Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-05 / 104. szám
Péntek, május 5. 1871 22. évi folyam. 104 szám* Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr. Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 4. Az első folyamodású biróságok szervezése körül oly zavar uralkodik, melyhez hozzáfoghatót még a mi parliamentáris életünkben sem tudunk, hol pedig az ilyesmi nem tartozik a ritkaságok közé. A jó isten a megmondhatója, hogy a huszonötös bizottság, meg a pártértekezletek, melyeken e tárgy ismételve szőnyegre került, már hány programmot, hány eljárási módot fogadtak el, míg végre nagy szerencsével oda jutottunk, hogy most halomra készülnek dönteni mindazt,amit eddig megalkottak. E parliamentáris passió-játék egyes jeleneteit alkalmunk volt nyomról-nyomra tudatni Az igazságügyminiszter a parliamentáris miniszter fogalmát olyannyira a szélsőségig látszott magyarázni, hogy végre is neki semmi nézete sem volt, s meghajolt mindaz előtt, amit egy-egy parlamenti testület vagy hatalmasság ajánlani jónak látott. A legcsodálatosb módon változtató felfogását, s amiben legutoljára megnyugodott, aminek en bloc elfogadása a Deák-körben ajánlatott, ilyesmire a baloldali kör is felhivatván, ez — mint most utólag kitűnt — a pénzügyi szempont tekinetbevétele nélkül létesült. Kétséget sem szenved azonban, hogy ez csak az egyik indok, melylyel a huszonötös bizottság munkálata ellen küzdenek. Számos más indokot szolgáltat maga a munkálat. Az egyik a helyi érdekek ellenkezése, mely a legutóbbi munkálatban is oly kevéssé nyugszik meg, a mint nem találta megnyugvását az előbbeniekben, a mint nem fogja találni semmi olyan operátumban, mely lehetővé nem tenné a lehetetlent, vagyis tekintetbe venné az összes agitáló és peroráló urak választókerületeit. Mint a legtöbb ilyen kérdésben, úgy most is, ez ügyben, Erdély állítja ki az elégedetlenek legnevesb illetékét. Akik nem kaptak törvényszéket, a mellett izgatnak, hogy Erdélynek egyáltalán sok a megajánlott törvényszék, s nem kell hozzá valami kiváló prófétai tehetség, hogy előre lássuk ama sok kelletlen felszólalást és vitát, melyeket e téren hallani fogunk a képviselőházban s a pártértekezleteken, ha a 25-ös bizottság munkálatát csakugyan törik-szakad elfogadtatnák. De vannak más indokok is, melyeket itt csak röviden jelezhetünk, miután azokat nem rég, ép e helyütt, Hoffmann képviselő úr igen tüzetesen adta elő. A járásbírósági rendszer s a telekkönyvek decentralizálása ellen hallatott jajkiáltások még a megfelelő kritikára várnak, s ami az ország legfelsőbb bíróságainak a collegiális rendszer mellett adott szavazatukat illeti, csak sajnálhatjuk, hogy e szavazat indokolását nem ismerjük, s így nem is lehetünk azon helyzetben, hogy erről tüzetesebben szóljunk. Mindent összevéve, tudjuk, hogy a végleg megállapított munkálat is majdnem annyi ellenszenvvel találkozik, mint a miniszter első munkálata, vagy bármely más elaborátum. Az ellenzék az elvet ellenzi, melyen az egész alapul, s esküszik ellene égre-földre. Magában a jobboldal körében pedig a rendezés sok érdeket felráz, sok elméletnek nyitja meg az érvényesülés lehetőségét, s mint minden dolog, mely bizonyos gyökeres újjáalkotást czéloz, kétkedést, tartózkodást s izgalmat kelt fel. De mindennek daczára már körülbelül bevégzett ténynek kezdték tekinteni a bizottság utolsó munkálatának elfogadását. Az ülésszak vége a küszöb előtt, s csak általános politikai tekinteteket kellett a küzdtérre kiállítani, hogy a többség biztosítva legyen. Az ügy ily stádiumában lépett közbe a pénzügyminiszter calculusával, s és midőn e sorokat írjuk, tartja a Deákkör e tárgyban értekezletét, hogy abban a különös stádiumban, midőn a kormány ellentmondani látszik magamagának, egyik kézzel ledönti, amit a másikkal épít, s ahány tagja van, majdnem ugyanannyi megoldási móddal áll elő: meghallgassa a kölcsönös felvilágosításokat, érveket, s a szerint hozza megállapodásait. A jelen pillanat alighanem késő arra, hogy akár a pártnak, akár a kormánynak felajánljuk jó tanácsainkat. Amit tehetünk, ez összesen abból áll, hogy tolmácsai legyünk ama visszatetszésnek, melyet a kormány ily eljárása kelt, s megjelöljünk némely általános szempontokat. Látva e sok huzavonát, egy különös hír kezd lábra kapni. Általános emberi gyöngeség, hogy miniszterek tetteiben mindig többet akarnak sejteni, mint azok valóban jelentenek, s így most is a legkomolyabb arccal beszélik, sőt ellenzéki lapok kárörvendve jegyzik fel, hogy az egész nem más, mint Horvát Boldizsár ellen intézett sakkvonások öszszege, melyek czélját nem oly nehéz kitalálni. Fölöslegesnek tartjuk, hogy e hírrel komolyan szóba álljunk. Grróf Andrássy nyílt, lovagias jelleme ilyesmit szintúgy nem enged föltenni, mint az egész eljárás, melynek indokai sokkal közelebbiek, sokkal kézzelfoghatóbbak. Tény, hogy Horvátnak e tárgyban nem volt határozottan megállapított programmja. Egyre-másra változtatta álláspontját, s ha a legutóbb elfogadott is ellenkezik nézetével — amint alighanem ellenkezik — igen természetes volt a gondolat, hogy ezt sem tartja megdönthetően dogmának, és pedig különösen akkor nem, ha valaki — mégpedig Kerkapoly, az ő simátlan, egyenes modorában — krétával kezében kiszámítja, hogy ennyi meg ennyi pénzügyi tekintet harcol ellene. De itt, természetesen, az a kérdés merül fel, hogy miért nem számították ezt ki előbb, miért nem hozta a minisztertanács megállapodásait már napokkal előbb, vagy legalább is annak előtte, hogy a bizottság utolsó munkálatához az igazságügy miniszter megegyezését adta ? Aki azonban ilyesmi naiv kérdést tesz, az nem ismeri azt a szeretetreméltó zavart, mely minisztertanácsaink értekezleteiben akkor is uralkodni szokott, ha a miniszter urak mind jelen is vannak. Hát még mi történhetett most, midőn a miniszterelnök s a pénzügyminiszter urak oly hosszú ideig Bécsben időztek ? Fölösleges volna tehát holmi mélyebb jelentőségű dolgot keresni ott, ahol nem találhatunk mást, mint bővített kiadását oly zavarnak, mely hogy eddig is előfordulhatott, a kormánykörök eljárására igen ferde világítást vet. De, mint említettük, más megjegyzésünk is volna. A mai minisztertanácsban, ha jól vagyunk értesülve, azt határozták, hogy a törvényszékek és járásbíróságok megállapított számát le fogják szállítani. Ennek keresztülvitele alighanem úgy derűre-borura történnék, és megdöntené az összes alapokat, melyeken a 25-ös bizottság a törvényszékek helyeinek kiszabása körül eljárt. Várjon e nagy elkeseredést okozó s valószínűleg igen felületes munka helyett nem volna-e czélszerűbb még a tizenkettedik órában is Csengery Antal ismert indítványára reátérni ? Attól tartunk, hogy a sok rész közül valósításra kerül végre — a legroszabb. Pest, május 4. (A Deák-párt értekezletén, mely ma este a városi vigadó éttermében tartatott, az igazságügyminisszter előterjeszti, hogy a 25-ös bizottság munkálatát a minisztertanács beható tárgyalás alá vette, egyszersmind azonban arról győződött meg, hogy e munkálat, úgy amint megállapítva van, pénzügyi szempontból kivihetetlen, minthogy a megállapított számú bíróságok felállítása az ország túlterheltetése nélkül nem lehetséges. Eészben azonban mégis valósítható és pedig úgy, hogy 302 törvényszék és 360 járásbíróság állíttassék fel. A szaporítás azután az igények szerint a lehetőséghez mérve, fokozatosan történnék. Zsedényi erre felszólalván, azt javasolta, adja be a kormány annak kimutatását, hol kívánja a bíróságokat felállítani. Kerkapoly pénzügyminiszter a pénzügyi helyzet komoly voltát fejti ki részletesen, mely lehetetlenné teszi azt, hogy a munkáját feltétlenül úgy fogadtassák el, mint megállapítva van. Bajos kimondani és határozottan megjelölni, hol állíttassanak fel bíróságok, hanem javasolja, hatalmaztassék meg a minisztérium a kijelöléssel, mi mindenesetre a 25-ös bizottság munkálata alapján történik. Faczolay: Kevesebb bírósággal is beérné, de törvényjavaslatban kívánja megjelöltetni a helyeket. Ürményi pártolja Paczolayt. Hoffmann Pál ezt ellenzi, mert hosszas vitára adna alkalmat. Horvát Boldizsár: 5 tagú bizottság által kívánná tehát megalapíttatni. Deák Ferencz: szintén a helyzetet ecseteli, kifejti a nehézségeket, melyek a munkálat életbeléptetését gátolják, és a minisztérium által teendő előterjesztés alakjában kívánja a ház elé terjesztetni a szervezés tervezetét. Dániel Pál az ellenzékkel óhajtaná közöltetni a megállapodást. Erre abban történt megállapodás, hogy miután 3 tagú bizottság neveztetett ki e czélra, utasíttassék az, hogy járjon el ebben is. Kerkapoly végre kiemeli, hogy nagy megtakarítás történnék, ha az előbbi tervezet szerint fizetési kategóriákat állapítanának meg, mi határozatba is megy. Holnap este ismét értekezlet tartatik, melyen a miniszter a formulázott javaslatot előterjesztendő. (A pest megyei Deákpárt) f. hó 3-án tartott vál. ülésében a ráczkevei kerület több választópolgára által jelentés tétetvén az iránt, hogy a kerület megüresedett országgyűlési képviselőségére jelöltül gr. Széchenyi Ödön kéretett fel: a választmány a kerületi elvtársak ezen elhatározását üdvözölve egyhangúlag fejezte ki óhajtását, vajha ama tevékeny fiatal erős éber munkásság, melyet gr. Széchenyi Ödön a társadalmi s közgazdasági téren eddig szép eredménynyel érvényesített, a ráczkevei kerület sikeres választása útján a törvényhozás körében is tért nyerne. Az elvtársak egyértelmű, erélyes s határozott összetartása e czért biztosítja, úgy halljuk, hogy a Deákkör e kijelölést teljes helyesléssel fogadta. (Bányászati enquete.) A bányatörvényjavaslat átvizsgálására összehívott bizottság ÜL ülése máj. 4. Az ülés megnyittatván, a bányatörvényjavaslatnak a „kutatásról“ szóló II. fejezete jött tárgyalás alá. A tárgyalás elején mindjárt azon fő elvi kérdés támadt, vájjon fentartandók-e a kizárólagos kutatási körök, jelenlegi szabadkutatások vagy nem ? Minthogy az ásványtelep mirevalóságának igazolása elejtetett s egyrészt a lesben álló versenygéseknek, melyek például a Miloa bányatörvény érvénye alatt helyt foglaltak — eleje vétetni szándékoltatok; másrészt pedig okvetlen szükségesnek találtatott a kutatási munkát addig, míg a kutató szabad ásványra akad, úgy a kőszénnél, mint más, kivált nagyobb mélységben levő, tehát csak hosszabb kutatási munka után feltárható ásványtelepeknél más versenyző vagy leselkedő ellen védeni, tehát a bizottság a zárt kutatmányok megtartása mellett nyilatkozott. Ezen elvi kérdés eldöntése után tárgyalás alá kerültek egymásután a 8., 9., 10., 11., 12, 13., 14. és 15. §. Kiegészítést s helyreigazítást a 8 dik §. nyert, annyiban, mennyiben a kutatási munkálatok határozottan a felszínre és földalapra kiterjedőknek mondattak, s az o) pont alatt tiltott helyek sorából a kerített kertek és vadas kertek, tekintettel a későbbi 10. §. tartalmára, kihagyattak, melynél fogva a kutatványos a kutatási munkálat megkezdése előtt az érdekelt földbirtokossal a kárpótlások iránt az egyezkedést megkísérteni köteles. Hosszabb tárgyalási igényert a 13. §, amenynyiben a távirati uton beérkezett zártkutatmányi jelentés könnyen támadható hiányaira is figyelemmel kellett lenni. — E hiányokból származható bajok megelőzése czéljából kijelentetett tehát, hogy táviratozás esetében az eredeti táviratnak a távirdai hivatal által hitelesített másolata nyolc nap alatt beküldendő. Miután végre a 15. §. még azzal egészíttetett ki, hogy a bejelentésnek a bejelentő nevét és lakását is kell tartalmazni, a logikai sorrend tekintetéből a 15. §. 12-nek, a 12. §. 13-nak s a 13. §. 15-nek létetett, a 14. §. helyén hagyatván s annak 2-dik kikezdése mint felesleges kitörültetvén. Pest, május 4. Az első folyamodási bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, mely a képv.ház mai tanácskozmánya idejét majdnem egészen igénybe vette, aránylag elég gyorsan foly s talán holnapra véget is ér. De természetesen ez csak „előjáték“ azon előreláthatólag nagymérvű vitákhoz, melyeket a 25-ös bizottság munkálatának közeli tárgyalása ébresztene. Simonyi Ernő mai indítványa képezi legújabb, s mint a ház mai hangulatából láttuk, még a Deákpárt több tagjai által is fő vonásaiban osztott megoldási módozatát a bírósági rendezésnek, és szaporítja a rendszeretlen kormányeljárás előidézte bábeli zűrzavart. Simonyi E. indítványa lényegében megegyezik Csengerynek a 25-ös bizottságban tett ismeretes módosítványával, a főkülönbség, hogy azon városoknak, melyek a törvénykezési jogilletmények elégtelenségében biztosítékot vállalnak aziránt, hogy a hiányt saját költségükből fedezik, külön törvényszéket enged, ezáltal az államilag és városilag dotált bíróságok közt oly szembeállítást tesz, melyet törvényhozásunk már 1869-ben kizárt, midőn a törvényhatóságok szerint csoportosított törvényszékek rendszerét elejtette. Helyes és észszerű azon törekvése azonban , hogy a törvénykezési járások a közigazgatási járásokkal lehetőleg egybeessenek, és reményjük, hogy az indítvány ez irányát a ház a legközebbi tárgyalásnál méltánylásban is részesíti. A részletes tárgyalásnál a ház a központi bizottság által szerkesztett törvényjavaslat 25. §-ig haladt; e §-nál a telekkönyvi ügy decentralizációja tekintetében Győrffy és Halmossy módosítványokat tettek, melyek nagy fontosságuknál fogva a legközelebbi ülés napirendjére halasztottak. Országgyűlés. A képviselőház május 4-iki ülése. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Az első folyamodásu kir. bíróságok rendezéséről szólójavaslat tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők : Széll K., Bujanovics, Ivacskovics Jámbor. A kormány részéről nincs senki sem jelen. Esti lapunkban tudósításunkat az első folyamodásu kir. bíróságok rendezéséről szólójavaslat 8. §-nál zártuk be. 9. §. Bányaügyekben birói hatósággal felruházott törvényszékekhez lehetőleg oly birák nevezendők ki, kik egyszersmind bányaszakértők. Zsedényi Ede következő módosítást nyújtja be : „Bányaügyekben birói hatósággal felruházott törvényszékekhez oly szólő birák is nevezendők, akik egyszersmind bányaszakértők.“ (Általános helyeslés.) Várady Gábor, Horváth Döme (a kormány részéről), szintúgy az előadó hozzájárulnak a módosításhoz, melyet a ház elfogad. Elfogadtatnak erre a 10., 11. és 12. §. 10. §. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék áll : egy elnökből, hat rendes bíróból és tíz, a pesti kereskedelmi és iparkamara által választandó kereskedői ülnökből s a szükséges számú jegyzőkből. 11. §. A polgári törv. rendtartás (1868. LIV. t. sz.) 5. § ának, illetőleg az 1870. 14. t. ez. 1. fiának, a szavazók száma iránt tett rendelkezése a bűnügyekre is kiterjesztetik. 12. §. Az elsőfolyamodásu bíróságoknál alkalmazott itélőbirák fizetése, a szervezendő bíróságokhoz való kineveztetésüktől számítandó tiz évi folytonos szolgálat után az eredeti fizetés 10, minden további 5 évi szolgálat után pedig annak öt százalékával emelkedik, ha ezen idő alatt magasabb állásba elő nem léptettek, vagy fegyelmi büntetés alá nem estek. Fegyelmi büntetés esetében a fent érintett tíz, illetőleg öt évi időszak, a büntetés hatályának elévülésére kiszabott idő lefolytával kezdődik. 13. §. A végrehajtó közegekről külön törvény rendelkezik. A törvényszéknek azonban jogában áll különös fontos esetben saját járásában egyik birói tagját, kerülete többi járásában pedig a járásbírót bízni meg a végrehajtással. Ohyczy Kálmán következő styláris módosítást nyújt be: A 13. §. 2. bekezdése ekképen módosíttassák : „A törvényszéknek azonban jogában áll különös fontos esetben egyik birói tagját, különben pedig a járásbirót bízni meg a végrehajtással.“ (Helyeslés.) Hodossy előadó elfogadja e módosítást. A ház e §-t e szerint határozza módosíttatni. 14. §. Az elsőfolyamodású bíróságoknál a segéd és a kezelőszemélyzetnek a szükséges számban való alkalmazása iránt az igazságügyi miniszter intézkedik. Elfogadtatik. Következik II. fejezet. Az első folyamodású bíróságok székhelyei és kerületei. 15. §. A kir. járásbíróságok és törvényszékek száma, székhelyei és a járásoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztása iránt külön törvény rendelkezik. Simonyi Ernő: E fejezetnél egy módosítványt kíván tenni, mely mellőztetni kívánná a 25-ös bizottság munkálatát. Nézete szerint az irány, melyből a kormány kiindult, nem helyes; a 25-ös bizottság munkálata nem elégít ki senkit, és így szó sem lehet, hogy az en bloc elfogadtassák. A házadatok tájékozás nyújtása nélkül szólíttatott fel ily nagyfontosságú törvény hozatalára, a miniszteri tanácsban, midőn a javaslat előterjesztetett, senki sem gondolt azzal, vájjon pénzügyi tekintetben kivihető e a javaslat ? A költségeket, melyeket a tervbe vett rendezés igényel, az ország nem bírná elviselni, igaz, hogy ez beruházás, de oly beruházás, mely kamatokat nem hoz. A kiadások közül a kormány nem járt el elég takarékosan, azóta, mióta a kormány az ország igazgatását átvette, a költségek háromszorosan megszaporodtak. E tényt az országgyűlésnek nem szabad figyelmen kívül hagynia a bírósági szervezésnél sem, és azért a törvényszékek szervezésénél nem azon szempontból kell kiindulnia, hogy sok törvényszékünk, hanem hogy lehető jó jogszolgáltatásunk legyen. Szónok azt tapasztalta, hogy a legnagyobb baj abból ered, hogy nem tudunk megállapodni abban, hogy hová adjunk törvényszéket, hová ne adjunk törvényszéket, mert minden város kíván törvényszéket. És ezen baj az által keltetett fel, hogy egyáltalában azt mondtuk, hogy új törvényszékeket fogunk felállítani, mert az iránt semmi panasz nem emeltetett, hogy az országban elegendő törvényszék nincs, és mihelyt kimondjuk azon elvet, hogy az eddigi törvényszékek ezentúl is fentartatnak, meg fog szűnni ezen nehézség (Helyeslés), nem senki fog kérni új törvényszéket, és nem lesz senki megsértve, mert megmarad az a törvényszék, ami századok óta volt. (Helyes! Helyes!) Szónok ezért a következő módositványt nyújtja be, kérvén, hogy az kinyomassék és az az osztályokhoz utasittassék. Módositvány a II ik fejezethez. A 15-ik §. egészen kimaradván, a helyett tétessenek a következő §§ ok : 15. §. Megyék, kerületek, vidékek és székekben elsőfolyamodásu törvényszékek lesznek ott hol eddig voltak a megyei, kerületi, vidéki vagy széki törvényszékek. Az elsőfolyamodású törvényszéki bírák száma az ügyek halmazához képest szaporítható vagy kevesbíthető az igazságügyi miniszter által. Szaporításnak azonban csak akkor van helye, ha ez iránt az illető törvényszék a miniszterhez indokolt felterjesztést tesz. 16. §: Elsőfolyamodású törvényszékek felállíthatók mindazon szabad királyi s rendezett tanácsosai ellátott városokban is, melyeknek képviselő- bizottmánya biztosítékot nyújt a kormánynak az iránt, hogy ha a törvényszék összes költsége a törvényszék által beszedett jogi illetmények által teljesen nem fedeztetnék, a fenmaradt hiányt maga a város fedezendi. Azon városok, melyek ezen kötelezettséget el nem vállalják, azon megyei kerületszék vagy vidék törvényszékéhez fognak tartozni, melynek területén léteznek. Szabad kir. vagy rendezett tanácscsal ellátott városok, ha különben is megyék, kerületek, székek vagy vidékek székhelyei voltak, csak egy törvényszékkel bírhatnak, melynek hatósága úgy a városra, mint a megyére kiterjed. Buda-Pest városa külön elsőfolyamodásu törvényszékkel birand, melynek hatásköre a város határán kívül nem terjed. 17. §. Elsőfolyamodásu járásbíróságok a megyékben, kerületekben, székekben és vidékekben minden járásban lesznek felállítandók. Ha egy járás népessége az öOJÖOOet meghaladja, vagy területe 200 mfdnél nagyobb, vagy különben a forgalom igényei úgy kívánnák, több járásbíróság is lesz felállítandó. 18 §. A járásbíróságok számát tekintettel a 17-ik szakaszban megszabott korlátokra, az illető megyék, kerületek, székek vagy vidékek felterjesztésére az igazságügyi miniszter határozza meg. Székhelyei pedig és a községek beosztása az illető megye, kerület, szék vagy vidék központi bizottmánya által fog megállapíttatni. 19. §. A járásbíróságok székhelyei és a községek beosztása ezen törvény kihirdetése után három hónap alatt lesz megállapítandó. Az ekkér megállapított járásbírósági székhelyek, úgy mint az elsőfolyamodású törvényszékek székhelyei is, egy külön törvénybe fognak igtaztatni. Az egyszer megállapított és törvényczikkelyezett törvényszéki vagy járásbírói székhelyek csak törvény által lesznek megváltoztathatók. Deák Ferencz: A ház kiküldött egy 25 tagból álló bizottságot; az munkálatát bevégezte és a háznak éleibe terjesztette, az ki is nyomatott. Azt hiszem, hogy mindenekelőtt ezt félrevetni, anélkül, hogy a félrevetés iránt a ház határozatot hozzon, nem lehet. Mindenesetre szükséges, hogy ennek a munkálatnak sorsa dőljön el. Meglehet, hogy a munkálat részleteibe bele nem ereszkedhetünk az idő rövidsége miatt, vagy legalább azt el nem végezhetjük, de mindenesetre kell felette valamit határozni. Az nem lehet, hogy egy más helyébe tegyünk valami olyant, ami a munkálat felvételének eszméjével merőben ellenkezik. Én tehát azt gondolnám, hogy ezen második fejezetet, mely azt mondja, hogy „a királyi járásbíróságok és törvényszékek számos székhelyei és a járásoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztása iránt külön törvény rendelkezik,“ — mondom, hogy ezen es sk fejezetet és azzal kapcsolatban Simonyi képviselő úrnak módosítványát függeszszük fel. (Helyeslés.) Tisza Kálmán elfogadja Deák Ferencz indítványát, azonban két dolgot tart szükségesnek addig is megjegyezni. És ezen két dolog az, hogy ha financiális helyzetét veszszük az országnak, egyfelől mindaz, ami az első folyamodású bíróságok felállítására, akár a 25-ös bizottság terve szerint is szükséges, a birói illetékekből is kitelik; a másik ennek folytán az, hogy ha már azt fogjuk mondani, hogy az egyes városok úgy tartsák meg a törvényszékeket, hogy az ott befolyó illetékek őket illessék, ez más szóval annyit tesz, hogy az állam, mert a birói illetékek eddig az állam kincstárába folytak egy helyen tartson fenn kis területen 10—15 törvényszéket, míg másutt négy területen ugyanannyit. Tehát úgy az egyik, mint a másik esetben, ha a birói illetékeket veszszük alapul, az állam fizet. Hodossy Imre előadó ezt megtartatni, és Simonyi Ernő indítványát a 25-ös bizottság munkálatával együtt tárgyaltatni kívánja. A ház Deák Ferencz indítványát elfogadja, e fejezetet függőben hagyja, a Simonyi Ernő indítványát pedig kinyomatjan a képviselők közt kiosztatni rendeli. Elfogadtatnak ezután a következő §§-ok: HL Fejezet. , Az első folyamodású bíróságok hatásköre és illetősége. 16. §. A kir. járásbíróságok hatásköréhez egyelőre azon polgári peres és perenkívüli törvénykezési teendők tartoznak, melyeket a fennálló törvények és törvényes rendeletek az eddig fennállott egyesbíróságokhoz (jelesen a szolgabíró, városi bíró, kerületi főbíró és egyes bíróhoz) utasítanak. Eitel Frigyes a következő módosítványt nyújtja be : „Azonkívül a járásbíróságok hatásköréhez és azoknak illetőségéhez utasíttatnak még azon kisebb földbirtok iránti peres és peren kívüli törvénykezési teendők, mely földbirtok értéke — az állami adónak százszoros mennyiségeszerint — 300 frtot meg nem halad.“ Horváth Döme és az előadó nem fogadhatják el a tvjavaslatot, miután a jelen törvény czélja neki lehet, hogy a fennálló alaki törvényeken változtasson. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. 17. §. Bűnvádi ügyekben a járásbíróság eljár és ítél: a) azon büntetendő cselekmények esetében, melyek fölött a törvények és a törvényes gyakorlat szerint az eddig fennállott egyesbiróságok ítéltek b) az 1848. XVIII. t. ez. 32., 35., 36., 39., 40., 41., 44. §§-ai és az 1848. XXXI. t. ez. 1. és 3. §§. rendeleteinek megszegése esetében. Ezeken felül a járásbíróságok teljesítik a büntetővizsgálatot a járásukon belül felmerülő