Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)

1879-01-02 / 2. szám

2. szám, Budapest, csütörtök, január 2.1879. Siserbessetési iroda­i Barátok-ters, Athenaeum-építet. a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőségben intézendő. Binnen tetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak viasza Kiadó-hivatal, Baritok-tere, Athenaeum-épülete A lap anyagi részét illető közlemények (előüzetési pénz, kiadás kvzt panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. 30. évi folyam. Vit­ái a zutógi feltételek s vagy Budapesten házhoz hordva, reggeli és esti k*' adás együtt: ra 2 frt. — 3 hónapra 6 írt. — B hónapra 12 írt. \ kía^i? r.és’Bt aBlönksikléseért relUlCntta évnegyedenként 1 ísfifj [őfizetée az. év folytán minden hónapban megkezdhető, de, ennek fe&t történik rt. mindenkor a hó első napjától «limit»«"'. Hirdetései« j , szintúgy mint előfizetésese­ls: «»A Pesti 3STapló kiadó haivatal.«­» Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-építM* küldendők, A Pesti Napló táviratai Bécs, jan. 2. A király ő felsége és Rudolf trón­örökös ma reggel Budapestről megérkeztek és reggeli után elutaztak Mürzbergbe­ vadászni. Prága, jan. 2. A Moldván a jég 150 centi­méternyi vízállás mellett megindult, veszélytől nem kell tartani. London, jan. 2. Az oldhami strike be van fe­jezve. A gyapotszövők feltétlenül belenyugodtak abba, hogy a munkabérek felényire szál­líttatnak le. London, jan. 2. A Daily Telegraph jelenti Csellalabadból. Négy afghán ezred megszökött Ja­­kub Khántól; a zsold miatt összevesztek vele. Konstantinápoly, jan. 1. Azon elhatáro­zásra, hogy havonkint 100.000 font erejéig kaimé­­kat fognak beváltani, az adott okot, hogy a pékek vonakodtak kaimékat elfogadni. Intézkedtek, hogy ily inczidensek többé ne ismétlődhessenek. A kalmék árfolyama 438. Páris, jan. 1. Hivatalos. Párisban és Versail­­lesban az újévi fogadtatások a mai nap fo­lyamában a programm szerint végbe mentek. Mac Mahon kamara elnökének felelve, elmondta Fran­­cziaország felvirágzása iránti óhajait. Budapest, január 2. (A német szövetségtanács)decz. 29-én tárgyalta Bismarck herczeg decz. 15-iki ismert leve­lét s a vámbizottsághoz utasította azt. Azt azonban még nem tudni, váljon ajánlólag, vagy csak egysze­rűen indokolás nélkül történt-e a bizottsághoz való utasítás ? A berlini lapok egy része a többek közt azt mondja a levélről, hogy az nagyon világos. Ez állí­tást a Köln. Ztg. berlini levele következő megjegy­zéssel kíséri: »Az iránt a levél csakugyan nem hagy semmi kétséget, hogy az eddigi vám- és kereskedelmi politikával teljesen szakítani akarnak. Eddig azt ál­lították, hogy csak azon iparágak, melyek pontos szakférfiúi vizsgálat alapján a külfölddel versenyezni gyöngéknek találtattak, igényelnek védelmet, s ezt is csak addigra, míg az illető iparágak megerősödnek. A birodalmi kanczellár programmja ellenben általá­nos védvámrendszert kíván. E tekintetben tehát csak­ugyan tisztázva lőn a helyzet.Ellenben a védvám­rend­szer tulajdonképeni czéljaira nézve a legnagyobb két­­ségek maradnak fenn.« (A német szabadkereskedelem kö­réből.) Bamberger Lajos, az ismert német író és képviselő »a kereskedelmi szabadság egylete« nevé­ben a szövetségtanácshoz beadvány­t intézett, mely a Bismarck levelében proklamált vé­rvám-tannak teljes c­áfolatát képezi. Az okmány kimutatja, hogy az egyetemes fogyasztás megdrágulása, s a belföldi ki­vitel megnehezítése lesznek egyedüli következményei a védvám-rendszernek, s hogy utóbbi a szo­­c­ializmus egy válfaja, mely a birtokosztály vára igényel jogot, munka­nyereséget a vállalko­zók javára és osztalékot a részvényesek javára, mint kiknek védnökéül lép föl az állam. Különös erélylyel szólal fel a beadvány a gab­­na- és marha­vám ellen. Ez általános drágasá­got idézne elő, mi azután szükségképen a fedezet nél­küli papírpénz szaporítására fog vezetni. De remél­­h­ető, hogy a roppant fogalomzavar daczára sem fog­ja magát a német törvényhozás a bankerot epo­­litikájára csábíttatni. A beadvány már Bismarck levelének közzététele előtt készült s így ez utóbbit csak a végén érinti. Azt mondja róla, hogy az új pénzügyi vámrendszert ad elő, de egyidejűleg a leg­messzebb ható védvám­rendszabályokat hoz javaslat­ba. Ellenkezője az a Poroszország által 70 év óta követett politikának; a szabad kereskedelmi egylet a Bisza­­rck-féle levelet külön elmélkedése tárgyává teendi. (A boszniai és herczegovinai igaz­ságügyi szervezet­ életbe léptetése már folya­­m­atban van. Minden szandzsák főhelyén kerületi A Pesti Napló tárczája. A rut nő. Franczia regény. Irta: Juliette Lamber. I. Martial szobrász és Romain festő a quai des tourneiUg-i sz. alatt laknak, közös telken. Külön lakása van mind a kettőnek. Az egyiknek háza, Ro­maine renaissance-stylben van építve. Az oszlopzat Martial műve; az oszlopderekak galyazattal, lomb­­koszi, u’­kal, kuszó növényekkel vannak díszítve. A párkán­ ,azon és szélső táblákon arabeszkek látha­tók : időzeten a fantasztikus állatok, gyümölcsök, lom­.. .s a szalagok, melyek hol egybeölelkeznek, hol szétfutnak, majd még mindenféle szeszélyes vo­nalakat imak le, művészi csoportot képeznek. A ház homlokfalának közepén Castor és Pol­lux állanak, a falnak támaszkodva és egymásnak vetve hátukat; úgy nézik a Szajna hömpölygő habjait. Castor balkezével megállani kényszerít egy zabolátlan lovat, míg Pollux jobb kezével megfenyeget egy föld­­hözvágott athlétát, kit ökölpárbajban legyőzött. Ju­piter fiainak arczai csöndesek. A Dioskurok bízva ügyességül­ben és erejükben, a birkózás után ismét békés férfiak lettek. Ezek a győzők soha sem vonták kétségbe, hogy diadalmaskodni fognak. Romain lakása hű másolata az aneti kastély egy lakosztályának. Sötét szintű deszkázat, pompás faragványok Bontemps Pétertől, Cousin féle üvegfö­dél szép alakokkal sötét alapon, elegáns freskók, melyeket keresztény ihlet teremtett; magas kandallók a le­sodást­­ szeszély alkotta díszletekkel: mindez, sőt a festő­­tüterme is, a milánói iskola modoros stíljére emlékeztet. A műve­ és lakásának berendezése összeillenek. Ez is, amaz sonyos előkelő mysticzizmust, méla­bús és érzéki elmélkedést lehel. Az ablaküvegek mö­gött, melyek a tizenhatodik századbeli háznak bizo­nyos templomias jelleget kölcsönöznek, még uralkodik a szentnek kultusza; de a gondolat, mely a szép em­beri formákban gyönyörködik, már az antik szépsé­gek iránt ismét feléledő szeretet teremtménye. Romain házának udvarán még egy ház van építve, Martialé, egy görög házikó; itt teljesen hiá­nyoznak a díszletek és ékítmények, a­melyek Romain házában oly pazarul vannak alkalmazva. A párkány­­zaton puszta vonalakat látunk, minden díszítés nél­kül. A belső berendezés pontos utánzása egy görög szobrász háztartásának. Középen egy nagy szoba, a műterem, egyfelől a vendégfogadó szalon, másfelől a szolgák szobái. Az első emeleten van a gynekeon, egy tágas szalon, és ettől jobbra meg balra a nők lakszobái. Martial nagy tehetségű művész, hanem szektá­­rius, stil dolgában nem tűr semmi újítást. A Romain házában uralkodó renaissance tetszik neki, de azért mégis csak lenézi. E makacs theoretikus ama nemes, de hideg bájjal rendezte be házát, melyet egy lángo­ló lélek tanácsol és sugall. E lakás sajátsága, egy képtelen paradoxon, de van egy igen szép és közbámulatot keltő szobája, a fürdőszoba, melynek fehér-zöldes faragványai a pa­takok locsogó tükrére emlékeztetnek. A medencze, mely meleg vízzel van tele, egy pompei freskókép csinos másolata alatt hallatja locsogását. A terem egyik szögletében egy nagy váza látható, melynek alján a hideg viz fakad; három amnisi nimfa vállain pihen; a nimfák tánczokat lejtenek, minőkre az ar­­kadiai Diana, a folyóvizek istennője nimfáit tanítani szokta. Ilyen csinosan veszik ki magukat a zöld farag­­ványu keretek a nagy tükrök körül, melyekben a szobrász gyönyörű szép neje magát nézegetni szokta. Most a tükröket fátyol borítja; gyász öltöttek a szép nőért, ki többé nem fog feltámadni; mert Martial ne­je meghalt; csak egy leányt hagyott hátra, Helent, a ki rut nő. A görög ház műterme, mely tele van a mindennapi munkához szükséges holmikkal, ünnepé­lyes jellegét elvesztette, s tele van gipsz és agyag da­rabokkal, bábokkal, talapzatokkal, mellszobrokkal. Martial műtermének kezdetleges diszítményein bizonyos antik egyszerűség uralkodik ; a falak és a padló egész üresek, fehérek, csak a csarnok­oszlopok árnyai kölcsönöznek a sötét alapnak némi változa­tosságot. A szoba négyszögletében négy márványcsoport van felállítva, Martial remekművei, melyek váltakoz­va magukra vonják a látogatók figyelmét. Az egyik csoport Daidalust ábrázolja, amint unokaöcscsét, Ta­­lust ütlegeli, ami bizonyítja, hogy a féltékenység és büszkeség őrülésig megzavarja a művész lelkét. Egy másik csoport Phidiaszt és Praxitelest áb­rázolja, Perikies barátját és Phryne szeretőjét; az egyik komor és mintegy azt kérdezi ma­gától : nem-e sértette, meg az isteneket, midőn őket az emberek képére ábrázolta; a másik bol­dog, nevet, nem kapott büntetést, amiért Venus Urániát kéjhölgynek festi. A harmadik csoport szintén két ókori szobrászt mutat, kik háttal állnak egymáshoz: a hiú Polyklet az abszolút harmó­nián töri fejét és a »Szabály«-t ábrázoló szobrában megtestesíteni igyekszik minden emberi tökélyt; ar­­cza hiúságot és balgatagságot fejez ki. Scopus für­késző szemmel, ihletteljes arczc­al arról tévedezik, hogy adhatná meg a parosi márványnak azon termé­szetes szépségét, melyért őt az igazság művészének nevezték el. A negyedik csoportot Martial, mint mondani szokta, Romain kedvéért renaisance stíljében ké­szítette, és majdan Romainnek fogja hagyományozni. Jean Goujon gazdag hímzésű jelmezben áll ott és finom ujjaival egy nájad-alakot gyúr, míg Michel Angelo lebegő ruhában, könyökig feltürközve, teljes erővel kalapácsol egy márványtömbön, nyakán az erek ki vannak dagadva, nem farag, hanem nyomoz, vizsgál. Azon napon, melyen mesénk kezdődik, az ápri­lisi nap sápadt, enyhe sugarai elúzeumi fényt árasz­tottak Martial műtermében. A művész mozdulatlanul áll egy vázlat előtt; életében először történik, hogy nem bír megküzdeni a forma nehézségeivel; első eset, hogy az engedelmes agyag elleneszegül a művész kezének és nem akarja azon formát ölteni, melyet neki a művész szánt. Mar­tial egyik kezében az agyaggömböt, a másikban eszkö­zét tartja és türelmetlenül megrázza dús fürtjeit és a homlokról hátraveti, mint az oroszlán sörényét, mikor prédája megszökik. De szomorú arcra egyszerre kiderül. Martial lassan leteszi az agyagot, megszorítja, leönti, felélesz­ti a halvány földet és feszülten lesi, hogy a víz mint kelti életre a holt sarat, azután a vállakat formázza és keserű mosolylyal mondja: — Elég rút lesz ? Hosszú léptekkel megy a szobába fel és alá, tíz szivarkát is sodor magának, bár egyre se gyújt rá, aztán fáradtan kimerülten, lecsü­ggesztett fővel ledül a karosszékbe. Mikor a művész nem birja megállapítani a formákat, melyek lelki szeme előtt lebegnek, sőt tüze­tesen leírni sem tudná azokat, midőn a forma eszmé­jétől át van hatva, de nem találja a reális kifejezést, melyben az eszme testet ölthetne: ez nem percznyi gyötrelem, hanem mély fájdalom. Nagy megpróbál­tatás, melynek terhe alatt a művészt leküzdhetlen életuntság fogja el. Régibb műveire kétkedve néz, ócsárolja azok értékét és boszankodik barátainak el­néző voltán. — Ha tehetségem nincs, akkor vigasz nélkül vagyok! kiált fel kétségbeesetten. Megrezzen, felveti fejét, szeme megakad egy női arczképen, melyet Romain festett, az egyetlen festmény a műteremben. Martial arczán elsimulnak a redők, de erőltetett mosolya kifejezésre juttatja a szenvedést, a rezignáczió nélküli bánatot. Eszébe jut a múlt, melyet a szerelem édesített és a jelen, melyben a nagy űrt csak a művészet kul­tusza igyekszik betölteni; elgondolja, hogy a­mely napon megszűnik művész lenni, azon el fog menni élete párja után. Lelke elé idézi az időt, midőn az antik, tiszta görög szépségű Helén, az ő neje itt élt és szeretett a számára épített házban. Emlékei mind egyszerre ébrednek fel, mintha fájdalmát súlyosbítani akarnák. Annyira el van me­rülve, hogy észre se veszi a belépő Romaint. A festő a karosszékre támaszkodva megáll és részvéttelj­es pillantásokat vet barátjára. Szótlanul maradnak így egymás mellett. Mar­tial talán észrevette, vagy eltalálta, hogy Romain itt van, de megszokta előtte mit sem titkolni; jól esik neki, hogy régi pajtása részt vesz az ő fájdalmában. A festő mozgékony arcza érdekes ellentétet képez Martial nyugodt, elszánt vonásaival. Sörtés haja, szőke, hegyes szakálla, magas homloka, hosszú­kás finom arcza elárulják tehetségét; egy valóságos XVI. századbeli festőt látunk. Végtelen sokat vitatkoztak egymással a renais­­sanceről és ilyenkor Romain szüntelen ezt ismé­telgeti : * »A régi görögök nagy stílje nekem nagyon is szép.« — Mégis tudatnom kell veled örömömet, mon­dá egyszerre a festő. — Ah! te boldog vagy, felelt Martial zsémbe­sen, fel se tekintve. Beszéljünk hát a te boldogsá­godról. — Levelet kaptam Guytól. — Páratlan fiú, kegyeskedett atyjának levelet írni. Ah! Megérdemli a dicséretet. Magasztaljuk és zengjük meg gyermekeink dicsőségét. És várjon Euró­pa melyik városát tiszteli meg jelenlétével a nemes utazó ? — Milánót. — Hahnét jön ? — Flórenczből. — Mit csinál? — Manóba is, hát udvarol. — Hát most huszad ízben kell végig hallgat­nom szerelmi kalandjait­ kiáltott fel Martial tréfás rémülettel. Az istenre kérlek, folytatá szomorúan, törvényszék (medsliszi temizi), minden járás főhelyén járásbíróság (medsliszi daavi), azután Szerajevóban, Bányalukában és Mostarban egy-egy kereskedelmi törvényszék (tued jaret Mehkemeszi) lesz. A főpa­rancsnokság a fa- és élelmi­szer-uzsora ellen szigorú rendszabályokat tervez. A faárak roppant magasak úgy, hogy e miatt a török fürdők és számos pék meg­szüntették működésöket. (Tod tie­ben tábornok egy beszéde.) Decz. 10-én, Plevna kapitulácziójának évfordulóján az orosz csapatok Drinápolyban nagy ünnepet ültek. Todtleben tábornok az ünnepély hőse a hozzá inté­zett felköszöntőre így válaszolt: Uraim ! Manifesztácziójuk annál becsesebb ne­kem, mert azon tiszttársaim köréből indult ki, kik közül sokan Plevnánál és más helyeken figyelemre méltó hőstetteket követtek el. Plevnához érkeztem után szeptemberben, a nehéz viszonyok közt, Imeri­­tinski herczeg neveztetett ki a hadsereg vezérkari főnökévé. Kezdetben alig hárman-négyen voltunk, de a herczeg csakhamar törzskart szervezett, melynek ösz­­szeállítása is figyelemre méltó volt; a herczeg vezetése alatt éjjel-nappal dolgozott az a siker érdekében. A rend, mely oly szükséges volt a csapatok desorgani­­zácziója folytán, melyet az előbbeni rohamokban szenvedett veszteségek okoztak, mindenütt ismét helyreállíttatott, az élelmezés lehetőleg biztosíttatott. A hadtestparancsnokok s külön működő osztályok főnökei idejében kaptak meg minden utasítást. Gurkó, Krüdener, Skobeleff, Kataley és Gaudek tábornokok a kellő erélylyel és teljesen önállóan működtek. A csapatok minden nélkülözés s az időjárás mostoha volta daczára versenyeztek egymással az erődítmények emelésében és felhasználásában, a ne­héz előőrsi szolgálatban, a mindennapi csetepatékban, főleg a zöld hegyen — és a döntő csatára való vára­kozásban. Nekem azonban uraim meg kell vallanom, hogy béke idején sem rendelkeztem annyi szabad idővel, mint Plevna alatt. Ha összehasonlítom a be­nyomásokat, melyeket Sebastopolban nyertem, azt kell mondanom, hogy csapataink kitűnő tulajdonai itt épen úgy, mint amott egyenlően érvényesültek. Ugyanaz a türelem, megnyugvás, kitartás, vak­merőség és önmegtagadás. A hadsereg az utóbbi 23 év alatt általában nagy haladásokat tett. Most na­gyobb számú tábornokot mutathatunk fel, a­ki isme­retét és képességét a csatamezőn bebizonyította. A vezérkar nagy számú tudományosan képzett és gya­korlott tiszttel rendelkezik. A gyalogság manőver­képessége fejlettebb. A tüzérség, a műszaki csapatok, a lövészzászlóaljak, valamint a lovasság tökéleteseb­bek. Teljes tökéletesség nem létezik, de a hiányok pártatlan megismerése és azon törekvés, hogy orvo­soljuk azokat, a legjobb kezessége lesz dicső hadsere­günk jövendőbeli diadalainak.« (A pétervári tanulók tüntetésé­ről) az orosz forradalmi bizottság titkos nyom­dájában »hű és igazságszerű« leírás jelent meg, mely a többi orosz felsőbb tanintézetek hallgatóihoz van intézve. Jelszava »a­ki nincs velem, az ellenem van«. Az okmány szerint az orosz ifjúság »Bertalanéje« nov. 30-án volt. 200 tanulót börtönbe vetettek, az orvosi egyetemet csendőrök, kozákok és katonák vet­ték körül. A tanulókat korbácscsal ütötték s Parcha­­nov tanárt is elfogták. Erre decz. 1-én 900 tanuló gyűlést tartott. Noha 2000 katona akarta a gyűlést szétverni, az mégis elhatározta, hogy kiszabadítja a foglyokat. Sem a fenyegetések, sem a rendőr­főnök ígéretei nem hatottak. Az egyetemi rektor elég lelkiismeretlen volt a tanulókat a rendőr­ségnek átadni. De Yotkin, Junge, Koskakov, Gor­­vitz és más tanárok tiltakoztak a bánásmód el­len, melyben a rendőrség a tanulókat részesíti. A küzdelem fokozódik , egyre intenzívebb lesz; mi senkit sem provokáltunk — mondja az irat — nem követtünk el bűnt. Orosz katonák fegyverrel támad­tak meg bennünket, védteleneket; az orosz katonák e hőstette méltó a török kegyetlenségekhez Bulgá­riában. Mi nekünk azonban folytatnunk kell a har­­czot; alakítsunk egyleteket és gyűjtsünk pénzalapot, melylyel az agitácziót a tartományokba is átvihetjük. A felvilágosodás e háborújáról a kozák-nahajka el­len ítéljen az orosz nép és Európa. Felhívjuk az összes orosz felsőbb intézetek tanulóit, egyesüljenek velünk, hogy az önkény szégyenteljes igáját lerázzuk magunkról. Boszniából. I. D o l.-T u z 1 a, deczember, 1878. Ő Felsége királyunk uralkodásának 30-dik év­fordulóját Tuzla is lelkesedéssel ünnepelte meg teg­nap. Reggeli 6 órára volt a szokásos riadó elrendelve. Az első dobszóra a citadelláról 21 ágyúlövés adatott, e­közben a helyben állomásozó R o d i­c­h-ezred ze­nekara valamennyi ezredbeli dobossal a város utczáit zeneszó mellett összejárta. A lakosság egy része, mely az ünnepélyről nem értesült, rémülettel volt el­telve , sőt volt közöttük néhány, kik az ágyúzásról még tegnap értesültek, ennek valódi indokában két­ségeskedvén, félelmökben még éjjel a hegyek közé vándoroltak és csak reggel tértek vissza; — a ze­neszó hallatára azonban a felizgatott kedélyek lecsil­lapultak. 9 órakor reggel a róm. kath. templomban, ezután pedig a görög kath. templomban tartatott fé­nyes segédlet mellett istentisztelet ,­ ennek tartama alatt valamennyi árubódé zárva volt. A hadosztály - parancsnoknál díszebéd volt, melyben a hadjáratban vitézségi éremmel kitüntettek is részt vettek. 8/1 3-kor az altábornagy úr poharat emelt ő Fel­sége életéért. Ekkor 30 ágyulövés dördült el, míg a katonai zenekar a néphymnuszt játszotta. E toaszt után a tanok a kitüntetteket éltette, őket egyszers­mind továbbra is uralkodónk és a haza iránti lelke­sedésre és a katonai kötelmek bit­teljesítésére buz­dítván. Számos más áldomás is mondatott, melyek kö­zött különösen feltűnt a helybeli rom. kat. plébános felköszöntője, a ki hívei nevében éltette uralkodón­kat, s azt mondá, hogy a nép csak félrevezetés foly­tán küzdött csapataink ellen. Este katonai riadó volt, kivilágítás s ismét 21 ágyulövés. II. A tél egész ridegségében beállt, s annál inkább megérezzük, mert nem volt semmi átmenet. Az itteni lakosságot azonban, úgy látom, ezen időváltozás legkevésbbé sem alterálja; a jobb módú mohamedánokat és néhány keresztényt kivéve, a nép csak oly könnyedén van öltözködve, mint nyárban vagy őszszel, már­pedig az sem kecsegtetheti őket, hogy hazajövetelek alkalmával jó sűtött száraz szo­bát találnak. A házak vagy csak kizárólagosan fából készül­tek, vagy olyanok, melyeknek sárból készült falai alig 2 méter magasságúak, s majdnem négyszer ak­kora tetőzettel bírnak. Lion b&Efedélzet, mely szalma vagy összeütött gyalulatlan deszkadarabokból áll, egyszersmind a boltozatot is képezi, és a­mennyiben a kémény alkalmazását feleslegesnek tartják, a füst­nek és kigőzölgésnek szabad tért engednek a fedélze­ten. Ezen még csak primitívnek sem nevezhető épí­tési módot csak akkor értjük, ha tudjuk, hogy épí­tész, kőműves, ács, asztalos vagy lakatos itt nincs, viskóját mindenki maga építi, az iparos osztályt csak a czipész és nyeregcsináló képviseli. A ház belső berendezése, igénytelen egyszerű­ség dolgában semmi kívánni valót sem hagy. Ágy, asztal, szék itt nem divatos, az étkezés a szobában ép úgy történik, mint a mezei munkásoknál, csak az kiemelendő, hogy a szoba földjét a czipőkkel vagy saruikkal a lakók nem piszkolják, mert a czipőt, sa­rut az ajtó előtt hagyják, úgy, hogy eredeti látványt nyújt néha egy tuc­atnál is több papucs a szoba be­járata előtt. Mint fentebb érintettem, a téli ruházat a nyá­ritól alig különbözik. A lakosság között még a szer­­bek fejtenek ki legtöbb csint. Sok ünneplök lévén ellustulnak, vagy az utczán ácsorognak, vagy valahol összejönnek, ilyenkor aztán járják a szerb nemzeti körtánczot a »kólót« duda és tamburin mellett. Jellemző a nők viselete. A nők felső szoknyá­ja tulajdonképen nem is szoknya, hanem bugyogó, melynek szára a lábikrához van oda kötve, ünnepies alkalommal tarka-barka rojtos kötőt viselnek, csipő­­jöket aranyozott bőröv szorítja össze, mely drá­ga kövekkel kirakott csattal van ellátva; a derék, mely azonban csípőig sem ér és annyira ki van vág­va, hogy be sem kapcsolható kék vagy veres selyem­ből áll, mely 3—4 ujjnyi szélességű, aranynyal hímzett szegélyzettel van díszítve. A már éltesebb asszonyok­nál ezen öltöny sötét barna posztó szintén arany hím­zéssel ; a fejet a férfiakéhoz hasonló fej fedi, mely körül a haj­fonatot oly módon csavarják, hogy a sap­kának csak kis kúpja látható, melyre keresztül lyuk­­gatott arany és ezüst pénznemek vannak felfűzve. Ily felfűzött pénznemek 3—4-sorosan nyaklánczot is ké­peznek. Láttam nőket, kiknek sapkáján és nyakán legalább 600—700 frt értéket képviselő arany pénz van; a lábat ízléstelen csónak alakú piros vagy sárga papucsba dugják; kivételesen egy néhányan fél lakk­­c­ipőt is viselnek. A pirosító itt persze nagy kelet­nek örvend. Török női arczot még nem láttam, mert ezt az átláthatlan fátyol, a jasmak borítja. Ezen mindössze egy kis nyílás, jobban mondva repedés van, hogy a szempillák mozoghassanak. A feredsa, melyet az ut­czán viselnek, tulajdonképen sötétzöld szövetből ösz­­szevarrott kő lepel, mely a termetet válltól egész lábujjig fedi; — ha a fátyol engedte repedésen férfi alakot látnak, már jó távolban kitérnek előle. Sze­gények inkább valami múmiához, mint a gyöngéd nem képviselőihez hasonlítanak. A templomokat itt nagy szerep illeti meg. A római kath. templom a városon kívül hegyoldalba­n fekszik. Ez igen nagy tágas épület 2 ajtóval. Ha az ember a nyugat felőli ajtón bejöve a szanktuáriumot szemben nem látná, inkább valami magtárnak nézné, mint Isten házának; az oltár rongyos foszlányokkal van díszítve, az oltár fölött ódon színezetű szent képek, me­lyek valószínűleg néhány századdal ezelőtt kerülhettek ki ecset alól; ezenkívül az egész falazat üres, azonban kifogástalan szép fehérre meszelt; lócza, szék az egész templomban nincs, csakis a szanktuáriumban jobb és baloldalon egy-egy kis lócza. A hívők vagy a szokásos török módon ülnek, vagy pedig térdelnek, sorjával a templomot zsúfolásig betöltik, úgy hogy a templomszolga a sorokon alig tud keresztül hatolni, s egy nagy gömbölyű tálc­án pénzt gyűjteni. A­mint láttam, szép összeg gyűlt össze, ez mindenesetre kí­vánatos is, mert ez a lelkész fizetése. Ezenkívül csak esketésnél 2 kr, temetésnél 5 kr dirt kap. A hívők szá­ma oly nagy, hogy a templom ajtók előtti kőburko­laton még legalább vagy 120—130 ember volt. — Ez alkalommal megemlítem, hogy még október hóban 312 frt 40 kr gyűlt össze a helybeli róm. kath. templom díszítésére és a kellékek beszerzésére, úgy­szintén egy elfoglalt török ágyú is ajándékoztatok az egyháznak, mely már valahol harangnak öntetik. Van egy ódon görög kath. templom is, most épül azonban egy nagyobb, mely a mint értesültem, igen szép leend, 4 kupolával lesz ellátva; itt van székhelye a zwornik-tuzlai g. k. püspökségnek. Mecsetek tekintélyes számban vannak, melyek között kiemelendő kettő. Ezek kőből vannak épitve és szép karcsú minarettjeik már meszsziről szembe tűn­nek. A mecsetek egyikénél egy nagyon szép mauzóleum van, mely valószínűleg egy előkelő mahomedán tete­mét rejti. Szemben egy mecsettel van a citadella, mely azonban igen gyenge erődítvény, nagyon rongált és elhagyott állapotban van. Itt van a főőrség és egy­szersmind a hegyi ágyuk is itt vannak elhelyezve, most megnyittatik a citadella. Eredeti látványt nyújtott a múlt hetekben egy lakodalmi karaván. A szomszéd hegyekből 21 róm. kath. pár jött ide, kik az itteni parochiához tartoz­nak, hogy a lelkész frigyekre áldást adjon. Jellemző, hogy itt egész éven át csak ezen időszakban esketnek. A mennyasszonyok lóháton ültek, egészen le­­fátyolozottan, a lovat a vőfély vezeti. Mindenikét egy ily alkalomra szegődtetett »falu bolondja« követi, ki éktelen kiáltozásával vagyis inkább orditozásával mo­solyt, sőt nevetést idéz elő a bámuló közönségben.Ezen félbolond mindkét térdén és nyakán kolompot visel, hátán pedig egy pulyka vagy kacsa lóg. Nemde, mily távol vagyunk mi — a modern Európától ? B. J. Különfélék. — január 2. (LisztFerecz) Rómából jan. 13-én érkezik vissza Budapestre. Liszt — mint egyik budapesti ba­rátjának irta — uj magyar rhapsodiát fejezett be s azonfölül elkészítette a »Szent Szaniszló« ora­tórium legnagyobb részét. (A fiumei keresk. s iparkamrából.) A fiumei Bilancziában a következőket olvassuk : A (helybeli) kereskedelmi és iparkamara decz. hó 28-án tartott ülésében az elnökség indítványa következté­ben elhatározta, hogy a kormányzó gróf iránti, örök hálájának jeléül, mint a ki a kereskedelem és ipar képviselői óhajait mindenkor pártfogásában részesité, a kamarának hivatalos termében a kormányzó arcz­­képét helyezendi el. E ezéiből egy küldöttség, mely a kamara elnökéből és két alelnökéből állott, ment a kormányzóhoz, neki élő szóval is előadandó a kamara hála érzelmeit. Ezen határozatot még egy másik előzte volt meg, melyet Cunradi E. indít­ványozott,­­ mely élénk tapssal, s egyhangúlag lett elfogadva.­­ Ugyanis Catinelli Hektor minisz­teri tanácsos a kamara levelező tagjául választatott meg, elismeréséül Catinelli úr kitűnő érdemeinek, melyeket Fiume ügyei közül szerzett. (A pestbelvárosi választók­ az óév utolsó napján küldöttségileg fölkeresték Királyi P­á­l­t, a­miről a Magyar Lapok a következőt jelen­tik : A belvárosi választók küldöttsége N­e­y Ferencz választási elnök vezetése alatt tisztelgett a kerület országgyűlési képviselőjénél, Királyi Pál urnál, s átnyujtá neki emlékül azon selyem nemzetiszin zász­lót, mely őket a választásoknál győzelemre vezérlé. A zászló szegélye gazdag arany rojtokban végződik s közepén egy koronás nemzeti czimer alatt következő hímzett arany felirat olvasható : »Éljen Királyi Pál, Budapest IV. kerületének orsz. képviselője.« Ez alka­lommal N­e­y Ferencz a következő beszédet mondá: »Szeretett orsz. képviselőnk és polgártársunk! Nekem jutott a szerencse, hogy választóid nevében az uj év küszöbén üdvözöljelek s tolmácsoljam a bizal­mat, mely az országgyűlési választások alkalmá­val benned központosult. Van egy régi magyar paraszt kívánság, mely igy hangzik: azt kívánom magának, a­mit az úr kíván magának. Én ezt meg­fordítom : a­mit te nekünk kívánsz, azt kívánjuk mi is neked, mert tudjuk, hogy az csak jó és nemes lehet. Legyen a haza boldog, áradjon reá egy szebb jövő áldása, mint a­milyen a múltja volt. Bizalmunk és szeretetünk jeléül átnyújtjuk neked választási harczunk zászlaját, mely nevedet lo­bogtatja ; lengesd azt továbbra is erős karral győ­zelemre, elveink győzelmére. Azon kerület kívánja ezt, melynek képviselője egykor Deák Ferencz volt. Áldjon a magyarok Istene törekvéseidben s az áldás gyümölcseit élvezd nagyon sokáig!« (Élénk éljenzés.) E beszédre Kir­á­l­y­i Pál megha­tott hangon következőleg válaszolt: »Tisztelt vá­lasztóim és barátim ! Örvendek lelkemből a biza­lom ez újabb nyilvánulásának, mi arról tanúsko­dik, hogy a kerület választói elveink körül tömö­ren állanak. Az ország helyzete szomorú, kilátá­saink a jövőbe lehangolók. A búzatermő zónákat évről-évre árvíz fenyegeti, a­hova pedig az ár nem hatol el, ott a termésnek nincs ára.­­ Pénzviszonya­ink válságosak, a k­özterhek nyomasztók és az ok­­kupáczió óta semmi remény, hogy a kormány eze­ken könnyíthetne, sőt újabb terheket rak válla­­inkra, a többség pedig mindent megszavaz. — Oly kép ez, melyen nincs áldás s kevés a remény a ja­vulásra. Mintha a nemzet megannyi kiváló férfia összeesküdt volna a haza­iak megrontására. Hiszem, hogy a többség végre is fel fog ocsúdni, de félek, akkor már késő lesz. Én elveinket tovább is lanka­datlanul fogom képviselni s kérem, tiszteljetek meg továbbra bizalmatokkal,támogatástokkal, mely lanka­­dásban bátorít, tett idején erőt ad.« (Élénk éljenzés.) Királyi ekkor a küldöttség tagjaival kezet fogott és félóráig társalgott velők. A küldöttség tagjai voltak Ney Ferenczen kívül Forgó István, Jármay Gusz­táv, Toperczer János, Gebhart Lajos, Angelik An­tal, Kabdebó István, Turget N., Bárhndy Béla báró. (Az áradások.) Az újév langyos, tavaszias időjárással köszöntött be, mely nagyon hat az ára­dásra. A Szegeden tett előkészületekről az ottani Hír­adó a következőket jelenti: Már múlt szombaton dél­után megkezdődött a munkálat a váron felül megtor­lódott jég eltávolítására. Vasárnap d. u. pedig össze­ült a vízvédelmi bizottság s igen népes ülésben — több mint 40 tag volt jelen — beható tárgyalás alá vette a helyzetet és az által indikált elővigyázati in­tézkedések szükségességét. Az elnök-főkapitány tüze-

Next