Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-01 / 74. szám
útján felterjesztettek, azon kérdést veti fel, miként lehetséges mégis, hogy az adatok ily kölcsönös közlése mellett a zárszámadások és a 328 sz. a. kimutatás között különbség, és pedig nevezetes különbség létezik ? A képviselő úr maga megfelelt ezen kérdésre s könnyen is felelhetett azon adatok nyomán, melyeket a hetes bizottság jelentésében előterjesztett. A bécsi számszék oly bevételeket és kiadásokat rótt Magyarország terhére és javára, melyek jogosultságát a pénzügyminiszter mindeddig el nem ismerte. A czél, mely a pénzügyminisztert az ez iránt még mindig folyó tárgyalásoknál vezette, mindenesetre tiszteletreméltó, mert az a magyar kincstár érdeke volt. Szónok ezután így folytatja beszédét: T. Káza J. képviselő úr azt is zokon veszi a bizottságnak, hogy miután megállapította azt, hogy az általa kimutatott ,3,602,000 frt 1867 végén nem mondható egészben megtakarításnak, mert ellene 1,383,000 frtnyi követelés létezik, amint előbb szóltam, a bécsi zárszámadás tételei szerint, miként tehette a bizottság, hogy midőn az összes eredményről szól, ezen összegeket az eredményhez hozzászámította? Azt hiszem, tehát, hogy a bizottság másként nem is tehetett, (Halljuk!) nem tehetett pedig azért, mert miután constatálta magát a tényt, nem tehette azt, hogy miután a pénztár valódi elrendelése még meghatározva nincs, miután még ki nem deríttetett az, hogy mennyiben és mily összegekig lesznek azok fizetendők, a folyószámlából kitörölje. Mindenki, ki a bizottság jelentését figyelemmel olvasta, bizonyára tudni fogja, hogy amily tisztán és őszintén kimondotta a bizottság erre vonatkozó nézetét, úgy mindazon fentartások, melyeket a bizottság soha vissza nem vont, értetendők a végeredmények számításánál is. A másik észrevétele a t. képviselő úrnak az 1867-ki kimutatásra nézve az, hogy a bizottság nem volt kellő figyelemmel a földtehermentesítési alapok és országos alapokra. A bizottságot nem lehet vádolni azzal, hogy ne lett volna figyelemigd azon alapok kiadásai és bevételeire. A bizottság azt hitte tehát, hogy igenis természetes eljárást követ el akkor, midőn a különböző nemű és természetű tételeket összevegyíti, hanem, mindegyikről külön a maga rendeltetése helyén szól. (Helyeslés jobbfelől.) Nem vegyítheti pedig össze ezen alapokat azon előirányzattal, mely a monarchia mindkét államára elfogadtatott, hanem külön kellett a leszámítolást eszközölnie, amint meg is tette. Maga a t. képv. ur is elismeri, hogy az országos alapokra a bizottság nem hogy észrevételt nem tett volna, sőt kiderítette, hogy az alapok kiadásai meghaladják a bevételeket 511.000 frttal és a bizottság a szerzett felvilágosítások alapján megállapította, hogy ezekből, amint a t. képviselő úr maga is mondotta, de a bizottság is kijelentette, a túlkiadásoknak egy része fedöztetett. És ha most már figyelembe veszem azon számítást, melyet a t. képv. ur eredményül állított fel, az tűnik fel előttem, hogy ő 130.000,000 ftot mint összes bevételt, és 127.000,000 ftot mint összes kiadást hoz fel, és e kiadás eredménye az, hogy a bevételekből történt levonások után maradt 2.298,150 ft. Én elfogadom ezen számítást, hanem ha ezen számítást elfogadom, akkor azon kérdést is bátor vagyok a t. képv. úrhoz intézni, hogy miért akarja ezen számításból levonni azon 1.383.665 frtot, melyet mint különbözetet fentebb kimutattunk, miután tudva van, hogy ezen különbözet nem ezen előirányzatokra , mind a kiadásban, mind a bevételben van fektetve, melyek itt a számítás alapjául felvetettek, hanem azon bevételi és kiadási előirányzatra, mely a bécsi zárszámadás tételei szerint fennmaradt. — És továbbá azt kérdem a t. képv. úrtól, miért akarja levonni ezen összegből azon 314,339 frtot, mely a bizottság jelentésének 31-ik lapján tett megjegyzés szerint a dohányjövedékre vonatkozólag a két minisztérium között szintén még kérdés alatt van, — ismételve kérdem, miért akarja levonni ez összeget, miután ez még koránt sem bevégzett tény, és miután az e kérdés megoldására vonatkozó tárgyalásoknál a miniszter 600,000 frtot elegendőnek vél, miért kívánja, hogy 914,000 frtot fizessünk ? (Tetszés jobb felől.) A zárszámadások 3-ik füzetének 16-ik oldala tisztán felfogja a t. képv. urat világosítni e tekintetben úgy, hogy méltó azon kívánságom, hogy mindaddig, amíg e részben is leszámolás eszközöltetik, sem le, sem felfelé, sem ezen, sem a másik oldalról valamely véleménynyel a kérdésnek ne praejudicáljunk. (Helyeslés jobb felől.) És ha ezeket levonja, azt kérdem a t. képv. úrtól, miért nem adja azon 2 millió 298,156 írthoz azon 39.000 forintot, melyet mint számadási hibát a bizottság is a kincstár előnyére irt? és ha mindezeket elfogadta, az eredmény bizonyára nem mi ránk, kik megállapítottuk a 3.602,000 frtot, hanem a t. képviselő úr számításaira fog hátránynyal kiütni. T. hát ! Azon őszinteségnél fogva, melyet a bizottság jelentésében mindenütt tanúsított, nem vonakodott kijelenteni, hogy ezen sokszor említett 3.602,000 frt az 1867. végén, mint tiszta megtakarítás tekinthető nem volt; nem volt először azért, mert — mint említettem, — ezen öszszeg ellen követelés támasztatott 1.385.000 ftig. Másodszor azért, mert mint az 1868-iki zárszámadások tanúsítják, a pótkezelésre 1868-ban 1867. évre 1.140 000 frt fizettetett. De ha mindezen összegeket a fentebb kitett megtakarításból levonjuk, a fenmaradt felesleg kétségkívül bizonyítja, hogy a kormány 1867-ben minden állami szükség fedezése után sem terjeszkedett ki meszszebbre, illetőleg azon határokig sem, melyeket az 1867. mártius 2-án kelt határozat eléje szaboto iva jövedelmek mértékéig való határig. És ha mi tekintetbe veszszük azon túlkiadásokat is, melyeket tett, mégakkor sem terjedett ki, hogy ha azon 511.000 frtot, melyet a t. képv. ur ezen előirányzatból von le az országos alapok javára, a túlkiadásokhoz hozzászámítjuk, mert ha ezt hozzászámítjuk itt, akkor, miután itt leróttuk, mint kiadást, akkor, mint követelést hozzá kell számítanunk azon alapoknak 1867. év elején levő maradványaihoz, és ekkor a maradványok mindenesetre 511.000 írttal többre fognak menni , mi az eredményre vonatkozólag mindegy. T. ház! Az 1868-iki zárszámadások rendszerét a bizottság helyesnek találta, helyesnek találta különösen azon vezérelvet, mely a zárszámadások rendszerének megállapításánál szem előtt tartatott, s mely elvet a t. képviselő úr leginkább megrovandónak tartott, azt t. i., hogy a bevétet és kiadást nem vegyítette össze a költséggel és jövedelemmel, és e kettő közti azon lényeges különbség, hogy minden bevétel csak addig jövedelem, míg az államvagyont szaporítja és minden kiadás csak eddig költség, míg az államvagyont csökkenti, figyelmen kívül nem hagyatott. A t. képv. ur az mondja, hogy a bizottság e tekintetben nézeteit nem indokolta. Hivatkozom a jelentésnek először 13. lapjára, hol a bizottság kimerítően adja elő mindazon okokat,melyeknél fogva a zárszámadásban felállittatott rendszert helyesnek találta,mindig említvén az elvet,melynél fogva a rendszer megállapittatott,mert nem tagadja más felöl,hogyalkalmazásban az 1868 zárszámadások épen azért,mert a viszonyok kényszerűségénél fogva,mintegy 2 évi számadásokat kellett,hogy foglaljanak magukban,ezen tömeges kimutatások következtében lett sokkal nehezebb az átvizsgálható, mint lett volna különben. Hivatkozom a bizottság jelentésének egy másik részére, ahol t. i. a végszámadásokat megteszi, és azt mondja : „A felállított zárszámadási rendszert , mint azt jelentésének mindjárt elején megjegyezte , a bizottság helyesnek találja, mert, valamint az egyesek, úgy az államháztartásnál is az egy évi összes bevételek és kiadások nem csupán az évi költségek és jövedelmekből alakulván, magukban foglalják mindazon összeget, melyek a szorosan vett évi jövedelmek és költségekből a pénzforgalomnak külön,részeit képezik.“ És tovább folytatja. „Mert : a zárszámadás rendszerének megállapításánál azon elvek szigorú keresztülvitelét látta elérni óhajtottnak, hogy a szorosan vett jövedelmek és költségek az évi bevételek és kiadásoktól elkülönítve soroltassanak elő azon okból, hogy e rovatok egymással tett szembeállításával első pillantásra kiimutatható legyen : váljon a valódi jövedelmek és költségek között megvan-e , vagy nincs azon arány, mely az állam pénzügyi gyarapodása, illetőleg fogyatkozásának biztos zálogául szolgál.“ Mindamellett, t. ház, a példa, melyet a t. képv. ur a bécsi zárszámadásokra nézve idézett, a 7-es bizottság ellen az elvet illetőleg, a zárszámadások ellenében pedig a kivitelt illetőleg, nem bír bizonyító erővel, és én részemről nem tartózkodom kinyilatkoztatni, hogy mindazon a bizottság által is elismert hiány mellett, mely a 68-ik államzárszámadásokra nézve fennforog, a zárszámadások rendszere, a bécsi zárszámadások rendszerét,— amennyiben a bécsi zárszámadásban sem hátralék sem előleg, sem a leltár, sem a mérlegek foglalva nincsenek, — messze meghaladja. De másrészről is figyelmeztetem a t.képv. urat, — nem is szükséges figyelmeztetnem, ő maga jól tudja, hogy Bécsben a zárszámadások két év után kerülnek csak a ház elé és az utalványozás a megelőzött év rovására a következő év feléig, a fizetés pedig ez egész év végéig tart, míg Magyarországon a számadások az év után beadandók, másrészről az utalványozás csakis mártius a fizetés pedig ápril végéig tart. Áttérek tisztelt ház azon legnagyobb fontosságú ellenvetésre, melyet a tisztelt képviselő úr a 68-ai zárszámadások megvizsgálását illetőleg a hetes bizottságnak tett, hogy t. i. a költségvetési törvényre, az 1868. XXVIII. törvényre jelentésében is alig hivatkozik, alapul azt számításaiban semmi esetre nem vette és ahelyett, hogy a költségvetési törvény alapján hozta volna tisztába az állam valóságos bevételeit és kiadásait, elfogadja a főkönyvelési osztály a törvénytől eltérőleg önhatalmúlag a bevétel és jövedelem ha költség és kiadás czímek alatt egybeállított számcsoportokat a nélkül, hogy azt is, hogy vájjon ezen megkülönböztetés mily elvek szerint történt, tüzetesen megvizsgálta volna. Tisztelt ház! Hogy a 7 tagú bizottság mit tartott szem előtt kiküldetésére nézve, azt önmaga jelentésében eléggé tüzetesen előadta, a 15 dik lapon az mondatik: „A bizottság az 1868. zárszámadást illetőleg egyedül tekintettel az 1868. évi 28. 1. czikkre adandó vélemény és jelentés tételre utasittatván, egész kötelességét vélte teljesíteni, midőn vizsgálatát csakis azon irányra fordította, vájjon megfelelt e a pénzügyi miniszter s általában a minisztérium az 1868. évi 28. törvényczikk által adott felhatalmazásnak , és ezután részletezi a bizottság mindazon kérdéseket melyek magából a törvényből folynak. Azt hiszem tisztelt ház, ha a tisztelt képviselő úr összehasonlítja különösen a mi 3. sz. a. kimutatásunkat,és ott a költséget és kiadásokat megtekinti, és egybehasonlítja az együttes kiadásokat a törvényben megállapított kiadásokkal , nem fogja mondhatni legkevésbé sem, hogy a bizottság nem épen az 1868. XXVIII. törvényczikk rendeletét tartotta a kiadásokra nézve mérvadóknak, és miért gondolja a tisztelt képviselő úr, hogy a bizottság nem tartotta magát a XXVIII. t. czikkhez ? azért, mert elfogadott egy előirányzatot a bevételekre nézve, mely a ház előtt még nem fordult, melyet a pénzügyi bizottság részletesen nem tárgyalt, és mely törvényes erővel nem bir. Tisztelt ház. A t. képviselő úr sokkal jobban fogja tudni, mint én, hogy azon előirányzatnak a fedezetre nézve minő sorsa volt 1868-ban itt a ház körében. Alig hihető, hogy a pénzügyi bizottság — melynek jelentése megtalálható az irományok 5-dik kötete 240. lapján 305. sz. a. — és melyben, mint magát kifejezi, arról gondoskodott, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fentartassék, és mely a fedezetre nézve a „vágeredmény“ rovata alatt ugyanazon összegeket nevezi meg, a melyeket a zárszámadás foglal magában, — mondom — alig hihető, hogy ne tárgyalta volna részletesen, miután jelentéséhez egy mellékletet csatol, amelyben tételek szerint számittatik fel minden adónem tételek szerint számittatik fel szűk lehető jövedelme, és ezen összegek szóról szóra, tételről tételre megegyeznek azon irányzati összeggel, amelyet a 7 es bizottság,valamint a zárszámadás is szem előtt tartott. Ugyanezen évi irományok 6-ik kötetében a 8. dik lapon 305. sz. a. található Deák Ferencz indítványa, melyet a ház elfogadott, és mely tekintettel a pénzügyi bizottság által kifejezett kivonatokra, kívánja a budget-törvényt 1868. évre a pénzügyminiszter által beadatni. A pénzügyminiszter a törvényt beadta és mellékli összehasonlítását mindazon tételeknek, melyeket egyfelől ő maga terjesztett be, másfelől pedig a pénzügyi bizottság lejebb szállított, vagy felebb emelt és ezt mind apadásokra, mind a bevételekre nézve. A napló 10-ik kötetének 20-ik lapján a pénzügyminiszter a házat kéri, hogy úgy a törvényjavaslat, mint a mellékletek nyomathassanak ki és az osztályokban való tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassanak. Tehát azt kell hinnem t. képv. ház, hogy ezen javaslat a mellékletekkel együtt, amely mellékletek közt be van foglalva a felelet is, az osztályokhoz utasíttatván, azok részéről a ház határozatához képest tárgyaltatott is. De t.hát nem is oly főfontoságú dolog az, és maga a bizottság is megjegyezte, hogy a törvényben a fedezet nincs megállapítva; nem oly főfontosságú dolog mert csak is az összehasonlítás kedvéért hozatott be a bizottság jelentésébe de hogy mégis valami előirányzat létezhetett, maga az képv. ur tanúsítja beszéde későbbi folyamában, mikor azt mondja, hogy elismeri, hogy az 1868. évben ez adók és az államvagyon nagyobb mérvben jöttek be, mint az előre látható volt, ez az előrelátható t. ház azon előirányzat, amely itten nem ideális alapokon, hanem azon alapokon, s amelyek a házhoz be lettek terjesztve, az osztályok által tárgyaltattak, és jóllehet, az államköltségvetési törvénybe be nem mentek, mégis úgyszólván mint a háznak határozatai elfogadhatók valának. De ez,ismétlem nem oly főfontosságú kérdés, nagyobb fontosságú kérdés a kiadásokra nézve, és itt először is megjegyzem, hogy a t. képv. úr azt mondja, hogy a 7-es bizottság nem is tartotta magát azon előirányzathoz sem, amelyet elfogadott és számokat idéz. Ha szíves lesz a t. képv. úr és utána néz a mi második számú mellékletünkben, meg fogja látni, hogy épen az a 146.215.000 frt jö ki és ismét ezt a 130.618.000 frt, melyet ő maga felhozni méltóztatott. Ennek következtében tehát láthatja, hogy elfogadván az előirányzatot, nagyon is hűn tartottuk magunkat ahhoz; a t. képr ar idézte a bizottság által megállapított eredményeket és azt mondja a végén, hogy ezen számítás magában igen helyes, csak az a hibája van, hogy azon számok nem állanak, melyeket a bizottság alapul felvett. És miután az általam említett előirányzatot hozta fel és azt ragndá, hogy a mi számításunk nem áll, de miután másfelől a t. képv. ur meg fogja engedni, hogy az előirányzathoz képest csakugyan áll, azt hiszem, hogy ezen indok elesik. Hanem egy másik számítást is tett a t. képv. ur és erre nézve engedje meg, hogy megtehessem észrevételeimet. Nem is említve t. hát azt, mit a megtakarításokra nézve a képv. ur mondott, hogy t. i. mindaz, ami megtakarításot ,nem a pénzügyminiszter érdeme, hanem érdeme azon kiadások kevesebbletének, melyek a közös ügyeknél s az államadóssági járuléknál előfordultak, azt hiszem tehát hogy a pénzügyminiszter úr nem is tehetett mást, mint csak azt, hogy az adott körülményeket jól fe tudta használni, ezt megtette, ez volt kötelessége. Hanem azon eredményeken kívül, melyek ez ezüst felpénzből folynak, a pénzügyminiszter úrnak még egy más érdeme is van (Halljuk) az, t. i., mit az agio körüli eljárásával tett. Kezeimben van tehát egy kimutatás az ezüst agiora nézve 1867. decz. 31-étől fogva egészen 1869. decz. 1 éig és itt átlagosan meg vannak a számok s a végeredmény az, hogy provisioval együtt 15 frt 46 kr. volt ez idő alatt az agiónak átlaga. A pénzügyminiszter ur pedig nem 15 frt és 46 krajczárral fizette az agiót, hanem 14 frt 48 krral, és ez úgy volt létesíthető, mert nem a piaczról vette az ezüstöt, hanem külföldre szóló váltók által eszközölvén a fizetést, hozta ki a kedvező eredményt, ami magában, ha nem is valami bűvészet, de minden esetre oly ügyes működés melyért köszönetet érdemel. (Helyezés.) Áttérek t. ház azon számításra, melyet a képv. ur előhozott. Az összes bevétel tett 149,896,279 frtot; az összes kiadás tett 121,808,423 frtot és 16 kvért. A kiadást a bevételből levonván, marad 28,000,000. A képv. ur az általa kimutatott 28,870,000-nyi összegből levonandónak tartja : először, — én ugyan nem tudom hogy miért — azon 4,111,463 hot, mely a zárszámadás 54— 55-ik lapjai szerint ott mint kiadás áll. Ezt nem tudom, miért akarja a t. képv. ur levonni, miután ez 68-ban 67-re történt fizetés, mint ilyen a kiadásokból ki nem maradható. Itt igen kedvező dolgot fogok mondani, mondja a t. képv. ur, levonván ezt, még mindig marad 23.970.000 mint oly összeg, mely a kiadások levonása után az évi bevételekből a pénztárban megmarad és az 1868. zárszámadás activumát képezi. Most megállapítván e szerint a t. képv.ur az activumot 23 millióban, levonja mindazokat ezen activumból, mit levonandónak hisz, vasúti kölcsönben 22.111.000 frtot és mindazt, mi a törvényben magában előirányozva van a rendkívüli bevételekre, azon 8.558.000 60 kr ., mely összeg az országnak a közös pénztárban levő activumából az 1868-iki közösügyi rendkívüli költségek földözésére utalványoztatok, tovább több kisebb vételeken kivül a régi adóhátralékból befolyt 5 millió 28,000 ftot és végre ezen passivumok összegét 37,368,000 ftban állapítja meg, s levonva ebből az activumul kimutatott 23 millió ftot, még mindig 13 millióra számítja azon összeget, mely 1868. lefolyta alatt az állam terhére valósággal kiadatott. Tehát 13 millió a passivum. A t. képv. ur igazságos akart lenni és most előszámitja mindazon beruházásokat,melyek ezen passivumból levonandók. Nevezetesem az államvagyonnál 122,000 frt,a dohány jövedéknél 206000 frt, a távirdai vonaloknál 268,000 s több kisebb tételeken kívül az államvagyon gyarapodásban 2 millió 33,000 frtot, és végre a vasúti kölcsönből befektetési 9 millió 667 ezer frtot, s így a beruházás értékét 12 millió 399 ezer írtban, a kimutatott passivumból levonva, megállapítja a végleges hiányt 935.000 írtban, s a hetes bizottság jelentésében foglalt 6.830.000 frt vagyongyarapodást, beruházást, illetőleg megtakarítást, mint egészen indokolatlant tünteti föl. Ha ez így van, akkor a bizottság csakugyan hibázott, mert 6 millió helyett többet mutathatott volna ki, — folytatja szónok. Ghyczy K. 22 mllió s néhány százezer frtot von le mint a vasúti kölcsönből bejött összeget és abból csak 9.667.000 frtot számít fel az állam javára. A bizottság pedig kimutatta, hogy a vasúti kölcsönből 12 millióra rúg azon összeg, mely készpénzben és szilárd papírokban be van fektetve s a földhitelintézet által kezeltetik. Ezt le kell vonni a kiadásokból. Másodszor, ha Ghyczy a bizottság kimutatásából átvette a beruházásokat, át kellett volna venni azon 3 millió s néhány százezer ftát is, mely 1868. végén tényleg megvolt az állampénztárban. Ezt hozzáadva a 12 millióhoz lesz mintegy 16 millió, melyből mindössze csak 900.000 frt levonandó. Ez mutatja, hogy csakis a bevételek és kiadásokra figyelni érdekkel bír a pénztári mérlegre, de nem bir oly nagy fontossággal az államköltségvetésről szóló törvényre. Ezért helyesen járt el a bizottság, midőn helyeeselte a zárszámadási rendszert, mely nemcsak bevétel és kiadás, hanem jövedelem és költségről is szól. Csak ezen utóbbi által válik lehetségessé az államköltségvetési törvénynyel való összehasonlítás. Senkinek sincs joga feltételezni , hogy a bizottság könnyelműen járt el. Mielőtt véleményét megállapította sok tanulmányozáson ment át. Ha a bizottság tételek szerint megállapítja az eltéréseket, indokait és feltüntetik a viszonyt, amely a jövedelem és költség kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakjára nézve erővel bírhat, a bizottság teljesítette a feladatát. A bizottság kijelentette, hogy összehasonlítva a kiadásokat a törvénynyel, megvizsgálván az eltérések indokait a minisztériumot 1867. és 1868 ra a ház határozatában kimondott föntartás mellett igazoltnak tartja. Egyet el kell ismerni, hogy t. i. az államnak minden kiadása minden hitelmivelet nélkül födözhető volt és ha most valaki azt állítja, hogy jóllehet tagadhatlanul 3 millió frt volt 1868 végével az állampénztárban, de mivel a jövedelmek és kiadások az előirányzatnál kedvezőbb eredményeket mutatnak fel , deficit van, ez oly logika, melyet szónok felfogni nem képes. Ajánlja Justh József határozati javaslatát. (Élénk tartós helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra többen feljegyezve nem lévén, a szavazás előtt még az indítványozók szólhatnak ; mivel 20 képviselő a szavazást holnapra kívánja halasztatni, czélszerű volna, ha az indítványozók is holnap szólnának. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter kijelenti, hogy szintén holnap kívánna szólni. A tárgyalás befejezése ennélfogva holnapra halasztatik. Elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. Az ülés öt perc múlva megnyittatván, elnök jelenti, hogy időközben beérkezett Molnár Endre Szabolcs megye egyik kerülete képviselőjének levele, melyben képviselői állomásáról lemond. Tudomásul vétetik s az elnökség intézkedni fog új választás elrendelésére. A ház áttér azon módosítások tárgyalására, melyeket a főrendi ház az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslatban tett. A központi bizottság többsége ezen módosításoknak minden változtatás nélkül való elfogadását ajánlja. A központi bizottság kisebbsége ellenben nem látja indokoltnak a főrendiház által, az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslat 6-ik szakaszára tett azon módosítást, mely szerint a főrendiház is befolyna az államszámvevőszék elnökének kijelölésébe. Ellenkezőleg, úgy van meggyőződve, hogy az osztó igazság elvének egyedül azon eljárás felel meg, melyet a képviselőház állapított meg, s amely szerint a képviselőháznak az elnök-kijelölés, a főrendiháznak pedig az elnök feletti bíráskodás joga jut osztályrészül. A kisebbség továbbá úgy van meggyőződve hogy a számvevőszék intézményének függetlensége, önállósága jobban biztosíttatik az által, ha kizárólag a képviselőház gyakorolja az elnök kijelölés jogát, mintha abban a főrendiház is részt venne. Ha a főrendiház szövegezése fogadtatik el, előfordulhat azon eset is, hogy kijelölésre nézze többszörös üzenetváltásra lesz szükség a képviselő- és főrendiház között, ami épen nem mozdítaná elő a számvevőszék elnökének annyiszor hangsúlyozott függetlenségét. A központi bizottság kisebbsége indítványozza tehát, hogy a 6-ik §. hagyassék meg a képviselőház szövegezése szerint. A főrendiház azon módosítását, mely szerint a képviselőház által elfogadott szöveg 11-ik szakasza egészen kihagyatik, szintén nem tartja indokoltnak a központi bizottság kisebbsége Sőt a főrendiház azon nézetével szemben, hogy a számvevőszék tagjai ellenében esetleg szükséges törvényes eljárás ne térjen el a más államhatósági tisztviselők irányában gyakorolt eljárástól, a kisebbség úgy van meggyőződve, hogy az államszámvevőszék intézménye csak úgy fog megfelelni a várakozásnak, ha alárendelt tagjai is bírnak legalább annyi függetlenséggel, amenynyit az a tudat nyújt, hogy sorsuk nem csupán főnökük kegyétől vagy szeszélyétől, hanem törvényes bíróságuktól is függ. Horvát Sándor a kisebbség előadója : Viszszaidézi a ház emlékezetébe azon elveket, melyekből a ház kiindult, midőn az államszámszék intézményét be kívánta illeszteni az alkotmány keretébe. Visszaidézi az eszmecserét, mely a házban az államszámszék elnökének kinevezéséről folyt. Meglepőnek tartja, hogy a főrendiház régi jogaira támaszkodva, jogi kérdést csinál e dologból, és részt akar venni az elnök kinevezésében. A főrendiház már természeténél fogva a kormány híve, s a befolyásnál fogva, melyet a kormány a főrendiházra gyakorol, mindig az lenne a számszék elnöke, kit a kormány akar. Ezáltal a függetlenség lenne veszélyeztetve. Kéri a házat, hogy a 6. §-ot hagyja meg a képviselőház szövegezése szerint. Királyi Pál előadó: T. ház! A központi bizottság többsége, melyet szerencsém van képviselni, (Halljuk !) kiindulva azon gyakorlatból, melyet törvényhozásunk kezdettől fogva követett, nem vélt okot találni épen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál arra, hogy az eddig követett gyakorlattól eltérjen; eltért volna pedig akkor, ha azt, mit a főrendiház jegyzőkönyve ezen szakaszra vonatkozólag módostáskép ajánl, nem fogadta volna el, mint ahogy a kisebbség véleménye javasolja. Mert kétségbe vonhatlan az, hogy a főrendiház régi szervezetében áll, és ezen szervezetnél fogva 1848 után is, habár a képyház népképviselőházzá lett átalakítva, a törvényhozásba úgy mint azelőtt befoly ; nem vélte tehát a köz.bizottság többsége azon viszonyt, mely törvények alkotásánál a két ház közt létezik, csak így érintőleg elintéztetni. Nem vélt helyesen eljárni, és nem vélt megmaradni azon törvényalkotási módozatnál, melyet eddig követett, ha most törvényt alkot, mely a főrendiház jövendő alkotásába bevág. Eddig a gyakorlat a főrendiház mellett szól, és hogy ezen törvény alkotásánál is a főrendiek mellett szól, azt akkor fogjuk belátni, ha az eljárás eredményét fontoljuk. Minden kinevezésnek, mely a képr.ház kijelölése folytán történik, megerősíttetnie kell a korona által; és minden oly kinevezés vagy választás , melyet ily országgyűlési tractatus után a korona tesz, csak szentesített törvény alakjában nyerhet érvényt. Miként terjeszthet felelős kormány szentesítés alá oly törvényt, melynek megalkotásához az országgyűlési factorok egyik része nem járult. (Ellenmondás balfelől) ez oly ellenmondás volna, melynek megszüntetésére előbb törvény kell, mely törvény felhatalmazza a képr.házat arra, hogy egyszerű egyoldalú határozata is a korona szentesítése alá terjesztessék. Míg ily törvény alkotva nincs, addig ily fölterjesztés természetesen nem történhetik. De egy nevezetes argumentum szól látszólag a kisebbség véleménye mellett, és ezen argumentum az, hogy nem lehet a főrendekre bízni ezen kijelölésbe való befolyást, mert ezen törvény szerint ők volnának kihágás vagy vétség esetében az állami számvevőszék elnökének bírái. Az én nézetem szerint, t. ház, bíróság és vád alá helyezés közt igen lényeges különbség van. Ha a főrer.dk azért nem folyhatnak be az államszámvevőszéki elnök kijelölésébe, mert eshetőleg épen ők volnának bírái, akkor nem folyhat be a képviselőház sem annak kijelölésébe, mert ily eshetőségnél a képviselőházat illeti a vád alá helyezés. Pedig arra, hogy valaki felett bíráskodjunk, sokkal nagyobb lényeggel bír az, hogy vád alá vegyük, mert bíráskodásnak csak akkor van helye, ha a vád alá helyezés már elhatároztatott; ha tehát a vád alá helyezést nem alterálá a képviselőház kijelölési joga, akkor nem alterálná annak elítélését sem a főrendeknek a kinevezésre való befolyása. A felhozott ellenvetések tehát a bizottságot véleményében meg nem tántoríthatván, ragaszkodott motivált nézeteihez, mely szerint a főrendek javaslatait elfogadandóknak tartotta, és én részemről ajánlom azt a t. ház fiyelmébe. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán : Nem fogadhatja el a módosítások egy részét sem. Itt nem lehet arról kérdés, kizárható-e a főrendiház az elnök-kandidátió jogából, mert ha a törvényhozás egy újabb intézkedés által kizárja, ez is törvényes lesz, daczára annak, hogy a főrendiháznak eddig más jogai voltak. Itt csak a czélszerűségről van szó, s ez bizonyára a képviselőház kizárólagos kijelölési joga mellett szól, és e mellett szól a parlamenti gyakorlat is, mely a budget megszavazás s a számvételnél mindenütt a képviselőháznak biztosít túlsúlyt. Ha eddig nincs törvényünk, mely kizárólag a képviselőháznak biztosítana ily jogot, épen azért kell most törvényt alkotni, mely legalább ez egy speciális esetben a képviselőháznak biztosítana fölényt. A módosítványok elvetésével az eredeti szerkezetet ajánlja. Halász Boldizsár szintén a módosítványok elvetése mellett szólt Nyáry Pál: A reformok korában élünk. Hogy fogadhatnánk tehát el egy oly rozsdás eszmét, mely a születésen alapuló főrendiháznak oly jogot ad, melylyel az sehol asmálr és sohasem bírt Belgiumban is van felsőház, s ott a számszék elnökét nemcsak a képviselőház jelöli ki, hanem választja is. Ajánlja a módosítványok elvetését. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : Engedelmet kérek, én csak előttem szólott. képv. urnák szavára kívánok egy megjegyzést tenni. Ha jól értettem előadását, úgy látszik, azon aggodalma van, hogy itt a felsőház a candidatio jogát magának vindikálja. (Nyáry Pál közbeszól : Részt akar a candidatióban venni.) Csak azért szólottam már most fel, hogy mielőtt a dolog szavazás alá kerülne és eldöntetnék, ne értelmeztessék úgy, mint értelmezni felfogásom szerint nem lehet, azaz, úgy, mintha a felsőház a candidatio jogát akár egészben, akár pedig részben magának akarná vindikálni az alsóházzal. Nézetem szerint a szerkezet ezen szavai : „a képv. háznak kezdeményezése nyomán“ elég világosan csak azt fejezik ki, hogy a képv. ház maga candidál 3 egyént, de ezen candidatio, úgy mint minden egyéb törvény és országos határozat, a felsőházzal közöltetik, és annak helybenhagyása után bír a törvénye kellékkel. (Felkiáltások balról: Ez még rosszabb !) Ez nézetem szerint nem a candidationális jognak igénybe vételét jelenti, hanem egyszerűen csak azon hozzájárulást, melyre nézve, a felsőház eddig sehol és semmiben kizárva nem volt. (Helyeslés jobb felől.) Szontagh Pál (csanádi): Sajátszerűnek találja, hogy az ellenzéknek már negyedik szónoka kénytelen felszólalni azon javaslat mellett, melyet a kormány előterjesztett, a pénzügyi bizottság, a központi bizottság s a ház többsége elfogadott, s melyet a miniszterek magukévá tettek. Sajátszerűnek találja, hogy most, midőn reformról van szó, a kormány eláll attól, amit előbb helyeselt és a főrendiház köpönyege alá búvik, úgy látja, hogy ez elesze azon reformoknak, melyeket a kormány annyit emleget. Ha így vagyunk, akkor egyetlen reformkérdést sem vihetünk keresztül, mert a kormány mindig a főrendiház háta mögé bújhatik. Szónok a minisztérium által kezdeményezett s a többség által elfogadott eredeti szerkezetre szavaz. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Csak azt tartja szükségesnek megjegyezni, hogy a törvényjavaslatnak illető szakasza úgy , mint az a bizottság által elfogadtatott, nem a minisztériumtól származik, hanem a pénzügyi bizottságtól, mert a minisztérium által előterjesztett eredeti szövegben úgy volt, hogy a miniszterelnök kijelölésére és előterjesztésére a király nevezi ki az elnököt, és az elnök előterjesztésére a számtanácsosokat. Királyi Pál Tisza Kálmánnak néhány megjegyzésére tesz észrevételeket s azt hiszi, hogy az, amit a főrendek kívánnak, csakugyan a praxison alapul és anélkül, hogy a főrendiház szervezetéről szóló törvény ne módosíttatnék, ezen kívánságot megtagadni nem lehet. Andrássy Gy.gr miniszterelnök: Vagy van szükség két házra, vagy nincsen, ha van, akkor szükséges, hogy a törvényhozás egyik factora se zárassák ki az őt illeti jogokból, ha pedig nincs, akkor indítványozza valaki, hogy ezen másik kamara megszüntethessék. Úgy látja, hogy az ellenzék azért gáncsoskodik csak, mert nem akarja az államszámszéket. Ghiczy Kálmán úgy látja, hogy a miniszter ezzel pressiót akar gyakorolni a különvélemény pártolóira. A pénzügyminiszter nyíltan kijelentette a házban, hogy elfogadja azon szövegezést, melyet a pénzügyi bizottság az elnök kinevezésről szóló 6. §-nak a házban való első irem tárgyalása alkalmával adott. Amit pedig egyszer egy miniszter s így a kormány elfogad, azt minden stádiumon át védelmeznie kellene. A felsőháznak jogait nem kívánja érinteni, de nem is akarja, hogy az oly jogokat arrogáljon magának, mikkel sohasem bírt s mikkel más országokban sem birnak a felsőházak. A budget