Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-05 / 103. szám

Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 84 frt. Félévre...............................18 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra . . . 8 frt. 00“ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó­hivatalinak (ferencziek tere, Athenaeum­­épí­let) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő- és kiadló-h­ivatala. Budapest, május 4. A magyarországi s romániai vasutak csatlakozása több mint hat éve alkudozások tárgyát képezi az osztrák-magyar és romá­­­niai kormány között, de hogy ezen alku­dozások mily távol maradtak a sikertől, azt eléggé bizonyítja a tény, hogy e na­pokban ismét megújultak a tárgyalások a csatlakozási kérdés fölött. Az érdekelt államok­ tör­vény­hozó testüle­tei közül eddig csak a bukaresti kamra nyi­latkozott, az­­osztrák-magyar és a romániai kormány közt 1872. September 3-án (illető­leg augusztus 22-én) kötött vasúti egyezmény fölött. Ezt a kamara 1873. febr. 20-án tartott ülésében elvettetett és azóta ez ügy — úgy látszik — nem képezte többé a diplomatiai érintkezés tárgyát. Csak annyit emelünk ki a bukaresti kamara tárgyalásaiból, hogy a verd­erovai, vagyis orsovai csatlakozást mind­nyájan óhajtják, de a többi csatlakozási pon­tokra nézve elágaztak egymástól a pártok. Ezúttal mi is főkép az orsovai csatlakozás megvilágítására szorítkozunk. A romániai pályák majdnem teljesen megépültek és életképességük hatványozása érdekében utalva vannak a magyarországi hálózattal Orsova melletti összeköttetésre. Az osztrák államvasúttársulatnak viszont vitális érdeke van ezen kapcsolatban, egyrészt mert üzletbe vette a romániai vasutakat, másrészt mert ez után kezébe kerítheti a dunai fejede­lemségek összeg­forgalmának kulcsát. E mel­lett, mint tudva van, érdekelték ugyanazon pénzhatalmak, melyek az utóbbi magyar köl­csönt átvették, e csatlakozás iránt, mert ez után ugyanők a romániai vasutakba fektetett tőkéiket jól hasznosíthatni remélik. Hazánk érdekét tekintve kétséget nem szenved, hogy a csatlakozás Orsovánál csak­is a keleti vasút kapcsolatá­nak biztosítása után adható meg, különben a keleti s az első erdélyi vasút jövedelmezőségét hosszú s talán minden idő­re megrontottuk. De akkor is, a­midőn az orsovai csatlakozás engedélyeztetik, a fő kér­dés az, hogy ki nyeri azt meg, mert ennek eldöntésétől függ, várjon és mily mérvben jut az Orsován át haladó romániai forgalom Ma­gyarország javára.­És mert a vasutak enge­délyezése s építésénél elkövetett hibák a leg­­­több esetben helyrehozhatlanok, és mert a vasutak terén, hacsak“ önvesztünkre nem törünk, több hibát már nem szabad elkövet­nünk : napoljuk el inkább egy-két évre e csatlakozást, semhogy úgy engedélyez­zük, hogy évtizedekre megrontsuk forgal­munkat. A dunai fejedelemségekből Magyaror­szágon át az éjszaki s a keleti tenger kikö­­tői, közép- s éjszaki Németország s általában az egész nyűgat felé haladó forgalom jelen­tőségét talán fölösleges bővebben illustrálni, annál szükségesebb közelebb szemügyre ven­ni a Budapestet érdeklő forgalmat. Az utóbbi évek silány termései folytán a dunai fejedelemségekből milliónyi mázsa gabna szállíttatott Magyarországba, de a vas­kapu miatti szállítási nehézségek következté­ben legalább 3-4 millió mázsával kevesebb szállíttatott föl Budapestre, mint a­mennyit az itteni gőzmalmok, ha a gabnát a felfüg­gesztett behozatali vám mellett megfelelő áron és­ kellő időben­ elérhetik, felérleni s elő­nyösen értékesíteni birtak volna. S eme szál­lítmánynak legnagyobb része a vasútnak jut akkor is, ha a vaskapu szabályozása valaha­­ bizonyosan csak évek múltával ténynyé válandott. A fönnálló vasúttársulatok között egyéb­iránt nemcsak az osztrák állam-, hanem a ti­­szavidéki vasúttársulatra nézve is nagybecsű az orsovai csatlakozás. De valamint a tarifák terén egyezményekkel mellőzik a versenyt, úgy az új vonalak iránti engedélyek elnye­rése iránt is megalkudnak előre egymással a társulatok, és így a nevezett két vállalat szer­ződést kötött egymás között, hogy közösen birtokba vegyék az arad-temesvári vonalat, hogy az osztrák társulat folyamodjék egye­dül a concessióért, viszont a szállítást egy bizonyos kulcs szerint megosztják egy­más között, a tiszavidéki vasút pedig azon fölül még az osztrák államvasutnak azon en­gedményt teszi, hogy a czegléd-budapesti vo­nal építésétől végkép eláll. Nem vizsgáljuk, hogy az osztr. állam­­vasút-társulat és a tiszai vaspálya között kö­tött eme szerződés jogérvényes-e még, de magában véve érthetetlen, hogy az osztrák államvasút-támilat és a tiszai vaspálya kö­zött fusió jöhetett létre az arad-temesvári vo­nalra nézve, noha épen ezen vonal van arra hivatva, hogy az osztr. államvaspályával a Temesváron alul levő állomásokra nézve a tiszai vaspálya útján a versenyt lehetségessé tegye, mert ha e tekintet fönn nem forog, akkor a magyar kormány bizonyára nem kereste volna a szerencsét, hogy e 8 mild hosszú pályát tetemes subvencióban része­sítse. Hogy az arad-temesvári vonal által a tiszai vaspályával lehtséges volt a verseny, ez a következő mértföld-összeállításból kide­rül: az osztr. államvasuttársulatnak temes­­vár-pesti vonala 396A° mfld. Temes-Arad 8, Arad-Czegléd 24, Czegléd-Pest 95/10 mfld. ösz­­szesen 415/,6 mfld. A különbség tehát 2 mfld, mely­ bizonyára lehetségessé tette a megfe­lelő versenyt. Ha már az orsovai csatlakozás Romá­nia conditio sine que non-ja akkor építtessék legalább ki a lúgos-aradi v., a­mely combinatio a jelen körülmények között az egyedüli eszköz az ország érdekeinek meg­óvására. Könnyebb tájékozás végett álljon itt a következő összehasonlítás Orsova via Temes­vár, via Temesvár-Arad és Orsóvá via Lúgos- Arad először csak a budapesti forgalom te­kintetéből. Temesvár-Budapest. . . . 39.« mfd. Orsova-Temesvár .... 25.2 » 64.« mfd. E kimutatásból kiderül, hogy a Buda­pest felé irányuló forgalomban a lúgos-aradi vonal a temesvári úttal szemben 4.1, a temes­­vár-aradi vonallal szemben 6.2 mértfölddel rövidebb, sőt ha az orsovai vonalat Lugos- Arad és Szolnok-Hatvanon át Budapestre veszszük szemügyre, még ezen utóbbi (Szol­­nok-Hatvan-Budapest) kerülővel is ugyanaz a távolság, mint Orsova-Temesvár-Budapest egyenesen,pedig kétségtelen,hogy az ország ér­dekében fekszik a közlekedést a magyar állam­­vasút eme 17,5 mértföld hosszú vonalán át­vezetni. Ez adatokból is kiderül már az, hogy a csatlakozás Orsovától előnyösebben irányoz­­tatik Aradnak, mint Temesvár felé; az át­meneti forgalom tekintetei azon­ban még világosabban derítik fel ez ügyet, mely adatok előadását közelebbi alkalomra tartjuk fenn. 64.7 mfd. Orsova-Temesvár .... 25.2 mfd. Temesvár-Arad..........................8 » Arad-Czegléd....................24 » Czegléd-Budapest .... 9.5 « 66.7 mfd. Orsova-Arad (Lugos) ... 27 mfd. Arad-Czegléd....................24 » Czegléd-Budapest .... 9.5» 60.5 mfd. Orsova-Arad (Lugos) . . 27 mfd. Arad-Szolnok........................20 » Szolnok-Budapest . . . . 17.5 » A „Pesti Napló“ tárczája. A 30-as évekből. Irta : Pulszky Ferenc*. — Felolvasta a tudomány- é­s mű­egyetemi körben. — Felolvasást várnak tőlem és pedig cultur his­tóriait; szivesen engedek kivánságuknak, fiatal ba­rátka, ámbár várakozásuknak alig fogok megfelel­hetni, mert nem szólok sem az egyptomiakról, és assyriaikról; sem a görögökről és rómaiakról, sem a népvándorlás és a középkor cultur-állapotáról, ha­nem oly időről, mely hozzánk sokkal közelebb s mégis önök előtt talán ismeretlenebb, mint az egyp­­tomi és assyriai dynastiák, mint a görög és római világ hősregényei, mint a népvándorlás rombolásai, vagy a középkori tudomány és műveltség feléledése. Szólnni fogok azon korról, mikor magam is oly fia­tal voltam, mint önök most; midőn én is elégedetle­­nül néztem a jelenre, és reménytelenül a jövőre; mi­dőn szidtam sorsomat, hogy oly időben születtem, melyben semmi nagy nem történik, melynek min­­dennapias élete minden felizgató esemény nélkül prózailag foly le s alig nyújt kilátást, hogy a neme­sebb czélra törekvőnek nyíljék oly pálya, melyen tehetségeit érvényesítheti. Azt hiszem nem kell meg­jegyeznem, hogy később jutott elég az agitatiókból, s több is nyílt oly pálya, melyen a czélt elérni tehetségeim elégtelenek, s jött oly idő, a minőnek nagyszerűségéről senki sem álmodozott kortársaim közül. Szólni fogok egy epizódról életemben, melyet Horváth Mihály kitűnő történelmi­ munkájában, a »Huszonöt év«-ben, röviden érintett,a­mely csekély kezdetekből nagy mérvekre emelkedett, és a­mely a mostani fiatalság előtt jóformán ismeretlen. Midőn az önök korában voltam, kevés kilátás nyílt oly fiatal embernek, a­ki a tudományokat mű­velte. A legszegényebbek papságra vagy tanárságra képezték ki magukat; néhányan az orvosi pályára léptek, vagy mérnökökké lettek csekély igényekkel; egy pár commasatio kielégítette minden vágyaikat ; a legnagyobb rész a jogot tanulta, nemcsak azok, a­kik kenyérkeresetükül az ügyvédséget választották, hanem azok is, a­kik közhivatalra kívántak lépni, sőt úgy a közép, mint a szegényebb nemességnek fiai egyetemesen, mert a divat úgy hozta magával, hogy oly fiatal ember, a­ki ügyvédi oklevelet nem tudott nyerni, sehol sem boldogulhatott. Az akkori praxis szerint két évig hallgattuk az akadémián vagy colegiumban a jogtudományokat, melyeket hol egy, hol két vagy legfelebb három tanár adott elő, aztán egy évig praxisra mentünk a vármegyékhez vagy a districtuális táblához mint az alispán patvaristája, vagy egy kerületi tábla ülnökének juratusa, avagy valamely ügyvédnek írnoka ; egy esztendeig pedig a királyi táblánál le álltunk juratusoknak és az ötö­dik terminusban képesítve voltunk az ügyvédi vizs­gálat letételére. Én, mint 19 éves ifjenez, bevégeztem a jogta­nulmányokat, felesküdtem az eperjesi királyi táblá­nál és félévi gyakorlat után kimentem Olaszor­szágba. Visszatértemkor 1834-ben farsang végén mint juratus felmentem Pozsonyba, hol egyszersmind gróf Haller Ferencznek ablegatus absentiuma voltam. — Ámbár a királyi- és hétszemélyes tábla, mint kiegészítő része az országgyűlésnek, ennek folyama alatt juristitiumot tartott, ez egyszer a Pozsonyban töltött idő csakúgy beszámíttatott a juratusi praxisba, mintha a k. curiának hallgatói let­tünk volna. Vay Miklós az akkori táblai báró mellé adattam, kivel családom régi összeköttetésben volt, s csakhamar azon voltam, hogy Pozsonyban tájékoz­zam magamat. Az országgyűlési gyakornokok száma ez időben az ezerhez közel járt. Reggel elmentünk a Halczli kávéházba reggelire, ott olvastuk az újságo­kat, a­melyek nagyon különböztek a mostaniaktól. A külföldiekből csak egy járt az országba, az »Augsburger allgemeine Zeitung,« melyből az angol parliament és a franczia kamarák discussióját tanul­mányoztuk a legnagyobb figyelemmel. Az »Oes­­terreichische Beobachter«-rel senki sem gondolt, mert ez Metternich reactionarius orgánuma volt. A magyar újságok alig tartalmaztak valamit Magyaror­szágról; az országgyűlésről mélyen hallgattak, mert azon követek közül, a­kik mindjárt az országgyűlés elején a legszebb beszédeket tartották a sajtósza­badság ügye mellett, midőn ezáltal felbátorítva a »Jelen kor« némely beszédek kivonatát adta, többen feljajdultak, hogy a lapok elferdítik beszédeiket és panaszra mentek a personalishoz és a palatinus­hoz, kik örültek, hogy volt alkalmuk a magyar új­ságoknak megtiltani az országgyűlési közleménye­ket, elindíttatott tehát hozzájuk a parancs, hogy csak annyit szabad nekik az országgyűlésről megírni, a­mennyi a pozsonyi deák és német újságban jelent meg, ez pedig soha sem volt több, mint az, hogy ezen és ezen a napon kerületi, országos vagy főrendi ülés tartatott. Az ifjúság volt tehát jóformán az összes kö­zönség, mely tudta mi történik az országházban és nagyon természetesen épen úgy azt hitte, hogy ő a közvélemény, a­mint ezt a pesti nagyobb lapok most is magukról hiszik, a­miért magasztos hivatásunk ér­zetében is igen pontosan eljártunk 10 órakor az ülé­sekbe, hol mint a jelen nem levő mágnások képvi­selői, legnagyobb részünk magában a teremben a kö­vetek háta mögött foglaltunk helyet, mig egy má­sik rész a gallérián telepedett meg, hová a követek feleségei s leányai szintén szorgalmasan eljártak, ha másért nem, unalomból, mert nem volt körükön kivü­l egyéb társasélet Pozsonyban; ha pedig gyanították, hogy valamely kérdés erős beszédekre fog alkalmat nyújtani, akkor csakugyan megtelt a karzat. A legkitűnőbb két ember a köveetek közül né­zetünk szerint Kölcsey Ferencz volt és Ragályi Ta­más, s nem egyszer támadt vita köztünk, melyike legyen a nagyobb hazafi s kitűnőbb férfiú. Én kezdettől fogva Kölcseyhez ragaszkodtam, széke mögé tettem a magamét, hová 10—12 társam sereglett, míg Vukovics Sebő és más 10—12 fiatal ember Ragályinak volt hive. Deák Ferencz ekkor még új követ volt, s minthogy mindig éles logicával, tehát kevesebb melegséggel és költői phantasiával szólott mint Kölcsey és nem oly körmönfont phrasi­­sokkal és ügyesen kiesztergályozott közhelyekkel mint Ragályi, még nem birta az ifjúság szeretetét, ám­bár minden beszédét csak oly hangosan éljeneztük meg, mint akár Kölcseyét, akár Ragályiét. Nagy Pált nem szerettük, mert gyanúsítottuk, hogy a kor­mánynak eladta magát, de mégis valahányszor fel­szólalt, geniális rögtönzött szónoklata elfelejtett ve­lünk gyanúnkat. Ellenben kedvenctünk volt Balogh János, szép fiatal ember, ki velünk ép oly barátságo­san szólott, a­mint ostentativ lenézte a nagy urakat, mindég hideg és kihívó szónoklata tetszett nekünk inkább bátorsága mint logikája miatt; nem kevésbé kedves ember volt Beöthy Ödön, gömbölyű ősz fejé­vel s szikrázó szemeivel; a kis huszár oly,élesen vag­­dalózott az aulikusok szónokaival, hogy szerettük volna megcsókolni. Klauzálnak ezüst hangja és lel­kesedése bennünk is folytonosan felgerjesztette a lelkesedést, Bezerédy pedig, ki szerette pengetni az örök igazságot,s mindig igyekezett nagy elvekre vezet­ni vissza a discussiót, nagy kegyben állott az ifjúság előtt. Nem hagyhatom még el az öreg Palóczy Lászlót, a kerületi jegyzőt, kinek calvinista szónoklata a múlt századra emlékeztetett, míg elvei korunkéi voltak, de azért senki sem gyűlölte úgy az uj szókat, mint ő, s ha valaki a kor szellemét vagy épen jellemét emlí­tette, az öreg úr nagy mulatságunkra mindig össze­rezzent ; de ha az ellenzéki szónokok jeleseit meg­tapsoltuk, rendesen lepiszegtük a kormánypártia­kat, mit Zsedényi, akkor még Planschmidt Eduard, igen jó izű mosolylyal fogadott, sőt Andrássy Józsi az esztergomi követ se­m neheztelt reánk, kinek min­dig rögtönzött szónoklata mert lustább volt, mint hogy beszédeit átgondolta vagy leírta volna a kitű­­nőbbek közé tartozott. A megőszült régi táblabirák azonban, a kik nem tartoztak az oppositióhoz, ha partesi ideáikat lapos nyelven az orsz.­gyülés elé tálal­ták s bölcsességük pisszegéssel fogadtatott, roppantul haragudtak ránk, mi pedig csupán pajkosságból még jobban lármáztunk mert azt tartottuk, hogy mint absentiumok szavunk lévén habár szavazatunk tekintetbe nem vétethetett, véleményünket jogo­san nyilvánítjuk együttes éljenzésekkel vagy pisz­­szegéssel. Ülés után elszéledtünk a vendéglőkbe, hol egy, legfelebb két húszasért ebédeltünk, ebéd után ismét a kávéházban töltöttük az időt beszélgetve, billar­­dozva, sokan egy külön szobában kártyánál, hol nem egy gyakornok a makaóban elvesztette minden pénzét; sokan el voltak foglalva a dictaturánál, mert azon időben még az országgyűlési iratokat sem volt szabad rögtön használatra kinyomatni, hanem mint­ha a XV. század előtt élnénk, minden ármány kézi­ratban készült, minden követnek és királyi tabula­­ristának írnoka elfoglalta tehát princzipalisának székét az országházban, és írta számára a határo­zatokat, üzeneteket és törvényjavaslatokat, melyeket a personális vagy a kerületi jegyző patvaristája mondatott az elnöki székről; sokan ismét Kossuth Lajosnál találtak foglalkozást, ki az országgyűlési tudósításokat oly ügyesen szerkesztette, hogy sok­­ követ csodálkozott tulajdon szónoklati tehetsége fe-é lett, midőn beszédét velős és választékos kivonatban olvasta. Ezen tudósítások körülbelül 100 példányban küldettek szét az országba. Itt is tehát csak oly dic­­tatura állt, mint az országházban. A fiatalság legnagyobb része azonban, mint már előbb megjegyeztem, a kávéházban vesztegette idejét, mert nemesebb foglalkozása nem volt. Ez en­gem roppantul boszantott és ha rágondoltam, mind­annyiszor az angol debating clubbok forogtak eszem­ben, s nem egyszer beszéltem ezekről néhány komo­lyabb barátommal, kikkel kezdettől fogva szorosabb viszonyba léptem, különösen Asztalossal, a marma­rosi követ fiával, ki később 1849-ben, mint ország­gyűlési elnök halt meg. Lovasy Lászlóval, s Vuko­vics Sebővel. Végre elhatároztuk, hogy közülünk mindegyik elhívja válogatott barátait egy értekez­letre, melyen elhatároztuk, hogy egy társasági kört alakítunk, melyen politikai és társadalmi czikkeket felolvasunk, újságokat tartunk, mert az irodalmiak nem jártak a kávéházakba, és a komolyabb ország­gyűlési ifjúságnak központot adunk. Az eszme gyújtott. Az említetteken kivül ott volt még a két Or­mos, a mostani temesi főispán és testvére, a­ki a múlt országgyűlésen képviselő volt s utolsó időben halt meg, ott volt még Madarász László és József is. Szacsvay, az 1849. országgyűlés szerencsétlen jegyzője, Pap Endre kedvelt költő, Kovács Bencze, Bojtos Endre, jelenleg az alsóház irodájának igazgatója. Később ifj. Pázmándy Dénes lépett körünkbe s néhány fiatal ember, számunk azonban sohasem haladta meg a százat. Természetesen azzal kezdettük az egyesület működését, hogy alapszabályokat szerkesztettünk és itt annyi volt a tervezet, a­mennyi a tag; a munka a danaidák munkájához hasonlított s véget nem ért. Végre indítványomra elhatároztuk, hogy Deák Fe­­renczet fogjuk felkérni, készítsen nekünk alapszabá­lyokat. Elmentünk hozzá deputatióba, szívesen fo­gadott és meg is csinálta az alapszabályokat, de mi­kor azokat megküldötte, nekünk ezek sem tetszet­tek; azonban mégis meg volt legalább az alap, me­lyen tovább lehetett építeni s mi e tervezetet oly szépen kicorrigáltuk, hogy Deák arra bizonyosan nem ismert volna reá. (Vége köv.) H | \ I I If /\ I || I KIADÓ-HIVA­TALBA, Bhrm.utatlen levelek c»k ismert ........ .................... ■ ., JL JJ KJ X X JLl .X I 1 X XJ V ‘TZÜSZtXZL. Barftok-te«, Aitaa^-tpUk ‘-«‘I—* ‘ _ __ _ , ±.T4TWI, ÄSÄräÄWS ! küldendők. Kézi-átok nem adatnak vissaa. kiadó-hivatalhoz intézendők, n, r­tTllT Kb IJ i l\ 1 A I ) \ JS napjátii «»ámíttetik. I 103. szám, _____________________________Budapest Kedd, május 5.1874. 25 évi folyan Szerkesztési iroda? Kiadó-hivatal: _____ _____ _____ W Előfizetési feltételek: Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum-épü­let, Barátok-tere, Athenaeum-épület TT "V"* Wva’ri-i tó“ Szintúgy mint előfizetésük Budapest, május 4. (A magyar delegatio hadügyi albizottsága) ma este ülést tartott, melyben a rendkívüli szükséglet egyes czimeinek és tételeinek tárgyalása folytattatok. Jelen voltak: gr. A­n­d­r­á­s­s­y Gyula kü­l­­ügyér, b. K­u­h­n közös hadügyminiszter, b. Orczy Béla és F­r­ü­c osztályfőnökök, N­e­u­h­a­u­s fő­ügyelő. A XIII. czimnél: »Első épitési részletek«, mely 175.000 forinttal van előirányozva, az albizottság 130.000 frtot javasol töröltetni. A XIV. czimnél: »Második építési részletek,« a 210000 ftnyi előirányzatból 60000 frt törlése java­solta­tik. A XV. czimnél: »Negyedik építési részletek,« nevezetesen a »przemisli erőditések folytatása« tétel, mely 200000 írttal van előirányozva hosszabb vita után töröltetni inditványoztatott. A XVI. czimnél: »Ötödik építési részletek,« az 560,000 írttal előirányzott összegből az albizottság 110000 írtot javasol töröltetni. A XVII. czimnél: »Katonai földrajzi intézet szükséglete a előirányzott 593364 írtot a bizottság megszavaztatni javasolja. A mai tárgyaláson élénk viták voltak, és a várépítésekre nézve határozati javaslat adatott be, melyet legközelebb közölni fogunk. A legközelebbi ülés holnapután d. e. 10 órakor lesz. (A püspöki ip­a­r tanácskoz­mán­y­a­i.) A »Magyar Állam« a következőket közli : A püspöki kar fontos tanácskozmányokat tart e napokban Budapesten a bibornok-herczegpri­­más elnöklete alatt, a bibornok várbeli palotájában. A bibornok-primás ma váratik, a többi főpásztorok, a betegség által gátoltak kivételével, már főváro­sunkban vannak. A tanácskosmányoknak két főtár­gya lesz ezúttal, ez egyik a középtanodai törvényja­vaslat »mennyiben — mint a »M. Állam« véli — az által­a kath. gymnasiumok sorsa fenyegetve van,« a másik tárgy a közoktatási miniszter úr azon felhí­vása, melyben a tanulmányi alap, hiánylatát a püspöki kar és a vagyonosabb káptalanok által kéri fedezte­tni. (Andrássy gróf válasza a cu­­r i 4 h 0 7) több variációban volt már a hírlapokban ismertetve. A legujabbat a »P. L.« közli egy bécsi sürgöny alakjában. E szerint gr. Andrássy jegyzéke túlzottaknak mondja a pápai körlevél főbb pontjait és kijelenti, hogy a császári kormány egyházügyi törvényei a megkezdett korszerű irány természetes következményei, de a császári kormány a pápai kör­levelet nem tartja arra alkalmasnak, hogy netalánt kellemetlenségek elháríttassanak. A jegyzék bizto­sítja a szentszéket, hogy ama törvények nem akar­nak vele szemben ellenséges magatartást inaugurál­­ni, nem csorbítják jogait a hit ügyeiben, hanem pusz­tán anyagi kérdéseket rendeznek, nevezetesen mel­lőzik azon stipulatiókat, melyek a birodalmi törvé­nyekbe ütköznek. A jegyzék mérsékelt­ hangú. (A k­é­t v. ház VIII-diki osztálya) szerdán május 6-án reggeli 10 órakor ülést tart. Tárgya: A­­középtanodai oktatásról szóló törvény­javaslat. Zsedényi Ede a VIII-ik osztály elnöke. (A pénzügyminiszter Buda­pest fővárosához) a következő rendeletet bocsátotta: A fővárosi törvényhatóság alakításáról és ren­dezéséről szóló 1872. XXXVI. t. sz. életbeléptetése alkalmával, az egyesült törvényhatóság által, a fő­városi szervezési szabályrendelet 196 és 197. §-ai alapján, a pesti, budai­ és ó-budai közp. adóhivata­lok működése 1873. decz. 31-én beszüntettetvén, he­lyükbe öt kerületi adóhivatal állíttatott, melyeknek mindegyike az állami és községi adófőkönyvek ve­zetésére rendelt számviteli, az állami és községi adókon kivül az illetékek és mindennemű városi dí­jak és bírságok bevételezésére rendelt adópénztári, az állami és községi adókon kívü­l az illetékek és mindennemű városi díjak és bírságok végrehajtás útjáni behajtására rendelt adó- és illeték-behajtási hivatallal láttatott el. A törvényhatóságnak ezen intézkedésében fél­­reismerhetlenül nyilvánul azon intenzio, miszerint az állami köz- és a községi adóknak kezelésénél, vala­mint azoknak bevételezésénél és különösen behajtá­sánál az államkincstárnak a várossal szoros kapcso­latban álló érdeke lehetőleg előmozdíttassék ;­­ az egyes adófizetőknek pedig jelentékeny előny és köny­­nyebbség nyuttatott az által, hogy a központtól tá­volabb lakók adójukat a közelebb eső kerületi adó­hivataloknál róhatják le. Ezen elvben czélirányosnak és sikert biztosító­nak látszó intézkedés a hozzá jogosan köthető vára­kozásnak egész mértékben főképen azért nem felel meg és nem felelhet meg, mert a kerületi adóbehaj­tó hivataloknak személyzete, mely a szervezés előtt is elégtelennek bizonyult, ez alkalomal még inkább kevesbet tett, elannyira, hogy azok feladatukat vé­gezni nem képesek. Innen van (csak az volna oka ? A szerk.) az, hogy a f. évnek lefolyt első három havában az adóbehajtás eredménye a m. évnek hasonló időtartamához képest jelenté­kenyen csökkent és előreláthatólag foly­vást mindaddig csökkenni fog, míg az adóbehajtó hivatalok a végrehajtás eszközlésére szükséges és megfelelő erővel nem rendelkeznek. E hiányon minél előbb segíteni annál inkább szükséges, mert annak fönnállásáig nemcsak az ál­lamkincstárnak okoztatik tetemes hátrány az által mivel Budapest adózó polgárai a kényszereljárás alkalmazását legtöbbnyire bevárván, azt az adóbe­hajtó hivatalok erőtlenségük folytán megfelelő módon nem alkalmazhatják s e miatt számos oly adókötele­zettől sem szedethetik be a tartozás, a­kik min­den időben fizetőképesek, más oldalról pedig a fő­város pénztárára azon fölül, hogy az állami adóval együtt beszedendő községi pótlék sem foly be, még nagyobb kár hárul az által, mivel a lakás és tartózko­dási hely folytonos változtatása alatt álló személyes kereseti adófizetőknek, továbbá számos iparosnak, kereskedőnek, üzérnek, tőkepénzesnek, vállalkozó­nak, intézetnek, sőt egyesületnek és banknak adója, az előbb említetteket illetőket a gyakori elköltöz­­ködés folytán, az újabb tartózkodási helynek isme­­meretlen volna, a többieknél pedig a sík­­­an és gyorsan bekövetkezni szo­kott üzletfelhagyás vagy bu­kás miatt csakis azért esik behajthatlanság alá, mert a végrehajtást megfelelő számú közegek hiá­nyában a kellő időben, mikor még az adókötelezett a megadóztatás helyén lakott, vagy a­mikor még az adókötelezett üzletet folytatva, fizetőképes volt, fo­ganatba venni nem lehetett. Figyelmeztetem ezúttal a czimet, hogy az ilyképen b­e­h­a­j­t­h­a­tl­a­n­n­á váló adókért, illetőleg azoknak megtérítéséért az 1868. XXI. t.-cz. 15., 62., 63., 64., 65. és 66. §§., va­lamint az 1872. XXXVI. t.-c. 19. §-a értelmében, a felelősség a fővárost terheli. Ezek folytán fölhívom a czimet, hogy te­kintettel az országnak jelen pénzügyi helyzetére is, a közadók erélyes behajtását biztosító intézkedé­seket azonnal tegye meg és egyúttal a kerületi adó­­behajtó hivatalokat úgy az államkincstár, valamint saját jól felfogott érdekére való köteles figyelemnél fogva megfelelő számú személyzettel minél előbb lássa el. Ez pedig a nélkül, hogy a főváros pénztá­rára újabb teher háruljon, az által eszközölhető, ha a városi közönség az 1870. LV. t. sz. 3. §-ában megál­lapított végrehajtási költséget kivétel nélkül mind­azon késedelmes adófizetőktől is szedetni elrendeli, a­kik a hivatott t.­ez. ellenére és az önkéntes adófize­tési készségnek megzsibbasztására jelenleg a végre­hajtási költségek viselésétől a városi közönség ál­tal fölmentve vannak; felhívom pedig azon további meghagyással, hogy ezen rendeletnek miképen tör­tént végrehajtásáról szóló jelentését f. hó végéig ter­jessze föl. Budapest, 1874. ápril 14. (E rendelethez nem írunk commentart. De megemlítjük mégis, hogy a főváros adóhátraléka 1873. é­v v°é­­gén közel négy millió forintra rúgott.) A büntető törvénykönyv. — Második közlemény.­­• Az »Utilitarismus« a franczia Code Pénalban találja megtestesülését, s Target, e törvény szerkesz­tőinek egyike, híven tükrözte vissza annak szellemét, midőn előterjesztésében e szavakat mondá: „Az,hogy valamely bűntett súlyos-e vagy nem, nem annyira az erkölcsi romlottság szempontjából ítélendő meg, mely a cselekményben kifejezésre jön, mint azon veszély szempontjából, a­melyet okoz.« Nem lehet feladata ezen indokoknak, az Utili­tarismus általános fogalmában egybefoglalt viszony­lagos elméletek mindegyikét megjelölni, és mind­egyiknek hibáját, valamint káros következményeit kimutatni; ismeretesek ezen elméletek különben is, s főbb nemei már fentebb megneveztettek. Tény az, hogy a hasznosságot magában, mint a büntetőjog

Next