Pesti Napló, esti kiadás, 1876. április (27. évfolyam, 76-99. szám)
1876-04-08 / 82. szám
82. szám.____________________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Mellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. _________________Budapest, Szombat, april 8.1876.___________________ PESTI STAPLÓ ESTI KIADÁS. _______________27. évi folyam, XHőfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. A* esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, ápril 8. ♦ Tegnap d. u. 2 órakor Bécsben tanácskozás tartatott, melyen Tisza és herczeg Auersperg miniszterelnökök, az osztrák és magyar pénzügyi és honvédelmi miniszterek, Lasser belügyminister, s K. Koller közös hadügyminiszter voltak jelen. A tanácskozás tárgyát a katonabeszállásolási törvény megállapítása képezte, mely a két törvényhozásnak fog előterjeszteni. A herczegovinai lázadók végre előadták ama feltételeket, melyek mellett a fegyvert letenni hajlandók. Tegnapelőtt déli egy órakor érkezett Rodich tábornok és kísérete hajón Castelnuovoból Igalóba, honnan a kikötőhelyről Suttorinába gyalog mentek. Kíséretében volt báró Jovanovics tábornok, Rendics kerületi főnök, báró Pascotini helytartótanácsos, Blasekovics táborkari őrnagy és a hadsegédek. Az osztrák-török határon Sosivan és Melentia Petrovics lázadófőnökök várták az érkezőket. A határtól harmincz lépésnyi távolságban álltak a többi vezérek, kiket Losicza egyenként bemutatott a tábornoknak. Erre az összes jelenlévők a Suttorinahid melletti házba vonultak; e háznak némi történeti jelentősége van, minthogy a hírhedt Luka Vukalovics, pánszláv agitator, lakott benne. Az értekezlet megkezdődvén a tábornok felolvasta a pacificatióra vonatkozó összes okiratokat. Azután szóval magyarázta meg azon reformokat és engedményeket, melyek Herczegovinának biztosíttatnak. A béke elfogadását ajánlotta.»Sem Montenegro, sem Szerbia nem fog — mondáa többek közt — titeket segíteni. A nagy Oroszország sem, mert egykor a török ezt maga is legyőzte. Annál bizonyosabb, hogy a las Herczegovina le fog vezetni. A hatalmak nem engedhetik, hogy a kis tartomány Európa békéjét veszélyeztesse, midőn veszélyt idéz elő a külállamok közt. Nem akarlak benneket ijeszteni, csak nyíltan és őszintén mondom ki császárom és királyom akaratát. A lázadók erre a felolvasott okmányokat elkérték s kijelentették, hogy másnap délelőtt tiz óráig elkészítik válaszukat. Ezek után Rodich tábornok kíséretével osztrák területre tért vissza. Tegnap a lázadók csakugyan tudatták Rodich helytartóval azon feltételeket, melyek mellett készek meghódolni. A feltételek kétfélék, pénzügyiek és politikaiak. A pénzügyiek is túlzottak ugyan, amennyiben a lázadók azt követelik, hogy a török földesurak birtokának egy harmadrésze nekik adassák, hogy házaikat és templomaikat az állam építse föl, hogy vetőmagot, szarvasmarhát, gazdasági eszközöket adjon nekik, hogy raktárakat építsen, melyek egy évre készlettel elláttassanak, hogy végül három évig a tized alól föl legyenek mentve. Mindezek túlzott követelések, de hát a fölkelőkkel lehet alkudni is. A politikai jellemű feltételek azonban egyáltalában elfogadhatatlanok. A lázadók azt akarják, hogy ők megtartsák fegyverüket, de a benszülött török lakosság egészen lefegyvereztessék , hogy a török katonaság Herczegovinából kihivassék s csak hat városban maradjon török helyőrség; hogy a nagyhatalmak minden feltételek teljesítésére kezességet vállaljanak, s hogy végül azon vársokban, a hol török helyőrség van, egyegy osztrák és orosz ügynök lakjék, ki ellenőrizze a török katonaság magaviseletét. Ilyen *. feltételeket egyáltalán el nem fogadhatni s igy a háború folytatása bizonyosnak tekinthető. Remélhetőleg most már a külállamok szabad kezet engednek a portának,mely fegyveres erővel fogja észre téríteni a lázadókat. A franczia képviselőház még nem fejezte be az igazolások ügyét. Tegnap a többség Chesnelong legitimista választását semmisnek nyilvánította. Az is figyelmet érdemel, hogy a párisi érsek, a Mun képviselő választása ügyében kiküldött vizsgáló bizottság meghívására azt felelte, hogy semmiféle felvilágosítást adni nem fog. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellah. — Regény. — Irta : Fenillet Octáv. (Francaiéból.) II. — Folyt. — Pelven és a többiek figyelni kezdtek; tompa ütéseket hallottak szabályos egymásutánban, mintha egy fatáblára kalapácsolnának. Időközönkint az ütések elhangzottak, de csakhamar újult erővel kezdődtek megint. Hasonló nesz hallatszott a völgy többi pontjai felől. — Micsoda zaj ez ? kérdé Francis. — Mintha asszonyok mosnának és a fehérneműt lapítgatnák. — Igen is, a holtak fehérneműjét mossák, szólt a kerülő komoly, szomorú hangon levette kalapját, és az ég felé tekinve halk imát kezdett. Hervé kínos zavarba jött, érezte, hogy véget kell vetni e jelenetnek, mert a nők, sőt a katonák egy része is rémületbe ejtetnének, de átallotta erőszakosan bánni ez emberrel, kivel az imént a régi barátságot úgy megújította. Töprengései közben egyszerre karon fogták: — Bátyám, suttogó Andrée édes hangon, — ha megharagszik is, meg kell mondanom, hogy borzasztóan félek ... Ezek éjjeli mosónők, nemde ? — Ugyan bohó! felelt Hervé nevetve, azután a kerülőnek megsúgta, menne el és ne ijeszsze meg nővérét. Kado kérdő tekintetet vetett rá és felsóhajtott, azután tovább ballagott, folyvást az olvasót forgatva. Hervé a katonák felé fordult. — Fiuk, kiáltott fel vígan, úgy látszik, hogy ott ci-devant mosónők vannak, de tudjátok, hogy a köztársaság el nem ismeri őket, igy hát csak előre! — Parancsnok úr, felelt Bruidoux vissza, itt van különben Colibri, annak van hat tuczat selyem harisnyája, majd ad az nekik munkát. A katonák nevettek, Hervét ez a jó hangulat megnyugtatta, visszatért Francishoz. Az elhagyott völgyből a bizarr hangok mind jobban hallatszottak, bárki azt hitte volna, hogy mosónék dolgoznak patak szélén, néha meg úgy tetszett, mintha fával köveket ütögetnének. — Szabad kérnem, parancsnok úr — mondá Francis, — hogy voltakép micsoda állat azaz »éjjeli mosónő.« — Hát azok ördöngös asszonyok, kik éjfélkor vásznat mosnak. A közhiedelem szerint az utast megkérik, segítsen nekik a fehérneműt kicsavarni; ilyenkor nagyon kell az utasnak vigyáznia, hogy arrafelé csavarja a vásznat mint ők, mert ha visszájára csavarja, akkor el van veszve. — Köszönöm a felvilágosítást, felelt Francis. Már most azt szeretném tudni, hogy honnét jön az a nevetséges zene, mely úgy sérti füleinket. A köd már szétfoszlott; a hold teljesen világit és én nyomát se látom emberi hajléknak. — Az igaz, de van egy völgyzug, melyet az előttünk meredező sziklától nem látunk. Ott elég, ha a pásztor gyerek egyet üt botjával a kövekre és már meg van a lárma. — Nem értem, ha csak azt nem tételezem fel, hogy legalább is tizenkét pásztorgyerek van ott, egy tuczat bottal. — Hátha vízesés van ott ? — A vízesésnek soha sincs ilyen zengése. Szóval, nagyon furcsa az egész dolog. Azután meg valami pokoli kénszagot is érzek. Ön nem érzi Pelven úr ? — Ma éjjel nem jól hallunk, szólt Pelven saját gondolataira felelve. —Igazán rendkívüli nesz! Hiszi-e Pelven, hogy kísértetek léteznek? — Kezdem hinni, parancsnok, magam is bámulok rajta , de biz én el vagyok fogatva. — Pszt! mondja legalább halkan. Őszintén megvallva én is hüledeztem, hanem aztán rájöttem a titokra. A völgynek visszhangja van, mely a lődobogást a sziklákon ismétli; már akárhányszor hallottam. — Lelkemre mondom, kiáltott fel Francis, már akár mosónők, akár ördögök, de valósággal itt vannak. A két tiszt ezalatt megkerülte a sziklát, melytől a völgy egy részét eddig nem láthatták. Hervé a jelzett irányba nézett és meghökkent, midőn néhány lépésnyi távolságban egy csoport fehérruhás nőt látott meg, néhányan pocsolyák mellett térdeltek, mások meg vásznat tengettek a lápos pázsitra. Az elfojtott sikoltásokból és a zűrzavaros morajból Pelven észrevehette, hogy a nők és a katonák szintén meglátták a furcsa jelenetet. — No Colibri, itt az ideje, szedd elő a selyemharisnyákat, kiáltott fel Bruidoux. — Hervé, kiáltott fel Andrée és bátyja keblére retté fejét, mi ez, az isten szerelmére! — Bourbon párthívek, kedvesem. Értesítve voltam már, hogy az urakkal találkozni fogok. Maradjon itt és ne féljen semmitől. A jóakaró hazugságot azért mondta, hogy nővére inkább lásson maga előtt határozott veszélyt, semhogy rémlátományok miatt megzavarodjék. Úgy tetszett neki, mintha a »chanoinesse« meg volna lepetve és éles tekintetet vetne reá. Ez a tekintet ismét felkeltette benne a már elfeledett gyanút. Odahajolt Francishoz és izgatott hangon mondá neki: — Nézze csak, a »chanoinesse« cseppet se nyugtalankodik. Kelepczébe akarnak keríteni. — Annál jobb! felelt az ifjú hadnagy köhécselve. Töltsünk-e parancsnokur? Amint megint a völgy felé fordultak, észrevették, hogy a mosónők folytatják munkájukat, nyilván mit sem törődve a katonákkal. Ezek nyugtalankodni kezdtek. — Ez nagyon is soká tart, dümmögé Hervé. Fiuk, folytató fennhangon, menjünk oda és hajtogassuk össze azt a fehérneműt. Töltsétek. — Hölgyeim és ön is Kado, maradjanak e szikla megött. Hallani lehetett már a töltőcsövek zörgését; a csapat sorakozott és a völgy felé kezdett nyomulni. A hold ingatag világa, vagy a kedély-hangulat okozta-e, de a katonáknak, amint közelebb értek az éjjeli mosónőkhöz, úgy rémlett, mintha az ismeretlen lények emberfölötti hosszúságra nyúlnának. Már csak negyven lépésre voltak a kisértetektől, midőn ezek egyszerre abbahagyták a munkát, bizarr kört képeztek és zümmögni kezdtek, mint mikor a köpüből kibocsátják a méheket. Hervé »megállj«-t parancsolta Megállj ! ki vagy! kiáltott fel. Semmi felelet. — Bárkik vagytok, azt mondom, hogy egy emberemet se akarom kitenni e bolond összecsapásnál. Adjátok meg magatokat, különben lövünk. Készüljetek fiaim! — Vigyázzunk a vízre! suttog a Bruidoux. A kísértetek egyre folytatták a körjárást és a titokszerű zümmögést. — Előre tüzet! szólt Hervé. Amint a füstfelleg szétfoszlott és a katonák megláthaták a lövés hatásait, hangos kaczajra fakadtak ; a kísérteties tánczosnők mind mozdulatlanul a földön hevertek; a pázsit úgy nézett ki tőlük, mintha vásznat terítettek volna rája. — No, ezek nem fognak többé holdvilág mellett ilyen illetlen tánczokat járni. Hervében ez a meglepő siker csak gyanút keltett ; megint töhtetett és meghagyta embereinek, hogy maradjanak csatasorba; igy indultak meg elől a két tiszt. De alig hogy tizet léptek, a fehér alakok, melyek a földön szerteszét hevertek, egyszerre felugráltak és lélekszakadtából futásnak eredtek, szörnyű sebességgel vágtattak tova. — Utánam! Francis, vágtatva! kiáltott Hervé, hajrá fiuk, üldözzétek őket! — Sarkantyúját a ló oldalába vájta és a fiatal hadnagygyal együtt az iramodók után vágtatott. Szerencsétlenségére a völgy nagyon ingoványos volt, úgy, hogy a lovak minduntalan megakadtak a pocsolyákban, melyeket a kisértetek ösztönből vagy jártasságból kerülni tudtak. A gránátosok bomlott sorrendben futottak vezéreik után. A szaladó katonák, a kiáltozás, szitkozódás, kacagás oly sajátszerű jelenetet képezett, mely méltó pendantja volt az eddigi furcsaságoknak. A kisértetek félig futva, félig tánczolva elértek a völgy szélére és felsiettek a dombra, hol az ősi várrom állott. Hervé és Francis kettőzött erővel folytatták az üldözést és végül nagy örömükre keményebb hegyi talajt kezdtek lábaik alatt érezni. Pelven már messzebb volt, mint barátja. — Parancsnok úr, várjon meg, kiáltott Francis. De ez nem hallgatott reá, hanem csak tovább vágtatott. — Vigyázzon, kiáltott a vezér után . . . bekerítik; van ott fenn száz »chouan« is. — És ha százezren volnának, meg maga a főchouan van is velük, azt se bánom, kiáltott fel Hervé, ki magánkívül volt a haragtól. — Az ördögbe, egyet megölök közülök. E pillanatban a fiatal parancsnok a domb párkányára ért, a kisértetek már csak pisztolylövésnyire voltak tőle, hangos örömkiáltásba tört ki. A fennsík egyengetett talaján a lovasok nagy, döntő erővel bírtak. Az iramodók, amint látták, hogy nyakukon az üldöző, jobbra fordultak és tüdőszakadtából rohantak a romok felé. Francis azonban előre látta e fordulatot, a dombra jövet szintén a romok irányában lovagolt, és eléje vágott a kísérteteknek, úgy hogy ezek egyszerre a két tiszt közé kerültek. Ekkor egy különálló fal mögé vonultak, mely valaha a kastély egy kiszökellő fala lehetett; most már széles úr választotta el a kastélytól. Hervé azt várta, hogy a fal túlsó végén előkerülnek, de hasztalan várakozott. Francis is nagyon elcsodálkozott ezen. — Elrejtőztek a fal mögé! kiáltott fel. A két tiszt átugratott a falon. Hervé az egyik oldalon, Francis a másikon. Végig néztek a fal mindkét szárnyoldalán, és arról győződtek meg, hogy a kísértetek eltűntek. A fiatal tisztek leszálltak lovaikról, leguggoltak és kutatni kezdték a talajt, emelgették az omladékot, kardjaikkal megkoppantották a földet. Meglehet, hogy a sűrűsödő sötétség hiúsította meg kutatásaikat, meglehet, hogy nem volt igazuk, midőn ez eltűnést természetes okoknak tulajdonították, elég az hozzá, nem fedeztek fel semmit, ami magyarázatul szolgálhatott volna kutatásuk kellemetlen eredményére. (Folyt. köv.) Budapest, ápril 8. (A bankügyre vonatkozólag) azt írják a Budapestről a »Pol. Corr.«-nek, hogy a magyar kormány az önálló magyar jegybank felállítására oly külföldi ajánlatot kapott, mely az államra nézve igen előnyös lenne s melyet eddig csak azért nem vett tekintetbe, mert a Tisza-cabinet »a lehetőség legszélsőbb határáig akar menni, hogy a magyar jegybank felállítását a monarchiabeli tőkepénzesek szövetségére bízza. (A horvát országgyűlés a nyáron amint a magyar országgyűlés szünideje megkezdődik, össze fog hivatni. A tanácskozás egyik első tárgyát a községi törvény fogja képezni. (A Bécsben folyó kereskedelem-politikai tárgyalásokról) szóló híreink kiegészítéséül átveszszük a »P. Lt.« következő sürgönyét: »A szakértői tanácskozások d. u. 4 órakor értek véget. 1 óráig a gyapjúáruk, ezután a pamutáruk forogtak szóban. Mindkét fél megmaradt eredeti álláspontján. Az osztrák szakértők a védvámosok, a magyarok a szabadkereskedés álláspontjára állottak. A magyarok annyiban előnyben voltak, amenyiben nem oly egyoldalú szempontból indultak ki, mint az osztrákok, kik egyes gyárak érdekeit védték, hanem általános nemzetgazdászati tekinteteket hangsúlyoztak, aminek következtében határozottan ellenezték a vámtételek felemelését. Az osztrák szakértők a következők voltak: gyapjú, S trakos, pamut Dumba, Redlhammer és Prei. A tanácskozás végeztével a magyar szakértők ismét a magyar kormányférfiak által fogadtattak, s nekik Tisza miniszterelnök hazafias közreműködésekért a kormány nevében köszönetet mondott. Deutsch Sámuel és Messinger hazautaztak, Brn 11 ott marad vasárnapig. (Az osztrák-magyar Lloyd subventiója) felemelésének ügyében, mely a közös minisztertanácsban tárgyaltatott, a »P. Lt.« műközlött vezérczikket, melyből idézzük a következő részt, mint saját nézeteinknek is mindenben megfelelőt: »Határozottan hangsúlyoznunk kell azt, hogy azon esetleges megállapodás, mely a közös minisztérium körében ez ügyre vonatkozólag történt, semmi esetben sem prejudikálhat a magyar országgyűlés elhatározásának. Hogy pedig mily értelemben fog határozni a magyar országgyűlés, ha e kérdés csakugyan tárgyalás alá kerül, az nézetünk szerint épen nem lehet kétséges. Az országgyűlés nem tehet mást, mint hogy megtagadja a subventió felemelését. Mindenekelőtt, sokkal csekélyebb méltánylás alá eshetnek mai napság azon szolgálatok, melyeket a Lloyd magyar érdekben teljesít, mint 1872-ben, midőn az e társulattal kötött szerződés beczikkelyeztetett. Tulvérmes reményeket akkor sem tápláltak az illetékes körök s a ki az 1871 október 1-én tartott képviselőházi ülés naplóját olvassa, azon meggyőződésre fog jutni, hogy sokkal nagyobb volt a kedvezőtlen hangulat e vállalat ellen, mint a kedvező. Némelyek bizonyos reményeket tápláltak a kiviteli kereskedés tekintetében, mert hiszen pusztán a postai szolgálat miatt nehezen egyeztek volna bele oly magas subventióba; időközben azonban kétségtelenné vált az, hogy oly kereskedelmi összeköttetés kelettel, melyet a Lloyd előmozdíthatna, legfölebb a képzeletben létezhetik. 1874-bn összes málhaforgalma a Lloydnak Fiumétól Alexandriába 46 mázsa volt . .. Annyi kétségtelen, hogy ily eredménynyel szemben a Magyarország részéről teljesített viszontszolgálat, — a subventio quotája Magyarország részéről 1.700.000 forint — legalább is luxuriosusnak nevezhető. Ez alkalommal azonban nem akarjuk magát a szerződést bírálat alá venni; e szerződés az 1877-ik végéig fennáll és Magyarország kötelezve van ez idő alatt quotáját megfizetni, akár szolgálja a Lloyd a magyar kereskedelmi érdekeket, akár nem. Csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az osztrákmagyar Lloyd társulat a subventió mellett meglehetősen jól érezte magát. 1874-ben 21 frt osztalék esett egy részvényre , ezenkívül 1091,900 frt íratott le a gőzösök értékéből; 149,342 frt a biztosítási alaphoz, 11,025 frt a nyugdíjalaphoz csatoltatok, 48,869 frt az igazgatótanács díjazására fordíttatott. Ha az osztrák-magyar Lloyd külön vonalat akar China és Japán felé megnyitni, ez mindenesetre igen méltánylandó terv; mi azonban emiatt épen nem érzünk magunkban kedvet aziránt, hogy a subventió összegének felemeléséhez járuljunk.« (A lázadás Boszniában.) Kostajniczából ápril 5-én a »Pol. Corr «-nak azt írják, hogy míg a herczegovinai lázadás hir szerint kialvó félben van, Boszniában a mozgalom egyszerre több helyen magas hullámokat vet. úgy látszik, hogy e tekintetben Herczegovina és Bosznia közt olyan szerves összefüggés van, mely a szomszédos Szerbiából jövő befolyásokra vezethető vissza. Hat héttel ezelőtt Pelagics, az ismeretes agitátor és bangalukai ex-archimandrit fegyverért Belgrádban járt, de eredménytelenül. Két héttel ezelőtt újra Belgrádba ment s ezúttal jelentékeny fegyverszállítmánynyal — belga gyártmány — tért vissza a risováczi lázadó táborba, ahol Karan pópa a főparancsnok. E fegyverekkel 2200 boszniai lázadót szereltek föl; ezekkel fog további 2000 lázadó egyesülni, kik Hermecza Praszinában várnak fegyverre. Az egész haderő azután Serajevo ellen akar nyomulni. Duboviczánál 3-án nagyobb ütközet folyt 700 török katona s 400 lázadó közt, kiket Eiszán, Vukics és Bejnovics vezettek. A harcz öt órán át késő estig tartott. Másnap Jamniczánál folyt igen heves küzdelem. Ez apró csetepaték mellett egyes házak, sőt falvak elpusztítása vagy felgyújtása majdnem minden nap előfordul. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 8-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyek: Beöthy Algernon, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Perczel Béla, Péchy Tamás, Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik i. e. 11 órakor. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház! A miniszterelnök úr távolllétében és megbízásából van szerencsém az ő Felsége által szentesített következő törvényczikkeket átnyújtani. Az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyreállítása végett az 1869., 1870., 1871. és 1872 ik években tett rendkívüli intézkedések folytán utólag fölmerült költségekre szükséges p thitelről; a nagy-szombat-szeredi lóvonatu vasútnak gőzmozdonyává leendő átalakításáról ; az 1870-ik XXXII. tvczikkel engedélyezett bánrévenádasdi vasút engedélyokmánya némely határozmányainak módosításáról, illetőleg kiegészítéséről; az állami biztosítást tényleg igénybe vevő vasuttársulatok részéről az 1875. évi XLI. törvényczikk 2-dik szakasza alapján kibocsátandó elsőbbségi kötvényeknek az állam által leendő átvételéről; a Királyföldről (fundus regiusról), továbbá a szász egyetem rendezéséről és az egyetemnek, valamint az úgynevezett hét bíráknak vagyonáról; a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és napszámosokról; a közegészségügy rendezéséről; a közadók kezeléséről és a végrendeletek, öröklési szerződések és a halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről. A törvénycikkek kihirdetteknek s hasonló kihirdetés czéljából a főrendekhez küldetnek át. Elnök boldog ünnepeket kívánva a képviselőknek, az ülést bezárja.* * A főrendiház déli 12 órakor tartott ülésében ugyanezen törvények hirdettettek ki. Az ülés elején felolvastatott az uj ülésszakot megnyitó királyi leirat. Különfélék. — ápril 8. ( Kinevezések.) Király ő Felsége Delden János Ágost magánügynököt a cs. kir. consulatusnál Bataviában, ugyanoda fizetésnélküli alconsullá nevezte ki. — Az igazságügyminiszter a teregovai kir. járásbírósághoz írnokká Lacza Demeter ottani dijnokot; a veszprémi törvényszékhez aljegyzővé Éhen László veszprémi törvényszéki díjas joggyakornokot; a nagyszebeni pénzügyigazgatóság Kntesweller József V. oszt. adótisztet III.oszt. adóellenőrré; a debreczeni pénzügyigazgatóság Naláczy Farkas, rendelkezés alatt levő adóhihivali ellenőrt I. osztályú irodatisztté nevezte, ki. (Legfelsőbb adomány.) Ő Felsége a gödöllői történelmi és régészeti muzeum-egyesület czéljai előmozdítására magánpénztárából 300 forint segélyt adományozott. (Eszterházy Mária herczegnő temetése) múlt szerdán nagy fénynyel ment végbe Kis-Martonban. Az egész környékről temérdek nép özönlött a temetéshez. Az elhunyt nő férjén, Eszterházy Pál herczegen és két fivérén , Lajos és Miklóson kívül (az utóbbi egyenest a temetésre Szt.-Pétervárról jött el) ott voltak Trautmannsdorf, Salm, Hohenlohe herczegek, Széchenyi, Zichy, Cavriani, Chorinsky, Traun, Schönborn, Degenfeld, Trautmannsdorf grófok stb. A temetés rendezésével, kiállításával egy bécsi temetés-rendező-társulat volt megbízva. Zalka győri püspök végezte a szertartást. A hosszú üzenet a kastély és a nép által sűrűen ellepett utczákon végig a családi sírbolthoz kisérte a koporsót. (Az árvíz.) Ó Becséről, ápr. 7-ről távirják, hogy a Tisza a lakosság és a hatóságok 21 napi fáradozása daczára a zsablya-csurugi mélyedésekben betört s ott 18.000 holdat árasztott el. Zsablya, Gyurgyevo és Temerin községek a legnagyobb veszélyben forognak. Nikolics kormánybiztos a veszélyeztetett pontokra sietett. (Az árvíz Szegeden.) Az árvízveszély folytán szükséges intézkedésekre Szegeden eddig 86.000 fát adatott ki. Most a vízvédelmi bizottság újabb 20.000 frt kiutalványozását kéri a kormánytól. Ápril 6-tól a »Szegedi Híradó« ezeket jelenti: A vízállásban semmi jelentékenyebb változás nem állott be egész ma délutánig. A remélt természetes apadás nem következett be, sőt f. hó. 4-ike estéje óta még két hüvelyket áradt s a vízmagasság a 24" ll"-et érte el; ma délfelé azonban már lassú apadás kezdett mutatkozni, mely a délutáni órákban egyre gyorsabb lett, úgy, hogy d. u. 4 órakor már bő másfél hüvelyket esett. Azonban ez ismét nem természetes apadás. Már délfelé szállongott a hir, hogy a jobbparti Kárász-féle rétbe betört a víz, s a hir meg is valósult. E rétet 1600 hold területűnek mondják. Valószinű azonban, hogy innen a martonosi rétet is elönti. Este 7 órakor a víz 24" 8"-re szállott le, apadt 32-et. Az apadás folyton tart. A délután érkezett alsótiszai gőzhajó azt a hírt hozta, hogy Adénál szintén kitört a víz. A város néhány épületének csatornáin a víz olyan erővel tört be, hogy betolulását nem lehetett megakadályozni. A percsorai töltésnél és az alföldi vasútnál a gáterődítési munkák erélyesen folytattatnak. Ez utóbbinál a munkálat főrésze 3—4 nap alatt be lesz fejezve. (A bereznai választókerületben) ápril 4-én volt a választás. Mocsáry Géza, volt országgyűlési képviselő 433 szavazattal, Kovács Bertalan 26 szavazata ellenében ismét képviselővé választatott. (Az országos Fröbel-nőegylet) körében egy idő óta súrlódások vannak, melyek következtében Rozenzweig Saphir Sarolta úrhölgy,ki az egylet érdekeit mindig nagy buzgalommal és sikerrel mozdította elő, az egylet alelnökségéről leköszön. (A kaposvári állandó műkedvelőtársulat e hó 22-dikén nagy hangversenyt ad a dunai árvízkárosultak javára a kaposvári megyeház termében. A hangversenyt bál követi, melyen Barcza József kitűnő czigánybandája játszik. A hangverseny érdekes programmja a következő: »Isten keze a földön« irta és felolvassa: Roboz István ur. I. rész. 1. Szózat; zongora, harmonium és vonó hangszerekre, előadják: Girardi Károlyné assz., Riedl Philomela k. a., dr. Girardi Károly, Honig József Prohászka és Marschall Péter urak. 2. Férfi kettős; éneklik Riva Péter és Marschek János urak. 3 Nagy hármas; (D. moll) zongora, gordonka és hegedűre Mendelssohn-Bartholdy Bódogtól; előadják: Maár Gyula, dr. Girandi Károly és Honig József urak. 4. Két dal, Rubinstein Antal és Schumann Róberttől; énekli: Püchler Celesztína k. a. 5. »Kont« Garay Jánostól, szavalja: Kacskovics Mihály ur. — 6. Hatos, Donizetti »Lammermoori Lucia« czimű dalművéből, zongora és vonó hangszer kísérettel, éneklik: Riedl Philomela k. a. Jancsovics Gyula Riva, Péter, Krausz Samu, Marschek János és Prohászka József urak. — A kíséretet játszák: Hittaller József, dr. Girardi Károly, Honig József, Girardi József és Marschall Péter urak. II. rész. 1. Cappriccio brillant, zenekar kísérettel Mendelssohn Bartholdy Bódogtól, előadja: Maár Gyula úr. Az ötösre átdolgozott kíséretet játszák: Dr. Girardi Károly, Honig József, Prohászka József, Girardi József és Marschall Péter urak. 2. A vándor, Schubert Ferencztől; énekli: Krausz Samu ur. — 3. Ábránd, gordonkára Sérvistől, Mayerbeer »Ploermeli búcsú« dalműve dallamai felett, — előadja: dr. Girardi Károly ur. — A zongora részt játsza: Riedl Pailomela k. a. 4. »Szavalat« ifj. Csorba Ede ügyvéd úrtól 5. Magyar népdalok, énekli: Kacskovics Stephanie k. u. 6. Liszt Ferencz átirata »Faust«-ból, előadja Maár Gyula úr. (A lévai dalárda) Léván, az »Oroszlán«hoz czimzett vendéglő nagy termében ápril 17-dik napján az országos árvizkárosultak javára hangversenyt rendez. Beléptidij 1 frt. Jegyek előre válthatók, Czirók János uz egyleti pénztárnoknál. (Az 1848 ki magyar bankjegyek történetéhez.) Nemrég azon kérdés merült föl: voltak-e ezres magyar bankjegyek 1848/9-ben? Egy német lap egész terjedelmesen elbeszélte a magyar ezres bankjegyek történetét, sőt még azt is tudta, hogy azok fekete nyomásuak voltak. A »M. P.« szerkesztője közelebbről kérdést intézett ez ügyben egyenesen Kossuthhoz, — ki maga beteg lévén — Ihász Dániel általa következő felvilágosítást adotá: »Azon kérdésre, hogy léteztek-e 1848—49-ben ezres bankjegyek, meg vagyok bízva azon értesítést adni, hogy a mint a kormányzó úr, mint akkoriban még »királyi« pénzügyminiszter, felhatalmazást kapott az országgyűléstől papírpénzt kibocsátani, — kétségtelenül ezeresek kibocsáthatásának eventualitása lehetségesnek tekintetett, ennélfogva nagyon meglehet, hogy a készítésről gondoskodva lett, de mindemellett azonban határozottan tény, hogy ily pénzjegyek nyomtatására a sor sohasem került, s ezeres jegyek nem csak forgalomba nem jutottak, de soha nem is léteztek.« — Ihász Dániel a levélben arról is panaszkodik, hogy alig múlik el hét, hogy Magyarországból 1848/9 ki pénzjegyeket ne küldenének Kosuthhoz, arra kérve őt hogy adjon érték jelenleg érvényes bankjegyeket. (Garibaldi és Triest városa.) A triesti italianissimik nem rég albumot s feliratot küldöttek Garibaldinak, mely megtiszteltetést az öreg tábornok következő levélben köszönte meg : Róma, 1876. ápril 1. Drága polgártársak! Fogadják köszönetemet a gyönyörű albumért, mely a mi Triestünkre, az értékes drágakőre, a mely még Olaszországtól el van választva és Pola nagyszerű romjaira, azon maradványokra emlékeztet engem, melyek az emberi nagyságnak tanúbizonyságai; igen, én utolsó lehelletemig védeni fogom elnyomott testvéreink ügyét s szívesen közlöm önökkel azon legbensőbb sejtelmemet, hogy az igazság napja nemsokára Triest számára is eljövendő Garibaldi.