Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)

1872-11-01 / 253. szám

fölött folyó viták menetében, még soha­sem mertek nyilvánulni.A szónokok nagy része a porosz felsőházban a nemzetről, az alkotmányról, a szabadságról, a politi­­­kai jogokról s különösen a polgári és földművelői osztályról oly véleményeket nyilvánít, melyek elfogultság, részakarat vagy butaság tekintetében csakugyan páratlanok. A közvéleményt „vad üvöl­tés“ -nek keresztelték , minden mo­dern eszmét, a szabadságot és alkotmányt anathemával sújtanak, s a nép zöméről úgy szólanak, mint valami „nyers, hasz­nálhatatlan tömegről*. Mennyire megy a feudális urak félelme minden modern szí­nezetű eszme iránt, arra csak egy példát akarunk idézni. A szóban forgó törvény­­javaslat tervezetében az is előfordult, hogy bizonyos kerületi tisztviselők a ke­rületi gyűlés megerősítése alá tartozzanak. A felsőház ezen megerősítési jogot, mint „forradalmi“ njítást egyszerűen mellőzte. Általában minden határozatot az önző és szűkkeblű junkerthum szelleme árasztja el, mely a modern államélettel nem akar s nem is fog kibékülni soha. A feudális főurak valódi törekvéseiket természetesen nem merik őszinte nyílt­sággal bevallani, folytonosan lejális, hazafias és áldozatkész érzelmeiket han­goztatják,pedig határozataikban a legszű­kebb kaszt szellemet, s a meztelen önzés nyilatkozatait találjuk. Kimondották a föl­­desúr rendőri hatóságának fentartását,no­ha a kormány s a kisebbség megc­áfolhat­­lanul kimutatta, hogy a földesurak eddig nem törődtek e jogukkal, s az ország leg­több vidékén tényleg semmi sem a rendőr­ség sincs. Azután kimondották, hogy a falusi bírák hivatalai (Schulzenamt) örökö­sek maradjanak, s végül, hogy áldozat­­készségüket valódi világításba helyezzék, a helyi utak csinálásának terhét a föld­­birtokosok vállairól levették,s a nem föld­­birtokos osztályok nyakába vetették,noha a méltányosság épen az ellenkezőt kíván­­ta volna, miután bizonyos, hogy a jó utak első­sorban a földbirtokosoknak szolgál­nak előnyére. Ilyen határozatok folytán nem csoda, ha a helyi önkormányzat kér­désében a felsőház tervei, s az alsóház jó­zan törekvései közt compromissum nem képzelhető. A felsőház ezen határozatait rendesen legfeljebb 70—80 ember szokta hozni, miután a porosz főrendek között is nagy­ban lábrakapott az alkotmányos köteles­ségek nem teljesítése, s a felsőházban való meg nem jelenés. Mindaz szükségképen az,ön kérdés fölvetésére vezette a közvé­leményt : mi az oka annak, hogy Porosz­­országban oly gyakori az összeütközés a legislatív tényezők között, s miért kell minden fontosabb reformműnek vagy megbukni, vagy csak rendkívüli eszközök segélyével keresztül vitetni? A baj oka magában a felsőház szervezetében fekszik s azért a berlini lapok legtekintélyesebb­jei már egyenesen a porosz felsőház gyö­keres újjászervezését sürgetik. E kérdés megoldására gondolni ma még korai lesz, de minél fontosabb organikus tör­vények alkotása fog napirendre kerülni, annál inkább érlelődik meg a kormány kebelében is ama tudat, hogy a mostani porosz felsőházzal boldogulni nem lehet. Nem sokára előkerülnek majd az egy­ház és állam közötti viszony, az iskola s a házasság ügyeinek törvényes rendezése s más nagyfontosságú ügy, melynek ren­dezése az államra nézve életkérdést ké­pez. Ekkor azután lesz alkalma meggyő­ződni a kormánynak, hogy a mostani fel­sőház szervezete nem­ illik többé a mo­dern államélet keretébe, s ha az államot korszerű törekvésekkel akarja ellátni, ak­kor a conservatív érdekek képviseltetésé­­nek egészen más alakot kell adnia, mint minővel a mostani felsőházban bir, s ez tanulságos lec­kéül szolgál — nemcsak a poroszoknak, terjeszszen a ház elé a pénzkezelési évnek lefo­lyása után. Szintúgy nem vette fel a bizottság a fiumei kikötő építésére megszavazott összeg hi­telmaradványát, 1.250.000 ftot. Az új hitelt, 1.250.000 ft, szintén nem tartja szükségesnek, mert új hitel nem fog igénybe vétetni a hitel­maradványok következtében. Ezután visszatért a bizottság az utfentartási czimre, mely függőben hagyatott. Utfentartási szükséglet. A 6. rovatban külön építkezésekre kívánt 239.000 frtból 14.000 ft töröltetett, s eszerint 225.000 ft szavaztatott meg. A 9. rovatból, mint fel nem használt részlet, 150.000 ft töröltetett, s így 164.000 ft törléssel 4.023.674 ft szavaztatott meg e czímen. Most a bizottság azon határozatokat vette fel, melyeket a­ képviselőház e tározóra vonatkozólag hozott. A vasúti kocsik fűtését illető­leg a miniszter azon jelentése, hogy e határozat teljesíttetik, tudomásul vétetett. A­mi az üzletrendszer szabályozását, továbbá a mulasztások és hibák folytán bekövetkezett károk megtérítésére vonatkozó­­javaslatot illeti, melynek előterjesztésére a ház a minisztert uta­sította, a miniszter jelenti, hogy e kérdés tárgya­lás alatt áll. A bizottság ezt tudomásul vévén, utasíttatni kívánja a minisztert arra, hogy az igazságü­gyminiszterrel egyetértőleg, kidolgozva e törvényjavaslatot, azt minél előbb a ház elé terjeszsze. A­mi a közraktárak és hambár rendszerre vonatkozó­­javaslatot illeti, utasíttatott a minisz­ter, hogy e javaslatot, mely tárgyalás alatt áll, szintén mielőbb terjeszsze a ház elé. A Dráva szabályozásra kívánt 60.000 forint, 28.000 forintra szállítta­tott le. A vallás és közoktatási miniszter költségvetésének tárgyalása következett ezután. A minisztérium ré­séről jelen volt maga a mi­niszter Trefort Ágost, T. Márky Gedeon ál­lamtitkár és Gönczi Pál osztálytanácsos. Központi igazgatás. Szükséglet 253.684 frt (72-ben volt 254.484 ft.) A miniszer mindenekelőtt kijelentette, hogy Joanovits Gy. államtitkár lemondása folytán megüresedett a második államtitkári állomás és azt nem is szán­dékozik betölteni; ennélfogva az előirányzatból ezen állomás fizetése töröltetvén, a fizetések és lakbénzek rovata, mely 199.460 ft 192.160 ftra szállíttatott le. A lakbérekből történt levonással összesen 241.564 frt szavaztatott meg a központi igazgatásra. Fedezet 36.185 frt (72-ben 41.785 frt.) A fedezetbe felvétetett 816 frt mint a minisz­ter által nem használt kiadható helyiségek lak­bére. Tanulmányi ügyek igazga­tása. Előirányzat 281,380 forint (1872-ben 276,069 frt). Tankerületi főigazgatóságok. A magyar határőrvidékre szánt tanfelügyelő és tanügyi előadó a népnevelési rovatba tétettek át, fizetéseik ott átalánykép szavaztattak meg. Ennek díjával az előirányzat megállapittatott. Népnevelési tanfelügyelő­­s­é­g 240,830 ft, (72 ben 232,740 ft). A felügye­lőknek egy királyföldi felügyelővel szaporítását a bizottság elfogadta. Két másodfelügyelőnek még hárommal szaporítását nem fogadta el. A határőrvidéki tanfelügyelők fizetését átalány­kép szavazta meg. A dologi kiadások III- rova­tát az el nem fogadott három másodtanfelügyelő utazási költségének levonásával 29,100 ftban szavazta meg. Hivatali átalányokra 13,500 ft helyett 12,600 ft, a többi megszavaztatott Vizs­gálati bizottmányok, előirányzat 6700 ft, (ta­valy 8500 fő) megszavaztatott. A képv. ház pénzügyi bizottságából. Oct. 31. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tar­tott ülésében folytatta a közlekedési minisztéri­um költségvetésének tárgyalását. G­ö­m­ö­r­i iparvasutak. Szükséglet 4.800,000 frt (múlt évben volt 4.000,000 frt). Ezen összegből az 1872-ki hitelmaradvány 3.548,983 ft, új hitel 1.261,015 frt. A bizottság a 72-re megszavazott, de fel nem használt részt tegnap hozott határozata értelmében nem viszi át az 1873-ki költségvetésbe, azon okból, mert a szabályszerű utalványozási idő lefolyása előtt ennek ujabbi megszavazására nem tartja magát feljogosítva, s ez okból ezen összegeket nem ve­szi fel a költségvetésbe. Az új hitel megszavazását szintén nem tartja szükségesnek, mert e vasutak építése még nem jutott oly stadiumba, hogy ezen ösz­­szegek 1873-ban felhasználhatók lennének, miután a fülek-tiszolczi részre nézve a szerződéskötés csak most történt meg, a bánrév­e­n á d a s d i vonalra nézve pedig a szerződés még nem is köttetett meg. A kincstári uradalmak és bá­nyászat érdekében építendő mellékvasutak­­ra előirányzott Lhitelmaradvány, 1.800.000 frt, szintén nem vétetett fel a 73-ai költségvetésbe, ugyancsak a fentebbi okokból. Utasítandónak véli azonban a bizottság a minisztert, hogy a hitelmaradványokra vonatkozólag javaslatot BELFÖLD, R. Komárom, octob. 27. (A dunántúli helv, hltv. evang. egyházkerü­let közgyűlése.) Tegnap fejeztetetett be az egyházkerületnek több napig tartott közgyűlése. Több megyéből s távol vidékről gyűltek össze annak tagjai szép számmal ugyan, de a világiak sokkal keveseb­ben, mi presbyteri kormányrendszerünkkel,mely­nek előnyeit a más vallásúak egyházi intéz­ményei e fölött annyira szoktuk magasztalni, nagy ellentében áll. Nálunk minden hivatal egyedül a tisztelet és bizalomnak kifolyása; ugyanazért ha azt nem becsülni lehetetlen, jo­gosan várhatja meg a kerület közönsége, hogy tiszteletből adott s tiszteletből elfogadott hiva­talát mindenki pontosan töltse be. A miniszteri leiratok közt amaz intézmény, mely már harmad ízben rendeli meg, hogy lelkészeink a tanodákra vonatkozó statistikai adatokat az illető tan­­felügyelők közvetlen megkeresése folytán, s az egy­házi főhatóság elő­­zetes hozz­áj­árulása nélkül szolgál­tassák ki, élénk és hosszasabb vitára nyújtott alkalmat. Többszörösen fel voltak említve az autonómia védbástyái, s hangsúlyozva, hogy azokon a részérés semmi kérdésben meg ne en­gedtessék , míg másfelől a gyakorlati adminisz­­tratió helyesen felfogott követelményeihez ké­pest két egyházmegye részéről közvetítő eljárás hozatott javaslatba, felemlített példájával a du­­namelléki kerületben divatozó eljárásnak, hol az adatok a lelkészek által közvetlenül kiszol­gáltatnak ugyan, de minden egyes ily esetről az illető püspök, felügyelete gyakorolhatása, tehát az egyházat megillető alkotmányos jogok ellen­­őrizhetése, vagy a netalán­­ visszaélések meggá­­tolhatása végett utólag hivatalosan értesíttetik. A többség azonban, örvendetes tudomásul véte­lével annak, hogy a miniszter úr kijelenti, mi­szerint az egyház törvényes autonómiáját távol­ról sem szándékozik megsérteni, harmadszor is feliratot határozott, melyben ismételve kijelenti, hogy a statistikai adatok kiszolgál­­tatása szükségének eseteiben az egyházi főhatóság előzetes bele­­egyezése a protest­ alkotmányrend­szer értelmében nem mellőzhető. A jelen gyűlés legfontosabb tárgyát azonban a pápai jogakadémia reformügye képezte. Annyi hiány észleltetett e jogakadémia szervezetében, melyekről még a múlt évben épen egyik igen jeles jogtanárunk tett a gyűlésen szóbeli jelentést, hogy az akkori gyűlés sürgős teendőnek látta Beöthy Zsigmond úr elnöklete alatt egy küldöttséget nevezni, mely e hiányokat meg­vizsgálja s azok orvoslása iránt véleményes je­lentést tegyen. Több hiány között, melyek az akadémia népesedésére s virágzására hátrányo­san hatottak, köztudomású volt azon körülmény, miszerint Pápán rendes sorkatonaság nem lévén, ugyanott a jogászok az önkénytes hadkötelezett­ség évet a tanulmányi évvel együttesen ki nem tölthetik, s annálfogva azt igen csekély számú rendes jogász látogatja. E hiányon a komáromi reform, népes egyházközség, melynek kebelé­ben több szakbeli rendes sorkatonaság létezik, segitni vélt az által, hogy a több facultással biró egyházkerületi pápai főiskolának (collegium­­nak) jogakadémiai részét az ő kebelébe átté­tetni kérte, felajánlván tágas teremekkel s szép udvartelekkel ellátott díszes tanodái emeletes épületét, mihez maga a kir. város közönsége közgyűlésileg évenként kiszolgáltatandó f100O forintot szavazott meg, sőt még a megyei és vá­rosi lakosság részéről kilátásba helyeztetett, hogy önkéntes alapítványok útján még évenként legalább is 1800 frt fog a jogakadémia javára összegyűlni, mi lehetővé teszi azt, hogy azon anomália, mely szerint jelenleg elégséges pénz­­erő hiányában csak két rendes jogtanár műkö­dik, míg a többi jogtanári erőket a többi facul­­tásnak különben jeles tanárai pótolják , jövőre megszüntetve legyen, s a jogakadémia a többi tanosztályoktól egészen független s elégséges számú tanárokkal láttassák el. A fentebbi küldöttség jelentése, mely az eddigi alapítványok s viszonyok megvizsgálásának alapján keletkezett, számos reformjavaslatot ten, melyeknek nagyobb része el is fogadtatott; ama része azonban, mely szerint a küldöttség semmi akadályt nem lát abban, hogy a jogaka­démia Pápáról Komáromba tétessék, a kerület­nek 9 megyéjéhez utasíttatott azzal, hogy miu­­után a gyűlés alatt Székes-Fehérvár versenybe lépése is kilátásba helyeztetett, az ennek vagy netalán más egyházaknak a közügy érdekében bizonyos időhatárig beküldendő ajánlatait is be­ható megvizsgálás alá vegye, s véleményét, ille­tőleg szavazatát a jövő évi május hónapban Győrött mint semleges s igy érdektelen he­lyen tartandó kerületi gyűlésre terjessze fel. Ez a leghelyesebb mód és eljárás, melyet az egy­házkerület, a helyi érdekeknek fel nem áldoz­ható tanügy érdekében elfogulatlanul követhetett, örömmel szemlélve a versenyt, mely a tanintézet emelésének tekintetéből létezik, de nem feledve másfelől, hogy nem Komárom és Fehérvár ér­dekei, hanem az ősi időktől fogva lételéhez kö­tött felső tanintézetének java, kell, hogy vezé­relje intézkedéseiben; és­pedig annál is inkább, mivel csaknem előttünk már a törvényjavaslat, mely szerint a jogakadémiák facultásokká len­nének emelendők,­­ így azon állás, melynél fogva Pápán a számban csak két ran­des jogtanárt más fakultásbeli tanárok segítik ki, a tanügy sérelme s a tanulók érdekeinek megrövidítése nélkül továbbra már egyáltalában fen nem tartható, miből következik, hogy az anyagi ajánlatok té­telében versenyző egyházak méltányos figyelmet érdemelnek. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 31. (Fogarassy püspök) hallomás szerint a kolozsvári egyetem megnyitása alkalmából négy alapítványt szándékozik tenni szegény ta­nulók számára. (A Skene-féle vállalat ellen) a „Graz. Tgsp.“-nak a többi között a következő panaszt írják: „Már az üzlet átvétele alkalmával a munkabér fölötte alacsonyra szállíttatott le. De nem elég, daczára a lakás és élelmi árak emel­kedésének, a vállalat jónak látta minden csomag munkadíját következőleg leszállítani: 10 ing, azelőtt 1 ft 40 kr, most 1 ft 10 kr; 5 lepedő ed­dig 60 kr, most 50 kr; 5 szalmazsák azelőtt 60 kr, most 50 kr; 10 pár kamasli eddig 2 ft 10 kr, most 1 ft 70 kr; egy darab magyar nadrág eddig 29 kr, most 24 kr; egy darab bő nadrág eddig 29 kr, most 25 kr; egy darab tiszti szol­gazubbony eddig 35 kr, most 34 kr. De a szál­­lítónők kezei között ezen ár is csomagokként 10 krral apad. Továbbá minden a legcsekélyebb hibával elkészített munkát a munkásnőnek kell megfizetnie, míg a bizottság által beszennyezett fehérnemű kifogás nélkül elfogadtatik. Melles­leg megjegyzendő itt, hogy a lábravalónál a kelme többnyire nem éri meg a munkát. (Katonai orvosi szolgálat.) A közös hadügyminisztérium és a honvédelmi mi­nisztérium között létrejött megállapodás szerint a közös hadcsapatok, ha időnkint katonai orvos nem áll rendelkezésre, előforduló esetekben a közel levő honvédorvoshoz, és csak sürgős ese­tekben polgári orvoshoz fognak fordulni, és a két seregbeli orvosok a másik félnél végzett szolgálatokért külön díjazást nem igényelhetnek, az állomási helyükön kívül végzett szolgálattal járó fuvarbér illetőleg úti járulék azonban meg­térítendő. A közös hadsereg tartalékos orvosai és a honvédségi szab­­álly­orvosok azonban, kik gyakorlati keresetükre vannak utalva, kisegítő szolgálataikért a fenálló szabványok szerinti díjazást igényelhetnek. (Cholera elleni óvszer.) Nyugat- Indiában a cholera ellen sikerrel alkalmaznak egy igen egyszerű óvszert. Ugyanis a fahéj (ci­­nnamonum) virágából durván összetörve két latot egy liter pálinkába vagy jó vörös borba tesznek és abból reggel és este egy evőkanálnyit isznak. Nem volna fölösleges ez egyszerű szerrel kísérleteket tenni. (Irodalom.) Megjelent: 1) Lévaid Fanni levelei a nők munkaképesitéséről. For­dította : Révay Sándor. Lauffer testvérek bi­­zománya, ára 1 ft. 2) „K a 1 o b i o t i c a“, vagy a szépélettan vázlata, tiz felolvasásban. Irta Lévay Imre, kegyesrendi tanár. I. Ál­talános rész. A szerző sajátja. Ara I ft. Mind­két könyvről részletesebben szólunk majd „Iro­dalom s Művészet“ rovatunkban. (Békésmegye) közzétette nyomtatás­ban szervezési munkálatát és tisztikari névsorát. (Debreczenyi életkép.) A „Debreczen“ beszéli: Van városunkban egy nő, kit nevezzünk M. Emmának. Ez a fővárosból idejött az ipar­szabadság élvezetére. Azonban szemes rendőrsé­günk csakhamar felfedezte, hogy melyik ipar­ágat akarja a nő folytatni ? Divatárusnő akart lenni, s erre is kért engedélyt. Az iparhatóság megtagadta tőle, ekkor egy P. nevű pesti ügyvéd irt a nő mellett a hatóságnak ajánlólag. Mind hiába. Végre az iparszabadság e korlátozásán egy pesti ügyvédné ütődött meg, s levelet írt a „Borszemjankó“-nak a nő állapotáról. Olvas­ható a közelebbi számban. És most a rend­őrség, a­helyett, hogy megszánta volna a sze­gény nőt, helyzetéről szedeget adatokat, mivel a nő titkosan űzi iparát. Már felfedeztettek a pesti lövész utczai 7-ik sz. alatti titkok is. Jelenleg a debreczeni élmények kutatásán van a sor. Itt is biztosan eligazító adatok van­nak. Remélhető tehát, hogy Emma mesterségére nemsokára ki fog adatni az­­ iparengedély. (Gyilkossági kísérlet gyer­meki szeretetből.) Gulyás Mária, 32 éves, egy gyöngyösi vaskere­kedő leánya, 1859-ben Pestre jött szolgálni. 1866-ban egy nős embertől egy leánygyermeket szült. 1870- ben Sándor nevű bátyjánál húzódott meg, ki azonban i. é. márczius 11-én kijelenté neki, hogy nála többé nem lakhatik. A szegény nő beteg gyermekét magára hagyni nem akarván, szén kőzzel életének véget vetni akart. Midőn gyermekét már holtnak hitte, magát fölakasz­totta, de a szeg nem volt elég erős, leesett és eszméletlenül összerogyott. A pesti kir. fenyitő törvényszék mai ülésében (elnök Sárkány, elő­adó Mirth) Csukássy Károly királyi alügyész vádlottnőt rokongyilkossági bűnkisérlet miatt két évi fogságra ítélni indítványozta. Dr. Fried­mann Bernát védő ügyvéd egész mérgében feltárta azon nyomort, melyben vádlottnő a tett elkövetésekor volt. Miután a vádlottnő go­nosz szándék nélkül az ösztönszerű anyai ra­jongás őrültségszerű befolyása alatt cseleke­dett, a védő csak az élet biztonsága elleni vét­ségben kérte elmarasztalni védenemét. A tör­vényszék azonban Gulyás Máriát gyermekgyil­kosság miatt 1 évi börtönre ítélte. Szabad­lábon levő vádlottnő fellebbezett. (Gyilkossági kísérlet.) F­i­­scher Gusztáv Kr­en­o­vi­ts c­ukrász se­gédje m. é. június 2-én házmesterének leá­nyát, ki atyjának parancsára Fischer sze­relmi ajánlatait vissza­utasította, két pisztoly­lövés által könnyen megsebesíté, és erre magára lőtt, de sikertelenül, mire elfogták. Az írásbeli­­ per bevégeztével vádlott ma a helybeli fenyítő­­ törvényszék által 3 évi börtönre ítéltetetett. s (Egy ú­j szent) Mária Kristina, Sicilia egykori királynőjének canonizáltatása, mint a „Vol­sfreund“ írja, legközelebb be fog követ-­­­kezni. A királynő életéből az említett lap nyo­­­­mán kiemeljük a következő részleteket, melyek legnagyobb részt a szentté avatási ügyfolyamból vétettek. Mária Kristina I. Viktor Emánuel,­­ Szardínia királyának leánya volt.Születése azon időre esik, midőn Napóleon az ország legnagyobb részét elfoglalta. Róma s­zurin a francziák kezé­ben volt és a Quirinálban nagyszerű e­lkészüle­­tek történtek Napóleon fiának, a római király­nak, befogadására. De Cagliari, hová az elűzött királyi család menekült, egész Sardinával együtt királyához hű maradt. Itt született 1812. novem-­­­ber 14-én Mária Kristina, Viktor Emánuel leg­­­­fiatalabb leánya. Születése napján megkeresz­­teltetett. Későbben anyja elvitte a csecsemőt a „di Buonaria“ sanctuariumába, mely a szűz tisz­teletére állíttatott fel, s felajánlá annak leányát. Midőn Kristina felnőtt, s e fogadalmat megtudá,­­ megörült neki s magát ettől fogva mindig sz. Mária leányának tekintette. Már gyermekéveiben látszott rajta az áhitat és vallásos buzgóság.­­ Mint szentté avatásának jegyzőkönyveiből kitű­nik, éjjenként, ha álmából felébredt, a mellette­­ őrködő leányt felkelte, kivel órákig imádkozott. 1825-ben Mária Kristina anyjával és testvérével Rómába ment, hol hosszas ájtatoskodás után , teljes bucsút nyert. Megemlítendő különösen,­­ hogy a három asszony mezítláb járta meg a szál­­í­lásuktól a templomig vezető utat. Atyja halála­­ után Albert Károly által a savoyai ház ifjabb ága jutott uralomra. Mária Kristina elvesztvén anyját is, testvérei pedig Európában elszéledvén, egy reá nézve idegen családfőnek, az új király­nak kelle magát alárendelnie. Tulajdonképen apácza akart lenni, azonban gyóntatóatyjának tanácsára II. Ferdinánddal mindkét Sicilia kirá­­­­lyával eljegyezte magát, kihez később hozzá is ment. Mint királynő korán kelt, s míg haját­­ rendezték, a szegények folyamodványait olvas- i gattá, harisnyákat kötött és ruhát varrt szegény­gyermekek számára. Gyakran hímzett értékes tárgyakat is, melyeket eladott és árát a szegé­nyek között kiosztotta. Évenkint körülbelül 30 ezer aranyat osztogatott ki alamizsnaképen. A szerencsétleneknek valódi védangyala volt. Ha­lálát előre érezte. 1835. deczember vége felé egyik testvérének megírta, hogy Nápolyba megy hol lebetegedését akarja bevárni, mely hihetőleg halállal fog végződni. E levélben egyet mást elő sorok hagyományai közül is. És csakugyan, Ná­polyban egy fiút szülvén, ki később II. Ferencz név alatt Nápoly királya jön, erre csakhamar meghalt. Eltemettetett a Santa Klára templom­ban, hol a királyi család tagjai nyugszanak. Helyi hírek. (A pestvárosi cholera bizott­mány­ ma­g­­u ismét ülést tartott, mely igen látogatott volt. Halász főorvos felhivatván, hogy a cholera járvány állásáról adjon felvilágosítást, előadja hogy Pesten mai napig (okt. 31.) 4 pho­lera eset fordult elő. Kettő a temetéren lévő ideiglenes kórházban, egy eset az egyik fiók­­kórházban, és egy az „Arany sas“-hoz czímzett vendéglőben- az ha jött az, hogy mindenki, ki cholerába esik, köteles legyen magát a város ál­tal a cholera tartamára berendezett kórházban gyógyittatni. Ezen indítvány azonban, mint a magánjogot mélyen sértő intézkedés elejtetett. A terézvárosi albizottmány betiltotta a hajós­ utca 8. számú házban gyakorolt sakterolást. Maga a ház, melyben e mesterség űzetik, alig 100 négy­szög­öl területen fekszik, s naponként 3—400 darab apró marha nyakaztatik ott le, mely­nek vére a csatornába foly, a még véres tollat pedig összezsúfolják a padláson és pinczében, s ez által a Terézváros ezen legsűrűbben lakott városrésze veszélyes módon fertőztetik. A sak­­terhelynek rögtön a városon kívüli elhelyezése határoztatott és a zsidó hitközségnek az albizott­mány megállapodása ellen beadott felfolyamod­ványa elvettetett. A bizottmány azután kebelé­ből egy szűkebb bizottmányt választott, mely magát állandósítá, a központi nagy bizottmány pedig minden héten egyszer fog ülést tar­tani. (A városi cholerabizottság­ következő figyelmeztetést bocsájtott közre: Bár Pest város területén csak szórványosan fordult elő néhány hholera eset, mind a mellett tekint­ve azt, hogy a testvér Buda városban már a járvány uralt, minden óvintézkezdés nálunk is indokolva van, ennélfogva a közönség figyel­meztetik azon ártalmas behatásokra, melyeknek a halottak látogatói magukat a temetőben kite­szik, hol nagy néptömeg szokott összejönni; azért czélszerűen cselekszik, ki a látogatást az idén elhagyja vagy elhalasztja, de semmiesetre a temetőben sokáig nem tartózkodik, s magát a megfázástól s lelki felindulástól óvja. Este 7 órakor a temető bezáratik. (Elhagyott gyermek.) Egy budai lakosnő tegnap a városi kapitánysághoz egy kö­rülbelül 7 éves leánygyermeket hozott, kit min­den ruhájától megfosztva a krisztinavárosi te­mető közelében talált. A hozzá intézett kérdé­sekre a leány csak annyit tudott felelni, hogy szülei elhaltak, és hogy ezután egy nagynénjé­hez került, ki őt néhány nap előtt a temetőhöz vezette és várakozásra intvén őt, eltávozott és vissza sem tért többé. A leány, hogy nagynénje haragját maga ellen ne idézze, nem merte a ne­ki kijelölt helyet elhagyni, és az éhségtől és fagytól kimerülten találtatott meg a fent emlí­tett asszony által. Sem szülei, sem nagynénje házát nem tudta megjelölni, és magáról is csak annyit tudott megmondani, hogy Rózának hív­ják. Ezen körülmények folytán azon gyanú me­rülvén föl, hogy a gyermek talán szülei vagy rokonai házából megszökött, mindazok, kik ezt illetőleg felvilágosítást adhatnak, felszólittatnak, hogy e végett a budai kapitánysághoz fordulja­nak. A leány addig megtalálója gondozása alatt marad. (T . z.) Tegnap este fél nyolcz órakor a hat­­vani utczában Kurcz Sándor divatáru-kereskedő kirakatában a kelmék a jégszeszlángtól m­eg­­gyuladtak és könnyen égők lévén, nagy erővel égtek. Szerencsére a barátok terén állomásozó bérkocsisok észrevették a tűzveszélyt és seré­nyen hozzáláttak az oltáshoz, s így sikerült a tüzet némi jelentéktelen kár mellett eloltani. (a budai ivóvíz.) A lapok közölték, hogy a budai vízvezeték a vizet nem a szabad Dunából, hanem a szabályozási czelöpök közt levő álló­vízből meríti. Az ennek folytán tett hivatalos intézkedés eredményéből kitűnt, hogy a fennebbi közlés valótlan, minthogy a budai vízvezeték a vizet tényleg a Dunából meríti. (Rendőri kimutatás.) A múlt Octo­ber hóban a főkapitányi hivatalban összesen 1041 egyén (tehát 20-szal több mint September hóban) volt letartóztatva, ezek közül a fenyítő törvényszékhez kísértetett 168 egyén, dolog­házba küldetett 56, kórházba kísértetett 40, ka­tonai hatósághoz 4, budai kapitánysághoz 42, eltolonczoltatott 208, rendőrileg fenyíttetett 368 és vizsgálat után elbocsáttatott 155 egyén. (T e r e b­e 8.) A „Magyarország s a nagy világ“ Terebesnek oly kitünően sikerült rajzát közli, minővel magyar képeslapban csak ki­vételesen találkozunk. Andrássy grófnak e ne­vezetessé vált birtokáról s a külügyérnek ottani életmódjáról e lap érdekes leírást is ad . Valamint a néhány év előtt még egészen is­meretlen Varzin, a kis pommerániai falu, hová Bismarck herczeg az államügyek gondjai elöl menekülni szokott, úgy az eddig hazánkon be­lől is alig ismert Terebes , gróf A­ndrássy Gyula külügyminiszter családi székhelye is hírre vergődik nemcsak az újságolvasó közönség előtt, hanem, mint tréfásan megjegyezték, még a diplomatiában is, a­mennyiben a külügym. né­hány jelentékeny okmánya a „véres könyvben“ Terebesről van keltezve, s így e név hivatalo­san be van vezetve a diplomatiai világba. A rajz Terebest, gr. Andrássy Gyula kies székhelyét, a park felőli oldalról mutatja, a­mint a vasúti állomástól jövőknek először szembetű­nik. A pályaudvartól Terebes városka mögött egyenesen vezet egy jó karban tartott út a park keleti oldalához, s alig tíz percznyi menet után az angol modorú ültetvények kígyózó ösvényein, szép tó s a hajdani paricsi vár romjai mellett lombdús, százados gesztenyefasorba visz, mely­ből kijutva, a kastély előtt állunk. A kastély kissé emeltebb helyen fekszik. Ujalaku­s két szárnyával a parkra dű­l, s valamint a kastély a parkból tekintve festői, vonzó látványt nyújt, úgy viszont a park is változatos és kellemes perspektívát nyújt a kertészet minden művé­szete által díszített udvar felől. Terjedelmes pá­­­­zsitos mező, melyet jobbra lombos, árnyas fasor kerít, a már magában is nagy parkot végtelen­nek tünteti föl, szabad kilátást engedvén a szem­nek egészen a távoli Vichorletig, a Kárpátok itteni ágának legmagasabb csúcsáig. A kastélyt minden oldalról kertültetvények környezik s ezeket a nyugoti oldalon Orinos vas­­rácsozat választja el a községtől. A kastély er­kélyéről a kis község házai fölött átláthatni az egész termékeny, terjedelmes völgyet, a távol háttérben kéklő hegylánczokkal, mig a völgy közepén vékony szalagként vonul végig az uj­­hely-przemisli vaspálya, mely által Terebes ösz­­szeköttetést nyert a nagy vilggal. Terebes egyike gr. Andrássy legnagyobb ura­dalmainak s egyúttal legkedvesebb tartózko­dási helye. Ide menekül, ha csak néhány napra is visszavonulhat a nagyvilági színpadról, hol a monarchia javára oly üdvös tevékenységet fejt ki. És Terebes számára is valóságos ünnep, ha a kastély ormairól lengő kék-sárga lobogó a kastély urának megérkeztét hirdeti.­­A gróf többnyire neje és gyermekei társaságában be­járja nagy kiterjedésű uradalmát, rendez, ter­vez, intézkedik, éles szemmel vizsgálja a már történteket s igy fárad egész estig és ezt aztán pihenésnek nevezi; s valóban úgy is hat reá ez életmód, mint másra a legteljesebb nyugalom, felvillanyozza kedélyét, erősbiti, felüditi és elő­készíti az újabb harczokra, melyek nehéz hiva­talában reá várakoznak. A kastélyban kedvencz helye a nagy előcsarnoktól jobbra fekvő tornács, melyről szép kilátás nyílik­­. kertre, s mely összeköttetésben van a gróf termeivel, könyv­tárával, dolgozó- és hálószobájával; mindez földszint van. Nagy kő- és kisebb falépcső vezetnek innen az első emeletre, hol a grófné szép nagy termei nyílnak egymásba; ezek egyike szolgál képtár­nak is, mert gr. Andrássy nemcsak a természeti szépségeknek meleg barátja, hanem a művé­szetnek is, mely a természetet a zárt falak közt pótolja. Ezért szereti magát műkincsekkel kö­rülvenni s különösen szorgalommal gyűjt jó tájképeket, mint ezt a bécsi lakásán is mutatja dolgozó szobája. A legközelebb múlt két eszten­dő alatt Terebes csak­­ritka ünnepképen ülhette meg gr. Andrássy jelenlétét, de e kies hely azért még sem panaszkodhatik elhanyagoltatás­­ról, mert minden évben szépül és nyer valamit, a­mi díszét, lakályosságát emeli; itt új épület emelkedik, amott ódon velenczei szekrény éke­síti a falat, vagy remek festmény, pompás esi­­ Folytatás a mellékleten.

Next