Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)
1879-01-02 / 2. szám
2. szám, Budapest, csütörtök, január 2.1879. Siserbessetési irodai Barátok-ters, Athenaeum-építet. a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőségben intézendő. Binnen tetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak viasza Kiadó-hivatal, Baritok-tere, Athenaeum-épülete A lap anyagi részét illető közlemények (előüzetési pénz, kiadás kvzt panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. 30. évi folyam. Vitái a zutógi feltételek s vagy Budapesten házhoz hordva, reggeli és esti k*' adás együtt: ra 2 frt. — 3 hónapra 6 írt. — B hónapra 12 írt. \ kía^i? r.és’Bt aBlönksikléseért relUlCntta évnegyedenként 1 ísfifj [őfizetée az. év folytán minden hónapban megkezdhető, de, ennek fe&t történik rt. mindenkor a hó első napjától «limit»«"'. Hirdetései« j , szintúgy mint előfizetésesels: «»A Pesti 3STapló kiadó haivatal.«» Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-építM* küldendők, A Pesti Napló táviratai Bécs, jan. 2. A király ő felsége és Rudolf trónörökös ma reggel Budapestről megérkeztek és reggeli után elutaztak Mürzbergbe vadászni. Prága, jan. 2. A Moldván a jég 150 centiméternyi vízállás mellett megindult, veszélytől nem kell tartani. London, jan. 2. Az oldhami strike be van fejezve. A gyapotszövők feltétlenül belenyugodtak abba, hogy a munkabérek felényire szállíttatnak le. London, jan. 2. A Daily Telegraph jelenti Csellalabadból. Négy afghán ezred megszökött Jakub Khántól; a zsold miatt összevesztek vele. Konstantinápoly, jan. 1. Azon elhatározásra, hogy havonkint 100.000 font erejéig kaimékat fognak beváltani, az adott okot, hogy a pékek vonakodtak kaimékat elfogadni. Intézkedtek, hogy ily inczidensek többé ne ismétlődhessenek. A kalmék árfolyama 438. Páris, jan. 1. Hivatalos. Párisban és Versaillesban az újévi fogadtatások a mai nap folyamában a programm szerint végbe mentek. Mac Mahon kamara elnökének felelve, elmondta Francziaország felvirágzása iránti óhajait. Budapest, január 2. (A német szövetségtanács)decz. 29-én tárgyalta Bismarck herczeg decz. 15-iki ismert levelét s a vámbizottsághoz utasította azt. Azt azonban még nem tudni, váljon ajánlólag, vagy csak egyszerűen indokolás nélkül történt-e a bizottsághoz való utasítás ? A berlini lapok egy része a többek közt azt mondja a levélről, hogy az nagyon világos. Ez állítást a Köln. Ztg. berlini levele következő megjegyzéssel kíséri: »Az iránt a levél csakugyan nem hagy semmi kétséget, hogy az eddigi vám- és kereskedelmi politikával teljesen szakítani akarnak. Eddig azt állították, hogy csak azon iparágak, melyek pontos szakférfiúi vizsgálat alapján a külfölddel versenyezni gyöngéknek találtattak, igényelnek védelmet, s ezt is csak addigra, míg az illető iparágak megerősödnek. A birodalmi kanczellár programmja ellenben általános védvámrendszert kíván. E tekintetben tehát csakugyan tisztázva lőn a helyzet.Ellenben a védvámrendszer tulajdonképeni czéljaira nézve a legnagyobb kétségek maradnak fenn.« (A német szabadkereskedelem köréből.) Bamberger Lajos, az ismert német író és képviselő »a kereskedelmi szabadság egylete« nevében a szövetségtanácshoz beadványt intézett, mely a Bismarck levelében proklamált vérvám-tannak teljes cáfolatát képezi. Az okmány kimutatja, hogy az egyetemes fogyasztás megdrágulása, s a belföldi kivitel megnehezítése lesznek egyedüli következményei a védvám-rendszernek, s hogy utóbbi a szocializmus egy válfaja, mely a birtokosztály vára igényel jogot, munkanyereséget a vállalkozók javára és osztalékot a részvényesek javára, mint kiknek védnökéül lép föl az állam. Különös erélylyel szólal fel a beadvány a gabna- és marhavám ellen. Ez általános drágaságot idézne elő, mi azután szükségképen a fedezet nélküli papírpénz szaporítására fog vezetni. De remélhető, hogy a roppant fogalomzavar daczára sem fogja magát a német törvényhozás a bankerot epolitikájára csábíttatni. A beadvány már Bismarck levelének közzététele előtt készült s így ez utóbbit csak a végén érinti. Azt mondja róla, hogy az új pénzügyi vámrendszert ad elő, de egyidejűleg a legmesszebb ható védvámrendszabályokat hoz javaslatba. Ellenkezője az a Poroszország által 70 év óta követett politikának; a szabad kereskedelmi egylet a Biszarck-féle levelet külön elmélkedése tárgyává teendi. (A boszniai és herczegovinai igazságügyi szervezet életbe léptetése már folyamatban van. Minden szandzsák főhelyén kerületi A Pesti Napló tárczája. A rut nő. Franczia regény. Irta: Juliette Lamber. I. Martial szobrász és Romain festő a quai des tourneiUg-i sz. alatt laknak, közös telken. Külön lakása van mind a kettőnek. Az egyiknek háza, Romaine renaissance-stylben van építve. Az oszlopzat Martial műve; az oszlopderekak galyazattal, lombkoszi, u’kal, kuszó növényekkel vannak díszítve. A párkán ,azon és szélső táblákon arabeszkek láthatók : időzeten a fantasztikus állatok, gyümölcsök, lom.. .s a szalagok, melyek hol egybeölelkeznek, hol szétfutnak, majd még mindenféle szeszélyes vonalakat imak le, művészi csoportot képeznek. A ház homlokfalának közepén Castor és Pollux állanak, a falnak támaszkodva és egymásnak vetve hátukat; úgy nézik a Szajna hömpölygő habjait. Castor balkezével megállani kényszerít egy zabolátlan lovat, míg Pollux jobb kezével megfenyeget egy földhözvágott athlétát, kit ökölpárbajban legyőzött. Jupiter fiainak arczai csöndesek. A Dioskurok bízva ügyességülben és erejükben, a birkózás után ismét békés férfiak lettek. Ezek a győzők soha sem vonták kétségbe, hogy diadalmaskodni fognak. Romain lakása hű másolata az aneti kastély egy lakosztályának. Sötét szintű deszkázat, pompás faragványok Bontemps Pétertől, Cousin féle üvegfödél szép alakokkal sötét alapon, elegáns freskók, melyeket keresztény ihlet teremtett; magas kandallók a lesodást szeszély alkotta díszletekkel: mindez, sőt a festőtüterme is, a milánói iskola modoros stíljére emlékeztet. A műve és lakásának berendezése összeillenek. Ez is, amaz sonyos előkelő mysticzizmust, mélabús és érzéki elmélkedést lehel. Az ablaküvegek mögött, melyek a tizenhatodik századbeli háznak bizonyos templomias jelleget kölcsönöznek, még uralkodik a szentnek kultusza; de a gondolat, mely a szép emberi formákban gyönyörködik, már az antik szépségek iránt ismét feléledő szeretet teremtménye. Romain házának udvarán még egy ház van építve, Martialé, egy görög házikó; itt teljesen hiányoznak a díszletek és ékítmények, amelyek Romain házában oly pazarul vannak alkalmazva. A párkányzaton puszta vonalakat látunk, minden díszítés nélkül. A belső berendezés pontos utánzása egy görög szobrász háztartásának. Középen egy nagy szoba, a műterem, egyfelől a vendégfogadó szalon, másfelől a szolgák szobái. Az első emeleten van a gynekeon, egy tágas szalon, és ettől jobbra meg balra a nők lakszobái. Martial nagy tehetségű művész, hanem szektárius, stil dolgában nem tűr semmi újítást. A Romain házában uralkodó renaissance tetszik neki, de azért mégis csak lenézi. E makacs theoretikus ama nemes, de hideg bájjal rendezte be házát, melyet egy lángoló lélek tanácsol és sugall. E lakás sajátsága, egy képtelen paradoxon, de van egy igen szép és közbámulatot keltő szobája, a fürdőszoba, melynek fehér-zöldes faragványai a patakok locsogó tükrére emlékeztetnek. A medencze, mely meleg vízzel van tele, egy pompei freskókép csinos másolata alatt hallatja locsogását. A terem egyik szögletében egy nagy váza látható, melynek alján a hideg viz fakad; három amnisi nimfa vállain pihen; a nimfák tánczokat lejtenek, minőkre az arkadiai Diana, a folyóvizek istennője nimfáit tanítani szokta. Ilyen csinosan veszik ki magukat a zöld faragványu keretek a nagy tükrök körül, melyekben a szobrász gyönyörű szép neje magát nézegetni szokta. Most a tükröket fátyol borítja; gyász öltöttek a szép nőért, ki többé nem fog feltámadni; mert Martial neje meghalt; csak egy leányt hagyott hátra, Helent, a ki rut nő. A görög ház műterme, mely tele van a mindennapi munkához szükséges holmikkal, ünnepélyes jellegét elvesztette, s tele van gipsz és agyag darabokkal, bábokkal, talapzatokkal, mellszobrokkal. Martial műtermének kezdetleges diszítményein bizonyos antik egyszerűség uralkodik ; a falak és a padló egész üresek, fehérek, csak a csarnokoszlopok árnyai kölcsönöznek a sötét alapnak némi változatosságot. A szoba négyszögletében négy márványcsoport van felállítva, Martial remekművei, melyek váltakozva magukra vonják a látogatók figyelmét. Az egyik csoport Daidalust ábrázolja, amint unokaöcscsét, Talust ütlegeli, ami bizonyítja, hogy a féltékenység és büszkeség őrülésig megzavarja a művész lelkét. Egy másik csoport Phidiaszt és Praxitelest ábrázolja, Perikies barátját és Phryne szeretőjét; az egyik komor és mintegy azt kérdezi magától : nem-e sértette, meg az isteneket, midőn őket az emberek képére ábrázolta; a másik boldog, nevet, nem kapott büntetést, amiért Venus Urániát kéjhölgynek festi. A harmadik csoport szintén két ókori szobrászt mutat, kik háttal állnak egymáshoz: a hiú Polyklet az abszolút harmónián töri fejét és a »Szabály«-t ábrázoló szobrában megtestesíteni igyekszik minden emberi tökélyt; arcza hiúságot és balgatagságot fejez ki. Scopus fürkésző szemmel, ihletteljes arczcal arról tévedezik, hogy adhatná meg a parosi márványnak azon természetes szépségét, melyért őt az igazság művészének nevezték el. A negyedik csoportot Martial, mint mondani szokta, Romain kedvéért renaisance stíljében készítette, és majdan Romainnek fogja hagyományozni. Jean Goujon gazdag hímzésű jelmezben áll ott és finom ujjaival egy nájad-alakot gyúr, míg Michel Angelo lebegő ruhában, könyökig feltürközve, teljes erővel kalapácsol egy márványtömbön, nyakán az erek ki vannak dagadva, nem farag, hanem nyomoz, vizsgál. Azon napon, melyen mesénk kezdődik, az áprilisi nap sápadt, enyhe sugarai elúzeumi fényt árasztottak Martial műtermében. A művész mozdulatlanul áll egy vázlat előtt; életében először történik, hogy nem bír megküzdeni a forma nehézségeivel; első eset, hogy az engedelmes agyag elleneszegül a művész kezének és nem akarja azon formát ölteni, melyet neki a művész szánt. Martial egyik kezében az agyaggömböt, a másikban eszközét tartja és türelmetlenül megrázza dús fürtjeit és a homlokról hátraveti, mint az oroszlán sörényét, mikor prédája megszökik. De szomorú arcra egyszerre kiderül. Martial lassan leteszi az agyagot, megszorítja, leönti, feléleszti a halvány földet és feszülten lesi, hogy a víz mint kelti életre a holt sarat, azután a vállakat formázza és keserű mosolylyal mondja: — Elég rút lesz ? Hosszú léptekkel megy a szobába fel és alá, tíz szivarkát is sodor magának, bár egyre se gyújt rá, aztán fáradtan kimerülten, lecsüggesztett fővel ledül a karosszékbe. Mikor a művész nem birja megállapítani a formákat, melyek lelki szeme előtt lebegnek, sőt tüzetesen leírni sem tudná azokat, midőn a forma eszméjétől át van hatva, de nem találja a reális kifejezést, melyben az eszme testet ölthetne: ez nem percznyi gyötrelem, hanem mély fájdalom. Nagy megpróbáltatás, melynek terhe alatt a művészt leküzdhetlen életuntság fogja el. Régibb műveire kétkedve néz, ócsárolja azok értékét és boszankodik barátainak elnéző voltán. — Ha tehetségem nincs, akkor vigasz nélkül vagyok! kiált fel kétségbeesetten. Megrezzen, felveti fejét, szeme megakad egy női arczképen, melyet Romain festett, az egyetlen festmény a műteremben. Martial arczán elsimulnak a redők, de erőltetett mosolya kifejezésre juttatja a szenvedést, a rezignáczió nélküli bánatot. Eszébe jut a múlt, melyet a szerelem édesített és a jelen, melyben a nagy űrt csak a művészet kultusza igyekszik betölteni; elgondolja, hogy amely napon megszűnik művész lenni, azon el fog menni élete párja után. Lelke elé idézi az időt, midőn az antik, tiszta görög szépségű Helén, az ő neje itt élt és szeretett a számára épített házban. Emlékei mind egyszerre ébrednek fel, mintha fájdalmát súlyosbítani akarnák. Annyira el van merülve, hogy észre se veszi a belépő Romaint. A festő a karosszékre támaszkodva megáll és részvétteljes pillantásokat vet barátjára. Szótlanul maradnak így egymás mellett. Martial talán észrevette, vagy eltalálta, hogy Romain itt van, de megszokta előtte mit sem titkolni; jól esik neki, hogy régi pajtása részt vesz az ő fájdalmában. A festő mozgékony arcza érdekes ellentétet képez Martial nyugodt, elszánt vonásaival. Sörtés haja, szőke, hegyes szakálla, magas homloka, hosszúkás finom arcza elárulják tehetségét; egy valóságos XVI. századbeli festőt látunk. Végtelen sokat vitatkoztak egymással a renaissanceről és ilyenkor Romain szüntelen ezt ismételgeti : * »A régi görögök nagy stílje nekem nagyon is szép.« — Mégis tudatnom kell veled örömömet, mondá egyszerre a festő. — Ah! te boldog vagy, felelt Martial zsémbesen, fel se tekintve. Beszéljünk hát a te boldogságodról. — Levelet kaptam Guytól. — Páratlan fiú, kegyeskedett atyjának levelet írni. Ah! Megérdemli a dicséretet. Magasztaljuk és zengjük meg gyermekeink dicsőségét. És várjon Európa melyik városát tiszteli meg jelenlétével a nemes utazó ? — Milánót. — Hahnét jön ? — Flórenczből. — Mit csinál? — Manóba is, hát udvarol. — Hát most huszad ízben kell végig hallgatnom szerelmi kalandjait kiáltott fel Martial tréfás rémülettel. Az istenre kérlek, folytatá szomorúan, törvényszék (medsliszi temizi), minden járás főhelyén járásbíróság (medsliszi daavi), azután Szerajevóban, Bányalukában és Mostarban egy-egy kereskedelmi törvényszék (tued jaret Mehkemeszi) lesz. A főparancsnokság a fa- és élelmiszer-uzsora ellen szigorú rendszabályokat tervez. A faárak roppant magasak úgy, hogy e miatt a török fürdők és számos pék megszüntették működésöket. (Tod tieben tábornok egy beszéde.) Decz. 10-én, Plevna kapitulácziójának évfordulóján az orosz csapatok Drinápolyban nagy ünnepet ültek. Todtleben tábornok az ünnepély hőse a hozzá intézett felköszöntőre így válaszolt: Uraim ! Manifesztácziójuk annál becsesebb nekem, mert azon tiszttársaim köréből indult ki, kik közül sokan Plevnánál és más helyeken figyelemre méltó hőstetteket követtek el. Plevnához érkeztem után szeptemberben, a nehéz viszonyok közt, Imeritinski herczeg neveztetett ki a hadsereg vezérkari főnökévé. Kezdetben alig hárman-négyen voltunk, de a herczeg csakhamar törzskart szervezett, melynek öszszeállítása is figyelemre méltó volt; a herczeg vezetése alatt éjjel-nappal dolgozott az a siker érdekében. A rend, mely oly szükséges volt a csapatok desorganizácziója folytán, melyet az előbbeni rohamokban szenvedett veszteségek okoztak, mindenütt ismét helyreállíttatott, az élelmezés lehetőleg biztosíttatott. A hadtestparancsnokok s külön működő osztályok főnökei idejében kaptak meg minden utasítást. Gurkó, Krüdener, Skobeleff, Kataley és Gaudek tábornokok a kellő erélylyel és teljesen önállóan működtek. A csapatok minden nélkülözés s az időjárás mostoha volta daczára versenyeztek egymással az erődítmények emelésében és felhasználásában, a nehéz előőrsi szolgálatban, a mindennapi csetepatékban, főleg a zöld hegyen — és a döntő csatára való várakozásban. Nekem azonban uraim meg kell vallanom, hogy béke idején sem rendelkeztem annyi szabad idővel, mint Plevna alatt. Ha összehasonlítom a benyomásokat, melyeket Sebastopolban nyertem, azt kell mondanom, hogy csapataink kitűnő tulajdonai itt épen úgy, mint amott egyenlően érvényesültek. Ugyanaz a türelem, megnyugvás, kitartás, vakmerőség és önmegtagadás. A hadsereg az utóbbi 23 év alatt általában nagy haladásokat tett. Most nagyobb számú tábornokot mutathatunk fel, aki ismeretét és képességét a csatamezőn bebizonyította. A vezérkar nagy számú tudományosan képzett és gyakorlott tiszttel rendelkezik. A gyalogság manőverképessége fejlettebb. A tüzérség, a műszaki csapatok, a lövészzászlóaljak, valamint a lovasság tökéletesebbek. Teljes tökéletesség nem létezik, de a hiányok pártatlan megismerése és azon törekvés, hogy orvosoljuk azokat, a legjobb kezessége lesz dicső hadseregünk jövendőbeli diadalainak.« (A pétervári tanulók tüntetéséről) az orosz forradalmi bizottság titkos nyomdájában »hű és igazságszerű« leírás jelent meg, mely a többi orosz felsőbb tanintézetek hallgatóihoz van intézve. Jelszava »aki nincs velem, az ellenem van«. Az okmány szerint az orosz ifjúság »Bertalanéje« nov. 30-án volt. 200 tanulót börtönbe vetettek, az orvosi egyetemet csendőrök, kozákok és katonák vették körül. A tanulókat korbácscsal ütötték s Parchanov tanárt is elfogták. Erre decz. 1-én 900 tanuló gyűlést tartott. Noha 2000 katona akarta a gyűlést szétverni, az mégis elhatározta, hogy kiszabadítja a foglyokat. Sem a fenyegetések, sem a rendőrfőnök ígéretei nem hatottak. Az egyetemi rektor elég lelkiismeretlen volt a tanulókat a rendőrségnek átadni. De Yotkin, Junge, Koskakov, Gorvitz és más tanárok tiltakoztak a bánásmód ellen, melyben a rendőrség a tanulókat részesíti. A küzdelem fokozódik , egyre intenzívebb lesz; mi senkit sem provokáltunk — mondja az irat — nem követtünk el bűnt. Orosz katonák fegyverrel támadtak meg bennünket, védteleneket; az orosz katonák e hőstette méltó a török kegyetlenségekhez Bulgáriában. Mi nekünk azonban folytatnunk kell a harczot; alakítsunk egyleteket és gyűjtsünk pénzalapot, melylyel az agitácziót a tartományokba is átvihetjük. A felvilágosodás e háborújáról a kozák-nahajka ellen ítéljen az orosz nép és Európa. Felhívjuk az összes orosz felsőbb intézetek tanulóit, egyesüljenek velünk, hogy az önkény szégyenteljes igáját lerázzuk magunkról. Boszniából. I. D o l.-T u z 1 a, deczember, 1878. Ő Felsége királyunk uralkodásának 30-dik évfordulóját Tuzla is lelkesedéssel ünnepelte meg tegnap. Reggeli 6 órára volt a szokásos riadó elrendelve. Az első dobszóra a citadelláról 21 ágyúlövés adatott, eközben a helyben állomásozó R o d ich-ezred zenekara valamennyi ezredbeli dobossal a város utczáit zeneszó mellett összejárta. A lakosság egy része, mely az ünnepélyről nem értesült, rémülettel volt eltelve , sőt volt közöttük néhány, kik az ágyúzásról még tegnap értesültek, ennek valódi indokában kétségeskedvén, félelmökben még éjjel a hegyek közé vándoroltak és csak reggel tértek vissza; — a zeneszó hallatára azonban a felizgatott kedélyek lecsillapultak. 9 órakor reggel a róm. kath. templomban, ezután pedig a görög kath. templomban tartatott fényes segédlet mellett istentisztelet , ennek tartama alatt valamennyi árubódé zárva volt. A hadosztály - parancsnoknál díszebéd volt, melyben a hadjáratban vitézségi éremmel kitüntettek is részt vettek. 8/1 3-kor az altábornagy úr poharat emelt ő Felsége életéért. Ekkor 30 ágyulövés dördült el, míg a katonai zenekar a néphymnuszt játszotta. E toaszt után a tanok a kitüntetteket éltette, őket egyszersmind továbbra is uralkodónk és a haza iránti lelkesedésre és a katonai kötelmek bitteljesítésére buzdítván. Számos más áldomás is mondatott, melyek között különösen feltűnt a helybeli rom. kat. plébános felköszöntője, a ki hívei nevében éltette uralkodónkat, s azt mondá, hogy a nép csak félrevezetés folytán küzdött csapataink ellen. Este katonai riadó volt, kivilágítás s ismét 21 ágyulövés. II. A tél egész ridegségében beállt, s annál inkább megérezzük, mert nem volt semmi átmenet. Az itteni lakosságot azonban, úgy látom, ezen időváltozás legkevésbbé sem alterálja; a jobb módú mohamedánokat és néhány keresztényt kivéve, a nép csak oly könnyedén van öltözködve, mint nyárban vagy őszszel, márpedig az sem kecsegtetheti őket, hogy hazajövetelek alkalmával jó sűtött száraz szobát találnak. A házak vagy csak kizárólagosan fából készültek, vagy olyanok, melyeknek sárból készült falai alig 2 méter magasságúak, s majdnem négyszer akkora tetőzettel bírnak. Lion b&Efedélzet, mely szalma vagy összeütött gyalulatlan deszkadarabokból áll, egyszersmind a boltozatot is képezi, és amennyiben a kémény alkalmazását feleslegesnek tartják, a füstnek és kigőzölgésnek szabad tért engednek a fedélzeten. Ezen még csak primitívnek sem nevezhető építési módot csak akkor értjük, ha tudjuk, hogy építész, kőműves, ács, asztalos vagy lakatos itt nincs, viskóját mindenki maga építi, az iparos osztályt csak a czipész és nyeregcsináló képviseli. A ház belső berendezése, igénytelen egyszerűség dolgában semmi kívánni valót sem hagy. Ágy, asztal, szék itt nem divatos, az étkezés a szobában ép úgy történik, mint a mezei munkásoknál, csak az kiemelendő, hogy a szoba földjét a czipőkkel vagy saruikkal a lakók nem piszkolják, mert a czipőt, sarut az ajtó előtt hagyják, úgy, hogy eredeti látványt nyújt néha egy tucatnál is több papucs a szoba bejárata előtt. Mint fentebb érintettem, a téli ruházat a nyáritól alig különbözik. A lakosság között még a szerbek fejtenek ki legtöbb csint. Sok ünneplök lévén ellustulnak, vagy az utczán ácsorognak, vagy valahol összejönnek, ilyenkor aztán járják a szerb nemzeti körtánczot a »kólót« duda és tamburin mellett. Jellemző a nők viselete. A nők felső szoknyája tulajdonképen nem is szoknya, hanem bugyogó, melynek szára a lábikrához van oda kötve, ünnepies alkalommal tarka-barka rojtos kötőt viselnek, csipőjöket aranyozott bőröv szorítja össze, mely drága kövekkel kirakott csattal van ellátva; a derék, mely azonban csípőig sem ér és annyira ki van vágva, hogy be sem kapcsolható kék vagy veres selyemből áll, mely 3—4 ujjnyi szélességű, aranynyal hímzett szegélyzettel van díszítve. A már éltesebb asszonyoknál ezen öltöny sötét barna posztó szintén arany hímzéssel ; a fejet a férfiakéhoz hasonló fej fedi, mely körül a hajfonatot oly módon csavarják, hogy a sapkának csak kis kúpja látható, melyre keresztül lyukgatott arany és ezüst pénznemek vannak felfűzve. Ily felfűzött pénznemek 3—4-sorosan nyaklánczot is képeznek. Láttam nőket, kiknek sapkáján és nyakán legalább 600—700 frt értéket képviselő arany pénz van; a lábat ízléstelen csónak alakú piros vagy sárga papucsba dugják; kivételesen egy néhányan fél lakkcipőt is viselnek. A pirosító itt persze nagy keletnek örvend. Török női arczot még nem láttam, mert ezt az átláthatlan fátyol, a jasmak borítja. Ezen mindössze egy kis nyílás, jobban mondva repedés van, hogy a szempillák mozoghassanak. A feredsa, melyet az utczán viselnek, tulajdonképen sötétzöld szövetből öszszevarrott kő lepel, mely a termetet válltól egész lábujjig fedi; — ha a fátyol engedte repedésen férfi alakot látnak, már jó távolban kitérnek előle. Szegények inkább valami múmiához, mint a gyöngéd nem képviselőihez hasonlítanak. A templomokat itt nagy szerep illeti meg. A római kath. templom a városon kívül hegyoldalban fekszik. Ez igen nagy tágas épület 2 ajtóval. Ha az ember a nyugat felőli ajtón bejöve a szanktuáriumot szemben nem látná, inkább valami magtárnak nézné, mint Isten házának; az oltár rongyos foszlányokkal van díszítve, az oltár fölött ódon színezetű szent képek, melyek valószínűleg néhány századdal ezelőtt kerülhettek ki ecset alól; ezenkívül az egész falazat üres, azonban kifogástalan szép fehérre meszelt; lócza, szék az egész templomban nincs, csakis a szanktuáriumban jobb és baloldalon egy-egy kis lócza. A hívők vagy a szokásos török módon ülnek, vagy pedig térdelnek, sorjával a templomot zsúfolásig betöltik, úgy hogy a templomszolga a sorokon alig tud keresztül hatolni, s egy nagy gömbölyű tálcán pénzt gyűjteni. Amint láttam, szép összeg gyűlt össze, ez mindenesetre kívánatos is, mert ez a lelkész fizetése. Ezenkívül csak esketésnél 2 kr, temetésnél 5 kr dirt kap. A hívők száma oly nagy, hogy a templom ajtók előtti kőburkolaton még legalább vagy 120—130 ember volt. — Ez alkalommal megemlítem, hogy még október hóban 312 frt 40 kr gyűlt össze a helybeli róm. kath. templom díszítésére és a kellékek beszerzésére, úgyszintén egy elfoglalt török ágyú is ajándékoztatok az egyháznak, mely már valahol harangnak öntetik. Van egy ódon görög kath. templom is, most épül azonban egy nagyobb, mely a mint értesültem, igen szép leend, 4 kupolával lesz ellátva; itt van székhelye a zwornik-tuzlai g. k. püspökségnek. Mecsetek tekintélyes számban vannak, melyek között kiemelendő kettő. Ezek kőből vannak épitve és szép karcsú minarettjeik már meszsziről szembe tűnnek. A mecsetek egyikénél egy nagyon szép mauzóleum van, mely valószínűleg egy előkelő mahomedán tetemét rejti. Szemben egy mecsettel van a citadella, mely azonban igen gyenge erődítvény, nagyon rongált és elhagyott állapotban van. Itt van a főőrség és egyszersmind a hegyi ágyuk is itt vannak elhelyezve, most megnyittatik a citadella. Eredeti látványt nyújtott a múlt hetekben egy lakodalmi karaván. A szomszéd hegyekből 21 róm. kath. pár jött ide, kik az itteni parochiához tartoznak, hogy a lelkész frigyekre áldást adjon. Jellemző, hogy itt egész éven át csak ezen időszakban esketnek. A mennyasszonyok lóháton ültek, egészen lefátyolozottan, a lovat a vőfély vezeti. Mindenikét egy ily alkalomra szegődtetett »falu bolondja« követi, ki éktelen kiáltozásával vagyis inkább orditozásával mosolyt, sőt nevetést idéz elő a bámuló közönségben.Ezen félbolond mindkét térdén és nyakán kolompot visel, hátán pedig egy pulyka vagy kacsa lóg. Nemde, mily távol vagyunk mi — a modern Európától ? B. J. Különfélék. — január 2. (LisztFerecz) Rómából jan. 13-én érkezik vissza Budapestre. Liszt — mint egyik budapesti barátjának irta — uj magyar rhapsodiát fejezett be s azonfölül elkészítette a »Szent Szaniszló« oratórium legnagyobb részét. (A fiumei keresk. s iparkamrából.) A fiumei Bilancziában a következőket olvassuk : A (helybeli) kereskedelmi és iparkamara decz. hó 28-án tartott ülésében az elnökség indítványa következtében elhatározta, hogy a kormányzó gróf iránti, örök hálájának jeléül, mint a ki a kereskedelem és ipar képviselői óhajait mindenkor pártfogásában részesité, a kamarának hivatalos termében a kormányzó arczképét helyezendi el. E ezéiből egy küldöttség, mely a kamara elnökéből és két alelnökéből állott, ment a kormányzóhoz, neki élő szóval is előadandó a kamara hála érzelmeit. Ezen határozatot még egy másik előzte volt meg, melyet Cunradi E. indítványozott, mely élénk tapssal, s egyhangúlag lett elfogadva. Ugyanis Catinelli Hektor miniszteri tanácsos a kamara levelező tagjául választatott meg, elismeréséül Catinelli úr kitűnő érdemeinek, melyeket Fiume ügyei közül szerzett. (A pestbelvárosi választók az óév utolsó napján küldöttségileg fölkeresték Királyi Pált, amiről a Magyar Lapok a következőt jelentik : A belvárosi választók küldöttsége Ney Ferencz választási elnök vezetése alatt tisztelgett a kerület országgyűlési képviselőjénél, Királyi Pál urnál, s átnyujtá neki emlékül azon selyem nemzetiszin zászlót, mely őket a választásoknál győzelemre vezérlé. A zászló szegélye gazdag arany rojtokban végződik s közepén egy koronás nemzeti czimer alatt következő hímzett arany felirat olvasható : »Éljen Királyi Pál, Budapest IV. kerületének orsz. képviselője.« Ez alkalommal Ney Ferencz a következő beszédet mondá: »Szeretett orsz. képviselőnk és polgártársunk! Nekem jutott a szerencse, hogy választóid nevében az uj év küszöbén üdvözöljelek s tolmácsoljam a bizalmat, mely az országgyűlési választások alkalmával benned központosult. Van egy régi magyar paraszt kívánság, mely igy hangzik: azt kívánom magának, amit az úr kíván magának. Én ezt megfordítom : amit te nekünk kívánsz, azt kívánjuk mi is neked, mert tudjuk, hogy az csak jó és nemes lehet. Legyen a haza boldog, áradjon reá egy szebb jövő áldása, mint amilyen a múltja volt. Bizalmunk és szeretetünk jeléül átnyújtjuk neked választási harczunk zászlaját, mely nevedet lobogtatja ; lengesd azt továbbra is erős karral győzelemre, elveink győzelmére. Azon kerület kívánja ezt, melynek képviselője egykor Deák Ferencz volt. Áldjon a magyarok Istene törekvéseidben s az áldás gyümölcseit élvezd nagyon sokáig!« (Élénk éljenzés.) E beszédre Királyi Pál meghatott hangon következőleg válaszolt: »Tisztelt választóim és barátim ! Örvendek lelkemből a bizalom ez újabb nyilvánulásának, mi arról tanúskodik, hogy a kerület választói elveink körül tömören állanak. Az ország helyzete szomorú, kilátásaink a jövőbe lehangolók. A búzatermő zónákat évről-évre árvíz fenyegeti, ahova pedig az ár nem hatol el, ott a termésnek nincs ára. Pénzviszonyaink válságosak, a közterhek nyomasztók és az okkupáczió óta semmi remény, hogy a kormány ezeken könnyíthetne, sőt újabb terheket rak vállainkra, a többség pedig mindent megszavaz. — Oly kép ez, melyen nincs áldás s kevés a remény a javulásra. Mintha a nemzet megannyi kiváló férfia összeesküdt volna a hazaiak megrontására. Hiszem, hogy a többség végre is fel fog ocsúdni, de félek, akkor már késő lesz. Én elveinket tovább is lankadatlanul fogom képviselni s kérem, tiszteljetek meg továbbra bizalmatokkal,támogatástokkal, mely lankadásban bátorít, tett idején erőt ad.« (Élénk éljenzés.) Királyi ekkor a küldöttség tagjaival kezet fogott és félóráig társalgott velők. A küldöttség tagjai voltak Ney Ferenczen kívül Forgó István, Jármay Gusztáv, Toperczer János, Gebhart Lajos, Angelik Antal, Kabdebó István, Turget N., Bárhndy Béla báró. (Az áradások.) Az újév langyos, tavaszias időjárással köszöntött be, mely nagyon hat az áradásra. A Szegeden tett előkészületekről az ottani Híradó a következőket jelenti: Már múlt szombaton délután megkezdődött a munkálat a váron felül megtorlódott jég eltávolítására. Vasárnap d. u. pedig összeült a vízvédelmi bizottság s igen népes ülésben — több mint 40 tag volt jelen — beható tárgyalás alá vette a helyzetet és az által indikált elővigyázati intézkedések szükségességét. Az elnök-főkapitány tüze-