a telekkönyvi munkálatok el­készítésére megkivántató pénzerő, melyhez a folytonos munkássággal, és utazással elfoglalva leendő hivatalos közegek fizetéseit és a megkivántató telekkönyvi nyomtatványok köl­­tségeit is beszámítva 1 millió forintban — ösz­­szesen 2 év alatt mintegy 3 millióra lehetne a megkívántató pénz­szükségletet feltenni. Ezen pénz­összeg egyéni véleményem szerint a föld­adó hátraléki összegéből lehetne a földadó alapja aránylagos és alkotmányos átdolgozása, és a telekkönyvi intézmények tökéletesítésére fordítandó. Szabad legyen ezen önzetlen s legjobb haza­­fiúi szándék sugalla érzetből származott egysze­rű értekezésemet azon kifejezésemmel zárni be „győzzön a jobb.“ KOÓS KÁROLY: jogakadémiáink nagyobb részének helyiségén rendszeres katonai állomás nincs) october 1-től a következő év october 1-ig katonai k­ötelessé­­gével elfoglalva, nem léphet a vizsgára. Minthogy pedig egyáltalán nem kívánható , hogy a bírói államvizsga előtt a katonai ügy térjen ki — annyival is inkább nem, mert a bí­rói államvizsgálati rendelet akkor jött ki, mi­dőn már a katonai kötelezettségnek oktober hó elsején leendő elkezdése rendeletileg kimonda­tott : bizonyára a vallás és közoktatás­ügyi mi­nisztériumnak kellene utólagos rendelet által ezen bajon minél hamarább segíteni. Tagadhatatlan , hogy ez iránt felterjesztőleg kérelmezni első­sorban nem a joghallgatóknak, de a bírói államvizsgáló bizottságoknak kellett volna, azonban tudva azt , hogy vallásügyi mi­nisztériumunk ilyen esetekben illetékes felszó­lamlások folytán a leggyorsabban és óhajtás szerint járandott el — mivel eddigelé semmi kisegítő intézkedés nem történt — azt kell hin­nünk , miszerint ezen körülményről bírói állam­vizsgáló bizottságaink mindenike megfeledke­zett. Minthogy pedig az ügy fontossága legkomo­lyabb eljárást igényel , czélszerű és szükséges dolog lenne , hogy államvizsgáló bizottságaink a lehető leggyorsabb lép­seket megtennék az iránt, hogy a bírói államvizsgázás második határidej­e október h­ónap­ról September hónapra tétetnék által, vagy ha az idő eltelése miatt ezen intézkedések megtétele —■ már ez évre vonatkozólag czélsze­­rűnek nem mutatkoznék : okadatolva lenne,ha a nevezett bizottságok­­ a bírói államvizsgát sza­bályozó miniszteri rendeletben adott hatalmuk­nál fogva a vizsga határidejének megváltozta­tását elnökileg is eszközölnék. Néhány szó a bírói államvizsgá­­zás határidejét illetőleg. A birói államvizsgát szabályozó miniszteri rendelet a vizsga letevésének határidejét követ­kezőleg határozta meg . Minden év július hó 21 -ikétől annak végéig vizsgázhatnak azok kik az utó félévi tanfolya­mot kitűnő sükerrel végezték, ellenben a nem kitűnő sikerrel végzők ugyanazon év október havában nyerhetnek csak határidőt a vizsga letevésére. A vizsgázhatási időpont ekkénti elkülönítésé­ben, ha egyéb körülmények­ben nem forognának, semmi czélszerűtlenséget nem látnánk, mert ta­­gadhatat­an , hogy a majdnem 3 hónapi időnye­­remény némi ösztönt fog nyújtani arra, misze­rint a joghallgatók nagyobb része igyekezni fog utolsó félévét kitűnő sikerrel végezni be, s nem is az ellen van kifogásunk , hogy a kitűnő osz­tályzatú joghallgatók le­alább itt egy utolsó kedvezménynyel ne jutalmaztassanak,­­ de bi­zonyos körülmények közt hátrányosnak és va­lóban sérelmesnek mutatkozik az , hogy a nem kitűnő osztályzatnak vizsgázhatási határideje— a­melyen a kitűnő osztályzatnak nagyobb része is vizsgázni szokott — oly messze létetett az is­­kolai év bevégeztétől — egészen október hó­napra. Azonban még ezen egy negyedévi időhalasz­tás sem volna hátrányos, ha a katonai hadköte­lezettség kezdete october hó 1-ejére nem volna kitűzve, de mivel a katonai kötelezettség szin­tén minden év october 1-én kezdendő el,­­ az a sérelmes körülmény forog fenn , hogy a joghall­gató ifjúságnak hadköteles része — a­mi 1/3-ot tesz — nem egy évnegyedre fog visszavettetni az államvizsga letehetésétől, ,de egy év és 3 hó­napra, mert ha csak nem ott töltendi le az illető katonai idejét, a­hol a jogot végezte (ez pedig nagyon esetleges dolog, mert tudva van , hogy Bécsi dolgok. A napirendet még mindig az egyenes leichs­­rathválasztások és a cseh kiegyezés kérdése do­minálja. A bécsi hírlapok igen éktelenül kaptak ez utóbbin hajba. Egy része a világért sem is­merné el a „csehi kiegyezés“ kérdésének létezését még csak az által sem, hogy e két szót kiírja; a másik ellenben hevesen plaideiroz a kiegyezés mellett. E meghasonlás nem érdemelne nagyobb figyelmet, ha igen szembe szökő nem volna,hogy oly rétegekig terjed, melyeknek még­is csak van egy egy szava ezen kérdések eldöntésében. A mennyiben a symptomák után sejtjük, a cis­­lajianus államférfiak két-két csoportja áll a hír­lapok által annyi vehemencziával védett állás­pontok mögött. Ha valaki a nevekre kiváncsi, azt annyiban elégíthetjü­k ki, hogy nézetünk szerint az egyik csoport Taafe, Potocki és Berger — élén tán B­e­u­s­t gróffal a kiegye­zés mellett van, ellenben Giskra és Herbst — Plener és Hasnerrel — mereven ragaszkod­nak a dec­emberi alkotmányhoz. Ennyi valószí­nűnek tetszik előttünk, ismételjük, ha szabad a lapok állásából ítélnünk. Ez a „házi viszály“ oly kényes természetű, hogy mindenki jól teszi, ha bele nem avatkozik. Mi — igaz, hogy távol is állunk a tűzhelytől — egyelőre sejteni sem tudjuk, hogy minő neutrá­lis téren találkozhatnak a felek a praeliminarek megállapítására ? — A cseh declaransok — és ők az egyik fél — annyira élére állították ügyüket, hogy vezéreik hathatós blamage nél­kül nem pac­írozhatnak. Egy menekvés volna : ha az eddigi szóvivők visszavonulnának s ke­vésbé enyagírozottaknak engednék át a terrénu­mot, és a­mennyiben a mai déli posta hírét hoz­ta, hogy Rieger és Palaczky hosszabb időre el­hagyták Prágát, úgy látszik, mintha ez eljárás­ra mások is gondolnának; de hol vannak azok a kevésbé enyageí­ozottak ? A declaransok keb­lében elvétve emelkedett ugyan egy egy mérsé­keltebb hang , de az annyira nem tudott csak némi jelentőségre is vergődni , hogy a na­­táni békülés a nemzeti pártnak ilyetén kép­viselőivel felettébb csekély vagy épen semmi garancziát nem nyújtana a jövőre, s az even­­tuális béke állandóságára nézve. Szent Venczel unokái nem mutatkoztak oly politikus nem­zetnek, melyet az ideiglenesen netán megvonuló régi harangozók minden körülmények közt újra ne tudnának gyökeresen alarmeirozni. Az „Osten“,mely igaz,hogy h­íresebb koholmá­nyairól, mint jó szándékáról állítja ugyan, hogy a cseh vezérek „jelentékeny engedményekre ké­szek.“ ■— De a cseh vezérek lapjai még mindig keresztes háborút hirdetnek a cseh deczemberi alkotmány ellen. Az Osten többet is tud ennél. Szerinte az al­kotmány felfüggesztésére, még csak petrov-ra sem kerülne a sor. Mindössze a kormány köte­lezné magát, hogy egy „megállapított“ választá­si törvény-reformot „visz keresztül“ a prágai és a brünni gyűléseken. A császár leiratban bizto­sítsa a nemzetet,hogy soha esze ágában sem volt a cseh koronának a sanctia pragmatikában meg

Next