Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-05 / 104. szám

Péntek, május 5. 1871 22. évi folyam. 104­ szám* Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr. Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 4. Az első folyamodású biróságok szerve­zése körül oly zavar uralkodik, melyhez hozzáfoghatót még a mi parliamentáris életünkben sem tudunk, hol pedig az ilyes­mi nem tartozik a ritkaságok közé. A jó isten a megmondhatója, hogy a huszon­­ötös bizottság, meg a pártértekezletek, melyeken e tárgy ismételve szőnyegre került, már hány programmot, hány eljá­rási módot fogadtak el, míg végre nagy szerencsével oda jutottunk,­­ hogy most halomra készülnek dönteni mindazt,amit eddig megalkottak. E parliamentáris passió-játék egyes je­leneteit alkalmunk volt nyomról-nyomra tudatni Az igazságügyminiszter a parlia­mentáris miniszter fogalmát olyannyira a szélsőségig látszott magyarázni, hogy végre is neki semmi nézete sem volt, s meghajolt mindaz előtt, a­mit egy-egy parl­amenti testület vagy hatalmasság ajánlani jónak látott. A legcsodálatosb módon változtató felfogását, s a­miben legutoljára megnyugodott, a­minek en bloc elfogadása a Deák-körben ajánla­tott, ilyesmire a baloldali kör is felhivat­ván, ez — mint most utólag kitűnt — a pénzügyi szempont tekinetbevétele nélkül létesült. Kétséget sem szenved azonban, hogy ez csak az egyik indok, melylyel a hu­­szonötös bizottság munkálata ellen küz­denek. Számos más indokot szolgáltat maga a munkálat. Az egyik a helyi érdekek ellenkezése, mely a legutóbbi munkálatban is oly ke­véssé nyugszik meg, a mint nem találta megnyugvását az előbbeniekben, a mint nem fogja találni semmi olyan operátum­­ban, mely lehetővé nem tenné a lehetet­lent, vagyis tekintetbe venné az összes agitáló és peroráló urak választókerüle­teit. Mint a legtöbb ilyen kérdésben, úgy most is, ez ügyben, Erdély állítja ki az elégedetlenek legnevesb illetékét. A­kik nem kaptak törvényszéket, a mellett iz­gatnak, hogy Erdélynek egyáltalán sok a megajánlott törvényszék, s nem kell hozzá valami kiváló prófétai tehetség, hogy előre lássuk ama sok kelletlen fel­szólalást és vitát, melyeket e téren halla­ni fogunk a képviselőházban s a pártér­tekezleteken, ha a 25-ös bizottság munká­latát csakugyan törik-szakad elfogad­tatnák. De vannak más indokok is, melyeket itt csak röviden jelezhetünk, miután azo­kat nem rég, ép e helyütt, Hoffmann kép­viselő úr igen tüzetesen adta elő. A já­­rásbírósági rendszer s a telekkönyvek decentralizálása ellen hallatott jaj­kiáltá­sok még a megfelelő kritikára várnak, s a­mi az ország legfelsőbb bíróságainak a collegiális rendszer mellett adott szavaza­tukat illeti, csak sajnálhatjuk, hogy e szavazat indokolását nem ismerjük, s így nem is lehetünk azon helyzetben, hogy erről tüzetesebben szóljunk. Mindent összevéve, tudjuk, hogy a vég­leg megállapított munkálat is majdnem annyi ellenszenvvel találkozik, mint a­­ miniszter első munkálata, vagy bármely más elaborátum. Az ellenzék az elvet el­lenzi, melyen az egész alapul, s esküszik ellene égre-földre. Magában a jobboldal körében pedig a rendezés sok érdeket fel­ráz, sok elméletnek nyitja meg az érvé­nyesülés lehetőségét, s mint minden do­log, mely bizonyos gyökeres újjáal­­kotást czéloz, kétkedést, tartózkodást s izgalmat kelt fel. De mind­ennek daczára már körülbe­lül bevégzett ténynek kezdték tekinteni a bizottság utolsó munkálatának elfoga­dását. Az ülésszak vége a küszöb előtt, s csak általános politikai tekinteteket kel­lett a küzdtérre kiállítani, hogy a több­ség biztosítva legyen. Az ügy ily stádiumában lépett közbe a pénzügyminiszter calculusával, s és midőn e sorokat írjuk, tartja a Deák­kör e tárgyban értekezletét, hogy abban a különös stádiumban, midőn a kormány ellentmondani látszik maga­magának, egyik kézzel ledönti, a­mit a másikkal épít, s a­hány tagja van, majd­­nem ugyanannyi megoldási móddal áll elő: meghallgassa a kölcsönös felvilágo­sításokat, érveket, s a szerint hozza meg­állapodásait. A jelen pillanat alighanem késő arra, hogy akár a pártnak, akár a kormány­nak felajánljuk jó tanácsainkat. A­mit tehetünk, ez összesen abból áll, hogy tol­mácsai legyünk ama visszatetszésnek, melyet a kormány ily eljárása kelt, s megjelöljünk némely általános­ szempon­tokat. Látva e sok huza­vonát, egy különös hír kezd lábra kapni. Általános emberi gyöngeség, hogy miniszterek tetteiben mindig többet akarnak sejteni, mint azok valóban jelentenek, s így most is a leg­komolyabb arc­c­al beszélik, sőt ellenzé­ki lapok kárörvendve jegyzik fel, hogy az egész nem más, mint Horvát Bol­dizsár ellen intézett sakkvonások ösz­­szege, melyek czélját nem oly nehéz ki­találni. Fölöslegesnek tartjuk, hogy e hírrel komolyan szóba álljunk. Grróf A­n­­d­r­á­s­s­y nyílt, lovagias jelleme ilyes­mit szintúgy nem enged föltenni, mint az egész eljárás, melynek indokai sokkal kö­zelebbiek, sokkal kézzelfoghatóbbak. Tény, hogy Horvátnak e tárgyban nem volt határozottan megállapított pro­­grammja. Egyre-másra változtatta állás­pontját, s ha a legutóbb elfogadott is el­lenkezik nézetével — a­mint alighanem ellenkezik — igen természetes volt a gon­dolat, hogy ezt sem tartja megdönthetően dogmának, és pedig különösen akkor nem, ha valaki — még­pedig Kerkapoly, az ő simátlan, egyenes modorában — kré­tával kezében kiszámítja, hogy ennyi meg ennyi pénzügyi tekintet harc­ol el­lene. De itt, természetesen, az a kérdés merül fel, hogy miért nem számították ezt ki előbb, miért nem hozta a minisztertanács megállapodásait már napokkal előbb, vagy legalább is annak előtte, hogy a bizottság utolsó munkálatához az igazságügy mi­niszter megegyezését adta ? A­ki azonban ilyesmi naiv kérdést tesz, az nem ismeri azt a szeretetreméltó zavart, mely minisz­tertanácsaink értekezleteiben akkor is uralkodni szokott, ha a miniszter urak mind jelen is vannak. Hát még mi történ­hetett most, midőn a miniszterelnök s a pénzügyminiszter urak oly hosszú ideig Bécsben időztek ? Fölösleges volna tehát holmi mélyebb jelentőségű dolgot keresni ott, a­hol nem találhatunk mást, mint bővített kiadását oly zavarnak, mely hogy eddig is előfor­dulhatott, a kormánykörök eljárására igen ferde világítást vet. De, mint említettük, más megjegyzé­sünk is volna. A mai minisztertanácsban, ha jól vagyunk értesülve, azt határozták, hogy a törvényszékek és járásbíróságok megállapított számát le fogják szállítani. Ennek keresztülvitele alighanem úgy de­­rűre-borura történnék, és megdöntené az összes alapokat, melyeken a 25-ös bizott­ság a törvényszékek helyeinek kiszabása körül eljárt. Várjon e nagy elkeseredést okozó s valószínűleg igen felületes munka helyett nem volna-e czélszerűbb még a tizenket­tedik órában is Csengery Antal ismert in­dítványára reátérni ? Attól tartunk, hogy a sok rész közül valósításra kerül végre — a legroszabb. Pest, május 4. (A D­e­á­k-p­árt értekezletén,­ mely ma este a városi vigadó éttermében tartatott, az igazságügyminisszter előterjeszt­i, hogy a 25-ös bizottság munkálatát a minisztertanács beható tárgyalás alá vette, egyszersmind azon­ban arról győződött meg, hogy e munkálat, úgy a­mint megállapí­tva van, pénzügyi szempontból kivihetetlen, minthogy a megállapított számú bíróságok felállítása az ország túlterheltetése nélkül nem lehetséges. E­észben azonban mégis valósítható és pedig úgy, hogy 3­02 törvén­y­­s­z­é­k é­s 360 járásbíróság állíttass­ék f­e­l. A szaporítás azután az igények szerint a le­hetőséghez mérve, fokozatosan történnék. Zsedényi erre felszólalván, azt javasolta, ad­ja be a kormány annak kimutatását, hol kíván­ja a bíróságokat felállítani. Kerkapoly pénzügyminiszter a pénz­ügyi helyzet komoly voltát fejti ki részletesen, mely lehetetlenné teszi azt, hogy a munkáját feltétlenül úgy fogadtassák el, mint megállapít­va van. Bajos kimondani és határozottan meg­jelölni, hol állíttassanak fel bíróságok, hanem javasolja, hatalmaztassék meg a minisztérium a kijelöléssel, mi mindenesetre a 25-ös bizottság munkálata alapján történik. Faczolay: Kevesebb bírósággal is beérné, de törvényjavaslatban kívánja megjelöltetni a helyeket. Ürményi pártolja Paczolayt. Hoffmann Pál ezt ellenzi, mert hosszas vitá­ra adna alkalmat. Horvát Boldizsár: 5 tagú bizottság által kívánná tehát megalapíttatni. Deák Ferencz: szintén a helyzetet ecseteli, kifejti a nehézségeket, melyek a munkálat élet­beléptetését gátolják, és a minisztérium által teendő előterjesztés alakjában kívánja a ház elé­­ terjesztetni a szervezés tervezetét. Dániel Pál az ellenzékkel óhajtaná közöltet­­ni a megállapodást. Erre abban történt megállapodás, hogy mi­után 3 tagú bizottság neveztetett ki e czélra, utasíttassék az, hogy járjon el ebben is. Kerkapoly végre kiemeli, hogy nagy meg­takarítás történnék, ha az előbbi tervezet szerint fizetési kategóriákat állapítanának meg, mi hatá­rozatba is megy. Holnap este ismét értekezlet tartatik, melyen a miniszter a formulázott javasla­tot előterj­esztendő. (A pest megyei Deákpárt) f. hó 3-án tartott vál. ülésében a ráczkevei kerület több vá­lasztó­polgára által jelentés tétetvén az iránt, hogy a kerület megüresedett országgyűlési kép­viselőségére jelöltül gr. Széchenyi Ödön kéretett fel: a választmány a kerületi­ elvtársak ezen el­határozását üdvözölve egyhangúlag fejezte ki óhajtását, vajha ama tevékeny fiatal erő­s éber munkásság, melyet gr. Széchenyi Ödön a társa­dalmi s közgazdasági téren eddig szép ered­ménynyel érvényesített, a ráczkevei kerület sike­res választása útján a törvényhozás körében is tért nyerne. Az elvtársak egyértelmű, erélyes s határozott összetartása e czért biztosítja, úgy halljuk, hogy a Deákkör e kijelölést teljes helyesléssel fogadta. (Bányászati enquete.) A bánya­törvényjavaslat átvizsgálására összehívott bizott­ság Ü­L ülése máj. 4. Az­ ülés megnyittatván, a bá­­nyatörvényjavaslatnak a „kutatásról“ szóló II. fejezete jött tárgyalás alá. A tárgyalás elején mindjárt azon fő elvi kér­dés támadt, vájjon fentartandók-e a kizáróla­gos kutatási körök, jelenlegi szabadkutatások vagy nem ? Minthogy az ásványtelep mirevalóságának igazolása elejtetett s egyrészt a lesben álló ver­­senygéseknek, melyek például a Miloa bánya­­törvény érvénye alatt helyt foglaltak — eleje vétetni szándékoltatok; másrészt pedig okvet­len szükségesnek találtatott a kutatási munkát addig, míg a kutató szabad ásványra akad, úgy a kőszénnél, mint más, kivált nagyobb mély­ségben levő, tehát csak hosszabb kutatási mun­ka után feltárható ásványtelepeknél más ver­senyző vagy leselkedő ellen védeni, tehát a bizott­ság a zárt kutatmányok megtartása mellett nyilatkozott. Ezen elvi kérdés eldöntése után tárgyalás alá kerültek egymásután a 8., 9., 10., 11., 12, 13., 14. és 15. §. Kiegészítést s helyreigazítást a 8 dik §. nyert, annyiban, mennyiben a kutatási munkálatok határozottan a felszínre és földalap­ra kiterjedőknek mondattak, s az o) pont alatt tiltott helyek sorából a kerített kertek és vadas kertek, tekintettel a későbbi 10. §. tartalmára, kihagyattak, melynél fogva a kutatványos a ku­tatási munkálat megkezdése előtt az érdekelt földbirtokossal a kárpótlások iránt az egyez­kedést megkísérteni köteles. Hosszabb tárgyalási igényert a 13. §, a­meny­nyiben a távirati uton beérkezett zártkutatmá­­nyi jelentés könnyen támadható hiányaira is figyelemmel kellett lenni. — E hiányokból szár­mazható bajok megelőzése czéljából kijelente­tett tehát, hogy táviratozás esetében az eredeti táviratnak a távirdai hivatal által hitelesített másolata nyolc­ nap alatt beküldendő. Miután végre a 15. §. még azzal egészíttetett ki, hogy a bejelentésnek a bejelentő nevét és lakását is kell tartalmazni, a logikai sorrend te­kintetéből a 15. §. 12-nek, a 12. §. 13-nak s a 13. §. 15-nek létetett, a 14. §. helyén hagyat­ván s annak 2-dik kikezdése mint felesleges ki­­törültetvén. Pest, május 4. Az első folyamodási bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, mely a képv.­ház mai tanácskozmánya idejét majdnem egé­szen igénybe vette, aránylag elég gyorsan foly s talán holnapra véget is ér. De természetesen ez csak „előjáték“ azon előreláthatólag nagy­mérvű vitákhoz, melyeket a 25-ös bizottság mun­kálatának közeli tárgyalása ébresztene. Simonyi Ernő mai indítványa képezi legújabb, s mint a ház mai hangulatából láttuk,­­ még a Deák­párt több tagjai által is fő vonásaiban osztott megoldási módozatát a bírósági rendezésnek, és szaporítja a rendszeretlen kormány­el­jár­ás elő­idézte bábeli zűrzavart. Simonyi E. indítványa lényegében megegyezik Csengerynek a 25-ös bi­zottságban tett ismeretes módosítványával, a fő­különbség, hogy azon városoknak, melyek a tör­vénykezési jogilletmények elégtelenségében biz­tosítékot vállalnak aziránt, hogy a hiányt saját költségükből fedezik, külön törvényszéket en­ged, ezáltal az államilag és városilag dotált bí­róságok közt oly szembeállítást tesz, melyet tör­vényhozásunk már 1869-ben kizárt, midőn a törvényhatóságok szerint csoportosított törvény­székek rendszerét elejtette. Helyes és észszerű azon törekvése azonban , hogy a törvénykezési járások a közigazgatási járásokkal lehetőleg egybeessenek, és remény­jük, hogy az indít­vány ez irányát a ház a legközebbi tárgyalásnál méltánylásban is részesíti. A részletes tárgyalásnál a ház a központi bi­zottság által szerkesztett törvényjavaslat 25. §-ig haladt; e §-nál a telekkönyvi ügy decentra­­lizációja tekintetében Győrffy és Halmos­­s­y módosítványokat tettek, melyek nagy fon­tosságuknál fogva a legközelebbi ülés napirend­jére halasztottak. Országgyűlés. A képviselőház május 4-iki ülése. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Az első folyamodásu kir. bíróságok rendezéséről szóló­­javaslat tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők : Széll K., Bujanovics, Ivacskovics Jámbor. A kormány részéről nincs senki sem jelen. Esti lapunkban tudósításunkat az első folya­­modásu kir. bíróságok rendezéséről szóló­­ja­vaslat 8. §-nál zártuk be. 9. §. Bányaügyekben birói hatósággal felru­házott törvényszékekhez lehetőleg oly birák nevezendők ki, kik egyszersmind bányaszak­értők. Zsedényi Ede következő módosítást nyújtja be : „Bányaügyekben birói hatósággal felruhá­­zott törvényszékekhez oly szólő birák is neve­zendők, a­kik egyszersmind bányaszakértők.“ (Általános helyeslés.) Várady Gábor, Horváth Döme (a kor­mány részéről), szintúgy az előadó hozzájárul­nak a módosításhoz, melyet a ház elfogad. Elfogadtatnak erre a 10., 11. és 12. §. 10. §. A budapesti kereskedelmi és váltótör­vényszék áll : egy elnökből, hat rendes bíróból és tíz, a pesti kereskedelmi és iparkamara által választandó kereskedői ülnökből s a szükséges számú jegyzőkből. 11. §. A polgári törv. rendtartás (1868. LIV. t. sz.) 5. § ának, illetőleg az 1870. 14. t. ez. 1. fiának, a szavazók száma iránt tett rendelke­zése a bűnügyekre is kiterjesztetik. 12. §. Az elsőfolyamodásu bíróságoknál­­ al­kalmazott itélőbirák fizetése, a szervezendő bí­róságokhoz való kineveztetésüktől számítandó tiz évi folytonos szolgálat után az eredeti fizetés 10, minden további 5 évi szolgálat után pedig annak öt százalékával emelkedik, ha ezen idő alatt magasabb állásba elő nem léptettek, vagy fegyelmi büntetés alá nem estek. Fegyelmi büntetés esetében a fent érintett tíz, illetőleg öt évi időszak, a büntetés hatályának elévülésére kiszabott idő lefolytával kezdődik. 13. §. A végrehajtó közegekről külön törvény rendelkezik. A törvényszéknek azonban jogában áll külö­nös fontos esetben saját járásában egyik birói tagját, kerülete többi járásában pedig a járásbí­rót bízni meg a végrehajtással. Ohyczy Kálmán következő styláris módosí­tást nyújt be: A 13. §. 2. bekezdése ekképen mó­dosíttassák : „A törvényszéknek azonban jogá­ban áll különös fontos esetben egyik birói tag­ját, különben pedig a járásbirót bízni meg a végrehajtással.“ (Helyeslés.) Hodossy előadó elfogadja e módosítást. A ház e §-t e szerint határozza módosíttatni. 14. §. Az elsőfolyamodású bíróságoknál a se­géd és a kezelőszemélyzetnek a szükséges szám­ban való alkalmazása iránt az igazságügyi mi­niszter intézkedik. Elfogadtatik. Következik II. fejezet. Az első folyamodású bíróságok székhelyei és kerületei. 15. §. A kir. járásbíróságok és törvényszékek száma, székhelyei és a járásoknak a törvény­­széki kerületekbe való beosztása iránt külön törvény rendelkezik. Simonyi Ernő: E fejezetnél egy módosítványt kíván tenni, mely mellőztetni kívánná a 25-ös bizottság munkálatát. Nézete szerint az irány, melyből a kormány kiindult, nem helyes; a 25-ös bizottság munkálata nem elégít ki senkit, és így szó sem lehet, hogy az en bloc elfogad­tassák. A ház­adatok tájékozás­ nyújtása nélkül szólíttatott fel ily nagyfontosságú törvény hoza­talára, a miniszteri tanácsban, midőn a javaslat előterjesztetett, senki sem gondolt azzal, vájjon pénzügyi tekintetben kivihető e a javaslat ? A költségeket, melyeket a tervbe vett rende­zés igényel, az ország nem bírná elviselni, igaz, hogy ez beruházás, de oly beruházás, mely ka­matokat nem hoz. A kiadások közül a kormány nem járt el elég takarékosan, azóta, mióta a kormány az ország igazgatását átvette, a költ­ségek háromszorosan megszaporodtak. E tényt az országgyűlésnek nem szabad figyel­men kívül hagynia a bírósági szervezésnél sem, és azért a törvényszékek szervezésénél nem azon szempontból kell kiindulnia, hogy sok törvény­székünk, hanem hogy lehető jó jogszolgáltatá­sunk legyen. Szónok azt tapasztalta, hogy a legnagyobb baj abból ered, hogy nem tudunk megállapodni abban, hogy hová adjunk törvény­széket, hová ne adjunk törvényszéket, mert min­den város kíván törvényszéket. És ezen baj az által keltetett fel, hogy egyáltalában azt mond­tuk, hogy új törvényszékeket fogunk felállítani, mert az iránt semmi panasz nem emeltetett, hogy az országban elegendő törvényszék nincs, és mihelyt kimondjuk azon elvet, hogy az eddigi törvényszékek ezentúl is fentartatnak, meg fog szűnni ezen nehézség (Helyeslés), nem senki fog kérni új törvényszéket, és nem lesz senki meg­sértve, mert megmarad az a törvényszék, a­mi századok óta volt. (Helyes! Helyes!) Szónok ezért a következő módositványt nyújtja be, kérvén, hogy az kinyomassék és az az osztályokhoz utasittassék. Módositvány a II ik fejezethez. A 15-ik §. egészen kimaradván, a helyett té­tessenek a következő §§ ok : 15. §. Megyék, kerületek, vidékek­ és székek­ben elsőfolyamodásu törvényszékek lesznek ott hol eddig voltak a megyei, kerületi, vidéki vagy széki törvényszékek. Az elsőfolyamodású törvényszéki bírák szá­ma az ügyek halmazához képest szaporítható vagy kevesbíthető az igazságügyi miniszter ál­tal. Szaporításnak azonban csak akkor van he­lye, ha ez iránt az illető törvényszék a minisz­terhez indokolt felterjesztést tesz. 16. §: Elsőfolyamodású törvényszékek felál­­líthatók mindazon szabad királyi s rendezett ta­nácsosai ellátott városokban is, melyeknek kép­viselő- bizottmánya biztosítékot nyújt a kor­mánynak az iránt, hogy ha a törvényszék ös­­­­szes költsége a törvényszék által beszedett jogi illetmények által teljesen nem fedeztetnék, a fenmaradt hiányt maga a város fedezendi. Azon városok, melyek ezen kötelezettséget el nem vállalják, azon megyei kerületszék vagy vidék törvényszékéhez fognak tartozni, melynek területén léteznek. Szabad kir. vagy rendezett tanácscsal ellátott városok, ha különben is megyék, kerületek, székek vagy vidékek székhelyei voltak, csak egy törvényszékkel bírhatnak, melynek hatósága úgy a városra, mint a megyére kiterjed. Buda-Pest városa külön elsőfolyamodásu tör­vényszékkel birand, melynek hatásköre a város határán kívül nem terjed. 17. §. Elsőfolyamodásu járásbíróságok a me­gyékben, kerületekben, székekben és vidékek­ben minden járásban lesznek felállítandók. Ha egy járás népessége az öOJÖOOet meghaladja, vagy területe 20­0 mfdnél nagyobb, vagy kü­lönben a forgalom igényei úgy kívánnák, több járásbíróság is lesz felállítandó. 18­ §. A járásbíróságok számát tekintettel a 17-ik szakaszban megszabott korlátokra, az ille­tő megyék, kerületek, székek vagy vidékek fel­­terjesztésére az igazságügyi miniszter határozza meg. Székhelyei pedig és a községek beosztása az illető megye, kerület, szék vagy vidék központi bizottmánya által fog megállapíttatni. 19. §. A járásbíróságok székhelyei és a köz­ségek beosztása ezen törvény kihirdetése után három hónap alatt lesz megállapítandó. Az ekkér megállapított járásbírósági székhe­lyek, úgy mint az elsőfolyamodású törvényszé­kek székhelyei is, egy külön törvénybe fognak igtaztatni. Az egyszer megállapított és törvényczikke­­lyezett törvényszéki vagy járásbírói székhelyek csak törvény által lesznek megváltoztathatók. Deák Ferencz: A ház kiküldött egy 25 tag­ból álló bizottságot; az munkálatát bevégezte és a háznak éleibe terjesztette, az ki is nyomatott. Azt hiszem, hogy mindenek­előtt ezt félrevetni, a­nélkül, hogy a félrevetés iránt a ház határo­zatot hozzon, nem lehet. Mindenesetre szüksé­ges, hogy ennek a munkálatnak sorsa dőljön el. Meglehet, hogy a munkálat részleteibe bele nem ereszkedhetünk az idő rövidsége miatt, vagy legalább azt el nem végezhetjük, de minden­esetre kell felette valamit határozni. Az nem lehet, hogy egy más­­ helyébe tegyünk valami olyant, a­mi a munkálat felvételének eszmé­jével merőben ellenkezik. Én tehát azt gon­dolnám, hogy ezen második fejezetet, mely azt mondja, hogy „a királyi járásbíróságok és tör­vényszékek számos székhelyei és a járásoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztása iránt külön törvény rendelkezik,“ — mondom, hogy ezen es sk fejezetet és azzal kapcsolatban Simo­nyi képviselő úrnak módosítványát függeszszük fel. (Helyeslés.) Tisza Kálmán elfogadja Deák Ferencz in­dítványát, azonban két dolgot tart szükséges­nek addig is megjegyezni. És ezen két dolog az, hogy ha financiális helyzetét veszszük az országnak, egyfelől mind­az, a­mi az első folyamodású bíróságok felállí­tására, akár a 25-ös bizottság terve szerint is szükséges, a birói illetékekből is kitelik; a másik ennek folytán az, hogy ha már azt fog­juk mondani, hogy az egyes városok úgy tart­sák meg a törvényszékeket, hogy az ott befolyó illetékek őket illessék, ez más szóval annyit tesz, hogy az állam,­­ mert a birói illetékek eddig az állam kincstárába folytak egy helyen tartson fenn kis területen 10—15 törvényszéket, míg másutt négy területen ugyanannyit. Tehát úgy az egyik, mint a másik esetben, ha a birói illetékeket veszszük alapul, az állam fizet. Hodossy Imre előadó e­z­t megtartatni, és Simonyi Ernő indítványát a 25-ös bizottság munkálatával együtt tárgy­altatni kívánja. A ház Deák Ferencz indítványát elfogadja, e fejezetet függőben hagyja, a Simonyi Ernő in­dítványát pedig kinyomatja­n a képviselők közt kiosztatni rendeli. Elfogadtatnak ezután a következő §§-ok: HL Fejezet. , Az első folyamodású bíróságok hatásköre és illetősége. 16. §. A kir. járásbíróságok hatásköréhez egyelőre azon polgári peres és perenkívüli tör­vénykezési teendők tartoznak, melyeket a fenn­álló törvények és törvényes rendeletek az eddig fennállott egyesbíróságokhoz (jelesen a szolga­­bíró, városi bíró, kerületi főbíró és egyes bíró­hoz) utasítanak. Eitel Frigyes a következő módosítványt nyújtja be : „Azonkívül a járásbíróságok hatásköréhez és azoknak illetőségéhez utasíttatnak még azon ki­sebb földbirtok iránti peres és peren kívüli tör­vénykezési teendők, mely földbirtok értéke — az állami adónak százszoros mennyisége­­szerint — 300 frtot meg nem halad.“ Horváth Döme és az előadó nem fogadhat­ják el a tvjavaslatot, miután a jelen törvény czélja neki lehet, hogy a fennálló alaki törvé­nyeken változtasson. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. 17. §. Bűnvádi ügyekben a járásbíróság eljár és ítél: a) azon büntetendő cselekmények esetében, melyek fölött a törvények és a törvényes gya­korlat szerint az eddig fennállott egyesbiróságok ítéltek b) az 1848. XVIII. t. ez. 32., 35., 36., 39., 40., 41., 44. §§-ai és az 1848. XXXI. t. ez. 1. és 3. §§. rendeleteinek megszegése esetében. Ezeken felül a járásbíróságok teljesítik a büntetővizsgálatot a járásukon belül felmerülő

Next