Pesti Napló, 1875. október (26. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-01 / 224. szám
224 máim Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, October 1,1875. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt, 3 hónapra . . . A frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » _ Az esti kiadás postai különkiödéseért felülfizetés tivnegyedekkránt 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek ha tmúlv napján türténik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 28. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIT A T A LK A Barátok-tere, Arbstinellus-épület küldendők. gmmiiXvm&tmHKEtmemuamTaisa Előfizetési felhívás „PESTI SAPID“-ra. Oct. 1-jén belépő évnegyedes uj előfizetőinknek Feuillet Octáv regényének oct. 1-sejéig lapunkban megjelent részeit, ha ez iránti óhajukat előfizetési megrendelésükben kijelentik, külön lenyomatban díjtalanul küldjük meg. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 1/2 legnagyobb év és közgazdasági melléklet .) Egész évre.........................24 frt. Fél évre .........................12 frt Negyed évre .... 6 frt. Egy hónapra .... 2 frt. psgr Az előfizetés Budapestre a » Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum -épület) intézendő A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, sept. SO. Majdnem mindegyik angol lap gróf Andrássy s a berlini hivatalos lapnak a keleti viszonyokról szóló nyilatkozatait magyarázva, czikkét azzal kezdi, hogy »mit mondott« , és azzal végezi, hogy »mennyiben lettünk okosabbak ?« Mindkét kérdésre a felelettel adós marad az angol sajtó szintúgy, amint e kérdésekre nem tudott felelni egyetlen európai lap sem. Meglehet, hogy a magyar delegativ külügyi albizottságának jelentése alkalmával szintén ily megoldatlan kérdéseket vetnek föl. Ma is már azt látjuk, hogy a bizottság akart valamit mondani, de ez az akarat némileg módosult. Ellenben gr. Andrássy, a hallgatag diplomata, ki eddig csak a jegyzékek írását unta, de legújabban el kezdett szokni az élő szótól is, ezúttal sem akart semmit se mondani, de mégis mondott valamit, s ez a valami, a mi felől bécsi magántáviratainkból értesülünk, minden esetre érdekesebb, mint egy egész elhallgatott vörös könyv. A dolog, mint távirataink beszélik, a külügyi albizottság mai értekezletén történt. Falk előadó, ki a képr.ház felirati bizottságában is azt védte, hogy a felirati javaslatnak bizonyos határozott szin adassék, ezúttal azt ajánlá, hogy a külügyi költségvetésről szóló jelentésbe foglaltassák egy passus, melyben az albizottság a monarchia külügyeinek vezetéséről nyilatkozik Ezt elvileg elfogadták, az illető mondat fogalmazásával az előadót bízták meg, s ő munkálatát ma bemutatá. A mondat szószerinti szövegét nem ismerjük ; távirataink azt állítják, hogy az helyeselte az eddigi külügyi politikát, s ugyanezt ajánlotta jövőre is. E felett két órai értekezés folyt. Gr. Andrássy ellenzé, hogy az eddigi politikai irányzat hangsúlyoztassék zsinórmértékül jövőre is, s kiemelte a szabad kéz politikájának szükségét. Végre közvetítő indítvány fogadtatott el, mely valószínűleg szintén az előadótól származik, s a jelentés hitelesítése holnapra halasztatott, midőn a jelentést be is mutatják a delegáció nyilvános ülésében. Ez a tényállás, melyről távirati úton értesülünk. Nem jelentéktelenek e kérdésben az egyes szavak, mert hisz ezek körül forgott a vita , de a főérdeket természetesen a dolog ényege képezi. Combinatiók és conjecturákra e történet nem alkalmatlan, s valószínű, hogy ezek özönével köszöntnek be. Ahol az emberek oly keveset tudnak, ott sokat sejthetnek, s a külügyi politika, mely rendes időkben is a kalandos conjecturák hálás tere, rendkívüli háborús időkben az ilyesmiknek nagyon gondozott melegágya. Megterem ott a legkényesb gyümölcs tél idejében is. Lehet, hogy nem fognak hiányozni a nyugtalanító magyarázatok sem. Azt az Andrássyt, ki néhány év előtt azt nyilvánítá, hogy az ő politikájának »kötött marseberoutája« van, szembeállíthatják a mai Andrássyval, ki a »szabad kéz politikáját« proclamálja, sikutathatják a monarchia külpolitikájának változandó irányát s az okokat, melyek e változásra ösztönözhették. Mi minket illet, mi ez alkalomkor is csak azt mondjuk el, ami valószínűnek látszik. Ha gr. Andrássy külügyminiszter a mai bizalmas értekezleten csakugyan lényegileg mindazt mondta, amit távirataink neki imputálnak, nyilatkozatai nagyon természetesen nem vonatkozhattak ama szövetségre, melyben monarchiánk az északi hatalmakkal áll.Rendületlen sarkköve ez összes külügyi politikánknak. Gr. Andrássy e szövetség létrehozásában hosszas éveken át lankadatlan buzgalommal s nem mindig hálás elismerés között fáradozott ; — e szövetség létrehozása volt czélja mint magyar miniszterelnöknek, s midőn az Európát megrázkódtató háború igazat adott törekvéseinek, s ő vette át a monarchia külügyi politikájának vezetését, számos félreértés leküzdése után, e szövetséget oly sokra juttatható, hogy ma, a keleti bonyodalmak s az ezekkel járó látszólagos érdekösszeütközések közepette, a fejedelem e szövetség bensőségét, mint »elsősorban« fennállót hangoztatta. E szövetség biztosítja Európának s monarchiánknak a békét, s a külügyminiszter alig ismerhet más czélt, mint hogy az érdekek megegyeztetése által e szövetséget még bensőbbé s még erőteljesebbé tegye. Ez nincs megírva semmiféle vöröskönyvben, de meg van írva hangosan szóló s kétségbevonhatlan tényekben, meg van írva a viszonyokban s meg van írva ama férfiú jellemében, ki ez időszerint külügyeinket vezeti. Gr. Andrássy, ki külügyi működését egykor a hit házőrző szerepéhez hasonlitá, ez államférfiú a béke embere, s a békét akarva, akarnia kell az ennek fenntartására szükséges eszközöket is. Ez eszközöknek pedig nemcsak legfőbb, hanem mondhatjuk, egyedüli tényezője ama szövetség, melynek létrehozásában a külügyminiszter annyi évek fáradságos munkája árán törekedett. A nélkül is azonban, hogy ily nyugtalanító s a tények által cáfolt combinatiókhoz folyamodnánk, adhatunk gr. Andrássy mai szavainak kellő értelmet és jelentőséget. Alig kell arra utalnunk, hogy mily különbség rejlik a helyzetben, a között, midőn szélcsend uralkodik a politikai láthatáron, s fejedelmi bálok és vadászatok képezik a diplomatia eseményeit, — meg a között, midőn vihar közben csak a világitó tornyok látszanak, nagykövetek és consulok conferálnak s a háború zivatarai vonulhatnak az állam határaihoz. Azt állítani, hogy nyugtalan időkben az utolsó jottáig azt fogjuk tenni, amit rendes időkben tettünk: olykor nem az erő, hanem a gyöngeség jele; nem okos következetesség, hanem balga makacsság. Épen a fő politikai irányhoz való következetesség követeli olykor a részletekben való eltérést; a fődolog csak az, hogy minden út, Rómába vezessen. De van más ok is. Meglehet, hogy a magyar delegáció külügyi albizottsága, nemcsak a külügyi politikát bírálni, hanem azt — hogy egy műszóval éljünk — »csinálni« is akarta. Meglehet, hogy csak is erre vonatkozott Andrássy gróf nyilatkozata. S ha így történt, teljesen igaza volt. A parlamenti bizottság tarthat akadémiai értekezéseket a külügyi szövetségek hasznos vagy káros oldalairól , habár az ily értekezéseknek is rendesen több a kára, mint a haszna, ha e szövetségek aktuális érdekkel bírnak, de alig van azon helyzetben, hogy bizonyos szövetségeket zsinórmértékül szabjon a külügyminiszter elé. Sokkal több nyilvános és titkos tényező ismerete szükséges ehhez, mint a minővel a diplomatia körén kívül álló parlamenti bizottságok rendelkezhetnek, s ha a külügyminiszter nyilatkozatai ilyesmire vonatkoztak, ha a parlamenti bizottsággal szemben, az események és viszonyok szerint, »a szabad kezet« követelte,alig lesz elfogulatlan, aki neki e tárgyban ellentmondhatna, amint, úgy látszik, ebben a bizottság is megnyugodott. Íme a benyomások, melyeket a delegáció albizottságában ma történt érdekes események bennünk felkeltettek. Az angol lapok föntebb idézett kérdéseit azonban csak akkor kérjük hangoztatni — midőn a külügyi albizottság jelentése előttünk lesz. A „Pesti Napló“ tárczája: úti levél Gráczból. (Radegund és Grácz. — Egy város »a zöldben«. — Bel a Schlossbergre ! — A rotunda szökőkutja. — A korcsolyázók tava. — A Jungfernsprunig. — Régi krónikákból) — Sept. 26. A ki Radegundon tiz hétig csatangolt mezítláb, hajadon fővel, álmodott nyitott ablakok mellett s ivott »barmokkal köz italt,« a ki három próbás hydropatához illőleg úgyszólván kidőlt a hegymászásban, tanyázott csillagos éjen át a Schökl pyramisának aljában, látta onnét a hajnalok leirkatlan színváltozatainak pompájából előbukkanni a napot egész megragadó nagyszerűségében, látta közel 5000 lábnyi magasból a szép stájer földnek a Mura völgyében festőileg elterülő fővárosát, megaranyozva a kelő nap vakító sugaraitól: az ellenállhatlan vágy rabjává lett önkénytelenül, azt e vonzó kép annyira lebilincselte, hogy lelke hevével vágyott közelébe s eleve e szép helyet szemelte ki nyugpontul vizi gyötrelmeinek első kipihenésére. A radegundi vizivó kivétel nélkül Grácba vándorol vétkezni először ama szigorú paragraphusok ellen, melyeknek kényszere alá keserű önkénytességgel önmaga hajtotta fejét. Én hűségesen ragaszkodtam e paragraphusokhoz, sőt többször is felkerestem a felhők tanyáját,mint írva volt; nem csoda hát, ha fokozott vágygyal siettem a helyre, melynek bájos fekvése lelkemnek — onnét a magasból — annyi és annyi gyönyörteljes pillanatot szerzett. Nem a város magas, nem egyforma nagyságban emelkedő, újabb keletű utczáit jellemző, izletés épületei, nem azok gyakorolnak vonzerőt az idegenre, hisz mindezt fokozottabb tökélyben leli fel az ember itt is, ott is, hanem az a szeliden regényes kedves jájék, mely a szép Stájerhon fővárosát messze körülveszi, s az a sötét, árnyat nyújtó nagyszerű park, mely az egész várost befutja, azt mintegy pompás kert jellegével ruházva fel. Grácznak minden épülete úgyszólván egy-egy nyári lak. Felséges parkja azzá varázsolja mind. Csak a szorosan egymás szomszédságára utalt házak emlékeztetnek bennünket, hogy nem a »zöldben« tévelygőnk, hogy városba jutottunk, fővárosába azon kies földnek, melyet a természet lélekemelő szépségeivel oly gazdagul áldott meg. Lelkemből örvendettem, hogy a krónika itt nem emlékezik múzeumokról, képtárakról, gyűjteményekről, legalább nem olyanokról, melyeket a divatos utazónak a szó mai értelmében látatlanul nem szabad hagynia. A divatos utazó hírétől tehát, hála sorsom intézőjének, megmenekültem ez idő szerint. Óvtam magamat Baedeker vörös könyvétől is, nehogy kísértetbe hozzon netáni felfedezéseivel. Ma nem leszek divatos utazó, ma nem járom sorra a rendszerint évszázak hosszú sora előtt épült annyi és annyiféle stylü templomokat, ma nem lézengek műsértő arczokkal egyik teremből a másikba, mely mind megannyi hírneves gyűjteményeket tartalmaz, s nem bámulom meg mindazon épületeket, melyeken egy-egy ütött-kopott faragványra figyelmeztet minduntalan a szemfüles cicerone, beszélve arczának ismert fontoskodó tekintetével nevezetességük, és voltak és műbecsük felől szakadatlanul annyit és annyit, hogy jóhiszemű szemlélő és hallgató csakhamar több bámulni valót talál e ficzkó betanultságán, mint fecsegésének felmagasztalt tárgyain. Egyébként igazságot nekik ! Engem a beszédes cicerone egy nemes vonása kibékít körmönfont hazudozásaival. Nyomát találtam bennük a lelkiismeretnek. Kelepelésük teljes erejének kifejtésével napidijukat akarják kiérdemelni igazán. Isten veled hát, cicerone, mindig szolgálatkész mosolygó arczoddal ez alkalomra! Én a szabad természetet óhajtom élvezni itt is, nincs vágyam zárt helyekre, én nagyban kívánom látni azt a szelid képet, melynek kis kiadásában annyiszor és annyiszor gyönyörködtem a felhők tanyájáról. Fel a Schlossbergre, a város gyönyörű parkján, a város pompás kertjén át, melynek dús lombozata árnyas fái alatt annyi apróság serdül fel játszadozva, annyi üdülő keres könnyebbülést és annyi élettől és munkától fáradt talál nyughelyét nehéz csontjai kipihentetésére. Itt-ott tisztás hely fogad, amott gonddal ápolt virágok élénk színe köszönt felénk, tovább egy régi platánok sötét lombjával beborított sétány kínálkozik, hova a napnak csak egyegy halvány sugara törhet utat magának. Ez a kép ismétlődik több és több élénk változatban, mig nem a parknak legtévesebb helyére jutunk s megpillantjuk egész nagyszerűségében a franczia művészetnek ama remekét, mely a bécsi közkiállitási rotunda helyének egyik legfőbb ékét képezé. Előttünk a rotunda hírneves medenczéje egész pompájában kiváncsiak raja által környezve, kik hetenkint kétszer élvezhetik e szép látványt, melynek az ünnepnap engem is véletlen részesévé tett. Nymphái öt napon át pihenőt tartanak, hogy utána mintegy újult erővel ömleszthessék üdítő sugaraikat, játszi változatokban. Valóban a legszebb látványok egyike és kétségtelenül legkiválóbb dísze a parknak! Tovább haladtam illatos fák árnyában s önkénytelenül emlékembe jutottak fővárosunk ilynemű ékességeket nélkülöző kopasz terei. Miért is nem gyönyörködhetünk mi e műremekben otthon ? És megvallom, nem fojthattam el egy bensőmben rejlő gonosz boszankodást Gráczváros alpolgármesterének erélyes egyénisége iránt, ki gyors intézkedésével bennünket ugyancsak megelőzött. Melegen karolta fel az ügyet, s mint értesültem, a város főként neki köszönheti e fődíszét, honnét én egyenesen a Schlossbergre vettem utamat. Oly kényelmes és kellemes sétány vezet felfelé ezen a Mura balpartján mintegy négyszáz lábnyira emelkedő magaslatra, hogy alig telt el husz perez, s én már a gondozva parkírozott hegy fensíkjáról vethettem egy pillantást a legvonzóbb völgyek egyikére, melynek közepét a Mura vize szeli ketté sebes rohamával, egy pillantást e völgyet szegélyző hegyek hullámos alakzataira s a város közelében fekvő villák festői szétszórtságu zajára. A messze távolban, észak-nyugat felé a stájer alpeseket látom elhúzódni eget verő s már itt ott fehérlő ormaikkal, közelebb északról a Schökl pillantgat komoran felém, csúcsán örökös felhőkupolájával, alattam a Mura kanyargó vize által kettészelt város terül el jobboldalán feketén gomolygó füstfelhőkkel szétszórtan emelkedő gyárainak sűrű kéményeiből. Ez a város termelő része. A fogyasztó rész a folyam balpartján foglal helyet, hol a régi város a stylü házai mellett a modern ízlés nyer túlsúlyt az újabb építkezéseknél. Egyébként csendes minden, nincs semmi, ami nagy város zajára emlékeztetne, pedig fellelhető minden, mit fővárosi igényel. Mondják, hogy a saison beköszöntével itt is vigabb élet váltja fel a mostani lethargikus nyugalmat. A »haute créme« még utazik, vagy közelben fekvő villáinak csendes magányában gyűjt rugékonyságot a tél élvezeteire. Üres minden, itt is alig jár valaki. Egy rokkant, ki néhányad magával a park-felügyelői tisztet viseli, magyarázgatja nekem, hogy az a tó ott a város északkeleti részén, egy parkírozott erdő aljában szintén élénkebb napokat él, ha felszínét jég borítja. Ez az úgynevezett »Hilmerteich«, a korcsolyázók pályája. Déli részen a négy tornyu eggenbergi várkastélyra, Mária Teréziának valaha kedvencz tartózkodási helyére, figyelmeztet. Fölötte egy hidegviz-gyógyintézet emelkedik, melynek azonban Radegund közelsége miatt rövid létet jósol invalidásom. Megmutatta a gleichenbergi Kogelt is. Azután figyelmessé tett egy szoborra, itt a hegynek keleti oldalán, melyet a város hálája emelt azon férfiúnak kegyeletes emlékére, ki a Schlossbergnek denevérek és baglyok lakta romjait egy pompás kertté varázsolta. E szobor Weiden tábornok emlékszobra. Végül visszavezetett ismét a hegy északi oldalára, s biztositott, hogy délutánomat kellemesebben nem tölthetem, mintha azt ama meredek hegy magasáról ide tekintő romok, — Göstingvára romjainak — megszemlélésére szentelem. Igaza volt. Üdvözlöm érte szivesen. A kit a természet szépségei hidegen nem hagynak, a kit valamikor emelőbb érzet fogott el, midőn sűrü fák zöldjével benőtt, messze húzódó két hegyláncz sötét völgyében vándorolt, a ki e völgy mélyének bűvös árnyékából gyönyörrel legeltette valaha szemeit a nap alkonysugaraitól bevont hegylánczok magaslatain, s kiben egy-egy pusztult roma hegy ormán mélyebb gondolatok szülője volt valaha, annak ajánlom, hogy ha valamikor a szép stájer föld fővárosa felé viszi útja, szenteljen egy kis időt azon vonzó, kedves völgynek, mely egy kis óra alatt a grácziak legkedvenczebb Emausába, »Thal« nevű kies falucskába juttatja; és visszatértében ne feledjen egy pillantást Gösting várára, mely mintegy ezer lábnyi magasból romjaiban is büszkén tekint e kies völgybe le ránk; és vándoroljon fel ama meredek szikla tetejére, mely ott a vár közvetlen aljában oly ijesztőn tekint a mélyben zubogó Mura folyamnak legveszedelmesebb vízesésére. Alattunk a Mura hires »Weinzödl« hídja, melynek rohamos zuhatagja alatt anyai és annyi szerencsétlen vizjáró lelte vesztét; szemlélődésünk meredek pontja pedig a »Jungfernsprung.« Régi idők óta igy nevezik, egy szomorú történet óta még a tizenharmadik századból, a most romjaiban heverő lovagvárnak még virágkorából. Két ifjú versenyzett a vár széplelkű kisasszonyáért, Gösting Annáért. A hagyomány szerint nem szépsége bilincselte le őket. Lelkének szelid kék szemeiből kisugárzó nemes tulajdonai, szivének gazdagsága és tartózkodó büszkesége volt, miért a két ifjú bővült. Az egyiket szerette ő is, szerette lángoló szive első szerelmének szűzi hevével. A két ifjú párbajra kelt koruk szokásaként. A győztesé a lány hangzott a vár urának szava. S rövid néhány percz meggyilkolta az ifjú leány szivét. A kit szeretett, lett az áldozat. Ám szív nélkül élni nem tudott és kedvese gyilkosának szerelmi üldözései elől kimenekült az ősi fészekből, ment, ment, mig nem egy ijesztőn meredek sziklára jutott, és ez mentette meg elviselhetlen fájdalmaitól örökre. Megölt lelkének hüvelyét a mélybe vetette, így maradt a késő utókorra a »Jungfernsprung« elnevezés. Búcsút vettem tőle, s még az éjjel a Semmering merész kanyarulatait tüntette elém futólag a hold szelid világa, most pedig hazám egyik földjéről, egy örökké nyitott, vendégszerető falusi lak barátságos födele alól emlékezem e szép napra. Sz. D. Budapest, sept. 30. (A pénzügyi bizottság) mai üléséből esti lapunkban megjelent tudósítás befejezéséül megemlítjük még, hogy a bizottság végül a kőutak előirányzatát tárgyalta, s azt — a nyitra-tapolcsányi út tévedésből felvett költségének törlése, s a »különleges építkezések« rovatának, valamint az előre nem látott, s »elemi károk helyreállítására« felvett kiadásoknak bővebb felvilágosítás kinyeréséig függőben hagyásával — meg is szavazta-A tárgyalás folyamában indítványoztatott a megyei utakon előforduló hidakra előirányzott 150.000 forint törlése, miután e csekély összeg a czélnak úgy sem felel meg, s csak arra való,hogy a miniszterek egyes vidékeknek kedvezményeket nyújtsanak. A miniszter szükségesnek nyilvánítá e tételt főleg azon megyék érdekében, melyek jó utakat s hidakat tartanak fenn, s segélyezés nélkül alig volnának képesek kötelezettségeiknek eleget tenni. A bizottság a tétel megtartását határozta el. (A szabályszerű őszi előléptetés) a közös hadsereg körében az idén october 20-dikán fog közhírré tétetni,hogy az előléptetettek a megfelelő nagyobb fizetést a monarchia távolabbi részeiben és már november lsején élvezhessék. A tábornoki karban történő előléptetések közül különösen figyelemre méltó Catty K. vezérőrnagynak s a vezérkari főnök helyettesének előléptetése altábornagygyá. Kívüle még Schmiger, Döpfner és Schönfeld vezérőrnagyok léptettetnek elő. — Különösen nagy lesz az előléptetés a gyalogság körében, hol 28 százados őrnagygyá, 160 főhadnagy századossá, és 300 hadnagy főhadnagygyá fog előléptettetni. A tüzérség kebelében a tiszti iskolákból az idén kilépett valamennyi hadapród tisztté fog kineveztetni. A vezérkar újjászervezésével összefüggő személyzeti változások csak december végén hozatnak nyilvánosságra. (A magyar ipar érdekében.) A közlekedési minisztérium a vasutak igazgatóságait e napokban értekezletre hívta meg, melyben az elnöklő államtitkár, Hieronymi, az összegyűltekhez azon kérdést intézte, nem óhajtanák-e, a hazai vasipar segélyezése czéljából sinszükségleteiket a rhonitzi vashámorból fedezni. A válasz igenlő volt azon hozzáadással, hogy a hazai és külföldi sinek árában különbség ne legyen. Ez nem lehet hátrány a kötendő üzlethez, válaszolt a miniszter helyettese, ki azonnal azon kérdést téve hozzá, mily nagy az évi sínszükséglet az egyes vasutak részéről. Erre azonban a vasúttársulatok azon nyilatkozatot tevek, hogy jövőre meglehetősen sok aczél és annál kevesebb vassínt akarnak alkalmazásba venni. Rhonitz azonban aczélsíneket nem szállíthat, különben vassín szükségleteiket szívesen fedeznék Rhonitzból. Hieronymi államtitkár úr a szintén jelenlevő rhonitzi vashámor képviselőjétől meg akarta tudni, mily összegbe kerülne a rhonitzi vashámor olyképeni berendezése, hogy ott aczélsinek is gyártathassanak. A felelet 150 ezer frtot jelzett e czélra elégségesnek. Ezzel végződött ezen értekezlet, melynek tárgya legközelebb a minisztertanács elé fog hozatni. (A consulok levelezése a herczegovinai lázadókkal.) Az idegen consulok és a herczegovinai lázadók vezetői, mint Ragusából jelentik, az ismeretes kiegyezési alkudozások alkalmával következő két okmányt váltottak. I. Ljubobratics Mihálynak, Petkovics Kukának, Vukalovics Trifkonak a sjemachoi táborban Begovisténél. Kormányaink parancsából találkozást kérünk a herczegovinai keresztyének helyzetének megbeszélése czéljából. Ez értekezletre mint barátok jövünk minden memur (török meghatalmazás) és askers és zaptics (katonák és török rendőrök) nélkül. Fogadjátok üdvözletünket stb. Trebinje 1875. sept. 5-17. Wassies, Lichtenberg, Durando. (P. H.) II. E felhívásra a lázadók jegyzőkönyvvel válaszoltak, mely a bevezető szavak elhagyásával így szól : 1. A többi herczegovinai vezető nélkül Ljubobratics Mihály, Petkovics Luka, Vukalovics Trifko a hatalmak consulaival értekezletbe nem bocsátkozhatnak, minthogy a jelen lázadás egész Herczegovinának lázadása. 2. Hogy minden vezér összegyűlhessen, ahhoz idő kell; e végből néhány napi fegyverszünet létesítendő. 3. Fegyverszünet esetén a török csapatok ama hadállásokban maradjanak, amelyekben a fegyverszünet megkötése napján vannak, s a törököknek Trebinjébe a mindennapi élelem beszállítása csak a lázadók őrségén át engedtetik meg. 4. Az értekezlet helyéül vagy a montenegrói, vagy az osztrák határ egy pontja választandó. 5. Az értekező bizottság európai biztosokból álljon bárminő török képviselő kizárásával. 6. A meghívások európai biztosok által eszközöltessenek. Brezenik 1875. September 7/19. Aláírta : Lyubobratics, Petkovics és Vukalovics nevében, a legfőbb meghatalmazott, dr. Kosta Gruica. A költségvetés s a reformok. — sept. 30. Az 1876. évi államköltségvetés előirányzatának tekintélyes számú apró és nagy füzeteiben ezúttal is gazdagon vannak a statistikai és pénzügyi adatok fölhalmozva. Néhol megvilágítják a kormány előterjesztéseit és tervezeteit, de gyakran az áttekintést nehezítik s nem mindenütt bírják eloszlatni a kétséget az iránt, hogy a kormány az előirányzat összeállításában csakugyan elment-e a takarékosság szélső határáig. Másrészt, úgylátszik, bizonyos félreértés uralt azon részben, hogy mi értendő az igazi, az államnak valóban javára való takarékosság alatt? Pénzt időlegesen takarítani lehet igen egyszerűn úgy, hogy például az állami vállalatoknál megakasztjuk a készletek beszerzését, felfüggesztjük a favágatást s javadalom nélkül hagyunk bizonyos gazdasági és kultusizélokat. De ez tulajdonképen nem megtakarítás, mert mindez rövid idő múlva megboszidlja magát a bevételekben is. Az administrate egyszerűbbé s jobbá tételében keressük mi az igazi megtakarítást; ennek ma még nem sok a nyoma, mustrálja a tényt a földművelés-, iparés kereskedelmi, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumok költségvetésének előirányzata. A kereskedelmi minisztérium budgetje 1874 óta már folytonos apadást mutat. Akkor 11,373.570 forint, 1875-re 10,804.450 frt jön megszavazva. Most az előirányzat csak 10,478.412 frt, így a minisztérium valami nagy hatást gazdasági viszonyaink javítására ismét nem lesz képes kifejteni. Egészben véve ez az előirányzat a jelen évi összegektől csak itt-ott tér el, s a különbség a kettő között a négyszázezer frtot alig haladja meg. A közoktatásügyi minisztérium budgete szintén a jelen évi szükséglet alapjain nyugszik. A pénzviszonyok sanyarúsága folytán itten is sokféle nagy jelentőségű közművelődési czél és feladat ismét a jövőtől várja valósítását. Kiváló figyelmet érdemel az igazságügyi költségvetés ama nagy átalakulás következtében, mely tudvalevőleg bírósági szervezetünkön egyrészt már megtörtént, másrészt pedig kilátásba helyeztetett. Igazságügyi budgetünk a folyó évre 10,488.117 frt rendes szükségletet mutatott, az idei előirányzat 9,871.364 frt, s így az egész apadás 616.753 frt, míg viszont a nyugdíj-szükséglet 65.000 frtnyi többlettel van fúlvéve. A fenntebbi költségapadásból kerek számban csak 8.000 frt jut a központi igazgatásra; a felebbviteli bíróságok és főügyészségek czímén szintén igen kis összegek szerepelnek megtakarítások fejében, s a költségvetésből nem vehető ki, hogy az igazságügyminisztérium felebbviteli bíróságaink reformjának eszméjével foglalkoznék, s az e czimeken szereplő csaknem 1.200.000 frtnyi szükségletben jelentékenyebb s igazságszolgáltatásunk érdekében is kívánatos javításokat készítene elő. A fentebbi megtakarítás fő része az elsőfolyamodású bíróságok czimeire esik. A kir. törvényszékek és járásbiróságok szükségletében a minisztérium a már feloszlatott húsz s a még feloszlatandó törvényszékeknél 1876-ra 485.332 frtnyi költségapadást remél. E bíróságoknál az összes alkalmazottak száma Budapesten 420, a vidéken 5 373 egyén, kikhez a királyi ügyészségeknél a fővárosban még további 119, a vidéken 1993 egyén csatlakozik. Ez utóbbi czímen a minisztérium 138.078 frt megtakarítást remél. Az elsőfolyamodású bíróságok leszállítása folytán azonban a nyugdíjak 32.821 írttal szaporodván, a reductió országos hatású rendszabályának pénzügyi eredményei egyelőre elég csekélyre devalválódnak. Sőt igen valószínű, hogy még a jövő év folyamára előirányzott ezen megtakarításokat sem lehet egész terjedelmükben valósítani. Egészben véve sem itt, sem a többi minisztériumokban nemigen látszik nyoma azon