Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-05 / 103. szám
Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 84 frt. Félévre...............................18 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra . . . 8 frt. 00“ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalinak (ferencziek tere, Athenaeumépílet) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő- és kiadló-hivatala. Budapest, május 4. A magyarországi s romániai vasutak csatlakozása több mint hat éve alkudozások tárgyát képezi az osztrák-magyar és romániai kormány között, de hogy ezen alkudozások mily távol maradtak a sikertől, azt eléggé bizonyítja a tény, hogy e napokban ismét megújultak a tárgyalások a csatlakozási kérdés fölött. Az érdekelt államok törvényhozó testületei közül eddig csak a bukaresti kamra nyilatkozott, azosztrák-magyar és a romániai kormány közt 1872. September 3-án (illetőleg augusztus 22-én) kötött vasúti egyezmény fölött. Ezt a kamara 1873. febr. 20-án tartott ülésében elvettetett és azóta ez ügy — úgy látszik — nem képezte többé a diplomatiai érintkezés tárgyát. Csak annyit emelünk ki a bukaresti kamara tárgyalásaiból, hogy a verderovai, vagyis orsovai csatlakozást mindnyájan óhajtják, de a többi csatlakozási pontokra nézve elágaztak egymástól a pártok. Ezúttal mi is főkép az orsovai csatlakozás megvilágítására szorítkozunk. A romániai pályák majdnem teljesen megépültek és életképességük hatványozása érdekében utalva vannak a magyarországi hálózattal Orsova melletti összeköttetésre. Az osztrák államvasúttársulatnak viszont vitális érdeke van ezen kapcsolatban, egyrészt mert üzletbe vette a romániai vasutakat, másrészt mert ez után kezébe kerítheti a dunai fejedelemségek összegforgalmának kulcsát. E mellett, mint tudva van, érdekelték ugyanazon pénzhatalmak, melyek az utóbbi magyar kölcsönt átvették, e csatlakozás iránt, mert ez után ugyanők a romániai vasutakba fektetett tőkéiket jól hasznosíthatni remélik. Hazánk érdekét tekintve kétséget nem szenved, hogy a csatlakozás Orsovánál csakis a keleti vasút kapcsolatának biztosítása után adható meg, különben a keleti s az első erdélyi vasút jövedelmezőségét hosszú s talán minden időre megrontottuk. De akkor is, amidőn az orsovai csatlakozás engedélyeztetik, a fő kérdés az, hogy ki nyeri azt meg, mert ennek eldöntésétől függ, várjon és mily mérvben jut az Orsován át haladó romániai forgalom Magyarország javára.És mert a vasutak engedélyezése s építésénél elkövetett hibák a legtöbb esetben helyrehozhatlanok, és mert a vasutak terén, hacsak“ önvesztünkre nem törünk, több hibát már nem szabad elkövetnünk : napoljuk el inkább egy-két évre e csatlakozást, semhogy úgy engedélyezzük, hogy évtizedekre megrontsuk forgalmunkat. A dunai fejedelemségekből Magyarországon át az éjszaki s a keleti tenger kikötői, közép- s éjszaki Németország s általában az egész nyűgat felé haladó forgalom jelentőségét talán fölösleges bővebben illustrálni, annál szükségesebb közelebb szemügyre venni a Budapestet érdeklő forgalmat. Az utóbbi évek silány termései folytán a dunai fejedelemségekből milliónyi mázsa gabna szállíttatott Magyarországba, de a vaskapu miatti szállítási nehézségek következtében legalább 3-4 millió mázsával kevesebb szállíttatott föl Budapestre, mint amennyit az itteni gőzmalmok, ha a gabnát a felfüggesztett behozatali vám mellett megfelelő áron és kellő időben elérhetik, felérleni s előnyösen értékesíteni birtak volna. S eme szállítmánynak legnagyobb része a vasútnak jut akkor is, ha a vaskapu szabályozása valaha bizonyosan csak évek múltával ténynyé válandott. A fönnálló vasúttársulatok között egyébiránt nemcsak az osztrák állam-, hanem a tiszavidéki vasúttársulatra nézve is nagybecsű az orsovai csatlakozás. De valamint a tarifák terén egyezményekkel mellőzik a versenyt, úgy az új vonalak iránti engedélyek elnyerése iránt is megalkudnak előre egymással a társulatok, és így a nevezett két vállalat szerződést kötött egymás között, hogy közösen birtokba vegyék az arad-temesvári vonalat, hogy az osztrák társulat folyamodjék egyedül a concessióért, viszont a szállítást egy bizonyos kulcs szerint megosztják egymás között, a tiszavidéki vasút pedig azon fölül még az osztrák államvasutnak azon engedményt teszi, hogy a czegléd-budapesti vonal építésétől végkép eláll. Nem vizsgáljuk, hogy az osztr. államvasút-társulat és a tiszai vaspálya között kötött eme szerződés jogérvényes-e még, de magában véve érthetetlen, hogy az osztrák államvasút-támilat és a tiszai vaspálya között fusió jöhetett létre az arad-temesvári vonalra nézve, noha épen ezen vonal van arra hivatva, hogy az osztr. államvaspályával a Temesváron alul levő állomásokra nézve a tiszai vaspálya útján a versenyt lehetségessé tegye, mert ha e tekintet fönn nem forog, akkor a magyar kormány bizonyára nem kereste volna a szerencsét, hogy e 8 mild hosszú pályát tetemes subvencióban részesítse. Hogy az arad-temesvári vonal által a tiszai vaspályával lehtséges volt a verseny, ez a következő mértföld-összeállításból kiderül: az osztr. államvasuttársulatnak temesvár-pesti vonala 396A° mfld. Temes-Arad 8, Arad-Czegléd 24, Czegléd-Pest 95/10 mfld. öszszesen 415/,6 mfld. A különbség tehát 2 mfld, mely bizonyára lehetségessé tette a megfelelő versenyt. Ha már az orsovai csatlakozás Románia conditio sine que non-ja akkor építtessék legalább ki a lúgos-aradi v., amely combinatio a jelen körülmények között az egyedüli eszköz az ország érdekeinek megóvására. Könnyebb tájékozás végett álljon itt a következő összehasonlítás Orsova via Temesvár, via Temesvár-Arad és Orsóvá via Lúgos- Arad először csak a budapesti forgalom tekintetéből. Temesvár-Budapest. . . . 39.« mfd. Orsova-Temesvár .... 25.2 » 64.« mfd. E kimutatásból kiderül, hogy a Budapest felé irányuló forgalomban a lúgos-aradi vonal a temesvári úttal szemben 4.1, a temesvár-aradi vonallal szemben 6.2 mértfölddel rövidebb, sőt ha az orsovai vonalat Lugos- Arad és Szolnok-Hatvanon át Budapestre veszszük szemügyre, még ezen utóbbi (Szolnok-Hatvan-Budapest) kerülővel is ugyanaz a távolság, mint Orsova-Temesvár-Budapest egyenesen,pedig kétségtelen,hogy az ország érdekében fekszik a közlekedést a magyar államvasút eme 17,5 mértföld hosszú vonalán átvezetni. Ez adatokból is kiderül már az, hogy a csatlakozás Orsovától előnyösebben irányoztatik Aradnak, mint Temesvár felé; az átmeneti forgalom tekintetei azonban még világosabban derítik fel ez ügyet, mely adatok előadását közelebbi alkalomra tartjuk fenn. 64.7 mfd. Orsova-Temesvár .... 25.2 mfd. Temesvár-Arad..........................8 » Arad-Czegléd....................24 » Czegléd-Budapest .... 9.5 « 66.7 mfd. Orsova-Arad (Lugos) ... 27 mfd. Arad-Czegléd....................24 » Czegléd-Budapest .... 9.5» 60.5 mfd. Orsova-Arad (Lugos) . . 27 mfd. Arad-Szolnok........................20 » Szolnok-Budapest . . . . 17.5 » A „Pesti Napló“ tárczája. A 30-as évekből. Irta : Pulszky Ferenc*. — Felolvasta a tudomány- és műegyetemi körben. — Felolvasást várnak tőlem és pedig cultur históriait; szivesen engedek kivánságuknak, fiatal barátka, ámbár várakozásuknak alig fogok megfelelhetni, mert nem szólok sem az egyptomiakról, és assyriaikról; sem a görögökről és rómaiakról, sem a népvándorlás és a középkor cultur-állapotáról, hanem oly időről, mely hozzánk sokkal közelebb s mégis önök előtt talán ismeretlenebb, mint az egyptomi és assyriai dynastiák, mint a görög és római világ hősregényei, mint a népvándorlás rombolásai, vagy a középkori tudomány és műveltség feléledése. Szólnni fogok azon korról, mikor magam is oly fiatal voltam, mint önök most; midőn én is elégedetlenül néztem a jelenre, és reménytelenül a jövőre; midőn szidtam sorsomat, hogy oly időben születtem, melyben semmi nagy nem történik, melynek mindennapias élete minden felizgató esemény nélkül prózailag foly le s alig nyújt kilátást, hogy a nemesebb czélra törekvőnek nyíljék oly pálya, melyen tehetségeit érvényesítheti. Azt hiszem nem kell megjegyeznem, hogy később jutott elég az agitatiókból, s több is nyílt oly pálya, melyen a czélt elérni tehetségeim elégtelenek, s jött oly idő, a minőnek nagyszerűségéről senki sem álmodozott kortársaim közül. Szólni fogok egy epizódról életemben, melyet Horváth Mihály kitűnő történelmi munkájában, a »Huszonöt év«-ben, röviden érintett,amely csekély kezdetekből nagy mérvekre emelkedett, és amely a mostani fiatalság előtt jóformán ismeretlen. Midőn az önök korában voltam, kevés kilátás nyílt oly fiatal embernek, aki a tudományokat művelte. A legszegényebbek papságra vagy tanárságra képezték ki magukat; néhányan az orvosi pályára léptek, vagy mérnökökké lettek csekély igényekkel; egy pár commasatio kielégítette minden vágyaikat ; a legnagyobb rész a jogot tanulta, nemcsak azok, akik kenyérkeresetükül az ügyvédséget választották, hanem azok is, akik közhivatalra kívántak lépni, sőt úgy a közép, mint a szegényebb nemességnek fiai egyetemesen, mert a divat úgy hozta magával, hogy oly fiatal ember, aki ügyvédi oklevelet nem tudott nyerni, sehol sem boldogulhatott. Az akkori praxis szerint két évig hallgattuk az akadémián vagy colegiumban a jogtudományokat, melyeket hol egy, hol két vagy legfelebb három tanár adott elő, aztán egy évig praxisra mentünk a vármegyékhez vagy a districtuális táblához mint az alispán patvaristája, vagy egy kerületi tábla ülnökének juratusa, avagy valamely ügyvédnek írnoka ; egy esztendeig pedig a királyi táblánál le álltunk juratusoknak és az ötödik terminusban képesítve voltunk az ügyvédi vizsgálat letételére. Én, mint 19 éves ifjenez, bevégeztem a jogtanulmányokat, felesküdtem az eperjesi királyi táblánál és félévi gyakorlat után kimentem Olaszországba. Visszatértemkor 1834-ben farsang végén mint juratus felmentem Pozsonyba, hol egyszersmind gróf Haller Ferencznek ablegatus absentiuma voltam. — Ámbár a királyi- és hétszemélyes tábla, mint kiegészítő része az országgyűlésnek, ennek folyama alatt juristitiumot tartott, ez egyszer a Pozsonyban töltött idő csakúgy beszámíttatott a juratusi praxisba, mintha a k. curiának hallgatói lettünk volna. Vay Miklós az akkori táblai báró mellé adattam, kivel családom régi összeköttetésben volt, s csakhamar azon voltam, hogy Pozsonyban tájékozzam magamat. Az országgyűlési gyakornokok száma ez időben az ezerhez közel járt. Reggel elmentünk a Halczli kávéházba reggelire, ott olvastuk az újságokat, amelyek nagyon különböztek a mostaniaktól. A külföldiekből csak egy járt az országba, az »Augsburger allgemeine Zeitung,« melyből az angol parliament és a franczia kamarák discussióját tanulmányoztuk a legnagyobb figyelemmel. Az »Oesterreichische Beobachter«-rel senki sem gondolt, mert ez Metternich reactionarius orgánuma volt. A magyar újságok alig tartalmaztak valamit Magyarországról; az országgyűlésről mélyen hallgattak, mert azon követek közül, akik mindjárt az országgyűlés elején a legszebb beszédeket tartották a sajtószabadság ügye mellett, midőn ezáltal felbátorítva a »Jelen kor« némely beszédek kivonatát adta, többen feljajdultak, hogy a lapok elferdítik beszédeiket és panaszra mentek a personalishoz és a palatinushoz, kik örültek, hogy volt alkalmuk a magyar újságoknak megtiltani az országgyűlési közleményeket, elindíttatott tehát hozzájuk a parancs, hogy csak annyit szabad nekik az országgyűlésről megírni, amennyi a pozsonyi deák és német újságban jelent meg, ez pedig soha sem volt több, mint az, hogy ezen és ezen a napon kerületi, országos vagy főrendi ülés tartatott. Az ifjúság volt tehát jóformán az összes közönség, mely tudta mi történik az országházban és nagyon természetesen épen úgy azt hitte, hogy ő a közvélemény, amint ezt a pesti nagyobb lapok most is magukról hiszik, amiért magasztos hivatásunk érzetében is igen pontosan eljártunk 10 órakor az ülésekbe, hol mint a jelen nem levő mágnások képviselői, legnagyobb részünk magában a teremben a követek háta mögött foglaltunk helyet, mig egy másik rész a gallérián telepedett meg, hová a követek feleségei s leányai szintén szorgalmasan eljártak, ha másért nem, unalomból, mert nem volt körükön kivül egyéb társasélet Pozsonyban; ha pedig gyanították, hogy valamely kérdés erős beszédekre fog alkalmat nyújtani, akkor csakugyan megtelt a karzat. A legkitűnőbb két ember a köveetek közül nézetünk szerint Kölcsey Ferencz volt és Ragályi Tamás, s nem egyszer támadt vita köztünk, melyike legyen a nagyobb hazafi s kitűnőbb férfiú. Én kezdettől fogva Kölcseyhez ragaszkodtam, széke mögé tettem a magamét, hová 10—12 társam sereglett, míg Vukovics Sebő és más 10—12 fiatal ember Ragályinak volt hive. Deák Ferencz ekkor még új követ volt, s minthogy mindig éles logicával, tehát kevesebb melegséggel és költői phantasiával szólott mint Kölcsey és nem oly körmönfont phrasisokkal és ügyesen kiesztergályozott közhelyekkel mint Ragályi, még nem birta az ifjúság szeretetét, ámbár minden beszédét csak oly hangosan éljeneztük meg, mint akár Kölcseyét, akár Ragályiét. Nagy Pált nem szerettük, mert gyanúsítottuk, hogy a kormánynak eladta magát, de mégis valahányszor felszólalt, geniális rögtönzött szónoklata elfelejtett velünk gyanúnkat. Ellenben kedvenctünk volt Balogh János, szép fiatal ember, ki velünk ép oly barátságosan szólott, amint ostentativ lenézte a nagy urakat, mindég hideg és kihívó szónoklata tetszett nekünk inkább bátorsága mint logikája miatt; nem kevésbé kedves ember volt Beöthy Ödön, gömbölyű ősz fejével s szikrázó szemeivel; a kis huszár oly,élesen vagdalózott az aulikusok szónokaival, hogy szerettük volna megcsókolni. Klauzálnak ezüst hangja és lelkesedése bennünk is folytonosan felgerjesztette a lelkesedést, Bezerédy pedig, ki szerette pengetni az örök igazságot,s mindig igyekezett nagy elvekre vezetni vissza a discussiót, nagy kegyben állott az ifjúság előtt. Nem hagyhatom még el az öreg Palóczy Lászlót, a kerületi jegyzőt, kinek calvinista szónoklata a múlt századra emlékeztetett, míg elvei korunkéi voltak, de azért senki sem gyűlölte úgy az uj szókat, mint ő, s ha valaki a kor szellemét vagy épen jellemét említette, az öreg úr nagy mulatságunkra mindig összerezzent ; de ha az ellenzéki szónokok jeleseit megtapsoltuk, rendesen lepiszegtük a kormánypártiakat, mit Zsedényi, akkor még Planschmidt Eduard, igen jó izű mosolylyal fogadott, sőt Andrássy Józsi az esztergomi követ sem neheztelt reánk, kinek mindig rögtönzött szónoklata mert lustább volt, mint hogy beszédeit átgondolta vagy leírta volna a kitűnőbbek közé tartozott. A megőszült régi táblabirák azonban, a kik nem tartoztak az oppositióhoz, ha partesi ideáikat lapos nyelven az orsz.gyülés elé tálalták s bölcsességük pisszegéssel fogadtatott, roppantul haragudtak ránk, mi pedig csupán pajkosságból még jobban lármáztunk mert azt tartottuk, hogy mint absentiumok szavunk lévén habár szavazatunk tekintetbe nem vétethetett, véleményünket jogosan nyilvánítjuk együttes éljenzésekkel vagy piszszegéssel. Ülés után elszéledtünk a vendéglőkbe, hol egy, legfelebb két húszasért ebédeltünk, ebéd után ismét a kávéházban töltöttük az időt beszélgetve, billardozva, sokan egy külön szobában kártyánál, hol nem egy gyakornok a makaóban elvesztette minden pénzét; sokan el voltak foglalva a dictaturánál, mert azon időben még az országgyűlési iratokat sem volt szabad rögtön használatra kinyomatni, hanem mintha a XV. század előtt élnénk, minden ármány kéziratban készült, minden követnek és királyi tabularistának írnoka elfoglalta tehát princzipalisának székét az országházban, és írta számára a határozatokat, üzeneteket és törvényjavaslatokat, melyeket a personális vagy a kerületi jegyző patvaristája mondatott az elnöki székről; sokan ismét Kossuth Lajosnál találtak foglalkozást, ki az országgyűlési tudósításokat oly ügyesen szerkesztette, hogy sok követ csodálkozott tulajdon szónoklati tehetsége fe-é lett, midőn beszédét velős és választékos kivonatban olvasta. Ezen tudósítások körülbelül 100 példányban küldettek szét az országba. Itt is tehát csak oly dictatura állt, mint az országházban. A fiatalság legnagyobb része azonban, mint már előbb megjegyeztem, a kávéházban vesztegette idejét, mert nemesebb foglalkozása nem volt. Ez engem roppantul boszantott és ha rágondoltam, mindannyiszor az angol debating clubbok forogtak eszemben, s nem egyszer beszéltem ezekről néhány komolyabb barátommal, kikkel kezdettől fogva szorosabb viszonyba léptem, különösen Asztalossal, a marmarosi követ fiával, ki később 1849-ben, mint országgyűlési elnök halt meg. Lovasy Lászlóval, s Vukovics Sebővel. Végre elhatároztuk, hogy közülünk mindegyik elhívja válogatott barátait egy értekezletre, melyen elhatároztuk, hogy egy társasági kört alakítunk, melyen politikai és társadalmi czikkeket felolvasunk, újságokat tartunk, mert az irodalmiak nem jártak a kávéházakba, és a komolyabb országgyűlési ifjúságnak központot adunk. Az eszme gyújtott. Az említetteken kivül ott volt még a két Ormos, a mostani temesi főispán és testvére, aki a múlt országgyűlésen képviselő volt s utolsó időben halt meg, ott volt még Madarász László és József is. Szacsvay, az 1849. országgyűlés szerencsétlen jegyzője, Pap Endre kedvelt költő, Kovács Bencze, Bojtos Endre, jelenleg az alsóház irodájának igazgatója. Később ifj. Pázmándy Dénes lépett körünkbe s néhány fiatal ember, számunk azonban sohasem haladta meg a százat. Természetesen azzal kezdettük az egyesület működését, hogy alapszabályokat szerkesztettünk és itt annyi volt a tervezet, amennyi a tag; a munka a danaidák munkájához hasonlított s véget nem ért. Végre indítványomra elhatároztuk, hogy Deák Ferenczet fogjuk felkérni, készítsen nekünk alapszabályokat. Elmentünk hozzá deputatióba, szívesen fogadott és meg is csinálta az alapszabályokat, de mikor azokat megküldötte, nekünk ezek sem tetszettek; azonban mégis meg volt legalább az alap, melyen tovább lehetett építeni s mi e tervezetet oly szépen kicorrigáltuk, hogy Deák arra bizonyosan nem ismert volna reá. (Vége köv.) H | \ I I If /\ I || I KIADÓ-HIVATALBA, Bhrm.utatlen levelek c»k ismert ........ .................... ■ ., JL JJ KJ X X JLl .X I 1 X XJ V ‘TZÜSZtXZL. Barftok-te«, Aitaa^-tpUk ‘-«‘I—* ‘ _ __ _ , ±.T4TWI, ÄSÄräÄWS ! küldendők. Kézi-átok nem adatnak vissaa. kiadó-hivatalhoz intézendők, n, rtTllT Kb IJ i l\ 1 A I ) \ JS napjátii «»ámíttetik. I 103. szám, _____________________________Budapest Kedd, május 5.1874. 25 évi folyan Szerkesztési iroda? Kiadó-hivatal: _____ _____ _____ W Előfizetési feltételek: Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum-épület, Barátok-tere, Athenaeum-épület TT "V"* Wva’ri-i tó“ Szintúgy mint előfizetésük Budapest, május 4. (A magyar delegatio hadügyi albizottsága) ma este ülést tartott, melyben a rendkívüli szükséglet egyes czimeinek és tételeinek tárgyalása folytattatok. Jelen voltak: gr. Andrássy Gyula külügyér, b. Kuhn közös hadügyminiszter, b. Orczy Béla és Früc osztályfőnökök, Neuhaus főügyelő. A XIII. czimnél: »Első épitési részletek«, mely 175.000 forinttal van előirányozva, az albizottság 130.000 frtot javasol töröltetni. A XIV. czimnél: »Második építési részletek,« a 210000 ftnyi előirányzatból 60000 frt törlése javasoltatik. A XV. czimnél: »Negyedik építési részletek,« nevezetesen a »przemisli erőditések folytatása« tétel, mely 200000 írttal van előirányozva hosszabb vita után töröltetni inditványoztatott. A XVI. czimnél: »Ötödik építési részletek,« az 560,000 írttal előirányzott összegből az albizottság 110000 írtot javasol töröltetni. A XVII. czimnél: »Katonai földrajzi intézet szükséglete a előirányzott 593364 írtot a bizottság megszavaztatni javasolja. A mai tárgyaláson élénk viták voltak, és a várépítésekre nézve határozati javaslat adatott be, melyet legközelebb közölni fogunk. A legközelebbi ülés holnapután d. e. 10 órakor lesz. (A püspöki ipar tanácskozmányai.) A »Magyar Állam« a következőket közli : A püspöki kar fontos tanácskozmányokat tart e napokban Budapesten a bibornok-herczegprimás elnöklete alatt, a bibornok várbeli palotájában. A bibornok-primás ma váratik, a többi főpásztorok, a betegség által gátoltak kivételével, már fővárosunkban vannak. A tanácskosmányoknak két főtárgya lesz ezúttal, ez egyik a középtanodai törvényjavaslat »mennyiben — mint a »M. Állam« véli — az általa kath. gymnasiumok sorsa fenyegetve van,« a másik tárgy a közoktatási miniszter úr azon felhívása, melyben a tanulmányi alap, hiánylatát a püspöki kar és a vagyonosabb káptalanok által kéri fedeztetni. (Andrássy gróf válasza a cur i 4 h 0 7) több variációban volt már a hírlapokban ismertetve. A legujabbat a »P. L.« közli egy bécsi sürgöny alakjában. E szerint gr. Andrássy jegyzéke túlzottaknak mondja a pápai körlevél főbb pontjait és kijelenti, hogy a császári kormány egyházügyi törvényei a megkezdett korszerű irány természetes következményei, de a császári kormány a pápai körlevelet nem tartja arra alkalmasnak, hogy netalánt kellemetlenségek elháríttassanak. A jegyzék biztosítja a szentszéket, hogy ama törvények nem akarnak vele szemben ellenséges magatartást inaugurálni, nem csorbítják jogait a hit ügyeiben, hanem pusztán anyagi kérdéseket rendeznek, nevezetesen mellőzik azon stipulatiókat, melyek a birodalmi törvényekbe ütköznek. A jegyzék mérsékelt hangú. (A két v. ház VIII-diki osztálya) szerdán május 6-án reggeli 10 órakor ülést tart. Tárgya: Aközéptanodai oktatásról szóló törvényjavaslat. Zsedényi Ede a VIII-ik osztály elnöke. (A pénzügyminiszter Budapest fővárosához) a következő rendeletet bocsátotta: A fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről szóló 1872. XXXVI. t. sz. életbeléptetése alkalmával, az egyesült törvényhatóság által, a fővárosi szervezési szabályrendelet 196 és 197. §-ai alapján, a pesti, budai és ó-budai közp. adóhivatalok működése 1873. decz. 31-én beszüntettetvén, helyükbe öt kerületi adóhivatal állíttatott, melyeknek mindegyike az állami és községi adófőkönyvek vezetésére rendelt számviteli, az állami és községi adókon kivül az illetékek és mindennemű városi díjak és bírságok bevételezésére rendelt adópénztári, az állami és községi adókon kívül az illetékek és mindennemű városi díjak és bírságok végrehajtás útjáni behajtására rendelt adó- és illeték-behajtási hivatallal láttatott el. A törvényhatóságnak ezen intézkedésében félreismerhetlenül nyilvánul azon intenzio, miszerint az állami köz- és a községi adóknak kezelésénél, valamint azoknak bevételezésénél és különösen behajtásánál az államkincstárnak a várossal szoros kapcsolatban álló érdeke lehetőleg előmozdíttassék ; az egyes adófizetőknek pedig jelentékeny előny és könynyebbség nyuttatott az által, hogy a központtól távolabb lakók adójukat a közelebb eső kerületi adóhivataloknál róhatják le. Ezen elvben czélirányosnak és sikert biztosítónak látszó intézkedés a hozzá jogosan köthető várakozásnak egész mértékben főképen azért nem felel meg és nem felelhet meg, mert a kerületi adóbehajtó hivataloknak személyzete, mely a szervezés előtt is elégtelennek bizonyult, ez alkalomal még inkább kevesbet tett, elannyira, hogy azok feladatukat végezni nem képesek. Innen van (csak az volna oka ? A szerk.) az, hogy a f. évnek lefolyt első három havában az adóbehajtás eredménye a m. évnek hasonló időtartamához képest jelentékenyen csökkent és előreláthatólag folyvást mindaddig csökkenni fog, míg az adóbehajtó hivatalok a végrehajtás eszközlésére szükséges és megfelelő erővel nem rendelkeznek. E hiányon minél előbb segíteni annál inkább szükséges, mert annak fönnállásáig nemcsak az államkincstárnak okoztatik tetemes hátrány az által mivel Budapest adózó polgárai a kényszereljárás alkalmazását legtöbbnyire bevárván, azt az adóbehajtó hivatalok erőtlenségük folytán megfelelő módon nem alkalmazhatják s e miatt számos oly adókötelezettől sem szedethetik be a tartozás, akik minden időben fizetőképesek, más oldalról pedig a főváros pénztárára azon fölül, hogy az állami adóval együtt beszedendő községi pótlék sem foly be, még nagyobb kár hárul az által, mivel a lakás és tartózkodási hely folytonos változtatása alatt álló személyes kereseti adófizetőknek, továbbá számos iparosnak, kereskedőnek, üzérnek, tőkepénzesnek, vállalkozónak, intézetnek, sőt egyesületnek és banknak adója, az előbb említetteket illetőket a gyakori elköltözködés folytán, az újabb tartózkodási helynek ismemeretlen volna, a többieknél pedig a síkan és gyorsan bekövetkezni szokott üzletfelhagyás vagy bukás miatt csakis azért esik behajthatlanság alá, mert a végrehajtást megfelelő számú közegek hiányában a kellő időben, mikor még az adókötelezett a megadóztatás helyén lakott, vagy amikor még az adókötelezett üzletet folytatva, fizetőképes volt, foganatba venni nem lehetett. Figyelmeztetem ezúttal a czimet, hogy az ilyképen behajthatlanná váló adókért, illetőleg azoknak megtérítéséért az 1868. XXI. t.-cz. 15., 62., 63., 64., 65. és 66. §§., valamint az 1872. XXXVI. t.-c. 19. §-a értelmében, a felelősség a fővárost terheli. Ezek folytán fölhívom a czimet, hogy tekintettel az országnak jelen pénzügyi helyzetére is, a közadók erélyes behajtását biztosító intézkedéseket azonnal tegye meg és egyúttal a kerületi adóbehajtó hivatalokat úgy az államkincstár, valamint saját jól felfogott érdekére való köteles figyelemnél fogva megfelelő számú személyzettel minél előbb lássa el. Ez pedig a nélkül, hogy a főváros pénztárára újabb teher háruljon, az által eszközölhető, ha a városi közönség az 1870. LV. t. sz. 3. §-ában megállapított végrehajtási költséget kivétel nélkül mindazon késedelmes adófizetőktől is szedetni elrendeli, akik a hivatott t.ez. ellenére és az önkéntes adófizetési készségnek megzsibbasztására jelenleg a végrehajtási költségek viselésétől a városi közönség által fölmentve vannak; felhívom pedig azon további meghagyással, hogy ezen rendeletnek miképen történt végrehajtásáról szóló jelentését f. hó végéig terjessze föl. Budapest, 1874. ápril 14. (E rendelethez nem írunk commentart. De megemlítjük mégis, hogy a főváros adóhátraléka 1873. év v°égén közel négy millió forintra rúgott.) A büntető törvénykönyv. — Második közlemény.• Az »Utilitarismus« a franczia Code Pénalban találja megtestesülését, s Target, e törvény szerkesztőinek egyike, híven tükrözte vissza annak szellemét, midőn előterjesztésében e szavakat mondá: „Az,hogy valamely bűntett súlyos-e vagy nem, nem annyira az erkölcsi romlottság szempontjából ítélendő meg, mely a cselekményben kifejezésre jön, mint azon veszély szempontjából, amelyet okoz.« Nem lehet feladata ezen indokoknak, az Utilitarismus általános fogalmában egybefoglalt viszonylagos elméletek mindegyikét megjelölni, és mindegyiknek hibáját, valamint káros következményeit kimutatni; ismeretesek ezen elméletek különben is, s főbb nemei már fentebb megneveztettek. Tény az, hogy a hasznosságot magában, mint a büntetőjog