Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-01 / 176. szám
teázásba vehetnek , abból áll , hogy alaptőkéjüket utólagos befizetések által szaporítsák. Örömmvel constatálhatjuk is, hogy számos fölterjesztés érkezik a kereskedelmi minisztériumhoz, melyben az alaptőke ily szaporítására engedélyt kérnek, és a kormány a legnagyobb készséggel helybenhagyja e kérelmeket A részvénytőkének az illető társulatoknál elhelyezett idegen pénzekhez arányosított eltűnő csekélysége nagyon meglazította a részvényesek érdekeltségét az intézet szilárd kezelése iránt. Skóciában, Angliában, Svájcban és Németországban a társulati tőke bizvást csekélyebb százalékát képezheti s képezi is az idegen pénzeknek, mint amennyit nálunk a kezelés szilárdsága érdekében megkövetelnünk kell. Valljuk meg őszintén, hogy a függőség állapotából minden közvetítés nélkül sokkal hirtelenebben estünk a hitelgazdaság kísértetei közé, hogy nem a kereskedelmi és pénzüzlet tisztasága s soliditása mindazon körökben rögtön meghonosulhatott volna, amelyekbe a speculatió s nagyobb mérvű hitelműveletek egyhamar elhatottak. De a mostani válság iskolájából edzett épségben fog a magyar üzleti világ, kihányva a selejtes elemeket, ismét a kereskedelmi vállalkozás küzdterére lépni. A tisztátalan kezeket a nyilvánosság már is ismeri, s a jövő érdekében elengedhetlen, hogy a könnyelmű s rószhiszemű kezelők meg legyenek bélyegezve, de másrészt megütközéssel kell szemlélnünk, hogy szigorú birákul, cenzorokul vetik fel magukat vizsgálat és liquidatió alkalmával olyanok, akik, miként a csatatér „hyenái" az elhullottakat dúlják és fosztogatják. Őrködjünk a fölött, hogy ott, ahol már minden egyéb elvész, legalább a becsületesek becsülete megmaradjon és hogy azok, kik pellengérre valók, bírói székre ne kapaszkodjanak. A rozsda ügyében összehívott értekezlet II. ülése. Július 31. Az értekezlet ma d. e. 10 órakor Major Pál elnöklete alatt tartott ülésében megállapította a kitűzött kérdésekre adandó feleleteket. E feleletek igy hangzanak: 1) Melyek a rozsda keletkezésének főbb okai ? Mint a tudományos vizsgálatok utján kipuhatoltatott, s az értekezletben jelen volt szakférfiak nyilatkozata által megerősittetett, — a rozsda a Puccinia nevű élősdi növény, egy gombafaj spóráinak tulajdonítandó, melyek gabona növényféléink zöld részeit, a légáramlat közvetítésével megszállván, azokat részint folytonos szaporodásuk, részint növekedésükhöz szükséges tápnedvek fogyasztása által gyengítik s ez által nemcsak a gabona növény meglepett zöld részeit, a. m. szár, levél és kalászt, hanem közvetve a zöld részekből táplálkozó szem kifejlődését is gátolják. Ez a rozsda betegség már régidő óta ismeretes és kisebb-nagyobb mértékben minden évben észlelhető volt, nemcsak a gabonaféléken, hanem a közönséges réti füvek és számos egyéb növényeken. Azonban az utolsó években, főleg a jelen évben, ezen rozsda a gabonában olyan nagy mérvben lépett fel, hogy mezei gazdaságunk igen nagy károkat szenvedettA rozsda ezen nagyobb mérvű fellépésének okai főleg a rozsda gomba fejlődésének felette kedvező, nedves, hűvös és ködös időjárásban keresendők, mely időjárás az utóbbi 3 év jellemző vonása volt. A jelen évben ezen tényezőhöz a rendkívül lanyha tél járult, mely lehetővé tette, hogy a múlt nyáron létezett gombacskák nem mint az rendesen történik, elhaltak, hanem már őszkor a vetésekben mutatkoztak, tovább fejlődtek és szaporodtak. A rozsda főbb okaihoz kell számítani azon növényeket,melyeken a puccinia teljes fejlődési köréhez szükséges átmeneti korszakát éli, s melyek az eddigi tudományos vizsgálatok szerint a különböző puccinia fajokra nézve a következők: a puccinia graminisre nézve a borbolya ; a p. straminisra nézve az asperi fóliák ; a p. coronatára nézve a rhamumfélék. 2) Lehető-e országos fellépését akadályozni ? Az értekezlet a rozsda keletkezésének fennt étősorolt okait szem előtt tartván, ezen kérdésre nemmel felel. A harmadik és negyedik kérdés felett, melyek igy hangzanak: „Lehető-e pusztításának korlátozása, s melyek azon óvszerek, melyek ez irányban használandók/ és »Hiszi-e az értekezlet, hogy a rozsda pusztító hatása, a józan alapokra fektetett gazdasági kezelés, a gabnatermelés és állattenyésztés közt megállapítandó helyes arány, a vetésváltás alapigazságainak szemmel tartása, a talaj gondos megmivelése, tisztán tartása, a földnek a talajvizektől való mentesítése által korlátozható?« Hosszabb vita fejlődött ki, melyben Thaly Zsigmond, Thaisz Gyula , Érkövy Adolf s Kenessey Kálmán vettek részt, újabb óvszereket hozván javaslatba, illetőleg kiegészítvén tegnapi nyilatkozataikat. E felszólalásoknak megfelelőleg az értekezlet a következő határozatban állapodott meg. „Az értekezlet a magyar országos gazdasági egyesület földművelési szakosztályának a rozsda tárgyában nyilvánított azon véleményéhez járul, hogy a gabona és hústermelés közti helyes arány megközelítése a vetésváltás elveinek szemmel tartása, a talaj jó erőben tartása és okszerű mélyművelése, a sorvetés alkalmazása, a sorközök megmunkálása, vagy megfogsolása, jó mag választása, ezáltal erőteljes növények termelése, viszont a vetések túl buja tenyésztésének korlátozása, a földnek gyomoktól tisztántartása, a talajvizeknek levezetése, mind oly tényezők, melyek a rozsdabetegség pusztítását korlátolhatják. Az értekezletben javaslatok merültek fel az iránt, hogy a gabonarozsda fejlesztő medium növények, a. m. a borbolya, asperifoliák, rhamnusokkiirtassanak, azonban miután ily intézkedésnek csak akkor lehet sikere, ha az nem csak egyes vidékeken, hanem az egész országban, sőt nemzetközileg eszközöltetik, mi majd legyőzhetlen nehézségekkel lenne összekötve; az értekezlet ezen javaslatot mindazonáltal a kormány figyelmébe ajánlja. Figyelemre méltónak találja azon több tapasztalt gazda részéről tett javaslatot, mely szerint a rozsdának egy egy birtokon való elterjedését és pusztítását az ellepett turbuja zöld vetésnek lelegeltetésével lehetne akadályozni. Az 5-ik és 6-ik kérdésre nézve, melyek így hangzanak : »Véli-e az értekezlet, hogy kitűnő búzánk az újabb időkben elterjedt búzatemelés, a termelési erőltetés, a vetésváltás józan elveinek figyelembe nem vétele folytán nemes tulajdonaiban károsodást szenvedett . Hiszi-e ennek folytán az értekezlet, hogy búzánk az újabb időkben mind sűrűbben mutatkozó rozsda és üszögbetegség iránt fogékonyabbá tön ? S ha igen , gondolja e az értekezlet, hogy a vetőmagváltoztatás befolyást gyakorolna a növénytenyélet erősbítésére, képesíttetvén ekként gazdasági növényeket arra, hogy a betegségeknek ellent állhassanak ?“ és : »Mily mértékben tanácsolja az értekezlet a vetőmag változtatást, avagy csak az ország határai korlátain belül eszközlendő-e az, vagy e tekinteben a külföldi búzával is tanácsos lesz kísérleteket tenni ? Hajnik János előterjeszti tapasztalatait, melyeket körutazásában az ország külömböző részeiben az ausztráliai és Victoria búzát illetőleg szerzett s egyszersmind bemutatá e búzafajokat. Salamon László az ausztráliai búza ellen nyilatkozik. Végre hosszas vitatkozás után a következő határozat hozatott: »Az értekezlet nincs azon helyzetben, hogy a kérdés első részére, t. i. hogy bazánk átalában jó tulajdonaiban csökkent-e, vagy nem határozott választ adhasson, mindazonáltal ugyancsak az országos gazdasági egyesület fent érintett véleményével egyezőleg a magváltoztatást itt, mint általában a gazdaságvezetésben ajánlatosnak tartja, s pedig úgy kel, mint külföldi maggal és miután számos adatból tudomást nyert az iránt, hogy az úgynevezett Ausztráliából származó adelaide búza a rozsda káros befolyásának sikeresen ellenállott, mit az értekezlet részint a növény erőteljesebb szervezetének, részint a hazai fajtáktól elütő fejlődési korszakainak vél tulajdoníthatni, mely utóbbi körülmény folytán a rozsdabetegség fellépésekor ezen buzafajta a gomba felvételére kevésbbé fogékony; tovább miután az auszt búza Magyarországon több évig való termelése után eredeti jó tulajdonát megtartóta, továbbá, miután lisztje az eddig tett kísérletek, nevezetesen a pesti hengermalom igazgatóságának nyi- latkozata szerint teljesen jó minőségű, az értekezlet kívánatosnak nyilvánítja, hogy ezen búzafajtával az ország minél több vidékén lehetőleg minden megyében termelési kísérletek léteznének, s az értekezleti tagokat felkéri, hogy ez irányban a maguk részéről is buzdítólag hatni szíveskedjenek. Mint olyan búzafajták, melyek a rozsdának sikeresebben ellenállának, a Victoria búza és a járó buzafajták is emlittettek s a kormány felkéretni határoztatik, hogy ezen fajtákkal beható kísérleteket tegyen s főleg az idegen fajokkal őrlési és sütési kísérletek is tétessenek. A 7-dik kérdésre nézve, mely igy hangzik: „Alkalmasnak tartja-e az értekezlet a rozsda által megsanyart magot vetőmagnak:« az értekezlet Kanitz, Sissovits, Erkövy, Kenessey és Roditzky felvilágosításai nyomán a következő határozatban állapodott meg : „A tudományos vizsgálatok nyomán állíthatni, hogy a rozsdás búza után nyert mag, ha azon rozsda-csirmagvak (spórák) léteznek, a rozsda tovább örökítésére nem szolgál, mi ki nem zárja azon valószínűséget, hogy az ily rendesen tökéletlen magból a rozsdára, mint átalában minden betegségre, fogékonyabb növények keletkeznek, mely lehetőség egyúttal oda utal, hogy ha szükségből rozsdás búza után nyert magot kell elvetni, az rostálás által lehetőleg javíttassák. “ A 8 ik és 9-ik kérdések így hangzanak: „A külföldről importált búzafajokra nézve mi tapasztalása van az értekezletnek? Tapasztalta-e, hogy azok között vannak olyanok, melyek viszonyaink közt haszonnal termelhetők s terjesztendők lennének . Mi tapasztalása van az értekezletnek az itt termelt külföldi búzafajok kereskedelem-képességéről s lisztjük értékéről ?« és: »Van-e tapasztaása az értekezletnek arra nézve, hogy a külföldről lehozott vetőmag az itteni föld és égalj viszonyok lefolyása következtében módosulást szenved, különösen, hogy a külföldi búza hazai búzánk kül és belsajátságait kisebb nagyobb mértékben időjártával elsajátítja?“ E kérdésekre az értekezlet határozata a következő : „A 8-ik kérdésre adandó feleletet a megelőző 5. és 6-ik kérdésekre történt megállapodások tartalmazzák ; a 9-ik kérdésre igenlőleg válaszol az értekezlet; a tárgyat azonban további vizsgálat végett a tudomány szaktég fiainak figyelmébe ajánlja. Máday Izidor indítványára azon irány és azon elvek megállapíttatni határoztattak, melyek a további vizsgálódásokban és kutatásokban szabályul szolgáljanak, hogy így a kellő egyformaság eléressék. Kenessey Kálmán javaslata alapján végül elhatároztatott, hogy a hazai gazdaközönség, különösen pedig a gazdasági egyesületek felhivassanak, hogy a magyar búza fajt, az angol úgynevezett pedigree búzák előállításánál , a 1 1 e t által folytatott eljárás követése által nemesíteni törekedjenek. Ezzel az értekezlet tanácskozásait befejezte. Thaly Zsigmond és Erkövy Adolf indítványa folytán jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztériumnak, hogy ezen az egész gazdaközönséget s az ország vagyonosságát érdeklő kérdést megoldani törekedett. Major Pál a következő beszéddel zárta be az értekezletet : A földmivelési miniszter excellentiája részéről hálás elismerést és köszönetet mondok önöknek azon készségért, melylyel ezen értekezleten megjelenni méltóztattak, s azon hazafias buzgalomért, melylyel a tanácskozást szakavatottan eredményhez juttatni siettettek. Feladatunk, 1. értekezlet! alig lehetett, néhány rövid óra alatt egyet, mint a fennforgó tárgyban egyrészről a tudománynak észleleteit, másrészről a gyakorlat tapasztalatait habár csak néhány adattal is gazdagítani. Nem lehetett czélunk, hogy azon természeti csapást, mely hazánkat jelnleg érte, jövőre elhárítsuk, hanem igenis célunk volt az, hogy megragadva a tudománynak és gyakorlatnak minden kínálkozó fegyverét, ezen csapásoknak súlyát, amennyire az emberi erőtől telik, mérsékeljük. Ez utóbbi feladatunknak lehetőleg megfeleltünk, és ha a gazda közönséget csak arra volt alkalmunk figyelmeztetni, hogy a gazdaság észszerű vitele megkívánja különösen az az iránti gondoskodást, hogy a földtől ne csak vegyünk tápszereket, hanem vissza is adjuk azokat, mégpedig, amint kell, kamatostul ; ha arról volt alkalmunk meggyőzni, hogy hazai, éspedig, mint itt alaposan hangsúlyozva jön, világhírű búzánk előnyeinek fenntartására és fejlesztésére,mindent el kell követnünk; már akkor azon rövid érák, melyeket itt töltöttünk, nem mondhatók elvesztetteknek. S midőn ismételve a miniszter úr nevében elismerést és köszönetet mondok önöknek, t. uraim, engedjék meg, hogy felkérjem egyszersmind arra is, hogy valamint a jelen esetben a minisztériumnak a haza javára irányzott szándékait és törekvéseit támogatni szívesek voltak, úgy legyenek a vidéken is a minisztérium abbeli törekvéseinek nemes szószóló és támogatói. Ajánlom az ügyet, melynek érdekében tanácskoztunk, ismételve hazafias buzgalmukba. Lelkes éljenzés követte e szavakat, mire az értekezlet tagjai fél 2 órakor eloszlottak. BELFÖLD Kula julius 28. (Alaptalan rémhírek cáfolata.) A „Pester Loyd” júl. 26-áról szóló számában a napi újdonságok közt pár szóval említve van a nálunk és a szomszéd Cservenkán dühöngő cholerajárvány. Mint rendesen minden nagyobb sensatiót keltő eseménynél történni szokott: a cholerával is túlozna az emberek , a valóságot sokszorosító üvegen nézik, nem gondolva meg, hogy ez által a mellett, hogy az igazságot arczul ütik, még ártanak is. A „Pester Lloyd« is túloz. Ujdonsági rovatában a napi halálozások számát 25—30 ra teszik; azt mondja, hogy vagyonosaink megszöktek, az üzletek nálunk bezárvák s az egész város szomorú külsőt mutat. Tekintve, hogy mezővárosunk értelmi közönségének egy nagy része s a vagyonosok csakugyan jobb hazába szálltak, részint, hogy a fürdői idény kellemeit élveznék, részint, hogy a bécsi nemzetközi kiállítást megtekintsék, vagy talán mert kissé tartottak is a cholerától: elgondolhatjuk, menynyire leverőleg hathat reájok, ha olvassák az ily »Pester Lloyd «-féle hirt s mennyire aggódhatnak, hogy a miután már egy hónapon át távol vannak, még mindég nincs reményök arra, hogy nyugodtan visszatérhessenek. Én emberbaráti tisztet vélek teljesíthetni, midőn a szállongó, sokszr a boszankodásig túlzott híreket saját értékekre szállítom le s a helyzetet, úgy amint van, igazán és híven festem le: nem a kósza beszéd, hanem anyakönyvi és orvosi kimutatások nyomán. A cholera nálunk június 23-án kezdődött. Kezdetben csak itt-ott fordultak elő esetek, a magyar és németek közül naponkint egy-kettő, és egész július 12-éig e szám nem volt túlhaladva. A szerbeknél ugyanekkor nagyobb mérvben dühöngött, ott naponkint az említett határnapig 4—8 esett áldozatul. E nap óta azonban a dolog változott. A szerbektől a baj a magyar és németekhez csapott át, és pedig a legroszabb időben. Beköszöntött ugyanis az aratás izzasztó saison-ja; magyarjaink s németjeink, mint az itteni legerősebb földbirtokosok, nekiestek a mezei munkának, s a nap lesújtó heve alatt végezve azt, testök egész nap folytonos izzadságban volt, mire aztán a nappal is többször, de főleg estre lengedező hűvös szál természetesen csak gyilkolólag hathatott. Voltak betegeink, kik bajukat egyenesen ennek tulajdoniták, így történt, hogy az alsó néposztályból egy hónap folyama alatt, azaz június 23-tól jul. 22-ig bezárólag cholerába esett az orvosok szerint 473. Ezekből meghalt 195, felgyógyult 221, további ápolás alatt maradt 57. Igaz ugyan, hogy e szám is elég egy körülbelül 7650 lelket számláló mezővárosra, mert ha abból hónaponkint 2 és 12 százalék elhal, egy év alatt a lakosság létszáma könnyen Vá-ra eshetik le , csakhogy mégsem annyi ez, mennyit a »Pester Llyod« újdondásza rosz értesülés után szélnek eresztett. Az ő számítása szerint egy hónapon át körülbelől 900-nak kellett volna elhalni, ami a lakosság 11 százalékát teszi; és ha, amitől Isten óvjon, egy éven át tartana folyvást ily mérvben a baj, még háromezer gyermeknek kellene születni, hogy a cholera Molochjának az egy évre kimért áldozatot városunk megadhassa. Van cholera igen , és fájdalom elég nagy áldozatot kíván naponkint. De ne tegyük a dolgot még nagyobbá mint van. Július 12 ike óta, amikor igazán dühöngni kezdett, volt oly nap, amikor 19-et temettünk és a szerbek is kettőt, összesen tehát 21-et. Csakhogy ez maximum volt, és eddig még nem ismétlődött. Az előttem levő anyakönyvi kimutatás szerint jul. 12-étől a mai napig, azaz júl. 28 áig bezárólag az áldozatszámok ekként következnek: 7. 11. 6. 6. 14. 5. 18. 7. 13. 19. 9. 12. 7. 10. 17. 12. 10. Megjegyzendő hogy ezekhez majdnem naponkint 1 —3 szerb is járult. Izrael csak négy áldozatot adott. Ezzel elmondtam a valódi tényállást. Most még csak azt adom hozzá, hogy üzletjeink igen is zárvák, mert kereskedőink jónak találták itt hagyni bennünket s ezáltal a lakosságot is még inkább megrémíteni. így nem csoda, ha a város szomorú külsőt mutat mert valóban, ha az ember ebéd után beteghez hivatik, csak elvétve itt-ott pillant meg az utczákon egy fütyürésző csizmadia-inasz, kit mestere valamelyik szatócshoz faszegekért, vagy beteg felesége számára czitromőrt küldött, de a ki kénytelen az egész várost előbb befutni, míg a kívánt czikkeket beszerezheti. Jönnének csak vissza t. uraink — mindjárt olyan víg külsőt adnának városunknak, mint volt azelőtt. Nem resz itt a lóg, mi legalább, kik azt naponként szivjuk, s azok is, kik már vándorutjakból visszatértek, úgy tapasztaljuk, hogy az egészség most is csak azon feltételekhez van kötve, melyekhez jobb időkben. Ha józanul, mérsékelten élünk , ha magunkat a meghűlés ellen kellőleg óvjuk, nem lesz bajunk, míg a vigyázatlanság máskor is bajt szokott okozni. Elég ecclatans bizonyítékul szolgál erre azon körülmény, hogy mindez ideig csaknem kizárólag az alsó földműves osztály volt az, melyből a görcsös kaszás az ő áldozatait szedegető. A mezei munka reá nézve u. i. most elodázhatlan, nem akarva is dolgozni kell; dolgoznia egész a megerőltetésig s nem gondol magával még akkor sem, midőn a járvány mételye már-már életerején rágódik. Úgy látszik, beleéli már magát egészen e gyászos viszonyokba s miután látja, hogy a felsőbbség által a járvány ellen tett intézkedések az illetékes közegek által mily csiga-gyorsasággal foganatosíttatnak, szokás nyugodtsággal veti magát ágyra s késziti előre tagjait azon operatióra, melyet a halál kék zöld frakkos cholera-Szolgái lesznek rajta közelebb megkisérlendők. Azonban lehetetlen itt, legalább pár szóban meg nem emlékeznem. községorvosunk dr. Thoman Jakab úrról, ki a járvány kezdetétől mintegy négy héten át csaknem egyedül kezelte betegeinket. Nem kimért időt, nem semmi fáradságot, hogy a szenvedő emberiségnek meghozza az első segélyt, mely e betegségnél főleg annyira szükséges. A ki látta e terhetlen, a természettől oly igénytelen termettel megáldott emberkét, mint rángatták őt s vitték egész napon, és egész éjen át a város különféle részeibe, nem engedve neki annyi időt sem, hogy nyugodtan pihenje ki napi fáradalmait s költhesse el ebédjét, az valóban indíttatva fogja érezni magát egy elterjedt tekintélyes napilap hasábjain szavazni neki kitűnő elismerést s rebegni hálát és forró köszönetet a nemest önfeláldozásért. Ennyit az igazság érdekében és szives tájékozásul azon tisztelt mieinknek, kik most távol tőlünk aggódva gondolnak reánk és talán sajnálkoznak fölöttünk. Ne higgjenek az üres légből kapott mendemondáknak, mintha itt minden a kétségbeesés felső fokára jutott volna, mintha — miként mondogatják — innét már a papság is megszökött s a gyógyszerész urak elhaltak volna; a halottak pedig vasfogóval vonszoltatnának ki fekhelyeikből eltakarítás végett, stb. stb. Ezekből egy szó sem igaz. Mi még mindég itt vagyunk, s nem is gondoltunk a távozásra; csak a munka alatt görnyedünk kissé; élünk még s reméljük, eljő nemsokára az idő, midőn távoli szeretteinket dobogó szívvel örömkönnyek közt fogadjuk ismét kebleinkre, s a viszontlátás boldogító érvei közt regéljük el nekik azon aneedotákat, melyek a cholera hatása alatt nálunk szülemlettek. A káplán *) Szepes-Olaszi, julius 27. (A tanító gyűlés.) E hó 21-ére volt a szepesi tanítóegylet közgyűlésének határideje kitűzve, mely gyűlés ez alkalommal Szepes-Olaszi városában lett volna tartandó. Élénk mozgalom keletkezett itt minden oldalról, hogy a Szepesség nevelői szíves fogadtatásban részesüljenek, s szellemi élvezeteket is találjanak körünkben. Ezen készülődések közepette meglepetéssel értesülünk a kerületi hatóság rendeletéről, mely szerint a nevezett gyűlést a cholera kiterjedésének meggátlása miatt betiltja. Úgy látszik, hogy a hatóságot e betiltásnál a szigorú kormányrendeletekkel szemben inkább a felelősség előtti félelem, mintsem maga a járvány fellépése s kiterjedése vezette, mert tudomásom szerint a Szepességen a járvány átalában csak szórványosan fordul elő s városunkban — egy-két — a munkások által becsempészett esetet leszámítva,hire sincs a cholerának. Sajátságos mindenesetre az, hogy a betiltás ismét csak a tanítóságot sújtja, mert vásárok, bucsujárások, a hatósági betiltások daczára, minden akadály nélkül tartatnak. Kiváncsiak vagyunk, várjon a kerületi gyűlés aug. 6-án Késmárkon meg fog e tartatni. xy. S z o m 0 1y a, jul. 24. (Egy derék orvos.) Szomorú körülményeink között, midőn t. i. a cholera járvány iszonyú pusztításokat tesz hazánk majd minden vidékén, mindnyájunknak kötelessége talpra állani ezen közös ellenség ellen. De hogy talán azzel vassal pusztítjuk a járványt, vagy az isteni gondviselés ellen zúgolódjunk, hogy ily csapást bocsátott a szegény hazánkra ? Korántsem ! Sőt erkölcsileg hatnunk kell a népre, hogy benne Isten iránti bizodalmat és vallási érzelmeket felébreszszük. Hogy ily a vallásból merített gyógysegély jótékonyan hat a majd kétségbe ejtett népünkre, tapasztalásomból merem állítani. De ezen morális segélyen kívül forduljunk az orvoshoz, s legyünk hálával és elismeréssel a tudomány férfiai iránt, kik önfeláldozással teljesítik dicső hivatásukat. Szomolya borsodmegyei községben, hol 150 lélek lakik, julius 6-tól fogva nagy mértékben dühöng a cholera. Eddig a lakosság 7/e része szenvedett benne, és mindamellett aránylag kevesen haltak meg. Ez minden esetre örvendetes jelenség, ha szem előtt tartjuk más vidékeket, ahol úgyszólván minden 3—4 cholerába esett ember meghalt, nálunk alig minden 20 — 25-ik. Sőt akik azonnal, amint roszszul érzik magukat, orvosságot kérnek, és azt pontosan használják — egy sem halt meg. Ezen örvendetes eredményt Isten után leginkább köszönhetjük Keszler József, borsodmegyei mezőkövesdi járási orvos úrnak, ki, ámbár keze alatt számos cholerában szenvedő családok, községek, egyes emberek vannak, és igy idejének minden percze éjjel úgy mint nappal szerfelett igénybe vétetik, mégsem mulasztotta el községünket, rendesen meglátogatni, és számos betegeinket nagy forróság daczára sorban megvizsgálni és ami legfőbb, oly czélszerű rendszabályokat kiadott, és oly gyógyszereket rendelt, melyek ha lelkiismeretesen kezeltetnek, és a betegek által pontosan használtatnak, biztos, általunk ma tapasztalt jó sikert eredményeznek. Az orvosságon kívül igen dicséretre méltók azon év és rendszabályok, melyeket a járvány elkerülése tekintetéből hozott a fennevezett derék orvos úr. — Ezeknek főpontjai: őrizkedni a meghűléstől, éjjeli kint hálástól, virrasztástól, nagy erőmegfeszítéstől gyomor megterheltetéstől, romlott levegőtől — érzéki ingerültségtől, a sok viz ivásától, mindenféle kicsapongástól, stb. Szintén dicséretre méltók azon eljárási szabályok, melyet a felnevezett orvos úr minden községben alapított. Mindenütt t. i. alakíttatott cholera bizottság, mely elnökből, ápolási felügyelőből és a lakosság arányához képes több tagból áll, kik mindnyájan tartoznak az általa kiszabott teendőket elvégezni. Mindezeket azon czélból közlöm, hogy útmutatásul szolgáljanak azoknak, kik kénytelen lesznek azokat igénybe venni. Továbbá azért is közlöm ezeket, hogy a magam és híveim nevében némikép nyilvános hálámat kifejezzem a fenn czímzett derék orvos iránt. Korének József, Szomolyi plébános. Vácz, julius 29. (A siketnémák vizsgálata.) A váczi siketnéma intézet országossá alakittattatván által, az ott felvett mindkét nembeli gyermekek mennyiben mint a szorgalmas, művelt és hasznos tagjai adatnak át a társadalomnak, a kormány képviselete alatt mai napon magyar és német nyelven megtartott vizsgálat elegendőleg igazolja. Van ez intézetben jelenleg 52 fi- és 27 leánygyermek; az eddigi két s ujjmutatások általi tanítás ezúttal mellőztetvén folyó évben porosz rendszer után ajak beszéd utánzása vétetvén alkalmazásba, az sikeresen használtatott annyira, hogy a gyermekek közzül sokan folyékonyan, érthetőleg, s következetesen feleltek meg az ajakbeszéd móddal adott kérdésekre. Mindenekelőtt a vallástanból ajakkal adott kérdésekre jól feleltek, sőt a bibliai történetekből hasonlóan, a természetrajzból is számtalan kép mutattatott fel előttük, mind amannak történetét, mind pedig ezek valóságát s hasznosságát jól felfogva adták elő. A magyar és német nyelvtan, számolás és írásban, 4 osztályon át vezetett hasznos, úgy a közéletben nélkülözhetlen tanulmányokban kellő avatottságot szereztek maguknak, e mellett a rajzolásban és női munkákban többen közzülök szép előmenetelt tettek, sőt az alakbeszéd utáni értelmezést annyira vitték, hogy közzülök néhányan egymással társalgást is vezettek, hogy pedig ezt a tanulók sikeresebben folytathassák, a tanárok mint buzgó hazafiak igyekeznek a más nemzetiségű szülők beegyezéseket megszerezve, őket a magyar nyelv megtanulására mindenek előtt bevezetni, így a 4-ik osztályt elvégzettek, az intézetből kilépve a társadalomnak munkás, hasznos és rendet szerető egyéneivé válnak. Hogy pedig e siketnéma gyermekek ily szép készültség és műveltséggel a társas életnek által adathassanak, csakis az összes tanári kar fáradhatlan buzgalma s kitartása, úgy nemes bánásmódja teheti erre azokat képessé, a mai vizsgálat elegendőleg tanúsítja, hogy ezen intézet valamennyi tanárai *) Örömmel olvastuk e sorokat, melyek meleg emberszeretet, s az igazság iránti hűségről tanúskodnak. Kérünk is mindenkit, hogy alaptalan küldeményekkel ne rémítsük egymást, s így is elég a valódi baj. A szerk, az emberiség és a haza hálájára magukat mindenkorra lekötelezték. A háló, társalgó és étteremben a rend, tisztaság, a ruházat s ellátás már több kívánni valót nem hagy, minek következése az, hogy valamennyien ép egészségnek örvendenek. E mellett rendelkezésükre áll a tornászat, s az ott lévő diszkertben a kertészetbe is bevezettetnek. A kormány képviselője által mai napon az előadottak valóságáról tökéletes meggyőződést szerezhetett magának, s büszke lehet ezen általa vezetett intézetre, és szerencsés tapintattal járt el akkor, midőn a köztiszteletben levő Fekete Károly urat a múlt hóban ezen intézet igazgatójává nevezte ki, ismerve őt fáradhatlan munkásságánál, s mindenki irányában tanúsított lovagias viseleténél fogva, csakis ő képes a tanárok között az intézet érdekében szívélyes egyetértést eszközölni s fenntartani, s ezáltal a szenvedő emberiségnek a többiekkel hű szolgálatot tenni. . B. J. Különfélék. Budapest, július 31. (József főherczeg) tegnap reggel Alcsuthról Budára érkezett, a segédtiszti irodában levő irományokat áttekintette, több honvéd tisztet fogadott és a Margitszigetre rándult át, hol kis társasággal ebédelvén, az egész estét ott töltötte. A főherczeg ma reggel főhadsegédjének kíséretében ismét visszatért Alcsuthra. A főherczegi család, a „L. Corr.“ hire szerint, augusztus hóban Ostendebe megy. (Károly Lajos főherczeg egybekelése Maria Theresia infánsnővel) e hó 24-ikén történt meg. 22-ikén kezdődtek az ünnepélyességek, mely napon a meghívott nagyszámú vendégek Heubachon a Löwenstein herczegi ház bitokán, gyűltek össze. A nagy díszlakoma után a házasulandó pár visszavonult, a másnapra kitűzött gyónásra készülendő, 23-ikán d. e. 11 órakor a kastély kápolnájában ünnepélyes mise tartatott, melynek kezdetén a vőlegény és menyasszony meggyónván, a mise közben áldoztak.A mise végeztével Ketteler mainzi püspök megragadó beszédet tartott a házasság szentségéről s az egyház viszonyáról az emberiséghez. Ennek végeztével az esketési szertartás következett, mely alatt a hírneves regensburgi székesegyházi zenekar játszott. 1V2 órakor reggelizni gyűltek egybe a vendégek, s délután 4 órakor elutazott az új pár Brombachra Badenben, hol a herczegnő anyja lakik. Egy napi ott tartózkodás után Ischlbe fognak rándulni, hogy ott a főherczeg nejét atyjának bemutassa. (Az orosz czár egy pohár köszöntése.) Albrecht főherczeg tiszteletére, ki a múlt héten Varsóban volt az orosz czár látogatására, f. hó 27 én diszebéd volt a Lazienki-palotában. Az orosz czár az osztrák és a német császárra és azok hadseregeire emelte poharát. A pohárköszöntések nagy lelkesedéssel fogadtattak, és Albrecht főherczeg azokat azonnal megsürgönyözte a királynak Bécsbe és azon ezredeknek,melyeknek parancsnokuk a czár. Ezután az orosz czár a két felől mellette ülő Albrecht főherczeghez és gróf Berg helytartóhoz, mint két hadsereg tábornagyjaihoz fordulva, értők mint a két szomszéd és barát hadsereg képviselőire ürite poharát. Albrecht főherczeg sürgönye a királyhoz igy szól: Az orosz császár ő felsége e pillanatban poharát emelé Felséged és hadserege javára a legszivélyesebb kifejezésekben, melyek lelkesedéssel fogadtattak. Albrecht főherczeg tábornagy.“ (A szabadságos és tartalékos katonáknak az őszi hadgyakorlatokra) való behívása tárgyában a m kir. honvédelmi minisztérium körrendeletet intézett az öszszes törvényhatóságokhoz, tegyenek jelentést, mely időpont volna az, mely az illető törvényhatóság gazdászati viszonyaihoz képest legalkalmasabbnak mutatkoznék arra, hogy az alatt a tartalékos és szabadságos katonák fegyvergyakorlati kötelezettségeiknek eleget tehessenek. (Magyartalanság.) Egy akadémiai tudósunk írja nekünk a következő sorokat : Ha keltezéseknél rövidség okáért a hónapot is számmal jeöljük, magyarban is, mint a nyugati nyelvekben, felül írjuk a nap számát, alul a hóét. Pedig ez hiba. A keltezésnél a felsőbb és alsóbb közti viszonya birtokos és birtokviszony és így a constructio is ugyanaz : elöl áll az év, utánna a hó, utolsó a nap. A fentebb említett jelölésnél is e szerint kellene eljárni. Legelöl írjuk az évszámot, a tört számlálójául — és pedig legczélszerűbben a könnyebb megkülböztetés végett római jegyekkel — a hó számát, nevezőül pedig — arab jegyekkel — a nap számot. A holnapi nap jelölése tehát ez volna : 1873. VIII/1. (Fel Chinába!) Nemrég közzé tette a magyar kormány a hivatalos lapban, hogy a chinai hatóságok hajlandók európai fiatal embereket a chinai vámszolgálat megtanulása végett felfogadni. A feltételek nem épen kedvezőtlenek; az illetőknek legfeljebb 24 éveseknek szabad lenniök és az angol nyelvet kell birniok; fizetésük mindjárt eleinte 3000 frt, mely azonban fokozatosan 15—30000 ftra emelkedhetik. Az erre alkalmas egyének szerzése a Chinában székelő európai consulokra bízatván, az osztrák-magyar consul 1—1 fiatalember kijelölése iránt a magyar és az osztrák kormányt kérte föl. Az erre nézve közzétett pályázat Magyarországon meglepő eredményre vezetett, a híres »tengerre magyar!« nem gyújtott nálunk annyira, mint a felhívás a chinai szolgálatba való lépésre, mert eddig is nem kevesebb mint 24 egyén jelentkezett, kik készek hazájuktól megválni és a rizsevő és ópiumivó sinaiak országába menni. Vállalkozókban tehát nem volna hiány, s csak az a baj, hogy a pályázók a feltételekkel nem sokat gondoltak, amennyiben sem a kor sem a nyelvismeret tekintetében kikötött igényeknek meg nem felelnek. A jelentkezettek azzal biztaták a kormányt, hogy habár nem is épen 24 évesek, képesek lesznek ők a szolgálat teljesítésére, az angol nyelvet pedig majd megtanulják. E jóakaró ígéretekre azonban a kormány természetesen nem hajthat, és így a 24 bátor férfiú közül aligha meglátja valamelyik Chinát. (A távirati közönséget figyelmeztetjük, hogy a sürgönyfeladási díjnak bélyegekben való lerovására vonatkozó új szabályrendeletet holnap, augusztus 1-jén lép életbe. Egyszersmind megemlítjük, hogy a távirda hivatal már holnap az úri utczai új posta- és távirda épületbe kezd átköltözködni, és hogy a sürgönyök hétfőig még az eddigi helyiségben, hétfőtől kezdve azonban már az uj épületben adandók fel. A postahivatal f. é. szeptember 1-jén költözik az uj épületbe. (Nemzeti lobogónk.) Az »Ellenőrinek Zermattból (Svájcz) távirják f. hó 30-áról. Ee ce moment Maurice Déchy de votre ville place le drapeau national sur le sommet du mont Cervin. — Seller. (Déchy Mór az önök városából e pillanatban tűzi ki a nemzeti zászlót a Cervin hegy ormára. — Seller.) (Nagy tűzvész volt f.hó 26-án nyitramegyei Negyeden, melynek a község nagy része áldozatul esett. A nagy szél miatt a tűz oly rohamosan terjedt, hogy mentésre gondolni nem lehetett, lovak és más házi állatok vesztek oda. 117 család maradt fedél és élelem nélkül. (Természeti tünemény.) A