Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-25 / 231. szám
231 sám. Vasárnap, September 25 1870, 21. évHolsam, Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. ezha. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... 3 70 kr. Egy hiba ... 1 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegei! külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési fölhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1870. évi utolsó évnegyedére Oct. — dec. Va évre . . 5 frt 5© kr. Az esti kiadás post'd különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, a sokkal czélszebba a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „P. Napló“ kiadó-hivatala PEST, SEPTEMBER 24. Az első magyar jogászgyűléshez. Az igazságügyi miniszter évek előtt, mint egyszerű ügyvéd, a következő komoly szavakat intézte választóihoz . . . „Hogy a meddő vitatássokat a munka és alkotás hamarább felválthassa, több szükség lesz gondolkozó és szakavatott erőkre, mint a tirádák mestereire. A haza ügyei iránti érdekeltség mélyebb mederbe vonul, s kiáradások nélkül halad a czél felé.“ Hasonló törekvés által lelkesítve látjuk hazánk jogtudósait nagy számmal egybeseregleni, mert mindannyian érzik rma felelősség súlyát, mely reájuk háramlik, ha tudományunkat nem emeljük a korszerű tökély fokára. Hazánkban aránylag sem az ipar, sem a művészet, sem a tudomány egyéb ágai nem maradtak annyira hátra,, mint a jogtudomány. Azonban immár nem kérdjük aggódva, hogy mi lehetett ennek oka ? Hiszen mindenki előtt tudvalevő az, hogy összes régibb hazai törvényeink legnagyobb része nem egyéb igaztalan kiváltságoknál. A rendek és karok nemcsak a birói székeket foglalák el, hanem kezükben volt, egyszersmind a törvényhozó hatalom, és iszonyú a H. T. K. azon mondata P. 3. Tit. 30. „Rusticus praeter laboris mercedem in terris domini sui, quantum ad perpetuitatem, nihil juris habet eet.“ Ily alapokon nyugodtak társadalmi viszonyaink, mig az előbbi század a szellem szabadságát szülte, és vele az egész emberiség óriási léptekkel haladván előre, az állami jogtudomány is roppant változásoknak volt alávetve, megváltozás, hason okoknak egyforma okozatai következtében, nálunk is érvényesült. Nálunk itt a rendi szerkezet képviseleti alkotmánya,így változott, de az igazságszolgáltatás fejlődésében mindeddig alig tehettünk egy lépést, mert egy balvégzet hosszú időre megállapodást parancsolván, nemzeti életünk ezen fonala ketté lett vágva. Törvénykezésünk egy labyrinthus, melyben csak tapogatva, alig menekülünk az igaztalanság szörnye előtt, és anyagi helyzetünk, különösen hitelünk, eleget szenvedett erosz törvénykezésünk által, melynek hite a külföldön még a valónál is roszabb. A nemzet figyelme tehát jelenleg hazánk jogtudósainak nagygyűlésére irányul, tőle várván az éltető erőt, miután állami életünk ezen atemében halálosan lassú a keringés. Mindennapi sóhajunk az volt: „Reform, jöjjön el a te országod!“ Üdvözöljük tehát az első magyar jogászgyűlés egybegyűlt munkásait! Üdvözöljük a birói karnak ama lelkes tagjait, kik, mint a népjogorvosai, sanyarú jogállapotunkban a törvények hiányosságánál fogva az igazságot nem a törvényességben, hanem a törvényességet csak az igazságban kereshették! Üdvözöljük az ügyvédi karnak tagjait, kiknek hivatása Anguesseau szerint, kiknek hivatása „nemes, mint az erény !“ Üdvözöljük a tanári kar érdemes tagjait, kiknek hivatása, a tanterem szűk falain kívül is , szaktudományuk magaslatáról társadalmi életviszonyaink és állami létünk sikeres fejlesztésére termékenyítő befolyást gyakorolni. Munkára fel,hogy a törvényhozás nehéz feladatának megoldása iránt az elmélet és gyakorlat kölcsönhatása s a nemzet összes jogtudósainak, mint nemzeti jogöntudatunk képviselőinek közreműködése által, helyes útmutatást nyerjen. Munkája felmert, mint Montesquieu mondja : „A jog az élet“, ez idő szerint pedig, minden nemzet fenállása a szellem s a korszerűleg nyilvánuló erőkifejtéstől függ, s csakis ettől van feltételezve. Dr. DÁRDAY SÁNDOR: A „Festi Napló“ tározója. Heti tárcza. (Pesti rózsák. — 61,641 novella — Szeressünk. — Hymen aratása. — Tréfa a kerepek után. — Szigligeti védelme.) 54,641! 54,641 rózsabimbó. 54,641 galamb, viola, szegfű, rozmarinszál. 54.641 csókolni való ajak. 109,282 pici kéz és láb. Ugyannyi sugárzó szem. És mindez Pesten, a porosa (még nem porosz!) Pesten, az asfaltozandó Pesten, a víz vezetékszomjas Pesten, az „Uj világ“ Petijén! Áldott statistika és udvarias Gorové, ki a népszámlálás lámpájával bevilágitál fővárosunk kincses bányáiba, s a házasulandó ifjúság lelkesitésére — kimutatá, hogy itt 54,641— híjadon leány található. Ballod-e számot, Ámor? 54,641 nyillal kell puzdrádat megtöltened, 54,641 sebet kell érzékeny férfi sziveken, s ugyananyit pánczélos női kebleken ütnöd, hogy e szám elenyészszék.. 54 641 főkötő! Nem szökell-e divatárusnők szive a gyönyörtől oly magasra, mint szökell a vizvezeték sugar., ha csővét, mindenki bámulálására, Lindley úr kinyittatja? 54.641 stóla (mért mossolyog, szent atyám ?) 54.641 regély , novella, amire kiadó sem kell, mert nyomltatásban nem jelenik meg. És azonkívül hány vers, kétségbeesett és rajongó, jambiusos fájdalom és trochaeikus öröm És hány ’oldogságos papucs, magasztos szarv és elragadó, válóper foglaltatik ez őt egymás mellé rakott arámban. Hányszor fogja ez az öt szám elmondani: „Szeretlek, te vagy mindenem!“ és aztán„Beszéljen a mamával vagy papáival.“ Ez az öt szám ! Olvassátok el, Magyarország legényei s kiben nem aludt tejjé a vér, fogjon hozzá, a gyertyák meg vannak gyújtva az oltáron, a násznép várakozik, szíves újságok készséggel registrálják (Hymen) rovatukban az örvendetes eseményt. Ki vonakodik ? Ezentúl nem mondhatod életunt vagy finnyás arczcal: „Nem nősülhetek, nem találok senkit, ki hozzám illenék.“ 54,641 közt kell találnod egyet, vagy ha e számban sem vagy képes azt felfedezni,kinek számára kalapot rendelhess naponkint és havi számlákat kifizess, kit színházba vinnél, sétáltatnál a ligetben, nyáronta fürdőbe, telente hangversenyekbe küldhetnél, szóval: ki szerelmed tárgyát képezze, akkor térj magadba és mondd, hogy nem való vagy már te semmire, csak rideg agglegénységre hideg szobában mindaddig, mig a pesti orvosi testület valmely érdemes tagja útleveledet becses láttamozásával ellátandja. Legények, ne késsetek, mert 54,641 apa várja szavaitokat. Ne késsetek, mert 54641 anya már áldásra tartja kezét s még bele találna e positurába fáradni. Siessetek, mert a hajadonság „The longer kept, the lest worth !“ ezt mondja apátok, Shakespeare, kinek volt esze, mert már 18 éves korában megházasodott. Az igaz, hogy aztán ott is hagyta. Rajta tehát! Terjeszsze ki rátok Ámor az ő védő karjait. Ha Pest városában a közönség is játszik tragoediákat és komédiákat, annál kevésbé csodálható, hogy a színháznál, ahol a darabokat írni s előadni szokták, színpadon és színfalak mögött különféle víg- és szomorú műveket adnak elő maguk s a közönség mulatságára vagy unalmára. E héten is egy „eredeti“ kis esemény ment végbe e kitűnő intézet körében, mely valósággal kész vígjáték tárgyát képezi. Elmondom a mint megtudtam, Szigeti József, ez a mi szeretetreméltó művészünk, ki néha a közönségre kegyetlen kaczagó sarozot, könyekkel elegyülten, szokott kivetni: öreg napjaira szerelmes lett. Szigeti Józsi szerelmes! Fiatal korában ugyan évekig volt a nemz.színház másodszerelmese, mi annyit jelent, hogy a darab végén csak mellékszemélyeket kap feleségül vagy mellékszereplőkért kénytelen magát megölni; azonban akkori külső bájainak híre nyomtalanul elveszhetett, mert ma már senki sem tud róluk semmit. Ő apának és bácsinak termett ember s mint ilyet, kedveljük. Most azonban ifjúkori hőstettei újra eszébe juthattak, mert belebolondult Prielle Cornéliába. Prielle Cornélia nem szívesen nézte Szigeti Józsi fáradozásait, mert ő meg titokban a Nádayért epedt, ki az amorosok birodalmára áhítozik, melyet egyelőre még Lendvay Márton tart megszállva, aki különben az általunk most elregélt esetben nem fordul elő. Szigeti Józsi kicsípte magát, parókát is vett, bajuszát is festeni kezdi, csak hogy a kedves Cornéliát meghódítsa. Ez a nevetséges, korához nem illő viselet különösen Felekit bánta, ki festette magában Szigeti Józsit a hínárból kimenteni az által, hogy ő maga kezd el Cornéliának udvarolni, persze, csak tréfából, miután Feleki jó férj és családapa és sokkal reálisabb irányú ember, semhogy afféle hóbortos szerelmeskedéssel vesztegetné a drága időt, melyet jövedelmezőbben is lehet értékesíteni. Szegény Feleki! Az elkezdett tréfa komoly valóra változott. Most meg ő bomlik Cornélia után, ki magát egyébiránt ez esetben Elvirának hivatja, noha Cornélia nevét is megtarthatta volna. A kedves hölgy ez esetben is szép jellemet mutatott, mert ő bizony nem tágított Nádaytól, aki igen hamis ember, fiatal ember, „fesdi“ ember és szép csokrot tud kötni a nyakkendőjén. Szóval sokat ígérő sarjadék. Az eset eddig kissé unalmas, mert egyhangú. A. szereti B-t, B. C-t, C. D-t. .. . stb. Azonban most igen mulatságos kezd lenni. Nádayt az öreg Szigeti Szigligeti Jolánnal kívánja a házasság édes igájába szorítani, holott Jolán k. a. Nagy Imrét szereti, a nemz. szinház ezen szép hangú, ifjútagját, ki harmadszerelmes, vagyis csak oly hölgyeket szokott feleségül kapni, kiket sem Lendvai Marczi, sem Náday el nem vettek. Nagy Imréről Feleky igán komoly hangon állitgatja, hogy Rafael és Corregio után következik, mert tudni való, hogy ő piktor is. Nemde, mulatságos eset? Most már nemcsak A. szereti B, B. C-t, C. D-t, hanem F. szereti G t is. Az eddig elsorolt viszonyok folytán természetes, hogy színházunk e kiváló tagjai között az örök béke és harmónia (mi különben sem szokott fenállani),s valamikor meg fog bomlani. S valóban úgy történt. A mi elé csak félelemmel tekinthetünk az kitört múlt pénteken. Kitört az által, hogy Szathmáryné, ki keresztnevén szintén Elvira, elhatározta magában „ledobni az özvegyi fátyolt,“ és nem épen beleszeretni valakibe, de magát mindenesetre Szigeti vagy Feleki által elvétetni. Ezt főleg financiális tekintetekből óhajtja, mert pénzbeli körülményi kissé gyarlók, és ő saját vallomása szerint rangirozni akarja magát. Egészen józan szándék ! S íme, elértünk odáig, hogy már nemcsak F. szereti G-t, hanem H. kész nőül menni az ábécé bármely kis- és nagybetűjéhez. A sajnos bonyodalom — mint mondám — pénteken tört ki, s pedig a következőképen. Nállay meg akarván szabadulni Sz. Jolántól s megnyerni Prielle Elvira kezét, rábeszéli e kedves hölgyet: Írjon Felekinek levelet, mely kommák hiányában kétértelmű s azt is jelentheti, hogy szereti, de jelentheti az ellenkezőt is. Az aláírás: Elvira, hasonlóképen jelentheti Szathmárynét és ugy,mint Prielle Elvirát. Szathmáryné, kire a levél másolása bizatik — ugyanoly levelet ir Szigeti Józsinak. Most Józsi kineveti Miklóst, Miklós meg nevet Józsin. Mindenikük azt hiszi, hogy Prielle Elvira szivét bírják. Prielle Elvira pedig csak akkor kész Felekihez nőül menni, ha Nagy Imre, kit ő a kedves művésznő pártfogó szárnya alá vett, Sz. Jolán k. a. kezét megkapta. Ez szerencsésen végbemegy s most megkéri Józsi és Miklós Prielle Elvira kezét. Ha „puff !“ felsülnek, ők a két levélre hivatkoznak, hanem azok Szathmáryné Elvirát jelentik, kit egyikük sem akar elvenni s a két öreg szinész e csapás következtében inkább félreáll Sj Ámor utjából, és Náday is megkapja szíve választottját. Ilyen unalmas kis tréfákkal tölti a nemzeti színház személyzete idejét. Ha még titokban űznék e vígjátékoskodást, semmi kifogást sem lehetne ellene emelnünk, mert mi a színfalak mögött történik, nem tartozik a nyilvánosságra, ha csak az üzelmek az intézet érdekeit nem veszélyeztetik. Hanem ők ezt a rosz tréfát nyilvánosan űzték . . . színpadon . . . este. ... mikor a közönség mulatni gyűlt a színházba, és még hirdetők is .... színlapon , nagy betűkkel: „Na fújd, ami nem éget,“ ered, vígjáték 3 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Ez megbocsáthatlan visszaélés a közönség türelmével és jóhiezemével. S ez visszaélés Szigligeti Ede jó Ez nem vígjáték, hanem egy unalmas, zavaros kis tréfa volt. Nem is Szigligeti Ede irta, mert ugyan az ő tollából is kerülhetnek ki rész darabok, de leggyöngébb műveiben is képes néhány jó jelenet, ötlet vagy alak által a figyelmet ébren tartani. Reméljük, az érdemes szerző, kiről mi csak jót szeretünk írni, fel fogja a közönséget azon visszaélésről világosítani és nem engedi meg, hogy az ő koszorúját efféle hernyók leegyék. Szigligeti — hál’ isten ! — még nem hanyatlik, legutóbbi műveiben is, legalább itt-ott, örömmel tapasztaltuk az ő régi, kedélyes szellemét. Ha új bonyodalmakkal már nem is rendelkezik, mindenesetre új sziit képes jeleneteinek kölcsönözni, mulatságos fordulatok által feledtetni az időnek kimerítő hatását; szóval oly írónak tartjuk, kiről azt szokták mondani, mit némely „jól conversált szépségről“, hogy: a hajdani báj nyomai, legalább szép vonásaiban meglátszanak rajta, ha az arember üdesége az idő hatalmának kénytelen is volt áldozni. Ez az, mit egy Szigligetitől mindig megvárhatunk. Ez azon mérték, melylyel műveit mérni kell. 10 írótól erős szellemet, merész törekvést követelünk, mely a megtisztulás prázisain keresztülmenve, egykor szép öszhangot ígér. Meglett írónál a múlt nyomait várjuk a Szigligeti oly gazdaságos, ügyes, takarékos iró, ki szellemét el nem pocsékolja s mindig kép s valami élvezetest nyújtani. Hanem ez a darab érdeknélküli személyekből és cselekvényből, ütött-kopott helyzetekből, színtelen társalgásból és zavaros bonyolításból áll. Azért azt Szigligeti nem írhatta s mi ez úgynevezett vígjátékot,melyel komolyan kár volna foglalkozni a közreműködők rész tréfájának tartjuk,a mi bizony nagy hálátlanság oly derék szerző irányában, mint Szigligeti, kinek ők annyi jó szerepet köszönhetnek. Szigligeti nyilatkozata elé —■ mely a rejtélyes tréfát felderítheti — kíváncsisággal tekintünk. Azt pedig elvárjuk, hogy nem ezt a darabot fogják a jogászgyűlés tiszteletére „diszelőtussul“ játszatni, mert sajnálnék, ha turistáink a magyar színirodalom állapotát ezen rol után ítélnék meg. Van Szigligetinek elég jó darabja, adjanak mást ! Argus. Pest, sept. 24. 7.(A fővárosi közmunkatanács) mint tudva vév, pályázatott hirdetett Buda fővárosa és határának háromszögelésére és lejtmérésére, minek folytán a pénzügyminiszter, minthogy e munkálatok az országos katasternek is feladatai közé fognak tartozni, felhívta a közmunkatanácsot, hogy kölcsönösen megállapítandó egyesség alapján bízza a tanács a munkálatok keresztülvitelét az országos katasztérre,, ami által a kettős felvételnek és kettős költekezésnek eléje vétetnék. Miután a közmunkatanács ez ajánlatot készséggel elfogadta, egy mindkét részről kiküldendő vegyes bizottság már legközelebb megkezdendi az egyesség iránti tárgyalásokat; e bizottság tagjai amint értesülünk a pénzügyminisztérium részéről Márffy Ágoston és Trzcinski Gyula oszt. tanácsosok, Marek János háromszögméreti számító hivatali főnök és Asbórth János min. fogalmazó, a közmunkatanács részéről pedig Tisza Lajos alelnök, Csengery Antal, Széhei Mihály és Lukács Antal tanácstagok és Reitter Ferencs min. tanácsos, mint a műszaki osztály vezetője. A kereskedelmi jog codificatiójához (A jogászgyülésnek ajánlva.) ex. „Nec érit alia lex Romáé, a la Athenis, sed et omnes gentes una lex contenebit.“ Cicero ezen mondata jut eszünkbe, midőn a magyar jogászgyülés programmjában a többi tárgyak közt a kereskedelmi jognak egy nemzetközi jogászgyűlés által leendő megállapítását látjuk felemlítve. Maga az indítvány, mely vitatás alá bocsáttatik részünkről korántsem talál pártolásra, mert saját hazai viszonyaink sokkal sürgősebben igénylik a kereskedelmi állapotok jogi szempontból leendő rendezését, semhogy egy nemzetközi jogászgyűlés megalakultak, s annak határozatait megvárnunk lehetne, mert ily nemzetközi jogászgyűlés létrehozatala nagy előmunkálatokat igényel, számtalan igen kényes kérdés sikeres megoldását kívánja, mint azt a többi már létező nemzetközi congressus eléggé mutatja , — és mert ily nemzetközi jogászgyűlés valóban döntő befolyást az életre csak hőszabb idő alatt kifejtett tapintatos működés folytán szerzett tekintély alapján nyerhetne. De van valami az indítványban, mi igen fontos, s mit mi készek vagyunk aláírni, s ez azon körülmény, hogy a kereskedelmi jog terén nem maradhatunk „nemzetileg“ elzárkózva, hanem arra kell törekednünk, hogy „nemzetközi“ alapokon álljunk és éljünk. A kereskedelem cosmopolita. A kereskedés hazája a nagy világ. A kereskedés a legrégibb időktől fogva azon volt, hogy a „nemzeti“ intézmények által a magánéletben támasztott akadályokat a menynyire lehetséges, lerázza. Külön alakokat vett fel egyes esetekben, melyeket csak a kereskedő világ ismert, de ismerte azokat a világ minden műveit kereskedője nemzetiségre való tekintet nélkül. A váltó hosszabb ideig külön írott váltójog nélkül közkézen forgott; a kereskedők a dolog természetéből folyó szabályokat saját maguk állapították meg. A bankok, különösen az átírási (giro) bankok csak a kereskedők által s azok hasznára alapított, külön írott szabályok nélkül működő intézetek voltak, melyek a pénz roszabbítása következtében az üzletek folytonos értékhullámzatát megakadályozni voltak hivatva. A chequere újabb időben szintén az üzletvilág által létesített külön kereskedelmi forgalmi eszközökül szolgálnak. És így lehetne még számtalan esetet felemlíteni, melyekben a kereskedő a közönséges magán és polgári élet formáiban nem talált elegendően kényelmes eszközt a kereskedelmi élet gyorsabban működő tevékenységére. A legújabb kor a kereskedelmet nagyban előmozdította azon nagyszerű találmányok által,melyek a forgalmat támogatták. A gőzerő, s vele karöltve a gőzhajózás és a vasutak a teher- és személyszállítást biztosabbá és gyorsabbá tették, mint azt elődeink képzelhették volna. A világot most mindenfelé vasúti sínek hálózzák be; a közlekedés gyorsasága élénkebbé tette a közlekedést oly népek érintkeznek most folyton egymással, melyek azelőtt még névről sem ismerték egymást, árukat látunk, melyekről előbb nem is tudtuk, hogy léteznek. A posta és távirda kifejlődött. A hírek szállítása biztos, s vele a kereskedelmi üzletek megkötése gyorsabbá s messzehatóbbá lett. Szóval az újabb kor a kereskedést csakugyan nemzetközivé tette, az újabb forgalmi eszközök ledöntötték a határt, mely előbb még a nemzetek kereskedésében fennállhatott volna. A kereskedés egyik sarkpontja a bizalom. Midőn a hamburgi kereskedő a trieszti kereskedő felszólítására ez utóbbinak néhány száz mázsa kávét küld, bízik a trieszti kereskedő becsületében, hogy a küldemény árát meg fogja téríteni. Bizalom nélkül nincs kereskedés. De épen jelenleg midőn a kereskedés jellege mindinkább nemzetközivé és világkereskedelmivé válik, a bizalom foka iránt a távol országok kereskedői igen bajosan győződhetnek meg, és ennélfogva a bizalom támogatóját, a kereskedelmi jogszolgáltatást kell komolyabban szemügyre venniük. Innen magyarázhatni meg általában, hogy a kereskedelmi jog újabb fejlődési ; innen láthatjuk, miért nem volt a régieknél külön kereskedelmi jog; miért élhettek a középkor viruló kereskedelmi államai külön kereskedelmi jog nélkül. A forgalom akkor még nem volt oly élénk, hogy a kereskedés lényeges alkelomét, a bizalmat külön jog által erősíteni kellett volna. Ezen azon jelleg azonban, melyet legújabban a kereskedés magára öltött nemzetközi, s e jelleg ha külön kereskedelmi jogot igényel, követeli azt is, hogy e jog nemzetközi, azaz általános legyen. Mert mit használ a kereskedőnek, ha tudja, hogy távoli lakó kereskedő fele az ottani ország kereskedelmi joga által cselekményeiben korlátolt, de ha neki ismeri azon ország jogát, csak a maga nemzeti kereskedelmi jogát érti. Vagy lehet-e kívánni, hogy a mai forgalom nagyszerűsége mellett a kereskedő mindazon külön nemzeti kereskedelmi jogot behatóan ismerje, melyek alatt üzletbarátai állanak ? ! Magyarországon jelenleg úgyszólván nincs kereskedelmi jogunk. Az 1840 ki törvény egyes czikkei, a váltójogon kívül a kereskedelmi jogra nézve nagyon primitiv és hiányos határozmányok. Forgalmi jogunk igazán alig van , szóval a kereskedelmi téren jog nélküli állapotban élünk Pedig kereskedésünk napról napra nagyobb lesz. A külföld ős terményeinket keresi, néhány iparczikkünk is ismeretes már messze földeken, s másrészt angol, franczia és német gyártmányok mind nagyobb számban fogyasztatnak általunk. A külkereskedés államilag nemzetközi szerződések útján rendeztetik, csak a magánjog hiányzik még majdnem egészen. Ily körülmények közt a magyar jogászgyűlés nem tehet mást, minthogy a kereskedelmi magánjog mielőbbi codificatioját óhajtsa, de egyúttal jelölje ki az utat, melyen a codificatio megtörténjék, tűzze ki az eszmét, mely ez új törvényt átlengje. A most mondottak alapján nem lehet mást kívánni, mint hogy kereskedelmi jogunk nemzetközi jellegű legyen, vagyis hogy lehetőleg azon elvekre állapíttassák, melyek a velünk kereskedésben álló nemzetek kereskedelmi jogába be vannak fektetve, s amelyek szerint valószínűleg a kereskedelmi jog előbb-utóbb általánosíttatni, azaz több és több nemzetre kiterjesztetni fog. A német általános kereskedelmi törvény azon jog, melyet e tekintetben alapul válaszhatunk; nemcsak mert egész Németországban e jog uralkodó s igy különösen azon államokban honos, melyek felé kereskedelmünk egész súlyával nehezedik ; — hanem és különösen mert ezen törvény az, mely egyike a legjobbaknak, legújabbaknak legtöbb, még p