Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-01 / 176. szám

teázásba vehetnek ,­­ abból áll , hogy alaptőkéjüket utólagos befizetések által sza­porítsák. Örömmvel constatálhatjuk is, hogy számos fölterjesztés érkezik a kereskedelmi minisztériumhoz, melyben az alaptőke ily szaporítására engedélyt kérnek, és a kormány a legnagyobb készséggel helybenhagyja e kérelmeket A részvénytőkének az illető társulatok­nál elhelyezett idegen pénzekhez arányosított eltűnő csekélysége nagyon meglazította a részvényesek érdekeltségét az intézet szilárd kezelése iránt. Skóciában, Angliában, Svájc­­­ban és Németországban a társulati tőke biz­­vást csekélyebb százalékát képezheti s képezi is az idegen pénzeknek, mint a­mennyit ná­lunk a kezelés szilárdsága érdekében megkö­vetelnünk kell. Valljuk meg őszintén, hogy a függőség állapotából minden közvetítés nél­kül sokkal hirtelenebben estünk a hitelgazda­ság kísértetei közé, hogy nem a kereskedelmi és pénzüzlet tisztasága s soliditása mindazon körökben rögtön meghonosulhatott volna, a­melyekbe a speculatió s nagyobb mérvű hi­telműveletek egy­hamar elhatottak. De a mostani válság iskolájából edzett épségben fog a magyar üzleti világ, kihány­va a selejtes elemeket, ismét a kereskedelmi vállalkozás küzdterére lépni. A tisztátalan kezeket a nyilvánosság már is ismeri, s a jövő érdekében elengedhet­­len, hogy a könnyelmű s rósz­hiszemű keze­lők meg legyenek bélyegezve, de más­részt megütközéssel kell szemlélnünk, hogy szi­gorú birákul, cenzorokul vetik fel magukat vizsgálat és liquidatió alkalmával olyanok, a­kik, miként a csatatér „hyenái" az elhullot­takat dúlják és fosztogatják. Őrködjünk a fölött, hogy ott, a­hol már minden egyéb elvész, legalább a be­csületesek becsülete meg­maradjon és hogy azok, kik pellengérre valók, bírói székre ne kapaszkodjanak. A rozsda ügyében összehívott érte­kezlet II. ülése. Július 31. Az értekezlet ma d. e. 10 órakor Maj­or Pál elnöklete alatt tartott ülésében megállapította a kitűzött kérdésekre adandó feleleteket. E feleletek igy hangzanak: 1) Melyek a rozsda keletkezésének főbb okai ? Mint a tudományos vizsgálatok utján kipuha­toltatott, s az értekezletben jelen volt szakférfiak nyi­latkozata által megerősittetett, — a rozsda a Pucci­­nia nevű élősdi növény, egy gombafaj spóráinak tulajdonítandó, melyek gabona növény­féléink zöld részeit, a légáramlat közvetítésével megszállván, azokat részint folytonos szaporodásuk, részint növe­kedésükhöz szükséges tápnedvek fogyasztása által gyengítik s ez által nemcsak a gabona növény meg­lepett zöld részeit, a. m. szár, levél és kalászt, hanem közvetve a zöld részekből táplálkozó szem kifejlődé­sét is gátolják.­­ Ez a rozsda betegség már r­égidő óta ismeretes és kisebb-nagyobb mértékben minden évben észlelhető volt, nemcsak a gabonaféléken, hanem a közönséges réti füvek és számos egyéb növényeken. Azonban az utolsó években, főleg a jelen évben, ezen rozsda a gabonában olyan nagy mérvben lépett fel, hogy mezei gazdaságunk igen nagy károkat szenvedettA rozsda ezen nagyobb mérvű fellépésének okai főleg a rozsda gomba fejlődésének felette kedvező, ned­ves, hűvös és ködös időjárásban keresendők, mely időjárás az utóbbi 3 év jellemző vonása volt. A jelen évben ezen tényezőhöz a rendkívül lanyha tél járult, mely lehetővé tette, hogy a múlt nyáron létezett gombacsk­ák nem mint az rendesen történik, elhal­tak, hanem már őszkor a vetésekben mutatkoztak, tovább fejlődtek és szaporodtak. A rozsda főbb okai­hoz kell számítani azon növény­eket,melyeken a puc­­cinia teljes fejlődési köréhez szükséges átmeneti kor­szakát éli, s melyek az eddigi tudományos vizsgá­latok szerint a különböző puccinia fajokra nézve a következők: a puccinia graminisre nézve a borbo­lya ; a p. straminisra nézve az asperi fóliák ; a p. coronatára nézve a rhamumfélék. 2) Lehető-e országos fellépését akadályozni ? Az értekezlet a rozsda keletkezésének fennt étősorolt okait szem előtt tartván, ezen kérdésre n­e­m­mel felel. A harmadik és negyedik kérdés felett, melyek igy hangzanak: „Lehető-e pusztításának korlátozása, s melyek azon óvszerek, melyek ez irányban használandók/ és »Hiszi-e az értekezlet, hogy a rozsda pusztító hatá­sa, a józan alapokra fektetett gazdasági kezelés, a gabnatermelés és állattenyésztés közt megállapítan­dó helyes arány, a vetésváltás alapigazságainak szemmel tartása, a talaj gondos megmivelése, tisztán tartása, a földnek a talajvizektől való mentesítése által korlátozható?« Hosszabb vita fejlődött ki, melyben Thaly Zsigmond, T­h­a­i­s­z Gyula , É­r­k­ö­v­y Adolf s Kenessey Kálmán vettek részt, újabb óvszere­ket hozván javaslatba, illetőleg kiegészítvén tegnapi nyilatkozataikat. E felszólalásoknak megfelelőleg az értekezlet a következő határozatban állapo­dott meg. „Az értekezlet a magyar országos gazdasági egyesület földművelési szakosztályának a rozsda tár­gyában nyilvánított azon véleményéhez járul, hogy a gabona és hústermelés közti helyes arány megköze­lítése a vetés­váltás elveinek szemmel tartása, a ta­laj jó erőben tartása és okszerű mély­művelése, a sorvetés alkalmazása, a sorközök megmunkálása, vagy megfog­­solása, jó mag választása, ez­által erő­teljes növények termelése, viszont a vetések túl buja tenyésztésének korlátozása, a földnek gyomoktól tisztántartása, a talajvizeknek levezetése, mind oly tényezők, melyek a rozsdabetegség pusztítását kor­látolhatják. Az értekezletben javaslatok merültek fel az iránt, hogy a gabonarozsda fejlesztő medium nö­vények, a. m. a borbolya, asperifoliák, rhamnusok­­kiirtassanak, azonban miután ily intézkedésnek csak akkor lehet sikere, ha az nem csak egyes vidékeken, hanem az egész országban, sőt nemzetközileg eszkö­zöltetik, mi majd legyőzhetlen nehézségekkel lenne összekötve; az értekezlet ezen javaslatot mindazon­által a kormány figyelmébe ajánlja. Figyelemre méltónak találja azon több tapasztalt gazda részéről tett javaslatot, mely szerint a rozsdának egy egy bir­tokon való elterjedését és pusztítását az ellepett tur­­buja zöld vetésnek lelegeltetésével lehetne aka­dályozni. Az 5-ik és 6-ik kérdésre nézve, melyek így hangzanak : »Véli-e az értekezlet, hogy kitűnő búzánk az újabb időkben elterjedt búzatemelés, a termelési erőltetés, a vetésváltás józan elveinek figyelembe nem vétele folytán nemes tulajdonaiban károsodást szenvedett . Hiszi-e ennek folytán az értekezlet, hogy bú­zánk az újabb időkben mind sűrűbben mutatkozó rozsda és üszögbetegség iránt fogékonyabbá tön ? S ha igen , gondolja e az értekezlet, hogy a vetőmag­változtatás befolyást gyakorolna a növénytenyélet erősbítésére, képesíttetvén ekként gazdasági növé­nye­­ket arra, hogy a betegségeknek ellent állhas­sanak ?“ és : »Mily mértékben tanácsolja az értekezlet a vetőmag változtatást, avagy csak az ország határai korlátain belül eszközlendő-e az, vagy e tekinte­ben a külföldi búzával is tanácsos lesz kísérleteket tenni ? Hajnik János előterjeszti tapasztalatait, melyeket körutazásában az ország külömböző ré­szeiben az ausztráliai és Victoria búzát illetőleg szer­zett s egyszersmind bemutatá e búzafajokat. Sala­mon László az ausztráliai búza ellen nyilatkozik. Végre hosszas vitatkozás után a következő határo­zat hozatott: »Az értekezlet nincs azon helyzetben, hogy a kérdés első részére, t. i. hogy bazánk átalában jó tulajdonaiban csökkent-e, vagy nem­­ határozott vá­laszt adhasson, mindazonáltal ugyancsak az orszá­gos gazdasági egyesület fent érintett véleményével egyezőleg a mag­változtatást itt, mint általában a gazdaságvezetésben ajánlatosnak tartja, s pedig úgy kel, mint külföldi maggal és miután számos adatból tudomást nyert az iránt, hogy az úgynevezett Ausz­tráliából származó adelaide búza a rozsda káros be­folyásának sikeresen ellenállott, mit az értekezlet részint a növény erőteljesebb szervezetének, részint a hazai fajtáktól elütő fejlődési korszakainak vél tulajdoníthatni, mely utóbbi körülmény folytán a rozsdabetegség fellépésekor ezen buzafajta a gomba felvételére kevésbbé fogékony; tovább miután az auszt­ búza Magyarországon több évig való ter­melé­se után eredeti jó tulajdonát megtartót­a, továbbá, miután lisztje az eddig tett kísérletek, ne­vezetesen a pesti hengermalom igazgatóságának nyi-­­ latkozata szerint teljesen jó minőségű, az értekezlet kívánatosnak nyilvánítja, hogy ezen búzafajtával az ország minél több vidékén lehetőleg minden me­gyében termelési kísérletek léteznének, s az értekez­­leti tagokat felkéri, hogy ez irányban a maguk ré­széről is buzdítólag hatni szíveskedjenek. Mint olyan búzafajták, melyek a rozsdának sikeresebben ellenállának, a Victoria búza és a járó buzafajták is emlittettek s a kormány felké­retni határoztatik, hogy ezen fajtákkal beható kísér­leteket tegyen s főleg az idegen fajokkal őrlési és sütési kísérletek is tétessenek. A 7-dik kérdésre nézve, mely igy hangzik: „Alkalmasnak tartja-e az értekezlet a rozsda által megsanyart magot vetőmagnak:« az értekezlet Kanitz, Sissovits, Erkövy, Kenes­se­y és Roditzky felvilágosításai nyomán a kö­vetkező határozatban állapodott meg : „A tudományos vizsgálatok nyomán állíthatni, hogy a rozsdás búza után nyert mag, ha azon rozs­­da-csirmagvak (spórák) léteznek, a rozsda tovább örökítésére nem szolgál, mi ki nem zárja azon való­színűséget, hogy az ily rendesen tökéletlen magból a rozsdára, mint átalában minden betegségre, fogéko­nyabb növények keletkeznek, mely lehetőség egy­úttal oda utal, hogy ha szükségből rozsdás búza után nyert magot kell elvetni, az rostálás által lehe­tőleg javíttassák. “ A 8 ik és 9-ik kérdések így hangzanak: „A külföldről importált búzafajokra nézve mi tapa­sztalása van az értekezletnek? Tapasztalta-e, hogy azok között vannak olyanok, melyek viszo­nyaink közt haszonnal termelhetők s terjesztendők lennének . Mi tapasztalása van az értekezletnek az itt termelt külföldi búzafajok kereskedelem-­képes­ségéről s lisztjük értékéről ?« és: »Van-e tapaszta­­ása az értekezletnek arra nézve, hogy a külföldről lehozott vetőmag az itteni föld és égalj viszonyok lefolyása következtében módosulást szenved, külö­nösen, hogy a külföldi búza hazai búzánk kül és bel­­sajátságait kisebb nagyobb mértékben időjártával elsajátítja?“ E kérdésekre az értekezlet határozata a kö­vetkező : „A 8-ik kérdésre adandó feleletet a meg­előző 5. és 6-ik kérdésekre történt megállapodá­sok tartalmazzák ; a 9-ik kérdésre igenlől­eg válaszol az értekezlet; a tárgyat azonban további vizsgálat végett a tudomány szaktég fiainak figyel­mébe ajánlja. Máday Izidor indítványára azon irány és azon elvek megállapíttatni határoztattak, melyek a további vizsgálódásokban és kutatásokban szabá­lyul szolgáljanak, hogy így a kellő egyformaság el­éressék. Kenessey Kálmán javaslata alapján vé­gü­l elhatároztatott, hogy a hazai gazdaközönség, különösen pedig a gazdasági egyesületek felhivassa­nak, hogy a magyar búza fajt, az angol úgynevezett pedigree búzák előállításánál , a 1 1 e t ál­tal folytatott eljárás követése által nemesíteni töre­kedjenek. Ezzel az értekezlet tanácskozásait befejezte. Thaly Zsigmond és Erkövy Adolf in­dítványa folytán jegyzőkönyvileg köszönet szavaz­tatott a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztéri­umnak, hogy ezen az egész gazdaközönséget s az or­szág vagyonosságát érdeklő kérdést megoldani tö­rekedett. Major Pál a következő beszéddel zárta be az értekezletet : A földmivelési miniszter­­ excellentiája részé­ről hálás elismerést és köszönetet mondok önöknek azon készségért, melylyel ezen értekezleten megje­lenni méltóztattak, s azon hazafias buzgalomért, melylyel a tanácskozást szakavatottan eredményhez juttatni siettettek. Feladatunk, 1. értekezlet! alig lehetett, néhány rövid óra alatt egyet, mint a fennforgó tárgyban egyrészről a tudománynak észleleteit, másrészről a gyakorlat tapasztalatait habár csak néhány adattal is gazdagítani. Nem lehetett czélunk, hogy azon ter­mészeti csapást, mely hazánkat je­lnleg érte, jövőre elhárítsuk, hanem igenis c­élunk volt az, hogy meg­ragadva a tudománynak és gyakorlatnak minden kínálkozó fegyverét, ezen csapásoknak súlyát, a­mennyire az emberi erőtől telik, mérsékeljük. Ez utóbbi feladatunknak lehetőleg megfelel­tünk, és ha a gazda közönséget csak arra volt alkal­munk figyelmeztetni, hogy a gazdaság észszerű vitele megkívánja különösen az az iránti gondoskodást, hogy a földtől ne csak vegyünk tápszereket, hanem vissza is adjuk azokat, még­pedig, a­mint kell, ka­matostul ; ha arról volt alkalmunk meggyőzni, hogy hazai, és­pedig, mint itt alaposan hangsúlyozva jön, világhírű búzánk előnyeinek fenntartására és fejlesz­­tésére,mindent el kell követnünk; már akkor azon rövid érák, melyeket itt töltöttünk, nem mondhatók elvesztetteknek. S midőn ismételve a miniszter úr nevében el­ismerést és köszönetet mondok önöknek, t. uraim, engedjék meg, hogy felkérjem egyszersmind ar­ra is, hogy valamint a jelen esetben a mi­nisztériumnak a haza javára irányzott szándékait és törekvéseit támogatni szívesek voltak, úgy legye­nek a vidéken is a minisztérium abbeli törekvései­nek nemes szószóló és támogatói. Ajánlom az ügyet, melynek érdekében tanács­koztunk, ismételve hazafias buzgalmukba. Lelkes éljenzés követte e szavakat, mire az ér­tekezlet tagjai fél 2 órakor eloszlottak. BELFÖLD Kula julius 28. (Alaptalan rémhírek c­áfolata.) A „Pester L­oyd” júl. 26-áról szóló számában a napi újdonságok közt pár szóval említve van a nálunk és a szomszéd Cservenkán dühöngő cholera­­járvány. Mint rendesen minden­­ nagyobb sensati­­ót keltő eseménynél történni szokott: a cholerával is túlozna az emberek , a valóságot sokszorosító üve­gen nézik, nem gondolva meg, hogy ez által a mel­lett, hogy az igazságot arczul ütik, még ártanak is. A „Pester Lloyd« is túloz. Ujdonsági rovatá­ban a napi halálozások számát 25—30 ra teszik; azt mondja, hogy vagyonosaink megszöktek, az üz­letek nálunk bezárvák s az egész város szomorú külsőt mutat. Tekintve, hogy mezővárosunk értelmi közön­ségének egy nagy része s a vagyonosok csakugyan jobb hazába szálltak, részint, hogy a fürdői idény kellemeit élveznék, részint, hogy a bécsi nemzetközi kiállítást megtekintsék, vagy talán mert kissé tar­­tottak is a cholerától: elgondolhatjuk, meny­nyire leverőleg hathat reájok, ha olvassák az ily »Pester Lloyd «-féle hirt s mennyire aggódhatnak, hogy a miután már egy hónapon át távol vannak, még mindég nincs reményök arra, hogy nyugodtan visszatérh­­essenek. Én emberbaráti tisztet vélek teljesíthetni, mi­dőn a szállongó, soksz­r a boszankodásig túlzott híreket saját értékekre szállítom le s a helyzetet, úgy a­mint van, igazán és híven festem le: nem a kósza beszéd,­­ hanem anya­könyvi és orvosi kimutatások nyomán. A cholera nálunk június 23-án kezdődött. Kez­detben csak itt-ott fordultak elő esetek, a magyar és németek közül naponkint egy-kettő, és egész július 12-éig e szám nem volt túlhaladva. A szerbeknél ugyanekkor nagyobb mérvben dühöngött, ott napon­kint az említett határnapig 4—8 esett áldozatul. E nap óta azonban a dolog változott. A szerbektől a baj a magyar és németekhez csapott át, és pedig a legroszabb időben. Beköszöntött ugyanis az aratás izzasztó saison-ja; magyarjaink s németjeink, mint az itteni legerősebb földbirtokosok, neki­estek a me­zei m­unkának, s a nap lesújtó heve alatt végezve azt, testök egész nap folytonos izzadságban volt, mire aztán a nappal is többször, de főleg estre len­gedező hűvös szál természetesen csak gyilkolólag hathatott. Voltak betegeink, kik bajukat egyenesen ennek tulaj­doniták, így történt, hogy az alsó néposztályból egy hónap folyama alatt, azaz június 23-tól jul. 22-ig be­zárólag cholerába esett az orvosok szerint 473. Ezekből meghalt 195, felgyógyult 221, további ápo­lás alatt maradt 57. Igaz ugyan, hogy e szám is elég egy­­ körül­­belül 7650 lelket számláló mezővár­osra, mert ha abból hónaponkint 2 és 12 százalék elhal, egy év alatt a lakosság létszáma könnyen Vá-ra eshet­ik le , csakhogy még­sem annyi ez, mennyit a »Pester Llyod« újdondásza rosz értesülés után szélnek eresz­tett. Az ő számítása szerint egy hónapon át körül­­belől 900-nak kellett volna elhalni, a­mi a lakosság 11 százalékát teszi; és ha, a­mitől Isten óvjon, egy éven át tartana folyvást ily mérvben a baj, még há­rom­ezer gyermeknek kellene születni, hogy a cho­lera Molochjának az egy évre kimért áldozatot vá­rosunk megadhassa. Van cholera igen , és fájdalom elég nagy áldo­zatot kíván naponkint. De ne tegyük a dolgot még nagyobbá mint van. Július 12 ike óta, a­mikor iga­zán dühöngni kezdett, volt oly nap, a­mikor 19-et temettünk és a szerbek­ is kettőt, összesen tehát 21-et. Csakhogy ez maximum volt, és eddig még nem is­métlődött. Az előttem levő anyakönyvi kimutatás szerint jul. 12-étől a mai napig, azaz júl. 28 áig be­zárólag az áldozat­­számok ekként következnek: 7. 11. 6. 6. 14. 5. 18. 7. 13. 19. 9. 12. 7. 10. 17. 12. 10. Megjegyzendő hogy ezekhez majdnem naponkint 1 —3 szerb is járult. Izrael csak négy áldozatot adott. Ezzel elmondtam a valódi tényállást. Most még csak azt adom hozzá, hogy üzletjeink igen is zár­vák, mert kereskedőink jónak találták itt hagyni ben­nünket s ezáltal a lakosságot is még inkább megrémíteni. így nem csoda, ha a város szomorú külsőt mutat mert valóban, ha az ember ebéd után beteghez hivatik, csak elvétve itt-ott pillant meg az utczákon egy fütyürésző csizmadia-inasz, kit mestere valamelyik szatócshoz faszegekért, vagy be­teg felesége számára czitromőrt küldött, de a ki kénytelen az egész várost előbb befutni, míg a kí­vánt czikkeket beszerezheti. Jönnének csak vissza t. uraink — mindjárt olyan víg külsőt adnának vá­rosunknak, mint volt azelőtt. Nem resz itt a lóg, mi legalább, kik azt naponként szivjuk, s azok is, kik már vándorutjakból visszatértek, úgy tapasztaljuk, hogy az egészség most is csak azon feltételekhez van kötve, melyekhez jobb időkben. Ha józanul, mérsékelten élünk , ha magunkat a meghűlés ellen kellőleg óvjuk, nem lesz bajunk, míg a vigyá­zatlanság máskor is bajt szokott okozni. Elég eccla­­tans bizonyítékul szolgál erre azon körülmény, hogy mindez ideig csaknem kizárólag az alsó földműves osztály volt az, melyből a görcsös kaszás az ő áldo­zatait szedegető. A mezei munka reá nézve u. i. most elodázhatlan, nem akarva is dolgozni kell; dol­goznia egész a megerőltetésig s nem gondol magával még akkor sem, midőn a járvány mételye már-már életerején rágódik. Úgy látszik, bele­éli már magát egészen e gyászos viszonyokba s miután látja, hogy a felsőbbség által a járvány ellen tett intézkedések az illetékes közegek által mily csiga-gyorsasággal foganatosíttatnak, szok­ás nyugodtsággal veti magát ágyra s késziti előre tagjait azon operatióra, melyet a halál kék zöld frakkos cholera-Szolgái lesznek rajta közelebb megkisérlendők. Azonban lehetetlen itt, legalább pár szóban meg nem emlékeznem­­. községorvosunk dr. Tho­­man Jakab úrról, ki a járvány kezdetétől mintegy négy héten át csaknem egyedül kezelte betegeinket. Nem kimért időt, nem semmi fáradságot, hogy a szenvedő emberiségnek meghozza az első segélyt, mely e betegségnél főleg annyira szükséges. A ki látta e terhetlen, a természettől oly igénytelen ter­mettel megáldott emberkét, mint rángatták őt s vit­ték egész napon, és egész éjen át a város különféle részeibe, nem engedve neki annyi időt sem, hogy nyugodtan pihenje ki napi fáradalmait s költhesse el ebédjét, az valóban indíttatva fogja érezni magát egy elterjedt tekintélyes napi­lap hasábjain szavazni neki kitűnő elismerést s rebegni hálát és forró kö­­szönetet a nemest önfeláldozásért. Ennyit az igazság érdekében és szives tájékozásul azon tisztelt mieinknek, kik most távol tőlünk aggód­va gondolnak reánk és talán sajnálkoznak fölöttünk. Ne higgjenek az üres légből kapott mendemondák­nak, mintha itt minden a kétségbeesés felső fokára jutott volna, mintha — miként mondogatják — innét már a papság is megszökött s a gyógyszerész urak elhaltak volna; a halottak pedig vasfogóval vonszol­­tatnának ki fekhelyeikből eltakarítás végett, stb. stb. Ezekből egy szó sem igaz. Mi még mindég itt vagyunk, s nem is gondoltunk a távozásra; csak a munka alatt görnyedünk kissé; élünk még s remél­jük, eljő nemsokára az idő, midőn távoli szerettein­ket dobogó szívvel örömkönnyek közt fogadjuk is­mét kebleinkre, s a viszontlátás boldogító érvei közt regéljük el nekik azon aneedotákat, melyek a cho­lera hatása alatt nálunk szülemlettek. A káplán *) Szepes-Olaszi, julius 27. (A tanító gyűlés.) E hó 21-ére volt a szepesi tanítóegylet köz­gyűlésének határideje kitűzve, mely gyűlés ez alka­lommal Szepes-Olaszi városában lett volna tartandó. Élénk mozgalom keletkezett itt minden oldalról, hogy a Szepesség nevelői szíves fogadtatásban ré­szesüljenek, s szellemi élvezeteket is találjanak kö­rünkben. Ezen készülődések közepette meglepetés­sel értesülünk a kerületi hatóság r­endeletéről, mely szerint a nevezett gyűlést a cholera kiterjedésének meggátlása miatt betiltja. Úgy látszik, hogy a hatóságot e betiltásnál a szigorú kormány­rendeletekkel szemben inkább a felelősség előtti félelem, mintsem maga a járvány fellépése s kiterjedése vezette, mert tudomásom sze­rint a Szepességen a járvány átalában csak szórványo­san fordul elő s városunkban — egy-két — a mun­kások által becsempészett esetet leszámítva,hire sincs a cholerának. Sajátságos mindenesetre az, hogy a betiltás ismét csak a tanítóságot sújtja, mert vásárok, bu­­csujárások, a hatósági betiltások daczára, minden akadály nélkül tartatnak. Kiváncsiak vagyunk, vár­jon a kerületi gyűlés aug. 6-án Késmárkon meg fog e tartatni. xy. S z o m 0 1­y a, jul. 24. (Egy derék orvos.) Szomorú körülményeink között, midőn t. i. a cholera járvány iszonyú pusztításokat tesz hazánk majd minden vidékén, mindnyájunknak kötelessége talpra állani ezen közös ellenség ellen. De hogy­­ talán azzel vassal pusztítjuk a járványt, vagy az is­teni gondviselés ellen zúgolódjunk, hogy ily csapást bocsátott a szegény hazánkra ? Korántsem ! Sőt er­kölcsileg hatnunk kell a népre, hogy benne Isten iránti bizodalmat és vallási érzelmeket felébreszszük. Hogy ily a vallásból merített gyógysegély jótéko­nyan hat a majd kétségbe ejtett népünkre, tapaszta­lásomból merem állítani. De ezen morális segélyen kívül forduljunk az orvoshoz, s legyünk hálával és elismeréssel a tudo­mány férfiai iránt, kik önfeláldozással teljesítik di­cső hivatásukat. Szomolya borsodmegyei községben, hol 150­ lélek lakik, julius 6-tól fogva nagy mértékben dü­höng a cholera. Eddig a lakosság 7/e része szenve­dett benne, és mindamellett aránylag kevesen hal­tak meg. Ez minden esetre örvendetes jelenség, ha szem előtt tartjuk más vidékeket, a­hol úgy­szólván minden 3—4 cholerába esett ember meghalt, nálunk alig minden 20 — 25-ik. Sőt a­kik azonnal, a­mint roszszul érzik magukat, orvosságot kérnek, és azt pontosan használják — egy sem halt meg. Ezen örvendetes eredményt Isten után legin­kább köszönhetjük Keszler József, borsodmegyei mezőkövesdi járási orvos úrnak, ki, ámbár keze alatt számos cholerában szenvedő családok, községek, egyes emberek vannak, és igy idejének minden per­­cze éjjel úgy mint nappal szerfelett igénybe vétetik, még­sem mulasztotta el községünket, rendesen meg­látogatni, és számos betegeinket nagy forróság da­czára sorban megvizsgálni és ami legfőbb, oly czél­szerű rendszabályokat kiadott, és oly gyógyszereket rendelt, melyek ha lelkiismeretesen kezeltetnek, és a betegek által pontosan használtatnak, biztos, általunk m­a tapasztalt jó sikert eredményeznek. Az orvosságon kívül igen dicséretre méltók azon év és rendszabályok, melyeket a járvány elkerülése tekintetéből hozott a fenn­evezett derék orvos úr. — Ezeknek főpontjai: őrizkedni a meghűléstől, éjjeli kint hálástól, virrasztástól, nagy erőmegfeszítéstől gyomor megterheltetéstől, romlott levegőtől — ér­zéki ingerültségtől, a sok viz ivásától, mindenféle ki­­csapongástól, stb. Szintén dicséretre méltók azon eljárási szabá­lyok, melyet a felnevezett orvos úr minden község­ben alapított. Mindenütt t. i. alakíttatott cholera bi­zottság, mely elnökből, ápolási felügyelőből és a la­kosság arányához képes több tagból áll, kik mind­nyájan tartoznak az általa kiszabott teendőket elvé­gezni. Mind­ezeket azon czélból közlöm, hogy útmu­tatásul szolgáljanak azoknak, kik kénytelen lesznek azokat igénybe venni. Továbbá azért is közlöm eze­ket, hogy a magam és híveim nevében némikép nyil­vános hálámat kifejezzem a fenn czímzett derék orvos iránt. Korének József, Szomolyi plébános. V­á­cz, julius 29. (A siketnémák vizsgálata.) A váczi siketnéma intézet országossá alakittat­­tatván által, az ott felvett mindkét nembeli gyerme­kek mennyiben mint a szorgalmas, művelt és hasz­nos tagjai adatnak át a társadalomnak, a kormány képviselete alatt mai napon magyar és német nyel­ven megtartott vizsgálat elegendőleg igazolja. Van ez intézetben jelenleg 52 fi- és 27 leány­­gyermek; az eddigi két s ujjmutatások általi tanítás ezúttal mellőztetvén folyó évben porosz rendszer után ajak beszéd utánzása vétetvén alkalmazásba, az sikeresen használtatott annyira, hogy a gyerme­kek közzül sokan folyékonyan, érthetőleg, s követ­kezetesen feleltek meg az ajakbeszéd móddal adott kérdésekre. Mindenekelőtt a vallástanból ajakkal adott kérdésekre jól feleltek, sőt a bibliai történetekből hasonlóan, a természetrajzból is számtalan kép mu­­tattatott fel előttük, mind amannak történetét, mind pedig ezek valóságát s hasznosságát jól felfogva ad­ták elő. A magyar és német nyelvtan, számolás és írásban, 4 osztályon át vezetett hasznos, úgy a köz­életben nélkülözhetlen tanulmányokban kellő ava­tottságot szereztek maguknak, e mellett a rajzolás­ban és női munkákban többen közzülök szép előme­netelt tettek, sőt az alakbeszéd utáni értelmezést annyira vitték, hogy közzülök néhányan egymással társalgást is vezettek, hogy pedig ezt a tanulók si­keresebben folytathassák, a tanárok mint buzgó ha­zafiak igyekeznek a más nemzetiségű szülők be­­egyezéseket megszerezve, őket a magyar nyelv meg­tanulására mindenek előtt bevezetni, így a 4-ik osz­tályt elvégzettek, az intézetből kilépve a társadalom­nak munkás, hasznos és rendet szerető egyéneivé válnak. Hogy pedig e siketnéma gyermekek ily szép készültség és műveltséggel a társas életnek által adathassanak, csakis az összes tanári kar fáradhat­­lan buzgalma s kitartása, úgy nemes bánásmódja teheti erre azokat képessé, a mai vizsgálat elegendő­leg tanúsítja, hogy ezen intézet valamennyi tanárai *) Örömmel olvastuk e sorokat, melyek meleg em­berszeretet, s az igazság iránti hűségről tanúskodnak. Ké­rünk is mindenkit, hogy alaptalan küldeményekkel ne ré­mítsük egymást, s így is elég a valódi baj. A szerk, az emberiség és a haza hálájára magukat minden­korra lekötelezték. A háló, társalgó és étteremben a rend, tiszta­ság, a ruházat s ellátás már több kívánni valót nem hagy, minek következése az, hogy valamennyien ép egészségnek örvendenek. E mellett rendelkezé­sükre áll a tornászat, s az ott lévő diszkertben a kertészetbe is bevezettetnek. A kormány képviselője által mai napon az előadottak valóságáról tökéletes meggyőződést sze­rezhetett magának, s büszke lehet ezen általa veze­tett intézetre, és szerencsés tapintattal járt el akkor, midőn a köztiszteletben levő Fekete Károly urat a múlt hóban ezen intézet igazgatójává nevezte ki, ismerve őt fáradhatlan munkásságánál, s mindenki irányában tanúsított lovagias viseleténél fogva, csak­is ő képes a tanárok között az intézet érdekében szívélyes egyetértést eszközölni s fenntartani, s ez­által a szenvedő emberiségnek a többiekkel hű szol­gálatot tenni. . B. J. Különfélék. Budapest, július 31. (József főherczeg) tegnap reggel Alcsuthról Budára érkezett, a segédtiszti irodában levő irományokat áttekintette, több honvéd tisztet fogadott és a Margitszigetre rándult át, hol kis tár­sasággal ebédelvén, az egész estét ott töltötte. A fő­herczeg ma reggel főhadsegédjének kíséretében is­mét visszatért Alcsuthra. A főherczegi család, a „L. Corr.“ hire szerint, augusztus hóban Ostendebe megy. (Károly Lajos főherczeg egy­bekelése Maria Theresia infáns­nővel) e hó 24-ikén történt meg. 22-ikén kez­dődtek az ünnepélyességek, mely napon a meghí­vott nagyszámú vendégek Heubachon a Löwenstein herczegi ház bi­tokán, gyűltek össze. A nagy dísz­­lakoma után a házasulandó pár visszavonult, a más­napra kitűzött gyónásra készülendő, 23-ikán d. e. 11 órakor a kastély kápolnájában ünnepélyes mise tar­tatott, melynek kezdetén a vőlegény és menyasszony meggyónván, a mise közben áldoztak.A mise végezté­vel Ketteler mainzi püspök megragadó beszé­det tartott a házasság szentségéről s az egyház vi­szonyáról az emberiséghez. Ennek végeztével az es­­ketési szertartás következett, mely alatt a hírneves regensburgi székesegyházi zenekar játszott. 1V2 óra­kor reggelizni gyűltek egybe a vendégek, s délután 4 órakor elutazott az új pár Brombachra Badenben, hol a herczegnő anyja lakik. Egy napi ott tartózko­dás után Ischlbe fognak rándulni, hogy ott a főher­czeg nejét atyjának bemutassa. (Az orosz czár egy pohár kö­szöntése.) Albrecht főherczeg tiszteletére, ki a múlt héten Varsóban volt az orosz czár látogatá­sára, f. hó 27 én diszebéd volt a Lazienki-palotában. Az orosz czár az osztrák és a német császárra és azok hadseregeire emelte poharát. A pohárköszön­tések nagy lelkesedéssel fogadtattak, és Albrecht főherczeg azokat azonnal megsürgönyözte a király­nak Bécsbe és azon ezredeknek,melyeknek parancs­nokuk a czár. Ezután az orosz czár a két felől mel­lette ülő Albrecht főherczeghez és gróf Berg hely­tartóhoz, mint két hadsereg tábornagyjaihoz fordul­va, értők mint a két szomszéd és barát hadsereg képviselőire ürite poharát. Albrecht főherczeg sürgönye a királyhoz igy szól: Az orosz csá­szár ő felsége e pillanatban poharát emelé Felséged és hadserege javára a legszivélyesebb kifejezések­ben, melyek lelkesedéssel fogadtattak. Albrecht fő­herczeg tábornagy.“ (A szabadságos és tartalékos katonáknak az őszi hadgyakor­latokra) való behívása tárgyában a m kir. hon­védelmi minisztérium körrendeletet intézett az ösz­­szes törvényhatóságokhoz, tegyenek jelentést, mely időpont volna az, mely az illető törvényhatóság gaz­­dászati viszonyaihoz képest legalkalmasabbnak mu­tatkoznék arra, hogy az alatt a tartalékos és szabad­­ságos katonák fegyvergyakorlati kötelezettségeik­nek eleget tehessenek. (Magyartalanság.) Egy akadémiai tudósunk írja nekünk a következő sorokat : Ha kel­tezéseknél rövidség okáért a hónapot is számmal je­­öljük, magyarban is, mint a nyugati nyelvekben, felül írjuk a nap számát, alul a hóét. Pedig ez hiba. A keltezésnél a felsőbb és alsóbb közti viszonya bir­tokos és birtokviszony és így a constructio is ugyan­az : elöl áll az év, utánna a hó, utolsó a nap. A fen­tebb említett jelölésnél is e szerint kellene eljárni. Legelöl írjuk az évszámot, a tört számlálójául — és pedig legczélszerűbben a könnyebb megkül­­bözte­­tés végett római jegyekkel — a hó számát, nevezőül pedig — arab jegyekkel — a nap számot. A holnapi nap jelölése tehát ez volna : 1873. VIII/1. (Fel Chinába!) Nemrég közzé tette a magyar kormány a hivatalos lapban, hogy a chinai hatóságok hajlandók európai fiatal embereket a chi­nai vámszolgálat megtanulása végett felfogadni. A feltételek nem épen kedvezőtlenek; az illetőknek legfeljebb 24 éveseknek szabad lenniök és az angol nyelvet kell birniok; fizetésük mindjárt eleinte 3000 frt, mely azonban fokozatosan 15—30000 ftra emel­­kedhetik. Az erre alkalmas egyének szerzése a Chi­­nában székelő európai consulokra bízatván, az osz­trák-magyar consul 1—1 fiatal­ember kijelölése iránt a magyar és az osztrák kormányt kér­te föl. Az erre nézve közzétett pályázat Ma­gyarországon meg­lepő eredményre vezetett, a híres »tengerre magyar!« nem gyújtott nálunk annyira, mint a felhívás a chinai szolgálatba való lépésre, mert eddig is nem kevesebb mint 24 egyén jelentkezett, kik készek hazájuktól megválni és a rizsevő és ópiumivó sinaiak országába menni. Vállalkozókban tehát nem volna hiány, s csak az a baj, hogy a pályázók a feltételekkel nem sokat gon­doltak, a­mennyiben sem a kor sem a nyelvismeret tekintetében kikötött igényeknek meg nem felelnek. A jelentkezettek azzal biztaták a kormányt, hogy habár nem is épen 24 évesek, képesek lesznek ők a szolgálat teljesítésére, az angol nyelvet pedig majd megtanulják. E jóakaró ígéretekre azonban a kor­mány természetesen nem hajthat, és így a 24 bátor férfiú közül alig­ha meglátja valamelyik Chinát. (A távirati közönséget­ figyel­meztetjük, hogy a sürgönyfeladási díjnak bélyegek­ben való lerovására vonatkozó új szabályrendeletet holnap, augusztus 1-jén lép életbe. Egyszersmind megemlítjük, hogy a távirda hivatal már holnap az úri utczai új posta- és távirda épületbe kezd átköltöz­­ködni, és hogy a sürgönyök hétfőig még az eddigi helyiségben, hétfőtől kezdve azonban már az uj épü­letben adandók fel. A postahivatal f. é. szeptember 1-jén költözik az uj épületbe. (Nemzeti lobogónk.) Az »Ellen­őrinek Zermattból (Svájcz) távirják f. hó 30-áról. Ee ce moment Maurice Déchy de votre ville place le drapeau national sur le sommet du mont Cervin. — Seller. (Déchy Mór az önök városából e pillanat­ban tűzi ki a nemzeti zászlót a Cervin hegy ormára. — Seller.) (Nagy tűzvés­z­ volt f.hó 26-án nyitrame­­gyei Negyeden, melynek a község nagy része áldo­zatul esett. A nagy szél miatt a tűz oly rohamosan terjedt, hogy mentésre gondolni nem lehetett, lovak és más házi állatok vesztek oda. 117 család maradt fedél és élelem nélkül. (Természeti tünemény.) A

Next