Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-05 / 77. szám

A műegyetem és technikai szak­nevelésünk. (I.) Bárhová tekintsünk is e széles ha­zában, mindenütt sürgős teendők halma­zát látjuk, melyek évtizedek óta várják a hazai ingenieur alkotását: vasutaink tech­nikai kivitele és vezetése legnagyobb részt idegen kezekben; közutaink — honi szo­kás szerint — szánandó állapotban; fo­lyamaink vad zabolátlanságban; földmű­velésünk csatornázás, öntözés és czélszerű tagozás hiányában; ha­zi gyáriparunk még csak szülemlőben; s az érdeklődés a magasabb ipar iránt még csak az esz­mék országában él. És bár honnan nyi­latkozzék is erre nézve vélemény, min­denünnen az hangzik felénk : magyar ingenieurök nincsenek, a mié­ink csak műkedvelők. Sajátságos jelenség! E nemzet, mely a magáét, ha selejtes is, mindenek fölött szereti és a külföldi jelesebbnél többre becsüli; e nemzet, mely ha más irányú működésről van szó, a haza és külföld közti párhuzamok vonásából ki nem fogy, ha magasabb képzettségű technikusai iránt kérdezik, a legnagyobb önmegtaga­dással, sőt mondhatnék, a legnagyobb közönyösséggel jelenti ki: nálunk valódi technikusok nincsenek, hozzánk, ha vala­mit létesítni akarunk, külföldi edyiket kell bevonzani. Ez irányban nem túloz, sőt ellenkezőleg a másik szélsőség felé hajol; a meglevő hazai erőket nemhogy megbe­csülné érdem­ek szerint, hanem egyszerűen megtagadja, mintha nem is léteznének. E következetlenség az előítéletekben, e ferdeség a közvéleményben, ha meglepő is, mint minden következetlenség, ha fájó is, mint minden igazságtalanság, termé­szetes és könnyen megmagyarázható. Érzi nemzetünk, hogy a technikai szakképzés érdekében még nem tett soha semmit, de a legkevesebbet sem; tudja, hogy a ma­gyar törvényhozás e tárgyat bár több ízben figyelmére méltatta, de még eddig soha sem vonta be alkotása körébe, s jól tudja, hogy a tisztelet miféle nemében részesítik nálunk a mérnöki foglalkozást elannyira, hogy az uralkodott osztály elő­ítélete szerint az e pályára való lépés még nem­régiben egyértelmű volt az önlealá­­zással. Ily előzmények után és ily körül­mények között legkevésbé sem csodál­kozhatunk azon, hogy nemzetünk a bel­földi technikai szakférfiak képzettségét egyáltalán kétségbe vonja, hisz a hely­zet majd olyan, mint azon apáé, ki mos­tohául szeretett gyermekéről, minthogy nem iskoláztatá­s egészen magára hagyva engedé felnőni, sót soha, mindig csak roszat föltételez. Félszázados mulasztásból származott bajokat, megrögzött előítéleteket egy csapással nem lehet kiirtani, ezeknek csak az idő lesz talán orvosuk.De a mulasz­tást mihamarább helyre ütni, a technikai szakképzésről törvényhozásilag gondos­kodni, a küldiekkel versenyre képes po­­lytechnikumot felállítani, a lenézett foglal­kozás iránt kedvet, önfiaink iránt bizalmat ébreszteni, s tényekkel rábizonyítani, hogy a technikai szakképzettséget nem szabad, s az ország legvitálisabb érdekei­nek koc­káztatása nélkül nem lehet ál­landó import-czikknek tekinteni — ez az, mi a múltból még, s a jövőből már most hatalmunkban áll. A K. József-műegyetem tanártestülete már 3 évvel ezelőtt, mindjárt a törvényes kormány megalakulásakor, első és legsür­gősebb kötelességének tartotta kidolgozni és a közoktatási miniszter elé terjeszteni azon javaslatot, mely szerint a mostani polytechnikumot újjá­szervezendőnek, s a kor igényeihez s az ország méltóságá­hoz illő országos polytechnikummá át­alakítandónak véleményezte. A nyűgeiből fölszabadult tettvágy, a biztató remény mihamarabb teljesülve látni az életpá­lyánkul választott technikai szakképezés tökéletes sikerének előföltételeit, eltakaró előttünk a helyzet átalakulásának nehéz­ségeit , bizonyosnak véltük, hogy az or­szág is első teendői közé számítandja, helyreütni a fönnebb említett félszázados mulasztásokat. Mi, mint az ezen idő alatt történtek figyelmes kísérői, teljesen mél­tányolni tudjuk kormányunk fáradozásait a közjogi alap megszilárdítása körül, s át is látjuk, hogy egész a lefolyt évig kor­mányunknak a valódi reformok megindí­tására alig maradhatott ideje. De most, midőn minden felől az hang­­­zik, hogy a jelen 1870. év inaugurálandja a nagy reformokat , újra megpezsdül a már-már lehervadt remény, hogy a folyó év eredményei között találandjuk a tör­vényhozási tényezők által szentesített tör­vényjavaslatot is, az országos műegyetem fölállítása iránt. Teljes tisztelettel, de egész őszinteséggel is fordulunk a közoktatási miniszter úr felé, kérve kérvén őt, hall­gassa meg a kor intő szózatát, használja fel e kínálkozó békeévet egy oly alkotás­ra, melylyel nemcsak egy régi nemzeti adósságot törlesztend be,s hanem a mely­lyel egyszersmind a legsikeresebben elő­mozdítandja a nemzeti előítéletek kiirtásá­nak és a hazai közvélemény jobbra fordu­lásának egészséges processusát. Ámbár teljesen meg vagyunk győződ­ve, hogy azon törvényjavaslat, melyet a közoktatási miniszter úr a felállítandó po­­lytechnikumra nézve az országgyűlés elé terjesztend, minden lényeges változtatás nélkül törvényerőre fog emeltetni, s hogy az országgyűlés az ezen productív beru­házásra szükséges költségeket a legna­gyobb készséggel meg fogja szavazni; mindazonáltal tökéletesen el vagyunk ké­szülve arra is, hogy a műegyetem fölépí­tése, az intézetnek új alapokon való föl­szerelése, a tanszemélyzet megújítása, ille­tőleg kiegészítése legkedvezőbb esetben is 2—3 évet igénybe venni. De ily hosszú időre meghagyni a József-műegyetemet jelenlegi szomorú állapotában, annyit ten­ne, mint végkép kiirtani nemcsak a kö­zönség, de még a tanártestület kebeléből is a bizodalmát az intézet működésének sikere iránt. Valamint a harc­os, ha di­adalremény nem hevíti, és úgy a tanár is, ha elhagyta önbizalma, nem fog si­kert aratni soha. Szily Kálmán: Interpellációk és határozati javaslatok a képviselőház mai ülésében. M­u­k­­­c­s Ernő határozati javaslata: „Miután az 1868. XXI­­. sz. 12 §-a határo­zottan és kivétel nélkül rendeli, hogy az egye­nes adók évnegyedenkint fizetendők, tekintve azt, hogy hazánk adózó népének zömét a föld­­mivelő osztály képezi, mely a reá kivetett adót, csakis az évi terményből fedezheti; tekintve, hogy az idézett t. ez. 15 §-ának szigorú alkal­mazása által a földmivelő osztály oda van terel­ve, hogy termesztményét idő előtt potom áron elpazarolja; tekintve, hogy ugyane t. ez. 14 §-a értelmében a késedelmi kamatok iránt az állam biztosítva van, s e szerint rövidséget nem szen­vedhet, mondja ki a t. ház határozatilag. A pénzügyminiszter oda utasítatik hogy mi­előbb terjeszszen be egy t. javaslatot, mely a föld­adónak végrehajtás útjáni beszedését az aratás és gabna takarítás idején , vagyis július és augustus hónapokon át megszüntesse.“­E­ő­r­y Sándor interpellációja a közlekedési miniszterhez : „Mi volt az indoka annak, hogy a nyugati pályán Győr és Pápa között a vasút eleve nem úgy terveztetett, s Győr megye által is ismétel­ve szorgalmaztatott Tét felé,hanem attól eltérőleg Gyömöre és Szerecsen felé rendeltetett épít­tetni.“ Táncsics Mihály interpellációja a pénz­ügyminiszterhez : „1.) Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Békés megyében fek­vő Földvár és Apácza kincstári pusztákon folytatott gazdaságban visszaélések kaptak láb­­ra, jelesen csak azok kapnak haszonbérbe, kik vagyonosok, mert ajándékozni, vesztegetni bír­nak ; azután azok, kik egy bizonyos kormány­­párti képviselőre adták a múlt választásnál sza­vazatukat ; é­s végre a szegényebb községek, melyek addig elé solidaritásban, régibb szokás­nál fogva holdankint 5 fitos haszonbért fizetve mindig kaptak, és most e jótéteménytől elüttet­­tek azért, mert magános jómódú gazdák holdjá­ért 8 frtot fizetnek. .­­., És ha van a t. pénzügyminiszter úrnak, erről tudomása, nem tartja-e hivatalos kötelessé­génél fogva szükségesnek minél előbb nyilvánít­­ni, hogy a bajt, még mielőtt az tovább-tovább harapóznék, kellő intézkedéseknél fogva orvo­­solandja, szigorúan utasítván gazdatiszti aláren­deltjeit, hogy személy válogatás nélkül juttassa­nak a puszták földjeiből a szegényeknek is, ha a haszonbért­­rendesen fizetik s a községeknek is az előbbeni mód szerint holdjától 5 ft haszon­­béri fizetés mellett.“ Táncsics Mihály interpellátiója a bel­ügyminiszterhez : „1.) Van a t. miniszter úrnak arról tudomása hogy Békésmegyében, jelesen az orosházi válasz­­tókerületben fekvő Bánfalva községnek régi te­metője megtelvén, most uj temetőül hely számára nincs kijelölve, hol­o­tt­ a község és a f­öldesuraság között létrejött szerződés értelmében az uraság kötelezte magát, hogy ha az előbbi temető bete­lik, uj temetőül helyet fog a községnek kijelölni, ha a­mi eddig nem történt. 2.) És ha van erről tudomása, nem tartja-e szükségesnek sürgetően intézkedni, nehogy Bán­falva községe kénytelenittessék halottait útfélen temettetni el.“(Derültség jobb felöl.) Körmendy Sándor interpellációja a vallás és közoktatási miniszterhez: „Van e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Somogymegyében fekvő lakócsai urada­lom, mely Lakócsa, Tóth-Ujfalu, Sötöny, Szent- Borbás és Szent-Jakfalvakból áll, s „királyi alapítványi“ szim alatt általa kezeltetik, vala­mint az ugyancsak somogymegyei kaposfői apátsági birtok, mihez Páccá, Újfalu tartoznak s szintén általa kezeltetnek, sem a miniszter urnak 1869. évi vagyoni előterjesztésében, sem az a mellé csatolt okmánytárában kimutatva nincs, sem jövedelme s hovaforditása az 1868. zárszá­madásában elő nem fordul. Hol van, vagy ha nincs, miért nincs ezen nagy és szép birtokok jövedelme kimutatva s mire lettek — mióta ál­tala kezeltetnek — jövedelmei fordítva. Van­­nak-e még több ily birtokok a miniszter ur ke­zelése alatt, s ha igen, melyek azok ? a kinyilatkozott isten autoritása miatt, ki nem tévedhet és meg nem csalható. Mert a vallás az apostol tanúságaként annak bizonyító eszkö­ze, mit látni nem lehet. (Hebr. 11. 1.) Hogy azonban vallásos engedelmesség az észszel ötz­­hangzatban álljon, isten akarta, hogy a szent lélek belső eszközeihez kinyilatkoztatása külső bizonyítékai is járuljanak, azaz isteni esemé­nyek, főleg csodák és jövendölések, melyek midőn isten bölcseségét és mindenhatóságát bi­zonyítják, az isteni erő legbiztosabb és mindenki felismeréséhez mért jelei. Azért a hit, ha nem is működik a szeretedben, isten ajándéka és hatása az üdvösséghez tarto­zik, mely által az ember istennek szabadon en­gedelmeskedik, midőn kegyéhez melynek ellen­állhatna, járul és azt elfogadja. E szerint isteni és kath.hit szerint mindazt hinni kell,mit isten szava az Iratok s a hagyomány szerint tartalmaz és mit az egyház akár ünnepélyes kijelentés, akár a rendes tanítói hivatás által hinni valónak kije­lentett. Ez ama hit, mely nélkül lehetetlen isten­nek tetszeni és fiainak közösségébe jutni. Azért — épen úgy miként nélküle bocsánatban ki sem részesül, úgy nem fogja senki, ki élte végéig nála ki nem tart, az örök életet nyerni. IV. fejezet. A hitről s az észről. .... Még pedig az ész, ha a vallás megvilá­­gositja és ha buzgón, ájtatosan s józanul kutat, isten segélyével némileg betekinthet ama mys­­teriumokba, még pedig igen gyümölcsözően, — de soha sem nyer képességet azt igazságnak fel­ismerni, mi saját tárgyát képezi. Mert az isteni mysteriumok természetük szerint olyannyira túlmennek az alkotott felismerésen, hogy a ha­gyományozott kinyilatkoztatás s az örökölt hit daczára, maga e hit leple eltakarja őket, s a homály bizonyos nemébe vannak burkolva, mig e halandó életet éljük: „mert a hitben és nem a szemléletben élünk“. (Cor. II.)De noha a hit az ész felett áll, ész és hit között valódi szakadás nem lehet, mert hiszen ugyanazon isten, ki a mysteriumokat kinyilatkoztatja, s a hitet beönti, adta az emberi léleknek az ész világát, isten azon­ban önmagát nem negálhatja s igazság az igaz­ságnak ellent nem mondhat. Ennélfogva ily el­lentét színe csak onnan származhatik, mert a hitelveket nem az egyház értelmében értik és értelmezik, vagy pedig mert az őrültség talál­mányai az ész nyilatkozatának tartatnak. „Te­hát minden állítást, mely a hit fenséges igazsá­gával ellenkezik, egészen hamisnak jelentünk ki. (Conc. Lat. V.) Az egyháznak továbbá, mely a tanítás apos­toli hivatalával azon megbizást is nyerte, hogy a hit örökét megőrizze, istentől joga és kötelessége „egy hamisan úgy nevezett tudomány ellenbe­szédeit“ elítélni. Ezért minden keresztyén hivő nemcsak megintetik, nehogy ily nézeteket, főleg ha az egyház elvetette őket, mint a tudomány jogosult következtetéseit védelmezzen, hanem egyszer mindenkorra köteleztetik is, hogy téve­déseknek tartsa őket, melyek az­­igazság csalé­­kony színébe burkolvák. És nemcsak, hogy hit és ész soha ellentétben nem lehet egymásssal, hanem segítik is egymást kölcsönösen, miután a valódi ész a hit alapjait fejti ki, s ennek vilá­gával az isteni dolgok tudományát előmozdítja; a hit pedig az észt tévedésektől menti meg, bizto­san tartja s sok ismerettel látja el.Távol legyen te­­hát,hogy az egyház emberi művészetek és tudomá­nyok ápolását ellenezné,őket változatos módokon segíti és előmozdítja. Nem is tiltja meg a discip­­linák egyikének sem, hogy saját körén belül saját alapelvei szerint járjon, hanem csak azt akarja meggátolni, hogy azok az isteni tanoknak való ellentmondás által tévedéseket ne vegyenek magukba vagy határukat átlépve, a hit vidéké­be zavarólag ne hassanak. Mert a hit tana, me­lyet isten kinyilatkoztatott, nem mint valami bölcseleti ötlet tökélyesbités végett adatott át az emberi szellemnek, hanem azért, hogy — mint isteni,­Krisztus arájának adott örökség —­ ez híven megőrizze s csalhatlan módon ma­gyarázza. Ezért a szent hitelveknél mindig azon értelmet kell megtartani, melyet a szentatya, az egyház egyszer kimondott, akár közös tanító hivatása, akár ünnepélyes definitio által; és so­hasem szabad ez értelmezéstől egy magasb föl­ismerés színe és czíme alatt eltérni : „Így nőtt tehát, tenyészszél sokat és hatalmasan az egyes és az öszesség haladása, az egy ember és az egész egyház,a nemzedékek é­s a századok,a fölismerés, a tudomány, a bölcseség által, de csak az ő irá­nyukban, ugyanazon dogmában, ugyanazon ér­telemben és ugyanazon jelentőségben“ (L. Vine. Lir. Com. u. 28.) Schema a hitről. (Folyt.) III. fejezet a hitről. Miután az ember istentől, legfőbb teremtőjé­től s urától mindenben függ s az alkotott ész a nem alkotottnak egészen alá van rendelve, kö­telesek vagyunk, ha isten nyilatkozik, az akarat s az ész teljes engedelmességére a hit által. E hitet azonban, mely az emberi üdv kezdete, a kath. egyház természetfeletti hatalomnak jelenti ki, melynek segélyével mi az isteni kegy su­gallata és segélye mellett, azt, mi ki van nyilat­koztatva,igaznak tartunk — nem a dolgok talán általunk is felismerhető belső igazsága, hanem különfélék. Pest, april 4. (U dv a r i ű i r e k.) Király ő Felsége kíséreté­vel együtt szombaton este utazott el a rendes esti vonattal. A királyné is Mária Valéria főher­­czegnővel szerdán elhagyja Budát és csak ősz­szel­­tér ismét vissza Magyarországba. Király ő Felségét elutazása alkalmával József főherczeg és a királyné főudvarmestere egész a kocsiig kisérte.­­ A szalonka - vadászatoknak, melyek az utolsó napokban tartottak, nem volt kedvező eredményük, az első napokban alig lőttek 20 darabot, az utolsó napon pedig egyetlenegy szalonkát sem láttak a magas rangú vadászok. (Szuppan Zsigmond) Kanapok és or­szággyűlési képviselő, mint a „M. Áll.“ hiteles kutforrásból értesül, már kineveztetett ő Felsége által beszterczebányai püspökké. (A hazai első pesti takarék­­pénztár­ mai közgyűlésében a rokkant honvédek javára tízezer forint ala­pítványt tett, és pedig úgy, hogy ennek éven­­kénti­ kamatját, vagy­is 500 forintot fordítja e czélra. Kijelenté azonban, hogy ez összeget nem a honvédmenházra, hanem az elaggott honvédeknek otthon, saját tűzhelyeik­nél eszközlendő ellátására szenteli , az alapít­vány kezelését magának tartja fenn. (Honvédtisztek lemondása.) Mint budai tudósítónk hiteles forrásból jelenti, a sza­badságolt állományba legközelebb kinevezett honvédtisztek közül mintegy huszonöten bead­­ják lemondásukat és az el is fogadtatott. (Az orsz. m. iparegyesület) gyáripari szakosztálya Kanitz Mór úr elnöklete alatt ápril 1-én ülést tartott, melynek főtárgyát munkáslakók ügye képezte. Weiss Berthold úr — ki ez ülésen szakosztályi jegyzőnek megvá­lasztatott­­— részletesen indokolta az általa e tárgyban beadott javaslatot, hogy az iparegye­­sület ezen sokfelé vitatott, de mindeddig ered­ményre nem juttatott ügynek sikeresítését eré­lyesen kezébe vegye. Javaslattevő érdekes sta­­tistikai adatokkal kimutatta, hogy ezen ügynek mielőbbi létesítése immár múlhatlanul szüksé­gessé vált, miután egész Európában nincs egy főváros sem, hol a munkások a lakviszonyok te­kintetében kedvezőtlenebb helyzetben volnának, mint nálunk. A szakosztály több tagja nagyon melegen szólt a tárgy fontosságáról; behatóan tárgya­ltatott azon mód is, mely szerint legbizto­sabban és legrövidebb idő alatt ezért lehetne érni. Az eszmecsere egy bizottság kiküldésére vezetett, melynek tagjaiul megválasztottak : Weisz Berthold, Schuk Náthán, Dr. Grosz La­jos, J. Péterffy József urak és Steinacker Ödön igazgató. E bizottság még több szakértő által ki fog egészíttetni, (a „m­agyar mérnökegylet“) f. hó 2-i szakülésében Schulz Ferencz Spanyol­­ország középkori építészetéről tartott előadást. Folyékony szabatos előadása,de különösen azon számos és kitűnő figyelemmel készült kézi rajz, melyeket értekező Spanyolországban léte alkal­mával gyűjtögetvén, a nagy számú hallgatóság­nak bemutatott, különös figyelmet ébresztett. Habár ismertetésében Spanyolország több neve­zetesebb városaira is kiterjeszkedett, mindazon­által előadásának főtárgyát mégis leginkább Barcellona városának egyházi, köz és magán­épületei képezték, hol előadó, úgy látszik, leg­­több új műtárgyat találván, legtöbbet időzött, s legtöbb eredeti felvételeket tett. Schulz Feren­­czet, mint a bécsi akadémia Schmidt tanár leg­jelesebb tanítványát, a „bécsi szépművészeti akadémia“ küldötte ki a spanyol középkori épí­tészet tanulmányozása végett, honnan néhány év óta visszakerülvén, Pesten telepedett meg, és mint magánépítész működik. A pénzügyminisz­térium részéről ő van megbízva Vajda-Hunyad várának Erdélyben helyreállításával. Schulz Ferencz előadását rendes választmányi ülés kö­vette, hol a többi tárgysorozat között a techni­kai műszótár kiadása kerülvén szőnyegre, a szótár tartalmára nézve a bizottság programmja némi módosítással elfogadtatott, s összeállításá­val Domanitzky István mérnök és honvédfő­­hadnagy bizatott meg. (Vizeki Tallián Lajosné) szül. Simoga Mathild asszony élete 49, boldog házas­sága 30. évében Sz.­Pétervárt elhunyt. (A távirdat Correspondenz- Bureau) pesti fiókjának főnökétől, a la­punkban múltkor megjelent észrevételre, hogy a német lapok több táviratot kapnak, mint a magyarok, hosszabb levelet vettünk, melyben arra utal, hogy a magyar lapok nyomdái ko­rábban zárják be a munkát, mint a németek. Miután azonban, a t. igazgató urat meggyőződ­­tettük arról,hogy e körülmény legalább a „Pesti Napló“ személyzeténél újabb időkben nem áll, mert az esti lapba d­­u­g, a reggelibe éjfélig fo­gadhatunk el táviratokat, s ezentúl a német la­pok is kénytelenek a nyomatást megkezdeni, reményijük, hogy az említett vistás körülmény nem fog ismétlődni. (A budai dalárda­ folyó évi ápril hs 8-án (pénteken) este 7 órakor az egylet helyi­ségében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgy fon­tossága tekintetéből kéretnek az egylet működő tagjai teljes számú megjelenésre. (Váltóhamisítás.) Vezerle Gyula úr,Pes­ten általánosan ismert egyéniség, ma délelőtt újvilág utczai lakásán, hol Müller álnév alatt la­kott, elfogatott váltóhamisítás miatt. Többek közt Thaisz Elek főkapitány nevére is hamisí­tott váltókat. (Azon 600 fit értékű medaillon), me­lyet Inkeyné sz. Batthyányi grófnő a főrendiek műkedvelői előadásán elvesztett, megkerült. A budai kapitányság az elveszett ékszer megtalá­lóját elfogatta,mert eladni szándékozott a becses ékszert. (Megmentett gyermek.) Tegnap d. u. 4 és 5 óra között egy gőzmalmi munkás fia egy talpról a Dunába esett, de egy gőzhajó legény­ségének sikerült a gyermeket csáklyákkal ki­fogni a vízből s még életben átadni megrémült atyjának. Jákfai Könczöl Viktor­ nyug. cs. k. huszárkapitány f.évi apr. 3-án, reggeli 4 órakor, 38 éves korában meghalt. (A népszámlálás Pesten) összesen 12,937 frtba került s igy egy főre 6, 5 kr. esik (x) (Cséry és Halász) városligeti tehené­szetét jól ismeri a városi és vidéki gazdaközönség, nemcsak jó híréből, hanem a pesti és bécsi ki­állításokról is, hol a gondos és szakavatott te­nyésztők méltó elismerésben részesültek, s e mellett elsőrendű pályadíjakat nyertek. E nagy­hírű tehenészetet, mint­ lapunk hirdetései közt olvasható, a tulajdonosok áruba bocsátották. Két­ségkívül felesleges rá figyelmeztetnünk a gazda közönséget, kivált most, mikor a keleti marha­vész elmúltával e tehenészet kitűnő jóságú pél­dányait az ország minden részébe el lehet szál­lítani. Színház, művészet. (Uj­h­á­z­y Edét), ajkassai színház tehetséges, fiatal tagját, ki vidéken a korán elhunyt Tóth József szerepeit játsza sikerülten, ápril 1-től a nemzeti színházhoz szerződtették. Május elején érkezik meg, s — úgy halljuk — legelőször a „Haramiák“-ban és utána a „Londoni arszlá­­nok“-ban mint Meddle ügyvéd szeretné magát bemutatni közönségünknek, mely­et a múlt augusztusban szerződtetési czélból tartott sike­rük­ három vendégjátékáról kedvezőn ismert. Miután az alaposan művelt és szép törekvésű fiatal­ember főczélja volt, „minden áron“ be­jutni a nemzeti színház tagjai közé, igen szíve­­sen szerződött mint segédszínész is, 800 főt évi fizetéssel. (Szigeti Józsefet) 4000 ft évi fizetéssel szerződtették, míg Feleki, Szerdahelyi és Lend­­vay 3000 frtot kaptak. (P­a­l­­­a­i E­d­e,) a nemzeti színház elsőrendű tagja megválik a művészi szakmától, s ezentúl csupán mint rendező működene a színháznál. A színészet egy buzgó, derék tagot veszít benne , e veszteség azonban pótolható, de hozzá­ ha­­sonló értelmes, műveit s ügyes rendezőt nem tudnánk egyhamar ajánlani a nemzeti szín­háznak. (Singer Annak, a.) a nemzeti színházban mú­lt szombaton lépett fel a „Troubadour“-ban. Rendkívüli „lámpaláz“ uralgott rajta, s ezen kívül betegség folytán nem is volt hangjánál. A közönség elnézéssel fogadta kísérletét. A „Pesti Napló“ magántáviratai. (Ered. sürg.) B­é­c­s, ápril 4. A „Pr.“ jelenti, hogy a császár ma reggel megér­kezvén, 8 órakor azonnal elfogadta gróf Potockyt. A minisztérium, mint látszik, ma vagy holnap megkapja elbocsátta­­tását. (Ered. sürg.) Fiume, ápril 4. Az itteni municipium egyhangú határozata folytán sürgető kérvény terjesztetik a magyar országgyűléshez, hogy a szent péter-fiumei vasútnak magyar területre eső részét minél előbb engedélyezné. B­é­c­s, ápril 4. (Eredeti távirat.) Ma délben 2 órakor adta be a kabinet lemon­dását, a­mi elfogadtatott. A kabinet újra­­alakításával gr. Potocky bizatott meg. Valószínűleg Kellersberg a bel­ügy­, Schröckinger, prágai orsz. pénzügyigaz­gató, a pénzügyi tárczát veendik át. Las­ser nem fogadta el a neki kínált tárczát. Az új minisztérium programmjának első pontja : a kir. tanács és az összes tarto­­mánygyűlések feloszlatása. B­é­c­s, ápril 4. Az összes esti lapok egyhangúlag megerősítik, hogy az összes kabinet beadta lemondását, a­mit a csá­­szár el is fogadott. Ő Felsége ma reggel ide érkezett és délben Potocky grófot két órai kihallgatáson fogadta. B­é c­s, april 4. A „N. Fr. Pr.“ minisz­teri jelöltül Kellesberg Lassert emlegeti. B­é c­s, april 4. Mint a „Tagblatt“ esti lapja tudni akarja, Kaiserfeld elnök a delegatióba való választásokat elvonta a napirendről, miután a felső-ausztriai és steyerországi képviselők az e tekintetbeni választások iránt tagadólag nyilatkoztak. B­é­c­s, ápril 4. A „Tagblatt“ jelenti: Egy császári kézirat által még e hét foly­tában az összes tartománygyűlések fel fognak oszlatni és haladéktalanul új vá­lasztások elrendeltetni. Az uj tartomány­­gyűlések május 21-kén fognának egybe­­gyűlni, és­pedig kizárólag azon czélból, hogy képviselőket válasszanak a bírók, tanács képviselő házába. B­é­c­s, ápril 4. Az urak házának mai ülésében az egészségügy rendezésére vo­natkozó törvényjavaslat hat tagú bizott­­mányhoz utasíttatott; a polgári perrend­­­tartás is kiadatott egy 9 tagú bizottmány­nak. A tanárok fizetésének szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, mielőbbi tárgyalás végett, a budget-bizottmányhoz tétetett át. Erre a kereseti adóra vonat­kozó törvényjavaslatot másodszor olvas­tatott fel. P­á­r i­s, ápril 3. este. A járadék a boulevardon 73.35-ön állt. A senatus consultum tárgyában kiküldött bizottmány tegnap Rouchert elnökévé, Bauchardot titkárává választotta. A „Francais“ írja : A balközép tegnap, sajnálatának kifeje­zése mellett elhatározó, hogy a miniszté­riummal egyetértőleg, a senatus consultum iránti interpellátióknak elnapolására fog szavazni.­­ Hozzáteszi a nevezett lap : Ollivier kinyilatkoztatá, hogy holnap bizalmi szavazatot fog kérni, és annak meg, vagy meg nem adásából kabinet kérdést csináland. Ma ismételt értekezések folytak Ollivier és a két középpárt tagjai közt, melyeknek valószínűleg egyetértés lesz az eredménye. A plebiscitum kérdésében még nincs határozat. A „France” úgy hiszi a mi­nisztérium holnap a törvényhozó test­ülésének kezdetén, azon nyilatkozatot teendi, hogy a kormány az alkotmány­kérdésre vonatkozó minden interpellate visszautasítand. Párizs, ápr. 4. Biztosan állítják, hogy a ministerium elfoga­dja a senatus con­­sultumra vonatkozó interpellate. A mi­­nisterrium elhatározásai mindinkább a plebiscitum értelmében alakulnak. Pár is, apr. 4. A kormány egy újabb jegyzéket küldene Rómában, mely — hír­­szerint — egyidejűleg fogna közöltetni a pápával és a zsinattal. P­á­r i­s, apr. 4 A hadügyminister közlé a törvényhozótesttel, hogy a kormány a múlt évi hadjutaléknak 90,009 főre le­szállításába beleegyezik. Creuzot, apr. 3.A helyzet békés, de a munka­helyek elhagyvák. Schneider elnök ma reggel barátságos értekezletet tartott a szünetelő munkások küldött­ségével. Madrid, april 3. A minisztertanács ma — az uralkodó miniszteri krízis foly­tán — tanácskozásra gyűlt össze, azonban megoldás nem jött létre. Este ismét tarta­­tik miniszteri tanács. A cortes majoritása is összegyűl, és valószínűleg bizalmi sza­vazatot határozand Echagaray részére. Mint jelentik, az unionisták és progessis­­ták parliamentális középpáttá alakultak. Hírlik, hogy az elitélt Suner képviselő Francziaországba ment vissza. A katonai sorozásról eddig beérkezett hírek nem tu­dósának komoly rendetlenségekről. Csu­pán Bejárban hagyta el 60 ifjú ember a városi óvások közt.

Next