Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-01 / 226. szám

Ez az ellenmondás, különösen a vizs­gáló bizottságok összealkotásában, vala­mennyire nálunk is fenáll, s óhajtandó, hogy okuljunk Belgium példáján, hol a tanítási és tanulási szabadság színe alatt néhány évtized óta úgynevezett vegyes bizottságokra (állami és nem állami taná­rokból állókra) van bízva a vizsgálatok megejtése, s hol most, ez eljárás eredmé­­nyekép, az egyéni képzettség s tudomá­nyos szellem sajnos hanyatlását panaszol­ják*). Itt is bebizonyult az a nevelési igaz­ság, hogy az engedékenység sokkal ká­rosabb, mint bár a túlságos szigor. Ha üdvös hatást kívánunk az állami felügye­lettől, olyan vizsgálókról kell gondos­kodnunk, a­kik szigorra hajlanak; ezek pedig nem lehetnek azok a tanárok, kik­nek jövedelme, gyakran állása felett is a közönség változékony pártolása határoz, hanem az ilyen bajoktól megóvott ál­lami tanárok. Magától értendő, hogy itt, az állami il­letékesség körében, csak olyan vizsgála­tokról van szó, melyek, mint a vizsgálan­dónak átalános műveltségére vagy vala­mely közérdekű pályán megkívántató képzettségére vonatkozók, igénylik az ál­lam figyelmét; külön érdekű, nevezetesen merőben felekezeti ügyekbe, p. o. lelkészi vizsgálatokba, az állam nem avatkozhatik, leendő papjainak vizsgálata minden fele­kezet saját ügye lévén. Közoktatásunkat, nézetem szerint, min­denesetre leginkább előmozdítaná, ha az állam maga közvetlenül rendelkezhetnek a tanodákkal, a­mi nem lehet nyugtala­nító oly országban, melynek kormánya, mint a többség kifolyása, csak a nemzeti akarat teljesítője, így történhetnének meg, egyöntetűleg és leggyorsabban, a minden felől sürgetett reformok, így azok a taka­rékossági intézkedések is, melyek közül néhányat fölemlítettem, s melyeknek so­rát, ha már ki nem mentettem volna a nyájas olvasó türelmét, még szaporíthat­nám , hogy például az alreáltanodai fo­lyamok az algymnasiumba be volnának olvaszthatók, hogy azon egy vegyészeti intézet szolgálhatna mind az egyetem, mind a polytechnikum szükségeinek, hogy vannak tudományágak, melyek különbö­ző közép és felső tanodákban is egyféle módon lévén tárgyalandók, közös tanárok által volnának elláthatók, stb.; de minden­nek kifejtése most, midőn csak egy-két észrevételt kívántam hazai közoktatásunk érdekében koc­káztatni, egy-két eszmét, leginkább eszmecsere indítása végett,meg­pendíteni, messzebb vezetne, mint menni akartam. Minden félreértésnek elejét veendő, még csak azt legyen szabad megje­gyeznem, hogy bármi nagy barátja va­gyok a takarékosságnak, kettőben soha sem takarékoskodnám : a tanodák fölsze­relésében s a tanárok díjazásában. A mi tőkét e két czélra befektetünk, a legbusá­bb Lásd Duruy volt franczia közoktatási miniszter értekezését: La liberté de l’enseignement supérieur. (A Revue du deux Mondes 1870. 1. februári füze­tében.) 20. S rajt’ nem segít Telegdi pártja: Sereg nélkül nehány vezér Bécsből mohón a jó hirt várja, És mindennap roszabbat ér. A conservativ immár semmi, Egy jött-ment a korlátlan ur, Csak puszta szóval nincs mit tenni, Telegdi gróf elkomorul, De nem soká tart lelke harcza, Ifjú nejének angyalarcza Egy más világba rengeti S bánatját el-elfeledi. 21. Ilonka várjon szinte oly boldog ? Sorsában megnyugodt-e hát ? Oh! megnyugodni a szív hol fog, Ha nem találja otthonát?! Eladta báját, ifjúságát, Hazug szerelmet esküdött, S hogy megboszulja hiúságát, A szív ellen frigyet kötött. De megnyugtatta jó szülőjét, Megóvni hitte így jövőjét. Nem vigasz már e gondolat, A múltból rá csak hú maradt. 22. Szerep­játéka lett az élet, Erénye, bája tettetés, A megalázás kínja éled Önérzetén, s ez mind kevés. Mert érzi, nem sokáig bírja, És iszonyúbb lesz majd a vég,­­ Balsejtes titkos könnyét sírja, Elhagyta őt a föld s az ég. Oly férjet tesz boldogtalanná, Ki érte lelkét százszor adná, Kit nem szeret, de kit becsül. . . Oh! nemcsak ő vész egyedül! 23. S­im ekkor hal meg édes atyja, Megrázza e gyász­esemény; Magát a búnak átadhatja, És szabadon sirhat szegény. Köny és imádság enyhítették, Koporsóján megesküdött: Egy gondja lesz csak, kötelesség, Bármily alázat, kín között. A hű vezeklőt isten ójja, A bűnbánónak pártfogója, Hozzá türelmet ad s erőt, S nyugasztja majd a szenvedőt. 24. Azóta még több gyöngédséggel Árasztja el férjét Ilon, Kedélye földjén virág nő fel, Mint sír fölött a liliom, Lemondó szenvedés virága, Mégis mi fényt, mosolyt leheli, Ő tudja csak, e bár mi drága, S mit rejt az illatos kehely. A férj szerette, most imádja, A falu népe áldva áldja: Ily szép s jó nő még nem vala, Egész vidék őrangyala. 25. Óhajt minél több házi gondot, Foglalkozik, magányt kerül; Oltár előtt, ha térdre omlott, Marad csak gyakran egyedül. Sz­­ényt vigaszt, beteget ápol, Majd lovagol, olykor vadász, S mi pihenő marad napjából, Férjének olvas, zongoráz, Nincs vita köztük csak egy pontban, Ilyenkor a szó szóra lobban, De hogyha egyik felhevül, A másik mindjárt csöndesül. .. 26. És mi e pont ? Ugye e honnak, Uj veszteség, uj győzelem, Ha néha erről társalognak, Nem értik egymást rendesen. Ilonka hallgat csak szivére, S a hű honvéddel lelkesül, És örvend férje ellenére, Ki aggódásba elmerül. Telegdit egy-egy szó megsérti, Ilonka elbámulva kérdi: „Mi rész van abban, istenem, Ha győzne tiprott nemzetem ?“ 27. „Nem érted azt. . Oh ! hallgass, szívem, Hagyd rám e terhes gondokat!“ Ilonka most elhallgat híven, És a társalgás megszakad. De a midőn legyőzték végkép A tiprott és hős nemzetet, Telegdi nem feddezte nőjét, Ha sorsán szivből könyezett. Ha bujdosót vendégül rejtett, A betegért mindent felejtett, És nem kimért pénzt és időt, Hogy enyhítsen sok szenvedőt. 28. Hirt hall Ilon sok ismerősről, Ez él még, azt takarja sír, Sokat beszélnek nem egy hősről, S Romhányiról is szól a hír. Derék részt vett sok győzelemben, Nem tudni, él-e vagy halott; Ilonka erre összerezzent S a szónak más irányt adott. De elmereng majd és feltámad A régi emlék, régi bánat: Az ajk sóhajt, a szív szorul S a szemre könnyes köd borul. „Él vagy meghalt? Béke porára! Egy könycseppet megérdemel, Bár megtört­éltem bűne ára, De a hazáért vérze el. Lemosta csalja szive szennyét, De hát ha él, ki tudja, hol, És nem találja sehol enyhét, A­mint üldözve bujdokol? Hiszen Matildja elhagyá rég, Veszélytől óvja meg a jó ég, Találjon vigaszt és reményt . .. Oh! istenem, szánom szegényt.“ 30. E merengés többször megújult, A férj legott kérdé baját, Ilonka búsan félre fordult És migraine-nel menté magát, így volt ma is, a ködös este Oly mélabússá hangolá, Érezte, fáradt lelke, teste, Sejtelmek árnya száll reá. A zongorához ül és játszik Egy vidám dalt, hanem meglátszik, Nem ott a szív, a hol a kéz, A vidámság bús hangba vész. 31. Önkénytelen egy bús dalt kezdett, Romhány­inak kedvencz dalát; Hogy észreveszi, keze reszket, S egy más dallamba játszsza át. Majd félbehagyja, férje ébred: „Nem nyugodnál le, Ilonám ? Kíméld egy kissé egészséged, Egy óra már éjfél után!“ Egyszerre csak eb csaholása, Majd a cselédek kiáltása Hangzik, zajong a parkba’ lenn, S belép egy szolga hirtelen. 29. 32. „Mi baj ? szólj,!“ „Ott alatt egy ember ? “ „Zsivány ?“ „Oh isten ments, dehogy ! Annak már többé semmi sem kell, Fel is hozták már valahogy. Ottan feküdt a kertek alján, Ha meg nem halt, ájult talán ; Egy úti táska volt a balján, Ruhája olyan rongy csupán. Szakács azt mondja, hogy ar legyen; Lehet, igy járni most nem szégyen, Mióta német, muszka jár, Nem ritka ily vándormadár.“ A gróf megy uj vendéget látni, Ilonka gyógyszerért siet, De ágyon fekszik már Romhányi, Ott ápolják a beteget Az összecsődülő cselédek. Legbölcsebb köztük a szakács: „Olyan igaz, a mint hogy élek, Nincs itt más baj, csak szörnyű láz.“ „De arczán seb!“ mond egyik szolga. „Es mit beszél, nem a rend dolga, Az régi seb, van másnak is. Honvéd lesz’ ez“ — mond a kocsis. 34. A komornyik, ki járt világba’, Nem szól, csak a táskába nyúl, Merül a vendég iratába, S kiállt: „Ez gróf Romhányi ur“. „Ha gróf is, nem bir e vidéken.“ Mond a kulcsár nagy­ fontosan. „Csak mustárlisztet ide nékem, Ily bajban mert nagy haszna van .... A forróságot ki nem állja!“ A kulcsárné ezt kiabálja, S mellette egy imát rebeg: „Az úristen gyógyítsa meg!“ A gróf belép és kérdez, rendel, Kocsit fogat be orvosért, Oszlóban volt már a sok ember, Midőn Ilonka odaért. Benyit gyorsan a kis szobába, Döbbenve áll az ágy előtt, A mécsnek halovány világa IV Megmutatja a szenvedőt. És ráismer, bár arcra dúlva, És felsikolt, de egy percz múlva, A betegágyhoz lép megint — Romhányi búsan rátekint. 36. De rá nem ismer, oly nagy láza, S ismét behunyja a szemét. . . . Hát ily sovány regényem váza ? S mily prózai, szokott beszéd! Jó olvasóm tán igy fogsz szólni, Ki vártál nagy jelenetet. Romhányi hogy’ fog szónokolni . . . Nem kínozom a beteget. Ha nagy, csodás és szörnyű szép kell, A Jókai regényét nyisd fel; Én ezt meg nem tanulhatom, Nincs hozzá sok phantásiám. Mit láttam, átéreztem, éltem, Egyszerűn csak azt rajzolom. Ekkor tájt a vidéken éltem, S rom vett körül és fájdalom. Húsz éve elmúlt, mint egy álom, De szivemben emléke él, S egy-egy álmatlan éjszakámon Sírjából e kor árnya kél. Mily szenvedés és mily erények, Most jobb sors s mennyi szennyes érdek, Mily hiúság, gőg, bolond beszéd, Nem egy elveszté az eszét! 38. De hetyke gunynyal nem leczkézem korunkat, ellágyult e szív ; A múltat újra visszaélem És az emlék hálára hiv. Nekem is, szegény hrányt-vetettnek Menhelyet egy kastély adott.. . Vén fészek, soha sem feledlek, Derüljön boldogabb napod! Oh akkor a közveszteségben, Véreztünk egy szív mély sebében S a kunyhót és a palotát Egy fájdalom nyilalta át. 39. Mint fecske fészkét vidám dallal, A szállást meg nem fizetem, Most, a midőn már hangom elhal, ám végre meghálálom én. Oh ez a dal nem halhatatlan, De híven érzi kebelem, Mind od’adám, a mit adhattam, Hogy mennyit ér, nem kérdezem. Vén kastély a Maros völgyében, Vén fák között, a parton épen, Kékes ködöddel, Gernyeszeg, Jó tetted’ isten áldja meg! 33. 35. 37. jabb kamatot hajtja. Nem gondoskodha­tunk eléggé a fentartásra méltó tanodák mindazon eszközeinek szaporításáról, me­lyek arra szolgálnak, hogy ismereteinket szaporítsák, és nem gondoskodhatunk eléggé azokról, kik bennünket ez eszkö­zök használatára képesítenek : minden anyagi gondtól föl kell őket mentenünk, hogy egész szellemüket az ifjúság kikép­zésének szentelhessék. A haza jövője az ifjúságé, az ifjúság pedig a tanároké. GREGUSS ÁGOST: Különfélék, Pest, sept. 30. (A „H­eti t­á­r­c­z­a“) közlését, miután mai egész tárczarovatunkat Gyulay költői be­­szélye veszi igénybe, keddre halasztottak. (A v­á­c­z­i táborban tapasztalt rész élelmezés) iránt megindított vizsgálat ügyé­ben a budai „L. C.“ arról értesül, hogy a honvé­delmi minisztérium rendeletileg utasította a dan­dárparancsnokságokat s a törzskart azon csapa­tok tüzetes megjelölésére, melyek a váczi tábor­ban szükséget szenvedtek, és hogy minő élelmi­szerekre nézve szenvedtek szükséget, s végül felszólította a táborozás idején Váczott állomáso­zott hadbiztosi hivatalt, hogy ezen ügy körül iga­zoló jelentést adjon be. Ha mindezen jelentések beérkeznek a minisztériumhoz, a mulasztók el­len a legszigorúbb eljárás fog foganatba vétetni. (A hadsereg és a honvédség k­ö r é b 6 1.) A napokban a budapesti helyőr­ségből a behívott szabadságos katonák mind haza bocsáttatnak. Az igy elbocsátottakat a be­­hivandó más szabadságosak fogják pótolni. A honvédeknél az egész országban oct. 6-án veszi kezdetét a rendes gyakorlatok első turnusa.­­ Mivel nyugdíjazások iránti kérelmeknél a há­zassági és születési igazolványok megszerzése sok esetben annyi bajjal jár, hogy az ily kér­vények rendesen csak nagy későre nyújthatók be és igy a katonák özvegyei és árvái e kése­delem által jelentékeny hátrányt szenvednek, a budai főhadparancsnokság meghagyta, hogy ezen igazolványok ezentúl házasság vagy szü­letés esetén a tisztek által azonnal beszolgálta­­tandók az illető ezred levéltárába, hogy szük­ség esetén rögtön kiadhatók legyenek. (Kecskemét város szerveze­téhez.) Kecskeméten a szervezési terv ki­dolgozására megválasztatott egy 36 tagból álló küldöttség, mely sept. 29-ei ülésében megala­kulván, egy 6 tagból álló ad hoc bizottságot kül­dött ki. Ennek feladata lesz jövő szerdáig javas­latot készíteni az iránt, hány bizottság alakítása lenne czélszerű, és hogy a szervezésre vonatko­zó teendők miként oszlassanak fel azon bizott­ságok közt. (Lázár Mihály főispán beiktatása Ol á h f­a l u n.) A két székely város főispánjává kinevezett Lázár Mihályt szept. hó 19-kén fo­gadta Oláhfalu város küldöttsége és díszes ban­dériuma. A küldöttség élén Lakatos József oláh­falvi birtokos üdvözölte őt, mire a főispán egy szép beszédben válaszolt. Sz.­Oláhfalu szélén zászlókkal ékített diszkapu előtt az összes taná­csi személyzet, honoratiorok, s koszorút s virá­gokat tartó fehérbe öltözött hajadonok jelenlé­tében Dobay Dénes biró fogadta, mire a főispán kiemelte, hogy főgondja lesz Oláhfalu népneve­lésére, iparára, kereskedelmére gondot fordítani. Azután egy küldöttség hívta őt a városi tanács házba, melynek termében a képviselőtestület ülésében letette az ünnepélyes esküt.A beköszön­tő beszédben, melyet ezután tartott, együttes munkásságra és támogatásra szólított fel. A szervezési munkálatok kidolgozására e gyűlés­ből egy 14 tagból álló bizottság küldetett ki. 2 órakor a város részéről díszebéd adatott, este pedig a főispán ablaka előtt egy rögtönzött sze­renád rendeztetett. Másnap Lázár Csíkszereda felé vette útját, miután a határszélen György István királybíró szívélyes búcsút vett tőle. (A közös pénzügyminisztérium épülete.) Mire Lónyai gróf pénzügyminiszter visszatér Erdélyből Bécsbe, csinos meglepetés vár reá. A pénzügyminisztérium épületében a Himmelpfortgasseban ugyanis újításokat tettek, melyek a napokban már be lesznek fejezve. Egy érem dombormű, melyet a pompás lépcsőházban alkalmaztak, Eugen herczegre, a ház alapítójára emlékeztet. Két teremben lebontották a falakról a faburkolatot, mely az ottani gyönyörű freskó­kat 1820 óta eltakarta, a midőn a termek köny­­nyebb süthetése tekintetéből tették a falakra e faburkolatot. Az 1840-ks restauratió alkalmával meg akarták ugyan csinálni e dolgokat, de ak­kor a takarékosság nem engedte. Most azonban némi megtakarítások lehetségessé tették e javí­tások megtételét. (A Batthyány-emlékre.) Nagy- Váradon sept. 28-án egy barátságos összejövetel alkalmával a társaság tagjai arra kötelezték ma­gukat, hogy a­ki ezen estélyen társalgás közben bármely idegen szót használ, mindannyiszor 10 krt tartozik fizetni a Batthyány-szobor javára. Ezen „nyelvváltsági“ bírságokból ez alkalommal a háziasszony, Nagy Józsefné urhölgy kezébe a Batthyány-szoborra 2 frt 50 kr. gyűlt be, mely hozzánk be is küldetett. Vajha a Batthyány-szoborról másutt is ily jóakaró mó­don megemlékeznének és a szobor ügyét vala­­hára sikerhez segítenék. (Eötvös József báró arczképe.) Pest város tanácsa a magyar nemzeti múzeum­ban létező „József nádor“ képgyűjteményének szaporítása végett Eötvös József báró arczképé­­nek és egy Munkácsy Mihály által készítendő, a magyar népélet valamely jelenetét ábrázoló fest­ménynek megszerzésére 100 frtot szavazott meg. (Báró Babarczy György) hites ügyvéd s a m. kir. kőszegi vegyes bíróságnak jegyzője, hosszú betegség után, élte 27 dik évé­ben Szilben meghalt és sept. 25-dikén temette­­tett el. Béke poraira ! (Magyar tudományos akadémia.) October 2-án d. u. 5 órakor az I-ső osztály tart ülést , melynek tárgyai a következők : Gróf Kuun Gézát. t. „A sémi magánhangzók és megjelölésük módjai.“ Fogarasi János r. t. „Keleti utazó Bálint Gábor tudósításai.“ Az osz­tályülést összes ülés követi. Pest, sept. 30.1871. Gyulai Pál, osztálytitkár. (Az orsz. képzőműv. társulat) igazg. választmánya a nyári szünidő után f. hó 26-án tartotta meg első ülését, melynek tárgyai között legérdekesebb a buzgó titkár, Telepy Károlynak jelentése volt, a vidéken rendezett tárlatok sike­réről. A számosan összegyűlt választmányi tagok (Almássy Pál, a társulat műpártoló alelnöke is jelen volt) örömmel vették tudomásul,mily élénk érdeklődésre és pártfogásra talált a társulat kez­deménye Aradon. A megye és város előkelőbb­­jei és egész intelligenciája versenyt látogatta a tárlatot; az első alispán Nagy Sándor és a megye több szolgabírája készséggel vitték felváltva a napi biztos szerepét. Dániel László úr a megyei főpénztárnok felcsapott a társulat helybeli ügy­nökéül, s e buzgóság szép eredménye abban nyilatkozott, hogy a társulati vállalat költségei úgyszólván a bemeneti dijak által fedeztettek, hogy néhány festmény elkelt a tárlatból s hogy a társulat tagjainak száma ez alkalommal hely­beli uj tagokkal jelentékenyen megszaporo­dott. A derék aradiak példáján versenyre buz­­dult Nagy-Várad is, hol a tárlat sept. 16 án nyílt meg, és hol a siker legérdemdúsabb tényezői­e. Gerliczy Bódog, a helybeli tárlatbizottsá­g elnöke s általában a bihari nemzeti kör tagjai valának. Itt is elkelt két festmény,ha jól tudjuk, Böhmnek szép „Pusztai zivatara“ is, valamint társulati új tagokul is számosan íratták be magukat. Nagy- Váradról od­. elején Debreczenbe vándorol a 105 képből álló műszállítá­ny, s hogy ott is szíves fogadtatásra, a társulat érdekei pedig újabb len­dületre számíthatnak, arról már az ottani bi­zottság elnöke, Simonffy Imre városi főkapitány, valamint Csanak és több más köztisztelet­ben álló polgárok szívesen felajánlott közre­működése is kezeskedik. Debreczen városa ugyancsak a tárlat tartama alatt fogja megülni Csokonai emlékszobrának leleplezési ünnepét, mely alkalomra az orsz. képzőművé­szeti társulat is meghívást kapott, és oda Telepy Károly társulati titkárt és Székely Bertalan vá­lasztmányi tagot fogja képviselőkül leküldeni. A Kolozsvárra tervezett fióktárlat rendezését a választmány beható vitatkozás után, legjobbnak találta a legélénkebb, vagyis a téli idényre ha­lasztani. Weber Ferencz történelmi festményét („Szigetvár végperczeit“) pedig, sürgető felszó­lítás folytán, kiállítás végett Pécsre küldeni el­­határozó. Kül- és belföldi új képekből saját pesti helyiségében rendezendő legközelebbi tárlatát azonban a társulat deczember elsején fogja meg­nyitni, kiváltképen a végett, hogy a rendelke­zésre fenmaradt összegből a múzeumi képtár számára pótvásárlásokat eszközölhessen, mely alkalommal hihetőleg a Fulignol madonnának. Ráfael eredetije után Haan Antal által Rómá­ban a m. kormány megbízásából készült szép másolata is ki lesz állítva. Az ülés további tár­gyaiból kiemelendőnek tartjuk, hogy a képző­müv. társulat, a kir. m. kereskedelmi miniszté­rium felszólítása folytán, az 1873-ra tervezett bécsi világtárlatra vonatkozó előzetes bizottsági tárgyalásokban két tagja által, Ráth György vál. elnök és Than Mór vál­­tag személyében fog részt venni, s hogy ez alkalommal élénk he­lyesléssel találkozott az az indítvány, mely sze­rint a társulat útján sürgető felszólítások idéz­tessenek a magyarországi művészekhez az iránt, hogy a nevezett világtárlaton leendő minél telje­sebb és minél díszesebb művek által való képvi­­seltetésüket hazafias és becsületbeli kötelessé­güknek tekintsék. Magyarország jó híre a szom­szédban megnyílandó világtárlat által oly köz­vetlenül érintetik, hogy ezen jószándékú figyel­meztetés üdvös eredményében nem lehet kétel­kednünk. (A tornaszövetség megalaku­lása ténynyé vált.) Matolay Elek, a pesti torna-egylet buzgó elnöke az országban lévő torna-egyletek képviselőit szövetségi köz­gyűlésre hiva egybe Pestre ugyanazon napokra, melyen a tűzoltók ünnepélye végbement. De míg ez zajosan és vígan folyt le, a tornászok gyűlésükben komoly tárgyalások mellett csend­ben végeztek. A gyűlés kimondá, hogy a szövet­ség megalakult, czélját ezekbe foglaló: 1. az egyes torna­egyleteket egységes és sikeresebb működtetés végett szorosabban összefűzni; 2. a tornázás ügyét általában előmozdítani, ugyanis zsenge egyletek szellemi és anyagi segélyezése által; kerületi és országos tornaünnepélyek által (az előbbiek évenkint, az utóbbiak minden 3-dik évben tartatnak) s egy központi irodalmi közlöny kiadása által. A szövetség a magyar korona országainak azon tornaegyleteiből áll, melyek abba önkényt belépnek. A belépésnek egyik fel­tétele : egyelőre 50 krt egy-egy tag után a köz­ponti pénztárba befizetni. A tűzoltó és lövészet, mint rokonczélok jeleztetnek. Az ország területe tornakerületekre osztatik, minden tornakerület­nek egy főhelye s egy kerületi képviselője van. A központi bizottság 2 rendes és 3 póttagból áll. Tornászgyűlés minden évben tartatik. A ke­rületi képviselők kötelességéhez tartozik új egy­let alakítását szóval és tettel előmozdítani, a ke­rületi torna-ünnepélyeket elnöki minőségben in­tézni, a kerület statistikai adatait a kerületbeli egyletekből összeszedni és a központi bizottság­hoz beküldeni. A tornász választottság hatásköré­­hez tartozik, a tornász-szövetséget külre képvisel­ni, a tornász­gyűlés határozatait végrehajtani, az országos torna-ünnepélyeket intézni, az egyletek közti viszályokat elintézni.­­ A központi bizott­ság lényegesebb hatásköre: a folyó ügyeket el­intézni, levelezni, a statistikai adatokat beszedni s összeállítani,s az irodalmi közlöny kiállítása fe­lől intézkedni. (N­évváltoztatás.) Heindl Nándor apostagi haszonbérlő „Halmi“-ra változtatta nevét. (Kern Emil hazánkfia), ki két év előtt mint kertész az egyptomi alkirály szolgálatába állva, azóta Kairó környékén tartózkodott, az éghajlat kedvezőtlen befolyása miatt visszatért hazájába. A keleten bő alkalma lévén a tropi­kus növényekkel bánni, idehaza is kiválólag tropikus növények ápolásával fog foglalkozni. (A kazani kormányzóságban­ lakó tatárok közt elterjedt a hír, hogy az orosz czár egy rendeletet bocsátott ki, mely szerint a görög nem egyesült vallásról más hitre való áttérés ezentúl mindenkinek büntetlenül meg­engedtetik, s hogy ezen rendeletet az illető köz­­igazgatási közegek titokban tartják. Ezen álhít következtében több tatár ó­hitű falu hirtelen a mohamedánus vallásra tért át, de miután Orosz­országban a görög n. e. vallást büntetlenül el­hagyni nem szabad, a hatóság beavatkozott s az általa eszközlött nyomozásból kiderült, hogy a keresztelt tatárokat, kik többnyire szegény em­berek, a körüllakó gazdag mohamedán vallású tatárok befolyása hithagyásra bírta. (Egy orosz nagyherczeg uta­zása.) Idősebb Nikolajevics Miklós orosz nagyherczeg most nyugati Oroszországban tesz katonai utazásokat; mindenütt szigorúan vizs­gálja a hadsereg állapotát; rendeltetésének he­lyeire a kitűzött határnapnál pár nappal előbb, egészen váratlanul érkezik s riadókat vezet. A nagyherczeg, a mint a „Kijevlánin“ írja, utazásá­nak eredményével eddig nagyon meg van elé­gedve. Helyi hírek. (A budapesti iskolatanács) tegnap Zichy Antal budapesti tanfelügyelő elnöklete alatt közgyűlést tartott. Uj tanácstagokat beje­lentettek: Lutter Nándor, Weiss Bernát, dr. He­gedűs János, Pribék Béla. A szervezett 17 tor­­natanítói állomás betöltése tudomásul vétetik. Bockelberg Ernő tornatanítási javaslata kiada­tott az elemi szakbizottságnak javaslattétel vé­gett. Az ismétlő és kézimunka-iskolák felállítása tudomásul vétetett. A tanítói állomásokra beér­kezett folyamodványok áttétetnek a szakbizott­sághoz. Simon Flórent képviselőnek és iskola­tanácsosnak a vallástanítás ellenőrzése érdeké­ben írt s beadott indítványa Királyi Pál elnök­lete alatt Simon, Lutter, Békey, Peregriny és Gerlóczy urakból álló 6 tagú bizottságnak ada­tott ki. Az új vásártéren berendezett iskola fel­állítása tudomásul vétetett. A budapesti iskolata­nács ez év elején az iránt folyamodott a kormány­hoz, hogy a népiskolai költségek födezésére né­mi segélyt adjon a testvér-főváros hatóságainak, annyival is inkább, minthogy itt országos érde­kek forognak fenn. Ezen folyamodványra - a­mint tanfelügyelő úr sajnálattal jelenti — ked­vezőtlen válasz érkezett. Tavaszy Edre újólag feliratot indítványoz a kormányhoz. Ballagi Mór­a miniszter ezen eljárása felett a nyilvánosság terén is rászólását fejezi ki. Pártolja Tavaszy indítványát. Csengery Antal szintén nem helye­selheti a minisztérium eljárást. Királyi P­á­l a budapesti iskolatanács kérvényét il­letőleg, nem teheti fel sem a miniszterről, sem alárendelt hivatalnokairól, hogy ezen kér­vénynek másodszori felterjesztés után sem lenne várt sikere és kellő eredménye, azért pártolja Tavaszy indítványát. — Elfogadtatik. Az elemi szakbizottság a megüresült tanítói ál­lomások betöltése iránt tesz jelentés­t. A budai állomásokra jelentkezett tizenkét pályázó közül kineveztetik: Krümmer Anna, Gyurman-Fellegi Irma és Grün József. Pestre 23 folyamodó je­lentkezett, kik közül kineveztetnek: Kovács Sa­rolta, Dobocsányi Emma, Csuka Ilka, Angletta Róza, Zveni Irma, Pária Irma,­ Finta Teréz, Sziksz Irma és Pick Ludovika. Jövő alkalomra ajánltatnak: özv. Máltás Viktória, Maczinger Lujza, Schwendter Paula, Rada Hana és Leit­­ner Czeczilia. A tanítók elhelyezési lajstroma jó­váhagyatott. Érdekes és heves vitára adott al­kalmat a miniszternek azon eljárása, miszerint a budapesti iskolatanácsi tagoknak 1870-re já­­randott dijait minden indokolás nélkül megta­gadta, és csak az 1871-re járandó csekély 135 Folytatása a mellékleten.

Next